Koronavírus: nem biztos, hogy aggódni kell az újrafertőződés miatt

A napokban mi is megírtuk, hogy egy hongkongi férfi újra megfertőződött koronavírussal azután, hogy kigyógyult a betegségből. Ez volt az első bizonyított újrafertőződés, tehát olyan eset, amikor teljes gyógyulás után mutatták ki újra valakinek a szervezetéből a kórokozót.

Azóta Európából is jelentettek hasonló eseteket, Hollandiában és Belgiumban biztosan találtak újrafertőzött gyógyultakat.

A Virológia Pécs Facebook-oldal szakemberei most közérthetően szedték össze, mit jelenthetnek az újrafertőződések a koronavírus-járvány esetében. Valószínűleg a hongkongi esetnél az első fertőzés megbetegedéshez vezetett, ám az akkor létrejött sejtes immunitás a második fertőzésnél gyorsan és hatékonyan segített leküzdeni a másodikat, megbetegedés nélkül. A hongkongi beteg tehát először tüneteket is produkált, másodszorra viszont már tünet nélkül esett át a fertőzésen.

A szakemberek kiemelik, hogy az immunitás skálája alapvetően négy csoportra bontható.

1. A legjobb eshetőség a fertőzést követő, élethosszig tartó (úgynevezett sterilizáló) immunitás, amely meggátolja az újrafertőződést. Ez légúti vírusoknál nem jellemző, így erre kevés esély van, ráadásul a leírt eset sem erre utal.
2. A funkcionális immunitás ellenben, melyre a hongkongi férfi esete is utal, rendkívül előnyös forgatókönyv lenne. Ebben az esetben az immunrendszer megfelelően reagálva az első infekcióra, a későbbieket felismeri és jobb, akár tünetmentes betegséglefolyással leküzdi azokat. Ez nem gátolja meg az ismételt fertőződést, és időbeli lefutása nagyon fontos és még továbbra is nyitott kérdés. Az bizonyos, hogy nagy terhet venne le a társadalomról, ám valószínűleg maradnának veszélyeztetett csoportok, nekik a vakcina nyújthat megoldást.
3. A harmadik kategória az idővel csökkenő mértékű immunitás. Ez jellemző a 4 ismert emberi nátha koronavírusra (OC43, 229E, NL63, HKU1). Változó mértékű immunválasszal reagálunk az újrafertőződésre, a sejtes immunválasz mértéke is csökken, így újabb fertőzést néhány hónaponként el tudunk szenvedni. Ez sem rossz forgatókönyv a SARS2 esetében mert populációs mértékben csökkenti a megbetegedések súlyosságát és fakul a most átélt káosz a világban. A hongonki eset erre a forgatókönyvre is utalhat, ez tapasztalati úton a következő hónapok/évek során fokozatosan tisztázódhat.
4. A negyedik eshetőség, melyre szerencsére a legcsekélyebb esély van, a teljes mértékben elmúló immunitás. Ez újrafertőződés esetén hasonló, de leginkább ugyan olyan betegséglefolyást jelentene. Egyelőre erre semmilyen eredmény sem utal.

A tudomány mai állása szerint a lehetséges forgatókönyv a felvázolt lehetőségek keverékéből állhat össze.

Nem kizárható, hogy néhány emberben sterilizáló immunitás is kialakulhat, de a tudomány jelenlegi ismeretei alapján a funkcionális és idővel csökkenő mértékű immunitás lehet a domináns. Ez mindenképpen jó hír, mert egy olyan jövőképet fest, ahol a világ országai fokozatosan elhagyhatják az elmúlt hónapokban megismert kemény intézkedéseket. Ehhez persze idő kell, jelenleg a világ népességének döntő többsége még nem találkozott a vírussal. A vakcina és a vírus kontrollált terjedése hozhatja el fokozatosan a fellélegzést.

Főkép: PETER KOMKA / POOL / AFP