Rám-szakadék – az egyedülálló

Rám-szakadék – Magyarország talán legszebb szurdokvölgyében kirándultunk. A legforróbb nyári napon döntöttünk úgy, hogy aszalódás helyett bejárjuk a völgyet, remélve hogy a Rám patak hűs vize mellett kellemesen tölthetjük el a délelőttöt.

A völgy legegyszerűbben Dömös felől közelíthető meg, így a megszokott parkolóban, a Községházánál hagytuk az autót. Innen egyébként könnyen elérhetőek a Vadálló-kövek és a Prédikálószék is (na jó, utóbbi nem olyan könnyen). A Rám-szakadék amúgy is egyirányú, így kötelezően alulról, Dömös felől induljunk neki a túrának!

Bevezető – Malom patak völgye

Borzasztó hőség volt! Gyors naptej-kenegetés után, árnyékról-árnyékra szökdelve átnyomultunk a településen. Óriási megkönnyebbülés volt, amikor végre beértünk a hűvös erdőbe. Vidáman sétáltunk a Malom patak mentén egészen a Szentfa kápolnáig.

A Mária látomásról nevezetes emlékhely mellett kicsit megpihentünk és megmosakodtunk a Kaintz forrás vizében. A Zöld sáv jelzésen vezet végig az út, és innen kb. 800m-re, ahol a Rám patak vize belefolyik a Malom patakba, elértük a szurdok bejáratát. Itt is kialakítottak egy pihenőhelyet, amit rendeltetésszerűen ki is használtunk és megreggeliztünk.

Mostanában gyakran találkozunk csúszó-mászó lényekkel. Nemrégen Veszprémben riogatott minket egy sikló, most pedig egy lábatlan gyík, azaz kuszma kígyózott át előttünk az ösvényen. Azt, hogy kuszma persze csak utólag tudtuk meg róla, köszönhetően egy Instagram hozzászólásnak.

Főprogram – Szurdokmászás a Rám-szakadékban

Biztosan sokan jártatok már itt, hiszen Magyarország egyik leglátogatottabb látványossága az alig egy kilométeres kis völgy. A Rám patak mélyítette a sziklákba és gyakorlatilag ebben a patakmederben másztunk, kúsztunk, kapaszkodtunk végig zúgókon, vízeséseken keresztül. Kőomlások és hordalékok nehezítik a mozgást. Ahol végképp nincs tovább, ott a közlekedést fémkorlátok és létrák segítik. Az egyre szűkülő csapás végül az Árpád-vár mellett bukkan ki a sziklafalak közül.

Praktikus tanácsok a Rám-szakadék bejárásához

Túracipő fontos! Mivel egy patakmederben mászkálunk, nem árt, ha vízálló is. Számítsunk rá, hogy sárosak és vizesek is lehetünk. Mi a gyerekeknek vittünk váltó ruhát, aminek hasznát is vettük. Túrabot a szurdok előtt és után jó szolgálatot tehet, de benn inkább tegyük a zsákba, hogy mind a két kezünket tudjuk használni.

Rövid a völgy, de nem könnyű a terep, főleg magas vízállás esetén. Rossz időjárási körülmények között vagy nagyobb csapadékhullás után veszélyes is lehet a kirándulás!

Magabiztosan mászó – és szófogadó – gyerekkel nyugodtan nekivághatunk. A kölykök imádni fogják – persze a fél szemünkkel mindig kövessük a mozgásukat! Nálunk a lányok remekül helytálltak, Kisebbik is fegyelmezetten tette a dolgát.

Lévén hétköznap és forróság, ezért nagyon kevés látogatóval találkoztunk, így el tudtuk kerülni a sorbanállást a létráknál. Bizony rengeteg látogatója van ennek a természeti csodának, ezért jól válasszunk időpontot a meglátogatásához.

Levezetés – Visszaút a Lukács-árokban

A Rám-szakadék az Árpád-vár mellett ér véget, ahol egy hangulatos kis fahíd, majd egy óriási gyökérzettel rendelkező fa készteti fényképezésre az arra járót. Innen mehetünk tovább Dobogókőre, vagy ahogyan mi tettük: átváltva a Zöldről a Sárga sáv jelzésre a Lukács-árok mélyén visszaindultunk Dömösre.

Alig vártuk, hogy beérjünk a településre, mert elfogyott minden vizünk. Újabb jótanács: hőségben mindig duplázzuk meg a cipelt vízmennyiséget az átlagos fogyasztásunkhoz képest!

Dömösről beautókáztunk Visegrádra és a komppal pillanatok alatt Nagymaroson találtuk magunkat. Az viszont, hogy mire készültünk a Duna túloldalán, már a következő bejegyzésből fog kiderülni…

A bejegyzés a 2021. júliusi állapotokat tükrözi!