A magyar Szent Korona minden tekintetben egyedülálló alkotásnak tekinthető. A Szent Koronán jelenleg 27, zománctechnikával készült objektum található. Ez a szám eredetileg 28 lehetett, ugyanis feltételezhető (de jelenleg még nem bizonyítható), hogy a hátsó oromzatról letört „liliomos kereszt” is zománcozott alkotás volt. Ez a számosság tovább erősíti a Koronában megnyilvánuló misztikus arányokat (28 objektum található az abroncs peremén körben).

A zománcképek jelentőségét növeli, hogy ilyen mennyiségben és színvonalon megalkotott művet a középkorból nem ismerünk. A német-római császári koronán mindösszesen 4 zománckép található! Ezen a koronán a 4 kép ószövetségi témát dolgoz fel, tehát ilyen programot működtet, ezzel szemben a Szent Korona elsődleges nézetben kizárólag az Újszövetség kiemelkedő alakjait jelenít meg!

1790 óta folyamatosan azt az álláspontot képviseli a „hivatalos” koronakutatás, hogy a Szent Korona lényegében több helyen, több időben készült alkotások utólagos, barbár módon történő összeszerelésével készült. A Szent Korona hazaérkezése (1978) óta ezt az álláspontot mind a hivatalos, mind az alternatív úton történt vizsgálatok teljes mértékben megcáfolták, azonban a „hivatalos” vonalon eddig érdemlegesen nem változtattak a Korona-elképzelésen, legjobb példa erre a Sacra Corona című alkotás, ahol továbbra is az elavult történelmi kliséket erőltették, nem beszélve néhány igen durva hamisításról.

Az elavult elmélet egyik alapja éppen a zománcképekben rejtőző jelentős különbségek voltak:

·        Az abroncs zománcképein a feliratok görög nyelvűek, a keresztpántok apostolképein pedig latin.

·        A koronán két jelentősen eltérő zománcozású képcsoportot különböztettek meg (igazából teljesen alaptalanul, mert ezen a szinten legalább hármat kellett volna észrevenni, csak nem tudtak volna egy harmadik forráshelyet megjelölni): a keresztpánton domináló zománcozott hátterű képek találhatóak, amíg az abroncson a hátteret az alapul szolgáló aranylemez adja. A két csoport fedésbe hozható a görög-latin nyelv kettősén kibontakozó két csoporttal.

·        Az apostolképek és a Pantokrátorok egész alakosak, amíg az abroncs egyéb képei, beleértve Dukasz Mihály alakját, félalakosak, mellképek.

·        Az abroncs ábrázolásai naturalisztikusabbak az apostolképek elvontabb rajzolataihoz képest.

Az elmúlt csaknem két évtized vizsgálatai ezekre a kettősségekre megnyugtató választ adtak: a különbségek nem a két különböző helyszínen és időben gyártás következményei, egyszerűen a Korona programja által megkövetelt funkcionális eltérésről van szó.

A Szent Korona zománcképei között szerves összekapcsolódás van mind technikailag, mind tartalmilag. Ezért bármilyen csoportosítási, rendezési próbálkozásnál figyelembe kell venni, hogy nem tudunk minden szempontot egyenlően érvényesíteni. Az alább olvasható rendszert elsősorban technológiai alapon hoztam létre, ahol lehetett, ott az ezen túlmutató információkat is próbáltam beépíteni.

Az összeállításban nem szereplő zománcképeket igen jó minőségben el lehet érni a Magtár Képgalériájából!

1. Nem figurális zománcok

1.2. Transzlucid zománcok

A transzlucid, vagy más néven „ajour” zománcokból nyolc darabot találhatunk a Koronán, ezek a pártázat alkotóiként csúcsos és íves foglalatban helyezkednek el. Áteső fény hatására zöld és kék színben tündökölnek.

Ezen zománctípus kialakítása igen magas szintű zománcművészeti képzettséget igényel, ugyanis a zománc mögött nincs hordozó aranylemez, azt a kiégetés után eltávolítják. A pártázat áttetsző zománcai mind technikailag, mind formailag erősen különböznek a többi zománcképtől, ezért mindenképpen külön csoportként tárgyalandók.

