5 rövid Mikulás mese

5 rövid Mikulás mese

5 rövid Mikulás mese



1. mese: A Mikulás varázslatos utazása

Egyszer réges-régen, egy időtlen téli éjszakán, amikor a hó lepte be az erdőket és a házak tetejét, a Mikulás készült az éves nagy útjára. Minden ajándék gondosan be volt csomagolva, a rénszarvasok pedig izgatottan szuszogtak a szán előtt. A Mikulás, vagy ahogyan sokan ismerik, Télapó, egy régi vörös kabátban és vastag szakállban a hóba temetkezett.

Ahogy elindult, egy gyönyörű csillagos éjszakával találta szembe magát. Az első állomás a Télország volt, ahol a játékok és ajándékok készültek az egész év során. A játékműhelyben a manók sürögtek-forogtak, és munkájukat végezve énekeltek:

Manók: „Holnap minden ajándék, örömöt hoz nektek, mert a Mikulás elindul, várva téged itt értünk!”

A Mikulás mosolygott és köszönetet mondott a manóknak. Miután ellenőrizte az ajándékokat és megtöltötte a szánját, tovább indult a hosszú útjára.

Az első megállója egy kis falu volt, ahol gyerekek sereglettek az utcákon, és csillagokat ragyogtattak a karácsonyfa alatt. Egy kisfiú, János, odalépett a Mikuláshoz és megkérdezte:

János: „Mikulás, te valóban létezel?”

Mikulás: „Természetesen, János! Minden évben eljövök, hogy örömet vigyek az emberek szívébe.”

A Mikulás megölelte Jánost, és egy csillagot adott neki ajándékba. János boldogan mosolygott, és a Mikulás újra útnak indult.

Mikulás: „Most menjünk tovább, rénszarvasok!”

A következő állomás egy havas hegy volt, ahol egy fiatal lánnyal, Annával találkozott. Anna azt mondta:

Anna: „Mikulás, szeretnék egy varázslatos hópihét látni!”

A Mikulás elmosolyodott, és egy pillanat alatt elkészítette a varázslatos hópihét. Anna boldogan ugrált és hópihéket dobált a levegőbe.

Mikulás: „Az álmok valóra válnak ezen az éjszakán, Anna. Most menjünk tovább, még sok gyerek vár ránk!”

Ahogy továbbhaladtak, megálltak egy kis kunyhónál, ahol egy idős házaspár, Mária és József, ült az ablakban.

Mária: „Mikulás, csak egymást kívánjuk karácsonyra.”

Mikulás: „Az egymás iránti szeretet a legfontosabb ajándék, amit adhatok nektek.”

A Mikulás megtöltötte szívüket melegséggel, majd folytatta az útját.

A hosszú éjszaka során a Mikulás rengeteg ajándékot szállított, és boldogságot hozott minden gyermek szívébe. Amikor visszaért Télországba, a manók örömmel fogadták.

Manók: „Sikerült, Mikulás!”

Mikulás: „Igen, sikerült. Minden gyermek boldogan alhat most.”

A Mikulás és a rénszarvasok megpihentek, és boldogan érezték magukat az éjszaka után. Egy évekig emlékezetes karácsony volt, és a Mikulás tudta, hogy mindig itt lesz, hogy örömet hozzon az embereknek.

Végül a hóval borított éjszaka befejeződött, de a Mikulás története mindig él majd tovább, és a gyerekek szívében örökké él majd az emléke.



5 rövid Mikulás mese

2. mese: A kis rénszarvas nagy álma

Egyszer réges-régen egy kis rénszarvas élt a Télországban. Ő volt a legkisebb a rénszarvasok között, és mindig is csodálták a nagyok bátorságát és erejét. A kis rénszarvas neve Berci volt, és mindennap álmodozott arról, hogy az egyik nap ő is a Mikulás szánjának vezető rénszarvasa lehet.

Egy hideg téli reggelen Berci sétált az erdőben, amikor hirtelen meghallotta a Mikulás hangját a közelben.

Mikulás: „Készüljetek, rénszarvasok, hamarosan elindulunk!”

Berci szívét egy hatalmas izgalom töltötte el. Gondolta, most vagy soha, és odaszaladt a Mikuláshoz.

Berci: „Mikulás, én is szeretnék a szán előtt lenni! Bátorságom van, és mindent megteszek, hogy segítsek!”

A Mikulás lehajolt, és mosolyogva nézte Bercit.

