A világ hét természeti csodájának egyike, az Iguazu vízesés évezredekig indián törzsek szent temetkezési helye volt, mígnem 1541-ben „felfedezték” az európaiak. A 3 km hosszan alázúduló 275 vízeséssorozat szélesebb, mint a Viktória-vízesés és magasabb, mint a Niagara – nem csoda, hogy sokak szerint a világ legszebbje.
Bár sokan csak egy napra keresik fel, ha már elutazik ilyen messze az ember, érdemes 3-4 napot is rászánni. Látnivaló akad bőven, még magán a vízesésen túl is!
Iguazu vízesés – melyik oldal szebb?
Míg a brazilok és argentinok mindig biztosak benne, hogy náluk jobb a foci vagy épp a barbecue, bárkit megkérdeztem, mindenki egyből azt felelte: mind a két oldalt meg kell nézni. A két park ugyanis egész más élményeket kínál.
Az argentin oldalon:
- a vízesés felett sétálhatsz
- nagyon közel lehet menni a vízeséshez, konkrétan teljesen el is ázhatsz alatta
- meglátogathatsz sok kis különálló vízesést
- a parkban ezen felül sok túraútvonal is van
A brazil oldalon:
- csak ebből az irányból látsz rá a vízesés teljes szélességére
- több programra tudsz benevezni (helikopterezés, madárpark)
Első nap – Iguazu vízesés, argentin oldal
A szállásom a brazil oldalon volt, ahonnan buszokkal és überrel is át lehet kelni a határ túloldalára. Az átlépéskor pecsételni kell az útlevélbe, valamint érdemes ott egyből váltani 750 argentin pesot. Ebből 700 a parkbelépő (ezt lehet kártyával is fizetni) és 50 egy környezeti adó, amit az út mentén csak úgy elkér egy fickó (nem tűnik hivatalos személynek, de az).
A park bejáratától kisvasút jár a fő attrakcióhoz, a vízeséshez vezető 1.1 kilométeres emelt gyalogosút kezdetéhez. Érdemes korán érkezni, hogy ne kelljen sokat várni a vonatra. Ha nagy a tömeg, akkor inkább gyalog kell nekivágni, nincs vészesen messze.
A fém gyalogoshíd a víz felett kanyarog és nemcsak a turistákat kell kerülgetni, de az ormányos medvék (koatik) is az ember lába alatt vannak. Sajnos azért, mert a látogatók ész nélkül etetik őket (és emiatt szerencsétleneknél cukorbetegséget és szuvas fogakat diagnosztizáltak).
No és ott van a csodálatos pillangók tömege is, ráadásul nem félősek, hanem kifejezetten szeretnek rárepülni az emberek kézfejére, megdézsmálni a sós izzadtságot.
A palló végén szinte váratlanul tárul fel az elképesztő erejű vízesés egyik leglátványosabb része (Garganta del Diablo – az Ördök torka). Itt a víz teteje van kb. szemmagasságban, és felülről látjuk, hogy zúdul alá dübörögve a víztömeg. Ha szerencsénk van a széljárással, olyan, mintha épp egy vihar kapna el:-)
Visszasétálva a vonathoz és felszállva az első szabad járatra, nem mentünk vissza a bejáratig, hanem féltávnál szálltunk ki. Innen indul az „Alsó ösvény” nevű 1,4 km hosszú túraútvonal, ami a második legjobb dolog ezen az oldalon, a vízesés néhány látványos részéhez vezet el. Ahol a fák közül jó kilátás nyílik, ott számítani kell arra, hogy pár száz szelfiző tapossa egymást, úgyhogy türelem.
Ebédelni az alsó körúthoz közeli étteremkomplexumban lehet, itt van gyorsétterem, büfé, a-la-carte, minden fajta.
Második nap – Iguazu vízesés, brazil oldal
A brazil oldalon nincs kisvasút, hanem emeletes busz viszi a látogatókat a jegypénztártól a parkba. Itt érdemes felülre ülni, mert ott nincs üvegablak, jobban lehet fotózni. Míg az argentin oldalon az éttermekig akár személyautók is bemehetnek, itt jóval védettebb a park, a turisták csak a buszokat használhatják. Minden járművet sebességmérővel és jeladóval szerelnek fel, mint ahogy a park büszkeségeit, a jaguárokat is. Így ha ne adj Isten, egy jaguárt elütne egy gyorshajtó, azonnal tudnák, hogy ki volt a tettes és egyenesen a börtönbe vinnék. Helyes.
