Ha jól megnézed ezeket a zománcokat, akkor egy laikus számára is ordít, hogy két különböző műhelyben készültek. A három hamisított utólag felszerelt zománckép, durva, elnagyolt arc ábrázolású, kitört kezű, a ruházat csak esetlegesen odavetett ábrázolás. Más a betűtipus és fölöslegesen szószátyár. Ezzel ellentétben avele azonos funkciójú az abroncson található pantokrátor és a két-két orvos és katonaszent letisztult, ugyanakkor fennséges, egyszerű, visszafogott és a szöveg is rövid, egyszerű, szép en formált betűkkel. Az alsó koronarész(abroncs) a testiséget jeleníti meg , hiszen a Fiú képe uralja aki a földreszált, hátul a Boldogasszony volt eredetileg, áldott állapotban (legyen nékem a te igéd szerint), azaz a szentlélek földi (testi) ábrázolása, valamint két katona és két orvosszent, illetve nem tudni, hogy két másik hiányzó képen ki lehetett. Ezért a testi(abroncs) korona- amely érintkezhet a testtel- görög nyelven szól. míg a felső szellemi lények, apostolok és maga a pantokrátor az Atya soha nem jelenik meg testi valójában, ezért latinul nyilvánul meg.
Az apostlok kara is érdekes mert két olyan apostol is van aki fedésben látható a koronán. Mit ad isten ez a két apostol Tamásés Bartolomeo (Bertalan) Tamás a hitetlen addig nem hitte el Jézus feltámadását ameddig a kezét nem helyezte a sebeibe, azaz nehezen szakadt el a testiségtől, ezért kell a tamási hatást megszűrni, ezért van takarásban és ezért ő érintkezik a testi koronarésszel, ő a kapocs a testiség és a lélek között. Bertalannak még nagyobb a bűne, mert ő az kérdezte elhívásakor, "jöhet e bármi jó Galileából" Tehát ő az írástudó, aki csak akkor hisz valamit ha meg van írva.
Mellesleg a császár képe azért is hamisítvány egy laikus számára is, mert nem fér a foglalatába , ezért odaszegecselték, ráadásul két szegecsluk hibásan is lett kifúrva.Aranyműves ilyet nem csinál. A másik kettő is durván meg van szabva, hogy beleférjen a foglalatába. Ezt az aranyművesek és a fizikusok vizsgálata is igazolta.
Ha tegyük fel az amerikaiak amíg náluk volt a korona Ronald Reagent, Cirrus Vancet és Apró Antalt ráteszik a koronára, akkor most azon vitatkoznánk, hogy ki a franc az a Mr Klein. A korona korát pedig az öreg ripacs határozná meg?
Gézát sosem írták a görögök Geobitzásznak, történelmi szövegekben Geiza, vagy Geicsa szerepel. Különben sem szerepelhetne együtt egy koronán a hűbéres és a hűbérúr. Nem szerepelhet a szentekkel, apostolokkal egy sorban profán személy.
A képek cseréjét a habsburgok valszeg a korona működésének elrontására, (fekete mágia), használták. Tudták, hogy a magyaroknak fontos a korona. közember nem láthatja csak az előoldalát, a koronaőrnek viszont meg kell vizsgálnia a koronázás után. Ezért csak az adott időpontban hajthatták végre a cserét. Mellesleg a három kicserélt kép mérete, az alkalmazott zománc technika, és a betűtipusok is eltérnek az összes többitől. Ezt nem csak pap Gábor , hanem Csomor Lajos az aranyműves csoport is megállapította.
A Mesterházy tanulmányban a hossza miatt gondolom sokan nem figyeltek fel az alábbi részletre. Én most ismét beemelném olvassátok el figíyyelmesen!!!!!!
Ehelyütt olyan képet adok közre, amely szépségén túlmenően döntő és meglátásom szerint kikezdhetetlen bizonyíték a magyar Szent Korona eredeti, ráadásul igen korai egybeszerkesztettségére nézve. A palermói Monreale katedrálisának szentélyében díszlő mozaik nemcsak a Szent Koronához képest rontott kéztartású Pantokrátor Krisztust mutatja akinek hiányzik a kezéből a gyöngy, - de egy-egy görög és latin nyelvű szövegektől kísért alaksort is ábrázol egymás alatti szinteken. Az isteni és angyali személyek sora görög nyelvű feljegyzésekkel kísért, míg az apostolok soraiban latin nyelvű feliratokat láthatunk. Ez a szerkesztésmód azonos a magyar Szent Korona szerkesztési elveivel. A keleti kereszténység eszerint azonos elvei szerint a késői középkorban készült palermói szentély azt mutatja be, hogy a görög és latin feliratok együttes jelenléte nyelvhasználatát tekintve tökéletesen megfelel a Magyar Szent Korona által is ábrázolt isteni és angyali ill. apostoli kör görög és latin szövegezésének. Mindez arra utal, hogy a bizánci rítusú egyházban (is) a kétnyelvűség ilyen megnyilvánulása bevett gyakorlat a rendelkezésre álló leletek szerint.[9] Valószínűleg soha senkinek nem jutott még eszébe, hogy eme egyidőben készült pazar mozaik egyes részleteit Mosaik Latina és Mosaik Graeca néven különböző korokból és helyekről eredeztesse. Ezzel szemben a támogatott kutatók mind a mai napig Corona latina és Corona graeca fogalmakkal szeretnék Szent Koronánkat időben és térben feldarabolni.
NA UGYEHOGY UGYE !!!:)
Koronánk működése már részben metafizika, kapcsolatban áll a manicheista tanokkal, a magyar ősvallással, egy kis ezoterika... Az ókori-kora középkori ember gondolkodása eltér a mai emberétől. Pap Gábor és egy fizikus mérnök csillagász csoport vizgálta a koronán lévő apostolok, katona és orvosszentek névünnepeinek rendjét, a korona arányait és meglepő következtetésekre jutott. Nagy vonalakban érintettem az egyik hozzászólásban. Dr Ferencz Csaba a BME professzora (Euromérnök, az MTA és a NewYorki Mérnökakadémia tagja) szerint a korona egységesen szerkesztett, századhüvelyk pontossággal az aranymetszés szabályai szerint épült fel.Az abroncs 2 hüv., a keresztpánt magassága 3 hüvelyk(a szélessége 2), a kettő együtt 5 hüv.Az ellipszis alakú korona hosszbbik átlója 8 hüvelyk...A kereszt ferdesége azonos a föld ekliptikával bezárt szögével, és megfelelően tájolva a kereszt a sarkcsillagra mutat...Ugyanez elmondható a koronázási jelvényegyüttes minden darabjára.
Azaz egyszerre készültek, vagy amely nem akkor a készíttető tudta mely arányokat kell betartani. Ami a fő, hogy ugyanazzal a hüvelykkel mértek, mert teodolittal mérve, századhüvelyk pontosságú az egyezés (azért nem mm, mert az csak 1789 óta használatos)ami a középkorban azért nem semmi, mert ahány műhely, város , ország, annyi mértékegység etalon volt használatos. ha érdekel a mérnökcsoport munkája a gyönyörű kiállítású kötet címe Ferencz Csaba :Szent István Kiály koronája. Még egy érdekesség a keveset emlegetett jogarról, a jogar gömbje hegyi kvarc, ami a gyémánt után a legkeményebb ásvány (9-es keménységű) ebbe belefúrtak egy a korona arányainak megfelelő századhüvelyk pontosságú furatot a nyélbe (mivel !) és ezenkívül körben oroszlánokat (egyiptomi nyelven magor-ok ) véstek bele (v.ö.esztergomi oroszlánok, magorok ura, krétai fogadó terem a Knosszoszi palotában)
Végül tíz röviden összefoglalt alapvető kérdés koronaügyben Pap Gábor művészettörténésztől, aki immár húsz éve vezet Kecskeméten nemzetközi tűzzománc tábort.
Pap Gábor: Ne mondja,... (TÍZ IDŐSZERŰ ÓVÁS A MAGYAR SZENT KORONÁVAL KAPCSOLATBAN)
1.) ... hogy a magyar Szent Korona alsó és felső része független egymástól, hogy, az előbbi corona greca (görög korona), az utóbbi corona latina (latin korona) néven önálló egységet képezvén, eredetileg külön-külön szerepeltek, mint koronák (vagy mint egyéb tárgyféleségek).
Tudnunk kell:
A felső rész önállóan nem szerepelhet koronaként, alul valamiféle abroncsnak, mindenképpen össze kell fognia. Semmilyen bizonyítékunk nincs arra, hogy ez az abroncs bár mikor is más lett volna, mint a jelenlegi.
2.) ... hogy a koronázási palást SEPHANUS (nem Stephanus!) REX feliratú képén látható korona hitelesen tanúskodik róla, milyen volt a II. Szilveszter pápa által Szt. Istvánnak küldött eredeti korona.
Tudnunk kell:
Már az 1790-es években leszögezte a kor legkiválóbb magyar történetírója, Katona István, hogy ebben az esetben nem a magyar királyi, hanem a mártíroknak kijáró koronáról van szó, és a palást legalsó sávjában valamennyi mártírszent ezt viseli.
3.) ... hogy a magyar Szent Korona bármely részét vagy egészét II. Szilveszter pápa küldte 1000-ben Szt. István királyunknak.
Tudnunk kell:
Ennek a feltételezésnek (nem ténynek!) az alátámasztására mindössze két írásos megnyilatkozást lehet idézni, ezek közül azonban egyik sem perdöntő hitelű. a) A Hartvik püspök által 1110 és 1116 között összeállított Szt. István legendaváltozatban, amint azt Karácsonyi János kimutatta, utólagos betoldás a koronaküldés mozzanata. A benne szereplő személyek közül a pápa nincs megnevezve, a lengyel király azonban, akit itt Mieszkonak hívnak, nem volt kortársa sem Szt. Istvánnak, sem II. Szilveszter pápának. (Előttük uralkodott.)
A közelkorú, hiteles legendaváltozatok - az ún. Kis és Nagy Legenda - egyike sem szól koronaküldésről.
b) III. Ottó német-római császár udvari történetírója, Thietmar (Theotmar) von Merseburg Szt. Istvánról - ő még Vajk néven említi - azt írja, hogy II. Szilveszter pápától coronam et benedictionem coepit, azaz, szó szerinti fordításban: koronát és áldást kapott. Ez a kifejezés azonban, amint Váczy Péter kimutatta, nem azt jelenti, hogy tárgyi mivoltában küldött volna koronát a pápa, hanem azt, hogy a római egyház képviseletében hivatalosan is érvényesnek ismerte el Szt. István (Vajk) királyságát.
4.) ... hogy hiányzik négy apostol a Koronáról, amelyek az eredetileg hosszabb keresztpántok alsó részén helyezkedtek volna el.
Tudnunk kell:
Az aranyműves kutatócsoport - vezetője Lantos Béla, tagjai: Csomor Lajos, Ludvig Rezső, Poór Magdolna - már 1983-ban kimutatta, hogy a keresztpántokon eredetileg is nyolc apostol szerepelt. Ezt a megállapításukat a csakis alul lévő gyöngydrót-lezárásra - keresztbefutó gyöngydrót-merevítés feljebb, két-két apostolkép között sehol sem szerepel! -, illetve a keretelő gyöngy-drágakő sorozat sajátos, kifejezetten ilyen alapon indokolt elosztására alapozták.
5.) ... hogy a felső Pantokrátor- (magyarul: világmindenségen uralkodó) képet utólag durván átverték a kereszt csapjával.Tudnunk kell:Az 1880-ban Ipolyi Arnold püspök, akadémikus vezetésével lefolytatott több napos Korona-vizsgálat során fényképfelvételek is készültek a Koronáról. (Ezek üvegnegatívjai és a róluk készült nagyítások ma a Nemzeti Múzeumban vannak, de ezt a kivételes jelentőségű dokumentációt a mai napig nem tették közzé értékelhető formában!) Az egyik felvétel tanúsága szerint ekkor leszerelték a keresztet a Koronáról, és így láthatóvá vált a Pantokrátor-kép közepén lévő lyuk. Ez nem fúrt, hanem hengeres szerszámmal kiütött, szabályos kör alakú nyílás, amelynek a széleit szakszerűen felperemezték. Erre a jól rekonstruálható műveletre csakis a zománcozás megkezdése előtt kerülhetett sor. Utótagos fúrás esetén a zománckép súlyosan sérült volna - ennek nem látjuk jelét a mostani állapotban -, és a lyuk szélén a sorja nyomaival kellene találkoznunk.
6.) ... hogy a magyar Szent Korona alsó részét Dukász Mihály bizánci császár (uralkodott 1071 és 1078 között) küldte I. Géza magyar királynak (uralkodott 1070-től 1074-ig).
Tudnunk kell:
A Dukász-kép nem fér bele a mögötte lévő foglalatba, ami egyértelmű jele annak, hogy nem tartozik a magyar Szent Korona eredeti képanyagához. Másodlagosan, szögeccsel erősítették a mögötte lévő oromzat hátlapjához, továbbá a keresztpánthoz. A helyén eredetileg - feltétlen hitelű, közvetlen látványélményen alapuló leírás szerint - a Szűzanya képe volt. Ez a híradás, Révay Péter koronaőr 1613-ban közzétett beszámolója kijelentő mód jelen időben fogalmaz, így semmi okunk nincs kételkedni benne, hogy a Dukászkép ekkor még nincs rajta a Koronán. Első említésével 1790-ben találkozunk, így a képcserére - kizárásos alapon - az 1784 és 1790 közötti időszakban kerülhetett sor. (1784-ben vitette ki az országból törvényellenesen a Koronát II. József, és ettől kezdve egészen hazahozataláig, 1790-ig semmit sem tudunk róla.)
7) ... hogy Szt. István nem láthatta, illetve nem viselhette a fején a magyar Szent Koronát.Tudnunk kell:
Az a feltételezés (nem tény!) azon a másik feltételezésen alapul, hogy Dukász Mihály képe eredetileg is rajta volt a Koronán. Ilyen alapon jelenthetnénk ki, hogy az 1071-ben trónra lépő bizánci császár valóban nem küldhetett koronát az 1038-ban elhunyt magyar királynak. Láttuk azonban, hogy a Dukász-képet másodlagosan, méghozzá egészen késői időpontban szerelték fel a Koronára, így datálási szempontból semmiféle jelentősége nincs. Ilyen módon természetesen annak sincs komolyan vehető akadálya, hogy Szt. István láthatta, illetve fejére tehette a magyar Szent Koronát. (Ez a kérdés független attól a fentebb, 3. pontunkban már érintett, itt és most bővebben ki nem fejthető kérdéstől, hogy ha kapta, kitől kapta, netán saját elődeitől örökölte, esetleg 1000-ben Rómából csak visszakapta.)
8.) ... hogy a grúziai Khakuli triptichon (Tbiliszi, Grúz Nemzeti Múzeum) Mária-képe azonos a Révay Péter által említett, koronánkon eredetileg a Dukász-kép helyén szerepelt Szűzanya-képpel.
Tudnunk kell:
A grúziai képet jól láthatóan a szembenézeti bal oldala felől kurtították meg - ívesen keresztülvágva a feliratát -, fogy beleférjen jelenlegi foglalatába. A felirat pontosan rekonstruálható, és a triptichonról (három részes szárnyasoltárról) szóló, grúz szerzőktől származó közlések ennek alapján azonosítják az eredeti kurtítatlan mű témáját így: Angyali üdvözlet a kertben. Pontos mérésekkel igazolt tény, hogy koronánk Szűzanya-képének foglalatába a grúziai zománckép - amelynek művészi színvonala egyébként mélyen alatta marad a koronánkon szereplő eredeti képek színvonalának! - a jelenlegi formájában sem férne bele.
9.) ... hogy a magyar Szent Koronán ma ugyanazok a képek szerepelnek, hiánytalanul, amelyek készítése idején rákerültek.
Tudnunk kell:
Nemcsak a Szűzanya-képet cserélték le 1613 és 1790 között, hanem a másik két uralkodó-képmás - a Kón, illetve a Geóbitzász feliratú - is utólag felszerelt kép a koronánkon. Ez a tény perdöntő súlyú készítés-technológiai, illetve viselettörténeti adatokkal igazolható. (Az utóbbiak Bradák Károly kutatási eredményei.) Ugyanígy tényként kell tudomásul vennünk, hogy az elülső Pantokrátor-kép mögül hiányzik egy apostol-képmás. Itt - bizonyos jelekből következtethetően - eredetileg Szt. Bertalan zománcképének kellett lennie, ma azonban csak egy ARTHOLO betűsorból álló felirat helyezkedik el a foglalatban.
10.) ... hogy a magyar Szent Korona csak jelképesen működik.