Mikulás: „Kis Berci, örömmel adok neked egy esélyt. De emlékezz, a legfontosabb dolog a bátorság és a jó szándék.”

Berci boldogan bólintott, és beült a szánba. Az éjszaka során Berci és a rénszarvasok átvitték az ajándékokat az összes gyereknek, és Berci olyan boldog volt, mint soha.

Amikor a hosszú út véget ért, Berci visszament Télországba, de most már nem kis rénszarvasként, hanem büszke és bátor rénszarvasként. Az összes többi rénszarvas ünnepelte őt, és a Mikulás is dicsérte.

Mikulás: „Berci, ma megtaláltad a bátorságodat és a szívedet. Te vagy a legkisebb rénszarvas, de te vagy a legnagyobb hős számomra.”

Berci boldogan és büszkén mosolygott, és tudta, hogy az álmai valóra váltak. Azóta minden évben a Mikulás szánjának vezető rénszarvasa lett, és a kis rénszarvas története örökké él a Télországban és a gyerekek szívében.

Berci megtanította mindenkinek, hogy a méret vagy a kor nem számít, ha valaki bátor és jó szívű. Az ő története mindig emlékeztet minket arra, hogy bármire képesek vagyunk, ha hiszünk magunkban és sosem adjuk fel.



5 rövid Mikulás mese

3. mese: A varázslatos téli esték titka

Egy hideg, hóviharos éjszakán egy kisfiú, Máté, az ablaknál állt, és vágyakozva nézte a hópelyheket. A szülei beszéltek a téli ünnepekről, és Máté egyre izgatottabb lett. Egy titkos vágy lebegett a szívében: szeretett volna találkozni a Mikulással.

Ahogy a hóvihar tombolt kint, Máté hirtelen egy gyertyafényes úton találta magát az erdőben. A fák között egy csillagos szán és rénszarvasok vártak. A Mikulás állt a szán mellett, és mosolyogva nézett rá.

Mikulás: „Máté, én vagyok a Mikulás, és hallottam a kívánságodat. Te vagy a különleges vendégem ma éjjel.”

Máté szemei kerekre nyíltak az izgalomtól.

Máté: „Igen, igen! Én mindig is szerettem volna találkozni veled!”

A Mikulás és Máté felültettek a szánra, és a rénszarvasok repülésbe kezdtek. Száguldottak a csillagok között, és megálltak egy titokzatos helyen, ahol egy hatalmas télapófa állt.

Mikulás: „Máté, most megmutatom neked a Télországot.”

Máté szemei lángoltak az ámulattól, amikor beléptek a Télországba. Csillagok világítottak, és mindenhol hó és csoda volt.

Mikulás: „Itt készítjük az ajándékokat és tervezzük az utazást minden évben. Most pedig itt vagyunk, hogy neked is egy különleges ajándékot adjak.”

Mikulás egy csomagot nyújtott át Máténak, amit ő maga készített. Máté kibontotta, és benne egy csillogó csillagot talált.

Máté: „Ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam!”

A Mikulás és Máté sétáltak a hóban, és beszélgettek a csillagokról, az álmokról és a csodákról. Amikor az idő elérkezett, a Mikulás visszavitte Mátét az otthonába, és a gyermek visszament az ágyába.

Máté felébredt, és azt hitte, mindez csak egy álom volt. De amikor megtalálta a csomagot az ágya mellett, tudta, hogy valóságos volt az éjszaka.

Máté sosem felejtette el ezt a csodás találkozást a Mikulással, és mindig hitt a csodákban. Az emlék arra tanította, hogy a hited mindent lehetővé tesz, és hogy a téli esték tele vannak titkokkal és csodákkal.



5 rövid Mikulás mese

4. mese: A karácsonyi csoda a kis kéményseprő életében

Egy kis kéményseprőfiú, Jancsi, egy csendes kis faluban élt. Ő volt az egyetlen gyermek a családjában, és bár mindig is nagyon dolgos volt, egy dolgot kívánt minden évben – egy felejthetetlen karácsonyt.

Az ünnep közeledtével Jancsi napról napra izgatottabb lett. Sétált a falu utcáin, és gyönyörködött az ablakokban díszelgő karácsonyi fényekben. De hiányzott valami az életéből – a meleg és boldog karácsonyi ünneplés.

Egy hideg téli napon Jancsi a kéményseprő eszközeit használta, amikor egy apró ajándékcsomag esett le a kéményen keresztül a kezébe. Amikor kibontotta, egy kis játékmackó és egy levél volt benne.

Levél: „Kedves Jancsi, a Karácsony csak akkor igazán különleges, ha megosztjuk azt a szeretteinkkel. Találkozz velem az erdőben ma éjjel, és készítsünk együtt csodát. – A Mikulás”

Jancsi nem hitt a szemének. A Mikulás személyesen keresi fel? Ő szinte repült az izgalomtól. Este, amikor a csillagok ragyogtak, Jancsi az erdő felé vette az irányt. A Mikulás egy szán húzva és rénszarvasokkal várta őt.

Mikulás: „Jancsi, ma éjjel az én kis segítőm leszel.”

Jancsi mosolyogva bólintott, és csatlakozott a Mikulás csapatához. Elindultak a falu felé, és a Mikulás segítette Jancsinak kéményről kéményre bemászni. A családok házába érkezve Jancsi segített ajándékokat hagyni az asztalon, és a Mikulás visszarejtette a játékmackót a szobájába.

Amikor befejezték a munkát, a Mikulás és Jancsi visszamentek az erdőbe. Jancsi könnyes szemmel nézte a Mikulást.

Jancsi: „Köszönöm, Mikulás, hogy ezt a karácsonyt felejthetetlenné tettéd számomra.”

Mikulás: „A legnagyobb csoda az, amikor a szeretetet és az örömöt megosztjuk másokkal, Jancsi.”

Az éjszaka során Jancsi megtanulta, hogy a karácsony valódi varázsa a család és a barátok közötti szeretetben rejlik. Amikor hazatért, szíve megtelt boldogsággal, és az emlék örökké velük maradt.

Ez a karácsonyi éjszaka örök emlékké vált Jancsi életében, és mindig emlékeztette őt arra, hogy a legnagyobb ajándék a szeretet és a barátság.



5 rövid Mikulás mese

5. mese: A hóember varázslatos visszatérése

Egy téli hajnalon, amikor a hópelyhek lassan ereszkedtek le a városra, egy kisfiú, Márk, kiment a kertbe, hogy egy hóembert építsen. A hóember szemei szénből, orra egy répa volt, és a karjai fadarabokból készültek. Márk leült mellé, és beszélgetett hozzá, mintha egy régi baráthoz szólna.

Márk: „Te vagy az első hóember, akit valaha építettem, és te vagy a legjobb!”

Amint beesteledett, Márk betért a házba, hogy megmelegedjen. De amikor visszament a kertbe, hogy megnézze a hóembert, meglepve tapasztalta, hogy valami varázslatos történt. A hóember életre kelt! Mosolygott és bólintott a fiúnak.

Hóember: „Köszönöm, hogy életre hoztál, Márk. Most pedig szükségem van a segítségedre.”

A hóember elmondta Márknak, hogy a téli ünnepek veszélyben vannak a városban. Az emberek elvesztették a hitedet a csodákban és a közösség erejében. A hóember azt mondta, hogy csak akkor marad életben, ha képes újra megtalálni a hitedet a karácsonyban és a közösség erejében.

Márk és a hóember elindultak a városba, és elkezdtek segíteni az embereknek. Először egy idős hölgynek segítettek feldíszíteni a karácsonyfáját, majd segítettek egy szomszédnak hóeltakarításban. Mindeközben a hóember mintha csak jókedvet és melegséget sugárzott volna a körülötte lévőknek.

Az emberek megkezdték a változást érezni a szívükben, és az elkötelezettségüket a közösség iránt. Egyre többen kezdték hinni a csodákban, és a város fényesebb lett a karácsonyi fények alatt.

Amikor a téli ünnepek elérkeztek, a hóember és Márk segítettek összehozni egy csodálatos karácsonyi ünnepet a városban. Az emberek boldogok voltak, és a közösség ereje újra életre kelt.

Amikor a karácsonyi éjszaka leple beborult a városra, a hóember úgy érezte, hogy elvégezte a feladatát.

Hóember: „Köszönöm, Márk, hogy segítettél megmenteni a téli ünnepeket. Most visszatérek oda, ahonnan jöttem.”

A hóember lassan elkezdett olvadni, és Márk mellette állt, könnyes szemekkel.

Márk: „Viszontlátásra, barátom. Soha nem felejtem el ezt a karácsonyt.”

A hóember mosolyogva bólintott, majd eltűnt. De a városban és Márk szívében mindig élni fogott az emléke, és az emberek újra hitték a karácsony csodájában és a közösség erejében.