Lovagok találkoztak Szabédon

Felemelő ünnepségnek adott otthont szombaton a székely Mezőség kapujában fekvő Szabéd és református temploma: a Szent László Társaság (1861) és Rend itt tartotta központi rendezvényét, amelyre Buenos Airestől Magyarországon át Székelyabodig sokan mentek el.

  Az esemény a Szent László rend lovagjainak és a dr. Huszti Sarolta marosszéki székkapitány vezette Történelmi Vitézi Rend szovátai-sóvidéki tagjainak zászlós bevonulásával kezdődött. Az ünnepi istentiszteleten l. Kiss Dénes székelyszentistváni református lelkész arról beszélt, hogy ma is szükség van a mindent vállaló hitre, amely előreviszi a világot, olyan emberekre, akik szembenéznek az egész világgal, és ma is szükség van arra, hogy kiálljunk Isten ügye mellett. Az újjáéledt rendek ezt a helytállást, értékmegőrzést és -továbbadást szolgálják. „Nem könnyű feladat, de hűségesnek kell maradnunk mennyei Atyánkhoz” – zárta szószéki beszédét a lelkész.

 Ünnepi felszólalásában a Szent László rend erdélyi tartományának széktartója és a nap házigazdája hangsúlyozta, hogy Isten, haza, nemzet, ország, egyház, család olyan hitbeli, nemzeti és kulturális értékek, amelyek felértékelődtek, és ezeket vállalni ma Európában, a nagyvilágban és Erdélyben is lovagias feladat. A szombati események is jelzik, hogy „Szent László királyunk példás élete ma is üzenet a nemzetben és hitben gondolkodók számára. Szent László királyunk Szent István király ország- és nemzetépítő örökségét megszilárdította, és erős magyar nemzetet épített a Kárpát-medencében. Az ő nyomdokain járni megtisztelő és felemelő feladat valamennyiünknek” – mondta l. Koncz László Ferenc.

  Ismét lovagot avattak 

A rend erdélyi tartománya új taggal bővült, a káptalan jóváhagyásával lovaggá ütötték a székelyabodi Bíró Vilmost, míg a székelytompai l. Gligor Róbert Lászlót lovagkeresztes rangemelésben részesítették, a budapesti l. Szőke Gyula Barnabás a rend érdemkeresztjének második, a szekszárdi v. l. Gombos János pedig az első fokozatát vehette át. Az ünnepi pillanatokat v. l. Imre László, a rend főkapitánya, v. l. Bozó József magyarországi széktartó és európai törzsszéktartó, valamint helyettese, l. Szőke Gyula vezették le, miután imát mondtak azért, hogy „ezeréves örökségünkhöz híven ragaszkodjunk, első szent királyunk és vitéz magyar szentjeink példáját követve igaz szeretettel szolgáljuk magyar nemzetünket, szent akaratához híven őrizzük vitézi hagyományainkat, és azokkal embertársainkat gazdagítsuk”.

Az ünneplőket köszöntötte dr. Makkai Gergely, a Visegrádi Szent György Lovagrend észak-erdélyi nagypriorja, aki felvetette az ötletet, hogy a két rend összefogva Szabédon alakítson ki egy hagyományőrző központot, ugyanis a szent király tisztelete erős az egész Kárpát-medencében, de ez nem mondható el a Mezőségről is. Pedig számos olyan történelmi tény van, amely lehetővé tenné, hogy a rend életében fontosabb szerepet kapjon ez a térség. Több mezőségi emlékről szólt, amelyek nagy királyunk kultuszát erősítik; egyik példaként az alig hatvan kilométerre található Kerlést említette, ahol 1068-ban az akkor még csak herceg László a betörő kunokkal megütközött. A csata hőssé emelte, kimenetele meghatározta a magyar nép további sorsát és a lovagi kultúrát. 

 Folyamatos küzdelem 

 Az ünneplőket köszöntötte Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, majd üdvözlőbeszédet mondott Jenei Sándor Levente szabédi unitárius lelkész is, aki arról a küzdelemről beszélt, amelyet a török-tatár dúlás óta vívnak Szabéd lakói az örökölt nyelv és kultúra megőrzéséért, a megmaradásért; ez a harc napjainkban még fokozottabb az anyanyelvért, a holnapért, az ittmaradásért, hogy erős magyar közösség maradjon fenn a térségben. 

 Az ünnepi istentiszteletet a himnuszaink eléneklése mellett a mezőkölpényi Élő Víz zenekar felemelő műsora gazdagította, majd két helyi fiatal Szabédi László verseiből szavalt, mintegy bevezetve a következő programpontot, a helyi általános iskola és a benne kialakított Szabédi László-emlékszoba meglátogatását, valamint az emléktábla megkoszorúzását, fejet hajtva a falu fogadott fia előtt, „aki tragikus sorsával rávilágít erdélyi történelmünk nehéz napjaira”. Itt Csécs Sándor helyi tanácsos ismertette a falut, az iskolát, és a szabédiaknak a magyar közösség, a magyar iskola megmaradásáért folytatott békés, de határozott küzdelmét. Az esemény zárásaként l. Koncz László Ferenc széktartó beszámolt az erdélyi tartomány tavalyi tevékenységéről, míg az Argentínában született l. ifj. Honfi János arról a tervről beszélt, amely egy ösztöndíjalap létrehozását célozza a tehetséges, de anyagilag rászoruló gyermekek továbbtanulásának támogatására.

Bekecsi Gáspár