Nehéz dolgom lesz mintegy két hét távlatából összeszedni a gondolataimat. Bár az ilyen élményeket az ember nem felejti el egy könnyen. És ez így is van. De oly sokszor megfogadtam már, hogy rögtön „tollat” ragadok és még egészen friss élményeket azon nyomban leírom. S majd ráérek a képek feldolgozásával bíbelődnöm, ahogy az időm engedi. De ez mindig fordítva történik, s mire a képek fel vannak dolgozva, tompulnak az emlékek. Lehet, hogy öregszem?
Nos, először is köszönet Druszámnak, aki nélkül – ahogy mondani szokták– ez a project nem jöhetett volna létre. Már nagyon vártam ezt a napot, végre elérkezett, többszöri módosítások után végre. Korán kellett kelnem, hisz egy órai út kocsival a helyszínre érni. Még sötéttel be kell ülni a lesbe, de minek ragozom, a természet fotósok nagyon jól tudják ezt.
Az idő ideálisnak tűnik, hideg van, nagyon hideg, ha emlékezetem nem csal -10 körül. Bár a lesben egy idő után kellemes melegben foglalhattuk el a helyünket. Most már pirkadhat, világosodhat, jöhetnek a madarak. Ja és a róka!
Jó fényeket vártam, arra számítottam, hogy megfelelő fényviszonyok lesznek, de sajnos nagyon szürkén kezdődött a nap. Köd is volt, és felhős is volt az ég! Ami ezt ellensúlyozta, az az volt, hogy a háttér növényzete deres volt és ez adott egy kis derítést a fotóknak.
Deres tollazatú egerészölyv
Hideg van odakint
Fiatal rétisas érkezett
Landoló dolmányos varjú
Mivel a teleobjektívem nem egy fényerős optika, ezért nagy bajban voltam. A délelőtti fotózásom minőségén ez sajnos nagyon is meglátszott. 2000 iso-val nem tudtam jó minőségű képeket kreálni. Zajos lett, nem látszódtak a részletek. Kezdtem elcsüggedni!
Fiatal rétisas és elmaradhatatlan zaklatója a dolmányos varjú
Belőlük volt bőséggel.
Egerészölyv
Csetepaté, avagy fajgyűlölő dolmányos varjú. Alul Vetési varjú
Repülő fiatal rétisas.
Igazából sast vártam! Igazi sast! Még hozzá Parlagi sast! Sajnos még nem hozott a sors össze ezzel a madárral és érthető volt a feszültség, a várakozás izgalmai. Mikor jön már? Akik előttem bent voltak a lesben, csodás eredményekről számoltak be. Vajon nekem sikerül látnom , esetleg megfotóznom?
Délelőtt egy fiatal rétisas érkezett, Hol elment, hol visszajött. Amikor nem volt ott, akkor az egerészölyvek is oda merészkedtek. Ha meg megjött, az összes elment. Úgy látszik kibékíthetetlen ellenségek. És az erőviszonyok sem egyenlőek. Az ölyv jobbnak látja odébb állni, ha a sas jön, még ha az egy fiatal is.
Landoló fiatal rétisas
Megragadta a halfejet és elment nyugodtabb helyre elfogyasztani
Start
Rétisas
Micsoda méltóság van a rtepülésében
Rétisas
Megáldalak! Csak gyere közelebb!
8 óra tájban egy róka is megérkezett. Nagyon óvatos volt és nem sokáig maradt. Ahogy már említettem, a fények nagyon vacakok voltak. Ez a fotón erősen látszik is.
Dolmányos varjú az annyi volt mint a szemét. Szinte egyetlen fotó sincs, amelyiken ne látszódna egy, vagy több példány. Ha ragadozó madár jött, akkor azokat állandóan macerálták, zaklatták. Az ölyv például egy falatot nem tudott nyugodtan lenyelni, hogy a varjú, ráncigálta volna a farkát. A sast meg csapatosan kísérték, mert nekik feltétlen az a kaja kellett nekik, amit a sas magával vitt.
Rétisas és elmaradhatatlan kísérőik.
Rétisas és varjak
Felvezetés
Vakmerőek, szemtelenek. Vagy bátrak?
“Testőrök.”
Ahogy a sas felrebben, abban a pillanatban mennek a varjak is vele.
Dél volt, amikor nagy örömömre a nap sejtelmese megmutatta magát a köd mögül, a felhők között. Ó, mennyivel más a minősége a fotónak!!!
Jó fények!
Egy itt telelő vörös vércse is megjelent
Sas és kísérete
Dolmányos varjú
A délután aztán így telt el. Változatos izgalmakkal, eseményekkel.
13 óra után egy szemfüles, jó pozícióban lévő varjú aztán világgá kürtölte, hogy jön a róka! Ezt Zoli barátom mondta, mert láttam, hogy a dolmányos nagyon mondja a magáét és egy irányba figyel.
“Vigyázzatok! Jön a róka!”
Jön a róka. – mondta Zoli. És jött is. Ez egy kan róka volt és bátrabb, mint a reggeli, aki lánynak született. Így aztán róla sikerült néhány fotót készíteni. Próbáltuk elképzelni, mi lenne, ha megjelenne most a leányzó is és valami történne, hisz most van a rókák párzási ideje. Szaknyelven koslatásnak neveznek. Na, de ne álmodozzunk, mert ez a folyamat nem is olyan egyszerű, mint mi azt szeretnénk. Különben is azt mondják a szakértők, hogy a párzás a kotorékban történik. Hát nem tudom, de elég szűk és kényelmetlen lehet…Mindenesetre láttam én már szabadban párzó rókákat.
Szimat.
Róka
Róka koma
Egy kis hempergés a hóban.
Portré
Ez finom volt!
Hibátlan róka példány
Ez egy kan róka volt
Sajnos a délután folyamán gyönyörű fények voltak, tulajdonképp mozgalmas is volt az etető környéke, de a várva várt parlagi sas csak nem érkezett meg. Kicsit kesernyés volt a szájízem, bár egymás után fogyasztottam az édes süteményeket.
Parlagi sas helyett megelégedtem a rétisassal.
Egy darab hússal felszállt az ülőfájára
A róka meg szerette volna kinézni a falatot a szájából, azaz csőréből
Nagy érdeklődéssel figyelte a falatozgató sast
Aztán némi kárpótlást láttam abban, hogy naplemente környékén az öreg rétisas megérkezett. A legközelebbi beszálló ágon egy egerész ölyv hajtogatta egyfolytában, hogy „Kiő- kiő”. Valószínű, hogy az ő jól látó szeme messziről felismerte, hogy jön a rétisas. Gyenge fényviszonyok között épp hogy megmutatta magát, került egyet, s ahogy jött, el is ment.
Még egy jópofa róka fotó
Egerészölyv érkezett, miután a sas eltávozott.
Ha macerálni kell, jó az ölyv is.
Landoló dolmányos varjú
Kiő-Kiő. Jellegzetes ölyv kiáltás.
Naplemente környékén az öreg rétisas is megérkezett.
A fiatal rétisas még téblábolt egy kicsit a hóban, majd aztán ő is elrepült éjszakázó helyére. Itt volt az ideje annak, hogy csomagoljunk és diszkréten távozzunk a helyszínről.
Megmutatta magát, aztán el is ment.
Nem sokkal távozása előtt a fiatal rétisasról.
Hollósi Zoltán Blogja 