rheinzink alkalmazás az építészetben rheinzink® alkalmazás az ...

2 

RHEINZINK ® ALKALMAZÁS AZ ÉPÍTÉSZETBEN 

RHEINZINK ® ALKALMAZÁS AZ ÉPÍTÉSZETBEN 

2. AKTUALIZÁLT KIADÁS

RHEINZINK ® – ALKALMAZÁS AZ ÉPÍTÉSZETBEN

A fordítás a „RHEINZINK ® – Anwendung in der Architektur“ című eredeti 

mű alapján készített második aktualizált kiadás. 

(2006. szeptember) 

A jelen kiadásban közölt műszaki követelményeket alapvetően összehangoltuk az ÉMSZ (Épületszigetelők, Tetőfedők és 

Bádogosok Magyarországi Szövetsége) által 2003-ban kiadott “Bádogosmunkák Tervezési és Kivitelezési Szabályai” című 

kiadvány előírásaival. 

A magyar kiadás elkészítésében közreműködött: 

Dr. Széll Mária, okl. építészmérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, 

Horváth Sándor, okl. építészmérnök, Pataky Rita, okl. építészmérnök 

Szalay László, okl. magasépítő mérnök 

Lektor: Dr. Birghoffer Péter, okl. építészmérnök, a műszaki tudomány kandidátusa 

Szakértő: Zaják Zoltán, okl. építőmérnök 

© 2006 RHEINZINK Hungária Kft. E könyv másolása vagy utánnyomása – még részleteiben is – 

csak a kiadó engedélyével történhet. 

E könyv másolása vagy utánnyomása – még részleteiben is – csak a kiadó engedélyével történhet. 

Kiadó: RHEINZINK GmbH & Co. KG, Postfach 1452, 45705 Datteln, Németország 

Koncepció, kialakítás, nyomtatás: JACQUES D., Gesellschaft für visuelle Kommunikation m.b.H., Waltrop, Németország

ELŐSZÓ 

Az Önök előtt fekvő könyv a „RHEINZINK ® – Alkalmazás 

az építészetben“ című kiadvány második, aktualizált kiadása. 

Az első kiadás – amely hét évvel ezelőtti megjelenése 

óta hét nyelven és több mint 70.000 példányban 

jelent meg – Európa-szerte rendkívül nagy népszerűségnek 

és elismertségnek örvendett. Ezen átdolgozott második 

kiadásban már figyelembe vettük a megjelenése óta eltelt 

években felszínre került új műszaki ismereteket is. 

Az európai egyesülési folyamat tapasztalatai, valamint az 

építészek és a szakiparosok között megnövekedett információcsere 

nyilvánvalóvá tette, hogy az egyes országokban 

nagy az igény a bádogos munkák alkalmazástechnikájának 

harmonizációjára, az egységes európai szabvány 

kényszere nélkül. 

Az Önök előtt fekvő könyv az e fejlődés által kiváltott 

igényeknek kíván megfelelni. Ezért nem csak a különböző 

nemzeti szokásokat veszi figyelembe az aljzatszerkezetek, 

a rögzítő elemek és a bádogostechnika területén, hanem 

az összehasonlító alkalmazástechnikai kutatások eredményeit 

is bevonja vizsgálódása körébe. 

Ez az alkalmazástechnikai szakkönyv egyaránt szól a 

szakembereknek és az érdeklődő laikusoknak. A könyv 

koncepciója is egy sokféle szakmát képviselő olvasótábort 

kíván szolgálni. A 200 nagyrészt színes kép és a 330 

ábra szórakoztató belelapozásra késztet. A könyv tagolása, 

valamint az átfogó és gazdag címszójegyzéke pedig 

lehetővé teszi a keresett témák gyors megtalálását. 

A közreműködésért és a jó tanácsokért köszönetet mondunk 

a hozzánk barátsággal kötődő bádogosmestereknek, 

szakkivitelezőknek, épületszerkezeti szakértőknek és 

építészeknek, valamint – nem utolsósorban – cégünk több 

mint 60 építészének és építőmérnökének, akik az alkalmazástechnikai 

fejlesztés és szaktanácsadás területén 

tevékenykednek. 

Budapest, 2006. szeptember 

RHEINZINK Hungaria Kft. 

RHEINZINK ® – ALKALMAZÁS AZ ÉPÍTÉSZETBEN

I. RÉSZ: BEVEZETÉS 

I. 1 RHEINZINK ® AZ ÉPÍTÉSZETBEN 

1.1 RHEINZINK ® az építészetben 13 

1.2 Műszaki-gazdaságossági szempontok 14 

1.3 Műemlékvédelmi szempontok 15 

1.4 Építészeti szempontok 16 

1.5 Asszociatív (gondolattársítási) szempontok 19 

I. 2 A RHEINZINK ® ANYAG 

2.1 A RHEINZINK ® anyag/Általános jellemzők 22 

2.1.1 A RHEINZINK ® története 22 

2.1.2 Általános környezetvédelmi szempontok/ 23 

az AUB szerinti hitelesítés 

2.1.3 Kopási hányad és élettartam 26 

2.1.4 Primer energiatartalom 28 

2.1.5 Előfordulás és hulladékhasznosítás 28 

2.1.6 Ellenállás időjárási hatásokkal szemben 29 

2.1.7 Ellenállás egyéb hatásokkal szemben 30 

2.1.8 Felületi erózió 33 

2.1.9 Bevonatok 33 

2.2 A RHEINZINK ® anyag/Adatok 35 

2.2.1 Mitől más a RHEINZINK ® ? 36 

2.2.2 Ötvözés 36 

2.2.3 Gyártási eljárás 36 

2.2.4 Nyújtás és vágás 38 

2.2.5 Anyagjellemzők 39 

2.2.6 A patina kialakulásának folyamata 42 

2.2.7 Eredeti fényű („standard“) és előpatinásított 44 

(„patina pro “) felületű lemezek 

2.2.8 Anyagjelölés 45 

2.2.9 „QUALITY ZINC“ minőségi szint 45 

2.2.10 Szavatossági megállapodások 46 

2.2.11 Szolgáltatások 46 

I. 3 A RHEINZINK ® FELDOLGOZÁSA 

3.1 Szállítás, tárolás 48 

3.2 Fedés készítése nedvesség jelenléte mellett 48 

3.3 A hőmozgás figyelembevétele 48 

3.4 Az anyag hőmérséklete 49 

3.5 Rögzítés 50 

3.6 A lemezalakítás és a lemezkapcsolatok 51 

módjai, korszerű szerszámai és gépei 

TARTALOM

TARTALOM 

II. RÉSZ: TETŐFEDÉSEK ÉS FALBURKOLATOK 

II. 1 ÉPÜLETFIZIKAI OKOKBÓL MEGJELENŐ 

NEDVESSÉG ELLENI VÉDELEM 

1.1 Bevezetés 58 

1.2 A nedvességtranszport folyamata a 58 

tetőszerkezetben 

1.3 Átszellőztetett szerkezetek 58 

(műszaki alapkövetelmények) 

1.3.1 Légzárás 59 

1.3.2 A szerkezeten belüli nedvesség elvezetését 60 

befolyásoló tényezők 

1.3.3 A fémlemez fedések alatti átszellőztetett 60 

légtér vastagsága 

1.3.4 A fémlemez fedések be- és kiszellőztető 60 

nyílásai 

1.3.5 A fedés alatti kritikus területek átszellőztetése 61 

1.3.6 Az átszellőztetett fedések műszaki 62 

követelményei 

1.4 Átszellőztetés nélküli szerkezetek 65 


1.4.1 Nedvességtárolás 65 

1.4.2 Hőhidak 65 

1.4.3 Az átszellőztetés nélküli fedések műszaki 66 

követelményei 

1.5 Kiértékelés és ajánlások 67 

II. 2 A SZERKEZETEKKEL ÉS A RÉSZLETKÉPZÉSEKKEL 

KAPCSOLATOS KÖVETELMÉNYEK 

2.1 A szabályozási tevékenység célja és 70 

problémafelvetései 

2.2 Csoportosítás az időjárási igénybevétel 70 

szerint 

2.3 Európai időjárási adatok 72 

II. 3 ALJZATSZERKEZETEK ÉS RÖGZÍTŐELEMEK 

3.1 Az aljzatszerkezetekre vonatkozó általános 76 

követelmények 

3.1.1 Tartószerkezeti követelmények 76 

3.1.2 Tűzvédelmi követelmények 80 

3.2 Teljes felületű aljzatok 80 

3.2.1 Deszkaaljzat 80 

3.2.2 OSB – Oriented Strand Boards 84 

3.2.3 BFU – Rétegelt lemez 85 

3.2.4 Faforgácslemez 86 

3.2.5 Ásványi kötőanyagú faforgácslemez 87 

3.2.6 Beton 88 

3.2.7 Könnyűbeton 88 

3.2.8 FOAMGLAS ® -BOARDS 89 

3.2.9 Ásványgyapot 90 

3.2.10 PUR-keményhab 91 

3.3 Nem teljes felületű aljzatok 92 

3.3.1 Konzolos rendszerek 92 

3.3.2 Z-profil 92 

3.3.3 Acél trapézlemez 93 

3.3.4 Ritkított deszkázat 94 

3.4 Rögzítő elemek 95 

3.4.1 Áttekintés 95 

3.4.2 Szögek 95 

3.4.3 Kapcsok 95 

3.4.4 Csavarok 96 

3.4.5 Szegecsek 97 

3.4.6 Speciális szögek/dübelek 97 

3.4.7 Ragasztók 98

II. 4 TETŐFEDÉSI ALÁTÉTLEMEZEK 

4.1 Az alátétlemezek feladata 100 

4.1.1 Problémák a többrétegű alátétlemezeknél 100 

4.1.2 Szélterhek / a szögek bekötési mélysége 100 

4.1.3 Eső okozta zajhatás / R w hangcsillapítási 100 

érték 

4.2 Elválasztó réteg nélküli szerkezetek 104 

4.3 Alkalmazható alátétlemezek 104 

4.3.1 Szellőző alátétszőnyegek 104 

4.3.2 Erősítő betétes bitumenes lemezek 106 

4.3.3 Páraáteresztő elválasztó rétegek 106 

4.4 Nem alkalmazható alátétlemezek 107 

4.4.1 Bitumenes csupaszlemezek 107 

4.4.2 Hanglágy lemezek / -filcek 107 

4.4.3 Hegeszthető bitumenes lemezek 108 

III. RÉSZ: FEDÉSI RENDSZEREK 

III. Bevezetés 110 

III. 1 KETTŐS ÁLLÓKORCOS FEDÉS 

1.1 Kialakulás 110 

1.2 Ismertetés 110 

1.3 Részletképzések 117 

1.4 Áttörések 138 

III. 2 DERÉKSZÖGŰ KETTŐS ÁLLÓKORCOS FEDÉS 





III. 3 LÉCBETÉTES FEDÉSEK 





III. 4 ROMBUSZFEDÉS 





III. 5 TETŐBIZTONSÁGI RENDSZEREK 

5.1 Villámvédelem 170 

5.2 Hófogó 171 

5.3 Biztosító kampók 172 

5.4 Állványkampók 173 

5.5 Tetőjárdák 173 

5.6 Csatornafűtés 174 

5.7 Napenergia-hasznosítás berendezéseinek 174 

rögzítése – tetőre szerelt rendszerek 

III. 6 TETŐFELÉPÍTMÉNYEK 

6.1 Kéményburkolatok 178 

6.2 Tetőablakok 178 

6.3 Tornyok 180 

6.4 Díszműbádogos munkák 180 

TARTALOM

TARTALOM 

IV. RÉSZ: KÜLÖNLEGES TETŐFEDÉSI RENDSZEREK 

IV. 1 „QUICK STEP – RHEINZINK ® LÉPCSŐS FEDÉS“ 





1.5 Szerelvények / tetőbiztonsági rendszerek 200 

V. RÉSZ: CSAPADÉKVÍZ-ELVEZETÉS ÉS SZEGÉLYEZÉSEK 

V. 1 CSAPADÉKVÍZ-ELVEZETÉS 

1.1 Függő ereszcsatornák és lefolyócsövek 204 

1.2 Fekvő ereszcsatornák 208 

1.3 Belső csatornák 209 

1.4 Vápák 211 

1.5 Oromszegély-csatornák 212 

1.6 Cserép- és palafedések falszegélyei 213 

V. 2 LÁGYFEDÉSŰ TETŐK SZEGÉLYEI 

2.1 Szigetelések vízhatlan tetőszegélyei 216 

2.1.1 Külső vízelvezetésű tetők szegélyei 216 

2.1.2 Belső vízelvezetésű tetők szegélyei 217 

2.1.3 Falcsatlakozások 217 

2.2 Szigetelések alátámasztó szerepű 218 

tetőszegélyei 

V. 3 LETAKARÁSOK 

3.1 Fal- és attikafedések 220 

3.2 Párkányfedések 222 

3.3 Ablakpárkányok 223 

V. 4 ÁTTÖRÉSEK 

4.1 Kéményszegélyek 226 

4.2 Síkban fekvő tetőablakok szegélyezése 226 

VI. RÉSZ: RHEINZINK ® -HOMLOKZATBURKOLATI 

RENDSZEREK 

VI. 1 ELEMES RHEINZINK ® -HOMLOKZATBURKOLATI 

RENDSZEREK 

1.1 Az elemes RHEINZINK ® -Homlokzatburkolati 

rendszerek kialakulása 228 

1.2 A RHEINZINK ® -Csap/Hornyos panel 229 

1.3 A RHEINZINK ® -Horizontális panel 231 

1.4 A RHEINZINK ® -Vízorros panel 233 

VI. 2 A RHEINZINK ® -HULLÁMLEMEZEK 



VI. 3 A RHEINZINK ® -TRAPÉZLEMEZEK 



VI. 4 A RHEINZINK ® -KAZETTÁK 



VI. 5 A RHEINZINK ® -EGYEDI ÉLHAJLÍTOTT 

BURKOLÓELEMEK 


VI. 6 RÉSZLETKÉPZÉSEK/ÁTTÖRÉSEK 



VII. RÉSZ:MELLÉKLETEK 

VII. 1 Csapadékvíz-elvezetés / Euronorm 246 

VII. 2 Súlytáblázat / Kiterített szélességek 248 

VII. 3 Európai csatornák és lefolyócsövek méretei 249 

VII. 4 Képek jegyzéke 260 

VII. 5 Címszójegyzék 276 

VII. 6 RHEINZINK-képviseletek címei 283 

VII. 6 Utószó 285


I. 1 RHEINZINK ® ALKALMAZÁS AZ ÉPÍTÉSZETBEN 

1.1 RHEINZINK ® az építészetben 

1.2 Műszaki-gazdaságossági szempontok 

1.3 Műemlékvédelmi szempontok 

1.4 Építészeti szempontok 

1.5 Asszociatív (gondolattársítási) szempontok


12

értelem 

▼ 

I. műszaki - gazdasági indítékok 

+ 

II. műemlékvédelmi/ 

történelmi indítékok 

+ 

III. építészeti indítékok 

▼ 

+ 

„fedési anyag“ IV. asszociatív indítékok 

▼ 

„fedési anyag“ 

▼ 

1. ábra: Az anyagválasztás szempontjai 

„formai eszköz“ 

▼ 

ANYAGVÁLASZTÁS 

„kifejező eszköz“ 

▼ 

érzelem 

I. 1.1 A RHEINZINK ® az építészetben 

A látható és ezáltal az épület megjelenését 

meghatározó felületeken alkalmazott építőanyagok 

megválasztása sokféle szempont 

alapján történik, amelyek kialakításában szerepet 

játszhatnak a szükségesség és ésszerűség 

szempontjai, de ugyanúgy érzelmi megfontolások 

is. Minél inkább érzelmi jellegűek 

az ismérvek, annál nehezebb az indító okokat 

mások számára is érthetően kifejezésre juttatni, 

jóllehet gyakran éppen ezek a nehezen 

megfogalmazható indítékok az igazán fontosak. 

Az anyagválasztás szempontjainak elemző 

áttekintése különleges jelentőségű a RHEIN- 

ZINK ® szempontjából, mivel valamennyi fenti 

indíték számára tud valamit nyújtani, és ezzel 

újra és újra bizonyítja sokoldalúságát. 

Az épületeken alkalmazott anyagokat általában 

az alábbi szempontok alapján 

választják ki: 

■ a műszaki-gazdasági 

■ a műemlékvédelmi 

■ az építészeti és 

■ az asszociatív (gondolattársítási) szempontok 

(1. ábra) 

Természetesen nem feltételezhetjük, hogy az 

anyagválasztásban ezen szempontok bármelyike 

önmagában döntő volna, mert azok egymásra 

rétegződnek és kölcsönösen befolyásolják 

egymást. Ezért itt csupán elemző 

szándékból mutatjuk be azokat. 


13


14 

költségek 

élettartam 

karbantartási igény 

súly 

alakíthatóság 

UV-állóság 

időjárás állóság 

korrózióállóság 

tűzterjedéssel szembeni 

biztonság 

éghetőség 

hangszigetelés 

hővezetés 

2. ábra: Az anyagválasztás 

műszaki-gazdasági szempontjainak 

áttekintése 

I. 1.2 Műszaki-gazdaságossági szempontok 

E területhez olyan szempontok tartoznak, mint 

a költségek és az élettartam, a karbantartás 

(azaz a tisztítás és a kezelés), a statikai szempontok, 

azon belül is a saját súly és vele öszszefüggésben 

a teljes szerkezet méretezése, 

az alkalmazástechnika területe, az egyes műszaki 

problémák megoldására való alkalmasság, 

mint például az alacsonyabb tetőhajlás 

és a bonyolult csatlakozások vagy áttörések 

csomópontjainak kialakíthatósága. E területhez 

tartozik a külső hatásokkal szembeni 

ellenállóképesség is, úgy mint az UV-sugárzással 

szembeni ellenállás, az időjárás-állóság 

és a tűzterjedéssel szembeni ellenálló 

képesség, illetve általában a nem-éghetőség. 

Mindez együtt egyfajta „gazdaságossági” 

megítélésben összegződik, amely a különböző 

építőanyagok – teljesítményjellemzőik 

alapján történő – közvetlen összehasonlítása 

eredményeként alakul ki. (2. táblázat) 

Természetesen ahhoz, hogy az összehasonlítás 

egyáltalán helytálló legyen, tisztáznunk 

kell, hogy mely teljesítményjellemzőket kell 

ismernünk, illetve melyek lényegesek egy konkrét 

építési feladat esetén. 

Ha azonban a műszaki-gazdaságossági szempontok 

az ezután következő más szempontoktól 

teljesen különválaszthatóak lennének, 

akkor azok valamiféle egyértelmű számértékkel 

volnának kifejezhetők, ami a „csupán 

lefedni/beburkolni” leegyszerűsítéshez vezetne. 

Nem tartalmazná viszont a formaalakítási 

és építészeti szempontokat, amelyek egy számértékkel 

közvetlenül aligha fejezhetők ki, 

jelentőségük mégis óriási. 

3. ábra: Régensherceg Színház, München (D)

I. 1.3 Műemlékvédelmi szempontok 

A műemlékvédelmi követelmények figyelembe 

vételével történő anyagválasztás sokszor 

az adott épület építése idején már meghozott 

döntések átvételét jelenti, hiszen a döntést 

befolyásoló szempontok akkoriban is hasonlóak 

voltak – természetesen azzal a különbséggel, 

hogy az építőanyagok választéka 

hajdan egyértelműen szűkebb volt, mint ma. 

A mai műemlékvédelem szerencsére nagy 

hangsúlyt fektet az eredetiségre, jóllehet a 

legszigorúbb mérték felállításakor akár nehézségek 

is felléphetnek, hiszen egyrészt a 

cink mint építőanyag, másrészt a bádogos 

mesterség technikája fejlődött. 

Itt is, mint minden ésszerű döntés átvételénél, 

problémát jelent, hogy az egykori feltételek 

(elsősorban a gyártási eljárásból eredő és 

alkalmazástechnikai peremfeltételek) mára 

gyakran érvényüket vesztették és nem is 

mindig hozhatók újra vissza. 

Így az akkoriban gyakori, viszonylag szenynyezett 

és ún. pakett-hengerlési eljárással 

készülő cinklemezt (vagy közismert nevén 

„horganylemezt”) Közép-Európában ma már 

szinte nem is gyártják, helyette a hasonló 

megjelenésű, de lényegesen tisztább alapanyagból 

ötvöző anyagokkal készülő titáncinket. 

Sokkal fontosabb azonban, hogy a 

bádogosság hajdani alkalmazástechnikája a 

„pakettban hengerelt” alapanyag műszaki 

korlátait nem minden esetben vette figyelembe. 

Ez mindaddig nem okoz problémát, 

amíg a mai használati feltételek a hajdaniaknak 

megfelelnek – ez persze sok esetben 

gazdasági megfontolások miatt szóba sem 

jöhet. 

A kivitelező szakipar azonban - bár mára már 

teljesen átállt az új, jobb minőségű anyagra - 

RHEINZINK ® -ből a hagyományos díszműbádogos 

mintákat továbbra is meg tudja formálni 

az eredetihez hűen, az eredeti formáknak 

megfelelő nyomó- és öntőmintákkal (ld. 

III. fejezet 6.4). 


4. ábra: Egy, a műemlékvédelmi 

szempontok figyelembevételével 

felújított épület. Postafőigazgatóság, 

Konstanz (D) 

15


16 

I. 1.4 Építészeti szempontok 

Az építészeti tervezésben a tagolás (struktúrálás) 

kialakítása mindig az alkotás fontos 

eleme – legyen szó a város-, az épület-, vagy 

akár az épületszerkezeti tervezésről. Ez abból 

adódik, hogy az egész mindig meghatározott 

részekből áll össze. A struktúrálatlan testcsoportok, 

testek vagy felületek sokszor unalmasak 

és kifejezés nélkülinek, sőt akár fenyegetőnek 

hatnak. Ezzel szemben a jó hatást 

keltő komplex struktúrákat általában a geometriai 

formálást szolgáló anyag- és/vagy 

színváltás alkalmazásával hozzák létre. 

A városépítés területén a struktúrálás léptéke 

is nagyobb: a cél lehet egy különleges jelentőségű 

hely hangsúlyozása, vagy néhány 

városépítészetileg jelentős egység összekapcsolása 

(5. ábra). Struktúráló elem lehet egy 

homlokzat vagy egy épülettömeg is, amelyek 

önmagukban akár kevéssé tagoltak is lehetnek. 

Amennyire vitathatatlan mindez, éppolyan 

kevés figyelemre méltatta mindmáig a 

tervezési gyakorlat. 

Az épülettervezés területén a struktúrálás 

szempontjai minden tervezés legfontosabb 

részét kell jelentsék, mivel ezek közvetlenül az 

egyes épületek formálását szolgálják. Annak 

költségeit és a vele elérhető (formai) nyereséget 

azonban általában a (közületi vagy 

magán) építtetőnek kell megítélnie, mérlegelnie 

és a lehetőségeket egymással összevetve 

a döntést meghoznia. 

Az egyik hagyományos struktúrálási mód a 

párkányra, a törzsre és a lábazatra való tagolás, 

amely az anyagok vagy a felületképzések 

váltásával valósítható meg (6. ábra). A 

struktúrálás ilyen módja hangsúlyozza az 

épület horizontális vonalait. 

5. ábra: Épületeket összekötő nyaktag, mint városépítészeti léptékű struktúráló elem. 

Herfolge (DK) 

Gyakori – különösen az utóbbi időben – a 

vertikális elemekkel történő tagolás is. „Emberléptékű" 

dimenziói jóvoltából felfoghatóbbá 

teszi az épület léptékét és azt magasabbnak 

(„fölfelé törekvőbbnek") mutatja. Ha a homlokzatváltás 

az anyagok vastagságának vagy 

rögzítésmódjának változtatásával történik, 

akkor egyúttal a felület kismértékű előre- vagy 

hátramozgását is ki lehet alakítani anélkül, 

hogy ez síkváltást igényelne a teherhordó 

szerkezetben (9. ábra). 

6. ábra: A klasszikus tagolás: párkány, 

épülettest, lábazat: Plaza Hotel, Bréma (D)

7. ábra: Összekötő épületelem, a tömeg 

előreléptetésével és anyagváltással is 

kiemelve: a tartományi kórház patológiás 

részlegének új előadóterme, Graz (A) 

10.a ábra: Széles oromszegély hangsúlyos 

megjelenésének csökkentése tagolással, az 

orom letakaró profiljának három részre osztásával, 

Abteiberg Múzeum, Mönchengladbach 

(D) 

8. ábra: Felületi struktúra kialakítása a lemezek 

kapcsolati rendszerének váltogatásával. 

Itt: derékszögű állókorcos és lécbetétes 

csatlakozások váltakozása, Wallraf-Richartz 

Múzeum/Ludwig Múzeum, Köln (D) 

10.b ábra: … illetve a profil két részre osztásával. 

Tartományi Sportiskola, Hachen (D) 

9. ábra: Falazott és RHEINZINK ® anyagú 

homlokzatburkolat csatlakozása. 

Az épülettömegek funkcióváltás miatti előreés 

hátraugrásai (pl. lépcsőházaknál, erkélyeknél 

és más hasonló helyeken) következtében 

kialakuló tagolása anyagváltással 

tovább hangsúlyozható (7. ábra). 

Az épületeken a tagolást általában az egymás 

melletti felületeken alkalmazott különböző 

anyagokkal alakítják ki. A RHEIN- 

ZINK ® alkalmazásával azonban lehetőség 

nyílik arra is, hogy a felület „önmagában” is 

struktúrált lehessen (a teherhordó aljzatba 

való beavatkozás nélkül): a lemezek kapcsolati 

rendszerének váltásával (8. ábra), 

vagy akár a lemezsávok szélességének változtatásával. 

Az épületszerkezeti részletek tervezőjének 

azonban – mint mindenkinek, aki 1:1 léptékben 

gondolkodik – a „struktúrálás” (vagy inkább 

„tagozás”) nem csak az egyes tartalmi 

egységek formai megjelenítésének feladatát 

jelenti, hanem az épület részleteinek szerkezettudatos 

kialakítását is (10.a és 10.b 

ábra). 


17


11. ábra: Az épület egy jellegzetes 

részének hangsúlyozása: 

RHEINZINK ® -kel fedett előtér. 

Lakóépület, Mosman (Ausztrália, 

NSW) 

18

12.a ábra: A cink mint fedési anyag, klaszszikus 

formanyelvű alkalmazásban: 

a Köhlergasse-i óvoda épületén, Bécs (A), ... 

I. 1.5 Asszociatív (gondolattársítási) 

szempontok 

A „Duden” értelmező szótár definíciója szerint: 

asszociálni annyit jelent, mint „egy gondolati 

elképzelést valamivel összekapcsolni” 

(Duden, 5. kötet). Ez a „valami” egy rendelkezésre 

álló tapasztalat, ami más oldalról az 

„image” fogalmával van kapcsolatban. Például 

olyan tetők esetén, amelyek aranylemezekkel 

burkolt gömbökkel vagy kupolákkal 

vannak kialakítva különösen jelentős (nagy 

értékű) épülethasznosításra asszociálunk, míg 

egy hosszú, egyhajós épület nagylejtésű 

cserépfedésű tetőzetéről spontán módon egy 

csűrre gondolunk – még akkor is, ha ezt a 

hasznosítást az ésszerűség alapján kizárhatjuk 

(pl. egy város belső területén). 

Az elsőként említett esetben az építtetők anyagválasztása 

– az „aranyozás” tudatos volt annak 

érdekében, hogy a kiemelt jelentőség 

asszociációja ébredjen. Az építészetben ma 

12.b ábra: … és a rödelheim-i Tűzoltó 

szertáron. (D) 

is alkalmazzák az asszociációt, legyen az 

tudatos vagy tudatalatti. Építőanyagokat valamely 

cél elérése érdekében ma is sok esetben 

használnak; s ez történhet akár tudatosan, 

akár tudatosság nélkül (11. ábra). 

Sok más anyaggal ellentétben a cinkhez alig 

kapcsolódik a használati tartalom asszociációja, 

ez az anyag ilyen vonatkozásban 

inkább semleges. Mégis a cink (így a RHEIN- 

ZINK ® is) „szól valamiről”, jóllehet inkább 

absztrakt (elvont) értelemben, ami asszociációkkal 

összefüggő szignifikáns minőséget 

jelent. A formákhoz és a más anyagokhoz 

való változó kapcsolataiban relatív józanságot, 

hűvösséget és modernséget sugároz, 

ugyanakkor – talán a Karl Friedrich Schinkel 

(1781-1841) idején való alkalmazásának 

hagyománya révén – klasszikus értékeket. 

Éppen az utóbb mondottak alapján használatos 

a cink a klasszikus formanyelvű épületek 

széles körében (12.a és 12.b ábra). 

13. ábra: Könnyű hatású tetőfedés: VITRA 

Design Múzeum, Weil am Rhein (D) 

E vékony, kékesszürke színre patinásodó fémet 

leginkább könnyed megjelenése jellemzi, 

amivel egyfajta „bőrszerű” karaktert mutat. 

(13. ábra). Ez a karakter megfelelő részletképzéssel 

(ld. II. fejezet 1.3), még tovább 

hangsúlyozható – ez esetben természetesen 

az egymásra fedő tagozatokat kerülni kell. 

Végül nem szabad elfeledkezni arról sem, 

hogy egy épületen használt anyagok várható 

élettartama hagyományosan nem elválasztható 

az épület tervezett használati idejétől 

sem. 


19


20



I. 2.1 A RHEINZINK ® ANYAG/ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK 

2.1.1 A RHEINZINK ® története 

2.1.2 Általános környezetvédelmi szempontok/az AUB szerinti hitelesítés 

2.1.3 Kopási hányad és élettartam 

2.1.4 Primer energiatartalom 

2.1.5 Előfordulás és hulladékhasznosítás 

2.1.6 Ellenállás időjárási hatásokkal szemben 

2.1.7 Ellenállás egyéb hatásokkal szemben 

2.1.8 Felületi erózió 

2.1.9 Bevonatok 

21


22 

I. 2.1.1 A RHEINZINK ® története 

Jóllehet a cink már a babilóniaiak és az asszírok 

idejében is ismert volt – mint a sárgaréz 

ötvöző eleme – fém formájában először mégis 

csak a XVII. és XVIII. században jelent meg 

önállóan. Egy 1637-es közlemény szerint 

Kínában sikerült fém cinket előállítani szabályszerű 

kohászati úton. Az 1720-as évek körül 

az angliai Swansea-ben már nagyobb menynyiségben 

állítottak elő cinket – valószínűleg 

a kelet-ázsiai példák alapján. Ugyancsak 

Angliában (Bristolban) építette William Champion 

1743-ban az első cinkkohót, amelyben 

évente mintegy 200 t cinket állítottak elő. 

További kohókat Felső-Sziléziában és Aachen- 

Lüttich térségében helyeztek üzembe. 

A cinket először a sárgaréz ötvöző elemeként 

alkalmazták. Hengerelhetőségének felfedezése 

után az építésben a hengerelt lemezt 

tetőfedésként, ereszcsatornaként, lefolyócsőként 

és más építőelemként használták. Erről 

tanúskodik az alkalmazástechnikai közlemények 

nagy száma, amelyek mindenekelőtt a 

sík lemez fektetési technikájával, valamint 

csatlakozási és összeépítési részleteivel foglalkoztak. 

A cinket már viszonylag korán 

alkalmazták a díszítőbádogos munkákhoz is 

(ld. III. fejezet 4.). Ezt igazolja az 1. kép is, 

amely a mai napig is nagyra értékelt építész, 

Karl Friedrich Schinkel (1781-1814) egyik 

művét mutatja: abban az időben már ismerték 

a cinköntvény készítésének technikáját is. 

1. ábra: A XIX. század elején készített díszműbádogos 

munka. Glienicke-i kastély, 

Berlin (D) 

A cink 100-150° C hőmérsékleten történő 

hengerelhetőségét már 1805-ben felfedezték, 

majd ezután 1812-ben Belgiumban üzembe 

helyezték az első cinkhengerművet. Ott – mint 

ahogy Sziléziában is – helyben bányászták, 

kohósították és hengerelték a cinket. 1821-ben 

Sziléziában már több hengermű is működött. 

Akkoriban az ún. pakettban hengerlési eljárást 

alkalmazták, amelyet Nyugat-Európában 

egészen a 60-as évekig használtak és Kelet- 

Európában helyenként még napjainkban sem 

tűnt el (ld. 2. ábra). 

Ez a hengerelt termék kizárólag tábla formájú 

volt, leginkább 1 x 2 m-es szabványos mérettel. 

A vastagságot egy számmal adták meg, 

amely a lemeztábla körülbelüli átlag vastagságát 

tükrözte és ami a jelentős vastagságbeli 

tűrést kevésbé tette nyilvánvalóvá (pl. cink 

Nr.14: kb. 0,7 mm). 

2. ábra: A lemeztábla előállítására alkalmazott 

„pakett-hengerlési” eljárás, amelyet 

Nyugat-Európában a 60-as évekig használtak, 

Kelet-Európában pedig részben még 

napjainkban is. 

Az alapanyag tisztasági foka a technológiai 

fejlesztés folyamán 98,5 %-ot ért el, az ebből 

készült lemez minőségét azonban még megközelítően 

sem lehet a maiakkal összehasonlítani. 

Így a pakettban hengerelt lemezt a 

hengerlési iránnyal párhuzamosan nem tudták 

korcolni, nem volt tartós szilárdsága 

(„kúszással” szembeni ellenálló képessége) 

és a hőmozgása is viszonylag nagy volt (3,6 

mm/10,0 m . 10 K), hogy csak a jelentős 

tulajdonságokat említsük. 

Mivel ezek az anyagtulajdonságok nem elégítették 

ki a nyugat-európai piaci követelményeket, 

a hengerlési eljárást - és ezzel összefüggésben 

az anyag előállításának technológiáját 

is – a hatvanas évek közepén Németországban 

a RHEINZINK-eljárással és a 

RHEINZINK ® anyaggal váltották fel (ld. I. 

fejezet 2.2 ).

20 

15 

10 

5 

I. 2.1.2 Általános környezetvédelmi 

szempontok /az AUB szerinti 

hitelesítés 

Az ismeretlen eredetű megbetegedések növekvő 

száma, az azok elleni küzdelem, s az 

ezzel párhuzamosan növekvő egészségtudatosság 

a közelmúltban a környezetvédelmi 

kérdésekben tanúsított érzékenységet jelentősen 

felerősítette. A ma és a közelmúlt bűneit 

ugyanolyan kíméletlenül tárják fel, mint amilyen 

gondatlanul azokat elkövették. Az 

analitikai módszerek finomodása következtében 

az egyes anyagok kimutathatósági határa 

erősen lecsökkent, ami jelentősen hozzájárult 

a környezetvédelmi érzékenység 

további erősödéséhez. Ilyen helyzetben érthetően 

mindig nehezebb az anyagokat - mind 

elviekben mind mennyiségi előfordulásuk tekintetében 

– értékelni. Az úgynevezett környezetvédelmi 

szempontok e kiértékelési problémája 

sok esetben bizonytalansághoz sőt 

néha hisztérikus reakciókhoz vezet. 

Az anyagokat kezdetben az áttekinthetőség 

érdekében a nyilvánvalóan közös jellemzőik 

szerint csoportosították: ilyen például az úgynevezett 

nehézfémek csoportja (1. ábra), 

ahová azokat a fémeket sorolták, amelyek térfogatsúlya 

5,0 g/cm 3 felett van. Az ez alapján 

születő általános megítélés, amely szerint 

minden nehézfém mérgező, természetesen 

hamis, mivel a térfogatsúlynak a környezetbarátsághoz 

semmi köze sincs – s kiváltképpen 

szerencsétlen a nehézfémek közé tartozó 

(de az élet számára nélkülözhetetlen) vas és 

cink számára. 

Platina 21,3 

Higany 13,5 

Ólom 11,3 

Réz 8,9 

Kadmium 8,7 

Vas 7,9 

Cink 7,1 

Titán 4,5 

Alumínium 2,6 

Nehézfémek 

Könnyűfémek 

könnyű közepes súlyos 

súlycsökkenés növekedés fékezése hasmenés 

ondósejtek számának fejletlen here hajhullás 

csökkenése 

bőrelváltozások bőrgyulladás 

étvágytalanság fertőzések 

szellemi teherbírás csökkenése elmezavarok 

zavarok a sebek gyógyulásában 

változások az ízlelésben 

Környezetvédelmi szempontok 

Az egyes anyagok az állati és növényi életre 

gyakorolt hatása egységes szempontok szerint 

alig értékelhető ki. Ezért az alábbiakban 

külön vizsgáljuk, a cink emberekre, állatokra 

és növényekre gyakorolt hatását. Előzetesen 

annyit meg lehet állapítani, hogy a cink 

valamennyinél az „esszenciális”, azaz az 

élethez feltétlenül szükséges nyomelemek 

közé tartozik, és mint ilyen az élet számára a 

vas után a második legfontosabb. 

A cink az ember részére is a vas után a második 

legfontosabb nyomelem. A legtöbb 

életfolyamatot a test sejtjeiben az enzimek 

vezérelik. A cink sok létfontosságú enzim 

működését meghatározó alkotóelem, mivel 

a sejtmag tevékenységében is részt vesz azáltal, 

hogy a magosztódást és a sejtszaporodást 

vezérlő enzimeket aktivizálja. 

1. ábra: A fémek felosztása fajsúly alapján 

nehéz- és könnyűfémekre. 

zavart alkalmazkodás a sötétséghez 

1. táblázat: A cinkhiány tünetei Prof. Dr. Hans-Jürgen Hapke szerint. 


A cink fontosságát a cinkhiány kiváltotta 

jelenségeket összefoglaló táblázatunkban 

mutatjuk be (1. táblázat); a hiánytünetek szinte 

kizárólag a nem megfelelő táplálkozás 

miatt alakulnak ki. 

A Német Élelmezésügyi Társaság ajánlása 

szerint az emberi szervezetnek naponta 10- 

20 mg cinkre van szüksége. A 2. táblázat 

áttekintést nyújt az élelmiszerek cinktartalmáról. 

A napi cinkszükségletet pl. 150 g zabpehely 

fedezi, ami egyike a legmagasabb 

cinktartalmú élelmiszereknek. Ez mintegy 30 

evőkanálnyi mennyiségnek felel meg. 

23


24 

Hús Gyümölcsök 

marhahús 25 - 50 bogyós gyümölcsök 1 - 2 

szárnyas 29 -ig citrusfélék 1 - 12 

osztriga 100 - 400 cseresznye 1 - 22 

Tejtermékek, tojás Zöldségek 

vaj 1 - 3 spenót 2 - 11 

teljesértékű tej 3 - 6 saláta 2 - 11 

tojás 8 - 20 káposzta 2 - 15 

sajt 10 - 90 hüvelyesek 10 - 90 

Száraz takarmányok Gabona-származékok 

gabona 30 - 60 fehér kenyér 1 - 8 

fűsiló 30 - 70 magos kenyér 5 - 17 

széna 20 - 50 rozskenyér 22 -ig 

kereskedelmi keverttáp 60 - 250 zabpehely 70 - 140 

2. táblázat: Az élelmiszerek cinktartalma (mg/kg friss-tömeg). 

A cinket folyamatosan kell bevinni, mert a 

szervezet azt nem kielégítő módon tárolja. Ezt 

a tulajdonságát használja fel a gyógyászat 

arra, hogy a cink kiürüléséhez kapcsolva más 

nehézfémeket – például ólmot és kadmiumot 

– távolítsanak el az emberi testből. A krónikus 

cink-túladagolás az orvosi gyakorlatban ismeretlen 

fogalom. 

Az állatokra lényegében ugyanaz érvényes 

mint az emberre, azzal a különbséggel, hogy 

a haszonállatok napi szükséglete 50 mg cink 

takarmány-száraztömeg kg-ként, a malacoknál 

pedig 80 -100 mg/kg. Éppen emiatt a 

takarmányokra vonatkozó német rendeletek 

néhány esetben kötelezően előírják a minimális 

cinktartalmat. Az állatoknál a jó cinkellátottság 

részleges védelmet nyújthat az 

olyan károsító hatásokkal szemben, amelyeket 

például az okoz, hogy a kadmium , ez a 

mérgező nehézfém a környezetet szennyezi. 

A cinkhiány legnyilvánvalóbb jele az anyagcsere 

aktivitásának csökkenése, valamint az 

étvágytalanság. 

Még akut túladagolás (ami egyébként csak a 

szükséglet több mint 10-szeres túllépésénél 

fordulhat elő és amit a valóságban többnyire 

nem is lehet elérni) sem okoz mérgezési 

tüneteket, csak a felvételi folyamatok zavarát. 

Kielégítő cinkellátás nélkül a növények sem 

életképesek, jóllehet a szükséglet- és tűrésértékek 

itt szélesebb sávban helyezkednek el. 

Ezt illusztrálja a mellékelt táblázat is (3. táblázat). 

A növények a cinket főleg ionok formájában 

veszik fel. 

A cinkhiány a levelek, a levélbordák közötti 

sárgás elszíneződésben (klorózis) mutatkozik 

meg (4. ábra), a kisebb levelekben, a nem 

kielégítő lombosodásban vagy a levelek rozetta 

formájú elrendeződésében a hajtásvégződéseknél. 

Itt azonban azt is figyelembe kell 

venni, hogy hasonló szimptómákat más okok 

is kiválthatnak. 

4. ábra: A cinkhiány a növényeknél többek 

között a levelek elsárgulásában jelentkezhet 

(klorózis). 

A cink túladagolása miatti károsodás nagyon 

ritka; eddig csak olyan helyeken állapították 

meg ahol extrém magas a helyi cinkkoncentráció, 

mint például a szabadtéri tárolók közvetlen 

környezetében. Ez a káros hatás elsősorban 

a vashiányban mutatkozhat meg, mivel 

a talaj oldatainak túl magas cinktartalma 

a vas-anyagcserét gátolhatja. 

Megjegyzés: 

A RHEINZINK ® tetők esővizéből táplálkozó 

nedves biotópokra (élőlényekre) gyakorolt 

hatás tekintetében utalunk az Észak-Rajna- 

Wesztfáliai Tartományi Ökológiai, Talajhasznosítási- 

és Erdőgazdasági Intézet (LÖBF- 

NRW) által kiadott szakvéleményre, amelyben 

rögzítésre került, hogy a termesztésre 

javasolt növényeket előre meg kell vizsgálni, 

vajon a helyi viszonyok (itt: megemelt cinktartalom) 

a növény átöröklése és fejlődése 

szempontjából megfelelő-e.

5. ábra: Példa az ún. „szürke-víz” 

hasznosítására: „Haus im Weinberg” 

közösségi ház, Markdorf (D) 

Környezetbarát jelleg – hitelesítve 

A „RHEINZINK ® – titáncink Made in Germany” 

környezetbarát jellegét a „Környezetbarát 

Építőanyagok Munkaközössége 

Egyesület” (AUB: Arbeitsgemeinschaft umweltverträgliches 

Bauprodukt e.V.) 1999 augusztusában 

hitelesítette. Ez az egyesület támogatja 

a környezetet és az egészséget nem 

károsító építőanyagok alkalmazását. 

Az értékelés alapját az anyagjellemzők egy 

rendkívül részletes leírása képezi, annak leírásával, 

hogy az miképpen viselkedik az építési 

folyamat egyes fázisaiban, valamint hogy 

a benne lévő alkotóelemek miképpen juthatnak 

ki belőle. Mindehhez az AUB „Higiénia, 

Egészség és Környezetvédelem” alapdokumentumának 

irányelvei szolgának alapul. Az 

AUB ezen túlmenően figyelembe veszi az érvényes, 

magasabbrendű nemzeti és nemzetközi 

előírásokat is – amennyiben azokat a 

szövetség megalapozottnak ítéli. 

A részletes vizsgálatokat követően a hitelesítő 

bizottság azt minősíti, hogy a vizsgált anyag 

minden tekintetben kielégít-e valamennyi 

szóba jöhető követelményt. A RHEINZINK ® 

ökológiai mérlege e vizsgálatok eredményeként 

példaszerű minősítést kapott, hiszen tel- 

érzékeny növények kevésbé érzékeny növények érzéketlen növények 

citrusfák gyapot borsó 

lombos fák burgonya kis gabonafélék 

pekándiófa paradicsom borsmenta 

erdei fenyők (Ausztrália) lucerna spárga 

szőlő lóhere mustár és más 

bab köles keresztesvirágú 

növények 

(Phaseolus vulgaris) szudáni fű takarmányfű 

szójabab cukorrépa bogáncs 

komló sárgarépa 

kukorica 

limabab 

len 

ricinusmag 

hagyma 

3. táblázat: A növények cinkhiányra való érzékenysége ( Viest, F.G.jr. szerint, 1966). 

jes életciklusában – a nyersanyag kitermelésétől, 

a legmodernebb berendezéseken történő 

feldolgozáson keresztül egészen a 90% 

fölötti mértékű újrahasznosításig – rendkívül 

környezetkímélő. 

Biológiailag lebomló hengerlési 

emulzió 

A RHEINZINK ® -lemezek gyártása során alkalmazott 

hengerlési emulzió biológiai lebomlási 

jellemzőit a Fresenius Intézet (Taunusstein 

- D) vizsgálta, az OECD irányelvei szerint. E 

vizsgálatok alapján az anyag „biológiailag 

könnyen lebomló”. 

Csapadékvíz-hasznosítás 

Az ivóvíz-előállítás egyre magasabb ráfordításaira 

való tekintettel mostanában egyre 

gyakrabban jelentkezik az igény, hogy a 

háztartási és iparivíz-szükségletet növekvő 

mértékben az összegyűjtött esővízből elégítsék 

ki (5. ábra). Ebből a szempontból semmi 

kétségünk sem lehet, hogy a RHEINZINK ® - 

fedésű tetőkről lefolyó esővízben lévő cinkiontartalom 

az épületgépészeti szerelvényeket 

nem korrodálja, ill. nem vezet lerakódásokhoz 

sem. Ezt a Dortmundi Anyagvizsgáló Hivatal 

e tárgyban kiadott szakvéleménye is 

igazolta. 


A csapadékvíz további hasznosítási lehetősége 

a kert locsolása vagy a kisebb tavak táplálása 

is. Mivel általános törekvés, hogy a kommunális 

szennyvízelvezető rendszereket tehermentesítsék, 

a csapadékvíz helyi hasznosításának 

elterjedésével a jövőben komolyan 

számolni kell. A cinkion-tartalmú víz hasznosítása 

e területre a korábban leírtak alapján 

kifejezetten előnyös. 

Adatok az általános megítéléshez 

Az egyes anyagok környezetvédelmi megítélésének 

további szempontokat is értékelnie 

kell, ilyen például a kopási hányad és az élettartam 

(ld. I. fejezet 2.1.3), az energiatartalom 

(ld. I. fejezet 2.1.4), az anyag 

újrahasznosíthatósága és a természetben lévő 

tartalékok kimerülési foka (ld. I. fejezet 2.1.5). 

Vizsgálni kell azt is, hogy a környezeti 

hatásokra – mint pl. UV-sugárzás, szél, eső - 

felszabadul-e belőle kémiailag lekötött károsító 

anyag, leggyakrabban sav (pl. szénsav). 

Ebben az összefüggésben itt utalunk 

arra a bizonyított tényre, hogy a RHEIN- 

ZINK ® tetőkről lefolyó csapadékvíz pH-értéke 

pH 5,6-ról pH 6,7 értékre emelkedik meg – 

azaz a semleges kémhatás irányába mozdul 

el. 

25


26 

I. 2.1.3 Kopási hányad és élettartam 

A RHEINZINK ® felületek kopási hányadának 

kérdését két szempontból kell vizsgálnunk: 

ökológiai és gazdasági oldalról. 

Jóllehet a Müncheni Ecotec-Intézet által egy 

1987-ben lefolytatott kísérlet szerint a szabadban 

lévő fémfelületek atmoszférikus korróziója 

(legyenek azok horganyzottak vagy 

tisztán horganyból készültek) csupán 5,9 %kal 

járul hozzá Németország Hessen tartománya 

szennyvízkezelő berendezéseinek 

cinkterheléséhez, az I. fejezet 2.1.2 pontjában 

leírt környezetvédelmi érzékenység miatt 

mégis nagy az érdeklődés a pontos menynyiségek 

meghatározása iránt. 

Azok az építtetők, akik a RHEINZINK ® alkalmazása 

mellett döntve egy hosszú élettartamú 

és karbantartást nem igénylő anyagba invesztálnak, 

szintén érdeklődnek e kérdések 

iránt, hogy befektetésük pontos értékelésével 

tisztában lehessenek. 

A RHEINZINK ® jól ellenáll az atmoszférikus 

igénybevételeknek. A felületi erózió és a 

korrózió révén azonban – rendkívül kis mértékben 

– természetes módon a RHEINZINK ® 

vastagsága is csökken. Az élettartam éppen 

ezzel a jelenséggel van közvetlenül összefüggésben. 

Összehasonlító értékelésre azonban 

nem alkalmas sem az átlagosan 25 µm 

vastag cink bevonatú horganyzott acéllemez, 

sem az olyan szélsőségesen eltérő módon 

igénybevett szerkezeti elemek, mint például 

a RHEINZINK ® tetőfelület és a RHEINZINK ® 

ereszcsatorna (ld. lentebb). 

A: Tető- és homlokzatfelületek 

A szakirodalomban számos érték jelent meg 

a kopási hányadról. Ezek rendszerint laboratóriumi 

kísérletek eredményei, amelyeknél a 

különböző klímaviszonyoknak megfelelő levegő-összetételt 

(ipari és vidéki levegő) szimulálják. 

Ezek a többnyire az 50-es és a 60as 

években végzett kísérletek sem a csapadék 

gyakoriságát sem a felület „kopásának” a tető 

1. ábra: A roncsolásmentes 

ultrahangos vastagságmérés 

elve, meglévő épületen. 

lejtésétől való függőségét nem tudták figyelembe 

venni. Ezzel szemben létezik két 

helyszíni vizsgálati módszer a cinkfelület tényleges 

kopásának megállapítására, amelyek 

figyelembe veszik a levegő ill. az eső összetételét 

(különös tekintettel a SO 2 -ra), az eső 

intenzitását, a felület hajlásszög- és tájolásfüggőségét. 

Egyik módszer a roncsolásmentes 

ultrahangos vastagságmérés, másik az elvezetett 

cinkionok mennyiségi meghatározása 

az ereszcsatornán lefolyó esővízben. 

Ultrahangos vastagságmérés 

Ennél a mérésnél – a tető hajlásszögétől és 

tájolásától függően – kellő számú mérési 

pontot jelölnek ki és mérnek meg (1. és 2. 

ábra), majd ezeket statisztikai módszerekkel 

értékelik ki. A méréseket szabályos időközönként 

ismétlik. Az adott időben lezajlott 

vastagság-csökkenésből lehet az éves kopásra 

következtetni. 

A RHEINZINK már 1979 óta végzi ezzel a 

módszerrel a különböző épületek RHEIN- 

ZINK ® -fedésének és homlokzatburkolatainak 

vastagságmérését. Ezek a mérések vizsgálják 

mind az alacsony mind a meredek hajlásszögű 

felületeket, valamint a tiszta levegőjű 

Alpokban és a szennyezett ipari környezetben 

lévő létesítményeket is. Így például a 

Ruhr-vidéken egy 3° -os hajlásszögű tetőn 14 

éves időtartam alatt átlagosan 4 µm/év kopást 

határoztak meg. E két peremfeltétel egyidejű 

jelenléte természetesen a legkedvezőtlenebb 

környezetet adja, mivel itt korábban 

a levegő magas SO 2 -értéke volt jellemző (ami 

azonban mára a környezetvédelmi intézkedések 

hatására jelentősen csökkent). Ha ezt 

az értéket a fél lemezvastagságra vonatkoztatjuk 

(= kopás a kiinduló anyagvastagság 

feléig) akkor a RHEINZINK ® -tetők minimálisan 

várható élettartama mintegy 80 -100 év 

közé tehető. 

Kedvezőbb feltételeknél, mint például egy az 

Alpokban lévő épület homlokzatfelülete, a 

kopási tényező a mi ismereteink szerint 1µm 

alatt van, tehát még a mérhetőséghez is hosz- 

mérőműszerhez 

közbetét 

csatolóanyag 

felső felület 

mérési sugárzás 

2. ábra: Vastagságmérés ultrahangos 

vastagságmérő készülékkel. 

alsó felület 

szabb időnek kell eltelnie. Analóg módon a 

maximálisan várható élettartam kb. 350 év. 

A nyilvános és tudományos értékelhetőség 

érdekében 1991-ben e vizsgálatokat tudományos 

alapokra helyezték. 

Cinkion-meghatározás 

A második módszer az ereszcsatornán lefolyó 

esővízben lévő cinkionok meghatározásán 

alapul. Az előzővel ellentétben e vizsgálatokat 

a pontossági követelmények miatt csak 

laboratóriumi körülmények között lehet lefolytatni. 

A vizsgálattal megbízott Hannoveri 

Egyetem különböző hajlásszögű és tájolású, 

RHEINZINK ® burkolatú modelleket állított fel, 

amelyek mindegyikén 4 m 2 -es tetőfelület van, 

egyébként a vizsgálat minden egyéb körülménye 

azonos. Az összes csapadékot speciális 

tartályokban fogták fel, meghatározták a 

mennyiségét és meghatározott időközönként 

– általában kettő-négy hetenként (a második 

vizsgálati évben 12 hetenként) – analizálták 

a cinkionok mennyiségét és pH-értékét. 

Mivel a patinaképződés (ld. I. fejezet 2.2.6) 

jelentős befolyást gyakorol a cinkion leadására 

és a patina-réteg vastagodásával a cinkionleadás 

csökken, az első vizsgálati időszak 

elteltével (1991-98) mért „cinkleoldódások” 

egyúttal a maximumot is jelentik (1. táblázat). 

A cinkkopás kiértékelését lásd az I. fejezet 

2.1.2 pontjában.

Cinkkopás (g/m 2 kísérleti felületenként) SO 2 - terhelés (mg/m 3 ) 

7,00 

6,00 

5,00 

4,00 

3,00 

2,00 

1,00 

0,00 

1.évben 

összesen 

2.évben 

összesen 

B: Ereszcsatornák 

Az ereszcsatorna igénybevétele és az ezzel 

összefüggő „cinkkopás” nem hasonlítható 

össze a tetőfelületeken észleltekkel. A fellépő 

vastagságcsökkenés nem csak a közvetlen 

csapadékterhelés eredménye, hanem további 

károsító anyagoké is, amelyek a csatorna 

fölötti tetőfelületen lerakódhatnak. 

A párolgási folyamat eredményeként a tetőfedés 

porózus anyagában az esővízből 

visszamaradnak a károsító anyagok. Gyenge 

csapadékterhelésnél, szemerkélő esőnél, harmatnál 

vagy ködnél ezekből a károsító anyagokból 

erős koncentrációjú oldat képződhet, 

amely azután kitűntetett helyekről (elsősorban 

a mély hornyokból ) az ereszcsatornába jut 

és ott ún. „álló cseppek” formájában fejti ki 

hatását. Ez természetesen a csatorna élettartamát 

lerövidítheti. 

3.évben 

összesen 

4.évben 

összesen 

5.évben 

összesen 

Figyelemre méltó továbbá az is, hogy a teljes 

vízgyűjtő felületre jutó esővíz kéntartalmát az 

ereszcsatornának kell levezetnie. Ez még viszonylag 

semleges tetőfedési anyagnál is 

lényegesen megnövelheti a csatornában kialakuló 

„cinkkopás” mértékét. 

A Düsseldorfi Építőipari Főiskola egy 1988ban 

végzett helyszíni vizsgálata azt is megállapította, 

hogy a cinkfogyásnál semmi esetre 

sem szabad a csatorna teljes felületét alapul 

venni, mivel a felületnek csak mintegy 9 %-a 

kerül kapcsolatba az esővízzel és még ennek 

is legnagyobb része homok- és föld-lerakódással 

védett. Éppen ezért fokozott „kopás” 

csak a csatornaoldalaknál jelentkezhet, mert 

többnyire itt vannak a csepegési helyek. Ez 

okból „kopást” gyakorlatilag a csatorna-ejtőcsöveken 

sem lehet megállapítani. 

6.évben 

összesen 

7.évben 

összesen 


8.évben 

összesen 

0,025 

0,020 

0,015 

0,010 

0,005 

0,000 

1. táblázat: A Hannoveri Egyetem első 

vizsgálati eredményei, cinkion-meghatározó 

vizsgáló berendezésen, eredeti fényű 

(standard) és előpatinásított („patina pro ”) 

felületű RHEINZINK ® lemezzel, 7° és 45° 

lejtésszögű felületekkel. A „kopási tényező” 

mértéke elsősorban a környezet SO 2 - 

koncentrációjától, a felületek különböző 

tájolásától és a csapadék intenzitásától 

függően alakul. („METALL” 1999/05). 

1. kísérleti berendezés 

RHEINZINK ® -„patina pro ” 

(előpatinásított) 

Tető lejtése: 7° 

Tájolás: nyugati 


RHEINZINK ® -„patina pro ” 





RHEINZINK ® -„standard” 

(eredeti fényű) 




RHEINZINK ® -„standard” 

(eredeti fényű) 



SO 2 

Vizsgálat helye: 

Hannover-Herrenhausen 

27


28 

I. 2.1.4 Primer energiatartalom 

Az anyagok primer energiatartalmán azt az 

energiát szokták érteni, amely az anyagok 

előállításához szükséges. 

A természetes erőforrások kímélésével kapcsolatosan 

növekvő társadalmi érzékenység 

miatt (ld. I. fejezet 2.1.5.) ez mindinkább 

tudatosodik a felhasználókban, hiszen az 

„energia” végső soron szintén erőforrás (resource). 

A RHEINZINK ® lemezszalagok és -táblák 

primer energiatartalma 3610 kWh/t. Ez az 

érték más fémekkel összehasonlítva rendkívül 

alacsony, annak ellenére, hogy magában 

foglalja a RHEINZINK ® lemezek előállításához 

szükséges valamennyi munkafolyamatot: 

■ a föld alatti fejtést, 

■ az előkészítést (őrlést, flotációt), 

■ az elektrolízist (beleértve a pörkölést és 

a kilúgozást), 

■ az olvasztást (RHEINZINK), 

■ a hengerlést (RHEINZINK), 

■ a csomagolást (RHEINZINK). 

Megjegyzés: 

A fémek primer energiatartalmának összehasonlításánál 

mindig figyelembe kell venni, 

hogy a megadott értékek azonos feldolgozottsági 

szintre vonatkozzanak (a fenti értéket 

készre egyengetett félkész-termékekre adtuk 

meg). 

I. 2.1.5 Előfordulás és hulladékhasznosítás 

A cinkérc mind geológiailag mind geográfiailag 

széles körben fordul elő az egész 

világon. A legnagyobb ércbányák jelenleg 

Ausztráliában, Kanadában és Peruban vannak. 

A világ legnagyobb kitermelői közé tartozik 

még az USA, Mexikó, Írország, Len- 

100% 

90% 

80% 

70% 

60% 

50% 

40% 

30% 

20% 

10% 

jan. Anfang eleje Jan. feb. Feb. márc. März ápr. April máj. Mai jún. Juni júl. Juli aug. Aug. szept. Sept. Okt. okt. nov. Nov. Dez. dec. 

1. ábra: A cinkhulladék ára a nagytisztaságú cink alapanyag (Zn 99,995 %) árának 

százalékában 1991-ben. 

gyelország, Oroszország, Spanyolország, 

Svédország, a volt Jugoszlávia területe, Észak-Korea, 

Kína, Japán és Zaire is, amelyeket 

még további 20 ország követ. A fejtés 

döntően felszín alatti. 

Sok cinkérc-lelőhely ismert már Közép-Európában 

is, amelyek kiaknázását csak nagyobb 

igény esetén kezdik majd meg. A teljes kitermelési 

potenciált a legtöbb esetben még 

megbecsülni is nehéz, ám a bányászat részére 

ennek csak akkor volna jelentősége, ha a 

becslés a közvetlen jövőre és egy belátható 

gazdasági időszakra vonatkozna. A megállapított 

kitermelési potenciál továbbá sok 

országban csak egyfajta szabályozási eszköz 

és ez is egy ok arra, hogy a világszerte 

rendelkezésre álló cinkérc-lelőhelyek tartalékait 

jelentősen alábecsüljék, ami aztán néha 

aggodalmaskodó és megtévesztő tudósításokhoz 

vezet. 

A gyakorlatban az anyagok újrahasznosításának 

puszta lehetőségét annál inkább 

kihasználják, minél inkább alátámasztják azt 

gazdaságossági érdekek is. A cinklemezek 

újrahasznosításának energiaszükséglete a primer 

energiatartalomnak csak mintegy 5%-a. 

Emellett a RHEINZINK gyártása során keletkező 

valamennyi hulladékot ismét visszaadagolják 

a gyártási folyamatba (ld. I. fejezet 

2.2.8). 

A cink újrahasznosításának alacsony energiaszükséglete 

azt eredményezte, hogy megnövekedett 

a használt cinklemez iránti kereslet, 

s a cinkhulladék átlagos ára mintegy 55 - 

60 %-a a nagy tisztaságú cink-alapanyag 

árának - legalábbis Németországban. E gazdasági 

csábítás elég nagy ahhoz, hogy a 

cinklemezeket feldolgozó kézműveseket a 

hulladék összegyűjtésére és eladására ösztönözze. 

Ebből adódik, hogy a cink újrahasznosítási 

aránya 90 % felett van. 

A cinkhulladék hasznosításának további fontos 

motivációja politikai indíttatású. Ez a minél 

kisebb mértékű nemzetközi függőséget célozza, 

mivel a cink bányászata Ausztráliában, 

Kanadában és Peruban koncentrálódott. A 

legfontosabb felhasználó országok viszont az 

USA mellett mindenekelőtt az Európai Gazdasági 

Közösség országai és Japán.

I. 2.1.6 Ellenállás időjárási hatásokkal 

szemben 

Hőmérséklet, égés és UV-sugárzás 

A RHEINZINK ® általában hőmérsékletálló, 

éghetetlen és UV-sugárzásnak ellenálló anyag. 

Olvadáspontja kb. 418 ° C. A forrasztástechnika 

szempontjából jelentős ún. újrakristályosodási 

határhőmérséklete 300 ° C 

körül van (ld. I. fejezet 3.6). 

A hő hatására bekövetkező hosszváltozást 

(hőmozgást) a tervezés során mindig figyelembe 

kell venni (ld. I. fejezet 3.3). Az anyag 

hőmérséklete hatással van a RHEINZINK ® 

alakíthatóságára (ld. l. fejezet 3.4). A hősugárzás 

következtében az anyag hőmérséklete 

jelentősen eltérhet a levegő hőmérsékletétől. 

A Hannoveri Vásár Információs Központja 

épületének RHEINZINK ® -fedésű kupoláján a 

RHEINZINK megbízásából elvégzett mérések 

jól mutatják a lemez felületi hőmérsékletének 

alakulását a tető hajlásszögétől és a tájolástól 

függően, valamint a napi és az éves ciklusokat 

(1-3. ábrák). A két év mérési időtartam alatt 

(1989 - 1991 között) mért legmagasabb 

anyaghőmérséklet + 65 ° C, a legalacsonyabb 

hőmérséklet pedig -14 ° C, a levegő 

hőmérsékletétől mért legnagyobb eltérés 

pedig 6 K volt. Egy évben több mint 5 olyan 

teljes nap volt, amikor az anyag felmelegedése 

nem érte el a levegő hőmérsékletét. 

Szél, eső, hó, korrózió 

Olyan adat, amely azt mutatná, hogy a szél 

bármiféle eróziós hatást fejtene ki a RHEIN- 

ZINK ® -re, nem ismert. Az eső és a hó hatása 

a RHEINZINK ® -re mindössze az I. fejezet 

2.1.3 pontjában ismertetett minimális mértékű 

vastagságcsökkenésben mutatkozik meg. A 

RHEINZINK ® anyag UV-sugárzásálló és nem 

korrodálódik. 

[˚C] 

70 

60 

50 

40 

30 

20 

10 

0 

[˚C] 10° 

15° 

25° 

40° 

Luft Levegő 

0 

-2 

-4 

-6 

-8 

-10 

-12 

-14 

-16 

[˚C] 10° 10°/F2 /T 2 15° 15°/F1 /T 1 25° 25°/F4 /T 4 40° 40°/F5 /T 5 TABS./F6 (25° )/T 6 

m m m m b m 

60 

50 

40 

30 

20 

10 

0 

0:00 

0:00 

6:30 

1:00 

1:00 

7:00 

2:00 

2:00 

7:30 

10° 

3:00 

3:00 

8:00 

4:00 

4:00 

8:30 

5:00 

5:00 

9:00 

6:00 

6:00 

9:30 

7:00 

7:00 

10:00 

15° 

8:00 

8:00 

10:30 

9:00 

9:00 

11:00 

10:00 

10:00 

11:30 

11:00 

11:00 

12:00 

12:00 

12:00 

25° 

12:30 

13:00 

13:00 

13:00 

14:00 

14:00 

13:30 

15:00 

15:00 

16:00 

14:00 

16:00 


17:00 

14:30 

17:00 

40° 

18:00 

15:00 

18:00 

19:00 

15:30 

19:00 

20:00 

16:00 

20:00 

21:00 

21:00 

16:30 

22:00 

22:00 

17:00 

Luft Levegő 

23:00 

23:00 

Lev./T Luft/F33 

m 

17:30 

24:00 

24:00 

18:00 

1. ábra: Napi ciklus: a RHEIN- 

ZINK ® felületi hőmérséklete 

25° -os tetőlejtésnél egy meleg 

nyári napon. 

2. ábra: Napi ciklus: a RHEIN- 

ZINK ® felületi hőmérséklete 

25° -os tetőlejtésnél egy hideg 

felhős téli napon. 

3. ábra: A tető hajlásszögének 

hatása az anyag felületi hőmérsékletére 

egy őszi napon. 

T m = mérés időpontja 

T b = besugárzási hőm. 

