Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
Telitalálat. Bizony sajnos ezen a képen nem egy eddig ismeretlen faj példányai láthatók, hanem egy eléggé gyakori faj British Petrol Co által "mutált" változatai. Tegyem hozzá: letális változatai.
tengeri pelikán v. barna pelikán (Pelecanus occidentalis - Brown Pelican): a gödényfélék legkisebbik (105 cm) faja. Mint a nevéből sejthetjük, a tengerek partján él. Fotó: Peter Sheikhli - http://www.design2d.co.uk/digiscoping.htm - és Gaby Schulemann-Maier - http://www.fotoreiseberichte.de
Kuba körül gyakori. Így aztán nem is menne sokra a többi gödény vadászmódjával.
Ő maga szólózik. Alacsonyan repülve fürkészi a vizet, s ha zsákmányt lát, akkor szulaként, nyújtott nyakkal bukik a víz alá.
A tengeri pelikán fajsúlya is rendkívül kicsi, így a vízbe zuhanás után hátrálva, ugyanott, ahol lebukott, vissza is jön a felszínre.
A testhossz felét közelítő, hatalmas, s a végén sárga kampós csőr rózsaszínnel árnyalt szürkésfekete.
Az alsó káva csaknem hegyéig érő zacskó khakiszínű.
Feltűnően elüt a rokonságtól a tollazatával is, amely itt nagyobbrészt szürkésbarna.
Az áll, a torok és elől a nyak kis részben csupasz, s itt a bőr vöröses.
A fejtető szalmasárga, s a nyak oldalát fehér csík díszíti, hátul fekete. A szárny világos, de sötéttel egészen vékonyan, fésűfogszerűen csíkozott.
A láb is sötétbarna.
Az ivarok között nincs különbség.
Fő tápláléka a szardínia (Engraulis ringens). Amikor a szelek hatására ez a halfaj eltávolodik a partoktól, táplálékínség üti fel a fejét, s betegségek tizedelik meg a tengeri pelikán telepeit.
E vész annyiban érinti az embert, hogy ilyenkor gond van a guanótermeléssel, merthogy a tengeri pelikán az egyik legszorgalmasabb guanótermelő.
Egy időben látszólag minden ok nélkül a tojáshéjak vastagságával volt probléma.
Az elvékonyodott tojáshéjak törékennyé váltak, s így a szaporulat elmaradt.
A tüzetes vizsgálatok kiderítették, hogy a héjvékonyodást, közvetve a növényvédőszerek túlzott használata okozta.
Érdekes, hogy a tengeri v. barna pelikán iránt érzett aggodalmunkat (tojáshéjproblémák) az utóbbi 40 év során sikerült elhessenteni a növényvédőszerek ésszerű korlátozásával. A faj veszélyeztetettsége lassan-lassan megszűnt - na erre jött most ez a furótorony dolog!
Ettől függetlenül a megfejtés korrekt, tessék megírni Szőcs Béla barátomnak -ebenezer@freestart.hu - a postacímet és ő fogja postázni a nyereményt, a Madárbarát-lexikon legújabb változatát.
Ezt nem grammban érdemes mérni, attól függ, hogy miből mennyit adsz. Túletetni nem lehet, ha nem éhes, nem fogadja el. Mindig annyit adj neki, amennyivel jóllakik.
Megfelel, csak az a mennyiség egy kisebb madár igényeihez van igazítva, egy varjú annál többet igényel. Olvass vissza szorgalmasan, idővel megleled a kérdéseidre a választ! :-)
Ja, és ha ez a recept nálunk is működne, akkor még a mennyiséget illetően lenne kérdésem. Mennyi az annyi? Ugyanis a kis jószág nagyon falánk. Napjában legalább 6-szor kap enni. Hány grammot szabad neki adni kb naponta?
Megnéztem közben az általad ajánlott fórumot is! Igyekszem visszaolvasni, de eddig inkább ezzel a madárral kapcsolatban olyanok írásaira bukkantam, akik a fészkükből szerették volna kiszedni a kicsiket.... Az engem érintő tanáccsal még nem találkoztam.
Viszont Te ajánlottáll valakinek Seregély etetése kapcsán egy receptet, amit ot1019 írt. Ez esetleg megfelel a kis Dolmányosnak is?
De akkor nem kellett volna valamelyik szülőnek ott lenni vele? Teljesen egyedül volt. Mikor először megláttam, nem is mentem oda mindjárt. Tettünk egy kört, és mikor visszafelé jöttünk, még mindig ott gyalogolt, teljesen egyedül, egy forgalmas út szélén:-(
Milyen rovarok jöhetnek szóba? Bármi? Először amúgy gilisztákra, no meg kukacokra gondoltam, de azt mondták, hogy az mérgező is lehet. Igaz ez?
A varjúfélék gyakran a teljes röpképességük előtt elhagyják a fészket, de a szülők etetik őket tovább. Jó a konzerves macskaeledel, de a legjobb a természetes táplálék, ezek a különféle rovarok, egér, naposcsibe, stb.
Köszönöm szépen, meg fogom nézni! Gondolod, hogy magától próbált volna önállósodni? Még nincs se evezőtolla, sem pedig farktolla. Sétálva közlekedik, és maximum 20 cm magasságban lévő tárgyakra képes felreppeni. Ezen kívül enni sem képes egyedül, csak ha a madármamát imitálva, a tátott csőrébe letolom az újjammal a falatot. Intatni pedig egy szívószál segítségével szoktam. Az etetésével kapcsolatban azt a tanácsot kaptam, hogy a konzerv macskaja a legmegfelelőbb. Eddig azonban jobbára főtt hússal etettem. Természetesen most, hogy már itthon vagyok, utána fogok nézni mindennek, amit csak tudni kell a helyes tartásáról!
