Két nyugat-európai szervezet csatlakozott a Magyar Református Egyházhoz

A Magyar Református Egyház Közös Zsinatának második napja úrvacsorás istentisztelettel vette kezdetét. Ezt követően az egybegyűltek megszavazták az alkotmány módosítását, amely lehetővé tette két nyugat-európai szervezet csatlakozását. Emellett elfogadták a Kárpát-medencei református nemzetstratégiát, valamint a zsinat zárónyilatkozatát is.

Istentisztelet

közös_zsinat_2023_07_14_hurta_hajnalka_1

Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke

Fotó: Hurta Hajnalka

Pénteken folytatódott a Magyar Református Egyház Közös Zsinatának ülése, amely úrvacsorás istentisztelettel kezdődött. Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, aki a Bibliaolvasó kalauz által kijelölt igeszakaszt olvasta fel Pál Timóteushoz írott első levelének 4. fejezetéből.

„Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert Isten igéje és a könyörgés megszenteli. Ha ezeket tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen a hit és az igaz tanítás igéivel táplálkozol, amelynek követőjévé lettél. A szentségtörő és vénasszonyos meséket pedig utasítsd el, inkább gyakorold magad a kegyességben, mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség viszont mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete. Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó, hiszen azért fáradozunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek. Rendeld el ezeket, és tanítsd!” (1Tim 4,4–11)

Igehirdetése elején Balog Zoltán arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy óriási szükségünk van az egyenes beszédre. – Segítségünkre van ebben a napi Ige, amelyet nem mi választunk, nem mondhatjuk rá, hogy ez másnak szól. Jó lenne felismerni annak az erejét, hogy amennyiben ezt olvassuk, közösségbe kerülünk Csíkszeredától Clevelandig a református testvéreinkkel. Lehet, hogy a kontextusaink eltérőek, az élethelyzeteink eltérőek, de a textus ugyanaz – hangsúlyozta. Elmondta, szép feladat és kihívás is egyben, hogy közös értelmezést keressünk ennek, így is mutatva a református egységet az egész világban.

Kifejtette, hogy az egyenes beszéd nem azonos a durva beszéddel, hanem azt jelenti, hogy képesek vagyunk az igazságot és a valóságot a nevén nevezni. – Ez nem habitus kérdése, hanem létkérdés. Akkor is az volt, amikor a Timóteushoz írt levél megszólította a második generációs keresztyéneket, akiket üldöztek, tehát ott is létkérdésnek számított az igazság vállalása. Ahogyan az igeszakaszban olvashatjuk, Isten minden teremtése jó, ha megszentelődik. Ahhoz, hogy erre a létkérdésre helyes válaszokat tudjunk adni, eszközöket ad nekünk az apostol, ezért mondja azt, hogy Isten minden teremtése jó, ha megszentelődik. Az ehhez vezető út pedig az imán és az Isten Igéjén keresztül vezet – mutatott rá.

Emellett az apostol felhívja a figyelmet arra is, hogy megjelennek a zavaró tényezők, a szentségtelenség formájában. – Mindig voltak és lesznek is olyanok, akik összefogdossák azt, ami érinthetetlen, akiknek az a célja, hogy bemocskolják azt, amiben hiszünk. A veszélyekkel szemben az apostol felkínálja a gyógyírt is, a kegyességet, jámborságot, az istenfélelmet, a teremtő és szabadító Isten tiszteletét. Tudjuk, ki az útitársunk és segítőnk ebben: Jézus Krisztus, az eszközeink pedig az imádság és az Ige – nyomatékosította. A püspök elmondta, hogy az egyenes beszédben a református egyház nem áll olyan rosszul, az igazságot és a tisztát megnevezik, ám ha a mocsokra és a bűnre nem mutatnak rá, akkor csak félig vannak rendben.