29


30 

I. 2.1.7 Ellenállás egyéb hatásokkal 

szemben 

Ez a fejezet a RHEINZINK ® különböző környezeti 

hatásokkal szembeni viselkedését foglalja 

össze és ajánlásokat ad az esetleg szükséges 

védelmi intézkedésekre. 

Az alábbi anyagok hatásait ismertetjük: 

■ bitumen 

■ tömítő anyagok 

■ vas-oxidok 

■ olajfűtések 

■ festékbevonatok 

■ üveg 

■ fa 

■ favédőszerek 

■ ujjnyomok 

■ fémek 

■ habarcs és beton 

■ tisztítószerek 

■ a szerkezetbe bezárt nedvesség 

■ egyéb hatások 

Bitumen 

A bitumen meghatározott környezeti feltételek 

(pl. UV-sugárzás) mellett még a cink felületén 

is képes korróziót kiváltani. Ez a tény már több 

mint 65 éve ismert (ld. VEDAG Jahrbuch 

1936, R. Deis,. 123-135 o.). Witt professzor 

nyolcvanas évekből származó munkái („A 

tetőfedéshez használt bitumen kiváltotta 

oxidációs savkorrózió” vagy „Bitumentartalmú 

anyagok viselkedése UV-sugárzás hatására”) 

és más publikációk is igazolják ezt a 

felismerést, sőt lényeges pontokban ki is 

egészítik és kiterjesztik azt. Saját intenzív 

laboratóriumi vizsgálataink és gyakorlati 

tapasztalataink is hasonló eredményeket mutatnak. 

Mindez már régóta a műszaki ismeretek 

része, és ennek nyomán már 1979-ben belekerült 

„A bádogosmesterség szakmai irányelvei” 

című szakmai kiadványba. E korróziós 

jelenség lényege az alábbi: UV-sugárzás és 

légköri hatások egyidejű jelenléte mellett a 

bitumenből bomlástermékek keletkeznek, 

amelyek vízben savas kémhatású oldatot 

képeznek. Kis vízmennyiség jelenléte mellett 

(ködben, harmat vagy szitáló eső esetén) 

ebből magas savkoncentráció alakulhat ki, 

amely a legtöbb fémet megtámadja. 

Amennyiben a bitument hatékony sugárzásvisszaverő 

réteg (≥ 5 cm vastagságú kavicsréteg) 

nélkül fektetik, minden fémet, amely 

ehhez a szigeteléshez csatlakozik (mint pl. 

eresz-szegélysáv, ereszcsatorna, stb.) pórusmentes 

védőbevonattal kell ellátni (ld. I. 

fejezet 2.1.9) 

Tömítő anyagok 

A bádogos szakmában alkalmazott tömítő 

anyagok legtöbbször egykomponensű szilikonok, 

amelyeket különböző alcsoportokra 

oszthatunk fel. Ezek közül valamennyi semleges 

vagy enyhén lúgos kémhatású (pH ≤ 

12) anyagot a RHEINZINK ® -kel együtt gond 

nélkül be lehet építeni. Savasan kémhatású 

anyagokat azonban – mint pl. az acetát (= acetoxi- 

vagy ecetsavas) rendszerek – nem szabad 

a RHEINZINK ® -kel érintkezésbe hozni, 

mivel azok korróziót válthatnak ki. 

Vas-oxid 

A gyakorlatban akkor lehet rozsdalefolyási 

nyomokat megfigyelni, ha az állandó felületi 

kopás következtében az acélszerkezeti elemek 

felületvédelme (pl. az egyébként is viszonylag 

vékony horganyzás) nem tölti be 

kielégítően a feladatát, és emiatt rozsdásodás 

lép fel. Ez a jelenség leggyakrabban először 

a nem védett vágási éleknél alakul ki. Ezen 

túlmenően elsősorban például az erősen 

frekventált pályaudvarok közvetlen közelében 

jelentkezhetnek rozsdától eredő elszíneződések, 

ahol fékbetétekből leváló fémrészek 

szóródhatnak szét. 

Végül a közelmúltban ún. kazánrozsdát is 

megfigyeltek, amely kémények környezetében 

jelentkezett, lerakódásként. Ez a jelenség 

a fűtési kémény kürtőrendszerén belüli korróziós 

folyamatra vezethető vissza, ami az 

egyre inkább terjedő alacsony hőmérsékletű 

fűtésekkel áll összefüggésben. A tiszta vasoxid 

lerakódás nem jelent semmilyen korróziós 

veszélyt a RHEINZINK ® -re nézve, csak 

esztétikai problémát. 

Olajfűtések 

Rosszul beállított olajfűtések esetén (SO 2 ), ill. 

ha a berendezés tűzterének belső faláról a 

távozó füsttel rozsdaszemcsék is felszállnak, 

a RHEINZINK ® -lemezek felületén a kémény 

környezetében elszíneződés alakulhat ki - ez 

azonban a fedés élettartamára semmilyen 

hatással nincs. Ilyen elszíneződések többékevésbé 

bármely tetőfedésen létrejöhetnek. A 

megelőzés érdekében mindenképpen ajánlott, 

hogy az épület kezelője kellően informálva 

legyen a megfelelő olajminőség megválasztásának, 

valamint a tüzelőberendezés 

beállításának és karbantartásának jelentőségéről. 

Festékbevonatok 

A festékbevonatok hatásának vizsgálata során 

különbséget kell tenni azok között amelyek 

más felületről a RHEINZINK ® -re folyva 

fejtik ki hatásukat és amelyek a hibásan kivitelezett 

bevonat miatt, a réshatás következtében 

a bevonatot hordozó RHEINZINK ® anyagon 

jelentkeznek. 

A bevonó anyag összetételének és gyártási 

technológiájának olyannak kell lennie, hogy 

az ne legyen hajlamos ún. „krétásodásra”, 

azaz UV-sugárzás, eső és szél hatására se 

váljanak le róla anyagrészek. Ha ez mégis 

megtörténik, akkor a szabaddá váló ill. leváló 

anyag kémiai jellemzőitől függ, hogy annak 

hatása a RHEINZINK ® -re tisztán optikai természetű 

vagy korróziót fog-e kiváltani. 

Például: az akrilgyanta-bázisú bevonatok 

„semleges”-nek számítanak és nem károsítják 

az alattuk lévő RHEINZINK ® -fedésű épületrészt. 

Ezzel szemben a PVC-bázisú bevonatokból 

bizonyos feltételek mellett olyan anyagok 

válhatnak ki, amelyek nedvességgel együtt 

jól látható, korróziós jellegű felületi elváltozáshoz 

vezethetnek. 

Amennyiben feltétlenül szükséges a RHEIN- 

ZINK ® -re valamilyen bevonatot felvinni, gondosan 

ellenőrizni kell a bevonó anyag alkalmasságát 

és ügyelni kell a gondos kivitelezésre. 

Az alkalmasságra és a felhordásra 

vonatkozó adatokat (beleértve a megkövetelt

felület-előkészítést és a felhordandó minimális 

rétegvastagságot is), természetesen az adott 

bevonat gyártójának alkalmazástechnikai előírásaiból 

kell kikeresni. 

Szakszerűtlen kivitelezés következtében - mint 

például a tapadó felület rossz előkészítése, 

idegen szennyező anyagoknak a bevonatba 

való bedolgozása, vagy a túl vékony rétegvastagság 

– egyes pontokon a korrózió számára 

kedvező körülmények alakulhatnak ki. 

Üveg 

Az üveget mindig a semleges anyagok közé 

sorolták. Az építészeti gyakorlatban ez azt 

jelenti, hogy normális esetben, szokásos időjárási 

viszonyok között semmilyen anyagot 

nem bocsát ki magából ill. a környezetében 

lévő anyagokkal sem lép semmilyen reakcióba. 

A RHEINZINK ® patinájának egy üvegfelület 

alatt némelykor megfigyelhető elváltozásai 

csupán az üvegen lerakódott szennyeződések 

lemosódására vezethetők vissza, melyek 

beépülhetnek a patinarétegbe. Ilyen esetben 

az eső kémiai anyagtartalma (pl. kéntartalmú 

vegyületek) sincs semlegesítve, ami ugyancsak 

a patina elszíneződéséhez vezethet. Az elszíneződések 

oka egyes esetekben a festett 

keret- ill. takaró profilokról történő lemosódás 

(ld. feljebb „Festékbevonatok” címszó alatt), 

vagy néhány meghatározott összetételű tömítőgumi 

hatása. 

Fa 

Néhány fafajta savas részecskéket tartalmaz, 

ami akkor bír jelentőséggel, ha pl. fazsindellyel 

beborított tetőfelületekről a csapadékvizet 

RHEINZINK ® anyagú felületen keresztül 

vezetjük le. 

Erre vonatkozóan mindeddig rendkívül kevés 

tapasztalat áll rendelkezésre. Egyes fafajtákkal 

összefüggésben azonban (mint a vörös 

cédrus vagy a tölgy) erős felületi elszíneződések, 

sőt néha még korróziós jelenségek is 

ismertté váltak. 

Favédőszerek 

A fémlemez fedések alatti elválasztó réteg 

alkalmazását – amelyet Ausztriában, Svájcban 

és Németországban még ma is szabvány 

ír elő (pl. DIN VOB 18339) - többek között 

azzal indokolták, hogy a favédőszereknek 

korróziós hatása van a fémek alsó oldalára. 

Ezzel szemben a mi tapasztalataink szerint 

ezen állítás igazsága meglehetősen kétségesnek 

tűnik – legalábbis a RHEINZINK ® esetében. 

A RHEINZINK megbízta a Hannoveri 

Egyetemet, hogy e kérdésre megfelelő vizsgálatok 

elvégzése révén adjon választ a 

RHEINZINK ® anyagra vonatkozóan. 

A vizsgálatok azt igazolták, hogy a különböző 

favédőszerekkel magas nyomáson 

impregnált lucfenyő anyagú deszkaaljzatok 

még nedvességtechnikailag szélsőséges (építéstechnikailag 

azonban mégsem kizárható) 

körülmények között is csak ritka esetben okoztak 

bármiféle korróziót. Korróziót kiváltó, 

illetve gyorsító hatást csupán nedvesség tartós 

jelenléte esetén lehet észlelni. A víz azonban 

– mint azt az alábbiakban be fogjuk mutatni - 

kizárólag CO 2 hiány esetén okoz korróziót. 

A vizsgálatokat a járatos (hagyományos és 

kromátmentes) favédőszerekkel végezték különböző 

hőmérsékleteken. 

A vizsgálatok nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, 

hogy a még le nem fedett, impregnált 

fa felületekről a már elkészült RHEINZINK ® - 

fedésre lefolyó víz korróziós nyomokhoz 

vezet-e, hiszen ennek szinte csak az építés 

időszakában van jelentősége. 

Ujjnyomok 

A RHEINZINK ® felülete a patinaréteg kialakulásáig 

egy természetes, védőréteg nélküli 

felület. A csupasz kézről ujjnyomok maradhatnak 

rajta, amelyek a bőrön lévő savtartalmú 

zsírok következtében a lemezt kismértékben 

elszínezhetik. Az ujjnyomok könnyen 

eltávolíthatók, ha a lemezt a szerelést követően 

rövid időn belül ROTOL ® NEW FOR- 

MULA A2 védőolajjal letörlik. Ha ez nem 

történik meg, az ujjnyomok beépülhetnek a 

természetes módon kialakuló patinarétegbe, 

és a – kialakulás időtartamától itt. intenzitásától 

függően – azon még később is felismerhetők 

lehetnek – ha egyre csökkenő mértékben 

is. 


Fémek 

A fémeknél akkor lép fel elektrokémiai úton 

előidézett korrózió, ha két különböző elektromos 

potenciálú fémet úgy építenek össze, 

hogy a magasabb potenciálú fém felül helyezkedik 

el, s arról az (elektrolitként viselkedő) 

esővíz ráfolyik az alsó – alacsonyabb potenciállal 

bíró – fémre. 

Az e korróziófajtából eredő veszélyt a gyakorlatban 

nem ritkán túlértékelik: a korrózió 

tényleges mértéke függ mind a szomszédos 

felületek egymáshoz viszonyított nagyságától 

mind azok valós potenciáljától is. 

Így a tapasztalatok szerint semmilyen műszaki 

probléma nem merül fel, ha a RHEINZINK ® - 

et az alábbi anyagokkal építik össze: 

■ alumíniummal, 

■ ólommal, 

■ horganyzott acéllal, 

■ rozsdamentes acéllal. 

Az építés során a RHEINZINK ® gyakran kerül 

közvetlen kapcsolatba alumíniummal. Vannak 

akik ezt problematikusnak tartják, a két fém 

összeépítése azonban kontaktkorrózió kialakulásának 

veszélye nélkül lehetséges. 

Ennek magyarázata a következő: 

Mindkét fémen egy bevonat képződik, az 

egyiken cink-karbonátból, a másikon alumínium-oxidból 

(eloxált réteg), amik nagyon hasonló 

elektromos potenciálúak (ún. „használati 

potenciál”). 

A RHEINZINK ® -nél ez a potenciál -200 mV, 

míg az alumíniumnál -170 mV. Az építőiparban 

jelentőséggel bíró korrózió csak 400 mV 

vagy még nagyobb potenciál-különbségnél 

jön létre, mint pl. a RHEINZINK ® és az ezüst 

között. Ezt a megállapítást a szakirodalom is 

igazolja, így például Prof. Dr. C. A. Witt: „A 

cink és alumínium kontaktkorróziós viselkedése 

az építőiparban” című publikációja. A 

cink rézzel történő összeépítését viszont mindenképpen 

kerülni kell, így azt sem szabad 

megengedni, hogy a víz a feljebb lévő rézfelületről 

a cinkfelületre tudjon folyni! 

31


32 

Habarcs és beton 

A szilárd és száraz építőanyagok megfelelő 

mennyiségű nedvesség hiányában nem támadják 

meg a cinket. Korrózió csak akkor 

jöhet létre, ha a szinte minden építőanyagban 

előforduló üregek vizet tartalmaznak és ebből 

az irányból a cink felületéhez elegendő menynyiségű 

oxigén tud diffundálni. 

Kis mennyiségű nedvesség jelenlétében még 

az alkalikus, klorid-mentes habarcs ill. beton 

sem jelent kritikusan értékelhető korróziós 

veszélyt, mivel ezeknél, a cink felületén kalcium-hidroxid-cinkátok 

képződnek és a cinkátok 

védőrétegként viselkednek. Ez a cinknek 

nagyfokú ellenállást kölcsönöz a betonban 

lévő cementkővel szemben. 

A gipszhabarcs csak akkor jelent korróziós 

veszélyt, ha állandóan átnedvesedik és a 

pórusok telített kalciumszulfát-oldattal telnek 

meg, ami elősegíti a korróziót. Figyelembe 

kell venni azonban azt, hogy a gipszhabarcs 

hamar kiszárad, így e veszély nem áll fenn 

tartósan. 

Valamennyi habarcs- és betonfajtára egyformán 

érvényes, hogy: 

1 a bennük lévő kloridok révén a cementkötés 

és a kiszáradás időszakában korróziós 

problémát jelentenek. Ezek kalcium- 

vagy magnézium-klorid formájában a 

keverővízbe adagolt kötő- vagy fagyásgátló 

anyagok révén vannak jelen. 

2 a RHEINZINK ® és a ráeső habarcsdarabok 

között véletlenül bekövetkező érintkezés 

révén kialakuló károsító hatás jelentéktelen, 

azok azonban - ha nem távolítják 

el időben - pusztán saját nedvességtartalmuk 

következtében felületi elváltozást 

okoznak, ami esztétikai problémát jelenthet. 

Tisztítószerek 

Tisztítószerek alkalmazására az építéskor az 

átadás előtti „végtisztításkor”, vagy az épület 

folyamatos karbantartása folyamán kerül sor. 

Ha ilyen anyagok a RHEINZINK ® -kel kapcsolatba 

kerülnek, akkor azok általában a természetes 

patina kialakulási folyamatát megzavarják, 

ami legtöbbször visszafordíthatatlan 

és esztétikailag zavaró hatású foltot okoz. 

Ezért a közvetlen érintkezést letakarással, 

vagy más óvintézkedéssel el kell kerülni. 

Megjegyzés: 

A letakarásnak olyannak kell lennie, hogy 

alatta a RHEINZINK ® felületének szellőztetése 

megoldott legyen. Ha ez építéstechnikai 

szempontok miatt nem lehetséges, akkor rendkívül 

fontos, hogy: 

■ sem a letakarásra kerülő RHEINZINK ® 

felületén ne legyen nedvesség, 

■ sem a letakaró fólia alsó felülete ne 

legyen nedves. 

Ezen előírások be nem tartása esetén a 

felületen cink-hidroxid képződésével kell számolni, 

ami esztétikailag zavaró hatású lehet 

(ld. I. fejezet 2.2.6). 

Szerkezetbe bezárt nedvesség 

A RHEINZINK ® -felület szabad levegőn tanúsított 

magatartásával ellentétben (ld. I. fejezet 

2.2.6) a fém alsó részén – azaz a közvetlen 

atmoszférikus hatásoktól elzárt felületén – 

más hatások érvényesülnek. 

A lemez alsó felületén nem tud egy bázikus 

cink-karbonát fedő-védő réteg képződni, 

mivel az egymásra felfekvő felületeken a levegőből 

hiányzik az ahhoz szükséges mennyiségű 

széndioxid. Az anyag emiatt fényes 

marad, vagy – ha a fedéskor nedvesség záródott 

be (ld. I. fejezet 3.2) – enyhe cink-hidroxid 

képződés jelentkezik, ami azonban még 

nem jelentős hatású. 

Ha viszont a lemez alsó oldala – épületfizikai 

vagy szereléstechnikai hibából – hosszabb 

ideig érintkezik bezárt nedvességgel, úgynevezett 

forróvíz-korrózió alakulhat ki. Ha ez 

a hatás hosszabb ideig változatlanul fennáll, 

a lemezben mélyebbre hatoló pontszerű korrózió 

(ún. „lyukkorrózió”) alakul ki, ami a 

fémlemez fedés anyagának a hátsó oldalról 

kiinduló szétroncsolódásához vezethet. E 

jelenség különösen magasabb hőmérsékleten 

fejti ki hatását. 

Ezt a korróziófajtát az épületfizikai szabályok 

betartásával (ld. II. fejezet 1.) és a kivitelezési 

hibák kiküszöbölésével lehet elkerülni. Biztosítani 

kell azt is, hogy ha a szerkezetbe valamennyi 

víz került, az onnan el tudjon távozni. 

Ez az eset áll fenn az átszellőztetett tetők 

esetén, ha a deszkaaljzat és a lemez között 

nem alkalmaznak elválasztó réteget (ld. II. 

fejezet 4.2), ill. ha az aljzatra szellőző alátétszőnyeg 

(ld. II. fejezet 4.3.1) kerül. 

Egyéb hatások 

Különleges igénybevétellel például akkor 

számolhatunk, ha régi (mohásodott) cseréppel 

fedett tető vízelvezetését kell felújítani. 

Ebben az esetben a legfontosabb csepegési 

helyeknél a cserepek kimélyített folyási vonalában 

az ereszcsatornában korróziós jelenségek 

alakulhatnak ki, mivel a cserepek felületén 

az öregedés során a levegőből károsító 

anyagok rakódnak le, és ezek az anyagok 

nedvességfelvétel (köd, harmat, szemerkélő 

eső) esetén – pl. SO 2 -vel összekapcsolódva 

– gyenge savakként csöpögnek le. A 

beépítés rövid ideje alatt az új ereszcsatorna 

felületén nem mindig tud kialakulni az a 

természetes védőréteg, ami megvédhetné a 

koncentrált savas hatásoktól. E folyamat természetesen 

erősen függ az időjárási viszonyoktól 

is. Mindenesetre ekkor a csatorna 

belsejében ajánlatos védőfestést alkalmazni 

(ld. I. fejezet 2.1.9).

Ideiglenes felületvédelem 

fóliaréteggel 

Az építkezés során fellépő károsító tényezőktől 

a RHEINZINK ® -lemezek felületét védeni 

lehet már a gyártás során felragasztott 

védőfóliával is. A fólia védelmet nyújt a szállítás 

és a raktározás időszakában lerakódó 

szennyeződésektől is, de még inkább más 

építőanyagok az építés idején kifejtett káros 

hatásaitól: leginkább a homlokzatburkolatok 

felületén, az ablakpárkányokon és a manzárdtetők 

nagy lejtésű felületein. A védőfóliát 

a lemez szerelését követően a felületről a 

lehető legkorábban el kell távolítani.(A fóliabevonat 

iránti igényt a lemez megrendelésekor 

külön meg kell adni.) 

I. 2.1.8 Felületi erózió 

A RHEINZINK ® felületén lezajló karbonatizációs 

folyamat végtermékei (ld. I. fejezet 

2.2.6) a lefutó esővízzel az alatta lévő épületszerkezetekre 

lefolyva nem okoznak az 

anyagra visszavezethető elszíneződést. 

Lefolyási nyomok csak abban az esetben 

alakulhatnak ki, ha a fém felületén korábban 

(a szakszerűtlen raktározás vagy más okok 

miatt) nagyobb mennyiségű cink-hidroxid 

képződött. 

Kis lejtésű tetőknél – a környezet szennyezettségétől 

függően – további erős szennylerakódások 

képződhetnek. E szennyeződésekből 

természetesen szintén kialakulhatnak lefolyási 

nyomok, különösen ha ennek megelőzésére 

semmilyen műszaki ellenintézkedés 

nem történik (pl. csatorna beépítése). 

I. 2.1.9 Bevonatok 

Alkalmazási terület 

A RHEINZINK ® felületén normál időjárási 

viszonyok esetén természetes módon alakul 

ki a cink-karbonát védőréteg. (ld. I. fejezet 

2.2.6). Ezen túlmenően kiegészítő védőréteg 

nem szükséges. Ezért a RHEINZINK ® festésére 

csak kivételes esetekben kerül sor. 

Utólagos felületvédelemre csak akkor van 

szükség, ha a szokásosnál jóval agresszívabb 

korróziós hatással kell számolni. Így például 

a RHEINZINK ® -fedést védőfestéssel kell 

ellátni az erős oxidációt előidéző (ún. oxidációs 

savas) termékek ellen. Olyan esetben 

is festik a felületet, ha például esztétikai 

okokból egy kisebb felületet eltérő színnel 

szeretnének kihangsúlyozni. Ha nagyobb 

felületet kell festeni, akkor ajánlott az ipari 

bevonati rendszereket előnyben részesíteni. 

Előkészítés 

A bevonat felhordása előtt a RHEINZINK ® 

felületet egy (kémiailag semleges !) anyaggal 

zsírtalanítani kell. Ettől csak abban az esetben 

lehet eltekinteni, ha a felület már természetesen 

patinásodott, valamint ha tiszta és száraz. 

Festékanyagok 

Az e célra ajánlott festékek választéka igen 

széles. Védőbevonat szükségessége esetén a 

festék előállítójának kell igazolnia azt, hogy 

az általa gyártott termék az adott célra 

megfelel. Jók a gyakorlati tapasztalatok a 

klórkaucsuk alapú festékekkel és az akrilgyanta-oldatokkal 

(pl. Enke-Metall-Protect). A 

korábban mindenekelőtt kedvező áruk miatt 


elterjedt bitumen-alapú bevonatokat ma már 

nem ajánljuk. Ennek oka az, hogy a bitumen 

festékek hajlamosak a rosszul lefedett felületeken 

maguk is korróziót kiváltani, különösen 

a gyakorta jól megfigyelhető hibás 

felhordás miatt: pl. barázda, kemény ecset 

miatti rovátkaképződés, stb. (ld. I. fejezet 

2.1.7.). Az UV-sugárzás ellen nem védett nagy 

felületű bitumenes bevonatok az alattuk lévő 

nem védett vízlevezető elemeknél (pl. a 

lefolyócsőben) szintén korróziót válthatnak ki. 

Mindezek miatt a bitumenfestékeknél ajánlott 

olyan karbantartási megállapodásokat kötni, 

amelyekben különösen rövid karbantartási 

ciklusidők vannak kikötve. 

Figyelem! 

Olyan bitumen-emulziók, amelyeket szigetelő 

bevonatként alkalmaznak, a RHEINZINK ® 

festésére nem használhatók, mivel erős lúgosságuk 

miatt korróziós hatásúak. 

Kivitelezés 

Valamennyi bevonatra egyaránt érvényes, 

hogy azokat a teljes felületet fedve, pórusmentesen 

és a gyártó által előírt rétegvastagsággal 

kell felhordani. Ha a bevonat nem 

pórusmentes, akkor számolni kell azzal, hogy 

a nedvesség beszivároghat a festék alá. Ez 

pedig szintén korrózióhoz vezethet. 

Minden bevonat esetén egy természetes vastagság-csökkenéssel, 

elöregedéssel és gondozási 

igénnyel kell számolni. Emiatt rendszeres 

időközönként a védőbevonatokat is fel kell 

újítani, ezért ajánlott már a kivitelezéskor folyamatos 

karbantartásra vonatkozó szerződést 

is kötni. 

33


34

I. 2.1 A RHEINZINK ® I. RÉSZ: BEVEZETÉS 

ANYAG/ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK 

I. 2.2 A RHEINZINK ® ANYAG/ADATOK 

2.2.1 Mitől más a RHEINZINK ® ? 

2.2.2 Ötvözés 

2.2.3 Gyártási eljárás 

2.2.4 Nyújtás és vágás 

2.2.5 Anyagjellemzők 

2.2.6 A patina kialakulásának folyamata 

2.2.7 Eredeti fényű („standard”) és előpatinásított 

(„patina pro ”) felületű lemezek 

2.2.8 Anyagjelölés 

2.2.9 „QUALITY ZINC” minőségi szint 

2.2.10 Szavatossági megállapodások 

2.2.11 Szolgáltatások 

35


3 6 

I. 2.2.1 A RHEINZINK ® anyag/adatok 

mitől más a RHEINZINK ® 

A RHEINZINK ® egy kiváló minőségű titáncink 

termék márkaneve. A titáncink termékekre vonatkozó 

DIN EN 988 egységes európai 

szabvány ugyan tartalmaz a titáncink meghatározott 

anyagjellemzőire vonatkozó kötelező 

előírásokat, ezek azonban csak minimumkövetelmények. 

A titáncink ötvözetek esetében 

az anyagtulajdonságok korántsem 

csupán egy bizonyos „mixtúra" (ötvözet-öszszetétel) 

által meghatározottak, hanem számos 

további befolyásoló tényező függvényeként 

alakulnak ki. 

E fejezet közülük a leglényegesebbeket foglalja 

össze és bemutatja a speciális RHEIN- 

ZINK-eljárásból adódó egyedi – a szabványos 

követelményeken túlmenő – anyagtulajdonságokat. 

I. 2.2.2 Ötvözés 

A RHEINZINK ® ötvözet alapja a DIN-EN 

1179 szerinti nagytisztaságú elekrolit-finomcink, 

amelynek tisztasági foka 99,995%. 

Ehhez kis mennyiségben titánt és rezet adnak 

ötvöző anyagként. Az ötvözet összetétele – 

sok más tényező mellett - jelentős hatással van 

a RHEINZINK ® anyag műszaki tulajdonságaira 

és a patinásodott RHEINZINK ® színére 

is (ld. I. fejezet 2.2.6.). 

I. 2.2.3 Gyártási eljárás 

A RHEINZINK az egyetlen titáncink-gyártó a 

világon, amely az építőiparban felhasznált 

ötvözött horganylemez előállítását egy folyamatos 

szélesszalag-öntő-hengerlő gépsoron 

végzi (1. ábra). Ezzel a technikailag élenjáró 

és emellett még ma is folyamatosan továbbfejlesztett 

hengerlési eljárással a szabadalmaztatott 

RHEINZINK ® ötvözetből folyamatos 

munkamenetben (olvasztás-öntés-hengerlés-felcsévélés 

megszakítás nélkül) állítják elő 

a különböző vastagságú lemez-szalagokat. 

Ezeket azután a vágósoron (ld. I. fejezet 

2.2.4.) teljes szélességű és keskenyebb szalagokra, 

valamint táblákra vagy sávokra 

vágják és darabolják. A továbbiakban ezt a 

gyártási folyamatot részleteiben mutatjuk be. 

Előötvözés 

A minőség javítása és energiatakarékossági 

szempontok miatt először egy előötvözet készül. 

E folyamat egy tégelyes indukciós kemencében 

történik, 760 ° C hőmérsékleten. 

Az előötvözet a véglegesre hengerlelt lemeztáblához 

képest még többszörösét tartalmazza 

a titán és réz ötvöző anyagoknak. Az 

így nyert előötvözött bugákat (1. kép) azután – 

a nagytisztaságú „elektrolit-finomcinkkel meghatározott 

arányban keverve – a nagy olvasztó 

kemencébe (ún. „indukciós gyűrűs kemencébe) 

adagolják. 

Olvasztás 

Az összesen öt kemencében az 500-550 ° C 

közötti hőmérséklettartományban a nagytisztaságú 

„finomcink“ és az előötvözött tömbök 

megolvadnak és az indukciós áram hatására 

tökéletesen összekeverednek. A folyamat végén 

a folyékony fém egy kivezető csatornába 

jut (2. ábra). 

Öntés 

Az öntőberendezés (3. ábra) a RHEINZINKeljárás 

egyik legfontosabb eleme. Az itt alkalmazott 

technológia biztosítja a homogén (és 

mindenekelőtt kristályszerkezetileg zavarmentes) 

anyagminőség elérésének minden feltételét. 

Az öntőberendezés és a hengersor között 

helyezkedik el a hűtősor. Zártrendszerű hűtővíz-kör 

csökkenti a RHEINZINK-ötvözet hőmérsékletét 

éppen az olvadáspont alá. Az ún. 

lengőtornyokban a megszilárdult vastag szalag 

formájú öntecset menet közben emelik és 

süllyesztik, ezzel egyenlítve ki az öntő és a 

hengerlő berendezések között esetleg kialakuló 

kismértékű sebességkülönbséget. 

Hengerlés 

A hengerlés öt görgőpárral történik az ún. 

„hengerállványokon" (4. ábra). Minden egyes 

hengerállvány megfelelő nyomással mintegy 

50%-kal csökkenti a még mindig csak egy 

kicsivel az olvadáspont alatti hőmérsékletű 

anyag vastagságát. Egyidejűleg a szalagot 

speciális emulzióval hűtik és kenik. A nyomás 

és a hűtés (termodinamikailag szabályozott) 

összhangjával állítják be a RHEINZINK 

ötvözet metallurgiai jellemzőit. Ez a folyamat 

a kiemelkedő minőség legfontosabb és legmeghatározóbb 

eleme, ami leginkább a jó 

képlékenységben (duktilitásban), a szakítószilárdságban 

és az ún. „tartós szilárdságban” 

jelenik meg (ld. l. fejezet 2.2.5). Kiemelkedő 

jelentőséggel bír az a tény, hogy a gyártás 

feltételei jól definiáltak és napról-napra azonosak, 

így a minőség állandó. 

A minőségbiztosítást szolgálja a gyártást 

jellemző valamennyi fontos paraméter folyamatos 

kijelzése és regisztrálása is (6. 

ábra). 

Felcsévélés 

Az ötödik hengerpáron való áthaladás után 

a most már végleges vastagságúra hengerelt 

RHEINZINK ® -et nagy, 20 t súlyú tekercsekbe 

csévélik (5. ábra). A folyamatos gyártási 

eljárás ugyanakkor nem teszi lehetővé, hogy 

a kész csévék cseréjéhez az egész berendezés 

leálljon, ezért úgynevezett „repülő 

cserét” kell végezni. Azt a folyamatot, amikor 

egy 20 t súlyú tekercset úgy emelnek könynyedén 

el a gyártósor végéről, hogy a nagy 

sebességgel haladó lemezszalag egy pillanatra 

sem áll le, sőt a következő másodpercben 

már egy új tekercsként csévélődik fel, 

tulajdonképpen le sem lehet írni – azt egyszerűen 

látni kell. 

Az elkészült nagy súlyú tekercs még mindig 

kb.100 ° C hőmérsékletű, amit azután folyamatosan 

szobahőmérsékletűre hűtenek le. 

Ennek az egyedülálló eljárásnak egyik legfontosabb 

eredménye, hogy a „kihűlt” tekercset 

már nem kell tovább hengerelni, azaz 

hidegen alakítani (ami az anyagjellemzők 

szempontjából kedvezőtlen lenne).

1. ábra: Az előötvözet kiömlése az indukciós 

kemencéből egy öntőformába. 

2. ábra: Az 500 - 550 ° C hőmérsékletű 

kész ötvözet az öntőberendezéshez folyik … 

4. ábra: Az öt hengerpár. 5. ábra: A készre hengerelt RHEINZINK ® 

felcsévélése a hengersor végén, 20 t súlyú 

nagy tekercsekbe. 

1. ábra: A RHEINZINK folyamatos öntési-hengerlési folyamata. 

3. ábra: …ami az öntőberendezésben 

hűtéssel lesz „formára igazítva“. 

6. ábra: Folyamatos mérési adatgyűjtő és 

regisztráló berendezés. 


3 7


3 8 

1. ábra: Vázlat az 1991-ben üzembe helyezett hosszdaraboló berendezésről, amelynek része a legmodernebb egyengető egység is. 

I. 2.2.4 Nyújtás és vágás 

A vékony lemezek technikailag elkerülhetetlen 

tulajdonsága, hogy a hengerlési folyamat 

következtében feszültségeket tartalmaznak. 

Ezért minden RHEINZINK ® szalagot egy olyan 

nyújtó-hajlító-egyengető eljárásnak vetnek 

alá, amely e feszültségeket az anyagból 

mintegy „kivasalja”. E feladathoz a RHEIN- 

ZINK-nél 1992 óta működik a világ egyik 

legmodernebb ilyen berendezése (1. ábra). 

Az egyengetés minden hossz- és keresztirányú 

darabolás része, amelyet mindig elvégeznek, 

függetlenül a későbbi szállítási formától 

vagyis attól, hogy lemezszalag vagy 

lemeztábla formájában kerül a vevőhöz. Ez 

független attól is, hogy a lemezt homlokzathoz 

vagy tetőfedéshez fogják-e felhasználni, 

ill. hogy a gyáron belül még tovább feldolgozzák-e 

pl. ereszcsatornának. 

Az eljárás eredményeként a RHEINZINK ® - 

lemez sík felületű, az élek pedig egyenes vonalúak 

(és sorjátlanok) lesznek. Ennek különösen 

a homlokzatoknál és a látszó tetőfelületek 

esetén van jelentősége. A nyújtási folyamattal 

párhuzamosan a nagy tekercseket 

hossz- és keresztirányban is feldarabolják, 

egyaránt milliméter pontossággal, a szükséges 

méretekre. 

Megjegyzés: 

Súrló fényben ill. bizonyos fényvisszaverődési 

körülmények között a felületen kis 

mértékű hullámosság láthatóvá válik, ami 

ilyen vékony lemezeknél még feszültségmentes 

anyagnál is elkerülhetetlen. Magasabb 

esztétikai igény esetén – főképp homlokzatoknál 

– éppen ezért az előpatinásított („patina 

pro ”) lemeztábla alkalmazása ajánlott 

(ld. I. fejezet 2.2.7.), amely a szokásosnál 

hosszabb táblák formájában is szállítható 

(max. 6 m-es hosszúságig). 

2. ábra: A hosszdaraboló berendezés vezérlőpultja.

1. ábra: 180° -os hajlítási próba a hengerlési iránnyal párhuzamosan, ívelés nélkül: a próbatest metszetén tisztán látjuk, hogy az ötvözetlen 

cink (jobb oldalon) eltört, míg a RHEINZINK ® (bal oldalon) repedésmentes maradt. 

I. 2.2.5 Anyagjellemzők 

A cink és ötvözetei anizotrópok, azaz a 

hengerléssel párhuzamosan és arra merőlegesen 

az anyagjellemzők eltérőek. Az 

anizotrópia jelentőségét a RHEINZINK-nél az 

ötvözés révén és a hengerlés ismertetett 

egyedi módszerével általában olyan erősen 

lecsökkentik, hogy az, az építési gyakorlatban 

elhanyagolhatóvá válik. Így a RHEIN- 

ZINK ® – függetlenül a hengerlési iránytól - 

180° -ig repedésmentesen hajlítható (1. ábra 

és ld. I. fejezet 3.6). 

Az I. fejezet 2.2.3 pontjában leírt gyártási 

folyamat a jól definiált és azonos értéken tartott 

paraméterekkel garantálja az anyagjellemzők 

nagymérvű egyenletességét. 

Ezek közül a legfontosabbak az alábbiak: 

■ A RHEINZINK ® mindenfajta formálás esetén 

jól alakítható (magas duktilitású) 

■ A RHEINZINK ® ún. „tartós szilárdsága” 

rendkívül magas 

■ Az ötvözet összetételének köszönhetően 

az újrakristályosodási határhőmérséklet 

300 ° C fölé emelkedett, ami sokkal magasabb 

az ötvözetlen cink (horgany) hasonló 

értékénél (2. ábra). Ez a tulajdonság 

elsősorban a forrasztás technológiájára 

van kedvező hatással (ld. I. fejezet 

3.6.). 

■ A hőtágulási együttható értéke is sokkal 

kedvezőbb lett: hosszirányban 0,022 

mm/m · K, keresztirányban pedig 0,017 

mm/m · K értékre csökkent. 

A fenti műszaki jellemzőket a TÜV Rheinland 

független, akkreditált minőségvizsgáló intézet 

a QUALITY ZINC követelményrendszer kielégítésének 

ellenőrzése keretében rendszeresen 

ellenőrzi. (A QUALITY ZINC követelményrendszert 

az I. fejezet 2.2.9 pontjában 

ismertetjük.) 


2. ábra: Az ötvözetlen cink és a 

RHEINZINK ® kristályszerkezetének 

összehasonlítása a forrasztási 

hőmérsékletre melegítést 

követően – a RHEINZINK ® -nél 

a kristályszerkezet nem változik 

„nagy-szemcséssé“. 

3 9


4 0 

Az anyag fizikai tulajdonságai (anyagvastagság: ≤ 1 mm) 

Sűrűség 7,2 g/cm 3 

Hővezetési szám 109 W/m · K 

Elektromos vezetőképesség 17 m/Ω · mm 2 

Olvadáspont 418 ° C 

Újrakristályosodási határhőmérséklet > 300 ° C 

Hőmozgási együttható a hengerléssel párhuzamos irányban 0,022 mm/m·K 

Hőmozgási együttható a hengerlésre merőleges irányban 0,017 mm/m·K 

Hőmozgási együttható a vastagság irányában 49,5 · 10 -6 /K 

Rugalmassági modulus ≥ 80.000 N/mm 2 

Emissziós fok RHEINZINK ® -„standard“ (eredeti fényű) lemez 0,05 

(0 és 100 ° C RHEINZINK ® -„patina pro “ (előpatinásított) lemez 0,15 

között) természetesen patinásodott RHEINZINK ® 0,92 

Specifikus hőkapacitás 398 J/kg/K 

Nem mágnesezhető 

Nem éghető 

Mechanikai tulajdonságok (hosszirányban mérve) 

0,2-es nyúláshatár (egyezményes folyáshatár) R P 0,2 110 - 160 N/mm 2 

Szakítószilárdság R m 

Szakadási nyúlás A 10 

≥ 150 - 190 N/mm 2 

≥ 40 % 

Maradó nyúlás ≤ 0,1 % 

Vickers-keménység HV ≥ 40

Technológiai tulajdonságok 

Mélyhúzási határ ß 1,6 

180° -os hajlítóvizsgálat 0 hajlítási sugárral 20° C hőmérsékleten D ≥ 0,7* 

* 180° -os hajlítás, majd a próbafej felhajlítása 90° -ban és 

szakítópróba-vizsgálat; D = hajlított próbadarab szakítószilárdsága/ 

hajlítás nélküli szakítószilárdság 

Súlytáblázat 

A RHEINZINK ® közelítő fajlagos felületsúlya az egyes 

anyagvastagságokra (a fajsúly alapján): 

0,70 mm 5,0 kg/m 2 

0,80 mm 5,8 kg/m 2 

1,00 mm 7,2 kg/m 2 

1,20 mm 8,6 kg/m 2 

1,50 mm 10,8 kg/m 2 

Vastagsági tűrés 

A DIN-EN 988 európai szabvány a névleges anyagvastagságtól legfeljebb ± 0,030 mm 

eltérést enged meg. A QUALITY ZINC minőségi követelményrendszer szerint ez a vastagságeltérés 

nem lehet több, mint ± 0,025 mm (ld. I. fejezet 2.2.9). 

1. ábra: Húzószilárdság-vizsgálat a 

RHEINZINK minőségvizsgáló osztályán 


4 1


4 2 

1. ábra: Már kékesszürkére patinásodott RHEINZINK ® tetőfelület 

egy lakóépületen. Neustadt/Wied (D) 

I. 2.2.6 A Patina kialakulásának 

folyamata 

A RHEINZINK ® felületén egy kékesszürke 

védőréteg alakul ki: az úgynevezett patina (1. 

ábra). E védőréteg több lépésben alakul ki. 

Először a levegő oxigénjével cink-oxid képződik. 

Víz hatására (eső, nedvesség) ebből 

cink-hidroxid vegyület jön létre, amely azután 

a levegő szén-dioxidjával való reagálása 

eredményeként egy vastag, jól tapadó és 

vízben oldhatatlan bázikus cink-karbonát bevonattá 

(patinává) alakul át. Ez a kékesszürke 

bevonat, a cink korrózióval szembeni ellenállóképességének 

oka. 

A bázikus cink-karbonát azonban csak az 

alapot jelenti. Annak kiegészítéseként a környezetből 

más anyagok is beépülnek a védőrétegbe. 

Ennek következtében a patina színe 

kis mértékben eltérő lehet – függően attól, 

hogy hol van az épület. Ugyanezen okból a 

felület soha sem tűnik „piszkosnak" és teljes 

élettartama alatt sem tisztítást, sem karbantartást 

nem igényel. A cink-karbonát réteg 

sérülése vagy kopása esetén a cink felületén 

ugyanolyan új réteg képződik, mint azelőtt 


A védőréteg kialakulása egy folyamat. Ez a 

folyamat kétféleképpen észlelhető: egyrészt 

a patinásodó „elemi felületek" lépésről lépésre 

történő összenövése (3. ábra), valamint a 

patinásodás folyamatának lejtéstől függő 

eltérő sebessége (4. ábra) révén. 

Mindkettőre magyarázatot ad az a fent már 

leírt tény, hogy a patina képződéséhez nedvességfelvétel 

szükséges. A folyamat végén 

kialakul a patinásodott felület, amely nagyobb 

távolságból egyenletes kékesszürke 

felületet mutat, kisebb távolságból azonban 

felismerni engedi természetes jellegét. Éppen 

ez a természetesség a leglényegesebb optikai 

különbség a patinásodott és a festékkel bevont 

felületek között. 

2. ábra: A természetes patina kialakulásának átmeneti állapota … 

A patinásodás sebessége függ a hajlásszögtől, 

így a teljesen patinásodott felület 

kialakulásához – a klímaviszonyoktól is függően 

– öt hónap és öt év közötti idő szükséges 

(homlokzaton hosszabb). A folyamat 

során – különösen annak első időszakában – 

a felületen néha zavaró reflexiók is látszódhatnak, 

ez azonban, mint már említettük, 

általában a vékony lemezek tulajdonságaira 

vezethető vissza (ld. I. fejezet 2.2.7). 

A patinaképződés előrehaladtával a reflexiók 

eltűnnek: a kékesszürke védőréteg egyre 

vastagabb lesz és ezzel a reflexiós hatás 

egyre csekélyebb. 

Mivel sok tervező és építtető ezt a folyamatot – 

az építészetnek ezt a „negyedik dimenzióját” 

– zavarónak, az épület megjelenésére károsnak 

érezte, a RHEINZINK kifejlesztette az ún. 

előpatinásított („patina pro ”) felületi kialakítást 

(ld. I. fejezet 2.2.7).

3. ábra: … a patina az egyes „cseppekből“ fokozatosan növekszik 

össze. 

Megjegyzés: 

A patina végleges színét elsősorban az ötvözet 

összetétele határozza meg – még az 

időjárási viszonyoktól is függetlenül. Ezért a 

RHEINZINK ® végleges felülete más anyaggal 

össze nem téveszthető, egyedi elegáns megjelenésű 

és ugyanezen okból feltétlenül kerülni 

kell a RHEINZINK ® és más titáncink-ötvözetű 

lemez egymás melletti alkalmazását. 

Zavarok a patina kialakulásában 

Amennyiben a lemez felülete a levegőben 

lévő szén-dioxidtól el van zárva – például 

szakszerűtlen tárolás, szállítás vagy letakarás 

miatt (ld. I. fejezet 3.1.) – akkor a patina kialakulása 

a cink-hidroxid-képződés stádiumában 

marad. A cink-hidroxid – elegendő nedvesség-utánpótlás 

mellett – a lemez felületén 

nagy mennyiségben keletkezhet és fehéres 

lepedék (ún. „fehérrozsda") formájában jelenik 

meg. Ez azonban általában csak eszté- 

tikai hiányosság; a fehérrozsda a szabad 

levegővel ismét érintkezve többnyire a szokásosnál 

sötétebbnek tűnő patinává alakul át. 

Eltávolításához az érintett felületet le kell csiszolni. 

A lecsiszolást a cink-hidroxid-képződés súlyosságától 

függően kell elvégezni, elsősorban 

kefével, rozsdamentes acél csiszológyapottal 

vagy – nagyobb és nem nagyon meredek 

felületeknél – csiszológéppel. A felcsiszolt részen 

a kémiailag aktív felület megnövekedik, 

emiatt ideiglenes védelem alkalmazása ajánlott. 

A legjobb tapasztalatok az ún. ROTOL ® 

NEW FORMULA A2 márkanevű savmentes 

olajjal kapcsolatban állnak rendelkezésre, 

amelyet leheletvékonyan lehet a felületre 

felvinni (gyártó: Treffer Italia, I-Milano). A 

ROTOL ® NEW FORMULA A2 a RHEINZINK 

szállítási programjának részeként kapható - 

kis mennyiségben is. 

4. ábra: A görbült felületen jól felismerhető, hogy a patinásodás a 

lejtéstől is függ. Wallraf-Richartz Múzeum/Ludwig Múzeum, Köln (D) 

E termék alkalmas a szereléssel kapcsolatban 

a felületen maradt kéznyomok, stb. eltávolítására 

is. Ekkor azonban a kezelést minél korábban 

el kell végezni, a patinaképződés 

megkezdődése előtt. 

Attól függően, hogy milyen intenzitású a kezelés, 

az olaj nyomai az érintett felületen akár 

hosszú időn át is láthatóak maradhatnak. Ez 

az előpatinásított felületű lemezekre különösen 

érvényes. 


4 3


4 4 

I. 2.2.7 A lemezek felületi kialakítása 

A RHEINZINK háromféle felületű lemezt 

gyárt: a fényes, natúr felületű RHEINZINK ® - 

„standard” márkanevű lemezt, a selymes 

kékesszürke színű előpatinásított, felületű 

lemezt, amelynek márkaneve RHEINZINK ® - 

„patina pro blue-grey” és a grafitszürke színű 

előpatinásított lemezt RHEINZINK ® -„patina pro 

graphite-grey” márkanévvel. 

Eredeti fényű RHEINZINK ® lemez 

E megnevezéssel a RHEINZINK ® félkésztermékek 

és az abból előállított késztermékek az 

eredeti, fényesre hengerelt felülettel kerülnek 

szállításra – amelynek fénye ugyanolyan, 

ahogyan a lemez a hengerlési folyamat végén 

a gyártósorról kikerül. A szabad levegőn 

azután az előző fejezetben részletesen leírt 

módon alakul ki a felületi patina. A RHEIN- 

ZINK ® kékesszürke színű, nemes hatású patinája 

harmonikus kontrasztot képez más 

anyagok felületeivel és színeivel, a természetes 

nemes felületű anyagokkal éppúgy, 

mint a vakolt vagy színezett felületekkel. (E 

kontrasztok építészeti kialakításban játszott 

szerepével az I. fejezetben foglalkoztunk részletesebben.) 

A fényes felületű anyagnál a vékony lemezekre 

jellemző enyhe hullámosság kis szögből 

még akár látható is ami zavaró lehet. Ez a 

jelenség azonban a látószög változásával 

hamar megszűnik (a reflexiós szög változásának 

hatása az 1. ábrán). A patinásodás 

előrehaladtával a felület fényvisszaverő képessége 

– és ezzel a hullámosság érzékelhetősége 

is – csökken: éppen ez az a hatás, 

ami ilyen helyeken eleve az előpatinásított 

lemez beépítését indokolja. 

A jelenség a táblalemezeknél kevésbé jelentkezik, 

mint a feltekercselve szállított lemezszalagoknál. 

RHEINZINK ® -„patina pro ” márkanevű 

előpatinásított lemez 

A RHEINZINK ® -„patina pro ” márkanevű, előpatinásított 

felületű lemezt olyan speciális 

alkalmazási területekre (elsősorban a homlokzatokra) 

fejlesztették ki, ahol a RHEIN- 

ZINK ® felület végleges nemes kékesszürke 

színe már az épület átadásának pillanatában 

megkívánt. 

1. ábra: A még fényes vékonylemezeknél már kismértékű hullámosságból eredően is zavaró 

reflexiók alakulhatnak ki, amelyek a látószög megváltoztatásával megszűnnek, s már nem 

zavaróak. Iskolaépület, Datteln (D) 

Ez az előpatinásítás egy különleges, a világon 

egyedülálló eljárással készül. Ennek során a 

felület megváltoztatása oly módon történik, 

hogy az mind színét, mind struktúráját tekintve 

hasonló lesz az időjárási hatásoknak kitett, 

természetesen patinásodott felülethez és mégsem 

akadályozza azon a természetes védőréteg 

kialakulását. Az ilyen felületi kialakítású 

lemez többé már nem tükröz (s így nem látszik 

a hullámosságból eredő zavaró reflexió sem) 

és mégsem jelentkeznek a bevonatból eredő 

műszaki és környezetvédelmi hátrányok sem 

(az anyag tökéletesen forrasztható, nem 

érzékeny a sérülésekre, felülete természetes 

hatású marad, stb.). Az erősen megnövekedett 

igények miatt 1988-ban elkezdte termelését 

egy nagy teljesítményű előpatinásító 

berendezés (2. ábra), amelyben akár 1 m 

szélességű lemezszalagokat is lehet kezelni. 

Ez a maratás biztosítja a felület egyenletes 

tónusát, amely azonban – éppen természetes 

jellege miatt – nem írható le csupán egyetlen 

RAL-színnel. A kismértékű színeltérések elkerülése 

érdekében ezért javasoljuk, hogy a 

kitüntetett felületeken lehetőleg egy gyártásból 

eredő lemezeket használjanak. Az 

esetleg mégis fellépő árnyalatnyi színkülönbségek 

éppen a felület természetes hatását 

erősítik, és az idő előrehaladtával fokozatosan 

ki is egyenlítődnek. 

Ez a marató berendezés eleget tesz a legszigorúbb 

környezetvédelmi előírásoknak is, 

és tükröződik benne a német környezetvédelmi 

törvényalkotás aktuális helyzete. Ezen 

2. ábra: Nagy teljesítményű RHEINZINK 

előpatinásító berendezés, max. 1 m széles 

szalagok gyártására. A gép a legszigorúbb 

környezetvédelmi előírásokat is kielégíti. 

felül a RHEINZINK további olyan eljárásokat 

is alkalmaz, amelyek messze megelőzik a 

jelenleg érvényes környezetvédelmi hatósági 

rendelkezéseket. Ezek közé tartozik egy dializáló 

berendezés, amely a visszamaradó 

maratóanyagot ismét felhasználható savvá 

alakítja át, drasztikusan csökkentve ezáltal a 

felhasznált sav mennyiségét. Továbbá e körbe 

tartozik a hulladék cinkiszapnak a gyártási 

folyamatba való visszavezetése is.

1. ábra: A RHEINZINK ® félkésztermékek eredeti felirata. 

A felületi tulajdonságok 

Mivel a RHEINZINK előpatinásító eljárásnál 

nem felületi bevonat készül, a cinkfelület eredeti 

természetes tulajdonságai teljes mértékben 

megmaradnak. Ez a következőket jelenti: 

■ kiválóan forrasztható, felületi előkészítés 

nélkül is (nem kell bevonatot eltávolítani); 

■ a felületen természetes patina képződik 

(amely azonban az egyöntetű szín következtében 

alig érzékelhető). 

Az automatikus színszabályozással elérhető, 

hogy a lemez felületének színárnyalata mindig 

közel azonos legyen. Különböző gyártási 

sorozatokból származó lemezek esetén egyes 

esetekben kismértékű árnyalat-eltérések 

mégsem zárhatók ki. Az eltérések azonban a 

természetes patinaképződés során kiegyenlítődnek. 

A felület üzemi kezelése biztosítja, 

hogy az előpatinásított lemezek az eredeti 

(natúr) fényűekkel egyenértékűen munkálhatók 

meg az előprofilozó és a korclezáró gépekkel. 

E tulajdonság alkalmazástechnikai 

jelentősége rendkívül nagy. 

Az előpatinásított lemeznél vigyázni kell arra, 

hogy a látható felületekre beépített anyagot 

különösen gondosan és tisztán kezeljék, valamint 

semmiképpen ne tárolják olyan körülmények 

között, ami a „fehérrozsda” kialakulásának 

kedvez. Nagy felületű tisztítás (különösen 

a csiszolás) kerülendő, mivel az elkerülhetetlenül 

átalakítja az előpatinásított 

felületet is. Kis karcolásokat azonban az időjárás 

gyorsan rendbe hoz, ezért ezek esztétikai 

hátrányt nem jelentenek. 

I. 2.2.8 Anyagjelölés 

Mind a DIN-EN 988 szabvány, mind annak 

elődje, a DIN 17770 megköveteli, hogy az 

anyagot egy meghatározott módon megjelöljék. 

Ez annak érdekében történik, hogy egyértelműen 

felismerhető legyen, ki az anyag 

tényleges gyártója. Kifejezett előírás az is, 

hogy a terméket előállító hengermű nevét és 

telephelyét a szalagok és a táblák szélén futó 

folyamatos bélyegzésben kell feltüntetni. Ez 

a RHEINZINK ® esetében például a következőképpen 

jelenik meg: „RHEINZINK ® , Datteln 

...” (1. ábra). 

I. 2.2.9 QUALITY ZINC minőségi szint 

A RHEINZINK aláveti magát a TÜV Rheinland 

minőségvizsgáló intézet folyamatos független 

minőség-ellenőrzésének. Ez a széles körben 

elismert intézet az építési horganylemezekre 

vonatkozóan egy külön – minden korábbinál 

magasabb szintet előíró – követelményrendszert 

határozott meg. A QUALITY ZINC minőségi 

katalógus felöleli nemcsak a horganylemez 

félkésztermékek (táblák és szalagok) 

valamennyi műszaki jellemzőjét (valamint 

azok eltűrhető toleranciáit) hanem a késztermékekre 

(csatornákra, lefolyócsövekre és tartozékaikra) 

vonatkozó követelményértékeket 

is. Ezt a vizsgálatot a TÜV Rheinland szakemberei 

végzik, évente hatszor, előzetes bejelentés 

nélkül. A vizsgálat kiemelt tárgyát képezik 

azok a minőségi jellemzők, amelyek a 

szabvány előírásánál jobbak kell legyenek, 

mint például a szabvány által megengedettnél 

kisebb vastagsági tolerancia (± 0,025 

mm), a hossz- és szélességi méretektől való 

eltérés (+ 2,0/- 0 mm), valamint a megnövelt 

egyezményes folyáshatár (Rp 0,2) és szakítószilárdság 

(Rm). 

A RHEINZINK tagja továbbá a KIWA-nak, 

ami a holland piac minőségbiztosító szervezete, 

amelynek keretében a minőség megfelelőségét 

a DIN EN 612 szabvány alapján 

ellenőrzik. Ehhez – a termékellenőrzés mellett 

– tartozik még egy hitelesített önfelügyeleti 

rendszer is. 

Ezen túlmenően a RHEINZINK naponta további 

ellenőrzéseket is végez. Az ellenőrzések 

a Minőségbiztosítási Kézikönyvben foglaltak 

szerint történnek, ami kielégíti az DIN 

EN ISO 9001 szigorú előírásait. A minőségbiztosításnak 

ezt a legmagasabb szintjét - 

amelynek kielégítését számunkra a TÜV CERT 

is tanúsítja – a titáncink lemezt gyártók közül 

elsőként a RHEINZINK érte el. Ez, az alapanyag 

ellenőrzése mellett megköveteli az 

ötvöző anyagok, a gyártási paraméterek, a 

termékek és számos más paraméter folyamatos 

felülvizsgálatát is. A DIN EN ISO 9001 

előírja még a minőségbiztosítás belső szervezeti 

felépítését, más részlegekkel megkövetelt 

funkcionális kapcsolatait, sőt személyi 

összetételét is. A RHEINZINK ® volt az első 

Magyarországon is, amely a titáncink termékek 

közül megkapta az Építésügyi Minőségvizsgáló 

Intézet forgalmazási engedélyét 

(az Építőipari Alkalmassági Bizonyítványt, 

amelynek száma: A-930/93). 

Mivel minden anyagmegjelölés (ld. I. fejezet 

2.2.8.) az öntés-hengerlés időpontjára vonatkozó 

adatot is tartalmaz, minden egyes 

gyártást befolyásoló tényezőt évekre visszamenőleg 

is a legpontosabban nyomon lehet 

követni. 

Megjegyzés: 

A QUALITY ZINC minőségi katalógus követelményeit 

kívánságra megküldjük. 


4 5


4 6 

I. 2.2.10 Szavatossági 

megállapodások 

A RHEINZINK már 1987-ben szavatossági 

megállapodást írt alá mind a Német Bádogosok 

mind a Tetőfedők Központi Szövetségével. 

Ennek folytán a RHEINZINK vitás ügyekben 

nem csak anyag- és gyártási hibáknál 

tartozik felelősséggel, hanem olyan esetekben 

is, amikor hibás alkalmazástechnikai 

tanácsadást végzett. A kártérítési kötelezettség 

nem csak a pótlási tevékenységekre terjed 

ki, hanem a szavatossági körbe tartozó 

közvetlen kárkövetkezményekre is. 

Bár szigorúan jogi szempontból nézve ezen 

szavatossági megállapodások csupán a kézműveseknek 

a RHEINZINK-kel szemben felmerülő 

esetleges követeléseit elégítik ki, a 

gyakorlatban mégis a tervezők számára is 

biztonságot adnak, minthogy káresemény 

esetén a kivitelező mellett legtöbbször a tervező 

felelőssége is felmerül. 

A szavatossági megállapodás eredeti szövegét 

tanulmányozásra mindenki számára rendelkezésre 

bocsátjuk. 

I. 2.2.11 Szolgáltatások 

A RHEINZINK cégfilozófiája szerint a végtermék, 

az anyag és a hozzá tartozó szolgáltatások 

kombinációja. Az általunk nyújtott 

szolgáltatások köre rendkívül széles, így ezen 

a helyen csak rövid áttekintését tudjuk adni 

az alkalmazástechnikai szempontból legfontosabb 

tevékenységeinknek. 

A RHEINZINK központi alkalmazástechnikai 

részlegének tanácsadóit és a helyi képviseletek 

szakembereit partnereink (mind az építészek, 

a kivitelezők és a megrendelők) egyaránt 

megkereshetik műszaki tanácsadásért. 

E tanácsadás köre az alapvető műszaki követelmény 

ismertetése mellett felöleli a RHEIN- 

ZINK ® -kel tervezett épületek részletkialakításainak 

és költségvetés-kiírásának megbeszélését 

is. Külön megbízás alapján további szolgáltatásokat 

is nyújtunk, mint pl. lemezfektetési 

tervek, mennyiségszámítás, felmérés, helyszíni 

építésfelügyelet és sok más egyéb is. 

A RHEINZINK oktatási központjai Dattelnben, 

és néhány telephelyen, valamint a mobil 

oktatások a bádogos-továbbképzési programok 

széles kínálatát nyújtják. A tanfolyamokon 

átadott ismeretek a legfejlettebb bádogos 

technológiáktól és az ahhoz tartozó 

részletképzésektől kezdve egészen a fémlemezfedésekkel 

kapcsolatos épületfizikai és 

gyakorlati tudnivalókig terjednek. Így ez az 

oktatási program az építés minden résztvevője 

számára értékes. 

Az oktató team egyes esetekben a bádogostechnikai 

problémák helyszíni megoldására 

is rendelkezésre áll. 

1. ábra: A Berlin Múzeum / Zsidó Múzeum 

különleges, egyedi homlokzatburkolatának 

elkészítését a RHEINZINK tervezési tanácsadással 

és műszaki segítséggel is támogatta, 

Berlin (D) 

Szolgáltató egységeinknél a speciális kialakítású 

profilok is megrendelhetők, amelyekhez 

élhajlító-, előprofilozó és ívesítő gépeket 

alkalmaznak (ld. I. fejezet 3.6.). Ezen túlmenően 

a RHEINZINK – szükség esetén – a lemezek 

előkészítéséhez és fektetéséhez szükséges 

gépek kölcsönzésével is segíti a RHEIN- 

ZINK ® -fémlemezfedések szakszerű kivitelezését.




3.1 Szállítás és tárolás 

3.2 Fedés készítése nedvesség jelenléte mellett 

3.3 A hőmozgás figyelembevétele 

3.4 Az anyag hőmérséklete 

3.5 Rögzítés 

3.6 A lemezalakítás és a lemezkapcsolatok módjai, 

korszerű szerszámai és gépei 

4 7


48 

I. 3.1 Szállítás és tárolás 

Mindig ügyelni kell arra, hogy a RHEIN- 

ZINK ® -et a feldolgozás előtt nedvesség ne 

érje, azaz szárazon és szellőztetetten szállítsák 

és raktározzák. A lemeztáblák, tekercsek 

és előprofilozott lemezsávok tárolása során 

mindig kerülni kell a közvetlen érintkezést is, 

például egy nedves fólia és a lemez látszó 

felülete között. A lemezt az építkezésen is 

fedett, száraz, átszellőztetett térben kell tárolni, 

de szabadtéri tárolás esetén fölötte legalábbis 

szélbiztos rögzítésű tetőt kell képezni. 

E szabályok figyelmen kívül hagyása esetén 

minden esetben számolni kell a lemez felületén 

cink-hidroxid képződésével (ld. I. fejezet 

2.2.6 és 2.1.7). 

El kell kerülni továbbá: 

■ a lemezek és a lemezsávok átszellőztetés 

nélküli letakarását, 

■ a lemez felületén pára lecsapódását a 

beépítés előtt, 

■ a nedves raklapon történő szállítást és 

raktározást, 

■ a túl szorosan egymás mellé állított lemeztekercsek 

mozgatását (a csiszolódási 

nyomok elkerülése érdekében – elsősorban 

a RHEINZINK ® -„patina pro ” lemeznél) 

I. 3.2 Fedés készítése nedvesség 

jelenléte mellett 

Nedves viszonyok mellett történő fedésről 

akkor van szó, ha a RHEINZINK ® -fedést esőben, 

ill. esőtől nedves alapfelületre kell 

készíteni. Abban az esetben, ha az alátétréteg 

nem rendelkezik víztároló tulajdonságokkal, 

és a szellőző légréteg teljesértékűen 

tud működni (azaz a lemezfedés alatti rétegek 

1. ábra: A lemeztekercsek tárolásának és 

szállításának módja 

a fedés elkészülte után ki tudnak száradni), 

ez semmilyen problémát nem jelent. E megállapítás 

éppúgy igaz, ha a – nem túl kis 

lejtésű – fedés alatt (max. egy rétegben 

fektetett) homokolt felületű üvegfátyol betétes 

bitumenes fedéllemez (a német jelölésrendszer 

szerint: N20, V13, F3 jelű) van, mint ha 

csak a csupasz (de alulról átszellőztetett) 

deszkaaljzat. Szintúgy érvényes azokra a 

hómaradványokra is, amelyek a felület lemezfektetés 

előtti letakarítása után is az alátétrétegre 

tapadva átmenetileg a fedés alatt 

maradnak. Az ilyen alátétlemezen megtapadó 

csekély vízmennyiség önmagában csupán 

egy könnyű hátoldali cink-hidroxid-képződéshez 

vezethet, ennek hatása azonban 

korróziótechnikailag elhanyagolható. 

A kis lejtésű tetőkön azonban az elválasztó 

réteg elhagyása javasolt (ld. II. fejezet 4). 

2. ábra: Az előprofilozott lemezsávok 

tárolásának és szállításának módja 

I. 3.3 A hőmozgás figyelembevétele 

Hő hatására minden anyag hossza megváltozik. 

A hosszváltozást (”Δl”) úgy kapjuk 

meg, hogy az „l o ” kiindulási hosszat szorozzuk 

az anyagot jellemző (konstans értékű) 

„�” hőmozgási együtthatóval és a figyelembe 

veendő hőmérséklet-különbséggel (”Δ�”). 

Ezt a következő képlet írja le: 

Δl [mm] = I o [m] · �/100 [mm/m·K] · Δ�[K] 

A hőmozgási együttható dimenziója a fizikában 

m/(m·K). A műszaki számításokban 

azonban ez a szám sokszor rosszul kezelhető 

(pl. a RHEINZINK ® -nél értéke: �=0,000022), 

ezért a hőtágulás értékét mm/(10 m · 10 K) 

dimenzióval is szokás megadni. Ebben a formában 

a szám a hosszváltozást adja meg 

mm-ben, 10 ° C hőmérsékletkülönbség hatására, 

10 m-es hosszon (ebben a formában 

értéke a RHEINZINK ® -nél: 

� = 2,2 mm/10 m · 10 K, ld. 1. táblázat) 

alumínium 2,4 

beton 1,2 

ólom 2,9 

bronz 1,8 

FOAMGLAS ® habüveg 0,9 

vörösréz 1,7 

sárgaréz 1,9

Tudományos igényű mérések alapján (ld. I. 

fejezet 2.1.6) egy átszellőztetett tetőszerkezet 

deszkaaljzatára fektetett RHEINZINK ® 

lemezen közép-európai körülmények között 

+ 65 ° C legmagasabb anyaghőmérsékletet 

lehet számításba venni. Az 1989 és 1991 között 

elvégzett mérések szerint a lemez hőmérsékletének 

alsó határát általában -15 ° C-ra 

tehetjük. 