Ha bármilyen kérdésed merülne fel a varjú tartásával kapcsolatban, látogasd meg a hazai madarak tartása c. topikot! Nagy valószínűséggel ő már nem kipottyant, hanem magától hagyta el a fészket. Sok szerencsét kívánok a felneveléséhez!
Szép napot mindenkinek! Egy hetes edzőtáborozásunk eredményeként ezzel a kis tündéri teremtménnyel tértünk haza! A viharban kipottyanhatott a fészekből, így összeszedtem: Ő Flotyi, a kis Dolmányos Varjó bébi!
Hihetetlenül jól alkalmazkodott a számára idegen közeghez! Másfél nap után már magától tátogott, ahányszor csak meglátott, és már most követ, ha teheti:-) Szeretnék majd neki egy biztonságos röpdét kialakítani a kertben, ahol ő kényelmesen élhet, viszont sem a kutyák, sem a macskák nem háborgathatnák! Ha van valami speciális szabály, ötlet, amit figyelembe kellene vennem, akkor légyszi jelezzétek! Én egy normál kerítésdrótból kialakított röpdét képzeltem el neki.
Nagy sikerrrel kecsegtet, ha a www.mgksz.hu weboldalra kattintasz, vagy ha írsz egy e-mailt székesfehérvári galambász barátomnak, Bárány Istvánnak a herzli@citromail.hu drótposta címre.
Segitségeteket szeretném kérni.Talláltunk az udvarunkben ismét egy lelőtt madarat ezúttal egy galambot ami gyűrűzött és chippelt is.
Gyűrűn: Romania 108057 2009 szám szerepel.
Nem-e tud valaki segíteni,hogy Romániában hova valósi lehet a madár?
Jó lenne a gazdáját értesíteni elmondani neki mi lett szegény madarával.
Bár az állatorvos most fogja röntgenezni van-e benne golyó mert csak utánna tudok feljelentést tenni a rendőrségen.Sajnos már nem ez volt az első eset.
A feketerigótól kezdve mindent lőnek ami mozog kutya,macska,madár.
Székesfehérvári barátomtól kaptam egy pps-t, a 22 kép között van kettő, különösen figyelemre méltó.
Felteszem, a képek láttán semmi kétségetek, tudjátok milyen fajról van szó
A jellegzetes csőr alsó kávája mindenkinek segítségére lehet, de a dologban azért van egy csavar... Éppen ezért a sikeres megfejtőnek postázzuk a Madárbarát-kexikon legújabb változatát (ha elküldi postacímét a
Természetesen! A hétvégén fotogénné varázsolom magam és a szarkát is és készítünk pár képet!:-) Megtisztelő lenne számomra. Egyébként én annak idején megrendeltem a Madárbarát-lexikont:-) Nagyon jó! Igazán sok dolgot tanulhatunk belőle! Nekem sokat segített. Képeket majd csinálom!
bőr parazitás megbetegedései: a madár bőrén, tollazatában számos élősködő telepedhet meg
Rossz tartási körülmények és táplálás mellett a baj olyan mértéket ölthet, amely a költetés rovására mehet, sőt, komolyan veszélyeztetheti a madár egészségét.
Ha a nyugodtan üldögélő madár hirtelen a tollazatához kap, ideges mozdulatok után kétségbeesett menekülésbe, vergődésbe kezd, akkor biztosak lehetünk benne, hogy élősködő kínozza.
Az élősködők károkozása az is, amelyet leggyakrabban a fészekben levő fiókáknál figyelhetünk meg: a bőr alatt a csípések hatására gázzal telt légbuborékok keletkeznek.
A nagymértékben elszaporodott élősködők állandóan zaklatják a madarat, mely végül felhagy a költéssel. A paraziták idő előtt kihajtják a fészekből a fiókákat, amelyek így gyakran esnek a megfázás áldozatául. Ezen túlmenően komoly vérveszteséget is okozhatnak, ami a betegségek iránti fogékonyságot növeli. Mindezek indokolják, hogy az élősködőket vegyük komolyan, s ellenük könyörtelenül harcoljunk.
A leggyakoribb parazitás bőrmegbetegedés kórokozói az
→atkák, ezen belül is az
→óvantagok közül
az Argas persicus és az Argas reflexus a díszbaromfik és a galambok élősködője.
A Dermanyssus fajok, a piros színű →madártetű és a piros →atkák pedig az emlősöket és a kisebb díszmadarakat károsítják.
Jellemző rájuk, hogy a fénytől idegenkednek, így főként éjjel bújnak elő, majd magukat vérrel megszíva újra elbújnak a kalit, volier v. az odúk réseibe.
Esetenként több napra elegendő táplálékhoz jutnak egy-egy ilyen táplálékszerző kalandozás során, ezért is nehéz az ellenük való védekezés. Azt is tudnunk kell, hogy az óvatag lárvái a madár bőrébe (a nyakon, a mellen és a szárny belső felületén) fúródva 5-6 nap alatt fejlődnek ki.
Komoly kártétele van a →tollgerinc atkának (Picobia bipectinata) is, amely elsősorban az evező- és a kormánytollak csévéjébe telepszik meg. A cséve a benne levő atkáktól, petéiktől és lárváiktól sárga váladékos lesz, végül a toll kihullása következik be.
