Már régen arra a következtetésre jutottam ebben a központosított, hataloméhes vadkapitalizmusban, hogy amikor az emberek visszakapják a szabadságukat és önálló döntéseket hoznak, akkor képesek felelősséget is vállalni saját életükért. Ez azt jelenti, hogy gazdasági területek decentralizálódását követően, kisebb közösségeket alkotva, a lakosság nagyobb része képes lehet megtermelni villamos energia és élelmiszer szükségletét.
Napjainkban már több zseniális fejlesztésnek köszönhetően, léteznek érdekes és hatékony módjai annak, hogy mindez megtörténhessen. Jelen cikkemben a hidropónikus növénytermesztést vizsgálva, azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy ez a módszer segíthet-e az önellátó gazdaságok kialakulásában, vagy sem.
Pontosabban arra törekszem, hogy kifejtsem a hidropónia és az akvapónia lehetőségeit a rendszer előnyeinek és a hátrányainak tükrében, ami kis léptékben ugyan, de képes lehet olyan lehetőséget adni mindannyiunk kezébe, hogy minél egyszerűbben válhassunk saját élelmiszerünk termelőivé. Olyan hálózaton kívüli modellről lesz szó, mely elősegítheti a teljes függetlenséget és egyszerűségénél fogva képes futótűzként terjedni a közösségek között.
A hidropónia egyik legfőbb előnyei között szerepel, hogy nemcsak gyorsabb növény növekedést tesz lehetővé, hanem városi körülmények között, vagy szennyezett talajon is lehetővé teszi a növénytermesztést, mivel eleve nem használ földet. A hidropóniás rendszerekben keringő víz újrahasznosításával és többszöri felhasználásával, drasztikusan csökkenthető a fogyasztás a hagyományos talajú kertekhez képest.
A hidropóniás kertészet másik nagy előnye, hogy függőlegesen is felépíthetőek a termesztési felület maximalizálása érdekében – beleértve a szabadtéri, fedett és üvegházi közeget is.
Az akvapónia
Wisconsinban egy Will Allen nevű vállalkozót a hatalmas, három hektáros akvapónia rendszere tette ismertté. Azzal dicsekszik – jogosan -, hogy eddig 453 tonna élelmiszert termesztett, amit tízezer ehető, szintén ott nevelt tilápia hal segített. A függőleges kialakítású üvegházi területet télen, hidegben csak azzal a hővel fűtöttek, amit a földigiliszták-járta komposzt termelt.
“Allen egy olyan akvapónia rendszert tervezett, melynek építési költsége mindössze 3000 dollár volt, töredéke az 50 000 dolláros, kereskedelemben kapható rendszernek. A tilápia mellett, ami egy átlagos hal az akvakultúrában, Allen sárga sügért is tenyészt, egy olyan fajtát, ami korábban a milwaukee-i étkezési szokások fontos része volt. A szennyezés és a túlhalászat megölte a michigan-tavi sügérhalászatot; a Growing Power azonban hamarosan újra elérhetővé tette ezt a helyi kedvencet. A halak egy 38000 literes tartályban növekednek, ahol mindössze kilenc hónap szükséges tízezer ivadék teljes kifejlődéséhez”.
Az indiai Auroville (melynek jelentése: a Hajnal Városa) önfenntartó közösséget 1968-ban alapították, ahol egy olyan harmónikus környezetet álmodtak meg, mely mentes a diszkriminációtól. A hely, amely azokat az embereket hozza össze, akik egy jobb, élhetőbb világra vágynak.
Auroville gazdagsága abban rejlik, hogy az emberek nem használnak pénzt a napi tevékenységükhöz, hanem egy egyénre szabott számlaszámmal csatlakoznak a központi költségvetéshez. A közösség tagjai teljes szabadon rendelkezhetnek az idejükkel és az ötleteikkel, ha az a közösség érdekeit szolgálja. Így vágott bele Akasha és Monica a hidropóniás és az akvapóniás gazdálkodásba, hiszen már több éves tapasztalattal rendelkeztek a témával kapcsolatban. Ők többnyire olyan zöldségeket termesztenek, mint a fejes saláta és a rukkola, de sokat kísérleteznek más növényekkel is. Kalandjukat ezen a honlapon követheted:
Az aeropónia
Egy harmadik, kapcsolódó rendszer aeropónia néven ismert. Köztudott, hogy a koncepció nagy részét a NASA fejlesztette ki, azért hogy segítse az űrhajósokat saját élelmiszerük megtermelésében – speciális körülmények között.
