Szent Tér Szent Idő

ARANYBA ÍRT EVANGÉLIUM

A Szent Korona János apostol-feliratának titka

Koronánk sok titkot őriz. Készítésének helyét és idejét csupán találgatni tudjuk, a számos sérülés, javítás, tudatos átalakítás körülményének, okának pusztán töredékéről rendelkezünk többé kevésbé biztos ismeretekkel. De ugyan­így homályos, vagy csak részben megfejtett kérdés nemzeti ereklyénk üzenete. Márpedig van üzenete. Ezt egyértelműen mutatja az a különle­ges képi program, amit készítői a világon egyedülálló módon 19, isteni, angyali és szent személyeket ábrázoló, bravúros technikai kivitelezésű rekeszzománc képben  valósítottak meg.  Az ab­roncs képeire stíluskritikai alapon még ismerünk párhuzamokat, de a keresztpántok nyolc apostol-lemeze annyira egyedi, hogy sehol a világon hasonlókról nem tudunk. 

Ha közelebbről szemügyre ves­szük az apostolképeket, díszítése­ikben, felirataikban furcsa „lo­gikátlanságokat” vehetünk észre. És az összes közül talán a János-kép a legrejtélyesebb. Míg a többi lemezen az alakokat két oldalról övező díszítés egyforma, itt különbözik. (A különbözőségre Borbola János kutatásai adnak elfogadható magyarázatot.) A figura ruhájának jobb oldalán szokatlan hasadást láthatunk. (Erre Ludvig Rezső kínál logikus megoldást.) Jobb kezével a balban tartott könyvre mutat. És a felirat, mely alapján a figurát János apostollal azonosítják, a legfurcsább. Ennek megfejtésére teszünk most egy kísérletet.

Vizsgáljuk meg közelebbről a feliratot!

Az SC–S betűk a sanctus szót jelölik, ahogy a többi apostolnál is. A következő betűk olvasata: iohs, vagy ions. És máris több problémába ütközünk.

Először is: a János név latinul Ioannes, vagy Iohannes. A feliratunk O betűje fölötti vízszintes vonás jelzi a betűösszevonást. Ilyen összevonásokat, minden apostolfelirat sanctus szavánál megfigyelhetünk, de ezeken kívül csak a János nevében fordul elő. Nyilvánvaló, hogy az SCS rövidítés használatára a helyhiány miatt volt szükség, de János esetében indokolt-e a további összevonás alkalmazása? A többi felirat analógiájára a következő névváltozat lenne ésszerű: 

SCS IOANNES

vagy

 SCS IOHANNES

Talán így nem fért volna ki? De igen! Így a karakterek száma tíz, vagy tizenegy lenne, és mindkét esetre találhatunk példát más apostolképeken:

SCS ANDREAS – tíz karakter

SCS PHILIPUS – tizenegy karakter

Ráadásul János nevét annyira sikerült lerövidíteni, hogy a felszabaduló hely kitöltésére jobbról, balról két díszítőmotívumra volt szükség. (A motívumok értelmezésére is történtek kísérletek.) Véleményem sze­rint belátható, hogy bőséges hely kínálkozott volna a teljes név kiírására. Mi lehet a magy­a­rázata az indokolatlan rövidítésnek?

A másik következetlenséget a H-nak, vagy N-nek olvasható karakter rejti. Bárhogy is olvassuk, az biztos, hogy kisbetűt látunk, holott egyik apostolfelirat sem tartalmaz kisbetűt. Hogy a zománcképek készítője ismerte és használta a H és az N nagybetűs változatát, arra a PHILIPUS és az ANDREAS nevek megformálása az egyértelmű bizonyíték.

A készítő mester a János-képen miért alkalmazott a megszokottól eltérő megoldást?

E problémák mögött véleményem szerint többszörö­sen összetett titokzatos szándék húzódhat meg – még­pedig másodlagos üze­netek elrejtése.

