Komposzt kazán

Bárki felépítheti ezt a kazánt

Egy önállóan működő bio-fűtési rendszer, mely fűtést, és meleg vizet biztosít egy család számára. Ráadásul mindezt komposztból kell elkészíteni. Hihetetlen, de a dolog működik! Szakemberek szerint ezzel a módszerrel akár egy 1500 négyzetméteres helyiséget is fűthetünk gond nélkül. Ha beszerezzük a szükséges hozzávalókat, és több forrásból informálódunk, könnyen mi magunk is meg tudjuk építeni.

Szükségünk lesz egy pumpára, csövekre, acélhálóra, műanyag hálóra és komposztra. A rendszer a komposzt belsejében keletkező meleg hatására termeli a hőt. Az első napokban ajánlott nedvesen tartani a komposztot, hogy beinduljon a fűtésrendszer. A komposztkazán alkalmazása nagyon egyszerű, és végre egy olyan módszer mely segítségével környezetrombolás nélkül fűthetünk.

A komposztkazán a szerves anyagok humusszá alakulásakor a baktériumok légzése által termelődött hőt hasznosítja. Gyakorlatilag nincsen fizikai égés, így a széntömeg nem szén-dioxiddá, hanem humusszá alakul, miközben hőt termel.

Komposztkazán kísérletek 

A komposztkazán iránt, ami a családi házak alapfűtésének a biztosítására, egy nagyon ígéretes megoldás lehet, két éve sokan érdeklődnek. Sajnálatos módon, pontosan azok, akiknek ez lenne a munkája, az akadémiai- és egyetemi- kutató laboratóriumok, a tárgykör iránt az érdeklődés legkisebb jelét sem mutatják. Amennyiben ezen a téren valamilyen előrelépést kívánunk látni, ill. tenni, csak magunkra vagyunk utalva. Magyarországon néhány barkácsoló kísérletezett csak vele, nagyon változó, és közzé nem tett eredménnyel. Hála az internetnek ilyen elszigetelt kísérletek eredményeit az érdeklődők között viszonylag könnyű megosztani, csupán egy ismeretségi kört kellene kialakítani, amiben a tapasztalatcsere könnyen létrejöhet. Mi a «komposztkazán» működési elve? A «komposztkazán» szót Kakuk Attila alkotta, aki Magyarországon 2011 februárjának elején szőregi házának a fűtésére, az első ilyen berendezést megépítette. Értesüléseit a www.eautarcie.org magyar nyelvű oldalairól merítette. Ez az un. «zöld energia» eddig ismert legmagasabb hatásfokú hasznosítása. Egységnyi tömegű növényi-, ill. állati eredetű anyagokból (ami jelenleg a legtöbb esetben hulladéknak minősül), komposztkazánnal termelhetünk a legtöbb, valóban hasznosítható, energiát. Itt egy nagyobb méretű, legalább 4 m3 térfogatú, komposztkupacról van szó, aminek az érlelődése közben felszabaduló hőenergiát a kupacba helyezett hő-kicserélő berendezéssel, meleg víz formájában lehet padló- vagy falfűtésre értékesíteni. Milyen kísérletek történtek komposztkazánnal? Feltehetően Jean Pain készítette az első komposztkazánt Dél-Franciaországban 1973-ban. Néhány napi vízben való áztatás után, a frissen aprított fatörekből készített kupac belsejében a hőmérséklet 50ºC fölé emelkedett és maradt heteken, hónapokon keresztül. Jean Pain szerint, kedvező esetben a hőmérséklet elérheti a 70ºC-ot is, és egy nagyobb kupacban a hőmérséklet 50ºC fölött maradhat akár 18 hónapon keresztül. Magyarországi kísérletek ezt a 18 hónapos működést nem igazolták. Viszont azt is tudni kell, hogy Jean Pain házának a fűtésére - és biogáz termelésre - egy 80 m3-es kupacot használt. Magyarországi kísérletekben, ennél kisebb térfogattal dolgoztak. Belgiumban, Londerzeel-ben, a Jean Pain Bizottmány (Comité Jean Pain) telephelyén egy kb. 10 m3-es kupacot mutogatnak 1 állandó jelleggel a látogatóknak, amiben egy 200 literes fémhordó van elhelyezve, ami egy vízmelegítő (bojler) szerepét játssza 2. A hordóba alul bevezetett hideg, vezetékes víz felül, kb. 45ºC-on távozik a kupac oldalára elhelyezett csapon. A csapból kifolyó víz melegét a kéz nehezen viseli el. Az is igaz, hogy a termelt melegvizet csak bemutatónak használják. A '80-as években ezzel a meleg vízzel, kisebb üvegházakat is fűtöttek. Az interneten néhány elszigetelt kísérletről számolnak be, főleg Oroszországban. A youtube-on közzétett videók kísérleti részleteket és eredményeket nem közölnek.Itt kezdődhet a szöveged. Kattints ide, és kezdheted is az írást. Incidunt ut labore et dolore magnam aliquam quaerat voluptatem ut enim.

