Európa második leghosszabb folyója,  a Duna természeti értékek páratlan láncszemeit fűzi fel hazánkban.  Egyik legszebb szakasza a Dunakanyar, ahol a folyó évezredekkel ezelőtt áttört a Börzsöny és a Visegrádi-hegység között.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park e sajátos szépségű Duna menti területet, a hozzá kapcsolódó erdő borította hegységeket, valamint a varázslatos hangulatú Ipoly-völgy egy részletét hivatott megőrizni.

HIRDETÉS

A Duna-Ipoly Nemzeti Park a Pilis és a Börzsöny hegység nagyobb részén, a Duna és az Ipoly folyó között helyezkedik el.

Területe meghaladja a 60 ezer hektárt. A fokozottan védett részek nagysága 9110 hektár.

A nemzeti park hazai és nemzetközi jelentőségét növeli, hogy a természetvédelmi világstratégia szerint az élő vizek és a mérsékelt övi lombos erdők a legmagasabb fokú védettséget élvező ökoszisztémák közé tartoznak. Így az erdő borította Pilis és a Börzsöny, valamint a Duna és az Ipoly egyaránt kitüntető figyelmet érdemel.

Szintén sokat nyom a latban, hogy a Pilis és a Visegrádi-hegység 1981 óta a Nemzetközi Bioszféra Rezervátum Hálózat tagjaként annak a kutatási programnak a része, amelyet az UNESCO 1970-ben Ember és bioszféra címmel indított a természeti környezet megóvásáért.

A nemzeti park térségének egyedi sajátosságát a három nagy tájképi egység, a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása adja.

Hazánkban ez az egyetlen nemzeti park, ahol a sík és hegyvidéki területek harmonikus ötvözésével a növény- és állatközösségek java része együtt megóvható, bemutatható.

A Duna és a hegyek kapcsolatának legszebb példája a Dunakanyar, a folyópartot szegélyező galériaerdőkkel.

A Visegrádi-hegység magmás eredetű kőzetei, sziklaképződményei V-alakú völgyei és szurdokai a régmúlt időben lejátszódott vulkanikus tevékenység emlékeit őrzik.

Az üledékes eredetű Pilis a Dunazug hegység legkiemelkedőbb röge. Földtani felépítés eltérő, s régebbi földtörténeti korok emlékeit őrzi. Magassága meghaladja a 700 métert. A kőzete mészkő és dolomit, felszínét számos sziklafal, szirtvonulat és kopáros lejtő tarkítja.

A nemzeti park csaknem 200 barlangjának döntő többsége a Pilisben nyílik. A felszín alatti képződményeken mind a mélyből felszálló meleg víz mind a felszínről a mélybe szivárgó hideg víz üregképző hatása tanulmányozható.

A Börzsöny jellegzetes középhegység, amely származása és felépítése tekintetében a Visegrádi hegységgel mutat rokonságot. Különleges földtani értéke a szabaddá vált andezitláva réteg és az abból kiinduló számos kőfolyás. A hegység önálló hegycsúcsok rendszere, amelynek nincs fennsíkja. A főcsúcsok magassága 900 m körüli. A csúcsokból induló mellékgerincek völgye, a vulkáni kaldera maradványai erősen tagolt felszínt eredményeznek.

Az Ipoly-völgy arculatát a medrében sokáig háborítatlanul kanyargó folyó hozta létre. A partját kísérő mocsarakat, égereseket és Morotva tavakat a meg-megújuló áradások és apadások alakították ki.

A Duna helyenként ma is változó hordalék lerakásával, a kavicságyban épülő pusztuló zátonyokkal kiemelt értéket képvisel. A folyón kialakult kisebb-nagyobb szigetek, Esztergom és Budapest között szintén a Nemzeti Park részei. Legnagyobb és legidősebb a Szentendrei-sziget, amely a folyam hatalmas építő tevékenységének eredménye.