A lehetséges megoldásra Dr. Tóth Judit: Szent Korona, a mágikus pecsét című könyve vezetett rá. A szerző  is kitér a János apostol nevének furcsaságaira, és felveti, hogy a betűket nemcsak latinul, hanem görögül is el lehet olvasni. Nézzük:

A I mint iota (ι), O– mint delta (δ, azért delta, mert mint a fenti rajzon látható, a betű és a felette látható hullámvonal kialakítása hasonlatossá válik a görög deltához), h vagy n mint éta (η). Itt a szerző nem viszi  tovább a gondolatmenetet, az utolsó karaktert latin S-ként felhasználva az idés olvasatot javasolja, amit idő, idős-ként értelmez.

Bár a megfejtés tetszett, némi következetlenséget érez­tem a végén, hiszen minden „rejtjelezés” alapja, hogy végig egyazon szabály szerint történjen. Ezért némi módosítással élve más irányba vinném a kutakodást.

Ha az értelmezés logikáját folytajuk, az utolsó betűt is görögül kell olvasnunk. Van-e rá mód? Természetesen van, hiszen a görög abc két olyan betűt is tartalmaz, ami az apostol felirat utolsó karakterére hasonlít. A szóvégi szigma (ς) és a zéta (ζ). Tehát a végső értelmezés kétféleképpen fest:

    I  δ  η  ς                 I  δ  η  ζ

Első esetben idész, másodikban idéz lesz az olvasat.

Foglalkozzunk először a másodikkal, hiszen ez egy magyar szó! Vizsgáljuk meg az idéz jelentéseit a Magyar Értelmező Kéziszótár segítségével:

1. megjelenésre felszólít valakit 

2. távol levő, vagy túlvilági személyt megjelenésre hív

3. valamit a maga vagy mások tudatában, képzeletében

    megjelenít 

4. mástól, vagy máshonnan származó szöveget (mondanivalót) szó szerint közöl 

5. okozza, hogy valami valahol megjelenjen, létrejöjjön.

Aki egy kicsit is járatos a magyar Szent Korona jelentőségének, szellemiségének, jogrendjének világában, az már most érzi, mennyire helyénvaló az idéz olvasat. Koronánk jóformán mást sem tesz, csak (meg)idéz. Lássunk néhány példát a szótári pontok alapján!

1. A Szent Korona megjelenésre felszólít valakit:

Mindannyiunkat, hiszen a korona országainak minden polgára a Szent Korona tagja. Felszólít a legfőbb hatalom előtti megjelenésre, az ország jobbításán, védelmén való munkálkodásra. 

2. A Szent Korona távol levő, vagy túlvilági sze­mély(ek­e)t megjelenésre hív:

Hívja és kéri az égi hatalmakat; Istent, a főangyalokat és a koronán ábrázolt szenteket, hogy a mennyek áldását hozzák országunkra, munkálkodásunkra, a Szent Korona minden tagjára.

3. A Szent Korona valamit a maga vagy mások tudatában, képzeletében megjelenít:

Megjeleníti az általa képviselt hatalom és jog forrását, magát a történeti alkotmányt, felidézi történelmünk nagyjait.

4. A Szent Korona mástól, vagy máshonnan származó szöveget (mondanivalót) szó szerint közöl:

Ezt kiemelve tárgyaljuk.

5. A Szent Korona okozza, hogy valami valahol meg­jelenjen, létrejöjjön:

Hogy megjelenjen az országon és tagjain Isten áldása, mindaz a pozitív energia és üzenet, amit Isten kegyelméből képvisel.

Látható, hogy minden pont különösebb erőltetés nékül megfeleltethető a Szent Korona eszméjének, szellemiségének.

Nézzük meg a 4. pontot részletesen: mástól, vagy máshonnan származó szöveget (mondanivalót) szó sze­rint közöl. Lehet, hogy a fenti általános megfeleléseken kívül konkrétabb szöveget is idéz a János-kép?

