A koptok történetét a bibliából kiindulva kell megközelíteni, Máté evangéliumából: az egyiptomi menekülés. Megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala és ezt mondta neki: Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni. Fölkelt és még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett amit a próféta szavával mondott az Úr: Egyiptomból hívtam az Én fiamat.
Más források így írnak: a mai Kairótól pár kilométerre található egy régi szent forrás, amit a mai arabok Ayn Ash Shems-nek neveznek. Ez azt jelenti: a Nap szeme. A megőrzött hagyomány szerint, Szűz Mária (Ma-Ari) ennek a forrásnak a vizében mosta tisztára Jézus, a názáreti ruháit. (Baráth Tibor: A Magyar Népek őstörténetéből idézve). A Magyar Szent Korona ikonográfiai jelképrendszere szorosan összefügg a korai kereszténység ikonográfiájával. Tanulmányomat nem teóriára alapozom, hanem konkrét utalásokra. Koronánkon az apostolok zománc­képei a legtöbb információt tartalmazzák arra vonatkozólag, hogy melyik kultúrkörben kell keresni a korona eredetét.

A tisztelt Olvasót egy olyan, eddig nem ismert koronakutatási vonalra szeretném „ráhangolni", amelynek a megértéséhez jómagam is csak nemrégen kezdtem tanulmányokat folytatni. Az első felismerésem abból indult ki, hogy az apostolok lineáris képszerkesztése, a nagy fül, a koncentrált szem, a félig álló alakok és az egész ikonográfiai szerkesztésre sehol sem találhatunk analógiát a világ múzeumainak gyűjteményében. Természetesen, más művészeti ágat is, mint például a mozaik vagy a falfreskót sem szabad kihagyni a kutatási területből. Minden egyes apostolkép számos olyan szimbólumot tartalmaz, amelynek a megfejtése egy olyan kor ikonográfiai rendszerébe vezet, amelyet a kutatók 1964-ig nem ismerhettek, és széles publikációt is csak 1971 óta ismerünk róla: és ez a Faras-i Katedrális feltárása. Továbbá a Remete Szent Antal legendájának a története, melynek egyes elemei leolvashatók az apostolképek jelképeiből, különösképpen a János apostol (8. ábra) képén, amely különben is a mesterkép, értve ezalatt, hogy minden motívum ebbe a képbe van besűrítve, és egy olyan ábrázolás látható, ahol a lineáris vonalvezetést a ruhán megtöri egy nyitott, szakadást jelző rekesz.

A Faras-i Katedrális falfreskói és a Magyar Szent Korona

A történet az 1960-as években kezdődik, amikor is az egyiptomi kormány nagyszabású gátépítésbe kezdett Asszuánnál. Kiderült hogy a tervezett Nasszer tó vize el fogja önteni a Philé és Abu Szinbel műemlékeket. Ekkor a régészet soha nem látott aktivitásba kezdett és versenyt futva az idővel az UNESCO komoly támogatásával a műemlékeket szétszedték és több kilométerrel távolabb újból összerakták.

A Lengyel Michalowsky professzor ugyanekkor tárta fel a farasi katedrálist, a szudáni núbiai sivatagban. Ez akkor régészeti szenzáció volt. Ez egy háromhajós apszisban végződő templom, amely feltárta a kopt falfestészet hagyományait. A tudományos világ azonban csak 1970-ben ismerhette meg a teljes anyagot, és ennek a birtokában szeretném részletesen kielemezni a Magyar Szent Korona és a kopt ikonográfia feltűnő hasonlóságait. A templom alapkövét 707-ben tették le, és Remete Szent Pálról nevezték el. Egészen a 13. századig működött a templom.

A farasi falfreskókon az apostolok ábrázolási módja azonos a koronánk zománcképeinek ikonográfiájával. (2. ábra) Megjelenik a keresztpánt kiterített képe. (1. ábra) Az egyik falfreskón teljes szépségében megjelenik az Istenszülő, „Theotokos" feliratú Mária kép, fején a Magyar Szent Koronával, a korona tetején az egyenesen álló gömbös kereszttel. (4. és 3. ábra) A koronánk nyolc apostolának az ikonográfiai jelképrendszerét szeretném először részletesen elemezni. 1983-ban mért adatok szerint az apostolképek 47 x 30 mm méretűek. A befoglaló forma egységesen egy félig ülő, félig álló alakot ábrázol, rekeszrajza megjeleníti az expresszív szemeket és a nagy füleket, azonkívül a műfajnak a lehetőségein belül az életkort is ábrázolja. A ruházat a lineáris szerkesztési elvet követi. A zománcképeken nem csak a személyekre való egyértelmű neveket is olvashatunk, amely utal nyolc apostolra: Péter, Pál, Jakab, János, András, Fülöp, Bertalan és Tamás, hanem az ősegyház és a korai kereszténység szimbólumai is ábrázolva vannak.

