A nyaki oldalirányú csúszás hatásai a mellkasi mobilizációval együtt neurogén cervicobrachialis fájdalomban szenvedő betegeknél.

A cervicobrachialis fájdalom szindróma pontos előfordulási gyakorisága a populációs vizsgálatok kevéssége miatt nem ismert, a tünetekkel küzdő betegek gyakran járnak fizikoterápiára.

A tudományos irodalomban a cervicobrachialis fájdalom a nyaki fájdalom jelenléte, amely a karra sugárzik vagy arra utal. Gyakori gerincbetegségnek tekintik, amely a felső kvadránsban izom-, ízületi vagy csigolyaközi lemezek által okozott fájdalommal jár. A felső kvadráns diszkomfort a nyak, a váll, a kar és a hát felső részében jelentkezik, de az idegszövet mechanikai ingerekre való érzékenysége a cervicobrachialis fájdalom alapvető eleme. Általában a nyaki fájdalomra utal, amely a paresztéziával együtt az egyik felső végtagba sugárzik, és izomegyensúlytalansághoz vezet. Elvey tervezett néhány klinikai tesztet, hogy felismerje a nem intruzív fizikoterápiás kezelésre reagáló neurogén rendellenességek problémáit. Ezeknek a teszteknek a hatásos kezelésekből való elfogadhatósága még nem bizonyított kellőképpen.

A szakirodalom szerint a cervicalis lateralis siklás első vonalbeli kezelésnek számít a fájdalom csökkentésében és a felső végtag működésének javításában, és kifejezetten nagyon hatékony cervicobrachialis fájdalom szindrómás betegeknél. A nyaki oldalirányú siklás hipoalgéziás hatással bír a nyak- és karfájdalmakra. Úgy gondolják, hogy ez a technika serkenti a nyaki afferenseket, amelyek befolyásolhatják a gerincvelő és a kéreg szintjén jelentkező fájdalomfolyamatokat. Olyan vizsgálatot végeztek, amelyben az idegszövet és a nyaki gerinc mobilizálására szolgáló passzív technikákat alkalmaztak közvetlen manuálterápiás kezelésként. A mellkasi mobilizáció a közvetett neurális mobilizációnak felel meg, amely hatékonyan csökkenti a fájdalmat és a funkcionális korlátokat, ha a nyaki gerinc mobilizációjával kombinálják, amelyet cervicobrachialis fájdalomban szenvedő betegeknél direkt neurális mobilizációnak neveznek. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a nyaki stabilitás és a mellkasi mobilitás manuális terápiával elért javulása jelentős mértékben csökkenti a nyaki fájdalmat és javítja a funkcionális mozgást. Ez a tanulmány segít megvizsgálni a manuális terápia specifikus és nem specifikus összetevői közötti elhatárolást. A tanulmány célja, hogy összehasonlítsa a direkt neurális szöveti technika, azaz a nyaki oldalsó siklás mobilizáció, valamint az indirekt idegszövet mobilizációs technikának, azaz a mellkasi mobilizációnak a fájdalomra, a mozgási tartományra, a nyakhajlítók állóképességére és a funkcionális képességekre gyakorolt ​​hatását cervicobrachialis fájdalomban szenvedő betegeknél.