Tudnunk kell:
A Magyar Szent Korona, a beavató koronák típusába tartozván, nemcsak jelképes, de valóságos működésűnek is tételeződik. A magyar közjog, amióta csak adatokkal rendelkezünk felőle, mindig ilyenként kezelte. Ezért nem lehetett helyettesíteni semmilyen más uralkodói fejdísszel, s ezért nem lehetett jogérvényesen magyar királynak tekinteni, akit nem vele koronáztak. A magyar Szent Korona valóságos működésével kapcsolatban ma már konkrét kutatási - mérési, illetve folyamat-rekonstruálási - eredményekről is beszélhetünk. Ezek további pontosítása összehangolt (bár hivatalosan nem támogatott) kutatási program keretében folyik.
Szolgáljon ez az összefoglalás minden olyan becsületes és jó szándékú embertársunk - laikusok, szakmabeliek, spontán érdeklődők és gyakorló politikusok - tájékoztatására, akinek alkalma nyílik állást foglalni a magyar Szent Koronával kapcsolatos kérdésekben.
"Az nem gyöngy a Pantokrator képen, hanem a ruha disze.
Más.
Ikon képekből nemn lehet messzemenő következtetzéseket levonni, mert azok úgy kerülnek kialakitásra, hogy berajzolhatók legyenek egy körbe. (Minden ikont körzővl rajzolnak elő.)"
"Bocsi még ezt leírom aztán én végeztem a koronával. Szóval ez az az ominózus etruszk kép és a pantokrátor a koronáról. Szerintem semmi hasonlóság nincsen közöttük .Az etruszk képen a gyöngy jókora míg a pantokrátoron olyan apró hogy nem lehet megkülönböztetni a zománc fehér metszéspontjaitól. Szvsz nincs is semmiféle gyöngy. Leginkább azért mert Jézus a képen a hüvelyk és a gyűrűsújját érinti össze. Bárki festene egy gyöngyöt tartó alakot az a mutató és a hüvelykújja közé fetené a gyüngyöt. Nem látom jól a sziklatemplom freskón de szvsz ott úgy tartja. A koronán található pantokrátorkép a klasszikus ikonográfiának megfelelően tartja a kezét ahogy azt számos más pantokrátor képen látható (lásd a harmadik kép) ergó nincs gyöngy.
Ennyit errő.
Másrészt szeretném látni a bizonyítását annak hogy az Alföldi Vonaldíszes Kultúrából bármilyen istenszobrot találtak. Tudomásom szerint mindössze két ismeretlen rendeltetésű apró agyagfiguráról van szó. (költő kérdés, nem ide tartozik)"
tegyük fel, hogy nem Bizáncban és nem Rómában készült a korona. Attól még nincs kizárva, hogy I.Géza Bizáncból kapott koronát Dukász Mihálytól. Mi van, ha Dukász Mihály rakatta utólag a koronára a saját maga és Géza képét, a szövetség emlékére?
Egyfelől ott a forrás, amely Mária képről tanúskodik, de ebben több más ponton is eltér a korona. Ezzel szemben viszont ott van az a forrásrészlet, mely szerint a bizánciak tévesen hűbéri viszonynak értelmezték a császár ábrázolását a koronán.
Meg ami a II. József-féle lecserélést illeti, ezzel szemben már leírtam fenntartásaimat: pont egy mélyen katolikus Habsburg távolíttatná el Mária képét, és cseréltetné egy XI. századi ortodox bizánci uralkodóra? Meg úgy egyáltalán, későbbi korban kinek lett volna érdeke pont Dukász Mihály képét a koronára tenni, meg azt a Geobitzászt, akiről, ha mégsem I.Géza volna, akkor azt sem tudni, ki lehetett?"
Szerintem ezt a "párbeszédet" inkább a Szent Korona topikban kéne folytatni - mert olyan is van. Ott talán jobban elférne a következő könyv, amit bemásolsz.
"Az a helyzet, hogy egy darab eredetit minden bizonnyal tudok mutatni, ez maga a szent korona!
Ha pedig Te nem tudsz egyetlen bizánci, latin pantokrátor ábrázolást mutatni, ahol Jézus gyöngyöt tart a kezében, akkor ez azt jeenti, hogy nem készülhetett sem bizáncban , sem római műhelyben.
A bizánci többek között azért is kizárt, mert pontosan az ortodoxiára jellemző, hogy a kánontól semmiféle körülmények között nem tértek el. Sem színben(a köpeny vöröse, kékje, a szentek glóriája mind-mind szigorú rend szerint ábrázoltatott) Egy ilyen "apróság" a kísérletező művész életébe került volna. Kezdetben gondpolom Rómában is hasonló volt a helyzet."
Én meg azt gondolom, hogy sok mindent rosszul gondolsz:)
I. lépés A korona képét az általad idézett érvelés azon az alapon datálja a III-IV. századra, hogy van egy párhuzama Egyiptomban. Sajnos nem láttuk, hogy az egyiptomi képen ép-e a Krisztus kezét ábrázoló részlet.
II. lépés Tegyük fel, hogy ép. Akkor meg kell nézni, hogy ki mi alapján datálja egyik vagy másik időszakra. Azon az alapon, hogy a templomot már akár a III. században is használták, nem lehet messzire jutni: pl. a pécsi székesegyházat, meg a Mátyás templomot is használják már sok száz éve - a kifestésük mégsem sokkal régebbi mint 100 év.
III. lépés Tegyük fel, hogy ott a gyöngy az egyiptomi freskón. Következő kérdés: mit mond a kopt teológia erről a dologról? Festhettek-e a koptok gyöngyöt Krisztus kezébe?
... és így tovább...
S végül, de egyáltalán nem utolsó sorban:
1. Van egy zománcképünk a Szent Koronán - az egész kb. 5 cm magas.
2. Ezen a különböző mezőket - a régi árnyékolási technikának megfelelően - sárgás-fehéres színű osztóvonalak választják el (attól függ, hogy milyen fotót látsz róla)
3. Krisztus újainál van egy nagyobb folt - épp olyan színű - mint ezek az osztóvonalak, azaz azonos technikával készült.
4. Ezek a vonalak az egyes zománcmezőket választják el - technikailag - egymástól, Ahol éles szögben törnek meg, ott mindenütt van egy nagyobb "fehér" folt. Mind gyöngy lenne?
4. Ezen kívül van még egy hasonló, ámde nagyobb folt a mellkasán, a fülénél és a homlokánál is. Eddig mégsem merült fel, hogy fülbevalós vagy bindis Krisztust ábrázolna a zománc. Sebaj, majd ezután...
5. Emellett vannak nagyobb köröcskék a ruhája szegélyén, a trónpárnáján, sőt a két fán is. Ezeket igen jól ki lehet venni (vagy fehérebbek, vagy sárgásabbak, mint az osztóvonalak) - nyilván szándékosan csinálták ilyenre őket.
Tehát: ha akarom van gyöngy Krisztus újai között, ha akarom nincs. Kicsit többet kéne tudni a zománctechnikákról, mert én a fotók alapján nem tudom eldönteni, mit is látok."
"Érvelésük hihetőbb lett volna, ha a világtörténelemben legalább egy olyan koronaábrázolást tudtak volna bemutatni, amelyben koronának neveztek volna egy olyan alakzatot, mint a Szent Korona általuk elnevezett ún. felső latin része. Ilyen azonban soha nem volt azon egyszerű oknál fogva, mert a korona szó a kör szógyökből fogant a magyar nyelvben, ezért legalább abroncsformájú kör, és nem félgömbszerű pántokból készült valami, ami önmagában sem áll meg a kör szóbokrán belül. Az amit ők koronának lát(tatná)nak, az nem egyéb, mint a pártosok nagykirályok koronáinak boltozata, görögösen (kameleukion). A valódi korona a pártosoknál is kézzelfogható, egy a fej köré font kör alakú szalag, amelyet angyal hoz. (Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a Sacra Corona c. magyar filmben eljátszott koronaegyesítési jelenetben is kénytelenek voltak az alkotók a koronaként használhatatlan felső részt valamiféle abronccsal összekötni, hogy egyáltalán korona-alkatrészként lehessen kezelni. A felső rész ugyanis nem áll meg önmagában sehogy sem.
Nem is állították, hogy önmagában lett volna korona, eltávolíthatták az alsó részét.
A pántokkal kapcsolatban az egyik nagy kérdés, hogy az abroncskorona miatt egyes apostolok képei takarásban vannak. Követhettek el ilyen hibát, ha eleve úgy készült a korona, hogy így egyben legyen?"
Felhozom akkor a topikot, hogy ne Galgadio olvtársnak okzzunk szívfájdalmat. A Honszerző Árpád topikbaj szkíta962 írta:
"Elnézéseteket kérem, hogy a z alábbi tanulmányt egy az egyben beemeltem, de most találtam rá és nagyon ideillik. Sajnos valamilyen ok miatt a képanyag nem jött fel a szöveggel együtt, ezeket, mivel ismert alkotások, megpróbálom összegyűjteni. Akinek kedve van segíthet. A lényeg az, hogy remekül összefoglalja a korona párhuzamokat. Egyértelművé téve, hogy a korona nem bizáncban és nem római műhelyben készülhetett.
Ami pedig Bagatur barátunk kérdését illeti, ha estleg párthus, vagy szabir műhelyben készült egy "eretnek" szkíta királynak, akkor nekünk készült, ugyanis a magyar törzsek között szabir törzsek is voltak, sőt azt hiszem a vezető törzsek pontosan azok voltak. (sabartoi asfhaloi- azaz szabir ősföldinek hangzott, eredetileg az öntudatos kijelentés)
Mesterházy Zsolt
A Magyar Szent Korona, az első keresztény ikonosztáz
Az előadás rövidített változata elhangzott 2002. augusztus 12-én a VII. Miskolci Őstörténeti Fórumon
A 2000. év elején az etruszk történelem elemzésével voltam elfoglalva. A fellelt és látható régészeti anyagban különös képre bukkantam. A Kr. e. VIII. századi tarquiniai sírfreskón egy fehérbőrű nőalak és egy vörösalakos férfi látható. Ez utóbbi a kezében valamilyen tárgyat tojást vagy gyöngyöt tartott, így kézenfekvőnek látszott e tarquiniai freskó rokonítása a magyar Szent Korona Pantokrátorának kezében tartott Gyöngy történetével.
1. Tarquiniai falfestmény Etrúriából Fehérlófia és Fehérló
A Kr. előtti VIII. században készült tarquiniai freskón érdekes részleteket figyelhetünk meg. A hivatalos tájékoztatás szerint a főszereplő tojást tart a kezében, - mint az örökkévalóság zálogát - ugyanakkor ez a tojás eléggé körszerű formát alkot. Akár tojás, akár Gyöngy, valamiféle szellemi kapcsolata látszik megfogalmazhatónak a magyar Szent Koronával. Akár tojást akár Gyöngyöt tart a kezében az etruszk fiatalember, azt ugyanazokkal az ujjaival teszi, mint a Szent Korona Pantokrátora, és a keleti (jézusi és ortodox) egyház későbbi Pantokrátor-ábrázolásai és szentábrázolásai is.
Tamás apostol, a keleti térítő evangéliumában található meg a Gyöngy-himnusz. E szép régi történet elbeszéli, hogy a pártos király legkisebb fiának feladatul adja az Egyiptomban található Gyöngy előkerítését, megszerzését. A felmutatott Gyöngy csak kisebb részben igazolja az uralkodásra való alkalmasságot, lényegében az égi és földi lét egyesítéséről szól a történet. Ez nem más, mint a szakrális uralom létrejöttének korszakos eseménye. De vajon milyen uralom vagy uralkodás az, amelyről szó lehet? Tábori László és Kiss Irén nyomán[1] közelebb kerülünk a megoldáshoz.
A történetben két szülőhazáról van szó: a földi Párthia[2] az éginek csupán anyagi tükre. Az igazi Atya nem emberi személy, hanem fénylő láng, amely az örök tájakat világítja meg. És ez a mennyei Atya, a földi küldetés sikerének elismeréseként a jobbjára ülteti a hazatért Fiút, aki ezentúl a legnagyobb mennyei dicsőségnek örvend. Mint mondja:
A béke és méltóság örök tájaira / felemelkedtem. / Atyám fénylő lángja előtt a fejemet / mélyen meghajtottam, / ezzel bevégeztem rendelkezéseit: / ő is hasonlóképp megtette mit ígért. / A magas királyi csarnok kapujában / hatalmasságai közt elvegyültem. / Magasztalt engemet, / királyi házában jobbjára ültetett: / alattvalója mind himnuszt énekelt.
A Gyöngy-himnusznak két olvasata is van. A gnosztikusok számára kézenfekvőbb: a lélek küldetéssel leszáll a földre, anyagi testbe zárul, vagyis álruhát ölt, és megpróbál az előle elrejtett isteni tudás birtokába jutni. Ha nehéz harcát a Gyöngyöt őrző démoni hatalmakkal sikerrel vívta meg, akkor visszajuthat a mennyei hazájába, és így páratlan dicsőség lesz a része: mindezt a Szentlélek kegyelmének köszönheti, hiszen magára hagyva, az anyag tompaságában, könnyen megfeledkezne magasabb hivatásáról.
Mindamellett az apokrif himnusz kétségtelenül egy egyedi eset leírása is: egy párthus királyfi története, aki megközelítőleg Krisztus korában talán máguspapként vagy gyógyító terapeutaként lement Egyiptomba, hogy kiszabadítsa az igazi tudást a feketemágusok rabságából. Munkáját a Szentlélek-forma sas és egy párthus fejedelmi rokonának jelenléte is segítette. A királyfi a szellemi beavatáson átesve, a sárkányt az igazi isteni személyek nevének mágikus kimondásával győzte le. Ezután a minden földi kincsnél értékesebb igazgyöngyöt elvitte Párthiába, amely az égi Ország földi tükre volt. Így lényegében a mennyekbe vitte föl azt, s az Atya jobbján ülve folytatta a dicsőséges világkormányzást.
Az etruszk összeolvadás (etnogenezis) folyamatának ismeretében a gondolat eredete az etruszk elszármazók területéhez köthető lehet és egyben korábbi még a pártosoknál is. Itt nyilván a kaukázusi hurrita hagyományokra kellene gondoljunk, mint időben egyeztethetőre, hisz a hurriták is megjelentek az etruszk összeolvadás folyamatában. Az iráni elszármazás lehetősége csak földrajzi értelmű lehetőséget takar, valójában pártos-szkíta eredről kellene beszéljünk. Ha a tarquiniai sírfestményen szereplő személyeket meg akarnánk nevezni, akkor Uni istennő és Herkle jönnek komolyabban számításba, akik amúgy azonosak Fehérlóval és Fehérlófiával, a görögöktől Héra és Heraklész néven is ismertek még. Az egyik etruszk tükrön nem véletlenül ábrázolják a már felnőtt Herklét szoptató Unit, hisz a Tejút éppen az ő kicsurgott tejéből keletkezett. A szereplők isteni személyként való felemlegetését az ülő helyzetű ábrázolás segíti, hiszen nekik ez Ó-Magyarországon mindenkor kijárt legalább a magyar újkőkortól kezdve. Az Alföldi Vonaldíszes Kultúra népe csak a szent uralkodókat ábrázolta ülő helyzetben. Elég, ha az ún. Sarlós Isten vagy a Kökénydombi Vénusz több ábrázolására gondolunk. Fehérlófia emiatt nemcsak népmeséink népszerű és dicsőséges alakja, hanem szakrális Világkormányzó, szent nagykirály. Az etruszk Herkle ugyanennek az isteni eredetű uralomnak a megtestesítője, aki majd a görög mitológiában alaposan félreértett pontosabban meg nem értett - mivoltában szerepel tovább.
2. A Szent Korona Pantokrátora kezében a Gyöngy.
3. Ugyanez közelebbről
Az etruszk freskó és a Szent Korona ábrázolása megegyezik abban, hogy a kézben Gyöngy (vagy tojás) szerepel rajta. Eddig nem találtam ehhez hasonló ábrázolást a művészettörténet anyagában. A kéztartás azonban megmarad, csak üresen úgy, hogy az ujjak tartandó tárgy híján összeérnek. Nézzünk meg néhány képet ebből a gyűjteményből.
4. A trónoló Krisztus. Mozaik a Hagia Sophia Székesegyházból, Bizánc, 560 körül.
5. A kéz közelebbről
A trón a Szent Korona Pantokrátorának képéhez képest elnagyolt, az alak ruháinak redői mesterkéltek, ugyanakkor a szerkesztés rokonsága nem vitatható. A főalak két oldalán a Szűzanya és Mihály arkangyal képe van, míg a földön valószínűleg a székesegyházat építtető Justinianus császár alakja látható, aki a megalázkodás pózában mutatkozik, miközben egy, a Szent Koronát idéző kereszttel díszített boltozatos fejéket visel. Justinianus ugyanakkor viseli a szenteknek kijáró aurát is, amely szentségét hivatott tudatni a nézővel, ami nyilvánvalóan nem illik a képbe. Egy valódi szent így sohasem alázkodik meg, emiatt az ábrázolás mesterkélt és hamis.