Balog Zoltán kijelentette, hogy a magyar református élet fenyegetettségét újra és újra átéljük. – Ha azt hisszük, hogy biztonságban vagyunk, akkor lépjük csak át a határt Ukrajna felé – javasolta. Az igazi fenyegetés belülről jön. „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában” – idézett a Szentírásból (Mt 10,28). Végül rámutatott, hogy a reformátusok az „írás népe”, de emellett az imádság népének is kell lenniük, hiszen isteni útmutatás nélkül az írás mit sem ér. – A betű megelevenítése az Isten kiváltsága, hogy nélküle ne akarjuk azt megérteni, nélküle ne akarjuk élni az életünket, nélküle ne akarjunk döntést hozni, hogy benne maradjunk – zárta gondolatait a püspök.

„A magyar keresztyén megmaradás záloga”

közös_zsinat_2023_07_14_hurta_hajnalka_4

Kövér László, az Országgyűlés elnöke

Fotó: Hurta Hajnalka

Ezt követően Kövér László, az Országgyűlés elnöke beszélt Európa politikai és kulturális helyzetéről. Hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet léte és összetartozása nem egyszerűen történelmi adottság vagy képződmény, hanem része a Gondviselés tervének, és ezért ennek a nemzeti létnek önmagán is túlmutató értelme és célja van. Kifejtette, hogy a XVI. századi magyar reformáció célja az volt, hogy megmentse a magyar nemzetet a széthullástól és a pusztulástól. – Az akkori prédikátorok nem kizárólag a szegény, üldözött magyarok egyéni üdvösségéért aggódva hirdették újult erővel az evangéliumot, hanem az egész magyar nemzet megtéréséért, hogy Isten könyörüljön mindannyiunkon. „Szánd meg Isten a magyart / Kit vészek hányának…!” – idézte a Himnuszt a politikus.

– Ha nem is úgy, ahogyan az első magyar reformátorok elképzelték, de megmaradtunk. A magyar nyelvű Biblia pedig nem csupán nemzeti nyelvünk és kultúránk egyik ősforrása, hanem minden magyar keresztyén és keresztény közös kincse és zsinórmértéke – tette hozzá. – Önök akkor teszik a legtöbbet a mai magyar nemzetért és a következő évszázadok magyar nemzetéért, ha ezt a közös alapot és zsinórmértéket mutatják fel a XXI. században úgy, mint amely nem túlhaladott erkölcsi relikvia, hanem a magyar keresztyén megmaradás záloga – szólította meg az egybegyűlteket Kövér László. Végül megjegyezte, hogy örömmel olvasta a református nemzetstratégiában, hogy a Magyar Református Egyház komolyan veszi ezt a küldetését.

Rövid kávészünet után a Dunamelléki Református Egyházkerület elnöksége ismételten köszöntötte a Magyar Református Egyház Közös Zsinatának tagjait és a vendégeket. Veres Sándor főgondnok elmondta, a magyar reformátusság a kényszerű szétszakítottság ellenére mindvégig megőrizte hitbéli és teológiai egységét. Felhívta a figyelmet arra, hogy a háborúk és a szemfényvesztés korában hirdetnünk kell az evangéliumot. – Szóljuk az igazat és a valót; nem Isten szava gyengült el, hanem a miénk. Emberileg lehetetlennek tűnik a helyzet, amelybe a keresztyénség került, de ezért küldte el Isten a Szentlelkét, hogy a lehetetlenből formáljon valami jót. Ez a kegyelem – zárta köszöntőjét Veres Sándor.

A Generális Konvent ügyvezető elnökének beszámolója

közös_zsinat_2023_7_14_hurta_hajnalka_19

Ülésezik a Magyar Református Egyház Közös Zsinata

Fotó: Hurta Hajnalka

A Magyar Református Egyház Közös Zsinata a Generális Konvent ügyvezető elnökének beszámolójával folytatódott. Balog Zoltán püspök a világban zajló politikai események kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztyénség bölcsőjében hamarosan nem lesznek hívők, mert a közösségeiket kiirtják és elüldözik, hamarosan nem lesz olyan, aki Krisztus nyelvén imádkozna.

