You are on page 1of 2

Franz Kafka – Az átváltozás tétel

Előzmények

A XX. század folyamán a nyugati irodalomban folytatódtak a megindult változások. Az avantgárd


megjelenésével párhuzamosan tovább bomlott a korábbi irodalmi egység. Egyre nagyobb lett a
szakadék a szépirodalom és a populáris irodalom között, az alkotók messzebb kerültek az
olvasóktól. A korszak meghatározó életérzése az elidegenedés, mely a világháborúk, a betegségek
(pl.: spanyolnátha) és a technikai fejlődés által kiváltott szorongásból, létbizonytalanságból fakadt, s
ez megjelent mindhárom műnemben. Az epikában általános lett a groteszk (ellentétes elemek) és az
abszurd (lehetetlen elemek) beépítése, maga a műnem szubjektivizálódott, tudatfolyamregények
keletkeztek.

Kafka látásmódja

Franz Kafka az intellektuális próza képviselője. Többségében családregényeket írt. Legfőbb témája
a művész helye a modern világban. Szerinte az átlag felett van a helye, a normál világban azonban
számkivetett. Kafka világnézetét áthatja az elidegenedés. Úgy vélte, az ember magányos és
kiszolgáltatott a modern világban, nem érti azt és abban nem lehet önmaga. Ki akar törni, valahová
tartozni kíván, de nem tud, csupán „egy csavar a társadalom gépében”. A kafkai elbeszélő kívülálló
és közönyös.

A novella meghatározása

A novella az epika műnemébe tartozó irodalmi alkotás. Klasszikus tagolásában 5 egységre


bontható: bevezetés, bonyodalom, késleltetés, kibontakozás, megoldás. Kevés szereplőt mozgat,
kevés szálon fut, kevés helyszínen rövid ideig játszódik, terjedelmében viszonylag rövid. Az
eseményeket általában narrátor kommentálja. Kafka 1915-ben íródott műve, Az átváltozás - többi
művével ellentétben - magán viseli a klasszikus novellaszerkesztés elemeit.

Címértelmezés

Az átváltozás szó egyértelműen utal a mű központi elemére, az eseménysor elindító okára. Az


olvasó előfeltételezésében valószínűleg egy konkrét fizikai jelenség van, melyet a mű olvasása
igazol. A mű ez által egy fizikai átalakulást követő lelki változás folyamatát kíséri figyelemmel. Ha
elfogadjuk az átváltozás tényét, a történet egészen reálissá válik. Kafka ezzel a művével az ókori
átváltozásmítoszokat eleveníti fel (pl.: Ovidius: Metamorfózis – Nárcisszosz története).
Megváltozik a szereplő világlátása és jelleme (ez lehet jó vagy rossz is). Ugyanakkor az átváltozás
okára (külső/transzcendens befolyás vagy belső erő-e, büntetés vagy jutalom-e) nem derül fény.

A mű cselekménye röviden

A történet in medias res indul, csupán az átváltozás tényével szembesül az olvasó és a mű


főszereplője, Gregor Samsa is. Egy reggel Gregor arra ébred, hogy bogárrá változott. Átalakulása
álomszerű lázadás a gépies, kiüresedett élet ellen a valóságban. Ez azért probléma, mert eddig
egyedül ő látta el családját, így megélhetésük került veszélybe. Kezdetben családja még törődik
vele, de az idő múlásával egyre távolabb kerülnek Gregortól és szégyenkeznek miatta, míg végül
megkönnyebbülten veszik tudomásul halálát és visszaáll a természetes rend, a katarzis elmarad.
A főhős jelleme és változása

Gregor egy kispolgári kereskedő ügynök volt, a visszatekintésekből kiderül, hogy teljesen
munkájának élt. Jellemére csupán hivatása és szűk környezete hatott. Neve beszélő, cseh tagjainak
jelentése „egyedül levő”, „magányos”. Szorgalmasan végezte teendőit, ugyanakkor lélektelenül.
Családjában nem voltak szoros kapcsolatok, ő maga jobban kötődött családjához, mint annak tagjai
hozzá.
Átváltozását nehezen veszi tudomásul. Mind saját, mind családtagjai reakciója abszurd. Átváltozása
után Gregorban felerősödnek az emberi tartalmak, bogárként emberibb, mint előtte. Tudatát nem
veszti el, de mivel nem tud kommunikálni családjával, teljesen elszigetelődik. Éppen ezért elkezd
elmélkedni az életén, aggódik családjáért. Azonban családtagjai munkába álltak és már csak
teherként tekintenek Gregorra. Végül saját magát ítéli halálra azzal, hogy nem fogadja el az ételt.

A narráció nézőpontjai

A narráció folyamatosan távolodik a főhős szemszögétől. Kezdetben Gregor nézőpontjából látjuk a


dolgokat, majd ez áttevődik a családéra, majd pedig az íróéra, ezáltal kívülről látjuk. E folyamat
által elveszik a lineáris időérzet, melyet a szubjektív idő vesz át; a tér metaforikussá válik, előtérbe
kerülnek a belső, mély lelki folyamatok, melyek egy allegorikus jellemben játszódnak. A
főszereplővel nehéz azonosulni, az olvasó maga is kívülről szemléli a dolgokat.

A mű értelmezési lehetőségei

- Apa-fia konfliktus  megnyilvánul a megsebző almacsutka eldobásában


- Lázadás a világ ellen, mely elbukott  családja elítéli, személye szükségtelen lesz, meghal
- Lázadás a világ ellen, mely sikeres  lealacsonyodva lesz morálisan több
- Gregor tudatalattijának kivetülése a valódi világba  a kimondhatatlan megtestesülése,
önmagává lett; belső erő
- Elszigetelt, tehetetlen volt  elszigeteltebb, teljesen idegen lett; nem változott a lényeg
- A világ abszurd, Gregor is abszurd lett  külső hatás
- Ok nélküli bűnhődés  in medias res kezdet, családjárt „élt”
- Okkal való bűnhődés  nem volt méltó az emberségre, lázadása önzés
- Párhuzam a kiűzetéssel  biztos környezet = munka, bűn = lélektelenség, Isten = apa,
romlott világ = Gregor szobája
- Párhuzam Krisztussal  ártatlanul szenved
- Aki másként viselkedik, azt kiközösítik  alkalmatlan társadalmi pozíciókra, terhet jelent

Utóhatás

A mű Kafka egyik legjelentősebb írása, a késő modernség darabja. Többértelműsége miatt sokan
kísérelték meg különböző módokon megközelíteni. Az átváltozásmítoszokhoz képest újítást hozott,
melyet már a kor emberei is különbözőképpen fogadtak. Lélektanisága megkerülhetetlen,
ugyanakkor számos kérdést és felvetést is hagy az olvasóban, ennek okán az irodalommal
foglalkozók sem értenek mindig egyet Az átváltozás mondanivalójával kapcsolatban.

You might also like