Ezeken kívül még gyakori a →lábrühösséget okozó Cnemidocoptes mutans, valamint a →tolltetű és főként a baromfiudvar lakóinak kellemetlenkedő →kullancsszabásúak.
....
brailai rövidcsőrű forgógalamb: elsősorban röptetés céljából tenyésztett közepes nagyságú, izmos röpgalamb, mely tekinthető a galaci forgó keringő rövidcsőrű alfajtájának
Minden irányban lekerekített fej, gyöngyszem, kétsoros, viaszsárga szemgyűrű, kúp alakú csőr, tőben vastag, függőleges tartású, középhosszú nyak jellemzi.
A mell kissé emelt, széles és domború. A láb középhosszú, tollatlan, viszont a fej lehet sima v. fésűskontyos.
Lehet egyszínű - fekete, vörös v. szalagos kék -, de gyakoribbak a tarkák.
Régebben a fehér fejű, fehérfarkú tarka divatja volt, ma inkább a maszkos tarkákat keresik. Ezeknél színes - fekete, vörös v. kék - a farok, de legfőképpen az arci rész, a szemet is körbeölelően és az áll alatti terület. A szárny foltostarka.
brémai keringő (Bremer Tümmler): ide, s tova 200 esztendeje tenyésztik, s versenyeztetik ezt a tipikus keringő házi galambot Bréma környékén
A XX. sz. elején divatos "modernizáló" irányzatok látószögéből kiesett, így eredeti formájában él ma is, s mit sem veszített a kiváló röpképességéből.
Postagalamb nagyságú, annál nyújtottabb formákat mutató, vízszintes testtartású, mélyebb állású házigalamb, előre domborodó mellel.
A színváltozatai:
fehér,
fekete,
kék,
barna,
fakó.
Valamennyi előfordul csaposan, szakállasan, fehér farokkal is.
A színeseknél nem hiba a több-kevesebb fehér evező és a fehéres kloákatájék.
breslaui rövidcsőrű (Breslauer Tümmler): kis termetű, erős szervezetű ritka házigalamb a keringők fajtacsoportjában
Valószínűleg a stettinivel van rokonságban és kitenyésztésében a prágai rövidcsőrű volt a kiindulási alap.
A csőr egyenes, rövid, vastag és tompa. A fej kocka alakú.
A II. világháború során csaknem eltűnt, de a stettini és a budapesti gólyás felhasználásával megmentették.
Előfordul sima fejjel és fésűsen is.
A tenyésztési centruma, Breslau ma Lengyelország területén található és Wroclávként ismert.
A színváltozatai:
kék,
világos és sötét baglyas,
deres,
gólyás,
fekete,
rezes,
vörös és
sárga
színben elfogadott.
Lehet ezen túl lehet
tigrisbabos minden színben, amikor is előnyös, ha az evezők és a kormánytollak színesek.
Breuer György (1887-1955): amatőr ornitológus, akibe a vonzódást a természettudományok, és különösen a vadászat valamint az ornitológia iránt unokabátyja Barthos Gyula erdőmérnök oltotta belé. Ám kalandos élete során mindezekkel csak mellékesen foglalkozhatott.
A furcsa fordulópontot az hozta, hogy az I. világháborúban orosz hadifogságba esett, Szibériába került, s egy természetbolond cseh ezredorvos patikusaként madarak és rovarok preparálásával is kellett foglalkoznia.
Társainak gyorsírást tanított, ő maga pedig a török és a perzsa foglyoktól további két idegen nyelvet sajátított el. Hamis okmányokkal megszökött Szibériából, s 4 évi fogolyélet után hazajutott. Itthon lelkesen terjesztette a madárvédelem gondolatát és 1927-ben a Magyar Ornitológusok Szövetségének megalakulásakor rögtön megszervezte a szervezet soproni tagozatát. Esterházy Pállal közösen létrehozta a fertői madárvártát.
Aztán tett egy rövid kitérőt a gombák világa és a gyorsírás korszerűsítése felé, majd (már Nagykanizsán) visszatért a madártanhoz, s intenzíven kezdett el foglalkozni a madarak élősködőivel illetve a tollatkákkal. Mikroszkóp előtt töltött számolatlan órái sok eredményt hoztak, a ennek elismeréseként tudóstársai egy fajt róla neveztek el (Brueelia densilimba breueri ).
Brewster, William (†): verébpapagáj alfaj leírásával tette magát ismertté.
....
Bricoux, Artur dr.: belga orvos, aki már gyermekkorában sikeres postagalamb-versenyzőnek számított
Későbbi tenyésztének alapját a Sluys-féle és Sion-galambok adták, s azok utódaival - Petit Rousseau, Plume noir, St. Vinzent, Tache blanche, Bon Roux - 1905-től 1914-ig 2120 díjat nyert.
Az irigység, a szakmaféltés sok ellenséget szerzett számára. Számtalan kellemetlenséget kellett elviselnie, s végül megcsömörödve felhagyott a galambászattal.
Eladta és elajándékozta a galambjait, de azok utódai is öregbítették a kiváló szakember hírnevét.
Galambjait gömbölyű testalkat, gazdag tollazat, hajlékony szárny jellemzi.