E mérések adatai alapján: ha azt vesszük 

alapul, hogy a lemez beépítése 15 ° C körüli 

hőmérsékleten történik, akkor az anyag tágulására 

50 K hőmérsékletváltozást kell figyelembe 

venni, és -30 K-t az összehúzódásra. 

Egy 8 m hosszú lemezsáv tágulása és 

összehúzódása ezek szerint az alábbi módon 

számítható: 

Tágulás 

8 m · 

Összehúzódás 

2,2 mm 

10 m ·10 K 

8 m · 

2,2 mm 

10 m · 10 K 

· 50 K = 8,8 mm 

· 30 K = 5,3 mm 

Az e számítással meghatározott hőmozgási 

értékek abban az esetben igazak, ha a lemezsáv 

hosszváltozását semmi nem akadályozza. 

A szabad hőmozgás biztosításának műszaki 

megoldásait az egyes alkalmazási területeknél 

mutatjuk majd be részletesen (ld. a fedési 

rendszerek, a csapadékelvezetés, a tetőszegélyezések 

és a lefedések ismertetését). 

PVC 8,0 

kvarcüveg 0,1 

RHEINZINK ® a hengerlés 

irányával párhuzamosan 2,2 

RHEINZINK ® a hengerlés 

irányára merőlegesen 1,7 

acél 1,2 

ötvözetlen cink (hagyományos horgany) 3,6 

I. 3.4 Az anyag hőmérséklete 

A fémek alakíthatósága többek között az 

anyag hőmérsékletétől is függ. Jóllehet az 

ötvözéssel és csak a RHEINZINK-nél alkalmazott 

folyamatos öntési-hengerlési eljárással 

a cinkre jellemző „hidegre ridegedést” jelentős 

mértékben lehet javítani, mégis javasolt, 

hogy a megmunkálás hőmérséklete ne legyen 

10 ° C alatt. Ez elsősorban az ütésszerű alakításokra 

vonatkozik: ide tartozik például az 

ún. „gyűrt korc” készítése (ld. II. fejezet 1.3), 

valamint a kalapáccsal és borítóvassal történő 

korclezárás is. 

A lemezfedés hőmérséklete a levegő hőmérsékletétől 

jelentősen eltérhet, mégpedig mindkét 

irányba. Ezt a felület sugárzás-elnyelése 

és sugárzásos hővesztesége (abszorpciója és 

emissziója) okozza. Mint azt az I. fejezet 2.1.6 

pontjában is bemutattuk, még az is előfordulhat, 

hogy az éjszaka lehűlt felületek a következő 

nap folyamán egyáltalán nem, vagy 

csak nagyon csekély mértékben melegednek 

fel. 

Annak érdekében, hogy a RHEINZINK ® -kel 

még kedvezőtlen hőmérsékleti viszonyok között 

is lehessen bádogosmunkát végezni, az 

anyagot a kívánt hőmérsékletre elő lehet me- 

1. táblázat: Különböző anyagok (lineáris 

hőtágulási együtthatója (mm/10 m · 10 K ), 

20 ° C és 100 ° C hőmérséklet között. 

legíteni. Erre alkalmas melegítő berendezések 

(elektromos hőlégfúvó kisgépek) – amelyeket 

az I. fejezet 3.6. pontja fog ismertetni – ma 

már rendelkezésre állnak. 

Figyelem! 

A bádogos munkák költségvetés-kiírásában 

utalni kell az esetleg hideg időben végzendő 

munka szükségességére, ezért ilyen esetben 

a melegítésre vonatkozó díjtételt az ajánlati 

költségvetés-kiírásba fel kell venni (egységárként). 

Természetesen a melegítéses módszernek is 

van határa: ha az anyag hőmérséklete -10 ° C 

alá esik, akkor még az alakítással egyidejű 

melegítés mellett sem ellenőrizhető, hogy az 

átadott hőmennyiség vajon elegendő-e. 

Ezen felül a bádogosmunka sokkal inkább 

művészi mesterség, mint pusztán szerelő jellegű 

munka. Ezért a kezek teljesértékű használhatósága 

a jó munkavégzés alapfeltétele 

– hidegben azonban ez a feltétel nem teljesíthető. 

Fagypont alatti lemezhőmérsékleten a lemez 

felületén dér csapódik le, s ha valaki erre rálépve 

megcsúszik, életveszélyes helyzet is 

kialakulhat. 


49


50 

I. 3.5 Rögzítés 

1.a ábra 

A rögzítés módja elsősorban a rögzítendő 

elem méretétől függ, az alábbiak szerint: 

Közvetlen rögzítés 

A rögzítendő elem szöggel, csavarral vagy 

szegeccsel történő közvetlen átlyukasztását 

igénylő rögzítési módokat a klasszikus bádogostechnikában 

csak kivételes esetben alkalmazzák, 

mert ezeknél, a rendszerint kör alakú 

lyukakon keresztüli rögzítés az elemek szabad 

hőmozgását általában akadályozza. 

Ezért ilyen módon csak viszonylag rövid (2 - 

3 m) hosszúságú lemezeket szabad lefogni. 

A közvetlen rögzítési módokat hagyományosan, 

azoknak a nem látható szegélyezéseknek 

a lefogására alkalmazzák, ahol az 

elemek beépítési hossza legfeljebb 3 m (pl. 

eresz-szegélysáv). Az attika- és a fallefedések 

lemezeit azonban nem lehet közvetlenül rögzíteni, 

mivel azok jellemzően nagyobb kiterített 

szélességűek és még a rövidebb elemek 

is csúnyán felhullámosodhatnak. 

Közvetett rögzítés 

Ez esetben a fedés rögzítése egy külön rögzítő 

elem – az úgynevezett férc vagy fércszalag 

– közbeiktatásával történik. Az ilyen 

módon történő rögzítés rendszerint lehetővé 

teszi az anyag hosszváltozását (ld. l. fejezet 

2.1.6 és 3.3), csúszását. (Lehet azonban a 

lemez és a férc közötti kapcsolatot fix, azaz 

el nem csúszó módon is kialakítani.) 

A közvetett rögzítéshez használt elemek az 

alábbiak: 

■ lemez-, szalag- és fogazott férc, amelyek 

szerepe csupán a helyzetbiztosítás 

(1. a ábra) 

■ beakasztó férc (fércszalag), rögzítőszegély 

és szegélysáv, amelyek mindig a 

rögzítendő elem egy visszahajtásába 

vannak beakasztva (1. b ábra) 

■ álló- és csúszófércek (ld. III. fejezet 1 és 

2), amelyek a korcolt kapcsolatba vannak 

bekötve (1. c -1. d ábra) 

1.b ábra 

2. ábra: Bitumenes ragasztóanyag alkalmazása fallefedés rögzítésére. Az anyagot fogazott 

simítóval viszik fel. 

Az indirekt rögzítéshez használt férceket általában 

horganyzott nagyfejű szeggel (ún. 

„fedéllemez-szög” vagy „pépszeg”), tetőfedő 

szöggel, vagy csavarral rögzítik az aljzathoz 

(ld. II. fejezet 3). 

Rögzítés ragasztással 

Az ENKOLIT márkanevű bitumenes ragasztóanyag 

(2. ábra) elsősorban lejtés nélküli 

vagy kismértékben lejtő vonalas elemek felületi 

rögzítéséhez vált be (pl. fal- és párkányfedésekhez). 

Ez a bitumenes ragasztó a RHEINZINK ® hőmozgását 

nem akadályozza. Alkalmazási 

korlátot csupán a 3 cm-nél nagyobb (8 m-es 

épületmagasság alatt 5 cm-nél nagyobb) kon- 

1.c ábra 

zolosságú előreállások jelentenek. Bár a bitumenragasztó 

meredekebb hajlásszögű felületeknél 

is alkalmazható, biztonságtechnikai 

okokból mégis ajánlatos ezekben az esetekben 

a megcsúszás elleni védelemként kiegészítő 

mechanikai rögzítést is alkalmazni. A 

rendelkezésünkre álló tapasztalatok szerint e 

ragasztóanyag még 20 év után is megtartja 

képlékenységét.

1.d ábra 

1.a -1.d ábrák: Különböző fércek: hajlított és profilozott 

RHEINZINK ® lemezek indirekt rögzítésére szolgáló sík és 

fogazott férc, beakasztó férc és fércszalag, ún. „nadrágférc”, 

valamint csúszó- és állóférc kézi ill. gépi korcoláshoz. 

1. ábra: Válogatás a bádogos munkákban használatos kéziszerszámokból - a teljesség 

igénye nélkül. 

I. 3.6 A lemezalakítás és a lemezkapcsolatok 

módjai, korszerű szerszámai 

és gépei 

A jó szerszám és gép a bádogosmunkák esetében 

is a szakszerű kivitelezés előfeltétele (1. 

ábra). Ez fokozottan igaz a bádogosmunkák 

technológiáját az utóbbi években forradalmasító 

speciális célgépekre. Az alábbiakban 

elsősorban a gépek ismertetését helyezzük 

előtérbe, hiszen a „minőség” egy versenyhelyzetben 

lévő szakkivitelező vállalkozásnál 

nemcsak a kézműves képességeket, hanem a 

– még szoros kivitelezési idő mellett is – 

garantált és folyamatosan biztosított magas 

szintű megvalósítást jelenti. Ez annál inkább 

érvényes, minél nagyobb hányadot képviselnek 

a bérköltségek a megvalósítási költségek 

egészén belül. 

Amennyiben egy kettős állókorcos fémlemezfedés 

jól látható felületen, gépek és speciális 

kéziszerszámok alkalmazása nélkül, valamint 

hagyományos módon kézi korclezárással 

készül, minden esetben számolni kell azzal, 

hogy a lemezen a kalapácsütések és a borítóvas 

használata nyomán zavaró horpadások, 

benyomódások keletkeznek. 

Egyes tendereknél előfordulhat, hogy a megrendelést 

egy hiányosan felszerelt vállalkozás 

szűken kalkulált ajánlattal megnyerheti; az 

ilyen cég azonban csak úgy tudhat – legalább 

kismértékű – nyereséget kigazdálkodni, 

ha a gépi eszközök területén fennálló hiányosságait 

csak erőltetetten gyors, kapkodó, 

és ennek következtében rendszerint nem hibátlan 

kivitelezéssel egyenlíti ki. Ezt a szempontot 

már a megbízás kiadása során érdemes 

figyelembe venni: ilyen esetben ajánlatos 

a megbízónak megfelelő óvatossággal eljárni. 


51


52 

Ezzel összefüggésben ugyanakkor arra is 

utalnunk kell, hogy a gépi eszközök hiánya a 

szolgáltató egységeinknél megrendelhető 

előregyártott RHEINZINK ® -elemek alkalmazásával 

(előprofilozott lemezsáv és egyedi 

profilok), valamint a RHEINZINK-től való 

gépkölcsönzés lehetőségének kihasználásával 

- legalábbis részben - kompenzálható (ld. 

I. fejezet 2.2.11). 

A RHEINZINK ® anyagnál alkalmazott fontosabb 

lemezalakítási technikák az alábbiak: 

élhajlítás, görgős profilozás, profilozott anyag 

ívesítése, peremezés, nyújtás, zömítés, 

domborítás, mélyhúzás és sajtolás. A lemezkapcsolatok 

készítéséhez használatos kötési 

technikák a korcolás és a lágyforrasztás. Az 

anyag könnyen vágható és lyukasztható 

(„stancolható”). 

Alakítás 

A lemez él mentén történő alakításához élhajlító 

és élsajtoló gépek, valamint görgős lemezalakító 

berendezések (ún. profilozó gépek) 

szolgálnak. Valamennyinél vigyázni kell arra, 

hogy a lemez meghajlított élének hajlítási 

sugara ne legyen kisebb, mint 1,75 mm. A 

jelöléseket a bemetsződés veszélye miatt 

soha sem szabad éles tárggyal (pl. jelölő 

árral) felvinni, hanem kizárólag ceruzával. 

Élhajlító gépek 

A fal- és párkányfedéseket, valamint más hasonlóan 

egyenes vonalú elemeket élhajlító 

gépen készítik. E gépeket 1-12 m közötti 

hosszúságban lehet kapni (2. ábra). Az, hogy 

a bádogosműhelyek általában milyen hosszúságú 

gépekkel vannak felszerelve, országok 

és országrészek szerint is változó. Az egyre 

magasabb szintű esztétikai igények megkövetelik 

a nagyobb hosszúságú elemek egyben 

történő meghajlítását. Ilyen igény esetén 

előnyös, ha ez feltételként a költségvetéskiírásban 

is megjelenik. A hajlítások általában 

egy lépésben készülnek, azonban a 150° -nál 

nagyobb hajlítások (azaz ahol a belső szög 

≤ 30° ) mindig két lépésben. Emiatt sok országban 

a költségvetés-kiírásban megadják a 

hajlítások szükséges számát is az egyes elemeknél. 

2. ábra: MAB 310/CNC motoros élhajlító gép, nyitott állapotban. 

Nagy sorozatban megrendelt azonos profilok 

legyártásához már több RHEINZINK szolgáltató 

egységnél élsajtoló préseket is alkalmaznak, 

amely berendezések nagyon pontos 

lemezalakítást tesznek lehetővé (3. ábra). A 

változatosabb alakítási lehetőség mellett az 

élhajlító gépekkel szemben az a legfontosabb 

előnyük, hogy velük az előre beállított értékeket 

(hajlítási szöget és távolságot) a profil 

teljes hosszában precízen be lehet tartani. 

Profilozó gépek 

A fémlemez-sávokból készített korcolt fémlemezfedések 

kivitelezéséhez szükséges (a 

kettős vagy a derékszögű állókorcos fedéshez 

használt) előprofilozott lemezsávok előállítására 

a piacon ma már a görgős lemezalakító 

berendezések széles választéka kapható. 

Mivel a profilok méretei eddig sem országosan, 

sem nemzetközileg nem szabványosítottak, 

ajánlott, hogy a fejlesztésbe kezdő 

bádogos szakkivitelező cég a jövőben alkalmazni 

kívánt gépi eszközöket mint rendszert 

állítsa össze (profilozás, ívesítés, korcvég-kivágás, 

korclezárás, rögzítőférc-készítés, stb.). 

A kívánt alkalmazási területet érdemes a 

berendezések gyártójával idejekorán összehangolni 

és ezt adott esetben írásban is rögzíteni. 

Csak így lehet elkerülni azokat a későbbi 

bosszúságokat, amelyeket az egymáshoz 

illesztési problémák – a gépek inkompatibilitása 

– miatti csalódások okoznak. 

3. ábra: Élsajtoló prés használat közben a 

RHEINZINK egyik szolgáltató egységénél. 

A RHEINZINK ® lemezsávok fektetéséhez a 

Schlebach előprofilozó berendezések jól beváltak: 

a hordozható Mini-Prof-tól a robusztus 

SPM/A 30/80-ig jelű gépig (6. kép). Ezekkel 

a mind műhelyben, mind az építkezéseken jól 

használható berendezésekkel 230 és 810 mm 

közötti, azon belül azonban tetszőleges szélességű 

lemezsávokat lehet előprofilozni. A 

gépi előkészítésnek a látszó tetőfelületek és a 

homlokzatok fedésénél van különös jelentősége. 

Ugyanezekkel a berendezésekkel párhuzamos 

és kónikus szabású kezdő- és csatlakozási 

lemezsávokat is lehet készíteni (ld. 

III. fejezet 1.2 és 2.2).

4. ábra: HZ 51 lemezalakító kéziszerszám 

alkalmazás közben egy építőipari szakkiállítás 

RHEINZINK-standján. 

Figyelem! 

Alacsony hőmérsékletnél (ld. I. fejezet 3.4) a 

lemezsávokat mind a műhelyben, mind az 

építéshelyszínen úgy kell leprofilozni, hogy a 

lemezsáv mindkét oldalán a készülő profilt 

elektromos hőlégfúvóval kell az alakításhoz 

szükséges hőmérsékletre melegíteni („Winterset” 

melegítő készülék, 9. ábra). 

Nagyon fontos az is, hogy a lemezt mindig a 

tekercs alsó oldaláról letekerve vezessék a 

gépbe (6. ábra). 

Ha a fedés a korcokba beszorított korctömítő 

szalaggal készül, a „nagy korc” átfedési szélessége 

≥ 10 mm legyen, hogy a tömítő szalag 

az egymásra fedő felületek között megfelelően 

illeszkedjen. Ez a korcszélesség biztosítja 

a korcok lezárhatóságát. A lemezsávok 

fektetésekor a korcokat így is javasolt kb. 50 

cm-ként kéziszerszámmal összeszorítani – így 

a korclezáró gép korcról való „leugrása” is 

megelőzhető. A korctömítő szalag nélkül fektetendő 

lemezsávokhoz a profil szélességét 

ismét vissza kell állítani a szokásos 10 mm-re. 

5. ábra: Dongatetők vagy íves tetőablakok 

anyagainak előkészítéséhez használható 

RBM ívesítő gép az előprofilozott lemezsávok 

ívesítéséhez. 

Íves (konvex) formák előállítása kétfajta ívesítő 

géppel, valamint nyújtó- és zömítő szerszámokkal 

történhet. Ha az anyag hőmérséklete 

10 ° C felett van, akkor egyik gépnél sem 

szükséges az anyagot melegíteni. Az ívesítendő 

mennyiségtől függően a következő berendezéseket 

lehet alkalmazni: 

RBM előprofilozott anyagot ívesítő gép 

Az RBM ívesítő géppel azok a lemezsávok 

ívesíthetők, amelyeket a Mini-Prof, vagy az 

SPM/A 30/80 berendezéssel profiloztak - 

mégpedig úgy, hogy a profilozás egyetlen 

keresztmetszetben sem torzul. Az RBM gép 

nyújtógörgői pontosan e gépekhez vannak 

beállítva. Az ívesítendő lemezsávok anyagvastagsága 

nem lehet 0,80 mm-nél több. A 

végleges hosszúságúra levágott lemezsávokat 

általában egy munkamenetben kell ívesíteni, 

hogy az íveltség minden lemezsávnál 

ugyanolyan legyen. A legkisebb legyártható 

ívsugár 60 cm. Az ívesítő géppel lehet készíteni: 

■ egyenesből ívesbe átmenetet, majd abból 

ismét ívesbe; 

■ kónikus lemezsávokat (5. ábra). 

BIEGEBOY nyújtó-ívesítő gép (konvex) 

A BIEGEBOY nyújtó-ívesítő gép görgőpárja 

között a derékszögben felhajlított peremű 

lemezsávok ívesíthetők, ahol a felhajlítás magassága 

legfeljebb 50 mm. Az ív sugara min. 

40 cm. Az ívesítéshez a lemezsáv felhajlított 

peremét több lépésben kell a géppel megnyújtani; 

minél kisebb az ív, annál több lépésben. 

Konkáv (homorú) ívesítés 

Az SPM 30/80 előprofilozó gépre (a vágóegység 

helyére) egy pár görgőt lehet rögzíteni, 

úgy, hogy az a gépből kifutó lemezsávot 

felfelé kényszeríti. Ily módon konkáv 

ívesítésű lemezsávok is készíthetők – min. 3,0 

m sugarú ívvel. 

Lemeznyújtó- és zömítő szerszámok 

A HZ 51 lemezalakító kéziszerszámmal (4. 

ábra) és a HF 80 CH kisgéppel a felhajlított 

szélű lemezsávok peremét lehet nyújtani és 

zömíteni a kívánt 30 cm feletti ívre. A kis sugarú 

ívek elkészítése e módszerrel elég munkaigényes 

művelet. 


6. ábra: Profimat SPA előprofilozó gép 2 tonnás letekercselő- és daraboló 

egységgel. A lemezszalagok szélessége 300 és 880 mm között fokozat nélkül 

állítható be (~ 230 - 810 mm korcolási tengelytávolság). 

53


54 

RHEINZINK ® lemezből készíthetők ívesített 

szegélyezési elemek (általában legfeljebb 1 

m hosszúságig): pl. dongatetők és dongaablakok 

vápája, íves párkány-, fal és ablakpárkány-fedések 

(ld. V. fejezet 3.1). 

A RHEINZINK ® -lemezeket három dimenzióban 

is lehet alakítani: az anyag mélyhúzható, 

és sajtolható. Ezeket, a különleges ismereteket 

igénylő alakítási módokat ma már sajnos csak 

néhány díszműbádogos üzemben használják. 

A lemezkapcsolatok módjai 

Az egyes szerkezeti elemek valamennyi öszszeépítését 

eső- és hótömören kell elkészíteni. 

A leggyakrabban alkalmazott kötési technikák 

a korcolás és a lágyforrasztás. Az előbbit 

elsősorban a fedések készítésénél használják, 

míg az utóbbit ma már szinte csak a csapadékvíz-elvezetés 

és a szegélyezések elemeinek 

folytonosítására (ld. V. fejezetet). 

Korclezáró gépek 

A korcolt kötések előállításához különböző 

korclezáró gépek kaphatók. A Piccolo korczáró 

gép (7. ábra) univerzálisan alkalmazható: 

azzal a tetőn és a homlokzaton mind 

az egyenes, mind az ívelt (r ≥ 60 cm) lemezsávok 

kettős- és derékszögű állókorcai lezárhatók 

– egyetlen munkamenetben. Az előrehaladás 

sebessége kb. 9 m/perc. Homlokzatok 

készítésekor szükséges, hogy az állvány 

a végleges felülettől legalább 25 cm-re 

legyen. A Flitzer korczáró gép (8. ábra) 

kialakítása egyszerűbb, ezért az csak 

egyenes lemezsávokhoz alkalmazható, előrehaladási 

sebessége azonban 11 m/perc. 

A robusztus kialakítású FK1 (9. ábra) szintén 

egyenes lemezsávok korcainak lezárására 

használható. 

„Winterset” melegítő készülék 

Ha a lemez hőmérséklete 10 ° C alatt van, azt 

az alakítás előtt fel kell melegíteni (ld. I. fejezet 

3.4). Erre a feladatra a legideálisabb megoldás 

a szabályozható elektromos melegítő 

(hőlégfúvó) készülék, amit a kereskedelemben 

„Winterset” néven árulnak (9. ábra). Tartozékként 

kapható hozzá egy tartó, amelyet 

a korclezáró gépek elejére lehet rögzíteni, 

valamint egy állvány is. 

7. ábra: „Piccolo” korclezáró gép, kettős 

állókorcok lezárásához ívelt felületen is 

9. ábra: A robosztus „FK1” korclezáró gép 

(„Winterset” márkanevű) hőlégfúvóval 

Ezzel a melegítő készülékkel biztosítható a 

korcolás környezetében a hibátlan megmunkáláshoz 

szükséges 10° C feletti hőmérséklet 

– még különösen hideg körülmények között is 

(11. ábra). 

8. ábra: „Flitzer” korclezáró gép a tetőn 

és a homlokzaton végzett munkákhoz 

10. ábra: A hordozható „Mini-Prof” profilozó 

gép (korcolási tengelytávolság: 230-810 mm) 

11. ábra: Az elektromos melegítő (hőlégfúvó) 

készülék segítségével igen hideg körülmények 

között is lehetséges a repedés- és 

törésmentesen korclezárás.

12. ábra: Az EHA géppel lehetővé válik az 

előprofilozott lemezsávok ereszmenti 

végének üzemi előkészítése. 

EHA korcvég-lezárást kialakító gép 

Az elektro-hidraulikus működésű EHA berendezés 

az előprofilozott lemezsávok íves korcvég-lezárásának 

szerelésre kész előkészítésére 

lett kifejlesztve (elsősorban műhelyi 

alkalmazásra). Az íves kivágás és a lemezsávok 

végének visszahajtása a lemez egyszeri 

behelyezésével elkészíthető. E gép 

alkalmazásával garantálható a korcok végeinek 

egységes megjelenése és precíz kialakítása 

(12. és 13. ábra). 

Derékszögű állókorcot lezáró szerszám 

A derékszögű állókorcok lezárására szolgáló 

kéziszerszám gazdaságosan alkalmazható 

egészen 6 m hosszúságú lemezsávokig. Használatával 

a homlokzatoknál jelentkező fokozott 

esztétikai igényeket is kielégítő egyenes 

vonalú korc készíthető. 

Forrasztás 

A RHEINZINK ® egyik leginkább figyelemre 

méltó előnye a könnyű forraszthatóság. Az 

anyag forrasztásával a lemez általános szilárdságával 

azonos értékű tartós, erőátvivő 

és vízzáró kötés készíthető, egy munkamenetben 

(14. ábra). A forrasztás szilárdsága 

az előpatinásított („patina pro ”) felületű lemeznél 

is teljesértékű, mivel a RHEINZINK-nél 

alkalmazott előpatinásítási eljárás nem bevonatjellegű 

felületet hoz létre. Ezt a tényt azért 

kell különösen kiemelnünk, mert az alkalmazás 

során a forrasztáshoz így nem kell 

a felületet lekaparni, azt valamilyen módon 

13. ábra: Az EHA géppel készített korcvéglezárás 

kémiailag kezelni (építéshelyszíni körülmények 

között!). A szabadalmaztatott eljárással 

készülő RHEINZINK ® -„patina pro ” anyag e 

tulajdonságával a világon egyedülálló. A tartósan 

tömör (vízzáró) forrasztott kötés műszaki 

előfeltétele, hogy a két oldalról csatlakozó 

lemezek közötti átfedés legalább 10 

mm legyen, az egymásra lapolás közötti forrasztási 

hézag pedig legfeljebb 0,5 mm. Ez 

utóbbi követelményt különösen 0,8 mm-nél 

nagyobb anyagvastagságoknál nehéz betartani, 

ha a forrasztással összekötendő elemeknek 

több párhuzamos éle van (pl. egyedileg 

lehajlított belső csatornáknál). Ezért ilyen esetekben 

a hajlításokat kónikusan (összetartóan) 

kell kialakítani. 

A 0,8 mm-nél vastagabb lemezek forrasztott 

kapcsolatában az egymásra lapoló felületeket 

forrasztóónnal előzetesen be kell futtatni 

(„be kell cinezni”) - így biztosítható a teherbíróképes 

erőátadás. 

Helyesen kivitelezett forrasztásnál, ahol a forrasztóón 

a forrasztási hézagot teljesen kitölti, 

az ún. gyöngysorforrasztásra nincsen szükség, 

mivel az a forrasztott varrat szilárdságát 

nem növeli, s csak pazarolja a forraszanyagot. 

A RHEINZINK ® lágyforrasztási technikáját 

szabadalom védi, a módszer a RHEINZINK 

bádogosképző tanfolyamain megismerhető, s 

begyakorolható. 

14. ábra: Lágyforrasztással készített lemezkapcsolat. 

Az egymásra lapolás szélessége 

kb. 10 mm. 

Szegecselt kötések 

A szegecselt kötések néhány területen helyettesíthetik 

az erőátvivő forrasztott kötéseket, 

azokkal ellentétben azonban önmagukban 

(„tömítés” nélkül) nem vízzáróak. A szegecseket 

hidegen zömítik. Szegecsanyagként a 

képlékeny alumínium ötvözeteket részesítjük 

előnyben (nincs kontaktkorrózió-veszély). Általában 

egy oldalról alkalmazható húzószegecseket 

(popszegecseket) használnak, amelyekhez 

nem szükséges ellentartás. 

Ragasztás 

A kétoldalú ipari ragasztószalagokkal kapcsolatban 

ma még nem rendelkezünk elegendő 

tapasztalatokkal, különösen a ragasztások 

tartósságáról. Az első épületeknél azonban, 

ahol ezt az eljárást alkalmazták, máris 

– legalábbis részleges – sikereket értek el. 

Már most felismerhető, hogy e technika sikere 

döntően a gondos kivitelezéstől függ, s ez vonatkozik 

mind az előkészítésre, mind magára 

a ragasztásra. 

A ragasztás jelenleg még nem minősíthető 

általánosan elismert kötési eljárásnak. Végrehajtását 

éppen ezért csak erre specializált és 

kellően tapasztalt szakvállalkozásokra szabad 

rábízni. 


55


56 

Hegesztés 

A cink különböző technikákkal történő hegesztése 

alapvetően lehetséges, de nem tartozik 

az építkezéseken használható kötési módokhoz: 

ott a lágyforrasztás gazdaságosabb megoldást 

nyújt. Néhány üzemben készülő RHEIN- 

ZINK termék (mint például a csőívek, a lefolyócsőbe 

építhető kifolyó idomok vagy a 

tölcséres összefolyók) az egymásra lapoló 

lemezfelületek vonalhegesztésével készülnek. 

A körszelvényű RHEINZINK ® -lefolyócsövek 

hosszanti varratában a tompán ütköztetett 

lemez-éleket is magas frekvenciával hegesztik 

össze. 

Darabolás 

Az építőiparban szokásos vastagságú RHEIN- 

ZINK ® lemezek gond nélkül darabolhatók, 

lyukaszthatók, vagy fűrészelhetők – akár az 

építéshelyszínen is. Üzemi körülmények között 

a lemez lézersugárral is vágható. 

Vágás 

A lemez vágásához használatos eszközök: a 

táblaolló, az elektromos görgős olló és a különböző 

kézi ollók. A vágott éleknél kismértékű 

sorja jelentkezhet, amit a forrasztott kötésekhez 

történő előkészítés során el kell távolítani. 

Lyukasztás, kimetszés 

A lyukasztáshoz („stancoláshoz”) általában 

kézi lyukasztófogót használnak. Az álló-íves 

korcvég-lezáráshoz szükséges kimetszéseket 

készítő EHA jelű célgép szintén készít kimetszést 

(12. és 13. ábra). Használatával a korcok 

ereszvégi lezárásai tökéletesen egyformák 

lesznek. 

Fűrészelés 

A kézi fémfűrésszel vagy elektromos körfűrésszel 

(speciális fűrészlappal) való fűrészelés 

mindenekelőtt akkor indokolt, ha a 

szétvágandó elemek geometriája miatt a szokásos 

vágási módszerek nem alkalmazhatók. 

Erre jó példa az ereszcsatorna és a lefolyócső. 

Körfűrészt alkalmaznak néha az előprofilozott 

lemezsávok darabolásához is, a gépre 

szerelve. Ennél a vágási módszernél a vágási 

éleket minden esetben megfelelő szerszámmal 

sorjátlanítani kell.

I. 3 A RHEINZINK ® II. RÉSZ: TETŐFEDÉSEK ÉS FALBURKOLATOK FELDOLGOZÁSA 

II. 1 ÉPÜLETFIZIKAI OKOKBÓL MEGJELENŐ 

NEDVESSÉG ELLENI VÉDELEM 

1.1 Bevezetés 

1.2 A nedvességtranszport folyamata a tetőszerkezetben 

1.3 Átszellőztetett szerkezetek (műszaki alapkövetelmények) 

1.3.1 Légzárás 

1.3.2 A szerkezeten belüli nedvesség elvezetését befolyásoló tényezők 

1.3.3 A fémlemez fedések alatti átszellőztetett légtér vastagsága 

1.3.4 A fémlemez fedések be- és kiszellőztető nyílásai 

1.3.5 A fedés alatti kritikus területek átszellőztetése 

1.3.6 Az átszellőztetett fedések műszaki követelményei 

1.4 Átszellőztetés nélküli szerkezetek (műszaki alapkövetelmények) 

1.4.1 Nedvességtárolás 

1.4.2 Hőhidak 

1.4.3 Az átszellőztetés nélküli szerkezetek műszaki követelményei 

1.5 Kiértékelés és ajánlások 

57

II. 1 ÉPÜLETFIZIKAI OKOKBÓL MEGJELENŐ NEDVESSÉG ELLENI VÉDELEM 

5 8 

II. 1.1 Bevezetés 

A RHEINZINK 1991-ben jelentette meg építészeti 

sorozatában a „Fémlemezfedésű átszellőztetett 

tetők – nedvesség elleni védelem” 

című szakkönyvét, amelyet Wolf-Hagen 

Pohl okleveles építészmérnök egyetemi tanár 

szerkesztett. Ez a könyv a RHEINZINK-tetők 

tervezéséhez és kivitelezéséhez közvetlenül 

szükséges ismereteken túlmenően az átszellőzetett 

tetőszerkezetre vonatkozó épületfizikai 

problémák széles körét öleli fel. Sokat 

ezek közül még esettanulmányként is bemutat, 

s alkalmazási példákat, valamint tervezési 

segédletként használható értékes ellenőrző 

listákat (ún.„check-listákat”) ad közre. 

Mivel abban a szerencsés helyzetben vagyunk, 

hogy az épületfizika nedvesség- és 

páravédelmi alapfogalmainak teljes és részletes 

leírása a fenti szakkönyvben megtalálható, 

e könyvben néhány helyen a tudományos 

korrektségtől a rövidebb, köznyelvi kifejezésmód 

javára eltérhetünk. 

Megjegyzés: 

Ha RHEINZINK ® -fedést trópusi területeken 

készítenek, a lemez alsó felületén lecsapódó 

pára elleni védelem még nagyobb jelentőséggel 

bír (a szellőző alátétszőnyeg alkalmazása 

nem elkerülhető). 

E területeken az erős csapadék miatt a korcok 

magasságát ≥ 35 mm-re kell növelni. 

II. 1.2 A nedvességtranszport folyamata 

a tetőszerkezetben 

Nedvesség alapvetően kétféleképpen juthat 

a tetőszerkezetbe: vagy látható formában 

vízként, vagy nem látható formában páraként 

(a levegőben „oldott” vízgőzként), amely 

aztán meghatározott feltételek mellett „nedvességgé” 

alakul. Az első esethez a csapadékból 

eredő és az építési nedvesség tartozik. 

A második esetben a pára a belső oldali 

párazáró rétegen keresztül vagy egy diffúziós 

folyamat révén, vagy pedig e réteg résein 

(fugáin) át jut a belső térből a tetőszerkezetbe. 

E kettő közül összehasonlíthatatlanul 

fontosabb – és tartósabb hatású – a réseken 

átjutó levegővel érkező pára, amellyel már 

„átlagos” esetben is százszoros mennyiségű 

nedvesség kerülhet a szerkezetbe, mint diffúzióval. 

Az e folyamattal bejutó és a hideg 

szerkezeti rétegeken folyamatosan lecsapódó 

nedvességmennyiséget még a leghatékonyabb 

szellőző légréteg is alig tudja elvezetni, 

amellett, hogy nedvesség- és páratechnikai 

problémákat is okoz. A levegő réseken 

át történő átáramlása az épület jelentős energiaveszteségét 

is okozza. A DIN 4108 

„Hővédelem a magasépítésben” szabvány 7. 

része („Az épületszerkezetek légzárása”) 

ezért nyomatékosan megköveteli az épület 

térelhatároló szerkezeteinek belső oldalán a 

tökéletes párazárást. 

Figyelem! 

A fent leírt követelmény figyelmen kívül hagyása, 

vagy csak részbeni teljesítése esetén 

semmiképpen nem szabad kiszellőztetés nélküli 

szerkezetet létesíteni. A jól működő átszellőztetés 

még a belsőoldali párazáró réteg 

nem kielégítő légzárása esetén is „szerkezeti 

tartalékot” képez, és segít megelőzni a nedvesség 

szerkezeten belüli lecsapódásából 

eredő károkat. Természetesen, ha a párazárás 

teljesen hiányzik, még a szellőző légréteg 

sem segít. A betonból eredő nedvesség figyelembe 

vételére vonatkozóan lásd a II. 

fejezet 3.2.6 pontját. 

II. 1.3 Átszellőztetett szerkezetek 


A fentiekben bemutattuk, mely folyamatok 

révén juthat nedvesség a szerkezetbe. Ha e 

nedvesség szerkezetbe jutása még különleges 

műszaki intézkedésekkel sem zárható ki 

100%-osan, akkor azt mindenképpen el kell 

vezetni a fémlemezfedés alól, egy a külső 

levegővel összeköttetésben lévő levegőréteggel. 

Ezt – mint alapkövetelményt – Ausztriában 

az ÖNORM B 2221 szabvány is előírja. 

A jelenségnek megvannak a saját természetes 

korlátai is, mégpedig ott, ahol rendkívül sok 

nedvesség juthat a szerkezetbe (például ha a 

belső párazárás durván tömítetlen), és ez a 

szellőző levegőréteg teljesítőképességével 

szemben túlzott követelményeket támaszt. 

A fentiek alapján az alábbi műszaki követelményeket 

kell betartani: 

■ szerkezetbe csak tökéletesen száraz anyagokat 

szabad beépíteni; 

■ az építés időszakában a még nem lefedett 

tetőszakaszokat ideiglenesen le kell 

takarni csapadék ill. annak veszélye esetén 

(pl. technológiai szünetekben); 

■ a hőszigetelő réteg belső oldalán párafékező 

réteget kell alkalmazni; 

■ a hőszigetelő réteget is hézagtömören (és 

folytonosan körbezáródóan) kell beépíteni.

II. 1.3.1 Légzárás 

A II. fejezet 1.2 pontjában ismertettük, hogy 

miért szükséges a tető- és falszerkezeteket 

légzáróan kialakítani. Itt e követelménynek az 

építési gyakorlatba való átültetésével foglalkozunk. 

A légzárást biztosító párazáró réteg általában 

valamilyen fóliából készül, mivel ez 

gazdaságos és könnyen kivitelezhető, biztonságos 

megoldás. A fólia nagy méretei 

jóvoltából a hézagtömören kialakítandó átlapolt 

toldások részaránya csekély. A vízszintes 

és a függőleges átlapolási szakaszokon 

szilárd alátétre van szükség, annak 

érdekében, hogy a ragasztás szakszerűen 

legyen kivitelezhető. Ehhez a szarufa önmagában 

általában nem elegendő, mivel az 

csupán a függőleges csatlakozásokhoz szolgálhat 

alátétként. Rendkívül előnyös, ha a 

párazáró réteg alatt olyan teljes felületű alátétként 

szolgáló építőlemezt alkalmaznak, 

amelyek vastagsága lehetővé teszi, hogy a 

ragasztásnál a rétegeket jól össze lehessen 

préselni. A nyári hővédelmi követelmények 

kielégítése szempontjából („amplitúdó-csillapítás”; 

lásd még Pohl professzor hivatkozott 

könyvét) kedvező, ha ezen építőlemez vastagsága 

legalább 20-25 mm. 

A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az áttörések 

körüldolgozásánál különleges gondossággal 

kell eljárni. Itt ajánlott megfelelő szorítógyűrűket 

alkalmazni (ezek ma már a kereskedelemben 

is kaphatók). 

A trapézlemezekből vagy más hasonló 

profilozott teherhordó lemezekből készített 

aljzatok a kellő légzárás biztosításához ugyancsak 

kiegészítő műszaki intézkedéseket 

igényelnek. A gyakorlat megmutatta, hogy az 

átfedéseket összeragasztó ún. „fugaszalagok” 

itt nem nyújtanak kellően biztonságos 

megoldást. Ezzel szemben a trapézlemez 

táblák felső felületén fektetett, 4 mm vastag, 

üvegszál-erősítésű, alumíniumbetétes hegeszthető 

bitumenes vastaglemezek, vagy az 

alumíniumbetétes hidegen ragasztott bitumenes 

lemezek párazáró rétegként való alkalmazásával 

rendkívül jó eredményeket lehet 

elérni, különös tekintettel arra, hogy az még 

lépésálló is. A határoló épületrészekhez kialakított 

csatlakozások azonban itt is általában 

különleges konstrukciós megoldást igényelnek 

(mint minden könnyűszerkezetnél, amelyeknek 

nagyobbak a mozgásai). 

Mivel a légzárásnak hővédelmi következményei 

is vannak, Svédországban és Svájcban 

jó ideje követelmény az ún. „Blower Door 

Test”. A vizsgálat során az épületben nyitott 

belső ajtókkal, de zárt ablakokkal és külső 

ajtókkal egy elszívó berendezés segítségével 

vákuumot hoznak létre. Ez az esetleg tömítetlen 

helyeken beszívja a (hidegebb) külső 

levegőt. E helyek lehűlését infravörös kamerával 

láthatóvá lehet tenni (1. ábra). Ily 

módon – ideális esetben még a belső burkolat 

elkészítése előtt – az esetleges tömítetlenségek 

javíthatók. (Az ilyen ellenőrzési módot 

egyre gyakrabban használják Németországban 

is az épületek átadás-átvételi folyamatában.) 

A „Blower Door Test” révén az építészek és 

az építtetők hatékony eszközt kaptak a szakipari 

munkák ellenőrzésére. A párazáró réteg 

kialakításának módja és műszaki követelményei 

a DIN 4108 szabvány 7. részében 

(„Az épületszerkezetek légzárása”) vannak 

meghatározva. 


1. ábra: Eljárás a légzárási hiányosságok 

láthatóvá tételére: a „Blower-Door-Test” 

(ajtófújási teszt). 

5 9


6 0 

1. ábra: Eresztől-ereszig kialakított keresztirányú 

átszellőztetés ún. „pillangó-tetőn”, 

gerincmenti kiszellőztetés nélkül. 

II. 1.3.2 A szerkezeten belüli nedvesség 

elvezetését befolyásoló 

tényezők 

A tetőszerkezetből elvezetett nedvesség menynyisége 

lényegében az átszellőztetett légtérben 

uralkodó két körülménytől függ: a levegő 

nedvességfelvevő képességétől és az átszellőző 

levegő áramlási sebességétől. 

A levegő nedvességfelvevő képessége függ: 

■ a beszellőző levegő eredeti nedvességtartalmától; 

■ a hőszigetelő réteg és a deszkaaljzat vastagságától, 

azaz az átáramló külső levegőre 

ható felmelegítő hatás mértékétől; 

■ az átszellőztetett légtér méretétől (mindenekelőtt 

a magasságától). 

A szellőztető levegő áramlási sebessége 

függ: 

■ a tető hajlásszögétől (amely a termikus felhajtóerő 

mértékét befolyásolja); 

■ a szél bejutási lehetőségétől, s a szellőző 

légréteg geometriai jellemzőitől, amelyek 

az áramlási ellenállást meghatározzák (azaz 

a légréteg vastagságától és a be- ill. 

kiszellőző nyílások méretétől); 

■ a határoló rétegek felületi egyenetlenségeitől. 

A továbbiakban azokkal a műszaki követelményekkel 

fogunk foglalkozni, amelyek a 

felsoroltakból levezethetők, valamint a belőlük 

adódó problémák lehetséges megoldásaival. 

II. 1.3.3 A fémlemez fedések alatti átszellőztetett 


Mint azt W.-H. Pohl professzor a „Fémlemezfedésű 

átszellőztetett tetők – nedvesség 

elleni védelem” című könyvében ismertette, a 

szellőztetett légtér szükséges vastagságának 

meghatározására számítási eljárás is létezik. 

Ennek előfeltétele azonban többféle paraméter 

előzetes ismerete. Az elméleti eljárások 

végeredménye egybevág a gyakorlati tapasztalatokkal: 

Tető lejtése Az átszellőztetett 


min. 

≥ 5° – ≤ 15° 8 cm 

(8,8 % – 27 %) 

> 5° 4 cm 

(> 27 %) 

≥ 5° – ≤ 10° * 10 cm 

(8,8 % – ≤ 18 %) 

homlokzat (90° ) 2 cm 

≥ 3 0 cm 

*Eresztől-ereszig történő keresztirányú 

átszellőztetés esetén (gerincszellőző nélkül), 

valamint a kritikus területek átszellőztetése 

1. táblázat: Az átszellőztetett légtér szükséges 

szabad vastagsága a tető lejtésétől függően 

(irányértékek). 

Egyedi méretezés: 

A fenti szellőzési keresztmetszetek irányértékek, 

azoktól épületfizikai méretezés alapján 

el lehet térni. Ha a számítás igazolja az 

átszellőzés hatékonyságát, a működés még 

csökkentett méretek esetén sem feltétlenül 

romlik. 

A táblázatban megadott értékek szokásos 

esetekre, azaz átlagos hőszigetelésű, 15 mnél 

nem hosszabb (tető) felületekre érvényesek, 

amelyek belső oldalán + 20 ° C átlagos 

belső léghőmérsékletű, legfeljebb 60 %-os 

relatív légnedvességű terek vannak. Az 

átszellőztetett légtér alatti szerkezeti rétegek 

együttes páradiffúziós ellenállása legalább 

az alábbi legyen: 

Szarufa hossza ≤10 m ≤15 m >15 m 

s d -érték (µ·s) ≥2 m ≥5 m ≥10 m 

≥ 3° - ≤ 1 0° 

≥ 3 0 m 

A tetőkben gyakran alkalmazott szálas szigetelő 

anyagoknál vigyázni kell arra, hogy a 

szellőztetett légtér tényleges magassága a 

hőszigetelés utólagos megduzzadása esetén 

se csökkenjen a megadott érték alá. Ezt a 

tényt már a tervezésnél előre figyelembe kell 

venni. 

Az átszellőztetett tér magasságát rendszerint 

még fokozott igénybevételek esetén sem kell 

10 cm fölé emelni. Ez – a peremfeltételektől 

függően – az áramlási karakterisztika megváltozását 

eredményezheti laminárisról, turbulensre, 

ami általában rontja a szellőztetés 

hatékonyságát. Ilyen esetekben ezért ajánlott 

megvizsgálni, hogy mennyire tehetők simává 

a szellőző légteret határoló felületek. Ez nem 

vonatkozik azokra a különleges esetekre, 

amikor keresztirányú átszellőztetés kialakítására 

kényszerülünk (1. ábra). Ezekben az 

esetekben (ld. II. fejezet 1.3.5), az átszellőztetést 

csak a keresztben átfújó szél biztosítja. 

15 m-nél nagyobb átszellőztetési hoszszaknál 

a légréteg magasságának jelentős 

növekedése ellen semmi nem szól. Az egymás 

mellett sorolt tetőkből álló ún. „pillangó-tetőknél” 

a legszűkebb keresztmetszetben (hőszigetelés 

felső síkja és a belső csatorna alja 

között) is legalább 30 cm magasságot kell 

biztosítani (1. ábra). 

II. 1.3. 4 A fémlemez fedések be- és 

kiszellőztető nyílásai 

Az átszellőztetett tetőket megfelelően méretezett 

be- és kiszellőztető nyílásokkal kell 

kialakítani. Ez alól csak olyan 10° alatti lejtésű 

tetők esetében tehetünk kivételt, amelyeknél 

– meghatározott feltételek teljesülése mellett 

(nem túl széles az épület és a keresztirányú 

átszellőztetés biztosítható, stb.) – a gerincmenti 

szellőztetésről le lehet mondani. 

A szellőztetett légréteg működése nagymértékben 

függ a be- és kiszellőztető nyílások 

teljesítőképességétől. 

Általánosan érvényes szabály, hogy a beszellőztető 

nyílást a lehető legmélyebbre, a kiszellőztető 

nyílást pedig a lehető legmagasabbra 

kell tervezni.

A vonalmenti be- és kiszellőztető nyílások 

méretére általános esetben az alábbi szabad 

szellőző keresztmetszetek ajánlottak: 

A tető lejtése Be- és kiszellőző 

nyílások szélessége 

(nettó) 

≥ 5° – ≤15° ≥ 4 cm 

(8,8 % – 27 %) 

> 15° ≥ 3 cm 

(> 27 %) 

≥ 5° – ≤10° * ≥ 6 cm 

(8,8 % – ≤18 %) 

homlokz at (90° ) ≥ 2 cm 

*Eresztől-ereszig történő keresztirányú átszellőztetés 

esetén (gerincszellőző nélkül), valamint 

a kritikus területek átszellőztetése 

1. táblázat: A be- és kiszellőztető nyílások 

mérete a tető lejtésétől függően (irányértékek). 

Azokban a különleges esetekben, amikor egy 

kislejtésű tetőszerkezet keresztirányban van 

átszellőztetve (a szélnyomás által), a szellőző 

nyílások szabad keresztmetszete legalább 

6 cm széles legyen (lásd II. fejezet 1.3.5). 

Áramlástechnikai szempontok miatt a be- és 

kiszellőztető nyílások elrendezése olyan legyen, 

hogy a szellőző levegő lehetőleg kevés 

irányváltoztatással tudjon egyiktől a másikig 

elérni. A gyakorlati tapasztalatok alapján ki 

lehet jelenteni, hogy több mint három áramlási 

irányváltás az átszellőzés működőképességét 

már kétségessé teszi. 

Áramlástechnikailag kedvezőtlenek a szellőző 

nyílásokban a porhó bejutása ellen védő 

perforált lemezek is, amelyeket egyúttal madár- 

és rovar elleni védelemként is használnak. 

Ezek beépítésének feltételei ezért a 

következők: 

■ a lemez szabad átszellőző felülete ≥ 45 % 

legyen; 

■ a perforáció átmérője ≥ 5 mm legyen; 

■ a perforált lemez egy áramlástechnikailag 

kedvezőtlen szituációt nem ronthat 

tovább. 

2. ábra: A tetőablak szellőző légrétegének 

átszellőztetése a fő tetőfelületbe. 

A pontszerű szellőztetést megvalósító légbevezető 

nyílások (az ún. „békaszájak”) csak 

korlátozottan használhatók beszellőztetéshez, 

kiszellőztetésre pedig kizárólag szélszívási 

viszonyok között (ld. LIERSCH: „Szellőztetett 

tető- és falszerkezetek”, 3. rész; 

BAUVERLAG 1986). Ezekbe az esővíz és a 

porhó rendkívül könnyen bejut. Alkalmazásuk 

ezért kizárólag egyedi, különleges esetekben 

jöhet szóba, 25° -nál nagyobb lejtésű tetőfelületeken, 

és a fedés alatt második vízelvezető 

réteg alkalmazásával. 

Szellőző alátétszőnyegek 

Hangsúlyoznunk kell, hogy a szellőző alátétszőnyegek 

áramlástechnikailag nem helyettesíthetik 

a szerkezetben kialakított átszellőző 

légrést. Azok csupán arra szolgálnak, hogy 

a termikus folyamatok révén a fémlemez fedés 

hátsó felületéről a nedvesség könnyebben 

eltávozhasson. 

II. 1.3.5 A fedés alatti kritikus területek 

átszellőztetése 

Sok épületen vannak olyan kisebb felületek, 

(tetőfelépítmények, stb.), amelyek korrekt beés 

kiszellőztetéséhez szükséges csomóponti 

megoldásai formailag túl hangsúlyozottá tennék 

az adott épületrészt, ennek hiányában 

viszont átszellőztetés nélkül maradnának. 

Ezekben az esetekben mindenekelőtt azt kell 

megvizsgálni, hogy a hőszigetelés síkjának a 

tetőfelülettel párhuzamosnak kell-e lennie 

vagy lehet a tetőszerkezet alatt vízszintes 

fektetésű is (ennek különösen kisebb lejtésű 

tetőfelépítményeknél van jelentősége). Ez 

utóbbi esetben lehetőség nyílik a tető keresztirányú 

átszellőztetésére. Gyakran azonban 

csak az aljzatszerkezet átalakításával lehet a 

beszellőztetést elérni, amely még akkor is 

több a semminél, ha az átszellőzés nem teljesen 

akadály nélküli. Ilyenkor mérlegelni kell, 

hogy a tetőfelület nagyobb részének szellőztetése 

javára elfogadjuk-e a kisebb területek 

nem ideális szellőztetését, vagy kiegészítő 

műszaki megoldást is alkalmazunk (pl. 

szellőző alátétszőnyeget). 

Hagyományosan problémás terület az átszellőzés 

szempontjából az áttörések környéke, 

például a tetősíkban fekvő ablakok és a tető- 


felépítmények alatti és fölötti tetőszakaszok, 

valamint a vápák és a tetőélek melletti átszellőztetés: 

mindezek a kontyolt-, a sátor- és a 

dongatetőkre egyaránt vonatkoznak. 

Ezeket a problémákat mindig egyedileg kell 

megvizsgálni és a megoldáshoz gyakran 

más kapcsolódó szakterületekkel is célszerű 

egyeztetni. A végleges megoldást legtöbbször 

az alábbi választékból kell kiválasztani: 

az ácsszerkezeti tartóelemek átfúrása több, 

nagyobb átmérőjű furattal, ellenlécezés, (ha 

a szomszédos tetőfelületeken második vízelvezető 

rétegként szolgáló alátétfólia van), 

kivágások (L- és T profilokon keresztül), 

keresztirányban történő átszellőztetés – az 

eresszel párhuzamosan vagy arra merőlegesen. 

Egy kevéssé hatékony működésű 

átszellőző légréteget ki lehet egészíteni 

szellőző alátétszőnyeg alkalmazásával. A 

szellőző alátétszőnyeg segíti a lemez alsó 

felületének páramentesítését – különösen ha 

a felületet napsütés is éri. A tetőablakoknál 

ajánlott a levegő bevezetését az ablak oromszegélyénél 

kialakítani és az áramló levegőt 

a vápa alatt a tető fő síkjának átszellőző 

légrésébe átvezetni (2. ábra). A sátortetők 

felső kiszellőzését általában a tető csúcsán, 

egy kisebb szellőző-piramis kialakításával kell 

megoldani. (Ennek azonban feltétele, hogy a 

levegő minden szarufaközből el tudjon jutni 

a csúcsszellőzőig.) A csúcson sokszor üvegezett 

bevilágítást alakítanak ki: ekkor a kiszellőzés 

történhet annak lábazati csomópontjában. 

A sátortetők kiszellőztetését sokszor az 

élen végigvezetett szellőzősávval oldják meg 

– különösen kisebb lejtésű tetőkön. (E megoldás 

előnye, hogy minden egyes szarufaköz 

kiszellőztethető – még beépített tetőtereknél 

is.) Egyedi esetekre vonatkozó megoldásért 

kérjük forduljon a RHEINZINK alkalmazástechnikai 

tanácsadóihoz. 

Figyelem! 

A fent leírt valamennyi megoldást, épületenként 

egyedileg kell pontosabb épületfizikai 

ellenőrzésnek alávetni. 

6 1


6 2 

II. 1.3.6 Az átszellőztetett fedések 

műszaki követelményei 

(rétegfelépítés) 

A korcolt és lécbetétes fémlemezfedések az 

ún. „fokozottan vízzáró” tetőfedések közé 

tartoznak, így a bejutó csapadékkal szemben 

nagyobb védelmet nyújtanak, mint a „vízzáró” 

besorolású cserép- és palafedések, de 

nem „vízhatlanok”, mint a tetőszigetelések. 

A „fokozottan vízzáró” fedések jellemzője, 

hogy bár a tetőfelületen lefelé folyó csapadékvízzel 

szemben teljes biztonságot nyújt, 

ha a tetőn feltorlódó hó (az ún. „jégsánc”) 

mögött kialakuló álló víz eléri a hosszanti 

csatlakozások magasságát, az bejuthat a 

tetőszerkezetbe. Hasonlóan nem lehet teljesen 

kizárni a porhó bejutását a csatlakozásokon 

keresztül. 

Ezért az átszellőztetett fémlemezfedések területén 

is egyre inkább tért hódít a („vízzáró” 

tetőfedéseknél már korábban megszokott) 

fedés alatti második vízelvezető réteg kialakítása 

– különösen beépített tetőknél. E vízelvezető 

réteg helye a szerkezetben a tetőfedés 

alatti átszellőző légrés alatt, a hőszigetelés 

fölött van. A második vízelvezető réteg építés 

közbeni ideiglenes védelemként is szolgál. 

A Németországi szabályozás (WSchVO ’95) 

szerinti hőszigetelési követelményeknek megfelelő 

rétegfelépítésben a hőszigetelés vastagsága 

ma már 18-22 cm, így az többnyire 

kitölti a szarufa teljes magasságát. Ebben az 

esetben a szarufák felső síkján végigvezetett 

fólia és a hőszigetelés között általában nem 

alakul ki átszellőző légrés, ezért ún. „lélegző” 

alátétfóliát kell alkalmazni, amelynek páraátbocsátási 

ellenállása extrém alacsony (s d ≤ 

0,5 m). (E célra a hagyományos alátétfóliák 

nem alkalmasak.) Ha azonban a második 

vízelvezető réteg nem páraáteresztő anyagú, 

alatta (a hőszigetelés fölött) egy második 

átszellőztetett légteret kell kialakítani. 

A második vízelvezető réteg többféle szerkezeti 

kialakítású is lehet (a csökkenő lejtéssel 

annak vízzáróságát is fokozni kell), amelyet 

a helyi időjárási viszonyoktól, a tetőszerkezet 

jellemzőitől, stb. függően kell megválasztani. 

Ezek a következők: 

Csapadékbiztos alátétfólia 

A leginkább elterjedt megoldás. Szabadon 

függő, ill. szarufák között befeszített fólia, 

amely a tetőfedés vízzárságát fokozza. Az 

egyes sávokat legalább 10 cm lejtésirányú 

átfedéssel kell fektetni. A szarufákon végigfutó 

ellenléc alatt szegezéssel vagy kapcsokkal 

rögzítik. 

Csapadékbiztos alátétfedés 

Teljes felületű aljzaton felfekvő második vízelvezető 

fólia réteg, amely az ellenlécezés 

alatt van átvezetve. A rögzítő elemek által 

okozott perforációkat további tömítéssel, 

vagy tömítő sávokkal takarhatják le. 

Csapadékbiztos alsó tető 

A második vízelvezető réteg anyaga teljes 

felületű aljzaton felfekvő vízhatlan anyagú 

szigetelés. Az átfedések, a csatlakozások és 

az áttörések szegélyezései szintén vízhatlan 

módon vannak kialakítva. A szigetelés síkja 

az ellenlécezés alatt átfut, ezért annak rögzítései 

okozhatnak perforációkat, amelyeket 

azonban további tömítéssel zárhatnak le. 

Vízhatlan alsó tető 

A második vízelvezető réteg itt is teljes felületű 

aljzaton kialakított vízhatlan anyagú szigeteléssel 

készül. Ez esetben azonban a szigetelés 

körbeveszi az ellenlécezést is, ezért annak 

rögzítései nem okoznak perforációkat (a szigetelés 

síkján). Az átfedések, a csatlakozások 

és az áttörések szegélyezései szintén vízhatlan 

módon vannak kialakítva. Lezárás nélküli 

nyílások és a rögzítő elemek által okozott 

nyitottan maradó lyukak nem maradhatnak.

Átszellőztetett tetőszerkezet a fokozott 

hőtechnikai igényeket kielégítő rétegfelépítéssel, 

„lélegző” (extrém kis páraátbocsátási 

ellenállású) alátétfóliával 

Irányértékek a szellőző légrés méreteire 1 , 

a be- és kiszellőző nyílások méreteire, 

a lejtéstől függően 

Tető lejtése 

≥ 3° – ≤ 15° 

> 15° 

Szellőző 

légrés szabad 

magassága 3 

8 cm 

4 cm 

Szellőző 

nyílások 

mérete 

(nettó) 

≥ 4 cm 

≥ 3 cm 

Különleges műszaki intézkedések 

Betartandók az elválasztó rétegekről a II. 4 

alfejezetben és a korctömítésről a III. 1 alfejezetben 

leírt szabályok. 

Az ezeken túlmenő szabályok havas vidékeken 

(kontinentális klíma, hegyvidék, stb.): 

> 15° lejtés esetén is korctömítő szalagot kell 

a korcokba beszorítani az eresz fölött (az 

épület kontúrvonalától fölfelé ≥ 2 m-ig) és a 

jégsánc-képződés szempontjából veszélyes 

más tetőszakaszokon (hófogók fölött, stb.). 

Az ezen túlmenő műszaki intézkedéseket a 

tervező és a kivitelező hivatott meghatározni. 

Vizet át nem eresztő aljzat esetén (pl. építőlemez) 

azon – fedés alatt – mindig szellőző 

alátétszőnyeget kell alkalmazni. 


1 

2 

3 

4 

5 

6 

7 

8 

9 

1 0 

1 Kettős állókorcos RHEINZINK ® fémlemezfedés 

2 Deszkaaljzat, 24 mm vtg., max. 140 mm 

széles deszkákkal (a DIN 68 800 

szerinti GK 0) 

3 Ellenléc (a DIN 68 800 szerinti GK 0), 

és szellőző légrés (magasságát ld. tábl.) 

4 Extrém kis páraátbocsátási ellenállású 

alátétfólia 4 (s d ≤ 0,2 m 2 ), toldások lejtésirányban 

átlapolva, ragasztva 

(pl. Tyvek, vagy Delta-Tekt-S) 

5 Hőszigetelés – a szarufák teljes magasságában 

(méretezése a WSchVO ’95 

szerint, minimumérték a DIN 4108 

szerint) 

6 Szarufa (a DIN 68 800 szerinti GK 0) 

7 Építőlemez, hőcsillapítással rendelkező 

réteg, ezért a nyári hővédelemben is 

szerepe van (BFU-rétegelt lemez vagy 

OSB-lemez) 

8 Pára- és légzáró réteg, UV-ellenálló, 

s d -érték 2 a szarufahossztól függ, 

de ≥ 2,0 m 

9 Installációs szint 

10 Belső oldali burkolat 

Szarufa hossza ≤ 10 m ≤ 15 m > 15 m 

s d - érték ≥ 2 m ≥ 5 m ≥ 10 m 

A rétegfelépítés R w súlyozott léghanggátlási 

értéke: 48 dB (ld. II. fejezet 4.1.3) 

1 Forrás: RHEINZINK építészeti sorozat: 

„Fémlemezfedésű átszellőztetett tetők – 

nedvesség elleni védelem”. 

Szerző: Prof. Pohl, Hannoveri Egyetem 

2 Az alátétfólia sd -értéke mindig kisebb 

legyen, mint a párazáró rétegé 

3 Az irányértékektől egyes esetekben a 

RHEINZINK alkalmazástechnikai tanácsadó 

szolgálatával való egyeztetés 

alapján el lehet térni 

4 A második vízelvezető réteg kialakításának 

egyéb módjait lásd feljebb 

6 3


6 4 

Átszellőztetett hagyományos kialakítású 

tetőszerkezet, a fémlemezfedés 

alatt szellőző alátétszőnyeggel 

Irányértékek a szellőző légrés 

méreteire 1 , 

a be- és kiszellőző nyílások méreteire, 

a lejtéstől függően 

Tető lejtése 

≥ 5° – ≤ 15° 

> 15° 

Szellőző 

légrés szabad 

magassága 3 

8 cm 

4 cm 

Szellőző 

nyílások 

mérete 

(nettó) 

≥ 4 cm 

≥ 3 cm 




leírt szabályok. 










Vizet át nem eresztő aljzat esetén (pl. építőlemez) 

azon – fedés alatt – mindig szellőző 

alátétszőnyeget kell alkalmazni. 

1 

2 

3 

4 

5 

6 

7 

8 

9 

1 0 


2 RHEINZINK - szellőző alátétszőnyeg 

(toldások lejtésirányban átlapolva, 

ragasztva) 

3 Deszkaaljzat, 24 mm vtg., 

max. 140 mm széles deszkákkal 

(a DIN 68 800 szerinti GK 0) 

4 Szellőző légrés (magasságát ld. tábl.) 

5 Hőszigetelés - a szarufák teljes magasságában 



szerint) 





OSB-lemez) 


s d -érték 2 a szarufahossztól függ, 

de > 2,0 m 



Szarufa hossza ≤ 10 m ≤ 15 m > 15 m 

s d - érték ≥ 2 m ≥ 5 m ≥ 10 m 

1 Forrás: RHEINZINK építészeti sorozat: 

„Fémlemezfedésű átszellőztetett tetők - 

nedvesség elleni védelem”. Szerző: Prof. 

Pohl, Hannoveri Egyetem 

2 Az irányértékektől egyes esetekben a 

RHEINZINK alkalmazástechnikai tanácsadó 

szolgálatával való egyeztetés 

alapján el lehet térni

II. 1.4 Átszellőztetés nélküli szerkezetek 


A II. fejezet 1.2 pontjában leírtuk azokat a 

folyamatokat, amelyek segítségével a külső 

térelhatároló szerkezetek belsejébe nedvesség 

juthat. Az átszellőztetés nélküli szerkezetek 

legfőbb jellemzője, hogy hiányzik 

belőlük a nedvesség kijutásának szerkezeti 

lehetősége. Ezért esetükben minden lehetséges 

módon ki kell zárni a nedvesség bejutását 

a rétegek közé. Ezt már a szerkezettervezési 

koncepció kialakításakor figyelembe 

kell venni. (Azok a konstrukciók, amelyeket 

átszellőztetettnek terveztek, de az építés folyamán 

mégis átszellőztetés nélkül kiviteleztek, 

éppen ezért nem képezik – nem képezhetik 

– e vizsgálat tárgyát.) 

Az átszellőztetés nélküli szerkezetek tervezése 

során az alábbiakra kell különösen 

figyelni: 

■ a nedvesség bejutására a szerkezetbe az 

építőanyagokkal együtt, a csapadékból 

az építés során, valamint a belső térből a 

párazáró rétegen keresztül a páradiffúzió 

következtében, és a réseken átjutó 

levegővel együtt (ld. II. fejezet 1.4.1); 

■ a hőhidak elkerülésére, például a rögzítő 

elemeknél (ld. II. fejezet 1.4.2); 

■ a fedés alatt szellőző alátétszőnyeg fektetésének 

szükségességére (ld. II. fejezet 

4.3.1). 

Ha az állókorcos RHEINZINK ® -fedés alatt 

közvetlenül a hőszigetelésre fektetett szellőző 

alátétszőnyeg van, az alkalmazott hőszigetelő 

anyagnak lépésállónak és kellően hőstabilaknak 

kell lenniük (ld. I. fejezet 2.1.6), 

továbbá – a csatlakozási rések megnyílásának 

megelőzése érdekében – tartósan alaktartóaknak. 

