55-66

Gyártási időszak: 1952-1973
Jellemzői: "...a motor elhelyezésénél nem az a lényeg, hogy hol van, hanem, hogy hol nincs" (Azaz, elöl ne legyen) Zerkovitz Béla főmérnök
Motor: Soros hathengeres, 8,0 l-es, 125 lóerős Csepel D-613 dízelmotor, majd 1960-tól a dízelmotor hengerűrtartalmát 8,2 literre, teljesítményét 145 lóerősre emelték (Csepel D-614)
Gyártási időszak: 1952-1973
Jellemzők: "...a motorelhelyezésénél nem az a lényeg, hogy hol van, hanem, hogy hol nincs" (Azaz, elöl ne legyen) Zerkovitz Béla
Motor: Soros hathengeres, 8,0 l-es, 125 lóerős Csepel D-613 dízelmotor, majd 1960-tól a dízelmotor hengerűrtartalmát 8,2 literre, teljesítményét 145 lóerősre emelték (Csepel D-614)
Férőhely: Típustól függően változó

Ikarus 55-66

Áttekintés

1954-ben hatalmas meglepetéssel szolgált az IKARUS gyár: megindította az Ikarus 55 típusú, nagyméretű önhordó-vázas,
farmotoros távolsági autóbusz sorozatgyártását. Vonalvezetése, szerkezeti megoldásai forradalmi újítást jelentettek az autóbuszgyártás történetében.
„A Járműfejlesztési Intézet – részben politikai nyomásra – nem támogatta az ikarusos főmérnök, Zerkovitz Béla a törekvéseit a nagybuszoknál, így Mátyásföldön szinte titokban folyt a farmotoros 55/66 típuspár tervezése.
Elsőként az A58 rajzjelű, városi forgalomra szánt, U-hajtásláncú (sebességváltó a motor mellett) 66-os prototípusa készült el 1952-ben, de a hátsó tengely mögötti harmadik ajtó kialakításának problémái miatt a távolsági,
A60 rajzjelű 55-ös fejlesztése került előtérbe.

Krepsz Zoltán: A legszebb Ikarus (ORIGO, Retro Mobil)

A típusra jellemző hátsó motorsátor először csak az 1953-ban elkészült Ikarus 55-ös prototípusokon jelent meg.
„A nullszériás hátfala számos eltéréssel, de már a jellegzetes formával készült.” (GÖRDÜLŐ LEGENDÁK)

Gyártás, Változatok

Az első két próbakocsit 1953-ban, míg a MÁVAUT-utód 16-os számú Autóközlekedési Vállalatnál (AKÖV) futó, GN rendszámcsoportba tartozó, egymáshoz képest tucatnyi apró eltérést mutató nullszéria példányait 1953-54-ben szerelték össze. Tíz év alatt az Ikarus 55 folyamatosan változott. 1955-56-tól a kétszárnyú középső ajtó helyett egyszárnyút vezettek be, ívelt lett a szélvédő, majd egy évvel később a lökhárító alól a homlokfalra költöztek a fényszórók, és már csak külön rendelésre üvegezték a tetőíveket.

Felhasználás

„A hazai piaccal szemben mindig előnyt élvezett az export, a legnagyobb vásárló a Szovjetunió és az NDK volt, e két országba hatezernél is több, a helyi igényeknek megfelelő kivitelű 55-ös került, míg az AKÖV és a Volán a húszéves gyártás alatt összesen alig 1200 kocsit kapott. Az Ikarus külföldre egyedi igényeket is kielégített, többek között Simca-Unic, Saurer, vagy Leyland erőforrást szerelt a buszba. Egyetlen példányban légkondicionáló is működött – ez a busz meglepő módon itthon, az AKÖV kötelékében szolgált. A hatvanas évek legvégén, a 200-as sorozatnak Mátyásföldön helyet adva, a székesfehérvári üzem vette át a kifutó 55-ös gyártását, 1972-ben fejeződött be az összeszerelés. Később a farmotoros padlóvázon, a 200-as család egységesített karosszériaelemeivel ugyanitt készült az utódnak tekinthető 255-ös.” Krepsz Zoltán

„A fővárosi tömegközlekedésben 1959-ben megjelent az Ikarus 66, az új, farmotoros típus, a nagy reménység.
Kialakításakor elsősorban a fővárosi alkalmazhatóság lehetőségeit vették számításba.
Az előzetes felmérésekből az tűnt ki, hogy a Fővárosi Autóbuszüzem utasforgalmi igénye kb.
száz ülő és álló utast szállító járművek gyártását követeli meg.”

Átépítések, egyéb felhasználások

1965. november 23-án, Hollóstetőnél a GA-21-79 forgalmi rendszámú farmotoros a síkos úton megcsúszott,
áttörte a védőkorlátot, és negyven utasával a 90 méter mély szakadékba zuhant.
A kocsit selejtezték, de a roncsot nem dobták ki, hanem felhasználták egy univerzális panorámabusz megvalósításához,
amely két hónap alatt állt kerékre.
A bemutatóra 1966. május 31-én került sor.
Az Ikarus 55 vázszerkezete merőben szokatlan, szögletes külsőt kapott, de a hatalmas ablakok ideálisak voltak városnézésre
– ezeket jó idő esetén négy sínben mozgó csapágy segítségével a tetőszerkezetbe lehetett tolni.
Az utastérben a szellős, műanyag fonatú ülések meglepő kényelemmel szolgáltak.
Forrás: Krepsz Zoltán https://www.autonavigator.hu

Kapcsoldó cikkek

Ikarus 55 – Lux

A típusra jellemző hátsó motorsátor először csak az 1953-ban elkészült Ikarus 55-ös prototípusokon jelent meg.
„A nullszériás hátfala számos eltéréssel, de már a jellegzetes formával készült.” (GÖRDÜLŐ LEGENDÁK)

Tovább »

Ikarus A58 & 66

Elsőként az A58 rajzjelű, városi forgalomra szánt, U-hajtásláncú (sebességváltó a motor mellett) 66-os prototípusa készült el 1952-ben

Tovább »
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.

Ikarus 260T

Az 1974-es Fővárosi Tanácsi határozat adott egy első lökést egy új trolibuszjármű tervezéséhez,
és az ekkorra már jelentősen túlfutott IK-60-asok cseréjéhez.
Még ebben az évben egy üres szóló és egy csuklós Ikarus szekrényt vásárolt a BKV,
melyeket selejtezésre ítélt ZIU-5-ösök berendezésével szereltek fel.
Ezekből lett a két új prototípus trolibusz: a későbbi 100-as és a 600-as.

Műszaki tartalomért kattints a http://villamosok.hu/troli/ik-280-100-as/index.html oldalra.

A 600-as – noha megfordult gyakorlatilag mindenhol, ahol ZIU járt – a ’80-as évek elején a 79-es vonal törzskocsija volt. Azonban ez a prospektus-fotó nem a ott készült, hanem a Százados utca és a Sport utca kereszteződésében.
Megfigyelhető a pirosra festett trilexes keréktárcsa: egy időben szokásos fényezési minta volt, sokáig lekopva látható is volt a trolikon.

http://villamosok.hu/troli/

Selejtezés után félreállították, hogy felújítsák a eredeti állapotára,
de végül úgy „szétrohadt”, hogy egy másik korabeli autóbuszból csinálta replikát.

A képen látható T295-ös az 1983 november 29-én beszerzett BU 88-41 frsz.-u Ikarus 260 -as.
1995 februárjában adták át a Trolibusz üe.-nek
Foto: Izsó Zoltán