55./3.: Lágyrész-reumatizmus

Az inak, enthesisek, nyálkatömlők (bursák), szalagok, izmok, többnyire fizikai és psychés túlerőltetés okozta elváltozásai, melyek gyakran degeneratív folyamatokhoz társulnak. Az idetartozó kórképek jelentőségét figyelembe véve, alább a fibromyalgiát, a periarthritis humeroscapularist és a tendoperiostitiseket tárgyaljuk.

55./3.1.: Fibromyalgia

A krónikus fájdalom szindróma körébe tartozó fibromyalgiát diffúz izomfájdalom és a „tender pontok” fokozott nyomásérzékenysége jellemez (6. ábra).

6. ábra:Fibromyalgiás tenderpontok

Előfordulási gyakorisága az idősebb korosztályban és a nők körében jóval nagyobb, mint férfiaknál.

A betegség oka nem ismert, kialakulásában a központi idegrendszer, illetve a neuroendokrin rendszer zavara is szerepet játszik. A szerotonin-szint csökkent, ennek oki szerepe lehet az alvás, a motoneuron aktivitás és a fájdalomátvitel zavarában, az alacsony fájdalomküszöb és a fokozott fájdalomérzés kialakulásában. Primer és szekunder formát különítenek el. Megjelenésében, a klinikai tünetek vonatkozásában, nincs lényeges különbség a két forma között, azonban míg a szekunder fibromyalgiásoknál mindig kimutatható valamely kiváltó tényező (sérülés, trauma, műtét, vírusfertőzés, stb.), addig a primer formában semmilyen megelőző okot kimutatni nem lehet.

A szerteágazó, csaknem valamennyi szerv érintettségét mímelő klinikai tünetek jellemzők, mint a diffúz fájdalom, nyomásérzékenység - főleg a triggerpontokon -, állandó fáradtság, gyengeség, gyakori alvászavar, gyakori fejfájás, restless leg (nyugtalan láb) szindróma, testszerte zsibbadás, viszketés, hallás-, látás- és egyensúlyzavar, csökkent koncentrálókészség, rossz rövidtávú memória (neurológiai vizsgálatok negatívak), gyakori rhinitis, mellkasi fájdalom, palpitatio, hidegérzékenység, irritabilis colon szindróma, oesophagus-dysmotilitas, depressio, szájszárazság, gombócérzés a torokban és izzadékonyság.

A diagnózis felállításához két alapvető követelmény szükséges. Egyik a legalább három hónapja fennálló diffúz fájdalom, a másik, a meghatározott pontokban, nyomásra jelentkező fájdalom. Differenciáldiagnosztikai szempontból, gondolni kell pszichogén szindrómákra, hypothyreosisra, polymyalgia rheumaticara, a gyógyszer és endokrin eredetű myopathiákra.

A panaszokból eredően a kezelés multidiszciplináris, mégis a triciklikus antidepresszánsok, szerotonin reuptake gátlók adásával lehet a legátütőbb sikert elérni, kiegészítve a pszichoterápia, a fizioterápia megfelelő eszközeivel.

55./3.2.: Periarthritis humeroscapularis

A vállfájdalmat okozó, a vállízület körüli lágyrészekből induló, akut vagy krónikus elváltozások gyűjtőneve. Leggyakrabban bursitis, a biceps izom hosszú fejének tendinitise, adheziv capsulitis áll a klinikai tünetek hátterében. Gyakran társul diabetes mellitushoz és hyperthyreosishoz, de szív-, tüdőbetegség (pl. tbc), uraemia, illetve cervicobrachialis érintettséggel járó agyi történést követően is nő az előfordulási gyakorisága. Ha a panaszok hátterében subacromialis bursitis - krónikus esetben gyakran kristály lerakódással kísérve (bursitis calcarea) - , továbbá a supraspinatus in gyulladása áll, a fájdalom a váll 70-110 fokig terjedő abductiója során jelentkezik (középső ív szindróma), a kirotáció korlátozott, és nyomásérzékenység a tuberculum maiuson jelentkezik.

