A reneszánsz és barokk festők különleges technikái

Reneszánsz és barokk festők trükkjei

Olvasóink közül valószínűleg sokan nem is gondolnák, hogy már jóval a modern technikai lehetőségeket felvonultató jelenkor előtt is előfordult, hogy némi „segítséggel” készítették el a festőművészek a képeiket. Ebben a bejegyzésben részletesen kielemezzük, hogy hogyan.

Természetesen egy percig sem vitatjuk a reneszánsz festők tehetségét és festészeti tudását, inkább azt szeretnénk megmutatni, hogy bizonyos segédeszközök igénybevétele még a legnagyobb tehetségek esetén is előfordulhatott és ez egyáltalán nem csökkentette az elkészült mű értékét, a későbbi korok által való megítélését. Szeretnénk egy kicsit más megvilágításba helyezni azt a hatalmas munkát, amelyet a festőművészek egy-egy kép elkészítésével végeztek, ezzel inspirálva mindenkit a festésre, még azokat is, akik elsőre úgy gondolják, hogy képtelenek bármit megvalósítani, ami egy alkotó folyamat által keletkezik.

 

Festészet a reneszánsz és barokk korban

Nem csak a jóval később színre lépő realizmus korában törekedtek a festők arra, hogy a műveik minél tökéletesebben hasonlítsanak a valóságra, mind a színekben, mind a térbeli ábrázolásban, mind pedig az emberábrázolásokban. Előfordultak olyan festmények, amelyeknek valósághű ábrázolása szinte fénykép-szerűen tökéletes, a szemlélőben óhatatlanul is felmerülhet a kérdés, hogy ezeket, hogy tudták ilyenre festeni?

Ez a kérdés nem csak a műkedvelő múzeumba járó emberekben merült fel, hanem a téma szakértőjeként meghatározó véleményű kutatókban is. Sőt, ők, akik jobban rálátnak a témára, mint mi laikusok, azt is tudták, hogy valamilyen racionális magyarázat van erre, talán létezhetett ezeknek a festőknek valamiféle „trükkje”. Ennek aztán jobban utána is jártak a kutatók és érdekes dolgokat találtak.

 

„Trükkös”, azaz tükrös festészet

A mostani Olaszország területén a milánói születésű Caravaggio (születési nevén Michelangelo Merisi da Caravaggio), Hollandia területén Vermeer (Jan Vermeer van Delft) és Anthony van Dyck, Spanyolországban pedig Diego Velázquez munkásságát megvizsgálva arra jutottak, hogy ezek a festők „csaltak” egy kicsit, ugyanis tükrökből és lencsékből álló komplex optikai rendszerekkel vetítették vászonra a kiválasztott témát és ezt a képet rajzolták körül, majd festették ki.

A firenzei egyetemen is tanító Roberta Lapucci publikált erről a témáról több cikket is, amelyekben felsorolja, hogy elméletét milyen tények támasztják alá. Lapucci arról ír, hogy az optikai rendszerek alkalmazása egyértelmű „nyomokat” hagyott a kész festményen. Ezek nagyobb részben olyan hibák, amelyek a lencsék beállításával kapcsolatosak. Alkotás közben a festőnek el kellett mozdítania a lencséket, hogy azok a kompozíció más-más részletére fókuszálhassanak, de ezek a változtatások az egységes perspektíva rovására mentek.

Lapucci szerint szemléletesen megmutatható ez a perpektíva hiba Caravaggio Emmauszi vacsora című képén, amelyen furcsamód a közelebb lévő kezek kisebbnek látszanak, mint a távolabbiak, a gyümölcsök pedig szintén a kezekhez viszonyítva aránytalanul kicsik. A másik „hiba” igazából nem is hiba, inkább csak érdekesség és a lencsékből álló képtovábbító szerkezetek kezdetlegességéből adódott. Ezek ugyanis fordított képet vetítettek a vászonra és bal oldalon mutatták, ami a valóságban a jobb oldalon volt, és jobb oldalon, ami pedig a valóságban a bal oldalon volt. Erre a megállapításra is Caravaggio a példa, és az ő balkezes Bacchusa.

David Hockney amerikai művészettörténész szintén kutatta a témát és végül nagyon hasonló véleményre jutott, mint Lapucci. Ráadásul az ő olvasatában a lencsék segítségével való vetítéssel magyarázható, hogy a XVI. századi festészetben miért készült annyi balkezes portré. A későbbi időkben az optika fejlődésével ezek eltűntek.