Magyarországon Kakuk Attila az első komposztkazánjához 9 m3, ingyen kapott fatöreket használt fel, amihez a családi alomszék emberi trágyáját is hozzákeverte. A 70 m hosszú, két, hengeres csigavonal formájára kialakított, colos kemény műanyag csőrendszerre tette rá az anyagot. A kupac készítése közben a fatöreket állandóan locsolta. Nem történt ugyanis előzetes beáztatás. A kupac építése közben a hőmérséklet fagypont alatt volt. Ennek ellenére 24 órán belül, a kupac belsejében a hőmérséklet 50ºC-ra emelkedett. A hő-kicserélőt, házának a padlófűtésére kötötte rá, amiben a vizet egy áramoltató szivattyú mozgatta. A bemenő víz hőmérséklete 28 és 35ºC között mozgott. A szivattyú óránként 20 perces «pihenő» után 40 percig működött éjjel-nappal. Másfélkét hónap után a kupac hőmérséklete lassan csökkenni kezdett. Ennek ellenére a padlózat még 25ºC-os bemenő víz mellett is kellemesen «langyos» maradt és a háznak egy alapfűtést biztosított, amit esténként egy kisebb fakályhával kiegészítettek. Attila azt is megfigyelte, hogy amikor a kupacot egy vasvillával kissé megmozgatta, és amikor néhány vödör emberi trágyát kevert bele, a hőmérséklet megemelkedett. Ez akkor is megtörtént, amikor a kupacot egy jó zápor megnedvesítette. A kupacot egy laza szalmaréteggel szigetelte. Ennek ellenére a kupacra hulló hóréteg néhány óra alatt elolvadt - ami a kupac hőmérsékletét szintén megemelte.
 

Rakéta kályha

A kész rendszer - két nap munkája
A "rakéta" kályhák gyorsan terjednek a világban, mert annyira üzemanyag hatékonyak, például olyan fejlesztési és segélyezési telepeken használják őket, ahol igen kevés a tüzelőanyag. És mivel annyira egyszerűek, egy kis segítséggel bárki megépítheti őket. Rengeteg "rakéta" kályha épült és épül szerte a világon .
Visszatérve hozzánk Milkwoodba, a mi "rakéta" zuhanyzónkhoz két ember két napi munkája volt szükséges. A fenti rajz elég jól elmagyarázza, mit hoztunk össze. Tűzálló téglák alakra formálva, elöl egy tűztér, felette egy szigetelt kürtő, felette egy kis hőcserélő, legfelül pedig a kémény. A víz a rendszer egyik végén, a víztartály alján jön be, majd - amint a tűz égni kezd - passzívan kering a hőcserélő és a meleg víz tartály között a felmelegedés okozta áramlás miatt, egyszerű vízvezetékeken keresztül (csak egy normál meleg vizes tartály, amilyen egy átlagos nyugati háztartási vízrendszerben is található). Mindössze egy marék gallyat gyújtottunk meg a tűztérben, majd vártunk, végül pedig megengedtük a meleg vízcsapot és ... voila. Gőzölgő forró víz egy ember zuhanyzásához elegendő mennyiségben. Hip-hip-hurrá!
A zuhanyból a használt víz egy szürke víz árokba folyik, ami a zuhanyzó alatt elterülő lejtős területet öntöz zsurlólevelű kazuárfa növendékekkel. Ezek később kiváló gally üzemanyagot biztosítanak majd a zuhanyzóhoz, ugyanis ez a világ egyik legmagasabb hőfokon égő fája. És ez a legtöbb, amit tehetünk annak érdekében, hogy önmagát tápláló, fenntartható rendszert hozzunk létre (energia, szén és felelősség tekintetében) ... amitől a zuhanyzás még boldogabb elfoglaltság lesz.