6. A Pantokrátor Jézus bizánci előadásban a Hagia Sophia székesegyházban IX. Konstantinos Monomachos és Zoé császárnő között.[3]
A bizánci Pantokrátor-képeken valódi bizánci programtörténelmet látni. Az isteni személy mellé állított császári pár isteni eredetűnek tekinthetőségét sugallja. Bizáncban ez több alkalommal is előfordult, amint a közreadott mozaikokból is látható. A Pantokrátor baljával feltehetően a Bibliát vagy valamilyen Szent Könyvet tart a kezében, míg jobbjával különös dolgot művel. Vélhetően utánozza a Szent Korona Pantokrátorát. A szerb ortodox tanítás szerint nemcsak Zomborban, de a székesfehérvári rác templom pópája szerint is - az IC XC hagyományos görög nyelvű Krisztusjel betűit formázza meg a már ismert kéztartás.
7. A Szent Szűz karján a Gyermekkel.[4]
A Gyermek itt is a gyöngyöt netán a tojást - fogná, ha a kezében lenne, baljában papírtekercset tart (könyv helyett). Ugyanakkor a Szent Szűz két oldalán állókról is kiderül valami. A nőalak Piroska, bizánci nevén Iréne császárnő, aki áldott emlékű Szent László királyunk édes leánya - pártás koronában áll, ami hun (szkíta) eredetű koronatípus, a férfialakon - aki Ionnész Komnénosz - viszont a Szent Koronához hasonló fejék díszlik szintén a konstantinápolyi Hagia Sophia székesegyházban. Az ábrázolás megfogalmazása egyben újra azt sugallja, hogy a bizánci császári pár is isteni eredetű lenne. Előző képünkön egy másik bizánci császári pár volt látható a Pantokrátor két oldalán, nyilván ugyanezen szándéktól vezetve. A művész itt ráadásul különösen nagy hibát vétett, mert a szentnek sugallt férfialakot jókora zsák pénzzel ábrázolta, miközben láthatóan a testiség anyagi régiójába taszítja Komnénoszt.
8. A palermói Monreale katedrális szentélye: a Pantokrátor és az ikonosztáz[5]
9. A kéz közelebbről[6]
10. Monreale szentélye: Az isteni személyek a Szent Szűz a Gyermekkel, angyalok - görög szöveg kíséretében[7]
11. Monreale szentélye: Az apostoli személyek latin szöveg kíséretében[8]
Ehelyütt olyan képet adok közre, amely szépségén túlmenően döntő és meglátásom szerint kikezdhetetlen bizonyíték a magyar Szent Korona eredeti, ráadásul igen korai egybeszerkesztettségére nézve. A palermói Monreale katedrálisának szentélyében díszlő mozaik nemcsak a Szent Koronához képest rontott kéztartású Pantokrátor Krisztust mutatja akinek hiányzik a kezéből a gyöngy, - de egy-egy görög és latin nyelvű szövegektől kísért alaksort is ábrázol egymás alatti szinteken. Az isteni és angyali személyek sora görög nyelvű feljegyzésekkel kísért, míg az apostolok soraiban latin nyelvű feliratokat láthatunk. Ez a szerkesztésmód azonos a magyar Szent Korona szerkesztési elveivel. A keleti kereszténység eszerint azonos elvei szerint a késői középkorban készült palermói szentély azt mutatja be, hogy a görög és latin feliratok együttes jelenléte nyelvhasználatát tekintve tökéletesen megfelel a Magyar Szent Korona által is ábrázolt isteni és angyali ill. apostoli kör görög és latin szövegezésének. Mindez arra utal, hogy a bizánci rítusú egyházban (is) a kétnyelvűség ilyen megnyilvánulása bevett gyakorlat a rendelkezésre álló leletek szerint.[9] Valószínűleg soha senkinek nem jutott még eszébe, hogy eme egyidőben készült pazar mozaik egyes részleteit Mosaik Latina és Mosaik Graeca néven különböző korokból és helyekről eredeztesse. Ezzel szemben a támogatott kutatók mind a mai napig Corona latina és Corona graeca fogalmakkal szeretnék Szent Koronánkat időben és térben feldarabolni. Érvelésük hihetőbb lett volna, ha a világtörténelemben legalább egy olyan koronaábrázolást tudtak volna bemutatni, amelyben koronának neveztek volna egy olyan alakzatot, mint a Szent Korona általuk elnevezett ún. felső latin része. Ilyen azonban soha nem volt azon egyszerű oknál fogva, mert a korona szó a kör szógyökből fogant a magyar nyelvben, ezért legalább abroncsformájú kör, és nem félgömbszerű pántokból készült valami, ami önmagában sem áll meg a kör szóbokrán belül. Az amit ők koronának lát(tatná)nak, az nem egyéb, mint a pártosok nagykirályok koronáinak boltozata, görögösen (kameleukion). A valódi korona a pártosoknál is kézzelfogható, egy a fej köré font kör alakú szalag, amelyet angyal hoz. (Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a Sacra Corona c. magyar filmben eljátszott koronaegyesítési jelenetben is kénytelenek voltak az alkotók a koronaként használhatatlan felső részt valamiféle abronccsal összekötni, hogy egyáltalán korona-alkatrészként lehessen kezelni. A felső rész ugyanis nem áll meg önmagában sehogy sem. Ugyanebbe a kényszerű hibába esett Aba Novák Vilmos is Székesfehérváron őrzött nagyszabású történelmi pannójának egyik tábláján. Ő is összekötötte a felső rész sehová sem vezető íveit egy abronccsal, emígyen önállónak tekintve azt. Nagy kár, hogy sem a filmesek (Koltay Gábor), sem Aba Novák ábrázolása nem szól arról, hogy - finoman szólva képtelenséget szerettek volna a közönségnek bemutatni. Sajnálom emiatt az egyébként talán jószándékú alkotókat, de sajnos tudva-tudatlanul sokat ártottak a Szent Koronának naív megközelítésükkel.)
12. Mai szerb ortodox Krisztus[10]
13. Apostolok Monrealéből[11]
A feltehetően másolt Pantokrátor- és apostolábrázolásokon a Bibliák[12] kifejezetten téves perspektívából készültek szemben a Szent Koronán látható eredetivel és itt fontos hangsúlyoznom a Szent Koronához történő hasonlítást. A Szent Koronához képest hibás a kéztartás is, a kisujj és a gyűrűsujj összeér. Más esetekben a helyes tartás is előfordul éppen Palermóban az apostolok között, de a Cappella Palatina Pantokrátora esetében is.
14. Cefalú katedrálisának ikonosztáza[13]
15. A Cappella Palatina Pantokrátora, Palermo[14]
A Szent Korona abroncsán Monreale és Cefalu analógiái szerint isteni és angyali személyek lehetnének csak, így a hátsó oldalon oda a jelenlegiek helyett hasonlókat lehetne elképzelni. E feltételnek egyik, primitív módon későbben felszerelt gyatra kivitelű kép tulajdonosa, VII. Dukász Mihály, Géza-Geobitzasz(?) és Konstantin[15] sem felel meg, még akkor sem, ha a bizánciak fentebbi ábrázolásaikon a Pantokrátor két oldalán előszeretettel szerepeltetik és ünnepeltetik a császári párokat azt sugallva, hogy ők is isteni eredetűek lennének. Ők azonban nem isteni személyek, de még csak nem is szakrális uralkodók, ezért őket odaszerelni nem illik, az egyszerű plágium csupán. A magyar Szent Korona hátsó oldalára egyetlen hiányzó személy illik csak a magyar keleti, jézusi kereszténységben, és ez az isteni hármasság harmadik tagja, a Boldogasszony, a Babba Mária vagy más nevén a Világ Királynője. Ha Bizáncban valaha egyetlen valódi szakrális uralkodó is élt volna, bizonyára értesültünk volna róla.
A bizánci ábrázolásokkal szemben Magyar Szent Korona időbeli elsőbbségére utal az etruszk gyöngyös-tojásos párhuzam, így a művészettörténetnek igazából arra a kérdésre kellene megtalálnia a választ, hogy Bizáncban és máshol miért és mikor tűnik el a gyöngy? Úgy tűnik azért, mert a Tamás evangéliumot sok más korai irattal egyetemben - időközben nem kanonizálták, így tanítása is háttérbe szorult, de legalábbis kívül maradt a kereszténység fősordán. Eszerint a Szent Korona még a kanonizálások előtti időkből való lehet, míg a gyöngy nélküli ábrázolások későbbiek. A mai szent evangéliumok kanonizálásának ideje ismert, 325-ben a niceai zsinat döntött erről. A Tamás evangéliumot ettől kezdve tekintik apokrifnak, nem kanonizáltnak. Emiatt feltételezhetjük, hogy a Szent Korona 325 előtt készülhetett valahol keleten ott, ahol nemcsak Tamás apostolnak, de az ősi szakralitásnak is még hitele volt. Ebből adódik a következtetés, hogy a keleti ortodox egyház a magyar Szent Korona programjának másolt, de rontott gyöngy nélküli - változata alapján szerkeszti szentélyeiben a mozaikokat, amelyeket azonban jobb, ha ikonosztáz névvel illetünk. Éppen erről van szó, a magyar Szent Korona a világtörténelem első keresztyén ikonosztáza, és mint ilyen példaként szolgált minden későbbi fejleménynek. A Szent Koronához képest a felvázolt helyzetben minden későbbi Pantokrátorábrázolás a kéztartással együtt rontottnak tekintendő. Mondjuk ki végre érthetően is, hogy a magyar Szent Korona által egybefoglalt és Keleten elterjedt hitvallás a rómaiak által pogánynak nevezett magyar jézusi keresztyénség eszmekörét testesíti meg. Mondjuk ki azt is, hogy lényegében bizonyos változtatásokkal ugyan, de ők a jézusi magyar kereszténység folytatói, csak közben az Istenanyát a Szentlélekkel helyettesítették. Ezért azt is ki kell mondanunk, hogy a keleti ortodox egyház eredetét tekintve sokkal közelebb áll magyar őseink jézusi keresztyénségéhez, mint más keresztény egyházak, még akkor is, ha időközben jórészük elszlávosodott. Emiatt van az, hogy Bizánc Árpád népét soha nem akarta megtéríteni holott a bizánci császároknak főpapként is kötelességük lett volna minden pogányt a jó útra terelni, - mert vallásuk szinte ugyanaz volt. VII. Konstantin hátrahagyott irataiban erre vonatkozóan nem találni adatot. Emiatt tisztelik Bizáncban ma is az Árpádok szentjeit, így Szent Istvánt is, és emiatt haboztak Árpád-házi királyaink nem egyszer kelet és nyugat között végleges állásfoglalás megtételére hitbéli ügyekben. Úgyszintén emiatt folytatott évszázados térítési versenynek látszó vetélkedést Bizánc Rómával az Árpádok Magyarországán. Végül pedig ne ijedjünk meg attól sem, hogy a jövő kereszténységének kulcsa Magyarországon található a Világkoronaként működő magyar Szent Korona létezésével. Szent István szentté avatásával Bizánc elárulta magát, mert egy alávetni szándékolt nép királyának adta volna meg a tisztességet. Mégsem erről lehet szó. A kisajátítani szándékolt magyar szakralitást személyében hordozó szent királyunkat akarja talán Bizánc közelébe vinni, hogy később majd hivatkozási alapként szolgálhasson. Ezek persze nem tekinthetőek barátságos lépéseknek, éppúgy, mint II. János Pál magyarokkal szembeni tevékenysége. Miről is van szó?
Szent István hagyatéka olyannyira erős, hogy kerek ezer évre rá - 2000. október 8-án - II. János Pál már az egész világot ajánlotta fel az Istenanyának. A római pápa felajánlásával amely egészen különös módon a Magyar Boldogasszony és mellesleg Koppány napján (!) történt - egy komoly gond van csupán azon kívül, hogy a Szerzőt, a Magyar Boldogasszonyt meg sem említette. A római pápa nem volt és soha nem is lesz abban a jogi helyzetben, hogy a világot vagy híveit bárkinek is felajánlja, mert erre nem lett volna joghatósága. Még jelképesen sem. Ő sem tulajdonosa, sem képviselője a kerek világnak, sem nem az uralkodója, de még kevésbé szakrális uralkodója, és végül emiatt semmilyen kizárólagos képviselete nincs a régi napvallásúak népének nevében. A pápa ezúttal alaposan túllőtt a célon és magyar szempontból eljárását nem tekinthetjük jóindulatú lépésnek. A magyar hagyományok szerint erre csak a nép által is jóváhagyott szakrális uralkodónak van lehetősége. Vagyis Szent István (és Atilla, Szent László, Mátyás, a többi szakrális magyar király) sem uralkodhatott volna a népfelség elve nélkül, magyarul a nép jóváhagyása nélkül. Ez az igazi erő a magyar koronázásokban, amely hol a Duna jegén, hol a mezőkön mutatkozik meg. Hol van e magasságoktól a római pápa? Őt csak százegynéhány összezárt ember választja meg, emiatt törvényessége és joghatósága a Szent Koronával megkoronázottakhoz képest semmi. Nem választott, nem abszolút és nem szakrális uralkodó lévén ő ilyet nem tehet, de ezt neki is tudnia kell. Az általa elkövetett plágium azonban a világon senkinek sem tűnik fel, hisz rajtunk, magyarokon kívül erről szinte senki sem tud semmit. A Boldogasszony személye rajtunk kívül csak keveseknek volt fontos, legfeljebb átvett helyi kultusz tárgya. A nyugatiaknak mindez semmit sem mond, valószínűleg csak egy szép gondolatot látnak benne, olyat, amely a Jó Pásztor pápához tartozó gondolatkörben fogant. Gondolhatunk még ezenkívül a világegyház megvalósulására is, de ezzel is ugyanaz a baj, mint az előbbiekkel, vagyis hiányzik belőle a szakrális uralkodó, a valódi isteni felruházással bíró, hatalommal rendelkező (szent és magyar) király, aki intézkedésre alkalmas lenne. Akárhogy is csűrjük csavarjuk a dolgot, a római pápa nem illetékes ebben a kérdésben.
Ezek után számunkra csak az marad, hogy a művelődésünk szerves részét jelentő gondolat átörökítését hasznosnak avagy szellemi eredményünk eltulajdonításának, netán a magyar Világkorona elleni újabb merényletnek tekintsük-e? A Nagyboldogasszony napján történt kihirdetés okán bár a szerzőt a pápa sajnos nem nevezte meg esetleg, jóindulattal előbbinek tekinthető. A tisztánlátáshoz azonban további nyilatkozatra lenne szükség, mert enélkül csak a szentistváni felajánlás gondolatának eltulajdonítására utaló lehetőség valós.
Ezek után 2001. augusztus 15-én újabb esemény történt Esztergomban. Ezúttal Paskai László esztergomi bíboros volt az, aki a pápa nyomában újra megerősítette az ezer éves felajánlást. Nem hivatkozott senkire és semmire, csak felajánlott. De vajon a pápa és az esztergomi bíboros hivatala felér-e Szent István szakrális hatalmával? Tehetnek-e ők az apostoli és szakrális uralkodóhoz hasonló felajánlásokat? Az évezredes hagyaték ismeretében a válasz csak nem lehet. Kérem az Olvasókat, történeti szempontból gondolják csak végig, mit tennének a helyemben, ha a szakralitás eltulajdonítását fedezik fel? Ugyanis éppen erről van szó. Nemcsak Szilveszter, Ottó és Konstantin voltak az ősi szakralitás elszerzésére szervezettek, de eszerint ma is ugyanezt teszik a Vatikánban! Ha tudnak követni, most meg is állhatunk, mert az Európai történelem számunkra leghúsbavágóbb kérdésére bukkantunk rá. Európa utolsó ezer éve a szkíta-pártos-magyar szakralitás eltulajdonításáról szól. Van-e olyan köztünk, aki még mindig nem érti, mitől vagyunk útban, miért vagyunk barbárok, finnugorok, stb., és miért retteg az egész világ a Kárpát-medence egész-ségétől? Heribert Illiggel szólva nem a kitalált középkor a mi bánatunk, mert kit érdekel Magyarországon néhány költött, kitalált álhős Kölnben vélhetően pl. Nagy Károly és a karolingok, - sőt mégis hálásak lehetünk neki, hogy felfedezésével lehetőséget adott saját ügyeink újólag történő átgondolásához. Úgy gondolom, Szent Imre herceg Világkirályként szándékolt leendő uralkodásának lehetősége cselekvésre késztette a sátáni egyszerűeket. Vélhető meggyilkolása egy gondosan kitervelt történelmi tolvajlás sikerre vitelét szolgálta.
