adozona.hu
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény magyarázata 2011 (Saldo, 378 A/4 oldal, 2011.)
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény magyarázata 2011 (Saldo, 378 A/4 oldal, 2011.)
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogszabályok szövegét a - Kiadónk által feldolgozott - magyarázat közvetlenül nem tartalmazza, azokat egy hivatkozás segítségével külön ablakban nyithatja meg a Felhasználó. Az így megnyitott joganyag a hatályos szöveggel olvasható, amennyiben ettől eltérő időállapottal szeretné megtekinteni a jogszabály szövegét, ezt az "Időállapotok" lenyíló menüben állíthatja be.
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakb...
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény magyarázata 2011 (Saldo, 378 A/4 oldal, 2011.)
Budapest, 2011
Szerzők:
Ágoston Krisztián
Boros Sándor
Lőrincz Csaba
Bajusz Éva
Szabó Gábor
Szabó József
Lektorálta:
Szabó Zsolt
Szerkesztő:
dr. Esküdt Gábor
Sorozatszerkesztő:
dr. Baté Zsuzsanna
ISSN 2060-8373
Kiadja
a SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Zrt.
Budapest, XIII. Mór u. 2-4.
Felelős kiadó: dr. Bokor Pál, a SALDO Zrt. vezérigazgatója
A SALDO Kiadó az 1795-ben alapított
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.
©A SALDO Kiadó valamennyi kiadványa szerzői jogvédelem alatt áll.
E kiadvány bármely részének sokszorosítása, bármilyen adatrendszerben való tárolása (papír, elektronikus stb.)
a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül TILOS!
Információk a termék használatához
A jogszabályok szövegét a - Kiadónk által feldolgozott - magyarázat közvetlenül nem tartalmazza, azokat egy hivatkozás segítségével külön ablakban nyithatja meg a Felhasználó. Az így megnyitott joganyag a hatályos szöveggel olvasható, amennyiben ettől eltérő időállapottal szeretné megtekinteni a jogszabály szövegét, ezt az "Időállapotok" lenyíló menüben állíthatja be.
a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
A központi költségvetés feladatainak ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a jövedéki termékek adóztatásához szükséges feltételek megteremtése érdekében, illetve abból a célból, hogy a jövedéki termékek piacán a versenysemlegesség érvényesülhessen, figyelemmel az Európai Unióhoz való csatlakozásból fakadó követelményekre, az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) alapelve alapján - függetlenül attól, hogy a tevékenységet végző rendelkezik vagy sem a Jöt. szerinti engedéllyel - a jövedéki termék belföldi előállítása és belföldre történő behozatala esetén adófizetési kötelezettség keletkezik. A belföldi előállításhoz kapcsolódó általános szabály szerinti adófizetési kötelezettséget érintően azonban a gazdaság szereplőinek tevékenységét és az alkalmazott technológiákat figyelembe véve, a Jöt. 7.§ meghatározza azon eseteket, amelyek jövedéki szempontból nem minősülnek termék előállításnak, így adófizetési kötelezettség sem párosul esetükben.Továbbá meghatározza a Jöt. azon termékkört például az adómértékes ellenőrzött ásványolajnak [Jöt. 50. § (3) bekezdés és 52. § (1) bekezdés] vagy az üzemanyag-adaléknak [Jöt. 50. § (5) bekezdés] és a bioüzemanyagnak [Jöt. 7. § 1. pont p) alpont] nem minősülő ásványolajat, melyek esetében a belföldi előállításhoz kizárólag a felhasználási cél (üzemanyag, tüzelőanyag, fűtőanyag) szerinti adóztatást rendeli, azaz, ha nem olyan célra állítják elő és/vagy nem olyan célra használják fel a terméket, a belföldi előállításhoz adófizetési kötelezettség nem tartozik.
A Jöt. 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alkoholtermék esetében, ha teljesülnek a Jöt. 63. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezések, illetve a magánfőzés keretében [Jöt. 63. § (2) bekezdés 11. pont] a magánfőző [Jöt. 63. § (2) bekezdés 12. pont] által 50 literig előállított párlat esetén [Jöt. 9. § (3) bekezdés] a belföldi előállításhoz kapcsolódóan szintén nem keletkezik adófizetési kötelezettség.
Amennyiben a jövedéki terméket harmadik országból [Jöt. 7.§ 5. pont] és közösségből [Jöt. 7. § 3.-4. pont] belföldre behozzák, akkor ebben az esetben is tartoznak az általános alapelvhez (belföldre történő behozatal esetén adófizetési kötelezettség keletkezik) kivételek. A harmadik országból történő behozatalhoz kapcsolódó kivételt a Jöt. 9. § (1)-(2) bekezdés tartalmazza, míg a közösségből történő behozatalhoz kapcsolódó kivételt a Jöt. 27. § (1) bekezdése és a Jöt. 29. §-a tartalmazza, azaz ezekben az esetekben nem keletkezik adófizetési kötelezettség.
Az adóraktár fogalmát a Jöt. 7. § 12. pontja határozza meg, amely egy olyan speciális fizikai hely, ahol a vámhatóság engedélye alapján a Jöt.-ben meghatározott engedély birtokában végzik a jövedéki termék előállítását. Az adóraktári engedély kizárólag az adóköteles jövedéki termék előállításához szükséges. A jövedéki termékek előállítása más-más típusú adóraktári engedéllyel végezhető. Az erre vonatkozó speciális szabályokat a Jöt. jövedéki termékenként - figyelemmel a 3. § (2) bekezdése szerinti sorrendre - külön fejezetcímenként tartalmazza, például "IX. fejezet ásványolaj" vagy X. fejezet alkoholtermék". Az adóraktári engedély és az ehhez kapcsolódó adóraktár engedélyes státusz az önadózáshoz kapcsolódik, azaz az adóraktár engedélyes az adóalany.
A vámfelügyelet melletti előállításhoz azért nem szükséges adóraktári engedéllyel rendelkezni, mivel a jövedéki termék nem közösségi áru jellegének fennállásáig, azaz a vámjogi sorsának rendezéséig a Jöt. rendelkezéseivel összefüggésben a vámjogszabályok rendelkezéseit [Jöt. 48. (1) bekezdés] kell alkalmazni. Ehhez kapcsolódó alapelv, hogy a Jöt. szerinti szabadforgalomba bocsátást [Jöt. 7. § 22. pont] meg kell, hogy előzze a jövedéki termék vámjogi szabadforgalomba bocsátása és a jövedéki termék ennek eredményeként kerülhet adóraktárba.
A vámfelügyelethez kapcsolódó kivétel az előzőekben kifejtésre került. A bejegyzett kereskedő [Jöt. 7. § 16. pont], azért kerül kivételként nevesítésre, mivel a bejegyzett kereskedő kizárólag más tagállamból jövedéki termék adófelfüggesztéssel történő fogadására jogosult és a jövedéki termék fogadáshoz kapcsolódóan beáll az adó-megállapítási, adó-bevallási és adófizetési kötelezettsége. A jövedéki termék az adó megfizetése nélkül azért kerülhet és tárolható az adóraktárban és az adómentes felhasználó üzemében, mivel a Jöt. rendelkezései az adóköteles jövedéki termék adófelfüggesztéssel történő szállítását és tárolását belföldön kizárólag az adóraktári és az adómentes felhasználói [Jöt. 7. § 18. pont] státuszhoz kapcsolódóan teszik lehetővé.
A Jöt. különbséget tesz a nem adóköteles és az adóköteles jövedéki termékhez kapcsolódó eljárás jogi rendelkezések között. Adómentes beszerzés és az adómentes cél kizárólag az adóköteles jövedéki termék esetén valósítható meg. Azon adóköteles jövedéki termék, melynek a szabadforgalomba bocsátásához a Jöt. nem rendel végleges mentesülést beszerezhető a jövedéki adó megfizetése nélkül az adófizetési kötelezettség felfüggesztésével adómentes felhasználóként az engedélyben meghatározott a Jöt. szerinti adómentes célra. Ilyen adómentes cél például vegyipari és kozmetikai termék előállítás [68. § (1) bekezdés d) pont] vagy kapcsolt hő- és villamos energia előállítás [Jöt. 53. § (1) bekezdés b) pont].
Továbbá itt kell megemlíteni a Jöt. 9. §-át és a Jöt. 29. §-át is, azaz amit adómentesen szereztek be (például a vámmentesen harmadik országból behozott jövedéki termék vagy a magánszemély által más tagállamból saját felhasználásra behozott jövedéki termék) szintén csak a mentességnek megfelelően használható fel.
Amennyiben például az adómentes felhasználó, az adómentesen beszerzett jövedéki terméket nem az adómentesség alapjául szolgáló célra használták fel, akkor a Jöt. szigorúbb szankció rendszert alkalmaz, mint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art). Ebben az esetben az Art. 170. §-a szerint megállapított adóbírság mértéke a jövedéki termékkel kapcsolatos adóhiány 100%-a [Jöt. 112. §].
A Jöt. meghatározza, amennyiben az adóköteles jövedéki terméket nem adómentes felhasználó vásárolja meg, hanem az szabadforgalomba kerül a jövedéki adó megfizetésével és azt adómentes célra igazoltan felhasználták, a megfizetett jövedéki adó visszaigényelhető [Jöt. 47. § (1) bekezdés d) pont].
Továbbá a Jöt. általánosan meghatároz olyan tevékenységeket, melyek nem tartoznak az adómentes célok közé, de ezekben az esetekben például helyközi vasúti személyszállításhoz [Jöt. 55. § (1) bekezdés a) pont] kapcsolódóan a ténylegesen felhasznált gázolajnak a beszerzéskor megfizetett jövedéki adója a tevékenységet végző által visszaigényelhető.
Adólevonást az adóalanyi státusszal rendelkező gazdálkodók érvényesíthetnek. Adóalanyi státusszal rendelkezik például az adóraktár engedélyes, aki a szabadforgalomból igazoltan adóval növelt áron vásárolt jövedéki termék esetén, ha azt jövedéki termék előállításához felhasználta - a kettős adóztatás elkerülése érdekében - levonásba helyezheti a megvásárolt jövedéki termék adótartalmát [Jöt. 47. § (1) bekezdés a) pont].
Amennyiben adó-visszaigénylést (adólevonást) érvényesítettek és a jövedéki terméket olyan célra használták fel, amely után a Jöt. rendelkezései szerint adó-visszaigénylés (adólevonás) nem érvényesíthető, akkor a Jöt. szigorúbb szankció rendszert alkalmaz, mint az Art. Ebben az esetben az Art. 170. §-a szerint megállapított adóbírság mértéke a jövedéki termékkel kapcsolatos adóhiány 100%-a [Jöt. 112. §].
Az előzőekben már történt utalás arra, hogy a Jöt.-ben hol található meg a szabadforgalom meghatározása. A Jöt. szerinti "szabad forgalomba bocsátás" kifejezés a következők alapján fogalmazható meg. A jövedéki terméknek a harmadik országból, valamint a más tagállamból történő behozatala a jövedéki adó megfizetésével történt, illetve a jövedéki termék az adóraktárt a jövedéki adó megfizetésével hagyta el és a jövedéki termék bekerült a kereskedelmi csatornába, azaz nagykereskedőhöz (jövedéki engedélyes kereskedőhöz), vagy kiskereskedőhöz (nem jövedéki engedélyes kereskedőhöz, azaz működési engedélyes kereskedőhöz) vagy végfelhasználóhoz vagy fogyasztóhoz került.
Ebben az esetben a termékpályát végig követve az értékesítési pontokhoz kapcsolódóan olyan okmánnyal, bizonylattal kell rendelkezni, amely igazolja a jövedéki termék adózott voltát. Egyébként a jövedéki termék, adózás alól elvontnak minősül [Jöt. 114. §] és az ilyen termék értékesítését, szállítását, birtoklását, felhasználását a Jöt. szigorúan szankcionálja.
A szabadforgalommal összefüggésben meg kell említeni a végleges mentesülés jogintézményét, figyelemmel arra, hogy ebben az esetben a jövedéki termék úgy kerül a szabadforgalomba, hogy jövedéki adófizetés nem történik. Például, ha az adóraktárból jelölt gázolajat [Jöt. 13. § (1) bekezdés g) pont] vagy teljesen denaturált alkoholterméket [Jöt. 13. § (3) bekezdés h) pont] tárolnak ki. Ebben az esetben a végleges mentesüléshez kapcsolódóan kiállított okmány, a termék összetétele igazolja, hogy a jövedéki termék nem minősül adózás alól elvontnak.
I. Fejezet
HATÁLY, ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK
Területi hatály
A Magyar Köztársaság területén a jövedéki termék adóztatására, ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések alkalmazhatóságát határozza meg a területi hatály, melynek speciális fordulata, hogy a belföld fogalmába beletartozik a vámszabadterület és a tranzitterület is. Figyelemmel arra, hogy a Jöt. 48. (1) bekezdése alapján a Jöt. rendelkezéseivel összefüggésben a vámjogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.Példával szemléltetve a tranzitterület esetén az alkoholtermék és a dohánygyártmány az adó megfizetése nélkül a Jöt. szerinti tranzitadóraktárban tárolható, kizárólag nem helyben fogyasztásra történő értékesítés céljából [Jöt. 72. § (2) bekezdés és 100. § (2) bekezdés]. Továbbá, ha a vámszabadterület esetén az aktív feldolgozás alá vont jövedéki termék harmadik országba történő visszaszállításával a vámrendelkezések szerint nem számoltak el, akkor a Jöt. szerint adófizetési kötelezettség keletkezik. [Jöt. 15. § (1) bekezdés f pont].
Tárgyi hatály
A tárgyi hatály esetén hangsúlyozandó, hogy a Jöt. rendelkezéseit a jövedéki adó mellett a dohánygyártmányok forgalmi adójára is alkalmazni kell, figyelemmel arra, hogy a dohánygyártmányok adóztatása az adójegy (adóügyi jelzés) alapján történik, mely adótartalmának (értékének) meghatározásába az általános forgalmi adó is bele tartozik [Jöt. 98. § (1)-(2) bekezdés].A Jöt. 1. § (1) és (4) bekezdésével összefüggésben a tárgyi hatályt alkalmazni kell a jövedéki termék előállítására és forgalmazására.
Továbbá a tárgyi hatály alapján a Jöt. rendelkezéseit alkalmazni kell a jövedéki termékkel, az adójeggyel, a zárjeggyel összefüggő adó- és egyéb kötelezettségek teljesítésére, hatósági felügyeletre, jövedéki ellenőrzésre és az ezekkel kapcsolatos eljárásra [Jöt. 7. § 27. pont].
Jöt. 3. § (2) bekezdés a) pontja - az ásványolaj,
Az ásványolaj termékkört a Jöt. 50. § (1)-(2) bekezdése határozza meg.Jöt. 3. § (2) bekezdés b) pontja - az alkoholtermék,
Az alkohol termékkört a Jöt. 63. § (1) bekezdése határozza meg.Jöt. 3. § (2) bekezdés c) pontja - a sör,
A sör termékkört a Jöt. 75. § határozza meg.Jöt. 3. § (2) bekezdés d) pontja - a bor,
A bor termékkört a Jöt. 79. § (1) bekezdése határozza meg.Jöt. 3. § (2) bekezdés e) pontja - a pezsgő,
A pezsgő termékkört a Jöt. 88. § határozza meg.Jöt. 3. § (2) bekezdés f) pontja - a köztes alkoholtermék,
A köztes alkohol termékkört a Jöt. 92. § határozza meg.Jöt. 3. § (2) bekezdés g) pontja - a dohánygyártmány.
A dohánygyártmány termékkört a Jöt. 96. § határozza megA Jöt. 3. § (3) bekezdésével összefüggésben az államháztartási bevételi számlára az adóalany által az önadózással megállapított, bevallott és megfizetett adót, illetve a vámhatóság által megállapított és az adózó által megfizetett adót, az államháztartási rendszeren belül a központi költségvetéshez könyvelik.
Személyi hatály
A személyi hatály a Jöt. tárgyi hatálya alá tartozó a jövedéki termékhez, valamint a jövedéki termék előállítására alkalmas berendezéshez (legális és illegális birtoklásához, használatához) kapcsolódóan, az adófizetési kötelezettség és a szabadforgalomban lévő jövedéki termék adózott voltának ellenőrzése érdekében, az előállítástól, a tároláson, a forgalmazáson egészen a végfelhasználókig, fogyasztókig meghatározza teljes körűen azon személyi kört, akikre alkalmazni kell a Jöt. rendelkezéseit. Figyelemmel arra, hogy a jövedéki termék esetén attól függően, hogy azt legálisan vagy illegálisan állították elő, megfizették-e utána a jövedéki adót, a személyi hatály alá tartozók közül elvileg bárki lehet a jövedéki adófizetés, a jövedéki bírság, az adóbírság alanya.A személyi hatályhoz kapcsolódóan a Jöt. későbbi fejezetei pontosan meghatározzák, hogy mely személyek minősülnek az értelmező rendelkezésekkel összefüggésben adóalanynak (például adóraktár engedélyes) vagy a Jöt. rendelkezései alapján adóalanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett személynek (például adóköteles jövedéki terméket adóraktári engedély nélkül előállító személy).
A személyi hatály alkalmazásával összefüggésben a Jöt. meghatározza a gazdálkodó szervezet fogalmát [Jöt. 29. § (2) bekezdés a) pont], melybe beletartozik az egyéni vállalkozó is. Ezzel összefüggésben, a jövedéki bírság alkalmazásánál hangsúlyozandó, hogy a gazdálkodó szervezetek egységesen (függetlenül attól, hogy a gazdálkodó szervezet jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytat vagy sem) magasabb bírság szankció alá tartoznak [Jöt. 114. § (4) bekezdés]. Azzal az eltéréssel, hogy az egyéni vállalkozó, akinek tevékenysége nem kapcsolódik jövedéki termékhez, a természetes személyekre vonatkozó alacsonyabb bírságtétel alá tartozik [Jöt. 114. § (1) bekezdés].
A Jöt. 7. § 11. pontja alapján vámhatóság alatt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszervét vagy annak kirendeltségét kell érteni. A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: NAV tv.) 4. § (2) bekezdése alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámhatósági feladatokat ellátó szerve az állami adó- és vámhatóság vámszerve.
Az előzőekkel összefüggésben - figyelemmel a NAV tv. 13. § (6) bekezdésében foglaltakra - a vámhatóság végzi jövedéki igazgatási jogkörében a jövedéki jogszabályokban meghatározott jövedéki adóztatással, ellenőrzéssel, valamint a jövedéki jogszabályokban meghatározott jövedéki ügyekkel kapcsolatos feladatokat.
Hatáskör, illetékesség
A jövedéki ügyhöz kapcsolódó feladatokat a vámhatóság az alábbiak szerint végzi:A NAV tv. 13. § (6) bekezdésében foglaltakkal összefüggésben, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről szóló 273/2010. (XII. 9.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: NAV Korm. rendelet) meghatározott hatásköri és illetékességi szabályok alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal alsó fokú vámszervei közül a megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóságok ellátják a jövedéki ellenőrzéssel, hatósági felügyelettel, a jövedéki adóztatással, adóellenőrzéssel és engedélyezéssel, valamint a Jöt. szerinti nyilvántartásba vétellel kapcsolatos jogszabályban meghatározott elsőfokú hatósági feladatokat, ide nem értve a csomagküldő kereskedő és a csomagküldő kereskedő adóügyi képviselőjének nyilvántartásba vételét [NAV Korm. rendelet 15. § (1) bekezdés c) pont].
A NAV Korm. rendeletben meghatározott hatásköri és illetékességi szabályok alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal alsó fokú vámszervei közül a 2. számú Repülőtéri Igazgatóság ellátja a jövedéki ellenőrzéssel, hatósági felügyelettel kapcsolatos első fokú hatósági feladatokat [NAV Korm. rendelet 15. § (2) bekezdés].
A NAV Korm. rendeletben meghatározott hatásköri és illetékességi szabályok alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal alsó fokú vámszervei közül a Kiemelt Ügyek és Adózók Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága jogszabályban meghatározott azon kiemelt adózók tekintetében, akiknek a székhelye a Közép-magyarországi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatóság illetékességi területén található, végzi a jövedéki adóztatással, adóellenőrzéssel és engedélyezéssel, valamint a Jöt. szerinti nyilvántartásba vétellel kapcsolatos jogszabályban meghatározott elsőfokú hatósági feladatokat [NAV Korm. rendelet 28. § (1) bekezdés].
Továbbá kizárólagos hatáskörébe tartozik országos illetékességgel, az adójegyekkel, zárjegyekkel kapcsolatos első fokú feladatok ellátása, kivéve az adójegy és a zárjegy felhasználásának helyszíni ellenőrzését és elszámolását [NAV Korm. rendelet 27. § o) pont].
A NAV Korm. rendelet 39. §-a alapján a Kormány vegyvizsgáló szervként a Nemzeti Adó- és Vámhivatal középfokú vámszervei közül a Szakértői Intézetet jelölte ki.
A NAV Korm. rendelet 36. § (2) bekezdése alapján a Kormány központi kapcsolattartó szervként a Nemzeti Adó- és Vámhivatal központi szervei közül a Központi Hivatalt jelölte ki.
A NAV Korm. rendelet 27. § k) pontjával összefüggésben - figyelemmel a 40. § (1) bekezdésében foglaltakra - a Kormány csomagküldő kereskedő nyilvántartásba vételét végző szervként, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal alsó fokú vámszervei közül a Kiemelt Ügyek és Adózók Vám- és Pénzügyőri Igazgatóságát jelölte ki országos illetékességgel.
A Jöt. 7. § 10. pontja alapján adóhatóság alatt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adóztatási szervét kell érteni. A NAV tv. 4. § (1) bekezdése alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal állami adóhatósági feladatokat ellátó szerve az állami adó- és vámhatóság adóztatási szerve. Amennyiben az adóhatóság (az adóztatási szerv) - azaz nem a vámhatóság - helyszínei ellenőrzést végez, kizárólag a kereskedelemben, így a jövedéki termékkel nagykereskedelmi tevékenységet, kiskereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodóknál ellenőrizheti a jövedéki termékek adózott voltát. Figyelemmel arra, hogy az adóhatóság a Jöt. 6. § (5) bekezdése alapján az adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termék forgalmazásának ellenőrzését nem végezheti. Nem végezheti például az adóraktárban adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termék ellenőrzését.
Amennyiben a vámhatóság jövedéki ügyben eljáró vámszervének, olyan információ jut birtokába, amely alapján az ellenőrzés nem azonnali megkezdése veszélyeztetné az adózatlan jövedéki termék felderítését, akkor lehetősége van arra, hogy az illetékességi területén kívül is végezzen ellenőrzést. Ebben az esetben az ellenőrzés lefolytatatására illetékességgel rendelkező jövedéki ügyben eljáró vámszervvel haladéktalanul fel kell venni a kapcsolatot azért, hogy az értesüljön az ellenőrzésről, az ellenőrzés során foganatosított eljárási cselekményekről például a lefoglalásról. A jövedéki eljárást a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező jövedéki ügyben eljáró vámszerv fogja lefolytatni.
2011. január 1-vel a vámhatóság nem végezhet végrehajtási eljárást, azaz amennyiben a Jöt. hatálya alá tartozó személy nem tesz eleget adófizetési kötelezettségének a végrehajtható okiratok tekintetében (például a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozat, az önadózás esetén a fizetendő adót tartalmazó bevallás) a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adóztatási szerve jogosult a végrehajtási eljárás lefolytatására.
Az adóhatóság és a vámhatóság más-más adónemben jogosult lefolytatni az Art. szerinti adóellenőrzést. A Jöt. 6. § (1) bekezdése alapján, olyan személy esetében - aki tevékenységéhez kapcsolódóan az adóhatóságnál és a vámhatóságnál is adóalanynak minősül - az adóbevétel megrövidítésének, a bevallott adó valóságnak megfelelő összegben történt bevallásának feltárása, a különböző adónemek összefüggéseiben történő ellenőrzésével végezhető.
A Jöt. más hatóságok (pl. rendőrség, fogyasztóvédelmi hatóság) eljárási kötelezettségét és annak szabályait is rögzíti a jövedéki termékekkel kapcsolatos visszaélések felderítése esetében.
Értelmező rendelkezések
A jövedéki adófizetési kötelezettséghez kapcsolódóan szükséges meghatározni a jövedéki termék belföldi előállítását. Annak érdekében, hogy egyértelműen meg lehessen határozni vagy el lehessen határolni, milyen tevékenység végzéséhez szükséges vagy sem az adóraktári engedély. Ebből az is levezethető, hogy a nem adóköteles jövedéki termék előállításához nem kell rendelkezni adóraktári engedéllyel.A fogalom-meghatározás általános jelleggel rendelkezik. Egy adott jövedéki termék, meghatározott eljárással történő előállításának, adóraktárban vagy adóraktáron kívül történő végezhetőségét, a Jöt. későbbi fejezetei határozzák meg.
A 7. § 1. pontja értelmében a következő esetek nem minősülnek jövedéki termék belföldi előállításnak, azaz végzésükhöz eredendően nem kell rendelkezni adóraktári engedéllyel vagy olyan típusú adóraktárban is végezhető a tevékenység, ahol kizárólag a jövedéki termék tárolására van lehetőség (például ásványolaj-tároló adóraktár, terméktávvezeték adóraktár), de a mindennapi élethez kapcsolódóan a technológiai sajátosságokból adódóan például a jövedéki termék átminősítése esetén más vámtarifaszámú jövedéki keletkezik.
A kétütemű motorolajnak a motorbenzinhez történő keverése függetlenül attól, hogy megnő a motorbenzin mennyisége nem minősül jövedéki termék belföldi előállításának. Egyébként például az üzemanyagtöltő-állomáson vagy a végfelhasználó telephelyén végzett keverést, kizárólag adóraktári engedéllyel lehetne végezni, amely a gyakorlati élettől teljesen elrugaszkodott szabály lenne.
A legfeljebb 0,2 térfogatszázalékban végzett adalékolásra vonatkozó kivétel szintén a mindennapok tevékenységéhez kapcsolódik. Egyébként például télen, a gázolaj felhasználásával működő gépjárművekben, az üzemanyag ledermedésének megakadályozása érdekében végzett bekeveréshez adóraktári engedély kellene.
A megfogalmazott kivételnél együttes feltétel, hogy a színezést követően az ásványolaj vámtarifaszáma és adómértéke ne változzon. A kivétel hiányában például, ha a színezés eredményeként a vámtarifaszám és a nem szabványosságából adódóan a termék adómértéke megváltozik, a tevékenységet kizárólag adóraktárban lehetne végezni.
Az ásványolajterméknek más ásványolajtermékké történő átminősítése, amelyre a termékek keveredése vagy más ok (például készletek kifuttatása) alapján kerülhet sor nem minősül jövedéki termék belföldi előállításnak. Annak érdekében, hogy az átminősítést, mely véletlen keveredésből is adódhat, valamint vámtarifaszám változást is eredményezhet, ne csak kőolaj-finomító adóraktárban lehessen végezni. A megfelelő ellenőrizhetőség biztosításához az ásványolaj-tárolóban és a finomítói ásványolaj-raktárban történő átminősítést a vámhatósághoz be kell jelenteni.
A terméktávvezeték adóraktárban történő átminősítést, azért nem kell a vámhatósághoz bejelenteni, mivel az átminősítés oka - a technológia részeként - a terméktávvezetékben történő szállításból adódik. Példával szemléltetve a terméktávvezeték adóraktár folyamatosan tartalmaz ásványolajterméket és a terméktávvezeték adóraktárban a gyakorlati alkalmazásból adódóan különböző vámtarifaszámú ásványolajtermékek (például gázolaj, motorbenzin) szállítását végzik. A szállítás során a motorbenzin és a gázolaj keveredik egymással, melynek eredményeként a keveredett részre vonatkozóan megvalósul az átminősítés.
A szabályozás a mindennapi élethez igazodik. Figyelemmel arra, hogy a Magyar Gyógyszerkönyvben meghatározott alkoholterméknek és benzinnek, mint adózott jövedéki terméknek a kereskedelemben végzett továbbértékesítéséhez, illetve a végfelhasználók részére történő értékesítéséhez kapcsolódó, a fogyasztói igényeknek megfelelő kiszerelése ne legyen adóraktár engedély köteles tevékenység.
Ettől függetlenül azonban a Magyar Gyógyszerkönyvben meghatározott adózott alkoholtermék és benzin belföldi forgalmazását jövedéki engedélyes (nagykereskedő) vagy nem jövedéki engedélyes (kiskereskedő) végezheti. A forgalmazásra vonatkozó speciális rendelkezéseket a Jöt. XVI. fejezet tartalmazza.
A Jöt. vonatkozó rendelkezése alapján, ha a csokoládégyártást nem az alkoholtermék adómentes felhasználásával végzik nem minősül engedély köteles, azaz adómentes felhasználói tevékenységnek. Az alkoholos gyümölcs felhasználásával előállított bonbonok esetében, ha például a csokoládégyártó alkoholos lével együtt szerzi be az alkoholos gyümölcsöt, a technológia során alkoholtermék keletkezik.
A jövedéki termék belföldi előállításának fogalmából adódóan, a csokoládégyártáshoz kapcsolódóan meghatározott kivétel hiányában a tevékenység adóraktári engedély kötelesnek minősülne. Az előzetes bejelentési kötelezettség ahhoz szükséges - figyelemmel a melléktermékként keletkező alkoholtermékre -, hogy e tevékenységet végző személyek a vámhatóság látókörébe kerüljenek. A keletkező alkoholtermék nyomon követhetősége érdekében, a csokoládégyártónak jövedéki engedéllyel kell rendelkeznie és tevékenységét szigorú elszámolási kötelezettség mellett végezheti [Jöt. 74. § (3) bekezdés].
A szabályozás a mindennapi élethez igazodik. Ugyanis a jövedéki termék belföldi előállításának fogalmából adódóan a fuvarozáshoz, a lefejtéshez kapcsolódóan meghatározott kivétel hiányában a már adózott termékek keveredéséből eredő nem szabványosság esetén ismételten adófizetési kötelezettség keletkezne, illetve vámtarifaszám változás esetén a tevékenység adóraktári engedély kötelesnek minősülne.
Az alkoholtermék adómentes felhasználása esetén, a vegyipari és gyógyszeripari hatóanyagok, intermedierek előállításához kapcsolódó technológiai sajátosság, hogy az alkoholtermék, az egyéb ellenőrzött ásványolajtermék nem épül be a végtermékbe. Jellemzően "vivő" anyagként, oldószerként kerül hasznosításra és a gyártási folyamat végére elszennyeződik, ezért a továbbiakban ilyen állapotban már nem használható fel a gyártási technológiában.
A szennyezett termék jellemzően olyan vámtarifaszám alá sorolandó be, amely nem minősül adóköteles jövedéki terméknek. A tisztítás eredményeként azonban ismét adóköteles alkoholtermék vagy egyéb ellenőrzött ásványolajtermék keletkezik, mely tevékenységet, a jövedéki termék belföldi előállításának fogalmából adódóan - a tisztítás tekintetében meghatározott kivétel hiányában - figyelemmel a Jöt. 1. § (2) bekezdés a) pontjában és a 34. § (3) bekezdésében foglaltakra, kizárólag adóraktárban lehetne végezni.
Figyelemmel arra, hogy a tisztítás eredményeként keletkező adóköteles alkoholterméket az adómentes felhasználó, illetve a tisztítás eredményeként keletkező egyéb ellenőrzött ásványolajterméket a felhasználói engedélyes egyaránt köteles a nyilvántartásában szerepeltetni, ezért a jövedéki terméknek az engedélyezett célra történő felhasználása a vámhatóság által továbbra is ellenőrizhető.
A növényi olajnak minősülő étolajat, az olajmagvakból vagy olajtartalmú növényi részekből sajtolással, esetenként finomítással, sajtolással és/vagy oldószeres extrakcióval, valamint finomítással állítják elő. Az oldószeres extrakció a 2710 11 25 vámtarifaszám alá tartozó egyéb ellenőrzött ásványolaj felhasználásával történik.
A gyártástechnológiából adódóan az egyéb ellenőrzött ásványolajtermék nem épül be az étolajba, az visszaforgatásra kerül a rendszerben és folyamatosan használják. Az egyéb ellenőrzött ásványolaj felhasználása, felhasználói engedélyes tevékenység keretében végezhető, azzal az általános kivétellel, amennyiben felhasználásának eredményeként szintén egyéb ellenőrzött ásványolaj keletkezik, akkor a tevékenység végzéséhez adóraktári engedély szükséges [Jöt. 59. § (1) bekezdés]. A jövedéki termék belföldi előállításához kapcsolódóan meghatározott kivétel alapján, a növényi olajok oldószeres kivonással történő gyártásához zárt rendszerben felhasznált 2710 11 25 vámtarifaszámú ásványolaj visszanyeréséhez, mint speciális tevékenységhez a felhasználói engedély mellett adóraktári engedéllyel nem kell rendelkezni.
A bioüzemanyagok fokozottabb elterjesztése érdekében nem minősül jövedéki termék belföldi előállításának az ETBE és a bioetanol előállításához beszerzett alkoholtermék denaturálása, ha azt kőolaj finomító adóraktárban, finomítói ásványolajraktárban vagy ásványolaj-tárolóban végzik. Egyébként a tevékenység végzéséhez (az alkoholtermék denaturálásához) alkoholtermék adóraktári engedély lenne szükséges.
A denaturálás módját, mint külön jogszabály, a Jöt. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet (a továbbiakban: PM rendelet) 61/A. § (1)-(2) bekezdése tartalmazza. Ennek megfelelően az ETBE előállításához motorbenzinbe történő bekeverés, vagy közvetlenül a motorbenzinbe történő bekeverés esetén bioetanolnak kizárólag akkor minősül a 2207 10 00 vámtarifaszámú, legalább 99 térfogatszázalék alkoholtartalmú víztelenített alkoholtermék (azaz denaturáltnak tekinthető), ha egységnyi mennyiségéhez, azaz 1 literhez 1 tömegszázalék etil-tercier-butil étert kevernek hozzá.
Amennyiben a 2711 12, 2711 13 és 2711 19 00 vámtarifaszám alá tartozó cseppfolyósított szénhidrogének forgalmazása üzemanyagtöltő-állomáson történik, a cseppfolyósított szénhidrogének a vámtarifaszámtól függetlenül azonos adótartalom (47 900 Ft/ezer kg) alá tartoznak [Jöt. 52. § (1) bekezdés f) pont].
Abban az esetben, ha a 2711 12, 2711 13 és 2711 19 00 vámtarifaszám alá tartozó cseppfolyósított szénhidrogének forgalmazása üzemi motorikus gáztöltő állomáson történik, a cseppfolyósított szénhidrogének a vámtarifaszámtól függetlenül azonos adótartalom (12 095 Ft/ezer kg) alá tartoznak [Jöt. 52. § (1) bekezdés f) pont].
Az üzemanyagtöltő-állomáson, valamint üzemi motorikus gáztöltő állomáson jellemzően egy tárolótartály található a cseppfolyósított szénhidrogén tárolására. A tárolási gyakorlatnak megfelelő szabályozás kialakítása érdekében - figyelemmel az azonos adótartalomra és a cseppfolyósított szénhidrogén, mint gáz halmazállapotú ásványolajtermék tulajdonságára - nem minősül jövedéki termék belföldi előállításának a cseppfolyósított szénhidrogén tárolótartályban történő keveredése.
A biológiai ecet előállítása adómentes felhasználási célnak minősül [Jöt. 68. § (1) bekezdés b) pont]. Ennek megfelelően a biológiai ecet előállítását, az alkoholtermék adómentes felhasználásával keretengedély birtokában lehet végezni. A technológia sajátosságából adódóan az alkoholos erjesztés eredményeként alkoholtermék, mint félkész termék keletkezik.
A kivétel meghatározása megteremti annak lehetőségét, hogy a tevékenység azon fázisához, ahol a félkész termék keletkezik, ne kelljen adóraktári engedéllyel is rendelkezni - természetesen, ha megvalósul az előzetes bejelentés és a félkész terméknek ecettel történő denaturálása -, azaz a tevékenység végezető legyen keretengedéllyel.
A denaturálás esetén a PM rendelet 89. § (6) bekezdésében foglaltakat kell irányadónak tekinteni.
A Jöt. vonatkozó rendelkezése alapján - alapesetben - az egyéb ellenőrzött ásványolaj előállítása adóraktárban végezhető [Jöt. 34. § (3) bekezdés]. A kivétel meghatározása megteremti annak lehetőségét, hogy felhasználói engedély birtokában, a felhasználói engedélyes is - külön adóraktári engedély nélkül - végezheti [Jöt. 59. § (1) bekezdés a) pont] hígításra, oldásra alkalmas egyéb ellenőrzött ásványolaj például a 2710 11 21 vámtarifaszám alá tartozó lakkbenzin "hideg úton" összekeveréssel (azaz nem atmoszférikus és vákuumdesztillációs technológiával, mely általános előállítási módja az ásványolajterméknek) kizárólag a kivételnél nevesített termékek felhasználásával történő előállítását.
A kivétel alapján nem minősül jövedéki termék belföldi előállításnak, azaz nem kell adóraktárban végezni, az 1,2 térfogatszázalékot meghaladóan 2207 vagy 2208 vámtarifaszámú alkoholterméket tartalmazó, nem a 2204-2208 vámtarifaszámok valamelyike alá tartozó alkoholtermék [Jöt. 63. § (1) bekezdés c) pont] gyártását. Figyelemmel arra, hogy ezen alkoholterméket jövedéki adómentesnek kell tekinteni, ha egyben például gyógyszernek vagy aromának minősül és adómentes felhasználói tevékenység keretében keretengedéllyel állították elő, illetve külföldről hozták be, vagy ezen alkoholtermék előállításához adózott alkoholterméket használtak fel vagy a benne lévő alkoholtermékre végleges mentesülés következett be [Jöt. 64. § (4) bekezdés a)-b) pont].
A 2004/24/EK irányelvben megengedett hét éves türelmi időszak lejártával, vagyis 2011. április 1-jétől megszűnt a "gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termék" kategória. Ezzel összefüggésben a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményből gyógyszerré átminősített, de 2208 vámtarifaszám alatt maradó 1,2 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú terméket [Jöt. 63. § (1) bekezdés b)], adóköteles jövedéki terméknek kell tekinteni. Amennyiben a terméket keretengedély birtokában állítják elő, akkor azt jövedéki adómentesnek kell tekinteni [Jöt. 64. § (9) bekezdés], azaz a kivétel alapján előállításához nem kell adóraktári engedély és forgalmazása zárjegy nélkül végezhető [Jöt. 73. § (2) bekezdés g) pont].
A cseppfolyós propán-, butángázok és ezek elegyei tartályban vagy palackban történő forgalmazásának szabályairól és hatósági felügyeletéről szóló 94/2003. (XII. 18.) GKM rendelet alapján a pébégáz-kiskereskedő a pébégázt palackból turista használatú palackba átfejtheti, értékesítheti. Ennek okán szükséges a kivétel meghatározása, mivel ez alapján az átfejtés - bár jövedéki termék kiszerelése valósul meg - nem minősül jövedéki termék belföldi előállításának, s így nemcsak adóraktárban végezhető.
A jövedéki termék belföldi előállítása alóli kivétel lehetővé teszi, hogy amennyiben nemzeti vagy uniós támogatást elnyert projekt keretében kutatási, kísérleti céllal bioüzemanyag kerül előállításra, akkor az - az adó megfizetését követően - hozzákeverhető legyen adóraktáron kívül is (pl.: közlekedési társaság telephelyén) a benzinhez vagy a gázolajhoz. Az ellenőrizhetőség érdekében a bekeverést előzetesen be kell jelenteni a vámhatóságnak.
Bioüzemanyag alatt a Jöt. értelmezésében minden olyan terméket kell érteni, amelyet a vonatkozó jogszabály, vagyis a megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkenéséről szóló 2010. évi CXVII. törvény, valamint a fenntartható bioüzemanyag-termelés követelményeiről és igazolásról szóló 343/2010. (XII.28.) Korm. Rendelet bioüzemanyagként határoz meg.
A Jöt. alapján más-más eljárásjogi rendelkezések vonatkoznak a jövedéki termék, Közösség más tagállamából, illetve a harmadik országból történő behozatalára. Ezzel összefüggésben szükséges pontosan meghatározni az importálás fogalmát, melybe beletartozik a legális és az illegális behozatal is.
A vámjogszabályok és a Jöt. egymáshoz kapcsolódó alkalmazását érintően szükséges jövedéki szempontból is meghatározni, hogy a vámeljáráshoz kapcsolódóan az importálás mivel zárul. Mikortól kell alkalmazni a Jöt. szerinti adófizetési kötelezettség keletkezéséhez, felfüggesztéséhez, az adó megfizetéséhez, valamint a jövedéki termék forgalmazásához kapcsolódó rendelkezéseket.
A jövedéki termék importálása fogalomhoz kapcsolódik, a vámjogi szabadforgalomba bocsátás fizikális meghatározhatóságát biztosítja, valamint ezzel összefüggésben az importálással keletkező adókötelezettség felfüggesztésének lehetséges eseteinél kell a fogalmat alkalmazni [Jöt. 10. § (3) bekezdés a) és b) pont].
A Közösség fogalmának meghatározása alapján egyértelműen eldönthető, hogy mely államok, területek tartoznak a tagállam fogalmába, valamint egyes jogi formák (például a Monacói Hercegség) mely állam területéhez tartozik, azaz a Jöt. szempontjából az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésben meghatározott tagállamok területébe értendők.
Lásd a 7. § 3. pontja szerinti magyarázatot.
Az importálás fogalmának alkalmazásához kapcsolódóan szükséges meghatározni, hogy mit kell érteni harmadik ország alatt, melybe beleértendők a Jöt. 7. § 3. pont a) alpontjában felsorolt kivételek is.
Jöt. 7. § 6. pontja [hatályon kívül helyezve]
A Jöt. más-más helyen szabályozza a jövedéki terméknek belföldön végzett például adóraktár és adóraktár közötti adófelfüggesztéssel történő szállítására, illetve a Magyarországról más tagállamba vagy más tagállamon keresztül harmadik országba, valamint harmadik országból más tagállamon keresztül Magyarországra vagy más tagállamból Magyarországra adófelfüggesztéssel történő szállításra vonatkozó rendelkezéseket.
Mind belföldi, mind közösségi relációban fő szabály, hogy a szállítás időtartalma alatt a jövedéki adó megfizetése halasztásra kerül. A közösségi adófelfüggesztési eljárás fogalmából adódóan egyértelműen meghatározható, hogy mely esetekben, mely engedélyes, milyen eljárás jogi rendelkezések teljesítése alapján végezheti e tevékenységet.
A fogalom meghatározza belföldi és közösségi relációban végzett adófelfüggesztéssel történő szállítás során alkalmazandó elektronikus okmányt. Ezzel összefüggésben az adófelfüggesztéssel történő szállításhoz alkalmazandó számítógépes rendszert (EMCS rendszer Excise Movement and Control System - Jövedéki Árumozgási és Ellenőrző Rendszer), valamint az egyedi adminisztratív hivatkozási kódot (AHK-szám).
Az adófelfüggesztéssel történő szállítás során a küldő személy esetében például az adóraktár engedélyesnek a jövedéki adó megfizetésének halasztásához kapcsolódó adófizetési kötelezettség alóli mentesüléséhez és ezzel összefüggésben a fogadó személy (címzett) esetében például más tagállam bejegyzett kereskedőjénél az adófizetési kötelezettség megkeletkezéséhez ("átszállása") szükséges elektronikus okmány.
Ebben az esetben is adófelfüggesztéssel történő szállításhoz kapcsolódik az elektronikus okmány. Az eljárás jogi szabály tekintetében, azonban különbség van a Jöt. 7. § 7/B. pontját illetően. Figyelemmel arra, hogy az e-TKO-val harmadik országba történő szállítás esetén a jövedéki adó megfizetésének halasztásához kapcsolódó adófizetési kötelezettség alóli mentesülés feltétele, hogy a Közösség területének tényleges elhagyását, a kivitel helye szerinti tagállam illetékes hatósága igazolja. Magyarország tekintetében ezt a feladatot a vámhatóság látja el.
Az elektronikus kiviteli elismervény esetén a Közösség területének tényleges elhagyását, a kivitel helye szerinti tagállam illetékes hatósága igazolja. Ezzel összefüggésben szükséges meghatározni azt, hogy mely vámhivatalt kell kiléptetőnek tekinteni.
A 2454/93/EGK bizottsági rendelet 793. cikkének (2) bekezdésében foglaltak alapján kiléptető vámhivatal alatt az alábbiakat kell érteni:
a) az áruk vasúton, postán, légi vagy vízi úton történő kivitele esetén az azon a területen illetékes vámhivatal, ahol az árut a vasúttársaság, a postahivatal, a légitársaság vagy a hajózási társaság egyazon fuvarozási szerződés alapján harmadik országba történő szállításra átveszi;
b) csővezetéken kivitt áru, valamint villamos energia esetén az exportőr letelepedési helye szerinti tagállam által kijelölt vámhivatal;
c) egyéb eszközzel, illetve az a) vagy b) pontban nem említett körülmények között kivitt áruk esetén az utolsó vámhivatal azt megelőzően, hogy az áruk elhagyják a Közösség vámterületét.
A fogalom a Jöt. 7. § 7/C. és 7/D. pontjához tartozó pontosítást tartalmaz és meghatározza, hogy a kiléptetés kiviteli vámkezelésre irányuló kérelemmel történhet.
A Jöt. 20/A. § (2) bekezdése szerinti esemény minősül üzemszüneti eljárásnak, mely az uniós számítógépes rendszernek, a vámhatóság számítógépes rendszerének, az ügyfélkapu üzemszerű működésében, illetve az adóalany például adóraktár engedélyes számítógépes rendszerében bekövetkezett üzemzavar.
A Jöt. 7. § 7/F., 7/G. és 7/H. pontja határozza meg az üzemszüneti eljárása során alkalmazandó papír alapú okmányt.
Az adófelfüggesztés alóli szabálytalan kikerüléshez adófizetési kötelezettség párosul. A jövedéki adót ebben az esetben - a rendeltetési ország szerinti adóztatás elvével összefüggésben -, abban a tagállamban kell megfizetni, ahol az adófelfüggesztés alóli szabálytalan kikerülés megtörtént. Amennyiben ez nem állapítható meg, akkor abban a tagállamban, ahol ezt észlelik. Az adófizetésre kötelezettnek, azt a személyt kell tekinteni, aki a közösségi adófelfüggesztési eljáráshoz kapcsolódóan a jövedéki biztosítékot nyújtotta [Jöt. 23. §].
Amennyiben az adóraktár engedélyes a vámhatóság felé nem tudja igazolni, hogy az adófelfüggesztés alóli szabálytalan kikerülés más tagállamban történt, akkor beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége [Jöt. 21. §].
Jöt. 7. § 8. pontja [hatályon kívül helyezve]
A Jöt. hatálya alá tartozó termékek esetén nem a Kombinált Nómenklatúra szerinti mindenkor hatályos vámtarifaszámokat kell alkalmazni, hanem a Jöt.-ben megjelölt vámtarifaszámok alkalmazásáról szóló 13/2004. (III. 25.) PM rendeletben rögzített vámtarifaszámokat.
Meghatározásra kerül, hogy a Jöt. alkalmazásában, mit kell adóhatóság alatt érteni. Ezzel összefüggésben szükséges megemlíteni - figyelemmel a Jöt. 48. § (2) bekezdésében foglaltakra -, hogy az Art. alkalmazásában a vámhatóság is adóhatóságnak minősül.
Meghatározásra kerül, hogy a Jöt. alkalmazásában, mit kell vámhatóság alatt érteni, mely részletesen kifejtve a Jöt. 5. §-ához tartozó magyarázatban.
A fogalom meghatározza, hogy az adóraktárnak fizikailag elkülönített egységet kell képeznie és beazonosíthatónak kell lennie, figyelemmel az adóraktár engedélyes tevékenység speciális jellegére. Attól függetlenül, hogy például egy terület vagy raktár tekintetében teljesül a fizikai elkülönítés, a helyrajzi számmal történő beazonosíthatóság és az üzem egy technológiai egységet képez, akkor még az nem tekinthető adóraktárnak. Teljesülnie kell azon feltételnek is, hogy a vámhatóság a benyújtott adóraktár engedély iránti kérelem alapján a tevékenység végzésére adóraktári engedélyt adjon.
Az adóraktári engedély alapján kizárólag olyan tevékenység végezhető, amelyre a vámhatóság kiadta az engedélyt, azaz például cseppfolyósítottgáz-töltő adóraktárban nem végezhető motorbenzin előállítása vagy tárolása.
Az adóraktárban általános jelleggel jövedéki termék belföldi előállítása végezhető, valamint olyan jövedéki termék tárolása, raktározása, amely után még a jövedéki adót nem fizették meg.
Az adóraktári tevékenységhez kapcsolódóan a Jöt. vonatkozó rendelkezési alapján, még végezhető a szabadforgalomba bocsátott adózott jövedéki terméknek az adóraktárba kizárólag jövedéki termék előállítás (újrafeldolgozás) vagy megsemmisítés céljából történő szállítása [Jöt. 47. § (1) bekezdés, 72. § (10) bekezdés, 78. § (7) bekezdés, 82. § (8) bekezdés, 84. § (10) bekezdés, 91. § (4) bekezdés, 99. § (7) bekezdés].
A Jöt. az adózott jövedéki termék adóraktárba történő (vissza)szállítása tekintetében rendelkezéseket kizárólag a megfizetett jövedéki adó visszaigénylésével (-levonásával) összefüggésben határoz meg, melyek szervesen kapcsolódnak az adóraktár funkciójához. Az adóraktárból nem végezhető adózott jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenység, mivel az adóraktár fogalma koogens módon meghatározza az ott végezhető tevékenységet.
A közösségi adófelfüggesztéssel történő szállítás jogintézményével összefüggésben szükséges a tagállami adóraktár fogalmát meghatározni.
Az adóraktár, mint fizikai hely fogalmával összefüggésben szükséges meghatározni az adóraktár engedélyes fogalmát, figyelemmel arra, hogy a jövedéki termék előállításához, tárolásához, adófelfüggesztéssel történő szállításához kapcsolódó jövedéki adófizetési kötelezettség megkeletkezése, felfüggesztése, az adófizetési kötelezettség alóli végleges mentesülése, illetve a szabadforgalomba bocsátást érintően az adófizetés beállta esetén az adóraktár engedélyes a felelős.
A közösségi adófelfüggesztéssel történő szállítás jogintézményével összefüggésben szükséges a tagállami adóraktár-engedélyes fogalmát meghatározni.
A közösségi adófelfüggesztéssel történő szállítás jogintézményével összefüggésben szükséges a bejegyzett kereskedő fogalmát meghatározni. A bejegyzett kereskedőnek a jövedéki termék fogadásával megkeletkezik az adófizetési kötelezettsége. A jövedéki adót az általános szabályok szerint, havonta a tárgyhót követő hónap 20-ig kell megállapítania, bevallania és megfizetnie.
A bejegyzett kereskedőnek lehetősége van jövedéki terméket közvetlenül adómentes felhasználói (keretengedélyes) vagy felhasználói engedélyes tevékenységhez is behozni, ebben az esetben mentesül a jövedéki adó fizetési kötelezettség alól.
Figyelemmel arra, hogy a bejegyzett kereskedő kizárólag a jövedéki termék közösségi adófelfüggesztéssel történő fogadását (például tagállami adóraktárból) végezheti, ezért a behozott jövedéki terméknek a szabadforgalomban (kereskedelemben) történő forgalmazást, mint jövedéki engedélyes kereskedő (nagykereskedelem) továbbforgalmazó részére vagy nem jövedéki engedélyes kereskedőként (kiskereskedelem) végső fogyasztó részére végezheti.
A bejegyzett feladói státusz alapján lehetőség van arra, hogy a harmadik országból behozott jövedéki terméket az importálást követően ne kelljen beszállítani adóraktárba és onnan kitárolva közösségi adófelfüggesztési eljárásban például tagállami adóraktárba szállítani.
A bejegyzett feladó a jövedéki adó felfüggesztésével az importálás helyéről jogosult a jövedéki terméket közvetlenül továbbszállítani tagállami adóraktárba, más tagállam bejegyzett kereskedőjének, mentesített szervezetnek, valamint harmadik országba más tagállam(ok)on keresztül [Jöt. 18. (2) bekezdés].
Az adóköteles jövedéki termék (kivéve a dohánygyártmányt) esetén lehetőség van arra, hogy adómentes felhasználói engedély (keretengedély) alapján, az adómentes felhasználó adófelfüggesztéssel történő szállítással a jövedéki terméket adóraktárból adómentes felhasználási célra beszerezze [Jöt. 53. §, 68. §, 77. §, 87. §, 90. § és 95. §] és az adó megfizetése nélkül tárolja. Az adómentes felhasználói engedélyes tevékenységet ott lehet elhatárolni az adóraktár engedélyes tevékenységtől, hogy az adómentes felhasználói tevékenység keretében, az adómentes felhasználó - általános szabályként - adóköteles jövedéki termék előállítását (kivéve a Jöt. 7. §-ában meghatározottakat) nem végezheti.
A felhasználói engedélyes tevékenységet [Jöt. 59. § (1) bekezdés és 70. § (1) bekezdés] ott lehet elhatárolni az adóraktári és az adómentes felhasználói engedélyes tevékenységtől, hogy a felhasználói engedélyes - általános szabályként - nem végezheti adóköteles jövedéki termék előállítását (kivéve a Jöt. 7. §-ában meghatározottakat). Ezen túlmenően kivételként kell megemlíteni, hogy felhasználói engedély birtokában végezhető, a 3811 vámtarifaszám alá tartozó adóköteles üzemanyag adalék előállítása.
A felhasználói engedélyes tevékenységbe azon jövedéki termékek tartoznak, melyek fizikai paramétereik alapján potenciálisan alkalmasak önállóan vagy keverve üzemanyagnak, tüzelőanyagnak, fűtőanyagnak, illetve a magas adótartalom alól mentesített teljesen denaturált alkohol.
A felhasználói engedélyes tevékenység lényegét tekintve - illeszkedve a Jöt. szerinti engedélyes termékpályába - a visszaélésre (adózás alóli elvonás) alkalmas jövedéki termékek esetén biztosítja a vámhatóság részére a felhasználás ellenőrzését.
Jöt. 7. § 20. pontja [hatályon kívül helyezve]
Meghatározásra kerül, hogy a Jöt. alkalmazásában, mit kell gazdasági tevékenység alatt érteni.
A repülésben felhasznált üzemanyag utáni adómentességi szabály egyértelmű alkalmazásához kapcsolódik a fogalom, azaz kizárólag a gazdasági célú légi közlekedés megvalósulása esetén mentesül véglegesen [Jöt. 13. § (1) bekezdés e) pont] az adóraktár engedélyes a légi jármű üzemanyagtartályába betöltött üzemanyag petróleum jövedéki adója tekintetében, illetve az exportáló [Jöt. 7. § 31. pont] kizárólag a gazdasági célú légi közlekedés megvalósulása esetén jogosult az üzemanyag petróleum és a repülőbenzin jövedéki adójának visszaigénylésére [Jöt. 47. § (1) bekezdés c) pont].
Meghatározza, hogy mely esetekben kell a jövedéki terméket szabadforgalomba bocsátottnak tekinteni.
A fogalom-meghatározás egyértelművé teszi, hogy a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék esetén, akkor kell a Jöt. szerinti jövedéki termék kereskedelmére, exportjára-importjára vonatkozó rendelkezéseket (például engedély kötelezettség) alkalmazni, ha megvalósul a gazdasági tevékenység.
A Jöt. vonatkozó rendelkezései meghatároznak az engedélyesek részére az adóraktárukban, üzemükben, raktárukban tárolt jövedéki termékek esetén, a tényleges készletek számszerinti ellenőrizhetőségét érintően nyilvántartás vezetést. A vezetni rendelt nyilvántartásokat eseményszerűen, gazdasági eseményként folyamatosan kell vezetni.
A kitárolás fogalma azt teszi egyértelművé, hogy az adóraktárban, üzemben, raktárban végzett készletmozgások nem minősülnek kitárolásnak, azaz a vezetni rendelt nyilvántartás csökkenési oldalán kitárolásként a jövedéki termék mennyiségét kizárólag akkor kell szerepeltetni, ha olyan fizikai mozgatást például a jövedéki terméknek a tárolására rendszeresített tárolótartályból történő kiadását végzik és a jövedéki termék szállítóeszközre kerül és a szállítás eredményeként elhagyja az adóraktárt, üzemet, raktárt.
A betárolás fogalma alapján az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termék esetén az adókötelezettség akkor száll át a fogadó félre, ha a jövedéki terméket ténylegesen átvette. Ennek megfelelően példával szemléltetve, ha a jövedéki termék megérkezik az adóraktárba, akkor még az adófizetési kötelezettség a küldő engedélyest terheli. A megérkezést követően az adóraktárban alkalmazott hitelesített mérő eszközzel meg kell mérni a jövedéki termék mennyiségét, azt ténylegesen készletre kell venni és be kell vezetni az jövedéki termék mennyiséget, a Jöt. szerint vezetni rendelt termékmérleg nyilvántartásba. Az így átvett jövedéki termék mennyisége után mentesül a küldő fél a felfüggesztett adófizetési kötelezettség alól, mellyel egyidejűleg az adófizetési kötelezettség átszáll a fogadóra (származékos adófizetési kötelezettség), amely az adóraktárban történő tárolásig továbbra is felfüggesztés alatt áll.
Alapesetben a betárolás a jövedéki terméknek az adóraktárba adófelfüggesztéssel történő beszállításához kapcsolódik, ezért amikor a jövedéki termék tekintetében, még kizárólag a vámjogszabályok alkalmazandók, azaz az adófelfüggesztéssel történő vámjogi szabadforgalomba bocsátás és az ehhez kapcsolódó szállítás nem valósult meg, de a termék már az adóraktár területén van, az adófizetési kötelezettségnek a fogadó adóraktár részére történő megkeletkeztetéséhez szükséges az adóraktárban végzett vámjogi szabadforgalomba bocsátáshoz kapcsolódó speciális szabály meghatározása.
A fogalom-meghatározás a Jöt. 7. § 25. pontjában, a betárolás magyarázatánál kifejtett elvre épül. A külön-külön fogalom-meghatározás a bejegyzett kereskedőnek és az adóraktár engedélyesnek az adófelfüggesztéses rendszerben megvalósuló eltérő tevékenység végzésére vezethető vissza. Figyelemmel arra, hogy a bejegyzett kereskedőnek az adófizetési kötelezettsége a fogadással valósul meg és nem jogosult a jövedéki termék adófelfüggesztéssel történő tárolására.
A jövedéki ügy és a jövedéki adóügy egymással összefüggő, de egymástól mégis elhatárolható fogalom. A jövedéki ügy általánosan meghatározza a Jöt. anyagi jogi és eljárás jogi rendelkezéseivel kapcsolatos adóztatási és ellenőrzési eljárást. Figyelemmel a jövedéki adóügy fogalmára, nem minősül minden jövedéki ügy, jövedéki adóügynek. A jövedéki adóügy egy "szűkebb" fogalom-meghatározás. A jövedéki adóztatási feladatot és az ezekkel kapcsolatos eljárást foglalja magába.
Az importáló fogalmát az adóköteles jövedéki termék harmadik országból történő importálásával összefüggésben szükséges meghatározni. Annak érdekében, hogy az importáláshoz kapcsolódó adófizetési kötelezettség [Jöt. 8. § (1) bekezdés b) pont és 15. § (2) bekezdés b) pont] alanyát minden esetben meg lehessen állapítani.
A közösségi kereskedő tevékenységét a Jöt. szerinti jövedéki engedély birtokában végezheti [Jöt. 103. § (2) bekezdés 1. pont e) alpont]. A közösségi kereskedő jogosult más tagállamban szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék Magyarországra történő behozatalára és függetlenül attól, hogy más tagállamban adózottnak minősülő jövedéki terméket hoz be, a behozatalhoz kapcsolódóan - figyelemmel a rendeltetési ország szerinti adóztatás elvére - adófizetési kötelezettség terheli. Továbbá a Magyarországon szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket szállíthatja ki más tagállamba.
A kettős adóztatás elkerülése érdekében lehetősége van a tagállami gazdálkodónak az ott megfizetett jövedéki adó visszaigénylésére, ha igazolásra kerül, hogy a jövedéki termék után Magyarországon megfizették a jövedéki adót. Ezen rendelkezés fordított esetben is alkalmazandó.
Az exportáló fogalmát az export tevékenységgel összefüggésben szükséges meghatározni. Az exportáló fogalmánál kell hangsúlyozni, azon speciális jogtechnikai megoldást, miszerint a légi jármű külföldre távozása esetén, a külföld meghatározásba a harmadik ország mellett a más tagállam fogalma is beleértendő.
A Jöt. vonatkozó rendelkezései az engedélyezési eljárás során a kérelmező részére személyi, tárgyi és garanciális feltételek teljesítését határozzák meg. Garanciális feltételként a tevékenység végzéséhez az engedély kiadása előtt a kérelmezőnek jövedéki biztosítékot kell nyújtania.
Amennyiben az engedély kiadását követően a Jöt. 7. § 32., 33. és 34. pontjában foglalt feltételek együttesen teljesülnek, akkor az engedélyes kérelme alapján a nyújtott jövedéki biztosíték megfelezhető. Ezáltal csökkentve azon engedélyesek garanciális terheit, akik jövedéki szempontból megbízhatónak minősülnek.
Az aroma fogalmának Jöt. szerinti meghatározása az alkoholtermék adómentes felhasználásához [Jöt. 68. § (1) bekezdés b) pont] kapcsolódik, ezáltal biztosítva az egyértelmű jogszabály alkalmazást. Természetesen az aroma vámtarifaszámának meghatározása esetén a Jöt. 7. § 9. pont a) alpontjában foglaltakat kell irányadónak tekinteni.
Az intermedier fogalmának Jöt. szerinti meghatározása az alkoholtermék adómentes felhasználásához [Jöt. 68. § (1) bekezdés c) pont] kapcsolódik, ezáltal biztosítva az egyértelmű jogszabály alkalmazást.
A bioetanol fogalmának Jöt. szerinti meghatározása az alkoholtermék és az alkoholtermék alapon gyártott bioüzemanyag adójogi, valamint az alkalmazandó eljárásjogi rendelkezések elhatárolása érdekében szükséges. A bioetanol előállítását kizárólag adóraktárban lehet végezni. Hangsúlyozandó, hogy a fogalomban meghatározott denaturálás nem tekinthető teljes denaturálásnak, azaz a bioetanol adóköteles jövedéki terméknek minősül. Figyelemmel a bioetanol magas adótartalmára, az önállóan történő üzemanyag célú felhasználása esetén is az alkoholtermékhez rendelt adómértékkel adózik.
A fogalom-meghatározás alapján a biodízel - a vonatkozó uniós, illetve hazai szakmai jogszabályokkal összefüggésben - nemcsak a növényi olajból, hanem állati eredetű termékből is előállítható.
A fogalom-meghatározás alapján az E85 üzemanyag - a szabványnak megfelelően - legfeljebb 85% bioetanolt tartalmazhat, de adójogi szempontból legalább 70% bioetanolt tartalmaznia kell. A százalékos alsó és felső értékhatár az E85 üzemanyag adóztatásához kapcsolódik.
Az E85 üzemanyag a bioetanolon kívüli komponenseinek térfogatra számított mennyiségi részaránya (a százalékérték századrészében kifejezve) és az ólmozatlan benzinhez rendelt adómérték (120 Ft/liter) szorzataként meghatározott összeggel adózik [Jöt. 52. § (2) bekezdés a) pont].
Ebből következően a Jöt. az E85 üzemanyaghoz a bioetanolon kívüli komponenst mennyiségét érintően 15%-tól - 30-%-ig terjedően, azaz a százalékos értékhez tartozó adott mennyiségenként külön-külön rendel adómértéket. Példával szemléltetve az adómérték meghatározását, ha a bioetanolon kívüli komponensek térfogatra számított részaránya 20%, akkor literenként a motorbenzinhez rendelt adómértéknek a 20%-val adózik, azaz 120 Ft/liter x 0,20 = 24 Ft/literrel.
Amennyiben a Jöt. 7. § 37/B. pontja szerinti fogalom-meghatározás szerinti feltételek együttesen nem teljesülnek, akkor az E85 üzemanyag a motorbenzin teljes adómértékével adózik.
A fogalom-meghatározás alapján a Jöt. szerint a tiszta növényi olaj, mint jövedéki termék tágabb értelmű, mint a 343/2010. (XII.28.) Korm. Rendeletben definiált tiszta növényi olaj fogalom (beletartozik a tüzelésre, fűtésre előállított növényi olaj is, valamint műszaki paramétertől függetlenül minden üzemanyag célra gyártott). Amennyiben a fogalom-meghatározásban leírt cél nem valósul meg, akkor a tiszta növényi olaj előállításához adóraktári engedéllyel nem kell rendelkezni.
A biogáz fogalom-meghatározása a Jöt. szerinti adóraktári engedély-kötelezettséghez kapcsolódik. Ebben az esetben figyelemmel a Jöt. 52. § (1) bekezdés g) pontjában foglaltakra előállításához adóraktári engedéllyel nem kell rendelkezni.
Az olajtermék fogalom-meghatározása az egyébásványolaj-gyártó adóraktár [Jöt. 58. § (1) bekezdés i) pont] jogintézményéhez kapcsolódik, mivel olajterméket ezen adóraktár típusban lehet előállítani. A fogalom-meghatározással biztosított az egyértelmű jogszabály alkalmazás, azaz a Jöt. szempontjából mely terméket kell olajterméknek tekinteni az adóraktári engedély kötelezettség szempontjából.
A biogáz kivételként történő meghatározása a Jöt. 7. § 37/D. pontjához tartozó magyarázattal függ össze, mivel az olajtermék hulladékból kerül előállításra és a kivétel meghatározása hiányában a biogáz előállítása adóraktár engedélyköteles tevékenységnek minősülne.
A fogalom az egyértelmű jogalkalmazás érdekében meghatározza, hogy mit kell az üzemanyagkénti beszerzés, importálás, kínálás, értékesítés, felhasználás fogalma alatt érteni, vagyis olyan eseteknek, amikor az ásványolajok adóját a termék rendeltetése alapján fel kell számítani.
A fogalom-meghatározás egyértelművé teszi jogszabály alkalmazási szempontból, hogy a Jöt. szerint mit lehet üzemanyagtartálynak tekinteni.
A fogalom-meghatározás egyértelművé teszi jogszabály alkalmazási szempontból, hogy a Jöt. szerint mit lehet kiegészítő üzemanyagtartálynak tekinteni.
A fogalom-meghatározás egyértelművé teszi jogszabály alkalmazási szempontból, hogy a Jöt. szerint mit lehet speciális konténernek tekinteni, figyelemmel arra, hogy kiegészítő üzemanyagtartály fogalma tartalmazza ezt a kifejezést.
A fogalomhoz kapcsolódóan jelölőanyagként a Solvent Yellow 124 elnevezésű terméket kell használni azzal, hogy a gázolajban a jelölőanyag jelölési mennyisége literenként legalább 6 és legfeljebb 9 milligramm lehet.
A fogalom alapján ömlesztett szállításnak az minősül, ha az ásványolajokat tankkonténerben (más néven ISO tartályban) vagy 210 liternél nagyobb űrtartalmú kiszerelésben szállítják.
A fogalom a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2006/48/EK irányelvvel való összhang megteremtését biztosítja, valamint a pénzügyi szolgáltatások szabadsága alapelvének való megfelelés érdekében tartalmazza a jövedéki biztosítékként elfogadható bankgarancia meghatározását. Ez alapján bármely uniós tagállam vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam hitelintézete által nyújtott bankgarancia is elfogadható jövedéki biztosítékként.
A fogalom-meghatározás a magánfőzés keretében előállított párlat adómentes megítéléséhez, illetve a bérfőzés keretében előállított bérfőzött párlat kedvezményes adómértékkel történő adóztatásához, valamint az adómentes szőlőbor meghatározásához kapcsolódik.
A fogalom meghatározza a csomagküldemények jövedéki ellenőrzésénél a csomagok átvizsgálásához használható ún. csomagátvizsgáló berendezést. Eszerint a vámhatóság csak olyan technikai eszközt használhat az előzetesen "gyanúsként" kiválasztott csomagok esetében az átvilágításra, amely a csomagban lévő tárgyakról más információt, mint azok körvonala, formája, mérete, nem ad.
A Jöt. vonatkozó rendelkezései alapján a jövedéki termék teljes megsemmisülésének vagy helyrehozhatatlan károsodásának igazolása esetén, a közösségi adófelfüggesztési eljáráshoz kapcsolódóan keletkezett hiány [21. § (1) bekezdés d) pont] a jövedéki adófizetési kötelezettség alól véglegesen mentesül. Továbbá a szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméknek más tagállamból történő beszerzése esetén, belföldön nem keletkezik adófizetési kötelezettség és az adott tagállamban megfizetett adó visszaigényelhető [Jöt. 27. § (6) bekezdés]. Ezzel összefüggésben szükséges az egységes jogszabály-alkalmazás érdekében a teljes megsemmisülés vagy helyrehozhatatlan károsodás pontos meghatározása.
A Jöt. vonatkozó rendelkezése alapján általános szabály, hogy a más tagállamban szabad forgalomba bocsátott jövedéki termék kereskedelmi céllal belföldön történő birtokolása esetén adófizetési kötelezettség keletkezik [Jöt. 27. § (1) bekezdés].
Kereskedelmi célú birtokolásnak a jövedéki termék nem magánszemély általi birtokolása vagy a magánszemély által nem a Jöt. 29. §-a szerinti adómentes jövedéki termék birtokolása minősül [Jöt. 27. § (2) bekezdés]. Ezzel összefüggésben szükséges az egységes jogszabály-alkalmazás érdekében a magánszemély pontos meghatározása.
A Jöt. vonatkozó rendelkezéseiben a termelői borkiméréssel kapcsolatban meghatározott rendelkezések egységes gyakorlati alkalmazása érdekében szükséges a fogalom-meghatározása.
Az E85 üzemanyag kedvezményes adómértékkel történő adóztatásának az is feltétele, hogy a biomassza, a köztes termékek és a bioüzemanyag, a 343/2010. (XII.28.) Korm. Rendeletben meghatározottak szerint fenntartható módon történő előállítottnak minősüljön.
Továbbá a bányászati tevékenységnél bányaterületen, valamint a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény szerinti közfeladat ellátása során felhasznált biodízel esetén érvényesíthető adó-visszaigénylés feltétele, hogy a biodízel fenntartható módon előállítását fenntarthatósági bizonyítvánnyal igazolják. Ezzel összefüggésben, az egységes gyakorlati alkalmazása érdekében szükséges a fogalom-meghatározása.
A Jöt. 57/A. §-ban foglaltak alapján a motorfejlesztést végző személy jövedéki adó visszaigénylést érvényesíthet. Ezzel összefüggésben szükséges meghatározni, hogy pontosan mi minősül motorfejlesztésnek.
A Jöt. 57/C. §-ban foglaltak alapján a kereskedelmi gázolaj esetében jövedéki adó visszaigénylés érvényesíthető. Ezzel összefüggésben szükséges meghatározni, hogy pontosan mi minősül kereskedelmi gázolajnak.
II. Fejezet
ADÓKÖTELEZETTSÉG, ADÓFELFÜGGESZTÉS, ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG
Adókötelezettség keletkezése
A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló a Tanács 2008. december 16-i 2008/118/EK Irányelve (a továbbiakban: Irányelv) 2. cikke értelmében jövedéki termékekre jövedéki adókötelezettség keletkezik:
a) a Közösségen belüli előállításukkor, adott esetben ideértve a kitermelésüket is,
b) a Közösség területére történő importálásukkor.
A jövedéki adótörvény rendelkezései értelmében jövedéki termék belföldi előállításának minősül a belföldön bármilyen alapanyag, termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési (palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve:
· a kétütemű motorolaj motorbenzinhez keverését,
· az ásványolajok közé tartozó adalék legfeljebb 0,2 térfogatszázalék arányban üzemanyagba, tüzelő- és fűtőolajba történő bekeverését,
· az ásványolajtermék színezését (beleértve a jelzőanyagot is), ha a színezés eredményeként a termék nyolc számjegyű vámtarifaszáma és adómértéke nem változik,
· az ásványolajtermék finomítói ásványolajraktárban, ásványolaj-tárolóban vagy terméktávvezetékben történő átminősítését, a finomítói ásványolajraktárban és az ásványolaj-tárolóban történő átminősítés esetében akkor, ha az ásványolajtermékek véletlen keveredése miatti átminősítést haladéktalanul, az egyéb okból bekövetkező átminősítést pedig előzetesen - legkésőbb 3 munkanappal az átminősítést megelőzően - a vámhatóságnak bejelentik,
· a Magyar Gyógyszerkönyvben meghatározott alkoholtermék és benzin külön jogszabályban foglaltak szerint gyógyszer-nagykereskedelmi tevékenység folytatására jogosító engedéllyel rendelkezők által történő csomagolását (kiszerelését), az azt megelőzően végzett mechanikai szűrését, illetve a gyógyszertárak által végzett gyógyszertári kiszerelését,
· a csokoládégyártáshoz felhasznált vagy felhasználásra kerülő alkoholos gyümölcsből az alkoholtermék gyártási melléktermékként történő visszanyerését, ha azt a vámhatóságnak előzetesen bejelentették,
· az adózott üzemanyagoknak a fuvarozás során vagy az üzemanyagtöltő állomáson, vagy a jövedéki engedélyes kereskedő, illetve a végfelhasználó telephelyén a lefejtéskor bekövetkező keveredését, illetve csővezetékes szállítás esetén az egymás után szállított ásványolajok keveredését,
· a vegyipari és gyógyszeripari hatóanyagok, intermedierek előállításához használt jövedéki termékek tisztítását, ha azt adómentes felhasználó vagy felhasználói engedélyes végzi és a tisztítással visszanyert jövedéki terméket a vegyipari vagy gyógyszeripari adómentes felhasználó vagy a felhasználói engedélyes az engedélyezett célra használja fel,
· a növényi olajok oldószeres kivonással történő gyártásához zárt rendszerben felhasznált 2710 11 25 vámtarifaszámú ásványolaj visszanyerése, amennyiben a gyártási folyamatban újrafelhasználásra kerül,
· a 2909 19 00 vámtarifaszám alá tartozó etil-tercier-butil-éter (a továbbiakban: ETBE) vagy a bioetanol [7. § 37. pont] előállításához beszerzett 2207 10 00 vámtarifaszámú, legalább 99 térfogatszázalék alkoholtartalmú víztelenített alkoholtermék kőolaj finomító adóraktárban, finomítói ásványolajraktárban vagy ásványolaj-tárolóban a külön jogszabály szerint, motorbenzinbe való bekeverés céljából történő denaturálását,
· az üzemanyagtöltő állomás vagy az üzemi motorikus gáztöltő állomás tárolótartályában a 2711 12, 2711 13 és 2711 19 00 vámtarifaszámú cseppfolyósított szénhidrogének keveredését,
· a biológiai ecetet előállító üzemben a kettős fermentáció első lépéseként végzett alkoholos erjesztést, ha azt a vámhatóságnak előzetesen bejelentették, és a keletkezett félkész terméket ecet hozzáadásával haladéktalanul denaturálják,
· hígító, oldószer célra gyártott egyéb ellenőrzött ásványolaj előállítását nem jövedéki termék és/vagy egyéb ellenőrzött ásványolaj és/vagy megfigyelt termék komponensekből, összekeveréssel,
· a 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alkoholtermékek közül a 64. § (4) bekezdés a)-b) pontja, továbbá a 63. § (1) bekezdés b) pontja szerinti alkoholtermékek közül a 64. § (9) bekezdése alá eső alkoholtermék előállítását (keletkezését),
· a cseppfolyósított szénhidrogénnek a külön jogszabály szerint pébégázpalackból turistahasználatú, legfeljebb 3 kg töltettömegű palackba történő átfejtését,
· nemzeti vagy uniós támogatás igénybevételével megvalósuló, a kutatás-fejlesztésről és technológiai innovációról szóló törvény szerinti kísérleti fejlesztés (a továbbiakban: kísérleti fejlesztés) keretében a külön jogszabály szerinti bioüzemanyagnak (a továbbiakban: bioüzemanyag) adózott benzinbe vagy adózott gázolajba adózottan történő bekeverését, amennyiben azt a vámhatóságnak előzetesen bejelentették (a továbbiakban: kísérleti célú előállítás).
A jövedéki adótörvény alkalmazásában importálás a jövedéki terméknek harmadik országból közvetlenül vagy más tagállam(ok)on keresztül belföldre történő behozatala azzal, hogy amennyiben a jövedéki termék vámeljárás keretében lép be belföldre, az importálás a vámeljárásnak a jövedéki termék vámjogi szabad forgalomba bocsátását eredményező lezárásával egyidejűleg valósul meg. Az importálás helye: az a hely, ahol a jövedéki termék a vámjogi szabad forgalomba bocsátásakor van.
Adómentes jövedéki termék
A jövedéki adótörvény szerint a diplomáciai és hivatásos konzuli képviselet (a továbbiakban: képviselet) a hivatalos célra, valamint a képviselet tagja a személyes célra belföldön beszerzett jövedéki termékek után viszonosság esetén jogosult az árban foglalt (termékimport esetén a határozatban közölt) és általa megfizetett adó, valamint - az adójeggyel ellátott dohánygyártmány esetében - a dohánygyártmányok után általa megfizetett általános forgalmi adó (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: adók) visszaigénylésére. A viszonosság tekintetében a külpolitikáért felelős miniszter nyilatkozata az irányadó.
Képviselet tagjának a diplomáciai kapcsolatokról szóló, 1961. április 28-án aláírt bécsi egyezmény 1. cikkének e) és f) pontja alá tartozó természetes személy, valamint a konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. április 24-én aláírt bécsi egyezmény 1. cikkének c)-e) pontja alá tartozó természetes személy minősül, feltéve, hogy az illetőt a fogadó állam arra jogosító hatósága ilyen minőségében elismeri.
A fentiek szerinti hivatalos célra történő beszerzésnek az minősül, amelyet a képviselet számviteli nyilvántartásában, a rendeltetésszerű működéshez szükséges pénzügyi kiadások között mutat ki.
Az adók visszaigénylésére jogosult a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként elismert szervezet vagy képviselete (a továbbiakban: nemzetközi szervezet), valamint tisztviselője is, amennyiben a nemzetközi szervezetet létrehozó vagy a nemzetközi szervezet székhelyegyezményéről szóló és jogszabályban kihirdetett nemzetközi szerződés értelmében az adó tekintetében mentesség illeti meg.
Nemzetközi szervezet tisztviselőjének az a természetes személy minősül, akit a fent említett nemzetközi szerződésben meghatározottak szerint az adók alóli mentesség személyében megilleti, feltéve, hogy az illetőt a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri. Nem illeti meg az adó-visszaigénylés joga a képviselet tagját, valamint a nemzetközi szervezet tisztviselőjét, ha magyar állampolgár vagy állandó magyarországi tartózkodásra jogosult személy.
Az alkoholtermék és a dohánygyártmány tekintetében a képviselet, valamint a nemzetközi szervezet hivatalos célú beszerzéseként évente legfeljebb az alábbi mennyiségek vehetők figyelembe.
Alkoholtermék: 1500 liter/év égetett szeszes ital, az egyéb alkoholtermékek tekintetében nincs mennyiségi korlátozás.
Dohánygyártmány: 60 000 szál cigaretta/év, az egyéb dohánygyártmányok tekintetében nincs mennyiségi korlátozás.
A képviselet tagja, valamint a nemzetközi szervezet tisztviselője a személyes célra beszerzett jövedéki termék után az árban foglalt, általa megfizetett adókból legfeljebb 300 ezer forintot igényelhet vissza naptári évenként, mely összegbe bele kell számítani az egyéb termékek és igénybe vett szolgáltatások után az általános forgalmi adóról szóló törvény (a továbbiakban: áfatörvény) szerint visszaigényelt általános forgalmi adót is.
A fenti értékkereten belül az üzemanyag, az alkoholtermék és a dohánygyártmány tekintetében a képviselet tagja, valamint a nemzetközi szervezet tisztviselője személyes célú beszerzéseként évente legfeljebb az mennyiségek vehetők figyelembe.
Üzemanyag: 2000 liter/év
Alkoholtermék: 150 liter/év égetett szeszes ital, az egyéb alkoholtermékek tekintetében nincs mennyiségi korlátozás
Dohánygyártmány: 25 000 szál cigaretta/év, az egyéb dohánygyártmányok tekintetében nincs mennyiségi korlátozás
A jövedéki adótörvény alkalmazásában a képviselet tagja, illetve a nemzetközi szervezet tisztviselője az a családtag is, aki a képviselet tagjával, illetve a nemzetközi szervezet tisztviselőjével igazoltan közös háztartásban él, feltéve, hogy az illetőt a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyenként elismeri, kivéve, ha az illető magyar állampolgár vagy állandó belföldi tartózkodásra jogosult személy.
Ha a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napját megelőzően kötött és törvényben vagy kormányrendeletben kihirdetett nemzetközi szerződés kifejezetten a termékek árába rendszerint belefoglalt közvetett adók alóli mentességről vagy azok elengedéséről, visszatérítéséről rendelkezik, az előzőekben említett nemzetközi szerződésben meghatározott jogosultat megilleti a jövedéki adótörvény 47/A. §-a szerinti adó-visszaigénylés joga úgy, hogy annak alkalmazásában a jogosultat
· nemzetközi szervezet tisztviselőjének kell tekinteni, ha az illető természetes személy,
· nemzetközi szervezetnek kell tekinteni, ha az előző alá nem tartozó személy, szervezet.
A fentiekre vonatkozó részletszabályokat az egyes, az általános forgalmi adót és a jövedéki adót érintő kiváltságok, kedvezmények és mentességek érvényesítésének végrehajtásáról szóló 11/2010. (III. 31.) PM rendelet tartalmazza.
Az utasok személyi poggyászában importált termékek általános forgalmi adó és jövedéki adó mentességéről szóló 2008. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Törvény) a jövedéki termékek tekintetében az alábbi szabályokat állapítja meg.
Az általános forgalmi adó és jövedéki adó (a továbbiakban együtt: adó) alóli mentesség arra az importált termékre vagy termékekre terjedhet ki, amelyeket együttesen az utas - vámellenőrzés esetére -
· a belföldre történő belépésekor, mint személyi poggyászát a vámhatóságnak be tud mutatni, illetőleg
· utóbb tud bemutatni - az előző ponthoz képest - a vámhatóságnak, feltéve, hogy ezzel egyidejűleg igazolja, hogy azokat indulásakor a fuvarozónál kísérő poggyászként adta fel
(a továbbiakban együtt: személyi poggyász).
Nem minősül a személyi poggyász részének az adómentességi mennyiséghatáron felül importált üzemanyag.
Az egyéb rendelkezésektől függetlenül az adómentesség arra az importra terjedhet ki,
· amely alkalmi jellegű,
· amelynek keretében az importált termék vagy termékek az utas, annak családtagja személyes használatára vagy ajándékozás céljára szolgálnak, és
· amelynek keretében az importált terméknek vagy termékeknek sem a jellege, sem a mennyisége - az előző két pont teljesülésétől függetlenül - nem utal kereskedelmi jellegű importra
(a továbbiakban együtt: nem kereskedelmi jellegű import).
A Törvény alkalmazásában alkalmi jellegűnek minősül az az import, amely ésszerű időn belül nem egy sorozat részeként valósul meg.
Mentes az adó alól a harmadik államból vagy az azzal egy tekintet alá eső területről belföldre beutazó utas személyi poggyászában levő termék vagy termékek nem kereskedelmi jellegű importja - ide nem értve a Törvényben meghatározott termék vagy termékek nem kereskedelmi jellegű importját -, ha a jogszabály szerint megállapított vámérték (a továbbiakban: vámérték) együttes összege személyenként nem haladja meg a 300 eurónak megfelelő forintösszeget (a továbbiakban: adómentességi értékhatár).
Az fentiek sérelme nélkül az adómentességi értékhatár légi utas esetében 430 eurónak megfelelő forintösszeg.
Azon utas esetében, aki a belföldre lépésének napján még nem töltötte be a tizenötödik életévét, az adómentességi értékhatár - az előzőekben meghatározott pénzösszegtől eltérően - 150 eurónak megfelelő forintösszeg.
Az adómentességi értékhatár alkalmazása során egyik termék vámértéke sem osztható meg. Az adómentességi értékhatár alkalmazása során nem vehető figyelembe:
· annak a terméknek a vámértéke, amelyet ideiglenes jelleggel importáltak, vagy bármely tagállamból harmadik államba vagy azzal egy tekintet alá eső területre történt ideiglenes kivitelt követően újraimportáltak
· annak a gyógyszerkészítménynek a vámértéke, amely az utas személyes szükségleteinek kielégítésére szolgál.
Mentes az adó alól a harmadik államból vagy az azzal egy tekintet alá eső területről belföldre beutazó utas személyi poggyászában levő termék vagy termékek nem kereskedelmi jellegű importja, ha a mennyiség személyenként nem haladja meg
dohánytermékek körében:
· cigarettánál légi utas esetében a 200 darabot, egyéb utas esetében a 40 darabot,
· szivarkánál (darabonként 3 grammnál nem nagyobb tömegű szivar, szivarka) légi utas esetében a 100 darabot, egyéb utas esetében a 20 darabot,
· szivarnál légi utas esetében az 50 darabot, egyéb utas esetében a 10 darabot,
· fogyasztási dohánynál légi utas esetében a 250 grammot, egyéb utas esetében az 50 grammot;
alkoholtermékek és egyéb - ide nem értve a szőlőbort és a sört - alkoholtartalmú italok körében:
· 22 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú alkoholterméknél vagy legalább 80 térfogatszázalék alkoholtartalmú nem denaturált alkoholterméknél összesen az 1 litert,
· 22 térfogatszázaléknál nem nagyobb alkoholtartalmú alkoholterméknél, köztes alkoholterméknél, pezsgőnél vagy egyéb bornál összesen a 2 litert;
szőlőbornál a 4 litert,
sörnél a 16 litert,
üzemanyagnál a belföldre érkező gépjármű szabványos üzemanyagtartályában található üzemanyag mennyiségét, továbbá a 10 litert meg nem haladó mennyiségű, hordozható tartályban tárolt üzemanyag mennyiségét (a továbbiakban együtt: adómentességi mennyiséghatár).
A dohánygyártmányok tekintetében meghatározott mennyiségi korlátok külön-külön jelentik a dohánytermékekre vonatkozó adómentességi mennyiséghatár 100 százalékát. Az általános szabályoktól eltérően dohánytermékek vegyes importja, ha az egyes alpontokban meghatározott mennyiséghatárok szerinti százalékos részarányok együttes összege nem haladja meg a 100 százalékot.
A Törvényben meghatározott mennyiségi korlátok külön-külön jelentik az alkoholtermékekre és az egyéb - ide nem értve a szőlőbort és a sört - alkoholtartalmú italokra vonatkozó adómentességi mennyiséghatár 100 százalékát.
Az általános szabályoktól eltérően az alkoholtermékek és az egyéb - ide nem értve a szőlőbort és a sört - alkoholtartalmú italok vegyes importja esetén, a meghatározott mennyiséghatárok szerinti százalékos részarányok együttes összege nem haladja meg a 100 százalékot.
Azt az utast, aki a belföldre lépésének napján még nem töltötte be a tizenhetedik életévét, az adómentesség nem illeti meg.
Az adómentességi értékhatár alkalmazása során nem veendő figyelembe annak a terméknek a vámértéke, amelyre az adómentességi mennyiséghatár vonatkozik.
A magánfőző által előállított adómentes párlat kizárólag a magánfőző és háztartása személyes fogyasztására szolgálhat, tehát az nem idegeníthető el. Az előzőek értelmében a magánfőzött párlat például nem ajándékozható el, ugyanakkor a családi, baráti rendezvényeken elfogyasztható.
Az adófelfüggesztés esetei
Az adófelfüggesztés során az adóalany adómegállapítási és az adófizetési kötelezettsége halasztásra kerül mindaddig, amíg az adóalany véglegesen nem mentesül nevezett kötelezettségek alól vagy beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség.
Jövedéki termék belföldi előállításával keletkező, illetve az adóraktár engedélyesét, valamint az adómentes felhasználót a jövedéki termék adóraktárba, illetve az adómentes felhasználó üzemébe, raktárába történő adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termék betárolása következtében terhelő adómegállapítási és adófizetési kötelezettség tekintetében az adófelfüggesztés kizárólag abban az esetben áll fenn, ha a jövedéki terméket az adóraktár engedélyes, felhasználói engedélyes a telephelyén tárolja, raktározza, illetve nevezett engedélyesek a jövedéki adótörvény rendelkezései szerint belföldön adófelfüggesztéssel szállítják.
Jövedék termék importálásával keletkező adókötelezettség esetén az adófizetési kötelezettség felfüggesztésre kerül, ha az importálás helye adóraktár, adómentes felhasználó üzeme vagy a jövedéki termék az importálás helyéről elektronikus termékkísérő okmánnyal (a továbbiakban: e-TKO) közvetlenül adóraktárba, adómentes felhasználóhoz és az e-TKO kiállítója (adóraktár, adómentes felhasználó) által a jövedéki adótörvény rendelkezései szerint nyújtott jövedéki biztosíték eléri a harmadik országból behozott jövedéki termékre megállapított adó összegét, illetve az importáló bejegyzett feladó által nyújtott jövedéki biztosíték az adófelfüggesztéssel feladott jövedéki termék adójára fedezetet nyújt.
Az adóraktári engedély megszűnése esetén - az engedély megszűnésekor - készleten lévő jövedéki termék tekintetében az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll abban az esetben, ha a jövedéki termék másik adóraktárba betárolásra kerül, vagy a jövedéki terméket szabadforgalomba bocsátják. Egyéb esetben, illetve legkésőbb az engedély megszűnését követő 31. napon beáll az engedélyes adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége.
Az keretengedély megszűnése esetén - az engedély megszűnésekor - készleten lévő jövedéki termék tekintetében az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll abban az esetben, ha a jövedéki termék másik adóraktárba betárolásra vagy másik adómentes felhasználó részéreátadásra kerül. Egyéb esetben, illetve legkésőbb az engedély megszűnését követő 31. napon beáll az engedélyes adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége.
Abban az esetben, ha az adóraktári vagy keretengedély felszámolási eljárás, végelszámolás miatt szűnik meg, az engedélyes adó-megállapítási és adófizetési kötelezettsége továbbra is fennáll az adófelfüggesztés alatt álló jövedéki terméknek a felszámolási eljárás, végelszámolás keretében történő szabadforgalomba bocsátásáig, vagy másik adóraktárba, adómentes felhasználóhoz való betárolásáig, illetve felszámolás esetén a vagyonfelosztásról szóló végzés alapján a jövedéki termék hitelező részére történő kitárolásáig, végelszámolás esetén a vagyonfelosztást követően történő kitárolásáig, de legfeljebb a végelszámolás kezdő időpontjától számított 180 napig.
Abban az esetben, ha az adóraktári engedélynek vagy az adómentes felhasználó keretengedélyének megszűnését követő 30 napon belül felszámolási vagy végelszámolási eljárás indul, a készleten maradt jövedéki termék utáni adó-megállapítási és adófizetési kötelezettségre az előzőekben ismertetetteket kell alkalmazni.
A bejegyzett feladó abban az esetben adhat fel adófelfüggesztéssel jövedéki terméket, ha az általa nyújtott jövedéki biztosíték a feladott jövedéki termék adóját fedezi. A bejegyzett feladó jövedéki biztosítéka abban az esetben szabadul fel, használható fel ismét, ha a belföldön e-TKO-val végzett szállítás esetén a vámhatóság a bejegyzett feladónak a feladott jövedéki termék betárolását igazoló átvételi elismervényt elektronikus úton továbbítja.
Adófelfüggesztéssel történő szállítás
Jövedéki termék adófelfüggesztéssel csak meghatározott engedélyesi kör (adóraktár, adómentes felhasználó) részére, illetve végleges rendeltetéssel harmadik országba, Észak-atlanti Szerződés tagállamainak és az 1995. évi CII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részes államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erői és polgári állománya részére, adómentes felhasználó keretengedélyében szereplő telephelyről harmadik országban szolgálatot teljesítő magyar fegyveres erők részére végleges rendeltetéssel harmadik országba belföldről történő kiléptetéssel, rendkívüli helyzetben a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztériumban felállított Katasztrófavédelmi Operatív Bizottság által meghatározott helyre telepített, kijelölt repülőalakulatot ellátó üzemanyagtöltő pontra (amely az adómentes felhasználó telephelyének tekintendő), az engedélyezett csapatmozgások, nemzeti és nemzetközi gyakorlatok esetén a gyakorlat helyszínén felállított üzemanyagtöltő pontra szállítható.
A jövedéki adótörvény értelmében e-TKO-nak minősül a jövedéki termékek szállításának és felügyeletének számítógépesítéséről szóló, 2003. július 16-ai 1152/2003/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal létrehozott, a Bizottság és a tagállamok illetékes hatóságai által működtetett számítógépes rendszerben (a továbbiakban: uniós számítógépes rendszer) a jövedéki termék feladója által kitöltött, a tagállam illetékes hatósága által megadott egyedi adminisztratív hivatkozási kóddal (a továbbiakban: AHK-szám) ellátott, a Bizottságnak a 2008/118/EK tanácsi irányelvnek a jövedéki termékek jövedékiadó-felfüggesztéssel történő szállításához kapcsolódó számítógépes eljárások tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2009. július 24-ei 684/2009/EK rendeletében meghatározott adattartalmú elektronikus okmány.
A PM rendelet alkalmazásában
· termékkísérő okmánynak a fentiekben ismertetett okmányt kell érteni.
· a termékkísérő okmány száma alatt az e-TKO esetében a vámhatóság által hozzárendelt, a jövedéki adótörvény 7. § 7/A. pontjában meghatározott AHK-számot, üzemszüneti TKO esetében a feladó által az okmányhoz rendelt helyi hivatkozási számot
kell érteni.
Az e-TKO tervezetében kiegészítő adatként a jövedéki termék Jöt. szerinti vámtarifaszámát és fajtakódját kell megadni.
Kötelező kitölteni
· az e-TKO tervezetben a 2008/118/EK tanácsi irányelvnek a jövedéki termékek jövedékiadó-felfüggesztéssel történő szállításához kapcsolódó számítógépes eljárások tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2009. július 24-i 684/2009/EK bizottsági rendelet (a továbbiakban: EK rendelet) I. mellékletének 1. táblázata szerinti 9. c, 12. a)-b), valamint a 17. p rovatokat is,
· az EK rendelet szerint a rendeltetési hely megváltoztatása esetén alkalmazandó üzenetben az EK rendelet I. melléklete 3. táblázatának 2. f rovatát is.
Adófelfüggesztéses szállításhoz alkalmazható - termékkísérő okmánynak minősülő - okmányok:
· általános esetben e-TKO,
· üzemszünet időtartama alatt az üzemszüneti TKO,
· ásványolaj csővezetékes szállítása esetén a PM rendelet 44. számú melléklete szerinti átadás-átvételi jegyzőkönyv,
· repülőgép üzemanyag repülőtéri adóraktárból légiközlekedési tevékenységet végző légi járműbe történő kitárolása vagy ilyen légi járműből történő lefejtése és repülőtéri adóraktárba történő betárolása esetén a PM rendelet 43. számú melléklete szerinti bizonylat,
· ásványolajtermék rendkívüli helyzetben a Katasztrófavédelmi Operatív Bizottság által meghatározott helyre telepített, kijelölt repülőalakulatot ellátó üzemanyagtöltő pontra, valamint az engedélyezett csapatmozgások, nemzeti és nemzetközi gyakorlatok esetén a gyakorlat helyszínén felállított üzemanyagtöltő pontra történő szállítása esetén az egyes, katonai célú felhasználással kapcsolatos jövedéki rendelkezések részletes szabályairól szóló 12/2010. (III. 31) PM-HM együttes rendelet szerinti adómentességi igazolás.
Az e-TKO és az azzal egy tekintet alá eső okmányok kiállítására kizárólag azok az engedélyesek jogosultak akik adófelfüggesztési eljárásban részt vehetnek, így az adóraktár engedélyes, az adómentes felhasználó vagy a bejegyzett feladó.
A jövedéki adótörvény alkalmazásában:
· elektronikus átvételi elismervény: az e-TKO-val feladott jövedéki termék címzettje által a jövedéki termék átvételéről a jövedéki adótörvény 20. § (1) bekezdés a) vagy b) pont szerint benyújtott, az EK rendeletben meghatározott adattartalmú elektronikus okmány;
· elektronikus kiviteli elismervény: az e-TKO-val harmadik országba történő kiszállítás céljára feladott jövedéki termék harmadik országba történt kiléptetéséről a kivitel helye szerinti tagállam illetékes hatósága (belföldön a vámhatóság) által az uniós számítógépes rendszerben kiállított, az EK rendeletben meghatározott adattartalmú elektronikus okmány;
· kiléptető vámhivatal: a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 1993. július 2-ai 2454/93/EGK bizottsági rendelet 793. cikkének (2) bekezdésében említett kiléptető vámhivatal.
Az e-TKO tervezete, az elektronikus átvételi elismervény, valamint az EK rendeletben meghatározott más elektronikus okmányok (a továbbiakban együtt: elektronikus dokumentumok) elektronikus úton történő benyújtásának feltétele, hogy az adóraktár-engedélyes, a bejegyzett feladó, a bejegyzett kereskedő, az adómentes felhasználó és a felhasználói engedélyes (a továbbiakban ügyfél) a székhely szerint illetékes vámszervhez előzetesen, az első elektronikus dokumentum küldését 30 nappal megelőzően bejelentse, hogy elektronikus dokumentumainak benyújtására a jövedéki adótörvényben meghatározott elektronikus út (a továbbiakban: kapcsolattartási mód) melyikét kívánja alkalmazni, és
· - a vámhatósággal létesített közvetlen számítógépes rendszer választása esetén - az ügyfél személyesen, illetve jogi személyiségű és jogi személyiség nélküli szervezet esetében törvényes képviselője vagy meghatalmazott képviselője (megbízottja) személyes megjelenéssel előzetesen kezdeményezze a felhasználói jogosultságának regisztrálását a székhely szerint illetékes regionális ellenőrzési központnál,
· ügyfélkapu választása esetén - az ügyfél, illetve törvényes képviselője vagy az adózás rendjéről szóló, 2003. évi XCII. törvény 7. § (3) bekezdése szerint állandó képviseleti joggal rendelkező képviselője rendelkezzen az ügyfélkapu nyitásához szükséges regisztrációs eljárás során képzett felhasználónévvel és az általa meghatározott jelszóval, és a székhely szerint illetékes vámszerv részére előzetesen jelentse be - a vámhatóság által erre rendszeresített nyomtatványon - az elektronikus dokumentumok benyújtására szóló képviseleti jogosultságát.
A székhely szerint illetékes vámszerv a vámhatósággal létesített közvetlen számítógépes rendszer választása esetén az ügyfél felhasználói jogosultságának regisztrálását az ügyfél személyének azonosítását követően azonnal elvégzi.
Az ügyfél a bejelentésében a fentiekben ismertetett mindkét kapcsolattartási mód alkalmazásáról nyilatkozhat, azonban meg kell jelölnie az általa elsődlegesen alkalmazni kívánt kapcsolattartási módot (a továbbiakban: elsődleges kapcsolattartási mód). Ha az ügyfél a későbbiekben kívánja mindkét kapcsolattartási módot alkalmazni vagy a választott elsődleges kapcsolattartási módot megváltoztatni, azt a vámhatósághoz történő bejelentéssel teheti meg.
A vámhatóság az elektronikus üzeneteit a bejelentett kapcsolattartási módon küldi az ügyfélnek, illetve az előzőek szerinti elsődleges kapcsolattartási módon, ez utóbbi esetben kivéve az ügyfél által nem az elsődleges kapcsolattartási módon beküldött elektronikus dokumentumokra adott válaszüzeneteit.
A vámhatóság az ügyfélkapus csatlakozás esetében az elektronikus dokumentumok benyújtásához az internetes honlapján közzétett, nyomtatványkitöltő program segítségével kitölthető formanyomtatványt biztosít, melyet kitöltés után a vámhatóság informatikai rendszerének részét képező titkosítási eljárást követően - az adózás rendjéről szóló, 2003. évi XCII. törvény 12. §-ában meghatározott iratbetekintés esetét kivéve - az ügyfélen, illetve törvényes képviselőjén vagy az adózás rendjéről szóló, 2003. évi XCII. törvény 7. § (3) bekezdése szerint állandó képviseleti joggal rendelkező képviselőjén kívül csak a vámhatóság ismerhet meg.
Az ásványolajok adófelfüggesztéssel végzett, belföldön történő csővezetékes szállítása esetén termékkísérő okmánynak a PM rendelet 44. számú melléklet szerinti adattartalmú átadási-átvételi jegyzőkönyvet kell tekinteni, melyet szállítmányonként kell kiállítani. Az átadás-átvételi jegyzőkönyvet a kitároló adóraktár-engedélyes legkésőbb a kitárolást követő hónap 10. munkanapjáig köteles megküldeni a vámhatóságnak.
Az üzemanyag petróleumnak és a repülőbenzinnek (a továbbiakban: repülőgép üzemanyag) repülőtéri adóraktárból légiközlekedési tevékenységet végző légi járműbe való kitárolása, vagy ilyen légi járműből való lefejtése és a repülőtéri adóraktárba való betárolása esetén a PM rendelet 43. számú melléklet szerinti adatokat is tartalmazó bizonylat termékkísérő okmánynak minősül, amelyet szigorú számadás alá vont nyomtatványként kell kezelni.
Jelölt gázolaj külföldi vagy belföldi lajstromjelű áru- vagy személyszállítást gazdasági tevékenység keretében végző hajó üzemanyagtartályába töltése esetén az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alóli végleges mentesüléshez a PM rendelet 45. számú melléklet szerinti adattartalommal kiállított, szigorú számadású bizonylat szükséges. A bizonylat egyik példányát át kell adni a hajó üzemeltetője vagy a képviseletére jogosult személy részére. A hajó üzemanyagtartályába betöltött gázolajról kiállított e-TKO tervezet 5.b rovatában a címzett mellett a hajó nevét, 16.b rovatában a hajó lajstromozási jelét, 9.f rovatában a pontos időpont meghatározásánál az órát is fel kell tüntetni. Az e-TKO tervezetet a kikötői adóraktár engedélyese a gázolaj hajóba történt betöltését követően állítja ki.
A termékkísérő okmány adattartalmának biztosításához a jövedéki adótörvény 52. § (1)-(2) bekezdése alá tartozó ásványolaj - a sűrített földgáz, a cseppfolyósított szénhidrogén és a csővezetéken szállított ásványolaj kivételével - adóraktárból történő kitárolása esetén egy olyan szállítási bizonylatot is ki kell állítani, amely
· termékkísérő okmány, illetve egyszerűsített kísérő okmány számát;
· a termék tényleges hőmérsékletét;
· kitárolt mennyisége környezeti hőmérsékleten mért tényleges térfogatban, illetve vasúti, közúti és uszályszállítás esetén mért vagy számított tömegét;
· 15°C hőmérséklethez tartozó sűrűségét;
· 15°C hőmérséklethez tartozó térfogatát;
· a termék minőségét, az érvényes MSZ-re, műszaki leírásra vagy szerződésben rögzített specifikációra való hivatkozással;
· az üzemanyag és a tüzelőolaj külön jogszabályban előírt minőségi követelménynek való megfelelésének tanúsítását
tartalmazza.
Előzetes jóváhagyás esetén nem kell alkalmazni a fentiek szerinti bizonylatot, ha a kiszállított vagy áttárolt mennyiséget olyan mérőberendezésen keresztül mérik, amely a környezeti hőmérséklettől függetlenül a 15 °C hőmérséklethez tartozó térfogatot adja meg, valamint ha a számlán és a kísérő okmányokon a PM rendeletben meghatározott adatok is megtalálhatók. Az előzetes jóváhagyásra irányuló kérelmet az adóraktár engedélyesének a engedélyező vámszervhez kell benyújtania.
Adóraktárból a jövedéki adótörvény 52. § (1) bekezdés f) pontja szerinti 25 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű palackba töltött cseppfolyósított szénhidrogén kiszállítása esetén az értékesítő, kitároló adóraktár szállítólevelet állít ki, amely tartalmazza
· a szállítólevél számát,
· az adóraktár nevét, címét,
· szállításának rendeltetési helyét, címét, címzettjét, átvevőjét,
· a kiszállítás dátumát,
· az áru megnevezését,
· az átadott-átvett mennyiségét,
· átvétel igazolását,
· szállítóeszköz rendszámát,
· adóraktár ügyintézőjének aláírását.
Az adóraktárban előállított, tárolt adófelfüggesztés alatt álló jövedéki terméknek a meghatározottaktól eltérő felhasználása, elfogyasztása (a továbbiakban: felhasználás) esetén a Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezései szerinti belső bizonylatot kell kiállítani, amely tartalmazza
· a felhasznált jövedéki termék megnevezését, vámtarifaszámát,
· a felhasznált jövedéki termékek mennyiségét (a jövedéki adó alapjául szolgáló mértékegységben),
· a felhasználás célját, jogcímét,
· a felhasználás időpontját,
· a felelős üzemvezető aláírását, a cégbélyegző lenyomatát.
A fentiek szerinti belső bizonylatokról külön nyilvántartást kell - felhasználási jogcímként - jogcímenként vezetni, melyet havonta a termékmérleg nyilvántartással egyidőben le kell zárni.
Az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki terméket az adóraktár engedélyese és az adómentes felhasználó a termékkísérő okmányon feltüntetett rendeltetési helyen történt betárolással egyidejűleg köteles a készletébe felvenni és a nyilvántartásaiban (adóraktár esetében a termékmérleg nyilvántartásban, adómentes felhasználó esetében a PM rendelet 37. melléklete szerinti nyilvántartásban) szerepeltetni.
Az adófelfüggesztés megszűnése
Végleges mentesülés az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól
Az adóraktár-engedélyes véglegesen mentesül a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól az alábbi esetekben:
· az adófelfüggesztés alatt álló jövedéki terméket egy másik adóraktárba betárolták, és azt a betároló adóraktár engedélyese elektronikus átvételi elismervénnyel visszaigazolta (ideértve az ásványolajtermékek csővezetékes szállítását is PM rendelet szerinti visszaigazolását is),
· az adófelfüggesztés alatt álló jövedéki terméket az adómentes felhasználó betárolta, és a betárolást elektronikus átvételi elismervénnyel visszaigazolta (ideértve az ásványolajtermékek csővezetékes szállítását is PM rendelet szerinti visszaigazolását is),
· egyéb ellenőrzött ásványolaj 5 liter/5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésben történő forgalomba hozatala esetén, illetve az 5 liter/5 kilogramm nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj felhasználói engedélyesnek vagy nyilvántartásba vett felhasználónak, vagy közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jövedéki engedélyes kereskedőnek tárolta ki, és az átvételt a felhasználói engedélyes, a nyilvántartásba vett felhasználó, az exportáló vagy a közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jövedéki engedélyes kereskedő az egyszerűsített kísérőokmány 1 példányán visszaigazolta,
· az adófelfüggesztés alatt álló jövedéki terméket végleges rendeltetéssel harmadik országba kiléptették, és azt a vámhatóság által megküldött elektronikus kiviteli elismervény tanúsítja,
· ha az adófelfüggesztés alatt álló jövedéki terméket mentesített szervezet részére szállítják és a címzett által történt átvételt a vámhatóság által kiállított, az adóraktár-engedélyesnek továbbított elektronikus átvételi elismervény, valamint a címzett adómentes beszerzési jogosultságát a külön jogszabályban meghatározott rendelkezések szerint a címzett által kiállított adómentességi nyilatkozat igazolja
· jelölt gázolaj - külföldi vagy belföldi lajstromjelű, áru- vagy személyszállítást gazdasági tevékenység keretében végző hajó üzemanyagtartályába töltik és azt a külön jogszabályban foglaltak szerint a hajó üzemeltetője igazolja.
Az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól a tranzitadóraktárban értékesített és onnan egyidejűleg az utas által kitárolt jövedéki termék tekintetében, valamint a Közösségen belüli végső úti céllal utazó utas részére tranzitadóraktárban értékesített és onnan egyidejűleg az utas által kitárolt adójeggyel ellátott dohánygyártmányra felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól, amennyiben az utasok beszállókártyája számának dokumentálása alapján - az átszállóutasok esetében, továbbá a repülőjegy másolatával - a külön jogszabály szerint igazolja a kitárolás tényét.
Az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül az adóraktárban tárolt azon jövedéki termékre felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól, ha a jövedéki terméket másik jövedéki termék előállításához felhasználták (például etilalkohol felhasználása keserűlikőr előállításához).
Az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül továbbá az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól, ha ásványolajterméket villamos energia előállításához, illetve kapcsolt hő- és villamos energia előállításához, nagyolvasztókban kémiai redukciós eljárás keretében, a koksz adalékanyagaként, illetve alkoholterméket a 2209 vámtarifaszám alá tartozó ecet, az élelmiszerek, az 1,2 térfogatszázaléknál nem magasabb alkoholtartalmú italok aromáinak, illetve egyéb, a 1302 19 30, a 2106 90 20 és a 3302 vámtarifaszám alá tartozó aromák vagy - csokoládék előállítása céljára - alkoholos gyümölcs gyártásához használja fel.
Jöt. 13. § (3) bekezdése a) pontja ac) alpontja és b)-e) pontja
Az adóraktár engedélyese és az adómentes felhasználó a jövedéki adótörvény szerint belső minőség-ellenőrzéshez, az adóellenőrzés céljaira, illetve a hatóság által végzett minőség-ellenőrzés céljaira mintaként felhasznált jövedéki termék után adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól csak akkor mentesülhet véglegesen, ha azokat az engedélykérelemhez benyújtott a mintavételi szabályzatában meghatározott módon vette és mintavételi nyilvántartásába bejegyezte.A belső minőség-ellenőrzés céljaira szolgáló mintának a már készletre vett jövedéki termékből vett minta minősül.
A jövedéki termékekből a vámhatóság mintát vesz, ha a jövedéki termék minőségét az adóellenőrzés céljaira szakértői vizsgálattal kell megállapítani. A mintát az adóraktár-engedélyes, az adómentes felhasználó jelenlétében, a mintavételi szabályzat előírásai szerint kell venni. A mintát és a mintavételhez szükséges edényt díjmentesen az adóraktár engedélyese, az adómentes felhasználó bocsátja rendelkezésre.
Az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól véglegesen mentesíthető mintákról az adóraktár engedélyesének és az adómentes felhasználónak az engedélyező vámszerv által elfogadott és a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által hitelesített mintavételi nyilvántartást kell vezetnie. A mintavételi nyilvántartás vezetésére az engedélyező vámszerv által elfogadott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható.
A mintavételi nyilvántartásnak tartalmaznia kell
· a minta sorszámát, a jövedéki termék nevét, a mintavétel helyét;
· a mintavétel időpontját;
· a mintát vevő személy megnevezését;
· a mintavétel célját;
· a vett minta mennyiségét (az adó alapjául szolgáló mértékegységben).
A mintavételi nyilvántartást az adóraktár engedélyesének és az adómentes felhasználónak jövedéki termékenként naprakészen kell vezetnie és havonta le kell zárnia.
Az adóraktár engedélyese és az adómentes felhasználó az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól csak akkor mentesülhet véglegesen, ha a jövedéki termék megsemmisítését az alábbiak szerint végzi.
Az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alóli mentesülés szempontjából a jövedéki termékek megsemmisítése
· a dohánygyártmány esetében elégetéssel, szétbontással és idegen vagy szennyező anyaggal való összekeveréssel, illetve szennyező folyadékkal való leöntéssel, eláztatással, továbbá darálással, tüzelési célra történő brikettálással, komposztálással,
· a köztes alkoholtermék és az alkoholtermék esetében - a vonatkozó környezetvédelmi előírások betartásával - szennyvíztisztító telepen történő kiöntéssel vagy hulladékfeldolgozó üzemben végzett elégetéssel, az alkoholtermék előállítása során melléktermékként keletkező, veszélyes hulladéknak minősülő alkoholtermék esetében továbbá az előállító adóraktárban - a vonatkozó környezetvédelmi előírások betartásával - végzett elégetéssel, illetve az adómentes felhasználónál szennyezetté vált alkoholterméknek - vám- és pénzügyőri hivatali ellenőrzés mellett történő vegyipari felhasználásával,
· a denaturált alkohol esetében egyéb ipari célra való felhasználással,
· a sör és a szőlőbor esetében szennyvíztisztító, hulladéktelepen való kiöntéssel, kiürítéssel,
· a pezsgő esetében szennyvíztisztító, hulladéktelepen való kiöntéssel, kiürítéssel,
· az ásványolaj esetében a vonatkozó környezetvédelmi előírások betartásával, vám- és pénzügyőri hivatali ellenőrzés mellett végzett elégetéssel
történhet.
A megsemmisítést a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv ellenőrzése mellett oly módon kell elvégezni, hogy a megsemmisítést követően jövedéki terméket ne lehessen visszanyerni.
Jövedéki termék megsemmisítési céllal adóraktárból, adómentes felhasználótól szennyvíztisztító, hulladékhasznosító telepre, égetőműbe olyan szállítólevéllel szállítható, amely tartalmazza a jövedéki termék megnevezését, vámtarifaszámát, mennyiségét az adó alapjaként meghatározott mennyiségi egységben, valamint a vám- és pénzügyőri hivatal által alkalmazott azonosító jelek számát és megnevezését.
A jövedéki termék nem adóraktárban történő megsemmisítése esetén a vámszerv szállítólevélen igazolja a betárolás és a megsemmisítés megtörténtét.
Az adóraktár engedélyesének és az adómentes felhasználónak a jövedéki termék megsemmisítését a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez írásban előzetesen kell bejelentenie.
A hatósági felügyeletet ellátó vámszerv - ha a megsemmisítés feltételei fennállnak - a megsemmisítésről jegyzőkönyvet kell készítenie.
A megsemmisítési jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell
· a megsemmisítést ellenőrző hatósági felügyeletet ellátó vámszerv megnevezését;
· a megsemmisítés helyét, idejét, módját és körülményeit,
· a megsemmisített jövedéki termék megnevezését, mennyiségét, származásának igazolását, továbbá az adójeggyel ellátott dohánygyártmány esetében a dohánygyártmánnyal együtt megsemmisített adójegyek darabszámát, valamint általános forgalmi adó és jövedéki adó értékének olyan levezetését is, amely kétséget kizáróan alátámasztja az adó-visszaigénylés jogszerűségét mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében,
· az adóraktár engedélyese, az adómentes felhasználó által tett intézkedéseket,
· a jelenlévők aláírását, bélyegzőlenyomatát.
A megsemmisítési jegyzőkönyvet 2 példányban kell elkészíteni, melynek eredeti példánya a termékmérleg nyilvántartás mellékletét képezi, másodpéldánya a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv példánya. A megsemmisítési jegyzőkönyv a jövedéki adótörvény szerinti vizsgálati jegyzőkönyvnek minősül.
Az adóraktár engedélyese és az adómentes felhasználó az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól a jövedéki termék megsemmisülése miatt csak az alábbiak szerint mentesülhet véglegesen.
Az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alóli végleges mentesülés szempontjából nem vehető figyelembe az a megsemmisülés, amely a műszaki, technológiai előírások megtartásával, kellő gondossággal és körültekintéssel egyébként elhárítható műszaki hiba vagy mulasztás miatt keletkezett.
A jövedéki termék raktározását, tárolását, illetve - adófelfüggesztés melletti szállítás esetén - a jövedéki termék kitárolását végző adóraktár engedélyesének és az adómentes felhasználónak az adómentes jövedéki termék megsemmisülését - annak bekövetkeztét követően - a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez haladéktalanul be kell jelentenie.
A hatósági felügyeletet ellátó vámszervnek a bejelentés alapján haladéktalanul vizsgálatot kell tartania és arról megsemmisülési jegyzőkönyvet kell felvennie.
A megsemmisülési jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell
· a vizsgálatot végző hatósági felügyeletet ellátó vámszerv hivatal megnevezését,
· a megsemmisülés helyét, idejét, módját és körülményeit,
· a megsemmisült jövedéki termék megnevezését, származásának igazolását,
· a megsemmisült jövedéki termék mennyiségét, megállapításának adatait és módját,
· a megsemmisült jövedéki terméknek a bejelentett jövedéki termékkel való azonosságának vagy különbözőségének megállapítását,
· az adóraktár engedélyese, az adómentes felhasználó, az adófelfüggesztéssel szállítást végző által tett intézkedéseket,
· a jelenlévők aláírását, bélyegzőlenyomatát ennek hiányában személyigazolványa számát vagy útlevele számát.
A megsemmisülési jegyzőkönyvet 2 példányban kell kiállítani, melynek eredeti példánya az adóraktár engedélyese termékmérleg nyilvántartásának vagy az adómentes felhasználó jövedéki nyilvántartásának mellékletét képezi, a másodpéldány a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv példánya.
A megsemmisülés nem tekinthető igazoltnak, ha az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó
· a megsemmisülés tényét annak felfedése után haladéktalanul nem jelentette be a hatósági felügyeletet ellátó vámszervnek,
· a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv vizsgálatáig nem tárta fel a megsemmisülés körülményeit, illetve nem gondoskodott a helyszín biztosításáról, valamint a további megsemmisülés megakadályozásáról.
Az adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termékek előállítása, raktározása, szállítása során keletkezett veszteségek elszámolására, mértékére vonatkozó szabályok a hatósági felügyeletre vonatkozó szabályoknál kerülnek ismertetésre.
A PM rendelet értelmében Az alkoholtermék teljes denaturálással előállítottnak (a továbbiakban: denaturált szesz) akkor minősül, ha tiszta etilalkohol tartalmára vonatkoztatva legalább
· a 2 tömegszázalék metil-etil-ketont, 3 tömegszázalék metil-izobutil-ketont és 0,001 tömegszázalék denatónium benzoátot, vagy
· 1 tömegszázalék metil-etil-ketont és 0,001 tömegszázalék denatónium benzoátot, vagy
· 2 tömegszázalék izopropil-alkoholt, 1 tömegszázalék terc-butanolt és 0,001 tömegszázalék denatónium benzoátot
tartalmaz és alkoholtartalma eléri a 92 térfogatszázalékot.
A denaturált szesz előállítása során (a továbbiakban: teljes denaturálás) legalább
· 2,08 liter metil-etil-ketont, 3,12 liter metil-izobutil-ketont és 0,84 gramm denatónium benzoátot,
· 1,01 liter metil-etil-ketont és 0,83 gramm denatónium benzoátot,
· 2,08 liter izopropil-alkoholt, 1,06 liter terc-butanolt és 0,83 gramm denatónium benzoátot
kell minden 100 hektoliterfok alkoholtermékhez hozzákeverni.
Az adómentes felhasználó a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól a adóraktárnál ismertetett szabályok szerint mentesül véglegesen.
Az importáló adóraktár-engedélyes, adómentes felhasználó, illetve a bejegyzett feladó az importálással keletkezett felfüggesztett adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha az importált jövedéki terméket adóraktárba vagy adómentes felhasználó üzemébe betárolták az elektronikus átvételi elismervény kiállításra, illetve a bejegyzett feladó részére megküldésre került.
