Karafiáth Orsolya: „Nem lehetek ennyi emberbe szerelmes”

Hatvanhat férfi plusz-mínusz tíz százalék, aki nem hiszi, számoljon utána. Cirka ennyi kölyök, fiú, férfi és bácsi bukkan fel Karafiáth Orsolya nemrég megjelent novellafüzérében, Ádámtól, Ákostól Thomasig és Zsoltig, derűs összevisszaságban. Olykor egy szemvillanás, olykor többéves románc, vagy éppen egy soha nem látott, rokon lelkű könyvtári olvasótárs képzete fűzi őket a költőhöz, aki hovatovább kiköt a próza mellett.

A két éve megjelent Amikor a mama lelegelte a papa haját című könyvében a felnövéshez tálalt szomorkás, itt-ott drámai villanásokkal felizzított családi sztorikat, a 2020-ban kiadott Amikor Szécsi Pál a csöveken keresztül üzent címűben pedig nemes egyszerűséggel szerelmi leckéket ígér olvasóinak. Az utóbbi a nagy boltzár előtt jelent meg, azóta vele együtt százszámra szorultak új és még újabb kiadványok a netvilág kiadói és olvasói buborékjaiba.