Elképzelhető (de nincs erre irányuló bizonyíték), hogy a Koronáról 1551-ben eltávolított „liliomos kereszt” is ezzel a technikával készült.

2. Figurális zománcképek

Ezek a zománcok emberi alakokat ábrázolnak, szám szerint 19 ilyen képet találhatunk Koronánkon.

2.1. Zománcozott hátterű (teli zománcos) képek

A képek háttere teljes felületében rekeszzománc-kitöltésű. Ide tartozik a 8 apostolkép (felső négyes: Péter Pál, Jakab, János; alsó négyes: András, Fülöp, Tamás, Bertalan) a keresztpántokon. A figurák egész alakosak, feliratuk latin nyelvű és kizárólag a keresztpántokon helyezkednek el.

 2.2. Aranyhátterű rekeszzománcok

A figurák és a feliratok zománctechnikával készültek, azonban a hátteret maga a hordozó aranylemez adja. Ezen a csoporton belül további alcsoportokat találhatunk.

2.2.1. Pantokrátorképek

A Koronán két Pantokrátorkép van, az egyik a pártázat középső eleme, a másik a keresztpántok találkozásánál a Korona legfelsőbb képe. Mindkét kép egész alakos, felirata csak az alsó képnek van, ami görög rövidítés (IC XC: IECOC KRICTOC). A két kép nagyon hasonló, kontúrvonalaikat egymásra rajzolva nyilvánvaló, hogy a rajzolat általános jellegén kívül méreteikben is igen közel állnak egymáshoz.

Nagy valószínűséggel ebbe a kategóriába sorolható az a Szűzanya kép, aminek helyén ma a Dukasz-kép található.

2.2.2. Abroncsképek

A Korona abroncsán eredetileg 8, jelenleg 9 ilyen kép található (bele számolva Dukasz Mihály képét is). A képek a félalakosak, ábrázolásuk naturalisztikusabb, személyes vonásoknak nagyobb teret engedő, mint az apostolképeké. A képek felirata görög nyelvű.

A Szent Korona abroncsképeit párokba lehet rendezni.

A párokat alkotó figurák egy-egy minőséget képviselnek: arkangyal, katonaszent, orvosszent és uralkodó.

A párokat alkotó képeket nem csak a tartalmi, hanem formai hasonlóságok is összekötik.

- az összetartozó személyek hasonlítanak egymásra, hasonló arcuk és ruházatuk is, egymásnak tükörszerű párjai.

- a feliratok megoldása azonos.

2.2.2.1. Eredeti képek

3 pár kép tartozik ide: Gábor és Mihály arkangyal, György és Demeter, Kozma és Damján.

2.2.2.2. Másodlagos képek

A Szent koronán azonban található 3 kép, amely megszakítja a képrendet: Geobitzasz, Kon. és Dukasz Mihály képe. Bár Dukasz képe nem része az abroncs képrendszerének, meg kell említeni, mert technikailag összefügg a cserélt képekkel.

Cseréjükkel kapcsolatban ma még sok a megválaszolandó kérdés.  A csere idejének legvalószínűbb időpontja II. József uralkodása alá esik. Révay Péternek hála, tudjuk, hogy Dukasz Mihály helyén a Szűzanya képe állt, a jelenlegi kutatások (természetesen itt nem a „hivatalos” vagy más néven akadémiai kutatási vonalra kell gondolni) abba az irányba mutatnak, hogy Konstantin és Geobitzasz páros helyén eredetileg Attila és Buda volt látható.

A másodlagos képek sem egységesek stílusukban, vizsgálatuk során további két alcsoportot fedezhetünk fel.

Attila, Buda nagykirályok és a Szűzanya képének

radiesztéziás módszerekkel alkotott rekonstrukciója

2.2.2.2.1. A görög császárképek

Dukasz Mihály és Kon. (jelenlegi olvasata: Bíborbanszületett Konstantin) alakja képez egy egységet.

2.2.2.2.2. Geobitzasz

Minden más képtől különbözik Geobitzasz képe.