Képenként vizsgálva:

Szent Péter apostol: (5. ábra) Életkorát a fehér haj és szakáll jellemzi. Jobb kezében kulcsot, bal kezében tekercset tart, bal csuklóján egy kisebb kulcs van. A testen kívüli mezőben kétoldalt 12 fogazott rombusz van függő- legesen vezetve. A fej két oldalán az oltáriszentség jele látható. Ez a négylevelű virágformát mutató jel a korai kereszténységben az utolsó vacsora jelképe. A kenyér és a bor szimbóluma a farasi katedrális apszisában a kehelyben látható. Az apostol fejétől jobbra 13 db ilyen oltáriszentség jelet láthatunk. Ez a 13 db jel a kopt szerzetesek sapkáján a tizenkét apostolt és Jézus Krisztust jelképezi. Az apostol bal fejénél csak 11 db jel van. Az oltáriszentség jele alatt jobbról és balról egy-egy oroszlán látható, ez annak a legendának a jelképe, amikor Remete Szent Pál meghalt, az oroszlánok ásták meg a sírját. Úgy gondolom, hogy ha azt a teóriát követjük, hogy az apostolok képszerkesztése két újszövetségi történeten alapul, akkor ennek az összes apostolképen érvényesülni kell. A Péter apostol képén látható két kulcs a jelenlegi, és a mindenkori pápák címerében is megtalálható. A címerben a kulcs végén levő két áttört minta is a kenyér és a bor jelét jelképezi. A fej jobb és bal oldalánál szintén két oroszlán látható, felettük az oltáriszentség jele. A test két oldalánál függőlegesen 6-6 fogazott rombusz látható. Itt kell megjegyeznem, hogy a fogazott rombuszt láthatjuk a Szent kő és a Kenyér­szaporítás templomának mozaikjában is. Vele egyvonalban a kehely, benne a kenyérrel.

Szent János apostol: (6. ábra) korát szintén idősnek ábrázolva láthatjuk. A kép érdekessége, hogy a készítő az apostol zománcképében a nyolc apostolkép összes motívumát besűrítette. Megtalálhatjuk az oltáriszentség, az indadísz, a fogazott rombusz motívumait. Tehát ez a kép a „mesterkép". Van azonban egy feltűnő eltérés a ruházat vonulatában. A jobb térdnél egy szakadás látható, ami a Remete Szent Antal megkísértését szimbolizálja. A legendát a kopt szerzetesek sapkájának (9. ábra) a szakadása még ma is megjeleníti. A szerzetest egyszer megkísértette a sátán és leakarta kapni a fejéről a sapkát. A szerzetes azonban résen volt és erősen fogta. A sapka elszakadt és a sátán odébb állt. Ennek az emlékét láthatjuk a kopt sapkán.

Szent András apostol: (7. ábra) aránylag fiatal korban van ábrázolva. A testének jobb és bal oldalán függőlegesen 6-6 körben megjelenő oltáriszentség jel van. A fej jobb és bal oldalánál a két holló, vagy madár látható az oltáriszentség jelekkel.

Szent Fülöp apostol: (8. ábra) egészen fiatalnak van ábrázolva. Jobb kezével a balkézben tartott nyitott könyvre mutat. A testen kívül mindenhol indadíszeket látunk, más jelek a képen nincsenek ábrázolva.

A továbbiakban nincs mód a két apostolt, Szent Tamást és Szent Bertalan zománcképét elemezni, mert nem láthatók. Szent Tamás képe a látható részből következtetve hasonló, mint Szent Fülöp apostol képe. A látható részen csak indadísz van, és nincs kettéválasztva a fej és a test motívum rendszere. Szent Bertalan képnek csak a feliratát láthatjuk. A Magyar Szent Korona apostolképeinek motívumai egy korakeresztény legendát, Remete Szent Pál történetét sűríti egybe.