Aquafónia

Friss zöldséget termelnek neked a halak

A terv pedig a következő: vegyél egy IBC tartályt, vágd ketté, az egyik felébe tegyél vizet és halakat, a másikba kavicsot és vizet, majd kösd össze csövekkel és keringesd egy szivattyúval a vizet a két tartály között. Szórj magokat a kavicsok közé, etesd a halakat és szedd le a zöldséget: egész évben teremni fognak.

A halaknak köszönhetően ásványi anyagokban gazdag víz a növényekhez jut, amelyek ezeket felvéve egészségesen nőnek. A növények aztán megtisztítják a vizet, amit visszajuttatnak a halaknak. Így létrehozhatunk egy körforgást, amibe később már nem szükséges különösebben beleavatkozni. Csak az elpárolgott vizet kell esővízzel pótolnunk és etetni a halakat. Mindez egész évben működik, ha egy jól szigetelt üvegházba építjük a rendszert. Ennek segítségével pedig folyamatosan szedhetjük a megtermelt zöldséget, amely ráadásul garantáltan vegyszermentes is (a vegyszerhasználat nagyon súlyosan hatna a halakra). Ábrán mindez így néz ki:

El lehet kezdeni akár kicsiben is, egy IBC tartállyal és berakni egy olyan napfényes helyiségbe, ahol télen sincs 10 foknál hidegebb, vagy át lehet alakítani a már meglévő üvegházat is. Egy 1000 literes IBC tartályba telepíthető halak akár 9 négyzetméternyi zöldség folyamatos növekedését képesek biztosítani. Viszont az épületnek jól szigeteltnek kell lennie és biztosítani kell a déli fekvést, vagyis ha süt a nap, akkor besüssön az épületbe. Ugyanakkor a rendszert el kell látni hőtároló elemekkel, ami lehet beton vagy víz, hogy az éjszakai lehűlést ellensúlyozzák. Vagyis a vizes tartályok nappal felmelegszenek a napfénytől, éjjel pedig leadják a felvett hőt, így biztosítva télen az egyenletes hőmérsékletet. Nyáron pedig pont fordítva működik: éjjel lehűl a tartályokban lévő víz és nappal nem engedi túlmelegedni az üvegházat.

A növények mindig csak a megfelelő mennyiségű vizet szívják fel, mert gyökereik - ideális megoldásként - nedves agyaggolyókban vannak. Az agyaggolyóknak egy speciális szifon biztosítja a vizet, úgy hogy ár-apály technikával folyamatosan változtatja a vízszintet. Ennek segítségével a gyökerek jelentős mennyiségű oxigénhez is jutnak, hiszen a felszín felől szabad útja van az oxigénnek az agyaggolyókon át.

Szintén a növényekre van bízva, hogy mennyi tápanyagot kívánnak felvenni, mert a szükséges ásványi anyagok és vitaminok ott maradnak az agyaggolyók felszínén. Sosem állhat elő az helyzet, hogy a növény igényelné a tápanyagot a növekedéshez, de a földben nem áll rendelkezésre. Talán érthető már, hogy hónapokkal az idény előtt miért növekednek gyorsabban, nőnek nagyobbra az így termesztett zöldségek. A pisztráng trágyázza a petrezselymet, a petrezselyem tisztítja a halak vizét. Ilyen egyszerű!

Mi az az akvapónia?

Az Akvapónia természetes folyamatokon nyugvó termelés. Felületesen meghatározva az akvakultúra (aquaculture) és a hidropónia (hydroponics) kombinációja, a megnevezés is ebből származik aqua-ponia (ejtsd: akvapónia).