Az adóraktári, illetve az keretengedély megszűnése esetén a megszűnéskor készleten lévő adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termék tekintetében az engedélyes akkor mentesül véglegesen a felfüggesztett adó-megállapítási és adófizetési kötelezettsége alól, ha azt egy másik adóraktárba, illetve egy másik adómentes felhasználó üzemébe, raktárába betárolták, és azt a betároló adóraktár-engedélyes, illetve adómentes felhasználó elektronikus átvételi elismervénnyel visszaigazolta.
Felszámolási eljárás során az adóraktár engedélyese, adómentes felhasználó készleten lévő jövedéki termék tekintetében véglegesen mentesül a felfüggesztett adómegállapítási és fizetési kötelezettsége alól, ha a jövedéki terméket szabadforgalomba bocsátják, vagy azt adóraktár engedélyese részére értékesítették, és az a jövedéki termék betárolását elektronikus átvételi elismervénnyel visszaigazolta. A jövedéki termék a hitelező részére - a vagyonfelosztásról szóló végzés alapján - történő átadása során az adóraktárból, illetve az adómentes felhasználó üzeméből, raktárából kitárolt jövedéki termék tekintetében az engedélyes akkor mentesül véglegesen a felfüggesztett adómegállapítási és fizetési kötelezettsége alól, ha a hitelező az adót megfizette vagy, ha a hitelező adóraktár engedélyese - a betárolást elektronikus átvételi elismervénnyel visszaigazolta.
Végelszámolás során a felfüggesztett adómegállapítási és fizetési kötelezettsége alól abban az esetben mentesül véglegesen az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó, ha a jövedéki terméket egy másik adóraktár betárolta, és azt elektronikus átvételi elismervénnyel visszaigazolta, illetve, ha a vagyonfelosztás - a végelszámolás kezdő időpontjától számított 180 napon belül - megtörténik, és a jövedéki terméket e célból kitárolták, s ezzel egyidejűleg az adót igazoltan megfizették
A fenti esetben az adóraktár-engedélyes vagy az adómentes a felhasználó felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól a kiléptető vámhivatal igazolása alapján mentesül véglegesen.
Ha az adóraktár engedélyese ásványolajterméket villamos energia előállításához, illetve kapcsolt hő- és villamos energia előállításához, nagyolvasztókban kémiai redukciós eljárás keretében, a koksz adalékanyagaként, illetve alkoholterméket a 2209 vámtarifaszám alá tartozó ecet, az élelmiszerek, az 1,2 térfogatszázaléknál nem magasabb alkoholtartalmú italok aromáinak, illetve egyéb, a 1302 19 30, a 2106 90 20 és a 3302 vámtarifaszám alá tartozó aromák vagy - csokoládék előállítása céljára - alkoholos gyümölcs gyártásához használja fel, a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól a fentiek teljesülése esetén mentesül véglegesen.
Az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség beállta
Az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség beáll
· a jövedéki termékek fentiek szerinti szabadforgalomba bocsátásásával,
· a jövedéki adótörvényben az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség felfüggesztéséhez szükséges visszaigazolások hiányában, illetve a meghatározott határidő lejártával,
· adómentes felhasználó esetében a jövedéki termék nem adómentes célra történő felhasználása tekintetében a megállapított különbözetre (készlethiányra).
Az adóraktár engedélyesének felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége beáll arra a jövedéki termékre, amelyet:
· adófelfüggesztés időtartama alatt az adóraktárban a jövedéki adótörvény 13. § (3) bekezdésben foglaltaktól eltérő célra használtak fel,
· a külön jogszabály szerint elszámolható veszteséget meghaladó készlethiányra,
· az adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termék adóraktárba, adómentes felhasználó üzemébe történő betárolásának visszaigazolása a külön jogszabályban az adófelfüggesztéssel történő szállítás veszteségére meghatározott elszámolható veszteséget meghaladóan nem történt meg,
· ha az adóraktár engedélyes által kitárolt ellenőrzött ásványolajtermék átvételét a felhasználói engedélyes, a nyilvántartásba vett felhasználó, az exportáló vagy a közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jövedéki engedélyes kereskedő a kitárolást követő 30 napon belül nem igazolja vissza.
Adófizetési kötelezettség keletkezésének egyéb esetei
A jövedéki adótörvény 15. §-a alapján az adófizetési kötelezettség keletkezésének egyéb esetei az alábbiak:
· a hatóságok által elkobzott, valamint a lefoglalt és előzetesen értékesíthető, vagy a vámhatóság által a vámraktárból értékesített jövedéki terméket nem adóraktár vásárolja meg,
· az adóraktár engedélyesének, illetve az adómentes felhasználónak a felszámolása során a jövedéki terméket nem adóraktár engedélyese vásárolja meg,
· az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó felszámolásának befejezésével vagy a vagyonfelosztásról szóló végzés alapján a jövedéki terméket a hitelezőnek történő átadás céljából kitárolják, kivéve, ha a hitelező adóraktár engedélyese,
· az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó végelszámolása esetén a vagyonfelosztást követően a jövedéki terméket szabadforgalomba bocsátják,
· a vámfelügyelet alatt álló, külső árutovábbítási eljárás alá vont jövedéki terméknek nem történik meg a bemutatása a vámhatóságnál a bemutatási határidő lejártáig,
· az aktív feldolgozás, a vámfelügyelet alatti feldolgozás vagy az ideiglenes behozatal vámeljárás alá vont jövedéki termék harmadik országba történő visszaszállításával a vámrendelkezések szerint nem számolnak el,
· adóköteles jövedéki terméket jogellenesen adóraktáron kívül előállítanak,
· az adóraktáron kívül jogellenesen előállított vagy a harmadik országból, tagállamból belföldre jogellenesen behozott, átvett jövedéki terméket megszerzik, birtokolják, szállítják, felhasználják vagy forgalomba hozzák, kivéve, ha bizonyítható a jövedéki termék jövedéki termékkel egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató természetes személy általi megszerzésének jogszerűsége,
· a jövedéki adótörvény 52. § (1) bekezdés i) pontja szerinti vagy az 52. § (2) bekezdése alá tartozó, nem adóraktárban előállított ásványolajat üzemanyagként, üzemanyagok adalékaként, hígítóanyagaként, vagy tüzelő-, fűtőanyagként, továbbá a fűtőolajat üzemanyagként kínálják, értékesítik (az exportálás és a más tagállamba való értékesítés kivételével) vagy használják fel (nem értve ide a kísérleti célú előállítással keletkezett üzemanyagnak kísérleti fejlesztés keretében történő felhasználását) és azt megelőzően nem keletkezett adófizetési kötelezettség,
· a jövedéki adótörvény 103. § (2) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában felsorolt üzemanyagok jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes kereskedelmét folytató személynél az üzemanyagok - vámhatóság által végzett készletfelvétellel megállapított - tényleges és nyilvántartás szerinti készletének 12 hónap forgalma alapján kimutatott különbözete meghaladja a külön jogszabály alapján elszámolható többletet.
A jövedéki adótörvény 15. §-a szerint keletkező adófizetési kötelezettség esedékessé válásának idejét tartalmazzák a fentiek.
Az adó fizetésére kötelezett személy
Az adó fizetésére kötelezett, ha a hatóságok által elkobzott, valamint a lefoglalt és előzetesen értékesíthető, vagy a vámhatóság által a vámraktárból értékesített jövedéki terméket nem adóraktár vásárolja meg, a terméket megvásárló (átvevő) személy.
Az adó fizetésére kötelezett, ha adóraktár engedélyesének, illetve az adómentes felhasználónak a felszámolása során a jövedéki terméket szabadforgalomba bocsátják a vevő, kivéve, ha a vevő adóraktár engedélyese.
Az adó fizetésére kötelezett, ha az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó felszámolásának befejezésével vagy a vagyonfelosztásról szóló végzés alapján a jövedéki terméket a hitelezőnek történő átadás céljából kitárolják, a hitelező kivéve, ha a hitelező adóraktár engedélyese.
Az adó fizetésére kötelezett, ha az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó végelszámolása esetén a vagyonfelosztást követően a jövedéki terméket e célból kitárolják, a jövedéki terméket vagyonfelosztást követően átvevő személy.
Az adó fizetésére kötelezett, ha a vámfelügyelet alatt álló, külső árutovábbítási eljárás alá vont jövedéki terméknek nem történik meg a bemutatása a vámhatóságnál a bemutatási határidő lejártáig vagy az aktív feldolgozás, a vámfelügyelet alatti feldolgozás vagy az ideiglenes behozatal vámeljárás alá vont jövedéki termék harmadik országba történő visszaszállításával a vámrendelkezések szerint nem számolnak el, az a személy, aki a vámkezelést kérte.
Az adó fizetésére kötelezett , ha a jövedéki adótörvény 52. § (1) bekezdés i) pontja szerinti vagy az 52. § (2) bekezdése alá tartozó, nem adóraktárban előállított ásványolajat üzemanyagként, üzemanyagok adalékaként, hígítóanyagaként, vagy tüzelő-, fűtőanyagként, továbbá a fűtőolajat üzemanyagként kínálják, értékesítik (az exportálás és a más tagállamba való értékesítés kivételével) vagy használják fel és azt megelőzően nem keletkezett e törvény egyéb rendelkezései szerint adófizetési kötelezettség, az ásványolajterméket üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként felhasználó, kínáló, értékesítő személy, illetve az ásványolajterméket üzemanyagok adalékaként, hígítóanyagaként felhasználó vagy kínáló, értékesítő felhasználói engedélyes.
Az adó fizetésére kötelezett, ha a jövedéki adótörvény 103. § (2) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában felsorolt üzemanyagok jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes kereskedelmét folytató személynél az üzemanyagok - vámhatóság által végzett készletfelvétellel megállapított - tényleges és nyilvántartás szerinti készletének 12 hónap forgalma alapján kimutatott különbözete meghaladja a külön jogszabály alapján elszámolható többletet, a jövedéki engedélyes és a nem jövedéki engedélyes kereskedő (üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep).
III. Fejezet
ADÓZÁSI SZABÁLYOK A KÖZÖSSÉGEN BELÜLI TERMÉKFORGALOMBAN
Közösségen belüli szállítás közösségi adófelfüggesztési eljárásban
Az adóraktár-engedélyese jövedéki terméket közösségi adófelfüggesztési eljárásban más tagállam adóraktár-engedélyesének, bejegyzett kereskedőjének, továbbá a más tagállamban lévő NATO fegyveres erők és azok polgári állománya vagy étterme, kantinja részére, valamint a más tagállamban lévő diplomáciai és konzuli képviseletek, nemzetközi szervezetek vagy azok tagjai számára, valamint harmadik országba más tagállam(ok)on keresztül szállíthatnak ki belföldről.
Az adóraktár-engedélyese közösségi adófelfüggesztési eljárásban jövedéki terméket tagállami adóraktárból, más tagállam(ok)on keresztül harmadik országból behozott jövedéki terméket (ide kell érteni azt az esetet is, ha a bejegyzett feladó az importálás helyéről, részére feladott, vámjogilag szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket ad fel) tárolhat be adóraktárába.
Előzőekben részletezett szállítási módok, azaz a jövedéki termékek közösségi adófelfüggesztési eljárásban történő szállítása - fő szabályként - 2010. április 1-jétől kizárólag elektronikus termékkísérő okmány (e-TKO) fedezete mellett végezhetők.
Az e-TKO egy olyan elektronikus okmány, amelyet az adófelfüggesztéses szállításra jogosultak az Európai Bizottság és a tagállamok illetékes hatóságai által működtetett számítógépes rendszeren, az un. EMCS rendszeren keresztül állíthatnak ki.
Tagállami relációban két esetben nem kell e-TKO-t alkalmazni. Az egyik eset, amikor az adóraktárból a NATO részére az Észak-atlanti Szerződésen közvetlenül alapuló valamely eljárás szerint végzik más tagállamba a szállítást. A másik eset az, amikor az adóraktárból egy tagállamba harmadik országon keresztül a vámjogszabályok szerinti külső árutovábbítási eljárásban szállítanak jövedéki terméket. Ezekben az esetekben az említett eljárások szerinti okmányok szolgálnak a jövedéki eljárás okmányaként is.
Az adóraktár engedélyese jogosult közösségi adófelfüggesztési eljárásban az adómegállapítás és adófizetés halasztása mellett az adóraktárából jövedéki terméket az Észak-atlanti Szerződésben részes tagállamok más tagállamban állomásozó fegyveres erői és polgári állománya vagy étterme, kantinja részére, illetve a más tagállamban lévő diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint a tagállamban az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek vagy azok tagjai (mentesített szervezet) számára, ha azt a nemzetközi egyezményekben foglaltak szerint adómentesként meghatározott fogyasztásra szállítja.
Ezen túlmenően a mentesített szervezet jogosult közösségi adófelfüggesztési eljárásban arra, hogy más tagállam adóraktárából jövedéki terméket fogadjon.
Ha az adóraktár-engedélyes mentesített szervezetnek (diplomáciai testületek, diplomaták, nemzetközi szervezetek, NATO) szállít adófelfüggesztéssel más tagállamba jövedéki terméket, a felfüggesztett adófizetési kötelezettsége alóli mentesüléséhez továbbra is szükséges a mentesített szervezet által a Bizottság külön rendelete szerint kiállított un. adómentességi igazolás is.
Az adómentességi igazolásra vonatkozó közösségi szabályokat a jövedéki adómentességi igazolásról rendelkező 31/96/EK rendelet tartalmazza.
Közösségen belüli szállítás belföldi adóraktárból
Az adóraktár engedélyesének szállítási jövedéki biztosítékot kell nyújtania, ha az adóraktárából a jövedéki terméket közösségi adófelfüggesztési eljárásban más tagállamba szállítja vagy más tagállamon, illetve tagállamokon keresztül harmadik országba kiviszi.
A közösségi jövedéki szabályozás értelmében az adóraktár engedélyesének kötelező a biztosíték nyújtása, ha a jövedéki terméket a Közösségen belül adófelfüggesztéssel szállítja. Az adófelfüggesztéses szállítással együtt járó jövedéki adókockázatot a feladó adóraktár engedélyese által nyújtott biztosítéknak, vagy amennyiben szükséges, a feladó adóraktár engedélyesét és a fuvarozót együttesen és egyetemlegesen kötelező biztosítéknak kell fedeznie. Adott esetben a tagállamok a címzettől is követelhetnek biztosítékot. A biztosítékra vonatkozó részletes szabályokat a tagállamok határozzák meg, melynek a Közösségen belül mindenütt érvényesnek kell lennie.
A feladó adóraktár engedélyese, valamint, amennyiben a felelőssége fennáll, a fuvarozó csak akkor mentesülhet a jövedéki adó megfizetése alól, ha bizonyítja, hogy a címzett átvette a részére szállított jövedéki terméket. Amennyiben a jövedéki termék szállítása közben a jövedéki adó kivetésével járó jogszabálysértés vagy egyéb szabálytalanság történik, a jövedéki adót azon tagállamban kell megfizetni, ahol a jogszabálysértést vagy egyéb szabálytalanságot elkövették, és a büntetőjogi eljárás lehetőségének sérelme nélkül azon természetes vagy jogi személynek kell megfizetnie, aki (amely) a biztosítékot nyújtotta a jövedéki adó megfizetésére.
Jogszabálysértés vagy egyéb szabálytalanság esetén, ha a jövedéki adót nem a feladás szerinti tagállam szedi be, a jövedéki adót beszedő tagállamnak tájékoztatnia kell a feladás szerinti tagállam illetékes hatóságait.
Amennyiben a szállítás során jogszabálysértést vagy egyéb szabálytalanságot észlelnek anélkül, hogy annak elkövetési helyét meg lehetne állapítani, úgy kell tekinteni, mint amelyet az észlelés tagállamában követtek el. Abban az esetben, ha a jövedéki termék nem érkezik meg a rendeltetési helyére, és nem lehet megállapítani a jogszabálysértés vagy egyéb szabálytalanság elkövetésének a helyét, úgy kell tekinteni, hogy a jogszabálysértést vagy egyéb szabálytalanságot a feladás helye szerinti tagállamban követték el, amelynek a jövedéki adót a jövedéki termék feladásakor hatályos adómértékkel kell beszednie. Ettől eltérni csak akkor lehet, ha négy hónapon belül az illetékes hatóságok megállapítják az ügylet szabályszerűségét vagy a jogszabálysértés vagy egyéb szabálytalanság tényleges elkövetési helyét.
Amennyiben a kitárolástól számított három év eltelte előtt megállapításra kerül, hogy melyik tagállamban követték el ténylegesen a jogszabálysértést vagy egyéb szabálytalanságot, ez a tagállam jogosult beszedni a jövedéki adót a jövedéki termék feladásakor esedékes jövedéki adómértékben. Ebben az esetben, amint a beszedés ténye bizonyítottá vált, az eredetileg kivetett jövedéki adó visszatérítésre kerülhet.
Az adóraktár engedélyese az adóraktárából a jövedéki termék közösségi adófelfüggesztési eljárásban más tagállamba történő kiszállítása vagy más tagállamon, illetve tagállamokon keresztül harmadik országba történő kivitele esetén a Közösség valamennyi tagállamában érvényes olyan szállítási jövedéki biztosítékot kell nyújtania, amely a szállított jövedéki termék belföldi szabadforgalomba bocsátása esetén beálló adófizetési kötelezettséget fedezi.
A szállítási jövedéki biztosíték nyújtásától három esetben lehet részben vagy teljesen eltérni.
A dohánygyártmányok és alkoholtermékek esetében a szállítási jövedéki biztosítékot legfeljebb 600 millió forintban kell teljesítenie az adóraktár engedélyesének, míg az ásványolajtermékek esetében ez az összeg legfeljebb 3 milliárd forint.
Az ásványolajok más tagállamba csővezetéken történő szállítása esetében az ásványolaj-adóraktár engedélyesnek, valamint a szőlőbor más tagállamba történő szállítása esetében az egyszerűsített adóraktár-engedélyesének szállítási jövedéki biztosítékot nem kell nyújtania. Nem kell külön szállítási jövedéki biztosítékot nyújtania az adóraktár-engedélyesének akkor sem, ha a jövedéki termék harmadik országba történő kivitele más tagállam(ok)on keresztül és a 83/1996. (VI. 14.) Korm. rendelettel kihirdetett Egységes Árutovábbítási Eljárásról szóló Egyezmény (a továbbiakban: Tranzitegyezmény) alapján történik. Ebben az esetben a Tranzitegyezmény szerinti biztosíték minősül szállítási jövedéki biztosítéknak.
A szállítási jövedéki biztosítékba az adóraktári tevékenység folytatásához nyújtott jövedéki biztosíték (a dohánygyártmányok esetében a halasztott fizetési kötelezettség biztosítékaként figyelembe veendő jövedéki biztosíték is) beszámítható, ezért az adóraktár engedélyesének csak akkor kell külön teljesítenie a szállítási jövedéki biztosítékot, ha a kiszállított és vissza nem igazolt, illetve a kiszállításra kerülő jövedéki termék adótartalmának együttes összege meghaladja az adóraktári tevékenységhez nyújtott jövedéki biztosíték összegét. Amennyiben az adóraktári tevékenységhez nyújtott jövedéki biztosíték bankgaranciában kerül teljesítésre, a szállítási jövedéki biztosítékba csak akkor számítható be, ha a bankgarancia a jövedéki termék tagállamba történő utolsó kiszállítását követően legalább még 180 napig érvényes. Ebből következően, ha az adóraktári tevékenységhez nyújtott jövedéki biztosíték összege meghaladja a közösségi adófelfüggesztési eljárásban tervezett jövedéki termékek után nyújtandó szállítási jövedéki biztosíték összegét, az adóraktár engedélyesének az adóraktári tevékenységhez nyújtott bankgaranciát félévenként meg kell újítania, vagy ennek hiányában külön szállítási jövedéki biztosítékot kell nyújtania.
Abban az esetben, ha az adóraktári tevékenységhez nyújtott jövedéki biztosíték összege nem haladja meg a közösségi adófelfüggesztési eljárásban tervezett jövedéki termékek után nyújtandó szállítási jövedéki biztosíték összegét, az adóraktár engedélyesének a különbözetre alkalmanként külön-külön vagy folyamatosan olyan összegű szállítási jövedéki biztosítékot kell nyújtania, amely a különbözetként meghatározott jövedéki adó összegét bármikor fedezi.
A szállítási jövedéki biztosíték teljesítéseként kérelemre engedélyezhető az is, hogy az adóraktár-engedélyest és a fuvarozót egyetemlegesen kötelező biztosítékot nyújtsanak, vagy az adóraktár-engedélyes helyett a szállítási jövedéki biztosítékot a fuvarozó, a címzett vagy - amennyiben az adóraktár-engedélyes nem tulajdonosa a kiszállított jövedéki terméknek - a jövedéki termék tulajdonosa nyújtsa.
Szállítási jövedéki biztosítékként készpénz vagy pénzügyi biztosíték fogadható el. A készpénzben nyújtott szállítási jövedéki biztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs. Pénzügyi biztosítékként a visszavonhatatlan vagy a kizárólag olyan visszavonható pénzügyi biztosíték fogadható el, amely a visszavonás lehetőségét a vámhatóság jóváhagyásához is köti. A vámhatóság akkor hagyja jóvá, illetve engedi meg a pénzügyi biztosítékban, illetve a készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték visszavonását, ha a szállítási jövedéki biztosíték felszabadul. A szállítási jövedéki biztosíték a beálló adófizetési kötelezettségre vehető igénybe. A követelés érvényesítésére a vámhatóság külön végzés nélkül jogosult.
Amennyiben a tagállamba kiszállításra kerülő jövedéki termék után nyújtandó biztosíték összege a szállítási jövedéki biztosítékként rendelkezésre álló, felhasználható szabad keretet a teljes keret 0,1%-ánál kisebb összeggel, legfeljebb azonban 100 ezer forinttal haladja meg, a jövedéki biztosítékot nem kell kiegészíteni.
A szállítási jövedéki biztosítékról az adóraktár-engedélyes olyan nyilvántartást köteles kialakítani és folyamatosan vezetni, amelynek alapján ellenőrizhető
· a más tagállamba történt kiszállítások utáni szállítási jövedéki biztosíték nyújtási kötelezettség alakulása, aktuális összegének levezetése;
· a szállítási jövedéki biztosítékként rendelkezésre álló teljes keret, megbontva a jövedéki biztosítékból beszámított összegre és a külön jövedéki biztosítékra (a jövedéki biztosíték rendelkezésre állását igazoló okmány, bizonylat adatainak feltüntetésével, továbbá a biztosíték nyújtója szerinti részletezésben);
· a tagállamba kiszállított jövedéki termékre igénybe vett és még fel nem szabadult (lekötött) szállítási jövedéki biztosíték összegének levezetése (a biztosíték nyújtója szerinti részletezésben, az igénybevétel kiszállításonkénti részletező adataival);
· a rendelkezésre álló, felhasználható szabad keret összege, lejárat szerint részletezve.
A vámhatóság akkor hagyja jóvá, illetve engedi meg a bankgaranciában, valamint a készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték visszavonását, ha a szállítási jövedéki biztosíték felszabadul. A szállítási jövedéki biztosíték felszabadul, illetve ismételten felhasználhatóvá válik az elektronikus átvételi elismervény, illetve az elektronikus kiviteli elismervény szerinti visszaigazolás alapján, az elektronikus átvételi elismervénynek, illetve az elektronikus kiviteli elismervénynek a rendeltetési hely, illetve a kivitel helye szerinti tagállam illetékes hatósága által az uniós számítógépes rendszerben a vámhatóságnak történt megküldésével egyidejűleg,
A tagállamba adófelfüggesztéssel végzett szállítások esetében lekötött szállítási jövedéki biztosíték, illetve a bejegyzett feladó lekötött jövedéki biztosítéka attól az időponttól szabadul fel, illetve attól a naptól kezdődően lehet azt ismételten felhasználni, amikor az elektronikus átvételi elismervényt, illetve az elektronikus kiviteli elismervényt a rendeltetési hely, illetve a kivitel helye szerinti tagállam illetékes hatósága az uniós számítógépes rendszerben a vámhatóságnak megküldi (vagyis a számítógépes rendszerben a szállítás befejeződésének igazolása megjelenik).
Abban az esetben, ha nem került kiállításra - az üzemszünettől eltérő okból - elektronikus átvételi elismervény, illetve elektronikus kiviteli elismervény, a szállítási jövedéki biztosítékot, illetve a bejegyzett feladó jövedéki biztosítékát azon a napon lehet felszabadítani, illetve attól a naptól kezdődően lehet azt ismételten felhasználni, amikor az átvételről, illetve a kiléptetésről az illetékes tagállam hatósága által kiadott igazolást az adóraktár engedélyes vagy a bejegyzett feladó a vámhatóságnak bemutatja, vagy amikor a vámhatóság az adóraktár engedélyes vagy a bejegyzett feladó által hozzá benyújtott bizonyítékokat elfogadja.
A bejegyzett feladó belföldre történt szállítása esetén lekötött jövedéki biztosítéka attól a naptól szabadul fel és válik ismételten felhasználhatóvá, amikor a jövedéki termék adóraktár-engedélyes vagy adómentes felhasználó által történt átvételéről kiállított elektronikus átvételi elismervényt a vámhatóság a számítógépes rendszerben a részére továbbította.
A külön nyújtott szállítási jövedéki biztosíték vámhatósági felszabadítását, az adóraktári engedélyt kiadó vámszerv, az adóraktár-engedélyes erre irányuló kérelme alapján végezheti el
Az e-TKO egy olyan elektronikus okmány, amelyet az adófelfüggesztéses szállításra jogosultak az Európai Bizottság és a tagállamok illetékes hatóságai által működtetett számítógépes rendszeren, az un. EMCS rendszeren keresztül állíthatnak ki. Az e-TKO egységes adattartalmát, az egyes rovatok kitöltésére vonatkozó előírásokat a 684/2009/EK rendelet határozza meg.
Az e-TKO tervezetének kötelező és egységes adattartalmát szintén a 684/2009/EK rendelet szabályozza, azonban a törvény kiegészítő adatok megadását is előírja. A végrehajtási rendelet értelmében a jövedéki termékek aktuális vámtarifaszámán túlmenően az ásványolajoknál a 2002. január 1-jén, az alkoholtartalmú termékeknél pedig az 1992. január 1-jén hatályos vámtarifaszámot is fel kell tüntetni, valamint - a nemzeti szinten kialakított és a nyilvántartási rendszerek alapját képező, s az adóbevallásnál használt - a fajtakódot is.
Az e-TKO kiállításához a jövedéki termék kitárolójának - legkorábban a kitárolást hét nappal megelőzően - elektronikus úton be kell nyújtania az e-TKO tervezetét a vámhatósághoz, amely a kitöltés, illetve az adatok (pl. a feladó, illetve a címzett jövedéki termék feladására és fogadására való jogosultsága) ellenőrzését - hiba esetén a javítást - követően jóváhagyja az e-TKO-t, és arról elektronikus úton értesítést küld az e-TKO tervezetének kiállítójának. Ennek keretében a vámhatóság az EMCS rendszerben egy kódszámot rendel az e-TKO tervezetéhez (AHK-szám - egyedi adminisztratív hivatkozási kód, amely alapján a konkrét szállítmány a szállítás során a címzetthez történő megérkezésig beazonosítható. Ha az e-TKO tervezetének kiállítója nem jogosult a szállítmány feladására vagy a címzett a szállítmány fogadására, a vámhatóság az e-TKO tervezetét elutasítja.
Az e-TKO tervezetének elektronikus benyújtása kétféle módon történhet: az ügyfélkapun keresztül vagy az EMCS számítógépes rendszerhez való kapcsolódásra a vámhatósággal létesített közvetlen számítógépes kapcsolati rendszeren létesített kapcsolati rendszeren keresztül. A vámhatóság az e-TKO tervezetének a jóváhagyását (az AHK-számot) a feladó választásának megfelelően juttatja vissza a tervezet kiállítójához.
Ha a szállítás más tagállamba irányul, a vámhatóság a jóváhagyott e-TKO-t a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságának, illetve - harmadik országba más tagállamokon történő szállítás esetén - a kivitel helye szerinti tagállam illetékes hatóságának az EMCS rendszerben továbbítja (amely azt továbbküldi a címzettnek). Belföldi szállítás esetén a vámhatóság közvetlenül a címzettnek továbbítja az e-TKO-t.
A jövedéki terméket e-TKO alkalmazása esetén belföldön vagy más tagállamba, harmadik országba az adóraktárból csak azt követően lehet kitárolni, illetve az importálás helyéről feladni, ha a vámhatóság az e-TKO tervezetét jóváhagyta, azt AHK-számmal látta el. Ezt követően az adóraktár-engedélyes köteles a szállítást végzőnek átadni az e-TKO kinyomtatott példányát vagy az AHK-számot tartalmazó számlát, szállítólevelet, egyéb fuvarokmányt.
Az e-TKO-val szállított jövedéki termékek átvételének, illetve harmadik országba történő kiléptetésének igazolása elektronikus átvételi, illetve elektronikus kiviteli elismervénnyel történhet. Ezen okmányok egységes adattartalmát, valamint az egyes rovatok kitöltésére vonatkozó előírásokat szintén a 684/2009/EK rendelet határozza meg.
Az elektronikus átvételi elismervényt a címzettek az EMCS rendszerben állíthatják ki. A jövedéki terméket adófelfüggesztéssel fogadó engedélyes a betárolást, illetve fogadást követő 5 munkanapon belül köteles kiállítani és benyújtani az elektronikus átvételi elismervényt a vámhatósághoz. A vámhatóság az elektronikus átvételi elismervény kitöltését, illetve az abban megadott adatokat ellenőrzi, hiba esetén javíttatja azokat. Ennek megtörténtét követően, ha belföldi szállításról van szó, közvetlenül a belföldi feladónak továbbítja, ha pedig tagállamból történt belföldre a szállítás, a vámhatóság a belföldi címzett elektronikus átvételi elismervényét a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának küldi meg, amely továbbküldi azt a feladónak. Amennyiben belföldről szállítottak tagállamba, a belföldi feladó adóraktár-engedélyes, illetve a bejegyzett feladó a vámhatóságon keresztül kapja meg a címzett átvételi elismervényét (miután azt a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága továbbította a vámhatóságnak).
Harmadik országba történő kivitel esetén a kivitel helye szerinti tagállam illetékes hatósága (belföldi kiléptetés esetén a vámhatóság) állítja ki és továbbítja az EMCS rendszerben közvetlenül a feladónak, ha az belföldi volt. Ha a feladó más tagállambeli volt, akkor a vámhatóság a tagállami hatóságnak küldi meg, amely továbbítja a feladónak.
Ha mentesített szervezetek (diplomáciai testületek, diplomaták, nemzetközi szervezetek, NATO) részére érkezik más tagállamból adófelfüggesztéssel e-TKO-val feladott jövedéki termék, az elektronikus átvételi elismervény kiállítása ezen szabályoktól eltér, hiszen a mentesített szervezetek nem kapcsolódnak az EMCS rendszerhez. Ilyen esetben a szállítás visszaigazolásához szükséges elektronikus átvételi elismervényt a számítógépes rendszerben a vámhatóság állítja ki azt követően, illetve annak alapján, hogy a mentesített szervezet írásos nyilatkozatot ad részére az átvétel megtörténtéről. A vámhatóság köteles a mentesített szervezetet - faxon, e-mail-ben vagy telefonon - még a jövedéki termék megérkezését megelőzően értesíteni, hogy egy tagállamból jövedéki terméket adtak fel számára.
Ha a harmadik országból behozott jövedéki termék vámjogi szabad forgalomba bocsátása nem adóraktárban vagy nem egy adómentes felhasználó üzemében történik, az importálás (azaz vámjogi szabad forgalomba bocsátás) helyéről a szállítást az adóraktárba vagy adómentes felhasználóhoz e-TKO-val kell végezni. Az e-TKO tervezetét a vámáru-nyilatkozat benyújtásával egyidejűleg kell az importáló adóraktár-engedélyesnek, adómentes felhasználónak vagy a bejegyzett feladónak benyújtania a vámhatósághoz. Ilyen esetben a vámhatóság a jövedéki termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásával egyidejűleg hagyja jóvá az e-TKO tervezetét és küldi meg az AHK-számot az e-TKO tervezet kiállítójának.
Az importált jövedéki terméket az importálás helyéről az adóraktárba vagy adómentes felhasználó üzemébe adófelfüggesztéssel szállítani csak a jövedéki termékre megállapított adó összegére fedezetet nyújtó jövedéki biztosíték rendelkezésre állása esetén lehetséges. Ezt az e-TKO kiállítójának (az importáló adóraktár-engedélyesnek, adómentes felhasználónak vagy a bejegyzett feladónak) kell biztosítania. Ha az adóraktár-engedélyes vagy az adómentes felhasználó tevékenységi jövedéki biztosítéka nem elég, azt ki kell egészítenie.
Ha az importálás (vámjogi szabad forgalomba bocsátás) helye adóraktár vagy egy adómentes felhasználó üzeme, a vámjogi szabad forgalomba bocsátással egyidejűleg kerül az adó felfüggesztésre. Mivel szállítás ilyen esetben nincs, nem kell e-TKO-t kiállítani.
Amennyiben az EMCS rendszerben vagy az engedélyes számítógépes rendszerében olyan üzemzavar következik be, amely miatt nem lehet e-TKO tervezetet, illetve elektronikus átvételi elismervényt benyújtani, illetve jóváhagyni, valamint elektronikus kivitel elismervényt kiállítani, akkor papíralapú eljárásra kell átállni.
Az üzemszünet alatt papír alapú okmánnyal, üzemszüneti TKO-val lehet szállítmányokat feladni, és üzemszüneti átvételi, illetve üzemszüneti kiviteli elismervényt kell kiállítani az átvételről, illetve a harmadik országba történt kiléptetésről. Fontos követelmény, hogy az üzemszünet helyreállását követően ki kell állítani az elektronikus okmányokat, mivel csak azok tekinthetők a kitárolás, illetve a betárolás bizonylatának. Az üzemszünet ideje alatt kiállított okmányokat meg kell őrizni.
Az üzemszüneti eljárás alkalmazása
· a vámhatóságnak az uniós számítógépes rendszer, illetve saját rendszere működésében bekövetkezett zavarról megtett közlésének,
· az ügyfélkapu üzemzavarának az elektronikus Kormányzati Portálon tett közzétételének,
· az engedélyeseknél jelentkező üzemzavar esetében a vámhatósághoz arról tett bejelentésük és a bejelentés vámhatóság általi, a bejelentéssel egyidejűleg történő nyilvántartásba vételének
időpontjától indulhat.
Az üzemszüneti eljárás addig alkalmazható, amíg
· az üzemszünet megszűnését a vámhatóság nem közli,
· az ügyfélkapu működésének helyreállta nem kerül a Kormányzati Portálon közzétételre,
· az ügyfél nem jelenti be a vámhatóságnak az üzemszünet megszűnését.
A vámhatóság valamennyi nyilvántartott adóraktár-engedélyest, bejegyzett feladót, bejegyzett kereskedőt, adómentes felhasználót közvetlenül - elektronikusan - értesít a vámhatóság oldaláról indult üzemszüneti eljárás kezdetéről és befejezéséről.
Az üzemzavar elhárultának közlését a vámhatóság, illetve a vámhatósághoz történő bejelentését az ügyfél köteles haladéktalanul megtenni.
A jövedéki termék üzemszüneti TKO-val történő adófelfüggesztés melletti kitárolása, feladása esetén az adóraktár-engedélyes, a bejegyzett feladó, az adómentes felhasználó köteles előzetesen bejelenteni a vámhatósághoz a kitárolás, feladás tényleges időpontját.
A más tagállamból belföldre behozott jövedéki terméknek az üzemszünet ideje alatt történt átvételéről, illetve a más tagállamból feladott jövedéki termék harmadik országba üzemszünet alatt belföldről történt kiléptetéséről kiállított üzemszüneti átvételi, illetve kiviteli elismervényt akkor küldi meg a vámhatóság a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának, ha rövid időn belül nem várható az üzemszünet megszűnése.
Ha az e-TKO-val más tagállamba adófelfüggesztéssel történt feladást követően a rendeltetési helyet az adóraktár-engedélyes vagy a bejegyzett feladó abban az esetben kívánja megváltoztatni, amikor a szállítás ideje alatt üzemszünet áll elő, ezt csak akkor teheti meg, ha a vámhatóságot előzetesen írásban (faxon, elektronikus levélben) értesíti a rendeltetési hely megváltoztatásának szándékáról. Az üzemszünet megszűnését követően az adóraktár-engedélyesnek, illetve a bejegyzett feladónak elektronikusan is be kell nyújtania a rendeltetési hely megváltoztatásra a kérelmét.
A felfüggesztett adófizetési kötelezettség alóli végleges mentesüléshez a feladó adóraktár-engedélyesnek, adómentes felhasználónak és bejegyzett feladónak - főszabályként - a jövedéki termék címzett általi betárolásáról elektronikus átvételi elismervénnyel, a harmadik országba való kiléptetéséről elektronikus kiviteli elismervénnyel kell rendelkeznie. A mentesülés az ezen okmányokon feltüntetett, visszaigazolt átvett mennyiségre következik be.
Mentesített szervezet esetében az elektronikus átvételi elismervény igazolása mellett a mentesített szervezet köteles megküldeni az adóraktár-engedélyes részére a fogadó tagállam szabályai szerint kitöltött adómentességi igazolás
A felfüggesztett jövedéki adóra akkor áll be az adófizetési kötelezettség, ha a címzett nem állít ki elektronikus átvételi elismervényt, illetve a vámhatóság elektronikus kiviteli elismervénnyel nem igazolja, hogy a harmadik országba való kiléptetés valóban megtörtént.
A felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettség a belföldi rendeltetéssel feladott vagy a harmadik országba kiléptetés céljára indított szállítmány esetén a feladástól számított 31. napon, más tagállamba történt feladás esetében a feladástól számított 4 hónap elteltét követő napon áll be, amennyiben nincs az átvételről, illetve a kiléptetésről elektronikus átvételi, illetve kiviteli elismervény.
Fentiekben részletezett szállítási módok lezárásának érdekében a vámhatóság kötelezettsége, hogy az engedélyes által választott számítógépes csatlakozásnak megfelelően elektronikus úton megküldje az adóraktári engedélyes részére:
· címzett elektronikus átvételi elismervényét,
· mentesített szervezet általi átvételét igazoló elektronikus átvételi elismervényt,
· a jövedéki termék harmadik országba történt kiviteléről kiállított elektronikus kiviteli elismervényt.
Közösségen belüli szállítás belföldi adóraktárba
A jövedéki adóköteles termék előállítására, feldolgozására, tartására és szállítására vonatkozó adóeljárás az adófelfüggesztés rendszere, melynek során a jövedéki adó felfüggesztés alatt áll.Ennek értelmében más tagállamból szállított jövedéki termék betárolásával, harmadik országból más tagállam(ok)on keresztül behozott jövedéki termék importálásával adókötelezettsége keletkezik, amely egyidejűleg adófelfüggesztés alá kerül.
Az adóraktár-engedélyesnek a más tagállamból közösségi adófelfüggesztési eljárásban behozott, ténylegesen átvett jövedéki terméket az e-TKO-n feltüntetett rendeltetési helyen történt betárolással egyidejűleg az adóraktári készletébe fel kell vennie.
Amennyiben a feladott mennyiségnél kisebb mennyiség átvételét, kiléptetését igazolja vissza a címzett, a mentesülés feltétele, hogy a feladó adóraktár-engedélyesnek vagy a bejegyzett feladónak a hiány keletkezése szerinti tagállam illetékes hatóságától kell kérnie, hogy az a hiányt vagy annak egy részét igazolt hiányként ismerje el. Amennyiben ilyen igazolás a rendelkezésére áll, úgy az adóraktár-engedélyes vagy a bejegyzett feladó mentesül az adófizetés alól.
Abban az esetben, ha a hiány Magyarországon keletkezett, a vámhatóság a szállítás során keletkezett tényleges veszteséget, legfeljebb az elszámolható meghatározott mértékig, valamint a baleset vagy a tagállami adóraktár-engedélyes tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt, az annak során történt, igazolt megsemmisülést ismerheti el és igazolhatja vissza az adó alól mentesíthető hiányként.
Amennyiben belföldön adófelfüggesztéssel harmadik országba való kiléptetésre feladott szállítmány esetében az adóraktár-engedélyes vagy az adómentes felhasználó nem rendelkezik a kiléptetésről elektronikus kiviteli elismervénnyel, az okmány hiánya ellenére is mentesülhet a felfüggesztett adófizetési kötelezettsége alól, ha a kiléptető vámhivatal igazolást ad számára, hogy a jövedéki termék harmadik országba kiléptetése valójában megtörtént.
A vámhatóság különös jogosultsága az adó beszedésére
A jövedéki adóköteles termék előállítására, feldolgozására, tartására és szállítására vonatkozó adóeljárás a közösségi adófelfüggesztési eljárás rendszere, melynek során a jövedéki adó felfüggesztés alatt áll.
A jövedéki adó a szabadforgalomba bocsátás időpontjában válik kivethetővé, illetve akkor, amikor jövedéki adóköteles hiányt állapít meg a vámhatóság.
A jövedéki adóköteles termék szabadforgalomba bocsátását jelenti:
· a közösségi adófelfüggesztési eljárásból való szabályos vagy bármilyen szabálytalan kilépés;
· a termék közösségi adófelfüggesztési eljáráson kívüli bármilyen feldolgozása, ideértve a szabálytalan feldolgozást is;
· a termék bármilyen importja, ideértve a szabálytalan importot is, amikor a termékek nem kerültek adófelfüggesztés alá.
A jövedéki adó kivetése a szabadforgalomba bocsátás, illetve a hiány nyilvántartásba vételének helye szerinti tagállamban történik, a tagállamban hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő módon és mértékben.
A jövedéki termék szabadforgalomba bocsátását követően az adófizetési kötelezettség a szállítást végzőt, a szállítani szándékozott terméket birtoklót, vagy a terméket felhasználó személyt, illetve a kereskedőt terheli.
Bejegyzett kereskedő
Bejegyzett kereskedőként az a személy működhet, aki a vámhatóság engedélye birtokában, illetve valamely tagállam illetékes hatóságának a jóváhagyása alapján jogosult más tagállamból a közösségi adófelfüggesztési eljárásban szállított jövedéki termék rendszeres fogadására.Az eseti bejegyzett kereskedőként az a személy működhet, aki a vámhatóság, illetve valamely tagállam illetékes hatóságának eseti jóváhagyásával jogosult más tagállamból a közösségi adófelfüggesztési eljárásban szállított jövedéki termék eseti (vagyis egy-egy szállítmány erejéig) fogadására.
A bejegyzett kereskedő tevékenységet a vámhatóság által kiadott engedély birtokában lehet végezni. A bejegyzett kereskedői engedélyhez szigorúbb, az eseti bejegyzett kereskedői engedélyhez enyhébb feltételeket kell teljesíteni. A bejegyzett kereskedői engedély kiadására a kérelmező székhelye, lakóhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) igazgatóság jogosult.
A bejegyzett kereskedői engedély megszerzéséhez személyi és garanciális feltételek teljesítése szükséges. A személyi feltételek részben a kérelmező természetes személlyel, illetve szervezet esetén annak vezetőjével, vezető tisztségviselőjével, részben pedig magával a szervezettel kapcsolatosak. Az engedélyezés során fontos szerepet játszik a büntetlen előélet is: nem kaphat bejegyzett kereskedői engedélyt az a kérelmező, akit gazdasági bűncselekmény vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmény miatt jogerősen elítéltek, és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.
A bejegyzett kereskedői engedély megszerzésének fontos feltétele az is, hogy a kérelmezőnek ne legyen meg nem fizetett adótartozása . Az engedély kiadásának garanciális feltétele, hogy a kérelmezőnek az engedély kiadását megelőzően jövedéki biztosítékot kell nyújtania, melyet az éves szinten várhatóan beszerzésre kerülő jövedéki termék mennyiségére számított adótartalom egytizenketted részének megfelelő összegben kell nyújtani. A jövedéki biztosíték célja a tevékenységgel összefüggő kockázat biztosítása, illetve más kötelezettség megszegése esetén a követelés érvényesíthetőségének garantálása.
Mindezeken túlmenően a bejegyzett kereskedő köteles a szállított jövedéki termékekről szállítási nyilvántartást is vezetni, amelynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy abból a közösségi adófelfüggesztési eljárásban fogadott jövedéki termékeket érintő adókötelezettség pontosan megállapítható legyen (szállítási nyilvántartás).
A bejegyzett kereskedelmi tevékenység esetében az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termék fogadásával adókötelezettség keletkezik és beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség. A bejegyzett kereskedő adófizetési kötelezettségének azáltal tesz eleget, hogy a fogadott jövedéki termékekről vezetett szállítási nyilvántartás adatait a hónap végén lezárja és megállapítja - jövedéki termékenkénti részletezésben - a tárgyhóban beszerzett jövedéki termék mennyiségét.
Az eseti bejegyzett kereskedő adófizetési kötelezettségének a jövedéki termék fogadását (adófizetési kötelezettség keletkezését) követően 5 napon belül adóbevallást nyújt be a megyei (fővárosi) igazgatósághoz.
A bejegyzett kereskedelmi tevékenység vonatkozásában a fogadóhely került kialakításra, amely a jövedéki termék adófelfüggesztéssel történő fogadására szolgáló telephelyet jelöli. Abban az esetben, ha a jövedéki termék fogadóhelyen történő fogadása a jövedéki terméknek a fogadóhelyen kialakított raktárba (tartályba) való beraktározása (lefejtése) nélkül történik, úgy ezen fogadóhely a kereskedelmi forgalmazás céljából végzett beszerzés esetén sem tekintendő a jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység telephelyének.
A fogadóhelyről a jövedéki termék fogadásával egyidejűleg megvalósuló továbbszállítás csak a bejegyzett kereskedő által kiállított szállítólevéllel történhet.
A bejegyzett és az eseti bejegyzett kereskedői tevékenység lényeges különbsége, hogy míg a bejegyzett kereskedő rendszeresen jogosult jövedéki terméket fogadni adófelfüggesztéssel másik tagállamból, addig az eseti bejegyzett kereskedő mindössze eseti jelleggel (az engedélye egy alkalomra szól) teheti ezt meg.
Bejegyzett feladó
A bejegyzett a vámhatóság engedélye birtokában jogosult a vámjogilag belföldön szabad forgalomba bocsátott jövedéki terméket az importálás helyéről adófelfüggesztéssel feladni
· belföldre (adóraktár-engedélyesnek vagy adómentes felhasználónak), és
· más tagállamba (tagállami adóraktár-engedélyesnek, bejegyzett kereskedőnek, NATO fegyveres erők és azok polgári állománya vagy étterme, kantinja részére, diplomáciai és konzuli képviseletek, nemzetközi szervezetek vagy azok tagjai számára, illetve más tagállamon keresztül harmadik országba).
Bejegyzett feladói tevékenységre az a személy kaphat engedélyt, aki kettős könyvvezetést (egyéni vállalkozó esetében a személyi jövedelemadó törvény szerinti nyilvántartás-vezetést) alkalmaz, nincs adótartozása, nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolás alatt, vezetője büntetlen előéletű, van jövedéki ügyintézője.
Az engedélyhez szükséges továbbá a tevékenysége során a jövedéki biztosíték olyan összegben való rendelkezésre állása, amely a feladásra kerülő jövedéki termék belföldi szabad forgalomba bocsátása esetén beálló adófizetési kötelezettségre fedezetet nyújt (figyelembe véve a korábbi szállításokkal lekötött, de időközben felszabaduló és ismételten felhasználható összegeket). Ha a jövedéki terméket más tagállamba adja fel a bejegyzett feladó, a jövedéki biztosítéknak valamennyi tagállamban érvényesnek kell lennie.
A harmadik országból behozott, vámjogilag szabad forgalomba bocsátott jövedéki termék e-TKO-val belföldre vagy más tagállamba, adófelfüggesztéssel történő feladása esetén az adó alanya - az importáló helyett - a bejegyzett feladó, és az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége egyidejűleg felfüggesztésre kerül. E kötelezettsége alól a jövedéki termék címzett általi átvételével (betárolásával) és visszaigazolásával mentesül. Ha a visszaigazolás a belföldre történt feladás esetében - attól számítva - 30 napon belül, más tagállamba történt feladás esetében pedig 4 hónapon belül nem történik meg, beáll a bejegyzett feladó adófizetési kötelezettsége.
A más tagállamba történt feladás esetében akkor is beáll a bejegyzett feladó adófizetési kötelezettsége, ha megállapítják a feladott jövedéki termék eltűnését, vagy ha hiányosan veszik át a szállítmányt. Ez utóbbi esetben a hiányzó mennyiségre kell az adót megfizetni, kivéve azt a mennyiséget, amelyet a hiány keletkezése szerinti tagállam - a bejegyzett feladó kérelme alapján - igazolt hiányként (pl. szállítási veszteségként) ismer el. A bejegyzett feladó köteles a felfüggesztett adófizetési kötelezettsége beálltának megállapítására alkalmas nyilvántartást (feladásonként) vezetni, amelyet havonta köteles lezárni.
A bejegyzett feladó havonta - elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül - köteles adóbevallást tenni, abban az esetben is, ha adókötelezettsége a tárgyhóban nem keletkezett.
Szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék beszerzése más tagállamból gazdasági tevékenység keretében
A más tagállamban szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék behozatala esetén az adófizetési kötelezettség a kereskedelmi célú birtokoláshoz kapcsolódik. Kereskedelmi célú birtokolásnak kell tekinteni minden olyan esetet, amikor nem a magánszemélyek által adómentesen behozható jövedéki termék birtokolásáról van szó.
A magánszemély adómentes behozatalának továbbra is az a feltétele, hogy a jövedéki termék a magánszemély saját felhasználására szolgáljon és a jövedéki terméket a magánszemély saját maga hozza be.
Belföldön nem adóköteles, azaz nem kell belföldön kereskedelmi célú birtokolásnak tekinteni, ha más tagállamból belföldön keresztül egy másik tagállamba szállítanak jövedéki terméket, amennyiben nem magánszemély esetében a kereskedelmi célú szállításokra előírt egyszerűsített kísérő okmánnyal (EKO) végzik a szállítást. Ugyancsak nem minősül belföldön adókötelesnek (kereskedelmi célból birtokoltnak) a két tagállam között közlekedő hajók vagy repülőgépek fedélzetén található jövedéki termékek, amennyiben azokat nem hozzák forgalomba, amíg a hajó vagy a repülőgép belföldön tartózkodik.
Nem kell az adót belföldön megfizetni (vagy a már megfizetett adó utólag visszaigényelhető) a belföldre feladott, az EKO-n feltüntetett mennyiségből arra a mennyiségre, amely nem érkezik meg a belföldi címzetthez vagy előre nem látható körülmények, vis major következtében megsemmisül. Ennek feltétele, hogy az előbbi körülményeket a felmerülésük helye szerinti tagállam illetékes hatósága felé az adóalany bizonyítsa és azt a tagállami hatóság elfogadja. Nem kell az adót akkor sem megfizetni vagy a megfizetett adó visszaigényelhető akkor is, ha a szállítás közben bekövetkezett szabálytalanság esetén az érintett jövedéki termék mennyiségére az elkövetés helye szerinti tagállamban igazoltan megfizették az adót. Természetesen szükséges a hatóság írásos igazolása az előbbiekről.
Ennek kimondásával itt is érvényre jut a rendeltetési ország elve szerinti adóztatás. Ugyanakkor - a kettős adóztatás elkerülése érdekében - lehetőség van az első tagállamban megfizetett jövedéki adó visszaigénylésére, amelyhez különböző feltételeket kell teljesítenie mind az eladónak, mind pedig a vevőnek.
Fentiek értelmében a vevőnek még az áru elküldése előtt bejelentést kell tennie a vámhatósághoz, hogy más tagállamból jövedéki terméket fog fogadni, és egyidejűleg biztosítékot kell adnia a fizetendő jövedéki adóra. A jövedéki termék fogadását követően a jövedéki adót meg kell fizetnie, és köteles lehetővé tenni a vámhatóság általi ellenőrzés lehetőségét. További kötelezettsége, hogy haladéktalanul vissza kell igazolnia az eladónak a jövedéki termék átvételét.
Adózott jövedéki termékek szállítása más tagállamba
Az előzőekben ismertetett eljáráshoz hasonlóan, lehetőség van továbbá arra, hogy a belföldön szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket másik tagállamba, nem magáncélú beszerzés céljából kiszállítsanak.
Ebben az esetben is megnyílik a lehetőség a kiszállított jövedéki termék után megfizetett jövedéki adó visszaigénylésére, amennyiben bemutatják az EKO-nak a jövedéki termék címzett által történt átvételét igazoló példányát, és a címzett tagállam hatóságának igazolását a jövedéki adó megfizetéséről vagy annak biztosításáról;
A belföldön szabad forgalomba bocsátott (adózott), más tagállamba kereskedelmi célra kiszállított jövedéki termék utáni adó visszaigénylésének nem feltétele 2010. április 1-jétől az adó-visszaigénylési kérelem kiszállítást megelőző benyújtása. Az új feltétel az, hogy a feladást megelőzően értesíteni kell a jövedéki termék feladásáról a vámhatóságot.
Az adó visszaigényelhető az EKO-n a címzett által vissza nem igazolt mennyiségből arra a mennyiségre is, amely szállítási veszteség miatt nem érkezett meg a címzetthez, vagy előre nem látható körülmények, vis major következtében megsemmisült. Az adót a vámhatóság abban az esetben téríti vissza, ha az előbbi körülményeket a felmerülésük helye szerinti tagállam illetékes hatósága felé az adóalany bizonyította, és azt a tagállami hatóság elfogadja.
Visszaigényelhető az adó akkor is, ha a szállítás közben bekövetkezett szabálytalanság esetén az érintett jövedéki termék mennyiségére az elkövetés helye szerinti tagállamban igazoltan megfizették az adót. Mindkét esetben szükséges a hatóság írásos igazolása.
Szabad forgalomba bocsátott termékek szállítása belföldön keresztül
A más tagállamban adófelfüggesztéssel feladott, belföldön átszállított jövedéki termék szállítása során belföldön észlelt szabálytalanság okán itt kivetett, a jövedéki biztosíték nyújtójától beszedett adót a vámhatóságnak vissza kell térítenie, ha a jövedéki termék feladásától számított 3 éven belül megállapítják, hogy a szabálytalanság elkövetése ténylegesen nem Magyarországon, hanem egy másik tagállamban történt. A vámhatóság ilyen esetben a megfizetett adót kérelemre téríti vissza, és csak a tagállamban történt adókivetésről a tagállam illetékes hatóságának a vámhatósághoz megküldött hivatalos értesítése birtokában.
Magáncélú behozatal más tagállamból
A gazdasági tevékenységet nem végző magánszemélyek által másik tagállamban szabadforgalomba bocsátott és ott magáncélra beszerzett, birtokolt jövedéki termék belföldön adómentes, amennyiben az ilyen módon beszerzett, birtokolt jövedéki terméket a magánszemély közvetlenül maga szállítja belföldre.Nem vonatkozik azonban fenti szabály alá a folyékony tüzelőanyagok, valamint a kereskedelmi mennyiséget meghaladó üzemanyagok, amennyiben azokat nem a jármű rendszeresített üzemanyagtartályában, illetve kiegészítő üzemanyagtartályában szállítanak.
Annak megítéléséhez, hogy a megvalósult szállítás magánszemély magáncélú behozatalának minősül-e, a vámhatóságnak különböző feltételeket kell vizsgálnia, így különösen annak ellenőrzését, hogy az adózott jövedéki terméket beszerző, birtokló magánszemély nem folytat-e jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet, vizsgálni kell továbbá a birtokban tartás indokát, a szállítás módját, a birtokban tartás, tárolás helyét, a jövedéki termék beszerzését igazoló bizonylatokat, illetve a jövedéki termék mennyiségét, figyelemmel a meghatározott kereskedelmi mennyiségekre.
Csomagküldő kereskedelem
Az adózott jövedéki termékek forgalmának egy sajátos esete a csomagküldő kereskedelem (távolba eladás).Csomagküldő kereskedelmi tevékenységet az a személy folytat, aki adózott jövedéki terméket más tagállamba szállít és a szállítást közvetlenül vagy megbízottja útján közvetve maga végzi vagy bonyolítja, és ehhez a saját tagállamában a vámhatóságtól engedélyt szerzett. A csomagküldő kereskedőnek az elküldött árura a fogadó tagállamban adókötelezettsége keletkezik (rendeltetési ország elve szerinti adóztatás). A jövedéki adót az ott hatályos adómértékkel kell az átadáskor megfizetnie.
A kettős adóztatás elkerülése érdekében a saját tagállamában megfizetett jövedéki adót visszakérheti, ha a szállítást a saját vámhatóságához előzetesen bejelentette és igazolja a jövedéki adónak a fogadó tagállamban történt megfizetését. Szükséges továbbá, hogy biztosítékot nyújtson a fogadó tagállamban keletkező adófizetési kötelezettségének teljesítésére, és nyilvántartást vezessen a jövedéki termékek szállításairól.
Más tagállam csomagküldő kereskedője belföldre kizárólag abban az esetben szállíthat jövedéki terméket, ha adókötelezettségének teljesítésére belföldi székhelyű, a vámhatóság engedélyével rendelkező adóügyi képviselőt bízott meg, aki nem lehet a címzettel azonos személy.
Az adóügyi képviselő szintén bejelentési kötelezettséggel tartozik a vámhatóság felé atekintetben, hogy a jövedéki termék belföldre történő feladásának napját követő első munkanapon bejelentést kell tennie.
Az adóügyi képviselő nyilvántartást köteles vezetni, amelybe szállításonként fel kell jegyezni a jövedéki termék megnevezését, vámtarifaszámát, a jövedéki termék mennyiségét, a szállítási bizonylat számát, a feladó megnevezését, címét, feladás időpontját, a szállító megnevezését, címét, adószámát, a belföldre történt belépés időpontját, a címzett nevét, címét, a címzettnek történt átadás időpontját, a megfizetett jövedéki adó összegét, befizetési igazolás számát, a címzett részére kiállított számla számát.
Jövedéki adóügyi együttműködés
Magyarország Európai Uniós csatlakozását követően a pozitív hatások mellett megjelentek a szabadságjogok hozadékaként azok a nem kívánatos cselekmények is, melyek a belső határokon átívelő adórövidítésre, adócsalásra irányultak. Ezeknek az újonnan megjelenő adókijátszási, adómegkerülési formáknak a visszaszorítása csak a tagállami adóhatóságok együttműködéseinek kiszélesítésével lehetséges. Ezt a célt szolgálja a jogszabályban megfogalmazott adómegállapítási és behajtási jogsegély jogintézménye.
Az adómegállapítási jogsegélyen az egyes gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó adókötelezettségek megállapításához, ellenőrzéséhez szükséges adatok tagállami adóhatóságok közötti kölcsönös információcseréjét értjük.
Az adóügyi együttműködések másik jelentős területe a behajtási jogsegély jogintézménye. Ebben az esetben a tagállami adóhatóság által kiállított végrehajtható okiratban foglalt követelés más tagállamban történő végrehajtására biztosít lehetőséget.
Követelés alatt - a vonatkozó számviteli rendelkezésekkel összhangban - az alábbiak értendők:
· behozatali vámok, kiviteli vámok, beleértve a nem közösségi adókat és díjakat,
· hozzáadott érték adó (áfa),
· jövedéki adó, valamint
· ezekkel összefüggő kamatok, igazgatási pénzbüntetések, pénzbírságok, illetve költségek, kivéve a megkeresett hatóság székhelyéül szolgáló tagállam törvényei szerinti büntetőjogi szankciók.
A jogszabály rendelkezéseinek megfelelően a kölcsönös segítségnyújtás a következőkből áll:
· Információ iránti megkeresés, mely alapján a megkeresett hatóság ellátja a megkereső hatóságot azzal az információval, amelyre az utóbbinak szüksége van ahhoz, hogy a székhelye szerinti tagállamban felmerülő követeléseit behajtsa;
· Kézbesítés iránti megkeresés, mely szerint a megkeresett hatóság kézbesíti az adós részére az említett tagállamból eredő követelésre vonatkozó iratot;
· Behajtásra illetve biztosítási intézkedések meghozatalára vonatkozó megkeresés, melynek megfelelően a megkereső hatóság kérésére behajtja, illetve biztosítja a megkereső hatóság székhelye szerinti tagállamban felmerült követeléseket.
IV. Fejezet
AZ ADÓRAKTÁR MŰKÖDTETÉSÉNEK ÁLTALÁNOS FELTÉTELEI
A közösségi jövedéki szabályokban - mind az adózási konstrukció, mind a jövedéki termékek tagállamok közötti mozgására, nyomon követésére kialakított rendelkezések szempontjából - kiemelt szerepük vannak az adóraktáraknak.
Az alapirányelv (a 92/12/EGK irányelv helyébe lépett 118/2008/EK irányelv) előírja, hogy a jövedéki termékek előállítása, feldolgozása, tárolása az adó megfizetéséig csak adóraktárban történhet. Az adóraktárban - a törvényi megfogalmazása értelmében - olyan jövedéki termék előállítása folyik, illetve ahol olyan jövedéki termék tárolását, raktározását végzik, amely után az adót még nem fizették meg. Ebből következően az adóraktárban a jövedéki termékek adófelfüggesztés alatt állnak, így az ezzel kapcsolatos adókockázat legminimálisabb szintre történő csökkentése érdekében alapvető követelmény, hogy az adóköteles jövedéki termék,
· kizárólag olyan adóraktárban állítható elő, melynek működtetője a termékek előállítására érvényes adóraktári engedéllyel rendelkezik;
· importálás esetén az adó megfizetése nélkül csak adóraktárba tárolható be, és ott tárolható, raktározható;
· betárolás esetén az adó megfizetése nélkül csak adóraktárban tárolható, raktározható.
Az egyes tagállamok által engedélyezett (jóváhagyott) adóraktárak nemcsak nemzeti szinten, hanem a közösségen belül is jogosultak a jövedéki termékek adófelfüggesztés mellett történő szállítására és fogadására.
Az adóraktárban - amennyiben arról a felek írásban megállapodtak - az adóraktár engedélyes adóalanyisága és felelőssége mellett a saját tulajdonú jövedéki termék előállítása, betárolása és raktározása, más termék előállításához való felhasználása mellett megengedett:
· más személy tulajdonát képező jövedéki termék adóraktár-engedélyes általi előállítása, más termék előállításához való felhasználása,
· nem az adóraktár-engedélyes tulajdonát képező jövedéki termék más személy általi előállítása, más termék előállításához való felhasználása,
· más személy tulajdonát képező, betárolt jövedéki termék raktározása.
Ebben a konstrukcióban ez azt is jelenti, hogy az adóraktári engedélyes közreműködésével - amennyiben ez a tevékenység írásbeli szerződésben rögzítésre kerül - egy másik gazdálkodó külön jövedéki szempontú engedély nélkül szerezhet be adófelfüggesztés alatt álló jövedéki terméket tagállamból, illetve harmadik országból és az adóraktár engedélyes a tulajdonos megbízása alapján azt tovább értékesítheti, anélkül, hogy a termék tulajdonosa jövedéki termék forgalmazására feljogosító jövedéki engedéllyel rendelkezne.
Az adóraktárba betárolt jövedéki termékkel kapcsolatos elszámolási kötelezettség a tulajdontól függetlenül, a birtokban tartó adóraktár engedélyest terheli. Ennek megfelelően az adóraktár engedélyes a tulajdonos rendelkezése alapján állítja ki a szállítási okmányt az adóraktárból történő kitároláskor.
Az adóraktárak létesítése, működése feltételekhez kötött. Ezek között vannak olyanok, amelyeket kötelező érvénnyel az alapirányelv határoz meg, s vannak a Bizottság ajánlásában szereplő, kötelező erővel nem bíró előírások. Ezen felül az egyes tagállamok további feltételeket is szabhatnak, de azt csak a saját adóraktáraikra érvényesíthetik, a másik tagállamban engedélyezett adóraktárt el kell fogadniuk.
Az adóraktári engedély megszerzéséhez a kérelmezőnek - figyelemmel a jövedéki termékek magas adótartamára, az azokkal kapcsolatos visszaélések minimalizálására - szigorú személyi, tárgyi és garanciális feltételeknek kell teljesítenie. Az engedély megadásánál figyelembe vett feltételek folyamatos teljesülését a vámhatóság az engedély kiadását követően is folyamatosan vizsgálja.
Az engedélyezésnél fontos szerepet játszik a kérelmező büntetlen előélete. Nem kaphat adóraktári engedélyt az a személy, akit gazdasági vagy közélet tisztasága elleni bűncselekmény miatt jogerősen elítéltek és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.
Általános követelmény továbbá, hogy a kérelmező könyvvezetési kötelezettségének a kettős könyvvezetés szabályai szerint tegyen eleget. Ez a szabály alól kivétel a kérelmező egyéni vállalkozóra és az őstermelői igazolvánnyal rendelkező természetes személyre, ugyanis számukra a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott nyilvántartás vezetését írja elő a Jöt.
Az adóraktárak esetén külön feltétel, hogy az adóraktári engedély kiadásának évétél az engedélyesnek független könyvvizsgáló által hitelesített, auditált kell rendelkeznie.
Fontos szempont továbbá, hogy a kérelmezőnek ne legyen vám-, adó- vagy társadalom biztosítási járulék tartozása. Ez a főszabály, ami alól szintén el lehet térni, hiszen, ha a kérelmezőnek van tartozása az adóhatóság felé, azonban ha arra az adóhatóság részletfizetést vagy fizetéshalasztást engedélyezett, akkor adóraktári engedély iránti kérelmét ennek ellenére még benyújthatja.
Fontos szempont továbbá az engedélyezési eljárás során, hogy a kérelmező vállalkozás ne álljon csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt, hiszen ebben az esetben az engedélyt nem kaphat.
A személyi feltételek közé sorolható az az alapvető követelmény is, hogy az adóraktár engedélyese jövedéki ügyintézői képesítéssel rendelkezzen vagy jövedéki ügyintézőt foglalkoztasson.
A jövedéki ügyintézői képesítés biztosítja a kereskedelmi ügyletek realizálásának folyamatában felmerülő jövedéki ügyek érdemi intézését.
Ennek során a jövedéki ügyintéző:
· közreműködik a kereskedelmi ügyletek megkötésénél, megadja az ügylethez kapcsolódó jövedéki információkat;
· intézkedik a szükséges hatósági engedélyek beszerzése iránt;
· gondoskodik az okmányok szakszerű kiállításáról, benyújtásáról, valamint a szükséges egyéb feltételek biztosításáról;
· figyelemmel kíséri, szükség szerint intézkedik a határidős ügyek tekintetében;
· felülvizsgálja, intézi az esetlegesen felmerülő jogorvoslati ügyeket;
· közreműködik az illetékes hatóságok által végzett ellenőrzéseknél.
A kérelem benyújtása során benyújtott okmányokat és a kérelemben foglaltakat az engedélyező vámszerv a helyszínen is vizsgálhatja. A helyszíni vizsgálat keretében az engedélyező vámszerv (ha a kérelmező telephelye nem a saját illetékességi területén fekszik) megkeresi a hatósági felügyeletet ellátó vámszervet a helyszíni szemle elvégzése céljából. Ennek során a kérelme alkalmából benyújtott dokumentációt részére megküldi. A helyszíni szemle az engedélyezési eljárásokhoz kapcsolódó ellenőrzés, annak szerves része.
A kérelem benyújtását követő 30 napon belül a telephely fekvési helye szerinti, hatósági felügyeletet ellátó vámszerv az adóraktárban helyszíni szemlét tart. A helyszíni szemle megtartásának célja, hogy az adóraktári tevékenység folytatásaként megjelölt telephely jövedéki szempontból alkalmas-e a kérelmezett tevékenység folytatására. A vizsgálat szempontjai a kérelemben megjelölt tevékenységtől függően változnak. A helyszíni szemle során a leglényegesebb annak megállapítása, hogy:
· az adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termékek biztonságos tárolása megoldott-e;
· a tevékenység folytatásához szükséges berendezések rendelkezésre állnak-e;
· a mennyiségi megállapításhoz szükséges hitelesített tároló- és mérőeszközök biztosítottak-e;
· a kérelmező rendelkezik-e a telephelyre vonatkozóan az egyéb szakhatósági engedélyekkel;
· a zárjegyek, adójegyek, hivatalos zárak biztonságos tárolásának feltételei adottak-e;
· az üzemi berendezés a hivatalos zárak felhelyezésére alkalmas módon került-e kialakításra;
· a technológia mennyire zárt, van-e lehetőség az adózás kikerülésére;
· a nyilvántartások vezetésének, a bizonylatok tárolásának kérdése mennyire megoldott.
A helyszíni szemléről minden esetben jegyzőkönyv készül, amely jegyzőkönyv az engedélyezési dokumentáció szerves részét képezi.
A hatósági felügyeletet ellátó vámhivatal az engedélyezési eljárás során a telephely üzemi berendezéseiről, tárolótartályairól és az alkalmazott hivatalos zárakról műszaki leírást készít. A műszaki leírásnak tartalmaznia kell különösen:
· a műszaki leírást készítő hatósági felügyeletet ellátó vámszerv megnevezését;
· az adóraktári engedélyes megnevezését (típusát), pontos címét;
· az adóraktári engedélyes jövedéki számát, az engedélyt kiadó vámszerv megnevezését;
· az adóraktári engedélyes megnevezését, adószámát;
· az adóraktári engedélyes üzemi helyiségeinek alaprajzát, feltüntetve benne az üzemi berendezések felülnézeti vázrajzát és jelzését (indokolt esetben folyamatábrát);
· az üzemi berendezések, tartályok és edények jegyzékét (azonosító jelét, méretét és űrtartalmát);
· az alkalmazott hivatalos zárak jegyzékét (a sorszám, a berendezés számjele, megnevezése, az alkalmazott ólomzárak feltüntetésével);
· az adóraktári engedélyes nyilatkozatát, hogy tudomásul veszi, hogy az üzemi berendezést a műszaki leírásban rögzített állapotban tartja, azon változtatást csak a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv engedélyével végezhet, továbbá, hogy a hivatalos zárak épségben tartásáért felelősséggel tartozik és az ellenőrzési iratokat megőrzi;
· az adóraktári engedélyes, valamint a készítők, illetőleg a jóváhagyó aláírását.
Az adóraktári engedély iránti kérelmet a vámhatóság által rendszeresített nyomtatványon vagy a vámhatóság Internetes honlapjáról letöltött és kinyomtatott formában kell benyújtani az engedély kiadására hatáskörrel rendelkező, a kérelmező székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) igazgatósághoz.
Az engedélykérelemhez csatolni kell:
· a társasági szerződést (alapító okirat, alapszabály) vagy - egyéni vállalkozó esetén - a tevékenység bejelentéséről az egyéni vállalkozóról szóló törvényben meghatározott igazolást vagy a vállalkozói, illetve az őstermelői igazolványt;
· a tartozást nem tartalmazó, 30 napnál nem régebbi igazolást;
· a jövedéki termék előállítására, a jövedéki termék előállításához szükséges anyagok és az előállított, a betárolt jövedéki termékek raktározására, tárolására, illetve szállítására adóraktárként működtetni kívánt, továbbá az előbbiekkel ajtó, ablak, csővezeték révén vagy más módon közvetlen összeköttetésben lévő helyiségek, illetve terméktávvezeték, hajó, vasúti iparvágány használati jogcímének megállapítására alkalmas okiratot;
· a jövedéki termék előállítására irányuló adóraktári kérelem esetén az adóraktár berendezéseinek technológiai rajzát, műszaki leírását, a technológiai folyamatábrát;
· az adóraktárban használt tárolótartályok, tárolóedények, mérőberendezések helyére, azok típusára vonatkozó leírásokat;
· az alapanyag és a tárolt, a betárolt, az előállított jövedéki termék készletre vétele, adóraktáron belüli felhasználása, egyéb készletcsökkenése (készletváltozása) nyilvántartási és bizonylati rendszerének leírását;
· az adóraktárban folytatott tevékenységhez előírt engedélyek listáját, adóraktárankénti összeállításban (kiadó hatóság, engedély megnevezése, száma, kiadásának időpontja);
· a termékkísérő okmány, egyszerűsített kísérő okmány, borkísérő okmány aláírására jogosult személyek közjegyző által hitelesített aláírás mintáját (kivéve, ha az adóraktári engedély iránti kérelemmel egyidejűleg a 78. § (3) bekezdésében említett különleges bélyegző alkalmazásának engedélyezését is kérik);
· az adóraktár - kivéve a vasúti tartálykocsiban tároló adóraktár - mintavételi szabályzatát;
· a felajánlott jövedéki biztosíték számításának levezetését;
· - a kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdére, valamint sörfőzdére engedélyt kérelmező kivételével - az adóraktár engedélyese vagy az adóraktár által jövedéki ügyintézőként foglalkoztatott vagy megbízott személy jövedéki ügyintézői szakképesítést igazoló bizonyítványának vagy a 28. § (1) bekezdés szerinti egyéb szakképesítést, szakmai végzettséget igazoló bizonyítványának hiteles másolatát, továbbá - megbízott személy esetén - a megbízó személy által a jövedéki ügyintézői tevékenység ellátásáról kiállított, a megbízó és a megbízott adatait (természetes személy esetén név, születési hely, idő, anyja neve, lakcím, gazdálkodó szerv esetén cégnév, székhely, cégjegyzék száma, illetve vállalkozói igazolvány száma), aláírását, valamint a megbízás ellátásának kezdő időpontját, időtartamát tartalmazó iratot.
A pontosan kitöltött, előírt mellékletekkel felszerelt kérelem személyesen vagy posta útján nyújtható be az engedélyező vámszervhez.
Az engedélykérelem benyújtását követően a vámhatóság megvizsgálja, hogy a törvényben és a végrehajtási rendeletben előírt feltételeknek megfelel-e, azaz ahhoz minden kötelező igazolást, szükséges dokumentációt csatoltak-e. Amennyiben az engedélykérelem hiányos, úgy a vámhatóság a kérelmezőt hiánypótlásra szóltja fel megfelelő határidő tűzésével a hiányosságok pótlására.
Az adóraktári engedély iránti kérelmet a vámhatóság 60 napon belül bírálja el, az engedélyt a jövedéki biztosíték nyújtásának igazolásától számított 15 napon belül adja ki. Az adóraktári engedély a kérelmező nevére szól. Az adóraktári engedély mellékletét képezi az adóraktárra, több adóraktár esetén az adóraktáranként kiállított betétlap.
A betétlap szintén tartalmazza az adóraktár-engedélyes jövedéki számát, címét, helyrajzi számát, az adóraktárban folytatott tevékenység megnevezését, az adóraktárban előállítható, tárolható (raktározható) jövedéki termék megnevezését, vámtarifaszámát, fajtakódját és nyilvántartás szerinti mennyiségi egységét, a termékmérleg vezetésének módját, a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv megnevezését, valamint az elrendelt hatósági felügyelet módját.
Az engedélykérelemben megadott, valamint az engedélyben foglalt adatokat érintő minden változást, módosítást bejelentési kötelezettséggel járó változásnak kell tekinteni, ezen kötelezettség az adóraktári engedélyest terheli. A bejelentési kötelezettséggel járó változást az engedélyt kiadó vámszervhez kell bejelenteni a változás bekövetkeztétől számított 15 napon belül.
Az adóraktári engedély módosítása iránti kérelemhez csatolni kell:
· a változással érintett eredeti adóraktári engedélyt (betétlapokat is);
· az adóraktári engedélyben nem szereplő jövedéki termék előállítása vagy új tevékenység végzése esetén, illetve a tevékenységek további telephelyen történő végzése esetén az előírt engedélyeket, szakhatósági hozzájárulásokat, kivéve, ha az adóraktárban korábban engedélyezett másik jövedéki termék, tevékenység kapcsán azt már bemutatták;
· jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek egymás közti szervezeti jogutódlása esetén az adóraktári engedély jogutódra való átszállásának bejelentésekor a jogelőd engedélyét, a jogelőd cégbírósághoz benyújtott változás bejegyzés iránti kérelmének a bírósági átvételt igazoló bélyegzővel ellátott példányát, továbbá, ha a jogutódlás az adóraktár engedélyes cégformájának a megváltozása miatt következett be, a tulajdonlásra és a jövedéki biztosíték letételére vonatkozó okiratokat, a jogutódlás egyéb eseteiben pedig az eredeti adóraktári engedély megszerzéséhez benyújtandó (jogutódra vonatkozó) okmányokat, igazolásokat;
· az adóraktári engedélyes elhalálozása esetén az adóraktár engedélyes halotti anyakönyvi kivonatát, az adóraktár használati jogcímének megállapítására alkalmas okiratot, az örökös vagy özvegy vállalkozói vagy őstermelői igazolványát, a tartozásmentes igazolást, valamint a működési engedélyt, ennek hiányában a különböző engedélyeket, valamint a jövedéki biztosíték nyújtásának igazolását.
A bejelentést az engedélykérelem formanyomtatványán és az ahhoz tartozó mellékletek és pótlapok csatolásával lehet teljesíteni. Módosítás esetén a név (cégnév), adóazonosító jel (adószám) feltüntetésén kívül csak a módosítandó adatokat kell a kérelmen, mellékleteken és a pótlapokon kitölteni.
A jövedéki biztosíték összegét az éves szinten várhatóan előállításra kerülő adóköteles jövedéki termék mennyisége, valamint az adó megfizetése nélkül betárolt, raktározott, tárolásra kerülő jövedéki termék mennyiségének egy tizenketted részét kell figyelembe venni.
A jövedéki biztosíték készpénz vagy pénzügyi biztosíték lehet. A pénzügyi biztosíték az Európai Unió tagállamában, illetőleg az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban székhellyel rendelkező hitelintézet által nyújtott bankgarancia és a biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény, tehát a a jövedéki tevékenységhez nyújtandó bankgarancia mellett a biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvényt is magában foglalja. Ennek értelmében az Európai Unió tagállamában, illetőleg az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban - nem magyarországi - székhellyel rendelkező hitelintézet által nyújtott pénzügyi biztosítékot el kell fogadni, függetlenül attól, hogy a hitelintézet rendelkezik-e a Magyar Köztársaság területén fiókteleppel, vagy sem.
A kérelmezőnek a jövedéki biztosítékot adóraktáranként külön-külön kell felajánlania, de annak mértéke több adóraktár esetén nem haladhatja meg a jövedéki biztosíték felső határát. Ha kérelmező ugyanazon adóraktárban többféle jövedéki termék előállításával kíván foglalkozni, a jövedéki biztosítékot az adóraktár típusokhoz tartozó értékhatárok közül a legmagasabb mérték figyelembevételével kell nyújtania. Amennyiben az adóraktár engedélyese megbízható adósnak minősül, kérheti a jövedéki biztosíték összegének felére történő csökkentését.
Megbízható adósnak abban az esetben minősül, ha legalább 2 éve engedéllyel végez adóraktárban folytatható tevékenységet folytat, illetve legalább 2 éve folytat jövedéki engedély birtokában jövedéki engedélyes kereskedelmi, export- és importtevékenységet, és terhére a jövedéki biztosíték megállapítására irányuló kérelem benyújtását, illetve a jövedéki biztosíték hivatalból történő felülvizsgálat megkezdését megelőző 2 évben összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság jogerős határozattal nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének - a 2 éves vizsgált időszakban összességében - 10 százalékát meghaladó összegű, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés) engedélyeztek.
Jövedéki biztosítékként olyan bankgarancia fogadható el, amely
· meghatározott összegre szól és meghatározott határnapig érvényes,
· eredeti bankgarancia, és amelyben a garanciát vállaló hitelintézet arra vállal kötelezettséget, hogy a regionális ellenőrzési központ igénybejelentése alapján, feltétel nélkül - a banki forgalom szabályozására vonatkozó előírások szerint, de legfeljebb 3 banki napon belül - teljesít,
· a fizetési igény bejelentésére az engedélyező vámszervet kizárólagos kedvezményezettként jelöli meg,
· visszavonhatatlan vagy kizárólag az engedélyező vámszerv jóváhagyásával visszavonható.
Nem fogadható el a bankgarancia, ha a bankgaranciát nyújtó hitelintézettel szemben a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 157. §-a szerinti kivételes intézkedésre kerül sor, továbbá nem fogadható el jövedéki biztosítékként az olyan biztosító által kiállított biztosítói kötelezvény, amelynek tevékenységi körében a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 216. §-a szerinti szükséghelyzet alakult ki.
A bankgaranciának a fentieken túl tartalmazni kell
· a bankgaranciát nyújtó hitelintézet megnevezését, bankszámlaszámát;
· a megbízó nevét, címét, bankszámlaszámát, adószámát;
· a garancia összegét számmal és betűvel;
· a garancia érvényességének kezdő és végső időpontját is.
Amennyiben a bankgaranciát nem magyar nyelven állították ki, akkor a kiállított bankgarancia kizárólag hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el.
Készpénzben nyújtott jövedéki biztosítéknak minősül a vámhatóság által megadott jövedéki biztosíték számlára, jövedéki biztosíték céljára történő átutalás. A készpénzben nyújtott jövedéki biztosítékot a "NAV Jövedéki letétek" elszámolási számla 10032000-01501401 számú számlaszámra kell banki átutalással teljesíteni.
A jövedéki biztosítéknyújtás célja, hogy a tevékenységgel összefüggő adókockázat minimális és biztosított, míg adóhiány vagy más kötelezettség megszegése esetén a követelés gyorsan, minden külön formai megkötöttség nélkül megnyugtató módon rendezett legyen.
A jövedéki biztosíték összegét a vámhatóság első alkalommal 6 hónap elteltével, ezt követően évente vizsgálja felül.
Hivatalból kötelező a jövedéki biztosíték összegének felülvizsgálata az adóraktári engedély kiadását követő legfeljebb 6 hónap elteltével, illetve azt követően évente, valamint abban az esetben, ha az adóraktár engedélyese a jövedéki biztosíték megállapításánál figyelembe vett és az időarányos tényszámok alapján az éves szinten várható termék-előállítás és betárolás mennyiségi adatai olyan mértékben térnek el, hogy az a jövedéki biztosíték összegének több, mint 25 százalékkal való megemelését teszi indokolttá.
Fontos szempont továbbá, hogy a pénzügyi biztosíték érvényességének lejártát legalább 60 nappal megelőzően az érvényesség lejártának napját követő naptól érvényes újabb pénzügyi biztosítékot kell a vámhatósághoz benyújtani annak érdekében, hogy a tevékenység folytatása biztosított legyen.
Az adóraktári engedély megszűnik:
· az adóraktári engedélyes halálával, kivéve, ha özvegye vagy örököse az adóraktárban végzett vállalkozói tevékenység folytatásának szándékát az esemény bekövetkezését követő 30 napon belül a vámhatósághoz bejelenti, és a törvényben előírt feltételeknek megfelel;
· a szervezet jogutód nélküli megszűnésével;
· az engedély visszaadásával;
· az engedély visszavonásával.
A vámhatóság visszavonja az adóraktári engedélyt, amennyiben
· az adóraktár engedélyese ellen felszámolási eljárás indult;
· az adóraktári engedélyes adókapcsolatai nem rendezettek;
· az adóraktár engedélyese az engedélyezettől eltérő tevékenység folytatását a vámhatóság által megszabott határidőn belül nem szünteti meg;
· a felemelt biztosíték összegét a határozat kézbesítését követő 30 napon belül nem teljesíti;
· az engedély megadásához meghatározott valamely feltétel nem teljesül.
Az adóraktári engedély visszavonásáról hozott határozat a fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható. Az adóraktári engedély megszűnése esetén az engedélyes köteles a kiadott adóraktári engedély eredeti példányát és annak hiteles másolatait a megszűnés napjától számított 5 munkanapon belül visszaszolgáltatni az engedélyt kiadó vámszerv részére.
A jövedéki termékek tekintetében alkalmazott okmányok alapvetően két csoportra oszthatóak, attól függően, hogy adózatlan jövedéki termék, illetve adózott jövedéki termék vonatkozásában kerülnek alkalmazásra. Adózatlan jövedéki termék vonatkozásában az e-TKO (üzemszünet időtartalma alatt üzemszüneti TKO), míg adózott jövedéki termék vonatkozásában az egyszerűsített kísérő okmány az alkalmazandó okmány.
Az adófelfüggesztéssel végzett, tagállami jövedéki termék szállítások felügyeletére az EMCS rendszert Magyarország már 2010. április 1-jén teljes funkcionalitással bevezette. 2011. január 1-jétől azonban az Európai Unió valamennyi gazdálkodójának alkalmaznia kellett az EMCS rendszert, azaz már csak e-TKO okmánnyal lehet indítani a szállítmányokat, és azok érkezését is csak elektronikus átvételi elismervénnyel lehet igazolni. A szállítmányokat tehát minden tagállami gazdálkodó kizárólag elektronikusan indítja és fogadja, megszűnik a papír alapú TKO küldése, csak az e-TKO kinyomtatott példányai lesznek használatban.
Az EMCS rendszer teljes körű alkalmazása alól átmenetileg kivétel volt Hollandia, amelynek gazdálkodói két hét késedelemmel, 2011. január 15-dikétől-, illetve Dánia, amely gazdálkodói csak 2011. január 28-ától tudtak e-TKO okmányok kiállításával szállítmányt indítani.
A 2008/118/EK Tanácsi irányelvnek megfelelően a tagállamoknak meg kellett valósítaniuk, hogy a több tagállamot is érintő export eljárások összekapcsolódhassanak. Ennek megfelelően 2011. január 1-jétől lehetőség van arra, hogy az EMCS rendszerben arra, hogy az "A" tagállamban e-TKO-val indított jövedéki termék szállítmányt, a "B" tagállamban vonhassák kiviteli eljárás alá. A kiviteli eljárás elfogadásáról és a kiléptetésről a "B" tagállam az "A" tagállam hatóságán keresztül értesíti a feladót.
További változás, hogy 2011. január 1-jétől az elektronikus átvételi elismervényen kiegészítő adatként meg kell adni a jövedéki termék Jöt. szerinti vámtarifaszámát és fajtakódját.
A jövedéki termék címzettje az adófelfüggesztéssel indított szállítmány átvételéről, - esetleges teljes, vagy részleges visszautasításáról - minden esetben az új adattartalmú elektronikus átvételi elismervényen tudja a hatóságot értesíteni. Tekintettel arra, hogy a kiegészítő adatok a jövedéki termékeket jellemzik, ezért minden e-TKO-n szereplő árutételre vonatkozóan szerepeltetni kell azokat.
Az egyszerűsített kísérő okmány alkalmazására vonatkozó szabályokat és az okmány mintáját a feladási tagállamban szabadforgalomba bocsátott jövedéki termékek Közösségen belüli szállításának egyszerűsített kísérőokmányáról szóló uniós rendelet tartalmazza.
A szabadforgalomba bocsátott jövedéki termékek közösségen belüli szállítását kísérő okmány az ún. egyszerűsített kísérőokmány (Simplified Accompanying Administrative Document - SAAD okmány).
Az egyszerűsített kísérő okmányt egyrészt a közösségen belüli termékforgalomban az adózott jövedéki termékek, másrészt a belföldi termékforgalomban az adóraktárból szabadforgalomba kitárolt jövedéki termékek szállítása során kell alkalmazni.
Az egyszerűsített kísérő okmány három példányos okmány: az első példányt a feladó tartja meg, a második példány az árut kíséri, és a címzett tartja meg, míg a harmadik példány, amely szintén az árut kíséri, a visszaértesítés okmánya. Ezen példány mellé csatolandó a címzett átvételi elismervénye, amellyel a feladó adó-visszatérítést kérhet.
Az adóraktári engedélyesnek pontos, részletes nyilvántartásokat kell vezetnie az előállított, a raktározott jövedéki termékekről és azok készletváltozásairól. Az adóraktári engedélyesnek kötelezően előírt, vezetni rendelt nyilvántartások közül kiemelkedik a termékmérleg-nyilvántartás vezetési kötelezettség.
Az adóraktárban jövedéki termékenként - a dohánytermékek kivételével a vámtarifaszám legalább 6 számjegyű, illetve az ásványolaj termékeknél legalább 8 számjegyű bontásban - külön-külön termékmérleg nyilvántartást kell vezetni. A vámhatóság a termékmérleg ennél mélyebb termékbontású vezetését is előírhatja az ellenőrizhetőség érdekében. A dohánygyártmány esetében cigaretta, szivar, szivarka és fogyasztási dohány bontásban, ezen belül az azonos fajlagos adómérték (ezer darab cigarettára, szivarra és szivarkára, 1 kilogramm fogyasztási dohányra számított adó) alá tartozó dohánygyártmány termékekre kell a termékmérleget vezetni.
A termékmérleg tartalmazza az adóraktárban előállított, tárolt jövedéki termék mennyiségének napi nyitó- és zárókészletét, valamint a készletnövekedéseket és -csökkenéseket, az adófizetési kötelezettség megállapításához szükséges jogcímek szerinti részletezettségben.
Az adóraktár engedélyesének a termékmérleg-nyilvántartásokat az adó alapjául meghatározott mértékegységben, az ásványolajoknál három tizedesjegy, az alkoholterméknél négy tizedesjegy, a sör, az egyéb bor, a pezsgő és a köztes alkoholtermék esetében két tizedesjegy pontossággal kell folyamatosan vezetnie. A nyilvántartások vezetésére az engedélyt kiadó vámszerv által előzetesen jóváhagyott számítógépes termékmérleg-nyilvántartás is alkalmazható.
A termékmérleg-nyilvántartást naptári hónaponként le kell zárni. A termékmérleg havi zárásának tartalmaznia kell a jövedéki termék azonosítására vonatkozó adatok mellett a készletváltozásokat, a növekedési-csökkenési adatokat jogcímenként és összesítve, valamint a készletfelvétel alkalmával kimutatott készleteltéréseket (többlet/hiány), továbbá a havi zárást készítő nyilatkozatát a nyilvántartásban foglalt adatok egyezőségéről.
A nyilvántartás havi zárását a vámhatóság a helyszínen ellenőrizheti és a nyilvántartások ellenjegyzésével, illetve jegyzőkönyv felvételével (készletnyilvántartás havi zárással) igazolja az adatok valódiságát. Az adóraktári engedélyes a vámhatóság által ellenjegyzett készletnyilvántartás havi zárásokat köteles a tárgyhót követő hó 12-ig az illetékes vámhatósághoz eljuttatni.
A vámhatóság az adóraktár engedélyese adóbevallása alapjául szolgáló tények, körülmények, az adóraktáranként bemutatott termékmérleg ellenőrzése alapján jegyzőkönyvvel igazolja, hogy a bevallással érintett jövedéki termékek összetételére, vámtarifaszámára és mennyiségére vonatkozó adatok a valóságnak megfelelnek. A vámhatóságnak a bemutatott termékmérleg ellenőrzésére 5 munkanap áll rendelkezésére. A vámhatóságnak bemutatott termékmérleg a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallásnak minősül. Az ellenjegyzett termékmérleg havi zárásának adatait az adóraktár engedélyese átadja az adóellenőrzésre jogosult vámhatóságnak.
Amennyiben a vámhatóság által megállapított adatok, tények, körülmények eltérnek az adóraktár engedélyese által bemutatott termékmérlegben szereplő adatoktól, a vámhatóság az eltérés tényét és okát jegyzőkönyvbe veszi, s a felvett jegyzőkönyv egy példányát az adóalanynak átadja, aki a jegyzőkönyvre 8 napon belül észrevételt tehet. Az észrevételt a vámhatóság másodfokú szerve bírálja el, az adóalany kérelmére helyszíni vizsgálatot folytat. A másodfokú vámhatóság döntését a bevallásra feljegyzi, szükség esetén kiegészítő jegyzőkönyvet vesz fel. A vámhatóság az eredménytelen adategyeztetést tartalmazó jegyzőkönyv és kiegészítő jegyzőkönyv egy példányát adóellenőrzés végett az ellenőrzés lefolytatására illetékes vámhatósághoz továbbítja annak kiállítását követő 15 napon belül. Az ellenőrzés eredményeként megindult adóigazgatási eljárásban az adóalanynak a vámhatóság jegyzőkönyvére tett, el nem fogadott észrevételeit és indokait is el kell bírálni.
A termékmérleg jogcímkódokat, valamint a jövedéki termékek adómérték szerinti besorolását jelölő kódokat (fajtakód) vámhatóság évente, illetve év közbeni változás esetén legkésőbb a változást megelőző 15. napon a vámhatóság internetes honlapján közzéteszi.
Az adóraktár engedélyese évente, a tárgyév utolsó napjával, illetve a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóraktár-engedélyes az üzleti év mérlegfordulónapjával a vámhatóság jelenlétében és ellenőrzése mellett készletfelvétellel megállapítja a tényleges készletet.
Ennek értelmében tehát az adóraktár engedélyese tárgyévenként a tárgyév utolsó napjával köteles elszámolni az általa nyilvántartott (számszerinti) és a készletbevallása alapján készletében lévő (tényleges készlet) jövedéki termékekkel. Amennyiben a számszerinti és a tényleges készlet összehasonlítás eredményeként hiány vagy többlet adódik a vámhatóság a jövedéki termékek veszteségnormáiról szóló PM rendeletben meghatározott mértékig engedélyezi a hiány vagy többlet elszámolását.
A készletfelvétel ellenőrzése érdekében a hatósági felügyeletet ellátó vámhatóságnak az illetékességi területén található valamennyi adóraktárban helyszíni ellenőrzést kell tartania.
A hatósági felügyeletet ellátó vámhatóság ellenőrzést végző képviselőjének a készletfelvétel ellenőrzéséhez az engedélyest készletbevallás átadásra fel kell szólítania. Az átadott készletbevallás átvételét a készletbevallásra rá kell jegyezni és aláírással, bélyegzőlenyomattal kell ellátni.
Az átvett készletbevallásban feltüntetett, ténylegesen készleten lévő jövedéki termék mennyiségét, illetve a nyilvántartás szerint készleten lévő jövedéki termék mennyiségét és a készleteltérést a jövedéki termékek veszteségnormáiról szóló PM rendeletben foglaltak szerint kell meghatároznia.
A készleten lévő jövedéki termék mennyiségének meghatározása során a termelési napló lezárásával a készletfelvétellel vizsgált időszakban előállított jövedéki termék mennyiségét is meg kell állapítania, és össze kell hasonlítania a termékmérlegben termelési jogcímként készletre vett jövedéki termék mennyiségével. Eltérés esetén, annak okát vizsgálni kell és a szükséges intézkedést meg kell tenni, illetve ha indokolt a nyilvántartás szerinti készletet korrigálni kell.
A termelési napló zárlatában ki kell mutatni a jövedéki termék előállításához felhasznált alapanyag mennyiségét, illetve a jövedéki termékkihozatalt. Amennyiben a jövedéki termékkihozatal a gyártmánylapban meghatározott mennyiségekhez képest eltérést mutat, annak okát vizsgálni kell és a szükséges intézkedést meg kell tenni, így különösen a mintavételi eljárás lefolytatását.
A készletfelvétel ellenőrzése történhet tételes vagy egyszerűsített eljárásban. Az egyszerűsített eljárás lehet szúrópróbaszerű vagy adminisztratív.
A tételes ellenőrzés külső és belső termékvizsgálatból áll. A külső termékvizsgálat a termékek darabszámának, azonosságának megállapításából, továbbá az alkalmazott azonossági jelek vizsgálatából áll. A belső termékvizsgálat kiterjed a termék minőségének, mennyiségének, megnevezésének, vámtarifaszámának, származási helyének ellenőrzésére, továbbá azoknak az adatoknak és okmányoknak, illetőleg iratoknak a megvizsgálására, amelyek a készletfelvételhez, illetőleg az adóbevalláshoz szükségesek.
Az egyszerűsített ellenőrzés típusai a következők:
· szúrópróbaszerű, amely teljes körű külső termékvizsgálatból áll, és a kiválasztott jövedéki termékekre kiterjedő tételes ellenőrzésből áll, vagy
· adminisztratív, amely a termékmérleg és a készletbevallás vizsgálatából áll.
Egyszerűsített ellenőrzés a megbízható adósnál, valamint a vasúti tartálykocsiban tároló adóraktárban végzett készletfelvétel alkalmával tartható, egyéb esetben akkor, ha az egyszerűsített ellenőrzés nem jár az adó beszedésének, befolyásának veszélyeztetésével.
Tételes ellenőrzést kell végezni, ha jogszabálysértő cselekmény elkövetésére megalapozott gyanú merül fel, továbbá, ha az adóraktár-engedélyes vagy az adómentes felhasználó ellen csőd-, felszámolási és végelszámolási eljárás indul.
Amennyiben az egyszerűsített ellenőrzés alkalmazása során a készletbevallás és a termékmérleg adatai között bármilyen eltérés tapasztalható, tételes ellenőrzést kell tartani.
Az adóraktárban el kell különíteni fizikailag és nyilvántartás szerint is az adófelfüggesztés alatt álló (adózatlan) készletet az adó megfizetésével (szabad forgalomba bocsátott) adózottá vált készlettől. Adózott készlet a kereskedelemből visszaszállított mennyiségből származik, hiszen az adóraktár fogalma értelmében adóraktárban csak olyan jövedéki termék raktározása és tárolása megengedett, amely után az adót még nem fizették meg. Adózott jövedéki termék kizárólag megsemmisítés vagy újrafeldolgozás céljából kerülhet az adóraktárba.
A külön nyilvántartás tartalmi és formai követelményei nincsenek jogszabályi szinten meghatározva. A nyilvántartással szemben követelmény, hogy a szállítási okmány adatai a nyilvántartásban feltüntetésre kerüljenek (szállítási okmány száma, feladó neve, a visszáru azonosító adatai, mennyisége), amely alapján az adózott termék egyértelműen beazonosítható.
Az adóraktár engedélyese - a sűrítettgáz-töltő adóraktár és a tranzit-adóraktár kivételével - a jövedéki termék értékesítéséről vevőnként (címzettenként), külön nyilvántartást is köteles vezetni, és az értékesített, kitárolt jövedéki termék értékét és mennyiségét havonta, tárgyhó végén összesíteni.
A nyilvántartás (vevőnyilvántartás) tartalmazza
· vevőnként az értékesített termék megnevezését, vámtarifaszámát, számla szerinti mennyiségi egységét, mennyiségét és értékét, a számla számát, a termékkísérő okmány vagy az egyszerűsített kísérő okmány számát,
· a vevő (címzett) nevét, székhelye (telephelye) címét, adóazonosító számát és kereskedő vevő esetén az engedélye számát,
· a vásárlás és a teljesítés (kitárolás) időpontját.
Az adóraktár engedélyese a vevőnyilvántartás adatait számítógépes adathordozón köteles tárolni, melyeket - kérésre - köteles elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül a vámhatóság rendelkezésére bocsátani.
V. Fejezet
A JÖVEDÉKI TERMÉK ADÓMENTES FELHASZNÁLÁSÁNAK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, a Tanács 2003. október 27-i 2003/96/EK irányelve 6., 14-16, 18-19 és 21. cikke, valamint az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, a Tanács 1992. október 19-i 92/83/EGK irányelve 6., 10., 14. és 27 cikke alapján a tagállamok meghatározott esetekben menetesítik, illetve más feltételek fennállása esetén mentesíthetik a jövedéki termékeket a jövedéki adó fizetési kötelezettség alól. Ezek a mentesítések egyik válfaja, amikor a jövedéki termék a Jöt. különös rendelkezések fejezeteiben meghatározott célokra, ún. adómentes célra használják fel. Ezekre az esetekre a jogszabály egy olyan lehetőséget biztosít, mely szerint az adómentes célra felhasználásra kerülő jövedéki termékeket adófelfüggesztéssel be lehet szerezni, és az adómentes célra történő igazolt felhasználással a jövedéki termék véglegesen mentesül a felfüggesztésre került adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól.Engedélykérelem, az engedély megadásának feltételei
Jövedéki termékek adómentes célra történő felhasználásának szigorú szabályai vannak, az csak a vámhatóság tudta és felügyelete mellett folytatható. A tevékenység megkezdése előtt, az adómentes felhasználás érvényesítéséhez ún. keretengedélyt kell szerezni. Az engedély neve az adómentes célra felhasználás keretében beszerzendő vagy beszerzett mennyiségből (keretmennyiség) származtatható.
A keretengedély iránti kérelmet a Jöt. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 8/2004. (III.10.) PM rendelet (továbbiakban: Vhr.) 2. számú melléklete szerinti adattartalmú, a vámhatóság által rendszeresített formanyomtatványon vagy a vámhatóság internetes honlapjáról letöltött és kinyomtatott formátumban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal területileg illetékes Vám- és Pénzügyőri Igazgatóságához (továbbiakban: Igazgatóság) kell benyújtani.
A (2), (3) és (4) bekezdés a keretengedélyes tevékenység személyi, tárgyi és garanciális feltételeit tartalmazza. A kérelem benyújtásával egyidejűleg szükséges a bent foglalt feltételeknek való megfelelés hiteles igazolása, melyeket a Vhr. 10. §-ban megállapított módon kell benyújtani a vámhatóság részére.
A kettős könyvvezetési kötelezettség ellenőrzésére abban az esetben van lehetőség az engedélyezési eljárásban, ha a kérelmezővel szemben a vámhatóság már folytatott le adóellenőrzést. Amennyiben a kérelmezőről hivatalból nem áll rendelkezésre adat, úgy a kettős könyvvezetési kötelezettséget - az engedély kiadása vonatkozásában - teljesítettnek kell tekinteni a kérelmező ez irányú nyilatkozata alapján. A kettős könyvvezetési kötelezettség ellenőrzésére a vámhatóság által lefolytatott adóellenőrzés során kerül majd sor.
Az Igazgatóság az adó- és vámtartozás ellenőrzése érdekében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékes adóigazgatási szerve felé megkereséssel él, illetve az Egységes Folyószámlakezelő és Vezérlő Rendszerben tartozásvizsgálatot végez.
A csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás tekintetében a vámhatóság az ellenőrzést a cégtár adatainak felhasználásával végzi.
Az adózatlan jövedéki termékek engedélyezett célra történő, jogszerű felhasználásának biztosítására, illetve a visszaélések elleni megfelelő garanciaként az adómentes felhasználók jövedéki biztosítékot kötelesek nyújtani.
Mind az már az eddigiekből is látható, az adómentes felhasználói tevékenység korrekt ellátásához elengedhetetlen, hogy annak koordinálását megfelelő szakismerettel rendelkező személy végezze. Ez érdeke mind a gazdálkodónak, mind a vámhatóságnak, így a működési feltételek közé is be lett foglalva.
A Jöt. 48/D. § alapján Keretengedélyt kérelmező természetes személy, kérelmező szervezet vezetője vagy vezető tisztségviselője az engedély iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg a vámhatóság részére hatósági bizonyítvánnyal igazolja azt a tényt, hogy gazdasági bűncselekmény vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen nem ítélték el, vagy jogerősen elítélték, de az engedély iránti kérelem benyújtásakor már mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy kéri, hogy e tények fennállására vonatkozó adatokat a bűnügyi nyilvántartó szerv a vámhatóság részére - annak az e törvény szerinti engedély birtokában folytatható tevékenység engedélyezése iránti kérelem elbírálása céljából benyújtott adatigénylése alapján - továbbítsa. A vámhatóság hatósági ellenőrzés keretében ellenőrzi azt is, hogy az engedélyes természetes személlyel, az engedélyes szervezet vezetőjével vagy vezető tisztségviselőjével szemben az e törvény szerint kiadott engedély birtokában folytatott tevékenység gyakorlásának időtartama alatt fennállnak-e a fent meghatározott tények. A hatósági ellenőrzés céljából a vámhatóság adatot igényelhet a bűnügyi nyilvántartási rendszerből. Az adatigénylés kizárólag azon adatra irányulhat, hogy az engedélyes természetes személlyel, az engedélyes szervezet vezetőjével vagy vezető tisztségviselőjével szemben a fent meghatározott tények fennállnak-e. A vámhatóság a megismert személyes adatokat az engedélyezési eljárás jogerős befejezéséig vagy a hatósági ellenőrzés időtartamára vagy az engedély visszavonására irányuló eljárásban az eljárás jogerős befejezéséig kezeli.
Az egy helyrajzi számmal meghatározott helyen a keretengedélyes tevékenység mellett adóraktári engedélyes, felhasználói engedélyes és jövedéki engedélyes tevékenység egyaránt folytatható, illetve a tevékenységekre engedély adható, ha azon belül az egyes tevékenységek végzésének helye a tevékenységek folytatásához jogszabályban előírt feltételek fennállása esetén egyértelműen elkülönített.
Jöt. 42. § (4) bekezdése b)-d) pontja, valamint (5) bekezdése
A helyszíni szemle keretében sor kerül a benyújtott nyilvántartási-, bizonylati rend, illetve a közvetlen számítógépes kapcsolati rendszer kialakítására vonatkozó dokumentáció ellenőrzésére, a kérelemhez csatolt és az eljárás során bemutatott a tevékenység folytatásához jogszabályban előírt engedélyek; előállító adóraktár esetében tároló- és mérőberendezésekre vonatkozó hitelesítési bizonylatok, a berendezések technológiai rajza, műszaki leírása, technológia folyamatábra; a telephelyenként működtetni kívánt üzem / raktár, üzemi berendezések és az ezekkel összeköttetésben lévő helyiségek használati jogcímének megállapítására alkalmas okirat felülvizsgálatára. A felhasználási arányszám tényleges ellenőrzésére szükség szerint, az Igazgatóság járőreinek felügyelete mellett megtartott próbagyártással, szintén a helyszíni szemle keretében kerül sor. Felhasználási arányszám az a hányados, ami az adott termék egységnyi mennyiségének előállításához szükséges jövedéki termék - beleértve az előállítással összefüggő gyártási veszteséget is - mennyiségi arányát mutatja a belőle (is) előállított termékre előírt szabványoknak megfelelően. A jövedéki termék felhasználási arányszámát a Jöt.-ben meghatározott adó alapjául szolgáló mértékegységben kell megadni. A keretengedély iránti kérelemben a várható felhasználási arányszám - az alapanyag minőség és/vagy a technológia által indokolt esetben és mértékben - tűréshatárokkal is megadható.Az engedélyezési eljárás során az Igazgatóság az adómentes üzem üzemi berendezéseiről, tárolótartályairól és az alkalmazott hivatalos zárakról műszaki leírást készít. A műszaki leírásnak tartalmazza többek között az adómentes üzem üzemi helyiségeinek alaprajzát, feltüntetve benne az üzemi berendezések felülnézeti vázrajzát és jelzését (indokolt esetben folyamatábrát), az üzemi berendezések, tartályok és edények jegyzékét (azonosító jelét, méretét és űrtartalmát), az alkalmazott hivatalos zárak* jegyzékét (a sorszám, a berendezés számjele, megnevezése, az alkalmazott zárak feltüntetésével) és a záradékot. A műszaki leírás záradékában szerepeltetni kell az adómentes felhasználó nyilatkozatát annak tudomásulvételéről, hogy az üzemi berendezést a műszaki leírásban rögzített állapotban tartja, azon változtatást csak az Igazgatóság engedélyével végezhet, továbbá, hogy a hivatalos zárak épségben tartásáért felelősséggel tartozik, és az ellenőrzési iratokat megőrzi.
A Hivatal járőrének az engedélyezési eljárás keretében a jövedéki termék tárolására szolgáló üzemi eszközre, mérőberendezésre, csővezetékre, tárolótartályra, egyéb berendezésre hivatalos zárat kell felhelyezni. Hivatalos zárként egyedi azonosító jellel ellátott biztonsági plomba, ólomplomba vagy pecsétzár alkalmazható.
A jövedéki biztosítékot a kérelmezőnek kell a fenti szabályok figyelembe vételével kiszámítania és felajánlania a vámhatóság részére. A Jöt-ben az egyes termékkörökre vonatkozó speciális szabályoknál került meghatározásra a gazdálkodók által felajánlható jövedéki biztosíték maximális összege. Keretengedélyes tevékenység esetén a jövedéki biztosítéknak a Jöt.-ben meghatározott felső korlátot meghaladó összegben történő megállapítására nincs lehetőség. A jövedéki biztosítéknak az engedély érvényességen túli érvényesíthetősége az esetleges visszaélések esetén is biztosítja a felfüggesztett adó behajthatóságát.
A megfelelő jövedéki biztosíték feltétele, hogy a kérelmező tisztában legyen a biztosíték alapjául szolgáló termék adómértékével, mely döntően vámtarifaszámhoz köthető. A helyes vámtarifaszám megállapítása érdekében a keretengedélyt kérelmező vagy a keretengedéllyel rendelkező adóalany a vegyvizsgáló szervtől kérheti, illetve a vámhatóság - az engedélyes egyidejű értesítése mellett - a vegyvizsgáló szervnél kezdeményezheti a keretengedélyes által beszerzett, felhasznált jövedéki termékre és előállított termékre az adófizetési kötelezettség meghatározásánál, illetve az adómérték alkalmazásánál - a termék változatlan összetétele esetén - kötelező érvénnyel bíró vámtarifaszám megállapítást (a továbbiakban: kötelező érvényű vámtarifabesorolás). A vegyvizsgáló szerv a kérelemre vagy hivatalból az engedélyes nevére kiadott kötelező érvényű vámtarifabesorolásról határozatban rendelkezik, amely fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, rendelkezéseit a határozat közlésének napját követő naptól kell alkalmazni.
Megbízható adómentes felhasználó az a személy, aki legalább 2 éve folyamatosan jogosult jövedéki termék adómentes beszerzésére, és terhére jogerős határozattal a keretengedély iránti kérelem vagy a keretengedély módosítására irányuló kérelem benyújtását megelőző 2 évben összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó összegű, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés) engedélyeztek. Az ilyen gazdálkodó részére a jogszabály jelentős kedvezményt biztosít.
Készpénzben nyújtott tevékenységi jövedéki biztosítékot kell banki átutalással kell teljesíteni. A jövedéki biztosíték elfogadása annak folyószámlán való lekérdezése után fogadható el. Pénzügyi biztosítékként az Európai Unió tagállamában, illetőleg az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban székhellyel rendelkező hitelintézet által nyújtott bankgarancia és a biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény fogadható el. Jövedéki biztosítékként csak olyan bankgarancia fogadható el, melyből egyértelműen megállapítható az érvényesség kezdő- és végső napja, továbbá amelynek kizárólagos kedvezményezettjeként az engedélyt kiadó Igazgatóság van megjelölve.
A jövedéki biztosíték keretengedély érvényességen túli érvényesíthetőségéhez hasonlóan a biztosíték visszavonása, illetve felszabadítása is az adó behajthatósága érdekében került fenti módon kialakításra.
E rendelkezés kapcsán olyan esetekre kell gondolni, amikor például az Igazgatóság a felhasználás technológiai sajátosságait figyelembe véve határozza meg az elszámolás teljesítésének időpontját.
Az említett jogszabályi hely szerint a jövedéki biztosíték az esedékességkor, végrehajtható adó-, adóelőleg-, bírság-, pótléktartozás, zárjegyhiány [73. § (5) bekezdés], a 98. § (7) bekezdés rendelkezései szerint teljesíteni elmulasztott halasztott fizetési kötelezettségre és az adóraktár engedélyesét terhelő költség fedezetére vehető igénybe a végrehajtás szabályai szerint, ha az adóraktár engedélyese önkéntesen nem teljesít. A követelés érvényesítésére külön végzés nélkül a vámhatóság jogosult.
Keretengedély
Az engedély kiadásához nem elegendő, hogy a vámhatóság a felajánlott biztosítékot elfogatja, annak a vámhatóság felé történő rendelkezésre állását a vámhatóság felé igazolni is kell. Az Igazgatóság a keretengedélyt a Vhr. a 10. számú melléklet szerinti adattartalmú nyomtatványon adja ki, továbbá a keretengedélyhez csatolja a nyilvántartások mintájának jóváhagyását vagy a számítógépes nyilvántartás-vezetést engedélyező határozatot. Amennyiben a gazdálkodó telephelye egy másik Igazgatóság illetékességi területén van, a keretengedélyt kiadó Igazgatóság a keretengedély kiadásával egyidejűleg a másik Igazgatóságnak megküldi a keretengedély egy példányát, a jóváhagyott nyilvántartások mintáját vagy a számítógépes nyilvántartás-vezetést engedélyező határozatot. A keretengedélyes által benyújtott nyilvántartásokat a hatósági felügyeletet ellátó Igazgatóság 8 napon belül köteles hitelesíteni.
Keretengedélyes tevékenységet csak az engedélyben szereplő gazdálkodó végezhet, az engedély át nem ruházható. A keretengedélyen belül meghatározásra kerül a tárgyidőszakra (legfeljebb egy évre) jóváhagyott, adómentesen beszerezhető jövedéki termék mennyisége, a keretmennyiség. Az engedély hitelesítésére a vámhatóság hologramos matricát alkalmaz. A hologramot a kiadásra kerülő engedély, eredeti, illetve hitelesített másolati példánya minden egyes lapjának jobb felső sarkába kell elhelyezni úgy, hogy azt sérülésmentesen ne lehessen eltávolítani. A kiadott hologramokról a vámhatóság nyilvántartást vezet.
Az adómentes felhasználó csak akkor kezdheti meg a tevékenységét, ha az Igazgatóság munkatársa az üzembe helyezést elvégezte. Az üzembe helyezést lehetőség szerint az engedélyes, illetve a helyette eljáró felelős üzemvezető vagy meghatalmazott képviselő 2 példányos bejelentésében megjelölt időpontban, vagy a bejelentést követően a bejelentővel egyeztetett időpontban köteles elvégezni. A bejelentést az általános elektronikusan vezetett iktatókönyvbe kell iktatni. A személyesen benyújtott bejelentés egyik példányát az átvétel időpontjának feltüntetésével az átvételkor, a postán érkezett bejelentés egyik példányát a jövedéki termék termelését, tárolását, felhasználását akadályozó hivatalos zár eltávolításakor kell visszaadni. Az üzembe helyezés során ellenőrizni kell az adóraktár-betétlap, illetve a keretengedély érvényességét. Az üzembe helyezést fel kell jegyezni a vonatkozó bejelentésen és a vezetni rendelt nyilvántartásban.
A keretengedély iránti kérelemben megadott felhasználási arányszám teljesülését az Igazgatóság a keretengedélyes tevékenység folytatása alatt is ellenőrizheti próbagyártással vagy szakértői vizsgálattal. A próbagyártást vagy szakértői vizsgálatot üzemi körülmények között a technológiai leírásban foglaltaknak megfelelően hatósági felügyelet mellett kell elvégezni. Felhasználási arányszám az a hányados, ami az adott termék egységnyi mennyiségének előállításához szükséges jövedéki termék - beleértve az előállítással összefüggő gyártási veszteséget is - mennyiségi arányát mutatja a belőle (is) előállított termékre előírt szabványoknak megfelelően. A jövedéki termék felhasználási arányszámát a Jöt.-ben meghatározott adó alapjául szolgáló mértékegységben kell megadni.
A keretengedély iránti kérelemben a várható felhasználási arányszám - az alapanyag minőség és/vagy a technológia által indokolt esetben és mértékben - tűréshatárokkal is megadható.
Ha a tárgyi időszakon belül a keret kimerül, annak módosítására - indokolt esetben - lehetőséget ad a törvény. A módosítás iránt benyújtott kérelmet az Igazgatóság felülvizsgálja, és amennyiben szükséges hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt. Az Igazgatóságnak a bejelentésben foglaltak valóságtartalmáról meg kell győződnie. A bejelentés valóságtartalmának ellenőrzése általában az okmány eredeti, vagy hitelesített másolatának tudomásulvételével valósul meg. Ugyanakkor a bejelentés tartalmától függően a bejelentés valósságának ellenőrzésére szükség szerint helyszíni szemle megtartásával, a hatóság rendelkezésére álló adatbázisból történő lekérdezéssel, vagy más szerv vagy hatóság megkeresésével kerül sor. A bejelentés elfogadásáról nem kerül külön értesítésre a kérelmező.
A tárgyidőszak leteltét követő időszakra a keretmennyiséget újból meg kell kérni, amelynek során a feltételek megléte ismét vizsgálandó a hatóság által. Az adómentes üzem tevékenységének szüneteltetése esetén az Igazgatóság a szüneteltetés megkezdésének napján készletfelvételt köteles tartani. A készletfelvétel során a jövedéki termék felhasználását akadályozó hivatalos zárat is fel kell helyezni. Az Igazgatóság munkatársa a hivatalos zárat csak akkor veheti le, ha az megsérült, vagy ha annak levétele a hatósági felügyelet gyakorlása során, illetve a gazdálkodó bejelentése alapján szükségessé vált, vagy ha az alkalmazás indoka megszűnt.
A jogszabály a fedezet háromszoros értékében teszi lehetővé a havonta adómentesen beszerezhető jövedéki termék mennyiségének beszerzését. A biztosíték összege természetesen módosítható. A Jöt-ben az egyes termékkörökre vonatkozó speciális szabályoknál került meghatározásra a gazdálkodók által felajánlható jövedéki biztosíték maximális összege.
Fenti rendelkezések tartalmazzák azon eseteket, amikor a keretengedélyes tevékenység befejezésre kerülhet. A jogszabály természetesen lehetőséget biztosít a gazdálkodó részére, hogy tevékenységét bármikor, döntése szerint véglegesen befejezhesse. fontos megemlíteni, hogy a keretengedély -megfelelő feltételek teljesülése esetén - örökölhető. E részben megemlítésre került az az eset is, amikor a hatóság valamilyen okból kifolyólag visszavonja az engedélyt. Ennek részletes szabályai a következő bekezdésben kerülnek kibontásra.
Fenti szabályozás alapján megállapítható, hogy a vámhatóság az engedély visszavonásának intézményét csak a legvégső esetekben alkalmazza. A cél a gazdálkodó tevékenységének folytatásának elősegítése, a vámhatóságnak nem érdeke, hogy az engedélyesek működésének akadályoztatása, ellehetetlenítése. Ebből kifolyólag, az engedély visszavonása igencsak megalapozott döntés kell, hogy legyen, ami jelentősége kapcsán azonnal végrehajtható.
E rendelkezés annak érdekében került bele a jogszabályba, hogy elkerülhető legyen az olyan típusú visszaélés, amikor a gazdálkodó fizetésképtelensége miatt megszüntetett tevékenységet ugyanazon a területen más cég nevén változatlanul folytathatná.
A jogszabályban foglaltak szerint az adómentesen felhasználásra kerülő jövedéki termék alapvetően az adómentes felhasználást végző üzem területén tárolandó. Fenti rendelkezés ezen előírás alól ad felmentést, az ott meghatározott két esetben. Fontos megjegyezni, hogy az adómentes felhasználónak adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termék telephelyei közötti szállítása során a Jöt. 11. § szerinti adófelfüggesztéssel történő szállítás szabályait kell alkalmazni.
Az engedély leadására szintén a visszaélések megelőzése érdekében van szükség. Ezzel megelőzhető, hogy valaki érvénytelen engedélyt érvényesként használjon fel.
Jövedéki termék adómentes beszerzése, felhasználása, nyilvántartása
A keretengedélyes az adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termék egyik forrása az adóraktár. Az adóraktár jogosult kitárolni adófelfüggesztéssel jövedéki terméket, amennyiben igazolható, hogy a kitárolás után az adófelfüggesztés indoka továbbra is fennáll. Ennek igazolására a keretengedély alkalmas és használható. Az adóraktár véglegesen mentesül a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól, amennyiben a jövedéki termék a keretengedélyes betárolta, és azt az adóraktár felé visszaigazolta.
