Miért csóválják a farkukat a kutyák?
Miért csóválják a farkukat a kutyák?

Nemrégiben egy összefoglaló tanulmány jelent meg a Biology Letters folyóiratban a kutyák farokcsóválási szokásairól.

A National Geographic folyóirat összefoglalójában olvasható, hogy a csóválás olyan egyszerű jelenség, amely során a kutya oldalirányban mozgatja a farkát. Azonban egyes esetekben jórészt jobbra, más esetekben jórészt balra mozgatja, s ennek a kutyák számára van jelentősége is. Jobbra csóválnak, ha örülnek, ám a balra csóválás számukra a visszavonulást, tartózkodást jelzi, például egy domináns kutya megjelenését, vagy egy számukra agresszív lehetőséget tartogató helyzetben.

Ez a kutyák agyféltekéinek aktivitásához köthető eltérés, és más kutyák farkcsóválásán is felismerik ezeket az eltérő hangulatokat. A szakemberek egy egyhetes kísérlet során azt is megfigyelték, hogy a résztvevő kutyák egy idegen kísérletvezető társaságában eleinte balra csóváltak, az együtt töltött idő múltával pedig egyre inkább jobbra.

A faroktartás minden kutyaféle szempontjából fontos kommunikációs eszköz, például egy állatorvosi váróteremben többségben behúzott farkú kutyákkal találkozhatunk. Az alacsonyan tartott farok a békesség, és alárendeltség jele, ha ez csóválással is jár, azt jelzi: nem agresszív felénk a jószág. Emellett szolgálhat arra is, hogy a kutya jelezze a gazdájának, hogy kér valamit. Emellett azonban puszta érzelemkifejező eszköz is, akár az ételre, a játékukra, vagy épp valami izgalmas, pozitív helyzetre adott jelzés – az azonban teljesen bizonyos, hogy nem a stressz vagy a félelem jelzése.

A farok az emlősök sokaságában a mozgáshoz szükséges, az egyensúlyban segítséget nyújtó szerv, emellett például a vérszívók elhessegetésére is kiválóan alkalmas. A kutyaféléknek azonban ezek a funkciók már nem fontosak, helyette a kommunikációban kapott szerepet a farkuk. Bár a kutyák nemétől, fajtájától és egyéniségétől is függ, mennyire gyakran csóválnak, az összes kutyaféle közt messze magasan ők vezetnek e tevékenységben: sokkal többször és sokkal többféle helyzetben csóválnak, mint a rokonaik.

A csóválás valamikor a háziasítás folyamata során vált ilyen fontossá és gyakorivá a kutyáknál. Ezt a feltételezést erősíti a Beljajev-féle rókakísérlet is. A híres kísérletben rókákkal járták végig a háziasítás folyamatát jelentősen felgyorsítva úgy, hogy a rókákat pusztán a szelídségük alapján tenyésztették tovább és tovább. Néhány generáció múlva köztük is megjelent sok más, kutyára jellemző tulajdonság mellett a farkcsóválás is.

A kutatók véleménye szerint a csóválás a barátságosság és a fogékonyság jelzésére fejlődhetett ki. Ezt nem kizáró vélemény az is, hogy a kutya háziasításakor a ritmikus mozgást (zene, tánc) ösztönösen kedvelő ember azokat a kutyákat tenyésztette tovább, amelyek ütemesen csóválták a farkukat. Hogy pontosan mi is az igazság, azt csak alaposan megtervezett kísérletekkel lehetne igazolni, például a kutyák vizsgálatában is használt EEG vagy MRI segítségével. A Planet Budapest 2023 fenntarthatósági expón is a kiemelt témák közé tartozott állatfajaink védelme és fenntartása, melyet a Your Planet kiállítás mutatott be.

(National Geographic)

Fotó: Canva

search icon