Életrajz
Dobó János 1942-ben Máramarosszigeten született, családjával 1944-ben települt át Magyarországra. Veszprémben végezte középiskolai tanulmányait, érettségi után a Veszprém megyei Tanácsi Építő Vállalatában adminisztrátorként, majd 1962–1967 között a VEGYTERV Építész Irodájában konstruktőri és segédtervezői feladatokat kapott. Itt került kapcsolatba az ipari építészettel, ami később egész építészeti pályáját meghatározta.
1965-ben felvételt nyert a BME Építészkarára, 1970-ben a Középülettervezési Tanszéken diplomadíjjal végzett. 1974–1976 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskolájának III. ciklusát, mesterei között volt Plesz Antal, akihez később életre szóló barátság fűzte. Pályáját az IPARTERV-nél kezdte, 1986-ig itt volt vezető tervező, legjelentősebb munkái – a miskolci Patyolat központi telephelye, a budapesti Taurus raktárbázis, a móri Elektródagyár – ehhez az időszakhoz köthetők. 1981-ben Ybl Miklós-díjat kapott, 1984-ben elnyerte az IPARTERV Nívódíját. 1986-tól a MATERV egyik műtermét vezette, egészen 2002-es nyugdíjba vonulásáig. 1991–1994 között ezzel párhuzamosan Csopak főépítészi hivatalát vezette. Ipari, kereskedelmi és vendéglátóipari létesítmények mellett a tervei között több iskolabővítés, kulturális központ, szálloda is szerepel, illetve településtervezéssel, városközpont beépítési tervekkel is foglalkozott. Nagyobb munkái mellett mintegy 20 családi házat tervezett.
Építész tevékenysége mellett igen jelentős szerepet vállalt az építészetoktatásban is. 1976-től a Műegyetem építészkarának korrektoraként, majd 1986–1990 között a MÉSZ Mesteriskolájának mestertanáraként nagy hatást gyakorolt az utána következő építész generációra. 1990 után az Ybl Miklós Főiskola tanáraként és a BME Építészkarának diplomabizottsági tagjaként folytatta ezt a tevékenységét. Emellett évtizedeken át szerepet vállalt a Magyar Építőművészek Szövetségének és a Magyar Építész Kamara munkájában, bizottságok tagjaként és vezetőségi tagként. 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választotta. Nyugdíjasként Piliscsabán él.
Az életrajzot összeállította: Götz Eszter [2017]
_______________________________________
Életrajzi adatok
Máramarossziget (ma Románia), 1942. december 16.
Tanulmányok
1965–1970: Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar
1974–1976: MÉSZ (Magyar Építőművészek Iskolája) Mesteriskolája
2004: Budapesi Műszaki Egyetem, DLA fokozat megszerzése
Munkahelyek
1961–1962: Veszprém megyei Tanácsi Építő Vállalat, adminisztrátor
1962–1967: VEGYTERV (Vegyiműveket Tervező Vállalat Építész Irodája), konstruktőr, segédtervező
1967–1986: IPARTERV (Ipari Épülettervező Vállalat), vezető tervező
1986–2002: MATERV Kft. (Magasépítő Tervező Vállalat, 1992-től Kft.), vezető tervező, műteremvezető
1991–1994: Csopak főépítésze
2002–: Dobó Bt., építész tervező
Oktatási tevékenység
1976: Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Építészmérnöki Kar, külsős korrektor
1986–1990: MÉSZ Mesteriskola, vezető építész, mester oktató
1992–2009: Ybl Miklós Főiskola, külsős oktató
1994–: BME Építészmérnöki Kar, Diplomabizottság tagja
Művészeti szervezeti tagság
1974–: Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ), tag; 1984–1986: vezetőségi tag, és az Építésiparosítás Bizottság elnöke; 1992–: Etikai-Fegyelmi Tanács elnöke
1992–2008: Budapesti Építész Kamara (BÉK) Etikai-Fegyelmi Bizottság elnöke
2011–: a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, az MMA Etikai-Fegyelmi Bizottság elnöke
Munkásság
Munkásság
1976-ban készítette első önálló munkáját, a miskolci Patyolat központi telephelyének épületét, majd a rákövetkező évben elkészült pályája első szakaszának fő műve, a móri Elektródagyár. Az épület nagy siker lett, 1981-ben Ybl-díjat hozott, de addigra Dobó már irodaházak, üzemek, kiszolgáló létesítmények sorát tervezte meg. Tervezett lakóépület-rekonstrukciót és postatelepet is.; Tovább...
