Miből lett a tanyavilág?

A dél-alföldi tanyák kialakulásának jogi, és gazdasági vonatkozásai

A Szeged környékén elterülő tanyavilágot igazi magyar sajátosságként szokták emlegetni. Kevesen gondolnák azonban, hogy a kialakulásuk egy hosszú, többtényezős folyamat eredménye, amely során a török kor előtt kialakult szállások a mai fogalmaink szerinti tanyákká alakultak. Erre a szerves fejlődésre nagy hatással volt a történelmi,- gazdasági,- és társadalmi helyzetünk folyamatos változása, előrehaladása. Fontos azonban megemlítenünk, hogy nem csupán egy magától értetődő, természetes átalakulásról beszélhetünk, hanem bizonyos mértékben egy mesterséges, a jog eszközeivel generált műveletről is.

A XIX. század közepén ugyanis Szeged ─ határának megműveletlen részeire vonatkozóan ─ több szász haszonbérleti szerződést kötött meg, vállalkozó szellemű, a legkülönbözőbb vagyoni háttérrel rendelkező személyekkel. Ebben az időszakban a tanyák jelentős gazdasági szereppel bírtak, ezért a továbbiakban a citált szerződések azon feltételeit szeretném részletesebben bemutatni, amelyek jól tükrözik Szeged gazdaságpolitikai céljait, természetesen mindezt az említett fejlődési tényezők tükrében.

Juhász Antal szerint: „A tanyakialakulás folyamata csak az adott település határhasználatának ismeretében rajzolható meg.” [RÁKOS] Szeged határhasználati rendjére jelentős hatást gyakorolt a török kor. Ebben az időszakban ugyanis a Hódoltság területén a törökök pusztítása következtében az aprófalvas településrendszer szinten teljesen megsemmisült. Az itt élők ezért olyan nagyobb városokba ─ például Szeged ─ és falvakba kényszerültek, ahol ezeknek a kegyetlenségeknek és zaklatásoknak nem voltak kitéve. [KRÚDY] A folyamat eredményeként a fennmaradt alföldi városok óriási kiterjedésű határok birtokosaivá váltak, mivel az elnéptelenedett falvak, települések határait is magukba olvasztották. [GYÖRFFY] Szegednek is alapvető jellegzetessége volt a nagy kiterjedésű törzshatár kialakulása.  A városnak övszerűen tagozódó határa alakult ki. Szeged lakott területe körül a város köztulajdonában álló belső legelő terült el. A belső legelőkön túl helyezkedtek el a szántók, amelyek jó feketeföldként alkalmasnak bizonyultak a földművelésre. A szántók után következett a kaszáló övezet, amelyet ismét egy legelőként használt zóna követett, amit külső legelőnek neveztek. Ez szintén a város köztulajdonában és használatában állt. [JUHÁSZ]

A különböző övezetek eltérő gazdasági szerepet töltöttek be. A török hódoltság alatt az állattenyésztés jelentős hangsúlyt kapott, fellendült a juh-, illetve a lótenyésztés, a marhatartás pedig a nyugati export központi termékét jelentette. [SZÜTS] Ennek következtében a legelők fontos funkciót töltöttek be a gazdasági életben. Jól elkülöníthetőek voltak egymástól a kezes állattartást szolgáló belső legelőterületek, valamint jellemzően a rideg állattartás megvalósítására alkalmas külső legelőrészek. [OROSZ, RÁKOS]

A török kort követő békeidőkben megindult a népesség gyarapodása, amely szükségképpen hozta magával a gabonatermelés intenzívebbé válásának igényét. [ERDEI] Az állattartás fontossága miatt azonban Szeged városa nem engedélyezte a legelőterületek e célból történő feltörését, így erre csak a kaszálóterületeken nyílt lehetőség. [JUHÁSZ] Ezen területek tulajdonjoga Szeged városát illette meg, aki lehetőséget biztosított az egyéni földfoglalásokra. A földeket megszerzők sajátos birtokosi helyzetben voltak, mivel bizonyos korlátok között rendelkezési joggal is bírtak az adott területek vonatkozásában. A szegedi városi tanács tudtával illetve engedélyével, ugyanis eladhatták, elzálogosíthatták és örökíthették földbirtokaikat. [RÁKOS]

