A napokban döntenie kell a büntetés-végrehajtási bírónak arról, hogy feltételesen szabadlábra helyezi-e a délvidéki terminátorként elhíresült vajdasági sorozat-rablógyilkos Magda Marinkót, akit napra pontosan 25 éve, 1994. január 28-án húztak csőbe és fogtak el a nyomozók. A volt idegenlégiós és a délszláv háború elején – állítólag – a szerb Arkan kapitány rettegett szabadcsapatának tagja 1996-ban jogerősen életfogytiglani fegyházat kapott a Magyarországon elkövetett rémtettei miatt.

Ugyanakkor a még létező Jugoszláviában halálra ítélték szintén rablógyilkosságok miatt. Akkor még nem létezett hazánkban a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés, Magda itt a maximumot kapta, ami azzal is járt, hogy 25 év letöltése után kell felülvizsgálni, hogy feltételesen szabadlábra helyezhető-e vagy sem.

Magda Marinkót Sátoraljaújhely és Sopronkőhida után jelenleg a Szegedi Fegyház és Börtön fegyház fokozatú épületének úgynevezett HSR-körleté­ben (hosszú idejű, speciális rezsimű körlet) tartják fogva kilenc-tíz másik különösen veszélyes rab mellett, az országban egyedülállóan magas biztonsági intézkedések közepette.

Információk szerint napjainkra sikerült beilleszkednie, magaviseletére nincs komolyabb panasz, ellentétben a korábbi intézményekkel, ahol okkal tartottak tőle: megtámadott egy őrt, illetve a szóbeszéd szerint halállistát és szökési terveket készített. A bírónak mérlegelnie kell a fogvatartott rácsok mögötti magatartását, valamint azt is, hogy Magda Marinko jelenleg veszélyt jelent-e a társadalomra vagy sem.

Az összetett döntés eredményeként Magda Marinko feltételes szabadlábra helyezése azonban nem jelent auto­matikus szabadulást, hiszen kiadják Szerbiának. Ott 2001-ben eltörölték a halálos ítéletet, így Magda Marinko büntetését is életfogytiglani szabadságvesztésre változtatták, ami legalább negyven év szerb börtönt jelent számára, s legkorábban harminc év eltelte után vizsgálhatják felül büntetését, azaz 86 éves korában szabadulhat.

A halálosztó és csapata 1993. ja­nuár 24. és 1994. január 26. között ölte meg áldozatait és fosztotta ki őket. Szabadkán. 1993. január 24-én ki akartak rabolni egy ékszerészt, aki elutazott a városból, ám a bejárónőt ott találták a házban, és Magda Marinko agyonlőtte az asszonyt. A jugoszláv rendőrök hamar a nyomukra akadtak, és Magda Marinko a háború elől menekülők közé vegyülve Szegedre tette át a székhelyét. Ott ismerkedett meg a kecskeméti H. Antallal, aki jelentős vagyont halmozott fel egyebek mellett fegyverüzletekből is.

1993. december 19-én Kecskeméten végzett a férfival, a feleségével és horvát vendégükkel is. Egymilliós zsákmányt, köztük egy arany Omega órát vittek el a társaival. Utóbbit Magda egy szegedi orgazdának adta el, és ennek nyomán jutottak el január közepére hozzá a nyomozók. Addig azonban még egy sor rablógyilkosságot elkövettek. 1994. január 5-én, Orosházán N.-né M. Edit házát támadták meg. Az akkoriban eltűnt Farkas Helga rokonát Magda fojtotta meg.

1994. január 24-ről 25-re virradó éjszaka megölték Szeged híres cukrászmesterét, a 42 éves Z. Nagy Bálintot, a szintén 42 éves feleségét, valamint gyermekeiket, a 17 éves Dá­nielt és a 10 éves Balázst. Magda Marinkót vádolták a család kiirtásával, mivel ugyanaz a Skorpio típusú minigéppisztoly végzett velük, mint H. Antalékkal Kecskeméten. Ráadásul a férfi cipőjén Z. Nagyék kertjéből származó talajmaradványokat találtak. Fantomkép alapján egy tanú felismerni vélte Magda Marinkót a tetthely közelében. A tárgyaláson azonban bizonyítottság hiányában ejtették ezt a vádpontot.

A gyilkossági nyomozás szaktekintélyei, Kovács Lajos nyugalmazott ezredes, valamint Petőfi Attila vezérőrnagy ma is azt mondja, a Z. Nagy család meggyilkolása is Magda Marinkóék lelkén szárad. Hozzáteszik: miután Magda Marinkót elfogták, megszűntek a hasonló módszerrel elkövetett rablógyilkosságok.

Elfogása előtt azonban Magda Marinkóék még a Vajdaságban tovább gyilkoltak. Erről Bátyi Zoltán, a Marinko – avagy a halál zsoldosa című könyv szerzője így írt: „1994. január 25-én éjszaka és 26-án hajnalban néhány óra alatt öt emberrel végzett a halálkommandó. A Vajdaság második legnagyobb városában Milan Petrityet, feleségét és fiát ölték meg. Majd Palicsra, a közeli, fürdőjéről elhíresült köz­ségbe utazott ki a banda, ahol Joszip Agatityot és feleségét végezték ki az ágyukban. Mindkét család nagyon tehetősnek számított abban az időben, így vélhetően egyik helyről sem távoztak üres kézzel a martalócok.”

Magyar Idők