A földikutyák a rágcsálók rendjének elterjedési területükhöz mérten fajokban egyedülállóan gazdag csoportja. Szélsőségesen specialista életmódú állatok, melyek a többi ma élő rágcsálótól nagyon korán elkülönültek és önálló evolúciós útra tértek. Európa utolsó olyan emlőscsoportja, amelynek rendszertana a mai napig nem véglegesen tisztázott. A 2005 óta tartó hazai kutatások bebizonyították, hogy a Kárpát-medencében öt egymástól genetikailag nagymértékben különböző, a Kárpátok ívén kívül sehol másutt elő nem forduló földikutyafaj honos. Ezek a mezőségi földikutya (Spalax antiquus), az erdélyi földikutya (Nannospalax (leucodon) transsylvanicus), a magyar földikutya (Nannospalax (leucodon) hungaricus), a délvidéki földikutya (Nannospalax (leucodon) montanosyrmiensis) és a szerémségi földikutya (Nannospalax (leucodon) syrmiensis). Jelenlegi ismereteink szerint a fentiek az egyedüli olyan gerinces fajok, melyek a Kárpát-medencében alakultak ki és az egész világon kizárólag itt fordulnak elő, így régiónkban a gerincesek között vitathatatlanul az egyik legjelentősebb természeti értéket képviselik. Közülük Magyarország területén napjainkban három faj, az erdélyi földikutya, a magyar földikutya és a délvidéki földikutya előfordulásáról van tudomásunk. A földikutya fajok fokozottan védettek, pénzben kifejezett természetvédelmi értékük egyedenként 1 000 000 Ft.

A Kárpát-medencében honos valamennyi földikutya faj veszélyeztetett. Miind közül a délvidéki földikutya kétség kívül a legritkább. A délvidéki földikutya összegyedszáma óvatos becslések szerint kb. 500 (!) példány lehet.  A fajnak a világon csak három ismert állománya van, melyből kettő Magyarországon található.

A faj bajai élőhelyének a földművelésügyi miniszter 7/2017. (II. 28.) FM rendeletével történt védetté nyilvánítása kulcsfontosságú lépés a fokozottan védett, kis létszámú állományú délvidéki földikutya megőrzése terén.

A 114 hektár kiterjedésű védett természeti terület − amely a tudományos és a természetvédelmi szakmai körök számára is csupán az utóbbi években vált ismertté − létesítése a délvidéki földikutya eddig ismert legnépesebb populációja (200-300 egyed) élőhelyének hosszú távú fenntartását teszi lehetővé. A terület védetté nyilvánítását a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztos-helyettes és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is szorgalmazta, tevékeny részt vállalva az előkészítési folyamatban.
A természetvédelmi terület 10 hektár kiterjedésű védőövezetének rendeltetése, hogy megakadályozza vagy mérsékelje azoknak a tevékenységeknek a hatását, amelyek a délvidéki földikutya élőhelyének állapotát vagy rendeltetését kedvezőtlenül befolyásolnák. A védőövezet nem része a természetvédelmi területnek. 

A fentieken túl a Bácskai-síkvidékre egykor jellemző táji adottságok, az e tájon korábban nagy kiterjedésű erdőssztyeppi élőhelyek maradványainak megőrzését, fenntartását is szolgálja a védetté nyilvánítás.

A terület természetvédelmi kezelési terve az érintettek számára áttekinthetőbbé, kiszámíthatóbbá teszi a természetvédelmi célú kezelést, egyértelműen meghatározza a területen folytatott tevékenységek táj- és természetvédelmi kereteit, továbbá a hatósági döntések megalapozásában is jelentős a szerepe.