II. 1.4.1 Nedvességtárolás 

Az átszellőztetés nélküli tetőket rendkívüli 

gondossággal kell védeni a nedvesség szerkezetbe 

jutása ellen. 

Ez vonatkozik: 

■ a szerkezetbe beépített építőanyagok 

nedvességtartalmára; 

■ az építés során bejutó nedvességre; 

■ a páradiffúzióval és a réseken bejutó 

levegővel a szerkezetbe hatoló nedvességre. 

A fentiek figyelmen kívül hagyása nem csak a 

teherhordó szerkezetek és/vagy a fedések 

korrózióját okozhatja, hanem az épület hővesztesége 

is jelentősen megnövekedhet, aminek 

következménye a megnövekedett energiaköltség 

és a hőkomfort csökkenése. 

Az építőanyagok és az építési 

nedvesség 

A beépített építőanyagoknak száraznak kell 

lenniük. Különleges jelentőségük van ebből a 

szempontból az olyan nedvességfelvevő és - 

tároló képességű anyagoknak mint a fa és a 

szálas hőszigetelő anyagok. Az ilyen építőanyagokra 

különleges figyelmet kell fordítani 

az (építéshelyszíni) raktározás, és a beépítés 

alatt is – mindaddig, amíg azok az időjárási 

hatásoknak ki vannak téve. Ma még nem 

tudjuk megítélni, hogy az anyagok hidrofóbizálásának 

problémáját mikor oldják meg 

végérvényesen. 

A páradiffúzió és a réseken a szerkezetbe 

jutó levegő nedvességtartalma 

Az átszellőztetés nélküli RHEINZINK ® fedésű 

tetőszerkezetek kialakításakor egy páratechnikailag 

kifelé zárt rendszert állítunk elő. 

Éppen ezért a szerkezet belső oldalán, a hőszigetelés 

alatt, egy páratechnikailag teljes 

értékű, hézagmentes pára- és légzáró réteg 

kialakítása szükséges. E rétegnek sehol nem 

szabad kilyukadnia – még extrém igénybevételek 

esetén sem: pl. profilozott teherhordó 

lemezeken (pl. trapézlemezeken), pontszerű 

terhelések (cipő) hatására. Ezt a feltételt 

például az üvegszál erősítésű alumínium betétes 

hegeszthető bitumenes vastaglemezek 

vagy az alumínium kasírozású öntapadó bitumenes 

lemezek teljesítik. A párazáró rétegen 

keresztüli áttöréseket el kell kerülni, vagy 

azokat hibátlanul (légtömören) kell körbeszegni. 

Ezt a feltételt későbbi funkcióváltás 


esetén is teljesíteni kell, ha esetleg utólagos 

rögzítések (például világítótestek) kialakítása 

válik szükségessé. Egyes állítások szerint vannak 

olyan épületfizikai folyamatok (pl. az ún. 

„termikus pumpálás”), amelyek a nem szellőztetett 

szerkezeteknél a fent leírt műszaki követelmények 

szigorán enyhítenek, ezek azonban 

ma még nem kielégítően bevizsgáltak és 

nem is bizonyítottak. 

Ezért a belső oldali légzárás szükségességéről 

az itt, valamint a II. fejezet 1.2 és 1.3.1 

pontjaiban tett megállapítások egyformán 

érvényesek. 

II. 1.4.2 Hőhidak 

A hőhidak különböző fajtáit W.-H. Pohl professzor 

„Fémlemezfedésű átszellőztetett tetők 

– nedvesség elleni védelem” című könyvében 

részletesen ismerteti. Ezért itt csak a fémlemezfedések 

alatti szerkezetek rögzítésével 

kapcsolatos, ún. „szerkezeti hőhidakkal” foglalkozunk. 

Ilyen jellegű hőhíd akkor alakul ki, ha a 

hőszigetelő réteget jó hővezető képességű 

rögzítőelemekkel, (kapcsokkal vagy csavarokkal) 

lyukasztják át és ily módon termikus 

kapcsolatot hoznak létre a belső és a külső 

tér között. Ennek hatására a belső felület 

hőmérséklete lecsökken – az átlyukasztás 

keresztmetszetének valamint az átlyukasztott 

réteg hőtechnikai jellemzőinek függvényében. 

Az, hogy e hőhidak hatása a belső térben 

hogyan jelentkezik (pl. páralecsapódás formájában), 

a belső és külső klimatikus viszonyoktól 

is függ. Fűtetlen és állandóan száraz 

raktáraknál sokkal kisebb mértékű látható 

következmény várható (vagy egyáltalán 

semmilyen), mint lakótereknél, ahol hatásuk 

esetleg a használati minőséget is korlátozhatja. 

A hőhidakat el lehet kerülni, ha a 

hőszigetelő réteg rögzítő elemekkel történő 

átlyukasztása – megfelelő szerkezeti megoldás 

választása révén (ld. II. fejezet 3.2.8) 

– nem válik szükségessé. Sűrű pontszerű hőhidakat 

okozhatnak a fémlemezfedés olyan 

fém rögzítőfércei is, amelyek a hőszigetelés 

alatti tartószerkezetben vannak rögzítve, s 

ezzel a hővédelmet áttörik. 

6 5


6 6 

II. 1.4.3 Az átszellőztetés nélküli fedések 

műszaki követelményei 

(rétegfelépítés) 

Átszellőztetés nélküli tetőszerkezet, a 

fémlemezfedés alatt aljzatként is szolgáló 

hőszigetelő táblákkal 

Aljzatként is szolgáló hőszigetelő táblák az 

alábbiak lehetnek: 

■ FOAMGLAS ® -BOARDS 

■ Rockwool Pro-Dach-System 

■ Endele hőszigetelő táblák fémlemezfedéshez 

■ Lépésszilárd ásványgyapot Krabban 

rögzítőelemekkel 




leírt szabályok. (A fedés alatt mindig 

szellőző alátétszőnyeget kell alkalmazni.) 










FOAMGLAS ® -BOARDS 


2 Enkamat 7008 szellőző alátétszőnyeg 

(Colbond Geosyntetics, D-Wuppertal), 

alatta polimerbitumenes hegeszthető 

vastaglemezzel (PYE PV 200 S5) 

3 FOAMGLAS ® -BOARDS (méretezése a 

WSchVO ’95 szerint, minimumérték a 

DIN 4108 szerint, szerelése a haan-i 

DPC előírásai alapján) 

4/5 Tartószerkezet: 

■ acél trapézlemez 

■ vasbeton (felülete elégítse ki a DIN 

18202 szabvány előírásait), 

bitumenes kellősítéssel 

■ deszkaaljzat, G 200 DD minőségű 

bitumenes lemezzel, tompa ütköztetéssel 

szögezve 

Rockwool Pro-Dach-System szigetelő rendszer 




ragasztva) 

3 Pro-Dach kőzetgyapot hőszigetelő tábla 

4 Pára- és légzáró réteg, s d -érték ≥ 100 m 

5 Tartószerkezet 



18202 szabvány előírásait) 

■ deszkaaljzat 

Endele hőszigetelő táblák fémlemezfedéshez 




ragasztva) 

3 Endele hőszigetelő táblák fémlemezfedéshez 




Bjarnes Krabban-rögzítőelemek 

1 Kettős állókorcos RHEINZINK ® fémlemezfedés, 

speciális hosszú szárú Bjarnes 

Krabban-rögzítőelemekkel lefogva 



ragasztva) 

3 Lépésszilárd ásványgyapot hőszigetelés 





18202 szabvány előírásait) 


1 

2 

3 

4 

5

Átszellőztetés nélküli tetőszerkezet, a 

szarufaközöket kitöltő hőszigeteléssel 

és szellőző alátétszőnyeggel 




leírt szabályok. (A fedés alatt mindig 

szellőző alátétszőnyeget kell alkalmazni.) 










A rétegfelépítés R w súlyozott léghanggátlási 

értéke: 47 dB (ld. II. fejezet 4.1.3) 




ragasztva) 

3 Deszkaaljzat, 24 mm vtg., max. 140 mm 

széles deszkákkal (a DIN 68 800 szerinti 

GK 2), vagy alkalmas építőlemez 

4 Hőszigetelés - a szarufák teljes magasságában 



szerint) 





OSB-lemez) 


s d -érték ≥ 100 m, vagy méretezés a DIN 

4108 szerint 



Megjegyzés az átszellőztetés nélküli 

tetőszerkezetek kialakításához: 

A belső oldali pára- és légzáró réteg s d -értékét 

szokásos lakótéri klímaviszonyokra adtuk 

meg. 

Különleges funkciójú épületek (uszodák, kórházak, 

stb.) térelhatároló szerkezeteit páratechnikai 

szempontból is mindig méretezni kell 

(DIN 4108). 


1 

2 

3 

4 

5 

6 

7 

8 

9 

II. 1.5 Kiértékelés és ajánlások 

Az átszellőztetett és átszellőztetés nélküli szerkezetek 

előnyeinek és hátrányainak kiértékelése 

nem eredményez merev és formális, „ez 

vagy az” döntést. Mindkét szerkezetnek megvan 

a létjogosultsága és az alkalmazási területe. 

A megítélés legfontosabb kritériumai; az 

épületfizikai/épületszerkezeti szempontok, az 

építészeti formálás és végül a költségek. 

Mégis, fémlemezfedéseket átszellőztetés nélküli 

szerkezetként csak kivételes esetben készítenek, 

mégpedig akkor, ha az ahhoz szükséges 

valamennyi feltétel egyidejűleg és 

tartósan biztosított. Mivel építéshelyszíni körülmények 

között a pontos páradiffúziós számítások 

alapjául szolgáló műszaki peremfeltételek 

sokszor illúziónak bizonyulnak, a RHEIN- 

ZINK ® fedésekhez alapvetően az átszellőztetett 

szerkezeti kialakítást javasoljuk. 

Építészeti formálás 

Az átszellőztetett szerkezeteknek a működőképességükhöz 

– legalábbis 10° -os tetőlejtés 

fölött – rendszerint szükségük van kiszellőztető 

nyílásokra. Ezek láthatók, de egyáltalán 

nem zavaróak. Az épület megjelenésére gyakorolt 

hatásukat gyakran messze túlértékelik. 

Másrészt a funkcionálisan szükséges elemek 

láthatóvá tétele az építészeti értékekhez 

többnyire még hozzá is tesz. Az, hogy ezek 

az elemek egyáltalán indokoltak-e, lényegében 

a páratechnikai peremfeltételektől függnek. 

Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, 

hogy egy elemre azért mondani, hogy nem 

szükséges mert az nem tetszik, baklövés. 

Az átszellőztetetés nélküli tetők szerkezete 

annyival vékonyabb lehet, amennyi az elhagyott 

levegőréteg magassága. Ez azonban 

nem szükségszerűen jelenik meg például egy 

kiálló tetőperem „karcsúságában", mivel a 

geometriai és szerkezeti hőhidak elkerülése 

érdekében a konzolos tartószerkezeteket 

többnyire alulról is hőszigetelni kell. 

6 7


6 8 

Költségek 

A két rendszer összehasonlításából a költségekre 

vonatkozóan általánosan érvényes 

megállapítást tenni rendkívül nehéz. Egy-egy 

általános rétegrend összehasonlítása téves 

eredményre vezethet, mivel a csatlakozások 

és áttörések költségei a szerkezet összköltségét 

jelentősen befolyásolják. Ezért véleményt 

mondani csak egy-egy épületre vonatkozó 

összehasonlító árajánlat alapján lehetne. 

Épületfizikai/épületszerkezeti 

szempontok 

A nedvesség szerkezetbe jutása – az előző 

fejezetekben leírt módon – elvileg mindkét 

rendszernél megakadályozható. A teljesértékű 

belsőoldali párazárás azonban építéshelyszíni 

körülmények között általában 

nem biztosítható. Ez nem csak a felületekre 

igaz, hanem még inkább a csatlakozásokra 

és az áttörésekre – mind az átszellőztetett, 

mind az átszellőztetés nélküli szerkezeteknél. 

Ugyanúgy problémát jelenthetnek a hőhidakból 

eredő páratechnikai jelenségek (ld. 

II. fejezet 1.4.2). Az építési gyakorlatban az 

át nem szellőztetett konstrukciók legnagyobb 

problémáját az alsó oldali párazárás hiányosságai 

mellett a bezárt nedvesség károsító 

hatása jelenti. 

A szellőző légréteges tetők sokkal kevésbé 

érzékenyek az építési hibákra, ugyanakkor 

a levegőréteg sem egyetemes gyógyszer 

minden súlyos építési „bűn” ellen: durva kivitelezési 

hibáknál – mint például tátongó rések 

– ez sem jelent semmiféle mentséget. 

Hanggátlási jellemzők 

A nem átszellőztetett szerkezetek hanggátló 

tömege általában csekély. A szerkezet kialakítása 

során ezért e szempontot is vizsgálni 

kell. Megfelelő hanggátló tömeggel rendelkező 

szerkezet (pl. tömör födém) kialakítása 

minden esetben növeli a komfortérzetet. A 

járatos szerkezetek a DIN EN 20140 szabvány 

szerinti R w súlyozott léghanggátlási értékeit 

ezért megvizsgáltattuk az észak-rajna 

vesztfáliai MPA NRW minőségvizsgáló intézettel, 

s az eredményeket a II. fejezet 4.1.3 

pontjában foglaltuk össze. 

Követelmény Átszellőztetett tető Átszellőztetés nélküli tető 

(„hidegtető”) (“melegtető”) 

Anyagok 

légzáró réteg szükséges szükséges 

párafékezés kötelező kötelező 

párazárás ajánlott kötelező 

száraz hőszigetelés ajánlott kötelező 

lépésálló hőszigetelés nem szükséges (szerkezettől függően) 

kötelező 

szellőző egyes esetekben szükséges kötelező 

alátétszőnyeg 

deszkaaljzat kötelező szükséges (szerkezettől függően) 

Kivitelezés 

munkavégzés javasolt kötelező 

száraz időben (a szerkezettől függően) * 

letakarás nem szükséges kötelező 

a munka (a szerkezettől függően) * 

szünetében 

Egyéb szempontok 

alapos épületszerkezeti ajánlott kötelező 

tervezés és építésszervezési 

műszaki előkészítés 

geometriának szükséges nem szükséges 

megfelelő 

átszellőztetés 

* A nedvesség beépítésének megelőzésére a vízfelvevő képességű hőszigetelő anyagokkal 

készült tetőket szakaszonként kell készíteni (a már hőszigetelt szakaszokat még aznap le kell 

fedni) 

1. táblázat: Átszellőztetett és átszellőztetés nélküli, állókorcos fedéssel készített tetőszerkezetek 

műszaki értékelése

II. 1 ÉPÜLETFIZIKAI II. RÉSZ: TETŐFEDÉSEK OKOKBÓL ÉS MEGJELENŐ FALBURKOLATOK NEDVESSÉG ELLENI VÉDELEM 

II. 2 A SZERKEZETEKKEL ÉS A RÉSZLETKÉPZÉSEKKEL 


2.1 A szabályozási tevékenység célja és problémafelvetései 

2.2 Csoportosítás az időjárási igénybevétel szerint 

2.3 Európai időjárási adatok 

6 9

II. 2 A SZERKEZETEKKEL ÉS A RÉSZLETKÉPZÉSEKKEL KAPCSOLATOS KÖVETELMÉNYEK 

7 0 

II. 2.1 A szabályozási tevékenység 

célja és problémafelvetései 

Az építési szabályozások az egyes országokban 

nem öncélúak. Éppen ellenkezőleg, 

ezek feladata az, hogy biztosítsák, hogy egy 

adott építmény tartósan hibamentesen tudjon 

működni. 

A szabályozások azonban természetesen 

nem mentesítik az épület létrehozásában 

résztvevőket az épülettel kapcsolatos önálló 

gondolkodástól, de azokat sem, akik az építők 

teljesítményét megítélni hivatottak; csupán 

segítséget jelenthetnek számunkra. A szabályozásokban 

(függetlenül attól, hogy azt ki 

adta ki) többé-kevésbé hosszú idők tapasztalatainak 

eredménye kerül bemutatásra. Az 

azokban megadott „határértékek” gyakran 

magasszintű biztonságot nyújtanak anélkül, 

hogy mindent külön-külön kellene számítással 

igazolni. 

A tapasztalatok azonban – a körülményektől 

függően – lehetnek szubjektívek, ill. egyoldalú 

nézőponton nyugvóak. Az épületek szerkezeteivel 

szembeni követelmények (az eső, a 

hó, a szél, stb. általi igénybevételekre vonatkozóan) 

viszont mindig objektív értékkel bírnak. 

Az időjárással kapcsolatos tényezők tudományos 

megragadása, sokszor rendkívül nehéz 

(ld. II. fejezet 2.2): mindenekelőtt az az 

eset, amikor a csapadék és a szél együttesen 

fejtik ki hatásukat. 

A szabályozások ezen túlmenően minden országban 

a hagyományos megoldásokat és a 

hagyományosan rendelkezésre álló anyagválasztékot 

tükrözik (például a fémlemezfedések 

aljzatául egyes országokban nem fűrészelt 

deszkát használnak). 

Emiatt egyes régiók szabályozásai akár még 

egymásnak részben ellentmondó alkalmazástechnikai 

utasításokat is tartalmazhatnak. 

Egy ilyen alkalmazástechnikai szakkönyvben, 

amelyet egy anyaggyártó állított össze, és 

amelynek több országban megjelenve kell 

bemutatnia a gyártó által javasolt bádogostechnikai 

megoldásokat, vagy kommentár nélkül 

egymás mellé kell állítani a különböző 

országok egymásnak ellentmondó megoldási 

javaslatait, vagy legalábbis kísérletet kell tenni 

azok „harmonizálására”, összhangba hozására. 

A könyvünkben bemutatott alkalmazástechnikai 

javaslatok mindkét utat követik, mindig 

azt választva, amelyik az adott feladathoz 

jobban illik. Ahol a nemzeti szokások és szabályok 

egymással nem teljesen koherensek, 

de köztük alapvető ellentmondások sincsenek, 

ott ezeket eredeti formájukban ismertetjük. 

A bádogostechnika területén azonban kísérletet 

teszünk a harmonizálásra, a megoldásokat 

az időjárási igénybevételek alapján csoportosítva, 

még akkor is, ha ehhez nem mindig 

lehetett megvizsgálni valamennyi régió 

tipikus részletmegoldását. 

II. 2.2 Csoportosítás az időjárási 

igénybevétel szerint 

Mint majd Önök is látni fogják, a „Fedési rendszerek” 

témakörben (III. fejezet), több helyen 

egyes korctechnikai követelményeket és határértékeket 

attól függően határozunk majd 

meg, hogy az adott tetőt milyen mértékű időjárási 

igénybevételek érik. 

Az időjárási igénybevétel szerinti csoportosítást 

az általános tapasztalatok mellett a 

Berlini Műszaki Egyetem „Egyes szerkezeti 

részletek vizsgálata csapóesőben” című kutatásának 

tapasztalatai alapján határoztuk 

meg. A kutatás vizsgálta a jellemző európai 

csapadékmennyiségeket és szélsebességeket: 

ezek szerint a csapóeső-terhelést három csoportba 

oszthatjuk. 

Időjárási igénybevételi csoportok 

I II III* 

csapadék 300 l/h 400 l/h 500 l/h 

szél 12 m/s 16 m/s 20 m/s 

(43 km/h) (58 km/h) (72 km/h) 

* A hóban gazdag területek általában a 

III. csoportba tartoznak, s mivel Magyarországon 

kontinentális időjárási hatás 

érvényesül, ezért hazánkban is ezzel a 

csoporttal kell számolni – az egyéb 

igénybevételektől függetlenül. Magyarországon 

az éves csapadékmennyiség 

500-800 mm közötti (az előbbi érték az 

Alföld középső vidékeire jellemző, míg 

az utóbbi Délnyugat-Dunántúlra és az 

Északi középhegység egyes területeire).

A fenti csoportosítás szigorúan tudományos 

értelemben egy kissé önkényesnek tűnhet, 

mivel az értékek olyan időjárási adatok, amelyek 

adott csapadékmennyiség és szélerősség 

egyidejűségére vonatkoznak. A következő oldalakon 

(ld. II. fejezet 2.3) bemutatott térképek 

alapján mégis feltételezhetjük, hogy a 

kísérleti feltételek az eső és a szél közel „legkedvezőtlenebb” 

együttes hatását modellezték. 

Az egyes korctechnikai megoldások alkalmazhatósági 

tartományát (határértékeit) a későbbiekben 

az időjárási igénybevételi csoportba 

sorolás szerint fogjuk meghatározni. 

Ezzel a RHEINZINK megfelel azoknak a nemzetközi 

igényeknek, amelyek az egyes épületekre 

vonatkozóan az arra ható igénybevételek 

egyedi figyelembe vételét kívánják 

meg. De még ily módon sem lehet mindig más 

szerkezeti követelményeket támasztani például 

egy magas házak környezetében álló, 

szél és csapóeső ellen védett belső pavilonnal 

illetve egy szabadon álló családi házzal 

szemben. Ugyanúgy, ha a térképekre ránézünk, 

úgy tűnhet, hogy egy skót magasföldön 

álló és egy a Côte d’Azur-on épült családi 

házat ugyanazok a hatások érik. E példák 

alapján a valós időjárási hatások megállapításához 

nem mindig elegendő csupán egy 

igénybevételi csoportba való mechanikus besorolás. 

Így az európai szélerősség- és csapadékmenynyiség-térképek 

csak tájékoztatásként és döntési 

segédletként szolgálhatnak. 

Az eltérő időjárási igénybevételek alapján 

megállapított eltérő műszaki követelmények 

következményei lehetnek egyaránt gazdaságossági 

és építészeti jellegűek: például az 

igénybevételek alapján megkövetelt nagyobb 

falcsatlakozási magasság nem csak több 

pénzbe kerül, hanem az épület megjelenését 

is befolyásolhatja. 

A nagyobb döntési játéktér egyben nagyobb 

felelősséget is jelent. A tervező építésznek 

vagy a kivitelező mesternek a helyi időjárási 

adatok precíz és számszerűsített ismerete (ill. 

az időjárási igénybevételi csoportba való besorolás) 

nélkül meghozott döntését követően, 

káreset jelentkezésekor képesnek kell arra 

lenni, hogy a hiba okát megindokolja. Ezt 

kétséges esetekben különösen nehézzé teszi 

az, ha az időjárási igénybevételi csoportokba 

való besorolás előzetesen nem a valós időjárási 

feltételeknek megfelelően történik meg. 

A határértékek és az időjárási igénybevételi 

csoportok pragmatikus kezelése még az 

építési szakértőknek sem mindig könnyű. Ez 

érinti mind az építési hiányosságokat, amelyeknél 

a kivitelezés minőségét a technika elismert 

(gyakran írott) szabályaival való összehasonlításban 

kell megítélni, mind a káreseteket, 

amelyeknél (ugyancsak) el kell dönteni, 

ki okozta a kárt és ki a felelős. Nem lehet és 

nem is szabad egy szakszerű és értelmes kezdeményezést 

zátonyra futtatni csak azért, mert 

a (kétség esetén jogilag is használható) időjárási 

adatok nehezen hozzáférhetőek. Minden 

esetben annak az alapérvnek kell érvényesülnie, 

hogy valamennyi épületet egyedi 

esetként kell megvizsgálni és az igénybevételeket 

értékelni. Vitatható esetekben azonban 

ajánlott inkább a következő, eggyel magasabb 

igénybevételi csoportot alapul venni. 


Megjegyzés: 

A hazai kontinentális (szélsőséges és télen 

hóban gazdag) időjárást figyelembe véve 

Magyarországon általában a III. időjárási 

igénybevételi csoport követelményeinek kell 

megfelelni. (Ez érvényes Németország bajor 

területeire, Franciaország part menti és hegyvidéki 

területeire és Ausztria egészére is.) 

7 1


7 2 

II. 2.3 Európai időjárási adatok 

Az itt következő jellemző európai szélsebesség-értékeket 

és éves csapadékmennyiségeket 

bemutató áttekintő térképek (1. és 2. ábra) 

csak hozzávetőleges tájékoztatásul szolgálnak. 

E térképek nem vehetik figyelembe a mikroklimatikus 

adottságokat. A tényleges időjárási 

igénybevételek megítéléséhez azonban 

egyes esetekben mégis jelentős segítséget 

nyújthatnak. 

1. Lakott területek, erdők és mezőgazdasági 

területek sok szélakadállyal (érdességi 

fokozat: 3). 

2. Nyitott mezőgazdasági területek, kevés 

szélakadállyal (érdességi fokozat: 2). 

3. Sima tengerparti sávok, kisebb szélakadályokkal 

(érdességi fokozat: 1). 

4. Tenger, a partoktól több mint 10 km-es 

távolságban (érdességi fokozat: 0). 

5. Szabadon álló dombok csúcsai, amelyek 

400 m-nél magasabbak és az alapátmérőjük 

4 km-nél nagyobb. A szélsebességnövekedés 

itt min. 50% – a domb magasságától, 

hosszától és helyzetétől függően. 

1. Zárt vidék 

m/s 

>6,0 

5,0 - 6,0 

4,5 - 5,0 

3,5 - 4,5 

7,5 

6,5 - 7,5 

5,5 - 6,5 

4,5 - 5,5 

8,5 

7,0 - 8,5 

6,0 - 7,0 

5,0 - 6,0 

9,0 

8,0 - 9,0 

7,0 - 8,0 

5,5 - 7,0 

11,5 

10,0 - 11,5 

8,5 - 10,0 

7,0 - 8,5 

a csapadék éves mennyisége 600 mm alatti 

a csapadék éves mennyisége 600 és 800 mm közötti 

a csapadék éves mennyisége 800 mm feletti 

(a széljárta észak-német tengerparton, 700 mm feletti) 

2. ábra: Éves csapadékmennyiség Európa egyes országaiban. 

P 

E 

IRL 

GB 

F 


B 

L 

NL 

C H 

DK 

D 

N 

I 

A 

S 

CZ 

SLO HR 

PL 

SK 

H 

SF 

7 3


7 4

II. 2 A SZERKEZETEKKEL II. RÉSZ: ÉS A TETŐFEDÉSEK RÉSZLETKÉPZÉSEKKEL ÉS FALBURKOLATOK 



3.1 Az aljzatszerkezetekre vonatkozó általános követelmények 

3.1.1 Tartószerkezeti követelmények 

3.1.2 Tűzvédelmi követelmények 

3.2 Teljes felületű aljzatok 

3.2.1 Deszkaaljzat 

3.2.2 OSB – Oriented Strand Boards 

3.2.3 BFU – rétegelt lemez 

3.2.4 Faforgácslemez 

3.2.5 Ásványi kötőanyagú faforgácslemez 

3.2.6 Beton 

3.2.7 Könnyűbeton 

3.2.8 FOAMGLAS ® -BOARDS 

3.2.9 Ásványgyapot 

3.2.10 PUR keményhab 

3.3 Nem teljes felületű aljzatok 

3.3.1 Konzolos rendszerek 

3.3.2 Z-profil 

3.3.3 Acél trapézlemez 

3.3.4 Ritkított deszkázat 

3.4 Rögzítő elemek 

3.4.1 Áttekintés 

3.4.2 Szögek 

3.4.3 Kapcsok 

3.4.4 Csavarok 

3.4.5 Szegecsek 

3.4.6 Speciális szögek/dübelek 

3.4.7 Ragasztók 

7 5


7 6 

II. 3.1 Általános követelmények 

Aljzatszerkezetnek azokat a szerkezeti rétegeket 

nevezzük, amelyekre tetőfedést illetve 

homlokzatburkolatot – azok speciális rögzítőelemeivel 

– közvetlenül fel lehet szerelni. 

E fejezetben külön ismertetjük a teljes felületű 

ún. „alátámasztó jellegű” és a „nem alátámasztó” 

jellegű aljzatszerkezeteket. Az egyes tető- 

és homlokzati szerkezetek tulajdonságait 

és az azokra vonatkozó speciális ismereteket 

mindig az adott szerkezetet bemutató szakaszban 

fogjuk összefoglalni. 

II. 3.1.1 Tartószerkezeti követelmények 

A RHEINZINK ® -fedések aljzatával kapcsolatos 

statikai követelményeket két területen 

kell vizsgálnunk: magára az aljzatszerkezetre 

nézve és a tetőfedés, illetve a homlokzatburkolat 

aljzatra rögzítésére vonatkozóan. 

A síklemezből készülő kettős és derékszögű 

állókorcos, vagy lécbetétes rendszerű fedéseket 

felületfolytonos aljzatra fektetik és rögzítik 

(eltérően az önhordó fémprofiloktól, 

amelyek csak a statikailag szükséges távolságokban 

kapnak alátámasztást). Ezáltal a 

terhek az aljzatszerkezetre hatnak, ami így 

egyben tartószerkezet is, s a RHEINZINK ® -fedés 

csupán a burkolóréteg feladatát látja el. 

A tető hajlásszögének tervezésénél tekintetbe 

kell venni, hogy a fedés alatt a tartószerkezet 

a terhelések hatására lehajolhat; ennek statikailag 

megengedett mértéke a fesztáv 1:200 

és 1:300 része között lehet. Ennek elsősorban 

a kis lejtésű tetőknél (és a csatornáknál) van 

jelentősége, ahol a behajlás a mértékadó lejtést 

is módosíthatja. 

a 

Épülethossz 

a / 8 

a / 1 6 

b / 1 6 

b / 8 b 

Épületszélesség 

1. ábra: A tetők belső-, perem- és sarokterületeinek definíciója a pr EC 1 szabványtervezet szerint. 

A RHEINZINK ® tetők és homlokzatburkolatok 

kivitelezése és rögzítése szempontjából a 

szélszívásnak különleges jelentősége van. A 

következő táblázatok áttekintést adnak arról, 

hogy Németországban, Ausztriában, Svédországban 

és Nagy-Britanniában a helyi szabványok 

milyen szélszívás-értékek figyelembe 

vételét írják elő a tető- és homlokzatfelületek 

méretezése során. (Magyarországon a szélerőket 

az MSZ 15021-2 szabvány alapján kell 

meghatározni.) 

Megjegyzések: 

■ Exponált helyen (pl. hegyszorosban) épülő, 

illetve 150 m-nél magasabb épületnél 

a számításba veendő szélerőt széltechnikai 

szakvélemény alapján kell meghatározni. 

■ A megadott szélszívás-értékek olyan méréseken 

alapulnak, amelyek az 50 évenként 

egyszer várható, max. 2 másodpercig 

tartó heves szélroham hatását adják 

meg. 

b / 8 

b / 1 6 

■ Az épületek méretezése az épület főtengelyével 

párhuzamos széláramlási irány 

figyelembevételén alapul. Annak eldöntését, 

hogy egy attól eltérő irányban a szél 

hatása még kedvezőtlenebb lehet-e, a 

kérdés hivatásos szakértőire kell bízni 

(ilyen lehet például a sarkok „mögötti” peremvidéken 

kialakuló áramlási viszonyok 

miatti nagyobb szélszívás). A kérdés bonyolultsága 

miatt e területre egy viszonylag 

összefogott, szabványban közölhető 

szabályozás nem állítható fel. 

■ Az attikafalak belső burkolataira ható 

szélerők nem szabványosítottak, mert mögöttük 

többirányú turbulencia alakul ki. 

Összefoglalva mégis azt mondhatjuk, 

hogy a kialakuló szélszívási hatások általában 

kedvezőbbek, mint a tetőfedések 

esetében. 

■ A tetők sarok- és peremterületeit a prEC 1 

szabványtervezet alapján kell számításba 

venni (1. ábra). 

a/8 - b/8 = peremterület 

a/16 - b/16 = sarokterület 

■ A nyeregtetők gerincmenti sávját peremterületként 

kell kezelni.

Ország 

Tetőszakasz 

Épület- magasság [m] 

- 3 

- 5 

- 6 

- 8 

- 10 

- 15 

- 20 

- 25 

- 30 

- 40 

- 50 

- 75 

- 100 

- 150 

Németország - a 

DIN 1055 szerint 

normál perem sarok 

– 

– 

– 

0,30 

– 

– 

0,48 

– 

– 

– 

– 

– 

0,66 

– 

– 

– 

– 

0,40 

– 

– 

1,44 

– 

– 

– 

– 

– 

1,98 

– 

– 

– 

– 

1,60 

– 

– 

2,56 

– 

– 

– 

– 

– 

3,52 

– 

Ausztria - az ÖNORM 4014 szerint (41,7 m/sec szélsebesség) 

I. terepforma II. terepforma III. terepforma 


normál perem sarok normál perem sarok normál perem sarok 

– 

– 

1,542 

– 

1,648 

1,769 

– 

1,935 

– 

– 

2,162 

2,238 

2,374 

2,495 

– 

– 

2,368 

– 

2,531 

2,717 

– 

2,972 

– 

– 

3,320 

3,506 

3,646 

3,831 

– 

– 

2,974 

– 

3,178 

3,412 

– 

3,732 

– 

– 

4,170 

4,403 

4,578 

4,811 

Falszakasz Szélszí- Sarok- Oldal- Szélszí- Sarok- Oldalvott 

fal fal fal vott fal fal fal 

– 

– 

1,134 

– 

1,240 

1,421 

– 

1,645 

– 

– 

1,950 

2,132 

2,252 

2,434 

– 

– 

1,742 

– 

1,904 

2,183 

– 

2,531 

– 

– 

2,995 

3,274 

3,460 

3,738 

– 

– 

2,187 

– 

2,391 

2,741 

– 

3,178 

– 

– 

3,762 

4,112 

4,345 

4,695 

Szélszí- Sarok- Oldalvott 

fal fal fal 

– 

– 

0,635 

– 

0,741 

0,983 

– 

1,300 

– 

– 

1,709 

1,966 

2,132 

2,374 

Épület- magasság [m] I. terepforma II. terepforma III. terepforma 

- 3 

- 5 

- 6 

- 8 

- 10 

- 15 

- 20 

- 25 

- 30 

- 40 

- 50 

- 75 

- 100 

- 150 

– 

– 

– 

0,25 

– 

– 

0,40 

– 

– 

– 

– 

– 

0,55 

– 

– 

– 

– 

1,00 

– 

– 

1,60 

– 

– 

– 

– 

– 

2,20 

– 

– 

– 

– 

0,35 

– 

– 

0,56 

– 

– 

– 

– 

– 

0,77 

– 

– 

– 

1,652 

– 

1,766 

1,895 

– 

2,074 

– 

– 

2,317 

2,446 

2,543 

2,673 

– 

– 

1,983 

– 

2,119 

2,274 

– 

2,488 

– 

– 

2,780 

2,935 

3,052 

3,208 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

1,215 

– 

1,328 

1,523 

– 

1,766 

– 

– 

2,090 

2,284 

2,414 

2,608 

– 

– 

1,458 

– 

1,594 

1,827 

– 

2,119 

– 

– 

2,508 

2,741 

2,897 

3,130 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

0,975 

– 

1,138 

1,509 

– 

1,997 

– 

– 

2,624 

3,019 

3,274 

3,646 

– 

– 

1,225 

– 

1,429 

1,895 

– 

2,508 

– 

– 

3,295 

3,791 

4,112 

4,578 


fal fal fal 

1. táblázat: A tetőfelületekre és az átszellőztetett homlokzatokra vonatkozó szabványos szélszívás-értékek (KN/m 2 -ben) Németországban és Ausztriában. 

– 

– 

0,680 

– 

0,794 

1,053 

– 

1,393 

– 

– 

1,831 

2,106 

2,284 

2,543 

– 

– 

0,816 

– 

0,953 

1,264 

– 

1,672 

– 

– 

2,197 

2,527 

2,741 

3,052 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

7 7


7 8 

Ország 

Tetőszakasz 


- 3 

- 5 

- 6 

- 8 

- 10 

- 15 

- 20 

- 25 

- 30 

- 40 

- 50 

- 75 

- 100 

- 150 

Falszakasz Szélszí- Sarok- Oldal- Szélszí- Sarok- Oldalvott 

fal fal fal vott fal fal fal 

Épület- magasság [m] I. terepforma 

II. terepforma III. terepforma 

- 3 

- 5 

- 6 

- 8 

- 10 

- 15 

- 20 

- 25 

- 30 

- 40 

- 50 

- 75 

- 100 

- 150 

Svédország - az SBN 22:52:53 szerint 

normál perem sarok 

I. terepforma 

– 

0,65 

– 

– 

0,79 

0,87 

0,92 

0,96 

1,00 

1,05 

1,10 

– 

– 

– 

– 

0,325 

– 

– 

0,395 

0,435 

0,460 

0,480 

0,500 

0,525 

0,550 

– 

– 

– 

– 

1,30 

– 

– 

1,58 

1,74 

1,84 

1,92 

2,00 

2,10 

2,20 

– 

– 

– 

– 

1,30 

– 

– 

1,58 

1,74 

1,84 

1,92 

2,00 

2,10 

2,20 

– 

– 

– 

– 

1,95 

– 

– 

2,37 

2,61 

2,76 

2,88 

3,00 

3,15 

3,30 

– 

– 

– 

– 

0,390 

– 

– 

0,474 

0,522 

0,552 

0,576 

0,600 

0,630 

0,660 

– 

– 

– 

normál perem sarok normál perem sarok 


– 

0,50 

– 

– 

0,63 

0,71 

0,77 

0,82 

0,85 

0,92 

0,96 

– 

– 

– 

– 

0,250 

– 

– 

0,315 

0,355 

0,385 

0,410 

0,425 

0,460 

0,480 

– 

– 

– 

– 

1,00 

– 

– 

1,26 

1,42 

1,54 

1,64 

1,70 

1,84 

1,92 

– 

– 

– 

– 

1,00 

– 

– 

1,26 

1,42 

1,54 

1,64 

1,70 

1,84 

1,92 

– 

– 

– 

– 

1,50 

– 

– 

1,89 

2,13 

2,31 

2,46 

2,55 

2,76 

2,88 

– 

– 

– 

– 

0,300 

– 

– 

0,378 

0,426 

0462 

0,492 

0510 

0,552 

0,576 

– 

– 

– 

– 

0,40 

– 

– 

0,45 

0,53 

0,59 

0,64 

0,68 

0,74 

0,79 

– 

– 

– 


fal fal fal 

– 

0,200 

– 

– 

0,225 

0,265 

0,295 

0,320 

0,340 

0,370 

0,400 

– 

– 

– 

– 

0,80 

– 

– 

0,90 

1,06 

1,18 

1,28 

1,32 

1,48 

1,58 

– 

– 

– 

– 

0,80 

– 

– 

0,90 

1,06 

1,18 

1,28 

1,32 

1,48 

1,58 

– 

– 

– 

2. táblázat: A tetőfelületekre és az átszellőztetett homlokzatokra vonatkozó szabványos szélszívás-értékek (KN/m 2 -ben) 

Svédországban 

– 

1,20 

– 

– 

1,35 

1,59 

1,77 

1,92 

2,04 

2,22 

2,37 

– 

– 

– 

– 

0,240 

– 

– 

0,270 

0,318 

0,354 

0,384 

0,408 

0,444 

0,474 

– 

– 

–

Ország 

Tetőszakasz 


- 3 

- 5 

- 6 

- 8 

- 10 

- 15 

- 20 

- 25 

- 30 

- 40 

- 50 

Nagy-Britannia - a CP 3 szerint (szélsebesség: 54 m/sec) 

normál sarok 

I. terepforma 

1,48 

1,66 

– 

– 

2,15 

2,28 

2,41 

– 

2,55 

2,69 

2,79 

2,71 

3,05 

– 

– 

3,93 

4,17 

4,42 

– 

4,67 

4,93 

5,10 

normál sarok normál sarok 


1,11 

1,34 

– 

– 

1,86 

2,15 

2,28 

– 

2,46 

2,60 

2,69 

3. táblázat: A tetőfelületekre és az átszellőztetett homlokzatokra vonatkozó szabványos szélszívás-értékek (KN/m 2 -ben) Nagy-Britanniában. 

Ország 

Ausztria 

Nagy-Britannia 

Svédország 

I. terepforma 

Sík és dombos terep, szabadonálló 

házakkal, fákkal, gátakkal 

vagy hasonlókkal; tópart, exponált 

helyek a dombos tájakon. 

Nyílt terep, szélakadályok nélkül. 

Nyílt terep kis szélakadályokkal, 

parti tájak és strandvidékek, 

valamint sík (mezőgazdasági) 

tájak. 

4. táblázat: Az egyes terepforma-típusok definíciója. 

II. terepforma 

2,04 

2,45 

– 

– 

3,40 

3,93 

4,17 

– 

4,50 

4,76 

4,93 

Terep szélakadályokkal. Ide 

tartoznak a kisebb városok, a 

nagyvárosok külső kerületei, az 

erdős területek és tájak erdőcsoportokkal, 

védett helyek a 

hegyes-dombos tájakon. Az 

akadályok átlagos magassága 

(átlagos tetőmagasság) legalább 

10 m. 

Nyílt terep szórványos szélakadályokkal 

(pl. ritka beépítettségű 

terület). 

Nyílt terep szórványos szélakadályokkal 

pl. dombok, nagy erdő, 

facsoportok és kisebb falvak. 

0,88 

1,05 

– 

– 

1,31 

1,66 

1,94 

– 

2,19 

2,36 

2,50 

III. terepforma 


1,61 

1,93 

– 

– 

2,39 

3,05 

3,55 

– 

4,01 

4,34 

4,59 

Terep nagy szélakadállyokkal, 

amelyek átlagos magassága 

(átlagos tetőmagasság) 25 m. 

Ez a terepforma csak a beépített 

nagyvárosok tömören és 

relatív magas épületekkel beépített 

központjában van. 

Terep sok szélakadállyal kisebb 

városokban és nagyobb városok 

peremkerületeiben. 

Terep sok szélakadállyal, nagy 

erdőségek, a városok peremkerületei, 

nagyobb falvak és lakóépületekkel 

sűrűn beépített területek. 

normál sarok 

IV. terepforma 

0,67 

0,77 

– 

– 

0,96 

1,17 

1,34 

– 

1,74 

2,02 

2,23 

IV. terepforma 

1,23 

1,42 

– 

– 

1,77 

2,15 

2,45 

– 

3,19 

3,70 

4,09 

Megjegyzés: 

(A 150 m-nél magasabb épületekhez 

szakvéleményt kell beszerezni 

a számításba veendő 

torlónyomás értékéről.) 

Terepfelületek nagy, egyenletes 

szélakadályokkal és a nagyvárosok 

területe. 

Megjegyzés: 

A gotlandi tengerparti zónában 

a szélterhelés számításba veendő 

értékét 15%-kal meg kell növelni. 

7 9


8 0 

II. 3.1.2 Tűzvédelem 

A RHEINZINK ® tetőfedések és homlokzatburkolatok 

aljzatszerkezeteinek tűzvédelmi 

követelményeket is ki kell elégíteniük. Ezeket 

Németországban a DIN 4102 szabvány és a 

helyi építési rendeletek határozzák meg. E 

követelmények szintjét az adott épület funkciójától 

és magasságától függően írják elő. 

A DIN 4102 megkülönböztet éghető és nem 

éghető építőanyagokat: 

A építőanyag-osztály (nem éghető építőanyagok) 

A1 = építőanyagok éghető alkotóelemek nélkül 

(például RHEINZINK ® , beton, acél, 

könnyűbeton, FOAMGLAS ® -BOARDS, 

ásványgyapot) 

A2 = kis mennyiségű éghető alkotóelemeket 

is tartalmazó építőanyagok (például 

gipszkarton lapok) 

B építőanyag-osztály (éghető építőanyagok) 

B1 = nehezen éghető építőanyagok (például 

tűzvédő anyaggal impregnált deszkaaljzat, 

ásványi kötőanyagú faforgácslemez) 

B2 = közepesen éghető építőanyagok (például 

deszkaaljzat, rétegelt lemez, stb.) 

B3 = könnyen éghető építőanyagok (például 

papír, fólia, stb.) 

A szerkezeti anyagok fenti osztályokba való 

sorolása vizsgálat alapján egy minőségi bizonylattal 

és egy minősítési jellel történik. 

Ezen túlmenően Németországban a tűzfalakat 

közvetlenül a deszka aljzatig fel kell vinni, ami 

átszellőztetési problémákhoz is vezethet. Ezekben 

az esetekben vagy le kell választani 

az alsó és felső szakasz be- és kiszellőztetését, 

vagy – végső esetben – meg kell vizsgálni, 

hogy biztosítható-e az átszellőztetés nélküli 

szerkezeti kialakítás valamennyi feltétele. 

Megjegyzés: 

Magyarországon a kérdést a Tűzvédelmi Szabályzat 

(TVSZ) és az MSZ 595 szabványsorozat 

rendezi. Az MSZ 595/3-86 „Építmények 

Tűzvédelme. Épületszerkezetek Tűzállósági 

követelményei” szabvány szerint az 

építőanyagok éghetőségük szerint az alábbi 

csoportokba sorolhatók: 

■ „nem éghető” (pl. fémek) 

■ „nehezen éghető” (pl. égéskésleltetővel 

hatékonyan kezelt faanyagok) 

■ „közepesen éghető” (pl. faanyagok) 

■ „könnyen éghető” (pl. textíliák, papírok, 

bitumenes és műanyag szigetelések) 

Az épületszerkezetek éghetőségi és tűzállósági 

határérték-követelményeit az MSZ 595/ 

3. szabvány alapján kell figyelembe venni. 

II. 3.2 Teljes felületű aljzatok 

A teljes felületű aljzatok csoportjába azok az 

aljzatszerkezetek tartoznak, amelyek a tetővagy 

a homlokzatszerkezet folytonos rétegeként 

a RHEINZINK ® -fedés vagy -burkolat rögzítését 

fogadni tudják. 

Folytonos felületű aljzatszerkezeteket legtöbbször 

a nem önhordó rendszerekhez (például 

állókorcos fedésekhez) alkalmaznak. Az önhordó 

rendszerek rögzítésére inkább a nem teljes 

felületű aljzatszerkezetek terjedtek el. 

A teljes felületű aljzatokat a továbbiakban 

azonos szempontok alapján ismertetjük, annak 

érdekében, hogy a különböző rendszerek 

összehasonlíthatóak legyenek: 

Elsődleges információk: 

■ termékleírások, 

■ alkalmazási terület, 

■ általános követelmények, 

■ előnyök és hátrányok. 

Speciális előírások az egyes országokban: 

■ megengedett lejtés, 

■ az elsődleges információk esetleges 

eltérései, 

■ különleges adatok (méretek stb.), 

■ a RHEINZINK ® tetőfedés/homlokzatburkolat 

az adott aljzathoz használható 

rögzítőelemei. 

Minden esetben először az elsőrendű információkat, 

majd – ahhoz csatlakozóan – az országonkénti 

speciális előírásokat fogjuk vizsgálni, 

hogy az ismétlések elkerülhetők legyenek. 

II. 3.2.1 Deszkaaljzat 

Termékleírás 

8-40 mm vastagságú, legtöbbször lucfenyőből, 

jegenyefenyőből vagy erdei fenyőből 

készülő fűrészelt deszkák. A tölgy és a vörös 

cédrus magas savtartalma miatt általában nem 

alkalmazható, illetve tiltott. A deszkák hossza 

2 és 6 m közötti. Az aljzathoz használt deszkák 

különböző vágási és minőségi osztályokba 

sorolva kaphatók. A RHEINZINK ® -kel fedett 

tetők aljzataként általában olyan (normál 

terhelhetőségű) fűrészárut kell használni, 

amelyben nincs széldeszka. 

A deszkaaljzat fűrészelt felületű és párhuzamosan 

leszélezett, vagy a felső oldalán gyalult 

felületű és hornyolt deszkákból készül. 

A faanyagvédelemre vonatkozó előírások országonként 

változnak. A faanyagvédő szerek 

a RHEINZINK ® -lemezre kifejtett hatását megvizsgáltattuk 

(ld. I. fejezet 2.1.7). Egyes esetekben 

kémiai tűzvédő bevonatok alkalmazását 

is előírják. 

A deszkaaljzathoz használt deszkák vastagsága 

szintén különbözik régiónként. E változatosság 

háttere a szokásos szarufa-távolságokban, 

a jellemző helyi meteorológiai terhek 

nagyságában és a hagyományos rögzítőelemekben 

keresendő (1. táblázat). 


Deszkaaljzat RHEINZINK ® fedés aljzatául 

korlátozás nélkül alkalmazható. Különbséget 

jelenthet, hogy az eltérő tűzvédelmi követelmények 

miatt a szerkezetet az egyes országokban 

különböző módon kell kezelni (lángmentesítő 

festés). Egyes marginális esetekben 

tűzvédelmi okokból deszkaaljzat egyáltalán 

nem alkalmazható.

Általános követelmények 

A deszkák „teknősödésének” (vetemedésének) 

megelőzése érdekében figyelni kell arra, 

hogy a fa nedvességtartalma a beépítéskor ne 

legyen több, mint 20 tömeg% , és a fektetésnél 

az ún. magoldal kerüljön felülre. 

A deszkák szélessége nem haladhatja meg a 

14 cm-t (továbbiakat lásd az egyes országokra 

vonatkozó információknál). Ellenkező 

esetben azzal kell számolni, hogy a deszkaaljzat 

„teknősödés” miatt kialakuló egyenetlensége 

a fémlemez burkolaton át is kirajzolódik. 

Ugyanezen okból vigyázni kell arra 

is, hogy az aljzathoz kizárólag azonos vastagságú 

deszkákat szabad használni. (Kivételt 

képezhet ez alól az ereszmenti utolsó 

deszka- vagy pallósor). A deszkákat minden 

alátámasztáson legalább két-két – a deszkák 

széléhez közeli – rögzítőelemmel (szöggel 

vagy csavarral) kell lefogni. 

Ha a deszkaaljzatot szerkezeti okokból az 

eresszel párhuzamosan futó szarufára vagy 

lécezésre – és emiatt az ereszre merőlegesen 

– kellene fektetni, úgy ajánlott a deszkákat 

az ereszhez képest 50° -85° közötti szögben 

elfordítva rögzíteni (egyúttal figyelembe véve, 

hogy a deszkák alátámasztása ezáltal ne legyen 

túlságosan ritka – 1. ábra). 

Ha ez nem így történik, fennáll annak a veszélye, 

hogy a rögzítőfércek vonala a deszkaaljzat 

réseibe esik, s így azok leszögezése 

lehetetlenné válik. (Természetesen az eresszel 

párhuzamosan futó szarufákkal kialakított 

szerkezet esetén sem szabad megfeledkezni 

az átszellőztetett tetőhöz szükséges szellőző 

légtér biztosításáról.) 

A deszkaaljzat deszkáinak hosszirányú hajlíthatósága 

– például keresztirányban átszellőztetett 

dongaablakoknál – függ a fa szerkezetétől 

és minőségétől. 24 mm vastag deszkákkal 

legfeljebb 4,50 m sugarú dongaablakfedéseket 

lehet még készíteni, a deszkákat 

azonban az utolsó és az utolsó előtti rögzítési 

pontoknál csavarozással kell rögzíteni. 

1. ábra: Az aljzat deszkáinak ferde 

fektetése az eresszel párhuzamosan futó 

ellenlécezés esetén, amelynek célja, hogy 

a rögzítőfércek szegezése sehol ne essen 

a deszkák közötti hézagba. 

Fa nedvességtartalma (%) 

100,0 

90,0 

80,0 

70,0 

60,0 

50,0 

40,0 

30,0 

20,0 

10,0 

Deszkaaljzat 24 mm vtg. 

jegenye- / lucfenyő 

0,0 

0 3 7 10 14 17 21 24 28 31 35 38 42 45 49 52 56 59 63 66 70 73 77 


Deszkaaljzat 40 mm vtg. 

jegenye- / lucfenyő 

2. ábra: 24 és 40 mm vastagságú deszkaaljzat anyagának kiszáradási folyamata. 

Vizsgálat légcsatornában a Hannoveri Egyetemen. 

Előnyök és hátrányok 

A deszkákból készült aljzatok egyik jelentős 

előnye a jó illeszthetőségük az összetettebb 

geometriájú épületformákhoz. Boltozatos 

vagy torzfelületeket gyakran alig lehet más 

anyagú aljzatszerkezettel kialakítani, még 

deszkából is néha csak kisebb deszkaszélességek 

alkalmazásával. 

A faanyag jó nedvességtárolása és leadása 

(„pufferhatás”) épületfizikailag rendkívül kedvező. 

Ez különösen fontos, ha a tető átszellőztetése 

időlegesen akadályozott (például, 

ha a kiszellőztetés be van havazva), valamint 

ha arra kedvező időjárási viszonyok esetén a 

„szekunder kondenzvíz” (ld. POHL professzor 

II. 1.1 alfejezetben említett könyvének 4.4.1.7 

pontját) a deszka alatt képződik (és nem a 

RHEINZINK ® fedés alsó felületén). Az ilyen 

deszka alatti „szekunder kondenzvíz” képződése 

azonban a fa magas fajhője („c-értéke”) 

miatt rendkívül ritka. 

A fához hagyományosan alkalmazott rögzítési 

módszerek – a szegezés és a csavarozás – 

egyszerűsége további előnyt jelent. 

Hátrányos tulajdonsága, hogy a fa a száradási 

folyamat alatt tovább „dolgozik”. Bár ez 

rendszerint nem okoz építészeti hatást zavaró 

jelenségeket, egyes esetekben azonban – 

mindenekelőtt a homlokzat-burkolatoknál – 

aggályokat okozhat. 

Kísérlet időtartama (nap) 

Főleg kisebb felületeknél előfordulhat, hogy 

nem minden deszka rögzíthető kellőképpen, 

és az elválhat (vetemedhet). Ezért ilyen esetekben 

javasolt az aljzatot fa alapanyagú 

táblából tervezni és készíteni. 

Egyes speciális alkalmazási területeken problémát 

okozhat az is, hogy a fa az éghető anyagok 

közé tartozik és a szokásos lángmentesítő 

kezelésekkel ez a hátrány csak részben 

egyenlíthető ki. 

Figyelem! 

■ homlokzatburkolatoknál a deszkák szélessége 

≤ 10 cm legyen; 

■ nedves faanyag esetén a szögek feje, illetve 

≥ 2mm eltérés a deszkák vastagságában 

a burkolaton kirajzolódik; 

■ szellőző alátétszőnyeg alkalmazásával el 

lehet kerülni, hogy az aljzat hibái a burkolaton 

is kirajzolódjanak (ld. II. fejezet 

4.3.1). 

8 1


8 2 

Speciális előírások néhány országban 

Dánia 

Bár az országban a rétegelt lemez alkalmazása 

a legelterjedtebb, ennek ellenére itt is 

használnak jegenyefenyőből készült deszkaaljzatot. 

A deszkák mérete 25/100 mm. Kis 

sugarú tetőfelépítményeken 5 cm széles deszkák 

is szokásosak. Megkülönböztetik a párhuzamosan 

leszélezett és a hornyolt deszkák 

alkalmazási területét. A párhuzamosan leszélezett 

deszkákat 70 cm-es, a hornyoltakat 

120 cm-es szarufatávolságig alkalmazzák. 

Németország 

A deszkaaljzatok Németországban különösen 

gazdaságosnak minősülnek. Ebben nem 

csak „kezelhetőségük” hanem gyors fektethetőségük 

is szerepet játszik, amit az ácsok 

nagyon kedvelnek. A deszkák anyaga lucvagy 

jegenyefenyő, vastagságuk általában 

24 mm, szélességük pedig általában14 cm. 

Az alpesi területeken a nagyobb hóterhelés 

miatt a 30 mm-es deszkavastagság terjedt el. 

Ugyanez a megnövelt deszkavastagság van 

előírva a toronyfedésekhez is (ld. ZVSHK- 

Irányelvek a toronyfedésekről). 

Megjegyzés: 

A deszkaaljzatoknak ki kell elégíteniük a DIN 

68365 és a DIN 4074, illetve a VOB DIN 

18334-es szabványok előírásait. Ezekből következik, 

hogy a fémlemezfedésekhez használt 

deszkaaljzatoknak legalább 24 mm vastagnak 

kell lenniük és legalább az ún. „S 7” 

válogatási osztályba kell tartozniuk. Az építéskivitelezési 

gyakorlat alapján javasolt azonban 

ennél jobb minőségű (az „S 10” válogatási 

osztályba tartozó) deszkák beépítése. Ha 

a deszkák szélessége nem lépi túl az ajánlott 

méreteket, úgy nincs szükség azok hornyolására, 

de az erős kiszáradás miatt ez gyakran 

már nem is hatásos – főleg nagyobb szélességek 

esetén. 

Deszkák Alátámasztás 

vastagsága távolsága 

24 mm < 80 cm 

27 mm

Ország 

Fafajta 

Szokásos vastagság 

Előírás 

Szokásos szélesség 

Előírás 

Rögzítő elemek 

Fedéllemez-szög 

Pépszeg 

Rovátkolt szög 

(Kapocs-szög) 

Csavar 

Hosszú-szárú szög 

Kapocs 

Szegecs 

Svédország 

Svédországban 22 mm-es legkisebb vastagságú 

deszkaaljzatokat alkalmaznak, amelyeknek 

ki kell elégíteniük a svéd V. minőségi 

osztályt. A legelterjedtebbek a lucfenyő aljzatok 

22/120 mm-es mérettel. Ezek lehetnek 

párhuzamosan szélezettek vagy hornyoltak 

is, a gyalult, azaz a „jó” oldalukkal felfelé fektetve. 

A 

luc 

24 

– 

140 

– 

2,5/25 

2,5/25 

– 

4,0/x 

CH 

jeg./luc 

27 

– 

150 

– 

2,5/25 

5,0/27 

CZ / SK 

luc 

25 

– 

100-180 

– 

2,8/30 

3,0/25-30 

3,0/25-30 

– 

2,6/x 

D 

jeg./luc 

24-30 

min. 24 

100-160 

max. 160 

2,8/25 

2,8/25 

2,8/25 

4,0/25 

4,0/x 

5,0/x 

DK 

jeg. 

25 

Svájc 

A deszkaaljzatok itt hornyolt kivitelben váltak 

be. A deszkákat jegenye- és lucfenyőből készítik, 

27 mm-es vastagságban. A deszkák 

szélességét max. 150 mm-ben korlátozták. 

Csehország és Szlovákia 

Itt leggyakrabban párhuzamosan leszélezett 

„S 10” minőségi osztályba tartozó lucfenyő 

deszkákat alkalmaznak. A vastagság 25 mm, 

a deszkák szélessége 100-180 mm közötti. 

A deszkaaljzatok impregnálása az építési 

gyakorlatban nem mindig szokásos. 

– 

50-100 

– 

2,5/20/25 

2,5/25 

4,0/20 

– 

– 

F 

luc 

20-27 

min.12 

120-150 

max. 200 

3,1/25 

2,0/45 

GB 

jeg./luc 

25 

min.18 

100 

– 

40/20 

csak alátét 

réteghez 

2,0/25 

H 

luc 

24 

– 

120-140 

– 

2,5/30 

Magyarország 

Fémlemezfedések aljzataként Magyarországon 

leggyakrabban lucfenyőből készített 24 

mm vastag deszkázatokat alkalmaznak. A leggyakoribb 

deszkaszélességek 120-140 mm. 

Az ácsszerkezeteket az MSZ 04.803-6 szabvány 

szerint kell kialakítani, az MSZ 17300-2 

szerinti fűrészáruból. 


N 

jeg. 

22 

– 

125 

– 

3,1/35 

S 

luc 

22 

min. 22 

120 

– 

3,0/35 

A = Ausztria CH = Svájc CZ/SK = Cseh Köztársaság Szlovák Köztársaság D = Németország DK= Dánia 

F = Franciaország GB = Nagy-Britannia H = Magyarország N = Norvégia S = Svédország I = Olaszország 

jeg. = jegenyefenyő luc = lucfenyő 

1. táblázat: A deszkaaljzatok és a rögzítőelemek járatos méretei az egyes országokban (mm-ben) 

I 

jeg./luc 

25 

– 

– 

– 

2,8/25 

8 3


8 4 

II. 3.2.2 OSB – Oriented Strand Boards 


Az OSB-lemezek a definíció szerint hosszú, 

vékony, elrendezett faforgácsokból készülnek. 

A lemezek műszaki jellemzőit, előállítását 

és vizsgálatát az EN 300 egységes európai 

szabvány szabályozza. 

E lemezeket alapjában ugyanolyan módon 

gyártják, mint a szokásos faforgácslemezeket; 

de az alkalmazott hosszú forgácsok hosszirányú 

elrendezése következtében a táblák 

műszaki jellemzői hossz- és keresztirányban 

eltérőek (pl. lehajlás). Az OSB-lemezeket ez 

alapján és ragasztási technológiájuk miatt – 

bár alapjában ezek is forgácslemezek – műszaki 

tulajdonságaik miatt inkább a rétegelt 

lemezek és a szokásos faforgácslemezek közé 

szokták besorolni. 


Az OSB-lemezekből többféle minőségű készül: 

a fémlemez tetőfedések deszkaaljzataként 

az OSB/3 változatot kell alkalmazni. Ez 

a megnevezés egy olyan lemeztípust jelent, 

amelyet nedves környezetben is szabad tartószerkezetként 

használni. A vízálló enyvezést 

a V 100 jelölés mutatja. Valamennyi európai 

OSB-gyártó szinte kizárólag erdei fenyőt 

használ a forgácsokhoz, azonban kis 

mennyiségben Douglas- és vörösfenyő-, valamint 

lucfenyő-forgácsokat is hozzákevernek. 

A táblákat többnyire csiszolatlan formában 

hozzák forgalomba. 


A lemezeket a tetőfedések és a homlokzatburkolatok 

aljzataként be lehet építeni. Kaphatók 

hornyolt élű változatban is, amelyek 

statikai jellemzői kedvezőbbek – ennek különösen 

a tetőknél van jelentősége (tárcsaha- 

tás). A felületi megjelenés alapján az OSBlemezeket 

néha belsőépítészeti elemként is 

használják – például üzletek falburkolataként 

vagy padlójaként (csiszolt változatban). 


A lemezek rendkívül előnyös tulajdonsága a 

tárcsahatásból adódó nagyobb merevség. 

Ezen túlmenően e lemezekkel megvalósítható, 

hogy konzolként túlnyúljanak a tartószerkezeten. 

(pl. a homlokzati redőnyszekrények 

elé). 

További előny az egyszerű rögzíthetőség (szögekkel 

és csavarokkal). 

Az OSB-lemezek vízfelvétele sokkal kisebb, 

mint a deszkáké, így a beépítéskor sokkal alacsonyabb 

nedvességtartalmat visznek magukkal 

a szerkezetbe. Ez arra vezethető viszsza, 

hogy az enyvezés előtt a faforgácsokat 

kiszárítják (5% nedvességtartalomig). Másrészt 

az építéshelyi tárolás során legfeljebb a 

külső forgács-rétegek tudnak jelentősebb 

mennyiségű vizet felvenni, s ha a víz mélyebb 

rétegekig hatol, a táblák már nem beépíthetők. 

Épületfizikai szempontból az OSB-lemezek 

alacsonyabb vízfelvevő képessége kedvezőtlenebb, 

mint a deszkaaljzaté (puffer- és transzport-hatás, 

ld. a deszkaaljzatnál leírtakat II. 

fejezet 4.2.6). A RHEINZINK ® tetőfedések 

szerelése szempontjából ez azt jelenti, hogy 

az OSB-lemez és a fedés között mindig szellőző 

alátétszőnyeget kell alkalmazni (ld. II. 

fejezet 4.2.6). 

Az OSB-lemezeket ugyanolyan módon lehet 

feldolgozni, mint a deszkát, bár az OSB nem 

hasítható. A gazdaságos méretű táblák kezelése 

azonban eléggé fárasztó. 

Hátrányos az is, hogy ha a nagyméretű, száraz 

táblák nedvességet kapnak, megváltozik 

a méretük. A táblákat ezért e nyúlást figyelembe 

véve kell szerelni. 


Németország 

Az OSB-lemezek tartóelemként való alkalmazásához 

a DIBt minőségellenőrző intézet építésfelügyeleti 

jóváhagyása szükséges. E jóváhagyással 

azonban a gyártók többsége rendelkezik. 

Tetőfedés aljzataként az OSB/3 típust 

használják, 22 mm lemezvastagsággal. 


Az OSB-lemezeket „Sterling Boards”-ként ismerik; 

e megnevezés az egyik gyártó nevéből 

ered. Tetőfedés aljzataként szintén a 22 mm 

vastag, OSB/3 megjelölésű táblákat használják. 

A többi nyugat-európai országban elterjedt 

szokások szintén hasonlóak.

Rétegelt lemez Szarufa-távolság 

vastagsága 

16 mm 60 cm 

19 mm 80 cm 

21 mm 100 cm 

1. táblázat: Irányértékek a rétegelt lemezből 

készülő aljzat vastagságára, a szarufa-távolságtól 

függően, Dániában. 

II. 3.2.3 BFU-rétegelt lemez 


A rétegelt lemez fogalmába tartozik minden 

olyan faanyagú lemez, amelyet legalább három 

rétegből összeragasztva készítenek. A 

rétegeket hántoló késsel 0,5-8,0 mm-es vastagságban 

a rönkfából lehántolják és egymással 

keresztirányban összeenyvezik. A rétegelt 

lemez általában páratlan számú rétegből 

készül úgy, hogy a külső rétegek száliránya 

azonos legyen. 

Az építőiparban használt rétegelt lemezek 

gyártásához általában tűlevelű fákat (Douglas 

és Southern Pine fenyőt) használnak. A 

gyártást legtöbbször az Egyesült Államok PS 

1-83 számú szabványa alapján végzik. 


A rétegesen felépített faanyagok égési tulajdonságai 

kedvezőtlenebbek, mint a forgácslemezeké. 

A rétegelt lemeznél ugyanis tűz esetén 

az egyes furnér rétegek egymástól elválhatnak, 

s ez a tűznek egy megnövelt támadási 

felületet nyújt. 


A lemezek mind tetőfedésekhez, mind homlokzatburkolatokhoz 

alkalmazhatók. Horonynyal 

és eresztékkel is kaphatók , amivel – különösen 

a tetőfelületen – kedvezőbb statikai 

tulajdonságokat lehet elérni (tárcsahatás). 