A püspök emellett beszélt Kárpátaljáról is, ahol a hitben és nemzettudatban az egyik legkitartóbb magyar református közösséget érte támadás. Az Ukrajnában dúló háború kapcsán megjegyezte, bármi legyen is a konfliktus vége, a magyarok csak rosszul járhatnak. Kiemelte a nyugatról és keletről egyaránt érkező segítséget, hiszen Amerikától Koreáig mindenhonnan akadtak és akadnak támogatók, akik a református szeretetszolgálaton keresztül segítenek a kárpátaljai magyaroknak. – Ennek köszönhetően lehet legalább részben biztosítani az ottani közösségek megmaradását, működését. Kárpátaljáról egyetlen magyar református lelkész sem távozott – közölte. Balog Zoltán meggyőződése, hogy imádkoznunk kell az igazságos békéért, hogy olyan megegyezés szülessen, amely lehetővé teszi a későbbi igazságos kormányzást.

Ezután felelevenítette a 2009-es egyesülést, amikor létrejött a Magyar Református Egyház, és háláját fejezte ki azoknak, akik sohasem adták fel az egyesülés reményét. Ezt követően Balog Zoltán felsorolta az egyház fontosabb történéseit a 2019-es közös zsinat óta. Befejezésként elmondta, hogy jólesik beszélnie a magyar református egységről, mert a világ minden táján ott vagyunk, de mindenhol összetartozunk. Ez az összetartozás alapvetően Isten kegyelmének az ajándéka – zárta beszédét a püspök.

Alkotmánymódosítás

közös_zsinat_2023_07_14_Hurta_Hajnalka_7

Szavazás a zsinaton

Fotó: Hurta Hajnalka

A zsinat programjának egyik legfontosabb pontja volt a Magyar Református Egyház tagsági reformja. Rákos Loránt, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettese ismertette az ehhez szükséges alkotmánymódosítás tervét, amelynek értelmében három tagsági kategória jön létre:

Kárpát-medencei részegyháznak számítanak azok a Kárpát-medencei országos református egyházak, egyházkerületek, amelyek a trianoni békediktátum következtében szakadtak el egymástól, de 2009-ben a közös hitvalláson és identitáson alapuló összetartozást megerősítve zsinati egységbe léptek egymással, és elfogadták a Magyar Református Egyház Közös Alkotmányát. A Magyar Református Egyház Közös Zsinatán alkotó tagsággal rendelkeznek, és a Generális Konventet is ők alkotják.

Társult részegyháznak minősülnek azok a részegyházak vagy gyülekezeteket összefogó szervezetek, amelyek valamelyik Kárpát-medencei részegyház révén csatlakoztak a Magyar Református Egyházhoz, és így kaptak korábban zsinati helyeket a csatlakozásukat biztosító részegyházaktól. Ők is tagjai a Magyar Református Egyház Közös Zsinatának, a Generális Konvent ülésén azonban csak tanácskozási joggal vehetnek részt. Itt kell megjegyezni, hogy a módosítás eredményeképpen az első és második kategória zárttá válik, amelyekbe további tagok már nem vehetők fel. Ebből következik, hogy a zsinati helyek száma is kiegészül majd, mivel azok a Kárpát-medencei részegyházak, amelyek korábban átengedtek zsinati helyeket a társult részegyházaknak, visszakapják az említett helyeket, a második kategóriában szereplő részegyházak pedig önálló helyeket kapnak majd a Magyar Református Egyház Közös Zsinatán.

A társult közösségi tag kategóriájába kerül minden olyan, a tagsági reform elfogadásától számítottan felvételét kérelmező református egyház, egyházi testület vagy gyülekezeteket összefogó szervezet, amely hitvallásos és nyelvi egyezősége alapján legalább hitbeli és lelki egységet akar és tud vállalni a Magyar Református Egyházzal. Lényeges, hogy a Magyar Református Egyház Közös Zsinatán egy szavazati joggal rendelkező képviselővel vehetnek részt.