A Magyar Szent Korona keresztpántjának előképe a Faras-i katedrális falfestményén

A Faras-i katedrálist 707-ben kezdték építeni. A Kűros püspök által alapított katedrális a pachoraszi egyházkerülethez tartozott. Felmerül a kérdés, hogy a koronánk keresztpántjának szerkezeti felépítését és jelképrendszerét nem innen kell-e származtatni.
A falfreskón Jézus képe látható kör alakú félalakos ábrázolásban. Ebből a körből indul ki négy lemez, amely keresztet képez. A lemezek találkozásánál van a négy evangélista állatövi jegye. A sas Jánost, az oroszlán Márkot, az ökör Lukácsot, az „angyal" Mátét ábrázolja. A lemezeken geometriai díszítések: a kör, a négyzet, a rombusz láthatók. A templom falain többször látható épületek tetején gömbös keresztek. A legmeglepőbb az a falfreskó, ahol az Istenszülő (Theotokos) Mária képe látható, fején a Magyar Szent Koronával és tetején az egyenesen álló gömbös kereszttel. Ez rengeteg kérdést vethet fel a koronánk eredetére vonatkozóan. Az első és legfontosabb kérdés, hogy ez a kora keresztény kultúrkör hogyan tudott a mi koronánkról, mivel ez a koronatípus ilyen tökéletesen sehol sincsen ábrázolva. Vagy: mikor festették fel a Mária képet a Magyar Szent Koronával és az egyenesen álló gömbös kereszttel a Faras-i katedrális templomába? Milyen összefüggés van a hetedik és kilencedik században, a magyar kereszténység és a kopt kereszténység között?
Lehet, hogy egy kissé messzire mentem a számomra nem szakterületnek számító falfreskók tanulmányozásában, de a tények és a mellékelt fotók, amelynek minősége talán nem a legtökéletesebb, további kutatásokra ösztönzi a koronakutatók táborát.
Azonban egy fontos tényt szeretnék leszögezni és a „hivatásos" kutatók figyelmébe ajánlani: a Magyar Szent Korona keresztje nem egy utólagosan kifúrt barbár áttörése a felső Pantokrátor képnek, hanem a kereszténység kereszt szimbólumának legősibb ábrázolása.

Michalowsky professzor ásatása után, amikor előkerültek a farasi katedrális falfreskói, amelyek az egész templombelsőt beborították, egy a magyarok számára páratlan értékű felfedezés lehetősége nyílt meg a Magyar Szent Korona eredetének kutatására.
Érdemes odafigyelni Baráth Tibor könyvére: a magyar népek őstörténete c. munkájára. Azt a területet, ahol a magyarság őshazáját kell keresnünk, így írja le: „a hunok, akiktől népünk jelentős része származik, egykor a régi keleten éltek, a táj félhold alakú felső részében, a Perzsa-öböltől félkörben nyugat felé, egészen a Nílus deltájáig elterülő szakaszon, azon a területen, amit gazdagságáról és földrajzi alakjáról a szakirodalomban a Termékeny Félholdnak (Fertile Crescent) neveznek". Majd tovább folytatja: „a magyar ág őshazáját saját emlékezésein kívül az általuk használt szimbólumok segítségével is ugyanerre a tájra helyezhetjük. Két legfontosabb népi szimbólumunk a madár és az oroszlán volt." A Magyar Szent Korona apostolképeinek felső részén is ezt a két szimbólumot látjuk ábrázolni. A farasi falfreskókon látható sötét bőrű püspökön és harcoson nem kell meglepődni, mert további idézettel szolgálhatok Baráth Tibortól: „az őshazára utaló ismert adatok között azt is megemlíthetjük, hogy a honfoglaló magyarok soraiban is megtalálható a sötétebb testszínű, magas növésű negroid embertípus, amit a királyi családban Álmos, Árpád, Szent László és III. Béla meglepő módon képviseltek. „További következtetések: „tehát arra következtethetünk, hogy nemzetünk magyar ágának őshazája is a Régi Keleten volt, de a hunok őshazájától délebbre, azon a másik félhold alakú területen, amelynek szárai felfelé hajolnak és súlypontja Eritrea vidéke."
A Magyar Szent Korona felső Pantokrátor (Világbíró) képének a „monogramjában" a hold ábrázolása is felfelé hajlik. Nem akarok túl messze menni a következtetésekben, mert azt a vádat kaphatom, hogy lám az aranyművesek megint nem a szakmájukkal foglalkoznak. A válaszom erre az, hogy miért nem tetszenek kedves hivatásos kutatók egy kicsit kelet felé is körülnézni, amikor koronánk eredetének forrásait keresték. Meggyőződésem, hogy a koronánk eredetét ebben a kultúrkörben kell keresni. A kutatók eddig azért kerültek zsákutcába, mert a nyugati kultúrkörben keresték a koronánk eredtét. Az egyiptomi kereszténység művészetére jellemző, hogy magába foglalja a hellenisztikus, a római és a bizánci művészeteket. Ennek jeleit kivétel nélkül megtalálhatjuk a Magyar Szent Koronán.

Ludvig Rezső