A vékonyabb rétegelt lemezek (4-6 mm) jó 

hajlíthatóságuk miatt kis sugarú, ívelt felületű 

épületrészeken (pl. tetőablakoknál) előnyösen 

alkalmazhatók. A fércek rögzítőelemeinek 

szükséges bekötési mélysége miatt ilyen helyeken 

rendszerint a rétegelt lemezt is több 

rétegben kell alkalmazni. 


Az építőiparban a rétegelt lemezek nagy merevsége 

rendkívül előnyös, mert ezt a tartószerkezet 

kialakításakor ki lehet használni. Ez 

a tulajdonság még azt is lehetővé teszi, hogy 

a lemezek konzolosan kinyúlva takarjanak le 

más szerkezeteket. 

Mivel az esetleg alkalmazott faanyagvédőszerek 

a rétegek közötti enyvbe bedolgozódnak, 

így azok az építkezés ideje alatt a csapadék 

hatására sem mosódnak ki és nem kerülnek 

a környezetbe. 

Egy további előny az egyszerű rögzítéstechnika 

(szögezés, csavarozás). 

Az építési rétegelt lemez lényegesen kevesebb 

nedvességet visz be a tetőszerkezetbe, 

mint a deszkaaljzat. Ez egyrészt abból adódik, 

hogy az enyvezési folyamat során a fát 

alacsony nedvességűre (< 12 %) szárítják, 

másrészt abból, hogy az építkezésen tárolás 

közben a legjobb esetben is csak a legfelső 

lemezréteg tud említésre méltó mennyiségű 

nedvességet felvenni (és az ilyen átnedvesedett 

rétegű lemezt aztán többnyire már be 

sem építik). 

Épületfizikai szempontból a rétegelt lemez 

kedvezőtlenebb mint a deszka aljzat, mert 

nedvességfelvevő képessége (puffer- és transzport-hatás) 

rosszabb (a deszkaaljzatról írtakat 

ld. II. fejezet 3.2.1). A RHEINZINK ® -tetőfedések 

készítése során ezért a rétegelt 

lemez és a fedés között szellőző alátétszőnyeget 

kell alkalmazni (ld. II. fejezet 4.3.1). 

Feldolgozhatósága (fűrészelhetősége, gyalulhatósága, 

stb.) megegyezik a deszkaaljzatéval, 

a rétegelt lemezaljzat azonban általában 

nem hajlamos vetemedésre. A gazdaságos 

méretű lemeztáblák mozgatása azonban erőt 

próbáló feladat. 


Dánia 

Az országban a fémlemezfedések alatt leggyakrabban 

rétegelt lemez aljzatot használnak. 

A járatos lemezvastagság a választott 

szarufa-távolságtól függően 16-21 mm. Ökölszabályként 

a táblázatban (ld. 1. táblázat) 

közölt értékek jól használhatók. 

Németország 

Aljzatként rétegelt lemezt igen ritkán használnak. 

Ha mégis, akkor is csak olyan helyeken, 

ahol a deszkaaljzat szerkezeti méretei és vetemedésre 

való hajlamossága miatt hátrányos 

lenne. Az alkalmazható rétegelt lemez vastagsága 

legalább 22 mm. 

A gyártásra és a forgalomba hozatalra a DIN 

68 705-3 „Rétegelt lemezek” szabvány vonatkozik. 

Az enyvezési módtól függően különböző 

típusjelölések vannak. Fémlemezfedések 

alá csak a „BFU 100 G” típus jöhet szóba 

(rétegelt lemez külső téri alkalmazásra, időjárásálló 

enyvezéssel és a farontó gombák elleni 

védelemmel lehetséges). 

A DIN 4078 szerint a járatos méretek 

az alábbiak: 

Vastagság 4,0 - 38,0 mm 

Hosszúság 1250 - 3050 mm 

(= a takaró furnér szálirányában) 

Szélesség 1250 - 1830 mm 

Az építési rétegelt lemezt általában a DIN 

4102 szerinti B2 tűzvédelmi osztályba , azaz 

a „közepesen éghető” anyagok közé sorolják. 

Franciaország 

Rétegelt lemezt aljzatként általában itt is csak 

nagyon ritkán hasznának. Amennyiben mégis, 

akkor a lemez vastagsága 19 mm. Faanyag 

és RHEINZINK ® együttes alkalmazásánál 

figyelembe kell venni a CSTB francia anyagszabványt. 


8 5


8 6 


A fémlemezfedések aljzataként gyakran használnak 

vízálló enyvvel összeragasztott 4x8 

láb (kb. 122 x 244 cm) méretű 18 - 25 mm 

vastagságú lemezeket. A rétegelt lemezek 

(WBP-enyvezés = water boiled pressure = 

forróvíznyomásos) gyártását a BS 1455 szabvány 

szabályozza. 

Norvégia 

Bár viszonylag nagy mennyiségű fa áll rendelkezésre 

és ezáltal az aljzathoz használt 

fűrészáru könnyen elérhető, Norvégiában mégis 

gyakran építenek be rétegelt lemezt a tetőés 

homlokzatszerkezetekbe. Ez a rétegelt 

lemez vízállóan enyvezett és vastagsága – a 

felhasználástól függően – 16-22 mm. 

Svédország 

Svédországban rétegelt lemezt csak ritkán 

alkalmaznak tetők és homlokzatok aljzataként. 

Ezekben az egyedi esetekben a beépített 

rétegelt lemez 19 mm vastagságú, ami 

megfelel a svéd SIS 23 42 05 szabvány 

követelményeinek, illetve előállításában az 

angol szabvány előírásainak is. 

Svájc 

Rétegelt lemezt önmagában aljzatként rendszerint 

nem használnak, azonban a dongatetőknél 

és az íves tetőablakoknál a deszkaaljzat 

fölé gyakran helyeznek kiegészítésül még 

egy vékony (6 mm) rétegelt lemezt azért, 

hogy egyenletes felületet kapjanak. 

Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában, 

Magyarországon és Olaszországban a rétegelt 

lemezeket aljzatként igen ritkán, vagy 

egyáltalán nem alkalmazzák. 

A Benelux államokban uralkodó építési szokások 

hasonlóak a területileg nagyobb szomszédos 

országokéhoz. 

II. 3.2.4 Faforgácslemez 


A lemezek gyártása faforgács összeenyvezésével 

sík- vagy szalagprésben történik. Kötőanyagként 

rendszerint keményedő műgyantát 

használnak. Az építőipari alkalmazásban 

nagyobb jelentőségük van a többrétegű síkpréselt 

lemezeknek, ahol a középső réteg 

nyers sűrűsége 0,55-0,60, míg a külső rétegek 

0,90-es sűrűsége biztosítja a magasabb 

szorpciós képességet. A lemez nedvesség- és 

időjárás-állóságára a kötőanyag fajtája és az 

esetleges favédő adalékanyagok is befolyást 

gyakorolnak. A külső réteg magasabb enyvtartalmú 

és ezáltal magasabb szilárdságú, 

mint a középső réteg, amelynek gyakran még 

a forgácsminősége is csökkentett értékű. Faforgácslemezek 

kaphatók időjárásálló módon 

enyvezett kivitelben is. 


A faforgácslemezek nem felelnek meg a 

RHEINZINK ® fedések aljzataival szemben 

támasztott követelményeknek. Kivételesen és 

kizárólag csak ásványi kötőanyagú faforgács 

lemezeket használnak, elsősorban homlokzatokon, 

tűzvédelmi megfontolásból (ld. II. fejezet 

3.2.5). 


A lemezek kötőanyagtartalma és adalékai 

már kisebb nedvességtartalom esetén is a rögzítőelemek 

(csavarok, szögek) korrózióját okozhatják. 

Ha a lemezt nedvesség éri (pl. időjárási hatásra 

az építés időszakában), a peremek és a 

vágási helyek megdagadnak, ami a tetőfelületen 

lepattogzásokhoz és egyenetlenségekhez 

vezet. 

A rögzítőelemek beütése (pl. kapocs- vagy 

szögbelövő géppel) szintén gyakran okoz lepattogzásokat. 

A szállítást a faforgácslemezek élének kis szilárdsága 

miatt szintén gondosan kell megoldani 

– mindenekelőtt az építkezés helyszínén. 


A faforgácslemezek tűzzel szembeni ellenállása 

kedvezőbb, mint a rétegelt lemezeké, mivel 

forgácsszerű szerkezetük a lángnak csak 

nagyon kis felületet nyújt. 

Hátrányuk – mint azt már említettük – elsősorban 

az, hogy a lemezek kiválthatják a rögzítőelemek 

korrózióját, továbbá a felduzzadás 

jelensége. 


A legtöbb európai országban a faforgácslemezek 

fémlemezburkolatok aljzatszerkezeteként 

való használata nem játszik jelentős szerepet. 

Dánia 

Faforgácslemez alkalmazását fémlemez tetőfedésekhez 

ill. homlokzatburkolatokhoz tiltják. 

A tiltás egyik oka a szögkihúzással szembeni 

egyre gyengülő ellenállástól való félelem. 


A lemezeknek meg kell felelniük a BS 5669 

számú (1979-ben kiadott) angol szabványnak. 

A szabvány előírja, hogy a tetőfedés 

aljzataként beépített faforgácslemezeknek a 

III/II, vagy a III. típus követelményeinek meg 

kell felelniük. Ebben rámutatnak arra, hogy a 

faforgácslemez tetőfedés aljzatául csak akkor 

felelhet meg, ha műanyag fóliával bevont táblákat 

alkalmaznak annak érdekében, hogy 

megnövelt szilárságot és kedvezőbb nedvességgel 

szembeni ellenállást érjenek el.

Németország 

Németországban a síkpréselt faforgácslemezek 

(DIN 68 763) alkalmazását a szakmai 

irányelvek nem engedik. 

A kapható faforgácslemezek típusai: 

V 20, V 100, V 100 G és V 100 G ISO. 

A tapasztalatok alapján ilyen lemezek a mi 

gyakorlatunkban nem fordulnak elő. 


Fémlemez fedésű tetők aljzataként rendkívül 

ritkán alkalmaznak 19 és 22 mm-es vastagságú 

faforgácslemezeket. A faanyagokra általában 

a CSTB anyagszabvány előírásai 

irányadók. 

II. 3.2.5 Ásványi kötőanyagú 

faforgácslemez 


Az ásványi kötőanyagú faforgácslemezek 

gyártási módja megegyezik a műgyanta kötőanyagú 

faforgácslemezekével. Az ásványi 

kötőanyagú faforgácslemezekhez S 10 minőségű 

jegenye- vagy lucfenyő-forgácsot használnak, 

amit portlandcementtel és telítő fémsókkal 

kötnek meg. Ezek a faforgácslemezek 

– a kötés módja következtében – megnövelt 

időjárásálló-képességűek. Legfontosabb tulajdonságuk 

azonban az, hogy a „nehezen éghető”, 

illetve a „nem éghető” tűzvédelmi osztályba 

tartoznak. 


Az ásványi kötőanyagú faforgácslemezeket 

olyan tető- és homlokzati felületeken alkalmazzák, 

ahol fokozott tűzvédelmi követelményeket 

kell kielégíteni. Ezeket a faforgácslemezeket 

nem éghető tartószerkezetre (konzol-rendszerre) 

kell rögzíteni minden esetben 

(ld. II. fejezet 3.3.1). 


Az ásványi kötőanyagú faforgácslemezek 8- 

28 (- 40) mm-es lemezvastagsággal, 2600 x 

1250 mm és 3100 x 1250 mm-es szabványos 

táblaméretben kaphatók. A szokásos famegmunkáló 

szerszámokkal és gépekkel e 

faforgácslemezek is feldolgozhatók. 

Az ásványi kötőanyagú faforgácslemez-aljzatú 

homlokzatokon a RHEINZINK ® lemezsávok 

rögzítőférceit alumínium ötvözetből 

(AlMg6) készített szegecsekkel lehet lefogni - 

így elkerülhető, hogy a rögzítőelemek a fedésen 

átnyomódva láthatóan megjelenjenek. A 

szegecsek átmérője 5 mm, a szegecsfej átmérője 

14 mm legyen. A szegecsek hossza az 

alkalmazott faforgácslemezek vastagságából 

adódik. A tetőkön a rögzítőférceket laposvagy 

lencsefejű faforgácslemez-csavarokkal 

kell rögzíteni. A galvánhorganyzott vagy rozsdamentes 

csavarok mérete legalább 4,5 x 17 

mm legyen (19 mm vastag lemezekhez). 

A RHEINZINK ® -fémlemezfedés és az ásványi 

kötőanyagú faforgácslemez anyagú aljzat között 

mindig szellőző alátétszőnyeget kell alkalmazni 



Előnyként értékelhető minden esetben a tűzállósága 

és ezzel összefüggésben a tűzvédelmi 

besorolása, valamint az, hogy a szokásos famegmunkáló 

gépekkel ennek ellenére könynyen 

feldolgozható. 

Az ásványi kötőanyagú faforgácslemezek 

hátránya, a lemezek nagy súlya és a táblaméretek 

miatti nehéz kezelhetőség. E tény 

jelentős szereppel bír a szállítás és a feldolgozás 

során. A lemezek jellemzője továbbá, 

hogy nedvességfelvétel esetén a hosszanti 

méretük megváltozik, ami a táblák összefeszülése 

esetén az aljzat egyenetlenségét eredményezheti. 

Ezt a szerelés során figyelembe 

kell venni. 


Az ásványi kötőanyagú faforgácslemezeket 

Európában kis mértékű elterjedtségük és ismertségük 

miatt csak ritkán alkalmazzák. 

Németország 

Németországban a legalább 19 mm vastag 

ásványi kötőanyagú faforgácslemezeket csak 

a tűzvédelmi követelmények teljesítése érdekében 

a homlokzatokon és nagy lejtésű tetőfelületeken 

használják aljzatként. A legelterjedtebb 

termék neve: Duripanel ® . 


Franciaországban ásványi kötőanyagú faforgácslemezeket 

csak nagyon ritkán használnak 

aljzatként. E területet is a már említett CSTB 

anyagszabvány szabályozza. 


8 7


8 8 

II. 3.2.6 Beton 


A beton egy mesterséges kő, amely cementből, 

adalékanyagokból és vízből alakul ki a 

cement és a víz keverékének (ún. cementkő) 

megszilárdulása révén. A beton nem éghető 

anyag, páradiffúziós ellenállása viszonylag 

magas. 


A fémlemezfedések közvetlen aljzatául általában 

nem lehet betont alkalmazni, azonban 

gyakran előfordul nem beépített tetőterek alatti 

zárófödémként. Ezen túlmenően a beton 

szolgálhat a RHEINZINK ® közvetlen aljzatszerkezeteként 

kisebb épületrészek fedésénél 

és falfedéseknél is (ilyen esetekben a beton 

felületének simítottnak kell lennie). 


A beton előállításánál és bedolgozásánál 

viszonylag nagy mennyiségű vizet használnak 

fel. A cementkő kötési folyamatához ennek 

a víznek csak mintegy 40 tömegszázalékára 

van szükség. Az efölötti vízmennyiség 

ún. „építési nedvességként” visszamarad és 

ebből kifolyólag a friss beton akár 100 l/m 3 

vizet is tartalmazhat. 

Ez a nedvességmennyiség a szellőztetett tetőtér 

alatt a zárófödémben – a tető lejtésétől és 

a helyi adottságoktól függően – meghaladja 

a tető átszellőztetésének nedvességelvezetési 

képességét. Emiatt a helyszínen készült monolit 

betonfelületek külső felén egy párafékező/nedvességzáró 

réteget kell alkalmazni 

(pl. polietilén fólia letakarással), ami a kötési 

és száradási folyamatokat nem befolyásolja, 

csupán a kiszáradás irányát változtatja meg. 

Amennyiben a RHEINZINK ® -et közvetlenül a 

betonra kell rögzíteni, úgy azt a szokásos rögzítőfércekkel 

végzik, amelyeket a betonhoz 

alkalmazható rögzítőelemekkel (pl. feszítőékekkel, 

dübelekkel) fognak le a felületre. 

1. ábra: A nagyobb szerkezeti vastagságú 

aljzat (itt könnyűbeton) a kívülről látható 

csomópontok méretére is hatással lehet. 

Gerincszellőzési részlet egy irodaépületen. 

Münster, (D). 

E rendkívül munkaigényes rögzítési mód helyett 

a lemezt egy plasztikus, bitumenalapú ragasztóval 

(pl. ENKOLIT-tal) is fel lehet ragasztani 

– beakasztó lemezsávok használatával. 

Ezt a megoldást elsősorban vízszintes letakarásoknál 

– fal- és ablakpárkányok fedésénél 

– alkalmazzák. 

Ha egy fémlemezfedés aljzatát mindenképpen 

betonból kell készíteni, akkor feltétlenül 

csak előre gyártott betonelemeket szabad 

alkalmazni, amelyek alatt szellőző légrést kell 

kialakítani. A tervezésnél azonban mindig 

figyelembe kell venni, hogy az előregyártott 

betonelemek rendkívül nagy súlyúak, vastagságuk 

pedig a deszkaaljzat vastagságának 

többszöröse. 

A RHEINZINK ® anyag közvetlenül nem érhet 

hozzá a betonhoz, attól egy (alsó szellőzést 

biztosító) alátétlemezzel vagy teljesfelületű 

ragasztással kell elválasztani. 

Ha állókorcos RHEINZINK ® -fémlemezfedés 

közvetlenül beton anyagú aljzaton készül, közöttük 

mindig szellőző alátétszőnyeget kell 

alkalmazni (ld. II. fejezet 4.3.1). 


A beton a legszigorúbb tűzvédelmi követelményeknek 

is megfelel. Szinte minden kívánt 

forma kialakítható belőle. Párafékező hatású, 

viszonylag sima és hézagmentes felületet 

nyújt, különösen az előregyártott elemek. 

A fémburkolatok szempontjából a monolit 

(helyszínen készített) betonok legnagyobb 

hátránya az, hogy az építési nedvességtartalmuk 

– ami a készítés módjától függő menynyiségben 

az anyagban visszamarad és csak 

hosszú idő elteltével párolog el – rendkívül 

nagy. A betonnak nagy a felületegységre eső 

súlya is; ennek elsősorban statikai és hőtechnikai 

szempontból van jelentősége. 

Jelentős hátránya továbbá az is, hogy a fémburkolat 

rögzítőférceinek betonba erősítése 

sokkal munkaigényesebb, mint például a 

deszkaaljzatra, ami egyúttal magasabb fedési 

költségekhez is vezet. 


Dánia 

Bár beton aljzatszerkezet készítése megengedett, 

mégis nagyon ritkán alkalmazzák. 

Németország 

Betont fémlemezfedések közvetlen aljzatául 

csak elvétve használnak. A fallefedések betonfelületre 

ragasztása viszont - kedvező díjköltsége 

miatt – igen elterjedt. A betongyártás 

a DIN 1045 „Beton és frissbeton„ szabvány 

szerint történik. A betont 7 szilárdsági osztályba 

sorolják (B5 - B55) – a megjelölés egyúttal 

a névleges szilárdságot is megadja N/ 

mm 2 -ben. 

A betont fémlemezfedések közvetlen aljzataként 

más európai országokban szintén igen 

ritkán használják – kivéve természetesen az 

ablakpárkányok és a fallefedések területét. 

II. 3.2.7 Könnyűbeton 


A könnyűbeton finomra őrölt, aprószemcsés, 

szilikát-(kovasav)tartalmú adalékanyaggal készül. 

Kötőanyagként cementet, esetleg meszet 

használnak. A pórusok kialakulása érdekében 

gázképző adalékanyagot is adnak hozzá. 

A könnyűbeton térfogatsúlya max. 8 KN/ 

m 3 lehet. Tűzállósági besorolását tekintve az 

anyag „nem éghető”. A nagy, zárt légpórusok 

miatt a könnyűbeton hőszigetelő-értéke 

viszonylag jó. Az üzemi előregyártás miatt a 

lemezeknek jó a mérettartóssága és a mesterséges 

szárítás miatt alacsony a nedvességtartalmuk. 

A könnyűbetonból különböző méretű 

lemezeket öntenek, amelyek oldalát a csatlakozások 

előkészítéseként hornyolják és az elkészült 

terméket így hozzák forgalomba. 


A könnyűbetont a magasépítésben általában 

nagy felületű táblák formájában alkalmazzák 

belső válaszfalként, tetőtéri térelhatárolásként, 

valamint – az előregyártott elemes építésben 

– a tetőszerkezetek aljzataként; különösen szigorú 

tűzvédelmi követelmények esetén. Az 

alkalmazási terület az átszellőztetett tetőszerkezetekre 

korlátozódik.


A tervezésnél figyelembe kell venni, hogy az 

elemek (fesztávolságtól is függő) szerkezeti 

magassága (vastagsága), a viszonylag kis nyomószilárdság 

miatt nagyobb, mint a szokásos 

aljzatszerkezeteknél (1. kép). 

A könnyűbeton-táblák alatt egy szellőztetett 

légréteget kell kialakítani, a RHEINZINK ® fedés 

és a könnyűbeton közé pedig egy szellőző 

alátétszőnyeg elválasztó réteget kell 

tervezni. A könnyűbeton-táblákat nem szabad 

hőszigetelésként figyelembe venni, mivel azok 

az átszellőztetett légréteg fölött vannak. 

A könnyűbeton a kiszellőztetés nélküli tetők 

(„melegtetők”) aljzataként nem alkalmazhatők, 

mivel porózussága miatt a vízfelvevő képessége 

magas, ugyanakkor a páradiffúzióval 

szembeni ellenállása pedig nagyon alacsony. 

A könnyűbeton szerkezet (és annak alátámasztásai) 

alatti tökéletesen hézagmentes 

párazáró réteg kialakítása a tapasztalat szerint 

rendkívül munkaigényes, sőt műszakilag 

szinte lehetetlen. 

A fémlemezfedések rögzítőférceinek lefogása 

behorgonyzó szögekkel, feszítőékekkel (dübelekkel), 

vagy akár ragasztott behorgonyzással 

is történhet. Valamennyi lényegesen 

nagyobb munkaráfordítást igényel (fúrás, porelszívás, 

stb.), mint azok a szokásos rögzítőelemek, 

melyeket például a deszkaaljzatoknál 

alkalmaznak. E speciális rögzítőelemek 

alkalmazásához minőségi bizonyítványra is 

szükség van. 


A könnyűbeton fő előnye a viszonylag kis súly 

és az éghetetlenség. Jó hőszigetelő képessége 

az adott alkalmazási területen nem játszik 

szerepet. Az üzemi előregyártás jóvoltából 

csekély nedvességtartalom és nagyon jó mérettartás 

érhető el. 

Hátránya a viszonylag alacsony nyomószilárdság 

miatt megnövekedett lemezvastagság, 

valamint a fémlemezfedések rögzítéséhez 

szükséges nagy munkaráfordítás. 


Németországban könnyűbetont a DIN 4165 

szabvány szerint állítanak elő (különböző táblaméretekben 

és vastagságokban) de azt fémlemezfedések 

aljzatául csak elvétve alkalmazzák 

– ugyanúgy mint Dániában, Nagy-Britanniában 

és Ausztriában is. 

II. 3.2.8 FOAMGLAS ® -BOARDS 


A FOAMGLAS ® -BOARDS egy üzemileg bitumennel 

bevont habüveg-lemez, amelyre általában 

mindkét oldalon polietilénnel bevont 

üvegfátyol réteget kasíroznak fel. A RHEIN- 

ZINK ® -lemezsávok rögzítőférceinek szereléséhez 

a habüveg-lemez felső felületén (előre 

kimart párhuzamos hornyokba) hosszanti 

irányban egymástól 30 cm-re két, fordított Ualakú, 

horganyzott acél anyagú sínt, vagy 

rögzítőtalpat ragasztanak be. A „rögzítőtalpak” 

főleg összetettebb tetőfelületeken 

(pl. dongatetőkön) előnyösek. Másodlagos 

szigetelésként e szerkezet felső síkján a FOAM- 

GLAS ® -táblákra ezután egy réteg hegeszthető 

polimerbitumenes szigetelőlemezt ragasztanak, 

teljes felületen, átfedésekkel. 

A táblák alapmérete 60 x 120 cm, de 60 x 

90 cm, 60 x 60 cm valamint 60 x 30 cm méretre 

szabott elemek is kaphatók. A FOAM- 

GLAS ® -Typ T4 táblák hővezető képességének 

értéke 0,045 W/(m.K), a táblák vastagsága 

80,100 vagy 120 mm. Az anyag lineáris 

hőtágulási együtthatója 8,5 x 10-6 m/(m.K) 

amivel nagyon közel áll a vashoz és a betonhoz. 

A FOAMGLAS ® -BOARDS további lényeges 

tulajdonságai a következők: 

■ egyáltalán nem vesz fel nedvességet, 

■ páradiffúzió és vízáteresztés szempontjából 

tömörnek minősül, 

■ kiváló alaktartósságú, nem reped és nem 

zsugorodik, ezért nem képződnek hőhidak, 

■ a nyomóerőknek ellenáll, ezért közvetlenül 

járható, gyalog és járművel is (fajlagos 

felületsúlya 120 kg/mm 2 , nyomószilárdsága 

0,8 N/mm 2 ), 

■ a könnyen lehajló acél trapézprofilokat 

is merevíti. 

1 2 3 4 5 6 7 

8 9 

1. ábra: FOAMGLAS ® -BOARDS táblák, 

a RHEINZINK ® fedések rögzítőférceinek 

fogadására szolgáló talplemezekkel. 

A FOAMGLAS ® tűzállósági szempontból 

„nem éghető” besorolású (a DIN 4102 szerinti 

A1 osztály), szervetlen, nem korhadó, a 

rágcsálóknak és rovaroknak ellenáll, a szerves 

savak és az alkáli lúgok nem oldják (kivéve 

a fluorsavak). 

A FOAMGLAS ® nem tartalmaz ózonréteget 

károsító alkotóanyagot és nem is szálasodik. 

Anyaga 100 %-ban újrahasznosítható (például 

betonmalomban megőrölve az útépítésnél 

töltőanyagként használható). A FOAM- 

GLAS ® átfogó környezetvédelmi értékelése 

mindezt igazolja. 


A FOAMGLAS ® -BOARDS a műszaki jellemzői 

alapján jól alkalmazható átszellőztetés 

nélküli fedésekben (ld. II. fejezet 1.4 és 1.5) 

a RHEINZINK ® fedések aljzatául, különösen 

ott, ahol szigorú tűzvédelmi előírásokat kell 

kielégíteni. 


1 RHEINZINK ® fedés 

2 rögzítőférc 

3 ENKAMAT 7008 szellőző 

alátétszőnyeg 

4 Polimerbitumenes szigetelő 

lemez (1 rétegű) 

5 talplemez 

6 forró bitumenes ragasztás 

7 FOAMGLAS ® -BOARDS 

8 habüveg táblák ragasztása 

forró bitumennel 

9 acél trapézlemez profil 

8 9


9 0 


A termék előnyös tulajdonságai ellenére a 

FOAMGLAS ® -BOARDS táblák alatt általában 

kiegészítő lég- és párazárásként egy réteg üvegfátyol-erősítésű 

hegeszthető bitumenes 

vastaglemezt alkalmaznak. E réteg tapadóhídként 

is szolgál, aminek különösen egyenetlen 

felületre fektetés esetén van jelentősége 

(pl. deszkaaljzaton). A rögzítést Börner-SK-fix 

hideg bitumenragasztóval végzik. Az oldalsó 

csatlakozásokat ugyanezzel az anyaggal ragasztják, 

ezeket azonban az építéshelyszíni 

kivitelezés körülményei között nem lehet minden 

helyen pára- ill. légzárónak tekinteni. A 

FOAMGLAS ® -BOARDS gyártója (DPC, D- 

Haan) a táblák fektetésére vonatkozóan további 

kimerítő információkkal tud szolgálni. 

Mivel a tapasztalatok szerint a trapézlemezből 

készített födémek egyenesebb felületűek 

mint a helyszíni (monolit) betonok, ezért a 

FOAMGLAS ® -BOARDS táblákkal kialakított 

átszellőztetés nélküli tetők tartószerkezeteként 

a trapézlemez alkalmazása ajánlott. 

A FOAMGLAS ® és a fémlemezfedés között 

mindig egy szellőző alátétszőnyeget kell alkalmazni, 

elválasztó rétegként (pl. ENKAMAT 

7008, COLBOND Geosynthetics GmbH, D- 

Wuppertal). E szellőző alátétszőnyeg támogatja 

a fedés alatti légtérbe (pl. jégsánc képződés 

következtében) esetleg bejutott nedvesség 

eltávozását. 

A fedés rögzítőférceit rozsdamentes vagy 

horganyzott acél anyagú önmetsző csavarokkal 

fogják le. Egyre gyakrabban alkalmaznak 

önfúró szegecseket. Figyelni kell arra, hogy a 

rögzítőelemek feje minél laposabb legyen, 

hogy ezáltal azok ne rajzolódjanak ki a fedés 

külső oldalán. 


A FOAMGLAS ® általában jól alkalmazható 

az át nem szellőztetett fémlemez fedésű tetőkhöz, 

mivel az épületszerkezeti és -fizikai 

jellegű kockázatok ennél az anyagnál a legcsekélyebbek. 

Komoly hátránya azonban, 

hogy a 10 m-nél kisebb sugarú íves formákhoz 

való igazodás korlátozott, ugyanis a táblák 

hajlítása nagyon munkaigényes, még ha 

az műszakilag lehetséges is. Azokban az 

országokban, ahol az előírások átlagon felüli 

hőszigetelési követelményeket támasztanak, 

kismértékben megemelt szerkezeti vastagságokkal 

kell számolni, amelyet az anyag hővezetési 

értéke alapján kell meghatározni. 


A FOAMGLAS ® -BOARDS táblák alkalmazása 

főként a nyugat-európai országokban, Németországban, 

Franciaországban, Nagy-Britanniában, 

Svájcban és a Benelux-államokban 

terjedt el. 

II. 3.2.9 Ásványgyapot 


A fémlemezfedések alatt alkalmazott ásványgyapot 

anyagú szigetelő-rendszereket általában 

lépésszilárd kőzetgyapotból készítik. A 

nyomásálló és vizet fel nem vevő szigetelőtáblák 

gyakran több rétegűek: a külső felület 

szilárdabbra van préselve, mint a táblák belső 

magja. A kőzetgyapot hőtechnikai, hanggátlási 

és tűzállósági jellemzői kedvezőek (hővezető-képességi 

besorolása: 040). A táblákat 

600 x 1000 mm ill. 625 x 1200 mm méretben 

gyártják. Kapható azonban nagyméretű 

tábla is, 1000 ill. 1200 x 2000 mm méretben. 


Az átszellőztetés nélküli állókorcos RHEIN- 

ZINK ® -tetőfedések aljzataként ma már több 

ásványgyapot alapú szerkezeti rendszer is 

kapható. Az eltérés többnyire annak a nehéz 

problémának a megoldási javaslatában van, 

hogy a párazáró réteggel is lefedett aljzatszerkezetben 

hogyan oldható meg a korcolt 

fedés férceinek rögzítése. Az egyik változatban 

a belső oldali párazáró rétegre fektetett 

hőszigetelő táblákon keresztül speciális, hoszszú 

szárral kialakított férceket (Krabban-Teleskop-Haft, 

Bjarnes gyártmány, S-Södertälje) 

rögzítenek, a hőszigetelés alatti tartószerkezetbe 

befúrt hosszú csavarokkal. E megoldás 

legfőbb veszélye, hogy ily módon az átcsavarozás 

a belső oldali párazáró réteget (amelynek 

egy melegtető-rétegfelépítésben tökéletesen 

felületfolytonosnak kellene lennie) viszonylag 

sűrűn perforálja. Egy másik megoldás 

szerint a belső oldali párazáró rétegre 

fektetett kemény hőszigetelő táblákba párhuzamos 

réseket vágnak, amelyekbe fordított 

U-formájú alumíniumprofilokat helyeznek 

(Rockwool Prodach-System). E profilokat aztán 

szintén a teherhordó aljzatszerkezetbe 

rögzítik, hosszú szárú csavarokkal. Itt a rögzítés 

kevésbé sűrű, hiszen a korcolt fedés férceit 

már az U-profilokhoz fogják le. 

A fenti rendszerek gyártói szívesen adnak termékeikről 

részletesebb tájékoztatást. 


Biztosítani kell, hogy a fedés a hőszigetelő 

táblák fektetésével párhuzamosan haladjon, 

s a munka napi befejezésekor ne maradjon 

hőszigetelés csapadék elleni védelem nélkül. 

Bár – mint korábban említettük – a hőszigetelésnek 

víztaszítónak kell lennie, a szerkezeti 

rétegek közé az illesztéseken keresztül jelentős 

nedvesség tud bejutni, amely aztán a fedés 

elkészültekor bezárva marad és a szerkezetben 

károkat okozhat. Nagy tetőfelületeknél 

azzal a veszéllyel is számolni kell, 

hogy a még nem lefedett felületről lefolyó csapadék 

az eresz fölött oldalról szívódik vissza 

a tetőszerkezetbe. Rendkívül nagy a jelentősége 

a tökéletes belső oldali párazárás kialakításának: 

ezt alumíniumbetétes bitumenes vastaglemezből 

kell készíteni, hegesztett vagy 

öntapadó kialakításban. Különösen gondosan 

kell készíteni az átlapolásokat az oldalsó 

falcsatlakozások kialakítását, valamint a tető 

áttörése körüli szegélyezéseket. 

A hőszigetelő táblák és a fémlemezfedés között 

elválasztó és párakiegyenlítő rétegként 

mindig szellőző alátétszőnyeget kell alkalmazni 

(ld. II. fejezet 4.3.1).


E szerkezeti rendszerek legfőbb előnye a hőszigetelő 

táblák nagy felülete és alaktartósága. 

Bár ezek súlya viszonylag nagy, azok még 

jól mozgathatók. Az ásványgyapot táblák 

könnyen vághatók és a tetőáttörések is szakszerűen 

körbedolgozhatók. 

A gyakorlat azt mutatja, hogy a szakemberek 

a tetőn általában ugyanazon az úton mozognak 

és itt a hőszigetelő táblák kissé benyomódhatnak. 

Ez azonban általában nem okoz 

minőségi problémát. 


Németország és Svédország 

Ezen országokban csak néhány éve készítenek 

kőzetgyapottal és korcolt RHEINZINK ® - 

fedéssel kialakított átszellőztetés nélküli tetőket. 

Az előzetes tapasztalatok azt bizonyítják, 

hogy készítésük előfeltétele a magasszintű 

építési kultúra, ahol valamennyi szerkezeti réteg 

hibátlan beépítése és működése biztosított. 

II. 3.2.10 PUR keményhab 


A PUR keményhab táblák alapanyaga habosított 

poliuretán. Az Endele Kunststoff GmbH 

(D-Burgschwalbach) gyárt egy olyan táblásított 

PUR keményhab rendszert, amelyet fémlemezfedéssel 

kialakított melegtetőkhöz ajánl 

(„Blechdach-Dämmelement”). A táblákba 30 

cm-ként két-két rétegelt lemez sáv van besülylyesztve, 

amelybe a korcolt fedés fércei rögzíthetők. 

A poliuretán védelme érdekében 

a táblákat alumínium-kasírozással látták el. 

A poliuretán hőtechnikai jellemzői igen kedvezőek 

(hővezető-képességi besorolása: 025/ 

030). Tűzveszélyességi besorolása: „éghető” 

(a DIN 4108 szerinti B2 osztály). A hőszigetelő 

táblák a hosszanti oldalukon lépcsősen 

csatlakoznak, míg a homlokoldalukon ékes 

illesztéssel az átmenő hézagokban kialakuló 

hőhidak megelőzése érdekében. 


A PUR keményhab hőszigetelő táblákat általában 

tartószerkezeten kívüli szigetelésként 

alkalmazzák, például deszkaaljzaton rögzítve. 

Alatta párazáró réteget kell fektetni – előnyös 

az alumíniumbetétes bitumenes vastaglemez 

alkalmazása (s d -érték ≥ 100 m). Az elemeket 

szögezéssel rögzítik az aljzaton. 


A hőszigetelő táblák fektetése során ez esetben 

is arra kell ügyelni, hogy a fedés készítése 

párhuzamosan haladjon a hőszigetelés készítésével, 

s az, a munkanap befejezésekor ne 

maradjon védelem nélkül. Bár a PUR keményhab 

víztaszító, itt is fennáll annak veszélye, 

hogy a szerkezeti rétegek közé az illesztéseken 

keresztül nedvesség jut be, amely a fedés 

elkészültekor a szerkezetben károkat okozhat. 

Nagy tetőfelületeknél ez esetben is számolni 

kell azzal a veszéllyel, hogy az eresznél 

a csapadék oldalról visszaszívódik a tetőszerkezetbe. 

A tökéletes belső oldali párazárás 

kialakítása itt sem hagyható el: alumíniumbetétes 

bitumenes vastaglemezből, hegesztett 

vagy öntapadó kialakításban – ügyelve az 

átlapolások, az oldalsó falcsatlakozások, valamint 

a tetőáttörések körüli szegélyezések 

kialakítására. 

A PUR keményhab táblák és a fémlemezfedés 

között elválasztó és párakiegyenlítő rétegként 

mindig alkalmazni kell szellőző alátétszőnyeget 



Az ENDELE-táblákat viszonylag gyorsan lehet 

fektetni és rögzíteni. A nyíró terhek felvételére 

az elemeket egy külön ereszpallóval kell megtámasztani. 

A PUR keményhab jó hőszigetelő, 

csekély súlyú. A jó hőtechnikai jellemzők következtében 

a szerkezeti vastagság kedvező. 

Hátrányos tulajdonsága, hogy a táblák merevek, 

ezért a < 10 m sugarú íves tetőkre nehezen 

hajlíthatók rá. Ilyen esetben a táblákat csíkokra 

kell szabni, hogy az ív szegmensekből 

lekövethető legyen. Ekkor azonban az átmenő 

hézagok mennyisége jelentősen megnövekszik. 


Németország 

Az Endele-táblákat Németországban is csak 

néhány éve használják. Az első tapasztalatok 

alapján a beépített rétegelt lemez szélességét 

90 mm-re növelték, hogy a fércek rögzítése 

biztosabb legyen. 

Más európai országokban a rendszert még 

csak kevéssé ismerik. 


9 1


9 2 

II. 3.3 Nem teljes felületű aljzatok 

Az ilyen aljzatszerkezetek alkalmazása – az 

alább részletezett okok miatt – csak a homlokzatok 

és a > 60° lejtésű attikafal-burkolatoknál 

jöhet szóba. 

A nem teljes felületű aljzatszerkezetek túlnyomórészt 

fémből készülnek, így magas tűzvédelmi 

követelményeket elégítenek ki: alkalmazásuknál 

sokszor éppen ez az egyik legfontosabb 

szempont. 

A nem teljes felületű aljzatok nagy súlymegtakarítást 

jelentenek a teljes felületű aljzatszerkezetekkel 

szemben azáltal, hogy az épület 

falán csak egyes tartóprofilokat kell raszterben 

elhelyezni. Ebből azonban az is adódik, 

hogy a szereléskor a kitűzést és a beállítást 

minden korábbinál gondosabban kell elvégezni. 

Ez egyúttal magasabb bérköltségeket 

is okozhat. 

Mivel az aljzat nem nyújt teljesfelületű alátámasztást, 

fennáll annak a veszélye, hogy a 

homlokzat alsó 2-3 m-es szakaszán helyi horpadások 

és sérülések keletkezhetnek (pl. játszó 

gyerekek). Ezt az egyes aljzatoknál megfelelő 

műszaki intézkedésekkel csökkenteni 

kell. 

A nem teljes felületű aljzatok léghanggátlási 

értéke kisebb tömegük miatt alacsonyabb, 

mint a teljesfelületű aljzatokkal készülő szerkezeteké. 

Az ilyen aljzatokat többnyire a homlokzatburkolatoknál 

használják. Ezért a tervezésükre 

vonatkozó részletesebb információk a 

„RHEINZINK ® - homlokzatrendszerek” című 

kiadványunkban találhatók. 

II. 3.3.1 Konzolos rendszerek 

1. ábra: Példa egy konzolos 

rendszerre: itt „RHEINZINK ® - 

Paneel” homlokzatburkolattal. 


A konzolos rendszereket a függesztett homlokzatburkolatok 

aljzatszerkezeteként szokták 

használni. Általában két elemből állnak: magából 

a konzolból és a hozzátartozó tartóelemből 

(1. ábra) 

A konzolok korrózióálló anyagból – pl. alacsony 

ötvözőanyag tartalmú acélból, alumíniumból 

vagy rozsdamentes acélból – készülnek, 

s azokat a homlokzati tartószerkezetre 

megfelelő dübelek segítségével rögzítik. Ezekhez 

a konzolokhoz rögzítik azután (szegecsekkel 

vagy önmetsző csavarokkal) az 

alumínium tartóprofilokat. A különböző formájú 

tartóprofilok tartják a homlokzatburkoló 

rendszer elemeit (az épület „külső kérgét”), 

például a RHEINZINK ® -Paneel elemeket (ld. 

IV. fejezet 1.1 és 1.4). 


A konzolos rendszerek tűzvédelmi szempontból 

általában „nem éghetők”. Ennek megfelelően 

ügyelni kell arra, hogy a konzolok 

szerelésénél olyan rögzítőelemeket alkalmazzunk, 

amelyek szintén „nem éghető” tűzvédelmi 

besorolásúak. 

Az egyes konzolok rögzítési távolságát előzetes 

tartószerkezeti méretezés alapján kell 

meghatározni, a szélerők és az épületmagasság 

függvényében. A tartóprofilok kiosztása 

alapvetően a burkolat rendszerétől függ. 

Részletesebb információk a „RHEINZINK ® - 

homlokzatrendszerek” című kiadványunkban 

találhatók. 

A kapható konzolos aljzatszerkezetek közül 

több csak rendkívül kismértékű hőmozgást 

tesz lehetővé a burkolat elemei számára, amelyek 

az aljzatra közvetlenül vannak rögzítve. 

A homlokzaton az elemek hossza ezért legfeljebb 

4 m lehet. 

A hőhidak megelőzésére a konzolok és a falszerkezet 

között hőszigetelő alátéteket (ún. 

„Thermo-Stop” elemeket) kell rögzíteni. 


A konzolos rendszereket az önhordó RHEIN- 

ZINK ® homlokzatburkolatok aljzataként alkalmazzák. 


E rendszerek fajlagos felületsúlya nagyon kicsi 

és fokozott tűzvédelmi követelményeket is 

ki tudnak elégíteni. Segítségükkel jól áthidalhatók 

a betonszerkezet és a milliméter-pontosságú 

homlokzatburkoló szerkezet közötti 

pontatlanságok. Egyebekben a II. fejezet 3.3 

alfejezet bevezetőjében tett megállapítások 

érvényesek. 


Konzolos aljzatszerkezetet (pl. Wagner-System, 

D-Vechelde) a szerelt homlokzatok rögzítésére 

már több európai országban igen elterjedten 

alkalmaznak, nem csak az új épületek 

építésénél, hanem a felújításoknál is. 

II. 3.3.2 Z- profil 


A Z-profilok körébe azok az egyrészes konzolos 

homlokzati aljzatszerkezetek tartoznak, 

amelyek tartóelemei iparilag vagy egyedileg 

előállított törtvonalú elemekből állnak. A profilok 

anyaga legtöbbször alumínium-ötvözet, 

esetleg horganyzott acél. A Z-profil (2. ábra) 

öv- és gerinclemezének hosszát a hőszigetelés 

és a függőleges légrés vastagsága, valamint 

a homlokzaton elfoglalt helye (pl. a burkolat 

talppontja vagy keresztirányú illesztése) 

alapján kell meghatározni. Az elemek anyagvastagságát 

a terhek nagyságától függően 

kell méretezni. 


A Z-profilokból készített aljzatszerkezetek 

tűzvédelmi szempontból „nem éghető” besorolásúak. 

Ezt azonban az egyes rendszerekre 

egyenként kell hivatalosan igazolni. Ugyanez 

a helyzet a teherbírási követelmények kielégítésével 

is: mindig a teljes homlokzati rétegfelépítés 

egészére kell a tartószerkezeti ellenőrzést 

elvégezni, egészen a terhek tartószerke-

zetre való átadásáig. Mivel a rendszer alapeleme 

egyrészes, az nem ad lehetőséget az 

építési pontatlanságok és a hőmozgás kiegyenlítésére. 

Ez egyben nagyobb szerelési 

élőmunka-igényt, és ezáltal magasabb költségeket 

is jelent. A Z-profilos aljzatra a homlokzatburkolatot 

szegecsekkel vagy önmetsző 

csavarokkal rögzítik. 


A Z-profilokat aljzatszerkezetként a homlokzatok 

és a nagy lejtésű (> 60° ) attika-burkolatok 

fedéséhez használják. Alkalmazásának 

feltétele, hogy a tartószerkezet minimális 

mértékű méreteltérésekkel (építési toleranciával) 

készüljön. 

II. 3.3.3 Acél trapézlemez 


A vízszintes tartószerkezetként vagy aljzatként 

szolgáló különböző méretű trapézprofilokat 

acéllemezből állítják elő, görgős alakítással. 

Ez az acéllemez a korrózió ellen általában 

horganyzással és festékbevonattal védett 

(a DIN 18807 szerint). A trapézformává alakítással 

a lemez teherbírása megnövelhető, s 

így nagyobb fesztávok is áthidalhatók. 


Bár a trapézprofilokból készült aljzatok esetében 

nem egyértelmű, hogy az aljzat ez esetben 

teljes felületű, vagy nem teljes felületű 

alátámasztást valósít-e meg, alapvetően azonban 

abból kell kiindulnunk, hogy az acél trapézlemezek 

a fémlemezburkolatok részére 

lényegében nem nyújtanak teljes felületű alátámasztást. 

Az acél trapézlemezeket két egymásba csúsztatható 

horganyzott U-profillal rögzítik a tartófalhoz, 

amelyeket önmetsző rozsdamentes 

acél csavarokkal, tömítőgyűrű közbeiktatásával 

kötnek össze. Ugyanilyen módon rögzítik 

az acél trapézlemezt is az U-profilhoz. 

Az aljzatszerkezet hőmozgásának kiegyenlítésére 

a külső U-profil oldalán oválfuratokat 

2. ábra: (II. fejezet 3.3.2) 

Előregyártott, vagy egyedileg 

készített Z-profil önhordó RHEIN- 

ZINK ® homlokzatburkolat aljzataként. 

2. ábra: A fércek rögzíthetők ugyanazzal a csavarral, mint ami a trapézlemez aljzatot is 

rögzíti. PTT Postai irodaépület, Zürich, (CH) 

kell készíteni. A korcolt burkolat rögzítőférceit 

az aljzathoz rozsdamentes szegecsekkel rögzítik, 

míg a nagytáblás homlokzatburkolatok 

rögzítéséhez önmetsző és előfúrt lyukakba 

helyezett csavarokat is alkalmaznak. 

A homlokzati térelhatárolás egészének hőszigetelését 

érzékelhetően csökkentő hőhidak 

hatásának elkerülése érdekében a hőszigetelést 

az U-profilok belsejében is résmentesen 

kell folytonosítani úgy, hogy az ide beszabott 

darabok ne tudjanak kiesni. Tűzrendészeti 

szempontból az acéllemezből készített aljzatszerkezetek 

a fokozott tűzvédelmi követelményeknek 

is megfelelnek. 

Az aljzat egyes szerkezeti elemeinek méreteit, 

valamint egymástól mért távolságait a szélterheléstől, 

az épület magasságától és a tűzvédelmi 

követelményektől függően statikailag 

méretezni kell. 


Acél trapézlemezeket aljzatként elsősorban 

fokozott tűzvédelmi követelményt kielégítő 

homlokzati szerkezet iránti igény esetén alkalmaznak. 

Az acél trapézlemezből készült aljzatoknál 

nem szükséges, hogy a külső réteg 

önmagában önhordó legyen, így ilyen aljzatszerkezetre 

szerelve derékszögű állókorcos 

fedési móddal készített homlokzatburkolatokat 

is lehet készíteni. 

Az acél trapézlemezek egyes esetekben az 

átszellőztetés nélküli tetők esetében is szóba 

jöhetnek a fémlemezfedés aljzatául. 


9 3


9 4 


Az acél trapézlemezek legfontosabb előnye, 

hogy nem éghetők. További előny, hogy könynyű 

különböző méretekben előállítani és a 

táblák jól szállíthatók. Az alakításból adódóan 

kedvező a merevségük is. Alkalmazásánál 

az üzemi előgyártás magas szintjét lehet 

elérni. A nem teljes felületű aljzatok közül 

az acél trapézlemezek nyújtják a legjobb védelmet 

a burkolat külső mechanikus hatásokkal 

szemben (pl. labdajátékok, stb.). 

A profilok vágási felületein a korrózióvédelem 

hiánya korróziós jelenségekhez vezethet. Problémát 

jelent a derékszögű állókorcos burkolatok 

férceinek rögzítése is: ha azok a trapézprofil 

„hullámhegyére” vannak rögzítve, akkor 

akadályozzák a burkolat felfekvését (a 

szegecselés laposabb, ezért itt előnyösebb), 

míg ha a „hullámvölgybe” szerelik, úgy a fércek 

hossza növekszik meg túlságosan. Ez utóbbi 

esetben azonban a fércek rögzítése 

egyúttal felhasználható az acél trapézlemezek 

rögzítésére is (2. ábra). 

Ha a teherhordó aljzatként alkalmazott trapézlemezeket 

napsütés éri, a felmelegedés 

következtében a lemezek hossza megváltozik. 

Ez még kismértékű megnyúlás esetén is 

pattogó hangokat okozhat, ami – az épület 

funkciójától függően - zavaró lehet. 

Speciális előírások egyes országokban 

A legtöbb országban – így Ausztriában, 

Norvégiában, Csehországban, Szlovákiában, 

Olaszországban, Dániában és Svédországban 

– acél trapézlemezt aljzatként ma még 

csak ritkán alkalmaznak, míg Németországban 

elterjedtebben. 

Németország 

Németországban a horganyzott és festékbevonattal 

is ellátott (a DIN 18 807 szerint) acél 

trapézlemezeket aljzatszerkezetként elsősorban 

azoknál a homlokzatoknál alkalmazzák, 

amelyeknél fokozott tűzvédelmi követelményt 

kell kielégíteni, valamint a nagyobb lejtésű 

(> 60° ) külső attikafal-burkolatoknál. Az acél 

trapézlemezeket a DIN 4102 „Építőanyagok 

éghetősége” szabvány szerint az A1 éghetőségi 

osztályba sorolják („nem éghető”). 

A tetőknél acél trapézlemezeket inkább csak 

a hőszigetelés alatti teherhordó szerkezetként 

alkalmaznak. 


A franciák a horganyzott acél trapézlemezeket 

a homlokzatburkolatok aljzatszerkezeteként 

igen magasra értékelik. 

A tetőknél itt is csak a hőszigetelés alatti tartószerkezetként 

alkalmazzák – mint ahogy a 

szomszédos Németországban is. 

Svájc 

Állókorcos RHEINZINK ® homlokzatburkolatok 

aljzataként a horganyzott acél trapézlemezt 

viszonylag gyakran alkalmazzák, 0,70- 

1,25 mm-es vastagságban – különösen a 

fokozott tűzvédelmi követelmények esetén. 

II. 3.3.4 Ritkított deszkázat 


A ritkított deszkaaljzatot többnyire jegenye-, 

lucvagy erdei fenyő deszkákból készítik. A 

deszkaaljzatokkal szembeni általános követelményeket 

a II. fejezet 3.2.1 pontjában foglaltuk 

össze – s az ott leírtak értelemszerűen e 

területre is érvényesek. A deszkákat (esetleg 

léceket) hézagosan rögzítik a – legtöbbször 

faanyagú – tartószerkezetre. A deszkák legnagyobb 

távolsága a fedés rögzítőelemeinek 

statikailag szükséges rögzítési távolságából 

adódik. (Azok az aljzatok, ahol a deszkák 

közötti hézag 1-3 cm, nem számítanak ritkított 

deszkázatúnak.) 


Ritkított deszkázat kizárólag a homlokzatok 

aljzataként jöhet szóba. Állókorcos RHEIN- 

ZINK ® tetőfedések aljzatául nem használható, 

mivel e nem önhordó rendszerhez teljes 

felületű alátámasztásra van szükség. 


A ritkított deszkázat anyagigénye kisebb, mint 

a teljesfelületű deszkaaljzaté, számításba kell 

azonban venni azt is, hogy a II. fejezet 3.3 

pontjának elején leírt hátrányok ezeket az 

előnyöket lerontják. A többi nem teljes felületű 

aljzattal ellentétben ez a szerkezet nem felel 

meg a fokozott tűzvédelmi követelményeknek. 

Homlokzatoknál fennáll annak a veszélye is, 

hogy az egyes deszkák a felületen kirajzolódnak 

(„zebrahatás”).

II. 3.4 Rögzítőelemek 

II. 3.4.1 Áttekintés 

A RHEINZINK ® tetőfedések és homlokzatburkolatok 

rögzítési módját az alábbi tényezők 

figyelembe vételével kell kiválasztani: 

■ az épület helye és az ott érvényes mértékadó 

hó- és szélterhek, 

■ az aljzatszerkezet típusa és kialakítása, 

■ a RHEINZINK ® lemezsávok szélessége és 

vastagsága, 

■ a rögzítőelemek típusa és teherbírása. 

A bádogostechnikában Európa országaiban 

különböző rögzítőelemek váltak be, elsősorban 

attól függően, hogy az adott országban 

milyen aljzatot használnak. A RHEINZINK 

megbízására az Északrajna-Wesztfáliai Anyagvizsgáló 

Intézet (MPA-NRW) meghatározta 

az Európában leggyakrabban használt 

rögzítőelemek számításba vehető kihúzási értékeit 

az egyes aljzatszerkezetekkel kombinációban 

(2. táblázat). 

II. 3.4.2 Szögek 

A RHEINZINK ® állókorcos fedések mozgó- és 

állóférceinek rögzítőelemeként Európában az 

úgynevezett szélesfejű szög vagy más néven 

fedéllemez-szög terjedt el. Egyre gyakrabban 

használják a bordázott szögeket, amelyek kihúzási 

ellenállása lényegesen nagyobb. Ezt 

a szögtípust lehet kalapáccsal is a deszkaaljzatba 

verni, azonban egyre elterjedtebb a 

sűrített levegős szögbelövő kisgép használata. 

A korrózió elleni védelem érdekében 

ezek a szögek megfelelő felületkezeléssel védettek 

(pl. horganyzással). 

Az egyes országokban leginkább használt 

szögtípusokat az 1. táblázat foglalja össze. 

Szögfajta 

patent fedéllemezszög 

fedéllemez-szög 

bordás tetőlemezszög 

nagyfejű szög 





bordás szög 

bordás szög 

bordás szög 

vas szög 

Méret 

[mm] 

2,8 x 25 

2,5 x 25 

2,5 x 25 

3,1 x 25 (2) 

2,8 x 25 (2) 

2,5 x 25 

2,5 x 25 

2,8 x 25 

2,8 x 25 

3,1 x 35 

3,0 x 30 

2,8 x 30 

Felületkezelés 

(1) 

horganyzott 

horganyzott 

horganyzott 

horganyzott 

horganyzott 

horganyzott 

horganyzott 

horganyzott 

horganyzott 

horganyzott 

horg./lakk. 

horganyzott 

Megjegyzések a táblázathoz: 

(1) A horganyzási eljárások különbözőségét 

nem vettük figyelembe. 

(2) A minimális fejátmérő 7 mm. 

Ország 

A 

CH 

DK 

D 

D 

F 

GB 

I 

D 

N 

S 

CZ/SK 

Szabvány 

DIN1151 

DIN1151 

BS1202 

1. táblázat: Az egyes európai országokban használt szögtípusok. 

II. 3.4.3 Kapcsok 

A csomagolástechnikában régóta ismert kapcsokat 

néhány országban fémlemezfedések 

álló- és mozgóférceinek rögzítésére is használják. 

Az e célra használt kapcsoknak különleges 

követelményeket is ki kell elégíteniük: 

azokat mindenekelőtt rozsdamentes acélból 

kell készíteni és a teherbíró-képességüket hivatalos 

minőségi bizonyítvánnyal kell igazolni. 

A szokásos alkalmazási területre min.1,5 mm 

vastag rozsdamentes drótból készült kapcsokat 

kell használni. A szélességi méretük 

min.10 mm legyen, míg a beütési mélység 


Megjegyzés 

sűrített levegős 

szögbelövéshez 

csak deszka aljzaton 


szögbelövéshez (3) 

(3) 


szögbelövéshez (3) 

(4) 

(3) A bekötési mélységnek minimum 20 mmnek 

kell lennie. 

(4) A fedéllemez-szöget rétegelt lemezhez 

alkalmazni tilos. 

irányában min. 25 mm. Rögzítőfércenként 

min. 3 db kapcsot kell beütni a férc felületével 

síkban, a fedés irányával párhuzamosan, arra 

merőlegesen vagy ferdén, azonban mindig 

úgy, hogy irányuk az aljzatdeszka szálirányához 

képest min. 45° -os legyen. 

Figyelem! 

A kapcsok kihúzási ellenállása az aljzatdeszka 

nedvességtartalmától erősen függ, 

és a deszkaaljzatok nedvességtartalma igen 

szélsőséges lehet. Ha az aljzat a fémlemezfedés 

szerelésének időpontjában ≥ 30 tömegszázalék 

nedvességet tartalmaz és a végleges 

nedvességtartalom 12 tömegszázalékra 

9 5


9 6 

csökken, akkor a kihúzási ellenállás 50 %-os 

csökkenésével lehet számolni. Minél szárazabb 

a fa a szerelés időpontjában, annál kisebb 

lesz a kihúzási ellenállás csökkenése. 

Rosszul belőtt kapcsoknál ezen túlmenően 

számítani kell arra, hogy a kapocs hátoldala 

a RHEINZINK ® fedés felületén kirajzolódik. 

Az, hogy itt az anyag a lemezsáv többszöri 

hőmozgása (súrlódása) következtében perforálódna, 

még nem bizonyított, lehetősége azonban 

nem zárható ki. 


Fémlemezfedésekhez Európában kapcsokat 

rögzítőelemként csak szórványosan alkalmaznak. 

II. 3.4.4 Csavarok 

Korcolt fedésekhez használt álló és mozgófércek 

rögzítéséhez süllyesztett fejű csavarokat 

is lehet használni, amelyek átmérője 

általában min. 4 mm. A szabályosan behajtott 

csavarok mind a rövid ideig tartó szél-szívóerőkből 

mind a tartós terhekből adódó 

igénybevételeknek jól ellenállnak. 

Rögzítő elemek 

(rögzítőfércenként 

2 db) 

nagyfejű-szög 

szögbelövőhöz 


patent fedéllemez 

szög 

spax-csavar 

spax-csavar 

bordás fedéllemezszög 

süllyesztett fejű 

facsavar 

bordás szög 

bordás szög 


Méret 

[mm] 

3,1 x 25 

2,8 x 25 

2,8 x 25 

4,0 x 20 

4,0 x 25 

2,5 x 25 

4,5 x 25 

3,5 x 30 

2,4 x 30 

2,5 x 25 

Felületkezelés 

tűzihorg. 

tűzihorg. 

galv.horg. 

galv.horg. 

galv.horg. 

galv.horg. 

galv.horg. 

lakkozott 

galv.horg. 

tűzihorg. 

Alkalmazás 

helye 

– E kombinációt nem vizsgálták. 

* A kihúzási értékek 30 mm vastag deszkaaljzatban várhatóan még nagyobbak 

1 Deszkaaljzat: jegenye-/lucfenyő 24 mm vtg., V13 min. üvegfátyol betétes bitumenes 

fedéllemezzel 

2 Deszkaaljzat: jegenye-/lucfenyő 24 mm vastag, 

3 Rétegelt lemez, rétegek vízálló enyvvel ragasztva, 19 mm vastag, szellőző alátétszőnyeg 

2. táblázat: RHEINZINK ® tetőfedések és homlokzatburkolatok férceihez alkalmazott szokásos 

rögzítőelemek átlagos kihúzási értékei, különböző aljzatszerkezeteknél (dimenzió: N). 

D 

D 

A 

DK/D 

DK/D 

DK 

DK 

S 

F 

F 

Aljzatszerkezetek típusai 

(lásd alább) 

1 2 3 

508 

– 

415 

– 

– 

– 

– 

829* 

791* 

– 

889 

751 

– 

– 

– 

– 

– 

– 

787* 

503 

1074 

– 

– 

1262 

982 

1019 

533 

1091* 

– 

–

Figyelem! 

A fércek rögzítésére használt csavarokat 

korrózióálló anyagból kell készíteni. A csavarokkal 

rendszerint kétszer nagyobb kihúzási 

ellenállás érhető el, mint a sima palástfelületű 

szögekkel. Azonban ha a csavarokat 

nem becsavarják, hanem beütik, úgy ezt a 

magas kihúzási ellenállási értéket nem lehet 

elérni, mert a csavarmenet olyan erősen rongálja 

a fát, hogy a rögzítő erő lényegesen 

visszaesik. A beütött csavar gyakorlatilag úgy 

működik, mint egy szög. 

Az álló- és mozgófércek rögzítéséhez a csavarokból 

is darabonként min. 2 db-ot kell 

alkalmazni. A csavarok rendkívül jó kihúzási 

ellenállási értéke azonban általában másodlagos 

jelentőségű, mivel egy korcolt fedési 

rendszer leggyengébb része a túl nagy lemezsáv-szélesség 

és a kis lemezvastagság 

lehet. Ennek eredményeként a lemezsáv a 

szél hatására feltépődhet. Ezért kedvező kihúzási 

ellenállási érték csak extrém igénybevételek 

esetén érvényesíthető, csökkentett lemezsáv-szélességgel 

és megnövelt anyagvastagsággal 

együtt. 


Dánia 

Dániában jellemző a rétegelt lemez aljzatok 

alkalmazása, s hozzájuk egyre gyakrabban 

süllyesztett fejű 4,0 x 20-25 mm méretű horganyzott 

csavarokat alkalmaznak. Fém aljzatokhoz 

(ld. II. fejezet 3.3) önmetsző korrózióálló 

félgömbfejű csavarok használatosak. 

Németország 

Az országban – elsősorban a nem deszka 

anyagú aljzatokhoz – 3,5-4,0 x 25 mm méretű 

süllyesztett fejű, galvánhorganyzással 

korrózióvédett csavarokat használnak, faforgácslemez 

csavar vagy gyorsszerelő csavar 

elnevezéssel. Fém aljzatszerkezetekhez – 

Dániához hasonlóan – többnyire önmetsző 

csavarokat alkalmaznak. 


Franciaországban 4,0 x 40 mm méretű csavarokat 

használnak rozsdamentes acélból, a 

francia DTU irányelveknek megfelelően. 


Itt olyan csavarokat alkalmaznak, amelyek 

hossza legalább az aljzatszerkezet vastagságának 

felel meg, de min. 19 mm. Anyaguk 

rozsdamentes acél- vagy alumínium-ötvözet, 

esetenként horganyzott acél. A csavarok az 

angol csavarméret-osztályozás szerinti Nr. 

8 átmérőjűek, süllyesztett fejűek és meg kell 

felelniük az angol BS 1210 szabványnak. 

Svédország 

A csavaroknak a svéd 142323 szabvány szerinti 

2333 jelű rozsdamentes acélból kell készülniük. 

Deszkaaljzatoknál (a bordás szögek 

mellett) legelterjedtebben 2,5 x 25 mm méretű, 

a fenti szabványnak megfelelő rozsdamentes 

bütykös csavarokat alkalmaznak. Ugyanilyen 

csavarokat használnak a rétegelt 

lemez aljzatokhoz is. 

Svájc 

Csak króm-nikkel ötvözetű rozsdamentes acélból 

készített csavarokat alkalmaznak. 

Magyarországon, Ausztriában, Csehországban, 

Szlovákiában valamint Olaszországban 

az álló- és mozgófércek rögzítéséhez ritkán 

használnak csavarokat. 

II. 3.4.5 Szegecsek 

A bádogostechnikában a szegecseket főleg 

a lemezek egymással való összekötésére ill. 

a fém aljzatszerkezetekhez való rögzítésére 

használják (ld. II. fejezet 3.3). A szegecsek 

különböző felhasználási módokra kaphatók. 

A szegecsek furatait a gyártó által megadott 

méretben előre kifúrják. A RHEINZINK ® lemezekhez 

alkalmazott szegecsek rozsdamentes 

acélból vagy alakítható alumíniumötvözetből 

(pl. AlMg6) készülnek. 

A szegecsek átmérője általában 4,0 mm. Ásványi 

kötőanyagú rétegelt lemezből készült 

„nehezen éghető” tűzvédelmi besorolású aljzatszerkezetekhez 

(ld. II. fejezet 3.2.5) speciális 

szegecseket használnak. Ezen szegecsek 

szárának átmérője 5,0 mm, a szegecs 

feje 14 mm átmérőjű. A szegecsszár hossza 

az épületszerkezeti követelményekhez igazodik. 


9 7


9 8 

II. 3.4.6 Speciális szögek/dübelek 

Ez a rögzítési mód RHEINZINK ® fedések rögzítéséhez 

csak kivételes esetben válhat szükségessé 

– mégpedig akkor, ha az aljzatszerkezet 

normál vagy könnyűbetonból (ld. II. 

fejezet 3.2.6 és 3.2.7) készül. A szakkereskedelemben 

kapható különböző típusú gázbeton-dübelekhez, 

feszítőékekhez, visszaütődübelekhez 

és csapos dübelekhez rendszerint 

építési alkalmazási engedély szükséges. Alkalmazásuknál 

különleges figyelmet kell fordítani 

a gyártó utasításainak betartására. 

II. 3.4.7 Ragasztók 

A lemez és az aljzat közötti erőátvivő kapcsolatot 

ragasztással is ki lehet alakítani. A 

ragasztó anyag többnyire hideg bitumen 

alapú. Szakszerű alkalmazás esetén ragasztással 

húzóerőket (szélszívás) és bizonyos 

mértékben nyíró-hámozó erőket is fel lehet 

venni. 