A mintegy 2000 éve jelenlegi medrében folyó Duna másik ősi szigete, a Vác fölött található Kompkötő sziget, amelyről már 800 évvel ezelőtt említést tettek a krónikák.

A Duna szigetein megkapó tájképi szépségű ártéri erdők zöldellnek. Az egész térség vízrajzát alapvetően a Duna határozza meg.

A nemzeti park növényzetében a sokszínűség mellett az átmeneti jellege vehető ki. Ennek oka részben az alapkőzet változatossága, részben pedig a szubmediterrán és a kontinentális klímahatár találkozása. A Dunakanyar összekötő kapocs a Dunántúli-középhegység és az Északi-középhegység flórája között.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park flórája és faunája

Az ártéri szintek jellegzetes növénytársulásaitól a homokpusztagyepeken keresztül a közép- és magashegységi vegetáció több típusáig, valamint a mocsaraktól láperdőig rendkívül összetett a növényzet. A táj meghatározó eleme a zárt erdőtakaró. A növények között több olyan faj található, amely csak a Kárpát-medencében honos, máshol nem fordul elő.

Az élőhelyek sokféleségének köszönhetően a nemzeti park állatvilága is változatosan gazdag. Sok a ritka, veszélyeztetett faj. A területen előforduló védett és fokozottan védett állatfajok száma meghaladja az 500-at. Az egyik leglátványosabb csoport a lepkéké, amely több ritka fajjal képviselteti magát.

A nemzeti park területén a kiterjedt erdők következtével sok az erdei énekes- és ragadozó madár. A sólyomfélék és nagytestű sasfajok között fészkelők (parlagi sas, kerecsen, vándorsólyom) és a térséget csak táplálkozás céljából felkereső fajok (rétisas halászsas) egyaránt akadnak.

Az emlősfauna kiemelkedő értékei a denevérek.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park történelmi jelentősége

A régészeti ásatások során előkerült tárgyi emlékek tanúsága szerint az ember a jégkorszaktól kezdve állandóan jelen volt a térségben. Ennek írásos történelme a rómaiakkal kezdődött. A római birodalom egyik határa a Dunáig terjedt, a mai Dunántúl területe Pannónia néven a birodalom része volt. Ebből a korból számos híd, út és őrtorony maradványt, valamint egyéb régészeti emléket őriz a táj.

A mai Esztergom területén telepedett le Géza fejedelem itt született és itt koronázták meg az első magyar királyt, Szent Istvánt. A nagyvadakban bővelkedő terület a középkori magyar uralkodók kedvenc vadászhelye volt. Erre utalnak a földrajzi helynevek is, például Királyháza, Királykút. A térség egyik legfontosabb települése Visegrád, hajdan hazánk legnagyobb és leghíresebb városainak egyike volt.

A nemzeti park nevezetességei közül jó néhány közúton, vasúton vagy vízi úton is megközelíthető. A csendesebb, háborítatlanabb, belső részek azonban a bakancsos természetjárás helyszínei.

Az idelátogatók kedvelt járműve a Börzsönyben a századforduló táján épült keskeny nyomtávú vasút, amely csaknem 10 kilométeres szakaszon még ma is utasokat szállít.

Évről-évre bővülnek a kerékpáros túrázás lehetőségei. A hegységekben kijelölt túraútvonalakon gyönyörködhetnek az arra kerekezők a táj háborítatlanságban, az élővilág sokszínűségében, de a Duna mentén haladó kerékpárúton is egyre jobban bejárható a nemzeti park egy-egy részlete.

A kultúrtörténeti látnivalók nagyszerű kiegészítője az 1972 óta működő szabadtéri falumúzeum Szentendrén, amely a nemzeti park egyik legjelentősebb idegenforgalmi célpontja.

A nemzeti park lehetőséget teremt a természet jobb megismerésére, az ökológiai szemlélet formálására és az ökoturizmus fejlesztésére.