Munkásság
Götz Eszter: Dobó János építész
Dobó János építészete nehezen nyílik meg a külső szemlélő előtt. Nevét a szakmán kívül kevéssé ismerik, mivel alkatából fakadóan szerény és szűkszavú; az építészetben sohasem az önkifejezés közelségét kereste, hanem a környezet és a feladat optimális megfeleltetésének művészetét. Ezzel együtt az életmű megkerülhetetlen fejezet a 20. század második felének hazai építészetében. Autonóm művészeti minőséget mutató, különleges és sokoldalú rajzkészsége ellenére a szerkezeti pontosságot követelő attitűdje, puritán stílusa és mindenekelőtt következetes, mély intellektuális karaktere rejtőzködő alkotóvá tette. Holott sokan és sokat tanultak tőle: 1976-tól nyugdíjba vonulásáig majdnem folyamatosan oktatott, először a BME Építészkarán külsős korrektorként, majd a MÉSZ Mesteriskolájában vállalt mestertanári szerepet, később az Ybl Miklós Főiskolán és a BME-n a diplomabizottság tagja lett. Lépésről lépésre avatta be diákjait az építészet feladatáról, a precizitásról, a struktúra és a megformálás harmóniájáról, a funkcionális rendről vallott nézeteibe, lassan, pontosan vezette őket végig a gondolattól a megépült házig tartó alkotói folyamaton, tanári szemléletét az együttgondolkodás, a legjobb megoldás türelemmel való megközelítése jellemezte.
Már műegyetemi tanulmányai előtt közvetlen kapcsolatba került az ipari építészettel, amikor 1962–1967 között a VEGYTERV-nél konstruktőrként és segédtervezőként dolgozott. 1970-ben a BME Középület-tervező Tanszékén szerzett diplomát, és innen egyenes út vezetett az IPARTERV műtermébe. Közel két évtizeden át itt tervezett épületeket. 1974-től a MÉSZ Mesteriskolájának III. ciklusában képezte tovább magát, melynek vezetője Farkasdy Zoltán volt, a mesterek között Kévés György, Callmeyer Ferenc és Erdélyi Zoltán, a hallgatók között Cságoly Ferenc, Felcsuti László, Ferencz István, Gereben Gábor, Hegedűs Péter nevét kell kiemelni. A Mesteriskolában Dobó számára meghatározó volt Plesz Antal alakja, az ő műveltsége, nyíltsága, építészeti szemlélete, a szerkezeti újdonságok iránti nyitottsága révén vált Dobó építészete is igazán karakteressé. Mesterére Dobó így emlékezett vissza: „Plesz Antallal soha nem dolgoztam együtt, mégis benne van terveimben, házaimban. Hatott rám, kitüntetett figyelmével, bízott bennem, ösztönzött és lelkesített, és közben – szinte észrevétlen – vállamra tette az építész pályával járó és az ifjabb építészgenerációk iránti nyomasztó felelősséget."
1976-ban készítette első önálló munkáját, a miskolci Patyolat központi telephelyének épületét, majd a rákövetkező évben elkészült pályája első szakaszának fő műve, a móri Elektródagyár. Az épület nagy siker lett, 1981-ben Ybl-díjat hozott, de addigra Dobó már irodaházak, üzemek, kiszolgáló létesítmények sorát tervezte meg. Tervezett lakóépület-rekonstrukciót és postatelepet is. A legnagyobb siker azonban egyértelműen a móri Elektródagyár, amely a kényszerű kötöttségek dacára kiegyensúlyozott, méltóságos és izgalmas épület lett.