16. A wieselburgi ikonosztáz[16]
A wieselburgi Szent Ulrich templomban látható az Ottó-féle Oktogon. Képzeljünk el egy négyzetes alapú építményt, amely - sarkaiban a padlószint fölött kb. 4 méterrel sarokboltozás segítségével - nyolcszögletűvé alakul. A pécsi dzsámiban ugyanígy néz ki a sokszögletesítés. Ennek ellenére semmi köze a törökökhöz, mert a wieselburgi Oktogon 975-ben épült Ottó német-római császár alapításaként. Mindkettő közös elődjét valószínűen Bizáncban kell keressük. Ez a szép építmény egyik fontos érvem magyar történelmet keresnünk éppen itt, Alsó-Ausztriában is. De hát mit keres Wieselburgban bizánci kapcsolatokat mutató építmény, amely hely mai tudásunk szerint nem a keleti kereszténység fellegvára? A templom falait freskók díszítik viszonylag jól felismerhető állapotban, sőt egy kisebb méretű maketten be is mutatják eredeti állapotában. A kupolában egy a magyar Szent Koronáról, majd Bizáncból is ismert kivitelű Pantokrátor Krisztus látható kör alakú keretben, ahogy az összes többi kép is ilyenben látható. A Pantokrátor baljában könyvet tart, jobbját felmutatja úgy, hogy hüvelyk- és gyűrűsujját összeszorítja. Alatta, már a függőleges falakon nyolc angyali személyt látni feliratok nélkül. Még egy szinttel lejjebb újabb képsorban nyolc apostolt látni. Ez egy nyugati területen lévő ikonosztáz! Földbe gyökerezett a lábam ahogy mindezt megláttam. Ugyanezt a szerkesztést követve készült a XII. században a palermói Monreale és a közeli Cefalú székesegyházainak szentélyében az a két hatalmas mozaikkép is, amelyek segítségével korábban a magyar Szent Korona eredeti egybeszerkesztettségére nézve találtam vaskos bizonyítékot. Tudomásul vettük azt is, hogy Szicíliában és Bizáncban is kétnyelvű szövegek kísérik a szentélyek alaksorait, görög nyelvű feliratok kísérik az angyali és isteni személyeket, míg latin nyelven közlik az apostoli képek neveit, ugyanúgy, ahogy a Szent Koronán. Ugyanezzel Wieselburgban újra szembe kerülni bizony nem akármilyen meglepetés. Ugyanakkor nem kizárt további idevágó ábrázolások megléte Európában, de egy néhány oldalnyi terjedelmű cikk miatt talán nem róják fel nekem, ha nem nézek végig 10000 templomot. Amit viszont bemutathatok, azok éppen jelenlétükkel hívták fel magukra a figyelmet.
16a. Örmény felajánlási templommakett Kr. u. V-VII. század [17]
Alsó-Ausztria területe nemcsak a bronzkori magyarországi kapcsolatok miatt, de kelta, majd hun és avar tulajdonként tartozott Magyarországhoz, népességének jelentős része is az volt, illetve már az újkőkortól kezdve magyarral rokon lakosságot bírt. Jó kérdés lehetne, vajon melyik nép hozta magával az ábrázolások rendjének hagyományát. Esetünkben most mégis a hunokra és az avarokra kellene gondoljunk, akik Pártosország közeléből érkeztek Magyarországra. Ezenkívül a Bizáncra nagy hatást gyakorló pártosok hagyatéka is ebbe az irányba visz. De Bizáncban az urartui hurriták által feltalált sokszögesített oktogon-formájú templom jelenik meg, többek közt emiatt épít Bizánc ezrével olyan kupolákat, mint amilyenek pl. a Hagia Sophia székesegyházat alkotják, ráadásul könnyű tufából teszik ezt.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a Szent Korona, Bizánc, Monreale, Cefalú, Wieselburg, Zombor, a székesfehérvári rác templom három kupolájában megjelenő Atya, Fiú és Anya személyéhez kötött ábrázolások és a többi itt nem ismertetett ikonosztáz lényegét tekintve máig tovább él a görög gyökerű görög katolikus és ortodox más egyházak ikonosztázainak szerkesztési gyakorlatában, bár érzékelhetően más hangsúlyokat követve. Itt az isteni és angyali szint a földszintre megy - mintegy közelebb hozva az istenségeket az emberi megértéshez, - felette Jézus nevezetes tetteinek képei sorakoznak, míg az apostolok a legfelső szintre kerülnek. Az Istenanya ugyancsak megbecsült helyen szerepel minden ortodox ikonosztázon, teljes összhangban a bizánci ábrázolásoknak.
Most megérthetjük azt is, hogy miért nem tudtak az Árpádok jó szívvel választani a nekik felkínált keleti és nyugati kereszténység között. Mindenesetre le kell szögezzük azt a tényt egyúttal, hogy a jézusi kereszténység örökségének javarészét az elmúlt 2000 évben a keleti kereszténység eszmekörében és ábrázolásaiban találhatjuk fel kimutathatóan. Ennél már csak egy további feltételezésünk adódhat a fentebbi képsorokhoz fűzött ismertetésekből. 325 előtt Keleten Pártosországon (Párthus Birodalom) és Örményországon kívül nem volt más olyan keresztyénségben hívő, elegendően erős hatalom, amely annak elkészítésére megrendelést adhatott. Emiatt feltételezhetjük, hogy a magyar Szent Korona a pártos királyok beavatási koronája volt és emiatt már IV. Artabán, az utolsó pártos nagykirály meggyilkolása előtt (226) léteznie kellett, ugyanis Keleten a szkíta eredetű pártos uralkodóház leszármazottjai Örményországon és Bizáncon kívül máshol már nem jutottak uralmi helyzetbe. Örményország azonban nem volt sohasem nagyhatalom, és bár a világ első keresztény állama lett, hagyatékában ott a Szent Koronának sem tartalmi, sem formai előzményeit nem fedezhetjük fel. Tény ugyanakkor, hogy Örményországot a Pártos Arszakida uralkodóház vezette 428-ig, emiatt a pártos szakrális hagyaték áthagyományozódhatott oda. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy III. Tiridat arszakida származású örmény király Világosító Szent Gergely hatására a római kereszténységet vállalja fel országa államvallássá tételében, szemben a pártosokkal, akik a jézusi térítőket fogadták szeretettel. A két katonaszent, Szent Damján és Szent Kozma 303-ban bekövetkezett halála mégiscsak errefelé tereli gondolatainkat, illetve keltezési lehetőségeinket.
Ha csak a pártos hagyományok alapján igyekeznénk meghatározni a Szent Korona készültének idejét, természetesen korábbi időkbe tennénk azt. A Szent Korona legkorábban a korona pántjain ábrázolt apostolok halála után készülhetett, ez az első század végén volt. Ezért a magyar Szent Korona pusztán a párthiai adatok alapján feltéve a kb. 100-226 közötti időben készülhetett a Párthus birodalomban a méd-pártos szakrális nagykirályok rendelkezése nyomán, mert nekik megfelelő szakrális hagyományaik és mértékű hatalmuk volt ilyen hitvallási jelvény elkészíttetéséhez. Pártosország királyai eszerint a Krisztus utáni időszakban médiai illetőségűek voltak, így a Szent Korona készíttetőit köztük kellene megkeressük. Az ebben a korban uralkodó médiai illetőségű pártos királyok:Oszró 106-134 IV. Mitridat 130-147 II. Bologes 134-149 III. Bologes 149-191 IV. Bologes 191-208 Pacor 199-209 V. Bologes 209-216 IV. Artabán 216-224 VI. Bologes 216-226
A pártos királyok pénzérméin látható ábrázolások messzemenően alátámasztják feltételezésemet a Szent Korona pártosországi kapcsolatáról. A Nap és a Hold megjelenése mint az Atyaisten szakralitásának jelképe - már a babiloni határköveken látható, az ún. kameleukion típusúnak nevezett boltozatos koronaforma széles elterjedése szintén keleti eredetű, kiterjedten mégis a pártosoktól (szkítáktól, keltáktól) származik. A boltozatos korona II. Mitridat (123-88) pártos nagykirállyal jelenik meg, a Nap és a Hold ábrázolása pedig II. Orod (57-38) nagykirály pénzérméin tűnik fel és attól kezdve következetesen használják. Gyakorta előfordul a koronát hozó angyal ábrázolása is. A legmegdöbbentőbb párhuzamot a pártos történelemmel kapcsolatban mégsem az előbbi három vonulat adja, hanem Fratak (Kr. e. 2- Kr. u. 4) király érméje. Itt két angyal jelenik meg a koronát Fratak fejére helyezendő ugyanúgy, ahogy a magyar Szent Koronát vivő angyalok képét lentebb is bemutatom. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a görög forrásokban említett Niké alakjának felemlegetésével, hisz a szkíta hagyaték nyilvánvaló félreértése miatt nézik koronát hozó angyalainkat görög istennőnek.
A bizánci arszakida eredetű császárok lehettek az egyetlenek, akik megfelelő hatalom birtokában tovább vitték az ősi jézusi keresztyén hagyományt Bizáncban, így az ott teljesedett ki új köntösben. Az átvétel a fentiek alapján szinte bizonyosnak tekinthető. A keletieknek eszerint elegendő erejük volt hitük és a római birodalomban jelenlévő népességük révén a római birodalom kettészakítását végrehajtani, mindezt a keleti mediterrán térségben élő görögség aktív részvételével és vallási ügyekben tapasztalható támogatásával is keresztülvinni. Amikor a római birodalom kettészakadásának körülményeit taglalják majd a jövő történészei, erre is figyelemmel kell legyenek. Ugyanakkor Atilla királynak és utódainak, de legfőképpen Árpád népének Bizánchoz fűződő kapcsolatait is a korábbinál sokkal jobban kell árnyalni a jövő történeti munkáiban.
17. A thébai kopt Atyaisten. Nemcsak az ábrázolás hasonlósága, de a Nap és a Hold megjelenítése is mutatja az azonosságot Szent Koronánk Atyaistenével. A Vörös Győzőt ért korábbi támadások jelentős része valószínűleg e felfedezésnek köszönhető. (A képet is tőle kölcsönzöm bemutatásra.)
A magyar Szent Korona tartogat még más meglepetéseket is.
Pap Gábor azt mondja a Kitalált középkor c. munkájában, hogy a nyugatiak Köln-Róma-Bizánc alakulata Magyarország ellenében írt volna magának új történelmet. Nos, ez feltehetően így történhetett és nemcsak azért amit e honlapon is olvashattunk. A honlap címképén a vélhetően mesebeli királyfit, Nagy Károlyt a magyar Szent Koronával koronázzák. Fentebbi bizánci császáraink ugyanebben a koronában feszítenek Európa szentélyein mozaikba fagyva.
17a. Arthur elszenderülése
17b. Arthur fejéke közelebbről
Ehhez hozzávehetjük még Arthur elszenderüléséről készült (Tábori László szívességéből átadott) képeket és feleszmélhetünk a látottak miatt. Nem utolsósorban Szászországban járva láttam az annaberg-buchholzi Szent Anna parókia karzatán egy domborművet. A Weltenrichter, a Világkormányzó is a magyar koronaékszerekbe öltözve látható. Úgy tűnik, egész Európa pontosan ismeri a magyar Szent Koronát és eszükbe sem jut valami mással, mondjuk a nálunk gyakorta használt halotti koronákkal beiktatni az uralkodókat. Mindig is pontosan tudták a Szent Korona erejét és beavató voltát. Ha pedig igaznak bizonyul a 300 éves történelemhamisítás, akkor a Szent Korona már a feltehető legkorábbi időben Európában lehetett, sőt az azóta az ismert elhurcolásoktól eltekintve a hunok megjelenése óta mindig is itt lehetett, mint a pártos-örmény nagykirályok beavató koronája, amelyet jogos örökösei, a szkíta hunok hoztak Magyarországra. Van is jelöltem rá, ez Balambér lenne, akiről már A magyar őstörténet kincsestárában is beszámoltam Csomor Lajosra hivatkozva a 370-es év eseményeként: Balambér, az ázsiai Hun birodalom királya kiterjeszti hatalmát a Fekete -tengerig. A szabir-magyar Nimród fia, Hunor (Arszakida) feleségül veszi Balambér lányát. Létrejön a Hun-Szabir Birodalom, szkíta-pártus és hun-szabir dinasztiaegyesítés. Hunor leszármazottai: Kattar (Karaton, Charaton, Kedrehon, Ketrehon, Kara tanhu?), Uptar, Ruga, Buda és Atilla. Akkor a nagy időtávolság miatt sem Csomornak, sem nekem nem állt össze a folyamatos kép. Most Illig segítségével viszont nagyon is.
Nézzünk néhány példát a Nap és a Hold magyarországi ábrázolásaira.
18. Az Atyaisten a Szent Koronán. Mellette a Nap és a Hold.
19. Az Aranybulla pecsétje
20. Magyarországi megyék címerei I.
21. Magyarország megyék címerei II.
22. Erdélyi pénzérme 1600-ból
23. A Szent Koronát hozó angyalok ábrázolása. A koronás nagycímerben Erdély is a Nap és a Hold jegyében él.
Az előképek könnyen felderíthetők Keleten a pártos királyok ábrázolásain. Menjünk sorjában.
24. II. Mitridat pártos nagykirály (123-88)
25. II. Orod pártos nagykirály (57-38)
26. IV. Frahát pártos nagykirály (38-2) A Nap és a Szent Koronát hozó angyal ábrázolása
27. Fratak pártos nagykirály (Kr. e. 2 Kr. u. 4) A Nap és a Hold, a koronát az angyal hozza
28. II. Bonon pártos nagykirály (Kr. u. 51) Méd király, kivételesen szemben ábrázolják két Nappal együtt
29. Partamaspad vagy Partamasir (Kr. u. 116) Ellenkirály, II. Mitridat (123-88) koronáját viseli oldalán a Nappal
34. A puccsista szaszán-perzsa Ardasir II. Mitridat koronájában pompázik
35. Az érem hátoldalán a zoroaszteri tűzoltár látható, mint a mindent bevilágító isteni Atya megszemélyesítése.
36. I. Koszró szaszán-perzsa király
Vannak csoportképeink is, ott még többet látni a korona használatáról.
37. III. Mitridat (57-54), II. Mitridat fia, I. Orod (90-80), II. Mitridat testvére és II. Artabán (10-38) képei. Az érmék hátlapján a palástban trónoló Arszák szkíta visszacsapó íjat nyújt át jobbjával.[18]
38. II. Mitridat (123-88), I. Artabán fia, I. Gotartz (95-90), II. Mitridat fia és Szanatruk (77-70), I. Mitridat fia.[19]
A történet kulcsszereplői mégis a médek lesznek. Azonban a pártos királylistát alaposabban tanulmányozva kiderül, hogy Pártosország nagykirályait kezdetben valóban a szkíták adták, - háttérben a pahlavi-baktriai királyok második vonalával - de Krisztus születése után az uralom átcsúszik a méd illetőségű nagykirályok kezébe. Nos, a médeket a perzsák történelemhamisításai miatt ma a perzsák elődjének tudjuk, ez azonban egyszerű hazugság. A perzsák pontosan ugyanúgy gyűrték maguk alá a médek egy részét, ahogy a rómaiak az etruszkokat annak idején. Ellopták tudásukat, történelmüket és ráadásul asszonyaikat is, majd az agymosott, nyelvét és önazonosságot vesztett néppel megindultak a világot kifosztani. A perzsák által el nem ért médek megtartották egyenes gerincüket, őslakos mivoltuk miatt a pártos hatalom oszlopává váltak. A pártos történelem során ők, a médek képviselték a megtartó, a hagyományokhoz ragaszkodó, ősi jogon újra levegőhöz jutó erőt a nehéz Krisztus utáni időszakban. A Rómától visszakapott királyi leszármazottak között akiket túszként vittek oda a megalkuvás századaiban egyre gyakrabban tűntek fel a régi hagyományokat megtagadók, egyre többször fordult elő a megalkuvás. Ilyenkor mindig a médek, esetenként az ország északi határán élő szkíták álltak a sarkukra a törvényes és legfőképp a nép számára hasznos megoldások támogatására. Épp a pártosok bukására is különös fényt vet, hogy IV. Artabán Média[20] királyaként háborúzott a perzsa szaszán Ardasirral 224-226 között, miközben VI. Bologes a pártos-szkíta nagykirály továbbra is Pártosország királya maradt 228-ig. A pártos főhatalom megszűnése egyúttal korlátozza Szent Koronánk létrejöttének igazolható idejét is, mert a niceai zsinatot megelőző 100 évben már Pártosország újra perzsa uralom alatt él. A pártos hatalom megszűnésével az örményországi események kerülhetnek előtérbe, ezzel az Arszakida uralom a Kaukázusba húzódik. Itt látszik az urartui hagyományokat követő korai örmény állam rokoníthatósága a későbbi magyar történelemmel. Mindenesetre a wieselburgi nyolcszögletű templom (oktogon) őshazája itt van, amely egyben őse a töröknek hitt pécsi dzsáminak is, de Bizánc kupolaerdői is itt gyökereznek 3000 éves hagyaték képében. Ne csodálkozzunk hát azon, ha a sztyeppét elhagyó népeink jelképeibe botlunk Keleten szinte mindenütt, csak eddig nem volt merszünk megfogalmazni az amúgy látnivaló tényeket. A pártos uralom méltán kelt figyelmet nemcsak közvetlen magyar párhuzamaival, de az attól keletre történt szkíta hódításokról már további hírek híján szívesen megfeledkezünk. Pedig a Kr. e. 1800 táján egységesülő andronovói műveltség régészeti anyaga nemcsak a magyar bronzkor földrésznyi területén azonos, de egyúttal egyik őse a későbbi szkíta-hun műveltségeknek is. Amikor leszármazottaik elhagyva a sztyeppét Bukhara, Tokharisztán, Pandzsáb, Afganisztán és Pakisztán, majd később az Indus völgy területére törnek be, a pénzérméken ott is megjelennek a Nap és a Hold, a zoroaszteri tűzoltár képei és mindazok a koronaformák, amelyekről eddig itt szó volt. Sőt, a fehér hun hódítások területein létrejött államok uralkodóinak pénzérméin a pártás korona is tömegesen alkalmazott uralmi jelkép lesz, emiatt az ősi sztyeppei szkíta jelképrendszer é népek művelődésébe is beépül olyannyira, hogy Bukhara és Tokharisztán területén még a VIII. században is tömegesen alkalmazzák. Többek között emiatt is nagyon egyetértek Bakay Kornéllal akkor, amikor a sztyeppei szkíták hagyatékát Közép-Ázsiában felleltározza és a közös eredetre mutat rá.[21] Azon még elmélkedhetünk, hogy szétválaszthatóak-e a magyar vonatkozású régészeti anyagban az eredeti, andronovói szkíta elemek azoktól a leletektől, amelyek a közép-ázsiai szkíta uralmak során létrejött új, elkeveredő műveltségek közvetlen hatásaként jelentek volna meg Árpád népének kézzelfogható hagyatékában és nem közvetlenül. Ez a kérdés Pártosországnak a magyar történelemre gyakorolt feltételezhető hatása miatt fontos. Pártosország a fentiekhez hasonlóan a magból a héjba kicsapó szkíták alapítása ugyan, de népességében nem tiszta képlet.