Az adómentes felhasználónak az adómentes célra beszerzett, tárolt és felhasznált adózatlan jövedéki termékekről - telephelyenként és összesítve - a Vhr. 37. számú melléklet, illetve a 11. számú melléklet szerinti adattartalommal az Igazgatóság által jóváhagyott és hitelesített folyamatos nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartást havonta kell lezárni. A nyilvántartás vezetésére az Igazgatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható. Az adózottan beszerzett jövedéki terméket az adózatlan jövedéki terméktől elkülönítve kell tárolni.
A készletnyilvántartás adataiból a keretengedélyes telephelyén lévő jövedéki termékek származásának, mennyiségének, illetve sorsának bármikor megállapíthatónak kell lenni. A könnyebb áttekinthetőség érdekében ezen adatokat havonta összesíteni kell.
A hivatkozott rendelkezés a keretengedély megszűnését jelöli, a jogszabály természetesen ekkor is megköveteti a minden területre kiterjedő leltár készítését.
A keretengedélyes csak a részére engedélyezett tevékenységgel összefüggésben szerezhet be adófelfüggesztéssel jövedéki terméket, és azt csak az engedélyben meghatározott célra jogosult felhasználni. A felhasználás igazolásának egyik módja maga a készletnyilvántartás, hiszen ebben a jogcímkódok használatából kiderül a jövedéki termék sorsa.
Mivel a beszerzett, de keretengedélyes tevékenység során fel nem használt termék továbbra is adófelfüggesztés alatt áll, arra vonatkozóan az adómentes szállítás szabályai alkalmazandóak.
A felhasználási célra alkalmatlanná vált jövedéki termék nem mentesül automatikusan az adókötelezettség alól. Fenti rendelkezés tételes felsorolást ad arról, hogy a gazdálkodónak ebben az esetben milyen lehetőségei vannak az adófizetés alóli mentesülésre.
A tárgyalt területen folyamatos az innováció, melynek következtében több esetben lehetővé válik a jövedéki terméknek a folyamat során történő visszanyerése. A visszanyert jövedéki terméket a jövedéki szabályozás a nyilvántartás, illetve az újbóli felhasználás tekintetében úgy kezeli, mintha az adófelfüggesztéssel került volna beszállításra az adómentes felhasználóhoz.
Elszámolás a jövedéki termék adómentes felhasználásáról
A keretengedélyesnek a tevékenységről kvázi negyedéves leltárt kell készíteni. Ki kell számítania a dokumentációk alapján történt készletmozgásokat, és ezeket össze kell vetni az aktuális, tényleges készlet mutatóival. Erről a megadott határidőn belül tájékoztatnia kell az Igazgatóságot. Amennyiben a dokumentumok alapján számolt készletcsökkenés kisebb, mint a tényleges készletcsökkenés, készlethiányról beszélhetünk. A készlethiány mennyiségének tekintetében az adómentes felhasználónak beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége.
A Vhr. 91. § alapján amennyiben olyan körülmény merül fel, amely a jövedéki adó befolyásának veszélyeztetettségét valószínűsíti, az adómentes felhasználó üzemében a folyamatos jelenléttel és vizsgálattal való hatósági felügyelet gyakorlása - ideértve technikai eszközök vámhatóság általi telepítését és működtetését - rendelhető el. Az Igazgatóság a keretengedélyben vagy az engedély kiadását követően hozott döntésben a jövedéki termék felhasználásával előállított termékekre vevőnyilvántartás-vezetési kötelezettséget is előírhat.
A jogszabály lehetőséget biztosit a gazdálkodó számára, hogy az évente, vámhatósági felügyelet mellett történő készletfelvételen kivül saját maga is bármikor ellenőrizheti a birtokában lévő jövedéki termékkészlet mennyiségét.
A keretengedélyes tevékenység befejezése után a készleten maradt, fel nem használt jövedéki termék adóraktárba, illetve - kizárólag adófelfüggesztéssel történő szállitás keretében- adómentes felhasználói üzembe továbbitható. A szállitást be kell jelentzeni az Igaszgatóságnak, aki a jóváhagyást követően felügyeli is a műveletet.
VI. Fejezet
ADÓ-VISSZAIGÉNYLÉS
Az adó-visszaigénylési (-levonási) jogosultság igazolásához szükséges okmányok:
· a jövedéki termék adózott beszerzését igazoló, az adóraktár nevére kiállított számla, vagy az adóraktár engedélyese által a jövedéki engedéllyel rendelkező saját telephelyére történt kitárolást igazoló egyszerűsített kísérő okmány és az onnan az adóraktárba való visszaszállításról kiállított bizonylat, vagy - a jövedéki terméknek a jövedéki engedélyes kereskedőtől, a nem jövedéki engedélyes kereskedőtől, illetve a végfelhasználótól az adóraktárba való visszaszállítása esetén - a jövedéki engedélyes kereskedőhöz, nem jövedéki engedélyes kereskedőhöz, illetve végfelhasználóhoz történt kitárolást igazoló egyszerűsített kísérő okmány és a visszaszállításról az adóraktár nevére kiállított bizonylat;
· az adóraktárnak értékesített jövedéki terméknek az eladó által adóraktárból vagy importálótól való beszerzését igazoló számla és - adóraktárból történt beszerzés esetén - egyszerűsített kísérő okmány;
· az adózottan beszerzett jövedéki termék adóraktárba történt betárolását igazoló okmány;
· az adózott jövedéki termék felhasználását igazoló, a Számv. tv. számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezései szerint kiállított okmány;
· az adójeggyel ellátott dohánygyártmány beszerzése esetén a zárjegy, az adójegy érvénytelenítéséről, felülragasztásáról, megsemmisítéséről felvett jegyzőkönyv.
Az adó-visszaigénylési (-levonási) jogosultsághoz - az elektronikusan benyújtott bevallás kivételével - benyújtandó okmány
· a jövedéki termék belföldi forgalom számára történő vámkezelését igazoló vámokmány, a mellékleteivel együtt,
· a jövedéki adó megfizetését igazoló bizonylat;
· a harmadik országba kiléptetést igazoló vámhatóság által záradékolt vámokmány;
· zárjeggyel vagy adójeggyel ellátott jövedéki termék esetén a zárjegy, az adójegy érvénytelenítéséről, felülragasztásáról, megsemmisítéséről felvett jegyzőkönyv.
Az adó-visszaigénylési (-levonási) jogosultsághoz - az elektronikusan benyújtott bevallás kivételével - benyújtandó okmány
· az exportáló nevére kiállított, a jövedéki termék adózott beszerzését igazoló számla, vagy a jövedéki termék adózott voltát igazoló egyéb bizonylat, továbbá - az adóraktárból történt beszerzés esetén - egyszerűsített kísérő okmány,
· a vámhatóság által záradékolt, végleges rendeltetéssel harmadik országba történő kiléptetést igazoló vámokmány,
· a repülőgép üzemanyag esetében a nemzetközi légi közlekedésben részt vevő külföldi és magyar lajstromjelű repülőgép üzemanyagtartályába történő betöltést és a repülőgép külföldre távozását igazoló, a PM rendelet 43. számú melléklet szerinti adattartalmú bizonylat, amelyet szigorú számadás alá vont nyomtatványként kell kezelni,
· a zárjeggyel vagy adójeggyel ellátott jövedéki termék esetén a zárjegy, az adójegy érvénytelenítéséről, felülragasztásáról, megsemmisítéséről felvett jegyzőkönyv, illetve a zárjeggyel vagy adójeggyel ellátott jövedéki terméknek a külföldön szolgálatot teljesítő magyar fegyveres erők részére történő kiszállítás esetén a külön jogszabályban meghatározott NATO Vámokmány vagy - a nem NATO tagállamokba történő kiszállítás esetében - az Egységes Vámokmány, amelyben exportőrként a Honvédelmi Minisztérium vagy a Magyar Honvédség kijelölt szerve, címzettként a külföldön szolgálatot teljesítő Magyar Honvédség egysége, alegysége, köteléke szerepel.
A repülőgép üzemanyagra vonatkozó adó-visszaigénylés esetében az adó-visszaigényléshez benyújtott, a betöltést és a repülőgép külföldre távozását igazoló bizonylatot aláíró üzemben tartó (vagy megbízottja) közjegyző által hitelesített aláírás mintájának a regionális ellenőrzési központnál rendelkezésre kell állnia.
Az adó-visszaigénylési (-levonási) jogosultsághoz - az elektronikusan benyújtott bevallás kivételével - benyújtandó okmány
· a jövedéki termék adózott beszerzését igazoló, a jövedéki adótörvényben a számla tekintetében meghatározott adatokat tartalmazó, a jövedéki engedélyes importáló, a bejegyzett kereskedő, a közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult kereskedő, illetve az adómentes felhasználó által kiállított számla,
· az adóraktár engedélyese által kiállított, a szabadforgalomba bocsátást igazoló számla és egyszerűsített kísérő okmány,
· az adómentes célra beszerzett ásványolaj, alkoholtermék, sör, bor és nem habzó köztes alkoholtermék felhasználásának elszámolását igazoló, a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által felvett jegyzőkönyv.
Az adóügyi jelzéssel ellátott jövedéki termékek harmadik országba történő kivitele esetén az exportáló kizárólag abban az esetben érvényesítheti adó-visszaigénylési jogosultságát, ha az alkoholtermékről a zárjegyet, illetve a dohánygyártmányról az adójegyet a vámhatóság képviselőinek jelenlétében eltávolította és megsemmisítette, vagy felülragasztással érvénytelenítette és a megsemmisítésről, illetve az érvénytelenítésről jegyzőkönyv készült. Az Áht. alapján kincstári finanszírozás körébe tartozó gazdálkodó szervezet mentesül az előzőekben ismertetett kötelezettségek alól, amennyiben az általa exportált jövedéki termék harmadik országban szolgálatot teljesítő Magyar Honvédség részére kerül kiszállításra)
Az adó-visszaigénylési jog érvényesíthetőségének feltétele, hogy a jövedéki termék beszerzése előtt legalább 15, illetve - ha az adómentes felhasználó olyan adózott jövedéki terméket kíván beszerezni, amelyre keretengedéllyel rendelkezik - 3 nappal korábban a vásárlási szándékot a regionális ellenőrzési központhoz előzetesen bejelentsék. A bejelentésnek a beszerzendő jövedéki termék mennyiségén kívül a pontos felhasználási célt, a felhasználási arányszámot, a felhasználás telephelyét, az elszámoláshoz szükséges, a mérésügyi törvényben meghatározott hitelesítéseket, a vezetendő nyilvántartást, valamint a szükséges engedélyeket is tartalmaznia kell.
Amennyiben az adómentes felhasználó olyan adózott jövedéki terméket kíván beszerezni, amelynek beszerzésére keretengedéllyel rendelkezik, a fenti bejelentésnek csak a beszerzendő jövedéki termék mennyiségét kell tartalmaznia. Az adómentes felhasználó az általa az előbbiek szerint beszerzett jövedéki termékről és annak felhasználásáról az adómentesen beszerzett jövedéki termék felhasználásáról vezetett nyilvántartástól elkülönített nyilvántartást köteles vezetni.
Az adó visszaigénylés (levonhatóság) a (6) bekezdésben meghatározott időponttól esedékes, figyelemmel a (7) bekezdés rendelkezéseire.
Az (1) bekezdésnél ismertetett feltételeken túlmenően a visszaigénylés (levonás) jogosultságát jövedékitermék-adóval növelt áron való beszerzését, illetve importálását igazoló eredeti bizonylattal, továbbá a fentiek szerinti bizonylatokkal szükséges igazolni.
Az eljáró vámszerv az adó-visszaigényléshez benyújtott okmányok átvételét az adó-visszaigénylési kérelem másolatán, az adó-visszaigénylés teljesítését, illetve teljes vagy részleges elutasítását pedig a benyújtott okmányok eredeti példányán igazolja.
A jövedéki adótörvény 47/A-47/B. §-ában foglaltakkal kapcsolatos részletszabályokat az egyes, az általános forgalmi adót és a jövedéki adót érintő kiváltságok, kedvezmények és mentességek érvényesítésének végrehajtásáról szóló 11/2010. (III. 31.) PM rendelet tartalmazza az alábbiak szerint.
Az Áfa tv. 107. § (1) bekezdésében meghatározott személy, szervezet általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) alóli mentességre való jogosultságát (a továbbiakban: áfa-mentességre jogosított személy, szervezet), továbbá a jövedéki adótörvény 47/A. § (1) és (4) bekezdésében, valamint 47/B. §-ában meghatározott személy, szervezet a jövedéki adó, adójeggyel ellátott dohánygyártmány esetében pedig az adójegyben foglalt jövedéki adó és áfa (a továbbiakban együtt: jövedéki adó) visszaigénylése iránti jogosultságát (a továbbiakban: jövedékiadó-mentességre jogosított személy, szervezet) - kérelmére - a fogadó állam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósága által kiállított okirattal igazolja.
Az fentiekben említett okirat kötelező adattartalma - ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa másként nem rendelkezik - a következő:
· az okiratot kiállító hatóság neve és címe,
· az áfa-mentességre jogosított személy, szervezet, a jövedékiadó-mentességre jogosított személy, szervezet (a továbbiakban együtt: feljogosított személy, szervezet) neve és állandó lakóhelyének vagy székhelyének címe,
· hivatkozás együtt vagy külön-külön egyrészt a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv vagy az Áfa tv., másrészt a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008. december 16-i 2008/118/EK tanácsi irányelv vagy a jövedéki adótörvény megfelelő rendelkezésére, amelyre az okiratot a feljogosított személy, szervezet kérelmére a hatóság kiállította,
· idő vagy más feltétel megjelölése az okirat érvényességének megállapítására,
· az okirat kiállításának helye és kelte,
· az okiratot kiállító hatóság nevében és képviseletében eljáró személy aláírása az okirat hitelességének és érvényességének tanúsítására, valamint neve és beosztása olvasható módon és
· az okiratot kiállító hatóság hivatalos jelzése az okirat hitelességének és érvényességének tanúsítására (a továbbiakban együtt: mentességi igazolás).
A feljogosított személykénti, szervezetkénti státuszt, ha a fogadó állam a Magyar Köztársaság, az alábbi kivétellel a Külügyminisztérium igazolja.
Fegyveres erő személyi állományának tagja vagy fegyveres erő esetében a feljogosított személykénti, szervezetkénti státuszt a Honvédelmi Minisztérium igazolja.
A mentességi igazolás hiteles magyar fordítás és diplomáciai felülhitelesítés mellőzésével is érvényesen felhasználható, ha azt az Európai Közösség (a továbbiakban: Közösség) valamely tagállamának hatósága bocsátotta ki, és azt az érintett tagállam hivatalosként elismert nyelvén vagy a Közösség valamely munkanyelvén (angol, francia, német) állították ki.
Termék értékesítésekor, szolgáltatás nyújtásakor, ha az áfa-mentesség úgy érvényesül, hogy az Áfa tv. 107. § (2) és (3) bekezdésének értelmében nem kell áfát áthárítani (a továbbiakban: közvetlen áfa-mentesség), az áfa-mentességre jogosított személy, szervezet mentességi igazolásának eredeti példányát legkésőbb az Áfa tv. rendelkezései szerint megállapított teljesítéséig adja át a termék értékesítésére, szolgáltatás nyújtására kötelezettnek, aki (amely) azt nyilvántartásában megőrzi.
Az Áfa tv. 59. §-a szerinti előlegfizetés esetében, a fentieket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a mentességi igazolást legkésőbb az előleg jóváírásáig, kézhezvételéig kell átadni.
A fenti kötelezettségnek elegendő csak egyszer, az első alkalommal eleget tenni, ha azt a mentességi igazolás érvényessége lehetővé teszi, és ez idő alatt a termék értékesítésére, szolgáltatás nyújtására kötelezett személye nem változik - ide nem értve a jogutódlás esetét -, továbbá a feljogosított személyre, szervezetre a közvetlen áfa-mentesség Áfa tv.-ben meghatározott feltételei változatlanul teljesülnek.
Ha az áfa-mentesség úgy érvényesül, hogy az áfa-mentességre jogosított személy, szervezet a termék értékesítésekor, szolgáltatás nyújtásakor áthárított áfa utólagos visszatéríttetésére jogosult (a továbbiakban: áfa-visszatéríttetési jog), e joga a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása fejében járó, az áfát, és jövedéki termék értékesítése esetében a jövedéki adót is magában foglaló ellenérték maradéktalan megtérítésével keletkezik. Az előzőeket kell alkalmazni a jövedékiadó-mentességre jogosított személy, szervezet jövedékiadó-visszaigénylési jogának keletkezésére is azzal a kiegészítéssel, hogy jövedéki termék importja esetében a jövedékiadó-visszaigénylési jog a vámhatóság által megállapított jövedéki adó maradéktalan megfizetésével keletkezik.
A feljogosított személy, szervezet a naptári évben keletkezett áfa-visszatéríttetési és jövedékiadó-visszaigénylési jogát (a továbbiakban együtt: adó visszaigénylése iránti jog) a naptári évet követő év január 1. napjától kezdődően, legfeljebb azonban ugyanezen év szeptember 30. napjáig érvényesítheti.
A fentiektől eltérően, ha a fogadó állam nem a Magyar Köztársaság, a feljogosított személy, szervezet adó visszaigénylése iránti jogát - annak keletkezését követően - haladéktalanul is érvényesítheti. Az előzőeket lehet alkalmazni abban az esetben is, ha a fogadó állam a Magyar Köztársaság, és a naptári éven belül keletkezett adó visszaigénylése iránti jog összegében eléri vagy meghaladja a 40 000 forintot, vagy az adó visszaigénylése iránti jog érvényesítésére amiatt kerül sor, mert a feljogosított személy, szervezet viszonylatában a Magyar Köztársaság fogadó államkénti státusza megszűnik.
Az adó visszatérítése a feljogosított személy, szervezet írásbeli kérelmére történik. A kérelmet az állami adóhatóság jogszabályban kijelölt szervéhez kell benyújtani.
A kérelemmel együtt a mentességi igazolás eredeti példányát is be kell nyújtani, kivéve, ha a mentességi igazolás érvényességéből más nem következik. Utóbbi esetben az érvényessége alatt a mentességi igazolást elegendő csak egyszer, az első alkalommal benyújtani, feltéve, hogy ez idő alatt az adó visszaigénylése iránti jog Áfa tv.-ben és a jövedéki adótörvényben meghatározott feltételei változatlanul teljesülnek.
A kérelem kötelező adattartalma - ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa másként nem rendelkezik - a következő:
· a feljogosított személy, szervezet neve és levelezési címe, ha az eltér a mentességi igazolásban szereplő címtől,
· a feljogosított személy, szervezet nyilatkozata arról, hogy az adó visszaigénylése iránti jog érvényesítése hivatalos vagy személyes célra történik,
· annak az időszaknak a megjelölése, amelyre a feljogosított személy, szervezet kérelme vonatkozik,
· a feljogosított személy, szervezet kötelezettségvállalása arra, hogy a részére nem jogszerűen vagy egyéb okból helytelenül visszatérített adót visszafizeti,
· a feljogosított személy, szervezet részére visszatérítendő adó átutalás útján történő teljesítéséhez szükséges adatok és egyéb információk, beleértve a fizetési számla IBAN számát és a számlavezető BIC (SWIFT) kódját is és
· a feljogosított személy, szervezet vagy a képviseletében eljáró aláírása.
A kérelemnek tartalmaznia kell még a meghatározott okiratok szerinti részletezésben a következő adatokat is:
· a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának neve és címe,
· a termék importjának kivételével a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adószáma [Áfa tv. 258. § (3) bekezdés a) pontja], amely alatt a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették,
· az okirat kibocsátásának kelte és sorszáma,
· az adó visszaigénylése iránti jog keletkezésének időpontja,
· az áfa alapja és összege forintban kifejezve,
· jövedéki termék esetében - a jövedéki termék importjának kivételével - a jövedéki adó alapja és összege forintban kifejezve, de legalább a jövedéki adó alapjának megállapításához szükséges adatok és
· jövedéki termék importjának esetében a vámhatóság által megállapított jövedéki adó.
A kérelemhez csatolandó továbbá:
· a feljogosított személy, szervezet nevére szóló, az Áfa tv. és a Jöt. rendelkezéseivel összhangban kibocsátott számla eredeti példánya azzal, hogy üzemanyag esetében a számlának tartalmaznia kell az üzemanyaggal tankolt gépjármű forgalmi rendszámát is,
· jövedéki termék importja esetében a feljogosított személy, szervezet nevére szóló, a vámhatóság által megállapított jövedéki adót közlő határozat eredeti példánya, továbbá
· mindazon okirat eredeti példánya, amely igazolja a meghatározott feltételek, valamint szükség szerint az Áfa tv. 107. és 108. §-ában meghatározott egyéb, az áfa-visszatéríttetési jog érvényesítéséhez fűződő feltétel, valamint a jövedéki adótörvény 47/A. és 47/B. §-ában meghatározott egyéb, a jövedékiadó-visszaigénylési jog érvényesítéséhez fűződő feltétel teljesülését.
Az eredeti példány helyett az arról készített másolatot kell csatolni, ha az okiratok bármelyike elektronikus formában létrehozott okiratként áll a feljogosított személy, szervezet személyes rendelkezésére.
Az egymással közös háztartásban családtagként élő feljogosított természetes személyek a kérelmet a közös háztartásra összevontan is benyújthatják, melynek feltétele az is, hogy az érintett feljogosított természetes személyek maguk közül egy képviselőt jelöljenek ki, aki az adó visszaigénylése iránti eljárásban az eljárásjogi cselekmények alanyaként vesz részt.
A kérelem hiteles magyar fordítás és diplomáciai felülhitelesítés mellőzésével is benyújtható, ha azt a Közösség érintett tagállamának hivatalosként elismert nyelvén vagy a Közösség valamely munkanyelvén (angol, francia, német) állították ki.
A visszatérítendő adó átutalás útján történő teljesítéséhez a feljogosított személy, szervezet csak olyan fizetési számlát adhat meg, amellyel természetes személy esetében az érintett maga vagy a vele közös háztartásban élő családtagja, egyéb esetekben pedig az érintett maga mint annak jogosultja rendelkezik.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal mindazon okiratot, amelyet a feljogosított személy, szervezet kérelméhez csatolt, olyan jelzéssel látja el, amely egyértelművé teszi, hogy arra az okiratra a feljogosított személy, szervezet ismételt adó visszaigénylése iránti jogot nem alapíthat.
A fentiek szerint jelzéssel ellátott okiratot, valamint az Áfa tv. és a jövedéki adótörvény szerinti mindazon okiratot, amelyet a feljogosított személy, szervezet kérelméhez csatolt, vagy azt követően nyújtott be, az állami adóhatóság azok beérkezésétől számított 30 napon belül a feljogosított személy, szervezet kérelmében megjelölt címére postai úton visszaküldi.
A feljogosított személy, szervezet írásban kérheti, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a részére visszajuttatandó okiratokat legkésőbb az első fokú határozatának (végzésének) megküldésével egyidejűleg küldje meg.
Ha a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a rendelkezésre álló adatok, egyéb információk alapján úgy ítéli meg, hogy a kérelemről megalapozott döntés nem hozható, írásbeli megkereséssel kiegészítő adatokat, egyéb információkat kérhet a feljogosított személytől, szervezettől.
A visszatérítendő adó forintban illeti meg a feljogosított személyt, szervezetet, amelynek átutalás útján történő teljesítéséről az állami adóhatóság hivatalból intézkedik. Ha a feljogosított személy, szervezet nem forintban kéri a visszatérítendő adó átutalását, az átváltás költsége a visszatérítendő adó összegéből tartandó vissza.
Közvetlen áfa-mentesség jogosulatlan igénybevétele esetében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal határozattal kötelezi a feljogosított személyt, szervezetet az áfa megfizetésére úgy, hogy a megfizetéshez fűződő jogkövetkezményekről a közvetlen áfa-mentességre való jogosulatlanságot megalapozó ok, körülmény, egyéb feltétel bekövetkezésének időpontjára visszamenőleg rendelkezik.
Ha az adóösszeg, amelyre az adó visszaigénylése iránti jog eredetileg vonatkozott, utólag változik, a változással megegyező összegben a visszatéríteni kért vagy a visszatérített adó összege is változik.
Ha a kérelem benyújtását követően, a fentiekben meghatározott változás eredményeként az adó összege csökken, a feljogosított személy, szervezet köteles azt a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak haladéktalanul, de legkésőbb attól az időponttól számított 15 napon belül bejelenteni, amelytől kezdődően a különbözet alapjául szolgáló okirat személyes rendelkezésére áll, és a különbözettel - az adó visszaigénylése iránti jog érvényesítéséhez fűződő egyéb feltételektől függetlenül - a visszatéríteni kért adót mérsékelni, vagy ha a különbözetet elbírált igényként az állami adóhatóság már visszatérítette, azt visszafizetni.
Ha a kérelem benyújtását követően, a változás eredményeként az adó összege nő, a feljogosított személy, szervezet jogosult azt az állami adóhatóságnak bejelenteni, és a különbözettel - a különbözet alapjául szolgáló okirat eredeti példányának egyidejű csatolásával - a visszatéríteni kért adót növelni, vagy ha kérelmét már elbírálták, a kérelmet - az adó visszaigénylése iránti jog érvényesítéséhez fűződő egyéb feltételek teljesítése mellett - a különbözettel módosított tartalommal benyújtani.
Az adó visszatérítésére az Art. a költségvetési támogatás kiutalására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A feljogosított személy, szervezet mentességi igazolását és kérelmét - az Art. 175. § (1) bekezdése alapján - az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon nyújtja be, ha a fogadó állam a Magyar Köztársaság. Az előzőeken kívül nyomtatvány használata nem kötelező, kivéve, ha azt az Európai Unió kötelező jogi aktusa előírja.
VII. Fejezet
EGYES ADÓZÁSI ÉS ELJÁRÁSI SZABÁLYOK
A hazai jövedéki adóztatás alapvető jogforrását jelentő Jöt. sajátos szabályozási formát valósít meg a hazai adórendszeren belül, ugyanis abban nemcsak anyagi jogi, hanem eljárásjogi rendelkezések is találhatók.
Ez azt is jelenti, hogy a jövedéki eljárások Jöt-ben rögzített eljárási normarendszere teljes lenne, ugyanis a harmadik országból behozott jövedéki termékre a jövedéki termék nem közösségi áru jellegének fennállásáig, valamint a belföldről harmadik országba kiszállításra kerülő adózatlan jövedéki termékre elsődleges jogforrásként - a Jöt-ben szabályozott rendelkezésekkel összhangban - a vámjogszabályok, míg az adóigazgatási eljárások, a vámhatósághoz teljesítendő adózói kötelezettségek, az ellenőrzés, illetőleg - a kézbesítési szabályok kivételével - a hatósági eljárásra, a végrehajtási eljárásra, valamint a jogkövetkezményekre - a Jöt.-ben meghatározott eltérésekkel - az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Ugyanakkor az előbbi jogszabályok sem fedik le teljes körűen a jövedéki igazgatási eljárásokat, ezért a fentiekben nem szabályozott kérdésekben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (Ket.) rendelkezései alkalmazandóak. A felsorolt jogszabályok a jogforrási hierarchia felső szintjét prezentálják, ugyanakkor a jövedéki szabályozás tekintetében számos további, részletszabályokat tartalmazó kormány-, miniszteri rendelet ismeretes.
A jövedéki eljárások során mind a vámhatóság, mind pedig az ügyfelek elsősorban a Jöt., illetőleg az abban meghatározott jogintézmények és kötelezettségek tekintetében - a jövedéki előírásokra figyelemmel - az Art. rendelkezéseinek az alkalmazására kötelesek. Mivel a jövedéki ügyek és a jövedéki adóügyek alapját képező jogviszonyok a közigazgatási jogviszonyok speciális esetkörét jelentik, a jövedéki jogviszonyok alanyai - eltérő szabályozás hiányában - a Ket. alkalmazására is kötelesek.
Önadózásról akkor beszélhetünk, amikor az adót az adózó (adóalany) maga állapítja meg, vallja be a vámhatóság felé és fizeti meg. Az önadózás tehát egy a hatóságtól független folyamat, melynek jogszerűségét, megalapozottságát, helyességét a vámhatóság csak utólag vizsgálja. Az adózásnak ez a módja a bizalmi elven alapul, azaz mindaddig, amíg a bevallásban szereplő adatok ellenkezőjét a vámhatóság nem bizonyítja, azokat valósnak kell tekinteni. A bizonyítás ez esetben a hatóságot terheli.
Az adó megállapításának első lépése az adóalap megállapítása. Az adóalap megállapítása tehát - alapesetben - az adózó feladata.
A jövedéki adózás az önadózásnak egy speciális formája, hisz kismértékben eltér a normál önadózási folyamattól. Ez a minimális eltérés épp az adóalap megállapítás terén mutatkozik, hiszen az adóraktár engedélyesnek a megállapított adóalapot, illetve az adómentes felhasználónak az adómentesen beszerzett jövedéki termék adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alóli mentesüléssel járó felhasználását ismertetni kell és jóvá kell hagyatnia a vámhatósággal, aki azt ellenőrzi. A gyakorlatban ez az adóraktár engedélyes részére termékmérleg havi zárásának, illetve az adómentes felhasználónak a mentesüléssel járó felhasználásról készített elszámolásnak a vámhatósághoz történő benyújtását jelenti.
A termékmérleg-nyilvántartást naptári hónaponként le kell zárni. A termékmérleg havi zárásának tartalmaznia kell a jövedéki termék azonosítására vonatkozó adatok mellett a készletváltozásokat, a növekedési-csökkenési adatokat jogcímenként és összesítve, valamint a készletfelvétel alkalmával kimutatott készleteltéréseket (többlet/hiány), továbbá a havi zárást készítő nyilatkozatát a nyilvántartásban foglalt adatok egyezőségéről.
A nyilvántartás havi zárását a vámhatóság a helyszínen ellenőrizheti és a nyilvántartások ellenjegyzésével, illetve jegyzőkönyv felvételével (készletnyilvántartás havi zárással) igazolja az adatok valódiságát. Az adóraktári engedélyes a vámhatóság által ellenjegyzett készletnyilvántartás havi zárásokat köteles a tárgyhót követő hó 12-ig az illetékes vámhatósághoz eljuttatni.
A vámhatóság az adóraktár engedélyese adóbevallása alapjául szolgáló tények, körülmények, az adóraktáranként bemutatott termékmérleg ellenőrzése alapján jegyzőkönyvvel igazolja, hogy a bevallással érintett jövedéki termékek összetételére, vámtarifaszámára és mennyiségére vonatkozó adatok a valóságnak megfelelnek. A vámhatóságnak a bemutatott termékmérleg ellenőrzésére 5 munkanap áll rendelkezésére. A vámhatóságnak bemutatott termékmérleg a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallásnak minősül. Az ellenjegyzett termékmérleg havi zárásának adatait az adóraktár engedélyese átadja az adóellenőrzésre jogosult vámhatóságnak.
Amennyiben a vámhatóság által megállapított adatok, tények, körülmények eltérnek az adóraktár engedélyese által bemutatott termékmérlegben szereplő adatoktól, a vámhatóság az eltérés tényét és okát jegyzőkönyvbe veszi, s a felvett jegyzőkönyv egy példányát az adóalanynak átadja, aki a jegyzőkönyvre 8 napon belül észrevételt tehet. Az észrevételt a vámhatóság másodfokú szerve bírálja el, az adóalany kérelmére helyszíni vizsgálatot folytat. A másodfokú vámhatóság döntését a bevallásra feljegyzi, szükség esetén kiegészítő jegyzőkönyvet vesz fel. A vámhatóság az eredménytelen adategyeztetést tartalmazó jegyzőkönyv és kiegészítő jegyzőkönyv egy példányát adóellenőrzés végett az ellenőrzés lefolytatására illetékes vámhatósághoz továbbítja annak kiállítását követő 15 napon belül. Az ellenőrzés eredményeként megindult adóigazgatási eljárásban az adóalanynak a vámhatóság jegyzőkönyvére tett, el nem fogadott észrevételeit és indokait is el kell bírálni.
Az adókiszabás a hatósági adómegállapítás másik, jövedéki adóztatásban alkalmazott eszköze, módszere. A kivetéstől annyiban tér el, hogy az adó megállapítást - többnyire - nem előzi meg ügyféli bejelentés (bevallás), az adóhatóság saját megállapítása, felderítése, ellenőrzése, elszámolása alapján intézkedik az adókiszabás iránt.
A jövedéki adózás tekintetében az adó megfizetésének időpontja (esedékessége) az adó-megállapítás módjától függően eltérő. Ennek megfelelően a jövedéki adót az Art. 1. számú mellékletében és a Jöt.-ben meghatározott időpontban, valamint a kivetéses adózás esetén megállapított (kivetett) adót a határozat jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül kell megfizetni.
Ennek megfelelően a(z)
· eseti bejegyzett kereskedő, - az egyszerűsített adóbevallási és adófizetési kötelezettségre engedéllyel rendelkező közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő kivételével -adóalany alkalmanként az adófizetési kötelezettség keletkezését követő 5 napon belül,
· adóraktári engedélyes, a bejegyzett kereskedő, az adóképviselő, a bejegyzett feladó, az egyszerűsített adóbevallási és adófizetési kötelezettségre engedéllyel rendelkező közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő, az adóügyi képviselő havonta a tárgyhónapot követő hónap 20 napjáig,
· az adómentes felhasználó - amennyiben adófizetési kötelezettsége keletkezik - alkalmanként tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig,
köteles a megállapított és bevallott jövedéki adó összegét a vámhatósághoz megfizetni. Főszabály szerint tehát a jövedéki adót az esedékesség időpontjában kell megfizetni.
Az önadózás kapcsán fontos szerepe van az adóelőleg-fizetési kötelezettségnek is, amely kötelezettség - vagyis az adóelőleg megállapításának és megfizetésének kötelezettsége - csupán meghatározott alanyi kört - az adóraktár engedélyeseket - terhel.
Ennek megfelelően az az adóraktár engedélyes, aki (amely) a jogszabályban meghatározott kritériumoknak megfelel, vagyis amennyiben az adóraktár engedélyes(nek)
· az előző év azonos negyedévében keletkezett jövedéki adófizetési kötelezettsége elérte a hatmillió forintot, akkor az előző év azonos negyedévében keletkezett jövedéki adó egyhatod részét,
· a tárgyévet megelőző évben nem fizetett jövedéki adót, de a tárgyév első negyedévében a jövedéki adó várható összege eléri a hatmillió forintot, akkor a várható adóösszeg egyhatodát,
· a tárgyévet megelőző évben nem fizetett jövedéki adót, de a tárgyév első negyedévében a jövedéki adó összege meghaladja a hatmillió forintot a II., III. és IV. negyedévben az előző negyedévi adó egyhatod részét
kell adóelőlegként havonta megfizetnie a tárgyhónap 25. napjáig. Itt hangsúlyozandó, hogy a jövedéki adó előlegének és a megállapított nettó jövedéki adójának a különbözetét az adóraktár engedélyes havonta, a tárgyhónapot követő hónap 20. napjáig köteles megfizetni, illetőleg azt ugyanezen időponttól igényelheti vissza.
A jövedéki adó (adóelőleg) megfizetésének (tényleges pénzügyi teljesítés) időpontja az a nap, amikor
· az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámláját az azt vezető hitelintézet megterhelte,
· bankszámlával nem rendelkező adózó esetében pedig az a nap, amikor az adót a hitelintézet vagy - ha jogszabály lehetővé teszi - az adóhatóság pénztárába befizették, illetve postára adták.
Minden más, az előbbiekben nem említett esetben az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor a vámhatóság számláján a befizetést jóváírják.
A tevékenységét jogszerűen folytató személy a jövedéki adó visszaigénylési (levonási) intézményrendszerét csak akkor veheti igénybe, ha az igazoltan adózott jövedéki terméket másik jövedéki termék előállításához felhasználta (például szeszes italt állít elő szeszből), vagy külföldre kiléptette (például export), vagy adómentes célra felhasználta (például biológiai ecetet gyárt).
Az adó-visszaigénylési jogosultság az adóbevallásban, a fizetendő adóból történő levonással, vagy visszaigényléssel érvényesíthető.
A vámhatóság tagjának szolgálati igazolványa általános megbízólevélnek minősül. Az ellenőrzések megkezdésekor az eljárók ellenőrzési jogosultságukat szolgálati igazolványuk bemutatásával igazolják.
A szemledíj összege kiszállásonként 5000 forint.
Ha a kért eljárás a kérelmezőnek vagy közvetlen képviselőjének felróhatóan elmarad, vagy egy órát meghaladó várakozás után kezdhető meg vagy folytatható, felemelt szemledíjat kell fizetni. A felemelt szemledíj összege a várakozás minden teljes órája (hatvan perc) után 10 000 forint. Meghiúsult eljárás esetében a felmerült kiküldetési költséget és a szemledíjat akkor is meg kell fizetni, ha az egy órát nem haladja meg. Meghiúsult eljárásnak kell tekinteni, ha a szemle kért helyén a kérelmező nem jelenik meg.
A szemledíj megfizetését a szemlebejelentés ügyfélpéldányán igazolni kell. Meghiúsult eljárás esetén - amennyiben a szemledíj összegét az ügyfél vitatja - az esetről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell a szemle elmaradásának okát és a várakozás idejét (óra perctől óra percig). A szemledíj összegéről a jegyzőkönyv alapján a vámhatóság végzéssel dönt.
A költségtérítést a vámhatóság külön végzéssel szabja ki. A költségtérítést - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a végzés közlésétől számított 5 munkanapon belül kell megfizetni, melynek tényét a költségtérítést kiszabó vámhatóságnál igazolni kell legkésőbb a fizetési határidőt követő munkanapig.
Az eljárást végző vámhatóság annak, aki átlagosan havonta legalább tíz alkalommal kér költségtérítés megfizetésével járó eljárást, külön végzéssel engedélyezheti, hogy a költségtérítést hónaponként összesítve fizesse meg. Ebben az esetben a vámhatóság a tárgyhónapban végzett eljárásai után fizetendő költségtérítésről szóló végzését a tárgyhónapot követő 3 munkanapon belül közli a fizetésre kötelezettel. A vámhatóság visszavonhatja a havi költségtérítés-fizetésre vonatkozó engedélyét, ha az engedélyes fizetési kötelezettségének nem tesz eleget.
Amennyiben a kötelező érvényű vámtarifa-besorolás meghatározásához termékminta szükséges, a Szakértői Intézet által elvégzett vizsgálat költségei azt az adóraktár-engedélyest, adómentes felhasználót, bejegyzett kereskedőt, felhasználói engedélyest terhelik, aki a termékére kéri vagy akinek a termékére a vámhatóság kezdeményezi a kötelező érvényű vámtarifa-besorolást.
A költségtérítés összege a Szakértői Intézet által vagy annak megbízása alapján elvégzett vizsgálat költsége, mely költségeket tájékoztatóban teszi közzé. A költségeket az érintettnek a Szakértői Intézet végzése alapján kell megfizetnie.
Az adóraktári engedélyt, keretengedélyt, bejegyzett kereskedői engedélyt, felhasználói engedélyt kérelmező vagy az adóraktári engedéllyel, keretengedéllyel bejegyzett kereskedői engedéllyel rendelkező adóalany, a felhasználói engedélyes a Szakértői Intézettől kérheti, illetve a vámhatóság az engedélyes egyidejű értesítése mellett az Intézetnél kezdeményezheti az adóraktári engedélyes jövedéki termékére, a keretengedélyes, a bejegyzett kerekedő engedélyes vagy a felhasználói engedélyes által beszerzett, felhasznált jövedéki termékre és előállított termékre az adófizetési kötelezettség meghatározásánál, illetve az adómérték alkalmazásánál a termék változatlan összetétele esetén kötelező érvénnyel bíró vámtarifaszám megállapítását.
A kötelező érvényű vámtarifa-besorolás lehetőség arra, hogy ezzel az adóraktári engedélyt, keretengedélyt, bejegyzett kereskedői engedélyt, felhasználói engedélyt kérelmező, illetve az említett engedélyekkel rendelkező személyek, valamint a vámhatóság éljen. Amennyiben erre sor kerül, úgy a Szakértői Intézet által kiadott határozatban meghatározott vámtarifaszámot kötelezően alkalmazni kell.
A kötelező érvényű vámtarifa-besorolásról határozatban rendelkezik a Szakértői Intézet, amely kötelező érvényű vámtarifaszám kiadására első fokon jogosult. Az említett vámtarifszám megállapítás a Jöt. hatálya alá tartozó termékekre, vagy ezen termékek felhasználásával előállított termékekre adható. A határozatok elkészítésekor az ásványolajtermékek esetében a 2002. január 1-jén, egyéb jövedéki termék esetében az 1992. október 19-én hatályos Kombinált Nomenklatúra alkalmazandó.
A kötelező érvényű vámtarifa-besorolás iránti kérelem formanyomtatványon nyújtható be. A kérelmet két példányban kell kitölteni. Az első példány a Szakértői Intézet birtokában marad, a második példány a kérelmet benyújtónál marad. A kérelemhez mellékletként csatolni kell a jövedéki termék, vagy a jövedéki termékből előállított termék leírását, összetételét tartalmazó okmányt (termékspecifikációt, analízis bizonyítványt), az előállított termék gyártmánylapját, ásványolajtermék esetén az előállítás technológiai leírását (szőlőbor esetén ezt a mellékletet nem kell benyújtani), az előállított termék kiszerelési egységét és módját, valamint felhasználási területét és módját tartalmazó leírást, illetőleg minden olyan okmányt, ami elősegítheti a tarifális besorolást, s végül de nem utolsó sorban -amennyiben arra lehetőség van - termékmintát.
A határozatban foglaltak fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóak, rendelkezéseit a határozat közlésének napját követő naptól kell alkalmazni.
A határozatot az a gazdálkodó használhatja fel, aki (amely) a kérelmet benyújtotta.
A határozat érvényességének megszűnését a Jöt. nem határozza meg, de az alábbi esetekben nyilvánvaló az érvényesség megszűnése:
· jogszabályváltozás,
· valótlan adatok alapján történt határozatkiadás,
· bíróság ellenkező döntése alapján,
· a termék összetételének megváltozása esetén.
A termék összetételének megváltozását a gazdálkodónak be kell jelentenie, míg a többi esetben a kiadott határozat hivatalból történő visszavonására kerül sor.
A kötelező érvényű vámtarifa-besorolás adókötelezettséget, vagy jogkövetkezményt nem keletkeztet, amennyiben a jövedéki termék, vagy az abból előállított termék összetételét a tevékenység folytatása során nem változtatták meg.
2011. január 1-jétől hatályos az a rendelkezés - jogszabálysértések visszaszorítása és a tevékenységüket a jogszabályi rendelkezések betartásával folytató engedélyesek tevékenységének elősegítése céljából -, melynek értelmében a bejegyzett kereskedő esetében szigorodnak a fizetési könnyítés (fizetési halasztás illetve részletfizetés) vámhatóság által történő engedélyezésének feltételei. Az előzőek alapján fizetési halasztást, részletfizetést a bejegyzett kereskedő csak akkor kérhet, ha
· tevékenységét a tevékenysége megkezdésének napjától a fizetési halasztás, részletfizetés iránti kérelme benyújtásának napjáig számítva legalább 12 hónapon keresztül folytatta,
· a fenti időszakban terhére összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó összegű jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság jogerős határozattal nem állapított meg és a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó összegű, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés) engedélyeztek, valamint
· az adó összege, amelyre fizetési halasztást, részletfizetést kér, nem haladja meg az általa nyújtott jövedéki biztosíték azon adótartozással csökkentett összegét, amelyre fizetési halasztást, részletfizetést engedélyeztek, illetve amelyre vonatkozóan a bejegyzett kereskedő ezt megelőzően fizetési halasztás, részletfizetés iránti kérelmet nyújtott be és annak elbírálása folyamatban van.
Az újrafelvételi eljárás szabályai a Jöt. hatálya alá tartozó eljárásokban nem alkalmazhatók. Ugyanakkor az adóigazgatási eljárások tekintetében a felügyeleti eljárásnak megfelelő, az Art. szerinti felügyeleti intézkedés bevezetésére mind hivatalból, mind pedig a kérelmére sor kerülhet. Vagyis az adóügyekkel kapcsolatos jogorvoslat szempontjából az Art. az adózók számára - az általánoshoz képest - részben szűkebb, részben pedig bővebb jogorvoslati lehetőséget biztosít.
A § meghatározza, hogy melyek azok a jövedéki ügyek, amelyek során az elektronikus ügyintézést nem választhatja az ügyfél.
Az ügyfél beadványának elektronikus úton történő benyújtására az alábbi eljárási cselekmények esetén nincs lehetőség:
· a Jöt. szerinti engedélyek kiadása, módosítása iránti kérelemnek, illetőleg azzal összefüggésben közokiratként vagy eredeti bizonylatként (az előbbiek hiteles másolataként) csatolandó mellékleteknek a benyújtására, valamint a jövedéki üggyel kapcsolatos egyéb kérelmek közokiratként vagy eredeti bizonylatként csatolandó mellékleteknek a benyújtására;
· a nyilvántartásba vételi tevékenység folytatásának bejelentésére;
· az előzőekkel kapcsolatos ügyekkel összefüggő jogorvoslati eljárás iránti kérelem benyújtására.
2008. január 1-jétől a jövedéki adóbevallást, a jövedéki adó-visszaigénylést - fő szabály szerint - kötelező elektronikusan benyújtani. Az adóbevallási kötelezettség elektronikus úton történő teljesítése alól csak azok az adóalanyok, adó-visszaigénylők mentesülnek, akik az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adók tekintetében egyébként nem kötelezettek elektronikus bevallásra, továbbá a mezőgazdasági őstermelők is a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni adó-visszaigénylés tekintetében.
Esetükben az elektronikus bevallás csak lehetőség, azzal saját választásuk alapján élhetnek. Az elektronikus jövedékiadó-bevallás benyújtása az ügyfélkapun keresztül, ABeV nyomtatványkitöltő és -ellenőrző programmal történhet.
Annak érdekében, hogy a vámhatóság - az adatvédelmi rendelkezéseknek megfelelően - kezelni tudja a adatokat, szükséges volt az erre vonatkozó felhatalmazást törvényi szinten a vámhatóságnak megadni. Ezért a törvény meghatározza, hogy a vámhatóság az engedélyezési eljárás során megismert személyes adatokat az engedélyezési eljárás jogerős befejezéséig vagy a hatósági ellenőrzés során tudomására jutott személyes adatokat a hatósági ellenőrzés időtartamára vagy az engedély visszavonására irányuló eljárásban az eljárás jogerős befejezéséig kezeli.
VIII. Fejezet
HATÓSÁGI FELÜGYELET
A jövedéki termék előállítása, az adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termék raktározása, szállítása, felhasználása (például nem jövedéki termék előállításához), valamint a megszűnt adóraktár, adómentes felhasználó készletén található - adófelfüggesztés alatt álló - jövedéki termék adójogi sorsának végleges rendezéséig (például betárolás másik adóraktárba) kiemelt kockázatot jelent, mely miatt a felsorolt tevékenységek a vámhatóság felügyelete alatt végezhetők.A hatósági felügyelet ellátásához az adóraktár-engedélyes, az adómentes felhasználó
· a jövedéki termékek mennyiségi megállapításához szükséges hitelesített mérőműszerekről, eszközökről, edényekről, táblázatokról, a mintavételhez szükséges edényzetről, a vett minták biztonságos tárolásáról gondoskodik, és ezeket az ellenőrzéssel megbízottak részére bocsátja;
· az adóraktár vagy adómentes üzem műszaki berendezéseinek és felszerelésének megvizsgálásához, valamint az üzemi berendezések hivatalos zárral történő biztosításához szükséges eszközöket és segítő személyzetet az ellenőrzéssel megbízottak rendelkezésére bocsátja;
· együttműködik az ellenőrzéssel megbízottakkal és részükre a szükséges felvilágosítást megadja.
Az adóraktárban vagy az adómentes felhasználó üzemében a folyamatos jelenléttel és vizsgálattal való hatósági felügyelet gyakorlása - ideértve technikai eszközök vámhatóság általi telepítését és működtetését - akkor rendelhető el, ha olyan körülmény merül fel, amely a jövedéki adó befolyásának veszélyeztetettségét valószínűsíti. Az engedélyező vámszerv a folyamatos jelenléttel és vizsgálattal való hatósági felügyeletet az adóraktári engedélyben, illetve a keretengedélyben vagy az engedély kiadását követően rendeli el. Az engedélyező vámszerv a keretengedélyben vagy az engedély kiadását követően hozott döntésben a jövedéki termék felhasználásával előállított termékekre vevőnyilvántartás-vezetési kötelezettséget is előírhat.
Az előző bekezdésben ismertetett hatósági felügyelet gyakorolható folyamatos jelenléttel és vizsgálattal, valamint helyszíni, eseti vizsgálattal. A folyamatos jelenléttel gyakorolt hatósági felügyelet során az adóraktár engedélyes, adómentes felhasználó hatósági felügyeletét ellátó vámszerv az engedélyes telephelyén üzemi időben felügyeli, ellenőrzi a termelési folyamatokat, alkoholtermékek esetében a zárjegy, dohánygyártmány esetében az adójegy felhelyezést, a jövedéki termékek be és kitárolását a kísérő okmányokat, az azokon feltüntetett mennyiségek szállítmánnyal való egyezését. A folyamatos jelenléttel gyakorolt állandó felügyelet alkalmával üzemi időn kívül a vámszerv az adóraktár engedélyes, adómentes felhasználó üzemi berendezéseit, tárolótartályait - a termelés megakadályozása céljából -hivatalos zárral biztosíthatja.
A hatósági felügyelet folyamatos jelenléttel és vizsgálattal való ellátása esetén az adóraktár engedélyese, az adómentes felhasználó gondoskodik az ellenőrzéssel megbízottak részére az adóraktár, az adómentes üzem területén megfelelő irodahelyiség és pihenőszoba rendelkezésre bocsátásáról és azok fűtéséről, világításáról, takarításáról, valamint a vámhatóság által telepített technikai eszközök biztonságos tárolásáról, az azok üzemeltetéséhez szükséges feltételekről.
Az előzőekben ismertetett feltételeket az adóraktár engedélyesének, adómentes felhasználónak ellenszolgáltatás nélkül, saját költségére és veszélyére kell az ellenőrzéssel megbízottak rendelkezésére bocsátania.
Az engedélyező vámszerv az adóraktár helyi körülményeinek figyelembevételével az adó megfizetésének biztosítása érdekében a hatósági felügyelet folyamatos jelenléttel és vizsgálattal való gyakorlásához részletes előírásokat határozhat meg, melyeket az engedélyben - annak kiadása vagy módosítása során - kell rögzíteni.
A folyamatos jelenléttel és vizsgálattal gyakorolt hatósági felügyelettel egy tekintet alá esik, ha az adóraktár engedélyese, az adómentes felhasználó a tevékenységét
· meghatározott jelentési kötelezettség mellett végezheti;
· a hatósági felügyeletet ellátó vám- és pénzügyőri hivatalhoz 3 nappal korábban tett bejelentés alapján folytathatja;
· a hatósági felügyeletet ellátó vám- és pénzügyőri hivatalhoz 3 nappal korábban bejelentett időpontban, és jelenlétében végezheti.
A folyamatos jelenléttel és vizsgálattal gyakorolt hatósági felügyelet alól felmentést kérelemre - az adó befolyásának veszélyeztetettségével összefüggő körülményekben beállt változás mérlegelése alapján - az engedélyezéssel kapcsolatos ügyben másodfokon eljáró vámhatóság ad, amelyhez címzett kérelmet az adóraktári engedélyt, illetve a keretengedélyt kiadó vámszervnél kell benyújtani.
A hatósági felügyelet megvalósulhat helyszíni eseti vizsgálattal, mely során például a vámszerv megállapítja az adóraktár engedélyes, adómentes felhasználó által készletezett jövedéki termék mennyiségét, ellenőrzi a jövedéki szabályokban előírt nyilvántartások vezetését, az adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termékek felhasználását, megállapítja a keletkezett veszteségeket, többletet. Az eseti vizsgálattal megvalósuló hatósági felügyeletet a vámszerv vezetője rendeli el.
Az adóraktár engedélyese és az adómentes felhasználó a vámhatóság ellenőrzése esetén a készletfelvételhez készletbevallást ad. Az adóraktár engedélyesének és az adómentes felhasználónak a készletbevallásban az adóraktárban, illetve a telephelyen tárolt minden adózott és adózatlan jövedéki terméket - tárolóegységenként részletezve - fel kell tüntetnie.
A készletbevallásnak tartalmaznia kell
· a tárolóhely megnevezését;
· a tárolóegységek (tárolótartály, hordó, palack, gyűjtőcsomag, bála, karton stb.) tételszámát, megnevezését és számjelét;
· a tárolóegységekben lévő jövedéki termék fajtáját, vámtarifaszámát, mennyiségét (az adó alapjául szolgáló mértékegységben);
· a készletbevallás átadásának időpontját;
· a felelős üzemvezető aláírását és nyilatkozatát arról, hogy a készletbevallásban feltüntetett helyeken kívül nem tárolnak máshol jövedéki terméket.
A készletbevallást - a hatósági felügyeletet ellátó vám- és pénzügyőri hivatal által előzetesen jóváhagyott formában - számítógépes nyilvántartáson keresztül is be lehet nyújtani.
A fentiek szerinti készletfelvétel ellenőrzése történhet tételes vagy egyszerűsített eljárásban. Az egyszerűsített eljárás lehet szúrópróbaszerű vagy adminisztratív. Az ellenőrzést a készletfelvétel céljából adott készletbevallás adatainak alapulvételével kell elvégezni.
A tételes ellenőrzés külső és belső termékvizsgálatból áll. A külső termékvizsgálat a termékek darabszámának, azonosságának megállapításából, továbbá az alkalmazott azonossági jelek vizsgálatából áll. A belső termékvizsgálat kiterjed a termék minőségének, mennyiségének, megnevezésének, vámtarifaszámának, származási helyének ellenőrzésére, továbbá azoknak az adatoknak és okmányoknak, illetőleg iratoknak a megvizsgálására, amelyek a készletfelvételhez, illetőleg az adóbevalláshoz szükségesek.
Az egyszerűsített ellenőrzés lehet:
· szúrópróbaszerű, amely teljes körű külső termékvizsgálatból áll, és a kiválasztott jövedéki termékekre kiterjedő tételes ellenőrzésből, vagy
· adminisztratív, amely a termékmérleg és a készletbevallás vizsgálatából
áll.
Egyszerűsített ellenőrzés a megbízható adósnál és a megbízható adómentes felhasználónál, valamint a vasúti tartálykocsiban tároló adóraktárban végzett készletfelvétel alkalmával tartható, egyéb esetben akkor, ha a hatósági felügyeletet ellátó vám- és pénzügyőri hivatal értékelése alapján az egyszerűsített ellenőrzés nem jár az adó beszedésének, befolyásának veszélyeztetésével.
Tételes ellenőrzést kell végezni, ha jogszabályt sértő cselekmény elkövetésére alapos gyanú merül fel, továbbá, ha az adóraktár-engedélyes vagy az adómentes felhasználó ellen csőd-, felszámolási és végelszámolási eljárás indul.
Amennyiben az egyszerűsített ellenőrzés alkalmazása során a készletbevallás és a termékmérleg adatai között bármilyen eltérés tapasztalható, tételes ellenőrzést kell tartani. Az ellenőrzés tényét és módját, annak eredményét - így különösen a termékvizsgálat alá vont termékek mennyiségét, azonosító adatát és a vizsgálatot végző megállapításait - a készletfelvételi jegyzőkönyvön fel kell jegyezni.
Az adóraktár-engedélyes, több időpontban is végezhet tételes leltárkészítéssel készletfelvételt, ha annak időpontját évente, a tárgyévet megelőző évben előzetesen a vámhatósághoz bejelenti. Az engedélyes az elszámolt időszakra a vámhatóság helyszíni ellenőrzése nélkül is - jegyzőkönyv felvételével - megállapíthatja a tényleges és a nyilvántartás szerinti készlet különbözetét, a külön jogszabály szerint elszámolható veszteséget, az azt meghaladó készlethiányt, illetve a készlettöbbletet, amelyeket az elszámolt időszak zárókészletébe beszámít. Amennyiben a vámhatóság a bejelentett időpontra vonatkozó készletfelvételt a helyszínen ellenőrzi, a jövedéki adótörvény 49. § (4) bekezdése szerint kell eljárni.
A jövedéki termékek tekintetében elszámolható veszteségeket a jövedéki termékek veszteségnormáiról 43/1997. (XII. 30.) PM rendelet (a továbbiakban V. Rendelet) tartalmazza az alábbiak szerint.
Veszteséget csak a jövedéki termék készletében ténylegesen keletkezett hiány mértékéig lehet elszámolni.
A veszteség a jövedéki adótörvény 13. § (3) bekezdés g) és (5) bekezdés f) pontja szerinti elszámolására, illetve a jövedéki adótörvény 22. §-a és 25. §-a szerinti szállítás esetén a szállítási veszteségre, valamint a jövedéki adótörvény 40. § (11) bekezdése, 60. § (3) bekezdése és 71. § (2) bekezdése szerinti elszámolásra a V Rendeletben meghatározott veszteségnormákat kell alkalmazni.
Kérelemre vagy az adóraktár fekvése szerinti, a jövedéki adóügynek nem minősülő jövedéki üggyel, továbbá a jövedéki adóügyek közül a hatósági felügyelet keretében végzendő adóztatási feladat, illetve a jövedéki adótörvény 15. § (1)-(2) bekezdése és 65. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti adófizetési kötelezettséggel kapcsolatos adóztatási feladat ellátására külön jogszabályban hatáskörrel és illetékességgel felruházott vámszerv (a továbbiakban: vámszerv) kezdeményezésére a területileg illetékes regionális ellenőrzési központ előírhatja a V Rendeletben meghatározott veszteségnormától eltérő mértékek alkalmazását, amennyiben azt a műszaki-technológiai feltételek indokolják, a helyszíni mérések adatai, valamint szakértői vélemény alátámasztják.
A vegyipari és gyógyszeripari felhasználás során szennyezetté vált adózatlan jövedéki termék regenerálásánál a figyelembe vehető veszteségnorma mértékét a - regenerálás helye szerinti - regionális ellenőrzési központ az adómentes felhasználó kérelmére, szakértői véleménnyel és próbagyártással alátámasztva, a regeneráláshoz használt berendezés műszaki jellemzőinek és a jövedéki termék szennyezettségének figyelembevételével esetenként határozza meg.
Az alkoholos gyümölcs csokoládégyártásban való felhasználása során melléktermékként visszanyert alkoholtermékre elszámolható veszteségnorma mértékét a - felhasználás helye szerinti - regionális ellenőrzési központ a csokoládégyártó kérelmére, a technológia módjától függően, próbagyártással állapítja meg.
A próbagyártást a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv képviselője jelenlétében kell elvégezni.
A V Rendelet alkalmazásában elszámolási időszak az adóraktár-engedélyes tekintetében a naptári év, illetve az az időpont, amelyet az adóraktár-engedélyes a tárgyévet megelőző évben előzetesen a vámhatósághoz bejelent, az adómentes felhasználó tekintetében a naptári negyedév, a felhasználói engedélyes tekintetében a naptári év.
Ásványolajtermék veszteségnormája
A raktározás veszteségnormája: a nem kiszerelt ásványolajtermék havonta betárolt mennyiségének az 1. számú táblázatban meghatározott %-a.
Az ásványolajtermék raktározásánál figyelembe vehető veszteségnorma alkalmazásakor
· nyári időszak május 1-jétől szeptember 30-áig,
· téli időszak október 1-jétől április 30-áig
tart.
Az adófelfüggesztéssel történő szállításnál figyelembe vehető veszteségnorma: a kiszállított ásványolajtermék mennyiségének a 2. számú táblázatban meghatározott %-a.
A jövedéki adótörvény 52. §-a (1) bekezdésének i) pontja szerinti egyéb ellenőrzött ásványolaj - kivéve a 2901 10 vámtarifaszámú cseppfolyósított szénhidrogént -kiszerelésénél figyelembe vehető veszteségnorma a kiszerelt mennyiség 1%-a.
A jövedéki adótörvény 52. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti és a 2901 10 vámtarifaszámú cseppfolyósított szénhidrogén lefejtésénél és kiszerelésnél (töltésénél) figyelembe vehető veszteségnorma a lefejtett, illetve kiszerelt (betöltött) mennyiségnek a 3. számú táblázatban meghatározott %-a.
Megfigyelt termék veszteségnormája
A megfigyelt termékek közül
· a jövedéki adótörvény 50. §-a (4) bekezdésének a) és d) pontja szerinti megfigyelt termék raktározási, illetve szállítási veszteségére az 1. számú, illetve a 2. számú táblázat 2. sorában meghatározott veszteségnorma, · a jövedéki adótörvény 50. §-a (4) bekezdésének b) és c) pontja szerinti megfigyelt termék föld feletti tartályban, hordóban és tankban való tárolása esetén raktározási veszteségre a téli időszakban 0,015%, a nyári időszakban 0,04% veszteségnorma, a szállításra közúti tankautós szállítás esetén 0,5%, vasúti tartálykocsis és vízi uszályos szállítás esetén 1% veszteségnorma,
· a jövedéki adótörvény 50. §-a (4) bekezdésének e) pontja szerinti megfigyelt termék esetében a raktározásra a 3. § (3) bekezdés a) pontja szerinti veszteségnorma, a szállításra közúti tankautós, vasúti tartálykocsis és vízi uszályos szállítás esetén 0,4% veszteségnorma
vehető figyelembe a 2. és 3. § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával.
A megfigyelt termékek kiszerelésénél figyelembe vehető veszteségnorma a kiszerelt mennyiség 1%-a.
1. számú táblázat:
|
Ásványolajtermék raktározási veszteségnormája |
||||||||
|
Me.: százalék (%)/h |
||||||||
|
|
Föld feletti tartály |
Úszótetős tartály |
Föld alatti tartály |
Hordós tank |
||||
|
|
téli |
nyári |
téli |
nyári |
téli |
nyári |
téli |
nyári |
|
|
időszak |
|||||||
|
Cseppfolyósított és sűrítettgáz-halmazállapotú szénhidrogén |
||||||||
|
|
0,15 |
0,40 |
- |
- |
- |
- |
- |
- |
|
Ólmozott és ólmozatlan benzin, egyéb ellenőrzött ásványolaj, E85 |
||||||||
|
|
0,10 |
0,20 |
0,05 |
0,10 |
0,09 |
0,18 |
0,06 |
0,10 |
|
Gázolaj, petróleum, fűtőolaj, biodízel |
||||||||
|
|
0,03 |
0,08 |
0,015 |
0,04 |
0,03 |
0,06 |
0,015 |
0,05 |
2. számú táblázat:
|
Ásványolajtermékek szállítási veszteségnormája |
||||
|
Me.: százalék (%)/hó |
||||
|
|
Csővezetékes szállítás |
Közúti tankautós szállítás |
Szállítás vasúti tartálykocsiban |
Vízi uszályos szállítás |
|
Cseppfolyósított és sűrítettgáz-halmazállapotú szénhidrogén |
||||
|
|
0,50 |
1,50 |
0,50 |
- |
|
Ólmozott és ólmozatlan benzin, egyéb ellenőrzött ásványolaj, E85 |
||||
|
|
0,15 |
0,50 |
1,00 |
1,00 |
|
Gázolaj, petróleum, fűtőolaj, biodízel |
||||
|
|
0,10 |
0,50 |
1,00 |
1,00 |
3. számú táblázat:
|
A jövedéki adótörvény 52. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti és a 290110 vámtarifaszámú cseppfolyósított szénhidrogének lefejtési, kiszerelési (töltési) veszteségnormája |
|
|
Me.: százalék (%) hó |
|
|
2711 12 11-től 2711 12 94-ig |
3,00 |
|
2711 12 97, 2711 13, 2711 14 00, 2711 19 00 |
2,00 |
|
2901 10 |
1,50 |
Az alkoholtermék veszteségnormája
A finomításnál figyelembe vehető veszteségnorma: az elszámolási időszakban finomítás vagy újrafinomítás alá vont alkoholtermék mennyiségének 1%-a.
A víztelenítésnél figyelembe vehető veszteségnorma: a víztelenítésre felhasznált ipari szesz mennyiségének 1%-a.
A nem palackozott alkoholtermék raktározásánál figyelembe vehető veszteségnorma: az elszámolási időszak nyitókészlete és az elszámolási időszakban bevételezett alkoholtermék mennyisége együttes összegének
· a 2207 vámtarifaszámú alkoholtermék - kivéve a 2207 10 00 vámtarifaszámú sósborszeszt - faedényben történő tárolása esetén elszámolási időszakonként 3,0%-a, az egyéb anyagból készült edényben, tartályban való tárolása esetén elszámolási időszakonként 1,2%-a,
· a 2207 10 00 vámtarifaszámú sósborszesz, valamint az egyéb alkoholtermék tárolása esetén elszámolási időszakonként 6%-a.
A palackozásnál figyelembe vehető veszteségnorma: a palackba töltött alkoholtermék mennyiségének 1%-a.
Az adófelfüggesztéssel történő szállításnál figyelembe vehető veszteségnorma: a kiszállított nem palackozott alkoholtermék mennyiségének 0,4%-a.
A lefejtésnél figyelembe vehető veszteségnorma a lefejtett alkoholtermék mennyiségének 0,4%-a.
A teljesen denaturált alkoholtermék szállításánál, tárolásánál, valamint kiszerelésénél az alkoholtermékre vonatkozó veszteségnormákat kell alkalmazni.
A sör veszteségnormája
A fejtésnél (palackozásnál) figyelembe vehető veszteségnorma: az elszámolási időszakban előállított (hordós, tank, palackos, dobozos)
· szűrt sör mennyiségének 3%-a,
· szűretlen sör mennyiségének 4%-a.
Az adófelfüggesztéssel történő szállításnál figyelembe vehető veszteségnorma: a tankautóban kiszállított sör mennyiségének 0,2%-a, illetve a palackozott sör mennyiségének 0,25%-a.
A pezsgő veszteségnormája
A raktározásnál figyelembe vehető veszteségnorma: a nem palackozott pezsgő esetén az elszámolási időszak nyitókészlete és az elszámolási időszakban bevételezett mennyiség együttes összegének elszámolási időszakonként 1,0%-a.
A palackozásnál figyelembe vehető veszteségnorma: a palackba töltött pezsgő mennyiségének 3%-a.
Az adófelfüggesztéssel történő szállításnál figyelembe vehető veszteségnorma: a kiszállított nem palackozott pezsgő mennyiségének 0,5%-a, illetve a palackozott pezsgő mennyiségének 0,25%-a.
A köztes alkoholtermék veszteségnormája
A raktározásnál figyelembe vehető veszteségnorma: a nem palackozott nem habzó köztes alkoholtermék esetén az elszámolási időszak nyitókészlete és az elszámolási időszakban bevételezett mennyiség együttes összegének elszámolási időszakonként 6,0%-a.
A palackozásnál figyelembe vehető veszteségnorma: a palackba töltött mennyiségnek
· a habzó köztes alkoholtermék esetén a 3%-a,
· nem habzó köztes alkoholtermék esetén az 1%-a.
Az adófelfüggesztéssel történő szállításnál figyelembe vehető veszteségnorma: a kiszállított mennyiségnek
· a nem palackozott habzó köztes alkoholtermék esetén a 0,5%-a, a nem palackozott nem habzó köztes alkoholtermék esetén a 0,8%-a,
· a palackozott köztes alkoholtermék esetén a 0,25%-a.
A veszteségek elszámolása
Az adóraktár-engedélyes a jövedéki adótörvény 13. § (3) bekezdés g) pontja, az adómentes felhasználó a 13. § (5) bekezdés f) pontja szerinti adó-megállapítási és adófizetési kötelezettség alóli mentesülésénél, illetve a felhasználói engedélyes a 60. § (3) bekezdése szerinti adóköteles készlethiánya megállapításánál figyelembe vehető, veszteségként elszámolható mennyiség a jövedéki termékkészletben a jövedéki adótörvény 40. § (10) bekezdése, 46. § (2) bekezdése, 49. § (4) bekezdése, illetve 60. § (3) bekezdése szerint végzett készletfelvétellel megállapított tényleges hiány, de legfeljebb az e rendelet szerinti veszteségnorma alapján elszámolható mennyiség (a továbbiakban: elszámolható veszteség), valamint - amennyiben a tényleges hiány nagyobb, mint az elszámolható veszteség - a tényleges készletre a készletfelvételnél használt mérőeszköz (tárolótartály) hitelesítési bizonylatában rögzített mérési bizonytalanság alapján számított mennyiség.
Amennyiben a fentiek szerint végzett készletfelvétellel megállapított tényleges zárókészlet nagyobb a nyilvántartás szerinti zárókészletnél, a többletet a készletfelvételről készített jegyzőkönyvben rögzíteni kell, és a többlet mennyiségével az elszámolási időszak nyilvántartás szerinti zárókészletét korrigálni kell.
A jövedéki engedélyes vagy a nem jövedéki engedélyes kereskedő (a továbbiakban: üzemanyag-kereskedő) telephelyén vagy üzemanyagtöltő állomásán vagy kiskereskedelmi tárolótelepén a vámszerv által az üzemanyagkészlet ellenőrzése során megállapított tényleges készlet és a nyilvántartott készlet mennyiségének pozitív különbségéből (a továbbiakban: többlet) elszámolható többletnek a tényleges többlet, legfeljebb azonban a készletfelvétel során használt mérőeszköz (tárolótartály) hitelesítési bizonylatban rögzített mérési bizonytalanság alapján a tényleges készletre számított mennyiség (a továbbiakban: mérési bizonytalanság) és a hitelesített kimérő szerkezeten keresztül a készletfelvételt megelőző 12 hónap - amennyiben a tevékenységét az üzemanyag-kereskedő 12 hónapnál rövidebb ideje végzi, a tevékenység folytatásának időtartama - alatt forgalmazott mennyiség 0,5%-a minősül.
A többlet és a V Rendelet szerint elszámolható többlet különbségére a jövedéki adót és a jövedéki bírságot határozattal kell megállapítani. A többlet mennyiségét a vámhatóság által felvett jegyzőkönyvben rögzíteni kell, és a többlet mennyiségével az elszámolási időszak nyilvántartott zárókészletét korrigálni kell.
Amennyiben a vámhatóság által megállapított tényleges zárókészlet és a nyilvántartás szerinti zárókészlet mennyiségének különbsége negatív (a továbbiakban: hiány), a hiány mennyiségét a vámhatóság által felvett jegyzőkönyvben rögzíteni kell, és a hiány mennyiségével az elszámolási időszak nyilvántartás szerinti zárókészletét csökkenteni kell.
A kiutalás előtti ellenőrzést az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) nem ellenőrzési fajtaként, hanem ellenőrzési célként szabályozza.
A kiutalás előtti ellenőrzés célja az alábbi:
Az adóhatóság az adóbevétel jogellenes megrövidítésének, a költségvetési támogatás jogosulatlan igénybevételének megelőzése és megakadályozása érdekében rendszeresen ellenőrzi az adókötelezettség teljesítését, feltárja az adókötelezettség megsértését."
A vámhatóság az ellenőrzés célját az Art. 87. § (1) bekezdésben meghatározott ellenőrzési típusokkal valósítja meg.
Összességében a kiutalás előtti ellenőrzés az adó-visszaigénylés/ visszatérítés jogosulatlan igénybevételének megakadályozása céljából tartott ellenőrzésnek minősül, amelyet az Art. 87. § (1) bekezdésében meghatározott ellenőrzési fajták szükség szerinti és értelemszerű alkalmazásával folytat le a hatóság.
A fentieken túl azonban a Jöt. az adó-visszaigényléssel/ visszatérítéssel összefüggésben végzett kiutalás előtti ellenőrzés esetében speciális szabályban (lásd: 49. § (5)-(6) bekezdés) rendelkezik arról, miszerint a kérelem elbírálása során végzett kiutalás előtti ellenőrzés a hatósági felügyelettel esik egy tekintet alá.
A kiutalás előtti ellenőrzés a hatósági felügyelet egy olyan speciális formája, amely nem keletkeztet ellenőrzéssel lezárt időszakot, lefolytatásához általános megbízólevél szükséges. Külön kiállított megbízólevélre nincs szükség, mivel a pénzügyőr szolgálati igazolvány annak minősül.
MÁSODIK RÉSZ
KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK
IX. Fejezet
ÁSVÁNYOLAJ
Ásványolajok tekintetében a termék-meghatározás tarifális alapon, vámtarifaszám alapján történik. Jövedéki szabályozás sajátossága, hogy vámtarifaszám alatt a Tanács 2658/87/EGK rendeletének az ásványolaj, az ETBE, valamint a jövedéki adótörvény 50. § (4) bekezdés d)-f) pontjában említett termékek, továbbá a 68. § (1) bekezdés b) pontjában említett aromák esetében a Bizottság 2031/2001/EGK rendeletével módosított, 2002. január 1-jén hatályos, 1. számú mellékletében meghatározott Kombinált Nómenklatúrával megegyező tartalmú, külön PM rendeletben kihirdetett áruazonosító számok. A nyolc számjegynél kevesebb számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ideértendő. A vámtarifaszámok egy meghatározott időponthoz kötése a jogbiztonságot, valamint a jogfolytonosságot hivatott szolgálni, ugyanezen érdekből a hatályos jövedéki jogszabályok szűkítik is a korábbi szabályozásban ásványolajként meghatározott termékkört.Az Európai Uniós rendelkezéseknek megfelelően 2004-től bevezetésre került a nemzeti jövedéki szabályozásba az ellenőrzött ásványolaj termékek fogalma. Ebbe a fogalomkörbe az üzemanyagokon és a tüzelő-, fűtőanyagokon kívül olyan további ásványolajok tartoznak, amelyek tulajdonságaiknál fogva üzemanyagként vagy tüzelőanyagként is felhasználhatók vagy azokba bekeverhetők, még ha nem is ez az eredeti rendeltetése (benzol, toluol, lakkbenzin, vegyipari benzin, speciális és vegyipari gázolaj, stb.).
A magyar nemzeti szabályozásban fellelhető továbbá az ellenőrzött ásványolajokon kívül megfigyelt terméknek elnevezett speciális termékkör. Ebbe a körbe olyan, 5 liter/kilogrammnál nagyobb kiszerelésben előállított, forgalmazott termékek tartoznak, amelyek egy ideig jövedéki adós termékek voltak (kenőolaj, adalékanyag), de a jogharmonizációt követően nem maradhatnak az adóztatott körben, továbbá a magas ásványolaj- és alkoholtartalmú hígítók, oldószerek, amelyeknél - a hazai tapasztalatok alapján - fokozottan fennáll a visszaélés lehetősége.
Általános ismertetés
Az ásványolaj (más néven kőolaj) a Föld szilárd kérgében található természetes eredetű, élő szervezetek bomlásával, átalakulásával keletkezett ásványi termék. Fő összetevői folyékony halmazállapotú szénhidrogének, de lelőhelyén, annak földrajzi helyzetétől függően oldatban, nyomás alatt gáznemű, valamint szilárd halmazállapotú szénhidrogéneket is tartalmazhat kisebb-nagyobb mennyiségben.
Mivel a kőolaj ezeknek a vegyületeknek a komplex elegye, alkotórészei közé kell sorolnunk a szénhidrogéneknek (a kőolajban kisebb mennyiségben található) számos kénnel, nitrogénnel, oxigénnel (és egyéb kémiai elemekkel) képzett vegyületeit is. Ezeken kívül vizet és szilárd ásványi szennyezőanyagokat is tartalmaz.
A kőolaj viszonylag magas fajlagos energiatartalma, könnyű kitermelése, szállítása, tárolása és alkalmazhatósága miatt az egyik legfontosabb, legszélesebb körben alkalmazott ásványi erőforrásunkká vált.
A kőolaj szerves eredetű ásvány, általánosan elfogadott elmélet szerint az elhalt tengeri (növényi és állati) egysejtű élőlények, plankton anaerob (levegőtől elzárt) bomlásterméke.
Manapság egyre jobban hódít azonban azon elmélet, mely szerint a kőolaj jó része nem biológiai folyamatok eredménye, hanem még a Föld keletkezése idején képződött mélyen fekvő lerakódásokból szivárog a felszín felé. A nem biogén elmélet modern megfogalmazása Kudrjavcevtől ered, aki a kanadai athabaszkai kátrányhomok olajlerakódásait megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy elképzelhetetlen, hogy ilyen óriási olajlerakódás biológiai folyamatok következménye lehessen. Az új elméletet bizonyítani látszik, hogy szénhidrogéneket naprendszerünkben bárhol találhatunk, még üstökősökben is.
Mindezek ellenére a mai tudományos közösség túlnyomó része azon a véleményen van, hogy a nem biogén úton keletkezett kőolaj mennyisége a biogén forrásból keletkezettnél lényegesen kisebb.
Földrajzi előfordulása
Az üledékképződés a Földön rendkívül egyenlőtlenül oszlott meg, így a legszélesebb körben a mai földrészek kialakulása idején fellépő lemeztektonikai mozgások alkalmával a földtörténeti középkorban az egykori Tethys-óceán területén folyt le. Ez a terület magában foglalta a mai Texas, Venezuela, Karib-tenger, Közel-Kelet, Kaszpi-tenger, Közép-Ázsia, Dél-Kína, Indokína és Indonézia vidékeit. Ezeken a területeken lelhető föl a Föld kőolajkészleteinek 70%-a.
Termék meghatározás
2706: Kátrány kőszénből, barnaszénből vagy tőzegből desztillálva és más ásványi kátrány, víztelenítve is, vagy részlegesen desztillálva, beleértve a rekonstruált kátrányt is.
Ezek a kátrányok az aromás és alifás vegyületeknek különféle arányban alkotott összetett elegyei, rendszerint szén, barnaszén vagy tőzeg lepárlásából származnak.Almagyarázat
· aromás vegyület:Az aromás szénhidrogének (vagy ritkán használatos megnevezéssel arének) olyan gyűrűs telítetlen szénhidrogének, amelyek molekulájában egy vagy több benzolgyűrű található.
1. kép: benzol molekula elvi rajza
· alifás vegyület:
A szén aromás csoportot nem tartalmazó vegyületei. Minden nem ciklusos, szerves vegyület alifás. A ciklusos alifás vegyületeket aliciklusosnak nevezik. Közéjük tartoznak az alkánok, cikloalkánok, alkének, alkinek, illetve ezek származékai.
Ide kell osztályozni:
(1) Azokat a kátrányokat, amelyeket kőszénnek magas hőmérsékleten történő lepárlásával állítanak elő és túlnyomóan aromás alkotórészekből, mint benzol, fenol, naftalin, antracén és fenol származékok, piridinbázisok és hasonlókból állnak.
(2) Azokat a kátrányokat, amelyeket barnaszénnek vagy tőzegnek lepárlásával, vagy kőszénnek alacsony hőmérsékleten történő lepárlásával nyernek. Ezek a kátrányok az előbbi (1) pontban felsoroltakhoz hasonlóak, de nagyobb arányban tartalmaznak alifás, naftén- és fenol-vegyületeket.
(3) Más ásványi kátrányokat, ideértve azokat a kátrányokat is, amelyeket a szenek elgázosításakor a vízgáz generátorokból nyernek.
E vtsz. alá tartozik a víztelenített vagy részben lepárolt kátrány és az a rekonstruált kátrány, amelyet szuroknak, kreozot olajjal vagy más szénkátrány lepárlási termékkel történő összekeverésével nyernek.
A kátrányokat főképpen további desztillálásra használják, amely az olajoknak és más szénkátrány-termékeknek egész sorát adja. Vízlepergető anyagként és utak burkolására stb. is használják.
Nem tartoznak ide a nem ásványi anyagból kivont kátrányok, pl. a fakátrány (3807 vtsz.)
2707: Kőszénkátrány magas hőfokon történő lepárlásából nyert olaj és más termék; Hasonló termékek, amelyekben az aromás alkotórészek tömege meghaladja a nem aromás alkotórészek tömegét
A 2707 vámtarifaszámon belül meg kell említeni, hogy ide tartoznak az alábbi HR kódok is:- 2707 10 - Benzol
- 2707 20 - Toluol
- 2707 30 - Xilolok
- 2707 40 - Naftalin
- 2707 50 - Más aromás szénhidrogén-keverékek, ha legalább 65 térfogatszázalékuk (beleértve a veszteséget is) 250 °C hőmérsékleten az ASTM D 86 módszerrel átdesztillál
- Más:
- 2707 91 - - Kreozotolaj
- 2707 99 - - Más
Ide tartoznak:
(1) A kőszénkátránynak magas hőmérsékleten történő lepárlásával nyert olajok és más termékek, többé vagy kevésbé széles frakciókban, amelyek túlnyomóan aromás szénhidrogénekből és más aromás vegyületekből álló keverékeket képeznek.
Ilyen olajok és más termékek a következők:
- Benzol, toluol, xilol és szolvensnafta
- Naftalin olaj és nyers naftalin.
- Antracén olaj és nyers antracén.
- Fenolos olaj (fenol, krezol, xilenol stb.).
- Piridin, kinolin és akridin bázisok.
- Kreozot olaj.
(2) Hasonló olajok és termékek, amelyeknél az aromás alkotórészek túlsúlyban vannak és, amelyeket a kőszénkátránynak vagy más ásványi kátránynak alacsony hőmérsékleten történő lepárlásával, a széngázból való kivonásával, az ásványolaj ciklizálásával vagy bármilyen más eljárással nyertek.
Ide kell osztályozni az előbb felsorolt olajokat és termékeket nyersen, finomítva, de nem tartozik ide az egységes vegyileg meghatározott vegyület vegytiszta vagy kereskedelmi szempontból tiszta állapotban, amelyeket a kátrányolajok további frakcionálásával vagy más feldolgozásával nyernek (29. Árucsoport). A benzolra, toluolra, xilolra, naftalinra, antracénre, fenolra, krezolra, xilenolra, piridinre és egyes piridin származékra vonatkozó speciális tisztasági kritériumokat a 2902, 2907 és a 2933 vtsz.-okhoz tartozó Magyarázat megfelelő része tartalmazza.
A fakátrányolajok a 38. Árucsoportba tartoznak.
Nem tartoznak ide a kevert alkil-benzolok és alkil-naftalinok, amelyeket benzol és naftalin alkilezésével nyernek és meglehetősen hosszú oldalláncuk van. (3817 vtsz.).
2709: Nyers kőolaj és bitumenes ásványokból előállított nyersolaj
Ide tartozik a nyers kőolaj és a bitumentartalmú ásványokból (pl. palából, mésztartalmú kőzetből, homokból (előállított nyersolaj, vagyis természetes termékek bármilyen összetétellel, amelyeket normál vagy kondenzációs olajrétegekből nyernek vagy bitumentartalmú ásványokból roncsoló lepárlással állítanak elő. Az így nyert nyersolajokat akkor is e vtsz. alá kell osztályozni, hogyha azokat az alábbi eljárásoknak vetették alá:(1) Ülepítés.
(2) Sótalanítás.
(3) Víztelenítés.
(4) Stabilizálás a gőznyomás állandósítására.
(5) A nagyon könnyű frakciók kiválasztása, annak érdekében, hogy a gázoknak az olajrétegekbe való visszavezetésével a nyomást fenntartsák és növeljék a kitermelést.
(6) Az előzőleg, kizárólag fizikai módszerekkel kinyert szénhidrogének hozzáadása a fent említett eljárások során.
(7) Bármilyen kisebb feldolgozás, ha az nem változtatja meg a termék lényeges jellegét.
E vtsz. alá tartozik a gázkondenzátum is, azaz az olyan nyersolaj, amelyet földgáznak a kitermelést azonnal követő stabilizálásával nyernek. Ezzel a kezeléssel - főként hűtés és nyomáscsökkentés útján - nyerik ki a nedves földgázból a kondenzálható (C4 - kb. C20) szénhidrogéneket.
2710: Kőolaj és bitumenes ásványokból előállított olaj, a nyers kivételével; Máshol nem említett olyan készítmény, amely legkevesebb 70 tömegszázalékban kőolajat vagy bitumenes ásványokból előállított olajat tartalmaz, és ez az olaj a készítmény lényeges alkotórésze; Olajhulladék.
- Kőolaj és bitumenes ásványokból előállított olaj (a nyers kivételével); és máshol nem említett olyan készítmény, amely legkevesebb 70 tömegszázalékban kőolajat vagy bitumenes ásványokból előállított olajat tartalmaz, ez az olaj a készítmény lényeges alkotórésze, az olajhulladék kivételével:2710 11 - - Könnyűpárlatok és készítmények
2710 19 - - Más
- Olajhulladék:
2710 91 - - Poliklórozott bifenileket (PCB), poliklórozott terfenileket (PCF) vagy polibrómozott bifenileket (PBB) tartalmazó
2710 99 - - Más
(I) Elsődleges termékek
E vtsz. első része alá tartoznak azok a termékek, amelyek a 2709 vtsz-hoz tartozó Magyarázatban említett eljárásoktól eltérő feldolgozáson mentek keresztül.
Ide tartoznak:
(A) A nyers előpárlat (amelyeknél bizonyos könnyű párlatokat desztillációval már eltávolítottak), valamint a könnyű-, közép- és nehézolajok, amelyeket nyers kőolajokból vagy bitumenes ásványokból nyert nyersolajból frakcionált lepárlással vagy finomítással többé-kevésbé széles frakciókban nyertek. Ezek az olajok többé-kevésbé folyékonyak vagy félig szilárdak, túlnyomó részben nem aromás szénhidrogénekből állnak, mint pl. parafinos, ciklikus (nafténos).
Ilyen termékek:
(1) Könnyűbenzin.
(2) Nehézbenzin.
(3) Petróleum kerozin.
(4) Gázolaj.
(5) Főtőolajok.
(6) Orsóolajok és kenőolajok.
(7) Fehérolaj.
A fent leírt párlatok ide tartoznak még akkor is, ha azokat a szennyeződések eltávolítása érdekében tovább kezelik (pl. savas vagy lúgos kezeléssel, szelektív oldószerekkel, cink-kloriddal, derítő földekkel stb., újra desztillálják), feltéve, hogy ezeknek az eljárásoknak következtében nem keletkeznek vegytiszta vagy kereskedelmi szempontból tiszta, egységes vegyileg meghatározott vegyületek (29. Árucsoport).
(B) Hasonló olajok, amelyekben a nem aromás alkotórészek tömege meghaladja az aromás alkotórészek tömegét. Ezek a szén alacsony hőmérsékleten történő lepárlásával, hidrogénezéssel vagy más eljárással nyerhetők (pl. krakkolással, átalakítással, stb.).
Ide tartoznak a tripropilén, tetrapropilén, di-izobutilén, tri-izobutilén stb. elnevezésű kevert alkilének.
Ezek nem telített aciklikus szénhidrogének (oktilének, nonilének, azok homológjai és izomérjei stb.) és telített aciklikus szénhidrogének keverékei.
Ezeket vagy propilén, izobutilén vagy más etilénes szénhidrogén nagyon alacsony fokú polimerizációjával vagy az ásványolaj krakkolásából származó egyes termékek elválasztásával (pl. frakcionált lepárlásával) nyerik.
A kevert alkiléneket főképpen a kémiai szintéziseknél oldószerként vagy hígítóként használják. Magas oktánszámuk miatt megfelelő adalékokkal egyesíthetők a könnyűbenzinnel.
Nem tartoznak ide azonban a folyékony szintetikus poliolefinek, amelyből 1013 millibar (101,3 kPa) nyomáson 300 °C fokon 60 térfogatszázaléknál kevesebb mennyiséget desztilláltak alacsony nyomású desztillációs módszerrel (39. Árucsoport).
Nem tartoznak ide a túlsúlyban aromás alkotórészeket tartalmazó olajok sem, amelyeket az ásványolaj feldolgozásakor vagy más eljárásoknál nyernek (2707 vtsz.).
(C) A fenti (A) és (B) részben meghatározott olajokat ide kell besorolni akkor is, ha azokhoz különböző anyagokat adagoltak azért, hogy különleges célokra alkalmassá tegyék, feltéve, hogy ezek a termékek legalább 70 tömegszázalékban kőolajat vagy bitumenes ásványokból nyert olajat tartalmaznak, mint lényeges alkotórészt, és ezeket a Nómenklatúra más vtsz-a pontosabban nem határozza meg.
Példák a fent említett típusú termékekre:
(1) Könnyűbenzin, kis mennyiségű kopogásgátlószer-tartalommal (pl. ólom-tetraetil és dibróm-etán) és oxidációt gátló szer tartalommal (pl. parabutil-aminofenol).
(2) Kenőanyagok, kenőolajnak és más termékeknek különböző mennyiségben alkotott keverékei (pl. a kenőtulajdonságokat javító termékek, (mint növényi olajok és zsiradékok) oxidációgátlók, rozsdagátlók, habzást gátló anyagok, mint a szilikonok stb.). Ezek a kenőanyagok lehetnek kevert olajok, (grafit szuszpenziók ásványolajban vagy bitumenes ásványokból nyert olajban) hengerkenőolajok, textilolajok és szilárd kenőanyagok (zsírok), amelyek 10-15 % körüli mennyiségben alumínium, kálcium, lítium, stb. szappant tartalmaznak.
(3) Transzformátor- és áramkörmegszakító-olajok (amelyeket nem kenőképességük miatt
használnak), ezek stabilizált, különlegesen finomított olajok hozzáadott oxidációgátlóval, mint pl. a ditercien-butil-para-krezol.
(4) Vágóolajok, ezeket a vágó szerszámok és a megmunkálás alatt levő anyagok hűtésére használják.
Nehézolajok, 10-15 % körüli mennyiségű emulgáló anyag hozzáadásával (pl. alkáli szulforicinoleát) és mint vizes emulziókat használják.
(5) Tisztító olajok, ezeket motorok, erőgépek és más szerkezetek tisztítására használják. Nehézolajok, amelyek rendszerint kis mennyiségben peptizáló anyagokat tartalmaznak, hogy a gép működése közben keletkező gyanta, szén stb. lerakódások eltávolítását megkönnyítsék.
(6) Öntőminta kikenésére szolgáló olaj, amelyet a kerámiai cikkek, betonoszlopok stb. az öntőformából való eltávolításának megkönnyítésére használnak. Ez nehézolajat tartalmaz, kb. 10 % körüli mennyiségben pedig növényi zsiradékot.
(7) Hidraulikus fékek stb. számára való folyadékok stb., nehézolajokból állnak, amelyekhez kenőképességük javítása érdekében bizonyos anyagokat, oxidációgátló-, rozsdagátló-, habzást gátló hatóanyagokat stb. adagolnak.
(II) Olajhulladék
Az olajhulladék olyan hulladékot jelent, amely főként (az árucsoporthoz tartozó Megjegyzések 2. pontjában meghatározott) kőolajból és bitumenes ásványokból előállított olajat tartalmaz, vízzel keverve is. Ide tartozik: (1) Elsődleges felhasználási céljára már nem alkalmas kőolajhulladék és más olajhulladék (például fáradt kenőolaj, elhasznált hidraulikus olaj és elhasznált transzformátorolaj). Poliklórozott bifenileket (PCB), poliklórozott terfenileket (PCF) vagy polibrómozott bifenileket (PBB) tartalmazó olajhulladék, amely általában úgy keletkezik, hogy az ilyen vegyi anyag kifolyik az olyan elektromos berendezésekből, mint a hőcserélő, transzformátor vagy a sebességváltóból;
(2) Ásványolaj termékek tárolására szolgáló tartályok iszapja (üledéke), amely főként ilyen olajokat és nagy koncentrációban olyan adalékokat (például vegyi anyagokat) tartalmaz, amelyeket az elsődleges termék előállítása során használtak; és
(3) Olajhulladék vízzel alkotott emulziója vagy keveréke, amely például olaj kiömlésekor, az olajtartályok mosásakor vagy a szerszámgépekkel végzett műveletek során vágóolaj alkalmazásakor keletkezik.
Nem tartoznak ide:
(a) Ólmozott benzin vagy ólomtartalmú kopogásgátló szerek tárolására szolgáló tartályokból származó ólmozott benzin iszapja (üledéke) és ólomtartalmú kopogásgátló szerek iszapja (üledéke), amely főként ólmot, ólomvegyületeket és vasoxidot tartalmaz. Ezeket az iszapokat (üledékeket) általában ólom vagy ólomvegyületek visszanyerésére használják és gyakorlatilag nem tartalmaznak kőolajat (2620 vtsz.).(b) Azok a készítmények, amelyek 70 tömegszázaléknál kisebb mennyiségben tartalmaznak kőolajat vagy bitumenes ásványból nyert olajat, pl. a textilzsírozó vagy olajozó készítmények és más kenőanyag készítmények (3403 vtsz.) és a 3819 vtsz. alá tartozó hidraulikus fékfolyadékok.
(c) Azok a készítmények, amelyek kőolajat vagy bitumenes ásványból nyert olajat tartalmaznak bármilyen arányban (akár 70 tömegszázalékot meghaladó mennyiségben is) és más vtsz. ezeket pontosabban meghatározza, vagy azok, amelyeknek nem a kőolaj vagy bitumenes ásványból nyert olaj a lényeges alkotórésze. Ilyenek a 3403 vtsz. alá tartozó rozsdásodásgátló készítmények is, amelyek benzinben oldott lanolinból állnak, de a meghatározó alkotórészük a lanolin és a benzin csupán oldószerként szolgál, és használat után elpárolog. Ilyenek még a fertőtlenítő, rovarirtó, gombaölő stb. szerek (3808 vtsz.), az ásványolajokhoz használt adalékanyagok (3811 vtsz.), összetett oldószerek és hígítók lakkokhoz (3814 vtsz.) és a 3824 vtsz. alá tartozó készítmények mint pl. benzinmotorokhoz indítófolyadék, amely dietil-étert, 70 vagy több tömegszázalékban kőolajat és más anyagokat tartalmaz, de a meghatározó alkotórésze a dietil-éter.
2711 Földgáz és gáz-halmazállapotú más szénhidrogén
- Cseppfolyós halmazállapotú:2711 11 - - Természetes gáz
2711 12 - - Propán
2711 13 - - Butánok
2711 14 - - Etilén, propilén, butilén és butadién
2711 19 - - Más
- Gáz halmazállapotú:
2711 21 - - Természetes gáz
2711 29 - - Más
Ide tartoznak a nyers, gáz-halmazállapotú szénhidrogének, amelyeket természetes gázként vagy kőolajból nyernek, vagy vegyileg állítanak elő. A metán és a propán vegyileg tiszta állapotban is ide tartozik.
Ezek a szénhidrogének 15 °C foknál és 1013 millibar (101,3 kPa) nyomás alatt gáz-halmazállapotúak.
Behozhatók nyomás alatt fémtartályokban folyékony halmazállapotban, biztonsági okokból, erős szagú anyagok kis mennyiségben történő hozzáadásával, hogy jelezze a szivárgást.
Elsősorban a következő gázok tartoznak ide, cseppfolyósítva is:
I. Metán és propán, vegytisztán is.
II. Etán és etilén 95 %-ot el nem érő tisztaságban (a 95 %-os vagy nagyobb tisztaságú etán és etilén a 2901 vtsz. alá tartozik).
III. Propén (propilén) 90 %-ot el nem érő tisztaságban (a 90 %-os vagy nagyobb tisztaságú propén a 2901 vtsz. alá tartozik).
IV. Bután, 95 %-nál kevesebb normálbután (n-bután) és 95 %-nál kevesebb izobután tartalommal. (A 95 % vagy több butánt vagy izobutánt tartalmazó bután a 2901 vtsz. alá tartozik).
V. Butén (butilén) és butadién 90 %-ot el nem érő tisztaságban. (A 90 %-os vagy nagyobb tisztaságú bután és butadién a 2901 vtsz. alá tartozik.)
VI. A propán és bután egymás közötti keverékei.
A fent említett százalékokat a gáz-halmazállapotú termékek és a cseppfolyósított termékek tömegére vonatkoztatva számolják.
Nem tartozik ide:
(a) Az egységes vegyileg meghatározott szénhidrogének (a metán és a propán kivételével), vegyileg vagy kereskedelmi szempontból tiszta állapotban (2901 vtsz.). (Ha az ilyen szénhidrogénekhez szagosító anyagokat adagoltak, akkor lásd a 29. Árucsoporthoz tartozó Általános rendelkezések A) részének ötödik bekezdését. Az etánra, etilénre, propilénre, butánra, buténre és butadiénre vonatkozó speciális tisztasági kritériumot a fenti II. III. IV. és V. pontok tartalmazzák.)(b) Cseppfolyós bután öngyújtó vagy hasonló gyújtók töltéséhez vagy újratöltéséhez 300 cm3 őrtartalmat meg nem haladó tartályban (kivéve az öngyújtó- és hasonló gyújtóalkatrészeket) (3606 vtsz.).
(c) Cseppfolyós butánt tartalmazó, öngyújtó vagy hasonló gyújtó alkatrész (9613 vtsz.).
2712 Vazelin, paraffinviasz, mikrokristályos kőolajviasz, paraffingács, ozokerit, lignitviasz, tőzegviasz, más ásványi viasz és szintézissel vagy más eljárással előállított hasonló termék, színezve is
2712 10 - Vazelin2712 20 - Paraffinviasz 0,75 tömegszázaléknál kisebb olajtartalommal
2712 90 - Más
(A) Vazelin
A vazelin zsíros tapintású, fehér, sárgás vagy sötétbarna színű anyag.
Egyes nyers kőolajok lepárlásának maradékaiból, vagy magas viszkozitású kőolajoknak és ilyen maradékoknak összekeverésével, vagy paraffinviasznak vagy cerezinnek megfelelően finomított ásványolajjal való keverékéből nyerik. Ide tartozik a nyers vazelin (néha petrolátumnak nevezik), színtelenítve vagy finomítva és a szintézissel nyert vazelin is.
Az e vtsz. alá tartozó vazelin rotációs hőmérővel meghatározott (ASTM D 938) dermedési pontja nem lehet alacsonyabb 30 °C, a sűrűsége 70 °C-on 0,942 g/cm3-nél kisebb, "az összegyúrt állapotban mért kúp penetráció", ASTM D 217 (*)módszerrel meghatározva, 25 °C-on 350 alatt van, a kúp-penetráció 25 °Con, ATSM D 937 módszerrel meghatározva 80-nál nem lehet kisebb.
Nem tartozik viszont ide a kiskereskedelmi forgalom számára kiszerelt, bőrápolásra szolgáló vazelin (3304 vtsz.).
(B) Paraffinviasz, mikrokristályos kőolaj viasz, paraffin-gács, ozokerit, lignitviasz, tőzegviasz, más ásványi viaszok és szintézissel vagy más eljárással előállított hasonló termék, színezve is.
A paraffinviasz szénhidrogénviasz, amelyet kőolajból, továbbá palából vagy más bitumentartalmú ásványokból kivont olajnak egyes párlataiból nyernek. Ez a viasz áttetsző, fehér vagy sárgás színű és viszonylag jellegzetes kristályos szerkezetű.
A mikrokristályos kőolaj viasz is szénhidrogénviasz, amelyet kőolaj maradékokból és vákuumban lepárolt kenőolajok frakcióiból vonnak ki. Opálosabb, mint a paraffinviasz és finomabb, kevésbé látható kristályos szerkezetű. Rendszerint magasabb az olvadáspontja, mint a paraffinviasznak. Állaga a lágytól és képlékenytől a keményig és törékenyig, színe pedig a sötétbarnától a fehérig változik.
Az ozokerit természetes ásványi viasz. Tisztítva cerezin néven ismert.
Montan (lignit-) viasz és a "montanszurok" néven ismert termék, barnaszénből kivont észterviasz. Nyers állapotban kemények és sötét színűek, de finomítva lehetnek fehérek is. A tőzegviasz fizikailag és kémiailag a barnaszénviaszhoz hasonló, de kissé lágyabb.
(*) Ha a minta túl keménynek bizonyul ahhoz, hogy "összegyúrják", az "összegyúrt állapotban mért kúppenetráció" módszerét (ASDM D 217) elhagyják és a mintát közvetlenül kúppenetráció módszerrel (ASDM D 937) vizsgálják.
Az ide tartozó többi ásványi viaszt ("gács", lágyviasz és pikkelyviasz), a kenőolajok viasztalanításával nyerik.
Ezek kevésbé finomítottak és nagyobb olajtartalmúak, mint a paraffinviasz. Színük a fehértől a világosbarnáig változik.
E vtsz. alá tartoznak az itt felsoroltakhoz hasonló termékek is, amelyeket szintézissel vagy bármilyen más eljárással nyertek (pl. a szintetikus paraffinviasz és a szintetikus makrokristályos viasz). Azonban a magas polimerszámú viaszok, mint a polietilén viasz nem ide, hanem a 3404 vtsz. alá tartozik.
Az ide tartozó viaszok lehetnek nyersek vagy finomítottak, egymással kevertek vagy színezettek is. Ezeket gyertyák (különösen a paraffinviaszt), fényezőanyagok stb. készítésére és szigetelőanyagként, textilek kikészítésére, gyufák átitatására, rozsdásodásgátló szernek stb. használják.
Az alábbiakban felsorolt termékeket azonban a 3404 vtsz. alá kell besorolni:
(a) Azokat a mesterséges viaszokat, amelyeket (lignitviasz) vagy más ásványi viasz vegyi átalakításával nyernek.
(b) Azokat a keverékeket, amelyek emulgálás és oldószertartalom nélkül az alábbi anyagokból állnak:
(I) Az e vtsz. alá tartozó viaszok állati viaszokkal (spermacettel is), növényi viaszokkal vagy mesterséges viaszokkal keverve.
(II) Az e vtsz. alá tartozó viaszok zsiradékokkal, gyantákkal, ásványi anyagokkal vagy egyéb anyagokkal keverve, feltéve, hogy azok viasz jellegűek.
2715 Természetes aszfaltot, természetes bitument, ásványolaj bitument, ásványolaj bitument, ásványi kátrányt vagy ásványi kátrányszurkot tartalmazó bitumenes keverék (pl. bitumenes masztix, lepárlási maradvány)
Az ide tartozó bitumenes keverékek:
(1) Lepárlási maradvány (cut-back), amely általában 60 %-ban vagy nagyobb mértékben bitument tartalmazó oldat. Útburkolásra használják.
(2) Vizes emulziók vagy stabil szuszpenziók aszfaltból, bitumenből, szurokból vagy kátrányból, ezeket elsősorban útburkolásra használják.
(3) Aszfaltmasztix és más bitumentartalmú masztix, valamint hasonló bitumentartalmú keverék, amely olyan ásványi anyagokat is tartalmaz, mint a homok vagy az azbeszt. Ezeket az anyagokat tömítésre, vagy mint öntő anyagot, stb. használják.
Az itt említett anyagok besorolását nem befolyásolja, ha tömb alakra stb. agglomerálják, amelyeket felhasználás előtt újból fel kell olvasztani, de nem osztályozhatók ide a szabályos alakú készáruk (mint járda szegélykő, lap és zsindely: 6807 vtsz.).
Nem tartoznak ide:
(a) Kátrányozott makadám (összezúzott kövek kátránnyal összekeverve: 2517 vtsz.).
(b) Dolomit, kátránnyal agglomerálva (2518 vtsz.).
(c) Szuroknak kreozot olajjal vagy más kőszénkátrány lepárlási termékekkel alkotott keveréke (2706 vtsz.).
(d) Dehidrált és porított, vízben diszpergált természetes bitumen, amelyhez kis mennyiségű emulgeálószert (felületaktív anyagot) adtak kizárólag a megóvás, a kezelés és a szállítás megkönnyítése érdekében (2714 vtsz.).
(e) Bitumentartalmú festék és kence (3210 vtsz.), amely abban különbözik az e vtsz. alá tartozó egyes keverékektől például, hogy nagyobb a töltőanyag (ha ilyet használnak) finomsága, egy vagy több filmképző anyagot tartalmazhat (a bitumen, az aszfalt, a szurok és a kátrány kivételével), a festék és lakkfajtáknak (a levegő hatásának kitéve) gyorsabban szárad, a kialakult filmréteg vastagsága és a keménysége is jobb.
(f) A 3403 vtsz. alá tartozó kenőanyagok.
2901: Szénhidrogének és ezek halogén-, szulfo- nitro-, vagy nitrozoszármazékai
2901 Aciklikus szénhidrogének2901 10 - Telített
- Telítetlen:
2901 21 - - Etilén
2901 22 - - Propilén (propén)
2901 23 - - Butilén (butén) és izomerjei
2901 24 - - 1,3 -butadién és izoprén
2901 29 - - Más
Az aciklikus szénidrogének csak szenet és hidrogént tartalmazó vegyületek, amelyek szerkezetükben gyűrűt nem tartalmaznak. Két kategóriába sorolhatók:
(A) Telített aciklikus szénhidrogének.
(B) Telítetlen aciklikus szénhidrogének.
(A) telített aciklikus szénhidrogének
Ezek a vegyületek, amelyeknek általános képlete (CnH2n+2) homológ sort képeznek. Ezek a természetben gyakran előfordulnak, és a kőolaj leglényegesebb összetevői.Az alap szénhidrogén a metán (CH4) egy szénatommal. A metán és a propán is (C3H8), amelynek három szénatomja van, azonban tiszta állapotban is a 2711 vtsz. alá sorolandó be.
Ide tartozó telített aciklikus szénhidrogének például a következők:
(1) Etán (C2H6) két szénatommal.
E vtsz. alá tartozik a legalább 95 vagy azt meghaladó térfogatszázalék tisztaságú etán. Az ennél alacsonyabb tisztaságú nem tartozik ide (2711 vtsz.).
(2) Bután (C4H10) négy szénatommal.
(3) Pentán, öt szénatommal.
(4) Hexán, hat szénatommal.
(5) Heptán, hét szénatommal.
(6) Oktán, nyolc szénatommal.
(7) Nonán, kilenc szénatommal.
(8) Dekán, tíz szénatommal.
(9) Pentadekán, tizenöt szénatommal.
(10) Triakontán, harminc szénatommal.
(11) Hexakontán, hatvan szénatommal.
Valamennyi ilyen telített szénhidrogén vízben oldhatatlan. Normál hőmérséklet és nyomás alatt az olyan szénhidrogének, amelyek legfeljebb 4 szénatomot tartalmaznak gázneműek; azok, amelyek 5-15 szénatomot tartalmaznak, folyékonyak; a magasabb szénatom tartalmú szénhidrogének általában szilárdak.
Az ilyen szénhidrogén molekulákban egy vagy több hidrogénatom helyettesíthető alkil gyökökkel (pl. metil, etil, propil); így az izobután (2-metil-propán, trimetil-metán) molekulaképlete ugyanaz, mint a normál butáné.
Az e vtsz. alá tartozó szénhidrogének közül az iparban és a kereskedelemben a legfontosabb szénhidrogén az etán- és butángáz, amelyek a természetes kőolajban és a földgázban találhatók meg.
Ezek a telített aciklikus szénhidrogének csak elkülönített, vegyileg meghatározott vegyületek formájában sorolhatók e vtsz. alá, akár kőolaj és földgáz finomításával, akár szintetikus eljárással keletkeztek (az etán tisztasági kritériumára vonatkozóan lásd a fenti (1) pontot). Nem tartozik azonban e vtsz. alá a nyers, finomítatlan bután, a finomítatlan ásványolaj-gázok és a 2711 vtsz. alá tartozó hasonló finomítatlan gáznemű szénhidrogének.
(B) Telítetlen aciklikus szénhidrogének
Ezek a telítetlen szénhidrogének kettő, négy, hat stb. hidrogénatommal kevesebbet tartalmaznak, mint ugyanazon számú szénatomot tartalmazó telített aciklikus szénhidrogének. Ezen szénhidrogének molekulái kettős vagy hármas kötést tartalmaznak.(1) Olefinek (monoetilén szénhidrogének)
Ezek a vegyületek homológ sorozatot képeznek, amelynek tagjai a CnH2n általános képlettel ábrázolhatók.
Számos szerves anyag termikus bomlása, krakkolása által nyert termékben találhatók (világítógáz, a kőolaj hőbontásának termékei, stb.); szintetikus eljárással is előállíthatók.
(a) A sorozat első tagjai gáz halmazállapotúak, ezek a következők:
(I) Etilén (etén) (C2H4). Színtelen gáz, enyhén éterre emlékeztető illatú és erős érzéstelenítő hatású.
Igen sok szerves vegyület előállítására használják (pl. etilén-oxid, etil-benzol, szintetikus etanol, polietilén).
E vtsz. alá a 95 vagy ezt meghaladó térfogatszázalék tisztaságú etilén tartozik. Az ennél alacsonyabb tisztaságú nem tartozik ide (2711 vtsz.).
(II) Propilén (propén) (C3H6). Színtelen, nagyon gyúlékony gáz, amely fojtószerként használatos.
E vtsz. alá tartozik a 90 vagy ezt meghaladó térfogatszázalék tisztaságú propilén (propén) tartozik. Az ennél alacsonyabb tisztaságú nem tartozik ide (2711 vtsz.).
(III) Butilén (butén) (C4H8).
Ezek a telítetlen aciklikus szénhidrogének csak elkülönített, vegyileg meghatározott vegyületek formájában sorolhatók e vtsz alá. De nem tartoznak ide a 2711 vtsz. alá tartozó finomítatlan szénhidrogéngázok.
A kereskedelemben ezek a termékek folyékony állapotban, nyomás alatt fordulnak elő.
(b) Az öt-tizenöt szénatomot tartalmazó olefinek folyékonyak. Ezek közül a legfontosabbak:
(I) Pentének (amilének).
(II) Hexilének.
(III) Heptilének.
(IV) Oktilének.
(c) A több mint 15 szénatomot tartamazóak szilárdak.
(2) Diolefinek (polietilén szénhidrogének)
A sorozat tagjai molekulájukban két vagy több kettős kötést tartalmaznak.
Ilyenek:
(a) Propadién (allén) (C3H4)
(b) Buta-1,2-dién (1,2-butadién, metilallén) (C4H6)
(c) Buta-1,3-dién (1,3-butadién) (C4H6), színtelen, nagyon gyúlékony gáz, és
(d) 2-metilbuta-1,3-dién (izoprén) (C5H8) színtelen, nagyon gyúlékony folyadék.
(3) Acetilén homológsorozat
Ezek a telítetlen szénhidrogének vagy egy (monoacetilének, általános képlete CnH2n-2), vagy több hármas kötést tartalmaznak a molekulában (poliacetilének).
A legfontosabb termék az acetilén (C2H2), jellegzetes szagú, színtelen gáz. Az acetilén igen sok vegyi termék alapanyaga (pl. ecetsav, aceton, izoprén, klórecetsav, etanol).
Akkor is ide tartozik, ha acetonban oldva, nyomás alatt, kovafölddel burkolt különleges acél-hengerekben mutatják be. (lásd az árucsoporthoz tartozó Megjegyzések 1. e) pontját).
A sorozat más tagjai:
(a) Propin (allilén, metilacetilén).
(b) Butin (etilacetilén).
(4) Etilén-acetilén szénhidrogének
Molekuláikban mind etilén, mind acetilén kötést tartalmaznak. A legfontosabb ezek közül a vinil-acetilén (acetilén, amelyben egy hidrogén atomot egy vinilcsoport helyettesít) és a metil-vinil-acetilén (amelyben mindkét hidrogén atomot helyettesítik, egyiket egy vinilcsoporttal és a másikat egy metilcsoporttal).
2902 Ciklikus szénhidrogének
- Ciklánok, ciklének és cikloterpének:2902 11 - - Ciklohexán
2902 19 - - Más
2902 20 - Benzol
2902 30 - Toluol
- Xilolok:
2902 41 - - Orto-xilol
2902 42 - - Meta-xilol
2902 43 - - Para-xilol
2902 44 - - Xilolizomerek keveréke
2902 50 - Sztirol
2902 60 - Etil-benzol
2902 70 - Kumol
2902 90 - Más
A ciklikus (gyűrűs) szénhidrogének csak szenet és hidrogént tartalmazó vegyületek, amelyeknek szerkezetében legalább egy gyűrű található. Három kategóriába sorolhatók:
(A) Ciklánok és ciklének.
(B) Cikloterpének.
(C) Aromás szénhidrogének.
(A) Ciklánok és ciklének.
Ezek gyűrűs (ciklikus) szénhidrogének, a telített monociklikus ciklánok általános képlete CnH2n, a policiklikus ciklánok vagy a telítetlenek (ciklének) általános képlete CnH2n-x, (amelyben az x lehet 2,4,6, stb.).(1) Monociklikus ciklánok például a bizonyos kőolajakban található polimetilének és a nafta szénhidrogének; ezekre példák:
(a) Ciklopropán (C3H6) (gáz).
(b) Ciklobután (C4H8) (gáz).
(c) Ciklopentán (C5H10) (folyadék).
(d) Ciklohexán (C6 H12) (folyadék).
(2) A policiklikus ciklánok közé tartozik:
(a) Dekahidro-naftalin (C10H18), színtelen folyadék festékek és lakkok, fényesítőszerek stb. oldásához használják.
(b) Hídkötésű vegyületek, mint l, 4, 4a, 5, 6, 7, 8, 8a-oktahidro-exo-l,4-endo-5,8-dimetano-naftalin (C12H16), amely a HEOD rovarirtó alapanyaga.
(c) "Rács" szerkezetű vegyületek, mint a pentaciklo [5.2.1.02,6.03,9.05,8] dekán (C10H12), amelyből a dodekánkloropentaciklo [5.2.1.02,6.03,9.05,8] dekán származik.
(3) Ciklének a következők:
(a) Ciklobután (C4H6), gáz.
(b) Ciklopentén (C5H8), folyadék.
(c) Ciklohexén (C6H10), folyadék.
(d) Ciklo-oktatetrán (C8H8), folyadék.
(e) Azulén (C10H8), szilárd.
Nem tartozik azonban e vtsz alá a szintetikus karotin, amelyet a 3204 vtsz. alá kell besorolni.
(B) Cikloterpének.
Ezek a szénhidrogének általános kémiai felépítésben nem különböznek a ciklén csoporttól és az általános képletük (C5H8)n, ahol az n lehet 2 vagy annál nagyobb egész szám. Ezek a természetben a növényvilágban, mint szagos illékony folyadékok fordulnak elő, például:(1) Pinén, a terpentinolaj, fenyőolaj, a fahéjolaj, stb. alkotóeleme; színtelen folyadék.
(2) Kámfor (kamfén), szerecsendiómag-olaj, petitgrain-olaj, stb. alkotórésze.
(3) Limonén, a citromfélék gyümölcsének olajában található; a dipentén a limonén optikai izomérjeinek keveréke. A finomítatlan dipentén nem tartozik ide (3805 vtsz.).
Nem tartoznak e vtsz alá az illóolajok (3301 vtsz.), és a mézga-, fa- vagy szulfátterpentin és más terpénolajok, amelyeket tűlevelű fáknak desztillációjával vagy más eljárással nyernek (3805 vtsz.).
(C) Aromás szénhidrogének.
Ezek a vegyületek egy vagy több kondenzált vagy nem kondenzált benzolgyűrűből állnak, a benzol olyan szénhidrogén, amely 6 szénatomból és 6 hidrogénatomból áll, amelyek 6 (CH) csoportban úgy vannak elrendezve, hogy azok egy hatszögű gyűrűt alkotnak.(I) Szénhidrogén csak egy benzolgyűrűvel. Ehhez a benzol és annak homológjai tartoznak.
(a) Benzol (C6H6). Világító gázban, néhány kőolajban és számos szénben gazdag szerves vegyület (szén, lignit stb.) száraz lepárlásának folyékony származékában fordul elő; nyerhető még nyíltszénláncú szénhidrogének ciklizálásával. Tiszta állapotban színtelen, mozgékony, fénytörő folyadék, illékony és gyúlékony, főszeres szagú. Jól oldja a gyantákat, zsírokat, illóolajokat, gumit stb. Benzolból szintézissel számos termék nyerhető.
E vtsz. alá a 95 vagy ezt meghaladó tömegszázalék tisztaságú benzol tartozik. Az alacsonyabb tisztaságú benzol nem tartozik ide (2707 vtsz.).
(b) Toluol (metil-benzol) (C6H5CH3). Benzolszármazék, amelyben a hidrogén egy atomját metilcsoport helyettesíti. Könnyű kátrányolaj desztillálásával vagy nyíltszénláncú szénhidrogének ciklizálásával nyerhető. Színtelen, mozgékony, fénytörő, gyúlékony folyadék, a benzolhoz hasonló illata van.
E vtsz. alá a 95 vagy ezt meghaladó tömegszázalék tisztaságú toluol tartozik. Az alacsonyabb tisztaságú toluol nem tartozik ide (2707 vtsz.).
(c) Xilol (dimetil-benzol, C6H4(CH3)2). Benzol származék, amelyben a hidrogén két atomját két metilcsoport helyettesíti. Három izomerje van: orto-xilol, meta-xilol és para-xilol. A xilol tiszta, gyúlékony folyadék, a könnyű kátrányolajban található.
E vtsz. alá minden xilolizomert együttvéve - a 95 vagy azt meghaladó tömegszázalékban xilolizomereket tartalmazó xilol tartozik. Az alacsonyabb tisztaságú nem tartozik ide (2707 vtsz.).
(d) A csoport más aromás szénhidrogénjeit egy benzolgyűrű, továbbá egy vagy több nyílt vagy zárt oldallánc képezi; ilyenek:
(1) Sztirol (C6H5.CH=CH2). Főként műanyagok (polisztirol) és szintetikus gumik készítésénél használt, színtelen olajos folyadék.
(2) Etil-benzol (C6H5.C2H5). Színtelen, gyúlékony, mozgékony folyadék, a kátrány tartalmazza, általában benzolból és etilénből állítják elő.
(3) Kumol C6H5.CH(CH3)2). Színtelen folyadék, néhány ásványolajban fordul elő. Főleg fenol, aceton, metilsztirol előállítására vagy oldószerként használják.
(4) Para-kumol CH3C6H4.CH(CH3)2). Számos illóolajban bőségesen fordul elő. Színtelen, kellemes illatú folyadék.
A nyers para-kumol nem tartozik ide (3805 vtsz.).
(5) Tetra-hidro-naftalin (tetralin) (C10H12). A naftalin katalitikus hidrogénezésével nyerik.
Színtelen folyadék, a terpénhez hasonló szagú, oldószerként, stb. használják.
(II) Szénhidrogének két vagy több nem kondenzált benzolgyűrűvel; ilyenek:
(a) Bifenil (C6H5.C6H5). Fénylő fehér színű kristály, kellemes illatú; felhasználják főleg klórozott származékok készítésére (lágyítószerek), hőtőanyagnak (egyedül vagy difenil-éterrel keverve) és az atomreaktorban, mint neutron lassítót.
(b) Difenil-metán (C6H5.CH2.C6H5). Szénhidrogén, metiléncsoporttal (CH2) összekapcsolt két benzolgyűrűvel. Színtelen tők alakjában kristályosodik, germániumra emlékeztető, erős illatú; szerves szintézisekben használják.
(c) Trifenil-metán (CH(C6H5)3). Metán, amelynél a hidrogén három atomját három benzolgyűrű helyettesíti.
(d) Terfenilek. A kevert terfenil izomereket hőtőanyagnak és az atomreaktorban, mint neutronlassítót használják.
(III) Szénhidrogének két vagy több kondenzált benzolgyűrűvel
(a) Naftalin (C10H8). Két benzolgyűrű kondenzálásából származik. Előfordul kátrányban, kőolajban, világítógázban, a lignitkátrányban, stb. Finom, fehér színű pikkelyekben kristályosodik, jellegzetes illatú.
E vtsz. alá tartozó naftalin kristályosodási pontja 79,4 °C vagy annál magasabb. Az alacsonyabb tisztaságú naftalin nem tartozik ide (2707 vtsz.).
(b) Fenantrén (C14H10). Három benzolgyűrű kondenzálásából származik. A kátrány lepárlásának egyik terméke; finom, színtelen, fluoreszkáló kristályok.