Az alkotmány szövegét értelemszerűen az új kategóriák létrejöttéhez igazították, valamint bevezették a „hitvallásos közösség” fogalmát is, amely teológiai értelemben akarja kifejezni a társult közösségi tagságot. Az egybegyűltek az alkotmánymódosítást elfogadták, így a Magyar Református Egyház Közös Zsinatának alkotótagsága 126 főre emelkedett, az ezt követően felvételt nyert két új taggal pedig összesen 128 főre bővült.

Tagfelvétel

Az alkotmánymódosítás megszavazását követően a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének (NYEMPGYSZ), illetve a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NYEMRLSZ) megjelent képviselői aláírták a csatlakozási nyilatkozatot.

Karvansky Mónika közös_zsinat_2023_07_15_hurta_hajnalka_111

Karvanszky Mónika, a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége elnöke

Fotó: Hurta Hajnalka

Karvanszky Mónika, a NYEMPGYSZ elnöke köszöntő beszédében elmondta, hogy régóta vártak erre a pillanatra. – A nyugat-európai szórványmissziónak gazdag múltja, tartalmas jelene, és hiszem, hogy biztos jövője is van – jelentette ki. Elődjének gondolatait felelevenítve felhívta a figyelmet a jó pásztor példázatára, aki hátrahagyta a kilencvenkilencet az egy elveszettért. – Jogunk van erre a krisztusi tanításra hivatkozni, arra azonban nincs, hogy érdemesnek tartsuk magunkat erre a kegyelemre – fejtette ki. Végül köszönetet mondott azért, hogy az eddig is létező közösséget a hivatalos csatlakozással is megpecsételték.

közös_zsinat_2023_07_14_hurta_hajnalka_20

Békássy N. Albert, a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat világi elnöke

Fotó: Hurta Hajnalka

Békássy N. Albert, a NYEMRLSZ világi elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy Isten dicsősége valósult meg ezen a napon, hiszen az 1980-as évek óta szorgalmazott visszaillesztési folyamat célba ért. Elmondta, hogy történetük 1944-ben kezdődött, amikor Ravasz László püspök kiküldte többek között Nagy Sándort és társait, hogy gondoskodjanak a második világháború végén nyugatra menekült másfél milliós tömegről. Később, 1957-ben a szervezeti önállóságuk kiközösítéshez vezetett – ismertette. Befejezésként köszönetet mondott azért, hogy „az anyaországi nagy testvér a keblére ölelte” őket. – Hiszünk abban, hogy érdemes magyarnak maradnunk a világ bármely pontján – zárta gondolatait az elnök.

„Istenben a kisebbségi lét nem a gyengeség vagy a csüggedés szinonimája”

közös_zsinat_2023_7_14_hurta_hajnalka_18

Najla Kassab, a Református Egyházak Világközösségének elnöke

Fotó: Hurta Hajnalka

Az ebédszünetet követően a zsinat vendégei köszöntötték a megjelenteket. Najla Kassab, a Református Egyházak Világközösségének elnöke kifejezte, öröm és megtiszteltetés számára, hogy itt lehet mindazon kihívások ellenére, amelyekkel napjainkban szembe kell néznie a református közösségeknek is. – Az ukrajnai háború új kérdéseket, új kihívásokat és új gondolkodásmódot hozott el arra nézve, hogy mi a küldetésünk egyházként. A kihívásunk ma az, hogy releváns egyház legyünk, amely hatást gyakorol a világra és meri nyilvánosan hallatni a prófétai hangját – fejtette ki. – A koronavírus-járvány és az ukrajnai háború is arra sürgetett minket, hogy kezeljük az igazságtalanságot, és olyan egyház legyünk, amely közvetlenül kapcsolódik az emberek szenvedéséhez. Hogy szolgáljuk a menekülteket és védjük az emberek méltóságát – hívta fel a figyelmet Najla Kassab.