Pártosország éppolyan isteni eredetű szakrális hatalom volt, mint az Árpádok Magyarországa is. Nagykirályaiknak az égiekkel ismert viszonyáról kivételesen pontos ismereteink vannak a pártos pénzérmék hátoldalain megjelenített szövegek jóvoltából. Nézzünk az önazonosítást szolgáló címekből néhányat.
(ΒΑΣΙΛΕΩΣ ΒΑΣΙΛΕΩΝ) királyok királya (ΒΑΣΙΛΕΩΣ ΜΕΓΑΛΟΥ) nagykirály (ΒΑΣΙΛΕΩΣ ΒΑΣΙΛΕΩΝ ΑΡΣΑΚΟΥ) Arszák, királyok királya (ΔΙΚΑΙΟΥ) nép vezére, királyi herceg Vö. dux, duce, scythodoko, Perdikkas, stb. (ΦΙΛΕΛΛΕΝΟΣ) görögbarát (ΘΕΌΠΑΤΩΡΩΣ, ΕΥΠΑΤΟΡΟΣ) isten (atya) fia (ΑΥΤΟΚΡΑΤΟΡΟΣ) korlátlan úr (ΦΙΛΟΠΑΤΟΡΟΣ) atyatisztelő
(Forrás: a www.parthia.com. és www.grifterrec.com éremgyűjtő honlapok. Az itt fentebb közölt érmék közlésére írásos engedéllyel rendelkezem az érmék tulajdonosaitól. Ezek Douglas Mudd, Busso Peus, Victor England, Dr. Farhad Assar, Henry Delger, Fred Knust, valamint Thomas K. Mallon éremgyűjtők és Edward Hopkins, a www.parthia.com honlap szerkesztője.)
A címek mögött meghúzódó jelentés egy isteni hatalom földi másának önmeghatározása. A szakrális pártos nagykirályok az alapító Arszák szentségéből nyerték hatalmukat olyannyira, hogy saját nevüket feladva szinte mindannyian Arszák név alatt kormányozták az Isten földi országát. Ugye ismerős, Árpád utódai is nemegyszer tették ezt az elődök nevének felvételével. Amikor Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában c. könyvében elemezte árpádi királyaink oklevelein talált önazonosító szövegeit, ugyanezt tette, amire most e néhány görög szó ismertetésével magam is teszem. Mi, Isten kegyelméből stb... És hogy a görög nyelvű tájékoztatásokat olvashattuk Monreale és Cefalu mozaikjain és a Szent Koronán, az ugyanarról szól a pártos pénzérméken is: a görög nyelvű magyarázatok kizárólag isteni személyeknek járnak ki. Emiatt semmilyen nehézségünk sincs és nem keressük pártos szövegek hiányát sem.
Keleten a héjban megjelenő hódító szkíták[22] Pártosországon kívül sehol sem tudtak 500 évig fennálló uralmat megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy a volt perzsa birodalom jelentős számú ragozó nyelvű népességet bírt. Az ettől keletebbi szkíta uralmak Pakisztánban, Afganisztánban és Indiában is a vélhetően csekélyebb létszámú hódítók fellépése miatt sokkal rövidebb idein tudták népi azonosságukat fenntartani. A szakák, fehér hunok, tochárok, masszagéták mindannyian kicsaptak a magból, a sztyeppe vidékéről. Kivételek persze vannak, ma Pandzsábban vannak olyan falvak, ahol ötfokú dalokat énekelnek, őrzik a hun származás hagyományát és nem hasonlítanak a bennszülött indiaiakhoz.
Pap Gábor felismerése amely a német Heribert Illig és kutatótársai által közzétett középkori történelemhamisításokon alapul már régen messze jár a németektől. Ők csak anyagelvű forradalmárok maradnak, a szellem világát messze elkerülik, ezért soha nem mondják ki azt, ami számunkra nyilvánvaló ebben a történetben. Pap Gábor viszont feltételezi az ősöktől örökölt szakrális magyar uralom elleni indoeurópai szövetség létezését. Vélhetően emiatt adtak a Német-római birodalomnak Szent jelzőt is, hogy az átvett szakralitás létezése igazolható legyen. Kezükön ez sajnos profanitássá silányodott. Atilla nagykirály, aki mindkét római birodalmat hódoltatta, emiatt lett barbár a nyugatiak történelemkönyveiben. Ma sem látszik semmilyen megbocsátás vagy enyhülés irányában. A Rómát fosztogató germánok ezzel szemben már régóta tisztára mosott és fényesre csiszolt indoeurópaiként, és lelkesülten tanítják a világtörténelmet a lemaradottaknak, és persze nekünk, megraboltaknak Az indoeurópai bosszú képtelen volt a szakrális Magyarországot felszámolni, annál is inkább sem, mert ezt kis híján Árpád és utódai tették meg ővelük. Nem maradt más hátra, mint kitalált történelem segítségével eltulajdonítani az egészet, közben szép új történelemmel is megajándékozni a szerintük Európába befurakodó magyarokat. Itt tartunk most, lélekben gazdagabban a tennivalók felismerésével. A valós helyzet nyilván nem festhető fel ilyen leegyszerűsített képben, de további kutatások híján erről nem lenne szerencsés feltételezésekbe bonyolódni.
Ha az eddig elhangzottakat mérlegre tesszük, feltételezhetjük, hogy a magyar Szent Korona feltehetően Karatonnal vagy Atillával, de legkésőbb Álmossal és Árpáddal bekerült Magyarországra és később leszámítva az ismert és nevezetes eseteket sohasem tartózkodott azon kívül. A Szent Korona hiányában temérdek esemény nem következhetett volna be. Sem az országfelajánlás, sem a szakralitás számtalan megnyilvánulása Árpád utódainak cselekedeteiben, amelyek a Szent Korona uralkodó jelenléte nélkül jelentéktelen események lehettek volna csak, hiszen nem állt volna királyaink tettei mögött a tekintélyt kölcsönző isteni-égi ego. Ha ugyanis Bizánc vagy Róma, ne adj isten Köln urai a korai középkorban megszerezték volna a Szent Koronát, létezésünk jelentősen megnehezült volna.
Összegzésképpen mondjuk el, hogy a magyar Szent Korona formai és tartalmi előzményeit a szkíta gyökerű Pártos (Párthus) birodalomban leltük meg. A pártosok államának bukása miatt 226 után már nem számíthatunk tevékeny pártos uralomra, amely a korona elkészítésére megrendelést vagy parancsot adhatott volna. Figyelembe véve a Gyöngy-himnusz tanulságait és a katonaszentek halálának idejét is, legvalószínűbbnek a 303-325 közötti idő adódik a Szent Korona elkészítésének idejéül. Hangsúlyozni kell ezzel együtt a pártos Arszakida hagyaték mindennél erősebb hatását, beleértve természetesen a szakralitás eszmeformáló erejét is. A nyugaton általánosan elterjedt koronaábrázolások ténye ugyanakkor feltehetővé teszi a Szent Koronának igen korai európai, magyarországi megjelenését, egyúttal a szakralitást utánzók számára a szent kincs láthatóságát.
...elolvastam robert temple : a kristálynap c. könyvét----
ennek alapján el kell ismernem,hogy a szt.korona fény gyűjtő eszköz... az,hogy égi fény gyújtó-e...azt nem tudom... és azt se,hogy világosság gyullad.é annak a fejében,aki fölteszi....
a két ciprus célzó eszköz...szarva közt a tőgyét.... lehet,hogy a pünkösdi királyságra utal.... halál és ujjászületés....
csontváry tudta,hogy ez valami szkíta dolog...a madárral fürdössi a nemesek-ben is egy ilyen történetet ír le.... firdauszi: sahname
Még egy kicsit visszatérek a korra, mielőtt félreértés támad.
Egy ércbányászat egy lelőhelyre vonatkozóan folyamatos tevékenységnek vélhető, és az anyag összetétele időben is eltérő jellemzőket mutathat, amellett, hogy a főbb jellemzők közel azonosak. Például a Kr. e. 1000-ben bányászott érc kéntartalomban némileg eltér az ugyanott 2000 évvel később bányászottól, egyszerűen azért, mert a korábbi ér kimerült, és pár tucat méterrel arrébb folytatták a munkát.
Erre értem azt, hogy ha ismert korú tárgy áll ugyanonnan rendelkezésre, más tárgyak relatív módon beilleszthetők az időtengelybe.
Nem vezet sehova. Zománc, arany és drágakő esetében jelenleg nem ismeretes azok korára irányuló vizsgálati módszer.
Származási helyek persze vizsgálhatók, hiszen a kémiai összetétel többé-kevésbé mutatja az eredeti érclelőhelyet. (Ha rendelkezünk kellően részletes adatbázissal a világ minden lelőhelyéről.)
Esetleg hiteles korú tárgyakkal összevetve az eredményt, adható becslés a korra is. De rengeteg az ismeretlen tényező lehetősége, ezért közel reménytelen. Ráadásul nem is a ércfeldolgozás kora a leglényegesebb, hanem az összeállításé.
A magam részéről itt látom a dolog lényegét összefoglalva:
Makovecz Imre:
Katalin asszony, én teljesen másképp gondolkozom természetesen. Ismerek olyan ábrázolásokat, amelyek fekvő férfiakat mutatnak, akiknek a hasából fa nő ki. Ez a fa az élet fája. A keresztről pedig tudjuk, hogy Krisztus, nem a tudás fájával van kapcsolatban, mint Ádám, hanem az élet fájával. Ha tehát a pantokrátor hasából egy kereszt jön ki, akkor ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamit elügyetlenkedtek, belevágták a keresztet, mert olyan hülyék voltak, hogy nem tudtak mást csinálni, hanem azt jelenti, amit elmondtam. Ha a kora középkorba próbálok belehelyezkedni, és meg akarom érteni, akkor el kell felejtenem azokat az álprofesszionista baromságokat, amiket tanultam az iskolában. Akkor bele kell mennem egy olyan gondolkodásmódba, amiről László Gyula beszélt, hogy megőrül egy keresztdarabkáért, mert megváltozik körülötte a világ. Ha tehát így közelítem meg a Szent Koronát, akkor egészen biztosan nem érdekelnek a stiftek, nem érdekel az, hogyan van összetákolva, mert máris a dolog megszentségtelenítésének tartom a dolog tárgyalását úgy ahogy van. mert ez magánügy. Mert magánügy az a professzionalizmus, amit mondjuk én az építészetembe beleteszek, és soha nem beszélek róla. Azért nem beszélek róla, mert fölösleges róla beszélni, maga a produkció a fontos. Ha meg tudom közelíteni ezt a szent tárgyat, és azt tudom visszahozni mindannyiunk számára, hogy miért térdelnek le a mai napig is az emberek a Szent Korona előtt, akkor bennem is megszólal a harang.
Elég csak az útszéli "pléhkeresztekre" gondolni, vagy akár az afrikai országokban pár banános láda deszkájából összeállított fejfát megismerni: mindezt csak úgy érthetjük meg, ha magát a KÖRNYEZETET is vallatóra fogjuk.....
Nem, ez az említett könyv nem Csomor Lajosé. Csomor könyvénél kisebb, a formátumát tekintve s talán valamivel korábban is jelent meg.
Mellesleg az Országépítő ez évi márciusi számában jelent meg Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma c. tanulmánya. A címbeli kérdés ezzel - úgy tűnik - választ kapott. A korona 531 táján készült a Mervi oázisba települő szabír-magyarok számára és Khoszró Anosirván avar anyától született perzsa császártól kapták.
"Dávid Katalin: Nem az teszi naggyá, hogy rossz helyen be merték furkálni. Az teszi naggyá, ami hozzá van kötve, és tulajdonképpen nem tudjuk pontosan, hogy ez mi? A szentistváni mítosz. Hogy mitől volt Szent Istváné? Én biztos vagyok benne, hogy a keresztjétől. Hogyha Krisztust átütötték, azért ütötték át, mert az csak egy kép volt a kereszthez képest, amit esetleg Lászlóék kivettek a sírból. Biztos, hogy nem ereklyetartó kereszt volt. Ez valószínűleg az ő halotti keresztje volt, vagy a halotti korona része, de Istvánhoz tartozott.
Ez a korona Szent István fejét semmilyen formában nem érintette. Maximum a koponyáját, mint ereklyét. Mint ereklyetartó. De uralkodói jelvénye ez nem volt. Nem lehetett. Későbbi. "
...és még nagyobb tisztelettel kérdezem, mert nem tudom: a Szent Korona körüli vitákra nem lehetne a jelenkor modern anyagvizsgálati módszereivel választ kapni? Vagy netán félünk a választól?
"Még van valami, ami az egységes tervezés ellen szól, nevezetesen, a latin pantokrátor megcsonkítása. Hogy elhelyezhessék a keresztet, egészen brutális módon megcsonkították. Látni, hogy kipereg a zománc, össze-vissza csavarodnak a rekeszek. Ilyen torzulások csak utólagos fúrásnál jöhetnek létre. Ha ugyanis eleve azt tervezik ikonográfiai perverzitásból, hogy Krisztusnak a hasából jön ki egy kereszt, ha egy zománcozott tárgyra egy másik zománcozott tárgyat akarunk helyezni, amely feszüléses alapon támaszkodik, akkor oda egy fémlapot, jelen esetben egy gyűrűt kellett volna helyezni, hogy ne pattantsa ki a zománcot. Különben feszültségeket idéz elő. Ennek itt nyoma sincs. Ellenkezőleg, amennyire látni lehet, abból az derül ki, hogy az eredeti alsó lemez, ami egyébként 0,4 milliméter vastag, így a fúrástól össze-vissza torzul. Tehát nem egyenes sík, hanem össze-vissza kitüremkedik."
************
Ennek pont az ellenkezője igaz. Ludvig Rezső koronakutató mutatott nekem egy könyvet, amit talán egy évtizede adtak ki (vagy inkább régebben, de a címére nem emlékszem). Ez a könyv két kiadásban is megjelent s kölik benne a felső (és nem latin!) pantokrátor képét. A fényképnek az a különlegessége, hogy le van szerelve a koronáról a kereszt. Kitűnően látszik, hogy a zománckép eleve úgy készült, hogy a közepére egy jól felperemezett lyukat képeztek ki a készítésekor. A könyv második kiadásából ez a kép már kimaradt. Úgy tűnik, hogy a történelemhamisítók jobbnak látták eltüntetni az árulkodó bakit. Azonban Ludvig Rezsőnek megvan az első kiadás, benne a perdöntő fényképpel.
A zománc valóban görbe, de ez későbbi sérülés, semmi köze a zománc "utólagos átfúrásához" (ami egyébként is lehetetlen lenne - amint ezt valakik kísérletileg is igazolták egyszer).
Az Országépítő 2006/1-es (márciusi) számában megejelent Varga Géza írástörténész "A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma" c. tanulmánya.