A fenantrén csak elkülönített, vegyileg meghatározott vegyület formájában, tiszta vagy kereskedelmileg tiszta állapotban tartozik e vtsz. alá. Finomítatlan állapotban nem tartozik ide (2707 vtsz.).
(c) Antracén (C14H10). Ugyancsak három benzolgyűrű kondenzálásából származik és a kátrányban található. Színtelen kristály vagy sárgás színű por alakjában fordul elő és bíborkékesen fluoreszkál.
E vtsz. alá a 90 vagy ezt meghaladó tömegszázalék tisztaságú antracén tartozik. Az alacsonyabb tisztaságú antarcén nem tartozik ide (2707 vtsz.).
Ugyancsak ebbe a csoportba tartoznak a következő szénhidrogének:
(1) Acenaftén.
(2) Metil-antracén.
(3) Fluorén.
(4) Fluorantén.
(5) Pirén.
Nem tartoznak e vtsz. alá azok a dodecil-benzolok és azok a nonil-naftalinok, amelyek vegyes alkilaril vegyületek (3817 vtsz.).
3403 Kenőanyagok (beleértve a kenőanyagokon alapuló vágóolajat, a csavar vagy csavaranya meglazítására szolgáló, rozsdásodás gátló vagy korrózió gátló és az öntvényforma kenő készítményeket is), és textil, bőr, szőrme vagy más anyagok olajos vagy zsíros kikészítéséhez használt készítmények, de fő alkotóként 70 tömegszázaléknál kevesebb kőolaj- vagy bitumenes ásványokból előállított olajtartalommal
- Kőolaj- vagy bitumenes ásványokból előállított olajtartalommal:
3403 11 - - Textil, bőr, szőrme vagy más anyagok kezelésére használt készítmények
3403 19 - - Más
E vtsz. alá tartoznak többek között az alább felsorolt, elkészített keverékek, feltéve, hogy nem tartalmaznak fő alkotóként 70, vagy ennél több tömegszázalékban bitumenes ásványból nyert olajat vagy kőolajat (lásd a 2710 vtsz.-ot):
(A) Kenőanyag készítmények, amelyeket abból a célból alkalmaznak, hogy csökkentsék a gépek, gépjárművek, repülőgépek vagy egyéb szerkezetek, készülékek vagy műszerek mozgó alkatrészei közötti súrlódást. Az ilyen kenőanyagok rendszerint állati, növényi vagy ásványi olajokból, zsiradékokból állnak vagy ezeken alapulnak, gyakran adalékanyagok (pl. grafit, molibdén-diszulfid, talkum, korom, kalcium vagy egyéb fémszappan, szurok vagy rozsdavédő, oxidációt gátló anyagok stb.) hozzáadásával. Ide tartoznak azonban azok a szintetikus kenőanyag készítmények is, amelyek pl. dioktil-, vagy dinonilszebacátokon, foszforésztereken, poliklorbi-fenileken, poli-oxietilénen (polietilén glikolon) vagy poli-oxipropilénen (polipropilén glikolon) alapulnak. Ezek szintetikus kenőanyagok, amelyek magukban foglalják a szilíciumon vagy sugárhajtású repülőgépek kenőolaján (vagy szintetikus kenőolaján) alapuló "zsírokat", amelyek arra szolgálnak, hogy speciális feltételek között működjenek (pl. tűzálló kenőanyagok, precíziós műszerek csapágyainak vagy sugármeghajtású motorok kenőanyagai).
(B) Olajozó (kenő-) készítmények, amelyeket a dróthúzásnál használnak abból a célból, hogy megkönnyítsék az anyag csúszását a szerszámon keresztül. Ezek: egyes vizes faggyú emúlziók és kénsav; nátrium szappan, alumínium sztearát, ásványolajok és víz keverékei, olajok, zsírok és szulfo-oleátok keverékei: kalciumszappanok és mész por alakú keverékei.
(C) Vágóolaj-készítmények. Ezek rendszerint állati, növényi vagy ásványi olajokon alapulnak, gyakran felületaktív szereket adnak hozzá.
Azok a készítmények (pl. ásványolaj-szulfonát alapú vagy egyéb felületaktív termékek), amelyek vágóolajok előállítására szolgálnak, de rendszerint alkalmatlanok arra, hogy erre a célra közvetlenül felhasználhassák, nem tartoznak ide (3402 vtsz.).
(D) Csavar és csavaranya meglazítására szolgáló készítmények. Ezek a készítmények csavarok, csavaranyák vagy egyéb részek meglazítására szolgálnak. Ezek általában főként kenőolajokból állnak és tartalmazhatnak szilárd kenőanyagokat, oldószereket, felületaktív anyagokat, rozsdaeltávolítókat stb. is.
(E) Rozsdagátló vagy korróziógátló készítmények, amelyek főként kenőanyagokból állnak.
(F) Kenőanyag alapú formakenő készítmények, a különböző iparágakban használnak (pl. műanyag, gumi, építő, öntő) mint:
(1) Ásványi, növényi vagy állati olajok vagy más zsíranyagok (a szulfonáltak, oxidáltak vagy
hidrogenizáltak is) keverve vagy emulgálva, viasszal, lecitinnel, vagy oxidálást gátlókkal.
(2) Szilikonzsírt vagy -olajat tartalmazó keverékek.
(3) Porított grafit, talkum, csillám, bentonit vagy alumínium olajokkal, zsírosanyagokkal, viaszokkal stb. keverékei.
Nem tartoznak ide azonban az állati vagy növényi zsírból vagy olajból készült ehető keverékek vagy készítmények, amelyet forma kenő készítményként használnak (pl. a sütőiparban használt sütőforma kenő olajok) (1517 vtsz.).
(G) Textil, bőr, nyersbőr, szőrme stb. kenésére, olajozására vagy zsírozására szolgáló készítmények.
Ezeket a termékeket textilrostoknak fonáskor történő kenésére vagy puhítására, bőr "kipárnázására" stb. használhatják. Ilyenek például: ásványi olaj vagy zsíros anyag keveréke felületaktív anyagokkal (pl. szulforicin-oleátokkal); vízben oldódó textil kenőkészítmények, amelyek nagy arányban felületaktív anyagot tartalmaznak ásványi olajokkal és egyéb vegyszerekkel együtt.
E vtsz. alá tartoznak még:
(1) Ásványi olajban stabilizált molibdén-diszulfid szuszpenziók, amely legalább 70 tömegszázalékban ásványolajat tartalmaznak kis mennyiségben motorkenőolajat stb. adnak hozzá kizárólag speciális kenőtulajdonsága miatt, de a fő alkotórész a molibdéndiszulfid.
(2) Lanolin alapú, rozsdásodás gátló készítmények, és lakkbenzinben oldva, még akkor is, ha a lakkbenzin tartalma 70 vagy ennél több tömegszázalék.
(3) Nem keményedő paszták, amelyek vazelinből és kalciumszappanokból állnak és kenésre és kötések és csavarmenetek tömítésére használják vákuum, fék (légfék) egységek összeszerelése során.
Nem tartozik e vtsz. alá továbbá:
(a) A mesterséges degras (1522 vtsz.).
(b) A humán- vagy állatgyógyászati felhasználásra szánt gél készítmény, amelyet sebészeti műtéteknél vagy fizikai vizsgálatoknál a test egyes részein síkosító anyagként vagy a test és az orvosi műszer között közvetítő anyagként alkalmaznak (3006 vtsz.).
(c) A 3810 vtsz. alá tartozó kolloid vagy fél-kolloid grafit vagy grafit paszta).
(d) A szíjáttételhez csúszásgátló készítmény (3824 vtsz.) és a 3824 vtsz. alá tartozó rozsdásodás gátló készítmény.
3811 Kopogásgátló szerek, antioxidánsok, gyantásodásgátlók, viszkozitást javítók, korroziógátló készítmények és egyéb elkészített adalékanyagok ásványolajhoz (beleértve a benzinhez valót) vagy egyéb, azonos céllal ásványolajként használt folyadékhoz
- Kopogásgátló szerek:
3811 11 - - Ólomvegyület alapúak
3811 19 - - Más
- Kenőolaj-adalékok:
3811 21 - - Kőolaj- vagy bitumenes ásványolajokból nyert olajtartalommal
3811 29 - - Más
3811 90 - Más
Ezeket a készítményeket az ásványolajokhoz vagy egyéb, hasonló céllal használt folyadékokhoz használják, hogy megszüntessék vagy csökkentsék a nem kívánatos tulajdonságokat vagy erősítsék a kívánt tulajdonságokat.
(A) Elkészített adalékanyagok ásványolajokhoz
1.- Nyers ásványolajhoz adalékanyagok. Ide tartoznak a korróziógátló adalékanyagok, amelyeket a nyers ásványolajhoz adagolnak, hogy megvédjék a fémszerkezeteket különösen a desztillációs (lepárló) oszlopot. Ezek aktív alkotórésze amino-típusú hatóanyag, amely főleg imidazolinból származik.
2.- Benzinhez való adalékanyagok. Ezek:
(a) Kopogásgátló készítmények, amelyek lelassítják az üzemanyag égését, hogy megakadályozzák az idő előtti gyújtást és így megelőzzék a kopogást. Ezek rendszerint ólom-tetrametil vagy ólomtetraetil vegyületeken alapszanak és pl. 1,2-dibrómetánt vagy monoklór-naftalint is tartalmaznak.
Nem tartozik e vtsz. alá az ólomtartalmú kopogásgátló szerek iszapja (üledéke), amely tárolásukra szolgáló tartályokból származik és főként ólmot, ólomvegyületeket és vas-oxidot tartalmaz (2620 vtsz.).
(b) Oxidációgátlók. A legfontosabb oxidációgátlók fenol alapú termékek (pl. dimetil-terc-butilfenol) és aromás aminok származékai, mint alkil-parafenilén-diamin.
(c) Jegesedést gátló készítmények. Alkohol alapú készítmények (pl. propan-2-o1 vagy izopropilalkohol), amelyeket azért adagolnak a benzinhez, hogy megakadályozzák a jég képződését az üzemanyag rendszerben.
(d) Tisztítószerek. Készítmények, amelyek a karburátor és a henger be- és kivezető nyílását tartják tisztán.
(e) Gyantásodásgátlók. Ezek a termékek arra szolgálnak, hogy megakadályozzák a gyantaképződést a karburátorban vagy a motor szívónyílásában.
3.- Kenőolajokhoz való adalékanyagok. Ebbe a csoportba tartoznak:
(a) Viszkozitás javítók, amelyek polimer, úgymint polimetakrilát, polibutén, polialkil-sztirol alapú készítmények.
(b) Dermedéspont csökkentők, amelyek megakadályozzák a kristályok kicsapódását alacsony hőmérsékleten. E kategóriába tartozó termékek etilén, vinil-észter és vinil-éter vagy akrilészteres polimer alapúak.
(c) Oxidációgátlók, általában fenol vagy aminovegyület alapúak.
(d) Rendkívül magas nyomáshoz (EP) adalékanyagok, amelyek cink szerves ditiofoszfátjai, kénezett olaj, a klórozott szénhidrogén, aromás foszfát és tiofoszfát alapúak.
(e) Detergensek és diszpergáló szerek, amelyek alkilfenoxidon, naftenáton vagy egyéb fémek, úgymint alumínium, kalcium, cink vagy bárium petróleum-szulfonátjain alapulnak.
(f) Rozsdagátlók, amelyek kalcium vagy bárium szerves sóin (szulfonátok) alapulnak, amin, vagy alkil-borostyán-kősav alapúak.
(g) Habzásgátlók, általában szilikon alapúak.
Azok a kenőanyag készítmények, amelyeket kis mennyiségben adagolnak a motor-üzemanyaghoz vagy kenőanyaghoz, például hogy csökkentsék a motorhenger elhasználódását, nem tartoznak ide (2710 vagy 3403 vtsz.).
4.- Más ásványolajokhoz adalékanyagok. Ebbe a csoportba tartoznak:
(a) Dermedéspont csökkentők, hasonlóak a fenti 3. (b) pontban említett kenőanyaghoz használtakhoz.
(b) Oxidációgátlók. Hasonlóak a benzinhez használtakhoz.
(c) Cetánszám növelők gázolajhoz, például alkil-nitrát és alkil-nitrit alapúak.
(d) Felületaktív hatású adalékok, amelyek csökkentik vagy megakadályozzák az üledékkiválást (aszfaltének) az elraktározott olajban.
(e) Adalékok, amelyek megakadályozzák vagy csökkentik a nemkívánatos üledék (pl. hamu, gázkorom) kiválasztását az égetőkamrában vagy a kemence kürtjében, és illékony anyag tartalmú adalékok (pl. SO2 és SO3), amelyek csökkentik a korróziót, hőtranszmissziós szerkezetekben és kéményekben.
(f) Jegesedésgátló készítmények, amelyeknek az a feladata, hogy megakadályozzák a jegesedést az üzemanyag rendszerben.
(B) Elkészített adalékanyagok az egyéb, az ásványolajokhoz hasonló célokra használt folyadékokhoz
Az ásványolajokhoz hasonló céllal használt folyadékok között szerepelnek:
(a) Alkohol alapú üzemanyagok (pl. gazohol); és
(b) Szintetikus kenőanyagok:
(1) szerves savak észterein (adipát, azelát, neopentilpoliol-észter) vagy szervetlen savak észterein (trialil-foszfát) alapulók;
(2) poliéter (poli-oxietilén (polietilén glikol) vagy poli-oxipropilén (poliopropilén glikol)) alapúak;
(3) szilikon alapúak.
Az adalékanyagok azonosak a megfelelő ásványolajaknál használtakkal.
Nem sorolhatók ide az elkülönített, egységes, vegyileg meghatározott elemek és vegyületek (rendszerint a 28. vagy 29. Árucsoport) és a nem készítmény formájában előforduló petróleum szulfonátok.
Nem tartoznak ide:
(a) A molibdén-diszulfid alapú kenőanyag készítmények (3403 vtsz.).
(b) Kolloid grafit olajos vagy másféle szuszpenzióban és szemi-kolloid grafit (3801 vtsz.).
3817 Alkilbenzol- és alkilnaftalin- keverékek, a 2707 vagy a 2902 vtsz. Alá tartozók kivételével
E vtsz. alá tartozik az alkilbenzol keverék és az alkilnaftalin keverék, amelyet a benzol és a naftalin alkilezésével nyernek. Ezek meglehetősen hosszú oldalláncú vegyületek és nem olyan típusúak, mint amelyeket a 2707 vtsz. második része felsorol. Az alkilbenzol keverékeket többek között oldószerként és felületaktív hatóanyagok, kenőanyagok és szigetelő olajok gyártásánál használják. Az alkilnaftalin keverékeket főként az alkilnaftalin szulfonsavak és sóik előállítására használják.
Nem tartoznak ide a 2902 vtsz alá tartozó izomerek keverékei.
1507 Szójababolaj és frakciói finomítva is, de vegyileg nem átalakítva
1507 10 - Nyersolaj tisztítva is
1507 90 - Más
A szójababolajat a szójabab (Glycine max) terméséből hidraulikus vagy kiválasztó sajtolással vagy oldószeres kivonással nyerik. Halványsárga, állandó, száradó olaj, amelyet étkezési és ipari célokra pl. margarin és salátaöntet készítésére, pl. szappan, festék, kence, lágyítószer és alkid műgyanta készítésére egyaránt használnak.
E vtsz. alá tartoznak a szójababolaj frakciói is. A nyers szójababolajból a finomítás során nyert szójabab lecitin azonban nem ide, hanem a 2903 vtsz. alá tartozik.
Alszámos magyarázat
1507 10 alszám
A sajtolással nyert folyékony vagy szilárd állandó növényi olajok akkor tekinthetők "nyersnek", ha az ülepítésen, centrifugáláson vagy szűrésen túlmenő más megmunkáláson - kivéve abszorpciós szűrési eljárás, frakcionálás vagy másfajta fizikai vagy kémiai eljárás - nem mentek keresztül azért, hogy az olajban lévő szilárd részecskéket csak mechanikus erővel, mint pl. gravitációval, nyomással vagy centrifugális erővel válasszák el. A kivonássalnyert olajat akkor lehet "nyersnek" tekinteni, ha a színe, szaga vagy az íze megegyezik a sajtolással nyert olajéval.
1508 Földimogyoró-olaj és frakciói, finomítva is, de vegyileg nem átalakítva
1508 10 - Nyers olaj
1508 90 - Más
A földimogyoró-olaj nem száradó olaj, a közönséges földimogyoró (Arachis hypogaea) magjából vagy "mogyorójából" sajtolással vagy oldószeres kivonással nyerik.
A szőrt és finomított olajat, pl. salátaolajnak, főzéshez és margarin készítéséhez használják. A gyengébb minőségű olajat szappan vagy kenőanyagok készítéséhez használják.
Alszámos magyarázat
1508 10 alszám
Lásd a 1507 10 alszám tartozó Magyarázatot.1509 Olívaolaj és frakciói, finomítva is, de vegyileg nem átalakítva
1509 10 - Szűz olaj
1509 90 - Más
Az olívaolaj az olajfa (Olea europaea L.) gyümölcséből nyert olaj.
Ide tartozik:
(A) Szűz olívaolaj, amelyet az olajfa gyümölcséből kizárólag mechanikai vagy más fizikai eljárással (pl. sajtolással) nyernek megfelelő feltételek és különösen hőmérsékleti viszonyok között az olaj minőségének megőrzése érdekében. Mosáson, ülepítésen, centrifugáláson vagy szűrésen túlmenő további megmunkáláson nem mehet keresztül.
Szűz olívaolaj alatt a következőket kell érteni:
(1) Szűz olívaolaj, amely természetes állapotában fogyasztásra alkalmas. Színe tiszta világossárgától a zöldig változik és jellegzetes szaga, és íze van.
(2) Lampant-olívaolaj, amelynek rossz íze vagy rossz szaga van, vagy a szabad zsírsav tartalma (olajsavban kifejezve) 100 g-onként több mint 3, 3 g, vagy mindkét előző jellemzővel rendelkezik.
Ebben az állapotban technikai célokra, vagy finomítás után emberi fogyasztásra használják.
(B) Finomított olívaolaj, amelyet a fenti (A) részben leírt szűz olívaolajból finomítási eljárással nyernek, amely az eredeti gliceridek szerkezetét megváltozásához vagy zsírsav alkotórészek szerkezetének bármilyen más átalakulásához.
A finomított olívaolaj tiszta, világos, áttetsző olaj, nem tartalmaz üledéket és szabad zsírsavtartalma (olajsavban kifejezve) 100 g-onként nem haladja meg a 0, 3 g-ot.
Színe sárga, nincs jellegzetes szaga vagy íze, emberi fogyasztásra magában vagy szűz olívaolajjal keverve is alkalmas.
(C) A fenti (A) és (B) pontban leírt olajok frakciói és keverékei.
Az (A) pontban szereplő szűz olívaolajat az alábbiak alapján lehet a (B) és (C) pontban említett olajoktól megkülönböztetni:
(1) Az e vtsz. alá tartozó olívaolajat akkor lehet szűznek tekinteni, ha a 270 nm-en mért extinkciós koefficiense (amelyet a Codex Alimentarius Bizottság CAC/RM 26 - 1970 alapján határoz meg) 0, 25-nél kisebb, vagy ha meghaladja ugyan a 0, 25-öt, a minta aktivált alumínium-oxiddal való kezelés után nem haladja meg a 0, 11-et.
Az olyan olajnak, amelynek 100 g-jában a szabad zsírsav tartalom (olajsavban kifejezve) meghaladja a 3, 3 g-ot aktivált alumínium-oxiddal való kezelés után a 270 nm-en mért extinkciós koefficiense meghaladja a 0, 11-et. Ebben az esetben laboratóriumban történő semlegesítés és színtelenítés után a következő jellemzőkkel kell rendelkeznie:
- a 270 nm-en mért extinkciós koefficiense nem haladja meg az 1, 1-et,
- az extinciós koefficiens variációk a 270 nanométer régióban 0, 01 és 0, 16 között vannak.
(2) Az e vtsz. alá tartozó olívaolajat akkor kell finomítottnak tekinteni, ha annak 100 g-jában a szabad zsírsav tartalom (olajsavban kifejezve) nem haladja meg a 0, 3 g-ot.
A visszaészterezett olaj hiányát azt a triglicerid 2. szénatomját a palmitinsav és sztearinsav tartalom arányának meghatározásával tudjuk bizonyítani (IUPAC 2210 eljárása szerint, 6. kiadás, 1979). Ezeknek együttesen szűz olívaolaj esetén 1, 5 %-nál, finomított olívaolaj esetén pedig 1, 8 %-nál kell kevesebbnek lennie.
Az e vtsz. alá tartozó olívaolajat a 1510 vtsz. alá tartozó olajtól a negatív Bellier reakcióval lehet megkülönböztetni.
Az olíva maradék-olaj jelenlétét néhány esetben csak a nem elszappanosítható frakcióban lévő triterpén-diol tartalom vizsgálatával lehet megállapítani.
Nem tartozik ide az olíva maradék-olaj, valamint az olívaolaj és az olíva maradék-olaj keveréke (1510 vtsz.), továbbá az olívaolajból nyert visszaészterezett olaj (1516 vtsz.).
1510 Kizárólag olívabogyóból nyert más olaj és frakciói finomítva is, de vegyileg nem átalakítva, beleértve a 1509 vtsz. Alá tartozó olajokkal vagy ezek frakcióival készült keverékeket is
E vtsz. alá tartoznak az olívabogyóból nyert olajok a 1509 vtsz. alá tartozók kivételével.
Az ide tartozó olajok lehetnek nyersek vagy finomítottak vagy, másképpen kezeltek, feltéve, hogy a gliceridek szerkezetét nem módosították.
Ide tartozik az olíva maradék-olaj, amelyet oldószeres kivonással nyernek abból a maradékból, amely az olajbogyókból a 1509 vtsz. alá tartozó olaj kisajtolása után visszamarad. A nyers olíva maradék olajat finomítással át lehet alakítani étkezésre alkalmassá, de csak olyan módszerrel, amely nem változtatja meg az eredeti gliceridek szerkezetét. Az így nyert olaj világos, áttetsző, tiszta és színe a sárgától a sárgásbarnáig változik, nem tartalmaz üledéket és nincs rossz szaga vagy íze.
Ide tartoznak továbbá az e vtsz. alá tartozó, frakciók és olajok vagy frakciók keverékei a 1509 vtsz. alá tartozó olajokkal vagy frakciókkal keverékei is. A legáltalánosabb keverék a finomított olíva maradék-olaj és a szűz olívaolaj keveréke.
A visszaészterezett olaj hiánya a trigliceridek 2. szénatomjához kapcsolódó palmitinsav és sztearinsav mennyiségének meghatározásával állapítható meg, amelynek 2, 2%-nál kevesebbnek kell lennie (lásd a 1509 vtsz.-hoz tartozó Magyarázatot).
Az e vtsz. alá tartozó olajokat a 1509 vtsz. alá tartozóktól a pozitív Bellier reakcióval lehet megkülönböztetni.
Az olíva maradék-olaj jelenlétét néhány esetben csak a nem elszappanosítható frakcióban lévő triterpéndiolok vizsgálatával lehet megállapítani.
Nem tartozik e vtsz. alá az olívaolajból nyert visszaészterezett olaj (1516 vtsz.).
1511 Pálmaolaj és frakciói, finomítva is, de vegyileg nem átalakítva
1511 10 - Nyers olaj
1511 90 - Más
A pálmaolaj növényi zsír, amelyet olajpálmák gyümölcseinek beléből nyernek. Fő forrása az afrikai olajpálma (Elaeis guineensis), mely Afrika trópusain őshonos, de előfordul Közép-Amerikában, Malajziában és Indonéziában is; más példák az Elaeis melanococca (melyet nolipálmaként is ismernek) és az Acrocomia pálma különböző fajtái, beleértve a Dél-Amerikából származó Paraguay-i pálmát (coco mbocaya) is. Az olajat kivonással vagy préseléssel nyerik, színe az állapotától és attól függ, hogy finomított-e. Megkülönböztetendő a pálmabél olajtól (1513 vtsz.), amelyet ugyanazokból az olajpálmákból nyernek úgy, hogy nagyon magas palmitin- és olajsavtartalma legyen.
A pálmaolajat szappan-, gyertyagyártásra, kozmetikai vagy pipere készítmények előállítására, kenőanyagként, ónbevonat készítésénél, palmitinsavgyártásban, stb. használják. A finomított pálmaolajat élelmiszerként, pl. mint sütőzsírt használják, és felhasználják margarinkészítésnél is.
Nem tartozik ide a pálmabélolaj vagy babassuolaj (1513 vtsz.).
Alszámos magyarázat
1511 10 alszám
Lásd a 1507 10 alszárhoz tartozó Magyarázatot.1512 Napraforgómag-, pórsáfránymag- vagy gyapotmagolaj és ezek frakciói finomítva is, de vegyileg nem átalakítva
- Napraforgómag- vagy pórsáfránymagolaj és ezek frakciói:
1512 11 - - Nyersolaj
1502 19 - - Más
- Gyapotmagolaj és frakciói:
1512 21 - - Nyersolaj, a gossipol eltávolítása után is
1512 29 - - Más
(A) Napraforgómag olaj
Ezt az olajat a közönséges napraforgóból (Helianthus annuus) nyerik és ez világos arany-sárga olaj.
Salátaolajnak, margarinban és zsírhelyettesítőként használják. Félig száradó olaj és ezt a tulajdonságát használják a festék és kence iparban.
(B) Pórsáfránymag olaj
A pórsáfrány növény (Carthamus tinctoris) magja nagyon fontos festő növény, amelyből száradó, étkezési célra alkalmas olaj nyerhető. Élelmiszerekben, gyógyszerekben, alkid gyanták, festék és kence készítésénél használják.
(C) Gyapotmag olaj
Ez a legfontosabb félig száradó olaj, amelyet Gossypium nemzetséghez tartozó különfélefajta növények magjának belsejéből nyernek. A gyapotmag olajat az iparban, széles körben használják fel pl. bőrkikészítésnél, szappangyártásnál, kenőanyag, glicerin és vízálló keverékek készítésére, valamint kozmetikai krémek alapanyagaként. A tiszta finomított olaj nagy értékű, mint salátaolaj, vagy mint főzőolaj, és margarin készítésére továbbá zsírhelyettesítőként is használják.
Alszámos magyarázat
1512 11 és 1512 21 alszámok
Lásd a 1507 10 alszámhoz tartozó Magyarázatot.1513 Kókuszdió (korpa-), pálmamagbél- vagy babassuolaj és ezek frakciói finomítva is, de vegyileg ne átalakítva
- Kókuszdió- (kopra-) olaj és frakciói:
1513 11 - - Nyersolaj
1513 19 - - Más
- Pálmamagbél- és babassuolaj és ezek frakciói:
1513 21 - - Nyersolaj
1513 29 - - Más
A) Kókuszdió (kopra) olaj
Ezt az olajat a kókuszdió (Cocos nucifera) szárított belsejéből, vagy (közismert nevén) a koprából nyerik.
A friss kókuszdió belsejét is felhasználhatják. Ez nem száradó olaj, világos-sárga vagy színtelen és 25 °C alatt szilárd halmazállapotú. A kókuszdió olajat szappan, kozmetikai vagy pipere készítmények, kenőzsírok, szintetikus mosószerek vagy tisztítószerek előállításánál használják, továbbá a zsírsavak, zsíralkoholok és metilészterek alapanyagaként alkalmazzák. A finomított kókuszdió-olaj étkezési célra alkalmas és élelmiszer termékek, pl. margarin, diétás kiegészítők készítésére használják.
(B) Pálmamagbélolaj
Ezt a fehér színű olajat inkább a gyümölcs magjának belsejéből, mint az olajpálma, főként az afrikai olajpálma (Elaeis guineensis) gyümölcsének pépjéből nyerik (lásd a 1511 vtsz.-hoz tartozó Magyarázatot).
Kellemes illata és mogyoró íze miatt széles körben használják margarin és cukrász iparban. Glicerin, sampon, szappan és gyertya készítésére is alkalmazzák.
(C) Babassuolaj
Ez nem száradó olaj, amelyet a babassu pálmából, az Orbignya martinából és O. oleiferából nyernek. A babassuolajat ipari termékek készítésénél (pl. szappan) használják. A finomított babassu olajat a pálmabél olaj helyettesítésére az élelmiszereknél használják.
Alszámos magyarázat
1513 11 és 1513 21 alszámok
Lásd a 1507 10 alszámhoz tartozó Magyarázatot.1514 Olajrepce, repce- vagy mustárolaj és ezek frakciói, finomítva is, de vegyileg nem átalakítva
- Alacsony erukasavtartalmú olajrepce- vagy repceolaj és frakciói:
1514 11 - - Nyersolaj
1514 19 - - Más
- Más:
1514 91 - - Nyersolaj
1514 99 - - Más
(A) Olajrepce-vagy repceolaj
Számos Brassica nemhez tartozó növény, különösen a B. napus és a B. rapa (vagy B. campestris) növény magja tartalmaz félig száradó, hasonló tulajdonságokkal rendelkező olajat, amelyeket kereskedelmileg olajrepceként vagy repceolajként kell osztályozni.
Ezek az olajok általában magas százalékban tartalmaznak erukasavat. Ide tartozik azonban az alacsony erukasavat tartalmazó olajrepcemag olaj és repcemagolaj (amelyet különlegesen termesztett olajrepce alacsony erukasavas olajat tartalmazó magjából nyernek) pl. canola olaj vagy Európai olajrepce vagy repceolaj ("double zero").
Salátaöntet készítéséhez, margaringyártáshoz stb. használják. Ipari termékek készítéséhez is alkalmazzák pl. mint kenőanyag adalékot. A repceolaj néven ismert finomított olaj étkezési célra is alkalmas.
(B) Mustárolaj
Állandó növényi olaj, amelyet pl. a következő háromféle fajta növényből nyernek: fehér mustár (Sinapsis alba és Brassica hirta), fekete mustár (Brassica nigra) vagy indiai mustár (Brassica juncea). Erukasav tartalma általában igen magas és pl. gyógyszerek készítésénél, főzésre vagy ipari termékek gyártásánál használják.
Alszámos magyarázat
1514 11 és 1514 19 alszámok
Lásd a 1507 10 alszámhoz tartozó Magyarázatot.1515 Más stabilizált növényi zsír és olaj (beleértve a jojobaolajat) és ezek frakciói, finomítva is, de vegyileg nem átalakítva
- Lenmagolaj és frakciói:
1515 11 - - Nyersolaj
1515 19 - - Más
- Kukoricaolaj és frakciói:
1515 21 - - Nyersolaj
1515 29 - - Más
1515 30 - Ricinusolaj és frakciói
1515 50 - Szezámolaj és frakciói
1515 90 - Más
E vtsz. alá tartoznak az egyes, állandó növényi zsírok és olajok és ezek frakciói (lásd a Magyarázat Általános rendelkezése (B) részét), a 1507-1514 vtsz. alá tartozók kivételével. Az alábbiaknak különösen nagy a kereskedelmi jelentısége:
(1) Lenmagolaj, amelyet a len növény (Linum usitatissimum) magjából nyernek. Ez az egyik legfontosabb száradó olaj. A lenmagolaj színe a sárgától a barnáig változik és fanyar íze és illata van. Oxidáció hatására nagyon szívós, rugalmas filmréteg képződik a felszínén. A lenmagolajat főleg festék- és kence, viaszos vászon, gitt, kenőszappan, nyomdafesték, alkidgyanta vagy gyógyszer készítésénél használják. A hidegen sajtolt lenmagolaj ehető.
(2) Kukoricaolaj, amelyet a kukoricaszemből nyernek. A nyers olajat sokféle ipari célra használják fel, pl. szappangyártásra, kenőanyagként, bőrkikészítésre stb. A finomított olaj étkezési célra alkalmas, és főzésre, sütésre, más olajokkal történő keverésre stb. használják. A kukoricaolaj félig száradó olaj.
(3) Ricinus olaj, a Ricinus communis növény magjából nyerik. Nem száradó, sőrő olaj, általában színtelen vagy világos színű, amelyet főleg gyógyszerként, mint hashajtót használnak, de mostanában az iparban is, lakk vagy nitrocellulóz gyártásnál lágyítóként alkalmazzák, továbbá a kétbázisú savak, elasztomerek vagy ragasztók, felületaktív anyagok, hidraulikus folyadékok stb. előállításánál.
(4) Szezámolaj, amelyet a Sesamum indicum nevű évelő főféle magjából nyernek. Félig száradó olaj, finomabb fajtáját főzőmargarinhoz, saláta olajnak, margarin és hasonló élelmiszerek, valamint gyógyszer készítésénél használják. A gyengébb minőségű olajat ipari célra alkalmazzák.
(5) Tungaolaj (kínai faolaj), amelyet az Aleurites nemzetséghez tartozó különféle növények (pl. A.fordii,
A.montana) magjából nyernek. Színe a halvány-sárgától a sötétbarnáig változik, nagyon gyorsan szárad és tartósító és víztaszító tulajdonsággal rendelkezik. Főleg a kence és festékgyártásnál használják.
(6) Jojobaolaj, gyakran mint folyékony viaszt írják le, színtelen vagy sárgás színű, szagtalan folyadék, főleg magasabb zsíralkoholok észtereiből áll a Simmondsia nemzetséghez (S.californica vagy S.chinensis) tartozó sivatagi cserje magjából nyerik, a cetolaj helyettesítésére használják, pl. kozmetikai készítményekben.
(7) Növényi faggyúként ismert termékek (főképpen a Borneo faggyú és kínai faggyú), ezeket egyes olajtartalmú magvak feldolgozásánál nyerik. A Borneo faggyú kristályos vagy szemcsés lepény formájában fordul elő, külseje fehér, belseje zöldessárga színű. A kínai faggyú szilárd állagú, viaszos anyag, zöldes színű és enyhén aromás illatú, olajos tapintású.
(8) A kereskedelemben mirtuszviasz és japánviasz néven ismert termékek, amelyek tulajdonképpen növényi zsiradékok. A mirtuszviaszt a mirtuszbogyók különféle fajtáiból vonják ki, zöldessárga színű, kemény lepények alakjában kerül forgalomba, viaszos állagú és jellegzetesen balzsamra emlékeztető illatú. A japánviasz olyan anyag, amelyet a Rhus családhoz tartozó kínai vagy japán fák különféle fajtáinak gyümölcséből vonnak ki. Zöldes, sárgás vagy fehér színű, viaszhoz hasonló állagú tábla vagy korong alakú, kristályos és törékeny, enyhén gyantás illattal.
Alszámos magyarázat
1515 11 és 1515 21 alszámok
Lásd a 1507 10 alszámhoz tartozó Magyarázatot.1516 Állati vagy növényi zsír és olaj és ezek frakciói részben vagy teljesen hidrogénezve, közbeesően észterezve, újraészterezve vagy elaidinizálva, finomítva is, de tovább nem elkészítve
1516 10 - Állati zsír és olaj és ezek frakciói
1516 20 - Növényi zsír és olaj és ezek frakciói
E vtsz. alá azok az állati vagy növényi zsírok és olajok tartoznak, amelyek az alább említett különleges kémiai átalakításon mentek át, de tovább nem készítették el azokat.
Ugyancsak ide tartoznak az állati vagy növényi zsírok és olajok hasonlóképpen kezelt frakciói is.
(A) Hidrogénezett zsírok és olajok
A hidrogénezés megfelelő hőmérsékleten és nyomás alatt katalizátor (rendszerint finom elosztású nikkel) jelenlétében a termékek tiszta hidrogénnel történő kezelése útján történik, ez az eljárás a zsiradékok olvadási pontját emeli és növeli az olaj sűrűségét azáltal, hogy a nem telített glicerideket (pl. olein, linolein stb. savakból álló glicerideket) magasabb olvadáspontú telített gliceridekké (pl. palmitin, sztearin stb. savakból álló gliceridekké) alakítja át. A hidrogénezés foka és a termék végső állaga az eljárásban alkalmazott körülményektől és a kezelés tartamától függ. E vtsz. alá tartoznak az ilyen termékek, ha azokat:(1) Részben hidrogénezték (akkor is, ha ezek a termékek hajlamosak lágy és folyékony rétegre történő szétválásra). Ennek is megvan az a hatása, hogy a telítetlen zsírsavak cisz- módosulatát transzmódosulatra alakítja át az olvadáspont emelése érdekében.
(2) Teljesen hidrogénezték (pl. a lágy vagy kemény zsírrá átalakított olajok).
A leggyakrabban hidrogénezett termékek a hal- vagy tengeri emlősök olaja és egyes növényi olajok (gyapotmagolaj, szezámolaj, földimogyoró-olaj, repceolaj, szójabab-olaj, kukoricaolaj stb.). Az ilyen fajta teljesen vagy részben hidrogénezett olajokat gyakran használják a 1517 vtsz. alá tartozó étkezésre alkalmas zsiradék készítmények alkotórészeként, mivel a hidrogénezés nemcsak azok sűrűségét növeli, de azoknak a légköri oxidáció következtében történő romlási hajlamát is csökkenti és ízüket, valamint szagukat javítja és fehérítő hatása révén azokat tetszetősebbé teszi.
Ide tartozik a hidrogénezett ricinusolaj, az úgynevezett "opálviasz" is.
(B) Közbeesően észterezett, újraészterezett vagy elaidinizált zsírok és olajok
(1) Közbeesően észterezett (vagy átészterezett) zsírok és olajok. Az olajnak vagy zsiradéknak a sűrűsége a termékben lévő trigliceridekben lévő zsírsav gyökök történő megfelelő újraelrendezésével (átészterezésével) emelhető. Az észterek szükséges kölcsönhatását és újraelrendezését katalizátorok használatával serkentik.(2) Újraészterezett zsírok és olajok (észterezett zsírnak és olajnak is nevezik) lényegében trigliceridek, amelyeket szabad zsírsavaknak glicerinnel való keverékéből közvetlen szintézissel, vagy savas olajból finomítással nyernek. A zsírsavgyökök trigliceridekben történő elrendezése különbözik az általában természetes olajokban találhatótól.
Az olívabogyóból nyert, újraészterezett olajat is tartalmazó olaj ide tartozik.
(3) Elaidinizált zsírok és olajok, olyan zsírok és olajok, amelyeket úgy állítanak elő, hogy a telítetlen zsírsav gyököket alapjában véve a cisz-módosulatból a megfelelő transz-módosulattá alakítják át.
A fent leírt zsírokat és olajokat akkor is e vtsz. alá kell osztályozni, ha viaszos jellegűek, és ha azokat szagtalanították vagy hasonló finomító eljárásoknak vetették alá, és ha élelmiszernek akár közvetlenül is felhasználhatók. Nem osztályozható azonban ide a hidrogénezett stb. zsír és olaj és frakcióik, ha az élelmezési célra való felhasználás érdekében további olyan kikészítési eljárást is alkalmaztak, mint a szerkezet módosítása (a szerkezeti felépítés vagy a kristályos forma megváltoztatása) (1517 vtsz.). Nem tartozik ide továbbá a hidrogénezett, közbeesően észterezett, újraészterezett vagy elaidinizált zsír és olaj vagy ezek frakciója, ha a módosítás egynél több zsírt vagy olajat érint (1517 vagy 1518 vtsz.).
1517 Margarin; Ebbe az árucsoportba tartozó állati vagy növényi zsírok vagy olajok vagy különböző zsírok vagy olajok frakcióinak étkezésre alkalmas keveréke vagy készítménye, a 1516 vtsz. alá tartozó étkezési zsír vagy olaj vagy ezek frakciói kivételével
1517 10 - Margarin, a folyékony margarin kivételével
1517 90 - Más
E vtsz. alá tartozik a margarin és más étkezésre alkalmas keverék vagy készítmény az ebbe az árucsoportba tartozó állati vagy növényi zsírokból vagy olajokból vagy, különböző zsírok vagy olajok frakcióiból, a 1516 vtsz. alá tartozók kivételével. Ezek általában folyékony vagy szilárd halmazállapotú keverékek vagy készítmények, amelyek az alábbiakból állnak:
(1) Különféle állati zsírok vagy olajok vagy, ezek frakciói;
(2) Különféle növényi zsírok vagy olajok vagy, ezek frakciói; vagy
(3) Állati és növényi zsírok vagy olajok vagy, ezek frakciói.
Az e vtsz. alá tartozó termékek, a zsírok vagy olajok előzetesen hidrogénezettek is lehetnek, megmunkálásuk történhet emulgálással (pl. lefölözött tejjel), köpüléssel, szerkezeti módosítással (a szerkezeti felépítés vagy a kristályos forma megváltoztatásával) stb. és tartalmazhatnak kis mennyiségű hozzáadott lecitint, keményítőt, színező, ízesítő anyagokat, vitaminokat, vajat vagy más tejzsiradékot az árucsoporthoz tartozó Megjegyzések 1. c) pontjában foglalt előírásoknak megfelelően.
Ide kell osztályozni az olyan étkezésre alkalmas készítményeket is, amelyeket egyetlen zsírból vagy olajból (vagy ezek frakcióiból), akár hidrogénezettek, akár nem, emulgálás, köpülés vagy szerkezeti módosítás stb. útján állítanak elő.
Ide tartozik a hidrogénezett, közbeesően észterezett, újraészterezett vagy elaidinizált zsír és olaj vagy ezek frakciója, ha a módosítás egynél több zsírt vagy olajat érint.
Az e vtsz. alá tartozó legfontosabb készítmények:
(A) Margarin (a folyékony margarin kivételével), képlékeny anyag, általában sárgás színű, állati vagy növényi eredető zsírokból vagy olajokból vagy, ezek keverékeiből nyerik. Víz-olaj típusú emulzió, megjelenési formáját, állagát, színét, stb. tekintve általában a vajra hasonlít.
(B) Étkezésre alkalmas keverék vagy készítmény ebbe az árucsoportba tartozó állati vagy növényi zsírokból vagy olajokból vagy, különböző zsírok vagy olajok frakcióiból, a 1516 vtsz. alá tartozó étkezési zsír vagy olaj és ezek frakciói kivételével; például mesterséges zsír, folyékony margarin és főzőmargarin (szerkezetileg módosított olajokból vagy zsírokból előállított termék).
Ide tartozik továbbá az étkezésre alkalmas keverék vagy készítmény az ebbe az árucsoportba tartozó állati vagy növényi zsírokból vagy olajokból vagy, különböző zsírok vagy olajok frakcióiból, amelyet formatestek kenőanyag készítményeként használnak fel.
Nem tartozik ide az egyszerűen csak finomított, de tovább nem kezelt egyszerű zsír vagy olaj; ezeket a vonatkozó vtsz.-ok alá kell osztályozni még akkor is, ha mint ilyenek a kiskereskedelemben szokásos módon kiszereltek. Nem osztályozható továbbá ide a 15 tömegszázaléknál több vajat vagy más tejzsírt tartalmazó készítmény sem (általában 21. Árucsoport).
Nem tartozik ide továbbá a faggyú vagy zsír sajtolásával nyert termék (1503 vtsz.), valamint a hidrogénezett, közbeesően észterezett, újraészterezett vagy elaidinizált zsír és olaj vagy ezek frakciója, ha a módosítás csak egy zsírt vagy olajat érint (1516 vtsz.).
Alszámos magyarázat
1517 10 és 1517 90 alszámok
A 1517 10 és 1517 90 alszámok alkalmazásában a margarin fizikai tulajdonságait 10 °C hőmérsékleten vizuális vizsgálat segítségével kell meghatározni.1518 Állati vagy növényi zsír és olaj és ezek frakciói főzve, oxidálva, víztelenítve, szulfurálva, fújva, hővel polimerizálva vákuumban vagy közömbös gázban, vagy vegyileg másképp átalakítva, a 1516 vtsz. alá tartozók kivételével; Ebbe az árucsoportba tartozó, másutt nem említett állati vagy növényi zsír vagy olaj vagy különböző zsírok vagy olajok frakcióinak étkezésre alkalmatlan keveréke vagy készítménye
(A) Állati vagy növényi zsír és olaj és ezek frakciói, főzve, oxidálva, víztelenítve, szulfurálva, fújva, hővel polimerizálva vákuumban vagy közömbös gázban vagy vegyileg másképp modifikálva (átalakítva), a 1516 vtsz. alattiak kivételével.
Ide tartoznak azok az állati vagy növényi zsírok és olajok és ezek frakciói, amelyeket olyan eljárással kezeltek, amely megváltoztatta vegyi szerkezetüket, aminek következtében viszkozitásuk, száradási képességük (vagyis, az a tulajdonságuk, hogy levegő hatásának kitéve oxigént nyelnek el és felületükön rugalmas hártya képződik) javul vagy egyéb tulajdonságaik megváltoznak, feltéve, hogy megtartják eredeti alapfelépítésüket és másholnincsenek részletesebben megnevezve, pl.:
(1) A főzött vagy oxidált olaj, az olaj hevítésével nyerik, általában kis mennyiségű oxidáló anyag hozzáadásával. Ezeket az olajokat a festék és kence iparban használják.
(2) A fúvatott olaj, részben oxidált és polimerizált olaj, amelyet úgy nyernek, hogy hő alkalmazásával az olajon levegőt fúvatnak keresztül. Szigetelőkencék (lakkok), bőrutánzat, és ha ásványolajjal keverik, kenőanyag készítmények (összetett olajok, olajvegyületek) előállításánál használják.
Ide tartozik a linoxin is, ez a félig-szilárd gumiszerű termék, amely tulajdonképpen nagymértékben oxidált lenolaj, és a linóleum előállítására használatos.
(3) Víztelenített ricinusolaj, a ricinusolajnak katalizátor jelenlétében történő víztelenítésével nyerik. Festék vagy kence készítésére használják.
(4) Szulfurált (kénezett) olaj, ez olyan olaj, amelyet a molekulákban polimerizáció előidézése végett kénnel vagy kénkloriddal kezeltek. Az ilyen eljárással kezelt olaj gyorsabban szárad és olyan hártyát képez, amely kevesebb vizet nyel el, mint a száradó olaj szokásos hártyája és nagyobb a mechanikai szilárdsága. A kénezett olajat rozsdavédő festékekhez és kencékhez használják.
Ha ezt az eljárást tovább folytatják, szilárd terméket (olajból nyert faktisz) (4002 vtsz.) nyernek.
(5) Vákuumban vagy közömbös gázban hővel polimerizált olaj, ez olyan olaj (különösen lenolaj és tungolaj), amelyet 250-300 °C hőmérsékleten történő egyszerű hevítéssel, oxidálás nélkül, akár semleges széndioxidgázban, akár vákuumban polimerizáltak. Ez az eljárás sűrű olajat eredményez, általában "standolaj"-nak nevezik, különösen rugalmas és vízhatlan hártyát képező kencék előállítására használják.
Ide kell osztályozni azokat a standolajokat is, amelyeknek a nem polimerizált részét kivonták (Teka-olajok) és a standolajok keverékeit is.
(6) E vtsz. alá tartozó más modifikált (átalakított) olajok:
(a) Malein-olaj, ezt úgy nyerik, hogy pl. a szójababolajat 200 °C vagy ennél magasabb hőmérsékleten korlátozott mennyiségű malein-anhidriddel és elegendő többértékű alkohollal kezelik, hogy a külön savcsoportok észterizálódjanak. Az így nyert malein-olaj jó száradó képességű.
(b) Száradó olajok (pl. a lenolaj) olyan olajok, amelyekhez hideg, kis mennyiségű szárító anyagot adagolnak (pl. ólomborátot, cink-naftenátot, kobalt-rezinátot), hogy száradó képességét fokozzák.
Ezeket főzött olajok helyett a kence vagy festék készítmények előállítására használják. Erősen
különböznek a 3211 vtsz. alá tartozó elkészített folyékony szárítóktól (amelyek a szárítók töményített oldatai) és nem tévesztendők össze ezekkel a termékekkel.
(c) Epoxidált olaj, kezeléssel nyerik oly módon, hogy például a szójababolajat katalizátor jelenlétében hidrogén-peroxid és ecetsav reakciója útján keletkezett ecetsav persavval megfelelően előkészítik
vagy alakítják. Lágyítószerként és stabilizátorként használják, például vinilgyantáknál.
(d) Brómozott olajok, ezeket illóolajokhoz emulziós vagy szuszpenziós stabilizátorként használják, pl. a gyógyszeriparban.
(B) Étkezésre alkalmatlan keverék vagy készítmény ebbe az árucsoportba tartozó, másutt nem említett állati vagy növényi zsírból vagy olajból vagy különböző zsírok vagy olajok frakcióiból.
Ide tartozik többek között az olajrepce, szójababolajat és kis mennyiségű állati zsírt tartalmazó, állati takarmányok készítésénél használt sütőolaj.Ide tartozik továbbá a hidrogénezett, közbeesően észterezett, újraészterezett vagy elaidinizált zsír és olaj vagy ezek frakciója, ha a módosítás egynél több zsírt vagy olajat érint.
Nem tartozik ide:
(a) A csak denaturált zsír vagy olaj (lásd az árucsoporthoz tartozó Megjegyzések 3. pontját).
(b) Hidrogénezett, közbeesően észterezett, újraészterezett vagy elaidinizált zsír és olaj vagy ezek frakciója, ha a módosítás csupán egy zsírt vagy olajat érint (1516 vtsz.).
(c) Állati takarmányozásra használt készítmények (2309 vtsz.).
(d) Szulfonált olaj (vagyis kénsavval kezelt olaj (3402 vtsz.).
3824 Elkészített kötőanyagok öntödei formához vagy maghoz; Máshol nem említett vegyipari vagy rokon ipari termékek és készítmények (beleértve a természetes termékek keverékét is)
3824 90 - Más
3814 Máshol nem említett szerves oldószerkeverékek és hígítók; Elkészített lakk- vagy festékeltávolítók
Ide tartoznak a szerves oldószerek és hígítók (akkor is, ha 70 vagy annál több tömegszázalékban kőolajat tartalmaznak) feltéve, hogy nem alkotnak elkülönített, egységes, vegyileg meghatározott vegyületeket és más vtsz. ezeket kifejezetten nem nevezi meg. Ezek többé-kevésbé mind illékony folyadékok, amelyet lakk és festék készítményekhez, valamint géprészek zsírtalanítására szolgáló készítményekhez használják.
E vtsz. alá tartozó termékek például:
(1) Az acetonnak, a metil-acetátnak és metil-alkoholnak a keverékei, valamint az etil-acetátnak, butilalkoholnak és toluolnak a keverékei.
(2) Zsírtalanító készítmények gépalkatrészekhez, stb. amelyek az alábbi termékek keverékeiből állnak:
(i) könnyűbenzin triklór-etilénnel, vagy (ii) petróleumbenzin klórozott termékekkel és xilollal.
E vtsz. alá kell besorolni a festékeltávolítókat, amelyek a fenti keverékeket és kis mennyiségben hozzáadagolt paraffinviaszt (az oldószerek elpárolgásának késleltetésére), emulgálószereket, kocsonyásító szereket stb. tartalmaznak.
Nem tartoznak ide:
(a) Olyan elkülönített, egységes, vegyileg meghatározott oldószer- vagy hígítóvegyületek (rendszerint a 29. Árucsoport) és komplex összetételű termékek, amelyeket oldószerként vagy hígítóként használnak fel, de ezeket a Nómenklatúra más vtsz-a kifejezetten megnevezi, pl. szolventnafta (2707 vtsz.), könnyűbenzin (2710 vtsz.), mézga, fa vagy szulfátterpentin (3805 vtsz.); fakátrányolaj (3807 vtsz.), szervetlen összetételű oldószerek (rendszerint 3824 vtsz.).
(b) Körömlakk eltávolítására szolgáló a kiskereskedelemben szokásos módon kiszerelt oldószerek (körömlakk lemosó) (3304 vtsz.).
A Jöt. 50. § (1)-(5) bekezdéseinek tartalmát megvizsgálva meg kell állapítani, hogy az ásványolajtermékek tipizálása legkönnyebben halmazok segítségével szemléltethető az alábbiak szerint:
2. kép: a Jöt. 50. § felépítésének szemléltetése
Az ásványolajok teljes megismeréséhez a jövedéki adótörvény az alábbiak szerint kiegészítő termékmagyarázatot nyújt.
Így bioetanolnak tekintendő az igazoltan kizárólag mezőgazdasági eredetű, 2207 10 00 vámtarifaszámú, legalább 99 térfogatszázalék alkoholtartalmú víztelenített alkoholtermékből a külön jogszabály szerint denaturált 2207 20 00 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék
Biodízelnek kell tekinteni a növényi olajból vagy állati olajból átészterezéssel előállított, a 3824 90 99 vámtarifaszám alá tartozó terméket.
E85 elnevezéssel illeti a 3824 90 99 vámtarifaszám alá tartozó, üzemanyagcélra előállított, legalább 70%, legfeljebb 85% olyan bioetanolt tartalmazó terméket, amelyet kizárólag Közösségben termelt, mezőgazdasági eredetű alapanyagból gyártottak, és amely a biomassza, a köztes termékek és a bioüzemanyag fenntartható előállítására vonatkozó követelményekre vonatkozó részletes szabályokról szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint fenntartható módon előállítottnak minősül
Tiszta növényi olaj a 1507-1518 vámtarifaszám alá tartozó növényi olaj, amennyiben üzemanyagkénti vagy tüzelő-, fűtőanyagkénti felhasználásra vagy üzemanyagba való közvetlen bekeverés céljára állítják elő.
Biogáz a külön jogszabály szerinti biomasszából vagy más megújuló energiából előállított gáznemű, nem sűrítettgáz-halmazállapotú termék
Olajterméknek nevezi a jövedéki adótörvény a 52. §-a (2) bekezdés d) pontja alá tartozó ásványolajat, a biogáz kivételével.
Adóalap, adómérték
A jövedéki adótörvény az ásványolajtermékek jövedéki adóalapjára és adómértékére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A változást jelent, hogy liter helyett ezer literre - a vonatkozó irányelv szerinti mennyiségi egységre - határozza meg az egyébként változatlan mértékű adókat. Jogharmonizációval összefüggésben jövedéki adós lett a nem közúti motorikus célú (jellemzően a targoncákban használt) cseppfolyós gáz is, valamint az eddig 0 adókulcsú fűtőolaj is. A törvény szerinti adómértékek mindkét esetben az uniós minimum adószintnek felelnek meg. A cseppfolyós gáz nem motorikus célú felhasználása 0 adókulcs alá kerül.
A jövedéki szabályozás alapján adójogi szempontból az ásványolajokat két csoportra oszthatjuk. Így vannak azon ásványolajok, melyeket a jövedéki adótörvény vámtarifaszám szerint felsorol (ezek a fosszilis kőolaj-feldolgozási termékek), a másik csoportba pedig vámtarifaszámtól függetlenül felhasználási módhoz köti a szabályozás a termékeket. Az előzőek alapján a második csoportba tartozónak kell tekinteni bármely terméket, melyet belső égésű motorok üzemanyagaként vagy üzemanyagok adalékaként, higítóanyagaként, továbbá tüzelő-, fűtőanyagként kínálnak, értékesítenek vagy használnak fel.
Az üzemanyagkénti beszerzés, importálás, kínálás, értékesítés, felhasználás: bármely termék belső égésű motorban való felhasználása, illetve a termék ilyen felhasználás céljára történő beszerzése, importálása, kínálása és értékesítése, kivéve azt az esetet, ha a helyhez kötött belső égésű motorban való felhasználás kizárólagos célja villamos energia előállítása, illetve a beszerzés, importálás, kínálás és értékesítés ilyen felhasználás céljára történik. Az utóbb említett esetet tüzelő-, fűtőanyagkénti felhasználásnak, illetve ilyen célra történő beszerzésnek, importálásnak, kínálásnak és értékesítésnek kell tekinteni;
Az első csoportba tartozó ásványolajtermékek esetében a jövedéki adótörvény tételesen hozzárendeli az adott termékekhez az adómértéket. A második csoportba tartozó termékek esetében pedig - vagyis ha a termék üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként kerül importálásra, kínálásra, értékesítésre vagy felhasználásra - a jövedéki adót a hozzá legközelebb álló üzemanyag adójával kell megfizetni, vagy annak az üzemanyagnak az alacsonyabb adó mértékével, amelyhez adalékanyagként, higítóanyagként beszerzik, importálják, kínálják, értékesítik vagy felhasználják.
Az ásványolaj adószámításának adó alapját az adott termék mennyisége adja. A jövedéki adótörvény egyértelműen meghatározza, hogy a mérésügyről szóló törvény és mely jogszabályokban foglaltakat kell alapul venni ahhoz, hogy az adott ásványolaj adóalapja helyesen megállapított legyen. Az előzőeknek megfelelően az ásványolaj mennyiségének megállapításánál a megadott SI mértékegységtől (+15 °C-on megállapított térfogattól) eltérni nem lehet.
A jogszabály 52. § (1) bekezdése azon ásványolajok adómértékével foglalkozik, melyek a megadott vtsz.-hez egyértelműen hozzárendelhetőek. Fontos azonban észrevenni, hogy egyes pontok külön kritériumokat is megfogalmaznak egy-egy vtsz.-ú termék esetében, így egy-egy adott adómérték csak bizonyos feltételek fennállása esetében alkalmazható pl. felhasználási cél (üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként történő értékesítése, beszerzése vagy importálása), fizikai tulajdonságok (átdesztillálhatóság, viszkozitás, mért sűrűség).
A Jöt. 52. § (2)-es bekezdése kitér azokra az ásványolajokra, amelyek az (1) bekezdésben vtsz. szerint ugyan nincsenek jelölve, azonban valamely (1) bekezdésben jelölt ásványolajhoz tulajdonságait, vagy felhasználását tekintve nagyon közel állnak. Így lehet az, hogy az a) pontjában nevezett biodízel üzemanyag célú gázolaj adómértékével megegyező, E85 esetében a termék bioetanolon kívüli komponenseinek térfogatra számított mennyiségi részaránya (a százalékérték századrészében kifejezve) és az ólmozatlan benzin adómérték szorzataként meghatározott összeg.
Az előző bekezdésben használt fogalmak tisztázása szükséges, a bioüzemanyag fogalmát a megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről szóló 2010. évi CXVII. törvény nevezi meg, a bioetanol, biodízel és E85 fogalmát pedig a jövedéki adótörvény értelmező rendelkezései között találjuk.
· bioüzemanyag: jellemzően biomasszából előállított, járművek hajtóanyagaként vagy ezek keverőkomponenseként felhasznált termék.
· bioetanol: az igazoltan kizárólag mezőgazdasági eredetű, 2207 10 00 vámtarifaszámú, legalább 99 térfogatszázalék alkoholtartalmú víztelenített alkoholtermékből a külön jogszabály szerint denaturált 2207 20 00 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék.
· biodízel: növényi olajból vagy állati olajból átészterezéssel előállított, a 3824 90 99 vámtarifaszám alá tartozó termék.
· E85: a 3824 90 99 vámtarifaszám alá tartozó, üzemanyagcélra előállított, legalább 70%, legfeljebb 85% olyan bioetanolt tartalmazó termék, amelyet kizárólag Közösségben termelt, mezőgazdasági eredetű alapanyagból gyártottak, és amely a biomassza, a köztes termékek és a bioüzemanyag fenntartható előállítására vonatkozó követelményekre vonatkozó részletes szabályokról szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint fenntartható módon előállítottnak minősül.
Az E85 adómértékének megállapításához szükséges okmányok:
· a bioetanol gyártásához felhasznált etilalkohol alapanyagának mezőgazdasági eredetéről és Közösségben történt előállításáról
o ásványolaj-adóraktár esetében a belföldről beszerzett etilalkoholra, illetve bioetanolra a szeszüzem a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 61/B. § (2) bekezdés szerinti nyilatkozata,
o szeszüzem esetében a a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet61/B. § (3) bekezdése szerinti nyilvántartás,
o egyéb esetben a bioetanol vagy az E85 gyártójának nyilatkozata;
· az etilalkohol a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 61/A. § (1) bekezdés szerinti denaturálásáról a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 61. § (5) bekezdés szerint készített jegyzőkönyv vagy annak másolata, illetve - ha a denaturálást nem belföldön végezték - a tagállam vagy a harmadik ország illetékes hatósága (szerve) által a denaturálásról készített, a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 61. § (5) bekezdés szerinti adatokat tartalmazó jegyzőkönyv eredeti példánya vagy annak hiteles másolata;
· az E85 gyártmánylapja, vagy az E85 minőségi bizonyítványa, vagy az EN ISO/IEC 17025 szerint akkreditált laboratórium vagy az E85 előállítását végző, ISO 9001 minőségirányítási rendszerrel rendelkező gyártó laboratóriuma által kiállított olyan igazolás, amelyből megállapítható az E85-ben lévő bioetanol térfogatszázalékban vagy a külön jogszabály szerint meghatározott energiatartalom százalékában kifejezett aránya, és a bekevert bioetanol 15 °C hőmérséklethez tartozó sűrűsége és térfogata;
· az E85 fenntarthatósági igazolása.
A gyakorlatban nem egyszer találkozhatunk olyan ásványolajtermékekkel, melyek összetételüket tekintve nem felelnek meg a rájuk vonatkozó szabványokban foglalt előírásoknak. A Jöt 52. § (3) bekezdése tehát ezzel a speciális esettel foglalkozik. Az adómérték növelése ebben az esetben azért is indokolt, hiszen egy szabványoktól eltérően forgalomba hozott (de akárcsak tárolt) ásványolaj termék sokkal nagyobb veszélyeket tartogathat a környezete számára mind kezelése, mind felhasználása során.
A nemzeti szabályozásban új jelenségként jelenik meg az újrahasznosítás támogatása, így a meghatározott hulladékokból az egyes szabályszerű hulladékkezelési tevékenységek során megfelelő engedéllyel rendelkező adóraktárban előállított egyéb ellenőrzött ásványolajra és olajtermékre kedvezményes adózási lehetőséget teremt. A nevezett rendelkezés a környezettudatosságot és a fenntartható fejlődést hivatott támogatni, mindamellett, hogy az Uniós követeléseknek is eleget tesz ezzel.
A Jöt. 52. §-ában foglalt rendelkezések megértéséhez segítségül jön, ha ismertetésre kerül az egyes ásványolajtermékek előállításának menete.
Ásványolajtermékek előállítása
Kőolaj-finomítás
A kőolaj feldolgozás (finomítás) első lépésben a víz és a kőzettörmelék elkülönítése ülepítéssel és a gáztalanítással történik (nagy mennyiségű propán-bután gázt nyernek). A folytatás a frakcionált desztillációval történik. Ennek során egy csőkemencében néhány száz fokos hőmérsékletre hevítik (a benne levő szénhidrogének hőbomlása még nem kezdődik meg), majd a felmelegített kőolajat bevezetik a frakcionáló oszlopba (kolonnába). A gőz halmazállapotú termékek a torony frakcionáló részében felfelé haladnak. A kőolaj finomítás legfontosabb művelete a frakcionális desztilláció. Ezáltal lehet a kőolajban levő, különböző forráspontú elemeket egymástól szétválasztani. A szétválasztás után még ki kell vonni a nem kívánatos szennyező anyagokat, majd adalékokkal javítják a termék tulajdonságait.
A desztilláció elve
· A frakcionáló oszlop felső részén a szobahőmérsékleten is gáznemű összetevők (metán, etán, propán, bután) távoznak.· A toronyban a gőzök minden tálcán a folyadékon átbuborékolva szállhatnak felfelé.
· A lefelé folyó reflux hatására a magasabb forráspontú termékek fokozatosan cseppfolyósodnak, csak a legkisebb forráspontú komponensek juthatnak gőzhalmazállapotban felfelé.
· Lefelé haladva az egyre magasabb forráspontú összetevők vezethetők el: benzin, kerozin, dízelolaj, kenőolajok, ipari olajok.
· Legalul a legmagasabb forráspontú pakurát vezetik el.
· A tányérok közötti függőleges csövek túlfolyók. A folyadékfrakciók egy része visszafolyik az előző tányérra.
· Az alacsonyabb forráspontú összetevők gőz formájában felfelé, az alacsonyabb forráspontúak folyadék formájában lefelé áramlanak.
· Az egyes tányérokon az összetétel szempontjából dinamikus egyensúly áll be. Destruktív eljárások (más néven krakkolás), amelyek során nagyobb molekulájú komponenseket kisebb molekulájúakká alakítanak át. A katalitikus krakkolás során (zeolitok alkalmazásával) gázolajból gázok és 40 %-nyi benzin és gyenge gázolaj keletkezik. A hidrokrakkolás során hidrogénnyomás alatt bontják a gázolajat.
A maradék
Az atmoszférikus desztilláció maradéka a pakura. Ezt korábban elsősorban fűtőolajként eltüzelték. Ma pedig vákuum desztillációval különböző kenőolajpárlatokat állítanak elő belőle, illetve fehéráru gyártására használják fel (krakkolás, hidrokrakkolás, kokszolás).3. kép: kőolaj lepárlás megosztása hőmérséklet függvényében
Kőolaj lepárlását követő termékösszetétel %-os részaránya
|
név |
szénatom szám |
termék neve |
% |
|
paraffinokból |
C1-C4 |
gáz |
4 |
|
C5-C12 |
benzin, petróleum |
8 |
|
|
C12-C15 |
kerozin |
8 |
|
|
C15-C25 |
gázolaj |
12 |
|
|
>C25 |
viasz, aszfalt |
15 |
|
|
cikloparaffinokból |
|
ciklohexán, ciklopentán |
6 |
|
aromásokból |
|
benzol, toluol, etilbenzol, xilol |
40 |
|
egyéb |
|
|
7 |
A termék forráspontja és fűtőértéke
|
motorhajtóanyagok (fehérárú) |
forráspont C’ |
fűtőérték MJ/kg |
|
benzin szikrával gyújtó Ottó motorok számára |
40-200 |
43 |
|
petróleum |
160-300 |
40 |
|
gázolaj, kompressziós gyújtású Diesel-motorokhoz |
200-350 |
45 |
|
kerozin (speciális petróleum) gázturbinák számára |
140-280 |
60 |
|
fűtő, tüzelőolajok |
|
42 |
Közlekedésben való szokásos részvételük szempontjából az alábbiak szerint lehet felosztani az ásványolajokat:
|
Járművek |
Motor típus |
Üzemanyag |
|
Mozdonyok, katonai járművek, hajómotorok |
Dízelmotor |
Gázolaj |
|
Személygépkocsik |
Otto motor |
Benzin |
|
Személygépkocsik |
Dízelmotor |
Gázolaj |
|
Repülőgépek |
Otto motor |
kerozin |
Fosszilis energiahordozók helyettesítésének igénye
Az 52. § (2) bekezdéséhez is visszakanyarodva, fontos itt szólni az alternatív energiafelhasználás előmozdítására való nemzetközi és nemzeti törekvésekről. A jelen munkához szorosan elsősorban a biomassza, és az abból előállított termékek, mint alternatív energiaforrás kapcsolódnak.Az energia és annak felhasználása mindennapjaink velejárója. Az energia klasszikus előállítási és felhasználási módja nagymértékben terheli környezetünket. A Föld népessége egyre növekedik, és ezáltal az energiafogyasztás is nagy ütemben nő. Az energia felhasználás, energia igény az elmúlt században tízszeresére nőtt. A környezetszennyezés rá fogja kényszeríteni az emberiséget, hogy fokozottan vegye igénybe a környezetet kímélő energiaforrásokat.
A ma rendelkezésre álló energiaforrásokat két csoportra oszthatjuk: az egyik a fosszilis (nem megújuló) energiahordozók, a másik a nem fosszilisek (megújuló energiahordozók).
Nem megújulóak pl. az urán, a földgáz, a mát tárgyalt kőolaj, a kőszén és a barnaszén. Megújuló energiaforrások: a szél, a nap, a geotermikus energia, vízenergia, árapály energia, biomassza, biogázok energiája.
A megújuló energiaforrások olyan energiaforrások, melyek egy jellemző időciklus alatt újratermelődnek, illetve a kimerülés veszélye nélkül felhasználhatók.
Alternatív megoldás révén a megújuló energiaforrások kiaknázásának támogatásával eljuthatunk arra a szintre, hogy képes lesz helyettesíteni a klasszikus energiaforrásokat. Ezáltal nemcsak az energiaprobléma oldódna meg, hanem környezetvédelmi szempontból az üvegházhatást kiváltó szén-dioxid - (CO2) - kibocsátás is visszaszorítható lenne.
A közlekedés energiafelhasználásának a klímaváltozásra gyakorolt hatása csökkentése, a bioüzemanyag előállítása során a fenntarthatósági szempontok érvényesítése érdekében, az európai uniós jogi követelményekre figyelemmel a következő rendelkezések lettek a megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről szóló 2010. évi CXVII. törvényben megfogalmazva.
A megújuló energia közlekedési célú felhasználásának növelése
A Magyar Köztársaság területén a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedés valamennyi formájában felhasznált részaránya a közlekedési célra felhasznált végső energiafogyasztás legalább 10%-a, amely részarányt 2020-tól kell teljesíteni.Ezt a részarányt a közlekedésben felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított energia mennyiségének és a közlekedésben felhasznált energia teljes mennyiségének a hányadosaként kell meghatározni, ahol a közlekedésben felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított energia mennyiségének - mint számláló - kiszámításánál a közlekedés valamennyi formájában felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított energia minden típusát be kell számítani, és a közlekedésben felhasznált energia teljes mennyiségének - mint nevező - kiszámításánál kizárólag a közúti és vasúti közlekedésben felhasznált benzint, dízelgázolajat, bioüzemanyagokat és villamos energiát lehet beszámítani.
A megújuló energiaforrásokból előállított és bármilyen típusú elektromos közúti jármű által fogyasztott villamos energia hozzájárulásának kiszámításánál használható a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részarányának a tárgyévnél két évvel korábbi közösségi vagy magyarországi átlaga. Az elektromos közúti járművek által fogyasztott megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia kiszámításakor a fogyasztás a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia-részarány energiatartalmát 2,5-szeresnek kell tekinteni.
A hulladékból, az erdészeti és mezőgazdasági maradékanyagokból, a nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból és a lignocellulóz-tartalmú anyagokból előállított bioüzemanyagok hozzájárulását az egyéb bioüzemanyagok hozzájárulásához viszonyítva kétszeresen kell figyelembe venni.
A bioüzemanyagok fenntarthatósági követelményei
A bioüzemanyagot Magyarországnak a megújuló energiaforrásokból előállított energia 2020. évi teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt részarányára vonatkozó célkitűzésének teljesítése, a megújuló energiák tekintetében fennálló kötelezettségek teljesítése, a forgalmazásért és felhasználásért adható pénzügyi támogatásra való jogosultság megállapítása - ideértve az adókedvezményeket, adó-visszatérítéseket és a biokomponens-tartalomra tekintettel a biokomponenst nem tartalmazó üzemanyaghoz képest megállapított alacsonyabb adómértéket is -, valamint a vonatkozó kötelező jelentéstétel során kizárólag akkor lehet figyelembe venni, ha a bioüzemanyag fenntartható előállítására vonatkozó követelményeket tartalmazó kormányrendeletben meghatározott követelmények (a továbbiakban: fenntarthatósági követelmények) teljesítését az ott meghatározottak szerint igazolták.A mezőgazdasági igazgatási szerv és a vámhatóság azzal szemben, aki a fenntarthatóság igazolása során adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, az ügy eldöntése szempontjából jelentős valótlan tényt állít, valótlan adatot szolgáltat, valótlan nyilatkozatot tesz, bírságot szabhat ki.
A bírság kiszabása során figyelembe veszik annak a biomasszának, köztes terméknek és bioüzemanyagnak a mennyiségét, amelyre vonatkozóan a valótlan nyilatkozatot tették.
A bioüzemanyag fenntartható előállításának minősítésére vonatkozó követelmények teljesítésének ellenőrzésére irányuló eljárás során a mezőgazdasági igazgatási szerv a nyilvánvaló hibát bármikor kijavíthatja (erre vonatkozó eljárási szabályokat külön rendelet tartalmazza).
A kérelem benyújtására vagy beérkezésére nyitva álló, vagy eljárási cselekményre meghatározott határidő vagy határnap elmulasztása esetén - egyes kivételtől eltekintve - igazolás pótlólagos kiadására nincs lehetőség.
Bioüzemanyag közlekedési célú felhasználásának előmozdítása
A motorbenzint vagy a dízelgázolajat forgalomba hozó üzemanyag-forgalmazó a bioüzemanyagot - tisztán vagy a motorbenzinbe, dízelgázolajba bekeverve - úgy köteles forgalomba hozni, hogy az általa havi szinten forgalomba hozott bioüzemanyag mennyisége elérje a külön rendeletében meghatározott kötelező bioüzemanyag-részarány mennyiségét.A forgalomba hozatal céljából előállított, beszerzett, értékesített és a forgalomba hozott bioüzemanyagra vonatkozó, valamint bioüzemanyag fenntarthatósági követelményeknek való megfelelését igazoló, meghatározott adatokat az előírtaknak megfelelően kell nyilvántartani és bizonylatolni.
Az üzemanyag-forgalmazó köteles havonta, a tárgyhót követő hónap 20. napjáig a tárgyhóban forgalomba hozott motorbenzinről, dízelgázolajról és bioüzemanyagról a külön kormány rendeletében meghatározottak szerinti jelentést a vámhatóságnak benyújtani.
Az üzemanyag-forgalmazó a jövedéki adótörvény szerinti engedélye megszűnése esetén - az engedély megszűnésének napjával - köteles a nevezett jelentést elkészíteni, és az engedélye megszűnésének napját követő 12 munkanapon belül a vámhatósághoz benyújtani.
Amennyiben a gazdálkodó egyes nyilvántartási-, jelentési-, egyéb kötelezettségének teljesítését elmulasztja, megszegi, vagy a hatóságot egyéb módon félrevezeti a megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről szóló 2010. évi CXVII. törvény a kapcsolódó jogkövetkezményeket is meghatározza.
Adómentes felhasználás
A jövedéki adótörvény meghatározza azokat a felhasználási célokat, amelyekhez bizonyos ásványolajtermékek az adó megfizetése nélkül felhasználhatók. Az adómentes felhasználóknak keretengedélyt kell beszerezniük. Az engedélyezés és az elszámolás rendje a jogszerű felhasználás ellenőrizhetőségét hivatott biztosítani.
Keretengedélyre csak az a gazdálkodó jogosult, aki meghatározott személyi, tárgyi és garanciális feltételeknek eleget tesz (pl. nincs meg nem fizetett adótartozása, nem áll felszámolás, vagy csődeljárás alatt, nyilvántartás vezetés követelményeinek eleget tesz, megfelelő pénzügyi biztosítékot nyújtani tudja).
Az ásványolajok adómentes felhasználása kiterjed a NATO csapatok, illetve a honvédség részére beszerzett üzemanyagra, illetve kerozinra, az erőműben, a távhőtermelő létesítményben villamos energia előállításához és hőtermeléshez felhasznált gázolajra, fűtőolajra, a magas kéntartalmú fűtőolaj rendkívüli helyzetben külön jogszabály szerint megengedett felhasználására. Jogharmonizációs kötelezettség továbbá a kohászatban kémiai redukciós eljárásban az ásványolaj felhasználásához az adómentesség biztosítása.
A repülőbenzin, ólmozatlan motorbenzin, gázolaj esteében, valamint a NATO csapatok szolgálati járművek, légi járművek és hajók üzemanyagaként üzemanyag-petróleum sugárhajtású és gázturbina meghajtású katonai légi jármű hajtóanyagaként való felhasználását adómentes célú felhasználásnak minősíti a Jöt. 53. § (1) bekezdése.
Az ásványolajok Jöt. 53. § (1) bekezdés b)-d) pontja szerinti adómentes beszerzésének és ipari célú felhasználásának folyamatos nyilvántartása (termékenként)
Ásványolajtermék megnevezése, vámtarifaszáma, mennyiségi egysége az adó alapjául szolgáló mértékegységben:1. Nyitókészlet (a tárgyhó első napján)
2. A beszerzés részletezése (időpont, szállító megnevezése és telephelye szerinti részletezésben)
3. A felhasználás részletezése (jogcím, időpont)
· villamos energia előállításához
· kapcsolt hő- és villamos energia előállításához
· nagyolvasztóban kémiai redukciós eljárásban, koksz adalékanyagaként
· egyéb csökkenés
4. Visszaszállítás adóraktárba
5. Zárókészlet (a tárgyhó utolsó napján)
A Jöt. 53. § (2) bekezdése egységesen meghatározza az adómentes felhasználási cél megvalósulásának kockázatára felajánlandó jövedéki biztosíték összegének felső határát.
A következő két bekezdés az adómentes felhasználás fentebb tárgyalt esetét részletezi.
Keretengedély
Ahogyan már említésre került, adómentes felhasználónak keretengedély beszerzésére van szüksége tevékenysége folytatása érdekében.
A keretengedély iránti kérelmet a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 2. számú melléklet szerinti adattartalmú, a vámhatóság által rendszeresített formanyomtatványon vagy a vámhatóság internetes honlapjáról letöltött és kinyomtatott formátumban a hivatkozott rendelet szerint kijelölt vámszervhez kell benyújtani.
A keretengedély iránti kérelem tartalmi elemei:
A gazdálkodó a keretengedély iránti kérelmét a székhely szerint illetékes vámszervhez köteles benyújtani, ahol megvizsgálják annak megfelelőségét. A kérelemben foglaltak elbírálását követően a vámhatóság intézkedik a helyszíni szemle megtartásáról, vagyis a gazdálkodó telephelyével kapcsolatosan megállapításokat tesz, hogy az alkalmas-e az adott adómentes tevékenység végzésére, illetve a jogszabályban foglalt feltételeket kielégíti-e.
Az adómentes felhasználói tevékenység folytatásának engedélyezésére vonatkozó kérelem adattartalma
I. Személyi adatok1. Egyéni vállalkozó esetében
1.1. Neve:
1.2. Születési helye, ideje:
1.3. Anyja neve:
1.4. Állampolgársága:
1.5. Állandó lakóhelye (tartózkodási helye):
1.6. Székhelye (ennek hiányában levelezési címe):
1.7. Személyazonosító igazolvány (útlevél) száma:
1.8. Vállalkozói igazolvány száma, kelte, kiadó hatóság megnevezése:
1.9. Adószáma/közösségi adószáma:
1.10. Pénzforgalmi (átutalási) számlaszáma(i) és a számlavezető pénzintézet(ek) megnevezése, fiókja, számlaszáma:
2. Jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében
2.1. Neve (elnevezése):
2.2. Rövidített neve:
2.3. Cégbírósági bejegyzés száma, kelte:
2.4. Székhelye (ennek hiányában telephelye):
2.5. Adószáma/közösségi adószáma:
2.6. Egységes statisztikai jelzőszáma:
2.7. Pénzforgalmi (átutalási) számlaszáma(i) és a számlavezető pénzintézet(ek) megnevezése, fiókja, számlaszáma:
2.8. Levelezési címe:
2.9. A vezető neve:
2.10. Születési helye, ideje:
2.11. Anyja neve:
2.12. Állampolgársága:
2.13. Állandó lakóhelye (tartózkodási helye):
2.14.
2.15. Személyazonosító igazolvány (útlevél) száma:
3. Köztartozásokra vonatkozó adatok
3.1. Köztartozásmentes adózónak minősülésről kiállított igazolás száma, kiadásának kelte:
3.2. Köztartozásmentes adózói adatbázisban szerepel: igen - nem
4. Nyilatkozatok
4.1. Egyéb köztartozásra:
4.2. Csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárásra:
4.3. Kettős könyvvezetésre:
4.4. Szja törvény szerinti nyilvántartás-vezetésre:
4.5. Jövedéki biztosítékra (felajánlott összege, teljesítési módja):
II. Adómentes felhasználás feltételeire vonatkozó adatok (felhasználó üzemenként, raktáranként)
1. Tárgyidőszak:
2. Üzem (raktár) címe:
3. Üzem (raktár) helyrajzi száma:
4. Üzem (raktár) használati jogcíme
4.1. Bérleti szerződés határozott időtartamra (tól-ig):
4.2. Bérleti szerződés határozatlan időtartamra:
4.3. Saját tulajdon esetén a tulajdoni hányad:
5. Kérelmezett keretmennyiség levezetése
5.1. Ásványolajok adómentes felhasználása esetében
5.1.1. Ásványolaj megnevezése:
5.1.2. Vámtarifaszáma:
5.1.3. Fajtakódja:
5.1.4. Felhasználás célja [Jöt. 53. § (1) bekezdés a)-c) pont]:
5.1.5. Ásványolaj felhasználási arányszáma (termékelőállítás esetén):
5.1.6. Előállításra kerülő termék megnevezése, vámtarifaszáma, nyilvántartás szerinti mennyiségi egysége:
5.1.7. Előállításra kerülő termék várható mennyisége:
5.1.8. Kérelmezett mennyisége
tárgyidőszakra:
tárgyidőszakon belüli módosítás (pótkeret):
5.1.9. Kérelmezett mennyiség levezetése, ha a felhasználás nem termék-előállításként történik
[Jöt. 53. § (1) bekezdés b) és c) pont]
tárgyidőszakra:
tárgyidőszakon belüli módosítás (pótkeret):
5.2. Alkoholtermék adómentes felhasználása esetén
5.2.1. Alkoholtermék megnevezése:
5.2.2. Vámtarifaszáma:
5.2.3. Fajtakódja:
5.2.4. Kérelmezett mennyisége
tárgyidőszakra:
tárgyidőszakon belüli módosítás (pótkeret):
5.2.5. Felhasználás célja [Jöt. 68. § (1) bekezdés a)-d) pont]:
5.2.6. Alkoholtermék felhasználási arányszáma (termékelőállítás esetén):
5.2.7. Előállításra kerülő termék, megfigyelt termék megnevezése, vámtarifaszáma:
5.2.8. Várhatóan előállításra kerülő mennyiség:
5.2.9. Kérelmezett mennyiség levezetése, ha az alkoholtermék nem válik az új termék részévé
[Jöt. 68. § (1) bekezdés a) pont]
tárgyidőszakra:
tárgyidőszakon belüli módosítás (pótkeret):
5.2.10. Denaturálószer megnevezése:
5.2.11. Szakmai szövetség neve:
5.2.12. Szakmai szövetség igazolásának száma:
6. Üzem (raktár) jövedéki termékek tárolására, feldolgozására szolgáló tárolótartályainak adatai (azonosítószám, űrtartalom, hitelesítési bizonyítvány száma, érvényességi ideje):
7. Üzem (raktár) gyártási (tároló) kapacitása:
8.
9. Felelős üzemvezető:
9.1. Neve:
9.2. Munkaköre:
9.3. Beosztása:
9.4.
10. Jövedéki ügyintéző
10.1. Neve:
10.2. Jövedéki ügyintéző képesítést/szakképesítést kiadó neve:
10.3. Jövedéki ügyintéző képesítés/szakképesítés száma, kelte:
10.4. Foglalkoztatásának módja (munkaviszony, megbízási jogviszony)
Amennyiben az engedélyt kérő a személyi, tárgyi vagy garanciális feltételek esetében támasztott követelményeknek nem felel meg, úgy az illetékes vámszerv a keretengedély iránti kérelmet köteles elutasítani.
A vámhatóság a keretengedély iránti kérelem tárgyában harminc napon belül dönt. A keretengedélyt a vámhatóság az elfogadott jövedéki biztosíték teljesítésének igazolását követő 15 napon belül adja ki. A keretengedély egyébként a kérelmező nevére szól. A vámhatóság a keretengedélyben a jövedéki adótörvény szerint részletezett, számításokkal alátámasztott igény alapján, továbbá - termék-előállításhoz való felhasználás esetén - az üzem gyártási kapacitásának figyelembevételével meghatározza a jövedéki terméknek a kérelemben megjelölt, de legfeljebb egyéves időszak (tárgyidőszak) alatt adómentesen beszerezhető mennyiségét, más néven a keretmennyiséget, és feltünteti a felhasználás helyét, valamint az engedélyezett felhasználási célt.
A keretmennyiség tárgyidőszakon belüli módosítását, illetve a tárgyidőszakot követő újabb időszakra szóló keretmennyiség engedélyezését a keretengedély módosítása iránti kérelem benyújtásával kell kérni.
A keretengedéllyel egy hónap alatt beszerzett mennyiség nem haladhatja meg annak a mennyiségnek a háromszorosát, amelynek adókockázatára a jövedéki biztosíték fedezetet nyújt. Ennél nagyobb mennyiségben történő beszerzéshez a jövedéki biztosítékot a keretengedélyben elfogadott jövedéki biztosíték összegének háromszorosára, de legfeljebb a különös rendelkezésekben meghatározott mértékig ki kell egészíteni.
A keretengedély megszűnik, ha
· az adómentes felhasználó újabb időszakra szóló keretmennyiség engedélyezésére a tárgyidőszak leteltét követő 15 napon belül nem nyújt be kérelmet;
· az adómentes felhasználó természetes személy meghalt, kivéve, ha özvegye vagy örököse a vállalkozói tevékenység folytatásának szándékát az esemény bekövetkezését követő 30 napon belül a vámhatósághoz bejelenti, és az e törvényben előírt feltételeknek megfelel;
· a felhasználó jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet jogutód nélkül megszűnik;
· az engedélyt visszaadják;
· az engedélyt a vámhatóság visszavonja;
· az érvényessége lejár.
A vámhatóság visszavonja az engedélyt, amennyiben
a) az adómentes felhasználó ellen felszámolási eljárás indult;
b) az adómentes felhasználó az adóhatósághoz, illetve a vámhatósághoz teljesítendő adóbevallási, adófizetési, társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségét vagy vámtartozását a határidőt, illetve az esedékességet 60 nappal meghaladóan késedelmesen teljesítette, vagy azt követően sem teljesítette, vagy a vámhatóság, illetve az adóhatóság a vizsgált időszakra vonatkozó adókötelezettség 10 százalékát meghaladó adóhiányt jogerősen állapít meg, és a magatartás jellegére tekintettel az adóbírság mérséklését az Adózás rendjéről szóló törvény kizárja;
c) a keretengedély megadásánál figyelembe vett, illetve az engedélyben szereplő feltételek nem teljesülnek.
Az engedély visszavonásáról hozott határozat - fellebbezésre tekintet nélkül - azonnal végrehajtható.
Fontos kritérium az engedélyezési folyamat során, hogy egy fizikai hely a keretengedélyben az adómentes felhasználó üzemeként, raktáraként bármely kérelmező részére csak azt követően engedélyezhető, ha a korábban ott folytatott, e törvény hatálya alá tartozó tevékenységgel összefüggésben megállapított, jövedéki terméket terhelő adóval, általános forgalmi adóval, vámmal és e törvény szerinti bírsággal kapcsolatos valamennyi tartozás megfizetésre került.
Az adómentesen beszerzett jövedéki termék feldolgozását végző üzemtől térben elkülönülő, más - nem összefüggő - helyrajzi számon nyilvántartott, az adómentesen beszerzett jövedéki termék betárolására, raktározására és feldolgozásra történő kitárolására szolgáló raktárnak a keretengedélyben telephelyként való engedélyezése abban az esetben lehetséges, ha a jövedéki termék feldolgozása és ugyanazon helyen történő tárolása hatósági előírásba ütközik, vagy annak megszüntetése csak aránytalanul nagy költségráfordítás mellett lenne lehetséges.
A keretengedély megszűnése esetén az adómentes felhasználó köteles a kiadott keretengedély eredeti példányát és annak hiteles másolatait a megszűnés napjától számított 5 munkanapon belül visszaszolgáltatni az engedélyt kiadó vámhatóság részére.
Adó-visszaigénylés
Generálisan a megfizetett adó visszaigénylésére - vagy levonására - jogosult
· az adóraktár engedélyese, ha jövedéki terméket a szabadforgalomból igazoltan adóval növelt áron vásárolt, vagy a szabadforgalomba bocsátott üzemanyagot a lefejtéskor bekövetkezett keveredés miatt saját jövedéki engedélyes telephelyéről vagy üzemanyagtöltő állomásáról adóraktárába visszaszállította, és azt jövedéki termék előállításához felhasználta;
· az az importáló, aki a vámhatóság által kivetett adót megfizette, ha az importból származó jövedéki terméket változatlan állapotban, harmadik országba igazoltan visszaszállítja;
· az exportáló, ha az adóval növelt áron beszerzett, illetve az adó megfizetése mellett más tagállamból behozott jövedéki termékét a vámhatóság - a vámjogszabályok szerinti - kereskedelmi forgalom keretében végleges rendeltetéssel harmadik országba kilépteti, ideértve azt is, ha az üzemanyag petróleumot és a repülőbenzint a nemzetközi légi közlekedésben részt vevő külföldi vagy belföldi lajstromjelű olyan repülőgép üzemanyagtartályába töltik, amelynek külföldre távozását a légi jármű parancsnoka (megbízottja) és a repülőtér üzembentartója (megbízottja) együttesen igazolja;
· az a személy, aki adóraktárból, importálótól, illetve bejegyzett kereskedőtől, közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jövedéki engedélyes kereskedőtől vagy - a keretengedély megszűnése esetén - adómentes felhasználótól adóval növelt áron beszerzett jövedéki terméket az e törvény szerinti adómentes célra használt fel, ideértve a belső minőség-ellenőrzéshez szükséges vizsgálatok céljára történő - a hatályos jogszabályoknak, valamint szabványoknak megfelelő - mintavételi szabályzat szerinti felhasználást is.
A jövedéki adótörvény 55-57. §-ai szabályozzák a gázolaj vasúti és vízi szállítási tevékenységhez való felhasználása esetére a jövedéki adó visszaigénylését. Jogharmonizációt valósít meg az a változás a régi jövedéki adótörvényhez képest, hiszen lehetővé teszi, hogy a belföldi közforgalmú légi közlekedésben, továbbá az egyéb, nem magán célú repülésben felhasznált üzemanyagok is mentesek legyenek a jövedéki adó alól. Ez utóbbiak: az elemi csapás, tömegszerencsétlenség, vagy repülőbaleset következményeinek felszámolását szolgáló kutatás-mentést, továbbá életmentést, katasztrófa elhárítást, légi tűzoltást, sürgős betegszállítást, rendészeti feladatot végző légi jármű, továbbá a mező-, erdő-, és vízgazdálkodási célú vagy közegészségügyi célú repülést végző légi járművek üzemanyag felhasználása.
A törvény az adómentességet utólagos adóvisszatérítés formájában biztosítja, és a visszaigénylésekhez szigorú feltételeket támaszt, meghatározza annak feltételeit, az esedékességet, a visszaigényléshez szükséges bizonylatokat.
A jövedéki adótörvény bizonyos esetekben a visszaigénylés lehetőségét korlátozza is, ezzel is megteremtve a jogbiztonságot, hiszen ha nem szorítaná a visszaigénylési lehetőséget egy belátható időkereten belülre, azzal a gazdálkodó, valamint a központi bevételek átláthatósága is szinte lehetetlenné válna.
Minden esetben továbbá fontos kritérium a hitelesség, vagyis, hogy az adó visszaigénylésére jogosító felhasználás hitelt érdemlő dokumentumokkal alátámasztott legyen.
A környezettudatosság, valamint a technika és tudomány fejlesztése, mint támogatandó cél a jövedéki adótörvénybe írásosan is beépítésre került, hiszen a rendelkezésre álló technikai eszközök minél magasabb hatásfokának elérése, valamint a környezetbarát anyagok felhasználása a közlekedés, energia-előállítás terén a fenntarthatóság és a életszínvonal javításának egyik kulcskérdése.
A jövedéki adótörvény értelmező rendelkezései alapján motorfejlesztés a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról (általános csoportmentességi rendelet) szóló 800/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 214/3., 2008.8.9.) (csoportmentességi rendelet) 30. cikk 4. pontja szerinti kísérleti fejlesztés keretében a környezetet jobban kímélő motorokkal kapcsolatos technológiai fejlesztés.
Az előzőekben megfogalmazottaknak megfelelően az adó-visszaigénylés adott esete, mint kedvezmény a környezettudatosság és a fenntarthatóság előremozdítása érdekében jelenik meg.
Motorfejlesztés bejelentésének adattartalma
I. Motorfejlesztőre vonatkozó adatok1. Neve (elnevezése):
2. Rövidített neve:
3. Cégbírósági bejegyzés száma, kelte:
4. Székhelye (ennek hiányában telephelye):
5. Adószáma:
6. Képviselő neve:
7. Képviselő elérhetősége:
8. Aláírásra jogosultak megnevezése:
II. Motorfejlesztésre vonatkozó adatok
1. Motorfejlesztés helyeként megjelölt üzem címe:
2. Motorfejlesztés helyeként megjelölt üzem helyrajzi száma:
3. Motorfejlesztés megkezdésének ideje:
4. Motorfejlesztés (várható) befejezésének ideje:
5. Motorfejlesztés leírása:
6. Motorfejlesztéshez felhasználni kívánt ásványolaj
a) megnevezése:
b) vámtarifaszáma:
c) fajtakódja:
7. Motorfejlesztéshez igénybe vett egyéb támogatások:
III. Nyilatkozatok
1. A motorfejlesztő nyilatkozata arról, hogy a motorfejlesztése megfelel a Jöt. 7. § 50. pontja szerinti kritériumoknak.
2. A motorfejlesztő nyilatkozata a motorfejlesztéshez kapcsolódó okiratok, bizonylatok 10 évig történő megőrzéséről.
Elszámolás a motorfejlesztés tárgyidőszaki tényleges költségeiről - adattartalom
I. A motorfejlesztéshez kapcsolódóan a tárgyidőszakban ténylegesen felmerült költségek összege1. Személyi jellegű költségek (kutatók, technikusok és egyéb kisegítő személyzet, amennyiben a kutatási projektben foglalkoztatják őket) összege:
2. Eszközök és felszerelések költségeinek - a kutatási projektben való használatuk mértékéig és idejére eső (ha ezeket az eszközöket és felszereléseket nem használják teljes élettartamuk alatt a kutatási projektben, csak a kutatási projekt időtartamának megfelelő - a helyes számviteli gyakorlatnak megfelelően számított - amortizációs költség minősül elszámolható költségnek) összege:
3. Épület és a földterület használatának költségeinek összege a projektben való használatuk mértékének és idejének megfelelően (Az épületek tekintetében csak a kutatási projekt időtartamának megfelelő - a helyes számviteli gyakorlatnak megfelelően számított - amortizációs költség minősül elszámolható költségnek. A földterület esetében az adásvétel költségei, illetve a ténylegesen felmerülő tőkeköltségek is elszámolhatók.):
4. Szerződéses kutatás, műszaki tudás és a külső forrásokból piaci áron megvásárolt vagy licensz alapján felhasználható szabadalmak költségeinek összege (amennyiben az ügyletre a piaci feltételeknek megfelelően került sor, és nem történt összejátszás, valamint a tanácsadás és ezzel egyenértékű szolgáltatások költségei, ha azokat kizárólag a kutatási tevékenységhez veszik igénybe):
5. További, közvetlenül a kutatási projekt kapcsán felmerülő általános költségek összege:
6. Egyéb működési költségek összege (beleértve a közvetlenül a kutatási projekt kapcsán felmerülő anyagköltségeket, a fogyóeszközök és hasonló termékek költségeit):
6.1. Üzemanyagok beszerzési költségének összege:
6.2. Egyéb költségek összege:
II. A motorfejlesztéshez kapcsolódó egyéb támogatások tárgyidőszakra eső összege
III. A tárgyidőszakban visszaigényelhető jövedéki adó maximális összege
(az I. pont szerinti költségek 25%-ának a II. pont szerinti támogatásokkal csökkentett összege)
A nemzetgazdaság fellendítése érdekében adó-visszaigényléssel kapcsolatosan további kedvezmények kerültek beépítésre a jövedéki adótörvény keretei közé, melyek az alábbiak:
A jövedéki adótörvény értelmező rendelkezései alapján kereskedelmi gázolaj a Jöt. 52. § (1) bekezdés d) pontja alá tartozó gázolaj, amelyet
· ellenszolgáltatás fejében vagy saját költségre kizárólag közúti árufuvarozásra szolgáló, legalább 7,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű gépjárművel vagy nyerges járműszerelvénnyel (nyerges vontatóval) végzett közúti árufuvarozáshoz, vagy
· akár menetrendszerű, akár nem menetrendszerű forgalomban, a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott M2 vagy M3 kategóriába tartozó gépjárművel végzett személyszállításhoz
használnak fel.
Ásványolaj-adóraktár
Adóraktár kizárólag a vámhatóság által kiadott érvényes engedéllyel (a továbbiakban: adóraktári engedély) működtethető.
A jövedéki termék kizárólag olyan adóraktárban állítható elő - ideértve a jövedéki termék kis egységű kiszerelését is -, melynek működtetője e termék előállítására vonatkozó adóraktári engedéllyel rendelkezik.
Jövedéki termék importálás esetén az adó megfizetése nélkül csak adóraktárba tárolható be, és ott tárolható, raktározható. Jövedéki termék betárolás esetén az adó megfizetése nélkül csak adóraktárban tárolható, raktározható.
Az adóraktárban az adóraktár engedélyesének saját tulajdonú jövedéki termék előállítása, betárolása és raktározása, más termék előállításához való felhasználása mellett a más személy tulajdonát képező jövedéki termék adóraktár-engedélyes általi előállítása, továbbá más termék előállításához való felhasználása, a nem az adóraktár-engedélyes tulajdonát képező jövedéki termék más személy általi előállítása, vagy más termék előállításához való felhasználása, illetve más személy tulajdonát képező, betárolt jövedéki termék raktározása is végezhető, feltéve, ha az előzőekben foglalt előállításról, felhasználásról, betárolásról, raktározásról a felek írásban megállapodtak.
Adóraktári engedélyre csak az a gazdálkodó jogosul, aki meghatározott személyi, tárgyi és garanciális feltételeknek eleget tesz (pl. nincs meg nem fizetett adótartozása, nem áll felszámolás, vagy csődeljárás alatt, nyilvántartás vezetés követelményeinek eleget tesz, megfelelő pénzügyi biztosítékot nyújtani tudja, a raktár területe eléri a jogszabályban meghatározott minimum értéket).
Az adóraktári tevékenység folytatásának engedélyezésére vonatkozó kérelem adattartalma
I. Személyi adatok1. Természetes személy esetében
1.1. Neve:
1.2. Születési helye, ideje:
1.3. Anyja neve:
1.4. Állampolgársága:
1.5. Állandó lakóhelye (tartózkodási helye):
1.6. Egyéni vállalkozó esetén székhelye, ennek hiányában levelezési címe:
1.7. Személyazonosító igazolvány (útlevél) száma:
1.8. Vállalkozói, illetve mezőgazdasági őstermelői igazolvány száma, kelte, kiállító hatóság megnevezése:
1.9. Adószáma/közösségi adószáma:
1.10. Adóazonosító jele:
1.11. Pénzforgalmi (átutalási) számlaszáma(i) és a számlavezető pénzintézet(ek) megnevezése, fiókja, számlaszáma:
1.12. Hegyközségi kódszáma:
2. Jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében
2.1. Neve (elnevezése):
2.2. Rövidített neve:
2.3. Cégbírósági bejegyzés száma, kelte:
2.4. Székhelye (ennek hiányában telephelye):
2.5. Adószáma/közösségi adószáma:
2.6. Egységes statisztikai jelzőszáma:
2.7. Pénzforgalmi (átutalási) számlaszáma(i) és a számlavezető pénzintézet(ek) megnevezése, fiókja, számlaszáma:
2.8. Levelezési címe:
2.9. Hegyközségi kódszáma:
2.10. A vezető neve:
2.11. Születési helye, ideje:
2.12. Anyja neve:
2.13. Állampolgársága:
2.14. Állandó lakóhelye (tartózkodási helye):
2.15.
2.16. Személyazonosító igazolvány (útlevél) száma:
3. Köztartozásokra vonatkozó adatok
3.1. Köztartozásmentes adózónak minősülésről kiállított igazolás száma, kiadásának kelte:
3.2. Köztartozásmentes adózói adatbázisban szerepel: igen - nem
4. Nyilatkozatok
4.1. Egyéb köztartozásra:
4.2. Adótartozásra (kizárólag egyszerűsített adóraktári engedélyt kérelmező esetén):
4.3. Csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárásra:
4.4. Kettős könyvvezetésre:
4.5. Szja törvény szerinti nyilvántartás vezetésre:
4.6. Az éves beszámoló hitelesítésére:
4.7. Közvetlen számítógépes kapcsolatra:
4.8. Jövedéki biztosítékra (felajánlott összeg, teljesítési módja):
4.9. Utolsó három gazdasági év átlagában előállításra kerülő szőlőbor mennyiségére:
4.10. A szőlőbor kiszerelésére, termelői borkimérés keretében történő értékesítésére:
4.11. A szőlő értékesítésére, felhasználására:
4.12. Jövedéki termék, megfigyelt termék közösségen belüli beszerzésére, kiszállítására:
II. Adóraktári adatok (adóraktáranként)
1. Adóraktár címe:
2. Adóraktár helyrajzi száma:
3. Adóraktár típusa:
4. Adóraktár használati jogcíme
4.1. Bérleti szerződés határozott időtartamra (tól-ig):
4.2. Bérleti szerződés határozatlan időtartamra:
4.3. Saját tulajdon esetén a tulajdoni hányad:
5. Tároló adóraktár, tranzitadóraktár esetén
5.1. Tárolt jövedéki termék megnevezése:
5.2. Tárolt jövedéki termék vámtarifaszáma:
5.3. Tárolt jövedéki termék fajtakódja:
6. Termelő adóraktár esetén
6.1. Előállításra kerülő jövedéki termék, megfigyelt termék megnevezése:
6.2. Előállításra kerülő jövedéki termék, megfigyelt termék vámtarifaszáma:
6.3. Előállításra kerülő jövedéki termék fajtakódja:
6.4. Alkoholtermék gyártmánylap szerinti alkoholfoka:
6.5. Sör gyártmánylap szerinti Balling-foka:
6.6. Megfigyelt termék előállításhoz felhasznált jövedéki termék megnevezése, vámtarifaszáma, fajtakódja, felhasználási arányszáma vagy a felhasználás mennyiségi levezetése:
7. Az adóraktár tároló/keverő tartályainak adatai (azonosítószám, űrtartalom, hitelesítési bizonyítvány száma, érvényességi ideje):
8. A 76. § (2)-(3) bekezdés szerinti termékkísérő okmány, borkísérő okmány és egyszerűsített kísérő okmány aláírására jogosultak [kivéve ha az adóraktári engedélykérelemmel egyidejűleg a 78. § (3) bekezdésben említett különleges bélyegzőt alkalmazó bizonylat-kiállító program engedélyezését kérik]
8.1. Neve:
8.2. Munkaköre:
8.3. Beosztása:
8.4.
9. Felelős üzemvezető
9.1. Neve:
9.2. Munkaköre:
9.3. Beosztása:
9.4.
10. Jövedéki ügyintéző
10.1. Neve:
10.2. Jövedéki ügyintéző képesítést/szakképesítést kiadó neve:
10.3. Jövedéki ügyintéző képesítés/szakképesítés száma, kelte:
10.4. Foglalkoztatásának módja (munkaviszony, megbízási jogviszony):
III. Szőlőborászati üzem adóraktári engedélyt kérelmező, illetve egyszerűsített adóraktári engedélyt kérelmező esetében a szőlőterületi adatok (szőlőterületenként)
1. Szőlőültetvény
1.1. Helye:
1.2. Helyrajzi száma:
1.3. Nagysága (m2):
1.4. Telepítésének éve:
2. Szőlőültetvény használati jogcíme
2.1. Bérleti szerződés határozott időtartamra (tól-ig):
2.2. Bérleti szerződés határozatlan időtartamra:
2.3. Bérleti szerződés esetén a tulajdonos neve, címe:
2.4. Saját tulajdon esetén a tulajdoni hányad:
A kísérleti előállítást végző üzem tevékenysége folytatásának engedélyezésére vonatkozó kérelem adattartalma
I. Személyi adatok
1. Egyéni vállalkozó vagy mezőgazdasági őstermelő esetében1.1. Neve:
1.2. Születési helye, ideje:
1.3. Anyja neve:
1.4. Állampolgársága:
1.5. Állandó lakóhelye (tartózkodási helye):
1.6. Székhelye (ennek hiányában levelezési címe):
1.7. Személyazonosító igazolvány (útlevél) száma:
1.8. Vállalkozói vagy őstermelői igazolvány száma, kelte, kiadó hatóság megnevezése:
1.9. Adószáma/közösségi adószáma:
1.10. Pénzforgalmi (átutalási) számlaszáma(i) és a számlavezető pénzintézet(ek) megnevezése, fiókja, számlaszáma:
2. Jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében
2.1. Neve (elnevezése):
2.2. Rövidített neve:
2.3. Cégbírósági bejegyzés száma, kelte:
2.4. Székhelye (ennek hiányában telephelye vagy fióktelepe):
2.5. Adószáma/közösségi adószáma:
2.6. Egységes statisztikai jelzőszáma:
2.7. Pénzforgalmi (átutalási) számlaszáma(i) és a számlavezető pénzintézet(ek) megnevezése, fiókja, számlaszáma:
2.8. Levelezési címe:
2.9. A képviseletre jogosult neve:
2.10. Születési helye, ideje:
2.11. Anyja neve:
2.12. Állampolgársága:
2.13. Állandó lakóhelye (tartózkodási helye):
2.14. Személyazonosító igazolvány (útlevél) száma:
3. Köztartozásokra vonatkozó adatok
3.1. Köztartozásmentes adózónak minősülésről kiállított igazolás száma, kiadásának kelte:
3.2. Köztartozásmentes adózói adatbázisban szerepel: igen - nem
4. Nyilatkozatok
4.1. Egyéb köztartozásra:
4.2. Jövedéki biztosítékra (felajánlott összeg, teljesítési módja):
II. Adóraktári adatok
1. Adóraktár címe:2. Adóraktár helyrajzi száma:
3. Adóraktár használati jogcíme
4.1. Bérleti szerződés határozott időtartamra (tól-ig):
4.2. Bérleti szerződés határozatlan időtartamra:
4.3. Saját tulajdon esetén a tulajdoni hányad:
III. Adóraktári tevékenység adatai
1. A felhasznált alapanyag megnevezése:2. A felhasznált alapanyag vámtarifaszáma:
3. Az előállításra kerülő bioüzemanyag megnevezése:
4. Az előállításra kerülő bioüzemanyag vámtarifaszáma:
5. Az előállításra kerülő bioüzemanyag fajtakódja:
6. Bioetanol előállítása esetén az alkalmazott denaturálási eljárás:
7. A kísérleti előállítás célja:
8. Az adóraktár tároló/keverő tartályainak adatai (azonosítószám, űrtartalom):
9. A kísérleti fejlesztés időtartama:
IV. Az előállított bioüzemanyag felhasználására vonatkozó adatok
1. Felhasználó neve/cégneve:2. A felhasználó lakóhelye/székhelye:
3. A felhasználás helye:
4. A felhasználás ideje:
5. A felhasználás módja:
V. Egyéb
1. Egyszerűsített kísérő okmány aláírására jogosultak1.1. Neve:
1.2. Munkaköre:
1.3. Beosztása:
2. Felelős üzemvezető
2.1. Neve:
2.2. Munkaköre:
2.3. Beosztása
A gazdálkodó az adóraktári engedély iránti kérelmét a székhely szerint illetékes vámszervhez köteles benyújtani, ahol megvizsgálják annak megfelelőségét. A kérelemben foglaltak elbírálását követően a vámhatóság intézkedik a helyszíni szemle megtartásáról, vagyis a gazdálkodó telephelyével kapcsolatosan megállapításokat tesz, hogy az alkalmas-e az adott adóraktári tevékenység végzésére, illetve a jogszabályban foglalt feltételek teljesülése biztosított-e.
A kérelmező a személyi, tárgyi és garanciális feltételek fennállása esetén is csak arra a termékgyártásra, raktározásra, tárolásra használt üzemre, raktárra kaphat engedélyt, ahol az előállított, raktározott jövedéki termékek biztonságos tárolásához, pontos mennyiségi számbavételéhez, a hatósági felügyelet ellátásához, az ellenőrzések folytatásához szükséges tárgyi feltételek adottak, továbbá, amelyre rendelkeznek azokkal a hatósági engedélyekkel, amelyeket jogszabály az adóraktárban folytatni kívánt tevékenység gyakorlásához külön előír.
Az előzőek alapján tehát a végezni kívánt tevékenységtől függően az alábbi típusú ásványolaj adóraktár engedélyek adhatóak ki:
· Kőolaj finomító
· Finomítói ásványolajraktár
· Cseppfolyósítottgáz-töltő
· Ásványolaj tároló
· Terméktávvezeték
· Bioüzemanyag-adóraktár
· Ásványolaj- regeneráló üzem
· Egyébásványolaj-gyártó adóraktár
· Kísérleti előállítást végző üzem
· Repülőtéri adóraktár
· Kikötői adóraktár
Amennyiben az engedélyt kérő a személyi, tárgyi vagy garanciális feltételek esetében támasztott követelményeknek nem felel meg, úgy a székhely szerint illetékes vámszerv a keretengedély iránti kérelmet köteles elutasítani.
A jövedéki adótörvény az ásványolaj adóraktárak létesítéséhez szükséges feltételeket, a minimális tárolótartály-kapacitásokat, és a nyújtandó jövedéki biztosítékok minimum és maximum értékhatárait határozza meg úgy, hogy azok kellő garanciát adjanak a jövedéki kockázatokra, s az adóraktár engedélyesek köre az ellenőrző hatóságok által átlátható, ellenőrizhető legyen.
Jogharmonizációs lépés, hogy a törvény a repülőtéri adóraktár létesítését megengedi minden közforgalmú nemzetközi repülőtéren, nemcsak az állandó nyitva tartással üzemelő repülőtéren. Kikötői adóraktárként a parthoz állandó jelleggel telepített, stabilizált álló hajó, továbbá a hajók feltöltését nem a kikötőben végző mozgó ellátóhajó is működhet, amennyiben az elektronikus szintmérés és a ki-, betárolás hiteles mérőeszközön keresztül biztosított. A kikötői adóraktárnak szigorú elszámolást kell teljesítenie, továbbá a mozgó hajóra egyéb szigorú előírások is vonatkoznak. A hajózási gázolaj jelölését finomítói adóraktárban kell elvégezni Az adómentes hajózási gázolajjal való visszaélés ellen - az uniós előírások szerint - bevezetésre kerül a hajózási gázolaj jelölése az Unióban egységesen használt jelölő anyaggal.
Az ásványolaj termékkörben az adóraktári rendszer teljessé tételéhez szükséges kereskedelmi adóraktárt ún. ásványolaj-tároló jelenti, amely jogosult bármely ásványolaj termék tárolására. A cseppfolyós gázokra vonatkozó jogharmonizációs változásokkal függ össze az a rendelkezés, amely előírja, hogy a nem közúti motorikus célú (jellemzően a targoncákban használt), alacsonyabb adót viselő gáz értékesítését az adóraktár csak olyan személynek értékesíthet, amely a vámhatósághoz bejelentette, hogy üzemében ilyen gáz töltésére alkalmas üzemi motorikus gáztöltő állomást üzemeltet. Az üzemet a vámhatóság nyilvántartásba veszi, s az üzemnek a felhasználásról nyilvántartást kell vezetnie.
Az adóraktári engedély megszűnik, ha
· az adóraktár természetes személy engedélyese meghalt, kivéve, ha özvegye vagy örököse az adóraktárban végzett vállalkozói tevékenység folytatásának szándékát az esemény bekövetkezését követő 30 napon belül a vámhatósághoz bejelenti, és az e törvényben előírt feltételeknek megfelel;
· a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet jogutód nélkül megszűnik;
· az engedélyt visszaadják;
· az engedélyt a vámhatóság visszavonja.
Az engedély visszavonásáról hozott határozat a fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
Egy fizikai hely adóraktárként való működése bármely kérelmező részére csak azt követően engedélyezhető, ha a korábban ott folytatott, e törvény hatálya alá tartozó tevékenységgel összefüggésben megállapított, jövedéki terméket terhelő adóval, általános forgalmi adóval, vámmal és e törvény szerinti bírsággal kapcsolatos valamennyi tartozás megfizetésre került.
Az adóraktári engedély megszűnése esetén az adóraktár engedélyese köteles a kiadott adóraktári engedély eredeti példányát és annak hiteles másolatait a megszűnés napjától számított 5 munkanapon belül visszaszolgáltatni az engedélyt kiadó vámhatóság részére.
Fogalom magyarázat a Jöt. 58. §-ában foglaltakhoz
Jelölt gázolaj az Európai Bizottságnak a gázolaj és a kerozin közös adóügyi jelölőanyagának létrehozásáról szóló 2006/428/EK határozata szerinti jelölőanyaggal megjelölt, a 2710 19 41, 2710 19 45 és 2710 19 49 vámtarifaszám alá tartozó gázolaj.
ETBE: Az etil-tercier-butil-éter egy oxigéntartalmú üzemanyag-adalék, melyet leginkább az ásványolaj nyersolajból történő előállításakor használnak.
Az ETBE minőségi tulajdonságai ugyanolyanok vagy jobbak, mint az etanolé, szállítása azonban kevesebb kihívással jár. Az etanoltól eltérően az ETBE nem növeli a benzin párolgását - ami a szmog egyik okozója -, és nem köti meg a légkör nedvességtartalmát.
ETBE-t etanol és izobutilén keverékének katalizátor fölött, melegítés hatására lejátszódó reakciójával állítanak elő.
A fermentációval és desztillációval előállított etanol sokkal drágább mint a metanol, mely a földgázból állítható elő. Így a metanolból előállított MTBE olcsóbb, mint az etanol alapú ETBE.
Felhasználói engedélyes tevékenység
Felhasználói engedélyes az a személy, aki - az e törvényben meghatározott engedély birtokában - jogosult egyéb ellenőrzött ásványolaj beszerzésére, felhasználására, kiszerelésére, megfigyelt termék beszerzésére, előállítására, felhasználására, kiszerelésére, a teljesen denaturált alkoholtermék kiszerelésére.
Magyarországon az ásványolajtermékekre az eddigi szabályozásban még nem érvényesült az uniós szabályokkal teljesen konform módon a felhasználási céltól függően kötelezően biztosítandó adómentesség, illetve adóztatás.
Az uniós szabályozás szerint adókötelezettség minden ásványolajra keletkezik, de az adófizetési kötelezettséget - az eddigi szabályozással szemben - csak azokra az ásványolaj termékekre kell teljesíteni, amelyeket üzemanyagként vagy tüzelőanyagként értékesítenek vagy használnak fel.
A felhasználási cél szerinti adóztatás követelményét a törvény szerinti szabályozás sajátos módon, az ún. felhasználói engedélyes rendszer bevezetésével valósítja meg. Emellett az uniós szabályozás szerinti ellenőrzött körbe tartozó ásványolajokon kívül azokat az ásványolajokat is a törvény hatálya alatt tartja, amelyek jelenleg adókötelesek, de az uniós szabályok szerint nem tartoznak az ellenőrzött körbe (adalékanyag és kenőolaj), továbbá amelyek egyik körbe sem tartoznak, de a visszaélés lehetősége - a magyar tapasztalatok szerint - esetükben fokozottan fennáll (magas ásványolaj-, illetve alkoholtartalmú hígítók, oldószerek).
Ezeknek az ellenőrzött ásványolajoknak és az utóbbi, a törvény fogalomhasználata szerinti ún. megfigyelt termékeknek 5 liter vagy 5 kg-nál nagyobb kiszerelésben történő beszerzése az új szabályozás szerint csak felhasználói engedéllyel lehetséges. Az ilyen felhasználók többsége (gyógyszergyárak, vegyipar) eddig adómentes felhasználó volt, ezt követően átkerülnek felhasználói engedélyes körbe, ugyanakkor az eddigieknél egyszerűbb, könnyített feltételek vonatkoznak rájuk, pl. a jövedéki biztosíték nyújtásánál.
A törvény szerinti szabályozással a valós kockázatot (5 kg/5 liter feletti kiszerelés) jelentő felhasználásokra a végfelhasználókig követhető zárt rendszer fog érvényesülni. (Az 5 kg/5 liter vagy az alatti kiszerelésű termékek forgalmazása kívül marad a törvény hatályán.)
A rendszer a kisfelhasználókat (évi 6000 kg/6000 liter alatti felhasználás) csak bejelentésre kötelezi. Ezek lesznek a nyilvántartásba vett felhasználók, amelyek a bejelentett éves felhasználási mennyiség alapján a vámhatóság által kiadott beszerzési keret erejéig vásárolhatnak 5 kg/5 liternél nagyobb kiszerelésű ellenőrzött és megfigyelt terméket.
A jogbiztonságot, a későbbi viták elkerülését szolgálja az az előírás, mely szerint az oldószer, hígító előállításához történt felhasználás esetén a felhasználói engedély iránti kérelem benyújtásához előzetesen kérni kell a kötelező tarifális besorolást, amely nélkül a felhasználói engedélyt nem lehet ebben az esetben kiadni.
Felhasználói engedéllyel tehát megengedett
a) az egyéb ellenőrzött ásványolaj
· kiszerelése (kivéve ha ásványolaj adóraktári engedéllyel történik)· hígító, oldószer célra gyártott egyéb ellenőrzött ásványolaj előállítását nem jövedéki termék és/vagy egyéb ellenőrzött ásványolaj és/vagy megfigyelt termék komponensekből, összekeveréssel való előállítása,
· felhasználása, kivéve
1. az ásványolajtermék színezését - beleértve a jelzőanyagot is - (ha a színezés eredményeként a termék nyolc számjegyű vámtarifaszáma és adómértéke nem változik)
2. ha felhasználási céljának megfelelő jövedéki adóval terhelten történik
3. ha felhasználási céljának megfelelően jövedékiadó-fizetési kötelezettség keletkezik.
4. az 5 liter/5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj felhasználására,
5. az 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék évi 6000 liter/6000 kilogramm mennyiséget el nem érő felhasználására, amennyiben a felhasználó az adott gazdasági tevékenység keretében végzett tevékenységét a vámhatósághoz bejelentette, és nyilvántartásba vételét a vámhatóság visszaigazolta (nyilvántartásba vett felhasználó).
b) a megfigyelt termék
· előállítása kivéve:o biodízel
o ha ásványolaj adóraktári engedéllyel történik
o ha - engedéllyel - alkoholregeneráló és denaturáló üzemben történik
o ha keretengedély birtokában történik (vegyipari és kozmetikai termék, vagy más, nem emberi fogyasztásra szolgáló termék)
· kiszerelése kivéve ha ásványolaj adóraktári engedéllyel történik
· felhasználása, kivéve
1. ha felhasználási céljának megfelelő jövedéki adóval terhelten történik
2. az 5 liter/5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj felhasználására,
3. az 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék évi 6000 liter/6000 kilogramm mennyiséget el nem érő felhasználására, amennyiben a felhasználó az adott gazdasági tevékenység keretében végzett tevékenységét a vámhatósághoz bejelentette, és nyilvántartásba vételét a vámhatóság visszaigazolta (nyilvántartásba vett felhasználó),
4. a biodízelnek ásványolaj-adóraktárban gázolajba történő bekeverése.
A Jöt. 59. §-ának következő bekezdései a felhasználói engedély beszerzéséhez szükséges feltételrendszert határozzák meg, a felhasználói engedély megszűnése, visszavonása esetére alkalmazandó szabályokat, továbbá külön bekezdés határozza meg a felhasználás során feleslegessé vált, valamint a felhasználói engedély megszűnésének napján készleten maradt egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék sorsának rendelkezésére vonatkozó szabályokat, kitérve a jövedékibiztosíték-nyújtási kötelezettség alól mentesülés esetére.