A kitelepült lakosok tanyai épületeket emeltek, beindították mezőgazdasági termelésüket. A tanyák szaporodásával egyre elterjedtebbé vált a tanyásgazdálkodás. Ennek legfontosabb fogalmi eleme a szabadgazdálkodás, amelynek lényege, hogy a birtokost a közösség részéről semmiféle korlát nem terheli a gazdálkodás módját illetően, ezáltal belátása szerint hasznos, korszerű újításokat vezethet be, így ők maguk is motiváltabbakká válnak. [BALOGH] Le kell szögeznünk azonban, hogy a XVIII. században a tanyásgazdálkodás még háttérbe szorult az ugarnyomásos gazdálkodáshoz képest, illetve, hogy a felállított tanyák valószínűleg még nem állandó lakhelyéül szolgáltak a gazdáknak, hanem ott tartózkodásuk a termelési igényekhez kapcsolódott. [ERDEI]

A bevezetésben említett haszonbérleti szerződések megkötésének közvetlen előzményeihez kapcsolódott, hogy a XIX. század közepén megindult Szeged urbanisztikai fejlődése. Ez többek között a közterületek kövezettel való burkolását, a közvilágítás létesítését, valamint a tiszai rakpart kiépítését jelentette. [NAGY] Az említett munkálatok azonban óriási pénzösszeget emésztettek fel, amely előteremtése a városi tanács feladatköréhez tartozott. Ehhez társultak a népességgyarapodáshoz kapcsolódó problémák. Szeged városának szembesülnie kellett a paraszti réteg földéhségével, valamint a mezőgazdasági termelés elmaradottságával. [JUHÁSZ] Ezen problémák orvoslására Szeged város tanácsa 1852-ben 10.000 holdnyi legelőterület bérbeadására szánta el magát, melynek segítségével egyrészt gazdaságosabbá kívánta tenni a határain fekvő földterületeket, másrészt értékes bevételi forrást képeztek a városi közösség számára. [JUHÁSZ]

A haszonbérleti szerződések egyik alanya minden esetben Szeged város tanácsa volt, a másik, pedig a nyilvános árverésen az adott földterületért legtöbbet ígérő haszonbérlő. A szerződési idő minden szerződés tekintetében egységesen 10 év volt, amelyet hallgatólagosan sem lehetett meghosszabbítani. Tartalmilag egységesnek mondhatóak a megkötött kontraktusok, mivel mindegyikben ugyanazon 15 szerződési feltételt találhatjuk meg. [CSONGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁR- IV.B. 1107/C- Járási szerződések 1852.] Ezek közül azokat részletezem a továbbiakban, amelyek gazdasági vonatkozásukban jelentősnek mondhatóak.

A legkisebb bérelhető földterület 5 hold volt, amellyel igyekeztek megakadályozni a földek elaprózódásának a lehetőségét.

Szeged bizonyos korlátok közé szorította a gazdálkodás módját, melyet a szerződésben rögzítettek, a haszonbérlők pedig kötelesek voltak ehhez igazodni. A szerződés alapján a haszonbérlő a bérelt földet kizárólag vagy csak szántóföldnek vagy csak kaszálónak használhatta, azzal a kikötéssel, hogy „ha netalán a haszonbérlett földek közt valami buczkás vagy siványos föld is találtatna, azt a Bérlő fákkal beültetni tartozik.” [CSONGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁR- IV.B. 1107/C- Járási szerződések 1852.] Ezt a kikötést a táj természeti adottságai igényelték.