Kiemelte, hogy nehéz napok ezek, de egyben a kairosz, a minősített idő napjai is, amikor Isten beavatkozik és új módon formál bennünket, ez az idő kezdet és vég nélküli, és nem ismer határokat; ez a képzelet ideje, amit nem lehet irányítani vagy birtokolni. Rámutatott, hogy a Magyar Református Egyház számára ez a nap egy ünnep, amely reményt kell, hogy adjon, hiszen két közösség csatlakozását ünnepeljük. – Istenben a kisebbségi lét nem a gyengeség vagy a csüggedés szinonimája, hanem sokkal inkább az olyan szerepvállalásra való elhívásé, amely sokak életét alakíthatja, függetlenül attól, hogy hányan vagyunk. Elhívás arra, hogy világosság legyünk egy megtört világban – mondta a Református Egyházak Világközösségének elnöke.

Őt követte volna a pódiumon Semko Koroza, a Lengyel Református Egyház püspöke, aki technikai okok miatt nem tudott felszállni a repülőgépére, így ekkor még nem érkezett meg a zsinatra. Köszöntő beszédét ezért egy kollégája mondta el. Elhangzott, hogy Lengyelországban a református közösség kisebbségként létezik, az ország alapvetően katolikus, bár a püspök szerint mostanra inkább a „nem hívők országává” vált. A beszédből kiderült az is, miként fogtak össze a lengyelek az Ukrajnából menekülők megsegítésére. Ez az élmény megerősítette a püspököt abban, hogy értékelje a valós közösségeket, mint amilyen a magyarországi is.

„Sokszor otthon maradni nehezebb, mint menekültnek lenni”

közös_zsinat_2023_07_14_hurta_hajnalka_14

Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke

Fotó: Hurta Hajnalka

A zsinat végéhez közeledve Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke számolt be a közösségükben uralkodó helyzetről. Kárpátalján a reformátusok 2023-ban meghirdették a reménység évét, amelynek a vezérigéjét Jób könyvének 14. részéből választották ki. „Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. Ha elöregszik is gyökere a földben, ha elhal is a porban a csonkja, a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a facsemete.” (Jób 14,7–9)

A püspök kiemelte, hogy idén lesz az egyházuk százéves, így a kijelölt igeszakasz nem csupán a háborúra, hanem az elmúlt évszázadra is utal, amely során az ott élő magyar reformátusok egyetlen esztendőt sem töltöttek még szabadon és békében – világított rá. A jelenlegi helyzetben a hála és a reménység az, amely felülírja a rettegést, a félelmet és a kilátástalanságot – folytatta. Hálát adtak a munkatársaikért, akik a rendszerváltás óta hirdetik az evangéliumot, illetve az oktatási intézményeikért, amelyekben jelenléti oktatás folyhatott egész évben. A háború kitörése után ezt csak azok tehették meg, akik rendelkeztek óvóhellyel. A református intézményekhez ilyenek nem tartoztak, de minden esetben tudtak bérelni vagy létrehozni egyet, többek között a Magyar Református Szeretetszolgálat támogatásával.

A lelkészeik mind otthon maradtak, de előfordult, hogy a sorompó mellől hoztak vissza valakit a lelkésztársai. – Azoknak, akik el akartak menni, elmondtam, ez olyan közösség, amelynek ha egy láncszeme leszakad, akkor az egész felbomlik – mondta Zán Fábián Sándor. Ezt megértették, és mindenki maradt, köszönhetően annak a támogatásnak és szolidaritásnak, ami megnyilvánult feléjük. Kiemelte az erdélyi reformátusokat, akik támogatják az idősgondozást és a házi beteggondozói szolgáltatást. Királyhágómellék 35 millió forintos adományt juttatott el hozzájuk. A horvátországi és szerbiai egyházak pedig a speciális igényű gyermekek gondozásának finanszírozását segítik. A felvidékieknek megköszönte a nyári táborokkal való támogatást, majd elmesélte, hogy sokan csak a menekülteket akarják támogatni. Egy német ismerősén keresztül ígértek nekik támogatást, amit azért nem kaptak még meg, mert kiderült, hogy azt konfirmandusok táboroztatására akarják fordítani. – Sokszor otthon maradni nehezebb, mint menekültnek lenni – emelte ki.