Teljes felületen képlékeny ragasztóanyaggal 

való leragasztással csökkenteni lehet a hangátvitelt, 

különösen ablakpárkányoknál és fallefedéseknél. 

Ilyenkor a burkolat az aljzatszerkezettel 

teljes egységet alkot, s a rezonáló 

lap teljes felülete le van kötve. Így a ragasztott 

elemek sokkal nehezebben jönnek rezgésbe. 

Figyelem! 

A ragasztás az adhéziós jellegű erők miatt 

válik szilárddá. Emiatt fontos, hogy az összekötendő 

anyagok felülete a ragasztásra al- 

kalmas legyen. Annak, hogy az egyes ragasztóanyagok 

esetében ez pontosan mit 

jelent, az adott anyag gyártójának alkalmazástechnikai 

előírásaiban kell utánanézni. 

A kivitelezőnek ügyelnie kell az alkalmazás 

speciális követelményeire: a kezek és a szerszámok 

tisztaságára, a helyes hőmérsékletre, 

a levegő megfelelő páratartalmára, a kellő 

összenyomási erőre, valamint az egymásra 

fekvő felületeken a bezárt légbuborékok (ezzel 

a kondenzáció) elkerülésére. E követelmények 

kielégítése alapvetően befolyásolja a 

ragasztásos kapcsolat szilárdságát és tartósságát. 


Németország, Ausztria, Svájc 

Az ENKOLIT bitumenes ragasztót (gyártó: 

ENKE-Werk, D-Düsseldorf) egyre gyakrabban 

használják vonalas szerkezetek fedéséhez 

(pl. fal- vagy párkányfedésekhez) mivel e 

területen igen jól bevált (ld. I. fejezet 3.5). Ez 

a ragasztóanyag a RHEINZINK ® lemez hőmozgását 

nem akadályozza. Alkalmazását 

csupán a 3 cm-nél nagyobb előállások, valamint 

az 5 cm-nél nagyobb vízorrok esetén 

korlátozzák. Meredek hajlásszögű felületeknél 

– bár a bitumenragasztó itt is ugyanolyan 

jól alkalmazható mint a kis lejtésűeknél – 

biztonságtechnikai okokból kiegészítő mechanikai 

rögzítés ajánlott a lecsúszás elleni védelemként. 

Az eddigi ismeretek szerint a ragasztóanyag 

még 30 év elmúltával is megtartja 

képlékenységét és szilárdságát!

II. RÉSZ: TETŐFEDÉSEK II. 3 ÉS ALJZATSZERKEZETEK FALBURKOLATOK ÉS RÖGZÍTŐELEMEK 


4.1 Az alátétlemezek feladata 

4.1.1 Problémák a többrétegű alátétlemezeknél 

4.1.2 Szélterhek / a szögek bekötési mélysége 

4.1.3 Eső okozta zajhatás / R w hangcsillapítási érték 

4.2 Elválasztó réteg nélküli szerkezetek 

4.3 Alkalmazható alátétlemezek 

4.3.1 Szellőző alátétszőnyegek 

4.3.2 Erősítő betétes bitumenes lemezek 

4.3.3 Páraáteresztő elválasztó rétegek 

4.4 Nem alkalmazható alátétlemezek 

4.4.1 Bitumenes csupaszlemezek 

4.4.2 Hanglágy lemezek / -filcek 

4.4.3 Hegeszthető bitumenes lemezek 

9 9


1 0 0 

II. 4.1 Az alátétlemezek feladata 

Elválasztó rétegeket (tetőfedési alátétlemezeket) 

fémlemezfedések alatt különböző okokból 

alkalmaznak. Korábban úgy gondolták, 

hogy feladatuk az épület ideiglenes védelme 

a csapadéktól az aljzat elkészülte után, de 

még a fémlemezfedés készítése előtt, azt 

követően pedig a fém anyagú burkolat védelme 

a faanyagvédő-szerektől. Egyes vélemények 

szerint a homokhintéses vagy talkumozott 

elválasztó rétegek a fémlemezfedés 

csúszóképességét is javítják a hőmozgás 

során. A lágyabb elválasztó réteggel az eső 

okozta zaj mérséklését kívánták megoldani 

(ld. II. fejezet 4.1.3, 4.3.1). 

A témára vonatkozó vizsgálatok azonban azt 

igazolták, hogy az elválasztó rétegek valós 

szerepe sokkal szűkebb: a Hannoveri Egyetem 

vizsgálatai megállapították, hogy a 

RHEINZINK ® fedéseket nem szükséges védeni 

elválasztó réteggel a faanyagvédő szerek 

hatása ellen (ld. I. fejezet 2.1.7 és II. fejezet 

4.2). Egy mérnökiroda zajmérései pedig azt 

mutatták ki, hogy még a hagyományos filc 

alapú elválasztó rétegek is alig érzékelhetően, 

vagy egyáltalán nem hatékonyak a zaj 

csökkentése szempontjából (ld. II. fejezet 

4.1.3 és 4.2.3). 

Európa országaiban nagyon sokféle elválasztó 

réteget használnak, s közülük egyeseket 

csak a közelmúlt óta. Közülük a legnagyobb 

hagyományú az üvegszál erősítésű, 

homokszórásos bitumenes lemez. Azonban 

egyre inkább az az irányzat válik uralkodóvá, 

hogy deszkaaljzat esetén semmilyen alátétlemezre 

nincs szükség. Ennek legfontosabb 

oka, hogy a deszkaaljzat épületfizikai hatása 

rendkívül kedvező a fémlemez fedés alsó 

oldalán lecsapódott pára felvételében (pufferhatás) 

és elszállításában (ld. II. fejezet 3.2.1). 

Mintegy 5 éve igen elterjedőben vannak az 

ún. „szellőző alátétszőnyeg” jellegű alátétlemezek 

(makro-szálas szerkezetű elválasztó 

rétegek). Legfontosabb előnyük, hogy éppen 

makro-szálas szerkezetüknek köszönhetően 

lehetővé teszik a lemez és a deszkaaljzat 

közé bekerült (lecsapódott) nedvesség tökéletes 

kiszellőzését (ld. II. fejezet 4.3.1). 

Franciaországban véglegesen bennmaradó 

elválasztó rétegeket egyáltalán nem alkalmaznak 

(ld. II. fejezet 4.2). 

Az állókorcos és lécbetétes RHEINZINK ® - 

fedéseknél használt alátétlemezek szükségességét 

a 3. és 4. táblázat foglalja össze – 

az átszellőztetett és átszellőztetés nélküli tetőfedésekre, 

valamint a homlokzatburkolatokra 

vonatkozóan. 

II. 4.1.1 Problémák a többrétegű 

alátétlemezeknél 

Néha azt látjuk, hogy – különböző okokból – 

két alátétlemez-réteget is egymásra fektetnek. 

Ezt a kialakítást minden esetben elleneznünk 

kell – függetlenül attól, milyen alátétlemezzel 

történt. Egyrészt e kétrétegű rendszer a lemez 

alsó felületét teljesen elzárja a szellőző 

légrétegtől, másrészt a két réteg között kapilláris 

járatok képződnek, amelyekbe a víz 

bejuthat és ott jelentős víztartalékot képezhet 

(pl. nedves viszonyok közötti fektetésnél ld. I. 

fejezet 3.2). A későbbiekben az így bezárt 

nedvesség ún. forróvizes korrózióhoz vezethet 


Tovább súlyosbítja a helyzetet, ha a felső 

alátétlemez vizet tud magába felvenni. Ez 

történik például az egyszerű papír hordozórétegű 

bitumenes csupaszlemezeknél valamint 

a bitumenes filceknél. 

Megjegyzés: 

A fenti korlátozás nem érvényes az ún. makroszálas 

elválasztó rétegekre, más néven szellőző 

alátétszőnyegekre (ld. II. fejezet 4.3.1), 

amelyek úgy vannak kialakítva, hogy azokat 

közvetlen a fedés alatt alkalmazva a leírt 

károsító hatástól nem kell félni. 

II. 4.1.2 Szélterhek/a szögek bekötési 

mélysége 

Az állókorcos fedések készítése során mindig 

ügyelni kell arra, hogy a lemezsávok rögzítése 

a szél szívóerejével szemben kellő biztonságot 

nyújtson, azaz a rögzítés az aljzatba 

megfelelően legyen bekötve (ld. II. 3.4. és III. 

1.2). A szögek és a csavarok előírt bekötési 

mélységét alátétlemezek alkalmazása esetén 

is biztosítani kell. E mélység szögek esetén 

például 24 mm. Vastag elválasztó rétegnél e 

követelmény adott esetben azt jelentheti, 

hogy a szükséges kihúzási erő biztosítására 

hosszabb szögeket vagy csavarokat kell 

alkalmazni. 

II. 4.1.3 Eső okozta zajhatás/ 

R w léghanggátlási érték 

Egyes ismételten felbukkanó vélemények szerint 

a fémlemezfedések esőben hajlamosak az 

ún. „kopogó esőhang”-ra. A jelenség valóban 

fellép az önhordó fémtetőknél, a szabadon 

fektetett ablakpárkányoknál és az egyenetlen 

aljzaton rögzített falfedéseknél. A teljes felületen 

felfekvő fémlemezfedéseknél azonban 

– s ilyenek az állókorcos és lécbetétes RHEIN- 

ZINK ® fedések is – teljesen más a helyzet. 

Ennek bizonyítására – és a RHEINZINK ® 

fedések más tetőfedésekkel való összehasonlítására 

– a RHEINZINK megbízott egy műszaki 

akusztikával foglalkozó mérnökirodát, 

hogy vizsgálja meg a különböző tetőszerkezetek 

zajsugárzását, szimulált eső és jégeső 

mellett. 

A mérések céljára egy környezeti zajoktól 

árnyékolt raktárcsarnokban vizsgálati tetőmodellt 

állítottak fel, amelynek lejtése 7° , 

felülete 9.3 m 2 , a térfogata pedig 21 m 3 volt. 

A vizsgálati tetőmodellt úgy helyezték el, 

hogy a vele összehasonlítandó tetőszerkezetet 

(a szellőző légrésig kialakított rétegfelépítéssel) 

közvetlenül mellette lehessen felszerelni 

és vizsgálni.

Ezekkel az intézkedésekkel biztosították, hogy 

a kísérleti feltételek minden vizsgálandó felület 

esetén teljes mértékben azonosak legyenek. 

A vizsgálat során összesen három mérési 

sorozatot végeztek. A legtöbbet mondó eredményeket 

a (lefelé fordított zuhanyrózsával 

végzett) esőztetés adta (1. táblázat). Az alkalmazott 

vízmennyiség 350 l/s · ha volt, ami 

azonos a csapadékvíz-elvezető rendszerek 

méretezéséhez előírt mennyiséggel. 

Az eredmények értékelésénél figyelembe kell 

venni, hogy a vizsgálat célja elsősorban az 

egyes szerkezeti megoldások összehasonlítása 

volt. Ez okból a mérések is a puszta 

lefedő szerkezetekre vonatkoznak, a tető 

belső kiépítése (hőszigetelés, burkolat stb.) 

nélkül. Így a mért értékek magasnak tűnhetnek, 

a zajokat azonban a belső szerkezet 

jelentős mértékben tompítja. A mért értékek 

mégis jól használhatók a fedés alatti szerkezeti 

rétegek szükséges hanggátlásának 

meghatározásához. 

Az MPA NRW állami anyagvizsgáló intézet 

további vizsgálatokat is végzett – teljes szerkezeti 

rétegfelépítésekkel – az R w súlyozott 

léghanggátlási értékek meghatározására (a 

DIN EN 207171 szerint). A 2. táblázat összehasonlítja 

a különböző RHEINZINK ® -fedések 

(a rétegfelépítéseket ld. II. fejezet 1.1. és 4.1.3) 

és egy cserépfedés esetén mért értékeket. 

Szerkezet 

Kettős állókorcos RHEINZINK ® fedés V 13 

jelű üvegfátyol betétes bitumenes lemezen, 

24 mm vtg. deszkaaljzaton; 

a tető lejtése: 25° 

Kettős állókorcos RHEINZINK ® fedés, 24 mm 

vtg. deszkaaljzaton; a tető lejtése: 25° 

Kettős állókorcos RHEINZINK ® fedés, 

ENKAMAT 7008 szellőző alátétszőnyegen, 

alatta V 13 jelű üvegfátyol betétes bitumenes 

lemez, 24 mm vtg. deszkaaljzaton; 


Kettős állókorcos RHEINZINK ® fedés,alatta 

„hanggátló filc”, 24 mm vtg. deszkaaljzaton; 


Hullámlemez fedés (szálerősítéses cement 

alapanyagú), 3/5 cm-es lécezésen; 


Hullámos betoncserép fedés 3/5 cm-es 

lécezésen; a tető lejtése: 25° 

Természetes palafedés 24 mm vtg. 

deszkaaljzaton; a tető lejtése: 25° 

A szerkezet egyenértékű hangnyomásszintje: 

belső oldalon dB(A)* 

külső oldalon dB(A)* 

Szerkezet/rétegfelépítés R w - érték 

Állókorcos RHEINZINK ® -fedés, átszellőztetett tetőszerkezeten, 48 dB (A) 

a szarufák közeit teljesen kitöltő hőszigeteléssel, „lélegző” 

(extrém kis páraátbocsátási ellenállású) alátétfóliával 

Állókorcos RHEINZINK ® -fedés, átszellőztetés nélküli tetőszerkezeten 47 dB 

a szarufaközöket teljesen kitöltő hőszigeteléssel 

QUICK STEP RHEINZINK ® lépcsős fedés, átszellőztetett 

tetőszerkezeten, a szarufák közeit teljesen kitöltő hőszigeteléssel, 47 dB 

„lélegző” (extrém kis páraátbocsátási ellenállású) alátétfóliával 

Kiselemes fedés (pl. betoncserép), átszellőztetett tetőszerkezeten, 45 dB 

a szarufák közeit nem teljesen kitöltő hőszigeteléssel, 

szokásos alátétfóliával 

57 

62 

51 

60 

59 

51 

51 

56 

61 

58 

66 

55 

53 

54 


1. táblázat: Belső és külső oldali 

egyenértékű hangnyomásszintek 

zuhanyrózsával történő mesterséges 

esőztetés esetén (350 l/ 

s·ha), – belső szerkezeti 

rétegek nélkül 

* Összehasonlításként: a szabványos 

érték 10 m 2 -es abszorpciós 

felületre: 

■ normál beszéd 

60 dB(A) 

■ nagyon hangos beszéd 

70 dB(A) 

■ a forgalom zaja zajos utcán 

80 dB(A) 

2. táblázat: A DIN EN 20717 

és a DIN 4109 szabványok 

előírásai szerint végzett mérésekkel 

meghatározott R w súlyozott 

léghanggátlási értékek. 

1 0 1


ALÁTÉTLEMEZEK/ÁTSELLŐZTETETT SZERKEZETEK 

3. táblázat: Második vízelvezető 

réteg, elválasztó réteg és korctömítő 

szalag alkalmazása 

átszellőztetett tetőszerkezeten 

készülő RHEINZINK ® -fedések 

esetén, az időjárási hatások 

(klímaviszonyok) és az épület 

helyzete függvényében 

1 0 2 

enyhe éghajlatú, sík területek alátétlemezek átszellőztetett tetőszerkezet esetén 

dombos, hegyes, havas területek alátétlemezek átszellőztetett tetőszerkezet esetén 

tetőlejtés különösen kevésbé nem 

ajánlott ajánlott ajánlott ajánlott 

RHEINZINK ® -Klick ≥ 5° 1 2/3 / 6/8 

lécbetétes fedés ≥ 15° 1 2/3 / 6/8 

kettős állókorcos ≥ 5° 1 2+9/3+9 7 6/8 

fedés ≥ 15° 1 2+9/3+9 4 6/8 

derékszögű ≥ 35° * 1 2+9/3+9 8 6 

állókorcos fedés** 

„QUICK STEP- ≥ 10° 1 / / / 

RHEINZINK ® lépcsős 

fedés” 

Jelmagyarázat a 3. és 4. táblázathoz: 



RHEINZINK ® -Klick ≥ 5° 1 2/3 6 8 

lécbetétes fedés ≥ 15° 1 2/3 8 / 

kettős állókorcos ≥ 5° 1 2/3 5/7 4/8 

fedés ≥ 15° 1 2/3 6/8 / 

derékszögű ≥ 25° * 1 2 3/6/8 / 


„QUICK STEP- ≥ 10° 1 / / / 


fedés” 

1 alátétlemez nélkül, második vízelvezető réteggel (a szellőző légrés alatt) 

2 RHEINZINK-szellőző alátétszőnyeg (alsó oldalára kasírozott páraáteresztő fóliával) 

3 építés közbeni védelemre szolgáló bitumenes alátétlemez (V 13, vagy azonos értékű), 

„ENKAMAT 7008” szellőző alátétszőnyeg (Colbond-termék) 

4 építés közbeni védelemre szolgáló bitumenes alátétlemez (V 13, vagy azonos értékű) és korctömítő szalag (pl. RHEINZINK-rendszer) 

5 alátétlemez és második vízelvezető réteg nélkül és korctömítő szalag (pl. RHEINZINK-rendszer) 

6 alátétlemez és második vízelvezető réteg nélkül és az építés időszakában ideiglenes letakarás (fóliatakarás) 

7 RHEINZINK-szellőző alátétszőnyeg (alsó oldalára kasírozott páraáteresztő fóliával) és korctömítő szalag (pl. RHEINZINK-rendszer) 

8 bitumenes alátétlemez (V 13, vagy azonos értékű) 

9 korctömítő szalag (pl. RHEINZINK-rendszer) beszorítása a korcokba az épület homlokzati síkja és a tető találkozási vonalától 

legalább 2 m hosszúságban felfelé, valamint a jégsánc-képződés szempontjából veszélyeztetett egyéb tetőfelületeken 

* A derékszögű állókorcos fedések lejtése az enyhe éghajlatú, sík területeken ≥ 25° , a dombos, hegyes, 

havas területeken ≥ 35° legyen. 

** A tömörség fokozása érdekében javasolt a korcok gépi lezárása. 

*** Deszka- és fa anyagú építőlemez aljzatoknál lehetséges. Hőszigetelő táblákon készülő fedés esetén 

(lépésszilárd ásványgyapot, habüveg, PU-hab, stb.) nem lehetséges.

enyhe éghajlatú, sík területek alátétlemezek átszellőztetett tetőszerkezet esetén 



RHEINZINK ® -Klick ≥ 5° 2 3*** / 8 

lécbetétes fedés ≥ 15° 2 3*** / 8 

kettős állókorcos ≥ 5° 2 3*** 7+9 4/5/6/8 

fedés ≥ 15° 2 3*** / 6/8 

derékszögű ≥ 25° * 2 3*** / 8 


„QUICK STEP- ≥ 10° 1 / / / 


fedés” 

dombos, hegyes, havas területek alátétlemezek átszellőztetett tetőszerkezet esetén 



RHEINZINK ® -Klick ≥ 5° 2 3*** / 6/8 

lécbetétes fedés ≥ 15° 2 3*** / 6/8 

kettős állókorcos ≥ 5° 7+9 2/3*** 7 4/5/6/8 

fedés ≥ 15° 2 3+9*** 7 4/5/6/8 

derékszögű ≥ 35° * 2 3+9*** 7 6/8 


„QUICK STEP- ≥ 10° 1 / / / 


fedés” 

A táblázatokban megadott műszaki lehetőségek átlagos esetre vonatkoznak. Azoktól eltérni az alábbi szempontok 

figyelembe vételével lehet: 

■ csomópontok kialakítása 

■ tetőgeometria és áttörések 

■ helyi klímaviszonyok (porhó, jégsánc-képződés, eső, szélviszonyok) 

■ különleges funkciójú épületek tetőivel szembeni fokozott követelmények (pl. kórházak, uszodák, stb.) 

■ tetőszerkezet rétegfelépítése, alkalmazott hőszigetelés, stb. (a rétegek páraátbocsátási ellenállásának kifelé egyre csökkennie kell) 

Építőlemezek, hőszigetelő táblák és más nagy felületű aljzatok alkalmazása esetén mindig szellőző alátétszőnyeget kell alkalmazni 


A szellőző légrés alatti második vízelvezető réteg kialakításának módját részletesebben a II. fejezet 1.3.6 pontjában ismertettük. 

Szellőző alátétszőnyeget a trópusi területeken is mindig be kell építeni. Az ilyen klíma viszonyok mellett a hirtelen nagy esők miatt 

az állókorcok magasságát is meg kell növelni (≥ 35 mm). A helyben használatos aljzatszerkezetek alkalmazásának lehetőségét 

épületfizikai szempontból különösen meg kell vizsgálni. 

II. 4 TETŐFEDÉSI ALÁTÉTLEMEZEK/ÁTSELLŐZTETETT II. 4 TETŐFEDÉSI ALÁTÉTLEMEZEK 

SZERKEZETEK 

4. táblázat: Második vízelvezető 

réteg, elválasztó réteg és 

korctömítő szalag alkalmazása 

átszellőztetés nélküli tetőszerkezeten 

készülő RHEINZINK ® - 

fedések esetén, az időjárási 

hatások (klímaviszonyok) és az 

épület helyzete függvényében 

1 0 3


1 0 4 

II. 4.2 Elválasztó réteg nélküli 

szerkezetek 

Az elválasztó rétegek (tetőfedési alátétlemezek) 

fektetésével megoldani kívánt problémákat 

(ld. II .fejezet 4.1) Franciaországban 

vagy másképpen oldják meg, vagy egyáltalán 

nem tekintik fontosnak. Ezért az átszellőztetett 

deszkaaljzatoknál a fedés és az aljzat 

közötti elválasztó réteget teljesen elhagyják. 

Időközben bebizonyosodott az is, hogy a 

RHEINZINK ® anyagnak nem kell elválasztó 

réteg alkalmazásával védelmet biztosítani a 

favédőszerekkel szemben (ld. I. fejezet 2.1.7). 

Az építési idő alatti ideiglenes védelem megoldható 

például üvegszál-erősítéses műanyag 

fólia lefektetésével is, ami a RHEINZINK ® lemezsávok 

fektetésének előrehaladtával folyamatosan 

feltekerhető és további építkezéseken 

újra felhasználható. E fóliákat azonban a 

fedés alatt bennhagyni semmiképpen nem 

szabad (ezt Franciaországban a DTU bádogos-irányelvek 

40.41 pontja tiltja is). 

A fémlemezfedés elkészültéig e fóliát lécekkel 

leterhelve rögzítik. A bádogos munkák szüneteiben 

a fóliát a már kész RHEINZINK ® 

lemezsáv mellett úgy kell lezárni, hogy 

egyrészt ne tegye lehetővé említésre méltó 

vízmennyiség bejutását, másrészt a frissen 

fektetett fémlemez felületén a letakarás semmilyen 

látható nyomot ne hagyjon, mivel ez 

cink-hidroxid „fehérrozsda” képződéséhez 

vezethet (igaz, ez csupán esztétikai probléma). 

Jól átszellőztetett deszkaaljzatok esetében az 

építés közbeni ideiglenes védelem ezen fajtáját 

teljesen el lehet hagyni, ha egy második 

vízelvezető réteg biztosítja a csapadék építési 

időszakban való elvezetését (a deszkaaljzat 

és a szellőző légréteg alatt). Második vízelvezető 

rétegként szolgáló alátétfóliát sok 

országban használnak, cserép- és palafedések 

alatt; elsősorban azokon a vidékeken, 

ahol a tetőn tartósan hóval – s ezzel együtt 

ún. „jégsánc-képződéssel„, valamint porhó 

1. ábra: RHEINZINK ® fémlemezfedés készítése elválasztó-réteg nélkül, közvetlenül a deszkaaljzatra 

fektetve (a deszkák lehetnek impregnáltak is). 

bejutással – kell számolni. A „jégsánc” kialakulása 

esetén az eresznél feltorlódott és öszszefagyott 

hó mögött a megolvadt nedvesség 

be tud szivárogni a tetőfedés alá. (A második 

vízelvezető rétegként szolgáló alátétfóliák 

elhelyezésének elveit a Német Tetőfedő Szövetség 

tetőfedési irányelvei és alkalmazástechnikai 

útmutatók általában részletesen 

ismertetik.) 

II. 4.3 Alkalmazható alátétlemezek 

II. 4.3.1 Szellőző alátétszőnyegek 

A struktúrált tetőfedési alátétlemezek mintegy 

5 éve ismertek. Az állókorcos RHEINZINK ® - 

fedések alatt többnyire makro-szálas struktúrált 

rendszereket javasolt alkalmazni, amelyek 

szálrendszere olyan laza, hogy a bennük 

lévő nedvességre kapilláris erők nem hatnak. 

Az ilyen makro-szálas tetőfedési alátétlemezeket 

(szellőző alátétszőnyegeket) leginkább 

kis lejtésű tetőkön alkalmazzák (≤ 15° lejtés 

esetén). Ha az aljzatszerkezet nem deszkából 

készül, hanem építőlemezből (OSB-, vagy 

BFU-lemez, ld. II. fejezet 3.2.2 és 3.2.3), az 

aljzat és a RHEINZINK ® -fedés között mindenképpen 

struktúrált alátétlemezt kell alkalmazni. 

Ugyanez érvényes a nem (vagy nem 

előírásszerűen) átszellőztetett tetőkre és tetőszakaszokra 

is (ld. II. fejezet 1.4). Az 

állókorcos RHEINZINK ® fedéseket a struktúrált 

alátétlemezeken is a szokásos rögzítőfércekkel 

kell rögzíteni (ha az aljzat szögezhető 

vagy csavarozható). 

A szellőző alátétszőnyegek anyaga háromdimenziós 

szerkezeti vázú, makro-szálas 

(„bolyhos”), összenyomható szálrendszerű 

műanyag háló (2. ábra). E lemezek készülhetnek 

alsó oldali fóliakasírozással, vagy fólia 

nélkül. Az alsó oldali fólia többnyire második 

vízelvezető rétegként szolgál, de javítja a 

rögzíthetőséget és a járhatóságot is. Műszaki 

jellemzői: Az anyagot az UV-sugárzás rövid

2. ábra: A szellőző alátétszőnyeg hatásosan csökkenti a „kopogó esőhangot”: a teherviselő 

aljzatszerkezetet 6 dB(A) értékkel alacsonyabb hangnyomásszint éri el, mint az üvegfátyolbetétes 

bitumenes fedéllemez anyagú tetőfedési alátétlemez alkalmazásakor. 

távon nem károsítja, vastagsága mintegy 8 

mm, sűrűsége 25 kg/m 3 , tűzállósági szempontból 

pedig „éghető”. Hőmérsékletállósága 

-25 ° C és +100 ° C közötti, olvadáspontja 

218 ° C. Az anyag fiziológiailag 

ártalmatlan és újrahasznosítható, amit környezetvédelmi 

értékelése is igazol. A szellőző 

alátétszőnyeg alkalmazásának előnye igen 

sokrétű. Amellett, hogy építés közbeni ideiglenes 

védelemként is szolgál, elsősorban a 

kopogó esőhangok zavaró hatásának csökkentésében 

rendkívüli a jelentősége. Fokozott 

épületakusztikai követelmények esetén jó 

műszaki megoldást ad a filcszerű alátétlemezek 

helyett (ld. II. fejezet 4.4.2), amelyekről 

korábban megállapítottuk, hogy semmilyen 

akusztikus előnnyel nem rendelkeznek 

az egyszerű üvegfátyol betétes bitumenes 

lemezzel szemben. A szellőző alátétszőnyeg 

rezgéscsökkentő hatása viszont 6 dB(A)értékkel 

jobb hanggátlást eredményez. 

Legfontosabb előnye azonban mégiscsak az, 

hogy javítja a fémlemezfedés alsó felületének 

kiszellőzését, s így az építés közben bekerült, 

illetve az elkészült fedés alatt a lecsapódott 

párából, jégsánc-képződésből vagy más okból 

megjelenő nedvesség kiszáradását (ld. II. 

fejezet 1.2). Kiegyenlíti továbbá az aljzat 

kisebb egyenetlenségeit (kb. 2 mm), s javítja 

az aljzat felső felületének csúszási jellemzőit 

is (lemezsávok hosszanti hőmozgása). 

Az alsó oldali kasírozás nélküli szellőző 

alátétszőnyeg (ENKAMAT 7008, a COL- 

BOND cég gyártmánya) önmagában nem 

valósít meg építés közbeni ideiglenes védelmet, 

ezért ilyen igény esetén „szerelési” bitumenes 

alátétlemezt kell aláfektetni (pl. V 13 

minőségű üvegfátyol-erősítéses bitumenes lemezt). 

Ez az egyetlen kivétel, amikor a II. 

fejezet 4.1.1 pontjában kimondott szabály 

nem érvényes – azaz, hogy két alátétlemezt 

nem szabad egymásra fektetni – mégpedig 

azért, mert a szellőző alátétszőnyeg anyaga 

és „makro-szálas” struktúrált szövetszerkezete 

nem tud vizet felvenni, és a réteg a páradiffúzió 

szempontjából nyitott, ezért nem alakulhat 

ki benne kapilláris hatás sem. 

A jelenleg ismert, alsó oldali fóliakasírozással 

ellátott struktúrált alátétlemezek („TOP-VENT- 

02 NSK”, „Sepa-sec”) a gyártók nyilatkozata 

szerint építés közbeni ideiglenes védelemként 

is megfelelnek. A lejtésirányú átfedésekkel 

fektetett „Sepa sec” egymásra lapoló felületeit 

ragasztani kell (butilkaucsuk-szalaggal), míg 

a „TOP-VENT-02 NSK” a csatlakozó peremeken 

öntapadóan van kialakítva. 

Az egyes struktúrált alátétlemezek alsó oldali 

fóliakasírozásának páraátbocsátási ellenállása 

(s d -érték) különböző. Gyakorlati kísérletek 

bizonyítják, hogy egy határ alatt ennek 

jelentősége nem meghatározó, mivel a bejutott 

nedvesség kiszáradását valamennyi fent 

említett rendszer megfelelően biztosítja. 


A struktúrált alátétlemezeket az USA bádogos-technikájában 

már régóta alkalmazzák. 

Európában azonban e rendszerek még csak 

mintegy 5 éve kezdenek elterjedni – folyamatosan 

növekvő elismertséggel. 


1 0 5


1 0 6 

II. 4.3.2 Erősítő-betétes bitumenes 

lemezek 

A nem korhadó betétes bitumenes lemezek 

hordozórétege üvegfátyol, egyes esetekben 

üvegszál. Felületük rendszerint enyhén homokolt 

vagy talkumozott. 

Az üvegfátyol-, vagy üvegszál-betétes bitumenes 

szigetelő lemezeket -25 ° C hőmérsékletig 

lehet használni (a gyártók adatai szerint). A 

beépítés előtt a tekercseket hűvös, száraz 

helyen, állítva kell tárolni. A lemezt az aljzatra 

általában nagyfejű szeggel (fedéllemez-szöggel) 

rögzítik, de ragasztással is fektethető. 

A termék tekercsben kapható, 1 m szélességben 

és 10-25 m hosszban. Fajlagos felületsúlya 

max. 2,8 kg/m 2 . 

II. 4.3.3 Páraáteresztő elválasztó 

rétegek 

Az építőanyagok piacán nemrég megjelentek 

olyan – elsősorban kiselemes tetőfedés alatti 

második vízelvezető rétegként használt – 

különleges alátétfóliák is, amelyek a korábban 

szokásos fóliákkal szemben fokozottan 

páraáteresztő képességűek (extrém alacsony 

páraátbocsátási ellenállásúak). Ezeket bizonyos 

korlátozott esetekben – elsősorban nagy 

lejtésű tetőkön – elválasztó rétegként is be 

lehet építeni. Fémlemezfedés alatti alátétlemezként 

való alkalmasságuk megítéléséhez 

azonban az alábbi szempontokból kell megvizsgálnunk 

műszaki jellemzőiket: páraáteresztő-képesség, 

csúszásmentesség, hőmérséklet- 

és UV-sugárzás állóság, valamint vízfelvevő-képesség. 

Ország 

DK 

D 

GB 

NL 

N 

S 

CH 

A 

Megnevezés 

PF 600 

PF 1500 

PF 2000 

PF 2700 

V 13 

Top TS 25/40 

V 13 

Top TS 25/40 

VB 240 B11 

U1 

U2 

U4 

YAP 2500 

KOAP 2500 

F 12 

Top TS 25/40 

GV 20 

GV 25 

GV 35 

Szabvány 

DIN 52143 

DIN 52123 

DIN 52143 

DIN 52123 

NEN 6700/02 

NS 3530 

NS 3530 

NS 3530 

SS 236803 

SS 236803 

ÖNORM B 3651 

ÖNORM B 3651 

ÖNORM B 3651 

Erősítő betét 

üvegfátyol 

üvegfátyol 

üvegfátyol 

üvegfátyol 

üvegfátyol 

üvegszál 

üvegfátyol 

üvegszál 

üvegfátyol 

üvegfátyol 

üvegfátyol 

üvegszál 

üvegfátyol 

üvegfátyol 

üvegfátyol 

üvegszál 

üvegfátyol 

üvegfátyol 

üvegfátyol 

Alkalmazás területe 

homlokzat 

tető/homlokzat 

tető 

tető 






homlokzat 

tető 

tető 

tető 

tető 

tető 



tető 

tető 

Megj. 

(1) 

(1) és (2) 

(2 

(2) 

(2) 

(1) és (2) 

(2) és (3) 

(2) és (3) 

(2) és (3) 

(1) Szabványos elválasztó-réteg. 

(2) Fektetés 10 cm-es átlapolással, maximális szögtávolság 30 cm. 

(3) Fektetés < 33 % (18° tetőlejtésnél) esésvonalra merőlegesen, ragasztás forró bitumennel. 

(4) Homlokzati felületen elválasztó réteg nélküli beépítés. 

(5) Téli védőfedés (hegesztett átlapolások). 

1. táblázat: A nem korhadó betétes bitumenes lemezek alkalmazása néhány országban. 

(4) 

(1) 

(5)

Páraáteresztő képesség 

A nagy páraáteresztő képesség fémlemezfedés 

alatti alátétlemezként való alkalmazás 

esetén alapkövetelmény – már csak azért is, 

mert az alátétfólia és a fedés lemeze között a 

kapilláris erők hatására bennmaradó nedvesség 

eltávozásának biztosítása rendkívül 

fontos. Éppen ezért kisebb lejtésű tetőkön e 

fóliák kevésbé jönnek szóba. (Az egyes nagy 

páraátbocsátású alátétfóliák laborvizsgálatainál 

az az eredmény adódott, hogy az 

anyagon keresztül átdiffundáló nedvesség 

mennyisége az igénybevételtől függően maximum 

0,1- 0,5 l/m 2 nap. Ezeket az értékeket 

azonban olyan állandó peremfeltételek és 

nagy helyi parciális nyomáskülönbségek mellett 

határozták meg, amelyek a gyakorlatban 

aligha fordulnak elő.) 

Csúszásmentesség 

Meg kell állapítani, hogy az anyag felülete 

kellően csúszásmentes-e ahhoz, hogy nagyobb 

lejtésű tető esetén is dolgozni tudjanak rajta. 

UV-sugárzás- és hőmérsékletállóság 

A fokozott páraátbocsátó képességű fóliák 

szokásos felhasználása esetén nem várható 

hosszantartó UV- sugárzás, ezért a gyártók 

ezt a követelményt az anyagok kifejlesztése 

során nem feltétlenül elsődleges szempontként 

vizsgálják. A bádogos munkáknál azonban 

előfordulhat, hogy az ideiglenes takarások 

hetekre vagy akár hónapokra is ki vannak 

téve az időjárás közvetlen hatásának. Az 

UV-sugárzással és hőmérséklet-változásokkal 

szembeni ellenálló képesség hiánya károsíthatja 

az ilyen anyagból készített alátétlemezeket. 

Nedvességtároló képesség 

A fokozott páraátbocsátó-képességű fóliákat 

sokféle változatban lehet kapni. Ajánlott 

azonban az elővigyázatosság, ha a fólia 

képes említésre méltó mennyiségű vizet magában 

tárolni (ld. II. fejezet 4.4.2). 

Nagy-Britanniában és Magyarországon például 

„páraátbocsátó” jelöléssel 3-4 mm vastagságú 

poliészter fóliákat ajánlanak elválasztó 

rétegként fémlemezfedésekhez. A poliészternek 

magának ugyan kétségtelenül nincs 

vízfelvevő képessége, azonban az anyag 

szövetstruktúrája olyan, hogy – elválasztórétegként 

beépítve – a saját súlyának akár 

900 %-áig képes nedvességet felvenni és 

tárolni. Ezért ez a termék fémlemezfedések 

alatti elválasztó rétegként szóba sem jöhet. 

II. 4.4 Nem alkalmazható 

alátétlemezek 

II. 4.4.1 Bitumenes csupaszlemezek 

A bitumenes csupaszlemezek hordozórétege 

általában valamilyen bitumennel átitatott, öszszepréselt 

szálas anyag (papír, gyapjú vagy 

rongy). Így ezt az – alátétlemezként is használt 

– tetőlemez típust „korhadó-betétes” lemeznek 

is nevezzük. 

A bitumenes csupaszlemezek a RHEINZINK ® 

tetőfedések és burkolatok alátétlemezeként 

általában nem megfelelőek, mivel alkotóelemeinek 

nedvességfelvevő képessége magas. 

Így nem felel meg annak a követelménynek 

sem, hogy az építés időszakában az épületre 

és ezzel az elválasztó rétegre is jutó csapadékvizet 

ne „építse be” önmagába. 


A bitumenes csupaszlemezek jele Dániában 

S 300, O 500, G700 vagy H1000. Ausztriában 

a „rongyfedéllemez” valamint a „csupasz 

lemez” jelzése N 20, B 13, vagy W 13 

az ÖNORM 3635 szerint készülő bitumennel 

átitatott „nyers papíré” pedig RP 350 és RP 

450. A Csehországban és Szlovákiában 

alátétlemezként használt bitumenes lemez 

jelölése A 400 H. 

Magyarországon: P-333, P-417 és hasonló 

jelöléssel kaphatók bitumennel átitatott papír 

hordozórétegű lemezek, amelyeket néha fémlemezfedések 

alá is beépítenek. 

II. 4.4.2 Hanglágy lemezek /-filcek 

A „kopogó esőhang” csökkentésére szánt 

alátétlemezek alapanyaga vastag bitumenfilc, 

bitumennel átitatott parafa, bitumenbe 

áztatott kender-, juta -, kókusz- vagy farost, 

esetleg műanyaghab. Ezeket az anyagokat 

állítólagos hangelnyelő képességük miatt 

építik be. 

Függetlenül attól hogy hangelnyelő alátétlemezre 

egyáltalán szükség van-e, a hangtechnikai 

kísérletek alapján (ld. II. fejezet 

4.1.3) gyakorlatilag nem igazolható, hogy 

ezen anyagok hangelnyelő képessége jobb, 

mint más alátétlemezeké (pl. az üvegfátyolbetétes 

bitumenes lemezé). 

Ezzel szemben ezeknek az anyagoknak megvan 

az a jelentős hátrányuk, hogy nedvességtároló 

képességük fokozott. Ez például 

esőben történő fektetésnél azt eredményezheti, 

hogy az ilyen típusú alátétlemezek az 

esővizet szivacsszerűen felszívják és magukban 

tartják (ld. I. fejezet 3.2). Attól függően, 

hogy mennyi vizet vett fel ily módon az 

alátétlemez, kondenzvíz-korróziót („fehérrozsdát”) 

okozhat a fémlemezfedés alsó oldalán. 

Amennyiben fokozott hangvédelmi követelményeket 

kell kielégíteni, úgy alternatívaként 

„makro-szálas” elválasztó réteget (ún. szellőző 

alátétszőnyeget) kell alkalmazni (ld. II. 

fejezet 4.3.1). 


1 0 7


1 0 8 

II. 4.4.3 Hegeszthető bitumenes 

lemezek 

A hegeszthető bitumenes lemezek fogalmán 

4-5 mm vastag, nem korhadó betétes bitumenes 

lemezeket értünk. Az erősítő betét lehet 

üvegfátyol, poliészterfátyol vagy alumíniumfólia. 

Néhány típusnál többrétegű erősítőbetétet 

használnak. Ezen alátétlemezek felülete 

talkumozott, homokszórásos vagy palazúzalékos 

lehet. A hegeszthető bitumenes 

lemezek párafékező, fémbetét esetén pedig 

párazáró tulajdonsággal rendelkeznek. 

A hegeszthető bitumenes lemezeket főleg 

lapostetők szigeteléseként használják. A bádogos 

technikában csak olyan esetekben alkalmazzák, 

amikor az építkezés a téli hónapokban 

hosszabb időre leáll és az elkészült 

deszkaaljzaton egy erősebb igénybevételeknek 

is ellenálló ideiglenes fedést kell kialakítani. 

Ezt az ideiglenes fedést azután legtöbbször 

a fémlemezfedés elválasztó rétegeként a 

tetőn hagyják. Ebben az esetben el kell távolítani 

(ki kell vágni) az átlapolásoknál kialakult 

felvastagodásokat, mivel azoknál a 

rögzítőfércek leszögezésének bekötési mélysége 

túlságosan lecsökkenne. Az egymásra 

lapolások kedvezőtlen esetben még ki is 

rajzolódhatnak a fémlemezfedés felületén. 

A fémlemez fektetése előtt a hegeszthető 

bitumenes lemezeket egy második elválasztó 

rétegként használt bitumenes lemezzel semmiképpen 

nem szabad letakarni, e helyett 

azonban ENKAMAT 7008 szellőző alátétszőnyeggel 

kell átfedni. (ld. II. fejezet 4.1.1). 


Hegeszthető bitumenes lemezeket ideiglenes 

fedésként a legtöbb országban, így Dániában, 

Svájcban, Skandináviában, Csehországban, 

Szlovákiában és Magyarországon nem 

nagyon alkalmaztak, de Dél-Németországban 

és Ausztriában esetenként igen. 

Németországban a DIN 52123 szerinti G 

200 DD, G 200 S 4 vagy V 60 típusú hegeszthető 

bitumenes lemezeket használják, 

Ausztriában pedig az ÖNORM B 3651 

szerinti GV 35 és GV 45 jelűeket. 

Megjegyzés: 

A G 200 DD jelű hegeszthető bitumenes 

vastaglemezeket néha melegtető rétegfelépítésben 

is alkalmaznak, deszkaaljzaton lévő 

FOAMGLAS ® -BOARDS táblák alatt (ld. II. 

fejezet 3.2.8). Ez esetben a lemezeket tompán 

ütköztetik, és egymástól 50 cm távolságban 

lévő soronként, 10 cm-ként nagyfejű 

fedéllemez-szögekkel rögzítik a deszkaaljzatra. 

A FOAMGLAS ® -BOARDS táblák fölött 

azonban szükség van egy második réteg 

hegeszthető bitumenes vastaglemez felragasztására 

is – tömítő-szigetelő rétegként (itt 

a lemezek tompa ütköztetését összehegesztik. 

Ilyen alkalmazás esetén a bitumenes lemez 

fölött még egy szellőző alátétszőnyeget is 

(ENKAMAT 7008) alkalmaznak annak érdekében, 

hogy a II. fejezet 4.3.1 pontjában 

leírt műszaki jellemzőket a fémlemezfedés 

lemeze alatt biztosítsák.


III. BEVEZETÉS 

III. 1 KETTŐS ÁLLÓKORCOS FEDÉS 

1.1 Kialakulás 

1.2 Ismertetés 

1.3 Részletképzések 

1.4 Áttörések 


1 0 9

III. 1 FEDÉSI RENDSZEREK/BEVEZETÉS 

1 1 0 

1a 1b 

1c 

III. Bevezetés 

Az egyes tetőfedési módszerekről szóló 

ismertetésünk azonos felépítésű fő- és alfejezetekre 

tagolódik, megkönnyítve ezzel az 

olvasó tájékozódását és az összefüggések 

megtalálását. A történeti áttekintés alapján az 

egyes fedési rendszerek sajátos jellemzőit 

azonos sorrendben ismertetjük. Az ismétlések 

elkerülése végett a derékszögű állókorcos 

fedések ismertetése során többször vissza 

fogunk utalni a kettős állókorcos fedés ismertetésénél 

leírtakra. Több szerkezeti részletkialakítás 

alkalmazási tartományát az időjárási 

igénybevétel mértéke szerint adjuk meg 

(különösen a kettős állókorcos fedésnél). Az 

időjárási igénybevételi csoportok meghatározása 

a II. fejezet 2.2 szakaszban található. 

(a magyarországi klímaviszonyokra mindig a 

III. igénybevételi csoport követelményeit kell 

alapul venni.) A csomópont-képzésekhez sokszor, 

megvalósult példát is mutatunk azért, 

hogy azok építészeti hatása is jól érzékelhető 

legyen. E képek szükségszerűen nagyobb 

távolságból készültek, így egy-egy csomópont 

apró részletei kevéssé látszanak. 

Természetesen ez az ismertetés nem törekedhet 

a teljességre, s ez nem is lenne megvalósítható, 

hiszen a megoldási lehetőségek száma 

korlátlan. További kérdések megválaszolására 

alkalmazástechnikai tanácsadó szolgálatunk 

valamennyi országban nagy tapasztalattal 

áll rendelkezésre. 

2. a ábra: Állóférc 

~ 3 0 

~ 4 0 

~ 2 7 

III. 1 Kettős állókorcos fedés 

III. 1.1 Kialakulás 

~ 8 5 

~ 1 1 

~ 3 0 

1 4 2 3 ~ 2 7 

5 0 

2. b ábra: Csúszóférc 

2.a-c ábra: Rögzítő fércek előprofilozott lemezsávokhoz. 

1.a-b ábra: Kettős állókorc kialakítása 

előprofilozott lemezsávból 

(görgős alakítással). 

1.c-g ábra: Kettős állókorc 

készítése manuálisan – a készítés 

folyamata. 

A kettős állókorc a szakirodalomban már legalább 

1899 óta ismert és az építési horgany 

(cink) szempontjából az egyszeres állókorc 

és az egykori „Hohlfalz” továbbfejlesztésének 

tekinthető. Manapság a legtöbb országban 

elsősorban a 30° -nál kisebb lejtésű fémlemezfedéseket 

készítik ezzel a techikával (esetenként 

lécbetéttel kombinálva). A rendszer 

különösen Skandináviában és a német nyelvterületen 

kedvelt. A 30° -nál nagyobb lejtésű 

tetőfelületeken gyakran a kettős állókorc 

„testvérét”, az ún. derékszögű állókorcot (ld. 

III. fejezet 2) alkalmazzák. 

Az említett országokban a kettős állókorcos 

fedés elterjedtsége összefüggésben van készítésének 

magaszszintű gépesítettségével is: 

ez teszi lehetővé a fedés rendkívül hatékony 

kivitelezését. 

A kettős állókorcos fedésre – a többi fedési 

módhoz képest – a finom vonalvezetése és a 

részletképzésének változatossága jellemző. 

Kedvező megjelenéséhez az is hozzájárul, 

hogy a korcokat a tetőgerinc-, a tetőél- és 

hasonló csomópontokban manapság egyre 

gyakrabban álló korcbevezetéssel csatlakoztatják. 

III. 1.2 Ismertetés 

A „kettős állókorcos” fémlemezfedés fontos 

jellemzője, hogy az egymás melletti lemezsávok 

hosszirányú kapcsolatai a víz lefolyási 

szintjéből kiemelkednek. A kettős állókorc 

magasságának ezért legalább 23 mm-nek 

kell lennie. Az esésvonal-irányú kapcsolatok 

ezért szokásos csapadékterhelés esetén így 

más kiegészítők nélkül is csapadéktömörek. 

Így az egész fedés „fokozottan vízzáró” – 

azonban nem vízhatlan, azaz a felületből 

kiemelkedő korcokon keresztül a korcok 

magasságát elérő visszatorlódó víz át tud 

szivárogni. A kettős állókorcos fedéshez a 

lemezsávokat ki lehet alakítani előprofilozó 

géppel vagy manuálisan. A korcok zárása 

szintén történhet korclezáró géppel vagy 

manuálisan (I. fejezet 3.6). A készítés munkafázisait 

az 1. ábrasor mutatja. 

Korcmagasság 

A géppel előprofilozott lemezsávok korcmagassága 

a legtöbb országban 25 mm. Az 

1.a és 1.b ábrákon látható profilok egyik 

legjelentősebb előnye, hogy a készítésükhöz 

szükséges gépek több országban is elterjedtek, 

s e gépekkel a fedés rendkívül gazdaságos. 

Ez a megállapítás nem csak az 

egyszerű tetőformák fedésére érvényes, 

hanem elsősorban a különleges formájú tetőkre, 

ahol konvex és konkáv ívesítést kell 

készíteni vagy kónikus lemezsávokra van 

szükség. Ma már az e rendszerekhez szükséges 

rögzítőelemek (fércek) készítéséhez 

szükséges gépi háttér is rendelkezésre áll. 

Mára kifejlesztettek egy olyan speciális 

célgépet is, amely az előprofilozott lemezsávok 

ereszvégi lezárását alakítja ki: segítségével 

az előregyártás foka tovább növelhető, 

és a tető megjelenése tovább javítható. 

A hóban gazdag vidékeken helyenként 

lényegesen magasabb korcokkal dolgoznak, 

hogy jégsánc keletkezése esetén a feltorlódott 

víz nehezebben hatolhasson be a korcba 

(ld. Pohl: „Fémlemezfedésű átszellőztetett 

tetők – nedvesség elleni védelem”, RHEIN- 

ZINK Építészeti sorozat, I. kötet, 30. old.). Ez 

a védelem azonban a korcok tömítésével 

és a fedés alatt második vízelvezető réteg 

készítésével is elérhető. A magasabb korcok 

készítéséhez ugyanis nem állnak rendelkezésre 

hatékony gépek, ezért az ilyen korcok 

elterjedtsége fokozatosan csökken. 

~ 8 5 

~ 1 1 

1 4 2 3 

6 0 

2. c ábra: Hosszú csúszóférc 

~ 3 0 

~ 2 7

1d 

A megnövelt korcmagasság a tető áttörésének 

korcolt kialakítása esetén sem hatásos, 

mert itt a korcokat le kell fektetni, így a 

visszatorlódó víz kapilláris úton ugyanúgy 

bejuthat a korcba, mint magasabb hosszanti 

lemezkapcsolatoknál. Ilyen esetekben tehát 

szintén a korc tömítése a hatékonyabb műszaki 

megoldás. 

Korctömítés 

A korcok tömítése 7° alatti lejtésű tetőfedéseknél 

feltétlenül szükséges, de egyes csomópontképzéseknél 

is (ld. lent). Svédországban 

a kettős állókorcokat a tető hajlásszögétől 

függetlenül tömítetten alakítják ki. 

A korctömítő szalagokat (pl. RHEINZINK ® - 

korctömítő szalag) a fércek rögzítése után a 

„kis korc”-ra kell ragasztani (3. ábra). Ez 

esetben a korcokat előzetesen legalább 50 

cm-ként korclezáró fogóval össze kell nyomni 

(derékszögű állókorcig). A RHEINZINK ® -hez 

korclezáró gépként a Schlebach cég (D- 

Friedewald) Piccolo és Flitzer típusú berendezései 

váltak be legjobban, amelyekkel a 

tömített korcokat is gond nélkül le lehet zárni. 

A tömítőszalagok akkor alkalmasak korcolt 

tetőkhöz, ha legalább 90 ° C hőmérsékletváltozást 

elviselnek károsodás nélkül, és ha 

tömítő hatásuk nyomás alatt is hosszútávon 

állandó marad, azaz (roncsolódás-mentesen) 

összenyomhatók, úgy hogy a korclezáró géppel 

is lezárhatók. 

Svédországban a korcokat korcolajjal is tömítik. 

Mivel a korcolaj által okozott szennyeződés 

a fémfelületen a patina képződését 

hátráltatja, különös hangsúlyt kell fektetni a 

tiszta felhordásra. Ehhez ma már megfelelő 

gépek állnak rendelkezésre, amik a „nagy 

korc” alsó oldalára célzott és adagolt felvitelt 

tesznek lehetővé. A korcolajat ajánlott ide 

felhordani, hogy a lemezsávok kezelését ne 

korlátozza és a korclezáró gépek alkalmazását 

ne akadályozza (vagy tegye lehetetlenné) 

a túl olajos lemezfelület. 

4a 

4b 

4.a-b ábra: Manuálisan készített korcokhoz 

használható rögzítő fércek. (E fércek formája 

különösen nagy változatosságot mutat az 

egyes országokban.) 

1e 1f 1g 

3. ábra: A korctömítő szalagot a már fércekkel 

rögzített lemezsáv „kis korc” felőli 

oldalára kell ragasztani. 

Tetőlejtés 

A kettős állókorcos fedésű tető lejtése a 

tapasztalatok szerint lehetőleg legalább 7° 

(12,28%) legyen, azonban egyes esetekben 

a lejtést egészen 5° (8,8%) mértékig csökkenteni 

lehet kiegészítő műszaki intézkedésekkel 

(korctömítéssel, valamint szellőző alátétszőnyeggel, 

vagy a légrés alatt kiképzett második 

vízelvezető réteggel) és gondos tervezéssel 

(csomópontok megfelelő kialakításával). 

A fenti megállapítás, amely szerint a 

kettős állókorc a csapadékvíz ellen tömörnek 

tekinthető – bár a visszatorlódó víz a korcokba 

be tud szivárogni – különösen a lefektetett 

korcokra igaz. Ezek leginkább a tetőgerinccsatlakozásoknál, 

a tetőéleken és a szakszerűen 

kiképzett tetőáttörések körül fordulnak 

elő. A korcolt fedésekre vonatkozó hazai 

rendelkezéseket az MSZ 7951 magyar szabvány 

írta le. Eszerint hazánkban a 25 mm 

magas korcokkal készülő fedés legkisebb 

megengedett lejtése 5,45° (10 %). 

A lejtés meghatározásához építéstechnológai 

szempontokat is figyelembe kell venni, hiszen 

a tetők lejtése a tervezettől legtöbbször eltér. 

Az eltérés nemcsak a szakszerűtlen aljzat 

miatt alakulhat ki, hanem az építésben szo- 

kásos mérettűrések miatt, vagy akár a szerkezet 

terheléséből adódó lehajlás következtében 

is. 

Eltérést okozhatnak a gyakran figyelmen kívül 

hagyott hőmozgások, valamint az ereszkörnyéki 

egyéb hibák is: a lemezsáv összehúzódása 

sokszor horpadások létrejöttéhez 

vezet az eresz mögött (egészen az ellenlejtésig), 

ezáltal a víz lefolyása akadályozott 

lesz, vagy akár lehetetlenné is válik. 

Figyelembe kell venni azt is, hogy a vápák 

lejtése mindig kisebb mint a tetőfelületé. 

(Ahhoz például, hogy a vápa lejtése 3° 

(5,25%) legyen, a tetőfelület lejtésének min. 

4,23° -nak kell lennie!). 

Ha a tetőn hosszabb ideig megálló és feltorlódó 

hóval kell számolni, a korctömítő 

szalagot még nagyobb lejtésű tetőkön is 

használni kell (3. ábra és II. fejezet 4). 

Ugyanígy a „jégsánc-képződés” által leginkább 

veszélyeztetett ereszkörnyéki szakaszokon 

szintén tömíteni kell a korcokat – az 

épület külső homlokzati síkjától befelé, min. 

2 m hosszan, illetve a tető geometriájától 

függően még hosszabban is. 

A kettős állókorcos fedések ajánlott rétegfelépítéseit 

és az esetleg szükséges második 

vízelvezető réteg helyzetét és beépítését a II. 

fejezet 1.3.6 és 1.4.3 pontjában ismertettük. 

Rögzítés 

A lemezsávokat lecsúszás és szélszívás ellen 

rögzíteni kell. A mechanikai csúcsigénybevétel 

a szél szívóhatásából ered (ld. II. fejezet 

3.1.1). Az erők a tetőhéjazat lemezétől a 

kettős állókorcokon és a rögzítőférceken 

keresztül adódnak át az aljzatszerkezetre. Az 

erők átadásának módját a lemezsávok szélessége 

és vastagsága alapvetően meghatározza 

(ld. később). 

III. 1 KETTŐS ÁLLÓKORCOS FEDÉS/ISMERTETÉS 

1 1 1


1 1 2 

A rögzítés mindig indirekt (közvetett) módon 

a korcokba beszorított fércekkel, illetve a 

lemezsávok végén a visszahajtásokba beakasztott 

fércsávok (fércszalagok) felhasználásával 

történjen. A rögzítőfércek: az álló- és 

csúszófércek; utóbbiak megnövelt mozgáslehetőséget 

lehetővé tevő változatban is (2. 

a-c ábrák). A fenti – előprofilozott lemezsávokhoz 

alkalmazható – fércek mellett még 

ma is használják a manuális korclezáráshoz 

jobban illő ún. „nadrágférceket” (4. a-b 

ábrák). A rögzítőfércek m 2 -enként szükséges 

száma a szélszívástól, a rögzítés módjától és 

az aljzat kialakításától függ, de nem 

csökkenhet az előírt minimum alá. 

A tartószerkezeti méretezés alapjául szolgáló 

mértékadó kihúzóerők megállapításához a 

ZVSHK szakmai szövetséggel együttműködésben 

számtalan vizsgálatot végeztünk. 

Az 1. és 2. táblázatok RHEINZINK ® -rögzítőfércekre 

vonatkoznak, amelyek olyan rögzítőelemekkel 

vannak lefogva, amelyek legalább 

400 N/férc kihúzóerőt biztosítanak (a biztonsági 

tényező 1,5). A férc-rögzítőelem együttes 

rendszerre vonatkozó statikai követelményeket 

a DIN 1055 szabvány 4.rész (valamint pr 

EC1) alapján állapították meg. A korábban 

alapul vett 500 N/férc mértékadó kihúzóerőt 

azért kellett megváltoztatni, mert az egységes 

európai szabványok e területen már egységesen 

1,5-es biztonsági tényező alkalmazását 

követelik meg. A RHEINZINK ® -rögzítőfércek 

alsó része 0,8 mm vastagságú lemezből 

készül, felső (csúszó) részük pedig 0,7 mm 

vastagságúból. Méretük a 2.a-c ábra szerinti. 

Az itt előírt férctávolságokon még akár lényegesen 

nagyobb teherbírású fércek választása 

sem változtat, mivel ezek az adatok 

elsősorban a RHEINZINK ® mechanikai anyagjellemzőitől 

(a lemezek merevségétől) függően 

lettek megadva. Ha azonban 400 N/ 

férc értéknél kisebb teherbírású rögzítőelemek 

kerülnek felhasználásra, szükségszerűen több 

fércet kell alkalmazni (ld. a II. fejezet 3.4.1 

pontban közölt táblázatot). 

Lemezszalag szélessége/mm 

Lemezsáv szélessége/mm* 

Lemezsáv szélessége/mm** 

Lemezvastagság/mm 

Szélteher 

(kN/m 2 ) 

- 0,3 

- 0,6 

- 0,9 

- 1,2 

- 1,5 

- 1,8 

- 2,1 

- 2,4 

- 2,7 

- 3,0 

- 3,3 

- 3,6 

- 3,9 

- 4,2 

- 4,5 

- 4,8 

- 5,1 

500 

420 

430 

0,7 

4/500 

4/500 

4/500 

4/500 

6/350 

7/300 

8/250 

8/250 

10/200 

11/200 

11/200 

13/150 

13/150 

15/150 

15/150 

17/100 

17/100 

570 

490 

500 

0,7 

4/500 

4/500 

4/500 

4/500 

6/350 

7/300 

8/250 

8/250 

10/200 

11/200 

11/200 

13/150 

13/150 

15/100 

15/100 

17/100 

17/100 

600 

520 

530 

0,7 

4/500 

4/500 

4/500 

4/500 

6/350 

7/300 

8/250 

8/250 

10/200 

11/200 

11/200 

13/150 

13/150 

15/100 

15/100 

17/100 

17/100 

670 

590 

600 

0,7 

4/500 

4/500 

4/500 

4/500 

6/300 

7/300 

9/250 

9/250 

10/200 

11/150 

11/150 

13/150 

700 

620 

630 

0,7 

4/500 

4/400 

4/400 

4/400 

6/250 

7/250 

9/200 

9/200 

10/150 

Méretezés módja: A rögzítőelemek 

mértékadó kihúzóereje < 400 N/férc.: 

800 

720 

730 

0,8 

4/400 

4/400 

4/400 

4/400 

6/250 

7/250 

9/200 

Megjegyzés: A szélteher-táblázat a II. fejezet 3.1.1 pontban található. A táblázat érvényes 

minden rögzítő elemre, ha az fércenként legalább 400 N kihúzóerőnek tud ellenállni (ld. II. 

fejezet 3.4.1). A fércszükséglet és a férctávolságok méretezése átlagosan 3 m hosszúságú 

lemezsávok alapján történt. 

* Beépítéshez előkészített lemezsávok közelítő szélessége kézi korckialakítás esetén 

** Beépítéshez előkészített lemezsávok közelítő szélessége gépi elő profilozás esetén 

1. táblázat: Min. fércszám (m 2 -enként)/max. korctávolság (mm), a szélteher függvényében 

Olyan esetekben, amikor különösen nagy 

szélerővel kell számolni, az állófércek sávjában 

néha folyamatos rögzítőférc-sávokat 

(ún. férc-síneket) is alkalmaznak. E férc-síneket 

egyedileg gyártják; legfőbb előnyük, hogy 

sokkal gyorsabban szerelhetők, mint pl. 13 

db egyedi férc (a 20-100 m magasságú tetők 

sarokterületeinél van jelenlősége). 

Szél-szívóerő (N/m 2 ) 

Kihúzóerő (N/férc) 

A számítással adódó fércszükségletet egész 

férc/m 2 -re kell felkerekíteni. 

A korcok távolságát az alábbiak szerint kell 

meghatározni: 

1/korctávolság (m) 

fércek szükséges száma 

(db/m 2 ) 

= Fércek száma/m 2 

= férctávolság (m) 

Az állófércek a lemezsávokat lecsúszás ellen 

is rögzítik, míg a mozgófércek csak a szél 

feltépő ereje ellen biztosítják a fedést. Az állóférceket 

a fedés egy meghatározott sávjában 

kell rögzíteni.

E sáv elhelyezkedése a fedés egészén belül 

a hajlásszögtől függ (ld. 5. és 7. ábra), azonban 

független a lemezsáv hosszától. A rögzítési 

sáv szélessége viszont már függhet a 

sávhossztól, ami 1 és 3 m között változhat, de 

legfeljebb a lemezsáv hosszának negyede 

lehet (Franciaországban 10 m-nél rövidebb 

lemezsáv esetén harmada). Ennek megfelelően 

a mozgáslehetőség nélkül (csak állófércekkel) 

rögzített lemezsávok legfeljebb 

mintegy 3 m hosszúak lehetnek. 

Félnyereg-tetők rögzítési sajátosságai 

A > 0,5 m szélességű túlnyúló eresszel kialakított 

félnyereg-tetőkön a tapasztalatok 

alapján a lemezsávok szélessége legfeljebb 

500 mm legyen. Szabadonálló épületeknél 

javasolt az anyagvastagságot ezen túlmenően 

0,80 mm-re megnövelni. E korlátozások 

a fokozott szélerőkkel szembeni nagyobb 

ellenállást és a rezgések (valamint az azzal 

együtt járó zajok) csökkentését szolgálják, 

hiszen e területen a lemezsávok közepe erős 

szélben akár 20 mm-t is felemelkedhet. 

A lemezsávok szélessége és vastagsága 

A bádogos-szakmában használják mind a 

szalagszélesség, mind a lemezsáv-szélesség 

és tengelytávolság kifejezéseket (6. ábra). A 

szalagszélesség mint pontosan megadható 

adat a még profilozás (felhajlítás) nélküli, sík 

RHEINZINK ® lemezszalag szélességi méretét 

jelenti. A lemezsáv szélessége az előprofilozott 

lemez felfekvő (nettó) szélességét adja, 

azaz az ún. „korcveszteség” nélküli részt. Ez 

a méret előprofilozott lemezsávok esetén 

körülbelül 70 mm-rel keskenyebb a szalagszélességnél, 

míg manuálisan készített hosszanti 

korcok esetén mintegy 80 mm-rel. A korcolási 

tengelytávolsághoz (azaz a korctávolsághoz) 

a lemezsávok közötti 3-5 mm szélességű 

keresztirányú tágulási hézagokat is hozzá kell 

számítani. 

A lemezsávok előírt szélessége és anyagvastagsága 

az épületmagasságtól függ. A 

korctávolságok semmi esetre sem lehetnek 

nagyobbak, a lemezvastagságok pedig nem 

lehetnek kisebbek, mint az 2. táblázatban 

bemutatott értékek. Ellenkező esetben a 

lemezsáv a szél szívóereje hatására rezegni 

kezd, s ez a vibrálás hosszabb távon az anyagban 

repedések kialakulásához vezethet. 





Fércek száma/m 2 

Épület-magasság (m) 

0 - ≤ 8,0 

> 8,0 - ≤ 20,0 

> 20,0 - ≤ 100 

Terület 

sarok 

perem 

belső 

sarok 

perem 

belső 

sarok 

perem 

belső 

a hőmozgás iránya 

hófogó helye 

állófércek sávja 

elválasztó lécbetétek 

lécbetét a tető élen/-gerincen 

500/570/600 

420/490/520 

430/500/530 

0,7 

db férc/t 

7/300 

4/500 

4/500 

10/200 

6/350 

4/500 

13/150 

8/250 

4/500 

670 

590 

600 

0,7 

db férc/t 

7/300 

4/500 

4/500 

10/200 

6/350 

4/500 

13/150 

9/200 

4/500 

III. 1KETTŐS ÁLLÓKORCOS FEDÉS/ISMERTETÉS 

700 

620 

630 

0,7 

db férc/t 

7/250 

4/400 

4/500 

10/150 

6/300 

4/400 

800 

720 

730 

0,8 

db férc/t 

7/250 

4/400 

4/400 

2. táblázat: A szükséges rögzítő fércek száma az épületmagasság, a korctávolság és a lemezvastagság 

függvényében (mértékadó szélterhek a DIN 1055 szabvány 4.része, ill. a 

prEC 1 alapján) 

db férc = min. fércszám (db/m 2 ); t = fércek max. távolsága (mm) 



5. ábra: Példa az állófércek sávjának elhelyezésére egy 9° -os lejtésű kontyolt tetőn. 