A haszonbérbeadott területeken kisebb- nagyobb foltokban futóhomok fordult elő. Sajátos tulajdonsága ennek a homoknak, hogy világos színű, könnyen mozog, viszont két méter vastagon terül el a felszínen, így a föld termőképességét csökkenti. A futóhomok természetéhez az is hozzátartozott, hogy szélfúvás esetén a belevetett gabona a homokkal együtt eltűnt, mert a homokot a szél más, ismeretlen területre tette le. Jellemző volt, hogy szőlő- vagy faültetéssel kötötték meg, mivel ezeknek a gyökerei áttörték a futóhomok vastag rétegét. [KRÚDY] Ez a feltétel valójában szükséges beruházást jelentett a bérlő részéről, amely jól mutatja, hogy a város fontosnak tartotta a terméketlen, sivár talaj megkötését. [JUHÁSZ]

A Szeged város által kötött szerződések jó példát mutatnak arra, hogy a futóhomok megkötése a bérlők felelősségi körébe tartozott, melyhez a város azzal járult hozzá, hogy szőlődugványt illetve facsemetét biztosított számukra: „az ültetésre kivántató vesszők és dugványoknak pedig a Város erdeibőli megszerzése s a szükséghez képesti mennyiségben leendő vágása a bérlőnek megengedtetik.” [CSONGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁR- IV.B. 1107/C- Járási szerződések 1852.] Ezek alapján elmondható, hogy a város és a haszonbérlők között tehermegosztás érvényesült. További szigorú kikötésként szerepelt, hogy a bérlő minden öl „sivány földön” köteles volt egy fát nevelni. Ezek kapcsán azonban csupán nyesedéki használat illette meg a gazdálkodókat, és a haszonbérleti idő lejártával át kellett azt engedniük a városnak. [CSONGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁR- IV.B. 1107/C- Járási szerződések 1852.] Az eredeti állapot helyreállítása erre a fajta bérlői tevékenységre tehát nem terjedt ki, a városnak pedig ez volt a legkönnyebb és leggazdaságosabb módja az érintett földterületek hasznossá tételére.

A bérlők számára a szerződési feltételekben engedélyezték az állattartást, de tilos volt az állatot a közlegelőre kiengedniük. A város azért ragaszkodott ehhez, mert a tanyások által bérelhető földterületek a közlegelők közelében feküdtek. A bérelt földön épített istállókban, ólakban tartott állatokat így könnyen ki tudták volna ereszteni ezekre a területekre, anélkül, hogy a fűbért megfizették volna. [JUHÁSZ] Ha tetten érték őket, komoly pénzbüntetésre számíthattak, amit a szerződésben részletezve megtalálhatunk: „bármelyik jószága megfogatik, egy darab szarvasmarhától, lótól pengői 2 frtot- egy darab juhtól 24 p krt- egy darab sertéstől pengői 2 frtot büntetésül fizetend.” [CSONGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁR- IV.B. 1107/C- Járási szerződések 1852.]

A szerződési idő lejártát követően az érintett földterületeket két ízben is ─ 1862-ben, és 1872-ben ─ újra haszonbérbe adták, szintén nyilvános árveréseken a legtöbbet ígérőknek. A 10 éves szerződések mellett 30 éves bérleteket is kialakítottak a közlegelők területeire vonatkozóan, amelyek 1854-től 1884-ig tartottak. [SZÉCSY]

Tanyafejlődési szempontból megállapítható, hogy a vizsgált szerződéseknek köszönhető Szeged és környékén az állandó lakhelyül szolgáló tanyák elterjedése. Ennek egyik okát az jelentette, hogy olyan területeket is haszonbérbe adtak, amelyek Szegedtől, akár 20-30 km-re is feküdtek. Így a haszonbérlőknek célszerű volt odaköltözniük azért, hogy időt spórolva egy jövedelmező gazdaságot hozhassanak létre a Szeged által támasztott anyagi terhek teljesítése érdekében.

