Teller Ede a marslakó, aki feltalálta a hidrogénbombát

Hazánkban Teller Edét (1908–2003), az 1950-es évek elejére kifejlesztett hidrogénbomba atyját, nem igazán kell bemutatni, legalább fizika órán mindenki hallott a Budapesten született tudósról. Cristopher Nolan legújabb alkotásában, az atomfegyver kifejlesztésére az Egyesült Államokban 1942-ben létrehozott projektet vezető Robert Oppenheimer életét bemutató filmdrámában Teller Ede a világ szemében egy magának való, áruló tudósként jelenik meg. A filmből csak annyit tudunk meg, hogy az említett projekt (Manhattan-terv) tagja merész szakmai kijelentéseket tett és a rágalmazást sem vetette meg, amikor Oppenheimer ellen vallott. Azonban ennél összetettebb személyiség volt, s az arrogáns, magának való fizikus számos korszakalkotó felfedezést tett.

Most következzen tíz olyan tény, amely nagyban befolyásolta a magyar–amerikai atomfizikus életét, illetve jól szemlélteti, hogy milyen szakember volt a „marslakóknak” hívott, Magyarországról Amerikába emigrált híres tudósok egyike.

Tíz gondolatából kilenc hasznavehetetlen

Hans A. Bethe Nobel-díjas fizikustól származik az alábbi gondolat. A német–amerikai tudós az atombomba programban az elméleti fizika részlegvezetője volt. Valójában Teller zsenialitását nem vitatta, de úgy vélte, hogy munkája csak abban az esetben volt hatékony, ha valaki a tíz felvetése közül – amelyből kilenc gyakran csak egy őrült gondolat volt – kiválasztotta az egyetlen, gyakran korszakalkotó megoldást.

Mindig igaza volt

Herman Mark osztrák származású kémikus professzor, egyetemi tanár visszaemlékezésében elmondta, hogy Teller karlsruhei tanulmányai során minden óra végén, de többször előfordult, hogy óra közben is szót kért és elmagyarázta saját ötletét. Ugyan erős magyar kiejtéssel beszélt és vitatkozott tanárával, de minden esetben igaza volt.

Példátlan politikai befolyással bírt

William Broad, a Teller háborúja című könyv szerzője úgy véli, hogy Teller Ede volt a világ egyik valaha élt legbefolyásosabb tudósa. Munkásságának köszönhetően hamarabb véget ért a második világháború és a hidrogénbomba (H-bomba) feltalálásával a Szovjetuniót is fejlesztési kényszerbe sodorták, emellett pályafutása alatt az összes elnökkel és kancellárral megértette magát, egyfajta tanácsadóként tekintettek rá.

Kiválóan zongorázott

Freeman Dyson, a magyar tudós jóbarátja kedves emlékként gondolt vissza, amikor családjával egy délutáni séta után hazaértek és hallották, hogy valaki Bach 8. Prelúdiumát játssza. Teller ült a zongoránál, ugyanis vendégségbe akarta meghívni a családot, akiket nem talált otthon, de a hallban meglátott egy zongorát és úgy gondolta, hogy zenéléssel üti el az időt.

Logikus volt

„Teller logikus volt. Kollégái közül kiemelte hűvös logikája. Fiatal kora ellenére rendkívüli módon szabatos és határozott volt kérdéseiben és válaszaiban egyaránt.” Ezt gondolta Teller legnagyobb erényének tanára, Werner Heisenberg, német Nobel-díjas fizikus. Kettejük kedvelt elfoglaltsága volt az asztaltenisz, de elég egyoldalú meccseket játszottak, ugyanis kevés kivétellel mindig Teller Ede győzött. Sikersorozata akkor szakadt meg, amikor Heisenberg munkája miatt Japánba utazott és rendesen elsajátította a játék fortélyait.

Az Oppenheimer-ügyről

Valentine Telegdi szintén magyar származású amerikai fizikus azt mondta: feltehetően Teller azt gondolta, hogy Oppenheimer akadályozza őt a világ megmentésében. Mindketten rendkívül arrogánsak voltak, ezért egymás számára unszimpatikusak. Az sem segített kettejük kapcsolatán, hogy Teller Ede a Manhattan-terv vezetőjének kommunista kapcsolatait tisztázni hivatott meghallgatáson nagyon rosszul fogalmazott, ezért az egész mondanivalója rágalomnak tűnt.

A diktatúrák ellensége

Lovas István szerint a 20. század diktatúrái nem néztek jó szemmel Tellerre, talán ezért is történhetett meg, hogy páratlan eredményei ellenére sosem kapott Nobel-díjat, de még a jelölésig sem jutott el. A magyar fizikus professzor véleménye szerint biztosan voltak olyan kollégái, akik rá szavaztak, mégsem jelöték őt a díjra.

A reaktorbiztonság feltalálója

Teller Ede volt az első, aki hangsúlyozta, hogy a reaktorbiztonság abszolút követelmény, enélkül nem szabad az atomenergiát elterjeszteni. Javasolta a Reaktorellenőrző Bizottság megszervezését, melynek később az Egyesült Államokban ő lett az első elnöke.

Apja más pályára szánta

Polgári zsidó családba született, ezért taníttatása és jövője fontos volt szüleinek. Édesapja úgy gondolta, hogy matematikusként nem tudna megélni, ezért közös megegyezéssel vegyészmérnöki szakra felvételizett.

A baleset sem állította meg

Németországi doktori tanulmányai alatt óvatlanul leugrott egy mozgó villamosról és olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy lábfejének egy részét amputálni kellett. Azonban ez nem gátolta meg a szabadidős tevékenységeiben, ugyanis szeretett motoros túrákra járni. Egy legenda szerint voltak olyan közelálló ismerősei, akik nem is tudtak testi hiányosságáról.