Corvin Áruház

VIII. kerület, Józsefváros, Blaha Lujza tér 1.

Írta: Szilágyi István 2005.

A Corvin Áruház 1926. március 1-jén nyitotta meg kapuit a vásárlók előtt Budapesten, a Blaha Lujza téren. Az áruházat a hamburgi M. J. Emden Söhne cég alapította egymillió pengő alaptőkével. A részvénytársaság alelnöke és az áruház első igazgatója Lewin Miksa német nagytőkés volt.

1922-ben alakult az a részvénytársaság, amely új áruház felállítását tűzte ki célul. Nem hazai tőkeérdekeltség állt a Corvin mögött, hiszen a részvények 90 százalékát két német cég, a hamburgi M. J. Emden Söhne és a szintén innen való M. M. Warburg und Go. képviselői jegyezték: mellettük a holland N. V. Handel Maatschappy Corvina kezében volt számottevo részvénypakett. A részvénytársaság 1925-ben megvásárolta a Rákóczi úton a Nemzeti Színház épülete mellett lévő telket (amelyen az egykori Apolló Mozi volt), és új épületet emelt rajta, amely 1926. március 1-én nyílt meg. Az ötemeletes, 17 ezer négyzetméteres eladótér birtokában a Corvin lett a magyar főváros messze legnagyobb és legegyértelműbben nyugati szabású nagyáruháza. Már a kortárs műítészek azt állították, hogy maga az épület egyike a húszas évek legfigyelemreméltóbb új középületeinek.

Német beruházók, német áruházépítési minták - ebben foglalható össze a Corvin lényege.

Az épület németes jellege két síkon is nyilvánvaló. Az első maga a stílus, vagyis a homlokzati kiképzés. A kétmillió aranykorona költséggel épült áruház historizáló külsőt öltött, Ybl Etvin „palotastílusú" épületnek nevezi. S ezzel hű maradt ahhoz a német áruházépítési gyakorlathoz, amely a századfordulótól egészen az 1920-as évek derekáig meghatározónak számított.

Az Alfred Messel építész nevével összeforrt német historizáló áruházépítészet modellértékű példája a berlini Wertheim Nagyáruház (1896-1904), amely a francia mintát historizáló stíluseszközök segítségével integrálta a nemzeti kultúrába. A német megközelítés elutasította az áruház modernségével adekvát építészeti formákat: e helyett a modern nagyvárosi fogyasztás eme szentélyének úgyszólván a szégyenlős elrejtését ambicionálta. Ez a fajta áruházépítészet kimondatlanul azt sugallta, hogy a kor ultramodern kereskedelmi intézménye szerves folytatása a nemzeti hagyományoknak, s nem valamilyen merőben új és előzmény nélküli fejlemény.

Változott a helyzet a húszas évek közepétől-végétől, vagyis attól kezdve, hogy Erich Mendelsohn megtervezte a Stuttgartban és Chemnitzben 1928-30 közt felépített Schocken áruházakat. Ezek az épületek külsőleg is a funkcionális modernség fizikai kifejezéseiként hatottak, így teremtve teljes összhangot az épületek rendeltetése és esztétikai megformálása közott. Ennek fényében a ( Corvin a (német) hagyományt és nem az éppen még csak kibontakozó új modernista törekvéseket követte.

Az egykori Nemzeti Színház szomszédságában lévő nagyáruház Reiss Zoltán tervei alapján épült meg klasszicizáló stílusú, díszes palotahomlokzattal. A látszólag egy emeletes homlokzat mögött négy emeletsor volt, teljes magasságukban összefüggő ablakokkal, ezeket csak fabetétek választották el, szinte észrevétlenül alsó és felső részre. A bejárat mögött kétszintes, üvegtetős csarnokrész fogadta a vásárlókat. A belső tereket és felületeket Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid plasztikus munkái díszítették.

Az áruház központi fekvésével, három utcára néző kirakataival, mérsékelt áraival, szezonvégi kiárusításaival széles vásárlóközönséget vonzott, s a Keleti és a Nyugati Pályaudvar közelsége miatt a vidékiek számára is könnyen elérhető volt. A vásárlók órákat tölthettek az áruházban vételkényszer nélkül. Olcsó és jó vendéglő, kávéház, menetjegyiroda, gyorsfényképészet állt rendelkezésükre. A vásárlás egyben szórakozás is volt. A divatbemutatók, a képzőművészeti kiállítások eseményszámba mentek. Az áruházban délutánonként szalonzene szórakoztatta a vásárlókat. A személyzet mindenkihez egyformán udvarias volt. Az áruház megjelenésével a Rákóczi út és a Nagykörút találkozása a főváros legforgalmasabb útkereszteződésévé vált, így nem véletlen, hogy itt állították fel az országban az első villanyrendőrt 1926. december 23-án.