Legfontosabb gazdasági következményként megemlítendő, hogy az extenzív, állattartó gazdálkodás egyre inkább háttérbe szorult a tanyasi gazdálkodás kialakulása miatt és a korábban legeltetésre szánt puszták jelentős részei szántóföldi művelés alá estek. A vidék mezőgazdasági termelése egyre hangsúlyosabbá vált, a fokozatosan elterjedő kertgazdálkodásnak köszönhetően kibontakozott az árutermelő gazdálkodás és ezzel a kapitalizálódás irányában indult meg a vidék fejlődése. [JUHÁSZ]

Társadalmi vonatkozás tekintetében fontos megemlítenünk, hogy jellemzően a kisparaszti és szegényparaszti, valamint a tehetős örökföldes gazdák béreltek területeket. A szegényparaszti réteg legfőbb motivációi között szerepelt az árutermelésbe való bekapcsolódás lehetősége, a kistermelővé válás esélye, ezáltal pedig az önellátás megvalósítása. Míg az örökföldes gazdák számára befektetési lehetőségként jelentek meg a haszonbérletek, amellyel árutermelésük bővítését célozták meg. [JUHÁSZ]

Szegednek a fennálló gazdasági helyzet, társadalmi igények által irányított, valamint a jog által szabályozott gazdaság- és birtokpolitikája jól szemlélteti a gazdaság spontán fejlődésének lehetőségét az adott kor követelményei által támasztott keretek között.

Hussein Jasmine

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Felhasznált irodalom Balogh István: Az alföldi tanyásgazdálkodás az 1830-40-es években. In: Agrártörténeti szemle, IV. évf. 3-4. szám, (Szerk.: Lázár Vilmos), MTA, Budapest, 1962. 618. Csongrád Megyei Levéltár: IV.B. 1107/C- Járási szerződések 1852. Erdei Ferenc: Magyar tanyák. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1976. 74. Györffy István: Az alföldi tanyák. In: Föld és ember, (Szerk.: Kogutowicz Károly), Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 1923. 2. Juhász Antal: A kaszálók és a közlegelők használata Szegeden és környékén a XIX. század közepéig. In: Az alföld gazdálkodása (Szerk.: Novák László Ferenc), Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának igazgatója, Nagykőrös, 2004. 58. Juhász Antal: A szegedi közelegők bérbeadásának kezdetei (Városi haszonbérletek 1852-1884 között). Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1978-79/1. 40. Juhász Antal: A szegedi közlegelők feltörése. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1980-81/1. 135. 137. Juhász Antal: A tanyák településtörténete. In: Mórahalom- A település földje és népe, (Szerk.: Juhász Antal), Mórahalom Város Önkormányzata, 1992. 79. Juhász Antal: Adatok a szegedi tanyák kialakulásához. In: Ethnographia 2-3. szám (Szerk.: Hofer Tamás), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. 277. 294. Juhász Antal: Határhasználat és birtokviszonyok a XIX. század közepén. In: Szeged története III/1 Szerk.: Gaál Endre, Somogyi Könyvtár, Szeged, 1991. 233. Krúdy Mária: A szegedi tanyarendszer kialakulása. Athenaeum Nyomda, Budapest, 1931. 5. 14. Nagy Zoltán: A városkép és az urbanizáció 1879-ig. In: Szeged története III/1, Szerk.: Gaál Endre, Szeged, 1991. 86. Orosz István: A „rideg tanya”. In: A magyar tanyarendszer múltja: tanulmányok (Szerk.: Pölöskei Ferenc- Szabad György), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 187. Rákos István: Mezőgazdaság és agrártársadalom. In: Szeged története II. (Szerk.: Farkas József), Somogyi Könyvtár, Szeged, 1985. 182. 185. 195. Szécsy György: Képek Mórahalom múltjából és jelenéből. Mórahalmi Tanács, Mórahalom, 1967. 23. Szüts Mihály: Szeged mezőgazdasága. Traub B. és Társa Kő- és Könyvnyomdai Műintézete, Szeged, 1914. 42.