A lemezsávok hossza: 16 m, a tetőáttörések miatt a sávok helye változó 

(elválasztás: lécbetéttel) 

1 1 3


1 1 4 

1-3 m 

1-3 m 

1 / 2 1 / 2 2 / 3 1 / 3 

3° 

> 3° - ≤ 1 0° 

1-3 m 1-3 m 

3 / 4 1 / 4 fent 

> 1 0° - ≤ 3 0° 

7. ábra: Az állófércek sávjának tető lejtéstől függő elhelyezése. 

lemezsáv-szélesség 

Kettős és derékszögű állókorcos fedések 

(SCHLEBACH PROFIMAT SPM 30/80 géppel elő profilozva, korcveszteség: kb. 70 mm) 

Lemezsáv 

szélessége 

400 mm 

430 mm 

500 mm 

530 mm 

600 mm 

630 mm 

730 mm 

Lemezszalag 

szélessége 

470 mm 

500 mm 

570 mm 

600 mm 

670 mm 

700 mm 

800 mm 

A kettős állókorcos RHEINZINK fedések 

Magyarországon a 20 m-nél alacsonyabb 

épületeken többnyire 600 mm tengelytávolsággal 

készülnek (670 mm széles lemezszalagból), 

míg afölött 530 mm tengelytávolsággal 

(600 mm széles lemezszalagból). 

A lemezek vastagsága mindkét esetben le- 

kb. korcveszteség 

17,5 % 

16,0 % 

14,0 % 

13,0 % 

12,0 % 

11,0 % 

9,5 % 

kb. súly 

0,7 mm vtg. lemez 

5,9 kg/m 2 

5,9 kg/m 2 

5,7 kg/m 2 

5,7 kg/m 2 

5,6 kg/m 2 

5,6 kg/m 2 

5,5 kg/m 2 

> 3 0° 

galább 0,70 mm (ez a DIN 18339 szabvány 

szerinti kötelező minimum). Németországban 

a tetők többnyire 530 mm tengelytávolsággal 

készülnek. A korctávolság és az anyagvastagság 

függvényében megadott várható felületsúlyokat 

a fenti táblázat tartalmazza (3. 

táblázat). 

3 - 5 mm 3 - 5 mm 

÷ 3 = korctávolság 

6. ábra: A szalagszélesség, a lemezsáv-szélesség és a korcolási 

tengelytávolság viszonya. 

kb. súly 


6,8 kg/m 2 

6,7 kg/m 2 

6,5 kg/m 2 

6,5 kg/m 2 

6,4 kg/m 2 

6,4 kg/m 2 

6,3 kg/m 2 

3. táblázat: Korcolási veszteségek és fajlagos felületsúlyok kettős és derékszögű állókorccal 

kialakított tetőfedéseknél. 

9 

13 

10 

~25 

Lemezsávok hossza 

A lemezsávok hossza általában max.10 m 

lehet. Ez a méret különösen az építéshelyi 

mozgathatósági korlátok miatt vált be és a 

csomóponti ábrázolásoknál a tágulási hézagok 

általános alapjává vált. (Azaz: nagyobb 

lemezsáv-hosszak esetén a mozgáslehetőségekre 

szolgáló hézagok méretét arányosan 

növelni kell.) 

Amennyiben ez a hosszméret nem elegendő, 

az egyes lemezsávokat hosszirányban toldani 

kell. A keresztirányú lemezkapcsolatok 

kialakítása a lejtéstől függ (ld. III. 1.3). 

Különleges esetben 16 m-ig terjedő hosszúságú 

lemezsávok is fektethetők. Mivel ezek 

hőmozgása a lemezsáv végén a szokásosnál 

nagyobb, így azokhoz a megnövelt réshosszúságú 

RHEINZINK ® csúszófércek szükségesek. 

Ezen túlmenően az egyes csomópontok 

kialakítását a megnövekedett követelményekhez 

kell igazítani (a lemezek hosszirányában): 

pl. az ereszsáv „orrának” hoszszát 

3-ról 4 cm-re kell növelni, így a visszahajtás 

mögötti hőmozgási lehetőség is növelhető. 

Az ilyen – a szokásosnál hosszabb (h > 10 m) 

– lemezsávok alkalmazása az áttörés nélküli 

tetőknél gazdaságossági előnyöket is jelenthet, 

azonban megnő az anyagban lévő feszültségek 

kialakulásának veszélye, s ennek 

következtében az építészeti megjelenést zavaró 

hullámosodás keletkezhet. Mindkettő 

az építéshelyi mindennapok elkerülhetetlen 

következménye: a szél, vagy a kedvezőtlen 

szállítási feltételek a hosszú lemezek károsodás 

nélküli mozgatását gyakorta megnehezítik. 

Ha a szokásosnál hosszabb lemezeknél 

áttörés kialakítása szükséges (szellőzőcső, 

kémény, tetőkibúvó, stb.), a lemezsávok megnövekedett 

hosszváltozásának következményeivel 

a csomópontok kialakításánál mindenképpen 

számolnunk kell (pl. az áttörések 

mellett lécbetéteket kell beépíteni). Ez bizonyos 

esetekben jelentős többletköltséget 

okozhat.

kk 

kk 

8. ábra: Előprofilozott csatlakozó lemezsávok 

(kk= „kis korc”, nk = „nagy korc”) 

nk 

nk 

kk kk 

nk nk 

Ennek figyelembe vételével vizsgálandók a 

szokásosnál hosszabb lemezsávok alkalmazásának 

előnyei ill. hátrányai egy adott 

épületnél. E problémák megoldására rendelkezésre 

áll alkalmazástechnikai tanácsadó 

szolgálatunk is, amely az építéshelyi szervezési 

adottságokra is tekintettel lévő műszaki 

támogatást nyújt. 

Csatlakozó lemezsávok 

A csatlakozó lemezsávok olyan elemek, 

melyek a tetőn általánosan használt többi 

lemezsávtól eltérő korctávolsággal és/vagy 

profilozási iránnyal készülnek és így a kivitelezés 

során nagyobb figyelmet és időráfordítást 

igényelnek. 

Két-két kis-, vagy nagykorccal kialakított csatlakozó 

lemezsávokat (8. ábra) például a 

kontyolt- vagy sátortetőknél alkalmaznak, 

mert ezeknél – ha a tető élét lefektetett korcokkal 

alakítják ki – a gerinc környezetében 

korcolási irányváltás szükséges. Meg kell 

változtatni egyes lemezsávok korcolási irányát 

az olyan tetőkön is, amelyeken sok az 

áttörés. Ezen kívül alkalmaznak szokásos 

előprofilozási irányú, de megváltoztatott 

korctávolságú csatlakozó lemezsávokat is, ha 

az épület jellemző méretei (raszter, stb.) nem 

vágnak egybe a sávkiosztással. A korctávolságok 

változásai ± 5 cm eltérés esetén alig 

észlelhetők. 

9. ábra: Kónikus lemezsávok 500/120 mm-es korcolási tengelytávolsággal. Jordan-fürdő, 

Biberach (D) 

Kónikus lemezsávok 

Kónikus lemezsávokat íves alaprajzú, de 

egyenes alkotójú (vagyis egyenletes lejtésű) 

tetőknél (9. ábra), vagy egyes különleges 

kialakítású vápáknál kell alkalmazni (ld. III. 

fejezet 1.3). Ezek felső és alsó vége között a 

korctávolság változik. A legkisebb tengelytávolság 

ma már 50 mm is lehet - még gépi 

előprofilozás esetén is. Nagyobb átmérőjű 

épületeknél keresztirányú kapcsolatok kialakítása 

is szükségessé válhat (10. ábra). 

A kónikus lemezsávokkal készülő tetőfelület 

sávkiosztásának tervezésénél az épületmagasság 

és az anyagvastagság alapján meg- 

határozott maximális korctávolságot (2. tábl.) 

kell a lemez szélesebb végénél betartani. 

(Meghatározott feltételek mellett a műszaki 

tanácsadóinkkal való konzultáció alapján ez 

alól lehetségesek kivételek.) 


1 1 5


1 1 6 

10. ábra: Nagyobb átmérőjű épületeknél 

keresztirányú lemezkapcsolatok is szükségesek. 

A legkisebb tengelytávolság az ablakok 

méretéhez igazodik. Polgárok Háza, 

Dudweiler (D) 

11. ábra: 30 m-nél nagyobb sugarú kupoláknál 

a fedési lemezsávok előkészítéséhez 

nem kell ívesítő gépet alkalmazni és a sávok 

szélét sem kell ívesre vágni. Információs központ 

épülete a hannoveri vásár területén, 

Hannover (D) 

Íves felületek (konvex) 

Kettős állókorcos lemezsávok r ≥ 10 -12 m 

sugarú felületre előzetes ívesítés nélkül (azaz 

egyenes lemezsávként) még viszonylag hullámosodás-mentesen 

fektethetők (11. ábra). Az 

ennél kisebb sugarú lemezsávokat azonban 

ívesíteni kell. Előprofilozott lemezsávokat r ≥ 

0,6 m sugárig Schlebach RBM ívesítő géppel 

lehet megívesíteni. Az e géppel előkészített 

lemezsávok korcainak az íves tetőfelületen 

történő lezárására szintén létezik speciális 

célgép: a Piccolo korclezáró gép görgőpárjait 

az egyenestől csuklósan el lehet billenteni 

így az dongatetőkön is tud dolgozni. 

12. ábra: Egy szokatlan megjelenésű tetőfelület, amely gépi ívesítésű konkáv lemezsávokkal 

készült (r = 5 m). Szabadidő-központ, Gütersloh (D) 

Amennyiben 0,6 m-nél kisebb sugarú felületet 

kell lefedni (ez többnyire csak tetőablakokon 

fordul elő), úgy a korc kialakítása nem előprofilozott, 

hanem csak felhajlított szélű lemezsávokkal 

történik. A felhajlított szegélyt a 

Biegeboy típusú kisgéppel lehet ívesre megnyújtani. 

Az ilyen kis sugarú ívek korclezárását 

manuálisan kell végezni (ld. I. 3.6). 

Íves felületek (konkáv) 

Konkáv (homorú) ívű felületek fedéséhez a 

lemezsávok korcait zömíteni kell, ami technikailag 

összehasonlíthatatlanul nehezebben 

kivitelezhető, mint a korcok nyújtása a konvex 

felületek esetén. Az egyenes előprofilozott 

lemezsávok konkáv felületre fektetése még 

nagy sugarú ívek esetén is hullámképződéshez 

vezethet. Egy kiegészítő szerkezet segítségével 

a Schlebach-profilozógépek alkalmasak 

arra, hogy konkáv ívesítésű lemezsávot 

készítsünk velük, amennyiben a sugár r ≥ 3 m. 

(Egyes esetekben még r ≥ 2,5 m sugarak 

kialakítása is lehetséges.) Konkáv felületek 

fedése előtt kérjük vegye igénybe a RHEIN- 

ZINK alkalmazástechnikai tanácsadását. A 

korcok lezárásához billenthető görgőpárokkal 

kialakított korclezáró gép szükséges (r 

≥ 5 m).

1a ábra: RHEINZINK-ereszsáv 

a szokásosnál hosszabb fedési 

lemezsávokhoz (ha az ereszsáv 

függő leges szára ≥ 50 mm, azt 

horganyzott acéllemez merevítő 

sávval kell rögzíteni). 

III. 1.3 Részletképzések 

E pontban részletesen ismertetjük a kettős 

állókorcos fedés leggyakrabban előforduló 

vonalmenti részletképzéseit, valamint részben 

ezek csatlakozásait is a csomópontokban. 

A tető áttörései (kémények, tetősíkban fekvő 

ablakok, stb.) körüli részletképzéseket a III. 

1.4 pont mutatja be. 

Eresz 

Általánosan érvényes szempontok 

Több országban jellemző az ún. ereszpalló 

alkalmazása – különösen deszkaaljzat esetén. 

A csatornatartókat általában a héjazat 

alatt kell rögzíteni és besüllyeszteni; ebben az 

esetben az ereszpalló alkalmazása nagyon 

kedvező, hiszen a csatornatartók kiosztása 

függetlenedik a szarufák elhelyezkedésétől. 

Ez sokszor gazdaságilag előnyös, havas vidékeken 

pedig egyenesen szükséges. 

Az átszellőztetett tetőket az eresz alatt szellőztető 

nyílással kell kialakítani, amelyek legkisebb 

szélessége nettó 3-4 cm kell legyen (ld. 

II. 1.3.4). 

1b ábra: Szokásos kialakítású 

RHEINZINK-ereszsáv, a csatorna 

hátsó részének átfedésére függőleges 

szárral és vízorral. 

1c ábra: Élsajtoló géppel készített 

ereszsáv. 

A madarak és a kisemlősök elleni védelem 

céljából a szellőztető nyílásban gyakran perforált 

lemezt helyeznek el. E kiegészítők azonban 

akadályozzák a levegő szabad áramlását. 

Ezért a perforált lemez szabad szellőző 

keresztmetszete a nyílásméretnek legalább 

45 %-a, a lyukak átmérője pedig min. 5 mm 

kell legyen. A beszellőző nyílás szélességét a 

perforált lemez szabad keresztmetszetének 

függvényében meg kell növelni. (pl. 3-ról 7 

cm-re). Különösen ajánlott a tető csomópontjaiban 

a RHEINZINK ® -AERO 63 jelű szellőző 

lemezt használni, amelynek szabad szellőző 

keresztmetszete 63%, a lyukak átmérője pedig 

7,5 mm. E – terpesztett rács kialakítású – 

szellőző lemez alkalmazásával a szellőző 

nyílások szélességét csak igen kis mértékben 

kell megnövelni (pl. 3-ról 5 cm-re). 

A RHEINZINK ® lemezsávok ereszcsatlakozását 

mindig eresz-szegélysávra visszahajtva 

kell kialakítani (1. ábra). Ezek hossza általában 

3,0 m és közvetlenül rögzítik őket 

(10 cm-ként, váltott sorban szegezve). A 

fedési lemezsáv végének megfogása mellett 

az ereszsáv alsó (függőleges) szakasza a 

csatornába belelógva biztosítja a biztonságos 

vízbevezetést – anélkül, hogy a (lejtésben 

lévő) csatornát és a fedési lemezsávot egymással 

közvetlenül össze kellene kapcsolni 


III. 1 KETTŐS ÁLLÓKORCOS FEDÉS/RÉSZLETKÉPZÉSEK 

1d ábra: Ereszsáv függőleges 

szár nélkül (elsősorban 

homlokzatokhoz). 

Ha az ereszsáv függőleges szára ≥ 80 mm, 

akkor alatta merevítősávot is be kell építeni. 

A fedési lemezsáv végének indirekt (közvetett) 

rögzítését az indokolja, hogy így annak 

hőmozgása szabadon le tud játszódni. Az 

összehúzódáshoz a lemezsáv ereszvégi viszszahajlítása 

és az ereszsáv vége között 

megfelelő távolságot (kb.10 mm-t) kell hagyni 

(2. ábra). Az „orr” szokásos mérete 30 mm, 

viszont 10 m-nél hosszabb lemezsávok alkalmazásakor 

40 mm-re növelendő (3. ábra). 

A korcok ereszvégi lezárása sokféle formában 

kialakítható (5. ábra). Mindenképpen 

kerülendő azonban a korcok ereszvégi lefektetése 

- ami helyenként még ma is gyakorlat. 

A lefektetés és a 180° -os visszahajtás az 

anyagban jelentős feszültségeket okoz: a 

lemezsáv vége így fel tud hajlani, ami 

alacsony lejtés esetén akadályozza a víz lefolyását, 

meredekebb tetőn pedig kellemetlen 

látványt okoz. A visszahajtás mögött megálló 

víz kapilláris úton beszívódhat a korcba (ld. 

III. fejezet 1.2). További hátrány, hogy a 

lemezsáv visszahajlított vége és az ereszsáv 

közötti hőmozgáshoz szükséges távolság 

nehezen biztosítható, illetve a korrekt kialakítás 

igen körülményes és bonyolult (ld. az e 

pontban írottakat a gerinccsatlakozás kialakításáról.) 

30 

40 

10 10 

2. ábra: A RHEINZINK-fedések 

szokásos ereszkialakítása, a fedési 

lemezsávok hosszanti 

hőmozgásának biztosításával 

(lemezsávok hossza ≤ 10 m) 

15 15 

3. ábra: 10 m-nél hosszabb 

RHEINZINK-fedések szokásos 

ereszkialakítása, a fedési lemezsávok 

hosszanti hőmozgásának 

biztosításával (lemezsávok 

hossza ≤ 16 m) 

1 1 7

III. 1 KETTŐS ÁLLÓKORCOS FEDÉS/RÉSZLETKÉPZÉSEK 4. ábra: Szokásos ereszkialakítás 

félkörszelvényű függő ereszcsatornával 

és „szoknyás” ereszszegéllyel. 

Az ajánlott szerkezeti 

méretek biztosítják a lemezsávok 

hosszirányú hőmozgását. (Kialakítás: 

távolságtartó sablonnal.) 

1 1 8 

≥ 10 

A z elsö férc kb. 2 0 0 mm - re 

van a z ereszvonaltól 

5. ábra: A kettős állókorcok ereszvégi lezárásának többfajta kialakítása: álló-íves, álló-ferde és álló-egyenes megoldásokkal 

6. ábra: Dán eresz-kialakítás negyedkör 

szelvényű ereszcsatornával. Lakóház, 

Odense (DK) 

7. ábra: Ereszrészlet RHEINZINK ® -AERO 63 

terpesztett szellőző lemezzel 

A tető vízelvezetésével kapcsolatos egyes 

speciális kérdésekre – mint például az igénybevétel 

számítása vagy a méretezés – a V.1. 

alfejezet ad választ. 

Az alábbiakban ismertetett ereszkialakításokat 

aszerint csoportosítva ismertetjük, hogy 

azok épületen kívüli vagy épületen belüli 

vízelvezetéshez csatlakoznak. A kettő közötti 

különbségtétel azon alapul, hogy hibás 

vízelvezetés esetén a víz az épületen kívülre 

közvetlenül ki tud folyni, vagy nem (esetleg 

csak közvetetten). E szempontból hibának 

például azt nevezzük, ha a csatorna peremén 

a víz túlbukik (a csatorna túl kicsire méretezett, 

vagy eldugult ejtőcsöve miatt), vagy ha a 

csatornában a rosszul készített forrasztási 

varrat elvált. 

Épületen kívüli ereszkialakítások 

Dán ereszkialakítás 

Ennek a főként Dániában alkalmazott típusnak 

(ld. 6. kép) legfőbb jellemzője a függő 

ereszcsatorna és a külső fal közötti igen kis 

távolság, amit az ereszcsatorna alakja is 

külön hangsúlyoz. A 8.ábrán látható e típus 

jellemző kapcsolata az (általában rétegeltlemez) 

aljzattal, ahol a csatornatartók besülylyesztése 

kizárólag a szarufák felett lehetséges 


≥ 3 0 

Angol ereszkialakítás 

Angliában az a szokás, hogy a tető vízelvezetését 

nem a bádogos, hanem a vízvezetékszerelő 

készíti. Ezért az ereszcsatornákat nem 

a tetőhöz, hanem a falhoz rögzítik. E kialakítással 

a két szakma tevékenysége egymástól 

függetlenné tudott válni. 

Ereszkialakítás függő ereszcsatornával 

Német nyelvterületeken az számít a legnagyobb 

hagyományokkal rendelkező (emellett 

rendkívül egyszerűen kivitelezhető) ereszkiképzési 

módnak, hogy a félkörszelvényű 

csatornát az ereszpallóba süllyesztett csatornatartó-vasakra 

szerelik (4. ábra). 


szelvényű ereszcsatornával és álló-íves 

korcvég-lezárással

Eresz, párkányon ülő csatornával 

E megoldás Németországban, Ausztriában és 

Svájcban igen népszerű. 

Sok építész építés-szabályozási szempontok 

miatt (telekhatáron álló épület, tűztávolság) 

nem tervezhet ereszkinyúlást, vagy tervezési 

okokból nem kívánja azt, máskor pedig nem 

szívesen mond le az eresz határozott tagozatként 

való megjelenéséről (10.a-b képek). 

A párkányon ülő csatorna mindezeknek az 

igényeknek megfelel (9. ábra). A hasonló 

okokból alkalmazott attikacsatornával szemben 

e megoldás óriási előnye az, hogy a 

csatornából a víz kifelé folyik, a tető szellőzése 

magas hó esetén is biztosított és lehetővé 

teszi a csatorna-lefolyócső egyenes indulását. 

Mindezeken túl egyszerű profilú lemezekkel 

és szabványméretű csatornákkal valósítható 

meg – ha nincs szükség a csatorna előtt ún. 

„álca- vagy homloklemezre”. 

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a szélesebb, 

előreálló párkánykiképzés felülete 

egyes esetekben a galambok tartózkodási 

helyévé válhat. Egy lehetséges veszélyforrást 

jelenthet az is, hogy a kisebb jégdarabok leesése 

sem zárható ki teljesen. 

A kialakítás melletti fontos érv azonban az, 

hogy – legalábbis magasabb épületek esetén 

– az ereszcsatorna a járószintről alig, vagy 

egyáltalán nem látható (11. ábra). 

Általában érvényes, hogy az ereszkialakítás 

és az oromszegély csatlakozásának is megtervezettnek 

kell lennie. Amennyiben a párkányon 

ülő ereszcsatorna és az oromszegély 

részleteinek egyeztetése nem történik meg, 

annak gyakran az építészeti megjelenés látja 

kárát. 

A lefolyócső elhelyezhető falmélyedésben 

vagy a falon kívül is. Ez utóbbi esetben a csatornából 

a vizet vízgyűjtő üstbe illetve összefolyóba 

kell vezetni (16. ábra). Másik meg- 

9. ábra: Párkányon ülő ereszcsatorna. 

10a ábra: A tető vízelvezetése párkányon 

ülő ereszcsatornával ... 

11. ábra: Párkányon ülő csatorna, építészeti 

okból az oromfalra is átvezetve. Lakóház, 

Zoersel (B) 

oldás, hogy a lefolyócsövet felnyújtják a 

csatornaszint fölé, s ilyenkor a vizet oldalról 

vezetik be a csőbe. Ebben az esetben a lefolyócső 

tetejét – a sípoló hangok kialakulásának 

megakadályozása végett – le kell zárni. 


10b ábra: … és korcolt eresz homlokburkolattal 

(blendével). Munkaügyi Hivatal, Wetzlar (D) 

12. ábra: Párkányon ülő csatorna széles 

párkányon: a tető vízelvezetése az utcáról 

egyáltalán nem látszik. RHEINZINK, 

Berlin (D) 

Épület- Átfedés Vízorr 

magasság (mm) előreállása 

(m) (mm) 

≤ 8 ≥ 50 ≥ 20 

> 8 – ≤ 20 ≥ 80 ≥ 30 

> 20 – ≤ 100 ≥ 100 ≥ 40 

4. táblázat: A szegélyezések (párkány-, 

fallefedés, oromszegély) ajánlott szerkezeti 

méretei: függőleges átfedés („vízküszöb”), 

vízorr távolsága a faltól 

1 1 9


1 2 0 

13. ábra: Párkányon ülő csatorna falon 

kívüli ejtőcsővel. Közösségi Ház, Recklinghausen 

(D) 

15. ábra: Fekvő ereszcsatorna. Sporttelep, 

Pruhonice (SK) 

17. ábra: Egy elegáns megoldás: fekvő 

ereszcsatorna tetővisszaugrás fölött. 

Lakóház, Bad Honnef (D) 

19a és b ábra: A fekvő ereszcsatorna 

Svédországban szokásos kialakítása 

14. ábra: Párkányon ülő csatorna tudatosan 

formált összefolyója. Városháza, Neuss (D) 

16. ábra: Fekvő ereszcsatorna az egyes 

szakaszok toldásának korcolt kialakításával 

és ezáltal nagy lejtéssel. Dalarö Skans (S) 

18. ábra: A tetőfedésbe integrált („bevágott”) 

ereszcsatorna. Lakóház, Gravenwezel 

Schilde (B) 

Fekvő ereszcsatorna 

A fekvő ereszcsatorna főként Ausztriában 

(íves kialakítással) és Svédországban (szögletes 

kialakításban) kedvelt megoldás (19. és 

23. ábra). 

A Svédországban hagyományokkal rendelkező 

szögletes fekvő ereszcsatorna jellemzői 


■ begyakorolt megoldás, generációkon át 

kicsiszolt részletképzések 

■ csak korcokkal van kialakítva 

■ dilatáció nem szükséges 

■ járható (biztosítókötéllel) 

■ hófogóként is működik 

■ a tető oromszegélye a csatornától függetlenül 

alakítható ki, mivel a csatorna 

az oromszegély letakaró lemezébe be 

van korcolva, ... 

■ ...így a csatorna az oromszegély felől 

nem látszik. 

Ezen előnyökkel szemben áll az elkészítés 

viszonylag magas élőmunka-igénye. 

Figyelembe kell venni azt is, hogy e fekvő 

ereszcsatorna-típus lejtése viszonylag nagy, 

mert az egyes csatornaszakaszok korcoltan 

kapcsolódnak egymáshoz. Ez pedig a tető 

megjelenését is erősen befolyásolhatja (16. 

ábra). 

Szögletes fekvő ereszcsatornát Európa más 

tájain is alkalmaznak, de leginkább tetőviszszaugrások 

(loggiák, stb.) fölött. (17. ábra). 

Ugyanúgy, mint a függő ereszcsatornánál, a 

fekvő ereszcsatorna külső élének is alacsonyabban 

kell lennie, mit a belsőnek: így az 

esetleg túlcsorduló csapadék a külső oldalon 

folyik le. Amennyiben a fekvő ereszcsatornához 

fémlemezfedés csatlakozik, a fedés ereszvonala 

ne üljön bele a csatornafenékbe, mert 

ott már akadályozza a csapadék elfolyását. 

A csatorna belső oldali pereme (a vízkorcvisszahajtással) 

függőlegesen ≥ 10 mm-rel 

magasabban legyen, mint a külső oldali 

perem csöves beszegése (23. ábra) – e méret

20. ábra: Attikacsatorna egy családi házon. 

Weilerswist (D) 

többnyire azonban inkább 30 mm. A tetőfedés 

ereszvonalát többnyire egy ráforrasztott 

rögzítősáv tartja (ekkor a belső oldali perem 

az előző feltételen túl lejtésirányban mérve 

legalább 8 cm-rel magasabban legyen, mint 

a külső). 

A csatorna alatti párkányfedés az egyes 

országokban különböző mértékben nyúlik be 

a csatorna alá (19. ábra). Ha azonban e 

párkányfedés a csatorna belső oldali pereme 

előtt ér véget (főleg ha a fekvő ereszcsatorna 

és tetőfedés egyszeres fekvőkorccal csatlakozik), 

a kapillárisan felszívódó nedvességet 

második vízelvezető réteggel kell elvezetni: 

alsó oldali fóliakasírozással ellátott szellőző 

~ 5 0 0 mm 

≥ 1 0 mm 

≥ 1 0 0 mm ~ 2 0 0 mm 

21. ábra: Az attikacsatorna széles ereszkinyúlásából 

adódóan a csatorna a külső 

falon kívül helyezkedik el – épületszerkezetileg 

kifogástalanul. Víziút-építési Hivatal 

épülete, Herne (D) 

Névleges Csöves Csatornatartó Vonatkozó Lemez- Elterjedtség Tető lejtése 

méret beszegés kialakítása szabvány vastagság (min.) 

400 kifelé orral EN 612 0,80 mm Németország ≥ 55° 


500 befelé rögzítőfüllel EN 612 0,80 mm Ausztria ≥ 45° 




(különleges 

eset) 

5. táblázat: A RHEINZINK ® fekvő ereszcsatornák méretei, kialakítása és alkalmazási területei 

alátétszőnyeggel, vagy a szellőző légréteg 

alatt alátétfóliával (ld. II. fejezet 4). 

Ereszkialakítás a tetőfedésbe integrált 

ereszcsatornával 

Az integrált csatorna ebben az esetben azt 

jelenti, hogy a vízelvezetés a tetőfelületből 

nem emelkedik ki (18. ábra). Ha az integrált 

(„bevágott”) csatorna az épület homlokzati 

síkja mögött van, úgy azt belső helyzetű csatornaként 

kell kialakítani (csatornafűtéssel, 

stb.). 

A tetőfedésbe integrált csatorna előnyei: 

■ a csatorna nem befolyásolja az épület 

formai kialakítását 

■ a korcot csak kis szakaszon szakítja meg, 

így az folytonosnak látszhat. 

23. ábra: A fekvő ereszcsatorna Ausztriában 

szokásos kialakítása, ráforrasztott rögzítő 

sávba akasztott fedési lemezsávokkal 

(csatorna névleges mérete pl. 800 mm). 

III. 1KETTŐS ÁLLÓKORCOS FEDÉS/RÉSZLETKÉPZÉSEK 

22. ábra: Erősen hangsúlyozott ereszkiképzés 

ívesen illesztett mellvéddel, konvexen 

ívesített lemezsávokkal. Német Szövetségi 

Posta Központi Hivatala, Bad Cannstadt (D) 

A kialakítás hátránya, hogy a csatorna alatti 

ereszről – annak szélességétől függően – víz 

csöpöghet le és télen jégcsapok alakulhatnak 

ki. 

Attikacsatorna 

Az attikacsatorna tulajdonképpen a „bevágott 

ereszcsatorna” különleges esete, amit 

általában a (jelentősebb) kinyúlás nélküli 

tetőknél alkalmaznak (20. ábra). Az ereszkilógás 

hiánya miatt az attikacsatorna legtöbbször 

az épület külső falának síkján belül 

helyezkedik el, így az szerkezeti szempontból 

belső helyzetű csatornának számít (ld. V. 

fejezet 1.3) Ekkor előnyös, ha az attikacsatorna 

külső eresze annyira előre van ugratva, 

hogy a csatorna maga a falsíkon kívül lesz 

kialakítható (21. ábra). 

Figyelem! 

■ Az attikacsatorna vagy egyértelműen a 

külső fal síkján kívül, vagy egyértelműen 

azon belül legyen, mert a csatorna helyzete 

az ejtőcső-levezetés helyét is meghatározza. 

■ Belső helyzetűnek számító attikacsatorna 

esetén az ezekre vonatkozó valamennyi 

műszaki előírást be kell tartani (ld. „Belső 

csatornák”, 24. ábra). 

1 2 1


25. ábra: Zsalus szellőzővel 

kialakított egyedi ereszképzés. 

Modellező Iskola, Bad Hersfeld 

(D) 

1 2 2 

Ereszkialakítás íves átmenettel 

Ennél a megoldásnál a tetősík úgy megy át a 

homlokzatba, hogy a fedési lemezsávok fordulnak 

át egy íves mellvédre (22. ábra). 

Ennek megfelelően a csatornát e mellvéd alsó 

élén kell kialakítani. Attól függően, hogy a 

mellvéd alatti homlokzatszakasz előre- vagy 

hátra ugrik, kell a csatornát párkányfedésre 

ültetni, vagy anélkül megoldani. A konvexen 

(domborúan) ívesített lemezsávok javasolt 

legkisebb sugara géppel történő ívesítés esetén 

60 cm. 

Az íves átmenet megoldható a fedési lemezsávok 

végének ívesítésével (mely speciális 

lemezsávok megrendelhetők a RHEINZINK 

szolgáltató központjaiban), vagy külön rövid 

íves elemekkel, amik keresztirányú korcolt 

kapcsolattal csatlakoznak a fedés egyenes 

lemezsávjaihoz (a lejtéstől függő kialakításban). 

Az ívesítés folyamatos vízlefolyást tesz lehetővé, 

így a víz elvezetését a valamivel mélyebben 

fekvő ereszcsatorna is jól megoldja. 

Különleges megoldások 

Az ábrázolt típus-ereszkiképzéseken kívül 

még igen sokféle megoldás létezik, amelyek 

kidolgozásában a RHEINZINK műszaki tanácsadói 

szívesen segítenek. A sok példa közül 

egyet mutat be a 25. ábra, amelyen a Bad 

Hersfeld-i (D) Modellező Iskola ereszkialakítása 

látható. 

Belső csatornák, shed-csatornák 


Tapasztalataink szerint a belső csatornák a 

tetők legveszélyesebb szerkezetei, így azok betervezése 

mindenképpen kerülendő. Amenynyiben 

ez nem lehetséges, az alábbi „tíz 

24. ábra: Kétszintű belső csatorna: a felső 

elem félkörszelvényű, az alsó (biztonsági) 

csatorna szigeteléssel van kialakítva. 

fontos szabály” betartását javasoljuk a belső 

csatornák tervezésére és kivitelezésére. A 

belső csatornákkal szembeni követelményeket 

a DIN 1986 „Épületek és telkek csatornázása” 

szabvány alapján foglaltuk össze. 

■ a méretezés szerint szükségesnél legalább 

kétszer több lefolyót alkalmazzunk 

(esetleg biztonsági túlfolyót, vagy többletlefolyót 

a biztonsági csatorna számára); 

az összefolyók sűrítése mindig hatásosabb, 

mint a keresztmetszet növelése (méretezés: 

V. fejezet 1.1); 

■ a csatorna mérete olyan legyen, hogy 

könnyen el lehessen készíteni (pl. ne legyen 

túl keskeny és mély, mert akkor a forrasztott 

kapcsolatok nem készíthetők el); 

■ kétszintű vízelvezetést kell kialakítani; a 

belső és a külső (ún. „biztonsági”) csatorna 

közötti távolság ≥ 20 mm legyen; 

■ a vízelvezetés „cső a csőben” kialakítással, 

tölcsérformájú összefolyóval történjen, 

lombfogóval (de legalább „labdakereszttel”) 

védve; 

■ a keresztirányban átszellőztetett kislejtésű 

tetőknél a belső csatorna alatt az átszellőzésre 

a hőszigetelésig legalább 30 mm 

szabad magasságot kell biztosítani; 

■ a dilatációs elemek távolsága nem lehet 

nagyobb az előírtnál, mert a rugalmas betét 

túl erős gyűrődése akadályozhatja a 

víz elfolyását; 

■ a csatorna lejtését a szennyeződések és 

az általában hiányos karbantartás miatt 

a szokásosnál nagyobbra kell választani 

(min. 5 mm/m) – ez az épület megjelenését 

többnyire nem befolyásolja; 

■ az épületen kívüli vízelvezetést lehetőleg 

kerülni kell, mivel kedvezőtlen környezeti 

feltételek esetén az eljegesedés veszélye 

rendkívül nagy (különösen a faláttörésben); 

■ a csatornát hó- és jégmentesíteni kell, termosztáttal 

szabályozott csatornafűtéssel 

és hófogó alkalmazásával; 

■ javasolt csatorna-karbantartási szerződést 

kötni. 

Félkörszelvényű belső csatorna, szigeteléssel 

kialakított biztonsági csatornával 

A félkörszelvényű csatornák előnye a jó forraszthatóság 

és az, hogy a négyszög szelvényű 

csatornákkal szemben belül nem 

igényelnek sem hosszirányban kónikus szabást, 

sem alátámasztó deszkaaljzatot. Mivel 

a belső és a külső („biztonsági”) csatornaelem 

között csupán a geometria által megkívánt 

távolságokat kell betartani, a szerkezeti 

magasság csökkenthető. 

A belső csatorna hőmozgását ugyanúgy biztosítani 

kell, mint bármely más csatornáét. A 

szabad peremű belső csatornák dilatációs 

távolságai függnek a csatorna alakjától és 

méretétől: 

A csatorna Kit. szé- Dilatációs 

alakja lesség elemek max. 

(mm) távolsága (m) 

félkörszelvényű ≤ 500 12,0 

belső csatorna > 500 9,0 

négyzet szelvényű minden 6,0 

belső csatorna méret 

6. táblázat: A belső csatornák dilatációs 

elemeinek távolsága 

A fix pontoktól (a sarkoktól és a nem mozgóképes 

végződésektől) mindig a fele méretet 

kell számításba venni. 

A négyszög szelvényű csatornák lemeze és 

azok forrasztott kapcsolatai technológiai 

okokból nagyobb feszültségeknek vannak 

kitéve. Ezért a dilatációs elemek egymástól 

való távolsága nem lehet több mint 6 m (a 

sarkoktól és a végektől a távolság fele) – a 

kiterített szélességtől függetlenül.

≥ 8 0 mm 

≥ 6 0 mm 

27. ábra: Lejtéslépcső bármely tetőlejtésnél használható formai elemként (itt: lefektetett korccal). 

Nyugati fürdő, Regensburg (D) 

A kettős csatorna külső elemét lehet RHEIN- 

ZINK ® -ből vagy lágyfedéssel készíteni. A 

RHEINZINK ® -ből készülő biztonsági csatorna 

hosszabb élettartamot biztosít, de alatta mindenképpen 

szükséges a teljesértékű átszellőzés 

kialakítása, elkészítése pedig viszonylag 

munkaigényes. A forrasztások víztömör 

kivitelezése itt különösen fontos, mivel a 

későbbi ellenőrzés nem lehetséges. A tökéletesen 

elkészített forrasztásokhoz a kúpos 

szabás és a kellően precíz hajlítások is szükségesek. 

A belső helyzetű csatornát mindig 

0,8 mm-es vastagságú lemezből kell készíteni 

– s a forrasztási felületeket már előzetesen 

be kell futtatni forrasztóónnal („elő kell 

cinezni”) ezen anyagvastagság esetén. 

A lágyfedésből készülő biztonsági csatorna 

már a bádogosmunka megkezdése előtt lehetővé 

teszi a tetőfelületen lévő ideiglenes 

fedésről lefolyó esővíz elvezetését, de az 

≥ 1 0 mm 

26. ábra: Lejtéslépcső lefektetett korccal és 

≥ 6 cm magassággal: a magasítás itt – 

építéstechnikai okokból – egy 6/12 cm 

méretű távtartóval van kialakítva, ami alatt 

az alsó deszkázat még egy szakaszon 

továbbfut. 

építés időszakában különösen érzékeny a 

sérülésekre. A belső csapadékvíz-lefolyócsőhöz 

kialakított tömör csatlakozása az ejtőcső 

eldugulása esetén visszatorlódó vízzel szemben 

is nagy biztonságot nyújt. 

Figyelem ! 

Nagy hajlásszögű tetők esetén a karbantartáshoz 

a belső csatorna mentén tetőjárdát 

illetve járólépcsőt kell kialakítani (ld. III. 

fejezet 5.5). 

Keresztirányú lemezkapcsolatok 

Általános szabályok 

Bár a különleges mozgófércek kifejlesztésével 

a fedési lemezsávok hosszának jelentős megnövekedése 

vált lehetővé – egészen 16 m-ig 

(ld. III. fejezet 1.2) –, a keresztirányú lemezkapcsolatok 

a fémlemezfedések készítéséhez 

28. ábra: Lejtéslépcső gyűrt korccal 

kialakítva; magasság ≥ 8 cm 


továbbra is nélkülözhetetlenek maradnak, 

mind műszaki okokból (túl hosszú lemezsávok 

elkerülése), mind építészeti megfontolásból 

(ld. I. fejezet 1.3). 

Lejtéslépcsők 

A lejtéslépcső általában a ≤ 10° lejtésű tetők 

jellemző keresztirányú lemezkapcsolata, mert 

e lejtéstartományban a lemezsávok hosszirányú 

toldására más – a hőmozgást is lehetővé 

tevő – műszaki megoldás nem ismeretes. 

(Ha például a tető esésvonalának hossza ≥ 

16 m, lejtése pedig ≤ 10° , a lejtéslépcső 

kialakítása alkalmazástechnikai okból sem 

elkerülhető – mint azt a 27. ábra is mutatja.) 

A lejtéslépcsőnél a szükséges szintkülönbséget 

(lépcsőt) általában a felső tetőfelület 

alsóval párhuzamos síkú megemelése révén 

kell biztosítani (26. és 28. ábra). Lépcsőzés 

létrehozható a felületre rögzített ék segítségével 

is, ennél azonban szinte lehetetlen 

biztosítani, hogy a lejtés az ék felső síkján ne 

legyen túl kicsi. Az ékkel létrehozott lejtéslépcső 

építészeti megjelenése is sokkal kedvezőtlenebb. 

Lejtéslépcsőt ki lehet alakítani az 

alulról csatlakozó lemezsávok korcainak lefektetésével 

és felállításával, valamint gyűrt 

korccal is. (E két csomópont készítésének jellemzőit 

lásd még a tetőgerinc kialakításának 

ismertetésénél.) 

A lejtéslépcsőt legtöbbször lefektetett korccal 

alakítják ki (26. ábra). A lépcsőzés magassága 

ennél min. 6, de inkább 8 cm. A lefektetett 

korcok lemezvégi felhajlítása mögötti 

szakasz aljzatát csak a felhajlítás után lehet 

elkészíteni. A hajlítási sugár min. 2-3 cm legyen. 

A gyűrt korccal kialakított lejtéslépcsők magassága 

≥ 8 cm (28. ábra). Gyűrt korcot 

ennél kisebb magassággal nem lehet készíteni. 

Csapóeső kísérletek bebizonyították, 

hogy lejtéslépcső alatti és fölötti lemezsávokat 

nem érdemes közvetlenül egymásba akasztani; 

sokkal biztosabb megoldást nyújt a teljes 

elválasztás és a felső lemezsávok alsó végének 

külön ereszsávra való kifuttatása. Ez a 

megállapítás a kisebb szerkezeti magasságú 

lefektetett korcos kialakításra is érvényes. 

1 2 3


29. ábra: Keresztirányú lemezkapcsolat ráforrasztott rögzítősávval és álló-íves korcvég-lezárással.(Csak 

üzemben előkészítve, pl. korcvég-lezárást előkészítő géppel készíthető ily módon.) 

1 2 4 

Keresztirányú lemezkapcsolat ráforrasztott 

rögzítősávval 

A ráforrasztott rögzítősávval kialakított lemezkapcsolat 

(29. és 30. ábra) alsó lejtéshatára 

≥ 10° . Ezt a Berlini Műszaki Egyetem csapóeső 

vizsgálatai is igazolták. 

E lemezkapcsolat kívülről úgy néz ki, mint az 

egyszeres fekvőkorc, annál azonban sokkal 

biztonságosabb, mert a ráforrasztott rögzítősáv 

és a lemezsávok végének visszahajlítása 

révén a csomópont „kétfokozatúvá” válik és 

e két „gát” együttesen akadályozza meg a 

csapadék bejutását (beszívódását). 

Hagyományos bádogostechnikával a csomópontokban 

a felülről csatlakozó lemezsávok 

végének korclezárásait csak olyan módon 

lehet kialakítani, amelynél nincs szükség nyújtásra 

(pl. egyenes-álló korcvég-lezárással). A 

SCHLEBACH cég új, íves-álló korcvég-lezárást 

előkészítő gépével vált elsőként lehetővé, 

hogy e csomópontot is igényesen, a lemezvégek 

íves nyújtásával létrehozott egymásralapolással 

alakítsák ki (33. ábra). 


rögzítősávval: „korc-a-korcon” 

E megoldás a fent leírt ráforrasztott rögzítősávos 

toldás egyik – főleg Svájcban használatos 

– változata, amely annyiban különbözik 

attól, hogy itt az alulról csatlakozó 

lemezsáv korcait nem fektetik le, hanem arra 

a felső lemezsáv korcai mintegy „felülnek”. 

Így azt a hatást keltik, mintha a korcok 

megszakítás nélkül folytatódnának (30. ábra). 

31. ábra: Keresztirányú lemezkapcsolat felváltva 

lefektetett korccal és „korc-a-korcon” 

kialakítással; mindkettőnél ráforrasztott rögzítősávval 

Ez a rendkívül igényes megoldás – amelynek 

kivitelezéséhez komoly szakmai tudás szükséges 

– nagyobb lejtésű, illetve jól látható 

helyen lévő tetőknél is alkalmazható. Bádogostechnikai 

szempontból különösen fontos, 

hogy a csatlakozó lemezsávok egészen pontosan 

azonos szélességűek legyenek és a 

korcolási profiljuk is teljesen megegyező legyen. 

Keresztirányú lemezkapcsolat egyszeres 

fekvőkorccal 

Az egyszeres fekvőkorc a legegyszerűbb 

toldási mód, de csak nagyobb (általában 

25° fölötti) lejtés esetén használható. Ha az 

alulról csatlakozó lemezsáv visszahajtása 

hosszabb mint a felső lemezsáv aláhajtása 

(33. ábra), a csomópont még biztonságosabb 

lehet. E kialakítást már a régi szakirodalom 

is így ajánlja. 

30. ábra: „Korc-a-korcon” keresztirányú lemezkapcsolat, 

ráforrasztott rögzítősávval: a korcon látszólag folyamatosak. 

≥ 1 0 mm 

≥ 3 0 mm 

ca. 1 5 mm 

ca. 4 0 mm 

≥ 3 0 ° 

≥ 1 0 mm 

≥ 2 5 0 mm 

≥ 1 0 mm 

≥ 3 0 mm 

≥ 4 0 mm 

≥ 1 0 ° 

≥ 3 0 mm 

32a és b ábra: Keresztirányú lemezkapcsolat 

ráforrasztott rögzítősávval. Kedvező, ha 

a rögzítősávok hossza a lemezek sávszélességével 

azonos (keresztirányú hőmozgás!). 

33a és b ábra: Egyszeres fekvőkorccal kialakított 

keresztirányú lemezkapcsolat. Ha az 

alsó lemezsáv visszahajtásának mérete megnövelt, 

oldala pedig bevágás nélküli, 

már ≥ 25° lejtésű tetőn alkalmazható.

Gerinc 


A tetők gerincén többek között az alábbi követelmények 

kielégítését kell megoldani: formai 

kialakítás, épületfizikai követelmények, 

porhó elleni védelem, építésszervezési és 

korctechnikai szempontok. 

Formai kialakítás 

Egy 1:1 léptékű gerinc modell alapján a tervezőkben 

gyakran előítéletek ébrednek a 

szellőztetett gerinckialakítás iránt: a valóságban 

egy nagy magasságban lévő tető gerincén 

ennek megjelenése korántsem zavaró. Az 

épület megjelenése szempontjából sokkal 

nagyobb jelentősége van a gerinc és az 

oromszegély kapcsolatának (39. és 40. ábra). 

A gerincszellőzőt – a tervezői szándéktól 

függően – ki lehet hangsúlyozni, vagy akár az 

oromszegély letakaró eleme mögé el lehet 

rejteni. 

Épületfizikai követelmények 

A gerinc egy kétrétegű átszellőztetett tetőszerkezetben 

általában a legmagasabb pont, 

ahol a – lehetőleg vonalmenti – kiszellőzés 

megvalósul. A különálló szellőzőnyílások (pl. 

az ún. „békaszájak”) hatékony kiszellőzésként 

nem vehetők figyelembe – ez tudományosan 

megalapozott tény (ld. még II. fejezet 

1). Éppen ezért egyértelműen törekednünk 

kell a vonalmenti szellőzésre és a pontszerű 

szellőzőnyílások használatát a legjobb esetben 

is az olyan kis felületű tetőszakaszokra 

(< 3 m 2 )kell korlátoznunk, ahol végképp nincs 

más megoldás. A szellőzőnyílások kizárólag 

≥ 25° lejtésű tetőkön alkalmazhatók, de még 

itt sem csapadékbiztosak. Ezért az ily módon 

kiszellőztetett tetők alatt második vízelvezető 

réteget kell kialakítani (ld. II. fejezet 4). 

A ≤ 10° lejtésű tetőket a német szabvány 

szerint nem kötelező a gerincnél kiszellőztetni, 

mivel itt a szellőző légrétegben lévő levegő 

felmelegedéséből eredő nyomáskülönbség 

jelentősége lecsökken, az eresztől-ereszig átszellőztető 

szél hatása pedig megnövekszik. 

Ez a hatás korlátozottan igaz lehet a valamivel 

nagyobb lejtésű tetőkre is, a hatások 

összetettsége miatt azonban e területen minden 

esetet egyenként kell megvizsgálni és csak az 

összes adottság elemzése alapján lehet 

dönteni (ld. még II. fejezet 1.3.6). A lapos 

dongatetők esetében ugyanezen szempontokat 

kell megvizsgálnunk, az átlagos lejtés 

alapján. 

Porhó elleni védelem 

A gerinckiszellőzés feladata az, hogy az 

ereszmenti beszellőző nyílással együtt biztosítsa 

a tető kellő átszellőzését. Azokon 

a területeken azonban, ahol porhóval kell 

számolni, a porhó befújásának megakadályozása 

még fontosabb. A porhó behordásának 

meggátlására a gerincmenti szellőzés 

szerkezetébe RHEINZINK ® perforált lemezt 

(kör alakú lyukakkal), vagy a RHEINZINK ® - 

AERO 63 jelű szellőző lemezt mindenképpen 

be kell építeni (34. ábra). E terpesztett szellőző 

lemezek legfőbb előnye, hogy úgy biztosítják 

a szellőző levegő szabad áramlását, 

hogy közben a porhó bejutása ellen is hatékony 

védelmet nyújtanak. 

Építésszervezési és korctechnikai 

szempontok 

A gerincszellőhöz csatlakozó csomópontban 

a tetőfedő lemezsávok felső végét fel kell 

hajlítani és a felhajtás peremét mindig egy 

plusz visszahajtással (ún. vízkorccal) is el kell 

látni. A vízkorc-visszahajtás a felületre merőlegesen 

a feltorlódó csapadék ellen természetes 

akadályt képez. A szerkezeti lehetőségektől 

és az építészeti szándékoktól függően 

a lemezsávok végének felhajlítása háromféleképpen 

történhet: a korcok lefektetésével, 

gyűrt korccal, vagy (különleges esetben, pl. 

félnyeregtető felső lezárásánál) állva befutó 

korcokkal. 

A lefektetett korcos kialakításnál a lemezsávok 

korcait a későbbi felhajtás vonala előtt 

kb.15 cm-re a lemez síkjába le kell hajtani 

(„fektetni”) és utána a lemezzel együtt fel kell 

hajlítani. Az anyag túlzott igénybevételének 

(s az emiatt kialakuló hajszálrepedések) elkerülése 

érdekében a felhajlítást 2-3 cm sugarú 

ívvel kell készíteni (35. ábra). 

Ez a kialakítás csak akkor lehetséges, ha a 

készítendő felhajlítás mögött még elég hely 

van ahhoz, hogy a lemezt a korc lekalapálásához 

a felhajtás teljes magasságában 


34. ábra: Porhó elleni védelem, ferdén beépített 

RHEINZINK ® -AERO 63 szellőztető 

lemezből, egy gerincszellőzőben 

le lehessen fektetni. Ez, a szellőztetett gerinckialakításnál 

például azt feltételezi, hogy a 

szellőző gerincsáv faszerkezete csak a 

RHEINZINK ® lemezek fektetése után építhető 

meg (és ehhez szükséges az áccsal való szerkezet-egyeztetés 

is!). 

Ennél a viszonylag egyszerűen elkészíthető 

változatnál a gerinc környezetében egyes 

esetekben a lemezben kisebb hullámok alakulhatnak 

ki. Ez összefügg egyrészt a korcok 

kalapáccsal történő lefektetéséből fellépő 

nagyobb igénybevétellel, másrészt a keresztirányú 

hőmozgás viszonylagos korlátozottságával, 

ami különben műszaki problémát ez 

esetben nem okoz. 

Figyelem! 

Az itt említett megoldással (a lemezsáv felső 

végénél lefektetett korccal) ellentétben a 

RHEINZINK elutasítja a lemez alsó végén 

lefektetéssel kialakított ereszmenti korclezárást. 

A kettő között az a lényeges különbség, 

hogy az alsó lemezvégen alkalmazott 180° - 

os visszahajtás éles, míg a felső lemezvégen 

lévő max. 90° -os felhajlítás viszonylag „íves” 

(r = 2-3 cm). 

Amennyiben a lefektetett korc hely hiányában 

nem alakítható ki, vagy a részletképzésekkel 

szemben magasabb esztétikai igényeket 

támasztanak, úgy „gyűrt korcot” kell alkalmazni. 

Ez – a tető hajlásszögétől függően – 

a korcmagasságig történő kis bevágással 

vagy anélkül elkészíthető (36a-c ábra). 

1 2 5


1 2 6 

35. ábra: Figyelem: az íves hajlítás a lefektetett 

korcoknál különösen fontos! 

36a ábra: Gyűrt korc kis lejtésű tetőn 

(bevágás nélkül) 

37a-c ábra: Az álló korcbefutás kialakításának munkamenete. 


(bevágás a korcmagasságig) 

36b ábra: Gyűrt korc nagy lejtésű tetőn 




36c ábra: Kettős gyűrt korc (bevágás 

nélkül)

38. ábra: Törtvonalú tető, ahol a töréspont 

a „gyűrt korc” nem bevágott változatával 

készült. Lakóház, Graz (A) 

A korcmagasságig bevágással készülő gyűrt 

korc arról ismerhető fel, hogy a korcok a 

tetőfelülettel párhuzamos és felhajlított szára 

egyértelműen „sarkosan” fut össze. Az előprofilozott 

lemezek elterjedése (korcmagasság 

~ 25 mm) és a bádogos munkák elvégzésének 

csökkenő időszükséglete iránti igény 

azt eredményezte, hogy a gyűrt korc készítésénél 

a bevágások munkaigényes készítése 

és eldolgozása ma már egyre kevésbé gyakorlat. 

A bevágás alkalmazása esetén a korc 

felső élén a töréspontban egy rendkívül kicsi 

pontszerű nyílás keletkezik - ennek azonban 

csak akkor van jelentősége, ha a tetőfelületen 

álló vagy a szél által felfelé hajtott csapadék 

jelenlétével kell számolni. Ha a környezeti 

feltételek miatt beszivárgó nedvességgel kell 

számolni, a bejutó víz elvezetéséről gondoskodni 

kell: alsó fóliakasírozással ellátott szellőző 

alátétszőnyeggel, vagy a szellőző légrés 

alatti második vízelvezető réteg kialakításával 

(ld. II. fejezet 1 és 4). 

A nem bevágott változat a töréspontban 

oldalnézetből íves. A kivitelezhetőség miatt az 

ívesítés sugara nem lehet túl kicsi, mivel kislejtésű 

tetőknél a töréspont fölött a korcma- 

39. ábra: Karcsú gerincszellőző a tetővel párhuzamos 

felső síkkal. Lakóház, Stafelbach (CH) 

gasságból valamennyit vissza kell vágni ahhoz, 

hogy az ív egyáltalán kialakulhasson. 

Meredekebb tetőknél (kb. 30° lejtés fölött) a 

visszametszés geometriai szempontból már 

nem szükséges. Ez a megoldás a kisebb lejtésű 

tetőknél viszont lényegesen munkaigényesebb, 

mint a bemetszett változat. A bemetszés 

nélküli változat ezért csak 40° feletti lejtés 

esetén válik gazdaságossá (36a-b ábra). 

A tetőfedő lemezsávok hőmozgása számára 

mindig 1-2 cm szabad teret kell hagyni a 

gerincszellőző vagy falmenti felhajtás mögött 

– a lemezsávok hosszától függően (ld. I. 

fejezet 3.3). 

Álló korcbevezetés esetén (36a-c ábra) ez a 

távolság a mögöttes szerkezeti elemekig már 

kivitelezési okokból is adott: e megoldásnál 

a gyűréseket hátrafektetik és azt követően 

oldalra hajlítják. Ez önmagában is legalább 

2 cm munkahézagot igényel, amely később 

a hőmozgást lehetővé teszi. Ha azonban a 

korcbevezetésnek ezt a módját félnyeregtető 

felső élén alkalmazzák, e dilatációs távolságot 

tudatosan kell kialakítani. 


40. ábra: Laposabb és szélesebb gerincszellőző, 

az oromszegélybe integrált véglemezzel. 

Lakóház, Datteln (D) 

Nyeregtető gerince kiszellőzéssel 

Egy gerincszellőző (41. és 42. ábra) szükséges 

minimális szélességét és magasságát a 

következő szempontok határozzák meg: 

■ a szellőző légréteg vastagsága/ 

tetőlejtés; 

■ az időjárási igénybevétel; 

■ RHEINZINK ® perforált lemez, vagy 

AERO 63 szellőző lemez alkalmazása a 

szellőző hézagban; 

■ az aljzatszerkezet kialakításának módja 

(pl. készül-e második vízelvezető réteg, 

stb.). 

Áramlástechnikai okokból a gerincszellőző 

belső szabad szélessége legalább 60 mm 

legyen. A két oldalsó szellőzőnyílás szélessége 

legalább 40-40 mm legyen (41. és 42 

ábra). 

A kiszellőző nyílásban alkalmazott bogár és 

porhó elleni védelem (pl. RHEINZINK ® perforált 

lemez vagy AERO 63 szellőző lemez) 

a szellőző keresztmetszet hatásos keresztmetszetét 

nem csökkentheti. Ehhez a nyílásszélességet 

esetleg megfelelő mértékben meg 

kell növelni. 

1 2 7


1 2 8 

A gerincszellőző szerkezete általában fa, 

vagy fa alapanyagú építőlemez (ld. II. fejezet 

3.2). Ennek oka, hogy a szellőző légrétegben 

felfelé áramló levegő a fém anyagú tartószerkezeten 

elérhetné a harmatpontot és a 

benne lévő pára nem kívánt módon lecsapódhatna 

(ld. Pohl: „Fémlemez fedésű átszellőztetett 

tetők – nedvesség elleni védelem” 1. 

kötet 126 o.). 

A gerincszellőző letakaró elemének lejtése 

lehetőleg egyezzen meg a tető lejtésével úgy, 

hogy a letakaráson az esővíz ne állhasson 

meg, illetve annak toldásaiba ne hatolhasson 

be (ld. V. fejezet 3). 

Szellőzés nélküli tetőgerincek 

Ha a gerinc mentén valamilyen okból nincs 

szükség a tető kiszellőztetésére, akkor a 

gerincen alkalmazható a tetőélen használatos 

valamennyi csomóponti kialakítás. Ezek közül 

legtöbbször a lécbetétes és az azzal azonos, 

de lécbetét nélküli ún. „kettős derékszögű 

állókorcos” változatot használják. Ezek magassága 

legalább 6 cm legyen. Ha a kettős 

derékszögű állókorcos kialakítású fedésnél a 

korcok állva futnak a gerinchez, akkor ügyelni 

kell arra, hogy a két oldalról befutó korcok ne 

érkezzenek egymással szemben. 

Gerinckialakítás kettős állókorccal 

A kettős állókorccal képzett tetőgerincek csak 

rendkívül kivételes esetben használhatók, 

mivel e kialakítás nem engedi a tetőfedő lemezsávok 

szabad hőmozgását elégséges mértékben. 

Ezért alkalmazása csupán a táblás 

fedéseknél és a kisebb tetőfelépítményeken 

(pl. tetőablakokon) jön szóba. E gerinckialakításhoz 

a két oldalról befutó lemezsávok 

mindig lefektetett korccal csatlakoznak. A 

korcok e megoldásban sem érkezhetnek egymással 

szemben, közöttük legyen legalább 

10 cm. 

Csomópont-kialakítás Tetőlejtés Csatlakozási magasság 

Gerincszellőző/magas változat ≥ 5° - < 25° min. 15 cm 

≥ 25° min. 10 cm 

Gerincszellőző/alacsony változat ≥ 25° min. 6 cm 

Félnyeregtető/ ≥ 5° - < 25° min. 15 cm 

felső falcsatlakozás ≥ 25° min. 10 cm 

Félnyeregtető/ ≥ 3° min. 6 cm 

felső szabad végző 

7. táblázat: Csatlakozási magasságok a tető felső lezárásán. 

~ 3 0 

2 x csatlakozási 

ma g asság 

4 0 

≥ 6 0 

≥ 6 0 

41. ábra: Szellőztetett gerinckialakítás, 

lapos változat (tető lejtése ≥ 25° ) 

A széles áttakarások miatt a csatlakozási 

magasság ≥ 60 mm-ig csökkenthető. 

A lemezsávok csatlakoztatása történhet (ld. 

41. és 42. ábra): 

■ gyűrt korccal (csatlakozási magasság 

≥ 100 mm); 

■ lefektetett korccal; 

■ álló módon befutó korccal: e megoldás 

kevéssé csapadékbiztos, ezért a fedés 

alatt második vízelvezető réteget (a légréteg 

alatti alátétfóliát, stb.) kell betervezni. 

A korcok lezárásának módját a csapadékterhelés 

mértékétől, a szerkezeti kialakítástól, 

a tető lejtésétől és a lemezsávok hosszától 

függően kell meghatározni. 

≥ 1 0 0 - ≤ 1 5 0 

~ 6 0 

43. ábra: A porhó bejutása elleni védelem 

ferdén rögzített perforált lemezzel, 

vagy RHEINZINK ® -AERO 63 szellőző 

lemezzel. 

≥ 6 0 


magasabb változat (már ≥ 3° lejtéstől 

alkalmazható) 


magasság előreállása 

(m) (mm) (mm) 

≤ 8 ≥ 50 ≥ 20 

> 8 - ≤ 20 ≥ 80 ≥ 30 

> 20 - ≤ 100 ≥ 100 ≥ 40 

8. táblázat: Félnyeregtető gerincének ajánlott 

szerkezeti méretei: függőleges átfedés 

(„vízküszöb”), vízorr távolsága a faltól 

~ 3 0

44. ábra: Korc nélkül kialakított gerinc. 

Községháza, Markdorf (D) 

Korc nélküli gerinc 

Különösen kislejtésű nyeregtetőknél (amelyeknél 

nincs lekontyolás) egyes esetekben a 

gerincen végigfutó korcot teljesen el lehet 

hagyni; elég a lemezsávok korcait a tető 

töréspontján megnyújtani és így mindkét oldalt 

ugyanazzal a lemezsávval lehet fedni. Ez 

a megoldás akkor alkalmazható, ha a tetőfelület 

lejtése egyik oldalon sem több mint 7° 

(a töréspontban a síktörés tehát ≤ 15° ). A 

korcok nyújtását a töréspontban megfelelő 

célszerszámmal kell végezni (ld. I. fejezet 

3.6). A „megnyújtott” korcokba természetesen 

korctömítő szalagot kell beszorítani. 

A korc nélküli gerinc kialakítása más módszerekhez 

képest viszonylag nagy élőmunkaigényű 

(az előprofilozott lemezsávok korcainak 

kinyitása, nyújtása, tömítése és kézi viszszazárása 

miatt). 

Dongatetőknél a gerincen átfutó korcok helyszíni 

nyújtása nem szükséges, mert az előprofilozott 

lemezsávok géppel is nyújthatók 

(ld. I. fejezet 3.6). A kislejtésű tetőszakaszokon 

természetesen a korcokat itt is tömíteni 

kell. 

45. ábra: Félnyeregtető felső éle kiszellőzéssel, 

korcolt blendével. E csomópontot a felső 

élen végigvezetett lécbetéttel is el lehet készíteni. 

Félnyeregtetők gerincei 


A félnyeregtető gerince az oromszegély kialakításához 

elvileg hasonló, formai (és sokszor 

alkalmazástechnikai) szempontból egységet 

képeznek és már emiatt is azzal összefüggésben 

kell megtervezni. Annak érdekében, 

hogy a gerincképzés letakaró lemeze 

tökéletesen egyenesvonalú legyen, alá horganyzott 

acéllemezből készült merevítő profilt 

kell helyezni (vastagság ≥ 1,0 mm). 

A gerincképzés takarólemezének szélessége 

legalább 16-24 cm, mivel annak többnyire le 

kell takarnia a tető kiszellőző nyílását is. Ezért 

hossztoldásai nem készülhetnek csak egymásra 

lapolással, hanem egymásba is kell azokat 

akasztani egyszerű (beakasztó) fekvőkorccal. 

Ezen a területen a forrasztásokat esztétikai 

okokból lehetőleg kerülni kell. 

A gerinctakaró lemeznek a homlokzat felső 

élére rá kell takarnia: ennek mértéke függ az 

épületmagasságtól, de legalább 5 cm (8. 

táblázat). A takarólemez vízorrának a faltól 

kialakított távolsága szintén függ az épület 

magasságától és az időjárási adottságoktól, 

de legalább 2 cm legyen (8. táblázat). 

A tetőfedő lemezsávok felső végének lezárásához 

elsősorban a már említett álló korc- 


46. ábra: Félnyeregtető álló-íves korcvéglezárással 

kialakított felső éle, kiszellőzéssel. 

befutás javasolt – mint esztétikailag legigényesebb 

megoldás – ami ≥ 60 mm-es csatlakozási 

magassággal problémamentesen 

csatlakoztatható és alig vezet anyagfeszültségekhez. 

A fedés alatti második vízelvezető 

réteg kialakítását lásd a II. fejezet 1. és 4. 

pontjában. 

Félnyeregtető gerince szellőzéssel 

A tetőfedő lemezsávok hosszanti korcait általában 

lefektetve és felhajlítva csatlakoztatják 

(45. ábra), mert ez nagy biztonságot nyújt. 

Esztétikailag azonban legigényesebb az álló 

korcvég-lezárás. 

A gerinc takarólemezének szélességét az 

határozza meg, hogy annak takarnia kell az 

aljzatszerkezetet, a kiszellőző légrést és – 

kellő vízküszöb-magassággal – a homlokzat 

felső élét. Nagy lejtésű tetőknél ebből egy 

viszonylag nagyobb takarólemez-szélesség 

adódik (> 25 cm), amit már nem előnyös teljes 

szélességében egy profilból kialakítani (a 

hullámosodás miatt). Ezért az ilyen takarószegélyeket 

egyre gyakrabban korcolt kivitelben, 

vagy összetettebben profilozott lemezből 

készítik (47. és 48. ábra). 