A Corvin az 1930-as évtized derekán érte el legnagyobb szervezeti kiterjedését. 1937-es adatok szerint osztályainak a száma elérte a 40-et, ebből 34-ben árusítottak ruhaneműt; 1931 óta élelmiszert is kínáltak eladásra (három osztályon), végül három osztály foglalkozott vegyes iparcikkek forgalmazásával. Emellett volt az áruházban ún. atelier, amelyet a francia áruházak mintájára honosítottak meg: itt hatvan eladó és varrónő elégítette ki a készruhától továbbra is idegenkedő megrendelők kívánságait. A Corvin méretei, szervezeti rendszere mind-mind valódi nagyáruházra vallanak. 1937-ben 666 alkalmazottainak a teljes száma, közülük 584-en csak eladással foglalkoztak, további 59 fő a varrónő és a technikai személyzet.

A Corvinban igazi szenzációt jelentett az országban elsőként, 1931-ben felépített mozgólépcső. Egész kis város ez az egyetlen épület, s ma már Európa legelső divatotthonává fejlesztette igazgatósága.

"Küszöbét nemcsak a főváros vásárlóközönségének ezrei lépik át, de óriási termeiben randevút ad egymásnak a vidék jó pénzért jót vásárolni szerető népe éppen úgy, mint azok a külföldiek, akik tudják, hogy Budapest divatkereskedelme nem marad ízlés, minőség és lelkiismeret tekintetében sem Párizs, sem London mögött. Mert ahogyan Európa divatját Párizs, a fővárosét a Corvin diktálja és igen szerencsés, mesteri kézzel" - így méltatta az áruházat 1930-ban a Pesti Hírlap Képes Naptára.

"A Corvin áruház vezetősége példaadó áldozatkészséggel bejelentetté, hogy 1 napi bruttó bevételét a magyar olimpiai kiküldetési alapnak adományozza. (...) Levin alelnök kijelentette, hogy akciójában az a cél vezette, hogy a magyar kereskedelemnek példát mutassson a magyar versenyzők kiküldetésének előmozdítása céljából. Kijelentette továbbá, hogy az az összeg, amit erre a célra szántak, nagyobb mint azt várták, mert a vezetőség a bruttó bevételt looo pengővel 3884 pengőre kerekítette ki. Lázár Andor dr. köszönettel nyugtázta az összeg átvételét és válaszában hangsúlyozta, hogy a Corvin áruház vezetősége jól fogta fel a helyzetet, mikor akciójával a magyar sport segítségére sietett, mert ebben az ügyben csak a magunk erejére vagyunk utalva" - írta az MTI 1932. február 6-án.

1932. október 2-án, vasárnap, a vezető fővárosi reggeli napilapokban a 13. oldalon hirdetés jelent meg a következő szöveggel: "Meglepetés az ön számára október valamelyik délelőttjén 12 óráig. Összes bevásárlásait egészében a mi költségünkön végezheti. Ezen délelőttnek napját dr. Hedry Aladár királyi közjegyző úrnál letétbe helyeztük lepecsételt borítékban, és ezt követően november 6-án a sajtóban fogjuk közzétenni. Őrizze meg tehát október havában délelőtti bevásárlásainak szelvényeit, mert ezen délelőtti bevásárlásainak egész összegét minden levonás nélkül kapja vissza a Corvin Áruházban, Blaha Lujza tér 1-3. alatt".

A hirdetés miatt a Corvin Áruház ellen pert indított Havas László pesti kereskedő két ügyvédje, dr. Bihari Jenő és dr. Beer János, akik a hirdetést vevőcsábításnak minősítették, valamint az 1923. évi V. törvény 1. §-ában meghatározott tisztességtelen versenyzés miatt. A Corvin ügyvédje, dr. Heim István ezzel szemben azt bizonygatta, hogy a hirdetés kizárólag reklám, amely nem ütközik a jó erkölcsbe. A törvényszék az áruházat elmarasztalta, és pénzbírság terhével eltiltotta más ilyen jellegű hirdetések közzétételétől, és kötelezte 250 aranypengő perköltség megfizetésére. A Corvin Áruház fellebbezett a királyi ítélőtáblához, amely helyben hagyta a törvényszék ítéletét az alábbi indoklással: "Minden olyan reklámozás, amely a vevők játékszenvedélyére van alapítva és azt a hajlandóságot használja ki, hogy az emberek ellenszolgáltatás nélkül szívesen jutnak előnyökhöz, meg nem engedett versenyeszköznek minősül".