Az általa kitenyésztett típus a mai, ideálisnak tartott postagalamb:
kézbe véve az az ember érzése, mintha tojást fogna, ami folyton ki akar csúszni a kezéből;
légzéskor a mellkas tágulása nem érzékelhető;
a tollazat dús, selymes;
az evezők szabályosak és hajlékonyak, a másodrendűek különösen fejlettek;
a jó tollazat már a fiatalok 10-12 napos korában mutatkozik, ugyanis a később tollasodók, a legtöbb esetben, már csak gyéren tollasodnak;
a szárnyak hajlékonyságáról a kiterítésükkor győződhetünk meg, a jó szárnyú galamb nem húzza vissza a szárnyát, nem érzünk ellenállást, mintha a szárny nem is volna a testhez függesztve.
bronzfoltos galamb (Turtur chalcospilos - Bronzflecktäubchen - Emerald-spotted Wood Dove): 20-22 cm nagyságú afrikai gerle Etiópiától egészen Dél-Afrikáig. Nagyon hasonlít az acélkékfoltos galambhoz, de ez valamivel sötétebb, kivéve az állat, ahol világosabb. a szárnyfoltja bronzos árnyalatú, és sokkal nagyobb.
Tartása, táplálékigénye megegyezik az említett rokonéval.
bronz gyümölcsevő galamb (Ducula aenea v. Carpophaga aenea - Green Imperial Pigeon): mintegy 34-50 cm nagyságú madár a galambfélék családjában. Indiától a Fülöp-szigetekig széles sávban előfordul, s a változatos élőhelyeknek megfelelően számos alfaja alakult ki.
Csak ritkán száll le a földre. Erre nincs is szüksége, hiszen az élőhelyén a fák folyamatosan biztosítják a táplálékául szolgáló lédús gyümölcsöket.
A hát, a felső farkfedők és a szárny bronzos fényű zöld. A fej, a nyak és a test alul borvörössel futatott világosszürke.
A homlok és az áll fehéres. A mintegy 17 cm hosszú farktollak fonákja fekete, színe pedig kékeszöld.
Gyümölcsökkel táplálkozik, s érdekes, hogy nem csipeget, hanem egyben nyeli le a falatokat. Ebben segítségére van a kígyókéhoz hasonló szájalakulása, a rendkívül tágulékony nyelőcsöve és a rugalmas állkapocsízülete.
bronz kanári: a fekete sorú (rajzolatos) kanári narancssárga alapszínű változata
Az alapszín az →Ostwald-skála 2 1/2 - 3 pontja között található árnyalatok valamelyikének mutatkozik.
bronznyakú galamb (Columba /Turturoena/ iriditorques - Bronzenackentaube - Bronze-naped Pigeon): a nyugat-afrikai erdőségekben fellelhető harmonikus formákat mutató, szép, de a tollazatában nem feltűnő galambféle
Ritkán importálnak a nyugati kereskedők e fajból, s azok a német szakirodalom adatai szerint rendszerint nyomtalanul eltűnnek, tehát a tartásukat, tenyésztésüket erőltetni nem érdemes.
bronznyakú fácángalamb (Otidiphaps nobilis - Bronzenacken-Fasanentaube - Phaesant Pigeon): monotipikus nemzetség faja a földi galambok csoportjában, Új-Guinea nyugati részén és még néhány kisebb szigeten
Derek Goodwin, a neves ornitológus, galambszakértő az eltérő sajátosságai miatt a fajt indokoltnak tartja kiemelni a családból é önálló család rangján szerepelteti.
A zavarba ejtően hosszú és vaskos sirálycsőr kárminpiros.
A fejet és a test alsó részét kékkel szegélyezett zöldes fekete tollak fedik. A nyak hátul bronzos zöld, de a tollak vége a fehéres árnyalattól "penészes". A köpeny fénylő aranyos árnyalatú piros.
A szárny, a hát és a farok bíboros gesztenyebarna. A láb és a csőr cinóbervörös. A szemgyűrű és az írisz élénkpiros.
Az Aru-szigeten előforduló alfaj nyakán a kékesfekete tarkótól az aranyos piros hátig a tollazat hátul fehér. A váll zöldes árnyalatú kékesfekete. A szárny bíboros piros. A farcsík és a farkfedők hátrafelé fokozatosan sötétedő lilás bordók. A farok töve már irizáló kék, a hosszú, lépcsőzetes, csónakfarok vége pedig fekete.
A nagyság mintegy 50 cm. A szárny 177-204 mm.
A fészekalj egyetlen világos, krémszínű tojásból áll, amelyből a kicsi átlagosan a 26. napon kel.
De nagy eltérések tapasztalhatóak. Feltörheti a héjat már a 23. napon, de elhúzódhat a kelés a 29. napig is.
A fiókatollazat, a csőr, a láb és az írisz egyaránt fekete.
bronzpinty (Lonchura): több díszpintyfaj, ill. alfaj összefoglaló neve magyarul (→hegyesfarkú bronzpinty; ékfarkú bronzpinty).
bronzpintyek: díszpinty nemzetség ( →Lonchura)
bronzpulyka: a házipulyka parlagi fajtája, amely a DATE kismacsi telepén, Dunka Béla jóvoltából, a mintegy 50 példányos állomány révén fennmaradhat a jövő nemzedékei számára is.
botosáni homlokrózsás bukó: a jasi homlokrózsáshoz hasonló, lábtollas romániai házigalamb fajta, melyet orosz keringőkből alakítottak ki
Közepes testű, középhosszú lábú, kis, gömbölyded fejű bukó, mely homlokáról körben nagy rózsa mutatkozik.
A tarkó többnyire sima, de előfordulnak fésűs példányok is.
Az írisz gyöngyfehér v. bükköny, ill. akadnak törtszeműek és felemásszeműek is.