Az aeropónia egy olyan típusú hidropónikus rendszer, ahol a gyökereket nem merítik vízbe, hanem inkább folyamatosan permetezik, vagy párásítják. Ez lehetővé teszi, hogy a gyökerek maximálisan szellőzzenek, ugyanakkor vizet vegyenek fel. A növények gyökerei szempontjából ez a legjobb és leghatékonyabb megoldás.
A Tower Garden egy függőleges aeropónia rendszer márkaneve, amit körülbelül 500 dollárért árulnak és meglehetősen drámai eredményt képes elérni. Az alábbi csodálatos videón nyomon követheted a Tower Garden működését gyorsított felvételben.
Előnyök és hátrányok
A föld nélküli termesztés előnyei:
– Drasztikus vízmennyiség csökkenés
Az aeropóniás, a hidropóniás, vagy az akvapóniás rendszer körülbelül 90%-kal kevesebb vizet használ fel a hagyományos szabadföldi termesztéshez képest.
– Helykímélés
Az aeropónia, a többi „földmentes” eljáráshoz képest sokkal kevesebb helyet igényel, ugyanakkora mennyiségű élelmiszer megtermeléséhez. A legtöbb növény függőlegesen is termeszthető, mely szintén hatalmas helyet spórol, főleg a nagyobb, zsúfoltabb városokban.
– Kisebb súly
Mivel nincs szükség földtakaróra és növekedést elősegítő anyagokra, a hozzáadott súly jóval kevesebb. Mindhárom főbb „alternatív” termesztési forma esetében igaz, hogy azokon a helyeken, ahol fontos a terhelés mértéke (pl: háztető), nagyszerű előnyt nyújtanak.
– Megnövelt oxigénbevitel
A növények gyökerei, amelyek belelógnak a mély nevelő kamrába, kiváló levegőztetést és oxigéndús párát kapnak. Az aeropónia eljárása ebben az esetben kiemelkedik a másik kettő (hidropónia és akvapónia) mellett, a hagyományos műveléssel szemben pedig fényévekkel előre jár. A nagy mennyiségű oxigénfelvétel azt jelenti, hogy a nagyobb, egészségesebb növények termesztésére van lehetőség.
– Sokoldalú termesztési lehetőség
Az aeropónia egyik jelentős előnye a többiekkel szemben, hogy gyakorlatilag bármilyen növénytípus termesztését lehetővé teszi. Ennél az eljárásnál fontos a mikrokörnyezet egyensúlyban tartása.
Hátrányai:
– A szaktudás fontossága
A vízben termő növényekkel való foglalatoskodás különleges eljárást igényel. A föld alapú termesztés „mindössze” annyiból áll, hogy a mag elszórását követően locsoljuk, illetve megfelelően irányítjuk a növények növekedését. A hidropónia, az akvapónia és az aeropónia esetében szükség van egy kiépített rendszerre, ami a megfelelő tápoldatok eljuttatását és a víz folyamatos keringetését biztosítják.
– A rendszer eltömődése
Mivel ezek a rendszerek tápanyagban gazdag vizet szállítanak a növények gyökereihez, az aeropónia esetében sokkal nagyobb az esélye a mikro párásítók eltönődésének. A hidropónia és az akvapónia jóval szélesebb szerelési segédanyagokat használ. Ilyenkor mindig fokozott figyelemmel kell kísérni a rendszer működését.
– Az időráfordítás
A „póniás” rendszerek nagyszerű esélyt adnak a teljes önellátáshoz, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy ezek működtetése időigényes feladat, ha kártevőktől-mentes, tiszta környezetet akarunk teremteni a növényeinknek.
A gyökérrendszer érzékenyése miatt az aeropóniát gyakran kombinálják a hagyományosabb akvapóniával, vagy hidropóniával, mely az aeropóniás vízvezetés, vagy a párásító berendezés meghibásodása esetén képes átkapcsolni egy másik rendszerre.
Hidropónia, akvapónia, aeroponika, emelt falú ágyás, vagy virágládás kertészet? Teljesen mindegy. A lényeg az, hogy jelenleg rendelkezésre álló rendszerek már egyesíti mindazt a tudást és tapasztalatot, hogy a szó szoros értelmében megváltoztathatja a világot.
Az élelmiszerboltok tele vannak veszélyes alapanyagokból készült termékekkel, melyeket növényvédőszerek segítségével termesztenek és kockázatosak az egészségre. A hatalom lobbistái egy központosított élelmiszertermelés felé terelik az államokat, mely egy cseppet sem foglalkozik a lakosság egészségével. Ahhoz, hogy megváltoztassuk ezt az ellenünk irányuló szemléletet, a saját kezünkbe kell venni az élelmiszertermelés legtöbb területét.