Valószínűleg Ti is emlékeztek a 2004-es délkelet-ázsiai szökőárra, amely hatalmas pusztításokat okozott. Csaknem 300 ezer ember vesztette életét, tűnt el vagy veszítette el otthonát. Döbbenetes számok, döbbenetes adatok. Ha nem láttam volna a saját szememmel tavaly, 2017-ben – évekkel a cunami után, hogy Khao Lak valójában hogy is néz ki, hogy mennyire nagyszerűen újjá építettek mindent és hogy szinte nyoma sincs annak, ami most már 14 éve történt – egyszerűen nem hittem volna el. Tudni kell, hogy ha Thaiföldről beszélünk, akkor a szökőár a legnagyobb pusztítást ebben a térségben végezte (érintve Phuketet és Koh Phi Phi szigetét is).

Nem éltem át az egészet, nem láttam a pusztítást, amit ez a hatalmas erejű szökőár végzett és mi ép elmével szinte elképzelni sem tudjuk, hogy min mehettek keresztül azok az emberek és hozzátartozóik, akik abban az időben karácsonyi vakációjukat töltötték ezen a csodálatos helyen. Én is csak történeteket hallottam – leginkább turistáktól, akikkel a napi kirándulásokon részt vettünk és voltak közvetlen hozzátartozóik vagy ismerőseik, akik sajnos nem élték túl ezt a szörnyű tragédiát. Naponta találkoztam ilyen emberekkel, voltak akik évente vissza látogatnak Khao Lakra és persze voltak olyanok is, akiknek a mai napig könny szökik a szemébe, ha visszaemlékeznek a 2004-es decemberi tragédiára. A thai emberek nem szívesen beszélnek a történtekről. Soha egyetlen helyit sem hallottam, hogy elmesélné mi volt, hogy történt és hogy élte meg az egészet. Soha nem emlegetik fel az eseményeket, nem sajnálkoznak, nem rágódnak a múlton – tovább léptek. Egy nagyon jó helyi barátom mondta; a helyiek nem szeretnek a cunamiról beszélni. Úgy vannak vele, hogy ami megtörtént, azon már sajnos nem tudnak változtatni és igyekeztek minél előbb tovább lépni, felépíteni egy új életet. Pedig higgyétek el, számtalan olyan ember van máig is, akiknek soha nem találták meg a hozzátartozóit és senki sem tudja mi történt velük. Khao Lak-on csupán pár épület és ledőlt hotel emlékeztet arra, hogy a cunami valójában mekkora pusztításokat végzett. Összességében az egész települést újjá építették, hoteleket és resortokat húztak fel, éttermeket és bárokat nyitottak meg, az élet pedig megy tovább. A buja dzsungelek ugyanúgy zöldellnek, mint azelőtt és a gyönyörű strandok láttán sem mondaná meg senki, hogy milyen szörnyűség történt azon a rettenetes decemberi napon, 14 éve.

A szafari túrám keretén belül látogattunk el majdnem minden nap a kis teknősbékákhoz, amik a thai katonák kiképzőtáborában kaptak helyet és lesznek mindig szabadon, vízre eresztve, ha elértek egy bizonyos kort. Itt található az a kisebb hajó (215-ös számmal), amely ugyanezen a napon egy másik hajón lévő thai királynőt (Ubol Ratana) kísérte és egy hatalmas hullámmal éppen ugyanezen a helyen landolt, ahol napjainkban áll. Nem vagyok benne biztos mekkora volt ez a hullám, de a 813-mas számú hajó Khao Lak centrumában szintén azon a helyen található, ahova egy hatalmas hullám, pontosan 2 kilométerre a parttól “repítette” – hatalmas számokról beszélünk. Ez a két hajó – 215-ös és 813-mas számmal – Khao Lak-on megtekinthető (egyik ugye a centrumban, a másik a thai katonai bázison). Ezenkívül van egy múzeum is – Tsunami Museum néven – szintén Khao Lak centrumjában lelhető fel és látogatható.

Valószínű, hogy sokan közületek ismerik A lehetetlen című filmet (2012), amelyet Khao Lak-on forgattak és egy 5 tagú család megmeneküléséről szól, akik túlélték a katasztrófát. Bevallom őszintén; nekem kb. a film felétől patakokban folytak a könnyeim (érdemes megnézni, mert különben teljesen elképzelhetetlen, mit élt ott át több 10 ezer ember). A filmet a Khao Lak Orchid Beach Resort nevű hotelében forgatták. Mivel a film is nagyon nagy hatással volt rám és a hotelből is naponta hoztunk el vendégeket, így mindig különös érzéssel mentem be a lobbyba, ugyanis a kert, a medence területe és valójában minden teljesen úgy néz ki, mint a filmben.

Ha nem lett volna lehetőségem ezen a csodás helyen dolgozni és megannyi történetet hallani, valószínűleg ennyire sem tudnám elképzelni az ott történteket. Hihetetlen, hogy mindennek már 14 éve – azóta persze fejlettebb műszerekkel figyelik a Föld mozgását és meg tudják jósolni a természeti katasztrófákat, de akármikor visszagondolok vagy feljön Khao Lak neve, sajnos máig is eszembe jut, hogy ez a gyönyörű település egyszer ekkora katasztrófa áldozata lett, majd szinte a semmiből újjá épült.

Koncz Vivien

Régen mindig azt hittem, hogy szinte lehetetlen lenne mindig máshol élni és az adott helyen dolgozni. Aztán 2 éve kiléptem a komfortzónából és egyetlen bőrönddel, egy egyirányú jeggyel és hatalmas kurázsival megérkeztem Thaiföldre, majd az élet úgy hozta, hogy lehetőségem is volt két főszezont lehúzni ebben a csodálatos országban. Hála annak, hogy a turizmus/vendéglátásban otthonosan mozgok, nyitott vagyok akármilyen kultúra felé és merek változtatni, a világ legszebb helyein van alkalmam dolgozni és megismerni egy-egy országot - nem csak turista szemmel. Manapság már nem zavar, ha fél évente kell lakóhelyet váltanom vagy éppen új munkahelyhez vagy országhoz kell hozzászoknom, mert végre szabadon élhetek és mindig mindent álmom addig kergetem, amíg meg nem valósítom azokat. Ahogy az angol mondaná - 'I am a citizen of the world' -, azaz szinte minden országban és helyen otthon érzem magam.