A képen Szent János apostol egyik kezében könyvet tart, a másikkal pedig rámutat. Mintha azt szeretné, hogy valahol, valamit olvassunk el. Mivel János nemcsak apostol, hanem evangélista is volt, nyilván a saját írásaira utal. Az Újszövetségben Jánosnak evangéliuma mellett három levelet, és a Jelenések könyvét tulajdonítjuk. De hol, és hogyan találjuk meg az általa su­gallt idézetet?

Ha már görögül olvassuk a János-feliratot, azt is tudnunk kell, hogy a görög abc betűinek számértéke is van. A szóban forgó betűké így fest:

ι = 10     δ = 4     η = 8     ζ = 7

Tehát adottak János írásai, és a számok, amiket némi leleménnyel szentírási fejezet- és sorszámokként is felhasználhatunk. 

A bibliai utalások szerkezete a következő. Elöl áll a szerző neve, vagy annak rövidítése, aztán két szám vesszővel elválasztva. Például: Márk 10,15 vagy Mk 10,15. Az első szám a fejezeté, a második a verssoré.

Hogy a koronán János mely írására utal, azt maga a név adja meg, János azaz János evangéliuma. A fejezet és a verssor tekintetében kénytelenek vagyunk néhány variációt kipróbálni, és utólag a korona szellemiségében értelmezni, vagy elvetni. Itt most nem írom le minden kísérletemet, csak azt a hármat, amely a legegyszerűbb módon, mindenféle zsonglőrködéstől mentesen használja a számokat. 

1. János evangéliuma 10. fejezetének 4., 8. és 7. sora, ahol ezeket olvassuk:

4. sor: Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját.

8. sor: Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok.

7. sor: Jézus folytatta: Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu.

Jól értelmezhető a Szent Korona kapcsán. Az általános bibliai üzenetén kívül érvényes minden Isten kegyelméből és akaratából uralkodó apostoli magyar királyra, ki népének nyáját tereli a legfőbb égi király földi képviseletében.

2. Ha a négy számot kettesével összeadjuk, János evangéliuma 14. fejezetének 15. sorát kapjuk, ahol Jézus ezt mondja: 

Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat.

Világos üzenet, szintén jól illik koronánkhoz, nem­csak jézusi értelemben, hanem mint az újonnan koronázott király üzenete népe számára, aki persze az égi törvények szellemében kell, hogy uralkodjon. És ne felejtsük el a Szent Korona-tan legfőbb tételét: minden hatalom és jog forrása a Szent Korona. Az általa képviselt rend és törvényesség pedig az Égből származik, így maguk a paran­csok is.

3. Részleges összevonást alkalmazva: János evangéliuma 14. fejezetének 8. és 7. sorához jutunk:

8. sor: Erre Fülöp kérte: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.

7. sor: Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.

A következő sorban Jézus ezt így foglalja össze: Aki engem látott, látta az Atyát is. (Jn 14,9)

Hogyan értelmezzük ezt a Szent Koronán? 

A hivatalos kutatás értetlenül áll a tény előtt, hogy a koronán két Krisztus-kép van. Egy az oromzaton, egy a boltozat tetején, a pántok metszés­pontjában. Aki a koronát egységes rendszernek látja, az tudja, hogy a felső Pantokrator nem lehet más mint az Atya. A középkori ikonográfia szabályai tiltották az Atyaisten ábrázolását, ugyanis önmagát az emberiség­nek csak a Fiú képében mutatta meg. János evangéliumában olvas­hatjuk, hogy az Atyát földi ember még nem látta, (Jn 6,46) tehát képi megjelenítése tilos.

Hogy a fenti e­­van­­­géliumi sorokat ér­­tel­mezzük, nagyon fontos tudni, hol helyezkedik el János apostol képe. Szemből nézve, elöl a homlokrészen Krisztus, felette a pánton János, legfelül az Atya, akit a nép sohasem láthatott, csak az a néhány kivált­ságos személy, aki a koronával közvetlenül érintke­zett. János üze­nete az összekötő kapocs a Fiú és az Atya képe között, aki idézi saját evangéliumában Jézus szavait: aki Őt látta, az Atyát is látta. Így, ilyen rejtett formában bújik meg az Atya és Fiú egylényegűségének tana a Szent Koronán a János-kép üzenete által.