A Corvin továbbra sem nyugszik bele a többszörös pervesztésbe. Felülvizsgálati kérelmet nyújt be a kúriához, ahol dr. Ternovszky Béla tanácselnök a magyar Szent Korona nevében megerősíti az alsó fokú bíróságok ítéletét. Kimondja: "Az áruháznak ez a versenycselekménye a törvény 1. §-ának tilalmába ütközik, mert a vevőközönség játékszenvedélyének felkeltése útján törekszik üzleti forgalmát a többi versenytárs rovására növelni. Ezt az üzleti versenymódszert a tisztességes kereskedelmi forgalom nem fogadja el".

1933 márciusában napirendre tűzi a kereshedelmi miniszter az áruházaknak a kereskedők megsemmisítésére irányuló hadjáratát, ugyanis "Az áruházaknak a kiskereskedelem ellen megindított gyilkos hadjárata továbbtart. Nem múlik el nap, hogy a nagytőkés-áruházak újabb és újabb ötletekkel ne szélesítenék ki a legális kereskedelem ellen megindított offenzívájukat és kérlelhetetlenül törekednek ama céljuk felé, hogy Budapest fogyasztó-közönségét kizárólag az áruházakba tereljék be. Velük szemben szervezetten ugyan, de sokkal gyengébb fegyverzettel állanak a kereskedők tízezrei, akik a fojtogató konkurrenciát immár képtelenek elviselni és kétségbeesetten néznek a számukra reménytelen jövő elé" - írja a Fővárosi Hírlap.

A külföldi és zsidó tulajdonban működő áruházak árleszorító tevékenysége országos probléma volt (amely napjainkban sem szűnt meg), amely mind több kereskedőt kényszerített a bezárásra, az alkalmazottak elküldésére vagy csak a nemtetszés kinyilvánítására. A fűszerkereskedők például értekezletet tartottak és elhatározták, felmondanak alkalmazottaiknak, mert nem tudnak megbirkózni az áruházak részéről megindított árromboló versennyel. Az áruházak "lesújtó ökle" tehát nemcsak a kereskedőket éri, hanem a szegény és védtelen alkalmazottak légióját is, akiknek egzisztenciája a bolthoz van kötve, ahhoz az üzlethez, amelyik a gazdasági válság következtében amúgyis visszafejlődött.

Az áruházak részéről megindított gőzhenger nem áll meg: a Kossuth Lajos utcában a volt Holzer Áruház helyén a Hegedűs, Mayer és Zentai nevű vállalkozók új áruházát nyitottak, amelyikben a Magyar Divatcsarnok és társai példája nyomán nemcsak textilárukat, szőrmét, illatszert, díszműárut, fehérnemüeket, rövidárut, konfekciót, női kalapot, szőnyegeket és játékokat árusítanak, hanem élelmiszert is, amellyel karöltve természetesen büffét is berendeztek. Ennek az új áruháznak a vállalkozói megfelelő reklámmal adják tudtul, hogy 110 embernek juttatnak kenyeret, de azt nem mondják meg, hogy mennyi sok alkalmazottnak zúzzák szét az egzisztenciáját a szomszédos üzletekben.

Az ál-szociális gesztust legjobban jellemzi, hogy ebben az új áruházban 25 és 50 filléres egységárosztályt is létesítettek, ahol azonban az alkalmazottak fizetést nem kapnak, csak jutalékot az eladott portékák után. Nem irigyeljük a kiszolgáló alkalmazottakat: még csak elképzelni is rémes, hogy mennyi 25 filléres árut kell a vevőközönségre rátukmálniuk, amíg egy pengőt jutalék címén megkeresnek.

A Rákóczi út körzetében - tehát aránylag közvetlen-közeiben - két élelmiszerárusítással foglalkozó nagyüzem veszi kereszttűz alá az összes élelmiszerboltot. A Corvin Áruház a körlevelek százezreit küldötte széjjel a magánháztartások számára és hirdeti, hogy ezen az osztályon mindent megtalálhatni, ami a háztartáshoz naponta szükséges. Árusítani fognak vajat, sajtot, tojást, mindenféle kolbászárut és füstölthusokat, sonkát, friss főzeléket, gyümölcsöt, hal- és húskonzerveket, gyarmatárukat, cukrot, csemegéket, likőröket, konyakot, borokat, sört - a környékbeli élelmiszer-kereskedők legnagyobb megdöbbenésére. Mindez azonban nem elég, mert a verseny és a még kínlódó kiskereskedők letörése gyorsabb tempót diktál. A Corvin és hasonszörű társai a nagyobb tételű vásárlás miatt jóval kedvezményesebb árat tudott kialkudni a gyártónál, miáltal olcsóbban is adhatta a portékáit, ezzel ellehetetlenítve a kisebb boltok tulajdonosait.

A Corvin Áruház öt autója a megrendelőnek azonnal házhoz szállítja a szükséges élelmi cikkeket, s még arra is vállalkozik, hogy a telefonköltséget a vevőknek megtakarítsa és hajlandó felhívni a feleket, hogy naponta mire van szükségük.

A kiskereskedők tönkretételére vállalkozott a Corvin Áruház idegen honos vezérigazgatója, Lewin Miksa, aki egyik nyilatkozatában a legnagyobb mértékben elítéli azokat az áruház-tulajdonosokat, akik a rendes polgári haszonkulcs alatt leginkább silány élelmiszereket árusítanak.

"A Corvin Áruház élelmiszer-osztálya - mit is mondjon mást a vezérigazgató? - nem csatlakozik a többi áruház élelmiszer osztályának módszereihez. A nyilatkozat természetesen nem más, mint reklám a Corvin Aruház élelmiszer-osztálya számára és a jóindulat köpenyegébe burkolt szemérmeskedés" - írja a Fővárosi Hírlap.

Sikerült is felhívni az összes illetékes tényezők figyelmét erre a nemzeti veszedelemre és Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter éppen a Fővárosi Hírlapban jelentette ki, hogy szükség esetén a közbelépéssel nem fog késlekedni. Azóta az áruházak kíméletlen harcmodora annyira elfajult, hogy a kisipar megsegítésére a kereskedelmi minisztériumban összehívott országos ankéten már szóba került a gyors intézkedés azonnali szükségessége. llovszky János, a Baross Szövetség országos elnöke felhívta a miniszter figyelmét azokra a sürgős kormányintézkedésekre, amelyekkel könnyíteni lehet az eladósodott és munkanélküli kisiparosság nehéz helyzetén. Ezt követőleg az áruházak példátlan és mohó terjeszkedését tette szóvá: "Nagyméltóságod figyelmét már több oldalról felhívták arra a gyilkos versenyre, amelyet a nagy áruházak folytatnak a kisegzisztenciákkal szemben. Ezt a versenyt azért tudják ilymódon folytatni, mert a nagyáruházak nem ugyanazzal a teherviselési képességgel vonatnak be az állam és a főváros háztartásának vitelébe, mint ahogyan kellene. A részvénytársaság formában működő áruházak a társulati adótörvény értelmében összes üzleti kiadásaik és egyéb költségeiknek levonását élvezik az adóalapul szolgáló nyereségükből. Ezzel szemben a kisembereknél az alkalmazottak száma, a fizetett üzletbér, a lakásviszonyok mind számbavétetnek az adókivetésnél. Legfőbb nemzetgazdasági és állami érdek volna tehát a kisembereknek megfelelő védelmet nyújtani az áruházakkal szemben".

Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter nagy figyelemmel hallgatta llovszky János fejtegetéseit és kijelentette, hogy tisztában van a kérdés összes részleteivel. Az iparos-ankét nagyfontosságú anyagába azonban nem kívánta bekapcsolni ezt a kimondottan kereskedelmi természetű ügyet, de kilátásba helyezte, hogy az elmondottakra még visszatér és a kereskedői érdekeltségek meghallgatása után napirendre tűzi a probléma megoldását. A kereskedők bizalommal néznek a miniszter ígérete félé. Várják a legradikálisabb intézkedést, mért különben elnyeli őket az áruházak "molochja".

A németországi, de zsidó születésű legendás vezérigazgató, Lewin (vagy Levin) Miksa fénykorában sem volt soha az a gondozatlan, toprongyos, borostás, elhanyagolt alak, akiről Rejtő írt a Három testőrben. 1926-ban negyvennégy évesen került Budapestre, egy olyan hatalmas vállalatkonszern élére, mely Európa különböző nagyvárosaiban 250 olyan kaliberű áruházat foglalt magában, mint a Corvin. Az volt az elve, hogy olyan árut, amelyet Magyarországon hasonló minőségben gyártanak, külföldről nem szerez be – és ezzel hamar népszerű lett. A legelőkelőbb pesti társaságban forgott, a harmincas években királyi kormány-főtanácsosi címet szerzett, fia egy magyar gyephoki bajnoknőt vett feleségül. A háború végéig ő igazgatta a Corvint.

Annak ellenére, hogy a cég német tulajdonban volt, törekedtek arra, hogy az árukészlet lehetőleg magyar legyen, sokszor a külföldi termékhez maga az áruház keresett magyar gyártót, ezzel is a hazai termelést segítve. Ez is biztosította, hogy az áruház elérhető áron kínált minőségi termékeket, sőt már az 1930-as években létrehozta az 1 pengős áruknak szóló sort, ahol nagyon sok mindent lehetett kapni nem túl magas áron. Ez az áru lehetett zokni vagy pohár, esetleg néhány csomag cipőfűző, a lényeg az volt, hogy az adott csomagolású termék 1 pengőbe kerüljön, ezzel is biztosítva, hogy a kisebb keresetűek is nyugodtan betérhessenek.

Az egyik 1930-as években kiadott árjegyzék szerint az áruházban 53 főosztály működött, és például egy "Női ruha jó minőségű liberty satinból, szép pettyezéssel, vagy kashából minden nagyságban" 6,50 pengőbe került. Vidékről rendelni is lehetett, 20 pengő felett ingyenes szállítást kínálva.

1931-ben átadják a mozgólépcsőt, amely Magyarország első mozgólépcsője is volt. Ugyanebben az évben (a világban fellépő gazdasági válság közepén) az áruházat is kibővítették, új szárny épült a régi mögé. A dolgozók az átlagosnál magasabb bért és kiemelkedő szociális juttatást kaptak (az épületben céges bölcsőde is volt), és a tulajdonosok nagyon sok pénzt fordítottak jótékonykodásra, például ingyenkonyhát is működtettek.

1935. július 7-én tűz ütött ki a Corvin Áruház harmadik emeletén, az élelmiszerosztályon. A tüzet, mielőtt az nagyobb kárt okozhatott volna, sikerült eloltani. Érdekesség, hogy a tüzet a portás kutyája vette észre, amely figyelmes lett a füstre és vakkantásaival felhívta gazdája figyelmét a veszedelemre.

1937-ben feljelentették a Corvin Áruházat, amelyről a Fővárosi hírlap számolt be: "Az édesipar anyagellátásával kapcsolatban igen sok panasz merült fel újabban a cukrászok részéről. Különösen azt kifogásolják, hogy a gyenge felkészültségű kisiparosok nem képesek megfelelő mennyiségű nyersáruhoz jutni, mind több a zavar a kakaó- és csokoládé-ellátásban. Ehhez járul még, hogy egyes nagyáruházak a kánikula beálltával szemet vetettek a fagylaltiparra is, amelyben a nagyáruházak leküzdhetetlen versenytársaivá váltak különösen a kis fagylaltkészítő cégeknek. Az illegitim verseny következtében sokat szenvednek a végig kisemberekből álló fagylaltiparosok. Ipartestületük útján most a hatóságok segítségét kérik az anomáliák megszüntetésébe. Hangoztatták, hogy a nagyáruházaknak nem feladatuk a fagylaltárusítás és miután konkrét adatokkal akarják alátámasztani az exisztenciájukat fenyegető konkurenciát, feljelentéssel fordultak az egyes kerületi elöljáróságokhoz és iparügyi kihágás címén kérik a Párisi Nagyáruház és a Corvin Áruház ellen az eljárás megindítását. Ezekben az ügyekben a legközelebbi napokban ítélet várható". S, hogy végül mi lett az ügy vége, nem tudjuk.

A második világháborúban, 1944 végén zárt be a Corvin, a szovjet csapatok közeledtének hírével. Az ostrom alatt az áruház sajnos ki is égett, viszont nagy szerencsére nem kapott nagyobb belövéseket, így a háború befejeztével viszonylag gyorsan helyre tudták állítani. A mozgólépcsőt ekkor még nem javították meg.

1947-ben szovjet tulajdonba került az épület, s csak 1952-ben kapta vissza a magyar állam. Ezután az Állami Áruházak csoport tagjaként Corvin Nagyáruház néven működött.

A 1956-os forradalomban az épületet nagyobb károk érték, s tulajdonképpen emiatt is került fel rá később a lemezborítás.

A Népújság így dicséri a Corvint 1958 december 14-én: "Hatalmas épület-kolosszus, több emelet, több száz alkalmazott, naponként több ezer vevő (karácsony előtt több tízezer), számtalan osztály, s minden osztályon több millió forintos árukészlet. Ezek a mennyiségi kategóriák talán azok. amelyek legjobban érzékeltetik a budapesti Corvin Nagyáruház lényegét. De bármennyire sokat mondóak a számok, mi most a vidéki vevő szemével számolunk ésles- kelődünk, hogy még többet lássunk. Mert túl a szó általános igazságán valljuk be, a Corvin elsősorban a miénk, miénk - vidékieké. S ezen most azt értjük, hogy az ország majd minden városi és falusi lakosa, ha Pestre jön, megfordul itt is, s ha már megfordult, vásárol is valamit. Arról már nem is kell külön beszélnünk, hogy méginkább így tesz karácsony előtt. Legalábbis erről beszélnek az áruház vezetői, erről a vevők, akik közül nem egy Heves megyei. Nagyszerű dolog is ez az áruház. Valóban, ha nem volna, ki kellene találni. Ahogy belép az ember, rögtön ez a kis gyermekkori vers jut eszébe: "Nagyváradon volt egy bolt, s abban mindenféle volt...". S ahogy szétnéztünk, rögtön tovább gondoljuk- azért itt nemcsak tinta, toll és papíros van, van itt a papagálytól, a külföldi szövetig, a nylon-fehérneműtől, a legmodernebb bútorig minden. S az ide belépő kis Piroskák (és nagyok) mindent megvehetnek, ami ízemnek, szájnak ingere. Egy félórai bolyongás közben egyetlen egy emberrel találkoztam, aki elégedetlen volt. Ez is a mi megyénkből va.ó - gyöngyösi. Oláh Istvánnak hívják és nem kapott műbőrkabátot. Hát be kell vallanunk, hogy nincs műbőrkabát. Tudniillik nem tudnak annyit gyártani, amennyi el ne fogyna. Van persze 700 forinttól 2000-ig, a legutolsó külföldi divat szerint szabva, s a legjobb szövetekből varrva férfikabát vagonszámra. Viszonylag olcsó minden, s az áruk finomak. A magyar konfekció világhírű, s itt egy nagy kiállítást rendeztek belőle, legalábbis annyira kiállítás ez, hogy az ember megérti, hogy miért világhírű. Azt írtuk, hogy az árak olcsók. s ez igaz is. Mindennek ellenére, vagy talán éppen ezért, aki ide belép, hagyjon fel minden reménnyel, - ami a pénzét illeti. S örüljön, ha annyi marad, amivel hazautazhat".

A Blaha Lujza tér az 1960-as években
(középen a lebontott Nemzeti Színház, jobb szélen a még "csupasz" Corvin Nagyáruház)

1965. márciusában elkezdődtek a Nemzeti Színház bontási munkálatai, amely - állítólag - a városfejlesztést hivatott szolgálni, ugyanis helyére egy hatalmas közlekedési csomópontot és forgalmas teret terveztek, alá pedig a 2-es metró vonalát a Blaha Lujza téri állomással. E városfejlesztési koncepció miatt határozták el a Corvin Áruház modernizálását is oly módon, hogy a lepusztult, koszos homlokzat elé egy modernnek ható bádogborítást terveztek.

Az MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának 1965. október 24-i jegyzőkönyve szerint az építési munkálatokat 1965 november 1-én kell megkezdeni és 1966. november hó végére kell befejezni. E kezdés előrehozatalának az volt a célja, hogy a legfontosabb betonozási és aszfaltozási munkák ne essenek a téli időszakra és így biztosítva legyen az 1966. november havi befejezés.

1966-ban az áruházat az Országos Áruházi Vállalat üzemeltetésébe adták, ami 35 millió forintból, Batka István terve szerint felhúzta a homlokzatra a "luxalonnak" nevezett, sokat vitatott alumíniumborítást. Az így létrejött modernista pláza, amely 1967-től Centrum Corvin Áruház néven folytatta tevékenységét. A mozgólépcsőt is az ezzel együtt induló felújítás során javították meg végre.

A Laktóterv vezetője, Hollay György megpróbálta megmagyarázni, miért is burkolták be a korábbi homlokzatot: "S hogy miért ilyen tömör homlokzatot terveztünk? Néhány esztendeje Európa-szerte bevált gyakorlat, hogy nyílás nélküli áruházhomlokzatokat építenek. Ez több szempontból előnyös. Először is a természetes és mesterséges fény keveredése nem a legelőnyösebb. A falon levő nyílások akadályozzák, hogy jobban ki lehessen használni az eladóterület falfelületét, s a külső homlokzaton sem lehet megfelelő reklámot elhelyezni".

A homlokzat becsomagolása után elkezdték a tér rendezését, modernizálását is.

"Épül és árusít a Corvin" - kezdi beszámolóját a Pest Megyei Hírlap 1967. október 21-én, majd folytatja: "Naponta 120 ezer látogató - Karácsonykor már a régi helyén lesz az árnház főbejárata.

- Éppen ideje a változásnak - mondja Bük Imre igazgató. - A ház 1926-ban épült, több mint negyven esztendeje. 1945-ben teljesen kiégett. Azóta csak toldozgatták-foldozgatták. Berendezése elavult, padlózata tönkrement. Sok változás történt az elmúlt években Budapesten a Corvin környékén, a Blaha Lujza téren. Lebontották a régi Nemzeti Színházat, felépült a korszerű gyalogos aluljáró. Az újonnan kiképzett tér megkívánta, hogy végre kedvelt áruháza, a Corvin is új „ruhát” kapjon. Modern legyen és praktikus. Ugyanakkor olcsó. Ez volt a cél. Olyan homlokzatot terveztek tehát, amely újszerűségében meghökkentő, de mégis beleillik a lassanként kialakuló tér képébe. így esett a választás a luxaflex homlokzatra. Holland szabadalom: műanyagbevonatú alumíniumanyag. Könnyű, és így minden átépítés nélkül elbírja a régi homlokzat falszerkezete. öntisztító, vagyis az esővíz elegendő a rendszeres lemosására. Ezenkívül a színét sem változtatja, nem oxidálódik. Hatalmas, hajlított elemei már elfedték a homlokzatot, szinte felöltöztették a régi, kopár falakat. A fényes falon már működik a japán rendszerű reklámvilágítás, A le-felszaladó színes kockák hirdetik; itt áll a megújhodó Corvin. A tetszetős külső mellett modem belső terünk lesz. Felújítjuk a padlózatot. Külön a Corvin számára tervezett bútorzattal cseréljük ki a régit, az elavultat. A mennyezetre rácsos faburkolat kerül. Ez alatt kap helyet a világvárosi kivilágítás. Nappali fény lesz az egész áruházban, jelenleg sok gondot okoznak a liftek. A tervben szerepel teljes felújításuk. A három gyorslift percenként 50-60 embert szállít".

A Corvin évi forgalma ekkor meghaladta a 600 millió forintot. Egy-egy zsúfolt napon 100-120 ezer érdeklődő és vásárló is felkeresi. De az úgynevezett "gyenge napokon” sem maradt a forgalom 40 ezer látogató alatt. Épp ezért az áruházat a felújítás alatt sem zárták le, hanem csupán egy-egy szintet vontak ki a forgalomból.

A bejárat és a mozgólépcső 1971-ben, a Karácsonyi Vásár idején (kép: Fortepan)

A Corvin hanyatlását az indította be, hogy megnyílt a Demján Sándor által fémjelzett Skála Budapest, a főváros első modern hipermarkete. Az ezt követő négy évtized a Corvin számára nem szólt másról, mint a sorozatos tulajdonosváltásokról, és a rendszerváltás után a magyar piacra betörő bevásárlóközpontokkal való egyre elkeseredettebb szélmalomharcról.

A több tulajdonosváltáson is átesett épület 1999-ben a Skála áruházainak tagja lett. Ekkor került először szóba a Corvin felújítása, melynek során eltávolították volna a burkolatot is, ám a terv végül nem valósult meg. Az egyre romló állapotú áruház felújítására ezt követően ismét újabb koncepciók születtek, de a feladat a 2008-as gazdasági válsággal ismét lehetetlenné vált.

2007. május 30-án nyitott meg, az épület ötödik emeletén és tetőteraszán a Corvintető nevű underground zenés szórakozóhely. 2013. januárjában az addig ideiglenes romkocsmaként üzemelő Corvintetőt felújították, 1800 LED pontból álló egyedi világítást építettek és a klubot egy második tánctérrel és bisztróval bővítették. A szórakozóhely befogadóképessége 850 fő volt. A népszerű szórakozóhelyet a kerületi önkormányzat 2018-ban záratta be.

Az önkormányzat még 2014-ben kötelezte a tulajdonost az alumíniumborítás eltávolítására és az eredeti homlokzat helyreállítására (illetve a kormány 300 millió forint másra nem fordítható támogatást ítélt meg a projektre), de a történet ezen a ponton újra parkolópályára került. Az akkori értesülések szerint a 300 milliós kormányzati támogatás már rendelkezésére állt a Józsefvárosi Önkormányzatnak, viszont a tulajdonossal még nem kötötték meg a szerződést a felújításról és a folyósítás módjáról.

Az áruház külső burkolatát hosszas tervezés után, 2018. május 22-én kezdték el lebontani, amely a következő hónapokban a Blaha Lujza térrel együtt nyert új arculatot. A homlokzat helyreállítására állami támogatást is kaptak, 300 millió forintot. Nemcsak kívülről szépül meg az áruház, teljes külső és belső renoválást végeznek az épületben, a fémborítás eltüntetése csak a kezdet. A homlokzat helyreállítása mellett az épület tulajdonosa magánberuházás keretében a tető, a gépészeti és elektromos rendszer, a liftek és a tűzvédelmi rendszer felújítását is elvégzi.

A fémburkolat eltávolításához körülbelül öt nap volt szükséges, ezután néhány napig szabadon hagyták a tervezési munkálatok miatt, majd egy építési háló került az épületre. Az épület kiürítése csak ezután kezdődött el, majd több területen indultak be a bontások.