A keskeny szemgyűrű pergamenszínű. A vékony csőr közepes nagyságú, a hegye kissé lefelé hajlik. A nyak függőleges tartású, középhosszú. A farok keskeny és lapos. A mell széles és kissé előre domborodik.
A lábtollazat lehet harisnyás v. gatyás. Utóbbi esetben a sarkantyúk és a talptollak rendkívül hosszúak, mintegy 8-10 cm-esek.
A tollazat tömött, jól simul a testhez, lehet
egyszínű,
a fejen színes,
barátrajzú,
hátas,
babos,
foltos tarka.
Az egyszínűek elfogadottak fehérben, feketében, vörösben, sárgában, kávébarnában, szalagos kékben, kovácsolt kékben, ill. vörösben. A színesfejűeknél a nyak elülső részének 1/4-1/3-ára terjed ki a színes (fekete, vörös v. sárga) szakállka; lehetségesek deresben is, amikor a mell és a szárnypajzs, vm. az evezők deresek.
A barátrajzúaknál a fej, az evezők, a has és a farok fehér, másutt a tollazat fekete, vörös, sárga, kék v. kávébarna.
A hátasok valójában fekete, vörös, sárga v. kék szívesek fehér fejjel.
A babosak fehérrel egyenletesen hintettek, de az 50-50 % arány csak cc. a 3-4 éveseknél alakul ki.
A foltos tarkák szabálytalan tarkák.
botsáska (Phasmoidea): levél v. pálcika alakú sáskaféle, melyet rovartápláléknak örömmel fogadnak az ember madárfoglyai. Vannak fajok, amelyek e célra viszonylag könnyen tenyészthetőek
botulizmus: ételmérgezés, mely bénulásos tünetekkel jár
bourbon (fekete) pulyka: az USA-ban kitenyésztett egyik pulykafajta
Bourkesittich (ném.): →rózsáshasú (Bourk-) papagáj (Neopsephotus v. Neophema bourkii)
Bourk-papagáj (Neopsephotus v. Neophema bourkii): →rózsáshasú papagáj (Bourkesittich)
boxan (gal.): a →galati forgó keringő egyik színváltozata , a barátrajzos feketetarka sima fejjel. Ugyanez körfésűsen kozák
box in box diagram (doboz a dobozban): a természetes növény- v. állatrendszer egyik szemléletes módja, melyben az egy nemzetséghez tartozó fajok egy "nemzetségdobozt" az azonos családhoz tartozó nemzetségek egy "családdobozt" stb. alkotnak. A magasabb rendszertani egység magába zárja az alacsonyabb egységet.
...
Böhmentauben: házigalamb-fajta, a cseh galamb.
Böhmische Flügelschecken: házigalamb-fajta, a →csattogó begyes.
...
bőr képződményei: madaraknál a →tollon kívül egyéb képződményei is vannak a bőrnek. Ilyen pl. a →csőr is és az ujjízületek szarulemezei
Galamboknál a felső csőrkáva tövében helyezkedik el a csőrdudor, amely ideg- és tapintótestecskéket tartalmazó szerv, s benne találhatóak a külső orrnyílások.
Az ujjak talpfelületén a szaruszemölcs v. talpgumó található.
Az ujjakat és a csüdöt szarupikkelyek borítják, melyek a vedlés során nem cserélődnek, de szöveteik az elhasználódás mértékében folyamatosan képződnek.
Ezek a csúszómászók szarupajzsocskáinak felelnek meg. A galamboknál általában pirosak.
Az ujjak végén kemény szaruanyagból képződik a karom.
A legtöbb madárnál a kelés időpontjában a csőr kávájához kemény szaruanyag, az ún. tojásfog tapad, amelynek a tojás feltörésében van szerepe.
Pulykánál a fejen sajátos bőrképletek mutatkoznak. A kakasoknál másodlagos ivari jellegként a homlokról, gyakran a csőr végén is túl érő, ún. homlokszarv lóg le. A fej és a nyak bibircsókos, amit szoktak méregnek is nevezni, mert a felidegesített, mérges pulyka bibircsókjai kivörösödnek, meglilulnak és feltűnően megnagyobbodnak. (→bőrszakáll; →méreg; →sisak; →bőrkaréj; →bőrredő)
bőrlebeny: kisebb-nagyobb csupasz bőrfelület, melyen rendszerint megnyúlt v. az ereibe tóduló vér, esetleg a benne található légzsákba préselt levegő hatására megnyúlik.
A színe többnyire élénk, esetenként a nász idejére
bogárfényű galamb (Chalcophaps indica - Glanzkäfertaube): →indiai zöldszárnyú galamb
bogyó: gömbölyű v. gömbölyded alakú, kicsiny, többmagvú húsos termés. Számos bogyó gyűjthető az ember által tartott madarak számára, s ezeket szárítva tárolhatjuk
A szárított bogyókat vízben v. pl. tejben áztassuk be etetés előtt!
...
bolhák (Aphaniptera): a rovarok (Insecta) osztályának egyik rendje, melynek képviselői a melegvérű állatokon (közöttük a madarakon) élősködnek. Szárnyatlan, oldalról összenyomott testű állatok. Hátulsó lábpárjuk ugróláb. Szájszerveik szúró-szívók. Vérrel táplálkoznak. A mintegy 1200 fajból hazánkban 50 fordul elő.
