1800-ban Norkó János rajzolta és Prixner Gottfried metszette Miskolc városának első, részletes távlati látképét. A kép középpontjában az Avas szőlőinek és pincéinek ölelésében helyezkedik el a református templom.

Előterében több, ma is álló jellegzetes épület fedezhető fel, így a Minorita és az ortodox templomok, sőt még torony nélkül látható a Kossuth utcai református és a Mindszenti katolikus egyház is.

A Szent István plébániatemplom korai, 13. század periódusában egyetlen hajóból álló, keleti végében négyszögletes szentéllyel záródó épület lehetett, nyugati oldalához torony csatlakozhatott. Piros négyszög jelzi az ásatások helyszínét ehhez a templomhoz képest.

A korai templom visszabontása után 1489-re készült el a gótikus csarnoktemplom. Az előző egyház tornyát azonban meghagyták, amit az oldalhajók meghosszabbításával két oldalról körbeépítettek. Piros négyszög jelzi az ásatások helyszínét.

A törökök 1544-ben felgyújtották a várost, ekkor leégett és beszakadt a templom födéme is. 1569-re renoválták az épületet, de immár visszabontva annak tornyát. Újabb átépítésekre a 19-20. században került sor, elnyerve a ma ismert formáját. Piros négyszög jelzi az ásatások helyszínét.

Fa karzatfeljáró homlokdeszkájába 1781-es dátumot faragtak, jelezve elkészültét. Ez is bizonyíték a templom 18. század végén történt nagyobb renoválására. Ezzel egy időben szüntették be az épületen belüli temetkezéseket.

Méretarányos, értelmezett rajzon dokumentálja a régésztechnikus egy idősebb nő csontvázát. Részletes szöveges leíráson túl fotó és rajz is készül minden régészeti jelenségről. A rajzok koordinátahelyes térinformatikai rendszerben egységesítve kerülnek digitális archiválásra.

Erőteljes férfi temetkezése, amit lábnál elvágott egy később ide ásott, de üresen hagyott sírgödör. A földben ép állapotban őrződtek meg a fenyődeszkából készült koporsó oldalfalai, sőt a fedlapja is felfedezhető volt, a váz mellkasára rogyva.

A kora újkori református sírok bolygatása miatt torzóvá lett középkori temetkezések. Egyiket lábtól fölfelé elvágta egy későbbi beásás, a másik váz pedig kilógott a teremből a templom oldalhajójába.

Nem mindennapi leletek közel háromméteres mélységből: úrihímzés töredékek a csontváz mellkasán. Háromszáz éves halotti lepedő, vagy szemfedél textilmaradványait a homokkő sziklaaljzat kémhatása konzerválhatta, ugyanez viszont a vázcsontokat szinte teljesen szétporlasztotta.

Régészek tanácskozása egy késő középkori fiatal férfi váza fölött. Jobb felkarját és vállát elvágták a kora újkorban ásott református temetkezések. Jobb lábujjai rásimulnak a gótikus falpillér alapozására, tehát későbbi annál. Felhúzott vállai és derekához szoruló alkarja jelzi, hogy gyolcsba csavarva temették el.

A feltáráson talált, 18. század elejére keltezett temetkezések és a mai református műemléki temető kapcsolódását jelenthetik azok, a temető területén összegyűjtött legkorábbi sírkövek, melyek ma a templom tövében állnak. Ezek közül egy 1817-es kő állít emléket az ezévben elhunyt, hosszú életet élt nemes Mezey Józsefnek, aki a felírat szerint 1728-ban született. Élete kezdete, akár személyesen is, átfedésben lehetett a lépcsőház alatt elhantolt személyek élete alkonyával.