A másodlagos képeknél számos olyan anomália található, ami egyértelműen bizonyítja, hogy eredetileg semmi közük nem volt Szent Koronánkhoz. Ezek egy része szemmel látható, másokra csak a részletes szakmai (aranyműves, mérnök) vizsgálatok során derült fény.

Geobitzasz

-         Nincs glóriája, nem szentet ábrázol.

-         A figura sokkal nagyobb a többinél, jobban kitölti a képmezőt.

-         A kép nagyobb a foglalatánál.

-         A figura és a kép középvonala nem esik egybe.

-         Az abroncs összes szentje a Korona eleje felé tekint (Pantokrátor irányába), Geobitzasz Dukász Mihályra néz (ez az egy érv nem bizonyíték a cserére, de minden esetre megtöri a korona eredeti képire jellemző tendenciát).

-         Meg kell említeni, hogy Geobitzasz és a magyar történelem bármely Géza nevű személyének azonosítása teljesen alaptalan, ugyanis a Géza név egyetlen alakban sem maradt fenn bizánci forrásokban ilyen formában. Geobitzasz személyét így ismeretlennek kell tekintenünk.

Konstantin

-         Az abroncs képeinek felirata fekete, Konstantiné vörös színű.

-         A betűk pereme egyenetlen, szaggatott, a felirat elhelyezése szabálytalan, nem illik a Korona más abroncsképein megszokott rendbe.

-         Szintén nem a Korona elejére tekint, tekintete egyenes, előre néző.

-         A kép eredetileg láthatóan nagyobb volt, a foglalat most sem hajlik rá a kép peremére.

-         A képből láthatóan le van vágva, a felirat túl közel van a kerethez. Ilyen közel a kerethez nem lehet zománcozott felületet készíteni.

-         A képen egy korábbi foglalat nyoma is megtalálták az aranyművesek.

Dukasz Mihály

-         Felirata vörös betűs.

-         A képen nyoma sincs a Pantokrátor képeken megszokott elrendezésének.

-         A kép 26%-al nagyobb foglalatánál.

-         A kép Konstantinhoz hasonlóan meg lett vágva, ugyanis itt is találunk a kép széléhez nagyon közel eső zománcozott felületet

-         A kép csak másodlagos rögzítésekkel rendelkezik (azokkal viszont bőven), elsődleges rögzítés nem is volt (nem is lehetett volna normálisan rögzíteni!).

-         Révay Péter koronaőr 1613-as leírásában még a Szűzanya képe szerepel hátul.

Konstantin és Dukasz Mihály képe több tulajdonságukban megegyeznek, ezért párnak tekinthető:

-         Azonos színű és stílusú feliratok.

-         Az arc megoldása hasonló (az abroncs többi szentjétől viszont jelentősen eltérő).

-         Hasonló kialakítású korona és jogar.

-         Mindkét képen másodlagos beillesztés nyomai.

Geobitzasz és Konstantin között azonban lényeges különbségek vannak:

-         Teljesen eltérő alapfigurák, a két kép között messze nincs olyan megfelelés, mint az eredeti képpárok között.

-         A feliratok elrendezése és színe (vörös és fekete) eltérő.

-         A figurák mérete sem egyezik.

A Szent Korona képrendszerének összefoglalása

Az összeállítást készítette:

Meleg Sándor

2004

Felhasznált források:

·        Csomor Lajos: Magyarország Szent Koronája; Vay Ádám Múzeum Baráti Köre, Vaja, 1987

·        Ferencz Csaba: Szent István király koronája; Heraldika Kiadó, Budapest, 2002

·        Pap Gábor: „Angyali korona, szent csillag” – beszélgetések a magyar Szent Koronáról, Jászberény, 1997

·        Pap Gábor: Gyorsjelentés a Korona-kutatás állásáról; in: Mag hó alatt – Télutón; Püski, Budapest, 2003

·        Pap Gábor: „Valaki álmodhat róla” – Új szempontok, új fejlemények a Korona-kutatásban; in: Mag hó alatt – Télutón; Püski, Budapest, 2003