„Nem a többség vagyunk, de egy olyan rész, amely az egészhez akar szólni”

közös_zsinat_2023_07_14_hurta_hajnalka_13

Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke

Fotó: Hurta Hajnalka

A Kárpát-medencei nemzetstratégia megtárgyalásával folytatódott a Magyar Református Egyház Közös Zsinatának második napja. – Nem a többség vagyunk, de egy olyan rész, amely az egészhez akar szólni, az egészért van, illetve az egészért akarja élni az életét. A küldetésünk része mindez, és ezt érdemes újra és újra megfogalmazni – nyomatékosította Balog Zoltán. Hangot adott továbbá annak, hogy amíg mi magunk sem tudjuk, hányan vagyunk, mennyi intézményünk van, milyen eszközökkel, erőforrásokkal, igényekkel rendelkezünk, addig ne várjuk el, hogy más tiszteletben tartsa, ami a miénk. – Ha nem ragaszkodunk ahhoz, ami nekünk fontos, akkor azt elragadják tőlünk, nem lesz magától értetődő többé – jelentette ki. – Meg kell fogalmaznunk az összetartozásunkat, és nem csak hitvallásos nyelven. Többek között ez a célja ennek a nemzetstratégiának. A legfontosabb javaslatok egyike egy szellemi és teológiai műhely létrehozása, ahol a teológusok és társadalomtudósok meg tudják fogalmazni, milyen a magyar ember ma, akihez szólni akarunk az üzenetünkkel – magyarázta. Jelezte, hogy a statisztikai melléklet még hiányzik, hiszen a népszámlálás eredményeire még várunk, illetve az egyházon belüli adatközlés sem működik megfelelően. Végül elődje, Bogárdi Szabó István püspök nyomán hangsúlyozta annak fontosságát, hogy áldássá legyünk azok számára, akik körülöttünk élnek.

A nemzetstratégia kapcsán Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke kifejtette, hogy az az elméleti hátteret biztosítja az eddig végzett munkájukhoz. – Akármennyire is bizonyosak vagyunk abban, hogy jól csináljuk a dolgunkat, újabb és újabb nemzedékek jelennek meg, pontosítani kell a gyakorlatainkat, újra át kell néznünk, hogy mi a teendő. Minden stratégia annyit ér, amennyi megvalósul belőle – jegyezte meg.

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke szerint az egyház a gondolkodás kezdetén jár ezzel a dokumentummal. – A folyamatok elkezdődtek, nem szabad abbahagyni a munkát, fontos vitákat generált eddig is a nemzetstratégia. Végre van egy dokumentum, ami új irányt szeretne szabni. Sodrásban vagyunk, meg kell felelnünk a minket érő impulzusoknak, együtt kell mozognunk folyamatokkal, amelyek ránk törtek, sodornak bennünket. Nehéz időt szakítani arra, hogy stratégiát fogalmazzunk meg és aszerint cselekedjünk, a rendszerváltás óta csak tüzet oltunk, nem volt időnk kitalálni magunkat – fejtegette. – Fáziskésésben vagyunk, a berozsdásodott zsigeri lassúságunk is probléma, mert naprakészségre lenne szükségünk. Jó lenne kiszállni a sodrásból és leszokni a lassúságról, és ez csak együtt sikerülhet – tette hozzá.

Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke örömét fejezte ki az egyeztetések kapcsán, amelyek a dokumentum létrejöttét kísérték. Emlékeztetett rá, hogy a Felvidéken a református közösségeknek a lélekszámukon messze túlmutató hitvallása, kötelessége, feladata van.