A felhasználói engedélyes tevékenység folytatásának engedélyezésére vonatkozó kérelem adattartalma
I. Személyi adatok
1. Egyéni vállalkozó esetében1.1. Neve:
1.2. Születési helye, ideje:
1.3. Anyja neve:
1.4. Állampolgársága:
1.5. Állandó lakóhelye (tartózkodási helye):
1.6. Székhelye (ennek hiányában levelezési címe):
1.7. Személyazonosító igazolvány száma:
1.8. Vállalkozói igazolvány száma, kelte, kiadó hatóság megnevezése:
1.9. Adószáma:
1.10. Pénzforgalmi (átutalási) számlaszáma(i) és a számlavezető pénzintézet(ek) megnevezése, fiókja, számlaszáma:
2. Jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében
2.1. Neve (elnevezése):
2.2. Rövidített neve:
2.3. Cégbírósági bejegyzés száma, kelte:
2.4. Székhelye (ennek hiányában telephelye):
2.5. Adószáma/közösségi adószáma:
2.6. Egységes statisztikai jelzőszáma:
2.7. Pénzforgalmi (átutalási) számlaszáma(i) és a számlavezető pénzintézet(ek) megnevezése, fiókja, számlaszáma:
2.8. Levelezési címe:
2.9. A vezető neve:
2.10. Születési helye, ideje:
2.11. Anyja neve:
2.12. Állampolgársága:
2.13. Állandó lakóhelye (tartózkodási helye):
2.14.
2.15. Személyazonosító igazolvány (útlevél) száma:
3. Köztartozásokra vonatkozó adatok
3.1. Köztartozásmentes adózónak minősülésről kiállított igazolás száma, kiadásának kelte:
3.2. Köztartozásmentes adózói adatbázisban szerepel: igen - nem
4. Nyilatkozatok
4.1. Egyéb köztartozásra:
4.2. Csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárásra:
4.3. Jövedéki biztosítékra (felajánlott összege, teljesítési módja):
4.4. Kettős könyvvezetésre:
4.5. Szja törvény szerinti nyilvántartás-vezetésre:
II. Az egyéb ellenőrzött ásványolaj felhasználására, kiszerelésére és a Jöt. 7. § 1. m) pontja szerinti előállítására, a megfigyelt termék előállítására, felhasználására, kiszerelésére, a denaturált szesz felhasználására, kiszerelésére vonatkozó adatok (felhasználó üzemenként, raktáranként)
1. Üzem (raktár) címe:2. Üzem (raktár) helyrajzi száma:
3. Üzem (raktár) használati jogcíme:
3.1. Bérleti szerződés határozott időtartamra (tól-ig):
3.2. Bérleti szerződés határozatlan időtartamra:
3.3. Saját tulajdon esetén a tulajdoni hányad:
4. Beszerzésre kerülő termékek [ásványolaj, egyéb ellenőrzött ásványolaj, megfigyelt termék, denaturált szesz (a teljes denaturálás típusa szerinti részletezésben)]
4.1. Megnevezése:
4.2. Vámtarifaszáma:
4.3. Fajtakódja:
4.4. Felhasználási célja:
4.5. Felhasználási arányszám (termék-előállítás esetén):
5. Az előállításra kerülő termék, megfigyelt termék megnevezése, vámtarifaszáma, nyilvántartás (elszámolás szerinti) mennyiségi egysége.
6. Üzem (raktár) jövedéki termékek tárolására, feldolgozására szolgáló tárolótartályainak adatai (azonosítószám, űrtartalom, hitelesítési bizonyítvány száma, érvényességi ideje):
7. Felelős üzemvezető
7.1. Neve:
7.2. Munkaköre:
7.3. Beosztása:
7.4.
8. Egyszerűsített kísérő okmány aláírására jogosultak (csak adóraktárból történő beszerzés esetén)
8.1. Neve:
8.2. Munkaköre:
8.3. Beosztása:
A jövedéki adótörvény értelmező rendelkezései alapján megbízható felhasználói engedélyes az a személy, aki legalább 2 éve folyamatosan jogosult egyéb ellenőrzött ásványolaj vagy megfigyelt termék beszerzésére, és terhére a jövedéki biztosíték csökkentésére irányuló kérelem benyújtását megelőző 2 évben, illetve a jövedéki biztosíték jövedéki törvény 59. § (6) bekezdése szerinti csökkentését követő kétévenkénti időszakra összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság jogerős határozattal nem állapított meg.
Felhasználói engedély adattartalma
Az engedélyező regionális ellenőrzési központ megnevezéseA felhasználói engedély jövedéki száma
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 59. § (8) bekezdése/70. § (1) bekezdése és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 73. § (5) bekezdése alapján az egyéb ellenőrzött ásványolaj felhasználását, kiszerelését, a megfigyelt termék előállítását, felhasználását, kiszerelését, a denaturált szesz felhasználását, kiszerelését az alábbiak szerint engedélyezem
I. Felhasználói engedélyes
1. Neve (elnevezése)
2. Rövidített neve
3. Székhelye (ennek hiányában telephelye), (lakóhelye)
4. Adószáma
II. Felhasználói engedélyes tevékenység engedélyezése
1. Engedélyezett tevékenység (felhasználás/előállítás/kiszerelés)
Felhasználás/előállítás/kiszerelés helye
2. Beszerezhető egyéb ellenőrzött ásványolaj/megfigyelt termék/denaturált szesz (a teljes denaturálás típusa szerinti részletezésben)
2.1. Megnevezése
2.2. Vámtarifaszáma
2.3. Nyilvántartás (elszámolás) mennyiségi egysége
3. Az engedélyhez a jövedéki biztosíték elfogadásánál figyelembe vett éves felhasználás tervezett mennyisége (termékenként)
4. Jövedéki ellenőrzés módja
5. Fent nevezett felhasználói engedélyes az egyéb ellenőrzött ásványolaj felhasználására, kiszerelésére és a Jöt. 7. § 1. m) pontja szerinti előállítására, a megfigyelt termék/nem jövedéki termék előállítására, felhasználására, kiszerelésére, a denaturált szesz felhasználására, kiszerelésére a megjelölt helyen és feltételek mellett jogosult.
6. A felhasználói engedélyes a jelen engedélyben rögzített, valamint a felhasználói engedély iránti kérelemhez csatolt bizonylatokban, dokumentációkban szereplő feltételek, körülmények fennállása, teljesítése mellett működhet. A jövedéki ellenőrzés 3. pontban rögzített módját határozattal az engedélyező regionális ellenőrzési központ változtathatja meg.
7. A felhasználói engedélyes a Jöt. 60. § (1) bekezdésében/71. § (2) bekezdésében előírt nyilvántartás-vezetési kötelezettségének
a) a jóváhagyott nyilvántartás,
b) az engedélyezett számítógépes nyilvántartás
alapján tesz eleget.
Kelte.
A felhasználói engedélyes nyilvántartási, jelentési és elszámolási kötelezettsége
A jövedéki adótörvény előírja a felhasználói engedélyesek nyilvántartás-vezetési, elszámolási kötelezettségét. Az elszámolási rendszer minden érintett számára egyszerűsítést jelent az eddigi adómentes felhasználókénti minőségükben teljesítendő kötelezettségeikhez képest.
A nyilvántartás adatait havonta le kell zárni, és azt a lentiekben meghatározott határidő figyelembevételével a vámhatósághoz be is kell nyújtani.
Azoknál a felhasználóknál, ahol a visszaélés kockázata kisebb (gyógyszergyárak, vagy azok a gyártók, akik az egyéb ellenőrzött ásványolajat és megfigyelt terméket kémiai átalakulást eredményező vegyi reakcióban használják fel) további könnyítést is tartalmaz a törvény.
Felhasználói engedélyes által vezetett nyilvántartás adattartalma
Termék megnevezése, vámtarifaszáma, mennyiségi egysége:Nyitókészlet (tárgyhó első napján):
a) lédig mennyiség (tárolótartályonként, a tárolótartály egyedi azonosító jelének feltüntetésével)
b) kiszerelt mennyiség (kiszerelési egységenként és darabszámban)
Nyitókészlet összesen
I. Növekedés
1. Betárolás (időpont, tételszám, műbizonylat szerinti valódi szeszfok, termékkísérő okmány/egyszerűsített kísérő okmány/szállítási okmány száma, szállító megnevezése, telephelye, címe):
1.1. belföldről
1.2. tagállamból
1.3. harmadik országból
2. Technológiából visszanyert (mennyiség, időpont, belső bizonylat száma):
2.1. tisztítás nélkül újra felhasználható
2.2. újra fel nem használható
3. Előállítás (mennyiség, időpont, belső bizonylat száma):
4. Kiszerelés (kiszerelési egységenként és darabszámban):
Növekedés összesen:
II. Csökkenés
1. Felhasználás (mennyiség, időpont, belső bizonylat száma):
1.1. termék-előállításhoz
1.2. kiszerelésre
1.3. egyéb felhasználás
2. Értékesítés [kiszerelt mennyiség (kiszerelési egységenként és darabszámban), tételszám, időpont, bizonylat száma, vevő megnevezése, jövedéki száma/nyilvántartási száma és telephelye címe]:
2.1. Egyéb ellenőrzött ásványolaj 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésben és megfigyelt termék
2.1.1. nyilvántartásba vett felhasználónak
2.1.2. közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedőnek
(értékesítés vámhatósághoz történt bejelentésének időpontja is)
2.1.3. exportálónak (értékesítés vámhatósághoz történt bejelentésének időpontja is)
2.1.4. adóraktár-engedélyesnek
2.1.5. felhasználói engedélyesnek
2.2. Egyéb ellenőrzött ásványolaj 5 liter/5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésben
2.2.1. jövedéki engedélyes kereskedőnek
2.2.2. nem jövedéki engedélyes kereskedőnek
2.2.3. egyéb vevőnek
2.3. Denaturált szesz 2 liternél nagyobb kiszerelésben
2.3.1. felhasználói engedélyesnek
2.3.2. nyilvántartásba vett felhasználónak
2.4. Denaturált szesz 2 liter vagy annál kisebb kiszerelésben
2.2.1. jövedéki engedélyes kereskedőnek
2.2.2. nem jövedéki engedélyes kereskedőnek
2.2.3. egyéb vevőnek
2.5. Ásványolaj üzemanyag-adalékkénti értékesítése
3. Regenerálásra átadott:
4. Egyéb csökkenés, a csökkenést igazoló irat száma, kelte, kiállító megnevezése:
Csökkenés összesen:
Zárókészlet (tárgyhó utolsó napján):
a) lédig mennyiség (tárolótartályonként, a tárolótartály egyedi azonosító jelének feltüntetésével)
b) kiszerelt mennyiség (kiszerelési egységenként és darabszámban)
Zárókészlet összesen:
Az egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék belföldi forgalmazása
A jövedéki adó alól a felhasználási cél alapján mentesülő egyéb ellenőrzött ásványolaj és megfigyelt termék tényleges felhasználásának ellenőrizhetősége, nyomon követhetősége érdekében a törvény szabályozza, hogy belföldön ezek a termékek kinek, milyen feltételekkel értékesíthetők, adhatók át. Ezáltal a végfelhasználásig, illetve a harmadik országba vagy a tagállamba való kiszállításig nyomonkövethető, ellenőrizhető ezen kockázatos termékek útja.
Az egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék importálása, exportálása, Közösségen belüli beszerzése, értékesítése
A bekezdéshez szükséges fogalmak a jövedéki adótörvény értelmező rendelkezései szerint:
Jövedéki termék importálása a jövedéki terméknek harmadik országból közvetlenül vagy más tagállam(ok)on keresztül belföldre történő behozatala azzal, hogy amennyiben a jövedéki termék vámeljárás keretében lép be belföldre, az importálás a vámeljárásnak a jövedéki termék vámjogi szabad forgalomba bocsátását eredményező lezárásával egyidejűleg valósul meg.
A Közösség az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésben meghatározott tagállamok területe azzal az eltéréssel, hogy
a) nem tekintendők a tagállamhoz tartozónak
aa) a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében Helgoland szigete és Büsingen területe, az Olasz Köztársaság esetében Livigno és Campione d’Italia területe, valamint a Luganói-tó olasz vizei, a Spanyol Királyság esetében Ceuta és Melilla területei, valamint
ab) a Francia Köztársaság esetében a Francia Köztársaság tengeren túli megyéi, a Spanyol Királyság esetében a Kanári-szigetek, a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: Egyesült Királyság) esetében a Csatorna-szigetek, a Finn Köztársaság esetében az Åland-szigetek, a Görög Köztársaság esetében az Athosz-hegy,
b) a Monacói Hercegség a Francia Köztársaság területéhez, Jungholz és Mittelberg (Kleines Walsertal) tartományok a Németországi Szövetségi Köztársaság területéhez, a Man sziget az Egyesült Királyság területéhez, San Marino az Olasz Köztársaság területéhez, az Egyesült Királyság ciprusi felségterületei (Akrotiri és Dhekelia) Ciprus területéhez tartozónak tekintendő.
Importáló az a személy, aki először szerez jogot arra, hogy az importált termék felett saját nevében rendelkezzen, illetve ilyen személy hiányában az, aki az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában az importált jövedéki terméket birtokolja.
Közösségi kereskedő az a személy, aki jövedéki terméket gazdasági tevékenység keretében, más tagállam felé értékesít vagy továbbértékesítési célra más tagállamból beszerezés.
Exportáló pedig az a személy, aki olyan jövedéki terméket értékesít, amelyet a vámhatóság végleges rendeltetéssel harmadik országba kiléptet, ideértve azt is, aki az üzemanyag petróleumot és a repülőbenzint nemzetközi légi forgalomban részt vevő külföldi vagy magyar lajstromjelű, gazdasági célú légi közlekedési tevékenységet végző olyan légi jármű üzemanyagtartályába tölti, amelynek külföldre távozását a légi jármű parancsnoka (megbízottja) és a repülőtér üzembentartója (megbízottja) együttesen igazolja.
A törvény részletesen szabályozza az egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék harmadik országból és tagállamból való behozatalát. E termékek az adó megfizetése nélkül csak akkor vámkezelhetők, ha az új szabályozással kialakított zárt, ellenőrzött rendszerbe kerülnek (adóraktárba, felhasználói engedélyeshez) vagy 5 kg/liter vagy annál kisebb kiszerelésben hozzák be azokat. Annak érdekében továbbá, hogy a nem vámhatáron át történő, EU-n belüli behozatal és kivitel is ellenőrizhető legyen, a törvény az ilyen beszerzésre és kivitelre az átvétel, illetve az üzemből, raktárból való kiadás napján bejelentési kötelezettséget ír elő.
X. Fejezet
ALKOHOLTERMÉK
Fogalmak
Az Európai Unió belső piacának megfelelő működése érdekében fontos, hogy az összes érintett terméket egységes definíciók szerint tekintsék a jövedéki adóztatás szempontjából alkoholterméknek. Amennyiben a tagállamok adójogi értelemben nem egységesen tekintik az egyes termékeket alkoholterméknek, úgy előfordulhatnának olyan esetek, amikor az adott termék egy tagállamban egyáltalán nem tartozna a jövedéki adózás hatálya alá, vagy pedig egy alacsonyabb összegű adóval terhelt termékkategóriába kerülne. Ez természetesen kihatna a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke szabad áramlását támogató közösségi piac azon szereplőire, ahol az alkoholtermékek adójogi megítélése szigorúbb. A nemkívánatos, piactorzító hatások kiküszöbölése érdekében az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, a Tanács 92/83/EGK Irányelvének (1992. október 19.) 20. cikke meghatározza, hogy az Európai Unió tagállamai mely termékeket kell, hogy alkoholterméknek tekintsék adójogi értelemben.
Az áruk, árucikkek nemzetközi szinten is egységes azonosításának legelterjedtebb módja a vámtarifaszámok alá történő besorolás, ezért kézenfekvő, hogy a jövedéki adózás hatálya alá tartozás is vámtarifaszámok alapján történjen. A definíciók egységesítése érdekében a Tanács 2658/87/EGK rendeletének a Bizottság 2587/91/EGK rendeletével módosított, 1992. október 19-én - az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, a Tanács 92/83/EGK Irányelvének elfogadásakor - hatályos Kombinált Nómenklatúra 1. számú mellékletében meghatározott vámtarifaszámokat kell alkalmazni azzal, hogy a nyolc számjegynél kevesebb számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ideértendő. Annak ellenére, hogy az alkalmazandó áruazonosító számokat kötelező érvényű közösségi rendelet tartalmazza, a jövedéki adótörvény hatálya alá tartozás egységes megítélése érdekében a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvényben megjelölt vámtarifaszámok alkalmazásáról szóló 13/2004. (III. 25.) PM rendelet szerint kihirdette az alkalmazandó vámtarifa számokat. A PM rendelet 2. számú melléklete az alkohol- és alkoholtartalmú termékek tekintetében a jövedéki adókötelezettség megállapításához szükséges vámtarifaszámokat, 3. számú melléklete a vámtarifaszám alá történő besorolás általános szabályait, 6. számú melléklete az alkohol- és alkoholtartalmú termékek tekintetében a besorolás általános és részletes előírásait, míg 7. számú melléklete az alkohol- és alkoholtartalmú termékek tekintetében a besoroláshoz figyelembe veendő, kapcsolódó árucsoportokat és ezen árucsoportokba való besorolás általános és részletes előírásait tartalmazza.
Adójogi értelemben alkoholterméknek kell tekinteni a 22 térfogatszázaléknál magasabb alkoholtartalmú, 2204, 2205 és 2206 vámtarifaszámok alá tartozó erjesztett alkoholos italokat.
Adójogi értelemben alkoholterméknek kell tekinteni még az 1,2 térfogatszázaléknál magasabb alkoholtartalmú, 2207 és 2208 vámtarifaszámok alá tartozó lepárolt alkoholos folyadékokat és italokat (likőrök, égetett szeszes italok stb.), az ezek előállítására szolgáló összetett alkoholos készítményeket és etil-alkoholt.
Adójogi értelemben alkoholterméknek kell tekinteni továbbá az 1,2 térfogatszázalékot meghaladó alkoholtartalmú, a 2204, 2205, 2206, 2207 és 2208 vámtarifaszámok alá nem tartozó bármilyen terméket, amennyiben az a 2207 és 2208 vámtarifaszámú terméket oldott vagy oldatlan állapotban tartalmaz. E meghatározás esetében nem valósul meg klasszikusan a vámtarifaszámok alá való besorolással történő definiálás, amely oka a lehetséges fogyasztási javak széles körében rejlik. Ide tartozónak kell tekinteni például az alkoholos desszerteket, édesipari termékeket.
Nem csupán a termékmeghatározás tekintetében speciális ez utóbbi alkoholtermék, hanem a rá vonatkozó jövedéki szabályok alkalmazása tekintetében is. A jövedéki törvény 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alkoholtermékre nem kell alkalmazni az adózási szabályokat, ha a fogalom-meghatározásban szereplő kritériumoknak megfelelő terméket belföldön keretengedély birtokában állították elő, vagy keretengedéllyel előállítható terméknek minősül és azt más tagállamból, harmadik országból hozták be belföldre, illetve ha a termékben lévő etilalkoholra megfizették a jövedéki adót, vagy arra végleges mentesülés következett be. Értelemszerűen akkor sem terheli e terméket az alkoholtermékekre meghatározott jövedéki adó, ha az bioetanolt tartalmazó üzemanyag, mivel ebben az esetben a termék üzemanyagként viselkedik adójogilag.
A jövedéki törvény 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alkoholtermék adóraktári engedély nélkül előállítható, amennyiben az alapanyagául szolgáló alkoholtermék adózottan kerül felhasználásra. Tekintettel arra, hogy megfelelő adóraktári kategória e termék előállítására nem létezik a hazai jogrendben, ezért e termékek adózatlan alkoholtermék felhasználásával kizárólag adómenetes felhasználó üzemében állíthatók elő. E termékek szabadforgalomban végzett kereskedelme, exportja, importja jövedéki engedély nélkül folytatható.
A jövedéki adótörvény párlatként definiálja a 2208 20 19, 2208 20 99, 2208 90 33, 2208 90 39, 2208 90 51, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó bor- és gyümölcspárlatokat, ezzel létrehozva az alkoholtermék adójogi kategóriájánál szűkebb termékkört. E párlatokra vonatkozóan - a nemzeti értékekre és tradíciókra tekintettel - bevezeti a bér- illetve magánfőzés, valamint a bér- illetve magánfőzető fogalmát is. E fogalmak bevezetésére a jogszabály további szakaszaiban kifejtett különféle adókedvezmények érvényre juttatása érdekében került sor.
Az alkoholtermékek denaturálásának - legyen az részleges vagy teljes - célja, hogy az egyébként magas adótartalmú alkoholtermék bizonyos célok érdekében adózatlanul is felhasználható legyen. Jellemző, hogy a részlegesen denaturált alkoholtermék vegyipari, vagy kozmetikai ipari termékek előállításához kerül felhasználásra, míg a teljesen denaturált alkoholtermék bármilyen, emberi fogyasztásra nem szolgáló termék előállításához kerül felhasználásra. Mivel a részlegesen-, illetve teljesen denaturált alkoholtermékek felhasználására a jövedéki szabályozás eltérő feltételrendszert állít fel, ezért e két speciális alkoholtermék fogalom bevezetése és megkülönböztetése is indokolt.
A semleges alkohol olyan etilalkohol, amelyet kizárólag erjesztett szőlőeredetű alapanyagokból nyernek lepárlással úgy, hogy a desztillátum alkoholtartalma legalább 96 térfogatszázalék és amelynek érzékszervi tulajdonságán kizárólag a nyersanyag ízére jellemző tulajdonságok érezhetők, idegen íz, illat nem érzékelhető.
A boralkohol olyan etilalkohol, amelyet kizárólag borból, aljborból, borseprőből vagy desztilláláshoz felerősített borból nyernek lepárlással, vagy újralepárlással úgy, hogy a desztillátum alkoholtartalma legalább 86 térfogatszázalék, de legfeljebb 96 térfogatszázalék legyen.
A nyersszesz olyan etilalkohol, amelyet kizárólag erjesztett szőlő eredetű alapanyagokból nyernek egyszeri lepárlással úgy, hogy a desztillátum alkoholtartalma legalább 52 térfogatszázalék.
A kötelező lepárlás olyan intézkedés, ahol
a) a termelő, aki a keletkezett a borászati melléktermék elszámolására és kötelező hasznosítására (lepárlás, ellenőrzés melletti kivonás) kötelezett;
b) a jóváhagyott (engedélyezett) lepárló, aki elvégzi a melléktermék feldolgozását, elszámol a termelővel és kifizeti részére az uniós támogatásból eredő minimális felvásárlási árat;
c) a kifizető ügynökség, aki jóváhagyja a lepárlásra pályázókat, a lepárlók adatszolgáltatásán keresztül ellenőrzi a termelőket és a lepárlókat, más hatóságok bevonásával biztosítja a helyszíni ellenőrzést.
Adóalap, adómérték
A jövedéki adótörvény az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, a Tanács 92/84/EGK Irányelvében (1992. október 19.) rögzített elvet követi, így az etilalkohol (alkoholtermék) jövedéki adójának alapjául a tiszta alkohol térfogata szolgál. Egyúttal igazodik a közösség tagállamai számára kötelezően előírt adóminimum összegéhez is, amely hektoliterenként 550 Euro, így a térfogatot - a szokásos SI mértékegység 100-szorosában - 100 literben állapította meg.
A jövedéki adótörvény a magánfőzésben előállított párlat tekintetében is meghatározza az adó alapját, amely az etilalkohol tartalom pontos mérésének hiányában egy számított értékből hektoliterre vetített mennyiség.
A jövedéki adó mértéke egy hektoliter mennyiségű tiszta szeszre 276 100 forint, azaz egy liter mennyiségű tiszta szesz után 2 761 forint jövedéki adót kell fizetni. A jövedéki adótörvény nem alkalmazza, ugyanakkor - a csekélyebb mennyiségek pontos meghatározása érdekében - a szakmán belül elfogadott a hektoliterfok mennyiség alkalmazása is, amely egy liter tiszta szesz mennyiségének felel meg.
A bérfőzést végző szeszfőzdében, legfeljebb 50 liter mennyiség erejéig előállított párlat adómértéke 0 forint, igazodva a magánfőzés keretében előállított párlat adómentességéhez, amelyet a jövedéki adótörvény 9. § (3) bekezdése biztosít. Ez lényegében azt jelenti, hogy akár magánfőzés, akár bérfőzés keretében kerül előállításra a párlat, arra nem kell jövedéki adót fizetni legfeljebb 50 liter mennyiségig. Az 50 liter bérfőzött párlatnak az 50 liter 86 térfogatszázalékos gyümölcsszesz, azaz a 43 hektoliterfok mennyiségű bérfőzött párlat felel meg.
Az 50 literes mennyiségen felül előállított, illetve mennyiségi korlátozás nélkül a kereskedelmi céllal (ide nem értve az adóraktár részére értékesített bérfőzött párlatot) magán- vagy bérfőzés keretében előállított párlat nem élvez kedvezményt, azt a teljes adómértékű adóösszeg terheli. A kedvezmény korlátja, hogy az 50 literes mennyiséget egy háztartáson belül összevontan kell számítani, illetve egy naptári évben vagy csak a magánfőzésre, vagy csak a bérfőzésre vonatkozó kedvezmény vehető igénybe, a mennyiségi korlátozásra tekintet nélkül.
A jövedéki adótörvény 63. § (1) bekezdésének c) pontja alá eső alkoholtermék kvázi adómentességet élvez, ha e terméket belföldön keretengedély birtokában állították elő, vagy keretengedéllyel előállítható terméknek minősül és azt más tagállamból, harmadik országból hozták be belföldre, illetve ha a termékben lévő etilalkoholra megfizették a jövedéki adót, vagy arra végleges mentesülés következett be, illetve akkor sem terheli e terméket az alkoholtermékekre meghatározott jövedéki adó, ha az üzemanyagként adózik.
A jövedéki adó alól mentesítésre kerültek a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményből gyógyszerré átminősített, de a 2208 vámtarifaszám alá tartozó termékek is.
|
ALKOHOLTERMÉK JÖVEDÉKI ADÓMÉRTÉKEK ALAKULÁSA (1998-2011) |
|||
|
IDŐSZAK |
ADÓMÉRTÉK [a] |
ADÓMÉRTÉK [b1] |
ADÓMÉRTÉK [b2] |
|
1998. január 1-jétől december 31-ig |
1 270,00 |
970,00 |
390,00 |
|
1999. január 1-jétől december 31-ig |
1 400,00 |
1 120,00 |
500,00 |
|
2000. január 1-jétől december 31-ig |
1 500,00 |
1 250,00 |
540,00 |
|
2001. január 1-jétől december 31-ig |
1 590,00 |
1 375,00 |
594,00 |
|
2002. január 1-jétől december 31-ig |
1 670,00 |
1 515,00 |
653,00 |
|
2003. január 1-jétől december 31-ig |
1 670,00 |
1 670,00 |
770,00 |
|
2004. január 1-jétől április 30-ig |
1 920,00 |
1 920,00 |
885,00 |
|
2004. május 1-jétől december 31-ig |
1 920,00 |
1 920,00 |
960,00 |
|
2005. január 1-jétől december 31-ig |
1 920,00 |
1 920,00 |
960,00 |
|
2006. január 1-jétől augusztus 31-ig |
2 206,00 |
2 206,00 |
1 103,00 |
|
2006. szeptember 1-jétől december 31-ig |
2 360,00 |
2 360,00 |
1 180,00 |
|
2007. január 1-jétől december 31-ig |
2 360,00 |
2 360,00 |
1 180,00 |
|
2008. január 1-jétől december 31-ig |
2 360,00 |
2 360,00 |
1 180,00 |
|
2009. január 1-jétől június 30-ig |
2 360,00 |
2 360,00 |
1 180,00 |
|
2009. július 1-jétől december 31-ig |
2 510,00 |
2 510,00 |
1 255,00 |
|
2010. január 1-jétől december 31-ig |
2 761,00 |
2 761,00 |
1 380,00 |
|
2011. január 1-jétől |
2 761,00 |
2 761,00 |
1 380,00 |
[a]: alkoholtermék (forint / hektoliterfok)
[b1]: bérfőzött pálinka, a kedvezményes adómértékkel főzethető mennyiség felett (forint / hektoliterfok)
[b2]: bérfőzött pálinka, a kedvezményes adómértékkel főzethető mennyiség alatt (forint / hektoliterfok)
Megjegyzés (1): 1998. január 1-jétől december 31-ig a kedvezményes adómértékkel főzethető bérfőzött pálinka mennyisége nem haladhatja meg a 100 hektoliterfokot.
Megjegyzés (2): 1999. január 1-jétől 2004. április 30-ig a kedvezményes adómértékkel főzethető bérfőzött pálinka mennyisége nem haladhatja meg az 50 hektoliterfokot.
Megjegyzés (3): 2004. május 1-jétől a kedvezményes adómértékkel főzethető bérfőzött pálinka mennyisége nem haladhatja meg az 50 litert.
A bérfőzött párlat utáni adófizetési kötelezettség és eljárási szabályok
A jövedéki szabályozás általános elveitől eltérően a bérfőzött párlat utáni adófizetési kötelezettség nem a belföldi előállítással, szabadforgalomba bocsátással keletkezik, hanem igazodik az adóbeszedés egy tradicionálisabb metódusához. Ebben a konstrukcióban az adózási folyamatba az adóalanyi minőségben lévő bérfőzető természetes személy és az adóhatóság közé még egy személy, az adóbeszedésre kötelezett - bérfőzést végző szeszfőzde engedélyese - kapcsolódik be. A beszedéses adóztatás célja, hogy az adózásban kevésbé jártas adóalanyok száma csökkenjen, illetve az adózással összefüggő kötelezettségek egy részét levegye az adóalanyok válláról, s azt olyan személyre bízza, aki kellő jártassággal, tapasztalattal bír ezen a területen.
Ennek ismeretében tehát a szeszfőzde adóraktár engedélyes megállapítja az adóalany részére előállított párlat mennyiségét és a mennyiségtől, valamint az adó alanyának nyilatkozatától függően alkalmazott adó mértékkel számított bérfőzési szeszadó összegét, s azt közli a bérfőzetővel. A bérfőzető a részére előállított, kiadott párlat adóját a szeszfőzde részére fizeti meg, s a szeszfőzde fizeti azt tovább az adóhatóság felé. Természetesen, ha a szeszfőzde mulaszt és a szeszadót nem szedi be, úgy arra a mennyiségre nézve adóalannyá válik, tehát a be nem szedett szeszadót a szeszfőzde köteles megfizetni. A szeszfőzde válik adóalannyá akkor is, ha az elszámoláskor megállapított pálinka mennyisége meghaladja a nyilvántartás szerint gyártott mennyiséget. Mivel a biztosított kedvezményes adómérték kizárólag a bérfőzető természetes személyt illeti meg, így a szeszfőzde adókötelezettsége esetén annak alkalmazása szóba sem jöhet.
A bérfőzető személyesen vagy megbízottja útján adhatja át a gyümölcscefrét (gyümölcsöt, gyümölcsből származó alapanyagot) a szeszfőzde részére. Az átadásakor a bérfőzető egy ún. bérfőzési lapon nyilatkozik a gyümölcscefre fajtájáról és mennyiségéről, vagy azokról írásban foglalt nyilatkozatot ad át a megbízottja útján. Nyilatkozat hiányában a szeszfőzde felelős vezetője állapítja meg a gyümölcscefre fajtáját. A gyümölcscefre lepárlását megelőzően a bérfőzető a bérfőzési lapon nyilatkozik vagy külön, írásban foglalt nyilatkozatot ad át megbízottja útján arról, hogy
a) a kierjedt gyümölcscefre nem tartalmaz hozzáadott mesterséges vagy természetes eredetű cukorból, izocukorból vagy mézből származó alkoholt;
b) a bérfőzető vagy háztartásának tagja rendelkezik gyümölcstermő területtel (gyümölcsössel, gyümölcsfával).
A fenti nyilatkozat hiányában a gyümölcscefre bérfőzés keretében nem főzhető le.
A bérfőzető a bérfőzött párlat átvételét megelőzően a bérfőzési lapon nyilatkozik a szeszfőzdének arról, hogy
a) általa és a vele egy háztartásban élők által a tárgyévben az átvétel időpontjáig milyen mennyiségben került kedvezményes, illetve általános adómérték alá tartozó párlat átvételre;
b) az átvételre kerülő bérfőzött párlatból mekkora mennyiséget kíván kistermelőként - a kistermelői élelmiszer-termelés, - előállítás és - értékesítés feltételeiről szóló 52/2010. (IV. 30.) FVM rendelet szerint - értékesíteni;
c) sem a bérfőzető, sem a vele egy háztartásban élők a tárgyévben nem állítottak elő magánfőzés keretében párlatot.
A fenti nyilatkozat hiányában a bérfőzött párlat a jövedéki adótörvény szerinti kedvezményes (nulla forint összegű) adómértékkel nem adható ki a bérfőzető részére.
Amennyiben a bérfőzető által átadott gyümölcscefréből a jövedéki adótörvény 3. számú mellékletében meghatározott kihozatali arányszámokat meghaladó mennyiségben került a bérfőzött párlat előállításra, azt a szeszfőzde a bérfőzető részére csak akkor adhatja ki, ha a lefőzött termék etilalkohol tartalmának a vonatkozó rendelkezések szerinti eredetét akkreditált laboratóriumi vizsgálat igazolja. A bérfőzött párlatot meg kell semmisíteni, ha a vizsgálati eredmény szerint az etilalkohol-tartalom nem a vonatkozó rendelkezések szerint keletkezett. Ha a bérfőzető az előállítást követő 30 napon belül nyilatkozik arról, hogy a kihozatali arányszámot meghaladó mennyiségben előállított párlatot nem kívánja bevizsgáltatni, vagy ezen időpontig nem tudja igazolni, hogy arra akkreditált laboratóriumi vizsgálatot kért, a bérfőzött párlatot a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv jelenlétében a legközelebbi szeszfőzdei elszámolás során meg kell semmisíteni. A kihozatali arányszámot meghaladó mennyiségben előállított párlatot a szeszfőzde elkülönítetten köteles tárolni, és azt mindaddig nem kell az adókötelezettség alá tartozónak tekinteni, amíg a bérfőzető részére történő kiadás feltétele nem valósul meg, vagy azt nem semmisítik meg.
A bérfőzött párlat csak jogszabályban előírt minőségben adható ki a bérfőzetőnek. Az egészségre ártalmas párlatot, valamint a végleges elő- és utópárlatot nem szabad kiadni. A szeszfőzde engedélyese köteles nyilatkozni arról, hogy a végleges elő- és utópárlatot további felhasználás céljából értékesítette-e másik adóraktárnak, vagy megsemmisítette azt. Ha a bérfőzött párlat fogyasztásra alkalmatlan, és minőségének javítására irányuló eljárás nem vezet eredményre, az csak szeszüzem részére értékesíthető vagy előzetes bejelentés alapján a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv ellenőrzése mellett megsemmisíthető.
A szeszfőzdének a bérfőzetők részére kiadott bérfőzött párlat litermennyiségét 86 térfogatszázalékos gyümölcsszesz literre számítva kell megállapítania. A szeszfőzde engedélyesének a bérfőzött párlat mennyiségével a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv felé 3 havonta, a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által megállapított időpontban kell elszámolnia. A hatósági felügyeletet ellátó vámszerv az elszámolási időszakot - a szeszfőzde engedélyesének írásos kérelme alapján, indokolt esetben - 3 hónapnál rövidebb időszakban is meghatározhatja. A szeszfőzde engedélyese az adózott és az adózatlan bérfőzött párlatot egymástól elkülönítetten, megfelelő jelzéssel ellátva köteles tárolni. A bérfőzető által lefőzetett, át nem vett párlat a tárgyidőszakot követő időszaki elszámolás alkalmával a vámszerv felügyelete mellett megsemmisíthető vagy adóraktárnak értékesíthető.
Nem adható ki a bérfőzött párlat a jövedéki adótörvény szerinti kedvezményes (nulla forint összegű) adómértékkel, ha a bérfőzető a kedvezményes adótétellel lefőzethető mennyiséget túllépte.
A szeszfőzde engedélyese a bérfőzető részére kiadott adózott bérfőzött párlatról az egyszerűsített kísérő okmánnyal egy tekintet alá eső, a bérfőzési lap részét képező származási igazolványt ad át a bérfőzetőnek. A származási igazolvány csak akkor fogadható el a párlat eredetének igazolására, ha a párlat fajtája azonosítható és a származási igazolványon feltüntetett valódi szeszfokhoz képest fahordóban tárolás esetén évenként kettő, legfeljebb azonban hét egész foknál, egyéb edényben tárolás esetén évenként egy, legfeljebb azonban három egész foknál nagyobb eltérés nincs. A hatósági felügyeletet ellátó vámszerv a bérfőzési lapok alapján bérfőzetőnként és háztartásonként összesíti, és a tárgyév első napjától göngyölíti a bérfőzetőnek átadott párlat mennyiségét.
A bérfőzési lap a vámszerv által térítés ellenében rendelkezésre bocsátott formanyomtatványon vagy - a vámszerv által kérelemre kiadott sorszámtartományon belüli azonosító számok felhasználásával - számítógéppel előállított formában vezethető. Számítógépes forma esetében származási igazolványnak minősülhet a számítógéppel előállított kereskedelmi okmány is, amennyiben az a származási igazolvány adatait rovat azonos hivatkozással tartalmazza. A bérfőzési lapot bérfőzetőnként és bérfőzésenként, 4 példányban kell vezetni, melynek második példányát a vámszerv az időszaki elszámolás alkalmával bevonja, a harmadik és negyedik példánya a szeszfőzde engedélyesének bizonylata. A bérfőzési lapot abban az esetben is az előzőek szerint kell vezetni, ha a bérfőzetett párlatot a szeszfőzde engedélyese teljes egészében megvásárolja. A szeszfőzde engedélyes a bérfőzetőtől megvásárolt párlatról meghatározott adattartalommal, a vámszerv által jóváhagyott és a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által hitelesített külön nyilvántartást köteles vezetni. A nyilvántartás vezetésére a vámszerv által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható. A külön nyilvántartás adózatlan termék esetén termékmérleg nyilvántartás.
A szeszfőzde engedélyes a bérfőzetőtől megvásárolt, adózott párlatról az alábbi adattartalommal köteles a külön nyilvántartást vezetni:
a) a bérfőzetőknek kiadott, a bérfőzetőktől megvásárolt bérfőzött párlat mennyisége (liter, hektoliterfok);
b) a bérfőzetőkkel az időszaki elszámolás miatt elszámolt, de még ki nem adott párlat mennyisége (liter, hektoliterfok);
c) a származási igazolvány(ok) száma, bérfőzési lap(ok) sorszáma;
d) a bérfőzető neve, adóazonosító jele, lakhelye és az átvételt igazoló aláírása.
A bérfőzött párlat és a származási igazolvány átvételét a bérfőzetőnek a párlat kiadásával egyidejűleg, a bérfőzési lap megfelelő rovatának aláírásával kell igazolnia. A bérfőzési lapot szigorú számadású nyomtatványként kell kezelni.
Amennyiben a bérfőzető a bérfőzés keretében előállított párlatot az adóraktár engedélyese részére teljes mennyiségben értékesíti, úgy az értékesített bérfőzött párlat származási igazolványának bérfőzetőt illető példányát az alkoholtermék adóraktár engedélyese részére át kell adni. Amennyiben a bérfőzető nem tudja a bérfőzött párlat teljes mennyiségét egy alkoholtermék adóraktárnak értékesíteni, az eredeti bérfőzési lap származási igazolvány részének visszaadása mellett kérheti azonos összmennyiségre több származási igazolvány kiadását. A szeszfőzde engedélyesének a bérfőzető által visszaadott származási igazolványt áthúzással, valamint a "Származás igazolására alkalmatlan" felirat feltüntetésével kell érvénytelenítenie, és a bérfőzési lap szeszfőzde engedélyesénél maradó példányához kell csatolnia. Az újonnan kiadott származási igazolványokon az eredeti származási igazolvány számát is fel kell tüntetni.
A származási igazolvány - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a bérfőzött párlat értékesítése esetén az alkoholtermék adóraktárban a termék eredetének igazolására a kiállítástól számított három éven belül használható fel. Az adóraktár kérelmére a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv a bérfőzött párlat származási igazolványát 2 évente meghosszabbíthatja, ha a származási igazolványon feltüntetett fajtájú párlat az adóraktár birtokában van és annak szeszfoka a származási igazolványon feltüntetett valódi szeszfokhoz képest fahordóban tárolás esetén évenként kettő, legfeljebb azonban hét egész foknál, egyéb edényben tárolás esetén évenként egy, legfeljebb azonban három egész foknál nagyobb eltérés nincs.
A származási igazolvány érvényességét a tárolás helye szerint illetékes hatósági felügyeletet ellátó vámszerv, 15 év eltelte után a bérfőzető kérelmére, 2 évente meghosszabbítja, ha a származási igazolványon feltüntetett fajtájú bérfőzött párlat a bérfőzető birtokában van és annak szeszfoka a származási igazolványon feltüntetett valódi szeszfokhoz képest fahordóban tárolás esetén évenként kettő, legfeljebb azonban hét egész foknál, egyéb edényben tárolás esetén évenként egy, legfeljebb azonban három egész foknál nagyobb eltérés nincs. A bérfőzött párlat származási igazolványát annak érvényességi idején belül, illetve a bérfőzött párlat birtokban tartásáig kell a bérfőzetőnek megőriznie.
Bérfőzető esetében a zárjegy megrendelésnek a zárjegy alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes szabályairól szóló 43/2009. (XII. 29.) PM rendelet 5. számú mellékletében meghatározott adattartalmú - a vámszerv internetes honlapjáról letöltött és kinyomtatott formátumban benyújtott - kérelem minősül. Az igényelt zárjegyet a vámszerv a bérfőzető részére a zárjegy előállítási költségének megfizetése ellenében bocsátja rendelkezésre, feltéve, hogy az adót megfizették. A bérfőzető az adó megfizetésének igazolásán túlmenően a bérfőzést végző szeszfőzde által kiállított származási igazolványt is köteles a vámszervnek bemutatni.
A párlat zárjegyek előállítási költségének a bérfőzetővel és a magánfőzővel (együtt: eseti zárjegyfelhasználó) való megfizettetését, továbbá a párlat zárjegyeknek az eseti zárjegyfelhasználók részére történő rendelkezésre bocsátását a KAVIG, a hatósági felügyeletet ellátó vámszervek útján végzi.
A párlat zárjegy-előállítási költségét az eseti zárjegyfelhasználó a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv hivatalos helyén befizetéssel, vagy készpénz-átutalási megbízással, átutalással teljesítheti. A párlat zárjegyek tételes átadása-átvétele a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv hivatalos helyén, két példányban kiállított jegyzék felvétele mellett történik.
Az átvett zárjeggyel az eseti zárjegyfelhasználó nem köteles a vámszerv felé elszámolni, de az átvett zárjegyeket a legkésőbb az átvételt követő 3 napon belül köteles felhelyezni a párlat fogyasztói csomagolására. A párlat zárjegy igazolja, hogy a magánfőzés vagy a bérfőzés keretében előállított - értékesítésre szánt - párlat tekintetében az adót megfizették. Az eseti zárjegyfelhasználó a párlat fogyasztói csomagolására a párlat zárjegyet - az eddigi szabályozással összhangban - úgy köteles felhelyezni, hogy a zárjegyen feltüntetett szöveg és sorszám olvasható, a vonalkód teljes terjedelmében látható legyen.
A magánfőzésre vonatkozó szabályok
A magánfőzés keretében előállított párlat a magánfőző és háztartása személyes fogyasztásra szolgál. Értékesítését kizárólag a kistermelői élelmiszer-termelés, - előállítás és - értékesítés feltételeiről szóló 52/2010. (IV. 30.) FVM rendelet szerint kistermelőnek minősülő magánfőző végezheti, saját gazdasága helyén folytatott vendéglátás vagy falusi szálláshely-szolgáltatás keretében. A párlat értékesítése a teljes adómérték megfizetése mellett, legfeljebb 2 literes palackban, párlat zárjeggyel ellátva történhet.
A magánfőző párlat értékesítés esetén (mennyiségtől függetlenül) vagy, ha a saját fogyasztásra előállított párlat mennyisége a tárgyévben meghaladja az 50 litert, az adókötelezettség keletkezése előtt 5 nappal köteles illetékes vámszervhez bejelentést tenni a vámszerv által rendszeresített formanyomtatványon. A bejelentésben a magánfőzőnek nyilatkoznia kell arról, hogy a tárgyévben sem ő, sem a vele egy háztartásban élő más személy nem állítatott elő bérfőzésben párlatot. A bejelentésben a párlat mennyiségét az alapanyag tömegében (szőlőbor esetén térfogatban) kifejezett mennyiségéből a jövedéki adótörvény 3. számú mellékletében meghatározott kihozatali arányszám alkalmazásával kell megállapítani, továbbá az értékesítésre szánt párlathoz igényelt párlat zárjegyek rendelkezésre bocsátásához szükséges, a külön jogszabályban meghatározott adatokat. A bejelentés adóbevallásnak minősül.
A magánfőzésről szóló bejelentésben nyilatkozni kell:
a) a magánfőző adatairól (magánfőző neve; adóazonosító jele; lakóhelyének címe; születési ideje; anyja neve; a magánfőző lepárlókészülékének űrtartalma [literben]);
b) a párlat előállításra vonatkozó adatokról (magánfőzés megkezdésének és befejezésének időpontja [év, hó, nap, óra]; a magánfőzés helye [címe]; lepárlásra kerülő alapanyag megnevezése és mennyisége [alapanyagfajtánként, kilogrammban]; előállításra kerülő párlat számított mennyisége fajtánként és összesen);
c) a saját fogyasztásra szánt mennyiségről (86 térfogatszázalékos gyümölcsszesz literben);
d) a tárgyévben, a bejelentést megelőzően a magánfőző és a háztartása által összesen előállított párlat mennyiségéről;
e) a saját fogyasztásra szánt párlatból adóköteles mennyiségről.
A bejelentésben nyilatkozni kell arról is, hogy
a) a magánfőzés helye a magánfőző gyümölcsösének helyével egyezik-e (ha a magánfőzés helye más, mint a lakóhelyének címe);
b) a magánfőző és háztartása bérfőzés keretében nem állíttat elő pálinkát;
c) a magánfőző a külön jogszabály szerinti kistermelőnek minősül;
d) a kierjedt gyümölcscefre nem tartalmaz hozzáadott mesterséges vagy természetes eredetű cukorból, izocukorból vagy mézből származó alkoholt;
e) a magánfőző rendelkezik saját gyümölccsel.
A bejelentésben a fizetendő jövedéki adó összegét is meg kell állapítani, valamint zárjegy megrendelést is be lehet nyújtani. A magánfőző az adó megfizetését a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv hivatalos helyén történő készpénz fizetéssel, fizetési számlára történő készpénz befizetéssel vagy átutalással köteles teljesíteni. A hatósági felügyeletet ellátó vámszerv a hivatalos helyén teljesített készpénz fizetésről a magánfőző részére nyugtát bocsát ki és ad át. A vámszerv a bejelentés alapján legkésőbb a bejelentés napját követő 8. napon a bejelentett (bevallott) mennyiségre származási igazolványt állít ki és bocsát a magánfőző rendelkezésére, feltéve, hogy a magánfőző az adót megfizette.
A magánfőző esetében a fentiek szerinti bejelentés minősül zárjegy megrendelésének. Az igényelt zárjegyet a vámszerv a magánfőző részére a zárjegy előállítási költségének megfizetése ellenében bocsátja rendelkezésre, feltéve, hogy az adót megfizették. A magánfőző az adózott és az adómentes párlatot egymástól elkülönítetten, az értékesítésre kerülő párlatot zárjeggyel ellátva köteles tárolni. A hatósági felügyeletet ellátó vámszerv a bejelentések alapján magánfőzőnként és háztartásonként összesíti, és a tárgyév első napjától göngyölíti a magánfőzők által bejelentett párlat mennyiségét.
Adómentes felhasználás
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv az alkoholtartalmú jövedéki termékek tekintetében bizonyos esetekben egyfelől kötelezi a tagállamokat a jövedéki adó alóli mentesítésre, másfelől a mentesítésre csupán lehetőséget biztosít.
Az Irányelv szerint kötelező a jövedéki adófizetési kötelezettség alól mentesíteni, az Irányelv hatálya alá tartozó alkoholokat, amelyeket:
a) olyan alkohol formájában forgalmazzák, amelyet valamely tagállam előírásainak megfelelően teljesen denaturálnak;
b) a tagállam előírásainak megfelelően denaturálják és emellett bármilyen, nem emberi fogyasztásra való termék előállítására használják fel;
c) ecet előállítására használják;
d) gyógyszerek előállítására használják;
e) 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalommal az alkoholmentes italok és élelmiszerek aromaanyagainak készítésére használják;
f) töltött vagy egyéb élelmiszerek előállítására közvetlenül vagy félkész termékek összetevőjeként használják, feltéve hogy az alkoholtartalom egyik esetben sem lépi túl a csokoládék esetében a termék 100 kilogrammjára számított 8,5 liter tiszta alkoholt, és az egyéb termékek esetében a termék 100 kilogrammjára számított 5 liter tiszta alkoholt.
Az Irányelv szerint a tagállamokra nézve nem kötelező, ugyanakkor mentesíthető a jövedéki adófizetési kötelezettség alól, az Irányelv hatálya alá tartozó olyan alkoholok, amelyek:
a) vizsgálati minták a szükséges gyártási próbákhoz vagy tudományos célokra;
b) tudományos kutatásra szolgálnak;
c) egészségügyi célokat szolgálnak kórházakban és gyógyszertárakban;
d) gyártási eljáráshoz kerülnek felhasználásra, feltéve hogy a végtermék nem tartalmaz alkoholt;
e) nem jövedéki termék előállításához használják fel.
A jövedéki adótörvény általánosságban véve lehetőséget biztosít mind az alkoholtermékek, mind pedig az egyéb - tág értelemben az alkoholok közé sorolt - alkoholt tartalmazó italok, termékek, így a sörök, borok, pezsgők és köztes alkoholtermékek adómentes célú felhasználására is.
Az alkoholtermék adómentesen felhasználható
a) gyógyszeripari,
b) élelmiszeripari,
c) vegyipari- és kozmetikai ipari céllal.
A gyógyszeripari célú adómentes felhasználás termékkörhöz (valamennyi alkoholtartalmú jövedéki termékhez) rendelten, de valamennyi tagállam számára kötelező érvénnyel bíró mentesítési cél, amely biztosítja az adómentességet az alkoholterméknek (ideértve az alkoholtartalmú termékeket is) a forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerek, valamint a nyilvántartásba vett, de gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények (ide értve a szájon át fogyasztható alkoholtartalmú termékek esetében 40 ml-t meg nem haladó összes napi fogyasztási dózisnak megfelelő összetételben előállított készítményeket is), továbbá a gyógyszeranyagok, gyógyszeripari intermedierek engedéllyel végzett ipari előállítása (utóbbiakba beleértve e termékek gyártóberendezéseinek a technológiai előírásokban rögzített tisztítási eljárásához való felhasználást is) tekintetében.
Az élelmiszeripari célú adómentes felhasználás szintén termékkörhöz (továbbra is valamennyi alkoholtartalmú jövedéki termékhez) rendelt, és valamennyi tagállam számára kötelező érvénnyel bíró mentesítési cél az élelmiszeripari felhasználás, amely nem lehet az élvezeti célokat szolgáló alkoholtermékek (szeszesitalok, párlatok) előállítása. Az élelmiszeripari céllal az alkoholtermék adómentesen felhasználható
a) ecet,
b) élelmiszerek,
c) 1,2 térfogatszázaléknál nem magasabb alkoholtartalmú italok aromáinak,
d) egyéb, a 1302 19 30, a 2106 90 20 és a 3302 vámtarifaszám alá tartozó más aromák,
e) a legfeljebb 8,5 liter tisztaszesz/100 kg alkoholtartalmú csokoládék alapanyagát képező alkoholos gyümölcs,
f) a legfeljebb 5 liter tisztaszesz/100 kg alkoholtartalmú más élelmiszerek
előállításához.
Az adómentesen beszerzett jövedéki termék, jelen esetben sör felhasználásának a célja lehet új termék előállítása, vagy valamilyen, az adott gazdálkodó alaptevékenységéhez kapcsolódó másodlagos felhasználás. Ennek megfelelően megkülönböztethető a kizárólag felhasználási célú, illetve előállítási célú működése az adómentes felhasználást végző üzemnek.
Az adómentes felhasználó köteles lehetővé tenni a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv ellenőrzéssel megbízott képviselőjének az üzem- és raktárhelyiségbe történő belépést, az adózatlan jövedéki termékkészlet és az annak felhasználásával előállított termék mennyiségének megállapítását és a gyártási eljárás ellenőrzését, ezért már a keretengedély megszerzésére irányuló eljárás során a kérelmezőnek meg kell adnia
a) az alkoholtermék felhasználási célját, módját;
b) ha az alkoholtermék az új termék részévé válik (azaz új termék előállítása a cél) az alkoholtermék előállított termékenkénti felhasználási arányszámát;
c) egyéb, nem kizárólagos felhasználási cél esetén a felhasználás mennyiségének levezetését, a technológiai folyamat leírásával, műszaki és egyéb adatokkal alátámasztva;
d) legfeljebb egyéves időtartamra igényelt mennyiségét és a felhasználásával előállításra kerülő termék várható mennyiségét, az üzem gyártási kapacitását;
e) az alkoholtermék raktározására, tárolására szolgáló raktár (tárolótér), illetve a jövedéki termék felhasználására szolgáló üzem, és az előbbiekkel ajtó, ablak, csővezeték révén vagy más módon közvetlen összeköttetésben lévő helyiségek (a továbbiakban: adómentes üzem) használati jogcímének megállapítására alkalmas valamennyi okiratot;
f) az alkoholtermék termék-előállításhoz történő felhasználása esetén az adómentes üzem üzemi berendezéseinek technológiai rajzát, a technológiai folyamatábrát;
g) az adómentes üzemben az alkoholtermék tárolására használt tárolótartályok, tárolóedények, mérőberendezések helyére, azok típusára vonatkozó leírásokat;
h) gyógyszeripari felhasználási cél esetében szakhatósági igazolást arról, hogy a kérelmező tevékenysége megfelel a gyógyszeripari adómentes felhasználással szemben támasztott feltételeknek (a tevékenység szakmai és tárgyi feltételeinek ellenőrzésére az Országos Gyógyszerészeti Intézet a feljogosított, előállítói engedély tekintetében a szakigazgatási szerv az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Megyei Intézete).
A keretengedély iránti kérelemben megadott felhasználási arányszám teljesülését a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv próbagyártással, szakértői vizsgálattal ellenőrizheti. A próbagyártást vagy szakértői vizsgálatot üzemi körülmények között a technológiai leírásban foglaltaknak megfelelően hatósági felügyelet mellett kell elvégezni. Felhasználási arányszám az a hányados, ami az adott termék egységnyi mennyiségének előállításához szükséges jövedéki termék - beleértve az előállítással összefüggő gyártási veszteséget is - mennyiségi arányát mutatja a belőle (is) előállított termékre előírt szabványoknak megfelelően. A jövedéki termék felhasználási arányszámát a jövedéki adótörvényben meghatározott adó alapjául szolgáló mértékegységben kell megadni. A keretengedély iránti kérelemben a várható felhasználási arányszám - az alapanyag minőség és/vagy a technológia által indokolt esetben és mértékben - tűréshatárokkal is megadható.
Az alkoholtermékek nem élvezeti cikként történő alkalmazási köre igen széles. A gazdaság működése érdekében általános elvárás, hogy e termékek tekintetében - meghatározott feltételek teljesülése mellett - a jövedéki adó ne kerüljön megfizetésre. A jövedéki adó alóli mentesülés eszköze és egyben feltétele az alkoholtermék denaturálása. A teljes vagy részleges denaturálással a késztermék olyan szennyező anyagokat is tartalmaz, melyek az alkoholtermékek széles felhasználási köréből adódóan bizonyos felhasználási célok (például élelmiszeripari, gyógyszeripari felhasználás) esetében kizárhatók, így a denaturálás nem alapfeltétele az adó alóli mentesülésnek.
Az alkoholtermékek teljes- vagy részleges denaturálása, illetve a denaturálás nélküli mentesülés kizárólag a jövedéki adótörvényben meghatározott engedélyes körben, tevékenységi biztosíték nyújtása mellett folytatható. Ennek megfelelően az adó alól mentesített 2207 vámtarifaszámú alkoholtermék
a) nem denaturálva felhasználható:
1. gyógyszeripari felhasználási céllal;
2. aroma előállítására;
3. csokoládé és alkoholos élelmiszerek előállításához;
4. kivételes és indokolt esetben vegyipari és kozmetikai ipari termékek előállításához;
b) részlegesen denaturálva felhasználható:
1. vegyipari és kozmetikai ipari termékek előállításához;
c) teljesen denaturálva felhasználható:
1. bármilyen termék (ide nem értve az alkoholos italokat, élvezeti cikkeket) előállításához.
A Kombinált Nómenklatúra a 22. árucsoporton belül megkülönbözteti a denaturált alkoholtermékeket, mely szerint az "etilalkohol és más szesz denaturálva, bármilyen alkoholtartalommal" a 2207 20 vámtarifaszám alá tartozó terméknek minősül. A vámtarifa nem határoz meg konkrét denaturáló anyagot, szert vagy eljárást, így - amennyiben az adott szer hozzáadását követően az élvezeti cikként további fogyasztásra alkalmatlan - valamennyi "alaktalanított" (denaturált) alkoholtermék e vámtarifaszám alá osztályozandó.
Adójogi szempontok szerint kizárólag az az alkoholtermék tekinthető részlegesen denaturált alkoholterméknek, amelyet meghatározott denaturáló szerekkel és az abban foglalt arányban állítanak elő. További követelmény, hogy a denaturálást kizárólag arra feljogosított alany (szeszüzem, alkoholregeneráló- és denaturáló üzem adóraktár engedélyese, illetve - a részleges denaturálás egyes eseteiben - az adómentes felhasználó) végezheti. Ennek megfelelően részleges denaturálást végezhet
a) adóraktár engedélyese, mely során részleges denaturáló-szerként felhasználhat:
1. I. típusú részleges denaturálószert (az alkoholtermék tiszta etilalkohol tartalmára vonatkoztatva legalább 0,001 tömegszázalék denatónium benzoátot);
2. II. típusú részleges denaturálószert (az alkoholtermék tiszta etilalkohol tartalmára vonatkoztatva legalább 0,5 tömegszázalék dietilftalátot);
3. III. típusú részleges denaturálószert (az alkoholtermék tiszta etilalkohol tartalmára vonatkoztatva legalább 0,5 tömegszázalék metil-etil-ketont);
4. minden olyan - a vámszerv által engedélyezett, az adómentes felhasználó keretengedélyében rögzített - szert, amely a denaturált alkoholterméket élvezeti cikként való felhasználásra alkalmatlanná teszi;
5. IV. típusú részleges denaturálószert, kizárólag etil-acetát gyártáshoz (az alkoholtermék tiszta etilalkohol tartalmára vonatkoztatva legalább 3 tömegszázalék etil-acetátot);
6. V. típusú részleges denaturálószert, kizárólag acetoklór hatóanyag gyártáshoz (az alkoholtermék tiszta etilalkohol tartalmára vonatkoztatva legalább 3 tömegszázalék xilolt);
b) adómentes felhasználó, mely során részleges denaturáló-szerként felhasználhat:
1. IV. típusú részleges denaturálószert, kizárólag etil-acetát gyártáshoz (az alkoholtermék tiszta etilalkohol tartalmára vonatkoztatva legalább 3 tömegszázalék etil-acetátot);
2. V. típusú részleges denaturálószert, kizárólag acetoklór hatóanyag gyártáshoz (az alkoholtermék tiszta etilalkohol tartalmára vonatkoztatva legalább 3 tömegszázalék xilolt).
A részleges denaturálást úgy kell elvégezni, hogy minden 100 hektoliterfok alkoholtermékhez legalább
a) az I. típusú részleges denaturálószer alkalmazása esetén 0,79 gramm denatónium benzoátot,
b) a II. típusú részleges denaturálószer alkalmazása esetén 0,36 liter dietilftalátot,
c) a III. típusú részleges denaturálószer alkalmazása esetén 0,5 liter metil-etil-ketont
kell hozzákeverni.
A részleges denaturálás időpontját a szeszüzem a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez legalább 5 nappal korábban köteles bejelenteni. A részleges denaturálásról két példányban jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek első példánya a szeszüzem, második példánya a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv példánya. A jegyzőkönyvnek tartalmazni kell
a) a szeszüzem jövedéki számát;
b) a denaturálás időpontját;
c) a denaturálásra került alkoholtermék valódi szeszfokát, liter vagy kilogramm és hektoliterfok mennyiségét;
d) a felhasznált részleges denaturálószer típusát és mennyiségét (liter, kilogramm);
e) a részlegesen denaturált alkoholtermék liter, kilogramm és hektoliterfok mennyiségét.
Amennyiben a részleges denaturáláshoz az I.-V. típusú részleges denaturálószertől eltérő szer kerül felhasználásra, úgy a részleges denaturálásról készített jegyzőkönyvhöz csatolni kell az eltérő részleges denaturálószer alkalmazását engedélyező vámszerv határozatának másolatát. Az I., II., III. típusú részleges denaturálószert a szeszüzem szerzi be. A IV. és V. típusú részleges denaturálószert, amennyiben annak bekeverése a szeszüzemben történik, az adómentes felhasználó bocsátja a szeszüzem rendelkezésére. A részleges denaturáláshoz az I.-V. típusú részleges denaturálószertől eltérő egyéb denaturálószert az adómentes felhasználó szerzi be és bocsátja a szeszüzem rendelkezésére. A részleges denaturáláshoz csak olyan anyag használható fel, amelynek minőségét műbizonylattal igazolják. A részlegesen denaturált alkoholtermék alkoholtartalmának el kell érni a 92 térfogatszázalékot.
A szeszüzem a részlegesen denaturált alkoholtermékről olyan bizonylatot állít ki az adómentes felhasználónak, amely tartalmazza a felhasznált alkoholtermék műbizonylatának számát, a részlegesen denaturált alkoholtermék mennyiségét hektoliterfokban, literben és kilogrammban a felhasznált denaturálószer megnevezését és 100 hektoliterfok alkoholtermékhez hozzákevert mennyiségét grammban vagy literben. A bizonylatot két példányban kell kiállítani, és annak egy példányát az adómentes felhasználó részére átadni. A részlegesen denaturált alkoholt az egyéb alkoholterméktől elkülönítve kell a szeszüzemben tárolni. A nem ugyanazon denaturálószerrel denaturált alkoholterméket összekeverni tilos.
Az adómentes felhasználó negyedévenként, a tárgynegyedév utolsó napjával készletfelvétellel telephelyenként állapítja meg a tényleges készletet, és a tárgynegyedévet követő hó 12. napjáig elszámolást nyújt be a vámszervhez az adómentesen beszerzett jövedéki termék készletcsökkenéséről. Amennyiben az adómentesen felhasznált alkoholtermék az új termék részévé válik úgy a felhasználási arányszám alapulvételével kell a készletcsökkenést alátámasztani. Az elszámolás alapján kimutatott készlethiányt nem adómentes célra történő felhasználásnak kell tekinteni.
Az adómentes felhasználónak az adómentes célra beszerzett, tárolt és felhasznált adózatlan jövedéki termékekről - telephelyenként és összesítve - jövedéki termékenként a vámtarifaszám és fajtakód megadásával, meghatározott adattartalommal a vámszerv által jóváhagyott és a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által hitelesített folyamatos nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartást havonta kell lezárni. A nyilvántartás vezetésére a vámszerv által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható. Az adózottan beszerzett jövedéki terméket az adózatlan jövedéki terméktől elkülönítve kell tárolni.
Adómentes felhasználó által jövedéki termékenként vezetett nyilvántartás adattartalma az alábbi:
a) nyitókészlet (tárgyhó első napján);
b) növekedés, ami lehet:
1. betárolás (a mennyiség eredhet adóraktárból, az adómentes felhasználó másik telephelyéről, megszűnt keretengedélyes telephelyéről ezért az eredet szerint külön-külön kell a betárolásokat feltüntetni);
2. technológiából visszanyert (külön feltüntetve a tisztítás nélkül újra felhasználható mennyiséget, illetve az újra fel nem használható mennyiséget);
3. regenerált mennyiség;
c) felhasználás (előállított termékenkénti bontásban), ami lehet:
1. termék-előállításra kiadott (gyártás alá vett);
2. az adómentes felhasználó adómentes tárolásra engedélyezett telephelye(i)re visszaszállítás;
3. regenerálásra átadott;
4. mintavételi nyilvántartás szerint vett minta;
5. igazoltan megsemmisített;
6. igazoltan megsemmisült;
7. adóraktárba szállított;
8. adómentes felhasználónak keretengedély megszűnését követően szállított;
d) zárókészlet (tárgyhó utolsó napján);
e) készleteltérés (a ténylegesen felmért és a könyv szerinti készlet különbsége);
f) elszámolható hiány;€
g) a felhasználási arányszám szerinti és a tényleges felhasználás eltérése [havonta, illetve a keretengedélyben rögzített időpontban (időszakonként) elszámolva];
h) adóköteles készlethiány.
A jövedéki termék felhasználási arányszám szerinti elszámolását a keretengedélyben rögzített időszakonként kell teljesíteni. Az adómentes felhasználónak a székhelyén, illetve a telephelyén ki kell jelölni a felelős üzemvezetőt, továbbá a felelős üzemvezető kijelölését és az abban bekövetkező változást a vámszerv felé írásban be kell jelentenie a kijelölést, illetve a változást követő 15. napon.
Az adózatlan jövedéki terméknek a gyártás, tárolás és szállítás során bekövetkezett megsemmisülését az adómentes felhasználó haladéktalanul a megsemmisülés helye szerint illetékes hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez köteles bejelenteni. Az igazolt megsemmisülést az elszámoláskor figyelembe kell venni.
Az adómentes felhasználó a terméke előállításához beszerzett, közvetlen anyagként felhasznált jövedéki termék származását, eredetét számlával és termékkísérő okmánnyal, import jövedéki termék esetén vámokmánnyal is köteles igazolni.
Az adómentes felhasználás során szennyezetté, illetve az engedélyezett felhasználási célra alkalmatlanná vált jövedéki termék mennyiségét az adómentes felhasználónak a nyilvántartásában a mintavételi szabályzatában meghatározott módon vett mintával és laboratóriumi vizsgálatokkal alátámasztva kell nyilvántartásba vennie. Amennyiben a megsemmisítésre vagy tisztításra (regenerálásra) kerülő szennyezett jövedéki termék mennyiségének laboratóriumi vizsgálat alapján történő megállapítása műszakilag nem oldható meg, illetve jelentős költségtöbblettel jár, a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv a mennyiség megállapításának más módját is engedélyezheti.
Az aroma előállítása során keletkezett vizes alkoholos oldat újrafelhasználása esetén - a felhasználást 3 nappal megelőzően - az adómentes felhasználónak a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez be kell jelentenie az arománkénti felhasználási arányszámot.
A szennyezetté, illetve az engedélyezett felhasználási célra alkalmatlanná vált jövedéki termék megsemmisítése a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv ellenőrzése mellett történik, amelyről jegyzőkönyvet kell felvenni.
A szennyezetté, illetve az engedélyezett felhasználási célra alkalmatlanná vált jövedéki termék tisztításáról (regenerálásáról) meghatározott tartalommal a vámszerv által jóváhagyott és a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által hitelesített regenerálási naplót kell folyamatosan vezetni. A nyilvántartás vezetésére a vámszerv által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható. A regenerálás a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által engedélyezett és nyilvántartásba vett készüléken végezhető. Az alkoholtermék regenerálása szeszgyártásra alkalmas, de rendeltetésszerűen nem szesz előállítására használt készülékkel is történhet. Az adómentes felhasználónak a szennyezetté, alkalmatlanná vált alkoholtermék regenerálásával nyert alkoholterméket denaturálnia kell, kivéve, ha az újrafelhasználás során - műszaki indokok és az illetékes szakmai szövetség igazolása alapján - denaturáló szer nem alkalmazható. A regenerálással visszanyert jövedéki termékre az adómentes felhasználónak a felhasználást 3 nappal megelőzően a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez be kell jelentenie a felhasználási arányszámot, illetve arányszámokat.
Regenerálási napló adattartalma az alábbi:
Jövedéki termékenként (megnevezése, vámtarifaszáma):
a) regeneráló készülék jele, száma;
b) regenerálás megkezdésének, befejezésének ideje,
c) a regenerálás alá vont jövedéki termék (mennyisége, vámtarifaszáma, fajtakódja);
d) a regenerálás alá vont jövedéki termék szennyezettségi foka;
e) a regenerálás után nyert jövedéki termék (mennyisége, vámtarifaszáma, fajtakódja);
f) a regenerálásból visszamaradt anyag mennyisége.
Az alkoholtermék gyógyszeripari célú adómentes felhasználása esetében a keretengedélyben szereplő felhasználási arányszám helyett a technológiai változtatás miatt módosuló, a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez bejelentett felhasználási arányszám szerinti elszámolás alkalmazható, ha a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv az új arányszám elfogadását a bejelentéstől számított 5 munkanapon belül nem utasította el. A módosuló felhasználási arányszámot az alkalmazása előtt 5 munkanappal korábban kell bejelenteni.
Alkoholtermék teljes denaturálása, a teljesen denaturált alkohol kiszerelése, beszerzése
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv alapján a tagállamoknak mentesíteniük kell a jövedéki adó alól az olyan alkoholt, amelyet bármely tagállam előírásainak megfelelő módon teljesen denaturáltak, feltéve, hogy ezen előírásokat a megállapított feltételeknek megfelelően közölték és elfogadták. A denaturálási eljárásokra vonatkozó szabályok a jövedéki adó alóli mentesség alkalmazásában az alkohol teljes denaturálására vonatkozó eljárások kölcsönös elismeréséről szóló, 1993. november 22-i 3199/93/EK bizottsági Rendeletben kerültek meghatározásra.
Magyarországon az alkoholtermék teljes denaturálással előállítottnak, azaz denaturált szesznek akkor minősül, ha tiszta etilalkohol tartalmára vonatkoztatva legalább
a) a 2 tömegszázalék metil-etil-ketont, 3 tömegszázalék metil-izobutil-ketont és 0,001 tömegszázalék denatónium benzoátot, vagy
b) 1 tömegszázalék metil-etil-ketont és 0,001 tömegszázalék denatónium benzoátot, vagy
c) 2 tömegszázalék izopropil-alkoholt, 1 tömegszázalék terc-butanolt és 0,001 tömegszázalék denatónium benzoátot
tartalmaz és alkoholtartalma eléri a 92 térfogatszázalékot.
A denaturált szesz előállítása, azaz a teljes denaturálás során legalább
a) 2,08 liter metil-etil-ketont, 3,12 liter metil-izobutil-ketont és 0,84 gramm denatónium benzoátot,
b) 1,01 liter metil-etil-ketont és 0,83 gramm denatónium benzoátot,
c) 2,08 liter izopropil-alkoholt, 1,06 liter terc-butanolt és 0,83 gramm denatónium benzoátot
kell minden 100 hektoliterfok alkoholtermékhez hozzákeverni.
A teljes denaturáláshoz csak olyan anyagok használhatók fel, amelyek minőségét analízis bizonyítvánnyal (műbizonylattal) igazolják. A denaturált szesz csak szeszüzemben, illetve alkoholregeneráló és denaturáló üzemben a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv ellenőrzése mellett állítható elő. A denaturált szesz készítésének időpontját - azt legalább 5 nappal megelőzően - a hatósági felügyeletet ellátó vámszervnek be kell jelenteni. Az állandó felügyelettel működő adóraktárakban a denaturált szesz készítésének időpontját - a teljes denaturálást közvetlenül megelőzően - az állandó felügyeletet ellátónak kell bejelenteni.
A teljes denaturálásról két példányban jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek első példánya a szeszüzem, illetve az alkoholregeneráló és -denaturáló üzem, második példánya a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv példánya. A jegyzőkönyvnek tartalmazni kell
a) a szeszüzem és az alkoholregeneráló és denaturáló üzem jövedéki számát;
b) a denaturálás időpontját;
c) a denaturálásra került alkoholtermék valódi szeszfokát, liter vagy kilogramm és hektoliterfok mennyiségét;
d) a denaturáló szerek megnevezését és mennyiségét (liter, kilogramm);
e) a denaturált szesz liter, kilogramm és hektoliterfok mennyiségét.
A denaturált szeszt a szeszüzem, az alkoholregeneráló és denaturáló üzem csak az általa kiadott műbizonylattal, a felhasználói engedélyes a szeszüzem, az alkoholregeneráló és denaturáló üzem által kiadott műbizonylat másolatával hozhatja forgalomba. A szeszüzemben, illetve az alkoholregeneráló és denaturáló üzemben a denaturált szeszt más alkoholterméktől elkülönítve kell tárolni. A denaturált szesz felhasználói engedélyes, nyilvántartásba vett felhasználó részére történő értékesítésekor a mennyiséget literben és kilogrammban is fel kell tüntetni.
A teljes denaturáláshoz felhasznált anyagokat tilos a denaturált szeszből egészen vagy részben kivonni, a denaturált szeszhez olyan anyagot keverni, amely a denaturált szesz hatását ízre vagy szagra megváltoztatja.
A fentiek mellett teljesen denaturált alkoholterméknek kell tekinteni a fentebb említett, 3199/93/EK bizottsági Rendeletben kihirdetett eljárással más tagállamban előállított denaturált alkoholt is, feltéve, hogy annak szállítása EKO-val történik. Az uniós rendelet melléklete mindösszesen azon denaturáló szereket tartalmazza, melyeket az egyes tagállamok az alkohol teljes denaturálására alkalmaznak.
Mindezekből következik, hogy teljes denaturálással előállított alkoholnak abban az esetben minősül a termék, ha az, az adott tagállamban az uniós rendeletben kihirdetett tagállami eljárás szerint került denaturálásra. Ugyanakkor az egyik tagállamban teljes denaturálással előállított alkoholtermék, más tagállamba szabadon értékesíthető, szállítható EKO kiállításával.
Mivel a denaturált szesz fogyasztásra alkalmatlan állapotában is érzékeny termék, ezért - a visszaélések megakadályozása érdekében - továbbforgalmazása is meghatározott feltételek szerint történhet, meghatározott alanyi körben. A denaturálási eljárásra kizárólag adóraktárban kerülhet sor, ahol a méretgazdaságosság okán egyszerre több ezer liter mennyiségben kerül előállításra denaturált szesz. Ugyanakkor ekkora mennyiségű denaturált szeszre egyetlen felhasználónak sincs szüksége, ezért a denaturált szesz további kiszerelését is el kell végezni.
Általános érvényű követelmény, hogy a felhasználói engedélyes tevékenység kizárólag olyan felhasználói üzemben végezhető, melynek működtetője e tevékenység folytatására felhasználói engedéllyel rendelkezik. E tevékenység felhasználói engedély birtokában, meghatározott személyi-, tárgyi- és garanciális feltételek nyújtása mellett végezhető. A teljesen denaturált alkoholtermék kiszerelését végző felhasználói engedélyesnek a jövedéki biztosítékot fix összegben 1 millió forintban kell nyújtania.
Előzőeknek megfelelően felhasználói engedély birtokában a 2 liter vagy annál nagyobb kiszerelésű teljesen denaturált alkoholtermék kiszerelése végezhető. A denaturált szesz kiszerelése emellett szeszüzemben, alkoholregeneráló és denaturáló üzemben is megengedett. A denaturált szesz felhasználása kizárólag nyilvántartásba vétel mellett történhet a teljes termékpálya lefedése érdekében.
A felhasználói engedélyesnek telephelyenként a vámszerv által elfogadott és a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által hitelesített, meghatározott adattartalmú nyilvántartást kell termékenként (a denaturált szeszt a teljes denaturálás típusa szerint is) folyamatosan vezetnie. A nyilvántartások vezetésére a vámszerv által előzetesen jóváhagyott számítógépes terméknyilvántartás is alkalmazható.
Felhasználói engedélyes által termékenként (megnevezés, vámtarifaszám és mennyiségi egység feltüntetésével) vezetett nyilvántartás adattartalma az alábbi:
a) nyitókészlet a tárgyhó első napján, külön feltüntetve:
1. lédig mennyiség (tárolótartályonként, a tárolótartály egyedi azonosító jelének feltüntetésével);
2. kiszerelt mennyiség (kiszerelési egységenként és darabszámban);
3. nyitókészlet összesen
b) növekedés, amely lehet:
1. betárolás (belföldről, tagállamból vagy harmadik országból);
2. technológiából visszanyert (tisztítás nélkül újra felhasználható, vagy újra fel nem használható)
3. előállítás (mennyiség, időpont, belső bizonylat száma);
4. kiszerelés (kiszerelési egységenként és darabszámban);
c) csökkenés, ami lehet:
1. felhasználás (termék-előállításhoz, kiszerelésre vagy egyéb felhasználás);
2. értékesítés, külön részletezve:
· denaturált szesz 2 liternél nagyobb kiszerelésben való értékesítését a felhasználói engedélyesnek, vagy a nyilvántartásba vett felhasználónak;
· denaturált szesz 2 liter vagy annál kisebb kiszerelésben való értékesítését a jövedéki engedélyes kereskedőnek, nem jövedéki engedélyes kereskedőnek, vagy egyéb vevőnek;
3. regenerálásra átadott;
4. egyéb csökkenés;
d) zárókészlet a tárgyhó első napján, külön feltüntetve:
1. lédig mennyiség (tárolótartályonként, a tárolótartály egyedi azonosító jelének feltüntetésével);
2. kiszerelt mennyiség (kiszerelési egységenként és darabszámban);
3. nyitókészlet összesen.
Az előzőek szerinti nyilvántartást naptári hónaponként kell lezárni, és abban a készletváltozásokat jogcímenként összegezni. A nyilvántartás zárlata alapján jelentést kell készíteni, melyet a tárgyhót követő hó 15. napjáig a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez kell benyújtani.
A jövedéki adótörvényben előírt éves elszámoláshoz a készletfelvételt a hatósági felügyeletet ellátó vámszervvel előzetesen egyeztetett időpontban kell megtartani, amelyet a vámszerv a helyszínen ellenőrizhet. A felhasználói engedélyes a készletfelvétel alapján a tárgyévről - a kérelemben megadott felhasználási arányszám szerint - elszámolást készít, melyet a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv ellenjegyzését követő 5 munkanapon belül köteles benyújtani a vámszervhez. Amennyiben a felhasználói engedélyes több telephellyel rendelkezik, összesített elszámolást is köteles benyújtani a vámszervhez. Az elszámolásban a denaturált szesz esetén a teljes denaturálás típusa szerinti részletezésben ki kell mutatni a tárgyévi nyitókészletet, a tárgyévben előállított, beszerzett, kiszerelt, felhasznált és értékesített mennyiséget és - figyelembe véve a külön jogszabály szerinti veszteséget is - a nyilvántartás szerinti zárókészletet. Ha a készletfelvétellel megállapított tényleges zárókészlet kisebb, mint az elszámolásban kimutatott nyilvántartás szerinti zárókészlet, a különbözetre az adót a denaturált szesz esetén a tárgyévben beszerzett denaturált szesz átlagos valódi szeszfoka alapján kell megállapítani.
A denaturált szeszt a teljes denaturálás típusa szerint külön kell tárolni. A denaturált szesz kiszerelése csak változatlan állapotban, a denaturálás megváltoztatása nélkül történhet.
A felhasználói engedélyes köteles lehetővé tenni a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv ellenőrzéssel megbízott képviselőjének az üzem- és raktárhelyiségbe történő belépést, a felhasználás, kiszerelés céljából tárolt termékkészlet és az abból előállított, kiszerelt termék mennyiségének megállapítását és az előállítási, felhasználási, kiszerelési művelet ellenőrzését. A felhasználói engedélyesnek a székhelyén, illetve a telephelyén ki kell jelölni a felelős üzemvezetőt. A felhasználói engedélyesnek a felelős üzemvezető telephelyenkénti kijelölését és a felelős üzemvezető személyében bekövetkező változást a kijelölést, illetve a változást követő 15 napon belül a vámszervhez írásban be kell jelentenie.
A felhasználói engedélyes köteles az érvényes engedélyét vagy az érvényes engedély vámszerv által kiadott (hitelesített), sorszámozott másolati példányát a beszerzéskor az adóraktár-engedélyesnek bemutatni. A denaturált szesznek a kiszerelés, az egyéb ellenőrzött ásványolajnak, a megfigyelt terméknek a felhasználás, kiszerelés, tárolás és szállítás során bekövetkezett megsemmisülését a felhasználói engedélyes köteles haladéktalanul bejelenteni a megsemmisülés helye szerint illetékes hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez. Az igazolt megsemmisülést az elszámoláskor figyelembe kell venni.
A nyilvántartásba vett felhasználónak meghatározott adattartalommal a vámszerv által elfogadott és hitelesített nyilvántartást vagy a vámszerv által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartást kell tárgyévenként - folyamatosan és göngyölítve - telephelyenként vezetnie.
Nyilvántartásba vett felhasználónak - tárgyévenként, folyamatosan és göngyölítve - kell vezetnie nyilvántartását a denaturált szeszről a teljes denaturálás típusa szerinti részletezésben, literben vagy kilogrammban. A vezetett nyilvántartásban fel kell tüntetni:
a) készlet alakulása
1. nyitókészlet (tárgyév első napján, illetve tárgynapon);
2. növekedés (göngyölítve, illetve tárgynapon a beszerzés részletezésével);
3. csökkenés (göngyölítve, illetve tárgynapon);
4. zárókészlet (tárgynapon, illetve tárgyév utolsó napján);
b) tárgyévre bejelentett (jóváhagyott) beszerezhető mennyiség;
c) tárgyévben ténylegesen beszerzett (göngyölített) mennyiség.
A nyilvántartásba vett felhasználó csak a vámhatósági nyilvántartásba vételen feltüntetett beszerezhető (felhasználható) mennyiségi kereten belül végezhet beszerzést. A nyilvántartásba vett felhasználó köteles lehetővé tenni a vámszerv ellenőrzéssel megbízott képviselőjének az üzem- és raktárhelyiségbe történő belépést, a termékkészlet és a felhasználási művelet, valamint a nyilvántartás ellenőrzését.
Alkoholtermék-adóraktár
A jövedéki adótörvény alkoholtermék adóraktárak rendszerére vonatkozó fejezete Közösségi elveken alapul. Az adóraktárak működésével összefüggő kereteket a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, a Tanács 2008. december 16-i 2008/118/EK Irányelve adja, mely deklarálja, hogy az adó beszedése érdekében a jövedéki termékek előállítására és raktározására szolgáló létesítményeket ellenőrizni szükséges, az ellenőrzés megkönnyítése érdekében szükséges az illetékes hatóságok engedélyéhez kötött adóraktárakból álló rendszert fenntartani. Az Irányelv értelmében adóraktár az a hely, ahol annak helye szerinti tagállam illetékes hatóságai által megállapított feltételek szerint, üzleti tevékenység során a jövedéki termék adófelfüggesztés alatt előállítható, feldolgozható, tárolható, ott átveszik vagy feladják. Azoknak a jövedéki termékeknek az előállítása, feldolgozása és tárolása, amelyekre a jövedéki adót még nem fizették meg, adóraktárban történik. Adóraktári engedélyre az a természetes vagy jogi személy jogosul, aki valamely tagállam illetékes hatóságaitól engedélyt kapott, hogy üzleti tevékenysége során adófelfüggesztés alatt adóraktárban jövedéki terméket állítson elő, dolgozzon fel, tároljon, vegyen át vagy adjon fel.
A Tanács szükségesnek tartotta Közösségi szinten azon követelmények meghatározását is, amelyeknek az adóraktár engedélyesének és az ilyen jogállással nem rendelkező kereskedőknek meg kell felelniük. Eszerint az adóraktárnak az adóraktár engedélyese általi létesítésére és működtetésére az adóraktár helye szerinti tagállam illetékes hatóságai adnak engedélyt. Az engedélyezésre azon feltételek vonatkoznak, amelyeket a hatóságok az esetleges adócsalás és visszaélések megelőzése céljából jogosultak meghatározni.
Ugyanakkor az Irányelv rendelkezik arról, hogy az adóraktár engedélyese köteles:
a) teljesíteni az adóraktár helye szerinti tagállamban megállapított követelményeket;
b) minden raktár tekintetében nyilvántartást vezetni a készletről és a termékek szállításáról;
c) az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termékeket a szállítás befejezését követően haladéktalanul adóraktárába beraktározni és nyilvántartásba venni;
d) hozzájárulni teljes tevékenységének és a raktárkészletnek az ellenőrzéséhez.
Az adóraktár engedélyese köteles továbbá szükség esetén biztosítékot nyújtani a jövedéki termékek előállításával, feldolgozásával és birtoklásával együtt járó kockázatok fedezésére, mely feltételeit annak a tagállamnak az illetékes hatóságai határozzák meg, amelyben az adóraktár létesítését és működését engedélyezik.
Az Irányelv rendelkezései egyértelművé teszik, hogy adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termék az adóraktárban előállítható, illetve tárolható. Ennek megfelelően az alkoholtermék adóraktárak folytathatnak termelő, vagy inkább a disztribúcióhoz kapcsolható tároló tevékenységet. A jövedéki adótörvény bizonyos termelési, kereskedelmi folyamatok szerint, e gazdasági folyamatok jellegzetességeit, kockázatát szem előtt tartva határolta el az alkoholtermék adóraktárakat.
Jellemzően termelési tevékenységet folytató alkoholtermék adóraktár:
a) szeszüzem, amely az alkoholterméket - a gyümölcs kivételével - cukor- vagy keményítőtartalmú mezőgazdasági eredetű termékből erjesztéssel és/vagy lepárlással előállító, és/vagy a borból és a borászati melléktermékekből lepárlással borpárlat, boralkohol, nyersszesz vagy semleges alkohol előállítását végző üzem;
b) szeszfőzde, amely a gyümölcspálinkát vagy borpárlatot gyümölcsökből és bogyókból, gyümölcstörkölyből, gyümölcsmustból, szőlőből, szőlőmustból, szőlőborból és borászati melléktermékekből, illetve a párlatot sörből, gabonából erjesztéssel és lepárlással előállító, és/vagy a borból és a borászati melléktermékekből lepárlással boralkohol, nyersszesz vagy semleges alkohol előállítását végző üzem;
c) italgyár az alapanyagok összekeverésével alkoholtermék előállítását végző üzem;
d) szeszpalackozó a 2208 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék önálló palackozását végző palackozó üzem;
e) etanolüzem, amely a kizárólag a 2207 vámtarifaszám alá tartozó, legalább 96 térfogatszázalék alkoholtartalmú, nagytisztaságú, analitikai minőségű alkoholtermék tisztítással, válogatással való előállítását, és legfeljebb 1 liter űrtartalmú egységben való kiszerelését végző üzem;
f) alkoholregeneráló és -denaturáló üzem a vegyipari és gyógyszeripari felhasználás során szennyezetté vált alkoholtermék önálló tevékenység keretében történő tisztítását (regenerálását) és/vagy az alkoholtermék teljes denaturálását és kiszerelését végző üzem, ahol a regenerált és vásárolt alkoholtermékből megfigyelt termék, illetve hígítóként, oldószerként értékesített alkoholtermék is előállítható;
g) egyéb alkoholtermék-adóraktár, amely a 2207 vámtarifaszám alá tartozó, kizárólag nyomdaipari célokat szolgáló hígítót, oldószert előállító, kiszerelő üzem.
Jellemzően az alkoholtermék értékesítéséhez kapcsolódó tevékenységet folytató alkoholtermék adóraktár:
a) üzemi szeszraktár a szeszüzem, a szeszfőzde, illetve az italgyár engedélyesének a gyártóüzeme területén vagy a gyártóüzeme területén kívül található, alkoholtermék tárolására, raktározására alkalmas, saját tulajdonú vagy bérelt, illetve egyéb használati jogon működtetett raktár;
b) alkoholtároló adóraktár a 2208 vámtarifaszám alá tartozó, a 2 liter űrtartalmat el nem érő vagy a vámhatóság által engedélyezett, 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú kiszerelésű alkoholtermék önálló tárolását, raktározását végző raktár;
c) kijelölt alkoholraktár, amely a bor krízis lepárlásából, illetve a bor és a borászati melléktermék kötelező lepárlásából származó alkoholtermék tárolására jogosultságot szerző raktár;
d) alkoholtermék tranzit-adóraktár a nemzetközi közforgalmú repülőtéren a repülésre nyilvántartásba vett induló utasok tartózkodására szolgáló helyen kialakított, kizárólag nem helyben fogyasztásra - a 2207 vámtarifaszám alá tartozó termék kivételével - alkoholtermék értékesítését végző üzlet és az üzlet áruellátását biztosító raktár együttes;
e) alkoholtermék vámadóraktár a vámraktárban és vámszabadterület raktározási célra elkülönített területén kialakított raktár, ha ott belföldi adóraktárból betárolt - a 2207 vámtarifaszám alá tartozó termék kivételével - alkoholterméket kizárólag harmadik országba történő kiléptetés céljából raktároznak.
Az italgyár és szeszfőzde üzemi szeszraktárába nem saját előállítású alkoholtermék legfeljebb az egy naptári év alatt előállított, palackos kiszerelésű, saját gyártású alkoholtermék 25%-ának megfelelő mennyiségben tárolható be évente. A 25%-ot meghaladó mennyiség üzemi szeszraktárban való tárolásához legalább 1000 m2 alapterületű raktárhelyiség, illetve a raktárban számítógépes raktár-gazdálkodási rendszer működtetése szükséges, továbbá az alkoholtermék tároló adóraktár esetében nyújtandó jövedéki biztosítékot is teljesíteni kell.
A jogalkotó megteremtette a lehetőségét annak, hogy az etilalkoholt előállító szeszüzemek kereskedelmi célra szerezhessenek be máshol előállított etilalkoholt. Ezt indokolja a magyar szeszpiacon tapasztalt, a bioetanol beindulásával összefüggő időszakos hiány, amit az italgyártók más tagállamból importtal tudnak csak áthidalni. Célszerűbb ilyenkor a szeszüzemek jól ellenőrzött értékesítési csatornáin keresztül eljuttatni az italgyártókhoz az alapanyagot, a többszereplős, nehezebben ellenőrizhető beszerzésekkel és forgalmazásokkal szemben. Ehhez az kell, hogy a szeszüzemek számára a kereskedelmi célú beszerzés is megengedett legyen ésszerű korlátok között, a saját termelés 25%-áig.
Az előrecsomagolt termékek névleges mennyiségére vonatkozó szabályok megállapításáról, a 75/106/EGK és a 80/232/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről, valamint a 76/211/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelés érdekében eltörlésre kerülő kiszerelési korlátozással összefüggésben a törvény szerint a tároló adóraktárban bármilyen kiszerelésű alkoholtartalmú italok tárolhatókká válnak.
A nemzeti jövedéki szabályozás az alkoholtermék tekintetében differenciálja az adóraktárakat, mivel e termék tekintetében kedvezményes adómértéket határoz meg. A megkülönböztetés oka, hogy az engedély megszerzése tekintetében eltérő feltételeket támaszt bizonyos termelési, kereskedelmi folyamatok szerint, e gazdasági folyamatok jellegzetességeit, kockázatát szem előtt tartva.
A termelő üzemek tevékenységi biztosítéka tekintetében csak részben tett különbséget a jogalkotó, a szeszüzem, szeszpalackozó, italgyár, illetve az alkoholregeneráló és -denaturáló üzem tevékenységi jövedéki biztosíték összegének minimumát egyaránt 40 millió forintban állapította meg. Ugyanakkor a jövedéki biztosítékot a kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdére 500 ezer forint, az etanolüzemre legalább 1 millió forint, a szeszfőzdére és az egyéb alkoholtermék-adóraktárra legalább 10 millió forint értékben kell nyújtani. Továbbá amennyiben a szeszüzem éves etilalkohol-gyártó kapacitása nem haladja meg az évi 50 ezer hektolitert, és a szeszüzemben kizárólag legalább 80, legfeljebb 92 térfogatszázalék alkoholtartalmú, finomítatlan, élelmiszer-ipari alapanyagkénti felhasználásra alkalmatlan etilalkoholt állítanak elő egy desztillációs lépésben, a jövedéki biztosítékot legfeljebb 25 millió forint értékben kell nyújtani.
Az alkoholtermék értékesítéséhez kapcsolódó tevékenységet folytató adóraktárak jövedéki biztosíték összegének minimumát 40 millió forintban állapította meg a jogalkotó.
A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzde adóraktári engedély megszerzésének nem feltétele, hogy az engedélyt kérelmező jövedéki ügyintézői szakképesítéssel rendelkezzen, vagy jövedéki ügyintézőt foglalkoztasson.
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az emberi fogyasztásra - állapotuk vagy koruk miatt - alkalmatlanná vált alkoholtartalmú italok jövedéki adóját visszatéríthessék. A jövedéki adótörvény e felhatalmazás alapján tartalmaz rendelkezéseket az alkoholtermék adóraktár engedélyese számára. Az adó-visszaigénylési (-levonási) jogosultság igazolásához szükséges okmányok:
a) az adóraktár-engedélyes nevére kiállított, a jövedéki termék adóraktár-engedélyes által történt adózott beszerzését igazoló számla, vagy az adóraktár-engedélyes által a jövedéki termék adózottan történt értékesítéséről eredetileg kiállított számla és a szabadforgalomba bocsátást igazoló egyszerűsített kísérő okmány, valamint az adóraktár-engedélyes által kiállított helyesbítő számla, illetve stornó számla (kivéve ha az adóraktár-engedélyes által szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék a kiszállítást követő 72 órán belül teljes mennyiségében visszaszállításra kerül az adóraktárba az adásvételi ügylet meghiúsulása miatt, és a kiszállított jövedéki termékre kiállított egyszerűsített kísérő okmányt érvénytelenítésre kerül), vagy az adóraktár engedélyesének jövedéki engedélyes telephelyére a jövedéki termék adóraktárból történt kitárolását igazoló egyszerűsített kísérő okmány és a jövedéki engedélyes telephelyről történt visszaszállításról kiállított bizonylat;
b) a minőségi kifogás, illetve a lejárt szavatosság tényét és körülményeit tartalmazó, a visszaszállítást kezdeményező által készített jegyzőkönyv;
c) a jövedéki termék megsemmisítéséről felvett, 2 példányban elkészített jegyzőkönyv, melynek eredeti példánya a termékmérleg nyilvántartás mellékletét képezi, másodpéldánya a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv példánya;
d) a megsemmisítési jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell
a. a megsemmisítést ellenőrző hatósági felügyeletet ellátó vámszerv megnevezését;
b. a megsemmisítés helyét, idejét, módját és körülményeit;
c. a megsemmisített jövedéki termék megnevezését, mennyiségét, származásának igazolását, továbbá az adójeggyel ellátott dohánygyártmány esetében a dohánygyártmánnyal együtt megsemmisített adójegyek darabszámát, valamint általános forgalmi adó és jövedéki adó értékének olyan levezetését is, amely kétséget kizáróan alátámasztja az adó-visszaigénylés jogszerűségét mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében;
d. az adóraktár engedélyese által tett intézkedéseket;
e. a jelenlévők aláírását, bélyegzőlenyomatát.
Az E85 alkoholtermék adóraktárban való előállítását - a jobb és hatékonyabb ellenőrizhetőség érdekében - a jövedéki adótörvény azokra a szeszüzemekre korlátozza, amelyek egy bizonyos nagyságrend feletti kapacitással rendelkeznek. Ezekben az üzemekben az üzemanyag előállítás okán nem kell külön jövedéki biztosítékot nyújtani (az alkoholtermék adóraktárakra előírt biztosíték-követelmény érvényesül).
A jövedéki adótörvény lehetővé teszi a szőlőbor palackozását az egyszerűsített adóraktáron kívül a más italokra engedélyezett adóraktárban is. Ehhez kapcsolódóan rendelkezik a törvény arról, hogy a szőlőbor készletezéséről, palackozásáról az alkoholadóraktár-engedélyeseknek (italgyár, szeszpalackozó) az egyszerűsített adóraktárakra irányadó szabályok szerint kell a nyilvántartásokat vezetniük és az elszámolási kötelezettséget teljesíteniük.
Az alkoholtermék palackozása, zárjegy alkalmazása
A zárjegyre vonatkozó nemzeti jövedéki szabályozás kereteit a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, a Tanács 2008. december 16-i 2008/118/EK számú Irányelve szolgáltatja, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a jövedéki termékeket adózási célból adóügyi jelzéssel vagy adózási célú nemzeti azonosító jellel lássák el, amikor szabad forgalomba bocsátásukra a területükön kerül sor. E jelzések és jelek használata nem akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet.
A hazai szabályozás értelmében, alapesetben zárjegyet kell alkalmazni az alkoholtermék szabadforgalomba bocsátása, importálása valamint más tagállamból való behozatala esetén. Szintén zárjegyköteles a párlat bérfőzető és magánfőző által történő értékesítése. Látható, hogy alapvetően az alkoholtermékek fogyasztó számára, élvezeti cikként történő értékesítését tekinthetjük zárjegykötelesnek. Ugyanakkor bizonyos esetekben, vagy bizonyos termékek esetében a zárjegyezettségi kötelezettség nyilvánvalóan felesleges szabály lenne. Ennek megfelelően a jövedéki törvény 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alkoholtermék e tekintetben is kivételesnek tekinthető, csakúgy mint a teljesen denaturált etilalkohol, a harmadik országból behozott áruminta, stb.
Az alkoholtermékeken alkalmazható zárjegyek fajtája és választéka tág skálán mozog, a széleskörű alkalmazhatóság és bizonyos részfunkciók biztosítása érdekében.
Ennek megfelelően a zárjegyek lehetnek:
a) alkoholtermék zárjegyek, amelyeket alapesetben kell a zárjegyköteles alkoholtermékeken alkalmazni;
b) pálinka zárjegyek, amelyek a hungaricumnak számító pálinkákon lehet alkalmazni, a pálinkáról, a törkölypálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról szóló törvény felhatalmazása alapján;
c) párlat zárjegyek, amelyeket a szabad párlatfőzés lehetőségének megteremtésével lehet és kell alkalmazni a bérfőzött, vagy magánfőzés keretében előállított és értékesítésre szánt párlatokon.
Az alkoholtermék zárjegy fekvő téglalap alakú, színe kékeszöld összhatású, kék és zöld biztonsági (guilloche) nyomattal, benne ugyanezen színek használatával Merkúr embléma. A zárjegyen a "Szeszes ital zárjegy" és az "Adózott termék" felirat sötétkék, a sorszám, valamint a vonalkód fekete színű. A zárjegyen szabad szemmel nem látható, UV-fényre reagáló Merkúr embléma és hullámvonalakat tartalmazó biztonsági alnyomat is található. A zárjegy jobb oldali szélén 5 mm szélességben kizárólag erre a célra gyártott, egyedi arculattal és védelmi elemekkel ellátott hologramcsík van elhelyezve.
Az alkoholtermék zárjegy háromféle méretben áll a felhasználók rendelkezésére. A 45 x 12 mm-es zárjegyet a 0,02-0,5 liter közötti űrtartalmú, a 80 x 16 mm-es zárjegyet a 0,2-1,00 liter közötti űrtartalmú, míg a 100 x 16 mm-es zárjegyet 1,5 litertől terjedő űrtartalmú palackon kell alkalmazni.
Az alkoholtermék zárjegy védelmi elemekkel is ellátott, négy színnel nyomtatott, ebből egy szín UV-fényre zöldesen reagáló. Anyaga speciális, csak erre a célra legyártott, 70 grammos papír, amely UV-fényben sárga és kék színű, természetes fénynél vörös színű pelyhezőt tartalmaz, és vegyi védelemmel, valamint speciális, csak erre a célra legyártott hologramcsíkkal van ellátva.
Sorszáma egyszer háromkarakteres és egyszer kétkarakteres betűjelből és nyolc számból álló sorszám (XXX0000000XX0). A sorszámot CODE 128 formában megjelenítő, vonalakból álló jel is megjeleníti a megbízhatóbb leolvashatóság érdekében.
A pálinka zárjegy fekvő téglalap alakú, színe vöröses-narancs összhatású, rózsaszín és narancs biztonsági (guilloche) nyomattal, benne Merkúr embléma. A zárjegyen a "Pálinka zárjegy", az "Adózott termék" felirat és a Merkúr embléma sötétbarna, a sorszám, valamint a vonalkód fekete színű. A zárjegyen szabad szemmel nem látható, UV-fényre reagáló Merkúr embléma és hullámvonalakat tartalmazó biztonsági alnyomat is található. A zárjegy jobb oldali szélén 5 mm szélességben kizárólag erre a célra gyártott, egyedi arculattal és védelmi elemekkel ellátott hologramcsík van elhelyezve.
A pálinka zárjegy háromféle méretben áll a felhasználók rendelkezésére. A 45 x 12 mm-es zárjegyet a 0,02-0,5 liter közötti űrtartalmú, a 80 x 16 mm-es zárjegyet a 0,2-1,00 liter közötti űrtartalmú, míg a 100 x 16 mm-es zárjegyet 1,5 litertől terjedő űrtartalmú palackon kell alkalmazni.
A pálinka zárjegy védelmi elemekkel is ellátott, négy színnel nyomtatott, ebből egy szín UV-fényre zöldesen reagáló. Speciális, csak erre a célra legyártott, 70 grammos papír, amely UV-fényben sárga és kék színű, természetes fénynél vörös színű pelyhezőt tartalmaz, és vegyi védelemmel, valamint speciális, csak erre a célra legyártott hologramcsíkkal van ellátva.
Sorszáma egyszer háromkarakteres és egyszer kétkarakteres betűjelből és nyolc számból álló sorszám (XXX0000000XX0). A sorszámot CODE 128 formában megjelenítő, vonalakból álló jel is megjeleníti a megbízhatóbb leolvashatóság érdekében.
A párlat zárjegy fekvő téglalap alakú, színe zöldes összhatású, zöld biztonsági (guilloche) nyomattal, benne ugyanezen szín használatával Merkúr embléma. A zárjegyen a "Párlat zárjegy" és az "Adózott termék" felirat sötétzöld, a sorszám, valamint a vonalkód fekete színű. A zárjegyen szabad szemmel nem látható, UV-fényre reagáló Merkúr embléma és hullámvonalakat tartalmazó biztonsági alnyomat is található. A zárjegy jobb oldali szélén 5 mm szélességben kizárólag erre a célra gyártott, egyedi arculattal és védelmi elemekkel ellátott hologramcsík van elhelyezve.
A párlat zárjegy csupán egyféle méretben áll a felhasználók rendelkezésére. A 80 x 16 mm-es zárjegyet kiszerelési korlátozás nélkül kell alkalmazni.
A párlat zárjegy védelmi elemekkel is ellátott, négy színnel nyomtatott, ebből egy szín UV-fényre zöldesen reagáló. Speciális, csak erre a célra legyártott, 70 grammos papír, amely UV-fényben sárga és kék színű, természetes fénynél vörös színű pelyhezőt tartalmaz, és vegyi védelemmel, valamint speciális, csak erre a célra legyártott hologramcsíkkal van ellátva.
Sorszáma egyszer háromkarakteres és egyszer kétkarakteres betűjelből és nyolc számból álló sorszám (XXX0000000XX0). A sorszámot CODE 128 formában megjelenítő, vonalakból álló jel is megjeleníti a megbízhatóbb leolvashatóság érdekében.
A zárjegyet az alkoholtermék azon legkisebb csomagolási (kiszerelési) egységére (fogyasztói csomagolására) kell felragasztani, amelyben az alkoholtermék közvetlenül a fogyasztóhoz kerül. A zárjegyet úgy kell felhelyezni, hogy a zárjegyen feltüntetett szöveg és sorszám olvasható, a vonalkód teljes terjedelmében látható legyen. A zárjegyfelhasználó a zárjegyet olyan ragasztóanyaggal köteles felragasztani, amely a zárjegy sérülés nélküli eltávolítását kizárja.
A kiskereskedelmi boltok üzlethelyiségében és tárolóhelyén (raktárában), a vendéglátó-ipari üzletek és a kereskedelmi szálláshelyek tárolóhelyén (raktárában), továbbá a nagykereskedés tárolóhelyén (raktárában) csak bontatlan fogyasztói csomagolású, zárjeggyel ellátott alkoholtermék tartható. A forgalmazás során a zárjegy bármely módon történő eltakarása (kivéve a díszdoboz csomagolású alkoholterméket, illetve a KAVIG által engedélyezett egyéb csomagolást), felülragasztása, a zárjegyen felirat alkalmazása tilos. A gyűjtőcsomagolás felbontásakor talált zárjegy nélküli vagy a hamis zárjegyű alkoholterméket a forgalomból ki kell vonni, és egyidejűleg a vámszervet értesíteni kell.
A harmadik országból vagy más tagállamból behozott alkoholtermékre a zárjegy belföldön is felragasztható. A más tagállamból behozott zárjegy nélküli alkoholterméket a hatósági felügyeletet ellátó vámszervnek a termék átvételével egyidejűleg be kell jelenteni. A bejelentésben meg kell adni a termék megnevezését, vámtarifaszámát, mennyiségét (kiszerelési egység szerinti darabszám) és alkoholtartalmát. A más tagállamból behozott zárjegy nélküli alkoholterméket a zárjeggyel ellátott alkoholtermékektől elkülönítve, külön helyen kell tárolni.
A harmadik országba exportált alkoholtermék utáni adó-visszaigényléshez a zárjegy felülragasztással történő érvénytelenítésével egy tekintet alá esik a zárjegyen a "zárjegy" szövegrészt részben vagy egészben eltakaró fekete színű, nyomtatott "E" betű feltüntetése. A más tagállamba kiszállított alkoholtermék esetében az adó-visszaigényléshez a zárjegynek a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv jelenlétében történt eltávolításáról felvett jegyzőkönyvet kell csatolni.
Az alkoholtermék palackba történő kiszerelése esetén a zárjegyet a nyakon és a zárókupakon áthúzódva úgy kell felragasztani, hogy a zárjegy a palack nyitásakor eltépődjön, valamint a vonalkód és a sorszám ne a zárókupakon húzódjon át, hanem azok a palack nyakán a sík felülettől legkevésbé eltérő felületre essenek. Amennyiben az alkoholtermék különleges formájú vagy zárási módú palackban, vagy nem palackban, hanem attól eltérő fogyasztói csomagolásban kerül forgalmazásra, a zárjegyet a KAVIG által előzetesen - a zárjegy adatainak olvashatóságára, láthatóságára és eltépődésére vonatkozó rendelkezések értelemszerű figyelembevételével - jóváhagyott módon kell a fogyasztói csomagolásra felhelyezni. A zárjegyet arra a jövedéki termékre is az előzőek szerinti módon kell felhelyezni, amely nem önállóan, hanem más ajándéktárgyakkal együtt kerül értékesítésre.
A zárjegyek előállíttatását, rendelkezésre bocsátását, a zárjegyek előállítási költségének a zárjegyfelhasználókkal való megfizettetését a Kiemelt Adózók Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága (KAVIG) végzi. A zárjegyeket hamisítás elleni védelemmel kell ellátni. A védelem kialakításánál a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat szakvéleményét is figyelembe kell venni. A zárjegy előállítója a gyártott, a tárolt és a KAVIG-nak átadott zárjegyekről tételesen naptári félévenként köteles elszámolni.
A zárjegyek megrendelésére irányuló kérelmet (megrendelést) az nyújthat be, aki adóraktári (alkoholtermék-, sörtároló-, bortároló- vagy pezsgőtároló), vagy bejegyzett kereskedői engedéllyel, vagy közösségi kereskedelmi tevékenységre, továbbá alkoholtermék harmadik országból való beszerzésére jogosító jövedéki engedéllyel rendelkezik.
A KAVIG a megrendelés visszaigazolása előtt vizsgálja az igényjogosultság és mennyiség megalapozottságát, valamint azt, hogy a más tagállamból beszerzésre kerülő alkoholra megrendelt zárjegymennyiség alapján teljesül-e a jövedékibiztosíték-nyújtási követelmény. Utóbbi eset tekintetében a zárjegyfelhasználónak a zárjegy-megrendelésében meg kell adnia a más tagállamból beszerzésre kerülő alkoholtermék utáni adókötelezettség levezetését (kiszerelési egységenkénti és alkoholtartalom szerinti részletezéssel).
A zárjegyeket meghatározott adattartalommal, elektronikus úton kell megrendelni úgy, hogy a megrendelés legkésőbb a megrendelésben kért átvételi időpontot megelőző 7. munkanapon beérkezzen a vámhatósághoz. Egy alkalommal megrendelhető zárjegyek mennyisége nem lehet kevesebb mint a kiszerelési egység, az előállítás során szalagozott kötegben lévő mennyiség, illetve annak egész számú többszöröse.
Az adóraktári zárjegyfelhasználó havonta egy alkalommal nyújthat be zárjegymegrendelést, a negyedéves termeléséhez szükségesnél nagyobb zárjegykészletet nem tarthat. Amennyiben az alkoholtermék adóraktár engedélyese több időpontban kívánja a havonta megrendelt zárjegyeket átvenni, a megrendeléséhez - a kért időpontonként - külön-külön kell megrendelőlapokat kiállítania. A bejegyzett kereskedő havonta egy alkalommal, az eseti bejegyzett kereskedő és a jövedéki engedélyes kereskedő beszerzésenként, az importőr zárjegyfelhasználó importügyletenként nyújthatja be a zárjegy megrendelését. A KAVIG, illetve alkalmazottja a megrendelés, illetve az ellenőrzés során megadott adatok kezelése tekintetében az adótitok szabályai szerint köteles eljárni.
A KAVIG a zárjegyfelhasználó igényjogosultságának vizsgálatát követően a megrendelés visszaigazolásában a zárjegyek kiadását azzal a feltétellel engedélyezi, ha a zárjegyek előállítási költségének megfizetését a zárjegyfelhasználó legkésőbb a zárjegyek átvételének időpontjáig teljesíti. A megrendelés visszaigazolása a kiadható mennyiséget, az átvétel pontos helyét, időpontját, a fizetendő zárjegyelőállítási költség összegét is tartalmazza. Amennyiben a zárjegyek kiadásának a meghatározott feltételei hiányoznak, vagy a zárjegyfelhasználónak a vámhatóság felé meg nem fizetett végrehajtható jövedéki adótartozása van - nem értve ide, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek -, a KAVIG a kiadás elutasításáról dönt.
A zárjegyeket a zárjegyfelhasználó személyesen, meghatalmazott képviselője (megbízottja), illetve - jogi személyiségű és jogi személyiség nélküli szervezet esetén - törvényes képviselője útján veheti át, amennyiben a zárjegy-előállítási költség összegének megfizetését igazoló bizonylat eredeti példányát bemutatja. Igazolásként a fizetésiszámla-kivonat másolata vagy a terhelés megtörténtéről szóló banki igazolás fogadható el. A közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedőnek a beszerzett alkoholtermék adójának megfizetéséről a vámszerv igazolását kell a zárjegy kiadásához bemutatnia.
A zárjegyek átadásáról-átvételéről két példányban szállítólevelet kell kiállítani, mely tartalmazza az átadás-átvétel időpontját, a zárjegy választékát, mennyiségét, sorszámát. Az átadást-átvételt a KAVIG és a zárjegyfelhasználó vagy meghatalmazott képviselője (megbízottja) a szállítólevél példányain aláírásával, bélyegzőlenyomatával igazolja. Az átvett zárjegyek elszállítása a zárjegyfelhasználó feladata. A zárjegyfelhasználó az átvett zárjegyeket a zárjegy-megrendelőlapon feltüntetett telephelyen veszi készletre. A zárjegyfelhasználó köteles a zárjegyek biztonságos tárolásáról gondoskodni.
A hatósági felügyeletet ellátó vámszerv az elszámolási időszakonkénti zárjegyelszámolásról jegyzőkönyvet vesz fel, melyben fel kell tüntetni:
a) az elszámolási időszak kezdő napján készleten lévő zárjegymennyiségét (nyitókészlet);
b) az elszámolási időszakban átvett zárjegymennyiségét, az átvétel keltét;
c) az elszámolási időszakban felhasznált, bizonylattal igazolt zárjegy darabszámát;
d) csökkentő tételként
1. KAVIG által visszavett feleslegessé vált vagy minőséghibás zárjegy darabszámát,
2. a gyártás közben megsérült és a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv felügyelete mellett megsemmisített zárjegy darabszámát,
3. a zárjegy igénylőjének érdekkörébe nem tartozó okból - ide nem értve a lopás esetét - használhatatlanná vált, megsemmisült zárjegy darabszámát, ha az biztonsággal megállapítható,
4. a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv felügyelete mellett megsemmisített feleslegessé vált zárjegy darabszámát;
e) a jegyzőkönyv keltének napján készleten lévő zárjegymennyiségét (zárókészlet);
f) az elszámolási időszakban keletkezett zárjegyhiányt.
A gyártás közben megsérült zárjegyek elszámolása tételesen vagy százalékosan történhet.
Tételes elszámolás esetén a zárjegyfelhasználó a megsérült zárjegyeket köteles azok darabjainak összerakásával gyűjtőívre felragasztani. A megsérült zárjegy csökkentő tételként csak akkor fogadható el, ha annak több mint 50%-át felragasztották a gyűjtőívre, és megállapítható annak hitelessége és sorszáma, valamint azon újabb, ismételt felhasználás nyomai nem láthatók. Egy gyűjtőívre 50 db sérült zárjegyet kell felragasztani. A zárjegy kézi felhelyezése esetén csak a tételes elszámolás alkalmazható.
Ha a zárjegyfelhasználó az alkoholtermék gyártása közben megsérült zárjegyeket tételesen nem tudja elszámolni, a zárjegy-elszámolásában csökkentő tételként a tényleges mennyiség, de legfeljebb az elszámolási időszakban gyártott zárjegyes termékek csomagolási egységben kifejezett mennyiségének (darabszámának) a csomagológép kapacitásától függő százaléka számolható el a zárjegykészlet igazolt csökkenéseként.
A csomagológép kapacitásától függően elszámolható (leírható) zárjegymennyiség legfeljebb:
a) 0,5%, az 5000 db/óra kapacitás alatti csomagológéppel történő zárjegyfelhelyezés esetén,
b) 0,75%, az 5000 db/óra vagy annál nagyobb kapacitású csomagológéppel történő zárjegyfelhelyezés esetén.
Az alkoholtermék gyártása közben megsérült és összegyűjtött, a tételes elszámolás esetén a felragasztott, sérült zárjegyeket, valamint azokat a sérülésmentes feleslegessé vált zárjegyeket, amelyek nem kerülnek a KAVIG-hoz visszaküldésre, a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv a zárjegyfelhasználó jelenlétében megsemmisíti. A megsemmisítésről a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv jegyzőkönyvet vesz fel, és annak 1 példányát közvetlenül a KAVIG-nak megküldi.
A zárjegyeknek a zárjegyfelhasználó érdekkörébe nem tartozó okból bekövetkező használhatatlanná válását, megsemmisülését az eseményt követően a zárjegyfelhasználó köteles jegyzőkönyvben rögzíteni, a kivizsgálást megkezdeni és a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez azonnal bejelenteni. A hatósági felügyeletet ellátó vámszervnek készletfelvétellel, illetve a rendelkezésére álló adatokból kell megállapítania a csökkenésként figyelembe vehető mennyiséget, és azt az eseményről felvett jegyzőkönyvben kell rögzítenie.
A kereskedői zárjegyfelhasználónak és az importőr zárjegyfelhasználónak az egy alkalommal átvett zárjegyek mennyiségére vonatkozóan kell teljesítenie az elszámolást, a fentiek értelemszerű alkalmazása mellett. Az importőr zárjegyfelhasználónak az elszámoláshoz meg kell adnia a zárjegy harmadik országban történő felhelyezése esetén a zárjegy kiviteléről és a kivitelből visszahozott zárjegyről, valamint az alkoholtermék vámjogi szabadforgalomba bocsátásáról készült vámokmány számát. A zárjegyek átvételekor a kereskedői zárjegyfelhasználónak és az importőr zárjegyfelhasználónak nyilatkoznia kell az elszámolási kötelezettség teljesítésének időpontjáról. Az elszámolás időpontját legalább 3 munkanappal korábban a hatósági felügyeletet ellátó vámszervnél be kell jelenteni. Ha az elszámolás fenti időpontban való teljesítésére halasztás adható, a halasztásra külön kérelmet kell benyújtani a KAVIG-hoz. A KAVIG a kérelem alapján dönt az elszámolás új időpontjáról, és ezt végzésben közli az importőr zárjegyfelhasználóval. Ha elszámolási kötelezettségét a kereskedői zárjegyfelhasználó és az importőr zárjegyfelhasználó a meghatározott időpontig nem teljesíti, a KAVIG mulasztási bírságot vet ki. Ha a KAVIG felszólítása ellenére a kereskedői zárjegyfelhasználó és az importőr zárjegyfelhasználó a zárjegyekkel a felszólítástól számított 10 munkanapon belül sem számol el, a részére kiadott zárjegymennyiség zárjegyhiánynak minősül.
A zárjegyfelhasználónak a zárjegyhiány utáni fizetési kötelezettsége az átadás-átvétel időpontjától áll fenn. A feleslegessé vált, valamint a zárjegyeket tartalmazó dobozok, kötegek felbontásakor, illetve a zárjegyek felhelyezése során talált minőséghibás zárjegyeket a zárjegyfelhasználó nem semmisítheti meg. Legkésőbb az elszámolási időszak végéig
a) a feleslegessé vált zárjegyeket a fenti rendelkezések alkalmazása mellett meg kell semmisíteni vagy azokat a zárjegyfelhasználónak a KAVIG-hoz vissza kell küldenie;
b) a minőséghibás zárjegyeket a zárjegyfelhasználónak a KAVIG-nak vissza kell küldenie.
A KAVIG a visszavett zárjegyeket más zárjegyfelhasználónak újból nem adhatja ki, azokat meg kell semmisítenie.
A jövedéki adótörvény 2008. július 1-jével hatályba lépett rendelkezései értelmében a zárjegyfelhasználó alanyok az általuk felhasznált zárjegyekre vonatkozó adatokat napi rendszerességgel kötelesek a vámszervek rendelkezésére bocsátani. Az elektronikus bejelentés egyfelől egy előzetes termékregisztrációra - az EAN (GTIN) szám bejelentésre, vagy ennek hiányában a VP termékazonosító-szám igénylésre - terjedt ki, amely kizárólag technikai jellegű céllal került bevezetésre, az adott, zárjegyköteles alkoholtermék esetében gazdálkodónként mindösszesen egyszer kell teljesíteni. E bejelentés vagy igénylés célja nem más, mint a konkrét - adott gazdálkodó által előállított, meghatározott kiszerelésű, alkoholtartalmú és fantázianevű - termékének egy numerikus kóddal való azonosítása a gépelési, elírási hibákból eredő feldolgozási és adatkezelési problémák elkerülése érdekében. Ezt a közepes-nagyobb vállalkozások a termék címkéjén elhelyezett vonalkóddal, azaz az EAN (GTIN) számmal már eddig is megvalósították, főképp a nagyobb áruházláncokban forgalmazott termékeik esetében. Ugyanakkor az ilyen egyedi azonosítóval el nem látott termékekre a vámhatóság saját regisztrációs számot ad ki, természetesen a zárjegyfelhasználó igénylése alapján.
