Tudta, hogy szinte a semmiből épült újra háromszor is a szolnoki Tisza-híd?

Abban valószínűleg minden helybéli egyetért, hogy a Tisza-híd nélkül Szolnok nem az a város lenne, ami ma, sőt talán még város sem lenne. Hiszen már több évszázaddal ezelőtt erre vezettek Nyugatról Keletre a legfontosabb kereskedelmi utak, nem is beszélve arról, a háborúkban mennyire fontosnak bizonyult a szolnoki átkelő.

Éppen ezért bátran hívhatjuk megyeszékhelyünk egyik legfontosabb építményének a Tisza-hidat, aminek ráadásul évszázados történelme van, sok-sok érdekességgel, büszkeséggel és viszontagsággal, többszöri újjáépítéssel.

De kezdjük az elején. A török időktől egészen a huszadik századig cölöpökön álló fahídon zajlott a két part közötti forgalom. Az első újjáépítésre talán nem annyira meglepő módon az 1848-49-es szabadságharc után volt szükség, amiben igencsak megrongálódott az átkelő.

1852-re varázsolták újjá Obermayer Lajos tervei alapján, ez a hídszerkezet több mint ötven évig egész jól viselte a természet és persze a Tisza által rámért viszontagságokat. Egészen 1909 tavaszáig, amikor újabb csapás érte – nem csak a hidat, a szolnokiakat is.

1909. március 15-én döbbenten figyelte minden helybéli, ahogyan egy óriási jégzajlás félig-meddig elpusztítja a Tisza-hidat. Hiába voltak a pillérek előtt a jégtörők, a természet erősebbnek bizonyult, a jégzajlás a híd harmadrészét egyszerűen elsodorta.

A legutolsó fahíd pusztulása után aztán megindultak az előkészületek egy új – immár vasból készült – átkelő megépítésére. A vashidat 1911. június 25-én avatták fel és át is adták a forgalomnak.

Bármilyen büszkék is voltak akkor a szolnokiak első modern vashídjukra, nem sokáig tarthatott az öröm. Hiába a masszív, stabil szerkezet, 1919-ben a román csapatokkal folytatott harcokat sajnos ez sem tudta átvészelni sértetlenül. Július 27-én a magyar Vörös Hadsereg által aláaknázott híd robbanótölteteit „beindította” egy román lövedék, az óriási robbanás pedig tönkretette a város felőli hídmezőt, aztán leszakadt a középső rész is.

Ami a hídból maradt, még az 1920-as évek közepén is a folyómederben meredezett, emlékeztetve a helyieket a szörnyűségekre. 1923-ra helyrehozták a hidat, viszont ezután sem maradt egészben sokáig: 1944-ben a visszavonuló német csapatok robbantották fel újra. Így maradt híd nélkül ismét Szolnok, alig egy évszázad alatt már harmadjára.

A második világháború után rekord rövid idő – mindössze 8 hónap – múlva már új hidat kapott a város, amit 1946. május 19-én fel már fel is avattak. E legújabb, egyébként ideiglenesnek szánt Tisza-híd végül 16 évig szolgálta a folyón átkelő közlekedést.

Egy immár „tartósan” új híd építéséről 1958-ban döntöttek, a munkát 1959 nyarán kezdték el. Mivel az új hidat az ideiglenes helyére tervezték, valahogyan meg kellett oldani az építés idejére is az átmenő közlekedést. Ezért új cölöpjármokat készítettek és az ideiglenes híd felső szerkezetét erre húzták át. Ötletes, nem igaz? Az új – ma is használatos – hidat 1963. január 11-én adták át a forgalomnak.

Forrás: Kardos Tamás: MÚLTIDÉZŐ/ Szolnoki képeskönyv

Ha szeret a régi időkről olvasgatni, itt megnézheti a szolnoki zsidógettóról szóló cikkünket is!