Az 1948 után felállított nagy tervezővállalatok közül az ipari építészet vonalát jórészt az 1949-ben megalakult, és egészen 1991-ig működött IPARTERV vitte. 42 év alatt közel 20 000 megvalósult épület fűződik a cég nevéhez. Ezen túl pedig a 20. század közepe utáni építészet józan, racionális szemléletmódja, amit gyakran a politikai nyomás ellenében sikerült érvényesítenie. Az ipari építészet a hetvenes években Magyarországon jelentős átalakuláson ment keresztül. Az ötvenes évek erőltetett nehézipari fejlesztései, a hidegháborús készülődés után a hatvanas évek második felétől a könnyű- és az energiaipar, a közlekedés és az infrastruktúra fejlesztése került előtérbe. Majd a hetvenes években az elektronika fejlődése újabb irányt hozott. Az ipari célú épületek a nagy, tagolatlan, fizikai munkára kialakított belső terektől az egyre bonyolultabb technológiai igényű, egyre nagyobb precizitást kívánó munkafolyamatokat kezdtek befogadni. A tervezők a kötelező stílus helyett a funkció, az optimális tér- és anyaghasználat, másfelől viszont a gyakran hiányos hazai épületszerkezeti kínálat és a lehetetlenül rövidre szabott határidők közé szorultak.
Dobó a móri épületnél ezt a technológiai adottságoknak megfelelő, racionális építészettel ellensúlyozta; számára a funkcionalitással összekapcsolt józan, tiszta szerkezet- és anyagelvűség, amely a klasszikus modernizmus alappillére volt, ebben a környezetben is járható utat jelentett. Az IPARTERV legkitűnőbb építészei is felmutatták ezeket, de ilyen tisztán, sallangmentesen és visszafogottan, ugyanakkor ilyen precízen követve a funkciót, igen kevesen terveztek épületet a korszakban. Dobónál maga a technológia tükröződik a házon, a díszítések hiányát a környezetbe illeszkedés pótolja. A móri gyár homlokzati dinamikáját a vertikális és horizontális osztások szinte zenei ritmusa adja, miközben szépen leolvasható róla az alaprajz. A megbízás lényege az volt, hogy minél rövidebb kivitelezési idő alatt, hazai szerkezetekből, minél egyszerűbb megoldás szülessen. Dobó a több tömbbe tervezett, funkciók szerint szétválasztott munkafolyamatokat elegáns megoldással egyetlen térre redukálta. A terv lényeg így foglalta össze egy korabeli publikációban: „A létesítménytípus alapszerkezetei (31. ÁÉV, UNIVÁZ) korunk tömeges építési feladatainak egyik meghatározó adottsága. A tervezés során erőszakmentes alkalmazkodással, világos alaprajzi szervezésre, fegyelmezett szerkesztésmódra és minimális anyagfelhasználásra törekedtünk." A redukció térben is, szerkezetben is sikeres lett. A háromosztatú tér nagyvonalúsága megidézi a háromhajós templom alaptípusát, a vázszerkezetet finom kiegészítő anyagok fogják körül, a homlokzat osztásai és lamellái elmossák a tömeg kontúrjait és légiessé emelik az épületet.