Az elektronikus bejelentés másfelől a zárjegyfelhasználás tényleges bejelentésére terjed ki, amelyet telephelyenként kell teljesíteni. Látható, hogy a zárjegyfelhasználás napi bejelentésével érintett adatok köre lényegében megegyezik a zárjegynyilvántartásban rögzítendő adatokkal, illetve esetenként még szűkebb is azoknál. Ugyanakkor nem titkolt jogalkotói szándék, hogy elektronikus mederbe terelődjön a zárjegyfelhasználás nyomon követése az átvételtől a tényleges felhasználáson át az esetleges veszteségek, hiányok kimutatásáig terjedően, amely ezáltal biztosíthatja a vámhatóság számára, hogy a telephelyen történő tényleges készletfelvétel-elszámolás nélkül is tisztában legyen a zárjegyfelhasználás napi adataival. Természetesen e törekvés - megvalósulása esetén - nem zárja ki a tényleges hatósági jelenlétet és magát a fizikai zárjegyelszámolást, de annak gyakoriságát, illetve az egyes elszámolások időtartamát előre láthatóan csökkenteni fogja.
A zárjegyfelhasználó a jövedéki adótörvényben előírt napi adatszolgáltatási kötelezettségének meghatározott adattartalommal, elektronikusan, telephelyenként köteles eleget tenni. A napi adatszolgáltatás nem terjed ki a zárjegyfelhasználó által a zárjegy előállítója telephelyén átvett zárjegyekre.
Amennyiben a zárjegyfelhasználó megállapítja, hogy a napi adatszolgáltatási kötelezettségét hibásan teljesítette, akkor azt a vámhatóság ellenőrzését megelőzően helyesbítheti, az adott napra vonatkozó napi adatszolgáltatási kötelezettségének megismételt teljesítésével.
A zárjegyek készletváltozásáról teljesítendő napi adatszolgáltatás adattartalma (telephelyenként) az alábbi:
a) tárgynap (év, hó, nap);
b) zárjegyfelhasználó adatai
1. név;
2. adószám;
3. VPID szám;
4. telephely jövedéki engedélyszáma;
5. telephely címe (külföldi zárjegyfelhelyezés esetén az a cím, ahonnan a zárjegyet kiszállították);
c) zárjegykészlet-növekedés
1. másik saját telephelyről átvétel (átvett zárjegy darabszáma; sorszáma; küldő telephely jövedéki száma; szállítólevél száma);
2. másik adóraktár engedélyestől bérmunkára átvétel (átvett zárjegy darabszáma; sorszáma; küldő telephely jövedéki száma; szállítólevél száma);
3. másik adóraktár-engedélyestől a bérmunkára kiadott zárjegy visszavétele (átvett zárjegy darabszáma; sorszáma; küldő telephely jövedéki száma; szállítólevél száma);
4. fel nem helyezett zárjegy visszaszállítása tagállamból (átvett zárjegy darabszáma; sorszáma; küldő telephely jövedéki száma; szállítólevél száma);
5. fel nem helyezett zárjegy visszaszállítása harmadik országból (átvett zárjegy darabszáma; sorszáma; küldő telephely jövedéki száma; szállítólevél száma);
d) zárjegykészlet-csökkenés
1. zárjegyfelhelyezés alkoholtermékre [GTIN számmal / VP termékazonosító-számmal beazonosított alkoholtermékenként, azon belül tételazonosítónként]
· belföldön felhelyezett zárjegyek (felhasznált zárjegyek sorszámtartománya; palackozott alkoholtermék mennyisége literben, darabban és az adó alapjául szolgáló mennyiségben);
· tagállamban felhelyezett zárjegyek (felhasznált zárjegyek sorszámtartománya; palackozott alkoholtermék mennyisége literben, darabban és az adó alapjául szolgáló mennyiségben);
· harmadik országban felhelyezett zárjegyek (felhasznált zárjegyek sorszámtartománya; palackozott alkoholtermék mennyisége literben, darabban és az adó alapjául szolgáló mennyiségben);
2. másik saját telephelyre átadás (átadott zárjegy darabszáma; sorszáma; fogadó telephely jövedéki száma; szállítólevél száma);
3. másik adóraktár-engedélyesnek bérmunkára átadás (átadott zárjegy darabszáma; sorszáma; fogadó telephely jövedéki száma; szállítólevél száma);
4. másik adóraktár-engedélyestől bérmunkára átvett zárjegy visszaadása (átadott zárjegy darabszáma; sorszáma; fogadó telephely jövedéki száma; szállítólevél száma);
5. külföldön történő zárjegyfelhelyezés céljából harmadik országba kiszállítás (kiszállított zárjegy darabszáma; sorszáma; vámokmány száma);
6. másik tagállamban történő zárjegyfelhelyezés céljából másik tagállamba kiszállítás (kiszállított zárjegy darabszáma; sorszáma; szállítólevél száma);
7. telephelyen megsemmisítés (feleslegessé vált megsemmisített zárjegy darabszáma; sorszáma; gyártás közben megsérült zárjegy darabszáma és sorszáma; megsemmisítésről felvett vámhatósági jegyzőkönyv száma);
8. KAVIG által visszavétel (visszavett zárjegy darabszáma és sorszáma; a visszavételt igazoló bizonylat száma);
9. gyártás közben történt, tételes elszámolásra nem kerülő megsérülés (tárgynapon megsérült zárjegyek darabszáma);
10. a zárjegy igénylőjének tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan okból történt használhatatlanná válás, megsemmisülés (használhatatlanná vált vagy megsemmisült zárjegy darabszáma; használhatatlanná válásról vagy megsemmisítésről felvett vámhatósági jegyzőkönyv száma).
A zárjegyfelhelyezésre vonatkozó adatokat a zárjegyfelhasználó a napi adatszolgáltatásban alkoholtermékenként,
a) az alkoholtermékeire általa alkalmazott globális áru azonosító szám (GTIN szám), vagy
b) - amennyiben a zárjegyfelhasználó az alkoholtermékeire nem alkalmaz GTIN számot - a vámhatóság által képzett egyedi azonosító szám (VP termékazonosító-szám)
szerint, azon belül pedig tételazonosító szerint részletezve köteles megadni.
A zárjegyfelhasználó köteles az alkoholtermékei GTIN számát bejelenteni, vagy ennek hiányában alkoholtermékeire VP termékazonosító-számot igényelni, az e célra rendszeresített, a vámhatóság internetes honlapján közzétett, nyomtatványkitöltő program segítségével kitöltött nyomtatványon. A GTIN számok bejelentését, illetve a VP termékazonosító-számok igénylését az első alkalommal teljesítendő napi adatszolgáltatás időpontját legalább 20, illetve elektronikus benyújtás esetén 15 munkanappal megelőzően kell megtenni. Ezt követően csak az első bejelentésben, illetve igénylésben nem szereplő további alkoholtermék előállítása, forgalmazása, valamint a bejelentett GTIN számú vagy VP termékazonosító-számmal rendelkező alkoholtermék jellemzőinek módosulása, illetve zárjegyfelhasználó általi gyártásának végleges megszüntetése esetén kell a változásokat bejelenteni, a zárjegyfelhasználás előtt legalább 10, illetve elektronikus benyújtás esetén 5 munkanappal megelőzően, illetve a gyártás megszüntetésének napját követő 30 munkanapon belül.
A GTIN számok bejelentését, illetve a VP termékazonosító-számok igénylését meghatározott nyomtatványnak a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez postai úton, vagy elektronikus úton történő benyújtásával kell megtenni.
A vámhatóság ellenőrzését megelőzően észlelt, hibásan teljesített GTIN szám bejelentést a zárjegyfelhasználó a kérelem nyomtatvány felhasználásával helyesbítheti.
A zárjegyfelhasználók a zárjegyet kizárólag elektronikus úton rendelhetik meg a vámhatóságtól, továbbá az adatszolgáltatási kötelezettségük köre kibővül: a zárjegykészletükben bekövetkezett valamennyi, a zárjegyfelhelyezésen túli változásról is kötelesek a vámhatóságot folyamatosan tájékoztatni. Az adatszolgáltatás minden esetben kötelezően elektronikus úton (ügyfélkapun keresztül) teljesítendő.
Az előbbiek szerinti, a zárjegykészlet minden nemű változásáról adott folyamatos adatszolgáltatás révén egyrészt megszüntethetővé válik a zárjegyfelhasználóknál a külön zárjegynyilvántartás-vezetési kötelezettség (erről a törvény végrehajtási rendelete rendelkezik), másrészt az adóraktári zárjegyfelhasználóknál a zárjegyekkel való elszámolás és a ténylegesen meglévő zárjegykészletek ellenőrzése a jelenlegi negyedévenkénti gyakoriságról évi egyszerire csökkenthető, amelynek időpontjául célszerűen a jövedéki termékkészlet évenkénti készletfelvételének időpontját határozza meg a törvény.
A törvény pontosítja, hogy az elszámolás során a gyártás közben megsérült zárjegyek közül csak azok írhatók le, amelyek a külön jogszabályban foglaltak szerint elszámolhatók, és amelyek egyértelműen beazonosíthatók. A "vis major" miatt eltűnt, megrongálódott zárjegyek esetében pedig a zárjegy sorszámának ismerete is szükséges az elszámolhatósághoz.
A zárjegyfelhasználónak a napi adatszolgáltatásban lejelentett készletváltozásokat a zárjegy
a) telephelyről való kiadása, illetve telephelyre történő szállítása, visszavételezése esetén szállítólevéllel;
b) harmadik országba történő kiszállítása, illetve harmadik országból való visszaszállítása esetén vámokmánnyal;
c) megsemmisítése esetén a megsemmisítésről felvett jegyzőkönyvvel;
d) a KAVIG-ba történő visszaküldése esetén a KAVIG visszavételt igazoló bizonylatával;
e) a zárjegyfelhasználó érdekkörébe nem tartozó okból - kivéve a lopás esetét - történt használhatatlanná válása, megsemmisülése esetén a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által felvett jegyzőkönyvvel, valamint a rendőrség és/vagy a tűzoltóság jegyzőkönyvével;
f) alkoholtermékekre történő felhelyezése esetén gyártási vagy raktárbizonylattal, illetve - harmadik országban történt felhelyezés esetén - vámokmánnyal
kell dokumentálnia.
A bérfőzött párlatnak és a magánfőzésben előállított párlatnak a korábbiak szerint ismertetett, zárjegyköteles értékesítése esetén a zárjegyek megrendelésére, kiadására, átvételére és alkalmazására a fenti szabályokat értelemszerűen kell alkalmazni. A speciális termék- és tevékenységi kör okán szükségszerű kivételek a következők szerint foglalhatók össze.
A párlat zárjegyek előállítási költségének a bérfőzetővel és a magánfőzővel (együtt: eseti zárjegyfelhasználók) való megfizettetését és a párlat zárjegyeknek az eseti zárjegyfelhasználók rendelkezésére bocsátását a KAVIG a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv útján végzi. Az eseti zárjegyfelhasználó kizárólag párlat zárjegy megrendelésére jogosult.
A zárjegy megrendelésére irányuló kérelmet a bérfőzetőnek meghatározott adattartalmú, a vámszerv internetes honlapjáról letöltött és kinyomtatott formátumban, a magánfőzőnek a bejelentésében kell a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez írásban benyújtani.
A hatósági felügyeletet ellátó vámszerv a bérfőzető párlat zárjegy megrendelését, illetve a magánfőző bejelentését megvizsgálja a párlat zárjegy kiadásának jogszabályi feltételeinek fennállása tekintetében, majd azt - a vizsgálatának megállapításaival együtt - haladéktalanul továbbítja a KAVIG részére.
A hatósági felügyeletet ellátó vámszerv az átadás-átvételre kerülő párlat zárjegyekről számlát állít ki, amelyet az átadás-átvétellel egyidőben köteles az eseti zárjegyfelhasználónak átadni. Az eseti zárjegyfelhasználó a párlat zárjegy-előállítási költségének megfizetését a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv hivatalos helyén történő készpénz fizetéssel, fizetési számlára történő készpénz befizetéssel vagy átutalással köteles teljesíteni. A hatósági felügyeletet ellátó vámszerv a hivatalos helyén teljesített készpénz fizetésről az eseti zárjegyfelhasználó részére nyugtát bocsát ki és ad át. A párlat zárjegyeket az eseti zárjegyfelhasználó személyesen veheti át, amennyiben a párlat zárjegy-előállítási költség összegének megfizetését igazoló bizonylat eredeti példányát, továbbá
a) a bérfőzető megrendeléséhez kapcsolódó származási igazolvány(ok),
b) a magánfőző bejelentése szerinti adófizetési kötelezettségének teljesítését igazoló bizonylat
eredeti példányát a hatósági felügyeletet ellátó vámszervnek bemutatja.
A zárjegy-előállítási költségének és az adó megfizetésének igazolásaként a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által kiállított nyugta, a fizetési számlára történő készpénz befizetés feladóvevénye, a fizetésiszámla-kivonat másolata vagy a terhelés megtörténtéről szóló igazolás fogadható el. A párlat zárjegyek tételes átadása-átvétele a zárjegyek sorszáma szerint, azok darabonkénti átadásával-átvételével, a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv hivatalos helyén történik. A zárjegyek átadásáról-átvételéről két példányban jegyzéket kell kiállítani, mely tartalmazza az átadás-átvétel helyét és időpontját, a párlat zárjegy mennyiségét és sorszámát, valamint - bérfőzető esetén - az átvételre kerülő párlat zárjeggyel ellátandó párlat fajtáját és kiszerelési egységének névleges űrtartalmát. Az átadást-átvételt a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv és az eseti zárjegyfelhasználó a jegyzék példányain aláírásával, bélyegzőlenyomatával igazolja.
Az eseti zárjegyfelhasználó a párlat fogyasztói csomagolására a párlat zárjegyet úgy köteles felhelyezni, hogy a zárjegyen feltüntetett szöveg és sorszám olvasható, a vonalkód teljes terjedelmében látható legyen, valamint az a fogyasztói csomagolás felnyitásakor eltépődjön.
Az alkoholtermék és alkoholtermék alapanyag előállítása, forgalmazása, birtokolása
A hatósági felügyeletet ellátó vámszerv az alkoholtermék adóraktár hitelesített üzemi berendezéseit azonosító jellel és elmozdulásuk megakadályozása végett hivatalos zárral látja el. Hivatalos zárat kell alkalmazni a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv hivatali engedély megszerzéséig azokra a szeszgyártásra alkalmas desztillálóberendezésekre, amelyeket rendeltetésszerűen nem a szesz előállítására használnak.
A szeszgyártására alkalmas desztillálóberendezést csak
a) olyan személy állíthat elő, aki (amely) annak gyártására a hatósági felügyeletet ellátó vámszervtől engedélyt kapott,
b) olyan személy tarthat birtokában, aki (amely) annak használatbavételére a hatósági felügyeletet ellátó vámszervtől engedélyt kapott, vagy adóraktári engedéllyel, keretengedéllyel, felhasználói engedéllyel rendelkezik olyan tevékenységre, amelynek technológiai folyamatában ilyen készüléket használ,
c) illetve a szeszgyártására alkalmas desztillálóberendezés birtokban tartásra engedéllyel rendelkező személy részére lehet belföldön értékesíteni, külföldről behozni.
A szeszgyártására alkalmas desztillálóberendezés előállítására engedéllyel rendelkező személy a szesz gyártására alkalmas desztillálóberendezés értékesítését, illetve a szeszgyártására alkalmas desztillálóberendezés birtokban tartásra engedéllyel rendelkező személy a másik tagállamból történő beszerzést - az értékesítést, illetve a telephelyre történő beszerzését 15 nappal megelőzően - a készülék fajtájának, űrtartalmának, főbb részeinek a leírásával a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez köteles bejelenteni. A bejelentés alapján a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv a szeszgyártásra alkalmas desztillálóberendezésen hivatalos zárat helyez el.
Rendeltetésszerűen szesz előállítására használt desztillálóberendezést - kivéve a magánfőző desztillálóberendezését - csak szeszüzem, szeszfőzde, alkoholregeneráló és -denaturáló üzem, valamint alkoholtermék regenerálását végző adómentes felhasználó tarthat birtokában. Azok a szeszgyártásra alkalmas desztillálóberendezések, amelyeket rendeltetésszerűen nem szesz előállítására használnak a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv ellenőrzése mellett működtethetők.
Szeszgyártásra alkalmas, de rendeltetésszerűen nem előállítására használt desztillálóberendezésre a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által engedély italgyárnak és ásványolaj-regeneráló üzemnek vagy olyan személy részére adható, amely etilalkohol-tartalmú termék - kivéve a keretengedéllyel előállított gyógyszeripari termékek, illetve az olyan alkoholtermékek, amelyekben lévő etilalkohol után megfizették a jövedéki adót - előállításával és forgalomba hozatalával nem foglalkozik. A szeszgyártásra alkalmas, de rendeltetésszerűen nem előállítására használt desztillálóberendezést a vámszervi engedély megszerzéséig hivatalos zár alatt kell tartani. A desztillálóberendezéssel folytatott tevékenység szüneteltetése esetén - annak időtartamára - a desztillálóberendezést a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv hivatalos zárral látja el. Az ellenőrzés alatt álló desztillálóberendezést az üzemben tartó csak a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv felügyelete mellett semmisítheti meg.
A jövedéki adótörvény rendelkezései alapján kizárólag szeszüzem által előállítható, értékesíthető cukorcefre alatt az olyan - alkoholtartalmú jövedéki termék előállítására alkalmas - anyagot kell érteni, amelynek szénhidrát tartalma 50%-ot meghaladó mértékben cukor- vagy keményítőtartalmú mezőgazdasági eredetű termékből származik, és amelyből etilalkohol erjeszthető. E tekintetben nem minősül cukorcefrének az egyéb borászati üzemben az egyéb bor előállításához felhasználásra kerülő alapanyag, a feldolgozás során keletkező gyártásközi termék, illetve előállított egyéb bor, amennyiben az előállítás a külön jogszabály szerinti előírások betartásával történik.
A jövedéki törvény megerősíti, hogy - az eredeti jogalkotói szándéknak megfelelően - jövedéki engedély csak abban az esetben szükséges, ha keretengedéllyel előállított (adózatlan alkoholt tartalmazó) alkoholos gyümölcs kerül csokoládégyártáshoz beszerzésre.
Az alkoholos gyümölcsöt előállító adómentes felhasználó az alkoholos gyümölcs kiszállítását a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez 3 nappal korábban tett bejelentés alapján végezheti. Az alkoholos gyümölcs értékesítésekor az adómentes felhasználó szállítólevelet köteles kiállítani, amelyen a szállított termék tömegben mért mennyiségét, valódi szeszfokát és hektoliterfok mennyiségét is fel kell tüntetni.
Az alkoholos gyümölcsöt előállító adómentes felhasználó az alkoholos gyümölcs értékesítéséről a vámszerv által jóváhagyott és a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által hitelesített vevőnyilvántartást vezet. A nyilvántartás vezetésére a vámszerv által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható.
A csokoládégyártónak az alkoholos gyümölcs beszerzését a betárolással egyidejűleg a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez be kell jelentenie, és a felhasználási arányszámot meg kell adnia.
Az alkoholos gyümölcsöt felhasználó csokoládégyártó az alkoholos gyümölccsel beszerzett alkoholtermékről meghatározott adattartalommal a vámszerv által jóváhagyott és a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által hitelesített nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni és elszámolni. A nyilvántartás vezetésére a vámszerv által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható. A felhasználás során keletkezett veszteségként a külön jogszabály alapján megállapított veszteségnorma szerinti mennyiség számolható el.
Az alkoholos gyümölccsel beszerzett alkohol nyilvántartása, az alábbi mennyiségi adatokat tartalmazza, hektoliterfokban kifejezve:
a) nyitó állomány;
b) növekedés, ami lehet:
1. beszerzés,
2. felhasználás után visszanyert,
c) csökkenés, ami lehet:
1. felhasználás (csokoládégyártásra kiadott),
2. kiszállítás (adóraktárba, külföldre),
3. megsemmisítés,
4. veszteség,
d) záróállomány.
A csokoládégyártás során visszanyert alkoholos lé adóraktárba, illetve harmadik országba való szállítása a vámhatósághoz tett előzetes bejelentés alapján és a vámhatóság által felvett jegyzőkönyvvel történhet.
Az adófizetési kötelezettség a készletfelvétellel megállapított készlethiány után a készlethiány megállapításának időpontjában, az alkoholos lé azon mennyiségére pedig, amelyre vonatkozóan az adóraktár által történő átvétel vagy külföldre történő kiléptetés visszaigazolása a csokoládégyártótól történő kiszállítást követő 30 napig nem történik meg, a kiszállítást követő 31. napon keletkezik.
XI. Fejezet
SÖR
Termékmeghatározás
A sörre vonatkozó nemzeti jövedéki szabályozás kereteit a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, a Tanács 2008. december 16-i 2008/118/EK számú Irányelve szolgáltatja, amely - a belső piac megfelelő működésének érdekében - általános rendelkezéseket állapít meg a jövedéki adóra vonatkozóan, amely közvetlen vagy közvetett módon a jövedéki termékek fogyasztását terheli. Az irányelv jövedéki termékként határozza meg az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv, valamint az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/84/EGK tanácsi irányelv hatálya alá tartozó alkohol és alkoholtartalmú italokat.
A jövedéki adótörvény sörre vonatkozó definíciója az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelven alapul azzal, hogy az irányelvben a KN-kódokra történő hivatkozások ezen irányelv elfogadásakor érvényben lévő Kombinált Nómenklatúra változatában foglalt kódokra vonatkoznak, azaz a vámtarifaszámok időbeli állapota állandósult. Ennek magyarázata, hogy az áruk, árucikkek nemzetközi szinten is egységes azonosításának legelterjedtebb módja a vámtarifaszámok alá történő besorolás, ezért kézenfekvő, hogy a jövedéki adózás hatálya alá tartozás is vámtarifaszámok alapján történjen. A definíciók egységesítése érdekében a Tanács 2658/87/EGK rendeletének a Bizottság 2587/91/EGK rendeletével módosított, 1992. október 19-én - az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, a Tanács 92/83/EGK Irányelvének elfogadásakor - hatályos Kombinált Nómenklatúra 1. számú mellékletében meghatározott vámtarifaszámokat kell alkalmazni azzal, hogy a nyolc számjegynél kevesebb számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ideértendő. Annak ellenére, hogy az alkalmazandó áruazonosító számokat kötelező érvényű közösségi rendelet tartalmazza, a jövedéki adótörvény hatálya alá tartozás egységes megítélése érdekében a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvényben megjelölt vámtarifaszámok alkalmazásáról szóló 13/2004. (III. 25.) PM rendelet szerint kihirdette az alkalmazandó vámtarifa számokat. A PM rendelet 2. számú melléklete az alkohol- és alkoholtartalmú termékek tekintetében a jövedéki adókötelezettség megállapításához szükséges vámtarifaszámokat, 3. számú melléklete a vámtarifaszám alá történő besorolás általános szabályait, 6. számú melléklete az alkohol- és alkoholtartalmú termékek tekintetében a besorolás általános és részletes előírásait, míg 7. számú melléklete az alkohol- és alkoholtartalmú termékek tekintetében a besoroláshoz figyelembe veendő, kapcsolódó árucsoportokat és ezen árucsoportokba való besorolás általános és részletes előírásait tartalmazza.
Jövedéki adójogi értelemben sörnek tekintendő a 2203 vámtarifaszám alá tartozó, malátából készült sör, valamint a 2206 szám alá sorolandó erjesztett italok keverékei és erjesztett italok és alkoholmentes italok másutt nem említett keverékei, amennyiben tényleges alkoholtartalma meghaladja a 0,5 térfogatszázalékot.
A 2203 vámtarifaszám alá tartozó, malátából készült sör alkoholos ital, amelyet malátázott árpából vagy búzából, víz és (rendszerint) komlóból készített folyadék (sörcefre) erjesztésével nyernek. Bizonyos (nem nagy) mennyiségű nem malátázott gabonát (pl. kukoricát vagy rizst) is felhasználhatnak a folyadék (sörcefre) készítéséhez. A komló hozzáadása keserű és aromás ízt ad és javítja az eltarthatóság minőségét. Az erjesztés alatt néha cseresznyét vagy más ízesítőanyagokat is adnak hozzá.
Hozzáadott anyagként tartalmazhat cukrot (különösen szőlőcukrot), színezőanyagokat, szén-dioxidot és más anyagokat is.
Az alkalmazott erjesztési eljárásnak megfelelően a termék lehet alacsony erjesztésű sör, amelyet alacsony hőmérsékleten alapélesztőkkel nyernek, vagy magas erjesztésű sör, amelyet magasabb hőmérsékleten koronaélesztőkkel nyernek. A sör lehet világos vagy sötét, édes vagy keserű, gyenge vagy erős. Hordóban, palackban vagy légmentesen lezárt fémdobozban kerül forgalomba. Idetartozik a sűrített sör is, amelyet alacsony alkoholtartalmú sör vákuumsűrítésével készítenek (de nagy malátakivonat-tartalommal), eredeti térfogata ötödére vagy hatodára besűrítve.
Nem tartozik a 2203 vámtarifaszám alá:
a) az olyan ital, amelyet annak ellenére, hogy esetenként sörnek nevezik, nem tartalmaz alkoholt (pl. a vízből és égetett cukorból készített ital: 2202 vtsz.);
b) az alkoholmentes sörnek nevezett ital, amely malátából készített sörből áll, de alkoholtartalma 0,5 térfogatszázalék vagy annál kevesebb (2202 vtsz.);
c) a 3003 vagy 3004 vtsz. alá tartozó gyógyszer.
Bár a Kombinált Nómenklatúra szerint nem minősül sörnek (azaz nem a 2203 vámtarifaszám alá tartozik), adójogi értelemben mégis jövedéki terméknek, és ezen belül sörnek kell tekinteni azon termékeket melyek valódi sör és más nem alkoholos termék keverésével készülnek.
Adóalap, adómérték
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a sörre kivetett jövedéki adót a végtermékre számított hektoliterenkénti Plató-fok, vagy a végtermékre számított hektoliterenkénti tényleges alkoholtartalom alapján határozzák meg.
A jövedéki adótörvény a sör adóalapját a 2010. december 3-ig terjedő időszakban kizárólag a hektoliterenkénti Plató-fokban határozta meg. 2011. január 1-jétől a szabadforgalomba bocsátott sör mennyisége után fizetendő jövedéki adót úgy kell meghatározni, hogy a kész sörnek meg kell állapítani az alkohol- és a szárazanyag tartalmát. Ezt a két értéket be kell helyettesíteni a sörszabványban meghatározott Balling-képletbe. A behelyettesítés eredményként kapott számszerinti érték a sör eredeti szárazanyag tartalma, azaz az adózás alapjául szolgáló Balling- (Plató-) fok, melyet hektoliterre vetítve kell alkalmazni. Az adó mértéke hektoliterre vetítve Balling- (Plató-) fokonként 633 forint. Import, illetve tagállamból behozott sör esetében az eredeti gyártó által tanúsított Balling (Plató) fok vagy alkoholfok értéket kell az adó alapjában figyelembe venni.
Az alacsony alkoholtartalmú (legfeljebb 2,8 térfogatszázalék), 2206 vámtarifaszám alá tartozó ízesített sörök esetében a fenti időponttól a szabadforgalomba bocsátáskor fizetendő adót az alkoholtartalom alapján kell megállapítani, azaz 2011. január 1-jétől az ízesített sörök nem a szárazanyag tartalmuk, azaz Balling- (Plató-) fok alapján, hanem alkoholfok szerint adóznak. Az adó mértéke alkoholfokonként 1400 forint. Alkoholfok ízesített sörök esetében a sörszabvány szerinti, 20 °C-on mért alkoholtartalom térfogatszázalékban kifejezve. Az adóalap változása (szárazanyag tartalom helyett, alkoholfok szerinti adózás) nem jelent adóemelést.
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/84/EGK tanácsi irányelv a sör minimum jövedéki adó-mértékét az alábbiak szerint határozza meg:
a) 0,748 Euro a végtermékre számított hektoliterenkénti Plató-fokonként, illetve
b) 1,87 Euro a végtermékre számított hektoliterenkénti tényleges alkoholfokonként.
A Magyarországon alkalmazott sör jövedéki adómértékek Euroban kifejezve (a 2011. januári állapotnak megfelelően):
a) 2,31 Euro a végtermékre számított hektoliterenkénti Plató-fokonként, illetve
b) 5,11 Euro a végtermékre számított hektoliterenkénti tényleges alkoholfokonként.
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv biztosítja a tagállamok számára, hogy bizonyos regionális és hagyományos jellegű termékekre kedvezményes adómértékeket vagy adómentességeket alkalmazzanak, feltéve, hogy a kedvezményes adómérték alkalmazása nem okozza a belső piaci verseny torzulását. A kedveszményes adómérték a független kisüzemi sörfőzdék által főzött sörre a következő korlátokon belül alkalmazható:
a) a kedvezményes adómértékeket nem lehet az évi 200 000 hektoliter sörnél többet előállító vállalkozások esetében alkalmazni,
b) a kedvezményes adómértékeket, amelyek alacsonyabbak lehetnek a minimum adómértéknél, nem lehet a normál nemzeti jövedéki adómértéknél 50 %-kal alacsonyabban meghatározni.
A nemzeti szabályozás a kedvezményes adómértékek alkalmazhatósága tekintetében nem élt a lehetőségekkel, a jövedéki adótörvény nem állapít meg kedvezményes adótételt a sörök esetében.
|
SÖR JÖVEDÉKI ADÓMÉRTÉKEK ALAKULÁSA (1998-2011) |
||
|
IDŐSZAK |
ADÓMÉRTÉK [a] |
ADÓMÉRTÉK [b] |
|
1998. január 1-jétől december 31-ig |
285,00 |
|
|
1999. január 1-jétől december 31-ig |
312,00 |
|
|
2000. január 1-jétől december 31-ig |
334,00 |
|
|
2001. január 1-jétől december 31-ig |
351,00 |
|
|
2002. január 1-jétől december 31-ig |
365,00 |
|
|
2003. január 1-jétől december 31-ig |
365,00 |
|
|
2004. január 1-jétől december 31-ig |
420,00 |
|
|
2005. január 1-jétől december 31-ig |
420,00 |
|
|
2006. január 1-jétől augusztus 31-ig |
505,00 |
|
|
2006. szeptember 1-jétől december 31-ig |
540,00 |
|
|
2007. január 1-jétől december 31-ig |
540,00 |
|
|
2008. január 1-jétől december 31-ig |
540,00 |
|
|
2009. január 1-jétől június 30-ig |
540,00 |
|
|
2009. július 1-jétől december 31-ig |
575,00 |
|
|
2010. január 1-jétől december 31-ig |
633,00 |
|
|
2011. január 1-jétől |
633,00 |
1400,00 |
[a]: végtermékre számított hektoliterenkénti Plató fokonként
[b]: végtermékre számított hektoliterenkénti tényleges alkoholfokonként
Adómentes felhasználás
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv az alkoholtartalmú jövedéki termékek tekintetében bizonyos esetekben egyfelől kötelezi a tagállamokat a jövedéki adó alóli mentesítésre, másfelől a mentesítésre csupán lehetőséget biztosít.
Az Irányelv szerint kötelező a jövedéki adófizetési kötelezettség alól mentesíteni, az Irányelv hatálya alá tartozó alkoholokat, amelyeket:
a) olyan alkohol formájában forgalmazzák, amelyet valamely tagállam előírásainak megfelelően teljesen denaturálnak;
b) a tagállam előírásainak megfelelően denaturálják és emellett bármilyen, nem emberi fogyasztásra való termék előállítására használják fel;
c) ecet előállítására használják;
d) gyógyszerek előállítására használják;
e) 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalommal az alkoholmentes italok és élelmiszerek aromaanyagainak készítésére használják;
f) töltött vagy egyéb élelmiszerek előállítására közvetlenül vagy félkész termékek összetevőjeként használják, feltéve hogy az alkoholtartalom egyik esetben sem lépi túl a csokoládék esetében a termék 100 kilogrammjára számított 8,5 liter tiszta alkoholt, és az egyéb termékek esetében a termék 100 kilogrammjára számított 5 liter tiszta alkoholt.
Az Irányelv szerint a tagállamokra nézve nem kötelező, ugyanakkor mentesíthetők a jövedéki adófizetési kötelezettség alól, az Irányelv hatálya alá tartozó olyan alkoholok, amelyek:
a) vizsgálati minták a szükséges gyártási próbákhoz vagy tudományos célokra;
b) tudományos kutatásra szolgálnak;
c) egészségügyi célokat szolgálnak kórházakban és gyógyszertárakban;
d) gyártási eljáráshoz kerülnek felhasználásra, feltéve hogy a végtermék nem tartalmaz alkoholt;
e) nem jövedéki termék előállításához használják fel.
A jövedéki adótörvény általánosságban véve lehetőséget biztosít mind az alkoholtermékek, mind pedig az egyéb - tág értelemben az alkoholok közé sorolt - alkoholt tartalmazó italok, termékek, így a sörök (továbbá a borok, pezsgők és köztes alkoholtermékek) adómentes célú felhasználására is.
A sör adómentesen felhasználható
a) gyógyszeripari,
b) élelmiszeripari,
c) vegyipari- és kozmetikai ipari céllal.
A gyógyszeripari célú adómentes felhasználás termékkörhöz (valamennyi alkoholtartalmú jövedéki termékhez) rendelten, de valamennyi tagállam számára kötelező érvénnyel bíró mentesítési cél, amely biztosítja az adómentességet az alkoholterméknek (ideértve az alkoholtartalmú termékeket is) a forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerek, valamint a nyilvántartásba vett, de gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények (ide értve a szájon át fogyasztható alkoholtartalmú termékek esetében 40 ml-t meg nem haladó összes napi fogyasztási dózisnak megfelelő összetételben előállított készítményeket is), továbbá a gyógyszeranyagok, gyógyszeripari intermedierek engedéllyel végzett ipari előállítása (utóbbiakba beleértve e termékek gyártóberendezéseinek a technológiai előírásokban rögzített tisztítási eljárásához való felhasználást is) tekintetében.
Az élelmiszeripari célú adómentes felhasználás szintén termékkörhöz (továbbra is valamennyi alkoholtartalmú jövedéki termékhez) rendelt, és valamennyi tagállam számára kötelező érvénnyel bíró mentesítési cél az élelmiszeripari felhasználás, amely nem lehet az élvezeti célokat szolgáló alkoholtermékek (szeszesitalok, párlatok) előállítása. Az élelmiszeripari céllal a sör adómentesen felhasználható
a) ecet,
b) élelmiszerek,
c) 1,2 térfogatszázaléknál nem magasabb alkoholtartalmú italok aromáinak,
d) egyéb, a 1302 19 30, a 2106 90 20 és a 3302 vámtarifaszám alá tartozó más aromák,
e) a legfeljebb 8,5 liter tisztaszesz/100 kg alkoholtartalmú csokoládék alapanyagát képező alkoholos gyümölcs,
f) a legfeljebb 5 liter tisztaszesz/100 kg alkoholtartalmú más élelmiszerek
előállításához.
A vegyipari-, illetve kozmetikai célú adómentes felhasználás során jellemzően denaturálva - kivételes esetben a denaturálás mellőzésével - szolgálják az adómenetes cél teljesülését az alkohol tartalmú termékek.
Az élelmiszeripari adómentes üzemekben - például aromák és ecet, valamint csokoládé gyártásához - valamennyi alkoholtartalmú jövedéki termék (azaz a tágan értelmezett alkoholok) felhasználása jellemző lehet, míg az egyéb, gyógyszeripari-, vegyipari- vagy kozmetikai adómentes üzemekben tisztán a szűken értelmezett alkoholtermékek felhasználása jellemző, bár a jövedéki szabályozás nem zárja ki az utóbbi lehetőséget sem.
Az adómentesen beszerzett jövedéki termék, jelen esetben sör felhasználásának a célja lehet új termék előállítása, vagy valamilyen, az adott gazdálkodó alaptevékenységéhez kapcsolódó másodlagos felhasználás. Ennek megfelelően megkülönböztethető a kizárólag felhasználási célú, illetve előállítási célú működése az adómentes felhasználást végző üzemnek.
Az adómentes felhasználó köteles lehetővé tenni a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv ellenőrzéssel megbízott képviselőjének az üzem- és raktárhelyiségbe történő belépést, az adózatlan jövedéki termékkészlet és az annak felhasználásával előállított termék mennyiségének megállapítását és a gyártási eljárás ellenőrzését, ezért már a keretengedély megszerzésére irányuló eljárás során a kérelmezőnek meg kell adnia
a) a sör felhasználási célját, módját;
b) ha a sör az új termék részévé válik (azaz új termék előállítása a cél) a sör előállított termékenkénti felhasználási arányszámát;
c) egyéb, nem kizárólagos felhasználási cél esetén a felhasználás mennyiségének levezetését, a technológiai folyamat leírásával, műszaki és egyéb adatokkal alátámasztva;
d) legfeljebb egyéves időtartamra igényelt mennyiségét és a felhasználásával előállításra kerülő termék várható mennyiségét, az üzem gyártási kapacitását.
Bár az alkoholtartalmú italok esetében nem jellemző, de a jövedéki adótörvény lehetőséget biztosít rá, ezért meg kell említeni, hogy a vegyipari-, kozmetikai célú felhasználás esetében a felhasznált jövedéki terméket denaturálni kell, kivéve ha a részleges denaturálásra technológiai, műszaki, egészségügyi szempontok miatt nem kerülhet sor. Az engedélyezési eljárás során a kérelem benyújtásakor nyilatkozni kell, hogy a részleges denaturálásra a jogszabályban meghatározott módok közül melyiket kívánják alkalmazni, illetve amennyiben a részleges denaturálásra az említett okoknál fogva nem kerülhet sor, úgy a denaturálás mellőzésének szakmai indokolását és arról a felhasználás szerint illetékes szakmai szövetség nyilatkozatát kell a keretengedély iránti kérelemhez csatolni. A denaturálás mellőzésének indokoltságát az engedélykérelem elbírálása során független szakértő bevonásával ellenőrizheti a vámszerv.
A felhasználási célú működés keretében adómentesen beszerzett jövedéki termék készletváltozása, különösen annak csökkenése általában nem mérhető, míg az előállítási célú működés keretében adómentesen beszerzett jövedéki termék készletváltozása - figyelemmel arra, hogy a működés megadott felhasználási arányszámok alapján történik - mérhető. Ennek megfelelően a sör mind előállítási céllal (felhasználási arányszám megadásával), mind pedig felhasználási céllal (felhasználási arányszám megadása nélkül) hasznosítható adómentesen.
Söradóraktár
A jövedéki adótörvény sör adóraktárak rendszerére vonatkozó fejezete is Közösségi elveken alapul. Az adóraktárak működésével összefüggő kereteket a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, a Tanács 2008. december 16-i 2008/118/EK Irányelve adja, mely deklarálja, hogy az adó beszedése érdekében a jövedéki termékek előállítására és raktározására szolgáló létesítményeket ellenőrizni szükséges, az ellenőrzés megkönnyítése érdekében szükséges az illetékes hatóságok engedélyéhez kötött adóraktárakból álló rendszert fenntartani. Az Irányelv értelmében adóraktár az a hely, ahol annak helye szerinti tagállam illetékes hatóságai által megállapított feltételek szerint, üzleti tevékenység során a jövedéki termék adófelfüggesztés alatt előállítható, feldolgozható, tárolható, ott átveszik vagy feladják. Azoknak a jövedéki termékeknek az előállítása, feldolgozása és tárolása, amelyekre a jövedéki adót még nem fizették meg, adóraktárban történik. Adóraktári engedélyre az a természetes vagy jogi személy jogosul, aki valamely tagállam illetékes hatóságaitól engedélyt kapott, hogy üzleti tevékenysége során adófelfüggesztés alatt adóraktárban jövedéki terméket állítson elő, dolgozzon fel, tároljon, vegyen át vagy adjon fel.
A Tanács szükségesnek tartotta Közösségi szinten azon követelmények meghatározását is, amelyeknek az adóraktár engedélyesének és az ilyen jogállással nem rendelkező kereskedőknek meg kell felelniük. Eszerint az adóraktárnak az adóraktár engedélyese általi létesítésére és működtetésére az adóraktár helye szerinti tagállam illetékes hatóságai adnak engedélyt. Az engedélyezésre azon feltételek vonatkoznak, amelyeket a hatóságok az esetleges adócsalás és visszaélések megelőzése céljából jogosultak meghatározni.
Ugyanakkor az Irányelv rendelkezik arról, hogy az adóraktár engedélyese köteles:
a) teljesíteni az adóraktár helye szerinti tagállamban megállapított követelményeket;
b) minden raktár tekintetében nyilvántartást vezetni a készletről és a termékek szállításáról;
c) az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termékeket a szállítás befejezését követően haladéktalanul adóraktárába beraktározni és nyilvántartásba venni;
d) hozzájárulni teljes tevékenységének és a raktárkészletnek az ellenőrzéséhez.
Az adóraktár engedélyese köteles továbbá szükség esetén biztosítékot nyújtani a jövedéki termékek előállításával, feldolgozásával és birtoklásával együtt járó kockázatok fedezésére, mely feltételeit annak a tagállamnak az illetékes hatóságai határozzák meg, amelyben az adóraktár létesítését és működését engedélyezik.
Az Irányelv rendelkezései egyértelművé teszik, hogy adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termék az adóraktárban előállítható, illetve tárolható. Ennek megfelelően a sör adóraktárak folytathatnak termelő, vagy inkább a disztribúcióhoz kapcsolható tevékenységet. A jövedéki adótörvény bizonyos termelési, kereskedelmi folyamatok szerint, e gazdasági folyamatok jellegzetességeit, kockázatát szem előtt tartva határolta el sör adóraktárakat.
Jellemzően termelési tevékenységet folytató sör adóraktár:
a) sörfőzde a sör előállítását végző, a 20 ezer hektoliter éves termelőkapacitást el nem érő sörgyártó üzem;
b) sörgyár a sör előállítását a sörfőzdénél nagyobb termelőkapacitással végző sörgyártó üzem;
c) sörpalackozó a sör önálló palackozását végző palackozóüzem.
A sör előállításának első fázisában sörlé készül, amely magában foglalja az alap- és pótanyag őrlemények vízzel végzett cefrézését (erjesztésre való előkészítését), ennek szűrését, komlóval való forralását, ülepítését és hűtését. Az előállítás következő fázisában kerül sor az erjesztésre, azaz a sörélesztőnek a hűtött sörlébe adagolására, majd ennek az elegynek a nyitott edényben vagy zárt tartályban (légköri viszonyok között vagy túlnyomáson) történő erjesztésére. Ezt követően az erjesztett terméket hűtés esetleg szeparálás után zárt tartályban, túlnyomás alatt érlelik, majd szűrő- és derítőanyagok segítségével szűrik. A töltést megelőzően történhet a szén-dioxid- és az eredeti extrakttartalom beállítása. A töltést jelentheti a fogyasztó számára való kiszerelést, palackozást, vagy hordóba töltést. A töltés egyúttal csomagolási művelet is, lényegében itt kapja meg a sör a kereskedelmi csomagolását. Áruvédelmi és szállításbiztonsági okból a sör további csomagolására is sor kerül, amelyek a további kereskedelmi folyamatokat könnyítik meg, ilyenkor kerül a sör gyűjtő, valamint szállítási csomagolásba.
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv biztosítja a tagállamok számára, hogy bizonyos regionális és hagyományos jellegű termékekre kedvezményes adómértékeket vagy adómentességeket alkalmazzanak, feltéve, hogy a kedvezményes adómérték alkalmazása nem okozza a belső piaci verseny torzulását. A kedvezményes adómérték alkalmazhatósága érdekében az Irányelv megkülönbözteti a független kisüzemi sörfőzdét, amely jogi és gazdasági szempontból független minden más sörfőzdétől, és amely minden más sörfőzde telephelyétől fizikailag elkülönült telephelyet használ, és nem licencia alapján működik. Amennyiben azonban két vagy több kisüzemi sörfőzde együttműködik, és az összesített éves termelésük nem haladja meg a 200 000 hektolitert, akkor azok a sörfőzdék egy külön, független, kisüzemi sörfőzdeként kezelhetők.
A nemzeti jövedéki szabályozás a fenti elveket sajátosan implementálta, mivel a sörre ugyan kedvezményes adómértéket nem állapított meg, ugyanakkor az engedély megszerzése tekintetében eltérő feltételeket támaszt, így például a tevékenységi jövedéki biztosíték minimumát 1 millió forintban állapította meg, továbbá eltekint a jövedéki ügyintéző alkalmazásától is. A sörgyár, sörpalackozó adóraktár esetében a jövedéki adótörvény legalább 40 millió forint jövedéki biztosítékot határoz meg adóraktáranként azzal, hogy a több adóraktárral rendelkező engedélyesnek legfeljebb 200 millió forint összegben kell a jövedéki biztosítékot teljesítenie.
A sörgyár és a sörfőzde a gyártott sör térfogatmennyiségének mérésére az MKEH által hitelesített üzemi berendezéseket, eszközöket kell, hogy alkalmazza. A hitelesített üzemi berendezéseket a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv azonosító jellel látja el. Hitelesíteni az ászoktartályt, a nyomótankot, a fejtőtankot, valamint a sör kimérésére, illetve fejtésére szolgáló hordókat és szállítótartályokat kell. Ugyanakkor mentesek a hitelesítési kötelezettség alól a tudományos és oktatási intézmények által, tudományos és oktatási célra használt sörfőző egységek, berendezések, valamint azok a rozsdamentes acélhordók (KEG), melyeken domborított vagy nyomott formában szerepel a hordó gyártója és a hordó térfogata.
A sörgyártásra alkalmas főzőüstöt és komlóforraló üstöt - a tudományos és oktatási intézmények által, tudományos és oktatási célra használt sörfőző kivételével - csak sörfőzde és sörgyár tarthat birtokában, csak részére lehet belföldön értékesíteni, külföldről behozni. A sörfőzdének és a sörgyárnak a sör gyártására alkalmas főzőüst és komlóforraló üst beszerzését a beszerzés napját megelőző 15. napig a készülék fajtájának, űrtartalmának, főbb részeinek a leírásával a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez kell bejelenteni. A bejelentés alapján a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv a készüléket ellenőrzi.
Sör előállítására alkalmas főzőüstöt és komlóforraló üstöt csak olyan személy állíthat elő, aki annak gyártására a hatósági felügyeletet ellátó vámszervtől engedélyt kapott. A gyártónak a főzőüst és a komlóforraló üst értékesítését - azt 15 nappal megelőzően - a készülék típusának, űrtartalmának megadásával a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez be kell jelentenie.
Jellemzően a sör értékesítéséhez kapcsolódó tevékenységet folytató sör adóraktár:
a) üzemi sörraktár a sörgyár és a sörfőzde engedélyesének a gyártóüzeme területén vagy a gyártóüzeme területén kívül található, sör tárolására, raktározására alkalmas, saját tulajdonú vagy bérelt, illetve egyéb használati jogon működtetett raktár;
b) sörtároló adóraktár a palackos, dobozos, hordós sör önálló tárolását, raktározását végző raktár;
c) sör tranzit-adóraktár a nemzetközi közforgalmú repülőtéren a repülésre nyilvántartásba vett induló utasok tartózkodására szolgáló helyen kialakított, kizárólag nem helyben fogyasztásra sör értékesítését végző üzlet és az üzlet áruellátását biztosító raktár együttes;
d) sör vámadóraktár a vámraktárban és vámszabadterület raktározási célra elkülönített területén kialakított raktár, ha ott belföldi adóraktárból betárolt sört kizárólag harmadik országba történő kiléptetés céljából raktároznak.
Az üzemi sörraktár, sörtároló adóraktár esetében a jövedéki adótörvény legalább 40 millió forint jövedéki biztosítékot határoz meg adóraktáranként azzal, hogy a több adóraktárral rendelkező engedélyesnek legfeljebb 200 millió forint összegben kell a jövedéki biztosítékot teljesítenie.
Az üzemi sörraktárba nem saját előállítású sör legfeljebb az egy naptári év alatt előállított, palackos, dobozos, hordós kiszerelésű, saját gyártású sör 25%-ának megfelelő mennyiségben tárolható be évente. A 25%-ot meghaladó mennyiség üzemi sörraktárban való tárolásához legalább 1000 m2 alapterületű raktárhelyiség, illetve a raktárban számítógépes raktár-gazdálkodási rendszer működtetése szükséges, továbbá a sörtároló adóraktár esetében nyújtandó jövedéki biztosítékot is teljesíteni kell.
A sörtároló adóraktárban a sörön kívül adózatlan, 2 liter űrtartalmat meg nem haladó göngyölegbe palackozott, illetve reklám, kiállítás céljából, valamint alkalmi, eseti kereskedelmi forgalmazásra 2 litert meghaladó, egyedileg beazonosítható göngyölegben kiszerelt alkoholtermék, bor, pezsgő és köztes alkoholtermék tárolása is megengedett.
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az emberi fogyasztásra - állapotuk vagy koruk miatt - alkalmatlanná vált alkoholtartalmú italok jövedéki adóját visszatéríthessék. A jövedéki adótörvény e felhatalmazás alapján tartalmaz rendelkezéseket a söradóraktár engedélyese számára. Az adó-visszaigénylési (-levonási) jogosultság igazolásához szükséges okmányok:
a) az adóraktár-engedélyes nevére kiállított, a jövedéki termék adóraktár-engedélyes által történt adózott beszerzését igazoló számla, vagy az adóraktár-engedélyes által a jövedéki termék adózottan történt értékesítéséről eredetileg kiállított számla és a szabadforgalomba bocsátást igazoló egyszerűsített kísérő okmány, valamint az adóraktár-engedélyes által kiállított helyesbítő számla, illetve stornó számla (kivéve ha a kitárolás az adóraktár-engedélyes által szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék a kiszállítást követő 72 órán belül teljes mennyiségében visszaszállításra kerül az adóraktárba az adásvételi ügylet meghiúsulása miatt, és a kiszállított jövedéki termékre kiállított egyszerűsített kísérő okmányt érvénytelenítésre kerül), vagy az adóraktár engedélyesének jövedéki engedélyes telephelyére a jövedéki termék adóraktárból történt kitárolását igazoló egyszerűsített kísérő okmány és a jövedéki engedélyes telephelyről történt visszaszállításról kiállított bizonylat;
b) a minőségi kifogás, illetve a lejárt szavatosság tényét és körülményeit tartalmazó, a visszaszállítást kezdeményező által készített jegyzőkönyv;
c) a jövedéki termék megsemmisítéséről felvett, 2 példányban elkészített jegyzőkönyv melynek eredeti példánya a termékmérleg nyilvántartás mellékletét képezi, másodpéldánya a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv példánya;
d) a megsemmisítési jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell
1. a megsemmisítést ellenőrző hatósági felügyeletet ellátó vámszerv megnevezését;
2. a megsemmisítés helyét, idejét, módját és körülményeit;
3. a megsemmisített jövedéki termék megnevezését, mennyiségét, származásának igazolását, továbbá az adójeggyel ellátott dohánygyártmány esetében a dohánygyártmánnyal együtt megsemmisített adójegyek darabszámát, valamint általános forgalmi adó és jövedéki adó értékének olyan levezetését is, amely kétséget kizáróan alátámasztja az adó-visszaigénylés jogszerűségét mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében;
4. az adóraktár engedélyese által tett intézkedéseket;
5. a jelenlévők aláírását, bélyegzőlenyomatát.
XII. Fejezet
BOR
Fogalmak
A borra vonatkozó nemzeti jövedéki szabályozás kereteit a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, a Tanács 2008. december 16-i 2008/118/EK számú Irányelve szolgáltatja, amely - a belső piac megfelelő működésének érdekében - általános rendelkezéseket állapít meg a jövedéki adóra vonatkozóan, amely közvetlen vagy közvetett módon a jövedéki termékek fogyasztását terheli. Az irányelv jövedéki termékként határozza meg az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv, valamint az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/84/EGK tanácsi irányelv hatálya alá tartozó alkohol és alkoholtartalmú italokat.
A jövedéki adótörvény borra vonatkozó definíciója az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelven alapul azzal, hogy az irányelvben a KN-kódokra történő hivatkozások ezen irányelv elfogadásakor érvényben lévő Kombinált Nómenklatúra változatában foglalt kódokra vonatkoznak, azaz a vámtarifaszámok időbeli állapota állandósult. Ennek magyarázata, hogy az áruk, árucikkek nemzetközi szinten is egységes azonosításának legelterjedtebb módja a vámtarifaszámok alá történő besorolás, ezért kézenfekvő, hogy a jövedéki adózás hatálya alá tartozás is vámtarifaszámok alapján történjen. A definíciók egységesítése érdekében a Tanács 2658/87/EGK rendeletének a Bizottság 2587/91/EGK rendeletével módosított, 1992. október 19-én - az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, a Tanács 92/83/EGK Irányelvének elfogadásakor - hatályos Kombinált Nómenklatúra 1. számú mellékletében meghatározott vámtarifaszámokat kell alkalmazni azzal, hogy a nyolc számjegynél kevesebb számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ideértendő. Annak ellenére, hogy az alkalmazandó áruazonosító számokat kötelező érvényű közösségi rendelet tartalmazza, a jövedéki adótörvény hatálya alá tartozás egységes megítélése érdekében a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvényben megjelölt vámtarifaszámok alkalmazásáról szóló 13/2004. (III. 25.) PM rendelet szerint kihirdette az alkalmazandó vámtarifa számokat. A PM rendelet 2. számú melléklete az alkohol- és alkoholtartalmú termékek tekintetében a jövedéki adókötelezettség megállapításához szükséges vámtarifaszámokat, 3. számú melléklete a vámtarifaszám alá történő besorolás általános szabályait, 6. számú melléklete az alkohol- és alkoholtartalmú termékek tekintetében a besorolás általános és részletes előírásait, míg 7. számú melléklete az alkohol- és alkoholtartalmú termékek tekintetében a besoroláshoz figyelembe veendő, kapcsolódó árucsoportokat és ezen árucsoportokba való besorolás általános és részletes előírásait tartalmazza.
A szakmai előírások a borászati termékek körét két nagy csoportra osztják. Egyfelől a szőlőből és az egyéb gyümölcsökből készült borokra. A borok alapanyag szerinti elkülönítése megjelenik mind a közösségi, mind pedig a hazai szakmai jogrendszerben. A szőlőbor és a szőlőbor felhasználásával készült termékekre vonatkozó előírásokat a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény, valamint a borok előállításáról szóló 99/2004. (VI.3.) FVM rendelet tartalmazza. Az egyéb gyümölcsökből - alma, körte, meggy - előállított, illetve azok felhasználásával készült termékek pedig az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény (élelmiszer törvény), valamint a gyümölcsborok előállításáról szóló 116/2004. (VII.9.) FVM rendelet tartalmazza.
A jövedéki adótörvény, az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelvben foglaltakra alapozva, de attól kissé eltérően állapítja meg a bor jövedéki termékkategóriát, mivel a közösségi szabályok szerinti "habzó bor" kategória, a nemzeti szabályozásban pezsgőként jelenik meg.
Ennek megfelelően a jövedéki adótörvény értelmében:
a) szőlőbor a 2204, 2205 vámtarifaszám alá tartozó termék - a pezsgő kivételével -, amennyiben
1. tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett;
2. tényleges alkoholtartalma 15 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 18 térfogatszázalék, kizárólag erjedéssel keletkezett és adalékanyagot nem tartalmaz;
b) egyéb bor
1. a 2204, 2205 vámtarifaszám alá tartozó termék - a pezsgő kivételével -, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 10 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett;
2. a 2206 vámtarifaszám alá tartozó terméket - a sör kivételével -, amennyiben
· tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 10 térfogatszázalék,
· tényleges alkoholtartalma 10 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett.
Adóalap, adómérték
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a borra kivetett jövedéki adót a késztermék egy hektoliterére számítva határozzák meg.
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/84/EGK tanácsi irányelv a bor minimum jövedéki adó-mértékét 0 Euro-ban határozza meg.
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv a bor esetében biztosítja a tagállamok számára, hogy mentesítsék az adó alól a nem kereskedelmi céllal gyártott, házilag előállított termékeket, illetve kedvezményes jövedékiadó-mértéket alkalmazhatnak a bort tekintve, feltéve, hogy annak tényleges alkoholtartalma nem haladja meg a 8,5 térfogatszázalékot.
A nemzeti szabályozás teljesíti a borral szemben támasztott közösségi minimum jövedéki adószintet, így a bor jövedéki adótartalma null-forintos, illetve élt a szabályozás az adómentesítés lehetőségével is, így a természetes személy által előállított szőlőbor, háztartásonként évente legfeljebb 1000 liter mennyiségig adómentes, és az előállításhoz adóraktári engedéllyel sem kell rendelkezni. A szőlőterülettel nem rendelkező háztartások évente háztartásonként legfeljebb 500 kg vásárolt szőlőből saját fogyasztásra állíthatnak elő szőlőbort adómentesen.
|
BOR JÖVEDÉKI ADÓMÉRTÉKEK ALAKULÁSA (2004-2011) |
||
|
IDŐSZAK |
ADÓMÉRTÉK [a] |
ADÓMÉRTÉK [b] |
|
2004. január 1-jétől június 9-ig |
8,00 |
8,00 |
|
2004. június 10-től december 31-ig |
8,00 |
80,00 |
|
2005. január 1-jétől december 31-ig |
8,00 |
80,00 |
|
2006. január 1-jétől december 31-ig |
0,00 |
80,00 |
|
2007. január 1-jétől december 31-ig |
0,00 |
80,00 |
|
2008. január 1-jétől december 31-ig |
0,00 |
80,00 |
|
2009. január 1-jétől június 30-ig |
0,00 |
80,00 |
|
2009. július 1-jétől december 31-ig |
0,00 |
85,00 |
|
2010. január 1-jétől december 31-ig |
0,00 |
94,00 |
|
2011. január 1-jétől |
0,00 |
94,00 |
[a]: szőlőbor (forint / liter)
[b]: egyéb bor (forint / liter)
A bor előállítása
A bor előállítása egyszerűsített adóraktári engedéllyel vagy bor-adóraktári engedéllyel lehetséges, kivéve az adómentes szőlőbor előállítását, továbbá bor mobil palackozóval, egyszerűsített adóraktárban vagy bor-adóraktárban végzett palackozását.
Az a személy, aki mobil palackozóval rendelkezik, a mobil palackozó birtokba vételét követő 5 munkanapon belül köteles két példányban a székhelye, ennek hiányában telephelye (több telephely esetén az elsőként bejelentett telephely) szerint illetékes hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez
a) személyi adatait (név/cégnév, székhely, adószám, cégjegyzékszám/vállalkozói igazolvány száma);
b) a mobil palackozó típusát, kapacitását, tárolásának telephelyét
bejelenteni. A bejelentéshez csatolni kell a palackozási tevékenység folytatásához szükséges engedélyt. A bejelentést a vámszerv ellenjegyzi és egy példányát visszaküldi a mobil palackozót üzemeltető személynek.
Mobil palackozóval végzett palackozás megkezdését legalább 3 munkanappal megelőzően a mobil palackozó üzemeltetője köteles
a) a palackozás helyét (helyeit), időpontját (év, hó, nap, napszak),
b) a palackozásra kerülő bor várható mennyiségét
írásban bejelenteni a székhelye, ennek hiányában telephelye (több telephely esetén az elsőként bejelentett telephely) szerint illetékes hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez. Amennyiben a palackozás a hét több munkanapján történik, a bejelentés hetente, a palackozást megelőző hét utolsó munkanapjáig teljesíthető. A bejelentésben megadott helytől, időtől csak objektív körülmény (így különösen műszaki hiba) miatt lehet eltérni, és azt a mobil palackozót üzemeltető köteles haladéktalanul bejelenteni a székhelye, ennek hiányában telephelye (több telephely esetén az elsőként bejelentett telephely) szerint illetékes hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez.
A mobil palackozó üzemeltetője folyamatos nyilvántartást köteles vezetni a lepalackozott borról. A nyilvántartásban naponta kell bevezetni a palackozás dátumát, a palackozást igénybe vevő adóraktár-engedélyes jövedéki számát, illetve a szőlőtermelő adószámát vagy adóazonosító jelét, a palackozott bor mennyiségét, a letöltött palackok űrtartalom szerinti darabszámát.
Egyszerűsített adóraktári engedély
Az egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelemhez csatolni kell
a) a társasági szerződést (alapító okiratot, alapszabályt), vagy a vállalkozói, illetve az őstermelői igazolványt;
b) a hegyközségi kódszámot tartalmazó okiratot, eredetiben;
c) a szőlőbor előállítására, a szőlőbor előállításához szükséges anyagok és az előállított, betárolt szőlőbor raktározására, tárolására adóraktárként működtetni kívánt helyiség(ek) használati jogcímének megállapítására alkalmas okiratot;
d) amennyiben a kérelmező egyéni vállalkozó vagy mezőgazdasági őstermelő, és a borkísérő okmány aláírására jogosult személy nem azonos az engedélyt kérelmező természetes személlyel, a borkísérő okmány aláírására jogosult személy(ek) közjegyző által hitelesített vagy az aláírásra jogosult személy(ek) által a kérelem személyesen történő benyújtásakor, a vámszerv képviselőjének jelenlétében megadott aláírás mintáját;
e) az egyszerűsített adóraktárban használt tárolótartályok (hordók) listáját, azok anyagának, azonosításra alkalmas jelének, űrtartalmának, helyének feltüntetésével;
f) a szőlő nem szőlőborrá történő feldolgozása esetén a vonatkozó jogszabályban előírt hatósági engedélyek listáját, telephelyenkénti összeállításban (kiadó hatóság, engedély megnevezése, száma, kiadásának időpontja), ugyanakkor az engedélyek eredeti példányát a vámszerv kérésére be kell nyújtania vagy a helyszíni ellenőrzés keretében be kell mutatnia;
g) a pincekönyvet vagy az arra vonatkozó számítógépes nyilvántartás-vezetés leírását, adóraktáranként;
h) az egyszerűsített adóraktár helyszínrajzát, amelyen pontosan fel kell tüntetni a kérelmező által adóraktárként használt pincerészt, azon belül a tárolóedények pontos helyét, azonosításra alkalmas jelét, darabszámát, űrtartalmát;
i) a szőlőbor előállítása, illetve pincéből közvetlenül végső fogyasztó részére palackos kiszerelésben vagy kimérve, helyben fogyasztásra történő értékesítése esetén a vonatkozó jogszabályban előírt hatósági engedélyek listáját, telephelyenkénti összeállításban (kiadó hatóság, engedély megnevezése, száma, kiadásának időpontja), ugyanakkor az engedélyek eredeti példányát a vámszerv kérésére be kell nyújtani vagy a helyszíni ellenőrzés keretében be kell mutatni.
A szőlőterületet is művelő kérelmezőnek, amennyiben a külön jogszabály szerint a földhasználati nyilvántartás felé bejelentési kötelezettséggel tartozik, a kérelemhez csatolnia kell a földhasználati bejelentési adatlap vagy a szőlőterület használatára kötött írásos szerződés földhivatal által záradékolt másolati példányát, vagy a 30 napnál nem régebben kiállított földhasználati lap másolatát is.
Az egyszerűsített adóraktár bizonylatolási, nyilvántartási, elszámolási és adóbevallási kötelezettsége
Az egyszerűsített adóraktár engedélyes évente kétszer (szüret előtt és szüret után) számol el készleteivel. Az elszámolás alapjául a szőlőbor pincekönyv szolgál. A szőlőbor, a sűrített must, a töményített must és a tartósított must előállításáról, kiszereléséről, a szőlőbor előállítása során keletkezett melléktermékekről, a szőlőbor előállításához felhasznált anyagokról, a szőlőbor, a must és a melléktermékek értékesítéséről a borászati termékek egységes bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási rendjéről szóló 52/2001. (VIII. 2.) FVM-PM együttes rendelet által meghatározott pincekönyvet kell vezetni.
A pincekönyv a szőlőbor tekintetében termékmérlegnek, illetve vevőnyilvántartásnak minősül. A szőlő-pincekönyv és a szőlőbor-pincekönyv folyamatosan számozott, rögzített lapokból álló formanyomtatvány vagy az engedélyezési ügyben eljáró vámszerv által - a külön jogszabályban foglaltak szerint - engedélyezett számítógépes nyilvántartás. A számítógépes nyilvántartásnak azonos adattartalmúnak kell lennie a pincekönyv formanyomtatvánnyal. A számítógépes nyilvántartásnak a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja (MgSzH) általi szakmai ellenőrzése esetén a pincekönyvben teljesítendő bejegyzést az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv helyettesíti. Az egyszerűsített adóraktár engedélyes szőlőbor-pincekönyvét a székhelye (lakhelye) szerint illetékes vámszerv hitelesíti, és a hitelesített pincekönyvekről nyilvántartást vezet. A mustelőállító szőlő-pincekönyvét és szőlőbor-pincekönyvét, valamint a szőlőfelvásárló szőlő-pincekönyvét a székhelye (lakhelye) szerint illetékes vámszerv hitelesíti, és a hitelesített pincekönyvekről nyilvántartást vezet.
A szőlőbor-pincekönyvben
a) a betárolt szőlő;
b) a termék-előállítás során bekövetkező készletváltozások;
c) a mustjavítás;
d) a must, illetve a bor savtartalom-változtatás;
e) a borédesítés;
f) a természetes személy adóraktár engedélyes esetében az adómentes szőlőborfogyasztás;
g) a termékértékesítés;
h) a kiegészítő és adalékanyagok (cukor, sűrített must, töményített must, tartósított must, borkősav) készletváltozások;
i) a melléktermék készletváltozások;
j) a tárolótartályok;
k) az átvett szállítási okmányok
nyilvántartását kell vezetni. A szőlőbor-pincekönyv nyilvántartó részek közül a "Betárolt szőlőnyilvántartás", valamint a "Termék-előállítás kannás és palackos kiszerelés nyilvántartása" különálló nyomtatványként is előállítható, ha a nyomtatvány borítóján a szőlőbor-pincekönyv cím alatt feltüntetésre kerül a nyilvántartó rész megnevezése, továbbá hitelesítési és azonosító részt is tartalmaz.
A szőlőbor-pincekönyv Betárolt szőlő nyilvántartó lapjára a feldolgozásra betárolt saját termésű és vásárolt szőlő mennyiségét termőhelyenként, szőlőfajtánként, mustfokonként, minőségi kategóriánként hetente, legkésőbb a hét utolsó napját követő első munkanapon kell bevezetni, illetve a mustelőállítónak a szőlőpincekönyvéből azonos szőlőfajtára és a minőségi kategóriákon belül átlag mustfokra összevontan hetente, legkésőbb a hét utolsó napját követő első munkanapon kell bevezetni a szőlőbor-pincekönyvbe. A szőlő származási bizonyítvány számát a Betárolt szőlő nyilvántartó lapra legkésőbb a tárgyév december 5-ig, illetve a külön jogszabályban meghatározott kivételes esetben az abban foglaltak alapján megállapított határidőig kell bejegyezni.
A szőlőbor-pincekönyv "Termék-előállítás nyilvántartó" lapját az előállításra kerülő termékenként (szőlőbor, szőlőmust, sűrített must, töményített must), továbbá szőlőbor esetén a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény (bortörvény) előírásai szerinti termőhely, fajta, évjárat, minőségi kategóriánkénti bontásban kell vezetni. Az azonos tételek összevontan vezethetők. A forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező borokat a forgalomba hozatali engedélyszám feltüntetésével tételenként külön lapon kell vezetni. Az m. t. minőségi és védett eredetű bortételek visszaminősítése esetén az új minősítés szerint kell a tételeket szerepeltetni. A nyilvántartásnak egyeznie kell a származási bizonyítvánnyal és a forgalomba hozatali engedéllyel igazolt tételekkel.
A szőlőbor-pincekönyv Termék előállítás nyilvántartó lapon
a) a fehér és rozé bor előállítására alkalmas szőlőből kinyert, erjesztésre alkalmas (ülepített, flotált, szeparált) must mennyiségét, továbbá a mustnak a Btv. szerinti mustjavítás miatt bekövetkező készletnövekedését hetente, legkésőbb a szőlő betárolását követő hét első munkanapján,
b) a vörösbor előállítására alkalmas szőlőből készített törkölyös must mennyiségét, továbbá a mustnak a Btv. szerinti mustjavítás miatt bekövetkező készletnövekedését hetente, legkésőbb a szőlő betárolását követő hét első munkanapján,
c) a vörösbor esetén az erjedést követő fejtéssel megállapított seprős újbor és törköly mennyiségét hetente, legkésőbb a fejtést követő hét első munkanapján,
d) a kiterjedt seprős újbor készletet, amennyiben az erjesztésre alkalmas must bevételezése nem a tényleges mennyiség megállapításával történt, az erjedést követően a tényleges készletfelvétellel megállapított seprős újbor készletre korrigálva,
e) az első fejtéssel megállapított újbor és borseprő mennyiségét hetente, legkésőbb a fejtést követő hét első munkanapján,
f) a termék előállításhoz betárolt szőlőbor mennyiségét hetente, legkésőbb a betárolást követő hét első munkanapján,
g) a must és a bor savtartalom-változását, valamint a bor édesítését legkésőbb a műveletet követő hét első munkanapján
kell nyilvántartásba venni.
A szőlőbor-pincekönyv Termék előállítás nyilvántartó lapon a pinceműveletek során történt készletváltozásokat jogcímenként összesítve (egy tételben) havonta, a tárgyhó utolsó napjával lehet bevezetni, amennyiben
a) a készletváltozásokat a műveleti napló alapján állapítják meg, vagy
b) átalány-elszámolást alkalmaznak.
A fentiektől eltérő esetben, a szőlőbor tekintetében a szőlőbor-pincekönyv Termék előállítás nyilvántartó lapon a pinceműveletek készletváltozásait műveletenként, illetve jogcímenként eseményszerűen kell vezetni.
Műveletenkénti elszámolás esetén legalább
a) fejtés,
b) derítés,
c) házasítás,
d) szűrés,
e) szeparálás,
f) mustsűrítés,
g) kiszerelés (palackozás)
részletezésben kell az elvégzett műveletek során keletkezett készletváltozásokat (eseményszerűen vagy havonta) megadni.
Átalányelszámolás esetén a szőlőbor készletváltozásai során keletkezett veszteségeket egy tételben, a tárgyhó végén felvett tényleges készlet alapján kell megállapítani, és a szőlőbor-pincekönyv Termék előállítás nyilvántartó lapra bevezetni.
A sűrített, a töményített és a tartósított must esetében a szőlőbor-pincekönyv Termék előállítás nyilvántartó lapon a tisztított (ülepített, flotált, szeparált) must készletváltozásait műveletenként, illetve jogcímenként eseményszerűen kell vezetni. A műveleteket legalább fejtés, szűrés, sűrítés, tartósítás és kiszerelés részletezésben kell megadni.
A természetes személy egyszerűsített adóraktár engedélyesnek az adómentes szőlőbor fogyasztását a Termék előállítás nyilvántartó lap vezetése szerinti részletezésben, a havonta elfogyasztott mennyiséget összesítve, egy-egy tételben kell a szőlőbor-pincekönyv adómentes fogyasztás nyilvántartás részébe, a tárgyhó utolsó napjával bevezetni.
A szőlőbor-pincekönyv termék értékesítés, kiegészítő és adalékanyagok és melléktermékek nyilvántartó részébe a készletváltozásokat jogcímenként, - az eseményszerű nyilvántartás vezetés kivételével - havonta, a tárgyhó utolsó napjával kell bevezetni.
Az egyszerűsített adóraktár engedélyesnek a pincéből közvetlenül végső fogyasztó részére értékesített szőlőbor mennyiségét a szőlőbor-pincekönyv Termék értékesítés/Vevő nyilvántartás nyilvántartó részébe a borkísérő okmány alapján kell bevezetni.
A szőlőbor-pincekönyv borkísérő okmányok nyilvántartó részébe
a) a mustelőállító által a szőlőmust szállításához átvett borkísérő okmányok,
b) az egyszerűsített adóraktár engedélyes által a szőlő, a szőlőmust, a szőlőbor és a borászati melléktermék szállításához átvett szállítási okmányok
sorszámtartományát hetente, legkésőbb az átvételt követő hét első munkanapján be kell vezetni.
A szőlőbor-pincekönyv tárolótartály (-edényzet) nyilvántartás részében az előállításra, tárolásra használt tartályok változásait hetente, legkésőbb a változást követő hét első munkanapján kell bevezetni. A tárolótartály javításra történő átadásáról-átvételéről olyan bizonylatot kell kiállítani, amely alapján a tárolótartály egyértelműen beazonosítható. A javításra átadott tárolótartályokat a szőlőbor-pincekönyv tárolótartály (-edényzet) nyilvántartó részében nem kell átvezetni.
A szőlőbor-pincekönyvben
a) a feldolgozott szőlő mennyiségét - beleértve a bérmunkában végzett feldolgozást is - a szőlő származási bizonyítvány második példányával,
b) a termék-előállítást (szőlőbor, szőlőmust, sűrített must, töményített must) a bor első származási bizonyítvány(ok) számának feltüntetésével, valamint a bor első származási bizonyítvány(ok) alapján kiállított készletigazolással,
c) a vásárolt szőlőbort szállítási okmánnyal, valamint bor származási bizonyítvánnyal,
d) az 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó tényleges alkoholtartalmú szőlőmust vásárlását számlával, valamint bor származási bizonyítvánnyal,
e) a mustjavításhoz felhasznált javítóanyag mennyiségét (cukor, sűrített must, töményített must), a must, illetve a bor savtartalmának változtatását, a bor édesítését a külön jogszabály szerinti bejelentés másolatával, valamint az R. 8. számú melléklete szerint a művelet végrehajtásának napján kiállított jegyzőkönyvvel,
f) a borászati műveletekhez felhasznált segéd- és kiegészítő anyagok beszerzését számlával,
g) a szőlőbor értékesítését szállítási okmánnyal,
h) a borászati melléktermékek külön jogszabály szerint meghatározott kötelező lepárlásra történő értékesítését borkísérő okmánnyal, valamint átvételi elismervénnyel,
i) a borászati melléktermékek külön jogszabály szerint meghatározott ellenőrzés melletti kivonását borkísérő okmánnyal,
j) a szőlőbor megsemmisítését a vámszerv által kiállított megsemmisítési jegyzőkönyvvel
kell igazolni.
A szőlőbor-pincekönyvet az egyszerűsített adóraktár engedélyes az adóraktárában vagy a vámszervhez tett bejelentés alapján a lakóhelyén, számítógépes nyilvántartás esetén az adóraktárában vagy a székhelyén (a központi ügyvezetés helyén) köteles tartani. Amennyiben a természetes személy egyszerűsített adóraktár engedélyes a lakóhelyén tartja a pincekönyvét, és/vagy ha a számítógépes nyilvántartás-vezetés nem az adóraktárban történik, az adóraktár engedélyes egy órán belül köteles gondoskodni a pincekönyv, illetve a nyilvántartás nyomtatott változatának az adóraktárban való hozzáféréséről az MgSzH, a hegybíró vagy a vámszerv helyszíni ellenőrzése esetén. A mustelőállító a szőlőbor-pincekönyvet az előállítás helyén köteles tartani.
A formanyomtatványon vezetett pincekönyvet úgy kell kitölteni, hogy az adatok olvashatóak és megváltoztathatatlanok legyenek. A pincekönyvbe bevezetett, hibás adatot áthúzással, a javítás dátumának feltüntetésével és aláírással lehet érvényteleníteni. A pincekönyv vezetésre kötelezettnek gondoskodnia kell a pincekönyv biztonságos helyen történő őrzéséről (tartásáról).
A borkísérő okmány a vámszerv engedélyével állítható elő, ha a nyomtatvány megfelel a hatályos jogszabályi előírásoknak. A borkísérő okmány a hatósági felügyeletet ellátó vámszerveknél, térítés ellenében szerezhető be. A borkísérő okmányt az annak alkalmazására kötelezett személy az engedélyezési ügyben eljáró vámszerv engedélye alapján számítógéppel előállíthatja, az engedélyezési ügyben eljáró vámszerv által kiadott sorszámtartományon belüli azonosító számok felhasználásával. A felhasznált, számítógéppel előállított borkísérő okmányok azonosító számait a borkísérő okmány alkalmazására kötelezett személy a tárgyhót követő hónap 10. napjáig megadja az engedélyezési ügyben eljáró vámszervnek, illetve amennyiben a tárgyhóban nem állított ki borkísérő okmányt, erről tájékoztatja az engedélyezési ügyben eljáró vámszervet.
A szőlő és az 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó tényleges alkoholtartalmú szőlőmust csak borkísérő okmánnyal szállítható. A borkísérő okmányt az állítja ki, aki a termékét szállítja vagy szállításra átadja. Ugyanakkor nem kell borkísérő okmányt kiállítani a szőlőnek a szőlőterületről 70 km-en belüli szállítása esetén, továbbá a csemegeszőlő közfogyasztásra kiszerelve borkísérő okmány nélkül szállítható.
A szőlőbort az egyszerűsített adóraktár engedélyese belföldön borkísérő okmánnyal, az Európai Unió tagállamaiban a jövedéki adótörvény szerinti termékkísérő okmánnyal, egyszerűsített kísérő okmánnyal, illetve a jövedéki termék közösségi adófelfüggesztési eljárásban adóraktárból történő kitárolása esetén e-TKO-val szállíthatja. A borászati melléktermék borkísérő okmánnyal szállítható. A pincéből közvetlenül végső fogyasztóknak termelői borkimérés keretében értékesített szőlőborra az egyszerűsített adóraktár engedélyesének borkísérő okmányt kell kiállítania. Az értékesítés napján egy borkísérő okmányt kell kiállítani a palackos, egyet a kannás kiszerelésben, továbbá egyet a kóstolásra és elvitelre kimért összesen értékesített szőlőborra.
Az előállító az adómentes szőlőborát 30 liternél nagyobb mennyiségben a lakóhelye, amennyiben Magyarországon lakóhellyel nem rendelkezik, a szőlőterület vagy a pince helye szerint illetékes vámszervhez - a szállítás napját megelőző 5 munkanapon belül - tett előzetes bejelentése alapján kiadott vámszerv általi igazolással szállíthatja. A bejelentésben meg kell jelölni a szállításra kerülő mennyiséget, az induló- és a végpontot, valamint a szállítás útvonalát.
Nem kell borkísérő okmányt kiállítani, ha
a) a természetes személy egyszerűsített adóraktár engedélyes az adómentes szőlőborát szállítja, és mennyisége szállítójárművenként nem haladja meg a 30 litert,
b) szőlőbort adóellenőrzés vagy minőség-ellenőrzés céljára szállítanak, és ezt jegyzőkönyv tanúsítja.
Az egységes vámáru-nyilatkozatot borkísérő okmánynak kell tekinteni a határvámszervtől a vámkezelést végző belterületi vámszervig, illetve a határvámszervtől az adóraktárig történő szállítás esetén.
A borkísérő okmány formanyomtatvány a vámszerveknél szerezhető be, vagy - az engedélyezési ügyben eljáró vámszerve engedélye alapján - számítógéppel is előállítható. A szőlőmust, a borászati melléktermékek és a szőlőbor szállítása esetében - ideértve a természetes személy egyszerűsített adóraktár engedélyes adómentes szőlőborának szállítását is - alkalmazandó borkísérő okmány 3 példányból álló szigorú számadású bizonylat, amelynek első példánya a vevőé (címzetté), második és harmadik példánya az eladóé (feladóé). A szállítás során a borkísérő okmány első és második példánya a terméket kíséri. A második példányt az átvétel igazolásával a vevő (címzett) 8 napon belül köteles visszaküldeni az eladó (feladó) részére. Az adómentes szőlőbor szállítása esetén az első példány kíséri a terméket.
A szőlő, valamint az egyszerűsített adóraktárból szabadforgalomba bocsátott szőlőbor szállítása esetében alkalmazandó borkísérő okmány szigorú számadású formanyomtatványa 2 példányos. A formanyomtatvány első példánya a vevőé (címzetté), amely a szállítás során a terméket kíséri. A formanyomtatvány második példánya az eladóé (feladóé).
A borkísérő okmányt csak egy szállítási műveletben lehet felhasználni. Egy borkísérő okmányt lehet kiállítani egy azonos küldő féltől egy azonos címzetthez abban az esetben is, ha a szállítmány több fajta szőlőborból áll, és azt a borkísérő okmányhoz csatolt mellékleten részletezik.
A szőlőfelvásárló és a mustelőállító a tevékenységét - annak megkezdése előtt - köteles bejelenteni a székhelye (lakóhelye) szerint illetékes vámszervhez. A bejelentésnek tartalmaznia kell a felvásárlás tervezett helyét, időszakát, továbbá a mustelőállító esetében a feldolgozás helyét és a termék megnevezését. A bejelentés alapján a vámszerv a szőlőfelvásárlót és a mustelőállítót nyilvántartásba veszi. A szőlőfelvásárló és a mustelőállító a borkísérő okmányokat a nyilvántartásba vétel igazolásával szerezheti be. A szőlőfelvásárló a felvásárlás befejezését követő 30 napon belül, a mustelőállító a gazdasági évet követő december 15-éig a külön jogszabályban meghatározott elszámolást köteles benyújtani ahhoz a vámszervhez, amelynél a nyilvántartásba vétele történt.
A szőlő, a szőlőbor (a boradóraktár esetében csak a hordós szőlőbor), a sűrített must, a töményített must, a tartósított must és a borászati melléktermék készlet alakulásáról meghatározott adattartalommal elszámolást kell készíteni. Az elszámolást
a) a szőlőfelvásárlónak, illetve a mustelőállítónak a nyilvántartásba vételi igazolást kiadó vámszervhez a felvásárlás befejezését követő 30 napon belül, illetve a jövedéki adótörvény szerinti gazdasági évet követő december hó 15. napjáig,
b) az egyszerűsített adóraktári engedélyesnek a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez a jövedéki adótörvény szerinti tárgyidőszakot követő hó 15. napjáig
kell benyújtania.
Az előzőek szerinti elszámolást
a) papír alapú - a vámhatóság által e célra rendszeresített, nyomdai úton előállított vagy a vámhatóság internetes honlapjáról letöltött, illetve számítógépen előállított, azonos adattartalmú - nyomtatványon;
b) elektronikus úton, a jövedékiadó- és energiaadó-bevallási, valamint a jövedéki adatszolgáltatási kötelezettségek elektronikus úton történő teljesítésének szabályairól szóló pénzügyminiszteri rendelet rendelkezéseinek alkalmazásával
lehet benyújtani.
A papír alapú - a vámhatóság által e célra rendszeresített, nyomdai úton előállított vagy a vámhatóság internetes honlapjáról letöltött, illetve számítógépen előállított, azonos adattartalmú - formanyomtatvány a hatósági felügyeletet ellátó vámszerveknél és a hegyközségeknél térítés ellenében szerezhető be.
Az egyszerűsített adóraktár-engedélyes a pincéjéből végső fogyasztóknak elvitelre kimérve legfeljebb 10 liter űrtartalmú edényzetben adhat el bort. Az egyszerűsített adóraktár-engedélyes ebben az esetben is köteles hivatalos zárat felhelyezni az edényzetre.
Nem minősül közösen használt helynek az a pince, amelyen belül a külön-külön egyéni vállalkozóként működő közeli hozzátartozók által külön használt pincerészek elhatárolását, továbbá az ott tartott tárolóedényeknek az adott közeli hozzátartozó általi kizárólagos használatát egyértelműen azonosítható módon jelölik. Egy pincén belül nem közeli hozzátartozók által külön használt pincerészek esetén is biztosítani kell a pincerészekre vonatkozóan az előző feltételeket (körülményeket).
Boradóraktár
Minden egyéb bor előállító bor adóraktári engedélyt köteles szerezni. Az engedély megadásának nem feltétele a tárolóeszközök hitelesíttetése. Sajátos a jövedéki biztosíték szabályozása is, mivel a bortároló adóraktár kivételével nincs "belépési küszöb", vagyis minimum érték meghatározva a jövedéki biztosítékra, s legfeljebb 10 millió forint értékben, 2 litert meghaladó kiszerelésű egyéb bor előállítása, tárolása, raktározása esetén legfeljebb 20 millió forint értékben kell nyújtani. Az egyéb bor tároló adóraktár esetében a tevékenységi jövedéki biztosíték legalább 1 millió forint, de legfeljebb 10 millió forint, míg a 2 litert meghaladó kiszerelésű egyéb bor esetén legalább 2 millió forint, de legfeljebb 20 millió forint.
Az üzemi borraktár működhet kereskedelmi adóraktárként, de legfeljebb csak a saját előállítású termék 25%-ának megfelelő vásárolt bort forgalmazhatnak. A kereskedelmi célú bortároló-adóraktárban egyéb jövedéki terméknek minősülő alkoholos italok is tárolhatók.
A hatósági felügyeletet ellátó vámszerv a bor készletfelvétele alkalmával a mennyiséget számítással vagy méréssel állapítja meg.
A bor értékesítése, szállítása, adóügyi jelzések alkalmazása, borverseny rendezése
A jövedéki szabályozás értelmében hivatalos zárnak a hordós, illetve kannás kiszerelésű bor edényzetére (hordóra, illetve kannára) felhelyezésre kerülő olyan eszköz minősül, amely
a) annak megsérülése vagy eltávolítása nélkül meggátolja a tárolt, szállított bor jellegének, minőségének, valamint mennyiségének a hordó, illetve a kanna nyílásán keresztül történő megváltoztatását;
b) a papír alapú eszköz esetében egyedi azonosító jellel és sorszámmal, valamint hamisítás elleni védelmi elemekkel ellátott;
c) a nem papír alapú eszköz esetében egyedi azonosító jelet és sorszámot tartalmazó, el nem távolítható, át nem javítható feliratozással ellátott;
d) az engedélyezési ügyben eljáró vámszerv engedélyével került előállításra.
A hivatalos zár előállítása kizárólag engedély birtokában lehetséges. Az engedélyező vámszerv szakértőként köteles bevonni az eszköz hivatalos zárként történő elfogadására és a hivatalos zár előállításának engedélyezésére irányuló eljárásba az un. Hivatalos Zár Bizottságot, amely a hatóság és a szakma képviselőiből álló, javaslattevő grémium. Az engedélyező vámszerv a Bizottság javaslatának figyelembevételével, a Bizottság javaslattételét követő 15 napon belül dönt az eszköz hivatalos zárként való felhasználásának, alkalmazási körének és felhelyezési módjának, valamint az eszköz kérelmező általi gyártásának engedélyezéséről.
Az engedélyező vámszerv az engedély kiadásával egyidejűleg, illetve újabb gyártani kívánt mennyiségre benyújtott kérelem esetén a kérelem benyújtását követő 15 napon belül külön határozatban rendelkezik a kérelemben megjelölt - legalább 6 hónapos, de legfeljebb 12 hónapos - időszakban gyártható mennyiségről és a hivatalos zárak sorszámtartományáról. A gyártható mennyiségre és a hivatalos zárak sorszámtartományára újabb kérelmet csak engedéllyel rendelkező előállító nyújthat be.
A hivatalos zár előállítására engedély csak olyan gyártó részére adható, amely rendelkezik
a) a hivatalos zár követelményeit teljesítő eszköz előállításához szükséges műszaki, technikai és technológiai feltételekkel;
b) zárt rendszerű, a szigorú elszámolást lehetővé tevő technológiai-szervezeti rendszerrel és az azt szabályozó biztonsági szabályzattal;
c) a tevékenység jellegének megfelelő belső ellenőrző apparátussal, őrző biztonsági személyzettel és technikai berendezésekkel;
d) a hivatalos zár előállítása során keletkezett selejt és hulladék anyag megsemmisítéséhez szükséges berendezéssel vagy a megsemmisítést más módon biztosító eljárási renddel.
A hivatalos zár előállítására a fenti feltételek fennállása esetén sem adható engedély, amennyiben a kérelmezőnek meg nem fizetett vám- vagy adótartozása, társadalombiztosítási járulék tartozása áll fenn, kivéve, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek.
Az engedélyező vámszerv az engedély kiadásáról az erre vonatkozó határozat egy példányának megküldésével - a határozat kiadásával egyidejűleg - tájékoztatja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát, továbbá a Pénzügyminisztérium hivatalos lapjában az engedéllyel rendelkező hivatalos zár gyártók listáját, továbbá az engedélyezett hivatalos zár típusokat, azok alkalmazási körét és felhelyezésének módját rendszeresen közzéteszi.
A hivatalos zár előállítója hivatalos zárat érvényes adóraktári engedéllyel rendelkező egyszerűsített adóraktár-engedélyesnek vagy boradóraktár-engedélyesnek, valamint a hordós vagy kannás kiszerelésű bor más tagállamból való beszerzésére jogosító bejegyzett kereskedői engedéllyel, közösségi kereskedelmi tevékenységre jogosító jövedéki engedéllyel vagy harmadik országból való beszerzésre jogosító jövedéki engedéllyel rendelkező személynek (hivatalos zár felhasználó) adhat át. A hivatalos zár előállítója a megrendelés teljesítésekor köteles a hivatalos zár engedélyezett alkalmazási köréről és felhelyezési módjáról a hivatalos zár felhasználó részére írásos tájékoztatást átadni.
A hatósági felügyeletet ellátó vámszerv a hivatalos zár engedély szerinti előállítását, valamint az engedélyezés kapcsán előírt kötelezettségek teljesítését a hivatalos zár előállítójánál ellenőrzi. A hivatalos zár előállítója köteles együttműködni az ellenőrzést végzőkkel.
A hivatalos zár felhasználó az átvett hivatalos zárak típusonkénti mennyiségét, egyedi azonosító jelét és sorszámtartományát az átvételt követő 5 munkanapon belül köteles - a telephelyek szerinti bontásban - a hatósági felügyeletet ellátó vámszervnek írásban bejelenteni. A bejelentésben meg kell adni a hivatalos zár előállítójának nevét és adószámát is. A hivatalos zárat a hivatalos zár előállítására vonatkozó engedélyben meghatározott módon kell alkalmazni. Megsérült vagy minőséghibás hivatalos zárat a hordóra, a kannára felhelyezni, ilyen zárral bort forgalmazni tilos.
Hordós kiszerelésű bor esetében - amennyiben a kitároló adóraktár engedélyes nem rendelkezik hivatalos zárral - a betároló adóraktár engedélyes hivatalos zára is alkalmazható. Az adófelfüggesztéssel végzett szállítás során a borkísérő okmányon, illetve a termékkísérő okmányon a termék azonosítására szolgáló rovatban, vagy az okmányhoz csatolt mellékleten fel kell tüntetni az alkalmazott hivatalos zár egyedi azonosító jelét és sorszámát. Abban az esetben, ha a hordós kiszerelésű borra nem a kitároló, hanem a betároló adóraktár engedélyesének hivatalos zára került felhelyezésre, a borkísérő okmányon, illetve a termékkísérő okmányon a hivatalos zár sorszáma mellett jelezni kell, hogy az a betároló adóraktár (vevő/címzett) hivatalos zárának a sorszáma.
A hivatalos zár felhasználó köteles telephelyenként az általa átvett, felhasznált hivatalos zárakról típusonként meghatározott adattartalmú nyilvántartást folyamatosan vezetni.
Nyilvántartás a hivatalos zár felhasználásáról (hivatalos zár típusonként) adattartalma az alábbi:
a) a hivatalos zár gyártója (név, székhely, adószám, engedélyszám);
b) a hivatalos zár egyedi azonosító jele:;
c) nyitókészlet (sorszámtartomány, darabszám);
d) növekedés: átvett hivatalos zár (sorszámtartománya, darabszáma és bevételezésének napja);
e) csökkenés: a felhasznált hivatalos zár (sorszámtartománya, darabszáma; kísérő okmány [borkísérő okmány, termékkísérő okmány, egyszerűsített kísérő okmány] azonosító száma [hordós kiszerelés esetén] és felhasználás [telephelyről történő kiszállítás] dátuma);
f) záró készlet (sorszámtartomány, darabszám).
A több telephellyel rendelkező hivatalos zár felhasználó a telephelyei között hivatalos zárat kizárólag szállítólevéllel szállíthat, amelyen fel kell tüntetni a zár egyedi azonosító jelét és sorszámát. A hivatalos zár felhasználó a hivatalos zárak biztonságos helyen való tárolását köteles biztosítani. Az adóraktár helye, illetve a telephely szerinti hatósági felügyeletet ellátó vámszerv a hivatalos zár felhasználót a hivatalos zár készletéről elszámoltatja.
A harmadik országból vagy a más tagállamból behozott kannás bor göngyölegére a hivatalos zár belföldön is felhelyezhető. A harmadik országba exportált vagy a más tagállamba kiszállított kannás bor göngyölegén hivatalos zárat nem lehet alkalmazni, illetve azt papír alapú eszköz esetén felülragasztással érvényteleníteni kell. Az érvénytelenítéssel egy tekintet alá esik a hivatalos záron a "...zár ..." szövegrészt részben vagy egészben eltakaró fekete színű, nyomtatott "E" betű feltüntetése.
A bor előállítása és a borászati melléktermékek forgalmazása, birtoklása
Általános, mindenkire vonatkozó szabályként érvényesül, hogy tilos a szakmai rendelkezésekben - így a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvényben, valamint a borok előállításáról szóló 99/2004. (VI.3.) FVM rendeletben - előírtaktól eltérően előállított, kezelt szőlőbort birtokolni, értékesíteni.
A törvény szerint a melléktermékeket csak alkoholtermék adóraktár, külön jogszabály szerint engedélyezett begyűjtőhely, más tagállamban erre a célra kijelölt hely részére engedi meg értékesíteni.
Adómentes felhasználás
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv az alkoholtartalmú jövedéki termékek tekintetében bizonyos esetekben egyfelől kötelezi a tagállamokat a jövedéki adó alóli mentesítésre, másfelől a mentesítésre csupán lehetőséget biztosít.
Az Irányelv szerint kötelező a jövedéki adófizetési kötelezettség alól mentesíteni, az Irányelv hatálya alá tartozó alkoholokat, amelyeket:
a) olyan alkohol formájában forgalmazzák, amelyet valamely tagállam előírásainak megfelelően teljesen denaturálnak;
b) a tagállam előírásainak megfelelően denaturálják és emellett bármilyen, nem emberi fogyasztásra való termék előállítására használják fel;
c) ecet előállítására használják;
d) gyógyszerek előállítására használják;
e) 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalommal az alkoholmentes italok és élelmiszerek aromaanyagainak készítésére használják;
f) töltött vagy egyéb élelmiszerek előállítására közvetlenül vagy félkész termékek összetevőjeként használják, feltéve hogy az alkoholtartalom egyik esetben sem lépi túl a csokoládék esetében a termék 100 kilogrammjára számított 8,5 liter tiszta alkoholt, és az egyéb termékek esetében a termék 100 kilogrammjára számított 5 liter tiszta alkoholt.
Az Irányelv szerint a tagállamokra nézve nem kötelező, ugyanakkor mentesíthetők a jövedéki adófizetési kötelezettség alól, az Irányelv hatálya alá tartozó olyan alkoholok, amelyek:
a) vizsgálati minták a szükséges gyártási próbákhoz vagy tudományos célokra;
b) tudományos kutatásra szolgálnak;
c) egészségügyi célokat szolgálnak kórházakban és gyógyszertárakban;
d) gyártási eljáráshoz kerülnek felhasználásra, feltéve hogy a végtermék nem tartalmaz alkoholt;
e) nem jövedéki termék előállításához használják fel.
A jövedéki adótörvény általánosságban véve lehetőséget biztosít mind az alkoholtermékek, mind pedig az egyéb - tág értelemben az alkoholok közé sorolt - alkoholt tartalmazó italok, termékek, így a borok (továbbá a köztes alkoholtermékek, sörök és pezsgők) adómentes célú felhasználására is.
A bor adómentesen felhasználható
a) gyógyszeripari,
b) élelmiszeripari,
c) vegyipari- és kozmetikai ipari céllal.
A gyógyszeripari célú adómentes felhasználás termékkörhöz (valamennyi alkoholtartalmú jövedéki termékhez) rendelten, de valamennyi tagállam számára kötelező érvénnyel bíró mentesítési cél, amely biztosítja az adómentességet az alkoholterméknek (ideértve az alkoholtartalmú termékeket is) a forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerek, valamint a nyilvántartásba vett, de gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények (ide értve a szájon át fogyasztható alkoholtartalmú termékek esetében 40 ml-t meg nem haladó összes napi fogyasztási dózisnak megfelelő összetételben előállított készítményeket is), továbbá a gyógyszeranyagok, gyógyszeripari intermedierek engedéllyel végzett ipari előállítása (utóbbiakba beleértve e termékek gyártóberendezéseinek a technológiai előírásokban rögzített tisztítási eljárásához való felhasználást is) tekintetében.
Az élelmiszeripari célú adómentes felhasználás szintén termékkörhöz (továbbra is valamennyi alkoholtartalmú jövedéki termékhez) rendelt, és valamennyi tagállam számára kötelező érvénnyel bíró mentesítési cél az élelmiszeripari felhasználás, amely nem lehet az élvezeti célokat szolgáló alkoholtermékek (szeszesitalok, párlatok) előállítása. Az élelmiszeripari céllal a bor adómentesen felhasználható
a) ecet,
b) élelmiszerek,
c) 1,2 térfogatszázaléknál nem magasabb alkoholtartalmú italok aromáinak,
d) egyéb, a 1302 19 30, a 2106 90 20 és a 3302 vámtarifaszám alá tartozó más aromák,
e) a legfeljebb 8,5 liter tisztaszesz/100 kg alkoholtartalmú csokoládék alapanyagát képező alkoholos gyümölcs,
f) a legfeljebb 5 liter tisztaszesz/100 kg alkoholtartalmú más élelmiszerek
előállításához.
A vegyipari-, illetve kozmetikai célú adómentes felhasználás során jellemzően denaturálva - kivételes esetben a denaturálás mellőzésével - szolgálják az adómenetes cél teljesülését az alkohol tartalmú termékek.
Az élelmiszeripari adómentes üzemekben - például aromák és ecet, valamint csokoládé gyártásához - valamennyi alkoholtartalmú jövedéki termék (azaz a tágan értelmezett alkoholok) felhasználása jellemző lehet, míg az egyéb, gyógyszeripari-, vegyipari- vagy kozmetikai adómentes üzemekben tisztán a szűken értelmezett alkoholtermékek felhasználása jellemző, bár a jövedéki szabályozás nem zárja ki az utóbbi lehetőséget sem.
Az adómentesen beszerzett jövedéki termék, jelen esetben bor felhasználásának a célja lehet új termék előállítása, vagy valamilyen, az adott gazdálkodó alaptevékenységéhez kapcsolódó másodlagos felhasználás. Ennek megfelelően megkülönböztethető a kizárólag felhasználási célú, illetve előállítási célú működése az adómentes felhasználást végző üzemnek.
Az adómentes felhasználó köteles lehetővé tenni a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv ellenőrzéssel megbízott képviselőjének az üzem- és raktárhelyiségbe történő belépést, az adózatlan jövedéki termékkészlet és az annak felhasználásával előállított termék mennyiségének megállapítását és a gyártási eljárás ellenőrzését, ezért már a keretengedély megszerzésére irányuló eljárás során a kérelmezőnek meg kell adnia
a) a bor felhasználási célját, módját;
b) ha a bor az új termék részévé válik (azaz új termék előállítása a cél) a bor előállított termékenkénti felhasználási arányszámát;
c) egyéb, nem kizárólagos felhasználási cél esetén a felhasználás mennyiségének levezetését, a technológiai folyamat leírásával, műszaki és egyéb adatokkal alátámasztva;
d) legfeljebb egyéves időtartamra igényelt mennyiségét és a felhasználásával előállításra kerülő termék várható mennyiségét, az üzem gyártási kapacitását.
Bár az alkoholtartalmú italok esetében nem jellemző, de a jövedéki adótörvény lehetőséget biztosít rá, ezért meg kell említeni, hogy a vegyipari-, kozmetikai célú felhasználás esetében a felhasznált jövedéki terméket denaturálni kell, kivéve ha a részleges denaturálásra technológiai, műszaki, egészségügyi szempontok miatt nem kerülhet sor. Az engedélyezési eljárás során a kérelem benyújtásakor nyilatkozni kell, hogy a részleges denaturálásra jogszabályban meghatározott módok közül melyiket kívánják alkalmazni, illetve amennyiben a részleges denaturálásra az említett okoknál fogva nem kerülhet sor, úgy a denaturálás mellőzésének szakmai indokolását és arról a felhasználás szerint illetékes szakmai szövetség nyilatkozatát kell a keretengedély iránti kérelemhez csatolni. A denaturálás mellőzésének indokoltságát az engedélykérelem elbírálása során független szakértő bevonásával ellenőrizheti a vámszerv.
A felhasználási célú működés keretében adómentesen beszerzett jövedéki termék készletváltozása, különösen annak csökkenése általában nem mérhető, míg az előállítási célú működés keretében adómentesen beszerzett jövedéki termék készletváltozása - figyelemmel arra, hogy a működés megadott felhasználási arányszámok alapján történik - mérhető. Ennek megfelelően a bor mind előállítási céllal (felhasználási arányszám megadásával), mind pedig felhasználási céllal (felhasználási arányszám megadása nélkül) hasznosítható adómentesen.
XIII. Fejezet
PEZSGŐ
Termékmeghatározás
A pezsgőre vonatkozó nemzeti jövedéki szabályozás kereteit a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, a Tanács 2008. december 16-i 2008/118/EK számú Irányelve szolgáltatja, amely - a belső piac megfelelő működésének érdekében - általános rendelkezéseket állapít meg a jövedéki adóra vonatkozóan, amely közvetlen vagy közvetett módon a jövedéki termékek fogyasztását terheli. Az irányelv jövedéki termékként határozza meg az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv, valamint az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/84/EGK tanácsi irányelv hatálya alá tartozó alkohol és alkoholtartalmú italokat.
A jövedéki adótörvény pezsgőre vonatkozó definíciója az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelven alapul azzal, hogy az irányelvben a KN-kódokra történő hivatkozások ezen irányelv elfogadásakor érvényben lévő Kombinált Nómenklatúra változatában foglalt kódokra vonatkoznak, azaz a vámtarifaszámok időbeli állapota állandósult. Ennek magyarázata, hogy az áruk, árucikkek nemzetközi szinten is egységes azonosításának legelterjedtebb módja a vámtarifaszámok alá történő besorolás, ezért kézenfekvő, hogy a jövedéki adózás hatálya alá tartozás is vámtarifaszámok alapján történjen. A definíciók egységesítése érdekében a Tanács 2658/87/EGK rendeletének a Bizottság 2587/91/EGK rendeletével módosított, 1992. október 19-én - az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, a Tanács 92/83/EGK Irányelvének elfogadásakor - hatályos Kombinált Nómenklatúra 1. számú mellékletében meghatározott vámtarifaszámokat kell alkalmazni azzal, hogy a nyolc számjegynél kevesebb számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ideértendő. Annak ellenére, hogy az alkalmazandó áruazonosító számokat kötelező érvényű közösségi rendelet tartalmazza, a jövedéki adótörvény hatálya alá tartozás egységes megítélése érdekében a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvényben megjelölt vámtarifaszámok alkalmazásáról szóló 13/2004. (III. 25.) PM rendelet szerint kihirdette az alkalmazandó vámtarifa számokat. A PM rendelet 2. számú melléklete az alkohol- és alkoholtartalmú termékek tekintetében a jövedéki adókötelezettség megállapításához szükséges vámtarifaszámokat, 3. számú melléklete a vámtarifaszám alá történő besorolás általános szabályait, 6. számú melléklete az alkohol- és alkoholtartalmú termékek tekintetében a besorolás általános és részletes előírásait, míg 7. számú melléklete az alkohol- és alkoholtartalmú termékek tekintetében a besoroláshoz figyelembe veendő, kapcsolódó árucsoportokat és ezen árucsoportokba való besorolás általános és részletes előírásait tartalmazza.
Jövedéki adójogi értelemben pezsgőnek minősül:
a) a dróttal, szalaggal vagy más módon rögzített, gomba formájú dugóval lezárt vagy másképpen kiszerelt, 20 °C-on oldott állapotban jelen lévő, szén-dioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan ital, amelynek:
1. tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és
2. alkoholtartalma kizárólag erjedéssel keletkezett és
3. a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10 és 2205 vámtarifaszám alá tartozik;
b) a dróttal, szalaggal vagy más módon rögzített, gomba formájú dugóval lezárt vagy másképpen kiszerelt, 20 °C-on oldott állapotban jelen lévő, szén-dioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan ital, amelynek:
1. tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 13 térfogatszázalék és
2. alkoholtartalma nem kizárólag erjedéssel keletkezett és
3. a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10, 2205 és 2206 00 91 vámtarifaszám alá tartozik;
c) a dróttal, szalaggal vagy más módon rögzített, gomba formájú dugóval lezárt vagy másképpen kiszerelt, 20 °C-on oldott állapotban jelen lévő, szén-dioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan ital, amelynek:
1. tényleges alkoholtartalma 13 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és
2. alkoholtartalma kizárólag erjedéssel keletkezett és
3. a 2206 00 91 vámtarifaszám alá tartozik.
E vámtarifaszámok alá sorolandó, és a fenti kritériumok teljesülése esetében a jövedéki adótörvény értelmében pezsgőnek minősül például a 2204 10 vámtarifaszám alá tartozó pezsgőbor, amely szén-dioxiddal telített bor, akár az erjedés végső szakaszában lezárt edényben lefojtják (valódi pezsgőbor), akár a gázt a palackozás után mesterségesen adják hozzá (habzóbor). Szintén ide tartozik a hivatkozott kritériumok figyelembevétele mellett a 2205 vámtarifaszám alá tartozó vermut és friss szőlőből készült más bor növényekkel vagy aromatikus anyagokkal ízesítve, melyeket általában aperitifnek vagy erősítőnek használnak, friss szőlőborból készítik és növényi anyagok (levél, gyökér, gyümölcs stb.) vagy aromás anyagok főzetével ízesítik.
Adóalap, adómérték
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a pezsgőre kivetett jövedéki adót a késztermék egy hektoliterére számítva határozzák meg.
|
PEZSGŐ JÖVEDÉKI ADÓMÉRTÉKEK ALAKULÁSA (1998-2011) |
|
|
IDŐSZAK |
ADÓMÉRTÉK (forint /liter) |
|
1998. január 1-jétől december 31-ig |
60,00 |
|
1999. január 1-jétől december 31-ig |
66,00 |
|
2000. január 1-jétől december 31-ig |
71,20 |
|
2001. január 1-jétől december 31-ig |
75,50 |
|
2002. január 1-jétől december 31-ig |
79,30 |
|
2003. január 1-jétől december 31-ig |
79,30 |
|
2004. január 1-jétől december 31-ig |
91,20 |
|
2005. január 1-jétől december 31-ig |
91,20 |
|
2006. január 1-jétől augusztus 31-ig |
114,00 |
|
2006. szeptember 1-jétől december 31-ig |
122,00 |
|
2007. január 1-jétől december 31-ig |
122,00 |
|
2008. január 1-jétől december 31-ig |
122,00 |
|
2009. január 1-jétől június 30-ig |
122,00 |
|
2009. július 1-jétől december 31-ig |
129,50 |
|
2010. január 1-jétől december 31-ig |
142,50 |
|
2011. január 1-jétől |
142,50 |
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/84/EGK tanácsi irányelv a pezsgő minimum jövedéki adó-mértékét 0 Euro-ban határozza meg.
A Magyarországon alkalmazott pezsgő jövedéki adómértékek Euroban kifejezve (a 2011. januári állapotnak megfelelően) 52,04 Euro hektoliterenként.
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv biztosítja a tagállamok számára, hogy kedvezményes jövedékiadó-mértéket alkalmazhatnak bármely olyan típusú egyéb csendes és habzó erjesztett italokra, amelyek tényleges alkoholtartalma nem haladja meg a 8,5 térfogatszázalékot.
A nemzeti szabályozás a kedvezményes adómértékek alkalmazhatósága tekintetében nem élt a lehetőségekkel, a jövedéki adótörvény nem állapít meg kedvezményes adótételt a pezsgők esetében.
Adómentes felhasználás
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv az alkoholtartalmú jövedéki termékek tekintetében bizonyos esetekben egyfelől kötelezi a tagállamokat a jövedéki adó alóli mentesítésre, másfelől a mentesítésre csupán lehetőséget biztosít.
Az Irányelv szerint kötelező a jövedéki adófizetési kötelezettség alól mentesíteni, az Irányelv hatálya alá tartozó alkoholokat, amelyeket:
a) olyan alkohol formájában forgalmazzák, amelyet valamely tagállam előírásainak megfelelően teljesen denaturálnak;
b) a tagállam előírásainak megfelelően denaturálják és emellett bármilyen, nem emberi fogyasztásra való termék előállítására használják fel;
c) ecet előállítására használják;
d) gyógyszerek előállítására használják;
e) 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalommal az alkoholmentes italok és élelmiszerek aromaanyagainak készítésére használják;
f) töltött vagy egyéb élelmiszerek előállítására közvetlenül vagy félkész termékek összetevőjeként használják, feltéve hogy az alkoholtartalom egyik esetben sem lépi túl a csokoládék esetében a termék 100 kilogrammjára számított 8,5 liter tiszta alkoholt, és az egyéb termékek esetében a termék 100 kilogrammjára számított 5 liter tiszta alkoholt.
Az Irányelv szerint a tagállamokra nézve nem kötelező, ugyanakkor mentesíthető a jövedéki adófizetési kötelezettség alól, az Irányelv hatálya alá tartozó olyan alkoholok, amelyek:
a) vizsgálati minták a szükséges gyártási próbákhoz vagy tudományos célokra;
b) tudományos kutatásra szolgálnak;
c) egészségügyi célokat szolgálnak kórházakban és gyógyszertárakban;
d) gyártási eljáráshoz kerülnek felhasználásra, feltéve hogy a végtermék nem tartalmaz alkoholt;
e) nem jövedéki termék előállításához használják fel.
A jövedéki adótörvény általánosságban véve lehetőséget biztosít mind az alkoholtermékek, mind pedig az egyéb - tág értelemben az alkoholok közé sorolt - alkoholt tartalmazó italok, termékek, így a pezsgők (továbbá a borok, sörök és köztes alkoholtermékek) adómentes célú felhasználására is.
A pezsgő adómentesen felhasználható
a) gyógyszeripari,
b) élelmiszeripari,
c) vegyipari- és kozmetikai ipari céllal.
A gyógyszeripari célú adómentes felhasználás termékkörhöz (valamennyi alkoholtartalmú jövedéki termékhez) rendelten, de valamennyi tagállam számára kötelező érvénnyel bíró mentesítési cél, amely biztosítja az adómentességet az alkoholterméknek (ideértve az alkoholtartalmú termékeket is) a forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerek, valamint a nyilvántartásba vett, de gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények (ide értve a szájon át fogyasztható alkoholtartalmú termékek esetében 40 ml-t meg nem haladó összes napi fogyasztási dózisnak megfelelő összetételben előállított készítményeket is), továbbá a gyógyszeranyagok, gyógyszeripari intermedierek engedéllyel végzett ipari előállítása (utóbbiakba beleértve e termékek gyártóberendezéseinek a technológiai előírásokban rögzített tisztítási eljárásához való felhasználást is) tekintetében.
Az élelmiszeripari célú adómentes felhasználás szintén termékkörhöz (továbbra is valamennyi alkoholtartalmú jövedéki termékhez) rendelt, és valamennyi tagállam számára kötelező érvénnyel bíró mentesítési cél az élelmiszeripari felhasználás, amely nem lehet az élvezeti célokat szolgáló alkoholtermékek (szeszesitalok, párlatok) előállítása. Az élelmiszeripari céllal a pezsgő adómentesen felhasználható
a) ecet,
b) élelmiszerek,
c) 1,2 térfogatszázaléknál nem magasabb alkoholtartalmú italok aromáinak,
d) egyéb, a 1302 19 30, a 2106 90 20 és a 3302 vámtarifaszám alá tartozó más aromák,
e) a legfeljebb 8,5 liter tisztaszesz/100 kg alkoholtartalmú csokoládék alapanyagát képező alkoholos gyümölcs,
f) a legfeljebb 5 liter tisztaszesz/100 kg alkoholtartalmú más élelmiszerek
előállításához.
A vegyipari-, illetve kozmetikai célú adómentes felhasználás során jellemzően denaturálva - kivételes esetben a denaturálás mellőzésével - szolgálják az adómenetes cél teljesülését az alkohol tartalmú termékek.
Az élelmiszeripari adómentes üzemekben - például aromák és ecet, valamint csokoládé gyártásához - valamennyi alkoholtartalmú jövedéki termék (azaz a tágan értelmezett alkoholok) felhasználása jellemző lehet, míg az egyéb, gyógyszeripari-, vegyipari- vagy kozmetikai adómentes üzemekben tisztán a szűken értelmezett alkoholtermékek felhasználása jellemző, bár a jövedéki szabályozás nem zárja ki az utóbbi lehetőséget sem.
Az adómentesen beszerzett jövedéki termék, jelen esetben pezsgő felhasználásának a célja lehet új termék előállítása, vagy valamilyen, az adott gazdálkodó alaptevékenységéhez kapcsolódó másodlagos felhasználás. Ennek megfelelően megkülönböztethető a kizárólag felhasználási célú, illetve előállítási célú működése az adómentes felhasználást végző üzemnek.
Az adómentes felhasználó köteles lehetővé tenni a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv ellenőrzéssel megbízott képviselőjének az üzem- és raktárhelyiségbe történő belépést, az adózatlan jövedéki termékkészlet és az annak felhasználásával előállított termék mennyiségének megállapítását és a gyártási eljárás ellenőrzését, ezért már a keretengedély megszerzésére irányuló eljárás során a kérelmezőnek meg kell adnia
a) a pezsgő felhasználási célját, módját;
b) ha a pezsgő az új termék részévé válik (azaz új termék előállítása a cél) a pezsgő előállított termékenkénti felhasználási arányszámát;
c) egyéb, nem kizárólagos felhasználási cél esetén a felhasználás mennyiségének levezetését, a technológiai folyamat leírásával, műszaki és egyéb adatokkal alátámasztva;
d) legfeljebb egyéves időtartamra igényelt mennyiségét és a felhasználásával előállításra kerülő termék várható mennyiségét, az üzem gyártási kapacitását.
Bár az alkoholtartalmú italok esetében nem jellemző, de a jövedéki adótörvény lehetőséget biztosít rá, ezért meg kell említeni, hogy a vegyipari-, kozmetikai célú felhasználás esetében a felhasznált jövedéki terméket denaturálni kell, kivéve ha a részleges denaturálásra technológiai, műszaki, egészségügyi szempontok miatt nem kerülhet sor. Az engedélyezési eljárás során a kérelem benyújtásakor nyilatkozni kell, hogy a részleges denaturálásra jogszabályban meghatározott módok közül melyiket kívánják alkalmazni, illetve amennyiben a részleges denaturálásra az említett okoknál fogva nem kerülhet sor, úgy a denaturálás mellőzésének szakmai indokolását és arról a felhasználás szerint illetékes szakmai szövetség nyilatkozatát kell a keretengedély iránti kérelemhez csatolni. A denaturálás mellőzésének indokoltságát az engedélykérelem elbírálása során független szakértő bevonásával ellenőrizheti a vámszerv.
A felhasználási célú működés keretében adómentesen beszerzett jövedéki termék készletváltozása, különösen annak csökkenése általában nem mérhető, míg az előállítási célú működés keretében adómentesen beszerzett jövedéki termék készletváltozása - figyelemmel arra, hogy a működés megadott felhasználási arányszámok alapján történik - mérhető. Ennek megfelelően a pezsgő mind előállítási céllal (felhasználási arányszám megadásával), mind pedig felhasználási céllal (felhasználási arányszám megadása nélkül) hasznosítható adómentesen.
Pezsgőadóraktár
A jövedéki adótörvény pezsgő adóraktárak rendszerére vonatkozó fejezete is Közösségi elveken alapul. Az adóraktárak működésével összefüggő kereteket a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, a Tanács 2008. december 16-i 2008/118/EK Irányelve adja, mely deklarálja, hogy az adó beszedése érdekében a jövedéki termékek előállítására és raktározására szolgáló létesítményeket ellenőrizni szükséges, az ellenőrzés megkönnyítése érdekében szükséges az illetékes hatóságok engedélyéhez kötött adóraktárakból álló rendszert fenntartani. Az Irányelv értelmében adóraktár az a hely, ahol annak helye szerinti tagállam illetékes hatóságai által megállapított feltételek szerint, üzleti tevékenység során a jövedéki termék adófelfüggesztés alatt előállítható, feldolgozható, tárolható, ott átveszik vagy feladják. Azoknak a jövedéki termékeknek az előállítása, feldolgozása és tárolása, amelyekre a jövedéki adót még nem fizették meg, adóraktárban történik. Adóraktári engedélyre az a természetes vagy jogi személy jogosul, aki valamely tagállam illetékes hatóságaitól engedélyt kapott, hogy üzleti tevékenysége során adófelfüggesztés alatt adóraktárban jövedéki terméket állítson elő, dolgozzon fel, tároljon, vegyen át vagy adjon fel.
A Tanács szükségesnek tartotta Közösségi szinten azon követelmények meghatározását is, amelyeknek az adóraktár engedélyesének és az ilyen jogállással nem rendelkező kereskedőknek meg kell felelniük. Eszerint az adóraktárnak az adóraktár engedélyese általi létesítésére és működtetésére az adóraktár helye szerinti tagállam illetékes hatóságai adnak engedélyt. Az engedélyezésre azon feltételek vonatkoznak, amelyeket a hatóságok az esetleges adócsalás és visszaélések megelőzése céljából jogosultak meghatározni.
Ugyanakkor az Irányelv rendelkezik arról, hogy az adóraktár engedélyese köteles:
a) teljesíteni az adóraktár helye szerinti tagállamban megállapított követelményeket;
b) minden raktár tekintetében nyilvántartást vezetni a készletről és a termékek szállításáról;
c) az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termékeket a szállítás befejezését követően haladéktalanul adóraktárába beraktározni és nyilvántartásba venni;
d) hozzájárulni teljes tevékenységének és a raktárkészletnek az ellenőrzéséhez.
Az adóraktár engedélyese köteles továbbá szükség esetén biztosítékot nyújtani a jövedéki termékek előállításával, feldolgozásával és birtoklásával együtt járó kockázatok fedezésére, mely feltételeit annak a tagállamnak az illetékes hatóságai határozzák meg, amelyben az adóraktár létesítését és működését engedélyezik.
Az Irányelv rendelkezései egyértelművé teszik, hogy adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termék az adóraktárban előállítható, illetve tárolható. Ennek megfelelően a pezsgő adóraktárak folytathatnak termelő, vagy inkább a disztribúcióhoz kapcsolható tevékenységet. A jövedéki adótörvény bizonyos termelési, kereskedelmi folyamatok szerint, e gazdasági folyamatok jellegzetességeit, kockázatát szem előtt tartva határolta el a pezsgő adóraktárakat.
Jellemzően termelési tevékenységet folytató pezsgő adóraktár:
a) pezsgőüzem a pezsgő előállítását végző üzem;
b) pezsgőpalackozó a pezsgő önálló palackozását végző palackozó.
Pezsgő többféle eljárással készülhet. Az egyik ismert és elterjedt eljárás szerint a pezsgő a palackban erjed (palackos erjesztésű pezsgő), míg a másik eljárás szerint nagy űrtartalmú, nyomásálló tartályban (tankban) erjesztik az italt (tankpezsgő). A pezsgő szénsavtartalma a borban lévő vagy a borhoz adott cukorból, zárt erjedés közben képződik, és benne a természetes szénsavtartalom megmarad. A pezsgőgyártás során az alapborhoz, tirázslikőrt adnak, mely borban oldott cukrot, élesztőt, esetleg citromsavat és derítőanyagokat tartalmaz. A tirázslikőrrel adják a borhoz az erjesztendő cukrot és a második erjesztést végző speciális fajélesztőt, ami képes jelentős alkoholtartalom és fokozódó szénsavnyomás mellett alacsony hőmérsékleten is erjeszteni. Az alapbor, illetve tirázslikőr keverékéből készül a töltőbor. Ezt követően az összeállított töltőbort palackos erjesztésnél palackba, tankpezsgő készítéskor pedig nyomásálló tartályba töltik.
Az előállítás következő fázisa az erjesztés, amely során a palackos erjesztésű pezsgőt állandó hőmérsékletű pincében máglyákba rakva erjesztik. Az erjedés befejeződése után még legalább fél évig vagy tovább érlelik a pezsgőt seprőjén. Közben a leülepedett seprőt többször is fölrázzák, és a palackokat átrakják újabb máglyákba. A rázással az élesztő letapadását kívánják megelőzni és az élesztő bomlását elősegíteni. A tankpezsgőt szakaszosan, Charmat-módszerrel élesztőágyon erjesztik, melynek időtartama általában 5-20 nap.
Ezt követően a seprőtelenítésre kerül sor. A hagyományos eljárás szerint a palackos erjesztésű pezsgő seprője a palack nyakában, a dugó végén gyűlik össze. A palackokat fejjel lefelé állványokra rakják, és rendszeres időközönként a palack hossztengelye körüli mozgatással rázzák a pezsgőt. Ennek hatására a seprő a palack nyakába csúszik, ezt néhány centiméter magasságig megfagyasztják (jégdugó). A palackot kinyitják, és a szénsavnyomás kilövi a jégdugót a benne lévő seprővel. A seprőtelenítést követően likőrözésre kerül sor, mely alkalmával a seprőtelenített pezsgős palackokból a jégdugó, és a vele együtt kiszökött pezsgő helyére töltik az expedíciós likőrt (ami cukrot és ízesítő anyagokat tartalmaz), ezzel édesítik és ízesítik a kész pezsgőt.
A tankpezsgőt erjedés vagy érlelés után lehűtik, majd likőrözik, néhány napig fagypont alatti hőmérsékleten tartják, hogy a hidegre érzékeny anyagok kicsapódjanak, ezután szűrés következik majd palackokba töltik.
Az előállítás utolsó fázisában a pezsgőt dugóval és dugóleszorító drótkosárral lezárják, címkézik gyűjtő, valamint szállítási csomagolásba helyezik és raktározzák.
A nemzeti jövedéki szabályozás a pezsgő tekintetében is differenciálja az adóraktárakat, annak ellenére, hogy kedvezményes adómértéket e termék tekintetében nem határoz meg. A megkülönböztetés oka, hogy az engedély megszerzése tekintetében eltérő feltételeket támaszt bizonyos termelési, kereskedelmi folyamatok szerint, e gazdasági folyamatok jellegzetességeit, kockázatát szem előtt tartva.
A termelő üzemek tevékenységi biztosítéka tekintetében nem tett különbséget a jogalkotó, a pezsgőüzem, illetve a pezsgőpalackozó tevékenységi jövedéki biztosíték összegének minimumát egyaránt 30 millió forintban állapította meg. Ugyanakkor amennyiben a pezsgőüzem, illetve a pezsgőpalackozó tevékenységi jövedéki biztosítékának összege - figyelembe véve az engedélyes megbízható adós státuszából eredő feleződést is - nem éri el az 500 ezer forintot, úgy a jövedéki biztosíték nyújtásától el kell tekinteni.
A pezsgő üzemnek a gyártott pezsgő mennyiségének megállapításához az MKEH által hitelesített töltőtartályokat kell alkalmaznia. A hitelesített üzemi berendezéseket a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv azonosító jellel látja el.
Jellemzően a pezsgő értékesítéséhez kapcsolódó tevékenységet folytató pezsgő adóraktár:
a) üzemi pezsgőraktár a pezsgőüzem engedélyesének a gyártóüzeme területén vagy a gyártóüzeme területén kívül található, pezsgő tárolására alkalmas, saját tulajdonú vagy bérelt, illetve egyéb használati jogon működtetett raktára;
b) pezsgőtároló adóraktár a palackos kiszerelésű pezsgő önálló tárolását, raktározását végző raktár;
c) pezsgő tranzit-adóraktár a nemzetközi közforgalmú repülőtéren a repülésre nyilvántartásba vett induló utasok tartózkodására szolgáló helyen kialakított, kizárólag nem helyben fogyasztásra pezsgő értékesítését végző üzlet és az üzlet áruellátását biztosító raktár együttes;
d) pezsgő vámadóraktár a vámraktárban és vámszabadterület raktározási célra elkülönített területén kialakított raktár, ha ott belföldi adóraktárból betárolt pezsgőt kizárólag harmadik országba történő kiléptetés céljából raktároznak.
Az üzemi pezsgőraktár tevékenységi jövedéki biztosíték összegének minimumát 30 millió forintban, míg a pezsgőtároló adóraktár tevékenységi jövedéki biztosíték összegének minimumát 1 millió forintban állapította meg a jogalkotó. Ugyanakkor amennyiben az üzemi pezsgőraktár tevékenységi jövedéki biztosítékának összege - figyelembe véve az engedélyes megbízható adós státuszából eredő feleződést is - nem éri el az 500 ezer forintot, úgy a jövedéki biztosíték nyújtásától el kell tekinteni.
Az üzemi pezsgőraktárba nem saját előállítású pezsgő legfeljebb az egy naptári év alatt előállított, palackos kiszerelésű, saját gyártású pezsgő 25%-ának megfelelő mennyiségben tárolható be évente. A 25%-ot meghaladó mennyiség üzemi pezsgőraktárban való tárolásához legalább 1000 m2 alapterületű raktárhelyiség, illetve a raktárban számítógépes raktár-gazdálkodási rendszer működtetése szükséges, továbbá a pezsgőtároló adóraktár esetében nyújtandó jövedéki biztosítékot is teljesíteni kell.
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az emberi fogyasztásra - állapotuk vagy koruk miatt - alkalmatlanná vált alkoholtartalmú italok jövedéki adóját visszatéríthessék. A jövedéki adótörvény e felhatalmazás alapján tartalmaz rendelkezéseket a pezsgő adóraktár engedélyese számára. Az adó-visszaigénylési (-levonási) jogosultság igazolásához szükséges okmányok:
a) az adóraktár-engedélyes nevére kiállított, a jövedéki termék adóraktár-engedélyes által történt adózott beszerzését igazoló számla, vagy az adóraktár-engedélyes által a jövedéki termék adózottan történt értékesítéséről eredetileg kiállított számla és a szabadforgalomba bocsátást igazoló egyszerűsített kísérő okmány, valamint az adóraktár-engedélyes által kiállított helyesbítő számla, illetve stornó számla (kivéve ha a kitárolás az adóraktár-engedélyes által szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék a kiszállítást követő 72 órán belül teljes mennyiségében visszaszállításra kerül az adóraktárba az adásvételi ügylet meghiúsulása miatt, és a kiszállított jövedéki termékre kiállított egyszerűsített kísérő okmányt érvénytelenítésre kerül), vagy az adóraktár engedélyesének jövedéki engedélyes telephelyére a jövedéki termék adóraktárból történt kitárolását igazoló egyszerűsített kísérő okmány és a jövedéki engedélyes telephelyről történt visszaszállításról kiállított bizonylat;
b) a minőségi kifogás, illetve a lejárt szavatosság tényét és körülményeit tartalmazó, a visszaszállítást kezdeményező által készített jegyzőkönyv;
c) a jövedéki termék megsemmisítéséről felvett, 2 példányban elkészített jegyzőkönyv, melynek eredeti példánya a termékmérleg nyilvántartás mellékletét képezi, másodpéldánya a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv példánya;
d) a megsemmisítési jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell
1. a megsemmisítést ellenőrző hatósági felügyeletet ellátó vámszerv megnevezését;
2. a megsemmisítés helyét, idejét, módját és körülményeit;
3. a megsemmisített jövedéki termék megnevezését, mennyiségét, származásának igazolását, továbbá az adójeggyel ellátott dohánygyártmány esetében a dohánygyártmánnyal együtt megsemmisített adójegyek darabszámát, valamint általános forgalmi adó és jövedéki adó értékének olyan levezetését is, amely kétséget kizáróan alátámasztja az adó-visszaigénylés jogszerűségét mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében;
4. az adóraktár engedélyese által tett intézkedéseket;
5. a jelenlévők aláírását, bélyegzőlenyomatát.
A jövedéki adótörvény lehetővé teszi a szőlőbor palackozását az egyszerűsített adóraktáron kívül a más italokra engedélyezett adóraktárban is. Ehhez kapcsolódóan rendelkezik a jogalkotó arról, hogy a szőlőbort palackozás céljából betároló, valamint annak palackozását is végző pezsgőüzem, pezsgőpalackozó nyilvántartás-vezetési és elszámolási kötelezettségére a szőlőbor tekintetében az egyszerűsített adóraktárakra irányadó szabályokat kell alkalmazni.
XIV. Fejezet
KÖZTES ALKOHOLTERMÉK
Termékmeghatározás
A köztes alkoholtermékre vonatkozó nemzeti jövedéki szabályozás kereteit a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, a Tanács 2008. december 16-i 2008/118/EK számú Irányelve szolgáltatja, amely - a belső piac megfelelő működésének érdekében - általános rendelkezéseket állapít meg a jövedéki adóra vonatkozóan, amely közvetlen vagy közvetett módon a jövedéki termékek fogyasztását terheli. Az irányelv jövedéki termékként határozza meg az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv, valamint az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/84/EGK tanácsi Irányelv hatálya alá tartozó alkohol és alkoholtartalmú italokat.
A jövedéki adótörvény köztes alkoholtermékre vonatkozó definíciója az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelven alapul azzal, hogy az irányelvben a KN-kódokra történő hivatkozások ezen irányelv elfogadásakor érvényben lévő Kombinált Nómenklatúra változatában foglalt kódokra vonatkoznak, azaz a vámtarifaszámok időbeli állapota állandósult. Ennek magyarázata, hogy az áruk, árucikkek nemzetközi szinten is egységes azonosításának legelterjedtebb módja a vámtarifaszámok alá történő besorolás, ezért kézenfekvő, hogy a jövedéki adózás hatálya alá tartozás is vámtarifaszámok alapján történjen. A definíciók egységesítése érdekében a Tanács 2658/87/EGK rendeletének a Bizottság 2587/91/EGK rendeletével módosított, 1992. október 19-én - az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, a Tanács 92/83/EGK Irányelvének elfogadásakor - hatályos Kombinált Nómenklatúra 1. számú mellékletében meghatározott vámtarifaszámokat kell alkalmazni azzal, hogy a nyolc számjegynél kevesebb számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ideértendő. Annak ellenére, hogy az alkalmazandó áruazonosító számokat kötelező érvényű közösségi rendelet tartalmazza, a jövedéki adótörvény hatálya alá tartozás egységes megítélése érdekében a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvényben megjelölt vámtarifaszámok alkalmazásáról szóló 13/2004. (III. 25.) PM rendelet szerint kihirdette az alkalmazandó vámtarifa számokat. A PM rendelet 2. számú melléklete az alkohol- és alkoholtartalmú termékek tekintetében a jövedéki adókötelezettség megállapításához szükséges vámtarifaszámokat, 3. számú melléklete a vámtarifaszám alá történő besorolás általános szabályait, 6. számú melléklete az alkohol- és alkoholtartalmú termékek tekintetében a besorolás általános és részletes előírásait, míg 7. számú melléklete az alkohol- és alkoholtartalmú termékek tekintetében a besoroláshoz figyelembe veendő, kapcsolódó árucsoportokat és ezen árucsoportokba való besorolás általános és részletes előírásait tartalmazza.
Jövedéki adójogi értelemben köztes alkoholterméknek minősül:
a) Habzó köztes alkoholtermék a 20 °C-on oldott állapotban jelen lévő, szén-dioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan ital, amely:
1. adójogi értelemben nem tekinthető sörnek, bornak, illetve pezsgőnek, de a 2204, 2205 és 2206 vámtarifaszám alá tartozik;
2. nem dróttal vagy szalaggal rögzített, nem gomba formájú dugóval lezárt;
3. tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 22 térfogatszázalék.
Ide sorolandók azok a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10 és 2205 vámtarifaszám alá tartozó termékek, amelyek alkoholtartalma kizárólag erjedéssel keletkezett, de tényleges alkoholtartalmuk meghaladja a 15 térfogatszázalékot és ez utóbbi miatt nem sorolhatók a pezsgő alá.
Ide tartoznak továbbá a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10, 2205 és 2206 00 91 vámtarifaszám alá tartozó termékek is, amelyek alkoholtartalma nem kizárólag erjedéssel keletkezett és tényleges alkoholtartalmuk meghaladja a 13 térfogatszázalékot, mely utóbbi okán nem sorolhatók a pezsgő alá.
Végezetül ide sorolható még a 2206 00 91 vámtarifaszám alá tartozó olyan termék is, amely alkoholtartalma kizárólag erjedéssel keletkezett és tényleges alkoholtartalma meghaladja a 15 térfogatszázalékot és ez utóbbi miatt nem sorolható a pezsgő alá.
b) Nem habzó köztes alkoholtermék olyan ital, amely:
1. adójogi értelemben nem tekinthető sörnek, bornak, illetve pezsgőnek, de a 2204, 2205 és 2206 vámtarifaszám alá tartozik;
2. tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 22 térfogatszázalék.
Ide sorolandók például azok az italok, amelyek alkoholtartalma eltér (jellemzően meghaladja) az adójogi értelemben vett szőlőborok, illetve egyéb borok alkoholtartalmától, de egyéb jellemzőik tekintetében megfelelnek a szőlőborokkal, illetve egyéb borokkal szemben támasztott kritériumoknak.
Adóalap, adómérték
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a köztes alkoholtermékre kivetett jövedéki adót a késztermék egy hektoliterére számítva határozzák meg.
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/84/EGK tanácsi Irányelv a köztes alkoholtermék minimum jövedéki adó-mértékét 45 Euro-ban határozza meg.
|
KÖZTES ALKOHOLTERMÉK JÖVEDÉKI ADÓMÉRTÉKEK ALAKULÁSA (1998-2011) |
||
|
IDŐSZAK |
ADÓMÉRTÉK [a] |
ADÓMÉRTÉK [b] |
|
1998. január 1-jétől december 31-ig |
60,00 |
80,00 |
|
1999. január 1-jétől december 31-ig |
66,60 |
88,80 |
|
2000. január 1-jétől december 31-ig |
77,00 |
97,70 |
|
2001. január 1-jétől december 31-ig |
88,60 |
106,50 |
|
2002. január 1-jétől december 31-ig |
101,00 |
115,00 |
|
2003. január 1-jétől december 31-ig |
115,00 |
115,00 |
|
2004. január 1-jétől december 31-ig |
132,20 |
132,20 |
|
2005. január 1-jétől december 31-ig |
132,20 |
132,20 |
|
2006. január 1-jétől augusztus 31-ig |
176,00 |
176,00 |
|
2006. szeptember 1-jétől december 31-ig |
188,00 |
188,00 |
|
2007. január 1-jétől december 31-ig |
188,00 |
188,00 |
|
2008. január 1-jétől december 31-ig |
188,00 |
188,00 |
|
2009. január 1-jétől június 30-ig |
188,00 |
188,00 |
|
2009. július 1-jétől december 31-ig |
201,00 |
201,00 |
|
2010. január 1-jétől december 31-ig |
221,00 |
221,00 |
|
2011. január 1-jétől |
221,00 |
221,00 |
[a]: habzó köztes alkoholtermék (forint / liter)
[b]: nem habzó köztes alkoholtermék (forint / liter)
A Magyarországon alkalmazott köztes alkoholtermék jövedéki adómértéke Euroban kifejezve (a 2011. januári állapotnak megfelelően) 80,70 Euro hektoliterenként.
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv biztosítja a tagállamok számára, hogy egységes kedvezményes jövedékiadó-mértéket alkalmazhatnak azon köztes alkoholtermékekre, amelyek tényleges alkoholtartalma nem haladja meg a 15 térfogatszázalékot, a következő feltételek betartása mellett:
a) a kedvezményes adómértéket a normál nemzeti jövedékiadómértékhez képest legfeljebb 40 %-kal alacsonyabb szinten lehet meghatározni;
b) a kedvezményes adómérték nem lehet alacsonyabb, mint az irányelv szerinti csendes bor és az egyéb csendes erjesztett ital szerint besorolt termékekre alkalmazott normál nemzeti adómérték.
A nemzeti szabályozás a kedvezményes adómértékek alkalmazhatósága tekintetében nem élt a lehetőségekkel, a jövedéki adótörvény nem állapít meg kedvezményes adótételt a köztes alkoholtermékek esetében.
Köztes alkoholtermék adóraktár
A jövedéki adótörvény köztes alkoholtermék adóraktárak rendszerére vonatkozó fejezete is Közösségi elveken alapul. Az adóraktárak működésével összefüggő kereteket a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, a Tanács 2008. december 16-i 2008/118/EK Irányelve adja, mely deklarálja, hogy az adó beszedése érdekében a jövedéki termékek előállítására és raktározására szolgáló létesítményeket ellenőrizni szükséges, az ellenőrzés megkönnyítése érdekében szükséges az illetékes hatóságok engedélyéhez kötött adóraktárakból álló rendszert fenntartani. Az Irányelv értelmében adóraktár az a hely, ahol annak helye szerinti tagállam illetékes hatóságai által megállapított feltételek szerint, üzleti tevékenység során a jövedéki termék adófelfüggesztés alatt előállítható, feldolgozható, tárolható, ott átveszik vagy feladják. Azoknak a jövedéki termékeknek az előállítása, feldolgozása és tárolása, amelyekre a jövedéki adót még nem fizették meg, adóraktárban történik. Adóraktári engedélyre az a természetes vagy jogi személy jogosult, aki valamely tagállam illetékes hatóságaitól engedélyt kapott, hogy üzleti tevékenysége során adófelfüggesztés alatt adóraktárban jövedéki terméket állítson elő, dolgozzon fel, tároljon, vegyen át vagy adjon fel.
A Tanács szükségesnek tartotta Közösségi szinten azon követelmények meghatározását is, amelyeknek az adóraktár engedélyesének és az ilyen jogállással nem rendelkező kereskedőknek meg kell felelniük. Eszerint az adóraktárnak az adóraktár engedélyese általi létesítésére és működtetésére az adóraktár helye szerinti tagállam illetékes hatóságai adnak engedélyt. Az engedélyezésre azon feltételek vonatkoznak, amelyeket a hatóságok az esetleges adócsalás és visszaélések megelőzése céljából jogosultak meghatározni.
Ugyanakkor az Irányelv rendelkezik arról, hogy az adóraktár engedélyese köteles:
a) teljesíteni az adóraktár helye szerinti tagállamban megállapított követelményeket;
b) minden raktár tekintetében nyilvántartást vezetni a készletről és a termékek szállításáról;
c) az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termékeket a szállítás befejezését követően haladéktalanul adóraktárába beraktározni és nyilvántartásba venni;
d) hozzájárulni teljes tevékenységének és a raktárkészletnek az ellenőrzéséhez.
Az adóraktár engedélyese köteles továbbá szükség esetén biztosítékot nyújtani a jövedéki termékek előállításával, feldolgozásával és birtoklásával együtt járó kockázatok fedezésére, mely feltételeit annak a tagállamnak az illetékes hatóságai határozzák meg, amelyben az adóraktár létesítését és működését engedélyezik.
Az Irányelv rendelkezései egyértelművé teszik, hogy adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termék az adóraktárban előállítható, illetve tárolható. Ennek megfelelően a köztes alkoholtermék adóraktárak folytathatnak termelő, vagy inkább a disztribúcióhoz kapcsolható tevékenységet. A jövedéki adótörvény bizonyos termelési, kereskedelmi folyamatok szerint, e gazdasági folyamatok jellegzetességeit, kockázatát szem előtt tartva határolta el a köztes alkoholtermék adóraktárakat.
Jellemzően termelési tevékenységet folytató köztes alkoholtermék adóraktár:
a) köztes alkoholtermék üzem a köztes alkoholtermék előállítását végző üzem;
b) köztes alkoholtermék palackozó a köztes alkoholtermék önálló palackozását végző palackozó.
A nemzeti jövedéki szabályozás a köztes alkoholtermék tekintetében is differenciálja az adóraktárakat, annak ellenére, hogy kedvezményes adómértéket e termék tekintetében nem határoz meg. A megkülönböztetés oka, hogy az engedély megszerzése tekintetében eltérő feltételeket támaszt bizonyos termelési, kereskedelmi folyamatok szerint, e gazdasági folyamatok jellegzetességeit, kockázatát szem előtt tartva.
A termelő üzemek tevékenységi biztosítéka tekintetében nem tett különbséget a jogalkotó, a köztes alkoholtermék üzem, illetve a köztes alkoholtermék palackozó tevékenységi jövedéki biztosíték összegének minimumát egyaránt 30 millió forintban állapította meg. Ugyanakkor amennyiben a köztes alkoholtermék üzem, illetve a köztes alkoholtermék palackozó tevékenységi jövedéki biztosítékának összege - figyelembe véve az engedélyes megbízható adós státuszából eredő feleződést is - nem éri el az 500 ezer forintot, úgy a jövedéki biztosíték nyújtásától el kell tekinteni.
A köztes alkoholtermék üzemnek a gyártott köztes alkoholtermék mennyiségének megállapításához az MKEH által hitelesített töltőtartályokat kell alkalmaznia. A hitelesített üzemi berendezéseket a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv azonosító jellel látja el.
Jellemzően a köztes alkoholtermék értékesítéséhez kapcsolódó tevékenységet folytató köztes alkoholtermék adóraktár:
a) üzemi köztes alkoholtermék raktár a köztes alkoholtermék üzem engedélyesének a gyártóüzeme területén vagy a gyártóüzeme területén kívül található, köztes alkoholtermék tárolására alkalmas, saját tulajdonú vagy bérelt, illetve egyéb használati jogon működtetett raktára;
b) köztes alkoholtermék tároló adóraktár a palackos kiszerelésű köztes alkoholtermék önálló tárolását, raktározását végző raktár;
c) köztes alkoholtermék tranzit-adóraktár a nemzetközi közforgalmú repülőtéren a repülésre nyilvántartásba vett induló utasok tartózkodására szolgáló helyen kialakított, kizárólag nem helyben fogyasztásra köztes alkoholtermék értékesítését végző üzlet és az üzlet áruellátását biztosító raktár együttes;
d) köztes alkoholtermék vámadóraktár a vámraktárban és vámszabadterület raktározási célra elkülönített területén kialakított raktár, ha ott belföldi adóraktárból betárolt köztes alkoholtermék kizárólag harmadik országba történő kiléptetés céljából raktároznak.
Az üzemi köztes alkoholtermék raktár tevékenységi jövedéki biztosíték összegének minimumát 30 millió forintban, míg a köztes alkoholtermék tároló adóraktár tevékenységi jövedéki biztosíték összegének minimumát 1 millió forintban állapította meg a jogalkotó. Ugyanakkor amennyiben az üzemi köztes alkoholtermék raktár tevékenységi jövedéki biztosítékának összege - figyelembe véve az engedélyes megbízható adós státuszából eredő feleződést is - nem éri el az 500 ezer forintot, úgy a jövedéki biztosíték nyújtásától el kell tekinteni.
A köztes alkoholtermék pezsgőraktárba nem saját előállítású köztes alkoholtermék legfeljebb az egy naptári év alatt előállított, palackos kiszerelésű, saját gyártású köztes alkoholtermék 25%-ának megfelelő mennyiségben tárolható be évente. A 25%-ot meghaladó mennyiség üzemi köztes alkoholtermék raktárban való tárolásához legalább 1000 m2 alapterületű raktárhelyiség, illetve a raktárban számítógépes raktár-gazdálkodási rendszer működtetése szükséges, továbbá a köztes alkoholtermék tároló adóraktár esetében nyújtandó jövedéki biztosítékot is teljesíteni kell.
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az emberi fogyasztásra - állapotuk vagy koruk miatt - alkalmatlanná vált alkoholtartalmú italok jövedéki adóját visszatéríthessék. A jövedéki adótörvény e felhatalmazás alapján tartalmaz rendelkezéseket a köztes alkoholtermék adóraktár engedélyese számára. Az adó-visszaigénylési (-levonási) jogosultság igazolásához szükséges okmányok:
a) az adóraktár-engedélyes nevére kiállított, a jövedéki termék adóraktár-engedélyes által történt adózott beszerzését igazoló számla, vagy az adóraktár-engedélyes által a jövedéki termék adózottan történt értékesítéséről eredetileg kiállított számla és a szabadforgalomba bocsátást igazoló egyszerűsített kísérő okmány, valamint az adóraktár-engedélyes által kiállított helyesbítő számla, illetve stornó számla (kivéve ha a kitárolás az adóraktár-engedélyes által szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék a kiszállítást követő 72 órán belül teljes mennyiségében visszaszállításra kerül az adóraktárba az adásvételi ügylet meghiúsulása miatt, és a kiszállított jövedéki termékre kiállított egyszerűsített kísérő okmányt érvénytelenítésre kerül), vagy az adóraktár engedélyesének jövedéki engedélyes telephelyére a jövedéki termék adóraktárból történt kitárolását igazoló egyszerűsített kísérő okmány és a jövedéki engedélyes telephelyről történt visszaszállításról kiállított bizonylat;
b) a minőségi kifogás, illetve a lejárt szavatosság tényét és körülményeit tartalmazó, a visszaszállítást kezdeményező által készített jegyzőkönyv;
c) a jövedéki termék megsemmisítéséről felvett, 2 példányban elkészített jegyzőkönyv, melynek eredeti példánya a termékmérleg nyilvántartás mellékletét képezi, másodpéldánya a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv példánya;
d) a megsemmisítési jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell
1. a megsemmisítést ellenőrző hatósági felügyeletet ellátó vámszerv megnevezését;
2. a megsemmisítés helyét, idejét, módját és körülményeit;
3. a megsemmisített jövedéki termék megnevezését, mennyiségét, származásának igazolását, továbbá az adójeggyel ellátott dohánygyártmány esetében a dohánygyártmánnyal együtt megsemmisített adójegyek darabszámát, valamint általános forgalmi adó és jövedéki adó értékének olyan levezetését is, amely kétséget kizáróan alátámasztja az adó-visszaigénylés jogszerűségét mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében;
4. az adóraktár engedélyese által tett intézkedéseket;
5. a jelenlévők aláírását, bélyegzőlenyomatát.
Adómentes felhasználás
Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi Irányelv az alkoholtartalmú jövedéki termékek tekintetében bizonyos esetekben egyfelől kötelezi a tagállamokat a jövedéki adó alóli mentesítésre, másfelől a mentesítésre csupán lehetőséget biztosít.
Az Irányelv szerint kötelező a jövedéki adófizetési kötelezettség alól mentesíteni, az Irányelv hatálya alá tartozó alkoholokat, amelyeket:
a) olyan alkohol formájában forgalmazzák, amelyet valamely tagállam előírásainak megfelelően teljesen denaturálnak;
b) a tagállam előírásainak megfelelően denaturálják és emellett bármilyen, nem emberi fogyasztásra való termék előállítására használják fel;
c) ecet előállítására használják;
d) gyógyszerek előállítására használják;
e) 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalommal az alkoholmentes italok és élelmiszerek aromaanyagainak készítésére használják;
f) töltött vagy egyéb élelmiszerek előállítására közvetlenül vagy félkész termékek összetevőjeként használják, feltéve hogy az alkoholtartalom egyik esetben sem lépi túl a csokoládék esetében a termék 100 kilogrammjára számított 8,5 liter tiszta alkoholt, és az egyéb termékek esetében a termék 100 kilogrammjára számított 5 liter tiszta alkoholt.
Az Irányelv szerint a tagállamokra nézve nem kötelező, ugyanakkor mentesíthető a jövedéki adófizetési kötelezettség alól, az Irányelv hatálya alá tartozó olyan alkoholok, amelyek:
a) vizsgálati minták a szükséges gyártási próbákhoz vagy tudományos célokra;
b) tudományos kutatásra szolgálnak;
c) egészségügyi célokat szolgálnak kórházakban és gyógyszertárakban;
d) gyártási eljáráshoz kerülnek felhasználásra, feltéve hogy a végtermék nem tartalmaz alkoholt;
e) nem jövedéki termék előállításához használják fel.
A jövedéki adótörvény általánosságban véve lehetőséget biztosít mind az alkoholtermékek, mind pedig az egyéb - tág értelemben az alkoholok közé sorolt - alkoholt tartalmazó italok, termékek, így a köztes alkoholtermékek (továbbá a borok, sörök és pezsgők) adómentes célú felhasználására is.
A köztes alkoholtermék adómentesen felhasználható
a) gyógyszeripari;
b) élelmiszeripari;
c) vegyipari- és kozmetikai ipari céllal.
A gyógyszeripari célú adómentes felhasználás termékkörhöz (valamennyi alkoholtartalmú jövedéki termékhez) rendelten, de valamennyi tagállam számára kötelező érvénnyel bíró mentesítési cél, amely biztosítja az adómentességet az alkoholterméknek (ideértve az alkoholtartalmú termékeket is) a forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerek, valamint a nyilvántartásba vett, de gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények (ide értve a szájon át fogyasztható alkoholtartalmú termékek esetében 40 ml-t meg nem haladó összes napi fogyasztási dózisnak megfelelő összetételben előállított készítményeket is), továbbá a gyógyszeranyagok, gyógyszeripari intermedierek engedéllyel végzett ipari előállítása (utóbbiakba beleértve e termékek gyártóberendezéseinek a technológiai előírásokban rögzített tisztítási eljárásához való felhasználást is) tekintetében.
Az élelmiszeripari célú adómentes felhasználás szintén termékkörhöz (továbbra is valamennyi alkoholtartalmú jövedéki termékhez) rendelt, és valamennyi tagállam számára kötelező érvénnyel bíró mentesítési cél az élelmiszeripari felhasználás, amely nem lehet az élvezeti célokat szolgáló alkoholtermékek (szeszesitalok, párlatok) előállítása. Az élelmiszeripari céllal a köztes alkoholtermék adómentesen felhasználható
a) ecet;
b) élelmiszerek;
c) 1,2 térfogatszázaléknál nem magasabb alkoholtartalmú italok aromáinak;
d) egyéb, a 1302 19 30, a 2106 90 20 és a 3302 vámtarifaszám alá tartozó más aromák;
e) a legfeljebb 8,5 liter tisztaszesz/100 kg alkoholtartalmú csokoládék alapanyagát képező alkoholos gyümölcs;
f) a legfeljebb 5 liter tisztaszesz/100 kg alkoholtartalmú más élelmiszerek
előállításához.
A vegyipari-, illetve kozmetikai célú adómentes felhasználás során jellemzően denaturálva - kivételes esetben a denaturálás mellőzésével - szolgálják az adómenetes cél teljesülését az alkohol tartalmú termékek.
Az élelmiszeripari adómentes üzemekben - például aromák és ecet, valamint csokoládé gyártásához - valamennyi alkoholtartalmú jövedéki termék (azaz a tágan értelmezett alkoholok) felhasználása jellemző lehet, míg az egyéb, gyógyszeripari-, vegyipari- vagy kozmetikai adómentes üzemekben tisztán a szűken értelmezett alkoholtermékek felhasználása jellemző, bár a jövedéki szabályozás nem zárja ki az utóbbi lehetőséget sem.
Az adómentesen beszerzett jövedéki termék, jelen esetben köztes alkoholtermék felhasználásának a célja lehet új termék előállítása, vagy valamilyen, az adott gazdálkodó alaptevékenységéhez kapcsolódó másodlagos felhasználás. Ennek megfelelően megkülönböztethető a kizárólag felhasználási célú, illetve előállítási célú működése az adómentes felhasználást végző üzemnek.
Az adómentes felhasználó köteles lehetővé tenni a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv ellenőrzéssel megbízott képviselőjének az üzem- és raktárhelyiségbe történő belépést, az adózatlan jövedéki termékkészlet és az annak felhasználásával előállított termék mennyiségének megállapítását és a gyártási eljárás ellenőrzését, ezért már a keretengedély megszerzésére irányuló eljárás során a kérelmezőnek meg kell adnia
a) a köztes alkoholtermék felhasználási célját, módját;
b) ha a köztes alkoholtermék az új termék részévé válik (azaz új termék előállítása a cél), a köztes alkoholtermék előállított termékenkénti felhasználási arányszámát;
c) egyéb, nem kizárólagos felhasználási cél esetén a felhasználás mennyiségének levezetését, a technológiai folyamat leírásával, műszaki és egyéb adatokkal alátámasztva;
d) legfeljebb egyéves időtartamra igényelt mennyiségét és a felhasználásával előállításra kerülő termék várható mennyiségét, az üzem gyártási kapacitását.
Bár az alkoholtartalmú italok esetében nem jellemző, de a jövedéki adótörvény lehetőséget biztosít rá, ezért meg kell említeni, hogy a vegyipari-, kozmetikai célú felhasználás esetében a felhasznált jövedéki terméket denaturálni kell, kivéve ha a részleges denaturálásra technológiai, műszaki, egészségügyi szempontok miatt nem kerülhet sor. Az engedélyezési eljárás során a kérelem benyújtásakor nyilatkozni kell, hogy a részleges denaturálásra jogszabályban meghatározott módok közül melyiket kívánják alkalmazni, illetve amennyiben a részleges denaturálásra az említett okoknál fogva nem kerülhet sor, úgy a denaturálás mellőzésének szakmai indokolását és arról a felhasználás szerint illetékes szakmai szövetség nyilatkozatát kell a keretengedély iránti kérelemhez csatolni. A denaturálás mellőzésének indokoltságát az engedélykérelem elbírálása során független szakértő bevonásával ellenőrizheti a vámszerv.
A felhasználási célú működés keretében adómentesen beszerzett jövedéki termék készletváltozása, különösen annak csökkenése általában nem mérhető, míg az előállítási célú működés keretében adómentesen beszerzett jövedéki termék készletváltozása - figyelemmel arra, hogy a működés megadott felhasználási arányszámok alapján történik - mérhető. Ennek megfelelően a köztes alkoholtermék mind előállítási céllal (felhasználási arányszám megadásával), mind pedig felhasználási céllal (felhasználási arányszám megadása nélkül) hasznosítható adómentesen.
XV. Fejezet
DOHÁNYGYÁRTMÁNY
Termékmeghatározás
A dohányt a burgonyafélék ("Solanaceae") családjába tartozó "Nicotiana" fajtájú növény különböző változataiból nyerik.
A dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusítására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről szóló, 2001. június 5-i 2001/37/EK európai parlamenti és tanácsi Irányelv meghatározásában a dohánytermék olyan termék, amelyet dohányzás, tubákolás, szopogatás vagy rágás céljából gyártanak, még abban az esetben is, ha csupán részben tartalmaz dohányt, akár géntechnológiával módosított formában, akár nem.
A dohánytermékek csoportján belül el kell különíteni az adóügyi értelemben vett dohánygyártmányokat az egyéb dohánytermékektől.
A dohánygyártmányokra vonatkozó nemzeti jövedéki szabályozás kereteit a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK Irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, a Tanács 2008. december 16-i 2008/118/EK számú Irányelve szolgáltatja, amely - a belső piac megfelelő működésének érdekében - általános rendelkezéseket állapít meg a jövedéki adóra vonatkozóan, amely közvetlen vagy közvetett módon a jövedéki termékek fogyasztását terheli. Az irányelv jövedéki termékként határozza meg a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27-i 95/59/EK többször módosított tanácsi Irányelv, a cigaretták adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/79/EGK többször módosított tanácsi Irányelv, valamint a cigarettán kívüli dohánygyártmányok adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/80/EGK többször módosított tanácsi Irányelv hatálya alá tartozó dohánygyártmányokat.
Az Európai Unió Tanácsa mivel számos különböző típusú dohánygyártmány létezik, amelyeket egymástól jellemzőik és felhasználási céljuk alapján különböztetnek meg, és mivel e dohánygyártmányok különböző típusait meg kell határozni, a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27-i 95/59/EK többször módosított tanácsi Irányelvben rendelkezik a dohánygyártmányok adóügyi értelemben vett termékmeghatározásáról. Az irányelv értelmében dohánygyártmánynak minősül a cigaretta, a szivar és a szivarka, valamint a fogyasztási dohány. Fogyasztási dohánynak minősül a cigaretták sodrására szánt finomra vágott dohány és az egyéb fogyasztási dohány. Az irányelv rendelkezik a dohánygyártmány típusainak részletes meghatározásáról, az alábbiak szerint.
Tulajdonságaik és a szokásos fogyasztói elvárások alapján a következő, dohányzásra alkalmas és kizárólag arra szánt dohányáruk minősülnek szivarnak és szivarkának:
a) természetes dohánylevelekből álló külső borítékkal rendelkező dohányrudak;
b) a kocsányozott keverékdohányból készült szivarbélből, valamint a szivar szokásos színével megegyező színű, regenerált dohánylevélből készült, és a terméket - adott esetben a füstszűrőt is beleértve, a szopókával ellátott szivaroknál azonban a szopóka kivételével - teljesen körülölelő, külső borítékból álló dohányrudak, amelyeknek darabsúlya - füstszűrő vagy szopóka nélkül - legalább 2,3 gramm és legfeljebb 10 gramm, valamint amelyeknek a hossztengely legalább egyharmadánál mért kerülete eléri a 34 millimétert.
Fenti meghatározástól eltérően Németország és Magyarország szabályozásában 2014. december 31-ig szivarnak és szivarkának minősülnek a következők (amennyiben azok meglévő állapotukban dohányzásra alkalmasak):
a) teljes egészében természetes dohányból készült dohányrúd;
b) dohányrúd természetes dohányból készült borítékkal;
c) tisztított keverékdohányból készült szivarbélből, valamint a terméket - megfelelő esetben a füstszűrőt is, szopókás szivaroknál azonban a szopókát nem beleértve - teljesen körülölelő, a szivar szokásos színével megegyező színű, regenerált dohánylevélből készült külső burkolólevélből és belső burokból álló sodrott dohányáru, amelynek darabsúlya - füstszűrő illetve szopóka nélkül - legalább 1,2 g, és amelynél a külső burkolólevél spirális irányban, legalább 30°-os hegyesszögben tekeredik fel a szivar hosszanti tengelyére;
d) tisztított keverékdohányból készült szivarbélből, valamint a szivar szokásos színével megegyező színű, regenerált dohánylevélből készült, és a terméket - megfelelő esetben a füstszűrőt is, hegyes végű szivaroknál azonban a szopókát nem beleértve - teljesen körülölelő külső burkolólevélből álló sodrott dohányáru, amelynek darabsúlya - füstszűrő illetve szopóka nélkül - legalább 2,3 g, és amelynek a hossztengely legalább egyharmadánál mért kerülete eléri a 34 mm-t.
Cigaretta a következő:
a) dohányrúd, amely meglévő állapotában dohányzásra alkalmas, és nem minősül szivarnak vagy szivarkának;
b) dohányrúd, amelyet egy egyszerű, nem ipari eljárással cigarettapapírhüvelybe tolnak;
c) dohányrúd, amelyet egy egyszerű, nem ipari eljárással cigarettapapírlappal körbevesznek.
A jövedéki adó szempontjából az előzőekben említett dohányrudat (cigaretta) két darab cigarettának kell tekinteni, amennyiben füstszűrő és szopóka nélkül 8 cm-nél hosszabb, de 11 cm-nél rövidebb; három darab cigarettának kell tekinteni, amennyiben füstszűrő és szopóka nélkül 11 cm-nél hosszabb, de 14 cm-nél rövidebb, és így tovább.
Fogyasztási dohány a következő:
a) vágott vagy másképpen feldarabolt, tömbökbe csavart vagy préselt dohány, amely további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas;
b) kiskereskedelmi értékesítésre felkínált dohánytörmelék, amely nem tartozik a fentiek alá, és dohányzásra alkalmas. "Dohánytörmeléknek" kell tekinteni a dohány feldolgozása és a dohánytermékek előállítása során keletkező dohánylevél-maradványokat és melléktermékeket.
Cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohánynak tekintik a fogyasztási dohányt, amelyben a dohányrészecskék több mint 25 tömegszázalékát kisebb, mint 1,5 milliméter szélességűre vágták. A tagállamok azt a fogyasztási dohányt is cigaretta gyártására szánt finomra vágott dohánynak tekinthetik, amelyben a dohányrészecskék több mint 25 tömegszázalékát legalább 1,5 milliméter szélességűre vágták, és amelyet cigaretta sodrására szolgáló dohányként adtak el, illetve szándékoznak eladni.
A jövedéki adótörvény hatálya alá tartozó dohánygyártmány-termékkategóriák a vonatkozó uniós jogi aktusoknak megfelelően, az utalt irányelvekkel összhangban kerültek meghatározásra.
A nem jövedéki szempontú dohánytermékek meghatározásáról hazánkban a dohánytermékek gyártásáról, forgalmazásáról és ellenőrzéséről szóló 102/2005. (X. 31.) FVM rendelet rendelkezik, mely a tagállamoknak a dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusítására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről szóló, 2001. június 5-i 2001/37/EK európai parlamenti és tanácsi Irányelvnek való megfelelést szolgálja.
A rendelet elkülöníti a dohányzásra szánt dohánytermékeket a füst nélküli dohánytermékektől.
Dohányzásra szánt dohánytermékeknek a fentebb ismertetett - a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27-i 95/59/EK többször módosított tanácsi Irányelvben meghatározott - termékek minősülnek.
Füst nélküli dohánytermékek:
a) rágásra szolgáló dohánytermék: a formázott rágódohány,
b) tüsszentésre szolgáló dohánytermék: a por alakú burnót,
c) szájon át fogyasztott dohánytermék: a dohányzásra, illetve rágásra szánt termékeken kívül minden szájon át való használatra szánt, teljes egészében vagy részben dohányból készült, porított vagy szemcsés, illetve e két forma bármely kombinációja révén előállított termék, különösen a zacskóban vagy likacsos szerkezetű zacskóban, valamint az élelmiszerhez hasonló formában kiszerelt termék.
A füst nélküli dohánytermékek nem minősülnek jövedéki terméknek.
A dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27-i 95/59/EK többször módosított tanácsi Irányelv rendelkezései értelmében azokat a termékeket, amelyek részben tartalmaznak dohánytól eltérő anyagokat is, de egyébként megfelelnek a rögzített követelményeknek, szivarnak, illetve szivarkának kell tekinteni. Cigarettának és fogyasztási dohánynak tekintik az olyan termékeket, amelyek teljesen vagy részben dohánytól eltérő anyagokat tartalmaznak, de egyébként megfelelnek a rögzített követelményeknek.
Az uniós irányelvekkel való teljes összhang megteremtése érdekében változik a dohánygyártmányok definíciója. A törvény a hazai piacon is jelen lévő olyan termékeket von a dohánygyártmányok körébe, s ezáltal a jövedékiadó-köteles és adójeggyel ellátandó körbe, amelyek dohányt részben vagy egyáltalán nem tartalmaznak, de egyébként megfelelnek a dohánygyártmányok leírásának. (Ilyen termék például a vízipipadohány.)
A dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27-i 95/59/EK többször módosított tanácsi irányelv rendelkezései értelmében nem lehet dohánygyártmánynak tekinteni azon termékeket, amelyek nem tartalmaznak dohányt, és azokat kizárólag gyógyászati célra használják.
A szabályozás - ugyancsak az uniós irányelvvel való teljes összhang biztosítása céljából - rendelkezik arról is, hogy az egyébként az előbbi körbe sorolható dohánygyártmányok közül a dohányt egyáltalán nem tartalmazó azon termékeket, amelyeket kizárólagosan gyógyászati célra használnak fel, nem kell dohánygyártmánynak tekinteni, vagyis nem kell utánuk jövedéki adót fizetni, nem kell rájuk adójegyet alkalmazni. Gyógyászati célja csak az olyan terméknek lehet, amely gyógyhatású anyagot tartalmaz, és ennek igazolásaként a termék rendelkezik az illetékes hatóság (jelenleg az Országos Gyógyszerészeti Intézet) által kiadott forgalomba hozatali engedéllyel.
Adóalap, adómérték
A jövedéki adótörvény dohánygyártmányok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, a Tanács 92/79/EGK - a cigarettára vonatkozó - és a 92/80/EGK - cigarettán kívüli dohánygyártmányokra vonatkozó - Irányelvében (1992. október 19.), továbbá a Tanács 95/59/EK - a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló - Irányelvében (1995. november 27.) rögzített, és a 2002/10/EK és 2010/12/EU Irányelvek által többször módosított elveket követi.
A tételes adómérték alapjának mértékegysége a cigarettához igazodik, hiszen az egyéb dohánygyártmányok esetén csak százalékos - ad valorem - adómérték van érvényben, míg a Közösségben gyártott cigarettákra és a harmadik országokból behozott cigarettákra a vámokat is tartalmazó legmagasabb kiskereskedelmi ár alapján számított százalékos jövedéki adót és a termék egységére meghatározott tételes jövedéki adót kell kivetni. (Ettől eltérve a tagállamok a cigaretták értékarányos jövedéki adójának kiszámítási alapjából kizárhatják a vámokat.) A százalékos jövedéki adó mértékének és a tételes jövedéki adó összegének minden cigaretta esetén egyformának kell lennie.
A százalékos jövedéki adó komponens a cigaretta kiskereskedelmi árához rendel meghatározott arányú jövedéki adót, amely így a fogyasztott - vásárolt - cigaretta kiskereskedelmi eladási árától függ, viszont független a cigaretta mennyiségétől, így lényegében e komponens erőteljesebb növelésével - a tételes komponens enyhébb növelése mellett - a magasabb árfekvésű cigaretták adóterhének aránynövekedésével jár.
A tételes jövedéki adó komponens a cigaretta meghatározott mennyiségéhez rendel fix összegű jövedéki adót, amely a fogyasztott - vásárolt - cigaretta mennyiségétől függ, de független a cigaretta kiskereskedelmi árától, így lényegében e komponens erőteljesebb növelésével - a százalékos komponens enyhébb növelése mellett - az alacsonyabb árfekvésű cigaretták adóterhének aránynövekedésével jár.
Az ártól való függetlenség a tételes adómérték arányának növekedése esetén az állami bevételek biztosabb teljesülését és tervezhetőségét segíti elő. A 95/59/EK irányelv ebből a logikából fakadóan lehetőséget ad, hogy amennyiben szükséges, a cigarettákra kivetett jövedéki adó magában foglalhat egy minimum adókomponenst, feltéve, hogy az adózás vegyes szerkezetét és a jövedéki adó tételes összetevőjének tekintetében a lent meghatározott sávot szigorúan betartják.
A jövedéki adó tételes összetevőjének a cigarettákra vonatkozó teljes adóteher összegén belüli százalékarányát a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagár - "Weighted Average Price", WAP - alapján kell kiszámolni. A súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárat a forgalomba hozott cigaretták összértéke alapján kell kiszámítani, az összes adót tartalmazó kiskereskedelmi értékesítési ár és a szabadforgalomba bocsátott cigaretták teljes mennyiségének hányadosaként. Ezt az átlagárat minden évben legkésőbb március 1-jéig kell meghatározni, a megelőző naptári év valamennyi forgalomba hozatalra vonatkozó adatai alapján. 2013. december 31-ig a kivetett jövedéki adó tételes összetevője nem lehet annak a teljes adótehernek az 5 %-ánál alacsonyabb és 76,5 %-ánál magasabb, amely a következők együttes összege:
a) tételes jövedéki adó;
b) a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárra kivetett értékarányos jövedéki adó és
c) hozzáadottérték-adó (ÁFA).
2014. január 1-jétől az alsó határ 7,5 %-ra módosul. Magyarországon az áfa mértékéből - 25% - adódóan a tételes adókomponens nem kerülhet a megadott arány-határon kívülre. Elvi lehetőségként amennyiben egy tagállamban a cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárának változása miatt a jövedéki adónak a teljes adóteher százalékában kifejezett tételes összetevője kikerül ezen határok közül, az érintett tagállam a változás bekövetkeztének évét követő második év január 1-jéig tartózkodhat a tételes jövedéki adó összegének kiigazításától.
Cigaretta
A Tanács 92/79/EGK többször módosított Irányelvében előírt szabályoknak megfelelően a magyar jövedéki szabályozás is minimális fogyasztási adót alkalmaz a cigarettára. Ezt azokra az adókra kell alkalmazni, amelyeket a 72/464/EGK Irányelv alapján vetettek ki a cigarettára, és amelyek a következőkből állnak:a) egy, a termék egységére vetített tételes jövedéki adó;
b) egy, a legmagasabb kiskereskedelmi ár százalékában megállapított jövedéki adó;
c) egy, a kiskereskedelmi árral arányos hozzáadottérték-adó (ÁFA).
A cigarettára kivetett teljes jövedéki adó (tételes és ad valorem adó, a hozzáadottérték-adó nélkül) a forgalomba hozott cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárának legalább 57 %-a. Ez a jövedéki adó a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagártól függetlenül 1 000 darab cigarettára vonatkozóan legalább 64 Euro. Azok a tagállamok azonban, amelyek a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagár alapján legalább 101 Euro értékben állapítják meg az 1 000 darab cigarettára kivetett jövedéki adó mértékét, nem kötelesek megfelelni előírt 57 %-os követelménynek.
Az euróövezeten kívüli tagállamok miatt az egységes számítás érdekében a Bizottság évente egyszer közzéteszi az euro nemzeti pénznemekben megállapított értékét. A közzététel az október első munkanapján érvényes árfolyamokra vonatkozik és az Európai Unió Hivatalos Lapjában történik meg. Az így megadott átváltási rátát a következő naptári év január 1-jétől a teljes jövedéki adó összegeire kell alkalmazni. Az érvényben lévő árfolyam a 2010. október 1-jei, amely alapján 1 euro 273,85 forint.
Magyarországon a jövedéki törvényben meghatározott, ezer darabra vetített minimum 18 080 forintos adómérték átszámítva 66,02 Euro, tehát az értékminimum-előírást teljesíti, de a kiskereskedelmi átlagárra vonatkozó arányossági minimumot is teljesíteni kell, ami a magyar súlyozott kiskereskedelmi átlagár - 29 770 forint/ezer darab (2011. április 5.) - tekintetében 61,15%, tehát az előírt 57 % is teljesül.
2014. január 1-jétől a cigarettára kivetett teljes jövedéki adó a forgalomba hozott cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárának legalább 60 %-a. Ez a jövedéki adó a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagártól függetlenül 1 000 darab cigarettára vonatkozóan legalább 90 Euro. Azok a tagállamok azonban, amelyek a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagár alapján legalább 115 Euro értékben állapítják meg az 1 000 darab cigarettára kivetett jövedéki adó mértékét, nem kötelesek megfelelni a 60 %-os követelménynek. Ezen emelt előírások teljesítéséhez Bulgária, Észtország, Görögország, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Románia mellett Magyarország is 2017. december 31-ig tartó átmeneti időszakban részesül. Ebből következően a jövedéki adótörvény vonatkozó részének számszaki tartalma ennek függvényében fog változni az elkövetkezendő időszakban.
Amennyiben a cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárában változás következik be, és ezzel a teljes jövedéki adó a meghatározott szint alá csökken, a változás évét követő második év január 1-jéig kell a jövedéki adótörvény számszerű kiigazítását megtenni. A hatályos jövedékiadó-összegek azonban ebben az esetben is fenntarthatók, ha az euróban kifejezett jövedékiadó-összegek átváltása forintban kifejezve a jövedéki adó 5 %-ánál vagy 5 Euro-nál kisebb növekedését eredményezné, bármelyik is az alacsonyabb összeg.
Az uniós szabályozásban a súlyozott kiskereskedelmi átlagárhoz kötött szabályok korábban a legnépszerűbb árkategóriához - "Most Popular Price Category", MPPC - viszonyítottan voltak értelmezendők. Azon felül, hogy ez az értékkategória nem feltétlenül jellemezte pontosan a teljes cigarettapiacot és relatíve gyors és erőteljes mozgásokra volt képes, a folyamatos jövedéki adó- és árnövekedésből fakadóan a kategória egyre inkább az alacsony árfekvésű cigaretták felé tolódott el. A következmény a növekvő adómértékek mellett degresszíven, vagy egyáltalán nem bővülő jövedéki adóbevételt jelentett. Erre a tendenciára a súlyozott kiskereskedelmi ár kevésbé érzékeny, de egy árverseny állami bevételcsökkentő hatását így sem lehet kiküszöbölni. Ezért egyre inkább jellemzően megfigyelhető a tagállamok részéről a tételes adókomponens arányának lehetőségekhez mérten történő emelése. A magyar viszonyokra is megoldási lehetőséget kínáló módszer feltehetően meghatározza a jövedéki adótörvény vonatkozó részeinek fejlesztési irányát is a közeljövőben.
Egyéb dohánygyártmány
A Közösségben gyártott vagy a harmadik országokból importált dohánytermékek következő csoportjai a Tanács 92/80/EGK többször módosított Irányelvében meghatározott jövedékiadó-minimum alá tartoznak:a) a szivarok és a szivarkák;
b) a cigaretták sodrására szánt, finomra vágott dohány;
c) az egyéb fogyasztási dohány.
A tagállamok olyan jövedéki adót alkalmaznak, amely lehet:
a) vagy egy tételes adó, amelyet kilogrammonkénti, illetve a szivarok és szivarkák esetében vagylagosan adott darabszám szerinti összeggel határoznak meg;
b) vagy egy, valamennyi termék legmagasabb kiskereskedelmi ára alapján kiszámított értékarányos adó, amely árat a Közösségben letelepedett gyártók és a harmadik országokból importálók szabadon határoznak meg
c) vagy a kettő kombinációja, amely kombinálja az értékarányos összetevőt és a tételes összetevőt.
Azon esetekben, amikor a jövedéki adó értékarányos vagy kombinált, a tagállamok megszabhatják a jövedéki adó minimum összegét. A jövedéki adótörvény az egyéb dohánygyártmányok esetében csak értékarányos adót határoz meg, ekkor is alkalmazhat ugyanis a jövedéki bevételek viszonylagos biztonságát támogató minimum adóösszeget, illetve az értékarányos adóbeállítással a vonatkozó Irányelvben foglalt minimumokat is automatikusan, a piaci eseményektől függetlenül teljesíti.
Az Irányelvben rögzített általános jövedéki adó 2011. január 1-jétől legalább az alábbi mértékeknek, illetve minimumösszegeknek felel meg:
a) szivarok vagy szivarkák esetében a jövedéki adó aránya az összes adót tartalmazó - legmagasabb - kiskereskedelmi értékesítési ár 5 %-a, vagy 1 000 darabonként vagy kilogrammonként legalább 12 Euro;
b) a cigarettasodrásra szánt, finomra vágott fogyasztási dohányra kivetett teljes jövedéki adó a forgalomba hozott, cigarettasodrásra szánt, finomra vágott fogyasztási dohány súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárának legalább 40 %-a, vagy kilogrammonkénti összege legalább 40 Euro.
c) a cigarettasodrásra szánt, finomra vágott fogyasztási dohánytól eltérő - egyéb - fogyasztási dohányok esetében az összes adót tartalmazó kiskereskedelmi értékesítési ár 20 %-a vagy kilogrammonként 22 Euro.
Az euróövezeten kívüli tagállamok - így Magyarország - esetében az euró és a nemzeti valuta közti átváltási arány szintén az Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelenő október első munkanapján érvényes ráta, jelen esetben a 273,85 Forint/Euro. A fenti minimum-határoknak és -összegeknek a jövedéki adótörvényben meghatározott adómértékek az alábbi módon felelnek meg:
a) Szivarok vagy szivarkák esetében a jövedéki adó az összes adót tartalmazó - legmagasabb - kiskereskedelmi értékesítési ár 28,5 %-a, tehát az unió előírásának megfelel.
b) A cigarettasodrásra szánt, finomra vágott fogyasztási dohányra kivetett jövedéki adó a forgalomba hozott, cigarettasodrásra szánt, finomra vágott fogyasztási dohány kiskereskedelmi értékesítési árának 52 %-a, de kilogrammonkénti összege legalább 29,06 Euro. Az irányelvben szereplő minimum-adóarányt teljesíti, de a vagylagos tételes minimum alatti a hazai minimumadó.
c) A cigarettasodrásra szánt, finomra vágott fogyasztási dohánytól eltérő - egyéb - fogyasztási dohányok esetében az összes adót tartalmazó kiskereskedelmi értékesítési ár 32,5 %-a vagy kilogrammonként 29,06 Euro. Teljesül az irányelv.
A finomra vágott dohány esetén a minimum összegek eltérése annak fényében jelentős, hogy a közösségi szabályozás a cigaretta és az egyéb dohánygyártmányok adójának közelítése érdekében a következő évekre a finomra vágott fogyasztási dohányra vonatkozó minimum-előírások ütemes módosítását irányozta elő.
a) 2013. január 1-jétől a cigarettasodrásra szánt, finomra vágott fogyasztási dohányra kivetett teljes jövedéki adó (tételes és/vagy ad valorem adó, a hozzáadottérték-adó nélkül) a forgalomba hozott, cigarettasodrásra szánt, finomra vágott fogyasztási dohány súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárának legalább 43 %-a, vagy kilogrammonkénti összege legalább 47 Euro.
b) 2015. január 1-jétől a vonatkozó előírások rendre 46 %, vagy 54 Euro,
c) 2018. január 1-jétől 48 %, vagy 60 Euro,
d) 2020. január 1-jétől pedig 50 %, vagy 60 Euro.
A hazai szabályozás a 2020. évi előírásoknak is megfelel.
|
DOHÁNYGYÁRTMÁNY JÖVEDÉKI ADÓMÉRTÉKEK ALAKULÁSA (1998-2011) |
||||||||
|
IDŐSZAK |
CIGARETTA |
SZIVAR, SZIVARKA |
FOGYASZTÁSI DOHÁNY |
|||||
|
EGYÉB |
FINOMRA VÁGOTT |
|||||||
|
TÉTELES (Ft/1000db) |
%[a] |
MINIMUM (Ft/1000db) |
% |
% |
MINIMUM (Ft/kg) |
% |
||
|
1998. január 1-jétől augusztus 31-ig |
1 725 |
75 |
- |
55 |
55 |
- |
55 |
|
|
1998. szeptember 1-jétől december 31-ig |
1 950 |
17 |
- |
25 |
25 |
- |
25 |
|
|
1999. január 1-jétől december 31-ig |
2 300 |
17 |
- |
25 |
25 |
- |
25 |
|
|
2000. január 1-jétől december 31-ig |
2 645 |
17 |
- |
25 |
25 |
- |
26 |
|
|
2001. január 1-jétől december 31-ig |
3 040 |
17 |
- |
25 |
25 |
- |
27 |
|
|
2002. január 1-jétől augusztus 11-ig |
3 435 |
17 |
- |
25 |
25 |
- |
28 |
|
|
2002. augusztus 12-étől december 31-ig |
4 200 |
18 |
- |
25 |
25 |
- |
32 |
|
|
2003. január 1-jétől március 31-ig |
4 200 |
18 |
- |
25 |
25 |
- |
32 |
|
|
2003. április 1-jétől december 31-ig |
4 950 |
20 |
- |
25 |
25 |
- |
33 |
|
|
2004. január 1-jétől december 31-ig |
6 450 |
23 |
10 380 |
25 |
25 |
- |
3 500 |
47 |
|
2005. január 1-jétől december 31-ig |
6 450 |
23 |
11 220 |
25 |
25 |
- |
3 625 |
47 |
|
2006. január 1-jétől augusztus 31-ig |
6 880 |
27 |
12 630 |
28,5 |
32,5 |
4 170 |
52 |
|
|
2006. szeptember 1-jétől december 31-ig |
7 240 |
27,5 |
13 090 |
28,5 |
32,5 |
4 320 |
52 |
|
|
2007. január 1-jétől március 31-ig |
7 240 |
27,5 |
13 090 |
28,5 |
32,5 |
4 320 |
52 |
|
|
2007. április 1-jétől augusztus 31-ig |
7 420 |
27,75 |
13 730 |
28,5 |
32,5 |
4 530 |
52 |
|
|
2007. szeptember 1-jétől december 31-ig |
7 600 |
28 |
13 965 |
28,5 |
32,5 |
4 610 |
52 |
|
|
2008. január 1-jétől március 31-ig |
7 600 |
28 |
13 965 |
28,5 |
32,5 |
4 610 |
52 |
|
|
2008. április 1-jétől augusztus 31-ig |
7 800 |
28,2 |
14 460 |
28,5 |
32,5 |
5 055 |
52 |
|
|
2008. szeptember 1-jétől december 31-ig |
8 050 |
28,3 |
14 875 |
28,5 |
32,5 |
5 545 |
52 |
|
|
2009. január 1-jétől június 30-ig |
8 265 |
28,3 |
15 175 |
28,5 |
32,5 |
6 070 |
52 |
|
|
2009. július 1-jétől december 31-ig |
8 405 |
28,3 |
16 000 |
28,5 |
32,5 |
6 720 |
52 |
|
|
2010. január 1-jétől december 31-ig |
9 350 |
28,3 |
17 330 |
28,5 |
32,5 |
7 280 |
52 |
|
|
2011. január 1-jétől |
9 750 |
28,4 |
18 080 |
28,5 |
32,5 |
7 960 |
52 |
|
[a] a kiskereskedelmi ár százalékában
Együttműködve a tagállamokkal, az Európai Bizottság létrehozta és rendszeresen közzéteszi az ún."excise duty table"-t, mely a 27 EU tagállam hatályos adómértékeit mutatja. Célja, hogy naprakész információkat biztosítson a tagállamok számára az általuk alkalmazott jövedéki adómértékekről alkoholtermékek, energiatermékek, illetve dohánygyártmányok vonatkozásában. Ezzel a tagállamok rendszeresen tájékoztatják a Bizottságot az érintett adómértékekben bekövetkezett változásokról, a Bizottság pedig évente két alkalommal publikálja a felülvizsgált táblázatokat.
A cigaretta tételes adómértéke ezer darabra vetítve kerül törvényi meghatározásra. Ezért fontos, hogy a mértékegységként megadott "darab" egyértelmű legyen, és ne adjon lehetőséget a jövedéki adó tényleges összegét csökkentő visszaélésekre. Ennek érdekében a jövedéki adótörvény átveszi a 95/59/EK tanácsi irányelvben meghatározott, cigarettahosszra vonatkozó szabályozást, mely szerint 9 centiméternél hosszabb cigarettát kettő darabnak kell tekinteni, a 18 (2 x 9) centiméternél hosszabbat három darabnak és így tovább. Ezeken az értékeken a 2010/12/EU rendelet szigorított, amit a jelenleg érvényben levő jövedéki adótörvény szintén átvett.
A dohánygyártmányok áfája az általános áfa-fizetési szabályokkal ellentétben a jövedéki adóval azonnal teljes mértékben megfizetésre vagy fizetési kötelezettség alá kerül, még mielőtt az értékesítés megtörténik. Ezért a teljes kiskereskedelmi árból visszafelé kell számolni az áfa mértékét, vagyis azt a százalékértéket kell tekinteni, amit általában a (fogyasztói) ár áfatartalom-jelölésére használnak. A jövedéki szabályozás konkrét esetében a dohánygyártmányok áfája 25 százalék, vagyis a teljes kiskereskedelmi eladási ár 20 százalék áfát tartalmaz.
A kiskereskedelmi eladási ár dohánygyártmány százalékos adóalap-funkciója mellett a dohánygyártmányok értékmeghatározásában is fontos szerepet játszik - pl. elkövetési érték meghatározója a jövedéki eljárásokkal összefüggő jogsértő cselekmények elbírálása során. Ezért kiemelten fontos tisztázni, hogy mi értendő "kiskereskedelmi eladási ár" kifejezés alatt.
A belföldön szabadforgalomba bocsátott dohánygyártmányok értéke az adójegyen feltüntetett, az adót és az általános forgalmi adót is tartalmazó ár - kiskereskedelmi eladási ár -, melyet a törvényben nevesített adójegy-felhasználók határoznak meg az adójegy igénylésekor. Adójegynek kizárólag a Kiemelt Ügyek és Adózók Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága által az említett adójegy felhasználók rendelkezésére bocsátott, eredeti hatósági bélyegek minősülnek.
A kiskereskedelmi eladási ár megállapítása során figyelemmel kell lenni az adófizetési kötelezettség esedékessé válásának időpontjára, jogellenes előállítás, illetve belföldi forgalomba hozatal esetén a jogellenes magatartás tanúsításának időpontjára, ha pedig ez nem állapítható meg, a hatóság tudomására jutásának időpontjára. Figyelemmel kell lenni továbbá az előírt minimális adótartalomra is, mely nem lehet alacsonyabb az ezer darabonként, illetve kilogrammonként megállapított, fogyasztói csomagonkénti kiszerelési egységére vetített minimális adótartalomnál.
Tehát ha a dohánygyártmány szabályos adójeggyel van ellátva, akkor a kiskereskedelmi eladási ár megállapítása adott. Ha azonban adójeggyel el nem látott dohánygyártmányok - ideértve a más tagállam adójegyével ellátott, illetve harmadik országban valamilyen, a kiskereskedelmi eladási árat nem tartalmazó hatósági bélyeggel ellátott, valamint a hamis, hamisított, jogtalanul szerzett, vagy hasonló módon jogellenesen felhasznált jelzéssel ellátott dohánygyártmányokat is - kiskereskedelmi eladási árának meghatározását kell elvégezni, akkor az első eldöntendő kérdés, hogy az adott dohánygyártmányt forgalmazzák-e Magyarországon. Ha igen, akkor értékmeghatározáskor elsődlegesen az ezen termékválasztékra a vámhatóság által legutoljára kiadott adójegyen feltüntetett, az adót és az általános forgalmi adót tartalmazó ár a mérvadó.
Amennyiben a kérdéses márka- és választékjelzésű dohánygyártmányt belföldön nem forgalmazzák, a dohánygyártmány kiskereskedelmi eladási árának meghatározása a dohánygyártmány eredetének jellegétől függ.
Eredet jellege szerint
a) tagállamból belföldre behozott, a Közösségi Vámkódex alapján közösségi árunak minősülő, illetve
b) harmadik országból belföldre behozott, a Közösségi Vámkódex alapján közösségi árunak nem minősülő
dohánygyártmányok különböztethetők meg.
Közösségi árunak minősülnek azok a dohánygyártmányok, melyek a dohánygyártmány csomagolásán feltüntetett jelzések alapján az Európai Unió valamely tagállamában legálisan kerültek előállításra és forgalmazásra.
Amennyiben a dohánygyártmány az adott tagállam kiskereskedelmi árat tartalmazó adójegyével vannak ellátva, vagy a tagállam nemzeti szabályozásából adódóan adójeggyel nincsen ellátva, de a dohánygyártmány zárjegye, csomagolása tartalmazza a kiskereskedelmi eladási árat, akkor a dohánygyártmány szabadforgalomba bocsátás helye szerinti tagállamban megállapított kiskereskedelmi eladási árának az adott tagállamban a szabadforgalomba bocsátás időpontjában érvényben lévő adók - jövedéki adó és általános forgalmi adó - levonásával megállapított adóalap belföldi adókkal - jövedéki adóval és általános forgalmi adóval - növelt értéke képezi a kiskereskedelmi eladási árat.
Ha a tagállam nemzeti szabályozásából adódóan a dohánygyártmány a kiskereskedelmi eladási ármegjelölést nem tartalmazza, akkor a szokásos piaci ár alapján kerül megállapításra a kiskereskedelmi eladási ár.
Nem közösségi árunak minősülnek azok a dohánygyártmányok, amelyek a fenti hatósági adóügyi jelzésekkel és ármegjelölésekkel nem rendelkeznek, illetve a csomagolásukon feltüntetett jelzések alapján vélelmezhető, hogy azok nem az Európai Unió valamely tagállamában kerültek előállításra és forgalmazásra - például a Közösségen kívüli gyártásra, forgalmazásra utaló szöveget tartalmaznak.
Jövedéki eljárás keretében a közösségi árunak nem minősülő dohánygyártmányok kiskereskedelmi eladási ár meghatározása az áfatörvény szerint történik: a kiskereskedelmi ár alapjaként a hatályos vámjogi rendelkezések szerint megállapított vámértéket kell figyelembe venni. A vámérték megállapítására a Közösségi Vámkódex, és az annak végrehajtásáról szóló 2454/92/EGK bizottsági rendelet előírásai alkalmazandók, a következők szerint:
a) Ügyleti érték-módszer. A dohánygyártmányhoz kapcsolható számla, vagy más bizonylat alapján állapítható meg. Amennyiben bizonylat nem áll rendelkezésre, vagy az áru beszerzésére bemutatott bizonylat nem hitelt érdemlő, úgy a fenti mód alkalmazására nincs lehetőség.
b) Azonos áru ügyleti értékének alapulvétele. Azonos áru alatt ugyanabban az országban előállított olyan terméket értünk, amelyek minden tekintetben megegyeznek az értékelendő áruval. A fenti módszer alkalmazására akkor van lehetőség, ha az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban sor került azonos áru Közösségbe irányuló exportjára.
c) Hasonló áru ügyleti értékének alapulvétele. Hasonló áru alatt ugyanabban az országban előállított olyan terméket értünk, amelyek nem minden tekintetben egyeznek meg az értékelendő áruval, de hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. Hasonló áruk alapján az ügyleti érték megállapítására az azonos árukra vonatkozó szabályok értelemszerű alkalmazásával kerül sor.
d) Egységár módszerének alkalmazása. A vámérték megállapítása a Közösségen belül a legnagyobb összmennyiségben értékesített, azonos vagy hasonló importált áru egységára alapján történik.
e) "Számított érték módszere" A vámérték megállapítására az importált áru előállításával, szállításával kapcsolatos költségek, illetve a Közösségbe irányuló exportra előállított, az értékelendő áruval azonos típusú vagy fajtájú áru eladásánál rendszerint jelentkező nyereség és általános költségek figyelembevételével kerül sor. A b)-e) alpontokban felsorolt módszerek alkalmazásának közös feltétele, hogy az értékelendő áruval azonos vagy hasonló, illetve azonos fajtájú vagy típusú áru a Közösségen belül értékesítésre kerüljön.
f) A "szabad értékelési módszer" alkalmazásával határozzuk meg a vámértéket, ha annak megállapítására az előzőekben felsorolt értékelési módszerek alapján nincs lehetőség. A vámérték meghatározása az importáló országban, jelen esetben a belföldön rendelkezésre álló adatok, illetve olyan ésszerű módszerek alapján történik, amelyek összhangban vannak a GATT Vámérték kedvezmény elveivel, rendelkezéseivel.
A fentiekben meghatározott módszerek alkalmazási sorrendje kötött, minden esetben azt a vámérték megállapítási metódust kell alkalmazni, mely legelsőként szóba jöhet. A vámérték megállapításnál az alpontokban felsorolt módszerek elvetését, illetve alkalmazását a hatósági döntés közlése során a határozatban indokolni kell.
Adójegy alkalmazása
A dohánygyártmányokra vonatkozó nemzeti jövedéki szabályozás kereteit a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK Irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, a Tanács 2008. december 16-i 2008/118/EK számú Irányelve szolgáltatja, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a jövedéki termékeket adózási célból adóügyi jelzéssel vagy nemzeti azonosító jellel lássák el, amikor szabad forgalomba bocsátásukra a területükön kerül sor. E jelzések és jelek használata azonban nem akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet. Az adóügyi jelzések vagy nemzeti azonosító jelek a kiadásuk szerinti tagállamban érvényesek. A tagállamok azonban kölcsönösen elismerhetik egymás jelzéseinek vagy jeleinek érvényességét.
A kettős adóztatás lehetőségének elkerülése érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a megszerzésükért kifizetett összeget vagy letett biztosítékot a jelzést kibocsátó tagállamnak vissza kell térítenie, el kell engednie vagy fel kell szabadítania, ha a jövedéki adót más tagállamban vetik ki és szedik be.
A visszaélések megelőzése érdekében az ilyen jelzéseket és jeleket kibocsátó tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy azok eltávolítását vagy megsemmisítését igazoló bizonyíték nyújtásához köthessék a visszatérítést, az elengedést vagy a felszabadítást.
A dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27-i 95/59/EK többször módosított tanácsi irányelv rendelkezései alapján a tagállamok által a dohánygyártmányokra kivetett jövedéki adó szerkezetét több lépésben kell összehangolni. Legkésőbb a végső fázisban össze kell hangolni a jövedéki adó beszedésének szabályait. A megelőző fázisokban a jövedéki adót alapvetően adójegyek útján szedik be. Ha a jövedéki adót adójegyek útján szedik be, a tagállamok kötelesek az adójegyeket a többi tagállam gyártója és forgalmazója számára is elérhetővé tenni. Ha a jövedéki adót más úton szedik be, a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy sem adminisztratív, sem technikai akadály ne befolyásolja ennek következtében a tagállamok közötti kereskedelmet.
A hazai szabályozás szerint a dohánygyártmányokat 1998. szeptember 1-jétől adójeggyel kell ellátni, amely megléte azt bizonyítja, hogy a dohánytermékeket terhelő általános forgalmi adó és jövedéki adó megfizetésre került. Az adójegyet a dohánygyártmányok szabadforgalomba bocsátását megelőzően kell felhelyezni és alkalmazni.
Annak érdekében, hogy az adójegy felhasználója - azaz a dohánygyártmány adóraktár engedélyese, importálója és a bejegyzett kereskedő - az adót előre meg tudja fizetni és az adójegy valójában igazolja az adó megfizetését, az adójegyen fel kell tüntetni az adó alapjául szolgáló adatokat, így például a kiskereskedelmi eladási árat, az adójeggyel ellátott dohánygyártmány fogyasztói csomagjában található mennyiséget. A fogyasztó azt az adójegyen feltüntetett kiskereskedelmi eladási árat fizeti meg, amely alapján az adó alanya az adót megfizette. A kiskereskedelmi eladási árat az adójegy-felhasználó határozza meg.
Az adójegy a rajta feltüntetett kiskereskedelmi eladási ár és mennyiség alapján számított jövedéki adónak, illetve általános forgalmi adónak megfelelő értékkel bír.
Az adójegyek fajtáit az adójegy igénylésére, visszavételére, alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló 14/1998. (IV. 30.) PM rendelet tartalmazza. A dohánygyártmányokon alkalmazható adójegyek fajtáját és választékát alapvetően a dohánygyártmányok fajtái határozzák meg.
Ennek megfelelően az adójegyek lehetnek:
a) cigaretta adójegy;
b) finomra vágott fogyasztásidohány-adójegy;
c) egyéb fogyasztásidohány-adójegy;
d) szivar adójegy a nem darabonként csomagolt szivarra;
e) szivar adójegy a darabonként csomagolt szivarra;
f) szivarka adójegy.
A cigaretta adójegy fekvő téglalap alakú, jobb oldalán Merkur embléma látható. Az adójegy egy sorszámot, a cigaretta darabszámát, kiskereskedelmi eladási árát, az adómérték kódját, valamint a "Cigaretta-adójegy" szöveget tartalmazza. Az adójegy bal oldali szélén kizárólag erre a célra gyártott, egyedi arculattal és védelmi elemekkel ellátott hologramfólia van elhelyezve.
Mérete 44 x 20 mm. Anyaga speciális, kizárólag erre a célra gyártott papír. Sorszáma egyszer háromkarakteres és egyszer kétkarakteres betűjelből és nyolc számból álló sorszám (XXX0000000XX0). A méretre vágott adójegyek 500-anként szalagozott kötegekben vannak kiszerelve. Az 500-as kötegek 25 000 darabonként dobozba rakva kerülnek csomagolásra oly módon, hogy az adójegyek a dobozt teljes terjedelmében kitöltsék.
A finomra vágott fogyasztásidohány-adójegy fekvő téglalap alakú, jobb oldalán Merkur embléma látható. Az adójegy egy sorszámot, a grammban feltüntetett mennyiséget, a kiskereskedelmi eladási árat, az adómérték kódját, valamint a "Finomra vágott fogyasztásidohány-adójegy" szöveget tartalmazza. Az adójegy bal oldali szélén kizárólag erre a célra gyártott, egyedi arculattal és védelmi elemekkel ellátott hologramfólia van elhelyezve.
Mérete: 44 x 20 mm. Anyaga speciális, kizárólag erre a célra gyártott papír. Sorszáma kétszer egykarakteres betűjelből és tíz számból álló sorszám (X000000000X0). A méretre vágott adójegyek 100-anként vagy 500-anként szalagozott kötegekben vannak kiszerelve. A 100-as kötegek 5000 darabonként, az 500-as kötegek 25 000 darabonként dobozba rakva kerülnek csomagolásra oly módon, hogy az adójegyek a dobozt teljes terjedelmében kitöltsék.
Az egyéb fogyasztásidohány-adójegy fekvő téglalap alakú. Az adójegy jobb oldalán Merkur embléma látható. Az adójegy egy sorszámot, a fogyasztási dohány grammban feltüntetett mennyiségét, kiskereskedelmi eladási árát, az adómérték kódját, valamint az "Egyéb fogyasztásidohány-adójegy" szöveget tartalmazza. Az adójegy bal oldali szélén kizárólag erre a célra gyártott, egyedi arculattal és védelmi elemekkel ellátott hologramfólia van elhelyezve.
Mérete: 44 x 20 mm. Anyaga speciális, kizárólag erre a célra gyártott papír. Sorszáma háromszor egykarakteres betűjelből és kilenc számból álló sorszám (X0X0000000X0). A méretre vágott adójegyek 100-anként vagy 500-anként szalagozott kötegekben vannak kiszerelve. A 100-as kötegek 5000 darabonként, az 500-as kötegek 25 000 darabonként dobozba rakva kerülnek csomagolásra oly módon, hogy az adójegyek a dobozt teljes terjedelmében kitöltsék.
A szivar adójegy a nem darabonként csomagolt szivarra fekvő téglalap alakú, jobb oldalán Merkur embléma látható. Az adójegy egy sorszámot, a szivar kiskereskedelmi eladási árát, az adómérték kódját, valamint a "Szivaradójegy" szöveget tartalmazza. Az adójegy bal oldali szélén kizárólag erre a célra gyártott, egyedi arculattal és védelmi elemekkel ellátott hologramfólia van elhelyezve.
Mérete: 44 x 20 mm. Anyaga speciális, kizárólag erre a célra gyártott papír. Sorszáma egyszer kétkarakteres betűjelből és egyszer egykarakteres betűjelből, valamint kilenc számból álló sorszám (0XX0000000X0). A méretre vágott adójegyek 100-anként vagy 500-anként szalagozott kötegekben vannak kiszerelve. A 100-as kötegek 5000 darabonként, az 500-as kötegek 25 000 darabonként dobozba rakva kerülnek csomagolásra oly módon, hogy az adójegyek a dobozt teljes terjedelemben kitöltsék.
A szivar adójegy a darabonként csomagolt szivarra két téglalap alakú füllel ellátott, fekvő ellipszis alakú öntapadós, kizárólag erre a célra gyártott, egyedi arculattal és védelmi elemekkel ellátott hologramfólia. Az adójegyen a "Szivaradójegy" szöveg az ellipszis felső vonalán, az adómérték kódja az ellipszis alsó vonalán, míg az ellipszis közepén a sorszám és a kiskereskedelmi eladási ár található.
Mérete: Az adójegy teljes hossza 72 mm, az ellipszis hossza 42 mm, legnagyobb szélessége 18 mm, a fül szélessége 11 mm. Anyaga speciális, kizárólag erre a célra gyártott öntapadós hologramfólia. Sorszáma egyszer kétkarakteres betűjelből és egyszer egykarakteres betűjelből, valamint kilenc számból álló sorszám (XX00000000X0). Egységenként 50 darab ív, ívenként 30 darab adójegy kerül csomagolásra, dobozba rakva.
A szivarka adójegy fekvő téglalap alakú. Az adójegy jobb oldalán Merkur embléma látható. Az adójegy egy sorszámot, a szivarka kiskereskedelmi eladási árát, az adómérték kódját, valamint a "Szivarka adójegy" szöveget tartalmazza. Az adójegy bal oldali szélén kizárólag erre a célra gyártott, egyedi arculattal és védelmi elemekkel ellátott hologramfólia van elhelyezve.
Mérete: 44 x 20 mm. Anyaga speciális, kizárólag erre a célra gyártott papír. Sorszáma kétszer egykarakteres betűjelből, valamint tíz számból álló sorszám (00X0000000X0). A méretre vágott adójegyek 100-anként vagy 500-anként szalagozott kötegekben vannak kiszerelve. A 100-as kötegek 5000 darabonként, az 500-as kötegek 25 000 darabonként dobozba rakva kerülnek csomagolásra oly módon, hogy az adójegyek a dobozt teljes terjedelemben kitöltsék.
A dohánygyártmányok adójegyén az adómérték változást az adómérték hatálybalépésének időpontját jelölő hat numerikus karakterből álló kódszámmal kell jelölni. A hat numerikus karakterből álló kódszám az adómérték hatálybalépése évének utolsó két számjelét, a hatálybalépés hónapjának két számjelét, valamint a hatálybalépés napjának két számjelét tartalmazza.
Az adójegyeket hamisítás elleni védelemmel kell ellátni. A védelem kialakításánál a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat szakvéleményét is figyelembe kell venni.
Az adójegy-felhasználó, azaz a dohánygyártmány adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő, illetve a dohánygyártmány importálója az adójegyeket az adójegy-megrendelésre a vámszerv által rendszeresített kérelem elektronikus úton való megküldésével rendeli meg a Kiemelt Adózók Vám- és Pénzügyőri Igazgatóságától (KAVIG). Az adómérték változásakor, az adómértékeknek megfelelően, valamint dohánygyártmány adóraktár engedélyese esetében, ha más tagállamban gyártásra kerülő dohánygyártmányra is rendel adójegyet, akkor a megrendelést külön-külön nyomtatványon kell benyújtani.
Adójegy igénylést az nyújthat be, aki dohánygyártmány adóraktári engedéllyel vagy dohánygyártmány más tagállamból való behozatalára jogosító bejegyzett kereskedői engedéllyel vagy dohánygyártmány importálására jogosító jövedéki engedéllyel rendelkezik.
Az adójegyet a dohánygyártmány szabadforgalomba bocsátását megelőzően kell felhelyezni, a fizetési kötelezettség az adójegy átvételének időpontjában beáll, vagyis az adójegy kiadásának pillanatában kvázi előre vagy - fizetési kötelezettség halasztása esetén - meghatározott időn belül a termék után fizetendő adót leróják. Ez azt jelenti, hogy a dohánygyártmányt terhelő valamennyi adó (jövedéki adó és általános forgalmi adó) teljes összegben megfizetésre kerül a forgalmazás első fázisában.
Az adójegy-felhasználónak a fizetési kötelezettségét az erre a célra kialakított bevételi számlára kell teljesíteni. Amennyiben az adójegy átvételét megelőzően megfizetett összeg meghaladja az átvett adójegyek alapján keletkezett fizetési kötelezettséget, a különbözetet a KAVIG az adójegy-felhasználó kérésének megfelelően köteles 8 napon belül az adójegy-felhasználó által megjelölt fizetési számlára visszautalni, vagy az adójegy-felhasználó következő adójegy-rendelésének teljesítése során beszámítani.
Az adójegy-felhasználó az adójegy megrendelésekor nyilatkozik arról, hogy az adójegy átvételével keletkező fizetési kötelezettsége teljesítésére kér-e halasztást.
Az adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és az importáló a fizetési kötelezettség halasztására akkor jogosult, ha biztosítékot nyújt.
Ha a dohánygyártmány adóraktár engedélyese fizetési halasztást kér és adójegy megrendelése a rendelkezésére álló gyártási kapacitás alapján aránytalanul nagy mennyiségre vonatkozik, a KAVIG a megalapozott igény feletti adójegyek kiadását csak ezen adójegyek adóértékére megállapított fizetési kötelezettség előzetes teljesítése esetén engedélyezi.
A bejegyzett kereskedő adójegy-megrendelésére, továbbá a dohánygyártmány adóraktár engedélyes más tagállamban gyártásra kerülő dohánygyártmányhoz benyújtott adójegy-megrendelésére a fizetési kötelezettség halasztása mellett a KAVIG meghatározott mértékig engedélyezi a tárgyhóban az adójegyek kiadását. A bejegyzett kereskedő részére legfeljebb az egy hónap alatt ténylegesen átvételre kerülő adójegyek utáni fizetési kötelezettség szerinti, rendelkezésre álló jövedéki biztosítéka, illetve az adóraktári adójegy-felhasználó részéreaz egy hónap alatt ténylegesen átvételre kerülő adójegyek utáni fizetési kötelezettség szerinti, rendelkezésre álló külön jövedéki biztosítéka mértékéig engedélyezi - figyelemmel a szállítási jövedéki biztosíték nyújtásának feltételeire is - a tárgyhóban az adójegyek kiadását.
A dohánygyártmány adóraktár engedélyesének és a bejegyzett kereskedőnek az adójegyekről adójegyfajták, ezen belül kiskereskedelmi eladási árak szerinti bontásban nyilvántartást kell vezetni, mely alapján havonta elszámolást kell készíteni a tárgyhót követető hó 20-ig. Ha az adójegy-felhasználó több adóraktárra, illetve a bejegyzett kereskedő több fogadóhelyre rendelkezik engedéllyel, az adóraktárankénti, illetve a fogadóhelyenkénti adójegy-nyilvántartások adatai alapján összesített elszámolást is kell készíteni.
Az adójegy-nyilvántartás alapján havonta készített elszámolásban fel kell tüntetni:
a) a tárgyhó első napján napján készleten lévő adójegy (nyitókészlet);
b) növekedésként az elszámolási időszakban átvett adójegy;
c) a vámszervhez visszaküldött megsemmisített, illetve elszámolt leírható adójegy;
d) a tárgyhó utolsó napján készleten lévő adójegy (zárókészlet);
e) a le nem írható adójegy;
f) a tárgyhóban szabadforgalomba került dohánygyártmányokon lévő adójegy
mennyiségét és adótartalmát.
A gyártás közben megsérült adójegyek elszámolása tételesen történhet. Tételes elszámolás esetén az adójegy-felhasználó a megsérült adójegyeket köteles azok darabjainak összerakásával gyűjtőívre felragasztani. A megsérült adójegy csökkentő tételként csak akkor fogadható el, ha a gyűjtőívre felragasztott darabból egyértelműen megállapítható az adójegy adóértéke. Egy gyűjtőívre csak az azonos fajtájú, azon belül azonos adóértékű adójegyek ragaszthatók fel. Egy gyűjtőívre legfeljebb 50 darab adójegyet lehet felragasztani.
A gyártás közben megsérült, gyűjtőívre felragasztott, a sérült adójegyeket a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv az adójegy-felhasználó jelenlétében az adóraktárban megsemmisíti. A megsemmisítésről a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv jegyzőkönyvet vesz fel. A felvett jegyzőkönyvben rögzíteni kell az adójegyek fajtáját, darabszámát és kiskereskedelmi árankénti általános forgalmi adó és jövedéki adó értékét, valamint a megsemmisítés módját.
A még fel nem ragasztott vagy a szabadforgalomba még nem bocsátott dohánygyártmányokon lévő adójegyeknek az adójegy-felhasználó érdekkörébe nem tartozó okból bekövetkező használhatatlanná válását, megsemmisülését az eseményt követően az adójegy-felhasználó köteles jegyzőkönyvben rögzíteni, a kivizsgálást megkezdeni, és a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez azonnal bejelenteni.
A cigaretta jövedékiadó-emelés előtti készletfelhalmozását korlátozó szabályok már 2000. előtt részét képezték a jövedéki jogszabályoknak.
A 2011. január 1-jén hatályba lépő jogszabályi módosítások bevezetésével a referencia-időszak meghosszabbodott, állandó referencia-időszak került bevezetésre, módosult a bázisidőszaki átlag számítása és csökkent a referencia-időszaki szorzó.
Referencia- időszak:
a) minden év szeptember 1-jétől december 31-ig tartó időszak - állandó referencia-időszak, ha nincs adóemelés, valamint ha január 1-jén van emelés,
b) január 1-jétől eltérő időpontú adómérték változás esetén az adómérték hatálybalépését megelőző 4 hónap (illetve, ha az új adómérték kihirdetése és hatálybalépése közötti időszak rövidebb, akkor az az időszak).
Bázisidőszak:
a) az adott év első 8 hónapja,
b) az új adómérték hatálybalépésének hónapját megelőző 12 hónap, melyből a legmagasabb nettó adójegy-forgalommal (átvett mínusz visszahozott) rendelkező két hónap nem kerül figyelembevételre.
A referencia-időszak minden év szeptember 1-jétől december 31-ig tartó időszak, illetve január 1-jétől eltérő időpontú adómérték változás esetén az új adómérték hatálybalépését megelőző 4 hónap - amennyiben ennél az új adómérték kihirdetése és hatálybalépése közötti időszak rövidebb, ez utóbbi időszak. Tehát, ha az új adómérték kihirdetése nem valamely hónap 1-jén történik, továbbá az új adómérték kihirdetése és hatálybalépése közötti időszak 4 hónapnál rövidebb, akkor a referencia-időszak az adómérték kihirdetésétől annak hatályba lépéséig tart. A jogszabály az adómérték-változás kihirdetésének időpontjához képest visszamenőleges hatályú rendelkezéseket nem tartalmaz.
A bázisidőszak az adott év első nyolc hónapja, illetve új adómérték hatálybalépése esetén a kihirdetés hónapját megelőző 12 hónap, eltekintve attól a két hónaptól, melyben az adójegy-felhasználó által átvett, illetve visszahozott adójegyekkel csökkentett adójegyek mennyisége a legmagasabb volt. A kihirdetés hónapja, illetve annak semelyik része sem képezi részét a bázisidőszaknak.
A havonta kifejezés alatt minden esetben naptári hónapot kell érteni, függetlenül az új adómérték kihirdetésének napjától és/vagy az új adómérték hatálybalépésének napjától.
A referencia-időszakban havonta rendelhető cigaretta adójegyek mennyisége nem lehet több, mint az átvett és a bázisidőszakban visszahozott adójegyekkel csökkentett adójegyek mennyiségéből a bázisidőszakra számított egyhavi átlag 1,1-szerese. Ez utóbbi szorzó csökkent 1,15-ről, de csak a cigaretta esetén, a fogyasztási dohány bővülő piacára való tekintettel rájuk továbbra is az 1,15 vonatkozik.
A jogszabály-módosítás továbbá megszünteti azt a lehetőséget, hogy adóraktárból az új adómérték hatálybalépése után még 15 napig a régi adójeggyel lehessen kitárolni dohányterméket. Így az adóraktár-engedélyesek esetében is a bejegyzett kereskedőkre és az importálókra vonatkozókkal azonos szabályok érvényesülnek a továbbiakban.
Az adójegyet minden dohánygyártmány egyedi fogyasztói csomagolási egységére fel kell helyezni olyan módon, hogy az sérülésmentesen ne legyen eltávolítható, magától le ne essen, és a dohánygyártmány csomagolásának felbontásakor eltépődjön.
A "puha doboz" csomagolású cigaretta és szivarka esetében az adójegyet a gyártási folyamat során, közvetlenül a dobozra, - fóliacsomagolás esetén - a fóliacsomagolás alá, a doboz tetejének középvonalán átvezetve, a doboz mindkét hosszanti oldalára azonos hosszúságban átnyúlva kell felragasztani. A "kemény doboz" csomagolású cigaretta és szivarka esetében az adójegyet a gyártási folyamat során, a fóliacsomagolás alá, közvetlenül a dobozra, a hátlapon és az oldallapon együttesen, a tető törésvonalát és az egyik oldallap nyitási vonalát is lefedve a törésvonal közepére helyezve kell felragasztani. Mindkét esetben természetesen olyan módon, hogy a csomagolás nyitásakor az adójegy eltépődjön.
A fogyasztási dohány esetében az adójegyet a dohányt tartalmazó csomagra, dobozra úgy kell felragasztani, hogy az adójegy középvonala a nyitás helyére essen. Az adójegyet olyan módon kell a csomagoláson elhelyezni, hogy a fogyasztási dohányt az adójegy eltépődése nélkül a csomagból, dobozból ne lehessen kivenni.
Szivar esetében a nem darabonként értékesített szivar adójegyét
a) a fadobozon az elhúzható tetőn és a doboz tetején,
b) a fémdobozon a levehető vagy nyitható tetőn és a doboz oldalán,
c) az egyéb csomagoláson a nyitásra kialakított helyen
áthúzódva kell felragasztani olyan módon, hogy a szivart a csomagolásból az adójegy eltépődése nélkül ne lehessen kivenni.
A darabonként értékesített szivar adójegyét a két fül összeragasztásával, szorosan záródó, eltépődés nélkül le nem húzható gyűrűként kell a szivarrúdra felhelyezni. A szivar celofán vagy egyéb burkolatba történő darabonkénti csomagolása és értékesítése esetén az adójegyet a burkolatra olyan módon kell felragasztani, hogy az adójegy a burkolat felbontásakor eltépődjön.
Amennyiben az egyéb, cigarettának tekintendő dohánygyártmány nem "puha doboz" vagy "kemény doboz" csomagolású, a KAVIG - az adójegy-felhasználó kérelmére - az adójegynek a fentiek szerinti felhelyezési módtól eltérő és nem a gyártási folyamat során történő felragasztását engedélyezheti, amennyiben bizonyítható, hogy a csomagolás kinyitásakor az adójegy eltépődik.
A nem önállóan, hanem más ajándéktárgyakkal együtt értékesítésre kerülő dohánygyártmány adójegyét is a fentiek szerint kell felragasztani.
A kiskereskedelmi boltok üzlethelyiségében és tárolóhelyén (raktárában), a vendéglátó-ipari üzletek és a kereskedelmi szálláshelyek tárolóhelyén (raktárában), továbbá a nagykereskedés tárolóhelyén (raktárában) csak bontatlan fogyasztói csomagolású, adójeggyel ellátott dohánygyártmány tartható. A forgalmazás során az adójegy bármely módon történő eltakarása, felülragasztása, az adójegyen felirat alkalmazása tilos.
Az adójegy felhelyezése a dohánygyártmányra tagállamból történő behozatal esetén a beszerzést megelőzően a tagállamban, vagy belföldön a bejegyzett kereskedő adójegy-felhasználó engedélyében megjelölt fogadóhelyen, illetve a dohánytároló adóraktárba tagállamból betárolt szivarra, fogyasztási dohányra kizárólag dohánytároló adóraktárban, míg harmadik országból történő behozatal esetén a harmadik országban vagy a vámjogi szabadforgalomba bocsátást megelőzően vámraktárban történhet.
2005. októberben elfogadásra került a dohánytermékek gyártásáról, forgalmazásáról és ellenőrzéséről szóló 102/2005. (X. 31.) FVM rendelet, amely a tagállamoknak a dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusítására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről szóló, 2001. június 5-i 2001/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja. Az egyedi fogyasztói csomagolást illetően a cigaretta és a szivarka esetében minimális darabszám követelményt ír elő. A törvény ezt az új szakmai rendelkezést ülteti át a jövedéki adótörvénybe. A jövedéki adótörvény 2011. július 1-jével életbe lépő szabályozása szerint módosul a fogyasztási dohány egyedi fogyasztói csomagolási egységének meghatározása, így egyedi fogyasztói csomagolás alatt a legalább 40 gramm, de legfeljebb 200 gramm - azonban minden esetben tízzel osztható gramm-tömegű - fogyasztási dohányt tartalmazó tasakot vagy dobozt kell majd érteni.
Az adójegyen fel kell tüntetni az adó alapjául szolgáló adatokat. A dohánygyártmányok jövedékiadó-emelés előtti készletfelhalmozásának hatékony visszaszorításához kapcsolódóan, illetve annak érdekében, hogy a vámhatósági ellenőrzések során vizuálisan is könnyen megkülönböztethető legyen, hogy az adott dohánygyártmány a régi, vagy az új adómértéknek megfelelő adóval került forgalomba, a törvény bővítette az adójegy tartalmi elemeit. A módosítás szerint az adójegynek a dohánygyártmány megnevezésén, csomagolási egységben foglalt mennyiségén, kiskereskedelmi eladási árán, illetve az adójegy sorszámán túl tartalmaznia kell az adómérték változását jelző jelölést is.
Az adójegyek előállíttatását, rendelkezésre bocsátását, az adójegyek előállítási költségének az adójegy- felhasználókkal való megfizettetését a KAVIG végzi.
Az adójegy-felhasználó, azaz a dohánygyártmány adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő, illetve a dohánygyártmány importálója az adójegyeket az adójegy-megrendelésre a vámszerv által rendszeresített kérelem elektronikus úton való megküldésével rendeli meg a KAVIG-tól, amely az adójegy megrendelését annak beérkezési napját követő 7. munkanapig teljesíti. Az adójegy-felhasználó a megrendelésében nyilatkozik arról, hogy az adójegy átvételével keletkező fizetési kötelezettsége teljesítésére kér-e halasztást. Az adójegyeket az adójegy-felhasználó személyesen, írásban meghatalmazott képviselője vagy - jogi személyiségű és jogi személyiség nélküli szervezet esetén - törvényes képviselője útján veheti át.
Az adójegyek tételes átadása-átvétele a szalagozott kötegek, - a darabonként csomagolt szivar adójegyek esetében - az ívek vagy a szalagozott kötegeket, illetve az íveket tartalmazó dobozok átadásával-átvételével történik.
A dobozok tartalmát az adójegyeket előállító nyomda hitelesíti. Hitelesítéskor a lezárt dobozokon feltünteti az adójegyek fajtáját, kiskereskedelmi eladási árát, sorszámát, darabszámát, és azt aláírással és bélyegzőlenyomattal igazolja.
Az adójegy-felhasználó az átadás-átvétel során ellenőrizheti az átvett adójegyek fajtáját, kiskereskedelmi eladási árát, sorszámát, darabszámát. Az adójegyek átadásáról-átvételéről két példányban adójegy kiadási okmányt kell kiállítani, amely tartalmazza az átadás-átvétel időpontját, az adójegy választékát, mennyiségét és sorszámát. Az átadást-átvételt a KAVIG és az adójegy-felhasználó vagy meghatalmazott képviselője (megbízottja) az adójegy kiadási okmány mindkét példányán aláírásával, bélyegzőlenyomatával igazolja. Az átvett adójegyek elszállítása az adójegy-felhasználó feladata.
Köteles az át nem vett, illetve visszaküldött adójegyek és a felmerült többletköltségek után, ezen adójegyek előállítási költsége két és félszeresének megfelelő, de legalább 1000 forint összegű költségtérítést fizetni a következő esetekben:
a) a visszaigazolt adójegyeket az átvételre megjelölt időpontot követő 10. munkanapig nem veszi át;
b) a visszaigazoltnál kisebb mennyiségben kívánja átvenni;
c) a KAVIG-hoz nem minőségi hiba miatt küld vissza adójegyet.
A költségtérítést a vámszerv meghatározott számlájára átutalással kell megfizetni.
Az adójegy-felhasználó köteles gondoskodni az átvett adójegyek biztonságos tárolásáról és megőrzéséről.
Az adójegyeket tartalmazó kötegek, ívek vagy dobozok felbontásakor, illetve az adójegyek felhelyezése során talált minőséghibás adójegyeket az adójegy-felhasználó nem semmisítheti meg, azokat az adójegy-elszámolásig meg kell őriznie.
A KAVIG a visszavett adójegyeket más adójegy-felhasználónak újból nem adhatja ki, azokat meg kell semmisíteni.
Az adójegy-felhasználónak lehetősége van a KAVIG-hoz visszaküldött adójegy értékével a halasztott fizetési kötelezettségét csökkenteni, illetve visszatérítését kérni. A halasztott fizetési kötelezettség csökkentését vagy visszatérítését lehet kérni a következőkre:
a) az adójegyeket tartalmazó csomagolási egységek felbontásakor talált minőséghibás, a KAVIG-hoz visszaküldött adójegyre;
b) az adójegy előállítási költségeinek megtérítése esetén a sértetlen állapotban a KAVIG-hoz visszaküldött adójegyre;
c) a gyártás közben megsérült, összegyűjtött és megsemmisített adójegyre;
d) a baleset vagy egyéb elháríthatatlan külső ok miatt az adóraktárban használhatatlanná vált, megsemmisült, a még fel nem ragasztott vagy a szabadforgalomba még nem bocsátott dohánygyártmányokon lévő adójegyre, amennyiben azok mennyisége, adóértéke a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által teljes bizonyossággal megállapítható;
e) a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv felügyelete mellett megsemmisített dohánygyártmányon lévő adójegyre;
f) adóraktárban vagy adófelfüggesztéssel végzett szállítás során megsemmisült adójegyes dohánygyártmányok adójegyére, amennyiben az adójegyek mennyisége, adóértéke a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által teljes bizonyossággal megállapítható;
g) az adóraktárban végzett belső minőség-ellenőrzés vagy adóhatósági ellenőrzés céljaira felhasznált dohánygyártmányon lévő adójegyre;
h) az illetékes hatóság által végzett minőség-ellenőrzés céljaira átadott dohánygyártmányon lévő adójegyre, amennyiben az átadott és az adóraktárból kiszállított dohánygyártmány adójegyét felülbélyegzéssel, felülragasztással érvénytelenítik, és annak megtörténtét a mintavételi jegyzőkönyvben is rögzítik.
Az adóraktári adójegy-felhasználó a fizetési kötelezettségének csökkentését vagy visszatérítését a tárgyhóban bekövetkezett esetekre havonta, a tárgyhót követő hó 5-éig, a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv jóváhagyásával kérheti a KAVIG-tól. A sértetlen állapotú adójegy visszaadása esetén a fizetési kötelezettség csökkentését vagy visszatérítését legkorábban arra a hónapra vonatkozóan lehet - a tárgyhót követő hó 5-éig, a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv jóváhagyásával - kérni, amelyben az adójegy utáni fizetési kötelezettség halasztása lejár. A kérelemben adójegy-fajtánként, ezen belül kiskereskedelmi ár/darab bontásban és összesítve kell az adójegyek által képviselt általános forgalmi adó és jövedéki adó értékét megadni.
Az adójegyeket tartalmazó csomagolási egységek felbontásakor talált minőséghibás és az adójegy előállítási költségeinek megtérítése esetén a sértetlen állapotban a KAVIG-hoz visszaküldött adójegyeket havonta egyszer lehet, illetve kell a kérelem teljesítéséhez a hatósági felügyeletet ellátó vámszerven keresztül a KAVIG-hoz visszaküldeni.
A gyártás közben megsérült, összegyűjtött és megsemmisített adójegyre, az elháríthatatlan külső ok miatt az adóraktárban használhatatlanná vált, megsemmisült, a még fel nem ragasztott vagy a szabadforgalomba még nem bocsátott dohánygyártmányokon lévő adójegyre, a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv felügyelete mellett megsemmisített dohánygyártmányon lévő adójegyre, adóraktárban vagy adófelfüggesztéssel végzett szállítás során megsemmisült adójegyes dohánygyártmányok adójegyére, az adóraktárban végzett belső minőség-ellenőrzés vagy adóhatósági ellenőrzés céljaira felhasznált dohánygyártmányon lévő adójegyre, valamint az illetékes hatóság által végzett minőség-ellenőrzés céljaira átadott dohánygyártmányon lévő adójegyre benyújtott kérelemhez az ott megjelölt eseményeket igazoló jegyzőkönyvek csatolása szükséges.
A KAVIG legkésőbb a tárgyhó 15. napjáig dönt a kérelemről. A fizetési kötelezettséget csökkentő összeget (a leírt adójegyek adóértékét) a KAVIG az adójegy átvételekor vagy azt megelőzően teljesített fizetési kötelezettség esetében 15 munkanapon belül visszatéríti, vagy - a kérelemnek megfelelően - a következő adójegyrendelés fizetési kötelezettségének teljesítésébe beszámítja. Halasztott fizetési kötelezettség esetében a kérelem benyújtásának hónapjában esedékes fizetési kötelezettséget csökkenti, vagy - ha a kérelem benyújtásának hónapjában, illetve az azt követő 3 hónapban nincs esedékessé váló fizetési kötelezettség - 15 munkanapon belül visszatéríti.
Az importőr adójegy-felhasználó és a kereskedői adójegy-felhasználó a fizetési kötelezettsége csökkentésének, illetve a visszatérítésének a lehetőségét érvényesítheti:
a) a gyártás közben megsérült, összegyűjtött és megsemmisített adójegyre;
b) az adóhatósági ellenőrzés céljaira felhasznált dohánygyártmányon lévő adójegyre;
c) az adójegyeket tartalmazó csomagolási egységek felbontásakor talált minőséghibás, a KAVIG-hoz visszaküldött adójegyre;
d) az adójegy előállítási költségeinek megtérítése esetén a sértetlen állapotban a KAVIG-hoz visszaküldött adójegyre;
e) adóraktárban vagy adófelfüggesztéssel végzett szállítás során megsemmisült adójegyes dohánygyártmányok adójegyére, amennyiben az adójegyek mennyisége, adóértéke a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által teljes bizonyossággal megállapítható;
f) az illetékes hatóság által végzett minőség-ellenőrzés céljaira átadott dohánygyártmányon lévő adójegyre, amennyiben az átadott és az adóraktárból kiszállított dohánygyártmány adójegyét felülbélyegzéssel, felülragasztással érvénytelenítik, és annak megtörténtét a mintavételi jegyzőkönyvben is rögzítik.
Az adójegy-felhasználónak lehetősége van a szabadforgalomból visszavásárolt (visszáru) dohánygyártmány adójának visszaigénylésére, amennyiben a dohánygyártmányt a dohánygyártmány-adóraktár engedélyese az adóraktárában újrafeldolgozza vagy megsemmisíti, illetve a bejegyzett kereskedő és az importáló megsemmisítteti, mind a visszavásárlás tényének, mind pedig a megsemmisítés, illetve újrafeldolgozás megtörténtének megfelelő igazolása esetén.
Az adó-visszaigénylési jogosultság igazolásához a következő okmányok megléte szükséges:
a) az adó-visszaigénylésre jogosult nevére kiállított, a dohánygyártmánynak az adó-visszaigénylésre jogosult által történt adózott beszerzését igazoló számla, vagy az adó-visszaigénylésre jogosult által a dohánygyártmány adózottan történt értékesítéséről eredetileg kiállított számla és - az adó-visszaigénylésre jogosult adóraktár-engedélyes esetében - a szabadforgalomba bocsátást igazoló egyszerűsített kísérő okmány, valamint az adó-visszaigénylésre jogosult által kiállított helyesbítő számla, illetve stornó számla, vagy az adó-visszaigénylésre jogosult adóraktár engedélyesének jövedéki engedélyes telephelyére a dohánygyártmány adóraktárból történt kitárolását igazoló egyszerűsített kísérő okmány és a jövedéki engedélyes telephelyről történt visszaszállításról kiállított bizonylat, vagy az adó-visszaigénylésre jogosult, bejegyzett kereskedő, illetve importáló jövedéki engedélyes telephelyére történt szállítást igazoló okmány és a jövedéki engedélyes telephelyről történt visszaszállításról kiállított bizonylat;
b) a dohánygyártmány megsemmisítése esetében felvett jegyzőkönyv;
c) a dohánygyártmány újrafeldolgozása esetében a legkisebb fogyasztói csomagolás visszabontásáról felvett jegyzőkönyv.
Az adójegy-felhasználó által a szabadforgalomból adóval növelt áron visszavásárolt, illetve visszaszállított dohánygyártmány megfizetett jövedéki adójának visszaigényléséhez előírt feltétel a teljes doboz (csomag) megsemmisítésével is teljesítettnek tekintendő, amennyiben a dohánygyártmánnyal együtt megsemmisítésre kerülő adójegyek számbavétele és adóértékének megállapítása biztosított.
Amennyiben a szabadforgalomból visszavásárolt, illetve visszaszállított dohánygyártmány megsemmisítésére kerül sor, az adójegy-felhasználó azt írásban előzetesen köteles bejelenteni a hatósági felügyeletet ellátó vámszervnek, amely a megsemmisítést felügyeli.
A szabadforgalomból visszavásárolt, illetve visszaszállított adójegyes dohánygyártmányt az egyéb dohánygyártmánytól elkülönítetten kell tárolni, és nyilvántartani. Az ezen dohánygyártmányokon lévő adójegyet nem kell az adójegy-elszámolásban szerepeltetni.
Tekintettel arra, hogy a hatályos jogszabályok nem rendelkeznek a visszavásárolt dohánygyártmányokról vezetni rendelt nyilvántartás adattartalmáról, ezért egy olyan belső nyilvántartás felfektetése elfogadható, amely tartalmazza a vámhatóság általi pontos ellenőrizhetőséghez, egyértelmű beazonosításhoz szükséges adatokat.
Az eredeti rendelkezést Románia és Bulgária Európai Uniós csatlakozását megelőzően - a jelentős árkülönbségekre tekintettel - hozta a jogalkotó, melynek célja a természetes személyek által harmadik országból történő cigaretta-behozatal ellenőrizhetősége, illetve a visszaélések hatékonyabb felderítése céljából az adómentesen behozható mennyiségi limiten (200 szál) felül behozott cigarettákat a vámszerv az adó megfizetését igazoló jellel látja el. Egyúttal rendelkezik arról is, hogy ilyen esetben nem követelmény az adójegy felhelyezése, s akkor sem az, ha az adómentes kereten belül hoznak be cigarettát.
Dohánygyártmány-adóraktár
A jövedéki adótörvény dohánygyártmány-adóraktár rendszerére vonatkozó paragrafusa is a Közösségi elvekhez való igazodás szerint épül fel. A működési kereteket a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, a Tanács 2008. december 16-i 2008/118/EK Irányelve adja, mely kimondja, hogy az adók biztosítása érdekében a jövedéki termékek előállítására és raktározására szolgáló létesítményeket ellenőrizni szükséges, az ellenőrzés megkönnyítése érdekében az illetékes hatóságok engedélyéhez kötött adóraktárakból álló rendszert kell fenntartani. Az Irányelv értelmében adóraktár az a hely, ahol annak helye szerinti tagállam illetékes hatóságai által megállapított feltételek szerint, üzleti tevékenység során a jövedéki termék adófelfüggesztés alatt előállítható, feldolgozható, tárolható, ott átveszik vagy feladják. Azoknak a jövedéki termékeknek az előállítása, feldolgozása és tárolása, amelyekre a jövedéki adót még nem fizették meg, adóraktárban történik. Adóraktári engedélyre az a természetes vagy jogi személy jogosult, aki valamely tagállam illetékes hatóságaitól engedélyt kapott, hogy üzleti tevékenysége során adófelfüggesztés alatt adóraktárban jövedéki terméket állítson elő, dolgozzon fel, tároljon, vegyen át vagy adjon fel.
A Tanács szükségesnek tartotta Közösségi szinten azon követelmények meghatározását is, amelyeknek az adóraktár engedélyesének és az ilyen jogállással nem rendelkező kereskedőknek meg kell felelniük. Eszerint az adóraktárnak az adóraktár engedélyese általi létesítésére és működtetésére az adóraktár helye szerinti tagállam illetékes hatóságai adnak engedélyt. Az engedélyezésre azon feltételek vonatkoznak, amelyeket a hatóságok az esetleges adócsalás és visszaélések megelőzése céljából jogosultak meghatározni.
Ugyanakkor az Irányelv rendelkezik arról, hogy az adóraktár engedélyese köteles:
a) teljesíteni az adóraktár helye szerinti tagállamban megállapított követelményeket;
b) minden raktár tekintetében nyilvántartást vezetni a készletről és a termékek szállításáról;
c) az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termékeket a szállítás befejezését követően haladéktalanul adóraktárába beraktározni és nyilvántartásba venni;
d) hozzájárulni teljes tevékenységének és a raktárkészletnek az ellenőrzéséhez.
Az adóraktár engedélyese köteles továbbá szükség esetén biztosítékot nyújtani a jövedéki termékek előállításával, feldolgozásával és birtoklásával együtt járó kockázatok fedezésére, mely feltételeit annak a tagállamnak az illetékes hatóságai határozzák meg, amelyben az adóraktár létesítését és működését engedélyezik.
Az Irányelv rendelkezései egyértelművé teszik, hogy adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termék az adóraktárban előállítható, illetve tárolható. Ennek megfelelően a dohánygyártmány-adóraktárak folytathatnak termelő, vagy inkább a disztribúcióhoz kapcsolható tároló tevékenységet. A jövedéki adótörvény bizonyos termelési, kereskedelmi folyamatok szerint, e gazdasági folyamatok jellegzetességeit, kockázatát szem előtt tartva határolta el az dohánygyártmány-adóraktárakat.
Termelő adóraktárak:
a) Dohányüzem: a kizárólag fogyasztási dohány és/vagy szivar előállítását végző gyártóüzem.
b) Dohánygyár: a dohánygyártmányok előállítását végző - a dohányüzem alá nem tartozó - gyártóüzem.
Az előállítás alapanyagaként maga a dohánynövény szolgál. Főbb dohánytípusok: Virginia, Burley, Cavendish, Keleti (vagy orient) dohányok, Kentucky, Latákia, Perique, Havanna. Az egyes dohányfajták leginkább a kikészítés és fermentálás - mikroorganizmusok felhasználásával végrehajtott, általában ipari célú folyamat: erjesztés - módja, illetve a termőhely alapján különböztethetők meg. A felhasználás szempontjából a dohányok lehetnek tovább alapdohányok és fűszerdohányok is. Az alapdohányok illetve ezek keverékei alkotják például a pipadohány alapját, ezek adják tömegének jelentős részét. A fűszerdohányokat általában erős és egyedi ízük, aromájuk miatt kis mennyiségben alkalmazzák egy keverék összeállításában. Hazánkban leginkább a Virginia-, illetve a Burley típusok terjedtek el.
Az előállítás a dohány feldolgozásával történik: a műveletek során maga a kocsány - a dohánylevél főere -, a kocsányozott levélrész - a dohánylevél kocsányának eltávolítása során keletkező kisebb-nagyobb méretű levélrészek (frakciók) összessége -, a frakció alatti méretű hulladék, illetve az aprókocsány állítható elő. A kocsányozott levélrész a feldolgozás fő terméke. A feldolgozás során az a cél, hogy a kocsányozás alkalmával a nagyobb méretű levélrészek aránya a dohánygyári igényeknek megfelelően alakuljon. Ez az arány dohányfajtától és levelek szöveti minőségétől függően adott határok között változhat. A határokon belül további egyedileg meghatározható követelményként szerepelhet a különböző méretű levélrészek felhasználási aránya, vagy maximálisan mennyi lehet az összkocsány-tartalom, a nagyméretű kocsány, a túlságosan kisméretű frakció és a rost mennyisége.
A fentiekből következően a kocsány a feldolgozás mellékterméke, de alacsony nikotin- és magas ásványianyag-tartalma - ami az égés katalizátorává teszi - miatt expandálás után a dohánygyárak a vágatkészítésnél 15-20%-os mértékben felhasználják. A frakció alatti hulladék is a feldolgozás mellékterméke. A vágatkészítésnél 1-2%-os mértékben felhasználható. Az aprókocsány az ugyanezen határérték alá eső kocsánydarabok összessége, a gyártás mellékterméke. Dohányfólia gyártásnál felhasználható.
Az előállítás folyamata a bálabontással kezdődik: a feldolgozásra kerülő dohányanyagot ezután rakják fel az egyenletes anyagáramot biztosító feladó asztalra. A törmelékképződés megelőzése, a további feldolgozáshoz szükséges rugalmasság és hőmérséklet elérése gőzzel fűtött, forgó kondicionáló hengerben történik. A végtermék minőségét, egyenletességét a kocsányozás előtti válogató szalagrendszerrel lehet javítani. A válogatás úgynevezett negatív szelekciót jelent, melynek során a vékony, egyenletes rétegben a válogatók előtt elhaladó dohányanyagból a beteg, sérült, a gyártandó minőségnek nem megfelelő színű, szövetszerkezetű leveleket kiszedik. A válogatott, egyenletes anyagáramú, kellően elasztikus dohány kerül a kocsányozó vonalra, ahol a művelet célja a levelek főereinek és nagyobb oldalereinek eltávolítása, lehetőleg minél nagyobb egybefüggő levéllemez részek kinyerése mellett. Az anyag minőségének, nedvességtartalmának egyenletesebbé tételét, a fermentálógép anyagáramának folyamatosságát a gyűjtő-tároló siló biztosítja. A silókból a kocsányozott levélrészek a fermentáló berendezésbe kerülnek. A fermentáló kezelés célja, hogy gépi eljárással felgyorsítsák a természetes fermentációval is elérhető fizikai-kémiai folyamatokat: a dohánylevelek, levéllemez-részek dohánygyártmány-készítésre alkalmassá tételét, elősegítsék az ízek és aromák, élvezeti értékek feltárását, illetve az anyagot a végtermékek előállításáig egyensúlyi állapotban tarthatóvá tegyék.
A fermentálógépből kikerülő kocsányozott levélrészeket fűtött, burkolt szállítószalag hidraulikus prés töltőgarataiba továbbítja, mely azt préseli.
A dohánygyári igények teljes mértékű kielégítése érdekében a gyakorlatban olyan minőségellenőrzési rendszert működtetnek, amely a szokásos, a minőségi osztályok szerinti fermentálás mellett lehetővé teszi azt is, hogy a fermentált dohány nikotintartalma egy, a vevő által megadott szűk tartományon belül maradjon a teljes legyártott mennyiségben.
Tároló adóraktárak:
a) Üzemi dohánygyártmányraktár: a dohánygyárnak és a dohányüzemnek a gyártóüzeme területén és a gyártóüzeme területén kívül található, dohánygyártmány tárolására alkalmas, saját tulajdonú vagy bérelt, illetve egyéb használati jogon működtetett raktára;
b) Dohánytároló adóraktár: az egyedi fogyasztói csomagolású, adójegy nélküli szivar és fogyasztási dohány önálló tárolását, raktározását végző raktár. A kategória feltétele a legalább 100 négyzetméteres alapterület és hogy az adójegyek felhelyezése kézzel történjen.
c) Dohánygyártmány tranzit-adóraktár: a dohánygyártmány adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a nemzetközi közforgalmú repülőtéren a repülésre nyilvántartásba vett induló utasok tartózkodására szolgáló helyen kialakított, kizárólag nem helyben fogyasztásra történő értékesítést végző üzlet és az üzlet áruellátását biztosító raktár együttes területére is kiadható, ahol dohánygyártmány mellett egyszerre adózatlan sör, bor, pezsgő, köztes alkoholtermék és alkoholtermék fenti céllal történő adómentes tárolása is megengedett.
A dohánygyártmány-adóraktári engedélyesnek a tevékenységgel összefüggő adókockázatra, azaz az adófelfüggesztéssel történő szállítással és az adófizetési kötelezettség teljesítésével járó adókockázatra jövedéki biztosítékot kell nyújtania. A jövedéki biztosíték összegénél az éves szinten várhatóan előállításra kerülő adóköteles jövedéki termék mennyiségét, valamint az adó megfizetése nélkül betárolt, raktározott, tárolásra kerülő jövedéki termék mennyiségének egytizenketted részét kell figyelembe venni. Az összegnek azonban dohányüzem és a dohánytároló adóraktár esetén legalább 5 millió forintot, a dohánygyár és az üzemi dohánygyártmányraktár esetén legalább 50 millió forintot el kell érni. A különbség a fent már lényeges jellemzőnek tekintett dohánygyártmányok eltérő adótartamában - és így az eltérő adókockázatban - keresendő.