A vetítéses elmélet mellett szól az is, hogy Caravaggiónak nem maradtak fenn saját kezű rajzai, sem tanulmány-vázlatai. A sejtés szerint ő úgy állíthatta be modelljeit, mint egy csendéletnél a tárgyakat, majd megfestette a vászonra vetített képmásukat. Beláthatjuk, hogy mennyire jól alkalmazható ez a technika olyan mozdulatok, vagy arckifejezések rögzítésére, amelyet egyetlen modell sem tudott volna olyan sokáig tartani, ameddig a festő megfesthette volna.

 

Selymes csillogás némi segédanyaggal

Régóta tudjuk, hogy a reneszánsz kor festői, üvegfúvói és keramikusai mindannyian megtalálták a módját, hogy különleges alapanyagokhoz és adalékokhoz jussanak az átlagos festékeken kívül. Ilyen lehetőség volt, hogy a patikusoktól beszerezhető alapanyagok felhasználásával teljesen új technikai eljárásokat dolgoztak ki és hatásos színkompozíciókat állítottak elő.

Louisa Matthew – aki a Schenectady-i Union College Vizuális Művészeti tanszék vezetője – nemrég arra is talált bizonyítékot, hogy Velencében az európai trendet egy évszázaddal megelőzve kialakult a különleges festékek- és színezőanyagok adás-vétele. A kutatónő a velencei levéltárban a helyi művészek üzletvitelét, beszerzési forrásait és munkásságát tárta fel, végrendeleteket és nyilvántartásokat böngészett. Ezekben bukkant rá Domenico de Gardignano velencei kereskedő és bolttulajdonos 102 tárgyat tartalmazó hagyatéki leltárára. A kereskedő leltára alapján, aki a festéküzleteket ellátó utazó vállalkozók közt ismert névnek számított a kutatónőnek sikerült feltárni és megérteni a kor művészeinek és kereskedőinek sajátos kapcsolatát, és azt is hogy milyen alapanyagokból dolgoztak a festők, illetve a kereskedők honnan szerezték be a szükséges anyagokat és hozzávalókat.

A legérdekesebb felfedezés az volt, hogy az 1534-es évben a leltár egyes festékei üvegport is tartalmaznak, mások nem. Úgy tűnik, hogy a vevők legtöbbször csak az alapanyagokat vették meg, nem előre elkészített festéket, de előfordult olyan is, hogy a különleges festékeket előre megrendelték. A kutatónő szerint a kereskedő üzletében sokféle gyártó portékáját értékesítették. Még az is lehetséges, hogy az ideérkező mesterek megosztották egymással az ötleteiket és a szakmai elképzeléseiket. A leltár alapján elmondható, hogy az üvegfúvók művészete is inspirálta a festőket: a tőlük átvett speciális anyagokkal szívesen kísérleteztek a vásznon is.

A kutatás keretében elektronmikroszkópos vizsgálattal azonosították az üvegport tartalmazó festékek nyomát már elkészült festményeken is. A kutatók Lorenzo Lotto két képét, valamint egy Tintoretto festményt is megvizsgáltak.  A képek festékanyagában üvegpor nyomait találták meg, még ha nagyon kis mennyiségben is. Lotto egy Szent Katalint ábrázoló képén a palást pirosába, a Jézus születése című képen pedig József narancsvörös kabátjának festékanyagába keverhetett üvegport. Tintoretto esetében pedig a Jézus a Galileai-tengernél című képének sárga színében találták meg a porított üveg nyomait.

Könnyen lehet, hogy cikkünk elolvasása után Te is kedvet kaptál kipróbálni a festést vagy akár a különleges anyagok használatát. Nálunk, a KreatívLiget Élményfestő Stúdióban mindkét dolgot megvalósíthatod. Keresd a számodra kedves képet az Események menüpontban, a különleges anyagok használatáról pedig még több információt találsz az erről szóló bejegyzésünkben.