Az áruház látványa 2018. májusának végén, a burkolat bontásának megkezdésekor (kép: Mervai Márk)

A felújítás látványterve
(A külső homlokzatok terveit az M-Teampannon Építész és Mérnöki Iroda készítette, az épület belső rekonstrukciójára vonatkozó terveket pedig Orning Olivér építész készítí)

A munka második fázisa 2021 februárjában kezdődött el, amikor elkezdődtek a belső felújítási munkálatok.

2022. március 27-én hozták le a hírt, hogy óriási meglepetésnek számított, amikor a pinceszint fal- és aljzatbontásakor eddig nem ismert alagutat találtak. Az egyik ilyen elfalazott járat az egykori húspult mögül indult kelet felé, végig a Somogyi Béla utca alatt, amelynek a vége az egykori Sajtóház alagsorába torkollott. Feltehetően ezt a járatot 1951-ben alakították ki a Lapkiadó és Hírlapkiadó Vállalat megbízása alapján, Lux László tervei szerint: a járat funkciója az lehetett, hogy az ekkor még csak a Népszabadságnak és a Szabad Nép szerkesztőségének helyet adó épület alagsorában működő Szikra nyomdába minden gond és feltűnés nélkül átszállíthassák az áruház alatti raktárból a több száz kilós papírtekercseket, amelyeket síneken közlekedő targoncákkal mozgattak meg. Az alagút ma már csonka, zsákutcaszerű. A Sajtóház 2005-ös bontása során az új tulajdonos, az ABLON lefalaztatta a rájuk eső rész kijáratát, hogy az épület helyére felépített Europeum üzletközpont nyugati alapfalát ennek a helyén zsaluzhassák ki.

A másik betemetett járatot az áruház délnyugati sarkában találták meg. Ez az egykor rámpaszerűen süllyedő alagút a Stáhly utca szélességében futott dél felé, a vége a 15-ös számú bérház pincéjében végződött. Balogh Olivér, a Corvin Áruház homlokzatfelújítását végző cég vezetője szerint ez a járat a Corvin építésekor készülhetett, célja az volt, hogy a vidékről verbuvált építőipari munkások a munkaterületet kikerülve minden gond nélkül bejuthassanak az építkezésre. Az ingatlanfejlesztő úgy látja, hogy a Jelinek Ferenc építette, 1904-ben átadott bérház ekkoriban munkásszállásként működhetett, bár ennek ellentmond, hogy Fodor Gyula építész a ház összes lakásához fürdő- és cselédszobákat is kialakíttatott, amelynek a használatát egy kubikos nehezen gazdálkodhatta volna ki.

2022. szeptember 14-én a Magyar Nemzet számolt be róla, miszerint megújult a Corvin Áruház homlokzata. Mint írják: "Egyszerre újul meg a Blaha és a téren álló Corvin Áruház, amely Budapest egyik legrégebbi nagyáruháza" - emelte ki közösségi oldalán a főpolgármester. Karácsony Gergely úgy fogalmazott: "A Blaha Lujza téri munkák nagyszerűen haladnak, idén ősszel át is fogják adni a teret. Ezzel párhuzamosan újul meg a nagy múltú Corvin Áruház, amelynek egy részéről, ahogy az egyik képen láthatjátok, lekerült az állványzat. A felújítást végző cég tervei szerint jövő tavasszal nyitja meg a kapuit az impozáns áruház, amely amikor 1926-ban először megnyitott úttörőnek számított, hisz az ország első, mai értelemben vett plázája bújt meg a díszes palotahomlokzatok mögött".

"Négy évvel ezelőtt kezdeményeztük a Blaha Lujza téren álló Corvin Áruház homlokzatának felújítását, ez mára valósággá vált!" – írta Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője a Facebook-oldalán. Hozzátette: "Az ikonikus épület végre megszabadult a »kommunista« bádoglemezektől. Büszkék vagyunk rá!".

A teljes megújulás alatt álló épület rekonstrukcióját ugyanis még önkormányzat előző, fideszes vezetése szorgalmazta. 2018-ban Kocsis Máté, akkori józsefvárosi polgármester a homlokzat felújítására háromszázmillió forint állami forrást lobbizott ki. Az állam el is különített háromszáz milliót, viszont nem tudta a kivitelező cég lehívni azt, mert nem teljesítette a támogatási szerződésben foglaltakat. Így a cég anélkül folytatja a felújítást.

Egyébként a bádogborítás elbontására már 2018-ban sor került, az első elemek eltávolításában még Sára Botond, akkori fideszes alpolgármester is közreműködött.

Corvin Áruház

VIII. kerület, Józsefváros, Blaha Lujza tér 1.

Képek

Térkép

Adatok

Megközelítése

Ajánlott cikkek