A szerző által felsorolt források, adatok és összefüggések szerint a Szent Koronát a mervi oázisban készítették 531 táján és az avar hercegnőtől született Khoszrau Anosirván perzsa császár adta az általa hét törzsre osztott szabíroknak, amikor föléjük kagánokat nevezett ki.
A nem sokkal alattad olvasható hozzászólásban éppen azt részletezik, hogy a corona graeca képei nem lettek kicserélve, mivel ugyanaz a mester készíthette mind a corona graeca angyalképeit, mind a bizánci császárképeket.
Elnézést a hosszú bevágásért. Na most akkor? Péri József neve eddig nem nagyon merült fel itt. Pap Gábor idézi őt többször, de nem ebben az értelemben, amit Péri itt mond.
Forrás: Magyar Művészeti Akadémia: www.mmakademia.hu/ab/3/307.php
Péri József
Munkajelentés a Szent Koronáról
Péri JózsefAz európai ötvösremekek között egyedülálló helyet foglal el Magyarország Szent Koronája, nem csak szépsége, de rejtélyessége miatt is. Írott források nem szólnak készülésének helyéről, idejéről, csak annyit tudatnak, létezik. Azon képi ábrázolások, amelyek azonosítására alkalmasak, már az újkorból származnak.
A középkornak ez nem okozott gondot. Természetesnek tartotta, hogy az teljes egészében az a jelvény, amelyet első szent királyunk II. Szilveszter pápától kapott. Csak a XVIII. Században veszik észre rajta a görög feliratokat s értelmezik történelmi ismereteik szerint. Noha a Korona közjogi szerepe nehezíti a kutatást - az folyamatosan halad. Megállapítja, hogy a korona két részből, egy bizánci és egy latin részből áll. Kétségbe vonja a latin rész Szent Istváni eredetét. Felveti lehetőségét annak, hogy a két részt III. Béla egyesíti, de keletkezésének titka - lévén ötvöstechnológiai természetű. Továbbra is rejtve maradt.
1945-ben a Korona hadifogságba esik. Csak egy Kelleher nevű amerikai zsákmányolótiszt láthatta, aki doktori disszertációt írt róla. Mivel ötvöstechnológiai ismeretei alig voltak, írása a működésképtelen elméletek sorát növeli.
A hazatérés után az iránta megnövekedett érdeklődés következményeként, készülésének módja, helye és ideje kérdésében számos - ha nem is mindig eredeti - elmélet született. Némelyik keletkezésének nem is oka, hanem célja van. E történeti hivatkozásokra, művészettörténeti analógiákra alapított elméletekben egy közös: mind olyan - elképzelt - tárgyról szól, amely kielégíti a róla elgondoltakat. Így azonban csak logikai konstrukciókat ismerhetni meg, a Korona, a maga valóságában megközelítetlen marad.
Pedig a Korona, szent szimbólum volna mellett ötvösremek is, amely nem lett, mint szamárnak a füle, hanem készítették, az ötvöstechnológia szigorú és évezredek óta változatlan rendje szerint. Csak e készülési nyomok figyelmes szemléletet árulhat el valamit lényegéről, a technológiai rend feszes volta pedig jó néhány spekulációt, mint képtelenséget önmagától kirostál.
Amikor ezek az elméletek egyre hangosabban nyilvánosságra kerültek, a Korona Bizottság akkor döntött úgy, hogy megnézeti ötvösökkel is, pontosan ezekre a kérdésekre válaszolandó. László Gyulának köszönhetően kerültem bele Papp László kollégámmal együtt a dologba. Amit mi megfigyeltünk, azt ketten figyeltük meg. Ha szamárságot mondok, az engem terhel, ha netán-tán valami érdem volna benne, az közös. Válaszolni kell a következő kérdésekre.
1. Egységes tervezés-e a korona vagy különböző elemekből áll? Mert hiszen ezen áll vagy bukik az előbb elmondott elmélet. Még egyet hadd mondjak. Amikor elkezdődött a mi vendégszereplésünk, akkor először a Korona Bizottság által feltett kérdésekre válaszoltunk, de nagyon hamar kiderült, hogy amikor kinyitunk egy ajtót, akkor mögötte mindig kettő van és egyre több kérdésre kell választ adnunk részint a saját szakmai hiúságunk miatt, részint meg azért, hogy valóban az igazságot akarjuk megkeresni. 2. A korona graeca abroncsának, képeinek, köveinek, pártázatának mi az egymáshoz való viszonya? 3. Beszélni kell arról, hogy a korona graeca képei valóban egy műhelyben készültek-e vagy sem. Mert hiszen a korjelző képeknek a hitelessége ettől függ. 4. Beszélni kell a csüngőkről. 5. Beszélni kell arról, ami a legkényesebb pontja a koronával kapcsolatos vizsgálódásoknak s ez a Dukasz kép szabálytalan fölszerelése. 6. Beszélni kell a korona karima pántjairól és a keresztről.
Először nézzük azt, hogy egységes tervezés-e? Minden mesterségben ha valaki egy tárgyat, épületet el akar készíteni, akkor először a szerkezeteket kell megcsinálni és utána következnek a díszítések. Ha tehát egy ötvösnek olyan feladatot adnak, hogy készítsen egy olyan koronát, amely áll egy abroncsból és azt befedi egy egymást keresztező boltozat, akkor először is a szerkezetet kell megcsinálnia oldhatatlan kemény forrasztással. Tehát a karima pántjait is keményen hozzá kellett volna forrasztani az alsó abroncshoz. És utána föl lehet rakni azt, amit csak akar. Itt azonban egészen más helyzettel állunk szemben. Eltekintve attól, hogy két markánsan különböző karakterű rész kerül egymás mellé, a két részt durván, úgyszólván műhely nélkül szegecselték össze. Tehát nem lehet szó egységes tervezésről. Ezek alkalmi egyesítések, összeeresztések és aki ezt szakszerűnek tartja, annak fogalma sincs az ötvöstechnológiáról.
A másik súlyos kérdés a csonkítás. A koronának a belsejében lehet látni, hogy minden egyes zománckép alatt van egy homorulat. Ezen a pánton is lehet jól látni, mindegyiken van még egy egyharmadnyi. Ha egységes tervezés volna, akkor egyúttal hozzáforrasztották volna a lemezt, és semmiképp nem csináltak volna egy olyan tárgyat, amelyen még van egy egyharmadnyi foglalatnyom. Ez inkább arról tanúskodik, hogy a pántok végéről egy-egy apostolt levágtak.
Még van valami, ami az egységes tervezés ellen szól, nevezetesen, a latin pantokrátor megcsonkítása. Hogy elhelyezhessék a keresztet, egészen brutális módon megcsonkították. Látni, hogy kipereg a zománc, össze-vissza csavarodnak a rekeszek. Ilyen torzulások csak utólagos fúrásnál jöhetnek létre. Ha ugyanis eleve azt tervezik ikonográfiai perverzitásból, hogy Krisztusnak a hasából jön ki egy kereszt, ha egy zománcozott tárgyra egy másik zománcozott tárgyat akarunk helyezni, amely feszüléses alapon támaszkodik, akkor oda egy fémlapot, jelen esetben egy gyűrűt kellett volna helyezni, hogy ne pattantsa ki a zománcot. Különben feszültségeket idéz elő. Ennek itt nyoma sincs. Ellenkezőleg, amennyire látni lehet, abból az derül ki, hogy az eredeti alsó lemez, ami egyébként 0,4 milliméter vastag, így a fúrástól össze-vissza torzul. Tehát nem egyenes sík, hanem össze-vissza kitüremkedik. Mint hogyha a kutyák rágták volna szét. Sajnos nem tudjuk pontosan megnézni, mert IV. Károly koronázása után becinezték a keresztet. A kereszt ugyanis úgy működik, hogy csőből van, van egy hozzávaló csavar egy csavarfejjel és a cső szárában menet van. Be lehetett volna csavarni. Nyilván kellett volna egy negyed fordulatot húzni rajta, de nem, becinezték. Eltekintve attól, hogy a cinezés rongálásokat okoz, a további vizsgálódásoknak is gátat vetett.
Kemény Henrik: Bocsáss meg, savval cinezték vagy viasszal?
Egy fenét viasszal. Savval.
Kemény Henrik: Az megrongálja.
Persze. Tehát négy nagyon súlyos mesterségbeli érv szól az ellen, hogy a szentkorona egységes tervezés eredménye volna. Ezzel, azt hiszem, a Csomor-féle nézetek egyszer s mindenkorra tárgytalanná váltak. Ezzel egyszerűen nem szabad tovább foglalkozni.
A korona graeca abroncsának, képeinek, köveinek és pártázatának viszonya. A legnagyobb meglepetésünkre, amikor az abroncsot vallattuk, kiderült az, hogy a korona abroncsa, a pantokrator és a Dukasz Mihály lemez hátlapja, valamint a pártázatoknak ez a vékony kis kontúrlemeze egyazon darabból van.
Iszonyatosan súlyos következményekkel járó megállapítás ez. Ugyanis ez azt jelenti, hogy a korona graeca pártázatokkal, oromdíszekkel, és más okból a láncokat tartó kis bakocskákkal együtt született. Erre más lehetőség nincsen. Ez a felismerés lehetetlenné teszi azokat az elméleteket, amelyek úgy gondolják, hogy érkezhetett egy görög sztemma, amelyre aztán később fölfogatták a pártázatokat és a csüngőket. Nem lehetséges az, hogy ez oromdíszek nélkül esetleg Szent István gyöngyös koronája lehetett volna. Tehát a tradicionalisták és a bizancinisták vitájában a tradicionalisták tévedésben tartózkodnak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a másik oldalnak igaza volna. Az, hogy egy olyan koronával állunk szemben, amely eredetileg olyan volt, hogy a császári ékességnek számító csüngő bakjai már eredetileg rajta vannak, súlyos kérdéseket vet föl a keletkezésének helyét illetően. De erre majd később visszatérek.
Még egyszer azzal hozakodnék elő, hogy ha egy ötvösnek koronát kell csinálnia, amelyen képek, kövek, és fölöttük egy pártasor van, akkor olyanra méretezi a pártákat, hogy vagy akkora, mint a kép, vagy kétszer akkora, szóval valamiféle harmóniába hozza ezeket egymással. Itt azonban azt látjuk, hogyha középről, a pantokratortól indulunk el, már ott elkezdődik a sandaság, mert a pártázat az angyalképen túl lóg, a másik oldalon pontosan ott kezdődik és ez a furcsa diszharmónia ez végigvonul az egész abroncson. Ez csak egyetlen dolgot jelenthet: itt az ötvösnek előre letettek az asztalra bizonyos elemeket, amelyeket okvetlenül fel kellett használnia. Tehát kellett, hogy az asztalon szerepeljenek a már említett kivágott lapon kívül a képek, kövek, csüngők és a pártázat. Hogy ezek honnan kerültek elő, arra ez a dolog nem ad választ. De arra, hogy ezek eleve ott voltak, arra igen. Ugyanezt a gyanút erősítik meg a kövek foglalatai. Ugyanis, ha megnézzük, a kövek foglalata csámpás. Itt is csámpás, ott is csámpás, tehát rosszul vannak kiosztva. Ha megnézzük, hogy a bizánci képek milyen hallatlanul nagyrendűek, akármelyiket mutatom, olyan iszonyatos kvalitáskülönbségek vannak a kettő között, hogy elképzelhetetlen, hogy ezeket egy műhelyben csinálták volna. A harmadik dolog, ami e kérdéshez tartozik, hogy ez a fajta karmos foglalás, amit idáig mutattam, Bizáncban rendkívül ritka. Kovács Éva, aki két lábon járó lexikon volt, egy példát tudott fölmutatni. Több egyszerűen nincsen. Ez is azt a gyanút erősíti, hogy ilyen formában ez a tárgy Bizáncból nem érkezhetett.
A következő kérdés, hogy a képek egy kéz, illetve egy műhely munkái-e? Ha figyelmen kívül hagyjuk is Moravcsik Gyula megfigyeléseit, illetve a paleográfiai bizonyítékokat, ha figyelmen kívül hagyjuk azt a felismerést, hogy ez két hierarchia, egy földi és egy égi, a csak az ötvösre tartozó aprólékos összehasonlítgatások a következők: Ha megnézzük a szíveket a ruhán, a bizánci császárét, itt látható, hogy a vállán vannak, igen, fejjel lefelé vannak, itt vannak Konsztantinosznál és itt vannak a Demeternél. És ezek egy kéz munkái. Tehát a két korjelző képen és egy nem korjelző képen ugyanattól a kéztől származó ilyen apró kis szívecskék vannak. Gézáé különböző, az kövérebb, mint ezek. Aztán ha az ember összehasonlítgatja a szájakat, akkor kiderül az, hogy Demeter szája, Konsztantinosz szája és Szt. György szája azonos vonalvezetésű. Hasonlóképpen egészen fura a mutatóujjak formája. Ilyen furcsa, bekunkorított mutatóujjakkal találkozunk Dukasz Mihálynál, Konsztantinosznál és a katonaszenteknél egyaránt. Itt is ugyanaz a megoldás van. Tehát a korjelző és nem korjelző képek hasonlóságát mutatják ezek az apró kis jelek. Hasonlóképpen Dukasz Mihály haja olyan, mint Konsztantinosz haja, ez pedig olyan, mint az angyaloké. Ezek a jelek mind azt mutatják, hogy ez nem egy helyről került ki.
Kemény Henrik: A tűzzománcok anyaga megegyezik egymással?
Miután nem volt szabad mintát venni, megsérteni az anyagot, nem tudjuk. Ránézésre igen. Ha az ember megnézi a zománcok fényét, a színét, tónusát, akkor ezek azonosak. Ezek egy műhely termékeinek mutatkoznak.
A csüngőkről a következőket kell tudni. Négy, plusz négy, plusz egy csüngő van jelenleg. Eredetileg kettő, kettő, egy volt. Ezeknek van a már említett kis bakocskájuk. Két dolgot kellene még megemlíteni. Bizáncban a csüngőkben lévő kövek fehérek. Ezek vörösek. A foglalatokon nem látszik kifoglalásnak a nyoma, tehát nem lehet szó arról, hogy ezeket kicserélték volna. Egy-egy kifoglalásnak egészen durva nyomai vannak. Ez nem lehetséges. Még valami, amit itt meg kellene jegyezni a női koronaelmélettel kapcsolatban. Nevezetesen azt, hogy a női koronákon mindenütt gyöngy van, vagy pedig hímzett szalag, drágakövekkel kirakott szalag. Soha nem lánc. Az objektív megítélést itt az is nehezíti, hogy egyetlen egy eredeti tárgy nem maradt fenn, csak mozaikok, zománcképek, miniatúrák azok, amelyekkel találkozunk. Nem lehet pontosan eldönteni mindig, hogy az anyag okozta változások, az anyagszerűség miatt valóban azt látjuk-e, amit ő szándékozott láttatni. A láncok lemezből vannak. Kalapácsnyomok vannak rajta. Ez azért fontos, mert lemezhenger a XVI. század előtt nincsen. Tehát maga ez a tény korjelző. Még valamit meg kell jegyezni a bizánci és a magyar szent korona csüngői közötti különbségeknél. Nevezetesen azt, hogy a háromszög alakban egymáshoz forrasztott kövek a bizánci koronán a csúcsukon, a magyar koronán az alapjukon függnek, a csúcsuk néz lefelé.
Tehát itt is az a kérdés vetődik föl, hogy vajon ezek a csüngők eredetileg ehhez a koronához készültek-e? Ezt a kérdést az teszi súlyossá, hogy a csüngőtartó bakok eredetileg föl vannak forrasztva a keményen nyers lemezre. Tehát azt csak akkor lehetett fölforrasztani, amikor ez még nyers állapotban volt, képek, kövek nélkül, mert utána tűzbe vinni a tárgyat nem lehet. Kérdés, elképzelhető-e, hogy Bizáncból császári ékességekkel ellátott koronát küldjenek, az ő fogalmaik szerint egy ilyen jobbféle patríciusnak? Hiszen a koronaküldésnek politikai indítéka az volt, hogy a szent császár legmagasabb megelégedését fejezi ki a megajándékozottal szemben. De a császár nem teheti a megajándékozottat önmagával azonos rangúnak. Márpedig ez a fajta csüngő a császáré is. Még egy meggondolandó dolog van, ez pedig a következő. Ezek a csüngők úgy vannak földrótozva. Ha egy ötvös olyan feladatot kap, hogy egy lánc végére helyezzen el bármilyen tárgyat, akkor arra egy karikát forraszt. Tehát itt nem drótdaraboknak kellene lenni, hanem egy karikának. Hiszen abba lehet beakasztani a láncszemet.
Kemény Henrik: És itt a láncszemek össze vannak forrasztva? Vagy csak összeakasztva?