Aquaponia gyerekek számára is érthető

Hidropóniás rendszereknél az optimális növekedés mesterséges tápanyagok pontos adagolásán múlik. A növények növekedéséhez szükséges tápanyagot meghatározott recept szerint állítják össze, különböző kemikáliák, só, és nyomelemek alkotják a "tökélete egyensúlyt" biztosító receptet. A hirdopóniás rendszerek vizét azonban időnként cserélni kell mert bizonyos anyagok visszamaradnak benne és a túlzott dózis mérgező.
Az akvakultúra célja a halak növekedésének maximalizálása, tartályos vagy tavas rendszerekben.A tartályos rendszerekben nagyon nagy sűrűségben tartják a halakat, gyakran 100 liter vízben 10kg halat nevelnek. Ilyen sűrűség mellett óriási problémát jelent a halak általt kiválasztott ammónia, amit különböző szűrőkkel, vagy vízcserével vonnak ki a rendszerből. Az elhasznált szűrők és a lecserélt víz is környezetszennyező.

Az akvapónia a két rendszer egyesítése, mégpedig úgy, hogy a negatívumok kiütik egymást. A növények növekedését nem hozzáadott kemikáliákkal történik hanem a halak szerves hulladával, ami szinte minden szükséges tápanyagot tartalmaz. A vízcsere helyett az akvaponia a növényeket és a termesztő közeget használja a víz megszűrésére, megtisztítására amely ez után visszatér a hal tartályba. A körfolyamat a végtelenségig ismételhető és csak a párolgási veszteséget kell visszapótolni.

Mennyire bonyolult az akvapónia?

Eper, saláta, hagyma, retek

Pont olyan egyszerű mint amilyennek hangzik. A halak tápanyagban gazdag szerves hulladékát átszivattyúzni a növények gyökerei közt, amik felveszik a tápanyagot belőle. A növények valamilyen termesztő közeggel (agyaggolyó, kavics, perlit, kőzetgyapot, stb...) töltött tálcákban nőnek, a haltartály vizét ezekbe a tálcákba szivattyúzzuk, az átfolyik a termesztő közegen, majd vissza a hal tartálya.
Akvapóniával kísérletezni, pont olyan egyszerű, vagy bonyolult lehet amilyet te szeretnél. A legegyszerűbb kirakni egy hagyományos akváriumot az ablakba, fölé tenni néhány kaviccsal töltött virágcserepet és átszivattyúzni azokon az akvárium vizét. Ez után az egyszerű rendszeren szerzett tapasztalatokkal akár lehet bővíteni a több termesztő tálcás, nagy hal sűrűségű rendszerek felé.

Az aquapóniás körfolyamat - a nitrogén ciklus

A rendszer nélkülözhetetlen nem látható elemi a baktériumok. A termesztő média közt baktérium telepek burjánzanak melyek a halak hulladékát alakítják át a növények számára felvehető tápanyagokká. Az akvapónia organikus rendszer egy önálló ökoszisztéma. A rendszerbe műtrágyát adagolni nem lehet mert az a baktériumokra és a halakra is károsan hat, a rendszernek organikusan kell működnie.
Két különböző baktérium alakítja át a halak szerves hulladékát. Először nitroszómák bontják az ammóniát nitritre, majd nitrobaktériumok bontják a nitritet nitrátra, amit a növények tápanyagként felvesznek.
Az akvapónia egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy a folyamat nagy mértékben önszabályozó. Amint a halaknak adott táplálék mennyiségét növeljük, a keletkező többlet tápanyagot a növények felveszik. Amennyiben a halak kicsik, vagy csökkentjük a bevitt hal táplálékot a növények növekedése is lelassul.

Paradicsom

Újrafelhasznált anyagok

Gyakran használunk újrahasznosított IBC tartályokat, műanyag hordókat, hasonló eszközöket akvapóniás rendszerek építéséra. Ennek több oka van, köztük az alapanyagok könnyű elérhetősége és relatív alacsony ára. Mielőtt megvásároljuk ezeket a használt tartályokat, nem árt tudni mit tároltak bennük előzetesen.
Ha egy ügyes kétkezi ember vagy, inkább próbálj létrehozni valamit a semmiből, tarts nyitva a szemed, rengeteg helyen dolog vár újrahasznosításra. Például a használt fürdőkádak ideális akvapóniás termesztő tálcák, mert a szükséges leeresztő már be van építve.

Aquapónia