A két újabb Móra-kötet párosítása ez alkalommal sem találomra sikerült. Bármennyire nehéz Móra életművén belül műfaji megkülönböztetéseket tenni, bizonyos tartalmi, illetőleg hangulati elemek a két kötetet közel hozzák egymáshoz. Elsősorban az, hogy még Móra mértékével mérve is bensőséges líraiság hatja át az egyes darabokat, olyannyira, hogy különösen a Georgikon lírai önvallomásként hat. Ennek egyes darabjai lazán összefüggő fejezetet alkotnak, és ebben többé-kevésbé hasonlít a Négy apának egy leánya című első regényére. Ehhez képest kevésbé egyöntetű a Nádi hegedű. Az önvallomások itt bujtatottabbak, a témák is különfélék. Az élet és a társadalom nyugtalanító beavatkozását az író egyéni sorsába, családi életébe derűvel oldottan, iróniával megtörten viszi a nyilvánosság elé.