Forrasztva vannak. A függők maguk két típusra különülnek. Az egyik fajtánál két szál úgynevezett gyöngydrót van egymás mellett. Nagy valószínűséggel ezek az eredetiek. Hiszen itt egy gyöngydrótot hengereltek meg, a másiknál pedig ezt utánzandó, vésési nyomokat láthatunk. Tehát nyilvánvalóan ahol egy technológiát utánoznak, az a másodlagos. Az első típusnál - ezt el kell hinniük becsület szóra - ilyen két egymásra hajló lapocskának a maradványa van. Ezek azonosíthatók úgy, mint letört fülek. Igen ám, de ezeknek olyan széles ez a kiszélesedő vége, hogy nem fér át a láncszemen. Tehát a feldrótozásnak ez az oka. De ha ide készültek volna, akkor azt megfelezték volna. Ez az a pont, amit némi gyanakvással kell fogadni, mert ezt ugyan megfigyeltük, de nem ellenőriztük. Tehát lehet, hogy tévedek, bár a valószínűsége nem nagy. Most jön a legkínosabb kérdés.
A Dukasz Mihály kép. Azt látjuk, hogy az összes ábrázolás szépen rendesen be van foglalva. Ezek rendes foglalatok, ugyanis a képeknek a hátsó oldalára két darab lemezcsík van fölforrasztva, amelyek távolságtartóul szolgálnak. Ezeknek a szélessége 5 milliméter. A foglalatok 6 milliméter magasak. Ha megkocogtatjuk a foglalatot oldalt, akkor üres hangot ad. Látszik tehát, hogy ezek távolságtartók, nem foglalómasszával foglalták, hanem ez adott módot arra, hogy kalapáccsal foglaljanak. Egyszerűen ezt az arany lemezcsíkot poncoló szerszámmal végigponcolták, és ezzel hajlították rá a lemezre. A Dukasz Mihály lemeznél körülbelül 8 milliméterrel kisebb a foglalat, mint maga a kép. Soha nem lehetett benne. A foglalat oldalán ilyen nyújtásra utaló keresztirányú kalapálás nyomai látszanak végig. Még egy dolog van, ami egészen furcsa a többi dologhoz viszonyítva. Nevezetesen az, hogy az oromdíszen lévő gyöngy másképp szerelődik föl, mint az összes többi helyen. A legzseniálisabb szerkezet, ahogy a koronát összeállították. Másutt ugyanis a csúcsokon lévő kövek csapját nem forrasztották. Hanem a következőt csinálták. A fenéklemez elé odaforrasztották az erősítésül szolgáló úgynevezett gyöngydrótot. Ilyen kis gyöngyszemekből álló drótot. Ezt úgy préselik. A fölforrasztás után - miután így vannak a gyöngyszemek, itt van a fenéklemez, ilyen kis háromszögek képződnek. A gyöngytartó csapot - bármelyiket � kónikusan lereszelik, és erre fölreszelnek egy menetet. A kis háromszögeknél picikét fölfúrják az anyagot, és mivel a korona abroncsa finomabb, tehát puhább, mint ezek a csapok, egyszerűen belecsavarják, és a reszelt menet helyet vág magának. Ez azt jelenti, hogy szorul. Ha kilötyögősödik, egy negyed fordulatot tovább hajt rajta és megint szilárd marad. Ez az, amit nem tudott az a pesti ötvös, aki Ferencz József koronázása előtt megigazításra megkapta a koronát. Ugyanis az ilyen fajta meglötyögősödött köveket mind becinezték. Magát a Dukasz Mihály lemezt is. Itt nagyon jól lehet látni, ekkora cindarab van. Visszatérve az itteni csapra, ez a csap nem a gyöngydrót mellé szorul be, hanem külön áll. Viszont a tövében ott van egy olyan másfél milliméter szélességű meg nem olvadt forrasztódarab. Tehát ezt keményen forrasztották. Ez azt jelenti, hogy ez a csap eredeti. Ez azért nagyon fontos kérdés, mert fölvetődött Csomor Lajoséknál az ötlet, hogy itt volt hátul az a bizonyos kereszt, amelyet Izabella királynő letört volna. Hogy a dolog ne legyen ennyire egyszerű, itt hátul, lefelé a középvonaltól számítva jobboldalt körülbelül 6-7 milliméter szélességben olyan kimorzsálódott anyagrész van. Ez két dologtól származhat. Egy: letöréstől. És származhat attól, hogy vége van az anyagnak.
Kemény Henrik: És formailag megegyezik vele?
Csak az egyik oldalon van. Abban az esetben, ha ez letörés és mondjuk ferdén törik, akkor a másikat el lehet reszelni. Igen ám, de hogyha ez törés, azt csakugyan ide-oda hajlítgatják. És amikor letörik, akkor vagy erre, vagy arra, de kihajlik. Itt ennél tökéletesen sík. Tehát a letörés elméletet nem lehet bizonyítani.
Kemény Henrik: Lehet, hogy esetleg megcsiszolták.
Nem. Annak látszanék a nyoma. Teljesen homogén a felület, ezt nem csiszolta senki. Fennmaradt a lehetőség, de nyugodt lélekkel lehet mondani a vizsgálatok után, hogy ez anyagvég. Hiszen gondoljuk meg, akkoriban egy ekkora nagy darab aranyat kikovácsolni, igen nagy munka volt és nem igen lehetett kiszámítani, hogy elég lesz-e az anyag? És nem igen lehetett belenyújtani egy ilyen bonyolult formába. Lehetséges, hogy itt az anyag vége van, azzal találkozunk és a foglalat csak kínlódásos megoldás ebben az esetben. Azaz: nem leszerelésről van szó és nem arról, hogy utólag tettek ide egy képet, hanem eredetileg nem adta ki az anyag és valami kényszermegoldáshoz folyamodtak. Ez azonban megint újabb kérdéseket vet föl, minekutána a Dukasz Mihály képet eredetileg ezen a két lukon keresztül fúrt szegecs tartotta. Hogy így van, azt az bizonyítja, hogy a szegecset hátulról lehetett csak kifúrni a következők miatt. Ebben itt alul és ettől körülbelül 4-5 milliméterre, valahol itt két darab távolságtartó van. Pontosan olyan mély, mint a foglalat. Illetőleg leszámítva a ráhajtást, tehát 1-2 milliméterrel rövidebb. Ez rögtön magyarázza azt, hogy miért ilyen lehetetlen helyen fúrták ki. Mert lejjebb már ott van a távolságtartó. Tehát ott nem fúrhattak. Ezen a két ponton keresztül szegecselték föl a korona graecára. Tehát nem úgy, ahogy most van. Ugyanis most a korona latinán is átmegy ugyanaz a két fúrólyuk. Ugyanis nagy valószínűséggel a koronának ez a része összeomlott. Ezt bizonyítja az, hogy az alatta lévő zafírt is ki kellett cserélni. Ezen a két ponton volt tehát eredetileg fölerősítve. Akkor viszont meg kell gondolni a következőt. A bizánci korona küldése diplomáciai értelemben a császár felsőbbségének a demonstrálása volt. Az, hogy elkápráztassák azt a barbárt, aki ebben a nagyon nagy megtiszteltetésben részesült. De gondoljuk meg, valóban lehetséges, hogy egy ilyen összebarkácsolt császárképpel ideküldenek egy küldöttséget? Vagy később hozták a képet és utólag rakták rá? Hát ezzel nem hiszem, hogy el lehet kápráztatni valakit. Itt valamiféle más megoldásnak kell lennie. Még egy dolog hozzáteendő az ügyhöz. Nevezetesen az, amit Váczi Péter fedezett fel a Cronice Saeculorumban.. Ugyanis Irene császárnő levelet ír II. István magyar királynak, amelyben magyarázkodik, hogy a férje azért indított háborút a magyarok ellen, amit aztán el is vesztett, mert ő a magyar királyt vazallusának tartotta abból az okból, hogy a magyar király egy bizánci császár képét viseli a koronáján. Tehát ez magyarul azt jelenti, hogy 1116 és 1124 között ez a kép már rajta volt a graecán. Tehát minden olyan elmélet, amelyik azt mondja, hogy ezt utólag cserélték ki politikai okokból, nem állja meg a helyét, mert hiszen írásos nyoma van annak, hogy ez már akkor rajta volt. Hát akkor mi történhetett? Azt hiszem, komolyan mérlegelni kell annak a lehetőségét, amit Dér József vet föl, hogy ezek a bizánci képek nem koronán kerültek ide, hanem valamely ilyen árkádos szerkezetű ajándéktárgyon, például ereklyetartó dobozkán, amelyről leszedve készítették el a koronát. Bogyay Tamásnak van egy nagyon meggondolandó tanulmánya az esztergomi Porta Speciosáról, ahol leírja, hogy Jób érsek egy bizánci tanultságú valaki volt, aki a Porta Speciosát Bizáncban rendeli meg. Ide hozzák a képet darabokban, s itt rakják össze. És nem egészen a bizánci program szerint, mert hiszen az itteni tanultságú mesterek más iskolázottságúak, mint a bizánciak és apró kis félrecsúszásokkal találkozunk állandóan. Azt hiszem, föl kell vetni azt a kérdést, hogy itt nem ugyanerről van-e szó? Azt a kérdést feszegetném ezzel nevezetesen, hogy a királyi kincstárban voltak ilyen bizánci képek,párták, kövek, csüngők. Odaadták az ötvösnek, hogy ezekből tessék egy kamelankiont készíteni. A kamelankion azt jelenti - ezt el kellett volna mondanom -, hogy zárt korona, pontosabban beboltozott korona. A kamelankion eredetileg a perzsa nagykirályok trónszéke fölötti kis kupola, amely tele volt festve Nappal, Holddal, csillagokkal, tehát a világmindenséggel. És a megistenült király fölött ott volt a Világmindenség. Ezt a képzetet veszik át a bizánciak, és száll le az isteni császár fejére a világmindenséget jelképező szférikus korona. A szféra másik felét, a földit, a szent arc teszi ki, amely mellett ott vannak a fehér kövekkel csillogó csüngők. Egy ilyen típusú koronát csináltatnak tehát az itteni iskolázottságú mesterekkel. Ezek bizánci szemmel és bizánci mértékkel mérve nyilván valami satnya dolgot formáltak. Ez hihető ebben a dologban.
A korona latina pántjairól a következőt kellene megemlíteni. Kelleher azt állítja, hogy ezek a pántok könyvtábla részei voltak. Ez azonban nem gazdálkodható ki a háromszor négyes pántokból. Semmi mesterkedéssel nem lehet két darab négy apostollal ékesített darabot csinálni. Tehát ez az elmélet nem állja meg a tárgyvalószínűsítés próbáját. Györffy György kupolás tárgyat sejt benne, noha ennek a kupolás mivoltnak nagyon komoly nehézségei vannak. Nevezetesen az, hogyha egy ötvösnek egy olyan tárgyat kell csinálnia mondjuk lemezből, amely boltozatos és zománcképekkel díszítik, akkor a zománcképeknek is követniük kell a boltozat hajlását. Ez azonban nem itt így van. Van olyan kép, amelyik enyhén hajlott, és van olyan, amelyik egy kicsit hajlottabb, de a kép közepénél, a szentnek a hasa körül hajszálrepedések vannak. Bizony ez arra mutat, hogy ezeket a képeket gyengéd erőszakkal meghajlították. Vannak olyanok, amelyek teljesen egyenesek, sőt, a Szent Péter kép ráadásul még homorú is, tehát kilóg alul felül a foglalatból. Ennek ellenére a négyezethez keményen hozzá van forrasztva a négy pánt. Zavarba ejtő, hogy kemény forrasztás mellett még meg is szegecselik. Rejtélyes hogy miért, mert hiszen annak meg kellett állnia anélkül is. Rejtélyes az ügy, nem tudjuk, hogy ez miért történt. De ez mindenképpen azt mutatja, hogy a tárgy eredeti. Azt az elméletet, mely szerint ez az ortodox liturgiában használatos csillag lett volna, cáfolja az, hogy a 0,4-es lemez a saját súlyát nem bírja el. Hiába merevítik bordával, gyöngydróttal, az kevés. Szétcsúszik. Eredetileg természetesen 12 apostol volt, ahogy már az előbb szó esett róla. És Lovag Zsuzsa volt az, aki próbát tett azzal, hogy megmodellezte kartonpapírból a négyszer három apostolnyi területet. Valamennyit ráhagyott, mert az ilyen fajta fejereklyetartók olyanok, hogy rásimulnak a koponyára és alul tartja egy pánt. Átballagott a múzeum népvándorlási osztályára, hogy adjanak neki egy koponyát. Hoztak egy koponyát, alá tette, persze hogy lötyögött rajta. Szomorúan mondta, hogy ez nem jó. S akkor kérdezték tőle, hogy mi ez? Elmagyarázta, hogy miről van szó. Ha a koponyának megvan az állkapcsa, akkor a magassága megnövekszik kb. 2,5 centimétert. S hoztak egy olyan koponyát, aminek megvolt az állkapcsa. Rátette és pontosan rásimult. Bizonyosnak vehető az, hogy ez a tárgy, bármi lett légyen is a zománcok eredeti funkciója, ebben a formájában kupolás tárgynak készült. De ez mi lehetett? Nyilván egy fejereklyetartó. Azonban az a kérdés, hogy kinek készült? Kinek készülhetett ilyen díszes fejereklyetartó? Közelebb visz a válaszhoz, ha meggondoljuk: a latin pantokrator a görög ábrázolás másolata. Kérdés, miért? Mitől volt e kép oly becses, hogy lemásolják? A kérdés második fele: ki volt az, aki számára e becses kép másolata készült? A választ kéretik gyanakvással fogadni, de azért végiggondolni. Tehát: a kép a királyi korona oromdísze � 1074 után vagyunk � és olyan ember számára készült, akit e méltóság megilletett. Ilyen díszes fejereklyetartót egy esemény indokolt e korban. 1083-ban felemelik Szt. István testét, s tudjuk, hogy koponyáját Szt. László parancsára díszes tartóban őrzik, a zágrábi püspökség megalapításáig, amikor a székesegyház kap egy darabot Szt. István koponyaereklyéjéből. Tehát lehetséges és elképzelhető, hogy ez a másolás Szent István számára készült. Szent István fejereklyetartója számára készült és ebben az értelemben ez a korona valóban szentistváni korona. Hangsúlyozom, hogy ez egy lehetőség. De számomra logikusnak tűnik.
Az utolsó kérdés a kereszt. A pantokrator átfúrásáról beszéltünk. Arról kell szót ejtenünk, hogy akkor, amikor a képek tisztelete hihetetlenül magas fokon állt, nem lehetett egy Krisztus képet csak úgy megcsonkítani. Egy esetben lehetett. S ez úgy történt. Egy esetben lehetett, ha valami magasabb érték ezt szükségessé tette. Itt tér vissza a Kovács Éva által felvetett lehetőség, hogy ilyen ereklyetartó kereszt volt az eredeti. Hogy ez a mostani kereszt nem lehetett az eredeti, az bizonyos. Ugyanis az egész középkor folyamán ilyen csőből készült kereszt nem volt, én nem találkoztam vele. Mindenütt laposak, doboz szerűek vagy lemezek. Ugyanis ezeknek a technológiája és előállítása sokkal bonyolultabb, az összemetsződéseknél, forrasztásoknál, a szétcsúszások lehetősége sokkal nagyobb. Tehát ez legkorábban XVI. századi lehet.
Kemény Henrik: És a kereszt elgörbülése?
Az a kupolának a behorpadása. Ha a cső erősebb, mint az őt tartó lemez, akkor a tartólemez fog berogyni. Berogyott. Össze is tört. Ácskapocs szerű kis aranykapcsokkal van összetűzve.
Kemény Henrik: Le is eshetett.
Leeshetett. Erre a leesésre utal ennek a nagy zafírnak a minősége. Ugyanis ez az összes többi kőtől különbözik. Ezt II. Mátyás tétette a koronára, mert a helyén lévő kő eltört. Ezt a Korona Bizottság szembehunyása mellett szétszedtük, ugyanis két menetes csavar tartja. Ezt leszedtük. Alatta ott van a régi foglalatnak a nyoma, amelyet egészen durván csipkedtek le. Összefoglalva az egészet, valami olyasfajta készülési sorrend látszik elfogadhatónak vagy igazolhatónak a tárggyal kapcsolatban, hogy elkerült Magyarországra egy bizánci ajándéktárgy, amelyen szerepeltek ezek a képek. Lehetséges, hogy a pártázat is Bizáncból jött, de az is lehet, hogy itt készítették. A kutatók véleménye ezzel kapcsolatban megoszlik. Deér azt mondja, hogy ezek durva magyar munkák, teljesen barbár darabok, nem kerülhettek Bizáncból ki. Azonban ő nem látta soha. Ugyanis ezek a meglehetősen durva, kis feketének ható rajzolatok - a szakirodalom pikkelymustrát említ - ha megnézzük ezeket áteső fényben, akkor látjuk, hogy ezek pávatollak.. Ezt nem a bizánciak találták ki, hanem megint a perzsák. Hiszen gondoljunk arra, hogy egészen 1979-ig pávatrónnak hívták a perzsa trónt és pávakoronának a perzsa koronát. Tehát valami egészen nagyrendű dologgal állunk megint szemben. Tehát megérkezett az ajándéktárgy, amelynek képei, mint ahogy szó volt róla, 1067-ben kellett hogy keletkezzenek. Itt elkészül akár az itt lévő, akár Bizáncból ide érkező pártákból, magyar alaplemezből, bárhonnan előkerülhető kövekből, valamint a csüngőkből, amelynek az eredetiségéhez igen csak sok kétség fér. Nagyon könnyen elképzelhető az is, hogy népvándorlás kori példányok, amelyek egy kincstárban bőségben előfordulhattak. Ezekből a tárgyakból elkészül a görög korona. A mogyoródi csata után ezzel a görög koronával koronázzák meg Gézát. Hiszen az érvényes korona Salamonnál van. Ennek a koronának az oromdíszét, Krisztusát másolják le a szentistváni fejereklyetartó számára.