Legismertebbek az emberbolha (Pulex irritans), a kutyabolha (Ctenocephalides canis), a macskabolha (Ctenocephalides felis) és a tyúkbolha (Ceratophyllus gallinae - forrás:
A legtöbb bolha egészséges állatra nem közvetlenül veszélyes, hanem, mint betegségterjesztő.
A madarakra nézve különösen a kotló tojók szenvedhetnek tőlük, olyannyira, hogy fel is hagyhatnak a költéssel.
A galambbolha is ugyanúgy ugrál, mint a közismert kutyabolha.
Naponta vért szívnak, átszúrják a bőrt, ahol helyi gyulladás keletkezik. A fehér tollazaton könnyű felfedezni a galamb- v. a tyúkbolha piszkát is.
Alkalmazhatjuk ellenük a Ditrifon 3 ezrelékes oldatát permetezéssel v. az óvantagoknál leírtak szerint lehet ellenük védekezni.
bolharákok (Daphnia): az ágascsápú rákok (Cladocera) rendjébe tartozó, tócsákban is előforduló alsórendű rákok
Az akvaristák halaik etetésére gyűjtik.
Lapos csészében felkínálva számos asztrild is rászoktatható a bolharákok (köznapiasan: vízibolha) fogyasztásukra.
Bolívia: 3 millió lakosú, több, mint 1 millió km2 területű ...
....
Bolle galambja (Columba bollii - Bolle's Pigeon): a galambfélék névadó nemzetségének ritka faja. A Kanári-szigetek babérerdeiben lelhető fel.
A populáció az erdők pusztulásával vészesen kezdett fogyni, s az 1980-as években már csak mindössze 1100-1300 példányról beszélhettek. Az kiterjedt természetvédelmi tevékenység és a felvilágosító munka eredményeként már mintegy 6000-es állományt regisztráltak, 2008-ban pedig több, mint 15 ezres populációról is beszéltek, így a faj az IUCN vörös-listáján a mérsékelten veszélyeztetett minősítéssel szerepel.
A Bolle-galamb rügyekkel, hullott erdei gyümölcsökkel táplálkozik, nyár végén kóstolót vesz a gabonafélékből is. Főként a babérerdők vízmosásait kedveli és januártól szeptemberig fákon költ.
Bollinger-féle testecskék: a →galambhimlő kórokozójáról elnevezett víruskolóniák.
Bolowen-ezüstfácán v. Engelbach-ezüstfácán (Lophura /Gennaeus/ nycthemerus engelbachi - Bolowen-Silberfasan): az ezüstfácán Dél-Laoszban kialakult alfaja a hegyvidék ...
....
Bonfigt Franz (): német postagalamb-tenyésztő, nagymester, aki, bár már 16 évesen lelkes kölni galambász, Aachenben, a német galambászat egyik fellegvárában sajátította el az igazi tudományt
Az 1910-es évektől az egyik legsikeresebb versenyző, különösen miután Bricouxtól, Fabrytól és Demiltől származó galambokkal kialakította a maga törzsét. 250-300-as állománnyal dolgozott, évente 70-80 "özvegyet" készített fel versenyre.
Meg kell még említeni, hogy állományának feleslegét, évente cc. 100 db galambot nyilvános árverésen értékesített, s a bevételt felajánlotta a nehéz szociális helyzetben levő postagalambászoknak.
Állománya a II. világháború során nagyobbrészt megsemmisült, de néhány eljutott a mi Horváth Jánosunkhoz, aki nagy becsben tartotta ezeket a galambokat.
...
...
Másutt a tollazat a fajtársakéhoz hasonlóan sötétszürke.
bonini sokszínű galamb (Columba versicolor - Bonin Pigeon): a japán Bonin-szigetek Nakodo Shima és Peel szárazulatain előforduló galambféle a szubtrópusi sűrűségekben.
Az endemikus faj vesztét a patkányok és a macskák okozták. Az utolsó 4 példányt amelyről hírt adhattak fogságban (Leningrád, Frankfurt és Tring településeken) találták.
2009-ben az IUCN Vörös Listáján KIHALT jelzéssel szerepelt.
bonin-szigeti mézevő újabban fehérszemű (Apalopteron familiare): korábban a mézevőfélék, ma már a pápaszemes madárfélék családjába sorolt egyik rendkívül ritka, endemikus faj a japán Ogasawara...
....
borpiros galambamazon: →galambnyakú amazon (Amazona vinacea - Taubenhals- v. Weinrote-Amazone)
Még a méreteit tekintve is nagyon hasonlít a fokföldi kacagó gerlére, de a háta és a szárnyfedők borpirosak.
A kantár vékonyabb és világosabb. A szárnytükör krémszínű, a nagy tollak fekete árnyalatos barnák.
Fészekaljanként 2 fehér tojást költ. Fotó: Ben van den Broek
- http://home.hetnet.nl/~benvandenbroek/
borpiros nyakörvös gerle (Streptopelia tranquebarica - Weinrot Halsringtaube - Red-collared Dove): a galambfélék gerle nemzetségének délkelet-ázsiai faja. Előfordul a Fülöp-szigeteken is.
Valamivel kisebb, mint a kacagó gerle, amelyhez nagyon hasonlít.
A csőr sötét, a fej és a nyak kékes árnyalatú galambszürke. Hátul a jellegzetes gerle-nyakörv díszíti.
A mell és a test alul halvány pirosas árnyalatú drapp, a fartájékon egészen világos. A hát és a szárny halvány vörösesbarna, de az evezők feketés barnák. A farok világos szürkésbarna.
