Standolás a gyakorlatban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Február elsejétől március 13-ig élt csupán az alkoholtermékekeket érintő napi standolás. A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos kötelezettség azonban továbbra is megmaradt. Ennek a részleteit ismerteti a Görözdi Zsuzsanna által készített, az Adó szaklap 2009/8. számában megjelent írás.

A múlt ősszel elfogadott adócsomag szerint 2009. február 1-jétől a vendéglátóhelyeknek az alkoholtermék-forgalmuk és az alkoholtermék-készletük változásáról napi nyilvántartást kellett volna vezetniük, azaz naponta kellett volna standolniuk. Néhány héátig élt csak ez az előírás, ugyanis rövid időn belül megváltozott a helyzet. Március 13-án lépett hatályba az az újabb módosítás, amely megszüntette a 250 ezer forintos készpénzfizetési korlátot és eltörölte a napi standolást, amelynek a helyébe új szabályozást léptetett be.

A módosítást követően sem változott, hogy a vendéglátóhelyek üzemeltetői, akik a jövedékiadó-törvény szerinti ún. nem jövedéki engedélyes kereskedők és vendéglátás cím alatt megjelölt üzletkörök valamelyikére működési engedéllyel rendelkeznek, nyilvántartás vezetésére kötelezettek. Az érintett termékkör is változatlan, azaz a tömény szeszes italokat fedi le, de nem terjed ki az egyéb alkoholos italokra, így a vermutokra, a sörre, a borra stb.

A változás lényege, hogy nyilvántartás-vezetési kötelezettség gyakorisága napi helyett havira változott. A vendéglátóknak eszerint legalább havi gyakorisággal kell rögzíteniük az alkoholtermékek adott időszaki forgalmára vonatkozó adatokat. A havi standolás gyakorlatát mindenki maga alakíthatja ki, azzal azonban, hogy az erre vonatkozó eljárását egy ún. készletforgalmi szabályzatba kell foglalnia. A szabályzat elkészítéséről a 8/2004. (III. 10.) PM-rendelet új 133/B §-a rendelkezik, amelyet a Magyar Közlöny 2009. évi 38. számában megjelent 5/2009. (III. 27.) PM-rendelet állapított meg.

Az alkoholtermék-készletforgalmi szabályzatának a fentiek értelmében – a vendéglátó és a vendéglátóhely (üzlet) adatain túl – tartalmaznia kell, hogy a beszerzés, az értékesítés, a nyitó- és a zárókészlet mennyiségi adatait milyen részletezettséggel kívánják rögzíteni (megadhatja az alkoholtermékek összességére, minden adatra vonatkozóan egy-egy számot, de az alkoholtermékeket részletezheti, például fajtánként, márkánként stb.); milyen mennyiségi egységben vezetik a nyilvántartást (pl. literben, üveg darabszáma stb.); milyen időszakra vonatkozik az adatok bejegyzése (ez nem lehet a havinál hosszabb időszak, de lehet a havinál rövidebb, például heti vagy akár naponkénti is).

Szerepeltetni kell továbbá, hogy mely időpontban történik az időszak forgalmi adatainak a megállapítása és rögzítése (mi a fordulónap, melyik napon rögzítik a zárókészlet adatát); milyen módszerrel állapítják meg a zárókészletet (pl. alkalmaz-e az időszak végén készletfelvételt vagy az értékesítések és a beszerzések adataiból számítja a zárókészletet). Aki tényleges készletfelvételt alkalmaz, annak ki kell dolgoznia azt is, hogy milyen módon állapítja meg a mennyiséget (milyen módszert alkalmaz a bontatlan üvegekben lévő mennyiség megállapítására és milyen módszert a bontott üvegekben lévőre, például standolóívet alkalmaz, vagy csak bizonyos termékek esetében alkalmaz standolóívet stb.).

Fontos tudni, hogy amennyiben a készletforgalmi szabályzat szerinti nyilvántartás legalább a havi rendszerességet és legalább az alkoholtermékek négy összesített adatát (nyitó, záró, beszerzés, értékesítés) biztosítja, azt megfelelőnek kell tekinteni, azzal szemben nem lehet kifogást támasztani. Ezen túlmenően a vendéglátó teljesen szabadon, a saját eddig folytatott gyakorlata szerint, a meglévő könyvelési, nyilvántartási rendjéhez igazítva alakíthatja ki az eljárását a készletforgalmi szabályzatban. Az esetleges ellenőrzéskor ezek betartása kérhető csak számon rajta, ugyanis a vámhatóság a szabályzatot veszi alapul az ellenőrzéskor.

Lényeges, hogy a készletforgalmi szabályzatot üzletenként kell elkészíteni, vagyis minden üzletnek saját készletforgalmi szabályzattal kell rendelkeznie (ha a vendéglátó több üzletet működtet, tartalmilag természetesen lehet ugyanaz).

Forrás: A cikk elolvasása

---