Amennyiben a musculus biceps brachii hosszúfejének ina túlterhelés vagy a korral összefüggő degeneráció következtében károsodik, a könyök ellenállással szemben végzett flexioja és supinatioja a biceps inának megfelelően a fájdalmat fokozza. Az ízületi tok zsugorodásával járó adheziv capsulitis legjellemzőbb tünete a vállízületi mozgások koncentrikus beszűkülése, fájdalma, véghelyzetben a „befagyott váll” szindróma (a váll adductios, enyhén berotált helyzetben a törzs mellett rögzül) kialakulása. A jellemző klinikai tünetek, a fizikális status alapján a diagnózis nem nehéz.

Bursitis calcarea röntgen felvételen jól látható, a lágyrészek pontosabb megítélésében az ultrahang illetve MR vizsgálat nyújt segítséget. Differenciáldiagnózis tekintetében a vállba sugárzó fájdalmat okozó kórállapotok (pl. angina pectoris, myocardialis infarctus, epebetegség, neoplasmák, nyaki radikuláris szindróma) elkülönítése fontos. A periarthritis humeroscapularis kezelésében döntő jelentőségű a lokálisan és per os, lökésszerűen adott szteroid, valamint az időben elkezdett gyógytorna (akut stádiumban kezdetben nyugalomba helyezés), illetve az ezt kiegészítő elektro- és balneoterápia.

55./3.3.: Tendoperiostitisek

Az inak csonthártyán való tapadásánál, elsősorban túlterhelés hatására kialakuló gyulladás. Leggyakrabban a könyök lateralis és medialis epicondylusa érintett, illetve a sarok talpi felszínén, a fascia plantaris (ligamentum plantare longum) és a periosteum átmeneténél alakul ki gyulladásos folyamat.

Az epicondylitis lateralis humeri („teniszkönyök”) az alkari extensor izmok inainak tendoperiostitise, mely az izmok túlzott igénybevétele miatt jön létre. A könyökízület lateralis oldalán spontán, illetve nyomásra fokozódó, többnyire az alkar lateralis részébe sugárzó fájdalom jellemzi. A fájdalom ellenállással szembeni csuklófeszítéssel, ökölbeszorítással, supinatio-pronatioval provokálható. Az epicondylitis medialis humeri („golfkönyök”) az alkari flexor izmok inainak eredésénél jelentkező tendoperiostitis. Kialakulásában túlerőltetés játszik szerepet.

Az alkari hajlítóizmok eredése nyomásérzékeny. Kezelésére az akut tünetek jelentkezésekor lokális szteroid infiltrálás, nyugalomba helyezés, jegelés alkalmazható. Makacs esetekben terápiás röntgenbesugárzás lehet eredményes, illetve igen ritkán műtéti úton az extensor vagy a flexor inak áthelyezésére is sor kerülhet. Az idősebb korban gyakran előforduló sarokfájdalom egyik legfőbb oka a túlterhelés, túlsúly, illetve statikai hiba miatt, a fascia plantaris és periosteum átmenetnél kialakuló krónikus gyulladás, következményes exostosis calcanei. A sarok talpi felszínén jelentkező fájdalom éles, hasító, mely elinduláskor, járáskor fokozódik, nyugalomban szűnik. A diagnózis a jellemző klinikai tünetek, a fizikális vizsgálat (a sarok talpi felszíne nyomásra kifejezetten érzékeny) alapján felállítható, melyet a röntgen vizsgálat megerősít.

A gyulladásos tünetek, a fájdalom csökkentésére elektroterápia alkalmazható, megfelelő segédeszköz viselése (pl. szilikonos sarokbetét, lyukas talpbetét) mellett. Amennyiben a kezelés hatástalan, lokális szteroid adása (szakorvos által) vagy terápiás röntgenbesugárzás javasolt.