A tojó feje világosabb. A szárnyáról hiányzik a vöröses árnyalat, helyette szürkésbarna mutatkozik. Az evezők is lényegesen világosabbak. A világos földbarna farkon egy sötétebb sáv ötlik szembe.
A csontszínű tojásából 13-14 nap alatt kelnek a kicsik.
Táplálása nem bonyodalmas: díszpintykeveréket mákkal kell feldúsítani. Ugyanakkor igényel bogyósokat, sok zöldet és lágyeleséget is. Fotó: Abhijit Gandhi
borsárga (bar.): a páduai tyúk egyik színváltozatának megjelölésére használatos olasz kifejezés (chamoa) szó szerinti fordításaként vált ismeretessé
E változatnál a világossárga (a fehérbor színéhez hasonló) tollak szegélye fehér, ami összhatásában tovább világosítja a sárga szín érzetét.
A türingiai szakállasnál borsárga pettyesről beszélnek, ami azt jelenti, hogy itt a rajzolati minta színe sárgás. Másként nevezik topáznak is.
...
borsó (Pisum): a pillangósok (Papilionaceae) családjának egyik nemzetsége, melynek a sudár borsóból (Pisum elatius) nemesített fajtái magvát féléretten levesben, főzeléknek és köretként az európai ízlés csemegének tartja
A fehér virágú vetési borsó (Pisum sativum) nagy tápértékű érett termését (sárgaborsó) is használjuk humán táplálkozásra. Legkedveltebbek a puha héjú ún. cukorborsó változatai. A magja lehet
a./ gömbölyded és sima, amikor kifejtőborsónak nevezik, v.
b./ gömbölyded, szögletes és ráncos, amikor velőborsó a változat neve.
Az utóbbiak igényesebbek, s kevesebbet teremnek.
A vetési borsótól a rokon (al)faj, a főként szálastakarmánynak termesztett mezei borsó (Pisum arvense) abban különbözik, hogy itt a levelek hónalji részében pirosas lila foltok mutatkoznak. A pirosas sziromlevelű virág vitorlája is lila. A magja szürkésbarna, s két oldalt kissé lapított. (Fotó: http://www.nyitottkert.hu )
Érdekes, hogy a XIII-XIV. sz-ig csak az érett borsót fogyasztották. Ezt követően jött divatba a zöldborsó, amit a táplálkozástudomány sem kifogásolhat.
Sőt, direkten ajánlott, hiszen a zöldborsó a sárgánál sokkal értékesebb, tekintve, hogy ez a magas fehérje- és cukortartalom mellett vitaminokban gazdagabb.
A borsónak általában véve magas a foszfor, a mész és a vassó-tartalma is. Emiatt a galambok és a baromfifélék, sőt, a nagypapagájok takarmányában is kedvező.
A régi kanárisok a főtt borsót összetörve lágyeleségként kínálták a fiókaneveléshez madaraiknak. 100 g-ra vonatkoztatva a tápértéke:
Nálunk az I. vh. előtt kizárólag szántóföldön és csak hántolás, ill. takarmányozás céljára termesztették.
3-4 fokon kezd csírázni, s kisebb fagyokra sem érzékeny. Ezért már febr. végén vethető 36-40 cm sortávra v. ikersorba 12-24 és 40-50 cm-es sortávra 7-10 cm mélyre, méterenként 15-25 magot.
Csírázáshoz sok vizet igényel, de aztán eléggé jól tűri a szárazságot.
Gyenge homokon és szikesen nem díszlik, egyébként nem válogatós.. A vetéskor kapott pétisót meghálálja.
borsósárga (gal.): a házigalamb különösen szép színváltozata
Az ilyen galambok (dobosok) nyaka, a szárnyszalagjaik, ill. a melle fénylő sárga.
A hát, az evezők és a lábtollazat, ill. a fej fehér. Az utóbbi a nyakon átmenettel válik sárgává. A szárnypajzs, a has és a farok elefántcsontszínű.
Ilyen színváltozat pl. a →német orrkontyos dobosoknál fordul elő tisztán.
borsósárga dobos (gal.): 36-38 cm nagyságú házigalamb, a német orrkontyos türingiai és szászországi változata, amelyet gyakorlatilag a színe alapján tekintettek önálló fajtának
Középmagas láb, széles mell, vízszintes testtartás, enyhén nyújtott fej jellemzi. A felső kávára a homlok közepén elhelyezkedő tollforgóból induló, dús orrkonty hajlik.
A szem a fejoldal közepén helyezkedik el, az írisz sötét, a szemgyűrű keskeny, halvány pirosas színű.
A csőr középhosszú, a színe a csontéhoz hasonlít. A függőleges tartású nyak középhosszú.
A fej az orrkonttyal együtt fehér, mely a szemek alatt éles határ nélkül megy át a mell, a hát és a nyak sárgájába, majd onnan hátrafelé elefántcsont színbe.
Ez az elefántcsont szín a lábtollazatot is jellemzi. A szárny a mell sárgájával díszített, szalagos, ugyanilyen a farokpánt.
borsótaraj: a házityúk négy fő tarajtípusának egyike
Két szélső magas és egy középső alacsonyabb élből álló →taraj az indiai eredetű fajtákra jellemző.
Tulajdonképpen három lemezből összeforrt taraj, amely nem fűrészfogszerű, hanem a neve szerint borsószemekhez hasonló bibircsek sorából alakul ki.
