Kőrösi Csoma Sándor Békesztúpa – Tar

Kőrösi Csoma Sándor Emlékpark – Tar

Sztúpa - Kőrösi Csoma Sándor Békesztúpa - Tar

Minden lény valódi természete a szeretet és a bölcsesség,
függetlenül a vallásától, világnézetétől vagy nemzetiségétől.
Erre emlékeztet a sztúpa – szentélyünk ezért nyitva áll
mindenki számára, aki hisz a jóságban.

A sztúpa hagyományos buddhista szakrális épület, amely általánosan elterjedt Ázsia buddhista országaiban. Megalkotásának módját maga Buddha határozta meg 2500 évvel ezelőtt. A tökéletesen megvilágosult szellemet testesíti meg, amely a határtalan bölcsesség és az egyetemes együttérzés és szeretet elválaszthatatlan egysége.

A határtalan bölcsesség önmagunk szelleme igaz természetének és a világ igaz természetének teljes, közvetlen, szavakon túli ismerése. Az egyetemes együttérzés és szeretet egyaránt irányul minden lény felé – legyen az ellenség vagy barát –, mint ahogy a Nap egyformán ragyog minden lényre. Minden lény szellemében megvan a határtalan bölcsesség és az egyetemes együttérzés és szeretet csírája, ezek teljes megvalósításának képességével együtt.

A sztúpa a világban működő külső és belső romboló erők ellensúlyozására épül. Lépcsős alakja a szellemi-lelki fejlődés megvilágosulás felé vezető fokozatos útját jeleníti meg. Belsejében megvilágosult lényektől származó szent ereklyék, valamint szimbólumok és írások találhatók.

A Kőrösi Csoma Sándor Békesztúpát a béke, a boldogság és a jólét megteremtésére, megszilárdítására építette a Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség. Őszentsége a XIV. Dalai Láma szentelte fel 1992. július 22-én, a magyarországi egyházak és a Magyar Köztársaság meghívott képviselői jelenlétében. Sztúpánk a magyar bódhiszattva (buddhista szent), Kőrösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából készült. A szentélyt a tiszteletreméltó Láma Ngawang Rinpocse inspirációjával és szellemi vezetésével négy hónap alatt építettük fel különböző egyházak, a Magyar Köztársaság, magánszemélyek és vállalatok nagylelkű adományaiból, sok lelkes, békeszerető ember önzetlen segítségével, tekintet nélkül nemzetiségi, vallási és világnézeti különbségekre.

A kívánság ereje

Tudvalevő, hogy a Sztúpa áldásos ereje a kívánságoknak rendkívüli erőt ad, és ezt mi is megtapasztaltuk. Kívánságunk nemcsak abban teljesült be, hogy Emlékparkunk nagy látogatottsága révén nagyon sokan szereznek hiteles ismereteket Csoma csodálatra méltó alakjáról, életútjáról és munkásságáról, hanem egy olyan, mindannyiunk számára váratlan, és felbecsülhetetlen horderejű eseményben is, amely alapjában új megvilágításba állította mindazt a munkát, amit nagy tudósunk, és az ő nyomában annyi kiváló kutató elvégzett őstörténetünk felderítése terén – hét évvel Sztúpánk megépítése után kazak és magyar kutatók megtalálták a magyarokat Ázsia szívében, és ezzel beteljesítették Kőrösink munkáját.

Magyar testvéreink, akik felkereséséért ő életét áldozta, valóban ott vannak, ahova ő igyekezett. A tiszta szellem diadala és dicsősége! Igaza volt tehát, és emberfeletti munkája végezetül meghozta gyümölcsét, mely mindannyiunk számára kimondhatatlan érték. Gyökereinket akarta feltárni és megmutatni nekünk, s ez most megvalósult. Köszönet érte neki, és az ő nyomdokaiban lépkedő minden nagyszerű kutatónknak!

Ősidők óta, a világon számos nagy megvilágosult mester rendelkezett olyan tudással, mely által elkerülhetővé váltak a háborúk, az éhínségek és a betegségek. Földünk történelme folyamán erre a célra sokféle módot fejlesztettek ki a világ különböző pontjain. A buddhista műveltségekben többek között a sztupák építése vált általánossá, melyek megalkotásához maga Buddha adott útmutatást.

A sztupákat megvilágosultak szent ereklyéivel, becses tárgyakkal s anyagokkal töltik meg, majd megszentelik, ami által azok hosszú időn át harmonikus környezetet teremtenek. Tibetben ez a hagyomány több, mint ezer évig élt, és a kínai megszállásig tartott. A tibeti történetírók feljegyzései szerint egészen addig nem voltak nagyobb háborúk, éhínségek, járványok.

Az ipari társadalmakban sok éve megfigyelhető Földünk meggondolatlan tönkretétele. Anyaföldünk tartalékait gyorsuló ütemben zsákmányolják ki, könnyelműen kifosztják, elszennyezik, és végezetül teljesen kimerítik. Sok helyütt kisebb és nagyobb háborúk dúlnak a világi vagy vallási hatalom megszerzéséért. A betegségek nyomában, melyekre már megtaláltuk a gyógyírt, újfajta, még hevesebb fertőző betegségek ütik fel fejüket, és kérdéses, megtaláljuk-e az ellenszerüket. Ez az ember által eszközölt hanyatlás olyan hellyé teszi bolygónkat, amely nem biztonságos többé, és egyre kevésbé alkalmas az élet számára. A rombolás ugyanakkor akadályoz minden olyan kezdeményezést és törekvést, melynek célja a világbéke, a harmónia elérése és az emberiség fennmaradása.

Őszentsége a Dalai Láma a környezetért vállalt felelősségünkről

Mint tudjuk, a béke és az élet fennmaradása Földünkön veszélybe került az ember olyan tevékenységei révén, melyek nélkülözik a humanitárius értékek iránti elkötelezettséget.

A természet és a természeti erőforrások rombolása tudatlanságból, mohóságból és a földi élet tiszteletének hiányából fakad. Őseink a Földet gazdagnak és bőkezűnek tekintették, és az is.

A Földet a múltban sokan kimeríthetetlennek gondolták, ami, ma már tudjuk, csak akkor igaz, ha vigyázunk rá. Nem nehéz megbocsátani a múlt tudatlanságból fakadó környezetrombolását. Ma azonban, hatalmas mértékben megnövekedett ismereteink birtokában létfontosságú, hogy etikailag újra megvizsgáljuk örökségünket, azt, hogy miért vagyunk felelősek, és mit adunk tovább az eljövendő nemzedékeknek.

A mostani nemzedék nyilvánvalóan kulcsfontosságú. Napjainkban lehetséges a globális kommunikáció, ám ennek dacára gyakrabban kerül sor konfrontációra, mint értelmes párbeszédre. A tudomány és technika csodáinak áldását ellensúlyozzák, vagy talán méginkább elnyomják a folyamatos tragédiák: a világ egyes részein emberek éheznek, állat- és növényfajok halnak ki. A Föld ritka és egyedi természetes környezeteit, állatokat és növényeket a jövő nemzedékek talán már nem is láthatják. Mindezért felelősek vagyunk. Megvannak az adottságaink és a képességünk a változtatásra. Cselekednünk kell, mielőtt túl késő.