László Gyula: 1938-ban én is részt vettem a Szent Korona vizsgálatában. 1938 Szent István halálának a 900. évfordulója volt, de egyúttal nyugaton a nemzeti szocialista birodalom felerősödése. A kettő nem véletlen. Tudniillik, mikor felolvasták az engedélyező iratot � nagyon szép volt a királyi várban, a Szent Korona középen, kétoldalt a testőrök � egy mondatára pontosan emlékszem. A Szent Koronát kézzel illetni nem szabad. Akkor mit csináljunk? Mondták a koronaőrök, hogy nagyon szívesen forgatják nekünk párnával együtt, de ők sem érinthetik kézzel. Ez annyit jelentett, hogy éppen belülről nem nézhettük meg a szentkoronát, ami lényeges lett volna. Én tudom, hogy miért volt az, hogy kézzel érinteni nem szabad. Egy bizonyos politikai feszültség miatt. Ebben az időben Tóth Zoltán, az idősebb Tóth Zoltán kifejtette azt a véleményét, hogy a szentkorona küldésében a német-római császároknak nagy szerepe volt és idézte Thietmárt, aki leírja, hogy Szent István püspökséget alapított, templomokat építtetett, tehát koronát kapott a német-római császártól. Ez annyit jelentett volna, hogy Szent István hűbérese lett a német-római császárnak. Ezért nem volt szabad a magyar kutatóknak tüzetesen megnézni a szentkoronát, mert amilyen objektívek, még tényleg bebizonyítják ezt. Kérdeztük: és a jogart szabad? Tessék. Azt megfoghattuk. Most tagja vagyok a Szent Korona Bizottságnak, úgyhogy láthattam többször és megérintettem kézzel, megsimogattam. Nos, a magam részéről mire jutottam? A korona nem lehet se nyugati, se bizánci. Ilyen nagy kövek nem voltak sehol. Amikor Szent Istvánt halála után szentté avatták, 1063-ban, fölemelték a koporsó födelét és kiemelték belőle a csontokat, akkor valóságos tolongás lehetett ott, hogy megszerezzenek egy kis darabot a csontjaiból, ruhájából. Az ereklyék tisztelete elképesztően nagy volt, ami ellen az egyház részben kikelt. Ez nem egyszerű teológiai dolog, hanem ez a mindennapi hitélet. Az ereklye fétis, az minden rosszat eltávolít tőlem. A köveket kiemelték a szentistváni koronából, ami nem állami korona volt, hanem magánkorona. A Thietmar féle szöveget legutóbb Váczy Péter elemezte és kiderítette, hogy a szentkoronát nem a pápától, nem a császártól kapta Szent István, hanem angyalok hozták. Nem emberi kéz alkotta. Hadd jegyezzem meg, hogy azok az eltolódások, amiket te említettél az aranyrészek és a zománcképek között, az Bizáncban elképzelhetetlen. Ahogy ma nálunk van a minőségvizsgálat vagy mi, hát ott ötszörösen volt. Az egyik bizánci ezüsttálon például öt ellenőrző pecsét van. Amit az udvarnak szántak az ötvösök, az olyan ellenőrzésen ment keresztül, hogy teljes lehetetlenség ilyen ritmuseltolódás a képek és az oromdíszek között. Ez a ritmuseltolódás abból fakad, hogy a köveket fel kellett tenni. A koronáról nagy fehér gyöngyök csüngöttek le, ugyanúgy, ahogy a bizánci császároknál is. Ez hozzá tartozhatott. Tehát meggyőződésem, hogy eredetileg a koronán gyöngyök voltak.
Gyula bátyám, Révay négy dolgot mond. Azt állítja, a Megváltó almát tart. Azt állítja, hogy fehér kövek. Nem gyöngyöket mond, hanem köveket. Azt állítja, hogy a kilenc darab csúcson a kilences szám, mint az isteni tökéletesség, tehát kilenc darab csúcs van, és azt állítja, hogy a koronán hátul Szűz Mária van. Tudjuk, hogy az Üdvözítő nem tart almát. Tudjuk, hogy a kövek vörösek. Tudjuk azt, hogy a csúcsok száma vagy nyolc, vagy tíz. A négy állításból tudjuk, hogy három nem úgy van. Akkor feltehető, hogy a negyedik sem nagyon valószínű és ez vonatkozik a kövekre is. Nem látszik tömeges kifoglalás.
László Gyula: Máris van egy megoldandó kérdés, a kövek szimbolikája. Nem véletlenül kerültek oda ezek a kövek. Egyiket-másikat kicserélték, mit tudom én kik. Azoknak a köveknek mondanivalójuk volt, ahogy a bizánci zománcoknak. Apróság, hogy a bizánci zománcra tett Krisztusnak középütt kis hajtincse van, és az arkangyaloknak nincs. Az egész bizánci művészetben ez a hajtincs középütt csak Krisztusnak jár. Még egy fontos dolog, a koronakeresztnek a hajlása. Az egy hatalmas ütés következtében hajlott el. Ennek a nyoma megvan a kereszt felső gömbjén, behorpadt és megvan az alatta lévő zománcon is. Egy nagyon erős ütésről van szó, ami nem lehet azonos a korona elvesztésével. Elvesztették a koronát, leesett a lóról, de nem ettől görbült el. Ez erős ütés. Hál Istennek van még dolgom, de amit ti csináltatok ötvösök, és nem az aranyművesek, az egészen más. A korona nem aranyműves mű, a korona ötvös mű. Amit Péri Jóska csinált ezen a területen, az alapvetően új szempontokat hozott elő.
Dávid Katalin: Ez a bizonyos angyalok hozták, ez 1164 körüli feljegyzésben szerepel először. Angyalok hozták a magyar koronát. Nem tudjuk, mire vonatkozik. Én nagyon hajlok Győrffy felé, aki azt mondja, hogy Kálmán idejében állították össze. Tudniillik a Harovik legenda ragaszkodik ahhoz, hogy Szent István koronája, apostoli korona. Ez arra utal, hogy a korona összeállításának ebben az időben meg kellett történnie. Tehát a Harovik megírta, hogy István koronája apostoli korona, akkor a következő király nem fogja mással megkoronáztatni magát. Elképzelhető, hogy ez a nagy erőszak az apostoli korona meséjéről nem igaz. Ez azért történt meg, mert akkor igazolni akarták az összeállított koronát.
Lehetséges. A korona graecat is igazolja Szent László látomása, ami a Képes Krónikában is benne van.
Dávid Katalin: Igen, de Szent László nem koronáztatja meg magát. Az egyetlen királyunk, aki meg sem koronáztatja magát. De a következő, Kálmán, ő már megcsinálja az apostoli királyság elméletét, és ő megkoronáztatja magát. Ettől a perctől kezdve mással nem lehet koronázni.
Egy dolog szól a Kálmán kori dolog ellen. Nevezetesen ez a brutális összeakasztás. Ha nincs rendkívüli helyzet, hogy elindult a sereg és akkor gyorsan a koronát utánam, akkor nem értem, hogy miért van ilyen iszonyatosan rondán összeakasztva? A két koronarész egyesítése iszonyatosan, szinte eszközök nélkül ment végbe. Így bármelyik cigány kovács meg tudja csinálni, olyan kriminálisan van szegecselve, gondatlanul, félrefúrások is vannak rajta. Ez csak valami hirtelen esemény következtében történhetett. Mert szabad szegecselni. Érthető, hogy jelen esetben a két különböző részt nem lehet másképp egyesíteni. De díszesen is lehet szegecselni.
Makovecz Imre: Éveket fordítottam arra, hogy a VIII., IX., és X. századi tarsolylemezekkel, tápéi ásatással és sok minden más ilyesmi dologgal foglalkozva - részben László Gyulának is köszönhetően -, kialakult egy képem arról, hogyan öltözött föl egy ember akkoriban. Azt mondhatom, hogy egyrészt tökéletes stílusegységben volt az öltözet teljes egészében, mindazok a rózsák vagy egyebek, amiket viselt, azok a test megfelelő helyein helyezkedtek el, tehát nem pusztán divatcikként hordozta, hanem az akkori időnek megfelelően jóval mélyebb tartalommal. És az öltözethez hozzátartozott a lónak a felöltöztetése is, tehát a nyereg, a nyeregkápa és mindaz, amit használt. Ha előveszek egy tarsolylemezt -� amihez nem kellett feltétlen nagyúrnak lenni valakinek -, akkor az a tarsoly mindenestől olyan színvonalú ötvösmunkát, olyan színvonalú anyagot és öltözeti kultúrát jelentett, amelyben ügyetlenkedésnek én nyomát nem találtam. Mi az oka annak - most már nem merem Szentkoronának hívni ezt a koronát az előadás után -, hogy ez az úgynevezett magyar királyi korona ilyen tákolmány? Hogyan lehet akkor egy középkori Európában a legjobb és legerősebben szervezett államunk? A Szent Istvánt követő időben ismereteim szerint ez a legjobban szervezett állam, hallatlanul erős és kiegyensúlyozott belső társadalmi struktúrával, kitűnő szellemi és fizikai vezetéssel, remekül megszervezett rendekkel és választási struktúrával együtt. Ahogyan elöljárókat választottak az emberek, ahogyan visszatérő rendszereket alkalmaztak, ahol mondjuk egy kommunista külügyminiszter biztos, hogy nem lehet a következő érában miniszterelnök. Ezeket a hibákat ab ovo a társadalmi struktúra nem tűrte el. Hogyan lehet ebben az összefüggésben, társadalmi, tárgyi összefüggésben egy királyi korona ilyen kiábrándító, tulajdonképpen nevetséges tárgy, amelyet ügyetlen, elhamarkodott stiftekkel összekalapáltak? Amelyet diplomáciai spekulációk hoznak létre, változtatásokat perverz ötlettől vezéreltetve, hogy a pantokrátor hasából nő ki egy kereszt. Segíts kérlek, hogy tudnám én ezt a kettőt összeegyeztetni?
Azt hiszem, a műgond fogalma XX. századi, maximum XIX. századi. Csodálatosan nagyrendű bizánci zománcok vannak. Ekkorák. Keresztre feszítések és egyebek. Ezek is ekkora szögekkel vannak a négy sarkukon felszögezve egy deszkára. Ettől ez nem tákolmány, hogy több részből van, hogy így rakták össze. Szó sincs róla, hogy ez tákolmány volna. Leszámítva az összeszegecselést.
Dávid Katalin: Említette Jóska, hogy erről a tárgyról bármennyit tudunk, semmit sem tudunk.
Ez iszonyatosan nagy dolog.
Dávid Katalin: Nem az teszi naggyá, hogy rossz helyen be merték furkálni. Az teszi naggyá, ami hozzá van kötve, és tulajdonképpen nem tudjuk pontosan, hogy ez mi? A szentistváni mítosz. Hogy mitől volt Szent Istváné? Én biztos vagyok benne, hogy a keresztjétől. Hogyha Krisztust átütötték, azért ütötték át, mert az csak egy kép volt a kereszthez képest, amit esetleg Lászlóék kivettek a sírból. Biztos, hogy nem ereklyetartó kereszt volt. Ez valószínűleg az ő halotti keresztje volt, vagy a halotti korona része, de Istvánhoz tartozott.
Ez a korona Szent István fejét semmilyen formában nem érintette. Maximum a koponyáját, mint ereklyét. Mint ereklyetartó. De uralkodói jelvénye ez nem volt. Nem lehetett. Későbbi.
Dávid Katalin: Igen. De meggyőződésem, hogy Istvánhoz kötött kereszt került föl a koronára. Ettől lett István koronája. Szent korona. A Krisztus kép abban a pillanatban csak egy kép. És a szentség az a kereszt, amit föltesznek rá.
Makovecz Imre: Katalin asszony, én teljesen másképp gondolkozom természetesen. Ismerek olyan ábrázolásokat, amelyek fekvő férfiakat mutatnak, akiknek a hasából fa nő ki. Ez a fa az élet fája. A keresztről pedig tudjuk, hogy Krisztus, nem a tudás fájával van kapcsolatban, mint Ádám, hanem az élet fájával. Ha tehát a pantokrátor hasából egy kereszt jön ki, akkor ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamit elügyetlenkedtek, belevágták a keresztet, mert olyan hülyék voltak, hogy nem tudtak mást csinálni, hanem azt jelenti, amit elmondtam. Ha a kora középkorba próbálok belehelyezkedni, és meg akarom érteni, akkor el kell felejtenem azokat az álprofesszionista baromságokat, amiket tanultam az iskolában. Akkor bele kell mennem egy olyan gondolkodásmódba, amiről László Gyula beszélt, hogy megőrül egy keresztdarabkáért, mert megváltozik körülötte a világ. Ha tehát így közelítem meg a Szent Koronát, akkor egészen biztosan nem érdekelnek a stiftek, nem érdekel az, hogyan van összetákolva, mert máris a dolog megszentségtelenítésének tartom a dolog tárgyalását úgy ahogy van. mert ez magánügy. Mert magánügy az a professzionalizmus, amit mondjuk én az építészetembe beleteszek, és soha nem beszélek róla. Azért nem beszélek róla, mert fölösleges róla beszélni, maga a produkció a fontos. Ha meg tudom közelíteni ezt a szent tárgyat, és azt tudom visszahozni mindannyiunk számára, hogy miért térdelnek le a mai napig is az emberek a Szent Korona előtt, akkor bennem is megszólal a harang.
Te itt nyilván bizánci eredetű képeket hoztál. Rekesztechnikában sehol sincsenek, ezt gondolom te is látod. Technikailag gyatra másolatok, de arra felhívnám a figyelmedet, hogy az Anya által tartott gyermek bizánci találmány. Náluk ez az utódlási propagandahadjárat része volt.
Átvettek valamit, és azonnal a bizánci uralmi rendet reklámozó mozzanattá süllyesztették. Történermileg csak azt mondhatom, hogy ez a primitívek durvasága, a jelképek elrablása. Olyan gyurcsányos...
Se elődöm, se utódom, de majd én megmondom, ki kinek a valakije... Éppenséggel ez IS Bizánc.
Nem árt azonban a bizánci történelemmel tisztában lennie annak, aki a románokkal tárgyal. Az sem igaz amit kérdeznek.
Pontosan az Apostolok ábrája tartható a korona Nagyboldogasszony ábrájának, bár én az egyiptomi ábrát nagyon fontosnak tartom. Szinte tökéletes másolata a korona Pantokrátorának.
Amíg a magyarok azt hitték, nekik a német irány felé kell igazodjanak, mindent németül nyomtak le. De a művelet mégsem sikerült, a célzott szakma tett ránk nagy ívben.
Most valóban kezdenek angolul közölni, és talán ezt már a világ is olvassa, nemcsak a célzott indogermán pajtások - akik amúgy eddig jókat röhögtek a magyar közleményeken. Mert őket ugye úgy képezték ki, hogy innét eredmény biztosan nem jöhet ki.
Most majd kijöhet angolul, és benyalhatnak. Kijön minden, amit ők eddig lefékeztek.
Hogy Romániávalmi lesz a közvélekedésben, még korai lenne megtippelni, de ha franciául írnak, nekünk dolgoznak, az biztos.
Például az, hogy egyiken sem látom a "jm" (Jóma) ligatúrát. Ezt a ligatúrát használták a hunok (megtalálható az aluhajdengi leletek egyikén) és megtalálható a Szent Koronán is. Egyébként a jm ligatúrát láttam már más bizáncinak nyilvántartott zománcokon is, szintén egy könyökön (nem emlékszem az ékszer nevére).
Azaz ez a "jm" ligatúra egy igen érdekes nyom, amin el kéne indulnia valakinek, aki hozzáfér a "bizánci" zománcokhoz.
Az a kérdés, hogyan került a bizánci zománcokra a hun jel; vagy másképpen: bizánciak-e a bizánci zománcok; vagy még másképpebben: van-e harmadik megoldás?