A kérelmezőnek a jövedéki biztosítékot adóraktáranként külön-külön kell felajánlania, de annak mértéke több adóraktár esetén nem haladhatja meg a jövedéki biztosíték felső határát, a 200 millió forintot. Ha kérelmező ugyanazon adóraktárban többféle dohánygyártmány előállításával és/vagy tárolásával kíván foglalkozni, a jövedéki biztosítékot az adóraktár típusokhoz tartozó értékhatárok közül a legmagasabb mérték figyelembevételével kell nyújtania. Amennyiben az adóraktár engedélyese megbízható adósnak minősül, kérheti a jövedéki biztosíték összegének felére történő csökkentését.
A dohánygyártmány-adóraktárak működtetési folyamatában speciális elem, hogy a dohánygyártmány esetében cigaretta, szivar, szivarka és fogyasztási dohány bontásban, ezen belül az azonos fajlagos adómérték - ezer darab cigarettára, szivarra és szivarkára, 1 kilogramm fogyasztási dohányra számított adó - alá tartozó dohánygyártmány termékekre kell a termékmérleget vezetni. Értelemszerűen jövedéki termék mennyiségét az adó alapjaként meghatározott mennyiségi egységben, tehát a cigaretta, szivar, szivarka esetében ezer darabban, a fogyasztási dohány esetében kilogrammban kimutatva kell a termékmérlegben szerepeltetni. A dohánytároló adóraktár engedély-kategória feltétele a legalább 100 négyzetméteres alapterület és hogy az adójegyek felhelyezése kézzel történjen. Az üzemi dohánygyártmány-raktár esetében az egyéb kereskedelmi tevékenység is szigorúbb megítélés alá esik: az adóraktárak esetén megengedett 25 százalékos nem saját előállítású jövedéki termékarány-tárolástól egyéb kiegészítő feltételek teljesítése esetén sem lehet eltérni
A dohánygyárnak és a dohányüzemnek a dohánygyártmány előállítására alkalmas gép és egyéb eszköz beszerzését a beszerzés napját megelőző 15. napig a gép, eszköz fajtájának, gyártási kapacitásának, főbb részeinek leírásával a hatósági felügyeletet ellátó vámszervnek kell bejelentenie, aki a gépet, az egyéb eszközt ellenőrzi, és azonosító jellel látja el.
Az adójegyen feltüntetett ár
A cigaretták adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/79/EGK többször módosított tanácsi irányelv, valamint a cigarettán kívüli dohánygyártmányok adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/80/EGK többször módosított tanácsi irányelv rendelkezik az alkalmazandó adók összetevőiről, a jövedéki adó szerkezetéről. A cigarettára kivetett adó áll egy, a termék egységére vetített tételes jövedéki adóból, egy, a legmagasabb kiskereskedelmi ár százalékában megállapított jövedéki adóból és egy, a kiskereskedelmi árral arányos hozzáadottérték-adóból. A cigarettán kívüli dohánygyártmányok jövedéki adója lehet egy, valamennyi termék legmagasabb kiskereskedelmi ára alapján kiszámított értékarányos adó, amely árat a Közösségben letelepedett gyártók és a harmadik országokból importálók szabadon határoznak meg, vagy egy tételes adó, amelyet kilogrammonkénti, illetve a szivarok és szivarkák esetében vagylagosan adott darabszám szerinti összeggel határoznak meg; vagy a kettő kombinációja, amely kombinálja az értékarányos összetevőt és a tételes összetevőt. Szükség esetén a cigarettára kivetett jövedéki adó, illetve a cigarettán kívüli dohánygyártmányokra kivetett jövedéki adó abban az esetben, amikor a jövedéki adó értékarányos vagy kombinált, a tagállamok megszabhatják a jövedéki adó minimum összegét.
A hazai szabályozás szerint a cigaretta jövedéki adója vegyes szerkezetű, míg a szivar, szivarka és a fogyasztási dohány jövedéki adója értékarányos adó. A cigaretta és a fogyasztási dohány esetében minimumadó is meghatározásra került.
Mivel a dohánygyártmányokra kivetett jövedéki adó kiskereskedelmi eladási árfüggő, annak adójegyen való közlése elengedhetetlen.
A Közösségi jogszabályokban meghatározott legalacsonyabb adószintnek való megfelelés érdekében 2011. január 1-jétől a cigarettára kivetett teljes jövedéki adó a forgalomba hozott cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárának függvényében kerül megállapításra. A súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagár (WAP) az MPPC-t, azaz a legkeresettebb árkategóriát váltja a szabályozásban az említett időponttól.
A dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27-i 95/59/EK többször módosított tanácsi irányelv meghatározza a gyártó fogalmát, amely a Közösségen belül letelepedett olyan természetes vagy jogi személy, amely kiskereskedelmi forgalomba hozatala céljából a dohányt feldolgozott termékké alakítja át. A gyártók, vagy közösségi képviselői, megbízottjai, illetve az importálók szabadon határozhatják meg a legmagasabb kiskereskedelmi árat minden termék esetében és minden tagállam számára, ahol a kérdéses terméket fogyasztásra bocsátják.
A hazai szabályozás értelmében a belföldön szabadforgalomba bocsátott dohánygyártmány értéke az adójegyen feltüntetett kiskereskedelmi eladási ár, amely mind a jövedéki adót, mind pedig az általános forgalmi adót tartalmazza. A kiskereskedelmi eladási árat az adójegy-felhasználó, azaz a dohánygyártmány adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő, illetve a dohánygyártmány importálója határozza meg.
Az adójegyen feltüntetett kiskereskedelmi eladási ártól sem felfelé, sem lefelé eltérni nem lehet. Amennyiben a kereskedő az adójegyen szereplő ártól eltérne és annál magasabb áron adná a dohánygyártmányt, az állami költségvetés nem jutna hozzá az őt megillető - a fogyasztó által fizetett árból számított - adóhoz.
Az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok általános forgalmi adóztatásával összefüggő egyéb szabályok
A dohánygyártmány-áfa az adójegy átvételéig megfizetésre kerül. Az adójegy tartalmazza a kiskereskedelmi árat, értékesítéskor attól eltérni nem lehet, tehát az adójegy-felhasználó a teljes értékesítési folyamat áfa-vonzatát "egy fázisban" kiegyenlíti. Ezért ha az áfa-alany adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítése után köteles az áfát fizetni, akkor nem alkalmazhatja az áfa-törvénynek a tételes átalányadózásra, valamint az alanyi adómentességre vonatkozó rendelkezéseit. Így számlájában sem tüntethet fel áthárított áfát, vagy felszámított áfa-mértéket, hanem adólevonásra jogosító termékértékesítést végez. Az Áfa-törvény rendelkezéseit a jövedéki törvény hatálya alá tartozó, adójeggyel ellátott dohánygyártmányokra csak abban az esetben kell alkalmazni, ha arról a jövedéki adótörvény kifejezetten rendelkezik.
Az áfa-alany megfelelő számítási móddal csökkentheti bevallási időszakonként a fizetési kötelezettségét. Természetesen a nyilvántartásában külön kell szerepeltetnie az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékét.
XVI. Fejezet
JÖVEDÉKI TERMÉKEK KERESKEDELME, EXPORTJA-IMPORTJA SZABADFORGALOMBAN
A szabadforgalomba bocsátott jövedéki termékekkel végzett kereskedelmet a jövedéki szabályozás rendszerét vizsgálva három területre lehet osztani:· jövedéki engedélyes kereskedelem (nagykereskedelem),
· nem jövedéki engedélyes kereskedelem (kiskereskedelem),
· külkereskedelem (export, import).
Az egyes területekre vonatkozó előírások a jövedéki szabályozásban jól elkülönülnek, ugyanakkor az egyes rendelkezések, tevékenységi körök egymáshoz kapcsolódnak, egymásra épülnek, teljessé téve a szabályozást.
Jövedéki termékekkel szabadforgalomban kereskedni belföldön (továbbforgalmazók részére értékesíteni), szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket importálni, exportálni, más tagállamba kiszállítani, illetve más tagállamban szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket gazdasági tevékenység keretében belföldre behozni kizárólag a vámhatóság által kiadott jövedéki engedély birtokában lehet
A fűtőolaj értékesítése az általános szabálytól eltérően, függetlenül attól, hogy az továbbforgalmazó vagy végső felhasználó részére történik, kizárólag jövedéki engedély birtokában végezhető.
Amennyiben a fentiekben felsorol üzemanyagok, értékesítése nem üzemanyagtöltő állomáson, illetve a tüzelő-, fűtőanyag célú gázolaj forgalmazása nem kiskereskedelmi tárolótelepen történik, a tevékenység folytatása jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységnek minősül.
Az előzőekben nem említett jövedéki termékek (alkoholtermék, köztes alkoholtermék, bor, sör, pezsgő, dohánygyártmány) jövedéki termék belföldön történő beszerzése, készletezése és továbbforgalmazók részére történő értékesítése jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységnek minősül.
A bértárolás egyfajta szolgáltatás, melynek lényege, hogy a tevékenységre jövedéki engedéllyel rendelkező gazdálkodó a rendelkezésére álló raktár- vagy tartálykapacitását felajánlja olyan személyek, szervezetek részére, akik nem rendelkeznek megfelelő raktár- vagy tárolókapacitással vagy nem kívánnak jövedéki engedélyt szerezni, így a tulajdonukat képező jövedéki termékek tárolását önmaguk megoldani nem képesek. Fontos megemlíteni, hogy itt szabadforgalomba bocsátott jövedéki termékről van szó, amely után a jövedéki adót - az importáló, az adóraktár illetve a vámhatóságtól átvevő személy - megfizette, fontos továbbá az is, hogy a bértároló által tárolt jövedéki termékek nem a bértároló tulajdonában állnak, hanem a szolgáltatást igénybe vevő személyek, szervezetek tulajdonát képezik.
A tevékenység folytatásának feltétele, hogy a bértároló rendelkezzen a tevékenység folytatásához meghatározott nagyságú raktárhelyiséggel, tárolótartállyal vagy tároló térfogattal, ami lehet saját tulajdonú vagy bérelt tárolótartály, illetve tároló térfogat.
A szolgáltatás igénybevétele tekintetében szóba jöhető személyi kör két csoportba sorolható:
· a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet folytató személyek, gazdálkodó szervezetek, azaz jövedéki engedélyes kereskedők és importálók, valamint kiskereskedők.
· a második csoportba azok a jövedéki típusú engedéllyel nem rendelkező végső felhasználók tartoznak, akik általában nagyobb tételben vásárolnak (áremelést megelőzően, mennyiségtől függő kedvezmény, stb.) és a beszerzett nagyobb mennyiségű ásványolajtermék tárolására nincsenek berendezkedve.
A szolgáltatás igénybevétele a bértároló és a szolgáltatást igénybe venni kívánó között kötött szolgáltatási szerződés alapján történik, így a bértároló jövedéki engedélyes kereskedő a szerződések alapján tud elszámolni a készletezett jövedéki termékekkel. A bértárolást végző jövedéki engedélyes kereskedő a jövedéki termék tulajdonosának rendelkezései alapján szállítja ki a termékeket a jövedéki adótörvényben maghatározott szállítólevél kiállítása mellett.
A közösségi kereskedelem egy olyan, a tagállamok közti kereskedelmi forma, amely a más tagállamban szabadforgalomba bocsátott termékek behozatalára, illetve a belföldön szabadforgalomba bocsátott jövedéki termékek más tagállamba történő kivitelére irányul. Behozatal és kivitel vonatkozásában is beszélhetünk közösségi kereskedelemről, tehát egy belföldön szabadforgalomba bocsátott termék más tagállamba kereskedelmi céllal való kivitele is közösségi kereskedelmi tevékenység keretében valósulhat meg. A behozatal esetén a kereskedelmi cél mellett megjelenik még a felhasználási cél is. A közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jövedéki engedélyes kereskedő 5 liternél/kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj, megfigyelt termék más tagállamból történő behozatalát végezheti adóraktár engedélyes, felhasználói engedélyes, nyilvántartásba vett felhasználó részére írásban rögzített szerződés alapján. Az előzőek szerinti esetben a közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jövedéki engedélyes kereskedő a más tagállamból behozott 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolajat és a megfigyelt terméket csak adóraktár-engedélyes, felhasználói engedélyes vagy nyilvántartásba vett felhasználó részére értékesítheti a jövedéki adó megfizetése nélkül.
A kereskedelemről szóló 2005. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Ker. Tv.) alkalmazásában kiskereskedelmi tevékenység: üzletszerű gazdasági tevékenység keretében termékek forgalmazása, vagyoni értékű jog értékesítése és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása a végső felhasználó részére, ideértve a vendéglátást is.
A nem jövedéki engedélyes kereskedelmi (kiskereskedelmi) tevékenységek körébe olyan tevékenységek tartoznak, amelyek a jövedéki szabályozás szerint nem tekinthetők jövedéki engedélyes kereskedelmi vagy export-import tevékenységnek. E tevékenységek alatt általában a nem továbbforgalmazási célú, azaz végső fogyasztóknak, felhasználóknak történő értékesítést kell érteni. Egyes tevékenységek - függetlenül attól, hogy a jövedéki termékek értékesítése végső fogyasztónak történik - nem tekinthetők nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységnek. Ilyen tevékenység például a fűtőolaj végső fogyasztóknak (a lakosságnak, közületi felhasználóknak való értékesítés is), valamint az üzemanyagok értékesítése abban az esetben, ha az nem üzemanyagtöltő állomáson, illetőleg a gázolaj üzemanyagtöltő állomáson kívüli értékesítése nem kiskereskedelmi tároló telepen keresztül történik.
A nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységhez jövedéki szempontú engedély nem szükséges.
A nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység folytatásának szabályait a Ker. Tv., valamint a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 201/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet tartalmazza (a továbbiakban: Korm. rendelet).
A jövedéki engedéllyel rendelkező importáló a jövedéki termék vámjogi szabadforgalomba bocsátását és a jövedéki adó megfizetését követően jogosult gazdasági tevékenysége folytatására. Az előzőek alapján jövedéki engedéllyel rendelkező importáló nem jogosult a jövedéki adó felfüggesztésével vámjogi szabadforgalomba bocsátott jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet végezni, azt más engedélyes megbízásából belföldre behozni, belföldön szállítani, még abban az esetben sem, ha a tevékenységre írásbeli megbízással rendelkezik. A jövedéki adó felfüggesztésével vámjogi szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék kereskedelmét a jövedéki adótörvény szerinti bejegyzett feladó végezheti.
A jövedéki engedéllyel rendelkező exportáló a belföldön szabadforgalomba bocsátott jövedéki termékek gazdasági tevékenység keretében harmadik országba történő kivitelét végzi. Az exportáló az alkoholtermékeket, valamint a dohánygyártmányokat abban az esetben viheti ki harmadik országba, ha az azokra felhelyezett adóügyi jelzéseket (alkoholtermék esetében zárjegy, dohánygyártmány tekintetében adójegy), ha azokat - a dohánygyártmány áruminta kivételével - felülragasztással érvényteleníti.
A jövedéki adótörvény értelmében gazdasági tevékenységnek minősül a bevétel elérése érdekében vagy azt eredményező módon rendszeresen vagy üzletszerűen, független formában végzett tevékenység.
Az üzemanyagtöltő állomás olyan nem jövedéki engedélyes kereskedő, amely a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által hitelesített kútoszloppal (kimérő szerkezettel), tárolótartállyal, illetve cseppfolyósított gáz esetében térfogat- vagy tömegárammérővel és összegzővel (telítettségjelzővel) rendelkezik. Az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetéséhez jövedéki típusú engedély nem szükséges, arra a nem jövedéki engedélyes kereskedőkre vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni.
Az üzemi motorikusgáztöltő-állomáson jellemzően a gázüzemű targoncák üzemanyagának tárolása, kiszolgálása történik. Az üzemi motorikusgáztöltő-állomás tárolótartályában több felhasználó üzemanyaga is tárolható abban az esetben, ha a felhasználók az üzemi motorikusgáztöltő-állomás üzemeltetőjével a tartály használatára szerződést kötnek. Az üzemi motorikusgáztöltő-állomás üzemeltetőjének a tevékenységét a vámhatósághoz köteles bejelenteni, az üzemeltetőt a vámhatóság a bejelentés napján nyilvántartásba veszi. Az üzemeltetőnek a cseppfolyósított szénhidrogén beszerzéséről, felhasználásáról PM rendelet szerinti nyilvántartást kell vezetnie
Az üzemanyagtöltő állomáson kizárólag a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által hitelesített alkalmazott kútoszlop alkalmazható, melynek összeköttetésben kell állnia a pénztárgéppel.
Kiskereskedelmi tárolótelepen kizárólag 2710 19041, 2710 19 45 és 2710 19 49 vámtarifaszám alá tartozó tüzelő-, fűtőanyag célú gázolaj értékesíthető.
A Ker. Tv. alkalmazásában üzletnek minősül a kereskedelmi tevékenység folytatása céljából létesített vagy használt épület, illetve önálló rendeltetési egységet képező épületrész, helyiség, ideértve az elsődlegesen raktározás, tárolás célját szolgáló olyan épületet vagy épületrészt is, amelyben kereskedelmi tevékenységet folytatnak.
Nem tekintendő jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységnek, ha a nem jövedéki engedélyes kereskedő
· egy vagy több üzletét másik nem jövedéki engedélyes kereskedőnek az üzlet jövedéki termékkészletének átadásával (értékesítésével) együtt üzemeltetésre (bérletbe) adja,
· a jövedéki termékek forgalmazását megszünteti és a megszüntetéskor készleten lévő jövedéki termékét másik, nem jövedéki engedélyes kereskedőnek értékesíti, - amennyiben gazdasági társaságot alapít - jövedéki árukészletét a társaságba apportálja, az általa alapított társaságnak eladja,
· továbbá, amennyiben a nem jövedéki engedélyes kereskedő másik nem jövedéki engedélyes kereskedővel egyesül (összeolvad, beolvad), és ennek keretében a jövedéki árukészlet a másik nem jövedéki engedélyes kereskedő tulajdonába kerül.
A nem jövedéki engedélyes kereskedő a jövedéki árukészletének fentiek szerinti átadását, értékesítését megelőzően az átadás-átvétel tervezett időpontját az üzlet fekvése szerint illetékes vám- és pénzügyőri hivatalnak köteles írásban bejelenteni. Az átadás-átvétel a vám- és pénzügyőri hivatallal a bejelentés alapján egyeztetett időpontban, a vám- és pénzügyőri hivatal jelenlétében történhet, kivéve, ha az átadás-átvétel tervezett időpontját 2 héttel megelőzően tett bejelentés alapján a vám- és pénzügyőri hivatal nem ajánlott fel időpontot az esemény lebonyolítására. A jövedéki termékkészlet átadás-átvételéről részletes kimutatást (leltárt) és jegyzőkönyvet kell készíteni. Az átvevőnél a jövedéki termék eredetének igazolására a termékértékesítésnek minősülő esetekben a számla vagy a számlát helyettesítő okmány, egyéb esetekben az átadott jövedéki termékeket részletező kimutatás, és az átadás-átvételről felvett, - amennyiben az átadás-átvétel a vám- és pénzügyőri hivatal jelenlétében történik, a vám- és pénzügyőri hivatal által is aláírt jegyzőkönyv szolgál.
A kereskedelemben egyre nagyobb teret hódít az üzemanyagkártyák használata, amelyhez a kibocsátó általában különböző kedvezményeket társít (például árkedvezmény), illetve az elmúlt időszakban jelentős számban jelentek meg a kezelőszemélyzet nélküli automata üzemanyagtöltő állomások, melyeken az üzemeltető által kibocsátott üzemanyagkártyával lehet tankolni. Az előzőekben ismertetett kereskedelmi konstrukciók közös jellemzője, hogy a megvásárolt üzemanyag ellenértékének elszámolása utólag a felek között létrejött megállapodás szerinti időpontban (például hetente, havonta) történik.
Az előzőekben ismertetett konstrukció (üzemanyagkártyával értékesített (beszerzett), felhasznált üzemanyag utólagos, pénzügyi-technikai jellegű elszámolása) nem tekintendő jövedéki engedélyes vagy nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységnek abban az esetben, ha az elszámolásról a felek írásban megállapodnak.
A jövedéki adótörvény 103. § (4)-(5), (7) bekezdésében felsoroltak nem tekinthetőek rendszeres tevékenységnek, ezért ha azokat a vámhatóságnak bejelentették, illetve a vámhatóság felügyelete mellett történnek nem minősülnek sem jövedéki engedélyes, sem nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységnek, azért azokhoz jövedéki típusú engedély nem szükséges.
A jövedéki engedély iránti kérelemhez csatolni kell
· a kérelmező társasági szerződését (alapító okiratot, alapszabályt), vagy a vállalkozói igazolványát,
· a jövedéki adótörvény 104. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt feltétel teljesítéséről kiadott, 30 napnál nem régebbi közokirati igazolást,
· a jövedéki biztosíték rendelkezésre bocsátását igazoló okmányokat, bizonylatokat,
· a jövedéki termék raktározására, tárolására szolgáló telephely (raktár, tárolótér, tárolótartály) használati jogcímének megállapítására alkalmas valamennyi okiratot, továbbá a jövedéki adótörvény 104. § (4) bekezdése szerinti esetben az előírt tárolótartály térfogat, illetve raktárterület meglétét igazoló dokumentumokat, a tárolótartályok hitelesítési bizonylatait,
· a tevékenység folytatásához jogszabályban előírt engedélyeket, használatbavételi vagy fennmaradási engedélyeket tartalmazó listát (kiadó hatóság, engedély megnevezése, száma, kiadásának időpontja);
· a számítógépes jövedéki nyilvántartás-vezetés leírását;
· a PM rendelet 22. számú melléklet szerint vezetendő nyilvántartás mintáját, vagy az azokra vonatkozó számítógépes nyilvántartás-vezetés leírását,
· - közösségi kereskedelmi tevékenység folytatása esetén - az egyszerűsített kísérő okmány aláírására jogosult személyek közjegyző által hitelesített aláírás mintáját,
· az önálló vállalkozás, illetve fióktelep alapítási kötelezettség nélkül végezhető raktározási és árukiadási tevékenység esetén a külföldi székhelyű vállalkozás részére a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervei által kiadott adószámot tartalmazó okiratot.
A kérelmezőnek a vám- adó és társadalombiztosítási járulék tartozásról szóló nyilatkozatot, a jövedéki biztosíték rendelkezésre bocsátását igazoló okmányokat, bizonylatokat, valamint közösségi kereskedelmi tevékenység folytatása esetén az egyszerűsített kísérő okmány aláírására jogosult személyek közjegyző által hitelesített aláírás mintáját eredetiben, az egyéb okiratokat, dokumentumokat eredetiben vagy az azokról készített hiteles másolatban kell a jövedéki engedély iránti kérelemhez csatolnia.
Nem kell csatolni a vám- adó és társadalombiztosítási járulék tartozásról szóló nyilatkozatot, ha a kérelem benyújtásának időpontjában a kérelmező szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban.
Az engedélyező vámszerv a jövedéki engedélyt az alábbi adattartalmú nyomtatványon adja ki.
JÖVEDÉKI ENGEDÉLY
Az engedélyező regionális ellenőrzési központ megnevezése:
Az engedélyes jövedéki száma:
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 104. § (1) bekezdése és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 73. § (5) bekezdése alapján a jövedéki engedélyköteles tevékenység folytatását az alábbiak szerint engedélyezem:
I. Jövedéki engedélyes
1. Neve (elnevezése):
2. Rövidített neve:
3. Székhelye (ennek hiányában telephelye), (lakóhelye):
4. Adószáma/közösségi adószáma:
Fent nevezett jövedéki engedélyes a jövedéki engedély mellékleteként kiállított és hitelesített mellékleten megjelölt helyen és feltételek mellett jogosult jövedéki tevékenység folytatására.
Kelt: .........................
..................................................................
az engedélyező vámszerv aláírása (bélyegzője)
II. Melléklet: telephely (raktárhelyiség, tárolótartály) nyilvántartó lapja
Az engedélyes jövedéki száma:
Telephely jövedéki száma:
1. Jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység és import tevékenység
1.1. A telephely (székhely) címe, helyrajzi száma:
1.2. Jövedéki termék megnevezése (ásványolajok esetében a vámtarifaszám is):
2. Közösségi kereskedelmi tevékenység
2.1. A telephely (székhely) címe, helyrajzi száma:
2.2. Jövedéki termék (ideértve a megfigyelt terméket is) megnevezése (ásványolajok esetében a vámtarifaszám is):
3. Export tevékenység esetén az exportálásra kerülő jövedéki termék megnevezése:
4. A telephely biztosítása érdekében tett intézkedések:
5. A telephelyen fent megjelölt tevékenység a jövedéki engedélyben rögzített, valamint a jövedéki engedély iránti kérelemhez csatolt bizonylatokban, dokumentációkban szereplő feltételek, körülmények fennállása, teljesítése mellett folytatható.
III. Terítőjárattal történő értékesítés tudomásulvétele
Kelt: .........................
..................................................................
az engedélyező vámszerv
aláírása (bélyegzője)
Az engedélyező vámszerv a jövedéki engedélyhez csatolja a jóváhagyott és hitelesített nyilvántartásokat vagy a számítógépes nyilvántartás-vezetést engedélyező határozatot.
A jövedéki engedély iránti kérelmet vámhatóság által rendszeresített formanyomtatványon vagy a vámhatóság internetes honlapjáról letöltött és kinyomtatott formátumban kell benyújtani. A kérelem - mely térítés ellenében a vámszerveknél szerezhető be.
A jövedéki engedélyben szereplő bármely adat változását be kell jelenteni. A bejelentést a PM rendelet 8. számú melléklet szerinti adattartalmú nyomtatványon az engedélyező vámszervhez a változás bekövetkeztétől számított 15 napon belül kell teljesíteni.
Az adatok változásának bejelentése során csatolni kell
· új telephely nyitása esetén a jövedéki adótörvény 104. § (4) bekezdésében előírt feltétel teljesítését igazoló iratokat, bizonylatokat, valamint a tevékenység folytatásához jogszabályban előírt engedélyeket, használatbavételi vagy fennmaradási engedélyeket tartalmazó listát (kiadó hatóság, engedély megnevezése, száma, kiadásának időpontja);
· az engedélyezett tevékenység mellett más engedélyköteles tevékenység megkezdése esetén az új tevékenység folytatására a vonatkozó jogszabályban előírt hatósági engedélyeket tartalmazó listát (kiadó hatóság, engedély megnevezése, száma, kiadásának időpontja);
· új jövedéki termék(ek) forgalmazása esetén, ha a jövedéki biztosíték összege változik, a felajánlott jövedéki biztosíték rendelkezésre bocsátását, letétbe helyezését, átutalását igazoló okmányokat, iratokat, bizonylatokat;
· jogi személyiségű és jogi személyiség nélküli szervezetek jogutódlása esetén annak bejelentésekor a cégbírósághoz benyújtott cégbejegyzés vagy változásbejegyzés iránti kérelemnek a cégbírósági átvételt igazoló bélyegzővel ellátott példányát, a jogutód(ok) társasági szerződését (alapító okiratát, alapszabályát), valamint a PM rendelet 26. §-ában meghatározott azon nyilatkozatokat, okmányokat és igazolásokat, melyek a jövedéki engedélyes tevékenység folytatásához kapcsolódó - a jogutódlásból eredő változásokkal érintett - jogszabályi feltételeknek a teljesítését igazolják.
Az adatokban bekövetkezett változások bejelentésének határideje:
· új telephely nyitása, az engedélyezett jövedéki termékek mellett más újabb jövedéki termékek forgalmazása vagy az engedélyezett tevékenységnek a bővítése esetén ezek bekövetkezésének napját megelőző 30. nap,
· jogutódlás esetén a cégbejegyzési vagy változásbejegyzési kérelem cégbírósághoz történő benyújtásának napját követő 5. munkanap,
· a vezető személyében bekövetkezett változás esetén az új vezető kinevezése napját követő 8 napon belül.
Az engedélyező vámszerv a kérelemben foglaltak alapján a jövedéki engedélyt vagy annak telephelyre vonatkozó mellékletét bevonja, és új jövedéki engedélyt (mellékletet) ad ki.
A telephely megszüntetése esetén az engedélyező vámszerv a megszüntetésről szóló határozat meghozatalával egyidejűleg a jövedéki engedély vonatkozó mellékletét bevonja.
A jövedéki engedélyt kérelmező természetes személy, kérelmező szervezet vezetője vagy vezető tisztségviselője az engedély iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg a vámhatóság részére hatósági bizonyítvánnyal igazolja azt a tényt, hogy gazdasági bűncselekmény vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen nem ítélték el, vagy jogerősen elítélték, de az engedély iránti kérelem benyújtásakor már mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy kéri, hogy e tények fennállására vonatkozó adatokat a bűnügyi nyilvántartó szerv a vámhatóság részére - annak a jövedéki adótörvény szerinti engedély birtokában folytatható tevékenység engedélyezése iránti kérelem elbírálása céljából benyújtott adatigénylése alapján - továbbítsa.
Amennyiben az engedélyezési eljárás során megállapításra kerül, hogy az engedélyt kérelmező természetes személyt vagy a szervezet vezetőjét, vezető tisztségviselőjét gazdasági bűncselekmény vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték, a kérelmező részére jövedéki engedély nem adható.
A fentiekben ismertetett feltételek teljesülését az engedélyező vámszerv az engedélyezési eljárás során vizsgálja.
A jövedéki biztosítékok halmozódásának, ezáltal az engedélyesek tevékenységének megkönnyítésének érdekében nem kell külön jövedéki biztosítékot nyújtani a jövedéki engedély iránti kérelemhez, ha kérelmező egyben adóraktár engedélyes vagy bejegyzett kereskedő és a felsorolt tevékenységekhez nyújtott jövedéki biztosíték összege meghaladja a jövedéki engedélyhez nyújtandó biztosíték összegét. Abban az esetben, ha az adóraktári vagy a bejegyzett kereskedői tevékenységhez nyújtott jövedéki biztosíték összege nem éri el a jövedéki engedélyes tevékenységhez nyújtandó biztosíték összegét, akkor azt a különbözetre kell teljesíteni.
A jövedéki biztosítékok halmozódásának, ezáltal az engedélyesek tevékenységének megkönnyítésének érdekében a fenti esetben csak az egyik tevékenységre kell jövedéki biztosítékot nyújtani.
A jövedéki biztosíték megállapítása ez esetben az ásványolajtermékek jövedéki engedélyes kereskedelméhez meghatározott 120 millió forint és az egyéb jövedéki termékek tekintetében előírt 22 millió forint jövedéki biztosítéknyújtási kötelezettségből adódik.
A kincstári finanszírozást alapvetően az utólagos, teljesítés szerinti finanszírozás jellemzi. A költségvetési szerveknél megkülönböztetjük az időarányos intézményi és az időarányostól eltérő intézményi finanszírozást. A fejezeti kezelésű előirányzatokat a finanszírozás szempontjából két csoportra bonthatjuk. Az első csoportot a feladatfinanszírozásba vont előirányzatok, a második csoportot pedig a feladatfinanszírozásba nem tartozó előirányzatok alkotják. Az utóbbi csoportba tartoznak az elkülönített állami pénzalapok előirányzatai is. Külön csoportot képez a helyi önkormányzatok pénzellátása, a nettó finanszírozás is.
A jövedéki biztosítékok halmozódásának, ezáltal az engedélyesek tevékenységének megkönnyítésének érdekében a fenti esetben csak az egyik (a keretengedélyes vagy a felhasználói engedélyes) tevékenységre kell jövedéki biztosítékot nyújtani
A jövedéki adótörvény néhány termék esetében speciális szabályokat állapít meg, így például a szőlőborral végzett jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységhez nem, az 5 liter/5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű üzemanyag-adalék jövedéki engedélyes kereskedelme esetében 1 millió forint összegben kell jövedéki biztosítékot nyújtania, illetve a külön jogszabályban foglaltak szerint gyógyszer-nagykereskedelmi tevékenység folytatására jogosító engedéllyel rendelkező személy, aki a Magyar Gyógyszerkönyvben meghatározott benzint és alkoholterméket kíván forgalmazni jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység keretében mentesül a raktárhelyiségre vonatkozó engedélyezési feltétel alól.
Az országos közforgalmú vasút üzemeltetőjének nem kell teljesítenie az 500 m3 űrtartalmú, a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által hitelesített és engedélyezett, talajhoz rögzített tárolótartállyal kapcsolatos engedélyezési feltételt, ha a gázolajat kizárólag a vasúti pályához kötött járművek, munkagépek vasúti szállítási főtevékenységhez közvetlenül kapcsolódó üzemeltetése céljára értékesíti.
A nyújtandó jövedéki biztosíték összege feleződik, ha a jövedéki engedélyt kérelmező vagy a jövedéki engedélyes kereskedő megbízható adós.
A jövedéki biztosíték készpénz vagy pénzügyi biztosíték lehet. A készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs. Pénzügyi biztosítékként a visszavonhatatlan vagy a kizárólag olyan visszavonható pénzügyi biztosíték fogadható el, amely a visszavonás lehetőségét a vámhatóság jóváhagyásához is köti. A vámhatóság a pénzügyi biztosíték visszavonását akkor hagyja jóvá, ha az adóraktár-engedélyesnek nincs adótartozása. A pénzügyi biztosíték érvényességének lejártát legalább 60 nappal megelőzően az érvényesség lejártának napját követő naptól érvényes újabb pénzügyi biztosítékot kell a vámhatósághoz benyújtani, hogy a jövedéki adótörvény 35. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt feltétel teljesítettnek tekinthető legyen.
Nem teljesülnek a jövedéki biztosíték nyújtására, valamint a kettős könyvvezetésre, illetve a nyilvántartási és bizonylati rendre vonatkozó előírások, továbbá a vezetővel szembeni erkölcsi elvárások.
A beszerzésre és értékesítésre vonatkozó előírásokat, továbbá a készpénzfizetés korlátozására irányuló rendelkezéseket a jövedéki engedélyes kereskedő ismételten megsérti.
Jövedéki engedélyes kereskedő kizárólag - belföldön, vagy más tagállamban - szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket szerezhet be, készletezhet, forgalmazhat, ezért jövedéki terméket kizárólag adóraktárból, másik jövedéki engedélyes kereskedőtől, jövedéki engedéllyel rendelkező importálótól, felhasználói engedélyestől és más tagállamból szerezhet be.
Más tagállamban szabad forgalomba bocsátott jövedéki termék kereskedelmi céllal belföldön történő birtokolásával adókötelezettség keletkezik, kivéve a 3199/93/EK bizottsági rendelet szerinti teljesen denaturált alkoholtermék más tagállamból 3649/92/EGK bizottsági rendelet szerinti előírásoknak megfelelő egyszerűsített kísérő okmánnyal (a továbbiakban: EKO) történő beszerzését, továbbá a jövedéki adótörvény 52. § (1) bekezdés i) pontja szerinti egyéb ellenőrzött ásványolajnak 5 liter/5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésben vagy a 62. § (6) bekezdés szerint végzett beszerzését, valamint a járművek üzemanyagtartályában és kiegészítő üzemanyagtartályában található üzemanyagok behozatalát. Az adóalany az EKO-n (ideértve a rendelet szerinti kereskedelmi bizonylatot is) címzettként feltüntetett személy, ennek hiányában az a személy, aki a belföldre beszállítást követően a jövedéki terméket kereskedelmi célból birtokolja.
A kereskedelmi célú birtokolásnak a jövedéki termék nem magánszemély általi birtokolása vagy a magánszemély által nem a jövedéki adótörvény szerinti adómentes jövedéki termék birtokolása minősül. Nem minősül kereskedelmi célú birtokolásnak a más tagállamból belföldön keresztül egy másik tagállamba nem magánszemély által EKO-val vagy magánszemély által saját felhasználásra szállított jövedéki termék birtokolása a belföldi szállítás során, valamint a két tagállam között közlekedő hajók vagy repülőgépek fedélzetén lévő azon jövedéki termékek birtokolása, amelyeket nem hoznak forgalomba mialatt a hajó vagy a repülőgép belföldön tartózkodik.
Az adóalanynak az adókötelezettség keletkezésével egyidejűleg beáll az adófizetési és adómegállapítási kötelezettsége. Az adóalany az általános szabályoktól eltérően az adófizetési kötelezettség keletkezését követő 5 napon belül tesz adóbevallást és fizeti meg az adót.
Az adóalany a beszerzést megelőzően köteles
· a belföldön keletkező adókötelezettségnek megfelelő összegben, illetve annak azon részére külön jövedéki biztosítékot nyújtani, amely meghaladja a jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységhez rendelkezésre álló jövedéki biztosítékot;
· a beszerzésről - a jövedéki termék beszerzésének, mennyiségének és felhasználási céljának megjelölésével - a vámhatóságot értesíteni.
A jövedéki biztosíték felszabadul az adófizetési kötelezettség teljesítését, illetve az illetékes tagállami hatóság igazolásának alábbiak szerinti bemutatását követően.
Nem keletkezik adófizetési kötelezettség, illetve a megfizetett adó visszaigényelhető az EKO-n szereplő feladott mennyiségből arra a mennyiségre,
· amelyet teljes megsemmisülésként vagy helyrehozhatatlan károsodásként ismer el a bekövetkezés helye szerinti tagállam illetékes hatósága az adóalany kérelmére, az általa benyújtott bizonyítékok alapján, és arról - a tagállam vonatkozó szabályai szerint - igazolást ad,
· amelynek átvétele nem fejeződött be, de amelyre az adót a szabálytalanság elkövetésének helye szerinti tagállamban megfizették, és azt a tagállam illetékes hatósága - a tagállam vonatkozó szabályai szerint - igazolta.
Az (adóalany az EKO visszaküldendő példányán igazolja az átvételt, és haladéktalanul visszaküldi a feladónak. A vámhatóság - kérésre - az EKO visszaküldendő példányának hátoldalán igazolja a jövedéki termék utáni adókötelezettség teljesítését vagy annak biztosítását. A más tagállamban szabad forgalomba bocsátott jövedéki termék ugyanazon adóalany általi rendszeres beszerzése esetén a vámhatóság - az Európai Bizottság értesítése mellett - egyszerűsített eljárást engedélyezhet.
Belföldön szabad forgalomba bocsátott jövedéki termék más tagállamba kereskedelmi célú beszerzés céljára történő kiszállítása kizárólag EKO-val végezhető, és a jövedéki termék után belföldön megfizetett adó visszaigényelhető (adóraktárból történő kiszállítás esetén visszaigényelhető vagy levonható), ha
· bemutatják az EKO-nak a jövedéki termék címzett által történt átvételét igazoló példányát, és a címzett tagállam hatóságának igazolását a jövedéki adó megfizetéséről vagy annak biztosításáról;
· betartják a jövedéki adótörvény 47. § (2)-(3) bekezdésének rendelkezését.
Az adó-visszaigénylésre (-levonásra) jogosult személy a kiszállítást közösségi kereskedelmi tevékenység keretében, saját számlára végző jövedéki engedélyes kereskedő vagy az adóraktár-engedélyes, illetve a jövedéki adótörvény 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alkoholterméket gazdasági tevékenység keretében más tagállamba értékesítő személy. Az adó visszaigénylése a meghatározott okmányok vámhatósághoz történő benyújtásának napjától esedékes, és legfeljebb a jövedéki termék feladásának napjától számított 90 napon belül érvényesíthető.
A bioetanol más tagállam benzin előállítását végző adóraktárába a 19-21. § rendelkezéseitől eltérően végzett kitárolása szabadforgalomba bocsátásnak minősül azzal, hogy a kitároló adóraktár-engedélyes adó-megállapítási és adófizetési kötelezettsége csak akkor áll be, ha a fogadó adóraktár engedélyese a kitárolást követő 30 napon belül nem igazolja vissza a bioetanol átvételét. Az adó-megállapítási és adófizetési kötelezettség a kitárolást követő 31. napon áll be.
A bioetanol szállítása szállítási jövedéki biztosíték nyújtása mellett és csak abban az esetben megengedett, ha a szállítást a vámhatósághoz a külön jogszabály rendelkezései szerint előzetesen bejelentik és azt a vámhatóság jóváhagyja.
A közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jövedéki engedélyes kereskedő a más tagállamból behozott 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolajat és a megfigyelt terméket csak adóraktár-engedélyes, felhasználói engedélyes vagy nyilvántartásba vett felhasználó részére értékesítheti az adó megfizetése nélkül.
A közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jövedéki engedélyes kereskedő a más tagállamból behozott 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolajat és a megfigyelt terméket csak adóraktár-engedélyes, felhasználói engedélyes vagy nyilvántartásba vett felhasználó részére értékesítheti az adó megfizetése nélkül. Az előzőeken túlmenően adózott egyéb ellenőrzött ásványolajterméket 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésben, valamint biodízelt és 5 liter vagy annál kisebb kiszerelésben forgalmazott üzemanyag-adalékot forgalmazhat.
A jövedéki engedélyes kereskedő adófizetési kötelezettsége a jövedéki termék fentiek szerinti beszerzésének időpontjában keletkezik. A jövedéki engedélyes kereskedő az adófizetési kötelezettség keletkezését követő 5 napon belül tesz adóbevallást és fizeti meg az adót.
A jövedéki engedélyes kereskedő a 2711 12, a 2711 13, a 2711 14 00, a 2711 19 00 vámtarifaszám alatti gáz termékekből cseppfolyósított szénhidrogén egyéb motorikus célú, tartályos értékesítését csak abban az esetben végezheti üzemi motorikusgáztöltő-állomás üzemeltetője, valamint az üzemi motorikusgáztöltő-állomás üzemeltetőjével egy telephelyen működő, annak e termék tárolására szolgáló tartályát szerződés alapján használó személy (a továbbiakban együtt: üzemeltető) részére, amennyiben az üzemeltető e tevékenységét a vámhatósághoz bejelentette és az üzemeltetőt a vámhatóság a bejelentés napján nyilvántartásba vette. Az üzemeltetőnek a cseppfolyósított szénhidrogén beszerzéséről, felhasználásáról a PM rendelet szerinti nyilvántartást kell vezetnie.
A beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetének, származásának hitelt érdemlő igazolása történhet EKO-val (EKO-nak megfelelő adattartalmú kereskedelmi okmánnyal), számlával szállítólevéllel, vámokmánnyal.
Jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet végző kereskedő jövedéki nyilvántartásának adattartama az alábbi:
I. A kereskedő jövedéki nyilvántartásának adattartalma (jövedéki termékenként)
Jövedéki termék megnevezése, vámtarifaszáma, mennyiségi egysége:
1. Nyitókészlet (a tárgyhó első napján):
2. Készletnövekedés (időpont, szállító megnevezése és telephelye/adóraktára szerinti részletezésben)
a) belföldről:
b) tagállamból:
c) importból:
d) visszáru mennyisége:
3. Készletcsökkenés
a) belföldre értékesített:
b) saját kiskereskedelmi eladóhely részére kiszállított:
c) tagállamba értékesített:
d) exportra kiszállított:
4. Zárókészlet (a tárgyhó utolsó napján):
II. A közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes külön nyilvántartásának adattartalma (tagállamonként, tagállami kereskedőnként)
Kivitel/behozatal
1. A tagállami kereskedő, tagállam megnevezése:
2. A kiszállított/behozott jövedéki termék megnevezése, mennyisége, számla szerinti értéke:
3. Az egyszerűsített kísérő okmány és a számla száma, kiállításának ideje:
4. Adófizetésre, adó-visszaigénylésre vonatkozó adatok:
4.1. Adófizetési kötelezettség levezetése:
4.2. Adó-visszaigénylési jogosultság levezetése:
III. 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék készletének alakulása (termékenként)
1. Nyitókészlet:
2. Növekedés:
2.1. Adóraktárból, felhasználói engedélyestől beszerzés (mennyiség, szállító megnevezése, egyszerűsített kísérő okmány száma, adóraktár-engedélyes, felhasználói engedélyes részére a tagállamba, harmadik országba történő kiszállításról adott nyilatkozatának száma):
2.2. Tagállamból beszerzés (mennyiség, szállító megnevezése, egyszerűsített kísérő okmány száma, megbízó adóraktár-engedélyes, felhasználói engedélyes, nyilvántartásba vett felhasználó neve, megbízásának kelte, a beszerzés vámhatósághoz történt bejelentésének időpontja):
2.3. Harmadik országból beszerzés (mennyiség, szállító megnevezése, vámokmány száma, kelte):
2.4. Tagállamból beszerzett biodízel, üzemanyag-adalék (mennyiség, szállító megnevezése, egyszerűsített kísérő okmány/szállítási okmány száma):
3. Csökkenés:
3.1. Tagállamba kiszállítás (mennyiség, vevő megnevezése, egyszerűsített kísérő okmány száma, a kiszállítás vámhatósághoz történt bejelentésének időpontja):
3.2. Harmadik országba kiszállítás (mennyiség, vevő megnevezése, vámokmány száma/más tagállam területéről történő kiléptetés esetén a raktárból történő kiadás és a vámhatósághoz történt bejelentés időpontja):
3.3. Adóraktárnak, felhasználói engedélyesnek értékesítés (mennyiség, megbízó adóraktár-engedélyes, felhasználói engedélyes, nyilvántartásba vett felhasználó neve, megbízásának kelte):
4. Zárókészlet:
A PM rendelet a terítőjárat tekintetében az alábbi részletszabályokat határozza meg.
A jövedéki engedélyes kereskedő
· dohánygyártmány, alkoholtermék, bor, pezsgő, köztes alkoholtermék és sör árukészletének továbbforgalmazók részére,
· tüzelőolaj, gázolaj és légi jármű üzemanyag árukészletének végfelhasználók részére gépjárműről történő kiszolgálása, értékesítése (a továbbiakban: terítőjárat) csak a kiszolgálást, értékesítést végző jövedéki engedélyes kereskedőnek az a) pont esetében az engedélyező vámszervhez, a b) pont esetében a hatósági felügyeletet ellátó vámszervhez történt előzetes, írásban tett bejelentése alapján, továbbá az a) pont esetében azt követően lehetséges, ha a regionális ellenőrzési központ a bejelentést a jövedéki engedélyre való rájegyzéssel tudomásul vette, vagy a bejelentés tudomásul vételét végzésben visszaigazolta.
Az előzetes bejelentésben a jövedéki engedélyes kereskedőnek meg kell adni
· annak a telephelyének (raktárának) a címét, jövedéki számát, amelynek árukészletét a terítőjárattal értékesíti;
· a terítőjáratot végző gépjárművek típusát, forgalmi rendszámát;
· a terítőjárattal érintett értékesítési körzetek (települések vagy megye) megjelölését.
A jövedéki engedélyes kereskedő a bejelentést írásban, dohánygyártmány, alkoholtermék, bor, sör, köztes alkoholtermék, pezsgő értékesítése esetében az első kiszállítás előtt legalább 10 nappal, ásványolajtermék értékesítése esetében alkalmanként legalább a kiszállítást megelőző 2 nappal korábban teljesíti. Az előzetes bejelentésben közölt adatokban bekövetkező változást legalább 3 nappal korábban a terítőjáratot végző gépjárművek típusában, forgalmi rendszámában bekövetkező változást legkésőbb a változás napján, a gépjármű elindulását megelőzően be kell jelenteni a hatósági felügyeletet ellátó vám- és pénzügyőri hivatalhoz.
A terítőjárat
· ha a kizárólag fogyasztási dohány, szivar és szivarka értékesítése történik, kereskedői vagy gyártói emblémával ellátott közúti gépjárművel végezhető,
· ásványolajtermékek esetében olyan forgalmi rendszámmal ellátott közúti gépjárművel végezhető, amely alkalmas arra, hogy az üzemanyagot a felhasználás helyszínére szállítsa, olyan tartállyal van összeszerelve (tankautó), amely a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által hitelesített, ólomzárral ellátott mérőműszeren (átfolyásmérőn), kiszolgáló tömlőn és pillanatelzárón keresztül méri ki az üzemanyagot, továbbá rendelkezik a gépjármű forgalmi engedélyét kiadó, illetve annak érvényességét meghosszabbító hatósági felügyeleti szervnek az üzemanyag-szállítási tevékenység végzésére jogosító engedélyével.
Terítőjárattal dohánygyártmány, alkoholtermék, bor, sör, köztes alkoholtermék, pezsgő értékesítése esetében az előzetes megrendelés nélküli értékesítés mellett - a szállítóeszköz jobb kihasználása érdekében - előzetes megrendelés teljesítésére történő szállítás, továbbá a jövedéki engedélyes kereskedő visszárujának visszaszállítása is megengedett.
Terítőjáratnak minősül a dohánygyártmány, alkoholtermék, bor, sör, köztes alkoholtermék, pezsgő áruválasztékának, árának, egyéb jellemzőinek továbbforgalmazókkal való megismertetése, továbbforgalmazók egyedi igényeinek felmérése céljából végzett gépjárműről történő értékesítése is, ha az így értékesített jövedéki termék mennyisége továbbforgalmazónként (vevőnként) nem haladja meg a jövedéki adótörvényben meghatározott nem kereskedelmi mennyiség felső határát, illetve a cigaretta esetében annak 7-szeresét, és a gépjármű legfeljebb a jövedéki adótörvényben meghatározott nem kereskedelmi mennyiség felső határának 50-szeresét, illetve a cigaretta esetében annak 350-szeresét szállítja (a továbbiakban: képviselői tevékenység).
A képviselői tevékenységet az a személy folytathat, aki a jövedéki engedélyes kereskedő által adott, névre szóló megbízással rendelkezik és a jövedéki termék szállítását az engedélyező vámszerv által előzetesen jóváhagyott, kereskedői vagy gyártói emblémával ellátott gépjárművel végzi (a továbbiakban: területi képviselő).
A képviselői tevékenységet a jövedéki adótörvény 126. § (1) bekezdése szerinti bejelentésben külön jelezni kell, és a jövedéki engedélyre történő rájegyzésben - a területi képviselő személyének megjelölésével együtt - külön fel kell tüntetni.
A terítőjárat jövedéki termék beszerzésére, a jövedéki engedélyes kereskedő raktárai közötti forgalom lebonyolítására, továbbá mozgóboltként nem üzemeltethető.
A jövedéki termék terítőjárattal végzett szállítása a gépjárműre kiállított olyan szállítólevéllel (a továbbiakban: terítőjárati szállítólevél) történhet, amely tartalmazza
· a jövedéki engedélyes kereskedő megnevezését, adószámát, a kiszállító raktárhelyiségének nevét, címét, jövedéki számát;
· a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, a gépjárművezető - a képviselői tevékenység esetén a területi képviselő - nevét;
· a gépjárműre induláskor felrakott jövedéki termékek megnevezését, mennyiségi egységét, mennyiségét;
· a c) pont szerinti mennyiség megbontását az előzetes megrendelésre szállított, a vevő nevére kiállított számlával, szállítólevéllel bizonylatolt és a szabad rendelkezésű mennyiségre, továbbá az előzetes megrendelésre szállított mennyiség vevőnkénti részletezését;
· a terítőjárat értékesítési körzetét;
· a terítőjárati szállítólevél kiállításának időpontját (év, hónap, nap);
· a kiszállító raktárhelyiség vezetőjének (megbízottjának) és a gépjárművezetőnek - a képviselői tevékenység esetén a területi képviselőnek - az aláírását.
A terítőjárati szállítólevél szigorú számadású, két példányban kiállítandó bizonylat, amelynek eredeti példánya a szállítmányt kíséri, a másik példánya a kiszállító raktár jövedéki nyilvántartásának bizonylata.
A terítőjárati szállítólevél dohánygyártmányt, alkoholterméket, bort, sört, köztes alkoholterméket, pezsgőt értékesítő terítőjárat esetén 7 napig, illetve ásványolajtermékek értékesítése esetében a kiszállítás kelte napjának 24 órájáig érvényes.
A gépjárműről előzetes megrendelés nélkül értékesített jövedéki termékről a helyszínen számlát vagy szállítólevelet kell kiállítani. A vevőnek a jövedéki termék átvételét a számlán vagy a szállítólevélen aláírásával és bélyegzőlenyomatával igazolnia kell.
A területi képviselő egy vevőnek naponta legfeljebb egy számlát állíthat ki. A terítőjáratot végző gépjárművön található jövedéki termékkészletnek meg kell egyezni a visszáruként visszavett jövedéki termék, valamint a terítőjárati szállítólevélen feltüntetett jövedéki termék összes mennyiségének és az azon számlákon, szállítóleveleken szereplő jövedéki termékek mennyiségének különbségével, amelyeken a vevő a jövedéki termék átvételét igazolta. A gépjárművön található mennyiség adatának bármely időpontban rendelkezésre kell állnia.
A terítőjárat tevékenységével kapcsolatban feltárt jogsértésért a felelősség a jövedéki engedélyes kereskedőt terheli.
Az ásványolajtermékek terítőjárat keretében történő értékesítése készpénzfizetés ellenében nem megengedett.
A terítőjáratot folytató gépjármű vezetőjének a szállított jövedéki termékkel 8 naponként, illetve ásványolajtermékek esetében naponta kell elszámolni.
A jövedéki engedélyes kereskedő a terítőjárat számára kiadott jövedéki termékekről gépjárművenként a telephely jövedéki nyilvántartásához csatolt, külön nyilvántartást (a továbbiakban: túranyilvántartást) vezet.
A túranyilvántartásban az előzetes megrendelésre számlával, szállítólevéllel kiszállított és az előzetes megrendelés nélkül kiszállított (szabad rendelkezésű) jövedéki termékeket elkülönítve kell szerepeltetni, az utóbbiakat csak a terítőjárat elszámolása után, a tényleges értékesítésnek megfelelően lehet a jövedéki nyilvántartásban véglegesen készletcsökkenésként szerepeltetni.
A számla kötelező adattartalma az áfatörvény szerint az alábbi:
· a számla kibocsátásának kelte,
· a számla sorszáma, amely a számlát kétséget kizáróan azonosítja,
· a termék értékesítőjének neve, címe és adószáma,
· a termék beszerzőjének neve, címe és adószáma,
· az értékesített termék illetve szolgáltatás megnevezése,
· teljesítés időpontja,
· adó alapja, a termék illetve szolgáltatás adó nélküli egységára,
· alkalmazott adó mértéke,
· áthárított adó mértéke, ha nem adómentes a számla,
A szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméknek a vevőhöz (címzetthez) való szállítása során a szállítmányozó, illetve a logisztikai tevékenységet végző gazdálkodó telephelyén történő átrakodása esetén a borkísérő okmány, a szállítólevél hátoldalán fel kell tüntetni
· az átrakodás helyét és dátumát (év, hó, nap), és
· annak a szállítójárműnek a forgalmi rendszámát, amelyre az átrakodás történt.
Amennyiben a szállítmányozó, illetve a logisztikai tevékenységet végző gazdálkodó telephelyére való szállítás egyszerűsített kísérő okmány alkalmazásával történt, az átrakodáskor szállítólevelet kell kiállítani és az egyszerűsített kísérő okmányhoz csatolni.
Azok a jövedéki engedélyes kereskedők, akik a telephelyükön egyúttal nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet is végeznek a vámhatóság által jóváhagyott számítógépes jövedéki nyilvántartást kötelesek vezetni a következők szerint. A jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes tevékenység kereskedelmi készletéről, annak változásáról (beszerzés, értékesítés) cikkelemenkénti mennyiségben és értékben olyan számítógépes jövedéki nyilvántartást kell vezetni, amelyből az adatok a jövedéki ellenőrzéshez tevékenységenként külön-külön és összesítve bármikor rendelkezésre állnak. Vagyis az ellenőrzés alkalmával a kereskedőnek pontosan el kell tudni határolnia és meg kell tudni adnia az egyes tevékenységek árukészletét.
A gazdálkodónak továbbá a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenysége keretében a jövedéki terméket - ha törvény másként nem rendelkezik - a 110. § (5) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiség elérése esetén - amennyiben a vevő kéri - olyan számlát vagy egyszerűsített számlát köteles kibocsátani, amely az áfatörvényben előírt adatokon kívül a "Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas" szöveget tartalmazza.
A PM rendelet értelmében a jövedéki engedélyes kereskedőnek a vevőnyilvántartását az alábbi adattartalommal kell vezetnie:
Jövedéki engedélyes kereskedő vevőnyilvántartásából teljesítendő adatszolgáltatás adattartalma
1. Jövedéki engedélyes kereskedő neve, címe (székhelye), jövedéki engedélyének száma, adószáma:
2. Értékesítésre vonatkozó adatok telephelyenként:
2.1. Számla száma:
2.2. Vevő neve, címe:
2.3. A számla kibocsátásának kelte:
2.4. Kiszállítás időpontja:
2.5. Értékesített termék megnevezése, vámtarifaszáma:
2.6. Értékesített termék mennyisége, mennyiségi egysége:
2.7. Az ásványolaj termékek kivételével a kiszerelési egység [űrtartalom, illetve alkoholtermékek esetén alkoholtartalom (térfogatszázalék) szerint megadott űrtartalom, dohánygyártmányok esetén doboz, szál vagy csomag]:
2.8. Számla szerinti érték (forintban vagy a számlán feltüntetett valutában):
2.9. A számla szerint fizetendő összeg a számla szerinti pénznemben, a pénznem feltüntetésével:
A jövedéki termékek (kivéve a szőlőbor) kereskedelmének nyomon követhetősége, ellenőrizhetősége érdekében a jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki termék beszerzését, továbbértékesítését fizetési számláján keresztül végezheti, melyet a vámhatóság jövedéki ellenőrzései során vizsgál.
A jövedéki engedélyes kereskedő fűtőolaj mezőgazdasági őstermelők részére történő értékesítését végezheti készpénzfizetéssel megfelelő azonosítás mellett, amely a jövedéki nyilvántartás adatain túl az őstermelői igazolvány bemutatását is jelenti.
A nyilvántartások vezetésének szabályait az egyes, katonai célú felhasználással kapcsolatos jövedéki rendelkezések részletes szabályairól szóló 12/2010. (III. 31.) PM-HM együttes rendelet (a továbbiakban: Együttes rendelet) tartalmazza.
A keretengedélyes az üzemanyag petróleum beszerzéséről, tárolásáról és készletéről az Együttes rendelet 2. melléklet szerinti, az egyéb üzemanyag esetében az Együttes rendelet 3. melléklet szerinti adattartalommal, a keretengedélyben az adómentes felhasználás helyeként engedélyezett helyenként (a továbbiakban: telephely) a vámhatóság által elfogadott és hitelesített külön nyomtatványon folyamatosan nyilvántartást vezet, melynek adatait havonta összesíteni kell.
Az üzemanyag petróleum adómentes beszerzésének és felhasználásának nyilvántartása (A mennyiség literben, 15 °C-ra átszámítva)
1. Nyitókészlet.
2. Növekedés
2.1. beszerzett, betárolt mennyiség; a szállító, az MH raktárának, telephelyének, megnevezése; a beszerzés, betárolás időpontja,
2.2.* üzemanyagtöltő pontra betárolt mennyiség, az üzemanyagtöltő pont megnevezése, átvétel (betárolás) időpontja, szállítási bizonylat sorszáma,
2.3. a repülési tevékenységhez való felhasználásra alkalmatlan, lefejtett (leszívott) mennyiség, a készletrevétel (visszavétel) időpontja.
3. Csökkenés
3.1. az MH kötelékébe tartozó légi járműbe történő,
3.1.1. a 3.1.2.-3.1.3. alpontba nem tartozó kiadás (mennyiség, időpont, felhasználó légi jármű azonosítása, feltöltési bizonylat sorszáma),
3.1.2. a Jöt. 11. § (1) bekezdés g) pont gb) alpontja szerinti kiadás üzemanyagtöltő pontról (mennyiség, időpont, betároló repülőcsapat azonosítása),
3.1.3. a Jöt. 11. § (1) bekezdés g) pont gc) alpontja szerinti kiadás üzemanyagtöltő pontról (mennyiség, időpont, betároló repülőcsapat azonosítása),
3.2. a feljogosított szervezet kötelékébe tartozó légi járműbe történő,
3.2.1. a 3.2.2. alpontba nem tartozó kiadás (mennyiség, időpont, felhasználó légi jármű azonosítása, feltöltési bizonylat sorszáma),
3.2.2. üzemanyagtöltő pontról a Jöt. 11. § (1) bekezdés g) pont gc) alpontja szerinti kiadás (mennyiség, időpont, felhasználó légi jármű azonosítása, feltöltési bizonylat sorszáma),
3.3. a Jöt. 11. § (1) bekezdés g) pont ga) alpontja szerinti kiadás (mennyiség, időpont, e-TKO sorszáma),
3.4.* üzemanyagtöltő pontra kiszállítás (mennyiség, időpont, üzemanyagtöltő pont megnevezése, szállítási bizonylat sorszáma),
3.5. a keretengedélyes másik adómentes telephelyére való átadás (mennyiség, időpont, e-TKO sorszáma),
3.6. igazolt megsemmisülés, megsemmisítés (mennyiség, időpont).
4. Zárókészlet.
* A kijelölt telephely technikai készletmozgásaként nyilvántartásba vett készletnövekedések és készletcsökkenések.
Az üzemanyag (kivéve üzemanyag petróleum) adómentes beszerzésének és felhasználásának nyilvántartása (Termékenként, a mennyiség literben, 15 °C-ra átszámítva)
1. Nyitókészlet.
2. Növekedés
2.1. beszerzett, betárolt mennyiség; a szállító, az MH raktárának, telephelyének megnevezése; a beszerzés, betárolás időpontja,
2.2.* üzemanyagtöltő pontra betárolt mennyiség, az üzemanyagtöltő pont megnevezése, átvétel (betárolás) időpontja, szállítási bizonylat sorszáma.
3. Csökkenés
3.1. a feljogosított szervezetnek történő,
3.1.1. a 3.1.2. alpontba nem tartozó kiadás (mennyiség, időpont, feltöltési bizonylat sorszáma),
3.1.2. üzemanyagtöltő pontról a Jöt. 11. § (1) bekezdés g) pont gc) alpontja szerinti kiadás (mennyiség, időpont, feltöltési bizonylat sorszáma),
3.2. a Jöt. 11. § (1) bekezdés g) pont ga) alpontja szerinti kiadás (mennyiség, időpont, e-TKO sorszáma),
3.3.* üzemanyagtöltő pontra kiszállítás (mennyiség, időpont, üzemanyagtöltő pont megnevezése, szállítási bizonylat sorszáma),
3.4. a keretengedélyes másik adómentes telephelyére való átadás (mennyiség, időpont, e-TKO sorszáma),
3.5. igazolt megsemmisülés, megsemmisítés (mennyiség, időpont).
4. Zárókészlet.
* A kijelölt telephely technikai készletmozgásaként nyilvántartásba vett készletnövekedések és készletcsökkenések.
A nemzetközi szerződés vagy nemzetközi szerződésen alapuló kötelezettségvállalás alapján az ország területén tartózkodó, gyakorlatozó vagy átvonuló külföldi fegyveres erők ellátására kijelölt szervezet (a továbbiakban: kijelölt szervezet) a jövedéki termékek Együttes rendelet szerinti tevékenységgel összefüggő jövedéki engedélyes kereskedelme esetén olyan nyilvántartást vezet, amelynek alapján a vámhatóság kérésére bármely időszakra vonatkozóan rendelkezésre tudja bocsátani
· szállítónkénti bontásban a beszerzett jövedéki termékekről a szállító által kiállított számla számának, kiállítása időpontjának, a jövedéki termék megnevezésének, beszerzett mennyiségének és
· vevőnkénti (külföldi fegyveres erők) bontásban a továbbadott jövedéki termékről kiállított számla számának, kiállítása időpontjának
adatait.
A más tagállamból szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket beszerző közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő részére a székhely szerinti vámszerv a jövedéki termék feladása előtt - kérelemre - igazolást ad a belföldön keletkező adókötelezettségre nyújtott jövedéki biztosíték rendelkezésre állásáról.
A közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő a PM Rendelet 22. számú melléklet szerinti nyilvántartása (a továbbiakban: jövedéki nyilvántartás) alapján havonta - tagállami szállítónként és vevőnként - összesíti és megállapítja a tagállamból beszerzett és a tagállamba értékesített jövedéki termék mennyiségét és számla szerinti értékét.
A közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő az 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék beszerzéséről, értékesítéséről, nyitó- és zárókészletéről a jövedéki adótörvény 107. § (1) bekezdésében előírt havi jelentést a jövedéki nyilvántartás III. részének megfelelő adattartalommal, jogcímenként összesítve, szállítónként és vevőnként részletezve nyújtja be a székhelye szerinti regionális ellenőrzési központhoz.
Amennyiben a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő legalább heti gyakorisággal, illetve egy hónapban legalább 8 alkalommal szerez be rendszeresen jövedéki terméket más tagállamból, kérelmére a regionális ellenőrzési központ legfeljebb féléves időtartamra engedélyezheti, hogy adóbevallási és adófizetési kötelezettségét havonta, a tárgyhót követő hó 20-áig teljesítse. Az engedély kérelemre - legfeljebb újabb féléves időtartamra - ismételten kiadható.
A közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő a más tagállamból beszerzett jövedéki termék eredetét az áfatörvényben előírt adattartalmú számlán kívül a feladási tagállamban szabadforgalomba bocsátott jövedéki termékek Közösségen belüli szállításának egyszerűsített kísérőokmányáról szóló 3649/92/EGK bizottsági rendelet szerinti előírásoknak megfelelő kísérő okmánnyal (ideértve a hivatkozott rendelet szerinti kereskedelmi bizonylatot is).
Az exportálónak nyilvántartását az alábbi adattartalommal kell vezetnie:
I. Az exportáló nyilvántartása a saját és a bizományi konstrukcióban exportált termékek esetén
1. Az exportált termék megnevezése, vámtarifaszáma:
2. Az exportált termék mennyisége:
3. Az export számla száma:
4. A vámokmány megnevezése és azonosító száma:
5. A külföldi vevő és a rendeltetési ország megnevezése:
6. A vám- és pénzügyőri hivatal által végzett kiviteli ellenőrzés időpontja:
7. A vámhatáron való kiléptetés időpontja:
8-9.
II. A bizományos exportáló nyilvántartása
1. A megbízó megnevezése:
2. Az exportált termék megnevezése, vámtarifaszáma, mennyisége:
3. A külföldi vevő megnevezése:
4. A megbízónak adott export számla száma:
5. A vám- és pénzügyőri hivatal által végzett kiviteli ellenőrzés időpontja:
6. A vámhatáron való kiléptetés időpontja:
III. Az 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolajat és a megfigyelt terméket exportáló a PM rendelet 22. számú melléklet III. része szerinti nyilvántartást is köteles - értelemszerűen - vezetni.
Az importálónak nyilvántartását az alábbi adattartalommal kell vezetnie:
I. Importáló nyilvántartása a saját és a bizományi konstrukcióban importált termékek esetén
1. Az importált termék megnevezése, vámtarifaszáma:
2. Az importált termék mennyisége:
3. Az import számla száma:
4. A vámokmány megnevezése és azonosító száma:
5. A vámhatáron történt belépés időpontja:
6. A vámjogi szabadforgalomba bocsátást eredményező vámkezelés időpontja:
7-10.
II. A bizományos importáló nyilvántartása
1. A megbízó megnevezése, jövedéki száma:
2. Az importált termék megnevezése, vámtarifaszáma, mennyisége:
3. A megbízónak adott import számla száma:
4.
III. A saját számlás importáló a PM rendelet 22. számú melléklet szerinti nyilvántartást is vezeti.
A jövedéki adótörvény rendelkezései értelmében vámtarifaszám: a Tanács 2658/87/EGK rendeletének
· az ásványolaj, az ETBE, valamint az 50. § (4) bekezdés d)-f) pontjában említett termékek, továbbá a 68. § (1) bekezdés b) pontjában említett aromák esetében a Bizottság 2031/2001/EGK rendeletével módosított, 2002. január 1-jén hatályos,
· egyébként a Bizottság 2587/91/EGK rendeletével módosított, 1992. október 19-én hatályos számú mellékletében meghatározott Kombinált Nómenklatúrával megegyező tartalmú, a jövedéki adótörvényben megjelölt vámtarifaszámok alkalmazásáról szóló 13/2004. (III. 25.) PM rendeletben kihirdetett áruazonosító számok. A nyolc számjegynél kevesebb számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ideértendő.
A jövedéki adótörvény 103. § (2) bekezdés 8. pontja tartalmazza az üzlethelyiség fogalom-meghatározását.
A nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység a gazdálkodó (kereskedő) székhelye szerint illetékes jegyzőhöz történő bejelentés után végezhető. A bejelentést Korm. rendelet 1. melléklet A) pontjában meghatározott adattartalommal kell megtenni.
Amennyiben az üzlethelyiségben dohánygyártmányt is forgalmazni kíván a nem jövedéki engedélyes kereskedő, azt kizárólag működési engedély birtokában végezheti. A működési engedély iránti kérelmet a Korm. rendelet 1. melléklet B. pontjában meghatározott adattartalommal az üzlet helye szerint illetékes jegyzőhöz kell benyújtani. Amennyiben a dohánygyártmány mellett egyéb terméket (például: alkoholterméket, sört) is forgalmaz a kereskedő, azt a működési engedély kérelemben bejelentheti, arról nem kell külön bejelentést tennie.
A fenti esetben üzlethelyiségnek a vasúti étkezőkocsi, nemzetközi autóbuszjárat, a személyhajó étterme, büféje, valamint a polgári repülőgépjárat tekintendő.
A jövedéki adótörvény 103. § (2) bekezdés 4. pontja tartalmazza az üzemanyagtöltő állomás fogalom-meghatározását.
A PM rendelet 133. §-a értelmében az üzemanyagtöltő állomás jövedéki termékkészletének jövedéki ellenőrzése során a PM rendelet szakértői vizsgálatra vonatkozó rendelkezéseit értelemszerűen, illetve a készletfelvétel tekintetében meghatározott ellenőrzési módokat kell alkalmazni. Az olyan üzemanyagtöltő állomáson, ahol az MKEH által hitelesített elektronikus szintmérő készüléket alkalmaznak, a vámhatóság az ellenőrzés során a készletfelvételt az elektronikus szintmérő készülékkel végzi. A hatósági felügyeletet ellátó vámszerv a jövedéki ellenőrzés alkalmával minden esetben vizsgálja, hogy az utolsó jövedéki ellenőrzés időpontja óta végzett beszerzések esetében a jövedéki adótörvény 110. § (2) bekezdésében előírt rendelkezések teljesülnek-e, azaz az üzemanyagtöltő állomás a jövedéki termékek adóraktárból, jövedéki engedéllyel rendelkező kereskedőtől és importálótól szerezte-e be, illetve a forgalmazott jövedéki termékek megfelelnek-e a hatályos magyar szabvány rendelkezéseinek, továbbá - szükség esetén - vizsgálja, hogy a beszerzett üzemanyag ellenértékének kiegyenlítése fizetési számlán keresztül történt-e.
Az üzemanyagtöltő állomásnak a pénztárgép forgalmazója által kiállított igazolással kell rendelkeznie arról, hogy az általa használt pénztárgép a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet 3. §-ában meghatározott, kútfejjel összekötött, NAV által engedélyezett típusú.
Az adózott üzemanyagoknak a fuvarozás során vagy az üzemanyagtöltő állomáson, a jövedéki engedélyes kereskedő, illetve a végfelhasználó telephelyén a lefejtéskor bekövetkezett keveredése esetén a keveredett termék az MSZ EN ISO/IEC 17025. számú szabvány szerint, független akkreditált laboratórium szakvéleménye alapján vehető nyilvántartásba és forgalmazható, a keveredés észleléskor megállapított mennyiség tekintetében.
A kétütemű motorok hajtóanyagaként használt keverék üzemanyag a Jöt. 110. § (13) bekezdésének alkalmazásában szabványosnak tekintendő, amennyiben a keveréket alkotó komponensek közül a motorbenzin kielégíti a rá vonatkozó hatályos magyar szabvány előírásait.
Új üzemanyagtöltő állomás a tartályok és a kútoszlop hitelesítéséhez a Ker Tv. szerint a kereskedelmi tevékenység folytatásáról tett bejelentés nyilvántartásba vételét megelőzően, a hatósági felügyeletet ellátó vám- és pénzügyőri hivatal előzetes tájékoztatása és felügyelete mellett vásárolhat üzemanyagot adóraktárból, illetve jövedéki engedélyes kereskedőtől.
Az országos üzemanyagtöltő hálózattal rendelkező vállalkozás az üzemanyagkészletét az egyik üzemanyagtöltő állomásáról a másikra, továbbá az egyéb nem jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki termékét az egyik üzletéből a másik üzletébe áttárolhatja, az áttárolt terméket a jövedéki adótörvény szerinti szállítólevéllel szállíthatja.
A Ker. Tv. végrehajtási rendelete értelmében a jegyző a bejelentés másolatát a nyilvántartásba vételt követően a nyilvántartási számmal együtt megküldi jövedéki termék esetében az illetékes vámhatóságnak.
A Ker. Tv alkalmazásában mozgóboltnak minősül a kiskereskedelmi tevékenység folytatására kialakított jármű, illetve járműre szerelt vagy általa vontatott eszköz.
A Kor. rendelet értelmében mozgóbolt útján kereskedelmi tevékenység a termékre vonatkozó külön jogszabályok alapján szükséges hatósági engedélyek birtokában, továbbá a jövedéki termék forgalmazása esetén a jövedéki adótörvényben meghatározott - a fentiekben ismertetett - feltételek teljesítése mellett, valamint a kereskedő nevének és székhelyének feltüntetésével végezhető.
Amennyiben a nem jövedéki engedélyes kereskedő a jövedéki termék beszerzésekor a működési engedélyét vagy a működési engedélyről szóló igazolást, illetve a Ker Tv. szerinti bejelentésről kapott igazolást vagy ezek másolatát nem mutatja be az eladó jövedéki terméket nem értékesíthet részére.
Mivel a nem jövedéki engedélyes kereskedő kizárólag szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket szerezhet be, készletezhet és értékesíthet végső fogyasztóknak, ezért kizárólag a fentiekben ismertetett engedélyesi körtől vásárolhat. Nem jövedéki engedélyes kereskedő másik nem jövedéki engedélyes kereskedőtől csak abban az esetben szerezhet be jövedéki terméket, ha egy vagy több üzletét másik nem jövedéki engedélyes kereskedőnek az üzlet jövedéki termékkészletének átadásával (értékesítésével) együtt üzemeltetésre (bérletbe) adja, a jövedéki termékek forgalmazását megszünteti és a megszüntetéskor készleten lévő jövedéki termékét másik, nem jövedéki engedélyes kereskedőnek értékesíti, továbbá, amennyiben a nem jövedéki engedélyes kereskedő másik nem jövedéki engedélyes kereskedővel egyesül (összeolvad, beolvad), és ennek keretében a jövedéki árukészlet a másik nem jövedéki engedélyes kereskedő tulajdonába kerül
A nem jövedéki engedélyes kereskedő a beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását egyszerűsített kísérő okmánnyal (adóraktártól történő beszerzés esetén) számlával, szállítólevéllel (jövedéki engedélyes kereskedőtől, felhasználói engedélyestől történő beszerzés esetén), vámokmánnyal (importálótól történő beszerzés esetén) leltárjegyzék, vámhatóság általkészített jegyzőkönyvvel (kizárólag a jövedéki adótörvény103. § (3) bekezdés szerinti esetben nem jövedéki engedélyes kereskedőtől történő beszerzés esetén) köteles igazolni.
A jövedéki adótörvény jövedéki termékek kereskedelmi mennyiségére vonatkozó rendelkezése a magáncélú behozatal megvalósulásának megítélése, a nem jövedéki engedélyes kereskedő által kiállításra kerülő számla, a jövedéki ellenőrzés lefolytatása, a jövedéki bírság kiszabása, a jövedéki adótörvényben meghatározott intézkedések foganatosítása tekintetében bír jelentőséggel.
Az alkoholtermék reklám, kiállítás céljából, valamint alkalmi, eseti kereskedelmi forgalmazásra 2 litert meghaladó, egyedileg beazonosítható göngyölegben való szabad forgalomba bocsátása, illetve más tagállamból történt behozatalt követően a forgalomba hozatala az adóraktár, a bejegyzett kereskedő, az importáló vagy a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő által a vámhatósághoz teljesített előzetes bejelentés és annak a vámhatóság általi nyilvántartásba vételét követően lehetséges. A bejelentést esetenként, legkésőbb a forgalmazást, tagállamból történő behozatal esetében a behozatalt, importálás esetében pedig az importálást megelőző ötödik napig kell elektronikus úton, az ügyfélkapun keresztül megtenni. A vámhatóság a bejelentést legkésőbb a bejelentést követő munkanapon nyilvántartásba veszi és arról a bejelentőt elektronikus úton, az ügyfélkapun keresztül értesíti.
A Ker. Tv. értelmében szálláshely-szolgáltatás: üzletszerű gazdasági tevékenység keretében rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely nyújtása és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása
A Ker. Tv. alkalmazásában vendéglátásnak minősül a kész- vagy helyben készített ételek, italok jellemzően helyben fogyasztás céljából történő forgalmazása, ideértve az azzal összefüggő szórakoztató és egyéb szolgáltató tevékenységet is.
A termelői borkimérés keretében az egyszerűsített adóraktár engedélyes szőlőborát helyben elvitelre palackozva, kannába kiszerelve - hivatalos zárral ellátva - értékesítheti.
A vendéglátást folytató nem jövedéki engedélyes kereskedő üzlethelyiségében bort nem szerelhet ki (például a kannából, hordóból elvitelre nem mérhet ki), azaz elvitelre kizárólag palackban, hivatalos zárral ellátott kannában értékesíthet bort.
A vendéglátó-ipari üzletben alkoholterméket forgalmazó nem jövedéki engedélyes kereskedő (a továbbiakban: vendéglátó) alkoholtermék-készletforgalmi szabályzata legalább az alábbiakat tartalmazza:
· a vendéglátó neve, székhelye, adószáma,
· az üzlet megnevezése, címe,
· az alkoholtermék-forgalom külön nyilvántartásban rögzítésre kerülő adatainak (beszerzés, értékesítés, nyitó- és zárókészlet) részletezettsége, mennyiségi egysége,
· a forgalmi adatok megállapításának alapját képező időszak (a továbbiakban e § alkalmazásában: időszak),
· az időszak forgalmi adatai megállapításának és a külön nyilvántartásban rögzítésének időpontja,
· az időszaki zárókészlet megállapításának módszere, készletfelvétel alkalmazása esetén a készletfelvétel módja.
A Ker. Tv. alkalmazásában vásárnak minősül az olyan épület, épületegyüttes vagy terület, ahol rendszerint többen folytatnak idényjellegű vagy meghatározott eseményekhez, naptári napokhoz kötődő eseti jellegű kiskereskedelmi tevékenységet.
A Ker. Tv. értelmében közterületi értékesítés a kereskedő vagy a nevében, illetve javára eljáró személy által a termék forgalmazása céljából a vásárlónak - annak kifejezett kérése nélkül - a lakásán, munkahelyén vagy más tartózkodási helyén való felkeresésével vagy az e célból szervezett utazás vagy rendezvény alkalmával folytatott kiskereskedelmi tevékenység.
A Korm. Rendelet szerint alkalmi rendezvény az olyan nem rendszeres, hanem bizonyos ünnepi vagy más alkalmakból szervezett rendezvény - ide nem értve a vásárokról, a piacokról és a bevásárlóközpontokról szóló kormányrendelet szerinti alkalmi és ünnepi vásárokat -, amelyen nem a kiskereskedelmi tevékenység a fő cél, de az a rendezvényhez szolgáltatásként kapcsolódik, és ott a rendezvény jellegéhez kapcsolódó termékeket forgalmaznak, ideértve a megrendelő által meghatározott helyen eseti alkalommal végzett étkeztetést, illetve italszolgáltatást.
Az alkalmi rendezvényen, vásáron, közterületi értékesítés során jövedéki termékek kizárólag abban az esetben értékesíthetők, ha az értékesítés helye szerint illetékes vámszervhez - legkésőbb az értékesítés megkezdése előtt három munkanappal - a tevékenységet végző bejelenti az értékesítés helyét és időpontját, rendszeres időközönként ismétlődő értékesítés esetén az értékesítési napokat és az egyes napokon az értékesítés kezdő és befejező időpontját, valamint a jövedéki termék raktározására használt épület, épületrész címét (helyrajzi számát).
Cigaretta kizárólag egyedi fogyasztói csomagolási egységben, az adójegyen feltüntetett áron értékesíthető.
Üzemanyagtöltő állomáson (ideértve a légi járművek kiszolgálását végző üzemanyagtöltő állomást is) kizárólag a hatályos magyar szabványnak megfelelő üzemanyag értékesíthető kivéve, ha az üzemanyagtöltő állomás tartályában kétféle üzemanyag véletlen keveredésével keletkezett ásványolajterméket, vagy a nem jövedéki engedélyes kereskedő saját hatáskörében kezdeményezett minőségvizsgálat keretében, akkreditált laboratórium által megállapított szabványon kívüli ásványolajat megsemmisítés céljából adóraktárba szállítanak (értékesítenek).
A PM rendelet értelmében a fenti nyilvántartást az országos üzemanyagtöltő hálózattal rendelkező vállalkozások esetében az engedélyező vámszerv, egyéb esetekben a hatósági felügyeletet ellátó vámszerv által hitelesíttetni kell, és azt az üzemanyagtöltő állomáson, illetve a kiskereskedelmi tárolótelepen kell vezetni. A nyilvántartás vezetésére az engedélyező vámszerv által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható. Az országos üzemanyagtöltő állomással rendelkező vállalkozások esetében az ugyanazon számítógépes programon alapuló, az engedélyező vámszerv által jóváhagyott nyilvántartást nem kell üzemanyagtöltő állomásonként külön-külön engedélyeztetni.
NEGYEDIK RÉSZ
XVII. Fejezet
JÖVEDÉKI ELLENŐRZÉS ÉS JOGKÖVETKEZMÉNYEK
Jövedéki ellenőrzés
A jövedéki adóbevételek biztosítása, a hamisítás elleni védelem, illetve az egyéb jogalkotói rendelkezések betartatása érdekében a vám- és az adóhatóság a bejegyzett/eseti bejegyzett kereskedők, nagykereskedők, valamint a kiskereskedők (ide értve az üzemanyagtöltő állomásokat is) telephelyein készletezett jövedéki termékek eredetét, illetve adózott voltát ellenőrizheti. Ehhez kapcsolódóan a kérdéses jövedéki termékekből (pl. igazolatlan többlet esetén) mintát vehet, illetve vizsgálhatja a jövedéki, számviteli és egyéb jogszabályokban vezetni rendelt nyilvántartásokat.
Abban az esetben, ha az általánosforgalmiadó-alany (továbbiakban: adóalany) az áfatörvény szerint mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól, köteles a termék beszerzője részére nyugta kibocsátásáról gondoskodni.
Nyugta helyett az adóalany számla kibocsátásáról is gondoskodhat. Ebben az esetben mentesül a külön jogszabályban előírt gépi kiállítású nyugtakibocsátási kötelezettség alól.
Az adóalany az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítése tekintetében az áfatörvényben meghatározott számlaadási kötelezettségének olyan módon tesz eleget, hogy ezen termékértékesítéséről kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában nem tüntethet fel áthárított általános forgalmi adót, felszámított általánosforgalmiadó-mértéket és annak az általános forgalmi adót is tartalmazó ellenértékre vetített százalékértékét.
A fentieken túlmenően a kiskereskedő a kereskedelmi mennyiséget elérő mennyiségű jövedéki termékre - amennyiben a vevő kéri - olyan számlát vagy egyszerűsített számla kibocsátására kötelezett, amely az áfatörvény szerinti adattartalmon kívül a "Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas" szöveget is tartalmazza.
Az ellenőrzési tevékenység ez esetben kiterjedhet a jövedéki termékek forgalmazásával, elszámolásával, a nyújtandó jövedéki biztosítékkal, bejelentési/adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésével, a telephellyel stb. kapcsolatos előírások betartásának kivizsgálására.
A vámhatóság az adóérdekek biztosítása végett minden olyan helyiséget jogosult átvizsgálni (végzés birtokában), ahol vélelmezhető a jövedéki termékekkel történő visszaélés ténye.
A vámhatóság jogosult készletfelvétel elvégzésére a jövedéki alanyok telephelyein, továbbá járművek, azok szállítmányainak, illetve a szállítmányt kísérő okmányok ellenőrzésére.
A vámhatóság ellenőrzési tevékenysége során költségtérítés nélkül jogosult mintát venni a jövedéki termékekből, valamint az előállításukhoz szükséges alapanyagokból - azok pontos beazonosíthatósága és a későbbi eljárási cselekmények tisztázása érdekében.
A jövedéki termékek jogszerű előállításának, felhasználásának, raktározásának, valamint forgalmazásának biztosítása érdekében elengedhetetlen az adóalanyok számviteli fegyelmének kontrollálása, azaz a jövedéki termékekkel összefüggő gazdasági események (belső) bizonylatokkal való alátámasztottságának vizsgálata a vezetni rendelt nyilvántartásokban, illetve időszaki elszámolásokban történő szerepeltetésükön keresztül.
A vámhatóság a jövedéki termék előállítására nem jogosultak kiszűrése érdekében megkeresheti, ellenőrizheti azon gazdálkodókat, akik jövedéki termék előállítására alkalmas berendezések előállítását, raktározását, illetve forgalmazását végezhetik.
Alapesetben két hatósági tanú közreműködése szükséges a végzéssel elrendelt helyiségellenőrzés jogszerű lefolytatásának megerősítése érdekében. Ehhez természetesen elengedhetetlen, hogy az intézkedés során felvett jegyzőkönyv az eljárás tényszerű megállapításait, valamint a hatósági tanúk azonosítási adatait tartalmazza.
A nyilvántartásba vett felhasználó, valamint a felhasználói engedélyes jövedéki ellenőrzése során a vámhatóság jogosult a fenti bekezdésben szerepeltetett termékek jogszerű felhasználásának, készletezésének, illetve az e gazdálkodók által vezetett jövedéki nyilvántartások, valamint az azok mellékletét képező bizonylatok ellenőrzésére.
A vámhatóság ellenőrzési tevékenysége során költségtérítés nélkül jogosult mintát venni a készletezett termékekből, azok pontos beazonosíthatósága és a későbbi eljárási cselekmények tisztázása érdekében.
A vámhatóság jogosult a jövedéki ellenőrzéssel érintett adóalanyok váratlan vagy előre bejelentett ellenőrzésére, továbbá indokolt esetekben a vizsgálat alá vont telephelyen folyamatos jelenléttel is végezhet eljárási cselekményeket.
A jövedéki ellenőrzés alá vont személy együttműködési kötelezettsége kiterjed a telephely vonatkozásában vezetett (jövedéki) nyilvántartások, az ezek mellékletét képező bizonylatok, a készletezett termékek, a telephely üzemi berendezéseinek bemutatására, mérő-, illetve mintavételi eszközök rendelkezésre bocsátására, a vámhatóság részéről az ellenőrzés tárgyával kapcsolatban felmerült kérdések megválaszolására, stb.
Amennyiben az eljárás lefolytatását akadályozó, de az ellenőrzött által elhárítható tényező merül fel, szintén köteles intézkedni annak elhárítása felöl.
Az ellenőrzési cselekmények gördülékenysége, a felesleges adminisztráció és az ellenőrzött szükségtelen feltartóztatásának elkerülése miatt, a vámhatóság alapesetben nem készít jegyzőkönyvet a jogsértéssel nem járó járműellenőrzése során.
A vámhatóság a jövedéki adóbevételek biztosítása érdekében a kézbesítési tevékenységet végzők telephelyein csomagátvizsgáló berendezéssel - alapos gyanú esetén - ellenőrizheti a csomagküldeményeket. Az elvégzett vizsgálat eredményéről jegyzőkönyvet kell felvennie.
A felbontásra jogosult szerv pontos megnevezését a vámhatósági jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell.
Jogkövetkezmények
A vámhatóság hatósági feladatainak ellátása során a Jöt alapján felderített törvénysértések esetén jogkövetkezményként adóbírságot, mulasztási bírságot, jövedéki bírságot állapít meg, intézkedésként lefoglalást, elkobzást és üzletlezárást alkalmaz. A jogkövetkezmények (bírságok) együttesen is alkalmazhatóak, azonban adófizetési kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos jogsértések esetén jogkövetkezményként a jövedéki bírság és az adóbírság közül kizárólag a súlyosabb joghátrányt állapítja meg.
A jövedéki eljárások során alkalmazott bírságok és intézkedések célja kettős: egyrészt anyagi hátránnyal sújtja az elkövetőt, másrészt megelőző, visszatartó hatás elérése a hasonló jogsértések jövőbeni elkerülése érdekében. E kettős cél elérése érdekében az alkalmazott bírság mértéke minden esetben az elkövetett cselekmény súlyához igazodik.
A Jöt. rendelkezései alapján a bírság fizetésére kötelezettek természetes személyek, illetve gazdálkodó szervezetek lehetnek. A Jöt. rendelkezései szerint az egyéni vállalkozó, amennyiben a Jöt. hatálya alá tartozó termékkel gazdasági tevékenységet folytat, gazdálkodó szervezetnek minősül.
Adóbírság
A vámhatóság az adózó terhére megállapított adókülönbözet (adóhiány) után adóbírságot szab ki. Adókülönbözeten a bevallott (bejelentett), bevallani (bejelenteni) elmulasztott vagy a bevallás (bejelentés) alapján kivetett, kiszabott és az adóhatóság által utólag megállapított adó, költségvetési támogatás különbözete, vagy a büntető bíróság által jogerősen megállapított adóbevétel-csökkenés, illetőleg a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás értendő. Az adókülönbözet csak akkor minősülhet adóhiánynak, ha a bevalláshoz képest megállapított adókülönbözetet az adózó az eredeti esedékességig nem is fizette meg, illetve a támogatás összegét ténylegesen igénybe is vette. Adóhiány tehát az az adó, amit az adózó se be nem vallott, se be nem fizetett, illetve az a költségvetési támogatás, amelyet jogosulatlanul vett igénybe. Kivetéses adózás esetén az adókülönbözet akkor tekinthető adóhiánynak, ha az eltérés a bevallás adataihoz képest feltárt különbözetből adódik. Adóbírság megállapítására kerül sor abban az esetben is, ha az adózó jogosulatlanul nyújt be adó-visszaigénylési kérelmet, ebben az esetben adóhiányon a jogosulatlanul visszaigényelt összeget értjük.
Az adóbírság alanya főszabály szerint az adózó, akinek adókötelezettségét valamely adót megállapító törvény - jelen esetben a Jöt. - írja elő.
A jövedéki termékek magas adótartalmából következően a jövedéki adóval kapcsolatos különbözet (hiány) az Art. rendelkezéseitől eltérően nem 50%-os, hanem annál magasabb, 100%-os adóbírsággal szankcionálandó. Az adómentesen beszerzett jövedéki terméknek nem a jogszabályban meghatározott adómentes célra történő felhasználását az adó összegének megfelelő bírság sújtja. Hasonló nagyságrendű bírság kiszabását eredményezi a jogosulatlan adó-visszaigénylés, vagy adólevonás is, ennek oka, hogy a jövedéki termékekkel gazdasági tevékenységet végzők esetében a törvény rendelkezései a szükséges visszatartó erőt fejtsék ki. Abban az esetben, ha az adóhiányt az adóraktári engedélyben nem szereplő jövedéki termék előállításával kapcsolatosan állapítja meg a vámhatóság, a törvény az előzőeknél magasabb, 200%-os bírságot határoz meg.
Önadózás esetében nincs helye adóbírság kiszabásának, ha az adózó adóbevallási kötelezettségének helyesen, a jogszabályi előírásoknak megfelelően eleget tett, de fizetési kötelezettségét az előírt határidőig nem teljesítette. Ebben az esetben a vámhatóság az eredeti esedékesség napjától késedelmi pótlékot állapít meg.
Abban az esetben, ha a vámhatóság a bevalláshoz képest adóhiányt nem eredményező mulasztást állapít meg, akkor nem adóbírságot, hanem az Art. rendelkezései szerint kiszabható mulasztási bírságot állapítani meg.
Ha a vámhatóság eljárása során azt állapítja meg, hogy az adóbírság megállapítása mellett jövedéki bírság megállapításának is helye van, akkor az elkövetett jogsértésre csak a súlyosabb joghátránnyal járó jogkövetkezményt alkalmazza.
Mulasztási bírság
A kormányzati célkitűzéseknek megfelelően a feketegazdaság visszaszorítása érdekében a vámhatóság mulasztási bírságot szab ki, ha a természetes személy, vagy a gazdálkodó szervezet a Jöt.-ben, az Art.-ben, vagy a Jöt. végrehajtási rendeleteiben meghatározott kötelezettségeinek teljesítését oly módon mulasztja el, hogy annak eredményeként nem keletkezik adóhiány.
Az Art. szerint szankcionálható mulasztásokat az Art. 172. § tartalmazza. Az Art. rendelkezéseitől eltérően a kiszabható bírságmaximumot a Jöt. rendelkezései szerint kell megállapítani.
A Jöt. 113. § (1) bekezdése alapján kiszabott mulasztási bírság kiszabásának együttes feltétele, hogy
a) a jogsértés (mulasztás) elkövetője jövedéki adóalany vagy jövedéki terméket forgalmazó más adózó legyen, és
b) az elkövetett jogsértés (mulasztás) az Art. által nevesített jogellenes magatartás legyen, és
c) a jogsértést (mulasztást) jövedéki ügy vonatkozásában kövessék el, és
d) a jogsértés (mulasztás) ne tartozzon a Jöt. 113. § (2) bekezdése hatálya alá.
A Jöt. 113. § (2) bekezdés szerinti mulasztási bírság kiszabásának együttes feltétele, hogy
a) a jogsértés (mulasztás) elkövetője a Jöt. hatálya alá tartozó természetes személy, illetve gazdálkodó szervezet legyen, és
b) az elkövetett jogsértés (mulasztás) a Jöt.-ben meghatározott nyilvántartás vezetésére, benyújtására vonatkozóan és annak végrehajtási rendeleteiben előírt kötelezettséget érintsen.
A Jöt. 113. § (3) bekezdés szerinti mulasztási bírság kiszabásának együttes feltétele:
a) a jogsértés (mulasztás) elkövetője a Jöt. hatálya alá tartozó természetes személy, illetve gazdálkodó szervezet legyen, és
b) az elkövetett jogsértés (mulasztás) a Jöt. és annak végrehajtási rendeleteiben előírt kötelezettséget érintsen, és
c) ne tartozzon a Jöt. adóbírságot és egyéb mulasztási bírságot meghatározó rendelkezései, [Jöt. 112. §, 113. § (2) bekezdés], valamint az Art. hatálya alá.
A vámhatóság a Jöt. és az Art. rendelkezéseiben megfogalmazott jogsértések esetén az alábbi általános szabályok alapján folytatja le eljárásait:
a) Ha a késedelmesen benyújtott adóbevallás hibás, az adózó kizárólag a késedelemért szankcionálható.
b) Csak a Jöt. szerinti termékkísérő okmánnyal, az egyszerűsített kísérő okmánnyal, a borkísérő okmánnyal, valamint a jövedéki engedélyes kereskedő által kiállított számlával kapcsolatos jogsértésekre kell alkalmazni az Art. számlával, nyugtával kapcsolatos rendelkezéseit.
c) A bizonylat- és számlaadási kötelezettség elmulasztása esetén az adóhatóság az adózó alkalmazottjának, képviselőjének vagy az értékesítésben közreműködő természetes személynek, továbbá az alkalmazott, a képviselő, illetve az értékesítésben közreműködő magánszemély közvetlen vezetőjének a felelősségét is megállapíthatja. A felelősségre vonás feltétele, hogy az adózóval szemben a számla-, egyszerűsített számla-, nyugtakibocsátással kapcsolatban mulasztási bírság kerüljön kiszabásra.
d) Az ellenőrzés, az üzletzárás, illetőleg a tevékenység felfüggesztés alkalmazásának vagy a végrehajtási eljárásnak akadályozása alapvetően a megjelenési kötelezettség elmulasztásával vagy az együttműködési kötelezettség megsértésével valósul meg. Ezen jogsértő magatartási formákon túl más módon történő akadályozásnak minősül különösen az, ha a becslés során az adózó bizonyítékként más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, és az ez alapján lefolytatott kapcsolódó vizsgálat az adózó bizonyítási indítványában foglaltakat nem támasztja alá.
e) Amennyiben a Jöt. hatálya alá tartozó személy a Jöt., vagy annak valamely végrehajtási rendeletében meghatározott bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget, szintén sor kerül a mulasztási bírság kiszabására Ha a bejelentési vagy adatszolgáltatási kötelezettséget nem a Jöt., vagy annak végrehajtási rendelete írja elő, akkor a jogellenes mulasztás szankcionálása nem tartozik a vámhatóság hatáskörébe. Ilyen esetekben az eljáró szerv köteles az eljárás lefolytatására illetékes hatóságnak a keletkezett iratokat áttenni.
A mulasztási bírság alapja nem határozható meg olyan egyértelműen, mint az adóbírság, vagy a jövedéki bírság esetén, mivel a mulasztási bírság kiszabásával valamely jogszabályban meghatározott kötelezettség elmulasztása, megszegése kerül szankcionálásra. Így a mulasztási bírság alapjának megállapítása elsősorban az elmulasztott kötelezettséghez, különösen pedig annak súlyához, gyakoriságához és körülményeihez köthető.
A Jöt. a mulasztási bírság összegének kötelező minimumát - szemben a jövedéki bírsággal - nem határozza meg, a vámhatóság mérlegelési jogkörébe tartozik a mulasztási bírság összegének a jogszabályi keretek között történő meghatározása. Természetesen a döntés meghozatala során figyelemmel kell lenni a kötelezettségszegés súlyára (pl.: adóhiányt keletkeztetett-e), illetőleg annak ismétlődő jellegére, továbbá arra is, hogy a mulasztási bírság mértéke alkalmas legyen arra, hogy a jogsértő személyt a későbbiekben visszatartsa a hasonló jogellenes magatartás(ok) tanúsításától.
A jogszabály meghatározza a kiszabható maximális bírságösszegeket a mulasztások alanyai (gazdálkodó szervezet- természetes személy), illetve a kötelezettségszegés jellege szerint. Ennek megfelelően magasabb összeggel szankcionálhatóak a gazdálkodó szervezetek, hiszen tőlük nagyobb körültekintés várható el. Más bírságmaximumokat állapít meg a jogszabály az Art. és a Jöt. szerint tételesen meghatározott mulasztások, valamint a Jöt. szerinti egyéb kötelezettségszegések esetében.
A mulasztási bírság mértékének megállapítására során a méltányos eljárás mellett a fokozatosság elvének is érvényesülnie kell. A kötelezettség megszegésének, elmulasztásának bizonyítása a mulasztási bírságot megállapító hatóságot terheli, ugyanakkor kétséget kizáróan nem bizonyított kötelezettségszegés esetén a jogsértő személyre nézve kedvezőbb tényállást kell megállapítani.
Abban az esetben, ha az adózó kötelezettségszegése valamely határidő, vagy határnap elmulasztásában áll, mulasztási bírság kivetésének nincs helye, ha az adózó a késedelmét igazolja, és ezzel egyidejűleg - amennyiben ennek feltételei fennállnak - az elmulasztott kötelezettségét pótolja, illetőleg a vámhatóság helyt ad az igazolási kérelemben foglaltaknak. Az igazolási kérelem elutasítása esetén - a kötelezettség előbbiek szerinti utólagos pótlásától függetlenül - a mulasztási bírság kiszabható, ugyanakkor a kötelezettségszegés súlya és a jogkövető magatartás önkéntes pótlása a mulasztási bírság összegét az adózóra nézve kedvezően befolyásolhatja.
A mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy a jogsértő a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó az adózási érdeksérelemmel arányos bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi.
A Jöt. 113. § (1) és (2) bekezdései által meghatározott mulasztási bírság és az adóbírság egymás mellett is alkalmazható, amennyiben egy ellenőrzés során adóbírságot eredményező adókülönbözet megállapításán túl mulasztás felderítésre is sor kerül.
Jövedéki bírság
Jövedéki bírság kiszabására abban az esetben kerülhet sor, ha természetes személy, vagy gazdálkodó szervezet a jövedéki terméket az adózás alól elvonta, vagy a jogszabályban tételesen felsorolt tiltott tevékenységet gyakorolta, vagy engedély nélküli kereskedelmi tevékenységet folytatta.
Gyakorlatilag adózás alól elvontnak minősül az a jövedéki termék, mely után annak birtokosa, szállítója, értékesítője, felhasználója a jövedéki adót nem fizette meg, vagy az adó megfizetésének tényét hitelt érdemlően igazolni nem tudja. A jövedéki termék adózott voltának igazolása minden esetben az ellenőrzött személy kötelezettsége!
A Jöt. szerinti tiltott tevékenységek:
a) zárjegy és hivatalos zár hamisítása, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett zárjegy, hivatalos zár birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele, felhasználása,
b) adójegy hamisítása, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett adójegy birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele, felhasználása,
c) cukorcefre, illetve a cukorcefréből alkoholtermék vagy a 2204, 2205, 2206 vámtarifaszám alá tartozó termék jogosulatlan előállítása, értékesítése, megvásárlása, birtoklása,
d) bor külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérő előállítása vagy kezelése, illetve az így előállított vagy kezelt bor értékesítése, birtoklása,
e) a borászati melléktermék - a szőlőtörköly kivételével - jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtoklása,
f) szőlőtörköly jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtokolása
g) alkoholtermék előállítására alkalmas desztillálóberendezés jogosulatlan előállítása, értékesítése vagy birtokolása,
h) szárított dohány nem a fermentáló üzem, illetve a fermentált dohány nem a dohányüzem vagy a dohánygyár részére, hanem közvetlen fogyasztási célra történő átadása, értékesítése, illetve megvásárlása, birtokolása,
i) ásványolaj előállítására alkalmas desztillálóberendezés, sör előállítására alkalmas főzőüst és forralóüst, dohánygyártmány előállítására alkalmas gép vagy egyéb eszköz jogosulatlan előállítása, birtokolása, értékesítése.
A jövedéki bírság alanya főszabályként a jogsértést elkövető természetes személy, vagy gazdálkodó szervezet. A jövedéki bírság mértékének megállapítása szempontjából döntő jelentőséggel bír az egyéni vállalkozó esetében, hogy jövedéki termékkel folytat-e gazdasági tevékenységet.
Sajátos szabály érvényesül ugyanakkor az alkalmazott által munkakörében elkövetett jövedéki törvénysértések esetén, ugyanis ebben az esetben a jövedéki bírság megfizetésére a munkáltató köteles. Annak eldöntéséhez, hogy a jövedéki törvénysértés elkövetője alkalmazotti minőségében követte el a törvénysértést, a vámhatóság különösen azt vizsgálja, hogy meg volt-e a munkaviszonyra jellemző alárendeltség, függőség, személyi kötöttség, rendszeres és folyamatos tevékenység, munkabér folyósítása. Az előbbiek mellett ugyanakkor azt is tisztázni kell, hogy az érintett alkalmazott a munkakörében követte el a jövedéki törvénysértést (pl.: pult alatt / raktárhelyiségben előtalált adózás alól elvont termék), vagy sem (pl.: az öltözőszekrényben elhelyezett személyes holmik között előtalált adózás alól elvont termék).
A jövedéki bírság megállapítása az adózás alól elvont termékek esetében a jövedéki termék mennyisége és a bírság kiszabásakor hatályos adómértéke alapján számított adó figyelembevételével történik. A jogszabály a kiszabható bírság összegének csak a minimumát határozza meg, de különbséget tesz a természetes személy és a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó, valamint a felhasználói engedélyes által elkövetett jogsértésekkel kapcsolatos bírságminimumok között. A tiltott tevékenység gyakorlásával kapcsolatos jövedéki eljárások esetében a jövedéki bírság összegének a megállapítása a jogszabályi bírságminimum figyelembevételével történik. Jogszabály a jövedéki bírság esetében maximális bírságösszeget csak a jövedéki termék előállítására alkalmas gépekkel, eszközökkel, valamint a párlat magánfőzés keretében történő adóköteles előállításának bejelentésével kapcsolatos jogsértések esetében határoz meg.
Azoknak a jogsértéseknek az esetében, amikor az adózás alól elvont jövedéki termék után számított adó összege a 20 000 forintot nem haladja meg lehetőséget biztosít a jogszabály a gyorsított eljárás lefolytatására. A gyorsított eljárás konjunktív feltételei az alábbiak:
a) a törvénysértés tényét elismeri,
b) a jogkövetkezményekről szóló tájékoztatást tudomásul veszi,
c) jogorvoslati jogáról lemond és
d) a kiszabott jövedéki bírságot megfizeti.
Abban az esetben, ha a jogsértés jellegéből adódóan mind jövedéki, mind adóbírság megállapításának is helye van, úgy a kettő közül a súlyosabb joghátrányt kell megállapítani.
A jövedéki jogsértések megelőzése, visszaszorítása érdekében a Jöt. szigorú jogkövetkezmények alkalmazását teszi lehetővé a vámhatóság számára. A jogszabályi rendelkezés lehetőséget biztosít az eljárás során fennálló méltányolható körülmények ügyfél kérelmére, vagy hivatalból történő értékelésére. Az eljárás során alkalmazott méltányosság megteremti az eljárások során feltárt jogsértések és az alkalmazott szankciók közötti arányosságot, így a vámhatóság eljárásai során nem sérülnek az ügyfelek jogbiztonsághoz és tisztességes eljáráshoz való jogai. A Jöt. meghatározza, hogy mely esetekben lehetséges hivatalból, vagy az ügyfél kérelme alapján a méltányosság gyakorlása. A rendelkezés tartalmazza azokat az eseteket is, mikor a méltányosság alkalmazása nem lehetséges.
Abban az esetben, ha az adózás alól elvont jövedéki termék tekintetében - az objektív felelősség elvére tekintettel - több személy együttes (közös) birtoklása és/vagy szállítása kerül megállapításra a jövedéki bírság megfizetésére valamennyi személy egyetemlegesen kötelezhető. Az egyetemlegesen felelősségre vonható személyek a jövedéki bírság tekintetében társkötelezettek.
Intézkedések
Az üzletbezárás olyan ideiglenes jellegű szankció, amellyel a hatóság a kereskedelmi tevékenységet folytató személynek közvetve teremt hátrányt azzal, hogy üzletét fizikailag lezárja és a használatát ideiglenesen korlátozza. Az üzletbezárás ideje alatt az üzlet sem kereskedelmi, sem egyéb célokra (pl.: felújítás, árukészlet feltöltés, takarítás stb.) nem használható. A vámhatóság az üzlet bezárását megelőzően kellő időt biztosít a romlandó áruk elszállítására. Az üzletbezárás időpontjáról a vámhatóság ezért nem a határozatban rendelkezik, hanem külön tájékoztató levélben hozza a kereskedelmi tevékenységet folytató személy tudomására.
Üzletbezárásra a törvényben taxatívan felsorolt esetekben kerülhet sor. Első jogsértés alkalmával 30 napra kell az üzletet lezárni, ha
a) a jövedéki engedélyes kereskedő vagy a nem jövedéki engedélyes kereskedő olyan jövedéki terméket szerez be, értékesít vagy tart készleten, amelynek eredetét, származását nem tudja igazolni;
b) a nem jövedéki engedélyes kereskedő alkoholtermék tekintetében a bontatlan állapotra, a zárjegy kötelezettségre, bor/szőlőbor tekintetében a bontatlan állapotra, a szőlőbor esetében a hivatalos zár kötelezettségre, azok raktárban, üzlethelyiségben történő tárolására, értékesítésére vonatkozó szabályokat megsérti;
c) a nem jövedéki engedélyes kereskedő az üzemanyagtöltő állomáson nem alkalmazza a jogszabályban előírt pénztárgépet vagy a Jöt. 106. § (8) bekezdésben illetve a Jöt. 110. § (13) bekezdésben foglalt rendelkezést megsérti.
Első jogsértés alkalmával 12 napra kell az intézkedést alkalmazni, ha
a) a nem jövedéki engedélyes kereskedő dohánygyártmányt az adójegyen feltüntetett ártól eltérő áron értékesít;
b) a jövedéki engedélyes kereskedő vagy a nem jövedéki engedélyes kereskedő egyéb ellenőrzött ásványolajat 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésben forgalmaz, illetve az adózott biodízelen és az adózott, 5 liter vagy annál kisebb kiszerelésben forgalmazott üzemanyag-adalékon túl egyéb megfigyelt terméket is forgalmaz;
c) a nem jövedéki engedélyes kereskedő a vendéglátás üzletkörben kiadott működési engedélye birtokában elvitelre bort nem palackban, vagy hivatalos zárral ellátott kannában értékesít;
d) a nem jövedéki engedélyes kereskedő a cigaretta darabonkénti értékesítésének tilalmára vonatkozó szabályt megszegi, illetve szivart darabonként, adójegy nélkül értékesít;
e) a jövedéki engedélyes kereskedő vagy a nem jövedéki engedélyes kereskedő az adójegyre, zárjegyre és a hivatalos zárra vonatkozó előírásokat megsérti.
Az üzletbezárás szankció alkalmazása során is mérvadó a méltányosság, ezért a jogszabály lehetőséget ad arra, hogy amennyiben a kereskedelmi tevékenységet folytató személy az adott helyzetben tőle elvárható körültekintetéssel járt el a jövedéki termék beszerzése során, mentesüljön az intézkedés alól. A vámhatóság ennek érdekében köteles az eset összes körülményét megvizsgálni, különösen a jövedéki termék beszerzésének körülményeit, a jövedéki termék származását igazoló okmányokat és a jogsértős személy jogellenes magatartásának súlyát.
Nem alkalmazható azonban a lezárás, ha
a) a jogsértés tárgyát képező jövedéki termék mennyisége nem éri el a Jöt. 110.§ (5) bekezdése szerinti kereskedelmi mennyiséget, üzemanyagok esetében az 500 litert feltéve, hogy az adózó a jogsértést az adott üzlethelyiség, telephely vonatkozásában első alkalommal követte el, a vámhatóság továbbá mérlegelheti az üzletlezárás alkalmazását, amennyiben az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep jövedéki termékkészletének ellenőrzése során megállapított, a külön jogszabály szerint el nem számolható üzemanyag többlet mennyisége termékenként nem haladja meg az 1000 litert,
b) a lezárandó helyiség az adózó lakásában, vagy a lakástól műszakilag el nem különített helyiségcsoporton belül található,
c) a településen a lezárandó üzlet üzletkörébe tartozó helyi szükségletek (alapellátás) kielégítését megakadályozza. Az üzletbezárás nem alkalmazható, ha az Art-ben, mint háttérjogszabályban előírt rendelkezések miatt a szankció alkalmazása kizárt, így ha a helyiség az adózó lakásában vagy a lakástól műszakilag el nem különített helyiségcsoporton belül található, illetve akkor, ha a lezárás a településen a lezárandó üzlet üzletkörébe eső helyi szükségletek kielégítését megakadályozza.
A szankció csak és kizárólag a jogsértést elkövető személyre vonatkozhat, más személyt nem érhet hátrány, ezért ha az üzlethelyiséget más személy is használja, a lezárást - amennyiben technikailag megoldható - csak a helyiségrészekre kell foganatosítani, vagy a közös helyiségben található árukészletet és a tevékenységhez használt tárgyakat (pl.: pénztárgép) kell elzárni.
Az adóraktár működtetésének felfüggesztése az üzletbezáráshoz hasonló hátrányt jelentő szankció, hiszen a jogsértő személy ebben az esetben is anyagi hátrányt szenved a termeléskiesés miatt. Különbség azonban, hogy míg az üzletbezárással a kereskedelmi tevékenység akadályozható, addig ez a szankció az adóraktárban történő előállítást, termelést függeszti fel. További alapvető különbség, hogy amíg az üzletbezárás a kereskedelmi egység teljes egészét (raktár, kiszolgáló helyiség) érinti, addig a működtetés felfüggesztése csak és kizárólag a termeléshez szükséges eszközök, berendezések használatát akadályozza.
A szankció alkalmazására kerühet sor, ha az adóraktár engedélyese az adóraktár működtetésének feltételeit oly módon sérti meg, hogy a szabályok megsértése a jövedéki biztosíték összegének legalább 20 %-át meghaladó összegű adót érint. E jogsértés esetén az alábbi szankciók alkalmazandóak:
az adóraktár működtetése legfeljebb 60 napra felfüggeszthető;
a) a jövedéki biztosíték összegét 50 %-al fel kell emelni;
b) 2 évre ki kell zárni az adóraktár engedélyesét a jövedéki biztosíték mérséklésének lehetőségéből.
Ezen túlmenően, ha a jövedéki biztosíték összegét meghaladó összegű adó kerül eltitkolásra, az adóraktár teljes jövedéki termékkészlete elkobozható.
Lefoglalás, elkobzás
A lefoglalás a tulajdonhoz fűződő jogok (birtoklás, rendelkezési jog, használat, hasznok szedésének joga) ideiglenes megvonását jelenti a lefoglalt dolgok tekintetében.
A Jöt. értelmében a vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során lefoglalást rendel el a tényállás tisztázása és a Jöt. szerinti elkobzás érvényesítése érdekében. Az élő állat kivételével lefoglalható bármely olyan dolog, amelyre az eljárásban, mint tárgyi bizonyítási eszközre szükség van.
A lefoglalás elrendelése végzéssel történik. A végzés indokolása részletesen tartalmazza a lefoglalásra okot adó körülményeket, valamint a lefoglalás indokait. A végzéssel szemben az ügyfél - kizárólag jogszabálysértésre történő hivatkozással - kifogással élhet, amelynek elbírálására a lefoglalást végző szerv felettes szerve jogosult. A kifogás előterjesztése halasztó hatállyal nem bír.
A Jöt. szerint lefoglalás tárgyát képezi a termékek, zárjegy felhasználására, tárolására és szállítására használt eszköz is, amely azonban mellőzhető az alábbi feltételek együttes megléte esetén:
a) a termékek mennyisége nem haladja a kereskedelmi mennyiséget, illetve a zárjegy mennyisége a 100 darabot,
b) jövedéki törvénysértést célzó átalakítást az eszközön nem végeztek,
c) a jövedéki jogsértésért felelős személy a jogsértést első ízben követte el.
Amennyiben az eljárás során megállapítást nyer, hogy a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszköz jogos tulajdonosa ismeretlen helyen tartózkodik, vagy az említett eszköz részére történő kiadása bármely más okból akadályba ütközik, a tárolási költségek csökkentése érdekében haladéktalanul intézkedni kell a szállítóeszköz értékesítése iránt. Ebben az esetben az eszköz helyébe az értékesítésből befolyt összeg lép, amelyből az utóbb jelentkező tulajdonost - figyelemmel a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 115. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a tulajdonjogi igények nem évülnek el - kártalanítani kell.
A lefoglalást a vámhatóság végzéssel szünteti meg. A lefoglalt dolgot a lefoglalás megszüntetésekor annak kell kiadni, aki az adott dolog tulajdonosa volt, és ezt kétséget kizáró módon igazolni tudja. Ilyen személy hiányában pedig annak a személynek, akitől azt a vámhatóság lefoglalta, feltéve, hogy a jogszerű birtoklás tényét igazolni tudja. Sajátos szabály érvényesül abban az esetben, ha a lefoglalás megszüntetésére a jövedéki jogsértéssel összefüggésben indult büntetőeljárás miatt kerül sor. Ezen esetben ugyanis a lefoglalt dolgot a büntetőeljárást lefolytató hatóságnak kell kiadni. A vámhatóságnak tehát a lefoglalás megszüntetésekor, a kiadás tárgyában hozandó döntését megelőzően a tulajdonjogi, birtokosi helyzetet feltétlenül tisztáznia kell.
Az elkobzás a dolog tulajdonosát véglegesen megfosztja a dolog feletti rendelkezési jogtól, ekkor a dolog tulajdonjoga az államra száll. Az elkobzásról a vámhatóság a jövedéki törvénysértés tárgyában hozott érdemi határozatban dönt.
A vámhatóság elkobozza:
a) A lefoglalt termékeket, zárjegyet, adójegyet, hivatalos zárat, továbbá a jogszabályban meghatározott eszközt, ha a jövedéki ügyben jogerősen jövedéki bírság kerül kiszabásra.
b) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközt, ha azon a jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek.
c) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt, a jogsértés elkövetőjének tulajdonát képező eszközt el kell kobozni, ha a jogerősen kiszabott adót, jövedéki bírságot, illetve egyéb költséget az előírt határidőig nem fizették meg, és arra részletfizetést vagy fizetési halasztást nem engedélyeztek.
Az elkobzott termékeket, zárjegyeket és eszközöket a vámhatóság a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően megsemmisíti, illetve intézkedik az állam javára történő értékesítésükről.
Sajátos szabály érvényesül az alkalmazott által munkakörében elkövetett jövedéki törvénysértések esetén. Ebben az esetben a jövedéki bírság megfizetésére a munkáltató köteles. Annak eldöntéséhez, hogy a jövedéki törvénysértés elkövetője alkalmazotti minőségében követte el a törvénysértést, a vámhatóság különösen azt vizsgálja, hogy meg volt-e a munkaviszonyra jellemző alárendeltség, függőség, személyi kötöttség, rendszeres és folyamatos tevékenység, munkabér folyósítása. Az előbbiek mellett ugyanakkor azt is tisztázni kell, hogy az érintett alkalmazott a munkakörében követte el a jövedéki törvénysértést (pl.: pult alatt / raktárhelyiségben előtalált adózás alól elvont termék), vagy sem (pl.: az öltözőszekrényben elhelyezett személyes holmik között előtalált adózás alól elvont termék).
ÖTÖDIK RÉSZ
ZÁRÓ, HATÁLYBA LÉPTETŐ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
XVIII. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉS
Hatályba léptető rendelkezések
Átmeneti rendelkezések
Felhatalmazás
Termékmeghatározás
1. számú melléklet a 2003. évi CXXVII. törvényhez
Az alkoholtermékek és a dohánygyártmányok vonatkozásában a képviselet, illetve a nemzetközi szervezet jövedékiadó-visszatérítésénél a 47/A. § (7) bekezdése szerint figyelembe veendő mennyiség:|
Alkoholtermék |
1500 liter/év égetett szeszes ital, az egyéb alkoholtermékek tekintetében nincs mennyiségi korlátozás |
|
Dohánygyártmány |
60 000 szál cigaretta/év, az egyéb dohánygyártmányok tekintetében nincs mennyiségi korlátozás |
2. számú melléklet a 2003. évi CXXVII. törvényhez
Az üzemanyagok, az alkoholtermékek és a dohánygyártmányok vonatkozásában a képviselet tagja, illetve a nemzetközi szervezet tisztviselője jövedékiadó-visszatérítésénél a 47/A. § (9) bekezdése szerint figyelembe veendő mennyisége:|
Üzemanyag |
2000 liter/év |
|
Alkoholtermék |
150 liter/év égetett szeszes ital, az egyéb alkoholtermékek tekintetében nincs mennyiségi korlátozás |
|
Dohánygyártmány |
25 000 szál cigaretta/év, az egyéb dohánygyártmányok tekintetében nincs mennyiségi korlátozás |
3. számú melléklet a 2003. évi CXXVII. törvényhez
Kihozatali arányszámok
(100 kg alapanyagra /100 liter szőlőborra/ számítva)
|
Alapanyag megnevezése |
Párlat |
|
Cseresznye |
4.0 |
|
Meggy |
5.0 |
|
Kajszibarack |
6.0 |
|
Szilva |
7.0 |
|
Körte |
4.5 |
|
Alma |
5.0 |
|
Őszibarack |
4.0 |
|
Vegyes |
6.0 |
|
Birs |
4.5 |
|
Bodza |
3.0 |
|
Erdei gyümölcs |
3.0 |
|
Szőlőtörköly |
6.0 |
|
Aszútörköly |
6.0 |
|
Borseprő |
8.0 |
|
Szőlőbor |
9.0 |
|
Szőlő |
8.0 |