Végül Balog Zoltán a statisztikák alapján rámutatott: az egyházon belüli egyik legnagyobb veszélyt abban látják a lelkészek, hogy beözönlik a szabadosság és a külvilág hamissága, ezzel szemben pedig a lelkipásztorok eszköztelennek érzik magukat. Ezen felül a határon túliak a többségi arroganciát jelölték meg problémaként. A belső lelki, szellemi védvonalak megerősítése rendkívül fontos igény, viszont ez is csak közösen sikerülhet – vonta le a következtetést a püspök.

Befejezésként a Magyar Református Egyház Közös Zsinata ünnepi nyilatkozatot fogadott el.

közös_zsinat_2023_07_14_hurta_hajnalka_2

A Magyar Református Egyház Közös Zsinatának ülése a Ráday Ház dísztermében

ÜNNEPI NYILATKOZAT

Mi, magyar reformátusok a Kárpát-medence és a világ minden szegletéből a házigazda Dunamelléki Református Egyházkerület meghívására, az Istennel és egymással kötött szövetségünket megerősítve zsinati közösségünkben Isten kegyelméből hálaadásra, a békéért mondott imádságra, a ránk bízottak és az egész magyar nemzet iránti felelősségünk megerősítésére gyűltünk össze Budapesten.

A 2009 óta újra egységes Magyar Református Egyház keretei között ötödik alkalommal tartottuk a világ magyar reformátusainak közös zsinatát. Isten iránti hálával emlékezünk meg arról, hogy közösségünknek az újjáépült diákotthon, a megújult Ráday Ház adhatott otthont. A tűz és az újjászületés emlékeztet minket arra, hogy Isten meghallgatja imádságainkat és ő a rosszat jóra tudja fordítani. Megtapasztaltuk ezt a világ magyar reformátusságának imádságos összefogásában is.

Isten iránti hálával tudatjuk, hogy a közös zsinat által képviselt magyar reformátusok világközössége két új tagszervezettel bővült. Tudjuk, ha egy egyházi közösség csak a történelmi bezártság keretei között marad meg – és nem nyit a jövő felé, a krisztusi megváltás lendületét is képviselve –, akkor léte pusztán muzeális és nem pedig eszkatológikus irányultságú lesz. Közösségünk tagsági reformja mellett, a Magyar Református Egyháznak immáron a két nyugat-európai diaszpóra ernyőszervezet: a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége és a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat társult közösségi tagjává vált.

Zsinati ülésünkön egyhangúlag fogadtuk el a Kárpát-medencei magyar református nemzetstratégiát. Mert tudjuk, hogy „meg kell erősíteni egyházunk, a keresztyén hit belső lelki-szellemi védvonalait, hogy így mutassuk fel Krisztust a ránk bízottaknak, a Kárpát-medencében élőknek, s így hívjuk meg őket arra az életre, mely Krisztusban teljesedhet ki” (idézet a nemzetstratégiából). E keretek között, közösen dolgozunk lelkészképzésünk és istentiszteleti rendtartásunk megújításán.

Az egész világ reformátusságával karöltve léptünk fel az Ukrajnából elmenekülni kényszerültek és a nehéz körülmények között helyben maradottak megsegítéséért. S ugyanígy, közösen emeljük fel szavunkat az Ukrajnában zajló vérontás befejezéséért, és azért, hogy a Kárpátalján élő magyar testvéreink békében, jogegyenlőségben élhessenek őseik földjén, gyakorolva hitvalló elődeik hitét és anyanyelvét. Ezért partneregyházainkkal, akik eddig is komoly segítséget nyújtottak a bajbajutottaknak, nemzetközi konzultációt szerveztünk Ukrajna jövőjéről.

„Keresztyén felelősségünk lényege, hogy ahol élünk, Kárpát-medencei református egyházi közösségeinkben és az egész világon, megnyilvánulásainkkal és cselekedeteinkkel határozott és hiteles tanúságot tegyünk – alkalmas és alkalmatlan időkben – Teremtőnkről, Megváltónkról és Vigasztalónkról.” (idézet a nemzetstratégiából)

Találkozzunk 2024-ben a magyar református egység napján, május 25-én Debrecenben!

Krisztus a jövő, együtt követjük őt!