Április elsején, a bolondok napján általános népszokás szerint rászedik, a bolondját járatják egymással a tréfás kedvű emberek. A szokás eredete homályba vész, a tudósok számtalan elméletet hordtak össze, ám ezek egyike sem igazán hiteles. A kevéssé fantáziadús magyarázatkeresők szerint a beugratós szokás a változó, csalóka április időjárás kapcsán született meg.
Egy másik magyarázat szerint a Német-Római Birodalomban az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlés úgy döntött, hogy 1540. április 1-jével egységesítik a pénzverést, mire a spekulánsok nyomban heves ténykedésbe kezdtek, de végül hoppon maradtak, az egységesítést az utolsó pillanatban elhalasztották.
Vannak, akik az ókori Saturnaliák folytatásának tekintik április elsejét, amikor az úr és szolga egy napra szerepet cserélt. Mások szerint a szokás valóban az ókori Rómából származik, de a szabin nők elrablása ihlette: a szabinokat ugyanis az áprilisi Neptun-ünnepre hívták Rómába, ahol aztán elragadták lányaikat és asszonyaikat.
Egy további magyarázat szerint a szokás a húsvéti passiójátékokból ered. A naiv, népies misztériumokban Krisztust pere során Kajafástól Pilátushoz, innen Heródeshez, majd megint Pilátushoz küldözgetik (innen ered a magyar Ponciustól Pilátusig szaladgál szólás is).
A vaskos népi ugratás ártatlan formája volt, amikor az áldozatot galambtejért, szúnyogzsírért, kakasfogért, szárított hóért és egyéb képtelenségekért küldték a boltba. Talán az egyik legrégebbi tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia eszelte ki. Áldozatul Gramont márkit választotta. Március 31-ének éjszakáján, mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, majd újra összevarrtak, de szűkebbre. Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, de nem fért bele. Riadtan nyúlt mellénye után, ám nem tudta begombolni. Ugyanígy járt a kabátjával is. Javában küszködött, amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs: „Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!” A márkiról szakadt a veríték, hogy miféle furcsa és borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért szalajtottak, az orvos pedig – aki szintén beavatott volt – megvizsgálta, receptet írt és gondterhelten távozott. Elszaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, aki visszaküldte, hogy nem érti. Nem is érthette, mert ez volt ráírva latinul: „Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!” Hogy a márki miképp reagált az ugratásra, arról nem szól a krónika.
A sajtó megjelenése új távlatokat nyitott az ugratások előtt, a brit lapokban már a 18. századtól előszeretettel űzték az április elsejei tréfákat. 1798-ban például valamennyi újságban feltűnő hirdetés tudatta: Április 1-jén soha nem látott menet vonul be a Westminster apátságba: lesznek köztük agg férfiak és nők, mindkét nembeli özvegyek és gyermekek, nős és elvált férfiak, férjes és elvált nők, mindenféle rendűek és rangúak. Az olvasóknak nem tűnt fel, hogy a megfogalmazás szerint mindenki a menetbe tartozik és szép számmal össze is gyűltek, majd amikor valaki elkiáltotta magát: „Április elseje!”, nevetve szétoszlottak.
1878-ban sok amerikai elhitte, hogy Edison a fonográf után olyan készülékkel áll elő, amely a földet gabonává, a vizet borrá változtatja, így megoldja az éhezés kérdését. A múlt század elején egy francia lapban az jelent meg, hogy lebontják az Eiffel-tornyot, mire ócskavas-kereskedők tömege gyűlt össze, hogy licitáljon Párizs jelképére. A BBC 1957. április 1-jén a rendkívül bőséges svédországi spagettitermésről adott hírt, mire többen érdeklődtek arról, miként juthatnának spagettifához.
A klasszikus áprilisi tréfa napjainkra szinte teljesen kiveszett, mert az egyre gyanakvóbb emberek az ilyen mai szemmel gyermeteg csínyeket azonnal felismerik. Így aztán az ugratások egyre rafináltabbak, hiszen a ránk zúduló információáradatban nehéz különbséget tenni a valós és a hamis között, így megesik, hogy az április 1-jei tréfának szánt hírek pánikot keltenek, a valós híreket pedig tréfaként fogják fel.
A 17. században a franciák által bebörtönzött lotaringiai herceg éppen április 1-jén próbált börtönéből álruhában menekülni. Egy cselédlány felismerte, de amikor az őrségnek jelenteni akarta a szökést, minden katona és tiszt megnyugtatta: ők is tudják, a bolondok napja van. Amikor aztán kiderült, hogy a rab tényleg kereket oldott, már túl késő volt.
Egy 1962-es tréfa pedig azon alapszik, hogy a technika fejlettsége miatt valóban bármi elképzelhető. Egy svéd tévéállomásnál történt, hogy egy ott dolgozó szakember április elsején megjelent a tévék képernyőjén és közölte a nézőkkel, hogy „Hála egy újonnan kifejlesztett technológiának, most valamennyi TV-néző villámgyorsan átválthatja az adást színesre. Ehhez csupán annyit kell tenniük – javasolta –, hogy húzzanak egy nylonharisnyát a képernyőre.” Állítólag több százezren próbálták női harisnyába bújtatni a televíziójukat.
Nem tudni, hogy a bolondos április elsejét a mindennapok szürkeségéből való kitörni vágyás, vagy az az örök érvényű igazság tartotta máig életben, hogy másokon nevetni könnyebb, mint magunkon, de szerintem inkább ez utóbbi…
(Forrás: Múlt-kor)