Ezzel kapcsolatban van még egy érdekesség. János a baljában tartott könyvre mutat. A fenti evangéliumi szakaszban olvashattuk, Fülöp kéri az Urat, mutassa meg nekik az Atyát. Fülöp is megtalálható az egyik pánton, baljában szintén könyvet tart, de ez Jánoséval ellentétben nyitva van, az apostol pedig Jánoshoz hasonlóan rá­mutat. Bár a keresztpántok szentjei közül többen tartanak csukott könyvet, vagy irattekercsre emlékeztető formát, az összes alak közül – Jánoson kívül –  csak Fülöp mutat rá, és csak Fülöp könyve van nyitva. Mint­ha azt sugallná, ha jól fejtetted meg a János-kép üzenetét, eljuthattál Fülöphöz, aki a nyitott könyvre mutatva jelzi, feltárult előtted a titok.

Most rátérhetünk a másik olvasat magyarázatára. Mint láttuk, ha a János-felirat utolsó jelét a görög szigmának (ς) vesszük, a szó idész-re módosul. 

I δ  η ς

Az idész ragozott szó, alapszava az eidó (ειδω). Jelentése: észrevesz, ismeretet szerez valakiről vagy valamiről valamelyik, vagy minden érzékszervével, észrevesz, lát a szemével, meglát, tudomása van valamiről. 

Megdöbbentő, hogy ez a második olvasat mennyire egybecseng a fentebb leírtakkal! Mintegy megerősíti, alátámasztja a 3. pontban közölt evangéliumi sorokat (Jn 14,8-7), hiszen ott pontosan a látásról, a megtapasztalásról esik szó.

De ez a jelentés általánosabb értelemben is megállja a helyét. Miközben János a könyvre mutat, a felirat azt közli velünk: ember, vedd észre, hogy itt rejtett üzenet van a számodra!

Egy empirikus szemléletű kutató joggal kérdezhetné, ez mind nagyon érdekes, de vajon a zománcképek készítőjének korában ismert volt-e a Biblia mai fejezetbeosztása és vers-számozása.  

Az Újszövetség teljes görög szövegét már igen korán, a kereszténység első századaiban fejezetekre tagolták. A művelet Alexandriai Kelemen, Tertullianus, Cezáreai Euszébiosz, Euthaliosz nevéhez fűződik. Fejezetcímek már az V. századi kódexekben is fellelhetők. A ma is használt beosztás Stephan Langton munkája volt 1206-ban, de valószínűleg az ókeresztény bibliatudósok munkájának figyelembe­vételével történt. A versek számozása viszont sokkal későbbi, csak a XVI. században, a könyvnyomtatás kapcsán jelenik meg.

Ezen történeti tények a száraz materiális tudo­mányosság szintjén cáfolhatnák ama feltevésünket, hogy a János-felirat görög olvasatában bibliai helyre való konkrét utalást keressünk, mert a zománcképek készítője előbb élt, mint az a bibliatudós, aki először ellátta számozással a Szentírás sorait. Akkor véletlen lenne, hogy a három evangéliumi szakasz ennyire potosan illik a Szent Korona eszméjéhez?

Valamit fontos, hogy szem előtt tartsunk. A korona képi programja, szellemisége, minden hozzá kötődő eszme és képzet, messze túlmutat az anyagi világon. Akik a Szent Koronát csak tárgynak tekintik, azok számára nem lesz más, csak néhány kiló arany és nem is annyira értékes drágakő. Egy ötvösmű, legjobb esetben is csak egy relikvia. Akik viszont az a­nyag mögött meglátják szentségének erejét, spirituális üzenetét, azok vonalzó, mérleg és okleveles források helyett, elsősorban hittel közelednek hozzá. Hittel abban, hogy bárhol és bármikor is készült, mestereinek kezét a földi ok-okozat logikai láncolata felett álló égi hatalom irányította. Hittel abban, hogy a Szent Korona sugalmazott mű, aranyba írt evangélium.

Scheffer Miklós