A móri gyár homlokzati kialakítása már a hetvenes évek végének hazai útkereséséhez köthető. Az IPARTERV-en belül többen is keresték a plasztikusabb alakítás lehetőségeit, majd a posztmodern hazai jelentkezésével elindultak egy expresszív formakeresés útján (Reimholz Péter, Lázár Antal és mások). Ekkor jelentkezett Nyíregyházán Bán Ferenc a japán metabolizmus elveit követő, konstruktivista építészettel. Dobó azonban sohasem a formából indult ki; valójában az adott feladat funkcionális követelményeiből kiindulva jutott el oda, amit sokan formai úton közelítettek meg. 1984-től a MATERV tervezője lett, és 1989-re elkészült a pálya másik mérföldköve, a Veszprém melletti Neviki Toxikológiai Kutatóközpont. Ekkor a hazai építészetben a high-tech és a posztmodern volt soron, Dobó azonban egészen más szemlélettel nyúlt a feladathoz: a néhány évvel később Kenneth Frampton írásaiban megjelenő kritikai regionalizmus egyik első magyarországi példáját valósította meg. A kutatóközpont vegyi anyagok méregtartalmának vizsgálatát látja el, egy Veszprém melletti volt majorság helyén létesített ipari övezetbe telepítve, zöldmezős beruházás keretében – szántóföldek között. A lejtős terepre ültetett, hosszan elnyúló, kétszintes főépületben az alaprajz szakaszokra bontva kapcsolódik az emeleti laboratóriumokhoz, illetve a kísérleti állatok földszintes, nyílásokkal megfelelően átszellőztetett házaihoz. Így a steril tereket maga a térszervezés biztosítja. Külső megjelenése a régi mezőgazdasági épületeket idézi, a sötétbarna eternit tetőfedés, a vakolt világos falak és a nyugodt ritmusú, egyforma, szélesen keretezett ablaknyílások, az élek hangsúlyozása kiegyensúlyozott rendet teremtenek, a lejtés ellenére a tömegek szépen rásimulnak a terepre. Korszerű és finom, visszafogott épület született. Az 1989-ben kapott Nívódíj indoklása is ezt méltatta: „Egyszerű, visszafogott, egyúttal nagyvonalú tömeg- és homlokzatképzésével, finom részleteivel, valamint a belső funkciók gondos elrendezésével az adott tájra jellemző, a meglévő majorsági gazdasági épületek nemes egyszerűségét idéző új épületegyüttes jött létre, mégpedig a speciális technológiával szemben támasztott szigorú nemzetközi szabványok és követelmények maradéktalan kielégítésének világszínvonalán..."
A domborzathoz nagyvonalú való igazodás Dobó korábbi tervein is lényegi elem, majd később, 1990-ben egy törökországi tengerparti szálloda tervében a tömegszerkesztés vezérelve lett, de a 90-es évek elején készült Csopaki beépítési tervekben is meghatározó szerepet kapott. Az 1998-ban tervezett és 2000-re elkészült balatonfüredi Esterházy-strand kontúrjaiban, anyaghasználatában, csomópontjaiban és egész formai-szerkezeti kialakításában őrzi, sőt továbbviszi a Balaton-part tradícióit, miközben kortárs építészetté lényegíti mindezt. A korabeli kritika így értékelte az épületet: „...Megint egy réteg: a hajóépítés ízei az ácsszerkezeteken. Tudatosan minden csomópont acél, minden rúdelem fa, mint a vitorlások riggjén, a homlokzati faburkolatok célzatos sárga-vörös sávjai a klasszikus fa hajók bordázatára, ugyanakkor a motorhajók régi fa padjaira utalnak..." A nyitott, fedett területek aránya, a bejárati épület két torony közé feszített íve elegáns nyitány, de az aprólékos részletmegoldások szépségének is hagy teret. Hordozza a régi balatoni fürdőházak szerethetőségét, miközben egy cseppet sem archaizál. A helyi terméskő, a látszó faszerkezet, az üvegtető, az áttört felületek, a kecses formák és a masszív alapok méltóságot adnak a pihenés terének. A bejárat várkapu-szerű megfogalmazása határozottan elválasztja a strandot a környezettől, ám a fölötte ívesen futó híd látványa nyitottságot sugároz. Az anyagok és a növényzet együtt él, az építettség nem válik külön a természettől, de formáival, a bordák és lamellák finom lüktetésével strukturálja a teret.
Az életmű egészén végigvonul a tudatos szerkezeti fegyelem, a plasztikus tömegformálás és a környezet mély tisztelete. Dobó munkáinak különleges értéke az a látványosságot kerülő, józan attitűd, ami a legkisebbtől a legnagyobb léptékig, a családi házaktól a városépítészeti tervekig minden tervezői gesztusát áthatja. Éppen ettől szólalnak meg az épületei. A részek és az egész, a funkció és a környezet felé sugárzó hatás egyenlő hangsúlyt kapnak: a házaknak nem csupán arca és teste, de személyisége van.