Apropó, jaguár. Ritkán látni a nagyvilágban olyan útjelző táblát, hogy lassan haladjon az ember, mert vigyázni kell a jaguár-bébikre. Pár hónapja ugyanis nagy örömben volt része a park munkatársainak, az egyik jaguárnak három kölyke született. Nagy becsben vannak, a fél várost teleplakátolták a hírrel, plusz az utak mentén jelzőtáblák tucatjai hívják fel a figyelmet az óvatos vezetésre, nehogy elüssék valamelyiket.
A brazil oldalon látszik igazán, milyen hatalmas a vízesés, mert itt mellette halad végig az 1.2 km sétaösvény. Ezt csak egy irányban kell lesétálni, mert a végén lift visz vissza a kiindulópontra (ahol jó kis étterem is van, büféválasztékkal).
A séta során végig látszik a folyó túlpartján a vízesés, illetve a túra végén emelt pallón be lehet menni a folyó közepére, egész közel az Ördög torka rész aljához. Hihetetlen élmény, ahol minden irányból zúdul le lábunk elé a víz.
A brazil sétát mindenképp reggelre, délelőttre érdemes időzíteni, ha nem akarsz szembefotózni a napsütéssel. Délután aztán jöhet a hajókázás!:-)
Helikopteres sétarepülés
Ahhoz, hogy úgy igazán be lehessen látni az egész területet, a legjobb helikopterre ülni. Sétarepüléseket a Helisul szervez egy 4 és egy 7 fős géppel. A 9-11 perces sétarepülés ára 430 reál. Attól nem kell félni, hogy rossz helyet kap valaki, mert minden oldalon hatalmas üvegablakok vannak.
Hajókirándulás
Nemcsak felülről, de alulról is megszemléltem a vízesést, méghozzá a Macuco Safari szervezésében (a parkban közlekedő busznak van egy megállója pont az ő jegyirodájuknál). A pénztártól 3 km ösvény vezet a kikötőig, amit egy nyitott busszal tettünk meg, és a helyi vezető három nyelven (portugál, spanyol, angol) mesélt néhány érdekességet a környező erdőről. Aztán kiosztották a mentőmellényeket, míg a csomagokat zárható szekrényekben hagytuk. A hatalmas gumicsónakokban lehet igazán érezni a víz erejét. Elvileg kétféle túra van: a száraz és a nedves. Én a fényképezőgépet féltve (és mivel áztam már el eleget hasonló túrákon) a szárazra mentem, így csak kicsit lettem vizes (annyira igen, hogy nekem is át kellett utána öltözni – váltóruhát vigyetek!). A nedves túrások meg aztán tényleg csuromvizesen jöttek vissza. Szerintem nagyon megéri a túra – a repülő és a hajó is, de ha választani kell, akkor talán az utóbbi nekem nagyobb élmény volt.
Harmadik nap – Paraguay
Ha csak egy pillantást akar vetni valaki Paraguay-ra, akkor nem is kell átmenni a határon, hanem van egy erre szolgáló remek park, a „Három határ”. Ahol az Iguazu folyó eléri a Paraná folyót, három ország találkozik és itt mindhárom egy obeliszket húzott fel. A brazil részen, a brazil színekben pompázó obeliszk köré kis szórakoztató központ is épült – bolttal, étteremmel, vidám kis labirintussal, játszótérrel.
A határon persze érdemes átkelni is, de türelem kell hozzá, ugyanis a határfolyón átívelő Barátság Hídon mindig tömött sorokban araszolnak az autók. Hongkong és Miami után ugyanis a paraguayi határváros, Ciudad del Este a világ harmadik legjelentősebb kereskedelmi központja. A brazilok tömegével utaznak át elektronikai eszközöket, ruházati termékeket, napszemüveget, parfümöt vásárolni, míg a paraguayiak élelmiszerért és autóalkatrészekért kelnek át a határon. Oda-vissza hatalmas a tumultus.
A híd túlsó lábánál azonnal bevásárlóközpontok emelkednek, de tőlük két kilométerre csendes kertvárosi környezetet találni. Maga Ciudad del Este nagyon fiatal város, mindössze 1957-ben döntöttek alapításáról. A közeli Itaipu vízerőmű építése során (amely a maga nemében az egyik legnagyobb a világon) bevándorlók özönlöttek a városba, ahol alacsony adókkal és lakhatással segítették őket. Arabok, indiaiak, kínaiak tömege érkezett és ma már ez az ország 2. legnagyobb városa. Különösen sokan jöttek Libanonból – az iszlám lakosoknak a földrész legnagyobb mecsetét húzták fel.
