Akik a 90-es évek elején élték gyerekkorukat, azok számára nem volt ismeretlen, hogy vasárnap délutánonként lényegében kiürültek a játszóterek, gyerekhangot sehol nem lehetett hallani, mert mindenki rongyolt a tv elé, hogy a Disney meséket nézhesse. Ennek a korszaknak meg volt a maga naiv bája. A 80-as és 90-es évek fordulóján a Disney másodvirágzása elhozta a nagy mozik mellett, annak sorozatait is (ezek jelentős része persze már nem volt annyira friss alkotás). És mi még emlékszünk a Csipet-csapatra, Balu kapitányra, vagy épp Dagobert bácsira. Meg arra is, hogy volt egy gyászos nap az életünkben, amikor megfosztottak minket a Kacsameséktől. De most nem is ez a lényeges, hanem az, hogy a Disney a nagy újrázási lázban elővette régi sorozatait is. Ezúttal az egyik legkedvesebb sorozattal kezdték, a Kacsamesékkel.
Bevallom, eddig elkerülte a figyelmemet, pedig már vagy fél hónapja szóbeszéd tárgya, hogy Dagobert bácsiék visszatértek. Viszont egy sorozatot nem kéne egyetlen rész alapján sem megítélnem (igaz, megtettem ezt már a Hotel Transylvania kapcsán, de az meg is érdemelte), úgyhogy inkább csak amolyan első benyomásról írok. Mivel csupa hozsannázást olvastam eddig róla, így felmerült bennem a természetes gyanakvás, hogy vajon ez most kincstári bizalom, vagy tényleg megérdemelten dicsérik? Így aztán fogtam magam, és nekiveselkedtem. Így első epizódra kaptunk egy dupla részt, amit szerintem kezeljünk pilotnak. Gyanítom, hogy ezt a lendületet nem fogják végig tartani az egész sorozatban.
Történetét tekintve, szokásos DuckTales koncepció. Semmi meglepőt nem tartogat. Elmennek megszerezni egy kincset, amit aztán sikerül is megkaparintaniuk. Az igazi sava-borsa az egésznek, hogy építkezik, alapozik, kibontakozik (olyan érzésem volt, mintha Faust átigazolt volna a Disneyhez). És valahol itt érhető tetten, miért is kapta fel a fejét mindenki? Az eredeti sorozattal az volt a fő gondom, hogy igazából lebegett a semmiben, a szereplőknek nem nagyon volt háttere. Na, itt mindezt megkapjuk.
Szereplők terén már elsőre elsüti az összes fontosabb karaktert a pilot. Itt a három unokaöccs, Niki, Tiki, Viki (Huey, Louie, Dewey), akik végre kaptak egyéniséget. Webby tényleg egy zakkant figura lett (enyhén pszichopata vonásokkal), így legalább már kimondottan szerethető karakter (a régiben inkább fárasztó volt). Mrs Beakly-ből meg egy karót nyelt házvezetőnőt csináltak (a régiben inkább amolyan tyúkanyó/dadus-féle volt). A többi karakter nagyjából ugyanolyan, mondjuk Kvák Kapitány (McQuack) kimondottan viccesre sikerült.
Ami a humorát illeti, van benne minden, és okosan lett összeállítva, szinte végig röhögtem az egészen. A helyzetkomikumok nem érződtek erőltetettnek, a beszólások kimondottan jók voltak, és a vagányság is megfelelően volt adagolva. Talán ez megy a legjobban a Disneynek, a patikamérlegen adagolás. Képes volt modernizálódni is a sorozat, ami szintén jól áll neki. Valamint az opening remekül lett remixelve, élvezet volt hallgatni.
Hogy ne csak pozitívumokról beszéljek, nekem nem igazán jött be a grafikája. Oké, hogy képregényes hatást akartak elérni, de valahogy nagyon puritán, és kicsit torz lett az összhatás. Nem mondom, hogy rossz, de annyira nem tetszett. Ezt még meg kell szokni. Remélem Dagobert bácsi csípős humora megmarad a későbbiekben is, mert jelenleg ő vitte a hátán az epizódot. A szinkronra nincs panaszom (mármint az eredetire), talán Donald kacsánál zavaró az érthetetlensége (tudom, ez az ő sajátossága, de pont emiatt sose tudtam szeretni). Meg valahogy Donaldot nem éreztem kellően önálló karakternek (pedig nagyon úgy tűnik, hogy állandóbb tagja lesz a szereplőgárdának, mint a régi sorozatban).
Így elsőre mindenképp csak ajánlani tudom. Megérdemli a figyelmet a sorozat. Remélem képes lesz tartani a szintet. Ha még emeli is a tétet, akkor akár azt is meg merném kockáztatni, hogy az idei év legjobb sorozata lesz nálam. Kíváncsian várom a folytatást.
Foma blogja 
Hozzászólás