[2017]
Fontosabb tervek, tervpályázatok
1970 Halotthamvasztó és ravatalozó, Diplomaterv pályázat 1. díj
1972 Korszerű vendéglátási együttes, 1. díj
Városközpont beépítése, Pesthidegkút, 1. díj
1974 MIGÉRT telep engedélyezési terve, Budapest
1976 Taurus raktárbázis, Budapest
1981 INTRANSMAS üzemház, Budapest
Kultúrépület felújítása, Budapest
1983 IKV üzemépület, Budapest
1985 Posta központi telepe, Budapest
1988 Thermál Hotel, Szentendre
1989 30 lakásos lakótelep, Salgótarján
Videoton-SEL bejárati épület, Székesfehérvár
MTA Természettudományi Kutatólabor, Budapest
1990 Thermál gyógyszálló, Acigöl, Törökország
1991 Faluközpont beépítése, Csopak, 1. díj
Faluközpont rendezése, Csopak
1992 Faluház, Polgármesteri Hivatal, Csopak
Piac, üzletház, Csopak
Szt. József kútház, Csopak
Kereskedelmi-vendéglátó központ, Csopak
Kikötő, Csopak
1993 Gazdagréti lakótelep bővítése, Budapest
Sport- és szabadidő központ, Budapest
Városközpont beépítése, Hidegkút
Ökumenikus iskola, Hidegkút
Medve utcai iskola bővítése, Budapest
1994 Graphisoft irodaház bővítése, Budapest
Medve utcai iskola bővítése, Budapest, 1. díj
Graphisoft irodaház bővítése, Budapest, 1. díj
Bank és irodaház bővítése, Veszprém
1995 EUROIMPEX üdülő, Csopak
Széchenyi tér beépítése, Törökbálint
1996 Kereskedőház, Miskolc
1997 Katolikus templom, Németbánya
Kúria bővítése, Várda
2002, 2006 MTA nyugdíjas otthon, Budapest (munkatársak: Halmai Dénes, Molnár Csaba, Szentkuti Viktor)
Megvalósult épületek
1976 Patyolat központi telephelye, Miskolc
1977 Elektródagyár, Mór
1000 adagos konyha, étterem, kazánház, Mór
SZIM öntvénytisztító üzem, Székesfehérvár
Videoton Deimosz II, üzem és irodaház, Székesfehérvár
Kórház kazánháza, Szolnok
1985 Lakóház rekonstrukciója, Budapest
1986–1989 NEVIKI Kutatóintézet, Veszprém
1989 Infort iroda, Budapest
ARTEX bútorszalon, Budapest
Tungsram irodaház bővítése, Budapest
1992 Tornaterem bővítés, Csopak
Dobó vendéglő, Csopak
Autószalon, Csopak
1993 Református imaház és iskola, Csopak
Temető rendezése, Csopak
1994 NEVIKI irodabővítés, Veszprém
1997 Izraelita temető felújítása, Tiszafüred
1998 Lakóépület, Budapest
Thermál szálló és vendéglátó központ, Rábasömjén
2000 Esterházy-strand főépület, Balatonfüred
Bibliográfia
Bibliográfia
Válogatott bibliográfia
Közlések
Összefoglaló az ergonómiai tanulmányról. Magyar Építőművészet, 1977/3. (Szoboszlay Istvánnal)
A miskolci Patyolat. Magyar Építőipar, 1984/1-2.
Balatonfüred, strand. Műszaki Tervezés, 2002/5.
Ember, építész, emberépítész. Plesz Antal emlékezete. Országépítő, 2015/2.
Búcsú Plesz Antaltól. Magyar Építőművészet 2014/1.
Rejtett szakrális tengely. Szent Gellért hotel és tanulmányi ház, Székesfehérvár. Magyar Építőművészet 2016/1.
Recepció
Korszerű vendéglátóipari együttes tervpályázata. Magyar Építőművészet, 1972/6.
Ybl-díjasok 1981. Magyar Építőművészet, 1981/4.
Elektródagyár, Mór. Magyar Építőművészet, 1977/3.
Elektródagyár, Mór. Ipari Építészeti Szemle, 1982.
NEVIKI Toxikológiai Kutatóközpont. Magyar Építőművészet, 1990/3-4.
Ripszám János: Parti rétegek. Az Esterházy-strand főbejárati épülete Balatonfüreden. Alaprajz 2001/5.
© Magyar Művészeti Akadémia, 2017