Jancsó Miklós Nem kétséges, Jancsó Miklós sal szemben elfogult vagyok. Számomra ő jelenti - környezetéből egy fejjel kimagasodva - a magyar film nagyságát, úgyhogy amikor arra az elhatározásra jutottam, ideje lenne nagyobb műben hasznosítani a magyar film körül szerzett tapasztalataimat, kézenfekvő volt: Jancsó Miklós tartalmas életéről és műveiről kell írnom, hisz életének közel nyolc évtizede akár vezérfonalként is szolgálhatna a magyar film százéves történetéhez. Jancsó Miklós iránti elfogultságomra talán mentség, hogy az nem csupán az én magánügyem. Sokan tartozunk ahhoz a nemzedékhez, amelynek legfogékonyabb éveiben született meg a Szegénylegények. Ma is megelégedéssel tölthet el bennünket, hogy az 1966. január 6-ån bemutatott filmnek már akkor képesek voltunk maradéktalanul fogni esztétikai és tartalmi üzenetét. Ami persze nem csak saját érdemünk. A film akkor ügy volt, értelmisé gi és nem értelmiségi körök tudtak találkozni egymással a fehér vásznon mozgó árnyké pek ürügyén.

Jancsó Miklós iránti elfogultságom különös vonatkozása, hogy kezdetben nem volt benne semmi személyes motívum. Amikor 1971. december 15-én harmadik számú pályamódosításom eredményeként a magyar filmek gyártó cégének, a MAFILM-nek az állományába kerültem, hogy onnan két hét múlva áthelyezzenek az 1972. január 1-jétől önálló vállalatként működő Budapest Játékfilmstúdió Vállalat dramaturgiájára (okát ma sem tudom, miért tartotta ezt az áthelyezést Nemeskürty István előnyös munkaügyi megoldásnak), Jancsó Miklós nem volt itthon Magyarországon. A filmgyárban ekkortájt kimondottan nagy volt a nyüzsgés (ami iránt az új évezred elején érthető nosztalgia nyil- vánul meg), de Jancsó Miklósra nem találtam rá. Csak lenyomataira. Például Somló Ta- másra, aki a Szegénylegényeket és a Csillagosok, katonákat fényképezte. Továbbá Kende Jánosra, aki a Csend és kiáltás operatőre volt, s akinek emberi-művészi habitusát első dramaturgiai munkámban, Kardos Ferenc 1972 nyarán forgatott Petőfi 73-jában közel- ről figyelhettem meg. De nem hagyhatom említés nélkül Karall Lucát sem közvetlen főnökömet, aki a Szegénylegényeket dramaturgként jegyezte. Nemeskürty István elő- szobájában gyülekeztek elveik fenntartása vagy módosítása mellett - például Kovács András, Fábri Zoltán, Bacsó Péter és Keleti Márton, ám a Hunnia vezéregyéniségei - Makk Károly, Mészáros Márta, Sándor Pál sem néztek félre, ha az ember szembefutott velük a folyosón. Létezett még a szakma.