Blog

Graham Gercken képek a KreatívLigetnél

Amikor az élményfestés alkalmainkon elkészíthető festményeket válogatjuk, mindig szem előtt tartjuk azt, hogy a kortárs festészetből is meg tudjuk mutatni az értékes és jól reprodukálható darabokat. Így kerültek bele a KreatívLiget Élményfestő Stúdió kínálatába Graham Grecken ausztrál származású kortárs festőművész képei.   Az autodidakta festő A festészetben az évszázadok alatt hatalmas tudás és tapasztalat halmozódott fel. Ezeket a korszakoknak megfelelően műhelyekben, iskolákban, művészeti akadémiákon igyekeztek is továbbadni a következő generáció művészeinek. Emellett természetesen minden kornak megvoltak az önfejlesztéssel tanuló művészei, akik közül néhány ismertebb festőművészről már egy korábbi bejegyzésünkben is olvashattatok. Az 1960-ban Queensland-ben született Graham Grecken is önmagát képző és fejlesztő festőművész. Mostanra – a már több mint 30 éve tartó aktív, festészettel töltött idő után – több rangos művészeti díjat is a magáénak tudhat. Karrierje kezdetén még inkább a megélhetés motiválhatta az alkotásban. 24 éves korában a Sydney-től mintegy 50 km-es távolságra található Kék-hegységbe költözött és az elkészült képeit az arra járó turistáknak értékesítette.   Graham Grecken tájképfestészete Minden művésznek megvannak azok a témakörei, amelyek közegében a legotthonosabban mozog és ezáltal ezekben a legsikeresebb. Aki remekbe szabott tájképeket fest, nem biztos, hogy portré ábrázolásban is ugyanolyan jó és fordítva. Graham Grecken művészete a tájképfestészetben tudott kiteljesedni. Ebben a

Olvass tovább »

Milyen színekből áll a szivárvány?

Színesnek nevezzük a fényt, ha különböző hullámhosszokon eltérő intenzitása van, a nem átlátszó felületeket, ha különböző hullámhosszokon más és más mértékben verik vissza a fényt és az átlátszó vagy áttetsző anyagokat is, ha különböző hullámhosszokon különböző mértékben bocsátják át a rájuk vetülő fényt. Összességében azt mondhatjuk tehát, hogy a szín nem más, mint a szemünkbe érkező fénynek az a tulajdonsága, hogy különböző hullámhosszúságú összetevői más intenzitásúak.   A színek hatása A színeknek kiemelkedő szerepük van az életünkben és az erre a témára irányuló vizsgálatok szerint egyes érzelmek sokkal jobban társíthatók egy adott színhez, mint bármely másikhoz, amely társítások ráadásul a világ nagy részén egyformán működnek. Ilyen szín-érzelem társítás például az, hogy a depressziós vagy szorongó állapotot legjobban a szürke szín fejezi ki, a vidámságot pedig a sárga szín jeleníti meg. A színválasztásaink legtöbbször tükrözik az életünk aktuális helyzeteit, állapotát és az ezek miatt kialakuló hangulatunkat is, de ne feledjük, hogy ez a jelenség akár meg is fordítható. Ha vidámabb, pozitívabb hangulatra ösztönző színekkel vesszük körül magunkat, azt az életünk minden területére hatni fog. Az otthonunkban lévő színek befolyásolják hangulatunkat és viselkedésünket. A körülöttünk lévő színek le tudják csillapítani az elménket vagy fel is tölthetnek energiával. A színek hatással vannak a

Olvass tovább »

Élményfestés – Vincent van Gogh

Ő az a holland származású festő, akinek a nevét még azok is hallották már, akik nem érdeklődnek különösebben a művészetek és a festészet iránt. Még az is lehet, hogy ismerik néhány alkotását, például az egyik legnépszerűbbet, az 1888-ban festett Napraforgók címűt vagy valamelyik önarcképét. Ez utóbbiakból több is készült, 1886 és 1889 között harmincnál is több képet festett magáról.   Születés és gyermekkor Vincent van Gogh élete később sincs híján a bizarr fordulatoknak, de egy ilyennel már születésével kapcsolatban is szembesülhetünk. A festő anyja korábban várandós volt egy fiúgyermekkel, aki sajnos szülés közben meghalt. Egy évvel később, 1853. március 30-án pontosan ugyanazon a napon született meg Vincent, aki ugyanazt a nevet kapta, mint egykor bátyja. Első rajzai még 1862-ből származnak, de komolyabban festeni csak 1879 körül kezdett el. Iskolába csak 1861-től 1868-ig járt, de nem is egy helyen tanult. Saját anyanyelve mellett tanult angolul, németül és franciául is.   A művészetek és a teológia hatásai 1869. július 30-án elkezdett a híres hágai Goupil & Cie Galériában dolgozni. 1871 januárjában apját, aki református lelkipásztor volt áthelyezték Helvoirt-be és az egész család vele költözött. Vincent az 1870-es évek elején Brüsszelbe költözött, ahol a Galéria ottani üzletében, majd májustól a Londonban kezdett el

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü