Máramaros egyik leghíresebb látnivalója a Vidám temető. Ezt a híres temetőt Szaploncán, Máramarosszigettől 18km-re, a román-ukrán határ közelében találjuk. Nevét arról kapta, hogy itt a hagyományos fejfák helyett kék alapon, színes, mintás fejfákkal találkozunk. A híres szaploncai kékkel festett fejfákra színes rajzokat és vidám versikéket festenek, ezzel búcsúztatva az elhunytakat. A temető egyedi fejfáinak köszönhetően felkerült a Világörökség listájára.
A temető reggel 8 és este 8 óra között látogatható. Belépőt kell fizetni, a belépő ára 5Ron felnőtteknek, 4Ron nyugdíjasoknak és 3Ron gyerekeknek, 14 éves korig.
Ez egy egész különleges formája a temetkezésnek, nem tudom, ha máshol találkozunk még ilyennel. Mindenesetre Európában egyedülálló látványosságnak számít. 1935-ben kezdtek megjelenni ezek a színes fejfák, mára pedig több mint 800 tréfás versikével ellátott fejfát találunk a temetőben. A fejfákat tölgyfából faragják, majd élénk színekkel festik be őket.
Ioan Stan Patras, aki elkezdte ezt a hagyományt és a fejfák faragását, abból indult ki, hogy a halál az élet része. Ez a derűs hozzáállás a halálhoz a dákok szokása volt. Hittek az örök életben, a halál számukra csak egy átmenet volt egy másik világba. A halált nem tekintették tragikus végnek, hanem esélynek a találkozásra Zamolxe istennel. Ebből kiindulva Ioan Stan Patras megpróbálta műveiben visszaadni az elhunyt életének lényegét, vidámabb módon, ami könnyebbé tette a halállal való szembesülést.
A kereszten látható képek az elhunytak életének egy fontos jelenetét ábrázolják. Néha megmutatják az ember hivatását: kertész, vadász, szakács, gazda, szabó, tanár, stb. Ha egy személy szokatlanabb baleset következtében halt meg, a tragikus esemény helyszínét vagy körülményeit festették a keresztre.
A halál, az elmúlás gondolata általában szomorúsággal tölti el az embereket, itt a Vidám temetőben azonban nem ezzel találkozunk. A színes képekkel és vidám versikékkel ellátott fejfák azt sugallják, hogy a halál nem a szomorkodásról szól, hanem az élet része. A fejfákon található versikék általában az elhunyt életét, foglalkozását, kedvenc időtöltéseit és halálának körülményeit foglalják össze, vidám rímeket használva. A feliratokat olvasgatva egy átfogó képet kapunk arról, hogy milyen életvitelt folytattak az emberek ezen a vidéken, mivel foglalkoztak, mi érdekelte őket. Igazából az egész falu története kibontakozik előttünk, ha figyelmesen tanulmányozzuk a fejfákat.
Rengeteg turista látogat el ide, a temető környékén is érezhető, hogy a turizmusból élnek, hisz a környék tele van árusokkal meg panziókkal. Emiatt azonban nem a temetőkben megszokott csend és nyugalom fogad. Inkább tekinthető szabadtéri múzeumnak, mint temetőnek. Olyan sűrűn vannak egymás mellett a temetők, hogy szinte alig lehet mozogni közöttük. Kissé zsúfolt hatást kelt, viszont a látvány szép. Bevallom őszintén, hogy nekem egy idő után a hangulatom nem vidám lett, hanem inkább nyomott. Nem tudom miért, valószínű a sok ember meg a zsúfoltság miatt. Az viszont tetszett, hogy az emberek után nem csak egy név és évszám marad fenn, hanem az élettörténetük is.
A faluban található egy régi temető is. Ide már nem látogatnak a turisták, csend és igazi temetőkre jellemző hangulat fogad. Itt is találunk pár kékre fesett fejfát, de jóval kevesebbet, nem ez a jellemző erre a temetőre.
Ha már itt jártok semmiképp se hagyjátok ki a szaploncai Peri kolostort sem. Erről az előző bejegyzésemben olvashattok, ITT.
Ha tetszenek a bejegyzések, hasznosnak tartod őket és értékeled a munkánkat, köszönetképp meghívhatsz egy kávéra a következő linkre kattintva: MEGHÍVLAK EGY KÁVÉRA!
Úticélok 