Az elmúlt néhány napban viszonylag megnyugtatónak mondható napi új koronavírusos esetszámok érkeztek Magyarországról. Úgy tűnik, mintha a fertőzés terjedése stagnálna, azonban sokkal inkább arról van szó, hogy nem tudunk annyit tesztelni, mint amilyen gyorsan terjed a vírus.
Miután a tesztkapacitások elérték a korlátjukat, így nem igazán láthatunk 1000 főnél magasabb napi esetszámot, hiszen 10-12 ezer tesztnél többet nem végez el napi átlagban az ország. Az esetszámok növekedése így csak amiatt lehetséges, ha a tesztek nagyobb aránya válik pozitívvá (gyorsabban terjed a járvány).
Azt már régóta tudjuk, hogy Magyarország az első hullámban csak minden 14-15. esetet regisztrált, így lehetséges, hogy az országos reprezentatív felmérés szerint 54 ezer magyar esett át a betegségen, miközben akkor 3-4000 regisztrált esetnél tartottunk. A második hullámban a detektálási arány romolhatott. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora szeptember elején azt mondta, hogy nagyjából csak minden 20. esetet sikerült akkoriban detektálni, és Röst Gergely járványügyi matematikus is úgy vélte, hogy az első hullámhoz képest romolhatott a detektálási arány.
Mivel a fiatalok körében a tünetesek aránya kisebb, és most közöttük terjed a vírus, attól tartok, hogy a jelenlegi detektálási arányunk még rosszabb lett
– mondta Röst a Portfolio-nak.
Ha abból indulunk ki, hogy az elmúlt egy-két hétben a kapacitások elérték a korlátjukat (a mentők már csak 3-4-5 nap alatt érkeznek ki a teszteléshez a korábbi 1-2 nap helyett, és a teszt eredményére is nagyjából ennyit kell várni), akkor azt feltételezhetjük, hogy a detektálási arány tovább romlott. Ezt támasztja alá a pozitív tesztek aránya is, amely az elmúlt időszakban 5-6%-ról egészen 10%-ig emelkedett. Ha 5-6% körül szerettük volna tartani az arányt (ami egyébként már önmagában magas szintet jelent és a járvány gyors terjedését jelzi), akkor sokkal többet kellett volna tesztelnünk, a több teszt több pozitív esetet is eredményezett volna. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ugyan miért lenne több pozitív eset, hiszen könnyen lehet, hogy sorozatban kapnánk negatív eredményeket. A pozitív tesztek számának emelkedése viszont azért borítékolható a több teszt elvégzése mellett, mert jelenleg olyan koronavírus-gyanús esetek állnak sorban (várnak a tesztre és az eredményre), akik ugyanolyan valószínűséggel betegek, mint akik éppen most vagy az elmúlt napokban kapták meg az eredményüket.
A fentiek tükrében azt feltételezzük, hogy ha a pozitív esetek számának emelkedésével párhuzamosan növeljük a mintavételek számát, akkor érdemben magasabb napi új esetszámokat kapnánk. Vagyis azért nem kaptunk egyre növekvő esetszámokat a népesség magasabb fertőzöttségi szintje mellett az elmúlt napok adatközléseiben, mert relatív alacsonnyá vált a napi új tesztek száma az új fertőzöttekhez képest.
A probléma kiküszöbölésére képzeletben megemeltük a magyar tesztkapacitásokat az elmúlt két hétre visszamenőleg a kapacitások kimerülése előtt jellemző pozitivitási arány mellett, kiküszöbölve a várólisták hosszabbodását. Ezt követően – az egyszerűség kedvéért – kiszámoltuk, hogy mindez milyen napi új regisztrált esetszámokat implikálhatott volna. Már nem kellett mást tennünk, mint megszorozni a 20-as aluldetektálási aránnyal az így kapott napi regisztrált esetszámokat, és meg is kaptuk az összes új (regisztrált és nem regisztrált) esetet, vagyis azt, hogy nagyjából miképpen terjedhet a járvány az országban. (A valós esetek száma úgy is kiszámolható, ha az aluldetektálási arányt emeljük folyamatosan azzal párhuzamosan, ahogy emelkedne a pozitív tesztek aránya, és végül a hivatalosan regisztrált eseteket szorozzuk az immár 20-nál magasabb [jellemzően 21-30 közötti] aluldetektálási aránnyal.)
A fenti számítás alapján az elmúlt napokban napi 20-30 ezer új koronavírusos eset lehetett Magyarországon. A betegség valódi terjedését pedig az alábbi grafikon mutatja meg 7 napos mozgóáltaggal számolva:
A számítás ugyan nagy bizonytalanságokat hordoz magában, hiszen valójában senki sem tudja, hogy az összes eset közül hányat talál meg a járványügy, éppen ezért nagyon sokat segítene egy újabb, országos felmérés arról, hogy hányan lehetnek fertőzöttek. Megpróbáljuk felvázolni az összes aktív fertőzött számát is úgy, ha egy eset 14 napig számít aktívnak (fertőzöttnek), így pedig csaknem 270 ezer aktív fertőzött jön ki.
Egy másik aspektus is a tesztkapacitások problémáját támasztja, mégpedig az, hogy a budapesti esetek aránya folyamatosan csökken. Főképp azonban éppen a fővárosban jelent problémát a tesztelés, és ebben a régióban kell hosszú napokat várni a betegeknek. Miután vidéken hamarabb kiérnek a mentők, és számos megyében jóval alacsonyabb a fertőzöttség, mint a fővárosban, így a vírus terjedését is jobban nyomon tudják követni (relatív több esett derítenek fel egységnyi idő alatt). Így történhetett meg, hogy néhány nap alatt a napi esetszámból 40-50%-os részesedést kihasító főváros részaránya az elmúlt napokban 25%-ra csökkent. Ez a trend szintén arra vall, hogy jó lenne tisztábban látni a valós képet az egész országra kiterjedő reprezentatív felmérés keretében.
Címlapkép: Getty Images
