Karafiáth Orsolya a
24.hu-n véleménycikkben reagált az kormány kampányára. Ebből idézünk most:
„Átbaszni egy oly sokszor megvezetett, mindig a rövidebbet húzó, fiatalon háborúba, majd diktatúrába került, abban felnőtt, majd később reménykedő tömeget – bűn.
Sok nyugdíjason látom (meg az alattuk lévő most 55-65 éves generáción), hogy mintha direkt dugnák a homokba a fejüket. Hogy nem, ennek most működnie kell, a nyilvánvaló képtelenségben, az átverésben, a szemfényvesztésben hinni KELL, hinni muszáj, mert nem lehet, hogy megint megtörtént, nem lehet, hogy megint a rossz végén vagyunk.
Belátni, hogy kedves vezetőnk és sleppje kihasználta a hitüket, ellopta az életüket, naponta egyre durvább húzásokkal rántja ki a lábuk alól a talajt – nos, ez elviselhetetlen lenne. Marad a vakhit, marad a nyilvánvaló tényekkel szembeni vakság.
És az önhazugság, hogy amit nem látok, az nincs. Gyerek vagyok, eltakarom a szemem, nem találtok meg. Örülök, ha adtok pár fillért, boldog vagyok, ha hozzám szóltok! Ha felhívtok! Azért teszitek, mert fontos vagyok! Mert jelentek valamit! Hát persze, hogy rátok szavazok, ti rendesek, ti jók.
Kicsi gesztus, nagy aljasság. Kicsibe kerül, nagy hasznot hoz.”