A "borsószemek" nagysága és száma fajtánként eltérő, sőt, ivaronként is mutat különbséget.
borspor (gal.): a fehér szárnyszalagokon, ill. a pikkelyezett felületeken előforduló színhiba, amikor is az egységes színárnyalat helyett azt látjuk, hogy mintha őrölt borssal hintették volna meg a galambot
Borstenkopf (ném.): a →sörtésfejű papagáj v. saspapagáj (Psittrichas), nemzetség egyetlen fajjal a papagájfélék családjában
Psittrichas
fulgidus: →sörtésfejű papagáj (Borstenkopf v. Adlerpapagei).
borszínű gerle: hibás elnevezés, tudniillik a zöldszilváni is bor. Helyesen →borpiros gerlice (Streptopelia vinacea - Weinrote Turteltaube - Vinaceous Dove).
borzas cankó (Pavoncella pugnax – érvt.): hazánkban szórványosan fészkellő, mai nevén →pajzsos cankó [Philomachus (Tringa) pugnax] valójában a cankókra emlékeztető partfutóféle.
borzas galamb: az →üzbég csattogó pergőknek az a változata, amelyeknél a fej tollazata sem nem homlokrózsás, sem nem duplakontyos, mert a tollak rendezetlenül nőnek.
Így, borzasan is elfogadottak, hiszen értéküket nem egészen a küllem, hanem a különleges röpteljesítmény adja.
Szeretnék a szarkákről betenni a lexikonba képet - lehetne arról szó?
Jaj, meg persze a szarka madárról is, egy olyant, amely bizonyítja, hogy kezes, de azon rajta kellene legyen a gazdája is, hogy látszik rajta, szereti a madarat...
Rengeteget foglalkozok vele. Ha kint vagyok akkor folyton a fejemen lóg:-D Május óta van velem. Napközben a galambokkal van. Még száll is velük néha. Majd csinálok képet erről a jelenségről. De eddig még nem sikerült.
Hát a kezét talán nem... De inkább engem az érdekel, hogy ki a lótüdő gondolja azt, hogy "Na akkor én veszek egy szirtisast". Még vadabb: "egy pusztai uhut".
Vajon mit kezd vele?
Én egyre jobban elvagyok a neten található madarakkal (madarakról szóló írásokkal, tanulmányokkal, hírekkel) meg persze a róluk készült fotókkal.
Profi fotós, csúcstechnikával tud olyan képeket készíteni, hogy bárki elámul.
És a minap láttam egy balkáni fakopáncsot, de lehet, hogy tévedek, mert nem engedet magához elég közel... Lényegében sok megfigyelés - hogy úgy mondjam - eléggé homályos. A neten pedig annyi és olyan kiváló kép kering, hogy nem győzök betelni velül.
Tegyem hozzá, a lexikon is király. Gyakran adódik, hogy keresek benne valamit, és szégyen ide, szégyen oda - mint a cigány a saját lovát - én is azt mondom, hogy a lexikonnal is érdemes jó barátságban lenni.
Kuba körül gyakori. Így aztán nem is menne sokra a többi gödény vadászmódjával.
Ő maga szólózik. Alacsonyan repülve fürkészi a vizet, s ha zsákmányt lát, akkor szulaként, nyújtott nyakkal bukik a víz alá.
A tengeri pelikán fajsúlya is rendkívül kicsi, így a vízbe zuhanás után hátrálva, ugyanott, ahol lebukott, vissza is jön a felszínre.
A testhossz felét közelítő, hatalmas, s a végén sárga kampós csőr rózsaszínnel árnyalt szürkésfekete.
Az alsó káva csaknem hegyéig érő zacskó khakiszínű.
Feltűnően elüt a rokonságtól a tollazatával is, amely itt nagyobbrészt szürkésbarna.
Az áll, a torok és elől a nyak kis részben csupasz, s itt a bőr vöröses.
A fejtető szalmasárga, s a nyak oldalát fehér csík díszíti, hátul fekete. A szárny világos, de sötéttel egészen vékonyan, fésűfogszerűen csíkozott.
A láb is sötétbarna.
Az ivarok között nincs különbség.
Fő tápláléka a szardínia (Engraulis ringens). Amikor a szelek hatására ez a halfaj eltávolodik a partoktól, táplálékínség üti fel a fejét, s betegségek tizedelik meg a tengeri pelikán telepeit.
E vész annyiban érinti az embert, hogy ilyenkor gond van a guanótermeléssel, merthogy a tengeri pelikán az egyik legszorgalmasabb guanótermelő.
Egy időben látszólag minden ok nélkül a tojáshéjak vastagságával volt probléma.
Az elvékonyodott tojáshéjak törékennyé váltak, s így a szaporulat elmaradt.
A tüzetes vizsgálatok kiderítették, hogy a héjvékonyodást, közvetve a növényvédőszerek túlzott használata okozta.
Etiópiától egészen Dél-Afrikáig. Nagyon hasonlít az acélkékfoltos galambhoz, de ez valamivel sötétebb, kivéve az állat, ahol világosabb. a szárnyfoltja bronzos árnyalatú, és sokkal nagyobb. 
Az kiterjedt természetvédelmi tevékenység és a felvilágosító munka eredményeként már mintegy 6000-es állományt regisztráltak, 2008-ban pedig több, mint 15 ezres populációról is beszéltek, így a faj az IUCN vörös-listáján a mérsékelten veszélyeztetett minősítéssel szerepel.
a japán Bonin-szigetek Nakodo Shima és Peel szárazulatain előforduló galambféle a szubtrópusi sűrűségekben. 
A csontszínű tojásából 13-14 nap alatt kelnek a kicsik. 