A város olyan gyorsan nőtt, hogy körbeépítették az apró repülőteret, így az hamarosan be is zárt. A régi irányítótorony ma könyvtárként üzemel.
A vízerőmű építésének esett áldozatul a Sete Quedas vízesés, melynek szépségéről sok brazil lelkendezett, akiknek még gyerekkorukban szerencséjük volt azt látni.
Megmaradt viszont a csodálatos Saltos del Monday vízesés, ahol rajtam kívül egyetlen látogató nem volt — ha meghitt körülmények közt kettesben szeretnél lenni egy óriási vízeséssel, ide gyere:-)
Negyedik nap – vízerőmű és madárpark
A Világ hét modern csodájának egyike, az Itaipu vízerőmű Brazília és Paraguay határán áll, a két ország közös projektje. Munkatársait mindkét országból toborozták, mint ahogy két igazgatója van és mindkét országnak szolgáltat áramot. Az 1984-ben felépített vízerőmű a világ legnagyobb ilyen létesítménye – 2016-ban itt termelték a legtöbb áramot (korábban a kínai Three Gorges Dam volt a csúcstartó).
A 9 km hosszú és 200 méter magas gátba annyi betont építettek be, hogy azzal Moszkva és Lisszabon közt egy kétsávos utat is kialakíthattak volna. A beépített vas pedig 380 Eiffel toronyra lett volna elég…
Az építkezés ütemét jól jellemzi, hogy az egyenlő volt azzal, mintha óránként felhúztak volna egy 20 emeletes toronyházat. Sok vita kísérte az erőmű kialakítását, hiszen óriási területen kivágták az erdőt és több növényfajta ki is halt ezáltal. Ugyanakkor az erőmű annyi energiát termel, amihez naponta 434 ezer hordó olajat kellene elégetni…
A turistáknak többféle túrát kínálnak, én a másfél órás „Panoráma túrán” vettem részt. Ennek keretében először egy kisfilmet néztünk meg az alapításról, építkezésről, majd egy nyitott, emeletes buszon vittek el minket magához a gáthoz, amin át is hajtottunk.
A város kihagyhatatlan nevezetessége a Parque Das Aves. Az esőerdők madarainak megmentésére, kutatására szolgáló központot egy német házaspár alapította, akik Afrikában élve befogadtak egy kis papagájt. Nagyon megszerették, majd amikor az Iguazu vízeséshez utaztak, eldöntötték, hogy létesítenek itt egy intézményt kifejezetten a madarak védelmében. Az alapítók már sajnos már nem élnek, de hagyatékukat tovább őrzik a gondos munkatársak.
Szállás
A Hotel Vivazban laktam, ami egy szuper szállás. Mivel a latin-amerikaiak előszeretettel utaznak családdal, nagyon fel vannak készülve a gyerekekre – külön kismedence, gyerekprogramok, játszószoba felügyelőkkel, stb. Minden remek volt: a szoba, a nagy medence, a tornaterem, a reggeli- és vacsora büféválaszték. Imádtam itt lakni!
Étkezés
Mint mindenhol Brazíliában, itt is nagy divatja van a büféknek, ahol fix díjért vagy kg árban lehet fogyasztani.
Paraguayban ne hagyjátok ki a sajtos péksüteményt (chipa), isteni!
Éjszakai élet
Van egy latin táncshow Foz do Iguacuban, ami annyira turistás program, amennyire csak el lehet képzelni, de valahogy mégsem olyan vészes – én egész jól szórakoztam. Egy óriási hodályt kell elképzelni, hiszen itt gyűlik össze esténként több száz turista. Büfévacsora van, egész jó választékkal, aztán jönnek a táncosok. Dél-Amerikai táncokat mutatnak be, változó színvonalon. A chilei sípolós zenésznél az összes aluljáróban jobbat találni, de az argentin tangósok fantasztikusak voltak.A program még egy Guinness-rekorddal is büszkélkedhet: egy vacsora alatt itt mutatják be a legtöbb ország táncát.
Ha érdekel, ez elérhetősége: Rafain Churrascaria.
Összegzés
Bár sokan csak egy napra utaznak erre a vidékre és gyorsan kipipálják a vízesés egyik vagy másik oldalát, ha belefér az időbe, érdemes kicsit hosszabb időre jönni. A világ egyik csodája megérdemli, hogy alaposan felfedezzük, ráadásul a környék is sok érdekességet kínál!
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)