A cseppentő-szegély a kiáramló szellőző 

levegőt kismértékben lefelé vezeti – ez azonban 

a tapasztalatok szerint az átszellőzést 

csak alig, vagy egyáltalán nem befolyásolja. 

1 2 9


1 3 0 

Félnyeregtető csatlakozása felmenő 

falhoz (szellőzés nélkül) 

Ezt a kialakítást ott alkalmazzák, ahol a tető 

nincs átszellőztetve (pl. előtető), vagy a szellőző 

légtér a felmenő falon lévő homlokzatburkolat 

szellőzésével össze van kötve. 

A felhajlítás töréspontjában általában gyűrt 

korcot használnak, de szóba jöhet a lefektetett 

korc alkalmazása is – a felhajlítás mögé 

utólag szegezett léccel (ld. „Oldalsó csatlakozás 

ferde felmenő falhoz”). A felhajtás felső 

élén mindig vízkorc-visszahajtást kell kialakítani. 

Ha a csatlakozó felmenő fal nem túl magas, 

annak burkolata készülhet a tetőfedő lemezsávokból, 

azok felhajlításával. Ez kb. 1,0 m 

magasságig problémamentesen megoldható 

(48. ábra). 

A falon kialakuló csatlakozási magasság nem 

feltétlenül a felhajtás magasságában látszik 

– a 49. ábra egy olyan megoldást mutat, ahol 

a falburkolat lemezsávja „korc-a-korcra” 

ültetve rátakar a felhajtásra és a végén lévő 

visszahajtás így a tető-töréspontba kerül. Ezt 

megcsinálni azonban valódi szakembert 

igényel! 


falhoz (kiszellőztetéssel) 

A kiszellőzés nélküli változattal szemben a 

szellőztetett falcsatlakozás egy „kétütemű” 

csomópont (51. ábra). A fedési lemezsávok 

korcai a felhajlítás vonalában gyűrt korccal, 

álló korcbefutással, vagy lefektetetten alakíthatók 

ki. Az utóbbi esetben a csomópont 

(aljzat) felhajtás mögötti részét csak a lemezsávok 

felhajlítása után lehet elkészíteni – 

második ütemben (mert különben nincs hely a 

korcok lekalapálásához). 

47. ábra: Összetett profilú (gerinc- és) oromszegély-takarólemez: 

nagylejtésű tetők széles 

szegélyeinél javasott. 

49. ábra: Félnyeregtető csatlakozása felmenő 

falhoz, ahol a keresztirányú lemezkapcsolat 

látszólag a töréspontban van – a valódi 

csatlakozási magasság azonban (nem láthatóan) 

10 cm. 

48. ábra: A tetőfedés lemezsávjai a felmenő 

falon is továbbfutnak (kb. 1,0 m magasságig). 

50. ábra: Gerinckialakítás lécbetéttel és álló 

korcbefutással (lécbetét alkalmazása esetén 

a korcok érkezhetnek egymással szemben). 

RHEINZINK Oktatóközpont, Berlin (D) 

51. ábra: Félnyeregtető szellőztetett csatlakozása 

felmenő falhoz, gyűrt korccal. 

Ha a csomópont lefektetett korcokkal készül, 

a szerkezet hátsó része csak a tetőfedő 

lemezsávok felhajlítása után fejezhető be.

Tetőélek 


A tetőélek („élgerincek”) a gerincekhez hasonlóan 

az épület olyan részleteihez tartoznak, 

amelyek annak megjelenését jelentősen 

befolyásolják. A valódi mesterségbeli tudás 

éppen e részletek jó minőségű kialakítása 

alapján ismerhető fel. 

A tetőélhez – ugyanúgy mint a gerinchez – a 

tetőfedő lemezsávok felső végződése csatlakozik. 

Ezért a kivitelezésnél ügyelni kell 

arra, hogy a lemezsávok hőmozgásához a 

felhajtás mögött elég tér legyen biztosítva. Így 

e csomópont „karcsúsága” behatárolt, ami 

azonban sokkal kevésbé befolyásolja a formai 

megjelenést mint azt néha feltételezik. 

A tetőél és a gerinc csatlakozási pontját (és a 

többi részletet is) mindig hozzá kell igazítani 

a tetőn kialakult csatlakozási magasságokhoz. 

Ez a magasság a tetőélen 4 és 6 cm közötti. 

Állva befutó korcokkal kialakított tetőél 

E megoldás igen igényes megjelenésű, mivel 

a korcok lefektetés és látható törés nélkül 

futnak be a tetőélbe (50. ábra). A csatlakozás 

legkisebb magassága – amit egyébként a 

lejtés határoz meg – itt már kivitelezési okokból 

is 4 cm és így nem különbözik a többi 

tetőél-kialakítási mód magasságától. 

Az állítva befutó korcokkal kialakított tetőél 

Svájcban a leggyakrabban kivitelezett tetőélcsatlakozások 

közé tartozik. 

Az ily módon kialakított tetőél lécbetét nélküli 

kivitelezése rendkívüli szaktudást igényel - és 

akkor is csak kissé egymástól eltolt korcokkal. 

Általában azonban a lécbetéttel való kialakítás 

javasolt: a léc szélessége legalább 4 cm, 

így a takaróléc látható mérete végül kb. 7 cm. 

52. ábra: Lécbetéttel készült tetőél: szerkezetileg 

szükséges szélessége ellenére karcsú 

hatást kelt. Lakóépület, Soest (D) 

Lécbetéttel a csatlakozó állókorcok a csomópont-kialakításban 

a hátsó oldalra behajlított 

részei egyszerűbben alakíthatók ki és a tetőfedési 

lemezsávok egymással szemben tudnak 

érkezni – mint ahogy az formai okokból 

is gyakran megkívánt. 

Tetőél lefektetett korcokkal 

Ez az Európa-szerte széles körben elterjedt 

kialakítás készülhet lécbetéttel, vagy anélkül 

(52-54. ábra). 

A korcokat lejtésirányban kell lefektetni (ld. III. 

fejezet 1.2: „Csatlakozási lemezsávok”). A 

korcok egymással szemben futhatnak be – 

lécbetéttel és anélkül is. Az él átható szélessége 

legalább 4 cm (54. ábra). 

Tetőél kettős állókorccal 

Kettős állókorc tetőélen csak kis felületeken 

(pl. kontyolt tetőablakokon, ahol a csatlakozó 

lemezsávok hossza ≤ 2 m) ill. a táblás fedéseknél 

alkalmazható, mivel a tetőfedő lemez- 

54. ábra: Tetőél lefektetett korcokkal 

(itt lécbetét nélkül, ún. „kettős 

derékszögű állókorcként”). 


53. ábra: Tetőél két oldalról lefektetetten 

csatlakozó korcokkal. Közösségi Ház, Leeds 

(GB) 

sávok egymástól független hőmozgását nem 

engedi elégséges mértékben. Bár ez a kialakítás 

a leginkább karcsú, de nem készíthető 

el úgy, hogy vonalvezetése teljesen egyenes 

legyen – pedig ez általában megkívánt. 

Ennek okai az alábbiak: 

A tetőélbe befutó korcok az élen végigfutó 

kettős állókorcban – lemezrétegek többszörös 

egymásra lapolódása miatt – változó vastagságot 

okoznak. Ez és a többszörös hajlításból 

eredő feszültségek pedig az él vonalát hullámossá 

teszik. A sok egymásra fedő lemezréteg 

miatti zavaró felvastagodás következtében 

az él két oldalán a korcok csak 

egymástól mintegy 10 cm-re eltolva futhatnak 

be. A vastagság csökkenthető a csomópontban 

takart sarkok kivágásával is, de az ilyen 

kivágásoknál elkövetett legkisebb hiba is 

veszélyeztetheti a fedés tömörségét. Az élen 

végigfutó korc azonban mindezekkel együtt 

sem lesz tökéletesen egyenesvonalú. 

1 3 1


1 3 2 

55. ábra: Kiszellőztetett tetőél és gerinc: 

struktúráló hatása igen erős. Klinika, 

Bayreuth (D) 

56. ábra: Ferde orommenti mélyített vápacsatorna. 

A csatorna mélysége az eresznél 

csökkentett. Városi Sportcsarnok, Wetzlar (D) 

Szellőztetett tetőél 

Beépített tetőtérnél a tetőél mentén (az egyes 

szarufaállások között) néha problémás „szellőzési 

csapdák” alakulhatnak ki, hacsak nem 

történik műszaki intézkedés az aljzat alatti 

légtér kiszellőztetésére. E probléma kiküszöbölésére 

a legjobb megoldás a gerinckiszellőzés 

csomópontját értelemszerűen a tetőélen 

is alkalmazni (41. és 55. ábra). 

Vápák 


Az egyes vápakialakítások alkalmazhatóságát 

elsősorban a vápa és a tetőfedő lemezsáv 

csatlakozásának vonalában adott lejtés határozza 

meg. A vápalemezek hossztoldásainak 

megoldását pedig a vápa középvonalában 

meglévő lejtés alapján kell kiválasztani (ld. V. 

fejezet 1.4). Derékszögben egymáshoz csatlakozó 

tetőfelületek esetén ökölszabályként 

megállapítható, hogy az alacsonyabb lejtési 

tartományokban a vápa lejtése kb. 70 %-a a 

tető lejtésének (fokban számolva). Eszerint két 

10° -os tető csatlakozásában lévő vápa lejtése 

7°. A vápalemez-sávok anyagának vastagsága 

min. 0,8 mm. 

Süllyesztett vápák (≤ 10° ) 

A ≤ 10° -os lejtésű tetők vápáit mélyítve kell 

kialakítani (57. ábra). Ezt már a tervezés 

során figyelembe kell venni, mivel ez a csomópont 

mind a tető szerkezetének kialakítására, 

mind a tető vízelvezetésének megjelenésére 

hatással van (ilyenkor az eresz menti csatornát 

is általában mélyebben kell elhelyezni). 

A vápalemezt mélyített profilként kell előkészíteni. 

Az egyes elemeket 3° -10° vápalejtés 

esetén forrasztva kell csatlakoztatni (a mozgáslehetőséget 

rugalmas betétes dilatációs 

elemekkel biztosítva). 

A mélyített vápa számára az aljzatban egy ≥ 

15 cm szélességű és ≥ 6 cm mélységű csatornát 

kell biztosítani. A vápa fenéksíkja és a 

57. ábra (balra): Svájci típusú mélyített vápa 

egy lemezből hajlított beakasztással, kétszintű 

vízelvezetésként kialakítva: az alsó vízelvezető 

réteg szigeteléssel, a felső lemez 

struktúrált alátétlemezen (ENKAMAT 7008) 

58. ábra: Vápakialakítás ráforrasztott 

rögzítősávval. 

csatorna közötti szintkülönbség csökkentése 

formai okokból gyakran kívánatos, mivel a 

tető vízelvezetésének szintje általában szükségszerűen 

e fenéksíkhoz igazodik (56. ábra). 

A mélyített vápa egyik Svájcban kedvelt 

megoldását mutatja az 57. ábra. Ennél, a 

tetőfedő lemezsávok végének beakasztására 

egy-egy – a vápalemez anyagából egyben 

kihajlított – „orr” szolgál, a tetőfedés alá 

benyúló szakasz végén pedig még egy-egy 

vízkorc-visszahajtás is van. Ez a megoldás a 

torlódások miatt kialakuló víz-visszaszivárgás 

ellen a legnagyobb biztonságot nyújtja, viszont 

az esetleg szükséges hosszirányú toldások 

nehezen készíthetők el. 

Kónikus lemezsávokkal képzett 

vápa (alkalmazható, ha a tető 

hajlásszöge ≥ 7,1° ) 

A kislejtésű tetőkön alkalmazható másik megoldás 

a kónikus lemezsávokkal kialakított 

vápa (60. ábra). Ehhez nincs szükség az 

aljzatban kimélyített csatornára sem. A kialakítás 

legfontosabb szempontjai azonosak a 

kettős állókorcos fedés ismertetésének kónikus 

lemezsávokról szóló részében leírtakkal (III. 

fejezet 1.2). 

Vápa ráforrasztott vagy hajlított 


A ráforrasztott rögzítősávval készülő vápákhoz 

csatlakozó tetőfelületek legkisebb megengedett 

lejtését a 9. táblázat mutatja. Az 

aljzatban e vápakialakításhoz sem kell semmilyen 

változtatást végezni. A két oldalról 

befutó tetőfedő lemezsávok közötti szabad 

sáv szélessége változó, de az egymásra fedés 

szélessége legalább 250 mm legyen Ez 

alapján a vápalemez kiterített szélessége 

legalább 600 mm (58. és 61. ábra). A fedési 

lemezsávokat be lehet akasztani a vápalemezből 

egyben kihajlított rögzítősávba is. 

Mivel ennél a toldások nehezen megvalósíthatók, 

a vápa teljes hossza nem lehet több, 

mint egy elem hossza.

59. ábra: Kónikus lemezsávokkal kiképzett 

vápa. Steigenberger Avance-Hotel, 

Kaprun(A) 

61. ábra: Vápakialakítás ráforrasztott rögzítősávval 

(kiterített szélesség kb. 600 mm). 

WLK Gyógyászati Központ, Paderborn (D) 

60. ábra: Vápavégződés eresznél, (tudatosan) 

szűkített tengelytávolságú kónikus lemezsávokkal. 

62. ábra: Vápakialakítás egyszeres fekvőkorccal. 

Veltins Sörfőzde Irodaépülete, 

Meschede (D) 

Csatlakozása a vápa lemezéhez Tető hajlásszöge 

Vápa egyszeres fekvőkorccal 30/40 mm ≥ 25° 

Vápa ráforrasztott rögzítősávval ≥ 10° 

Süllyesztett vápa, egyben hajlított beakasztással < 10° 

9. táblázat.: A fedési lemezsávok oldalsó csatlakozása a vápa lemezéhez 

63. ábra: Vápakialakítás egyszeres 

fekvőkorccal. 


Vápa egyszeres beakasztó korccal 

Ez a legegyszerűbb vápakialakítás, de csak 

viszonylag nagyobb lejtések esetén alkalmazható 

(62. és 63. ábra). A hozzá csatlakozó 

lemezsávok legkisebb lejtését a 9. táblázat 

mutatja. 

A vápalemez-sávok hossztoldásainak kialakításánál 

(ld. V. fejezet 1.4) figyeljünk arra, 

hogy a vápa csak akkor éri el a 25° -os lejtést, 

ha a csatlakozó tetőfelületek lejtése legalább 

33° ! 

Két oldalról bekorcolt vápa 

A két oldalról kettős korccal bekorcolt vápalemezt 

elsősorban Svédországban alkalmazzák 

és ott is már csak táblás fedéseknél 

(hasonlóan mint a tetőélen végigfutó kettős 

állókorcot). E megoldásnál a vápalemezhez 

két oldalról befutó lemezsávok hosszirányú 

korcait lefektetik és így alakítják ki a vápával 

párhuzamos kettős állókorcokat, amelyeket 

aztán – a víz akadálymentes lefutásának biztosítására 

– a lemezsávok középső szakaszain 

folyásirányba lefektetnek. 

Ebben a kialakításban a vápalemez és a fedés 

hőmozgása nem tud egymástól függetlenül, 

akadálymenetesen lejátszódni és az így 

kialakuló feszültségek az anyagban repedésekhez 

vezetnek. Így ezt a csomópontképzést 

hangsúlyozottan nem javasoljuk alkalmazni – 

különösen szalagfedésekhez nem. 

1 3 3

III. 1 KETTŐS ÁLLÓKORCOS FEDÉS/RÉSZLETKÉPZÉSEK 64. ábra: Oromszegély-csatlakozás 

géppel előprofilozott 

szélső fedési lemezsávval: az 

oromszegély takarólemeze a 

„kis korcra” egyszerűen rá van 

korcolva. < 25° lejtés esetén 


szükséges. 

65. ábra: A szélső lemezsáv 

helyszíni felhajlításával készülő 

oromszegély (karcsú változat) 

68. ábra: Oromszegély-csatlakozás 

felhajtás nélkül 

1 3 4 

Oromszegélyek 


Egy oromszegély műszaki megoldása és 

méretei meghatározása során mindig tekintettel 

kell lenni az eresz és a felső tetőszegély 

kialakítására is. A épület megjelenése szempontjából 

különösen az oromszegély és az 

eresz kapcsolata fontos. Így e csomópontok 

megtervezésénél érdemes mindig háromdimenziós 

összefüggésekben gondolkodni 

(66. ábra). 

Az oromszegély akkor szép, ha abszolút 

egyenes vonalú. Ennek eléréséhez a szegély 

takarólemezét mindig egy horganyzott acéllemez 

anyagú merevítősávval (vastagság: ≥ 

1,0 mm) kell megtámasztani. Mivel az oromszegély 

általában jól látható, különösen 

fontos a zavaró hullámosodások kizárása: ezt 

megnövelt anyagvastagságú takarólemez 

alkalmazásával (≥ 0,8 mm), ill. – nagyobb 

szélességek esetén – korcolt vagy összetett 

profilú kialakítással érhetjük el. 

Az oromszegély-lemez a – többnyire más 

anyagú – falszerkezet felső élére rátakar. A 

takarás függőleges magassága függ az épületmagasságtól, 

de legyen ≥ 50 mm (10. táblázat). 

Az előreállás (a faltól mért vízszintes távolság) 

szintén az épületmagasságtól függ, de legyen 

≥ 20 mm (10. táblázat). 

Az oromszegély-lemez toldásai általában 

szintén szem előtt vannak. A zavaró „elnyílások” 

elkerülése érdekében ezért egyszerű 

átlapolást csak 8 cm-es „blende”-szélességig 

lehet alkalmazni, afölött egyszeres fekvőkorcos 

egymásba akasztást kell kialakítani. E 

területen a forrasztott kapcsolatokat kerülni 

kell. 

Az oromszegély tető felőli csatlakozási magassága 

mindig a választott részletkialakítástól 

függ, ezért azt az egyes megoldásoknál 

külön-külön ismertetjük. 

66. ábra: Az oromszegély és az eresz kapcsolódásának 

egyik megoldása. Lakóház, 

Datteln (D) 

Oromszegély-csatlakozás előprofilozott 

lemezsávval, korc befelé 

E csatlakozás viszonylag kevés munkával 

készíthető el, mivel a tető felől egy szokásos 

előprofilozott lemezsáv csatlakozik, 25 mmes 

korcmagassággal, „kis korccal” (64. ábra). 

25° -os lejtés alatt ennek tetejére korctömítő 

szalagot kell rögzíteni. 

Az oromszegély takarólemezét a szélső lemezsáv 

peremére csak egyszeresen kell 

rákorcolni, hogy ne alakulhassanak ki olyan 

feszültségek, amelyek a takarólemez hullámosodását 

okozhatják. Ha itt az így kialakult 

derékszögű állókorcos megjelenés helyett 

egy még karcsúbb vonalat igényelnek, akkor 

a későbbiekben ismertetett, helyszíni felhajlítású 

peremcsatlakozást lehet alkalmazni. 


lemezsávval, korc kifelé 

Az előbb ismertetett csomóponttól e kialakítás 

annyiban különbözik, hogy a tetőfedés szélső 

lemezsávja „nagy korccal” csatlakozik (69. 

ábra) mégpedig úgy, hogy a külső oldalon 

láthatóvá válik. E részletképzés bármely lejtésnél 

korctömítő szalag alkalmazása nélkül 


67. ábra: Szegmensekből készült oromszegélyezés-letakarás. 

A toldások egyszerű 

fekvőkorcokkal készültek. Tornaterem, 

Hamburg-Bergedorf (D) 

A szélső lemezsáv helyszíni 

felhajlításával készülő oromszegély, 

karcsú változat 

E csomópont különösen karcsú tetőperemet 

képez, ezért rendkívül jól illik a kettős állókorcos 

fedésekhez (65. ábra). A szélső felhajlítás 

magasságát az épület magasságától 

függően kell meghatározni, a 10. táblázat 

alapján. 

Oromszegély-csatlakozás felhajtás 

nélkül 

E kialakításban nem készül külön oromszegély-takarólemez, 

hanem a szélső tetőfedő 

lemezsáv pereme hajlik le és képez egyben 

vízorrot is (68. ábra). Ezért nincs szükség 

felhajlításra sem: így e csomópont oldalról 

nézve a legkeskenyebb oromszegély-változat. 

Alkalmazásánál ügyelni kell arra, hogy 

félnyereg tetőknél a csatlakozó felső csomópontban 

szintén nem lehet felhajtás. 

Figyelem! 

25° alatti lejtés esetén formai okokból az 

oromszegélyhez csatlakozó szélső lemezsávban 

keresztirányú kapcsolat nem lehet: azt 

egy hosszból kell készíteni! Az oromszegély 

menti első hosszanti korc távolsága az oromszegélytől 

≤ 150 mm. 

Épületmagasság Függőleges Vízorr előreállása Oromszegély-csatlakozás 

átfedés (mm) (mm) magassága (mm) 

< 8 m > 50 > 20 40 – 60* 

8 - 20 m > 80 > 30 40 – 60* 

20 - 100 m > 100 > 40 60 – 100 

*Ha a tető lejtése ≤ 10° , vagy a helyi csapadékterhelés különösen nagy, a csatlakozási 

magasság inkább 60 mm legyen 

10. táblázat: Az oromszegély ajánlott szerkezeti méretei, az épület magasságától függően 

(csatlakozási magasság: ha a tetőfedési lemezsávok oldalsó felhajtására a takarólemez 

egyszeres beakasztással kapcsolódik)

70. ábra: Összetett profilú széles oromszegély, árnyékfugákkal – a nagylejtésű tetőknél 

építészeti okokból igen ajánlott kialakítás. Abteiberg Múzeum, Mönchengladbach (D) 

73. ábra: Oromszegély korcolt takarólemezzel. 



a szélső profilozott fedési 

lemezsáv kifelé fordított „nagy 

korcával”. Ezt a csomópontot 

gyakran alkalmazzák íves tetőablakok 

felső élén. 

74. ábra: A szélső fedési lemezsáv lehajlított 

peremével kialakított oromszegély. A látható 

– csökkentett magasságú – perem a vízorrképzéshez 

szükséges áttakarásból adódik. 

Vitra Design Múzeum, Weil/Rhein (D) 

75. ábra: Svéd/alpesi kialakítású 

oromszegély 


71. ábra: Klasszikus oromszegély, lécbetéttel. 

VEW Info-Center, Datteln (D) 

A szélső lemezsáv helyszíni felhajlításával 

készülő oromszegély, lécbetéttel 

A kialakítás elve ugyanaz mint a lécbetét 

nélküli változatnál, de a tető peremén rögzített 

– tetszőleges szélességű – lécbetét segítségével 

a perem építészeti hangsúlyt kaphat 

(72. ábra). 

Oromszegély korcolt takarólemezzel 

Ha az oromszegély szélessége építészeti 

vagy szerkezeti okokból ≥ 25 cm, akkor a 

letakaró lemez egy elemből hullámosodásmentesen 

már csak ≥ 1,2 mm vastagságú táblalemezből 

alakítható ki. Ilyenkor jó megoldást 

nyújt a korcolt takarólemez, melynél a 

lemezvastagság 0,8 mm, a korcolási tengelytávolságot 

pedig csökkenteni kell: általában 

30-40 cm-re, ha más ezzel együtt látható korcolt 

felülethez nem kell igazodni, (73. ábra). 

Svéd és alpesi kialakítás 

E megoldásban az oromszegély takarólemeze 

egy kétszer megtört merevítősávra ül fel 

(75. ábra). Ezzel a vízorr úgy alakítható ki, 

hogy az aljzatszerkezetet nem kell a fal síkján 

túlnyújtani. 

72. ábra: Oromszegély lécbetéttel 

1 3 5


1 3 6 

76. ábra: Oromszegély mögötti lejtéslépcső 

kialakítása. Az oromszegély mindig magasabb 

a lejtéslépcsőnél 

79. ábra: Oldalsó falcsatlakozás 

RHEINZINK ® -falburkolathoz, különböző 

kialakítású viharlécekkel 

77. ábra: Fémlemezfedés csatlakozása vakolt 

falhoz. Egyházi közösségi központ, 

Saarlouis (D) 

Összetett profilú oromszegély 

Nagylejtésű félnyeregtetőknél, ahol az oromszegély 

és a tető felső peremének takarólemeze 

a sarkon egymáshoz csatlakozik 

(átfordul), az oromszegély geometriai okokból 

viszonylag széles lesz. Ez a szélesség 

optikailag úgy csökkenthető, ha az oromszegélyt 

a lejtésiránnyal párhuzamosan sávokra 

osztjuk. Az egyes sávokat árnyékfugás 

kapcsolattal kell egymáshoz csatlakoztatni 

(47. és 70. ábra). 

Lejtéslépcsővel osztott tetőfelület 

oromszegélye 

Ha az oromszegély nem követi a lejtéslépcsőt, 

az alsó lemezsáv fölött jelentős oldalmagasság 

alakul ki (különösen több lejtéslépcső 

esetén). E problémára mutat bevált 

megoldást a 76. ábra. 

78. ábra: Oldalsó falcsatlakozás téglafalhoz. 

Városháza, Neuss (D) 

Oldalsó falcsatlakozások 


Az oldalsó falcsatlakozások látszótégla burkolatú, 

vakolt felületű, vagy korcolt fémlemezfedésű 

falakhoz is csatlakozhatnak. A homlokzatképzés 

módja meghatározza a tetőfedés 

szükséges szegélyezési megoldásait és csatlakozási 

magasságait. Míg egy korcolt homlokzatburkolathoz 

való csatlakozásnál (egyszeres 

beakasztó-korccal) a felületről visszacsapódó 

víz elleni védelem már 

≥ 6 cm ( ≥ 25° lejtésnél) 

≥10 cm ( < 25° lejtésnél) 

felhajtás esetén biztosított, minden más esetben 

a felhajtás szükséges magassága 4-5 cmrel 

megnövekszik. Ahol télen a tetőn álló 

hóval kell számolni, ott 25° lejtés alatt a csatlakozási 

magasság nem lehet kevesebb mint 

15 cm. 

A falmenti felhajtás felső élén mindig kell egy 

vízkorc-visszahajtást a csapóeső ellen kialakítani. 

A cserépfedésekhez kialakított csatlakozásoknál 

a felhajlítás magassága a cserép felső 

síkjától ≥ 6,5 cm (a Német Tetőfedő Szövetség 

irányelvei szerint).

80. ábra: Ferde falcsatlakozás felmenő 

falhoz. Krefeld (D) 

Oldalsó falcsatlakozás RHEINZINK ® - 

burkolatú vagy vakolt falhoz 

Ha az oldalról csatlakozó felmenő fal burkolata 

korcolt RHEINZINK ® fémlemez-fedés, 

akkor annak alsó éléhez a fedés oldalsó 

felhajtása egyszeres beakasztó korccal 

csatlakozik – az „Általános szabályok” részben 

ismertetett magasságban. 

Ha az oldalsó fal burkolata vakolat (77. és 

79. ábra), mindenképpen biztosítani kell, 

hogy a fémlemezfedési munka csak a kőművesmunkák 

teljes befejezése után kezdődjön el, 

mivel a tetőre már felhelyezett RHEINZINK ® - 

lemezek megvédése a lehulló vakolattól 

szinte lehetetlen. Még ha fóliaterítést alkalmaznak 

is, fennáll a veszély, hogy egy eső 

esetén a víz a fólia alá bejut és ott bezáródva 

nagyfelületű cink-hidroxid képződést okaz. 

Vakolt falhoz csatlakozás esetén a lemezsáv 

felhajlított peremét viharléccel kell letakarni. 

Javasoljuk, hogy a viharléc a hátsó felületére 

rögzített tömítőszalag közbeiktatásával legyen 

a falhoz szorítva – feszítőékekkel (dübelekkel). 

81. ábra: Oldalsó csatlakozás látszótégla 

burkolatú falhoz. A csomópont-kialakítás figyelembe 

veszi a szükséges technológiai 

sorrendet: elsőként a kőműves munkák készülnek 

el és csak ezután kezdődik a RHEIN- 

ZINK ® lemezek fektetése. 

A 79. ábra egy olyan két elemből álló 

viharléc-megoldást is bemutat, ami a bádogos- 

és vakoló munkák szakszerű elválasztását 

biztosítja. Ennél a felhajtás felső élét 

letakaró viharléc itt egy vakolattartó lemezsávba 

van beakasztva, (vastagság ≥ 0,8 mm) 

amit a vakolás megkezdése előtt kell a falon 

rögzíteni. (Ehhez természetesen egyeztetni 

kell a vakolást végző szakvállalkozóval.) Így 

a később elkészülő fémlemezfedési munkák 

utólagos csatlakozása gond nélkül megoldható. 

A vakolattartó lemezsáv felső éle legalább 

15° -ot kifelé lejtsen. 

Oldalsó falcsatlakozás látszótégla 

burkolathoz 

Az előbbi megállapítás, mely szerint a RHEIN- 

ZINK ® fémlemezfedési munkák csak a kőművesmunkák 

teljes befejezése után kezdődhetnek 

el, igaz a látszótégla burkolatú falakhoz 

való csatlakozás esetén is. Ha ez nem biztosított, 

akkor a felületen foltosodást okozó 

habarcsmaradványok, lábnyomok, sőt mészlefolyási 

csíkok maradnak. 

Annak érdekében, hogy e követelmény kielégítése 

biztosított legyen, a téglaburkolatot 

– lehetőleg rozsdamentes acélból készülő – 

konzolról kell indítani. A fedés oldalsó fel- 


82. ábra: A korcokkal nem párhuzamos felmenő 

falhoz kialakított csatlakozás csomópontja 

hajtását e konzol alatt lehet – utólag – kialakítani. 

Így a homlokzatról lefolyó esővíz 

kifogástalan elvezetése megoldott, egyúttal 

megszűntethető egy olyan hibaforrás is ami 

az építési gyakorlatban sokszor előfordul. A 

fedési lemezsáv oldalsó felhajlítását fércsáv 

rögzíti (81. ábra). Az eresz- és gerinccsatlakozásokat 

lehetőleg üzemben kell előkészíteni. 

A csatlakozási magasságokra vonatkozóan 

az „Általános szabályok” részben leírtak 

érvényesek. 

Ferde csatlakozás felmenő falhoz 

Ha a fal és a tető összemetsződésének vonala 

a korcokkal nem párhuzamos (80. ábra), 

akkor a csatlakozást - kivitelezhetőségi okból 

– két részből álló csomóponttal kell kialakítani 

(82. ábra). A ferde összemetsződés mentén 

elvágott fedési lemezsávok korcait lefektetik 

és úgy hajlítják fel. Ezután a felhajlítás mögött 

egy betétlécet rögzítenek, amelynek szélessége 

≥ 2 cm-rel több, mint a felhajlítás és a 

visszahajtás együttes mérete. E betétlécet egy 

külön lemezsávval kell letakarni. A letakaró 

sáv falhoz csatlakozását ugyanazon elvek 

alapján kell kialakítani, mint más esetben. (A 

lemezsávok ferdén csatlakozó felső végét álló 

befutású korcokkal is ki lehet alakítani.) 

1 3 7

III. 1 KETTŐS ÁLLÓKORCOS FEDÉS/ÁTTÖRÉSEK 

1 3 8 

III. 1.4 Áttörések 

Az áttörések szegélyezése a bádogostechnikával 

készülő fémlemezfedések egyik legfőbb 

erőssége. A RHEINZINK ® -nél ehhez 

hozzájárul még az az előny is, hogy az 

anyag jól forrasztható, így a kisebb áttörések 

kialakítása egyúttal a kivitelező szakembereknek 

is alkalmat nyújt mesterségbeli tudásuk 

bizonyítására. 

A tetőhéjazaton átvezetett elemeket (pl. 

antennákat) megfelelő korrózióvédelemmel 

kell ellátni, hogy elkerüljük a fedés elszíneződését. 

A rozsdás lefolyási nyomok ugyanis 

lényegesen rontják az épület összképét. 

A tetőáttörések fölötti hátrész alatt gyakran 

éket kell kiképezni. Kis áttörések (pl. strangszellőző) 

esetén ez az ék a lecsúszó hó elleni 

védelmet szolgálja, míg nagyobb szélességű 

áttöréseknél alapvetően a vízelvezetést. 

Beépített tetőterek fölötti fémlemezfedéseknél 

a nagyobb tetőáttörések gyakran akadályozzák 

a szellőző légrésben lévő levegő felfelé 

áramlását (egyes szarufaközöket lezárva ill. 

megszakítva). Ez esetben már a tervezés 

során megfelelő műszaki intézkedéseket kell 

tenni a levegő akadálymentes áramlásának 

biztosítására, továbbá az aljzatot ennek megfelelően 

kell kialakítani. Az egyes konkrét 

problémák megoldásában kérje alkalmazástechnikai 

tanácsadó szolgálatunk segítségét! 

1. ábra: Ablakszegélyezés: a 

hátrész-lemez az ablak mögé 

visszahúzott hajtással van bekötve: 

ezáltal az ablakkeret kevésbé 

emelkedik ki 

2. ábra: Tetőáttörés szegélyezése 

25° feletti lejtésű tetőn: 

az előrész-lemez ferdén van A tetőáttöréseket mindig úgy kell kialakítani, 

bekorcolva hogy ne akadályozzák a fedési lemezsávok 3. ábra: A kémény mögött ékkel kiképzett 

hőmozgását. Ezt elsősorban azzal biztosíthatják, 

ha a lemezek felhajtása mögött mindenütt 

elegendő szabad teret hagynak. A tető 

hátrész-lemez oldalsó kapcsolata 

többi felületétől való független hőmozgás Az áttörések geometriailag lehetnek szögletes 

biztosítására az áttörés két oldalán – sokszor és kerek kialakításúak; a forma egyúttal meg- 

annak helyzetétől és méretétől függően – egyhatározza a szegélyezés bádogostechnikai 

egy lécbetétet kell rögzíteni, a tető teljes hoszszában. 

megoldását is. 

A szögletes áttöréseknél (pl. kémények, tetőfelülvilágítók) 

a fedés lemezét minden oldalon 

fel kell vezetni annak falára – a lejtéstől 

függően a fedés síkjától 10 - 15 cm-re. 

Lemezsáv-szélességű szögletes 

tetőáttörés 

Az egy lemezsáv-szélességű tetőáttöréseknél 

alulról a fedés korcait az áttörés oldalsíkjaiban 

vezetve, a sarkoknál bevágás nélküli 

gyűrt korccal, vagy – elsősorban nagyobb 

lejtés esetén – íves átmenettel lehet felvezetni. 

Így annak mellső burkolatát keresztirányban 

bekorcolt előrész-lemez nélkül lehet kialakítani 

(4. ábra). (Az áttörés mögött a keresztben 

bekorcolt hátrész-lemezt ekkor sem lehet 

elhagyni, mert az egyenesen befutó korcok 

között egyébként lefolyás nélküli medence 

alakulna ki.) 

Szögletes tetőáttörés előrész-lemezzel 

A nagyobb szélességű – több lemezsávot is 

megszakító – tetőáttörések mellső részét 

keresztben bekorcolt előrész-lemezzel kell 

burkolni. 

5. ábra: Tetőáttörés szegélyezése keresztben 

bekorcolt előrész-lemezzel. Valamennyi 

korcba tömítőszalagot kell beszorítani. 

lejtésirány 

lejtésirány 

4. ábra: Lemezsáv-szélességű tetőáttörés 

kialakítása 

Az oldal-, a hátrész- és az előrész-lemezek 

egymáshoz lefektetett kettős állókorcokkal és 

ún. „gyűrt hajlításokkal” kapcsolódnak. Az 

oldal- és előrész-lemezek közötti korc a 

környezeti adottságoktól és a lejtéstől függően 

futhat ferdén vagy lejtésirányban (2. és 

5. ábra). 

Az oldalrész- és hátrész-lemezek összedolgozására 

szintén két lehetőség van. Közép- 

Európában igen elterjedt az íves „gyűrt hajlítással” 

kialakított kapcsolat – az előrész- és 

az oldalrész-lemezek összedolgozásával analóg 

módon (a 2. és 5. ábra ezt a megoldást 

mutatja). 

Észak-Európában inkább a hátrész mögé, 

belülre visszahúzott hajlítással (az ún. „finn 

korccal”) oldják meg e csomópontot (1. ábra). 

Ennek előnye elsősorban akkor jelentkezik, ha 

(pl. a tetőablakoknál) a kereten egy letakarás 

ül fel és a csatlakozásoknak el kell férniük 

annak vízorrja alatt. Különösen a síkban fekvő 

tetőablakok előregyártott típus-keretei hagynak 

szűk helyet – egyes esetekben még a korcmagasságnál 

is lejjebb érve. További előnye, 

hogy az áttörés és a mellette lefutó korc 

közötti távolság kevesebb lehet.

VELUX ablakok beépítése 

A szabvány méretű, sorozatban gyártott, tetősíkban 

fekvő ablakok takarókeretei általában 

a bádogosmunkák igényeinek figyelembevétele 

nélkül vannak kialakítva. Ezek vízorrai 

többnyire túl szorosan illeszkednek az ablakkeret 

mellé, így a fémlemezburkolat szakszerű 

csatlakoztatását jelentősen megnehezítik, 

vagy lehetetlenné teszik. 

Ezért a VELUX és a RHEINZINK cég együttműködve 

kifejlesztett egy – a VELUX tetőablakok 

szabványos takarókerete alá illeszkedő – 

beépítő keretet, ami az állókorcos RHEIN- 

ZINK ® fedésekbe való szakszerű beépítést 

lehetővé teszi (7. ábra). Ez az előregyártott 

elemekből készülő beépítő keret minden 

olyan lejtéstartományban használható, amelybe 

a VELUX-tetőablakok beépíthetők. Nagy 

előnye, hogy az egyes elemek könnyen csatlakoztathatók 

egymásba, így az ablak beépítése 

jelentősen leegyszerűsödik és a keret 

alkalmazása nincs meghatározott korctávolságokhoz 

kötve. A beépítés módjára vonatkozó 

további információkat a kerettel együtt 

szállított útmutató tartalmazza. 

6. ábra: Kör alakú tetőáttörés lágyforrasztással 

kialakított szegélyezése (csövek, rudak 

átvezetése).Az áttörés a korctól legalább 

5 cm-re legyen. 

A lemezsávok szélességénél kisebb, 

kör alakú áttörések 

A kör alakú tetőáttörések általában rudak és 

csövek tetőn való átvezetésére szolgálnak. (A 

rudak közé tartoznak például az antennák, a 

tetőreklámok és a korlátok tartóoszlopai, míg 

a csövek közé a strangszellőzők és a rozsdamentes 

acélból készült kémények.) 

A fedésen átvezetett rúd vagy cső köré a 

fedésre egy gallért kell forrasztani, aminek 

magassága ≥ 15 cm (6. ábra). A rudaknál e 

fölé egy – a felső élén tömített – letakaró 

„harangot” kell rögzíteni. A csövek általában 

alacsonyabbak, és csak kis mértékben nyúlnak 

a körítő gallér fölé, így annak letakarása 

sokszor a cső takarósapkájával történik. Magasabb 

csövek esetén a gallér vízkorc-visszahajtása 

gyakran a cső korctechnikával készült 

burkolata alá fut be. 

El kell kerülni, hogy a tetőáttörések mellett a 

fedési lemezsávok korcai 5 cm-nél közelebb 

fussanak, mert ez az a távolság, ami feltétlenül 

szükséges a forrasztáshoz. Ha a korchoz való 

közelséget semmiképpen nem lehet elkerülni, 

akkor az áttörés tengelye essen egybe a 

korccal, így azt a csőre föl lehet vezetni (lásd 

alább). Ha mindezek nem lehetségesek, keresztirányú 

korcot kell kialakítani. Havas vidékeken 

a csövek hátrészéhez (nyakcsatlakozásához) 

érdemes egy merevítő éket forrasztani 

(9. ábra). 

A lemezsávok szélességénél nagyobb, 


Ha ezek az áttörések csak egy korcot szakítanak 

meg, akkor a körbedolgozás megoldható 

a korctechnika és forrasztás egyfajta 

kombinációjával is. Az áttörés tengelyének 

ekkor a korc vonalára kell esnie. Ennél, a cső 

elején és nyakában egy-egy gyűrt korcot 

készítenek, amelyhez a tetőfedési lemezsávokat 

úgy vágják ki, hogy a függőleges 

korcszakaszok mellett legalább 2-3 cm 

szélességű sáv maradjon a cső körüli íves 

burkolat hozzáforrasztására (8. ábra). 


7. ábra: RHEINZINK ® -ből készült VELUX beépítő keret felső és alsó csatlakoztatása 8. ábra: Forrasztott-korcolt kombinált megol- 9. ábra: Hóban gazdag vidé- 

dás kör alakú tetőáttörések kialakítására. A 

korcnak mindig az áttörés tengelyébe kell esnie. 

keken a csőáttörések mögött (itt: 

strangszellőző) merevítő nyak kialakítása 

javasolt. (E nézet a gerinc 

felől mutatja a megoldást.) 

1 3 9


10. ábra. Nyílószárny nélküli 

tetőablakok a felületbe integrálva 

is beépíthetők – ekkor azonban 

mindig szükséges egy 

körbefutó csatorna. Tartományi 

Kormányhivatal, Starnberg (D) 

1 4 0


III. 2 DERÉKSZÖGÜ ÁLLÓKORCOS FEDÉS 





1 4 1

III. 1 FEDÉSI RENDSZEREK/BEVEZETÉS 

1 1 0 

1a 1b 

1c 

III. Bevezetés 

Az egyes tetőfedési módszerekről szóló 

ismertetésünk azonos felépítésű fő- és alfejezetekre 

tagolódik, megkönnyítve ezzel az 

olvasó tájékozódását és az összefüggések 

megtalálását. A történeti áttekintés alapján az 

egyes fedési rendszerek sajátos jellemzőit 

azonos sorrendben ismertetjük. Az ismétlések 

elkerülése végett a derékszögű állókorcos 

fedések ismertetése során többször vissza 

fogunk utalni a kettős állókorcos fedés ismertetésénél 

leírtakra. Több szerkezeti részletkialakítás 

alkalmazási tartományát az időjárási 

igénybevétel mértéke szerint adjuk meg 

(különösen a kettős állókorcos fedésnél). Az 

időjárási igénybevételi csoportok meghatározása 

a II. fejezet 2.2 szakaszban található. 

(a magyarországi klímaviszonyokra mindig a 

III. igénybevételi csoport követelményeit kell 

alapul venni.) A csomópont-képzésekhez sokszor, 

megvalósult példát is mutatunk azért, 

hogy azok építészeti hatása is jól érzékelhető 

legyen. E képek szükségszerűen nagyobb 

távolságból készültek, így egy-egy csomópont 

apró részletei kevéssé látszanak. 

Természetesen ez az ismertetés nem törekedhet 

a teljességre, s ez nem is lenne megvalósítható, 

hiszen a megoldási lehetőségek száma 

korlátlan. További kérdések megválaszolására 

alkalmazástechnikai tanácsadó szolgálatunk 

valamennyi országban nagy tapasztalattal 

áll rendelkezésre. 

2. a ábra: Állóférc 

~ 3 0 

~ 4 0 

~ 2 7 

III. 1 Kettős állókorcos fedés 


~ 8 5 

~ 1 1 

~ 3 0 

1 4 2 3 ~ 2 7 

5 0 

2. b ábra: Csúszóférc 

2.a-c ábra: Rögzítő fércek előprofilozott lemezsávokhoz. 

1.a-b ábra: Kettős állókorc kialakítása 

előprofilozott lemezsávból 

(görgős alakítással). 

1.c-g ábra: Kettős állókorc 

készítése manuálisan – a készítés 

folyamata. 

A kettős állókorc a szakirodalomban már legalább 

1899 óta ismert és az építési horgany 

(cink) szempontjából az egyszeres állókorc 

és az egykori „Hohlfalz” továbbfejlesztésének 

tekinthető. Manapság a legtöbb országban 

elsősorban a 30° -nál kisebb lejtésű fémlemezfedéseket 

készítik ezzel a techikával (esetenként 

lécbetéttel kombinálva). A rendszer 

különösen Skandináviában és a német nyelvterületen 

kedvelt. A 30° -nál nagyobb lejtésű 

tetőfelületeken gyakran a kettős állókorc 

„testvérét”, az ún. derékszögű állókorcot (ld. 

III. fejezet 2) alkalmazzák. 

Az említett országokban a kettős állókorcos 

fedés elterjedtsége összefüggésben van készítésének 

magaszszintű gépesítettségével is: 

ez teszi lehetővé a fedés rendkívül hatékony 

kivitelezését. 

A kettős állókorcos fedésre – a többi fedési 

módhoz képest – a finom vonalvezetése és a 

részletképzésének változatossága jellemző. 

Kedvező megjelenéséhez az is hozzájárul, 

hogy a korcokat a tetőgerinc-, a tetőél- és 

hasonló csomópontokban manapság egyre 

gyakrabban álló korcbevezetéssel csatlakoztatják. 


A „kettős állókorcos” fémlemezfedés fontos 

jellemzője, hogy az egymás melletti lemezsávok 

hosszirányú kapcsolatai a víz lefolyási 

szintjéből kiemelkednek. A kettős állókorc 

magasságának ezért legalább 23 mm-nek 

kell lennie. Az esésvonal-irányú kapcsolatok 

ezért szokásos csapadékterhelés esetén így 

más kiegészítők nélkül is csapadéktömörek. 

Így az egész fedés „fokozottan vízzáró” – 

azonban nem vízhatlan, azaz a felületből 

kiemelkedő korcokon keresztül a korcok 

magasságát elérő visszatorlódó víz át tud 

szivárogni. A kettős állókorcos fedéshez a 

lemezsávokat ki lehet alakítani előprofilozó 

géppel vagy manuálisan. A korcok zárása 

szintén történhet korclezáró géppel vagy 

manuálisan (I. fejezet 3.6). A készítés munkafázisait 

az 1. ábrasor mutatja. 

Korcmagasság 

A géppel előprofilozott lemezsávok korcmagassága 

a legtöbb országban 25 mm. Az 

1.a és 1.b ábrákon látható profilok egyik 

legjelentősebb előnye, hogy a készítésükhöz 

szükséges gépek több országban is elterjedtek, 

s e gépekkel a fedés rendkívül gazdaságos. 

Ez a megállapítás nem csak az 

egyszerű tetőformák fedésére érvényes, 

hanem elsősorban a különleges formájú tetőkre, 

ahol konvex és konkáv ívesítést kell 

készíteni vagy kónikus lemezsávokra van 

szükség. Ma már az e rendszerekhez szükséges 

rögzítőelemek (fércek) készítéséhez 

szükséges gépi háttér is rendelkezésre áll. 

Mára kifejlesztettek egy olyan speciális 

célgépet is, amely az előprofilozott lemezsávok 

ereszvégi lezárását alakítja ki: segítségével 

az előregyártás foka tovább növelhető, 

és a tető megjelenése tovább javítható. 

A hóban gazdag vidékeken helyenként 

lényegesen magasabb korcokkal dolgoznak, 

hogy jégsánc keletkezése esetén a feltorlódott 

víz nehezebben hatolhasson be a korcba 

(ld. Pohl: „Fémlemezfedésű átszellőztetett 

tetők – nedvesség elleni védelem”, RHEIN- 

ZINK Építészeti sorozat, I. kötet, 30. old.). Ez 

a védelem azonban a korcok tömítésével 

és a fedés alatt második vízelvezető réteg 

készítésével is elérhető. A magasabb korcok 

készítéséhez ugyanis nem állnak rendelkezésre 

hatékony gépek, ezért az ilyen korcok 

elterjedtsége fokozatosan csökken. 

~ 8 5 

~ 1 1 

1 4 2 3 

6 0 

2. c ábra: Hosszú csúszóférc 

~ 3 0 

~ 2 7

1d 

A megnövelt korcmagasság a tető áttörésének 

korcolt kialakítása esetén sem hatásos, 

mert itt a korcokat le kell fektetni, így a 

visszatorlódó víz kapilláris úton ugyanúgy 

bejuthat a korcba, mint magasabb hosszanti 

lemezkapcsolatoknál. Ilyen esetekben tehát 

szintén a korc tömítése a hatékonyabb műszaki 

megoldás. 

Korctömítés 

A korcok tömítése 7° alatti lejtésű tetőfedéseknél 

feltétlenül szükséges, de egyes csomópontképzéseknél 

is (ld. lent). Svédországban 

a kettős állókorcokat a tető hajlásszögétől 

függetlenül tömítetten alakítják ki. 

A korctömítő szalagokat (pl. RHEINZINK ® - 

korctömítő szalag) a fércek rögzítése után a 

„kis korc”-ra kell ragasztani (3. ábra). Ez 

esetben a korcokat előzetesen legalább 50 

cm-ként korclezáró fogóval össze kell nyomni 

(derékszögű állókorcig). A RHEINZINK ® -hez 

korclezáró gépként a Schlebach cég (D- 

Friedewald) Piccolo és Flitzer típusú berendezései 

váltak be legjobban, amelyekkel a 

tömített korcokat is gond nélkül le lehet zárni. 

A tömítőszalagok akkor alkalmasak korcolt 

tetőkhöz, ha legalább 90 ° C hőmérsékletváltozást 

elviselnek károsodás nélkül, és ha 

tömítő hatásuk nyomás alatt is hosszútávon 

állandó marad, azaz (roncsolódás-mentesen) 

összenyomhatók, úgy hogy a korclezáró géppel 

is lezárhatók. 

Svédországban a korcokat korcolajjal is tömítik. 

Mivel a korcolaj által okozott szennyeződés 

a fémfelületen a patina képződését 

hátráltatja, különös hangsúlyt kell fektetni a 

tiszta felhordásra. Ehhez ma már megfelelő 

gépek állnak rendelkezésre, amik a „nagy 

korc” alsó oldalára célzott és adagolt felvitelt 

tesznek lehetővé. A korcolajat ajánlott ide 

felhordani, hogy a lemezsávok kezelését ne 

korlátozza és a korclezáró gépek alkalmazását 

ne akadályozza (vagy tegye lehetetlenné) 

a túl olajos lemezfelület. 

4a 

4b 

4.a-b ábra: Manuálisan készített korcokhoz 

használható rögzítő fércek. (E fércek formája 

különösen nagy változatosságot mutat az 

egyes országokban.) 

1e 1f 1g 

3. ábra: A korctömítő szalagot a már fércekkel 

rögzített lemezsáv „kis korc” felőli 

oldalára kell ragasztani. 

Tetőlejtés 

A kettős állókorcos fedésű tető lejtése a 

tapasztalatok szerint lehetőleg legalább 7° 

(12,28%) legyen, azonban egyes esetekben 

a lejtést egészen 5° (8,8%) mértékig csökkenteni 

lehet kiegészítő műszaki intézkedésekkel 

(korctömítéssel, valamint szellőző alátétszőnyeggel, 

vagy a légrés alatt kiképzett második 

vízelvezető réteggel) és gondos tervezéssel 

(csomópontok megfelelő kialakításával). 

A fenti megállapítás, amely szerint a 

kettős állókorc a csapadékvíz ellen tömörnek 

tekinthető – bár a visszatorlódó víz a korcokba 

be tud szivárogni – különösen a lefektetett 

korcokra igaz. Ezek leginkább a tetőgerinccsatlakozásoknál, 

a tetőéleken és a szakszerűen 

kiképzett tetőáttörések körül fordulnak 

elő. A korcolt fedésekre vonatkozó hazai 

rendelkezéseket az MSZ 7951 magyar szabvány 

írta le. Eszerint hazánkban a 25 mm 

magas korcokkal készülő fedés legkisebb 

megengedett lejtése 5,45° (10 %). 

A lejtés meghatározásához építéstechnológai 

szempontokat is figyelembe kell venni, hiszen 

a tetők lejtése a tervezettől legtöbbször eltér. 

Az eltérés nemcsak a szakszerűtlen aljzat 

miatt alakulhat ki, hanem az építésben szo- 

kásos mérettűrések miatt, vagy akár a szerkezet 

terheléséből adódó lehajlás következtében 

is. 

Eltérést okozhatnak a gyakran figyelmen kívül 

hagyott hőmozgások, valamint az ereszkörnyéki 

egyéb hibák is: a lemezsáv összehúzódása 

sokszor horpadások létrejöttéhez 

vezet az eresz mögött (egészen az ellenlejtésig), 

ezáltal a víz lefolyása akadályozott 

lesz, vagy akár lehetetlenné is válik. 

Figyelembe kell venni azt is, hogy a vápák 

lejtése mindig kisebb mint a tetőfelületé. 

(Ahhoz például, hogy a vápa lejtése 3° 

(5,25%) legyen, a tetőfelület lejtésének min. 

4,23° -nak kell lennie!). 

Ha a tetőn hosszabb ideig megálló és feltorlódó 

hóval kell számolni, a korctömítő 

szalagot még nagyobb lejtésű tetőkön is 

használni kell (3. ábra és II. fejezet 4). 

Ugyanígy a „jégsánc-képződés” által leginkább 

veszélyeztetett ereszkörnyéki szakaszokon 

szintén tömíteni kell a korcokat – az 

épület külső homlokzati síkjától befelé, min. 

2 m hosszan, illetve a tető geometriájától 

függően még hosszabban is. 

A kettős állókorcos fedések ajánlott rétegfelépítéseit 

és az esetleg szükséges második 

vízelvezető réteg helyzetét és beépítését a II. 

fejezet 1.3.6 és 1.4.3 pontjában ismertettük. 

Rögzítés 

A lemezsávokat lecsúszás és szélszívás ellen 

rögzíteni kell. A mechanikai csúcsigénybevétel 

a szél szívóhatásából ered (ld. II. fejezet 

3.1.1). Az erők a tetőhéjazat lemezétől a 

kettős állókorcokon és a rögzítőférceken 

keresztül adódnak át az aljzatszerkezetre. Az 

erők átadásának módját a lemezsávok szélessége 

és vastagsága alapvetően meghatározza 

(ld. később). 


1 1 1


1 1 2 

A rögzítés mindig indirekt (közvetett) módon 

a korcokba beszorított fércekkel, illetve a 

lemezsávok végén a visszahajtásokba beakasztott 

fércsávok (fércszalagok) felhasználásával 

történjen. A rögzítőfércek: az álló- és 

csúszófércek; utóbbiak megnövelt mozgáslehetőséget 

lehetővé tevő változatban is (2. 

a-c ábrák). A fenti – előprofilozott lemezsávokhoz 

alkalmazható – fércek mellett még 

ma is használják a manuális korclezáráshoz 

jobban illő ún. „nadrágférceket” (4. a-b 

ábrák). A rögzítőfércek m 2 -enként szükséges 

száma a szélszívástól, a rögzítés módjától és 

az aljzat kialakításától függ, de nem 

csökkenhet az előírt minimum alá. 

A tartószerkezeti méretezés alapjául szolgáló 

mértékadó kihúzóerők megállapításához a 

ZVSHK szakmai szövetséggel együttműködésben 

számtalan vizsgálatot végeztünk. 

Az 1. és 2. táblázatok RHEINZINK ® -rögzítőfércekre 

vonatkoznak, amelyek olyan rögzítőelemekkel 

vannak lefogva, amelyek legalább 

400 N/férc kihúzóerőt biztosítanak (a biztonsági 

tényező 1,5). A férc-rögzítőelem együttes 

rendszerre vonatkozó statikai követelményeket 

a DIN 1055 szabvány 4.rész (valamint pr 

EC1) alapján állapították meg. A korábban 

alapul vett 500 N/férc mértékadó kihúzóerőt 

azért kellett megváltoztatni, mert az egységes 

európai szabványok e területen már egységesen 

1,5-es biztonsági tényező alkalmazását 

követelik meg. A RHEINZINK ® -rögzítőfércek 

alsó része 0,8 mm vastagságú lemezből 

készül, felső (csúszó) részük pedig 0,7 mm 

vastagságúból. Méretük a 2.a-c ábra szerinti. 

Az itt előírt férctávolságokon még akár lényegesen 

nagyobb teherbírású fércek választása 

sem változtat, mivel ezek az adatok 

elsősorban a RHEINZINK ® mechanikai anyagjellemzőitől 

(a lemezek merevségétől) függően 

lettek megadva. Ha azonban 400 N/ 

férc értéknél kisebb teherbírású rögzítőelemek 

kerülnek felhasználásra, szükségszerűen több 

fércet kell alkalmazni (ld. a II. fejezet 3.4.1 

pontban közölt táblázatot). 





Szélteher 

(kN/m 2 ) 

- 0,3 

- 0,6 

- 0,9 

- 1,2 

- 1,5 

- 1,8 

- 2,1 

- 2,4 

- 2,7 

- 3,0 

- 3,3 

- 3,6 

- 3,9 

- 4,2 

- 4,5 

- 4,8 

- 5,1 

500 

420 

430 

0,7 

4/500 

4/500 

4/500 

4/500 

6/350 

7/300 

8/250 

8/250 

10/200 

11/200 

11/200 

13/150 

13/150 

15/150 

15/150 

17/100 

17/100 

570 

490 

500 

0,7 

4/500 

4/500 

4/500 

4/500 

6/350 

7/300 

8/250 

8/250 

10/200 

11/200 

11/200 

13/150 

13/150 

15/100 

15/100 

17/100 

17/100 

600 

520 

530 

0,7 

4/500 

4/500 

4/500 

4/500 

6/350 

7/300 

8/250 

8/250 

10/200 

11/200 

11/200 

13/150 

13/150 

15/100 

15/100 

17/100 

17/100 

670 

590 

600 

0,7 

4/500 

4/500 

4/500 

4/500 

6/300 

7/300 

9/250 

9/250 

10/200 

11/150 

11/150 

13/150 

700 

620 

630 

0,7 

4/500 

4/400 

4/400 

4/400 

6/250 

7/250 

9/200 

9/200 

10/150 

Méretezés módja: A rögzítőelemek 

mértékadó kihúzóereje < 400 N/férc.: 

800 

720 

730 

0,8 

4/400 

4/400 

4/400 

4/400 

6/250 

7/250 

9/200 

Megjegyzés: A szélteher-táblázat a II. fejezet 3.1.1 pontban található. A táblázat érvényes 

minden rögzítő elemre, ha az fércenként legalább 400 N kihúzóerőnek tud ellenállni (ld. II. 

fejezet 3.4.1). A fércszükséglet és a férctávolságok méretezése átlagosan 3 m hosszúságú 

lemezsávok alapján történt. 



1. táblázat: Min. fércszám (m 2 -enként)/max. korctávolság (mm), a szélteher függvényében 

Olyan esetekben, amikor különösen nagy 

szélerővel kell számolni, az állófércek sávjában 

néha folyamatos rögzítőférc-sávokat 

(ún. férc-síneket) is alkalmaznak. E férc-síneket 

egyedileg gyártják; legfőbb előnyük, hogy 

sokkal gyorsabban szerelhetők, mint pl. 13 

db egyedi férc (a 20-100 m magasságú tetők 

sarokterületeinél van jelenlősége). 

Szél-szívóerő (N/m 2 ) 

Kihúzóerő (N/férc) 

A számítással adódó fércszükségletet egész 

férc/m 2 -re kell felkerekíteni. 

A korcok távolságát az alábbiak szerint kell 

meghatározni: 

1/korctávolság (m) 

fércek szükséges száma 

(db/m 2 ) 

= Fércek száma/m 2 

= férctávolság (m) 

Az állófércek a lemezsávokat lecsúszás ellen 

is rögzítik, míg a mozgófércek csak a szél 

feltépő ereje ellen biztosítják a fedést. Az állóférceket 

a fedés egy meghatározott sávjában 

kell rögzíteni.

E sáv elhelyezkedése a fedés egészén belül 

a hajlásszögtől függ (ld. 5. és 7. ábra), azonban 

független a lemezsáv hosszától. A rögzítési 

sáv szélessége viszont már függhet a 

sávhossztól, ami 1 és 3 m között változhat, de 

legfeljebb a lemezsáv hosszának negyede 

lehet (Franciaországban 10 m-nél rövidebb 

lemezsáv esetén harmada). Ennek megfelelően 

a mozgáslehetőség nélkül (csak állófércekkel) 

rögzített lemezsávok legfeljebb 

mintegy 3 m hosszúak lehetnek. 

Félnyereg-tetők rögzítési sajátosságai 

A > 0,5 m szélességű túlnyúló eresszel kialakított 

félnyereg-tetőkön a tapasztalatok 

alapján a lemezsávok szélessége legfeljebb 

500 mm legyen. Szabadonálló épületeknél 

javasolt az anyagvastagságot ezen túlmenően 

0,80 mm-re megnövelni. E korlátozások 

a fokozott szélerőkkel szembeni nagyobb 

ellenállást és a rezgések (valamint az azzal 

együtt járó zajok) csökkentését szolgálják, 

hiszen e területen a lemezsávok közepe erős 

szélben akár 20 mm-t is felemelkedhet. 


A bádogos-szakmában használják mind a 

szalagszélesség, mind a lemezsáv-szélesség 

és tengelytávolság kifejezéseket (6. ábra). A 

szalagszélesség mint pontosan megadható 

adat a még profilozás (felhajlítás) nélküli, sík 

RHEINZINK ® lemezszalag szélességi méretét 

jelenti. A lemezsáv szélessége az előprofilozott 

lemez felfekvő (nettó) szélességét adja, 

azaz az ún. „korcveszteség” nélküli részt. Ez 

a méret előprofilozott lemezsávok esetén 

körülbelül 70 mm-rel keskenyebb a szalagszélességnél, 

míg manuálisan készített hosszanti 

korcok esetén mintegy 80 mm-rel. A korcolási 

tengelytávolsághoz (azaz a korctávolsághoz) 

a lemezsávok közötti 3-5 mm szélességű 

keresztirányú tágulási hézagokat is hozzá kell 

számítani. 

A lemezsávok előírt szélessége és anyagvastagsága 

az épületmagasságtól függ. A 

korctávolságok semmi esetre sem lehetnek 

nagyobbak, a lemezvastagságok pedig nem 

lehetnek kisebbek, mint az 2. táblázatban 

bemutatott értékek. Ellenkező esetben a 

lemezsáv a szél szívóereje hatására rezegni 

kezd, s ez a vibrálás hosszabb távon az anyagban 

repedések kialakulásához vezethet. 





Fércek száma/m 2 

Épület-magasság (m) 

0 - ≤ 8,0 

> 8,0 - ≤ 20,0 

> 20,0 - ≤ 100 

Terület 

sarok 

perem 

belső 

sarok 

perem 

belső 

sarok 

perem 

belső 

a hőmozgás iránya 

hófogó helye 


elválasztó lécbetétek 

lécbetét a tető élen/-gerincen 

500/570/600 

420/490/520 

430/500/530 

0,7 

db férc/t 

7/300 

4/500 

4/500 

10/200 

6/350 

4/500 

13/150 

8/250 

4/500 

670 

590 

600 

0,7 

db férc/t 

7/300 

4/500 

4/500 

10/200 

6/350 

4/500 

13/150 

9/200 

4/500 

III. 1KETTŐS ÁLLÓKORCOS FEDÉS/ISMERTETÉS 

700 

620 

630 

0,7 

db férc/t 

7/250 

4/400 

4/500 

10/150 

6/300 

4/400 

800 

720 

730 

0,8 

db férc/t 

7/250 

4/400 

4/400 

2. táblázat: A szükséges rögzítő fércek száma az épületmagasság, a korctávolság és a lemezvastagság 

függvényében (mértékadó szélterhek a DIN 1055 szabvány 4.része, ill. a 

prEC 1 alapján) 

db férc = min. fércszám (db/m 2 ); t = fércek max. távolsága (mm) 



5. ábra: Példa az állófércek sávjának elhelyezésére egy 9° -os lejtésű kontyolt tetőn. 

A lemezsávok hossza: 16 m, a tetőáttörések miatt a sávok helye változó 

(elválasztás: lécbetéttel) 

1 1 3


1 1 4 

1-3 m 

1-3 m 

1 / 2 1 / 2 2 / 3 1 / 3 

3° 

> 3° - ≤ 1 0° 

1-3 m 1-3 m 

3 / 4 1 / 4 fent 

> 1 0° - ≤ 3 0° 

7. ábra: Az állófércek sávjának tető lejtéstől függő elhelyezése. 

lemezsáv-szélesség 

Kettős és derékszögű állókorcos fedések 

(SCHLEBACH PROFIMAT SPM 30/80 géppel elő profilozva, korcveszteség: kb. 70 mm) 

Lemezsáv 

szélessége 

400 mm 

430 mm 

500 mm 

530 mm 

600 mm 

630 mm 

730 mm 

Lemezszalag 

szélessége 

470 mm 

500 mm 

570 mm 

600 mm 

670 mm 

700 mm 

800 mm 

A kettős állókorcos RHEINZINK fedések 

Magyarországon a 20 m-nél alacsonyabb 

épületeken többnyire 600 mm tengelytávolsággal 

készülnek (670 mm széles lemezszalagból), 

míg afölött 530 mm tengelytávolsággal 

(600 mm széles lemezszalagból). 

A lemezek vastagsága mindkét esetben le- 

kb. korcveszteség 

17,5 % 

16,0 % 

14,0 % 

13,0 % 

12,0 % 

11,0 % 

9,5 % 

kb. súly 


5,9 kg/m 2 

5,9 kg/m 2 

5,7 kg/m 2 

5,7 kg/m 2 

5,6 kg/m 2 

5,6 kg/m 2 

5,5 kg/m 2 

> 3 0° 

galább 0,70 mm (ez a DIN 18339 szabvány 

szerinti kötelező minimum). Németországban 

a tetők többnyire 530 mm tengelytávolsággal 

készülnek. A korctávolság és az anyagvastagság 

függvényében megadott várható felületsúlyokat 

a fenti táblázat tartalmazza (3. 

táblázat). 

3 - 5 mm 3 - 5 mm 

÷ 3 = korctávolság 

6. ábra: A szalagszélesség, a lemezsáv-szélesség és a korcolási 

tengelytávolság viszonya. 

kb. súly 


6,8 kg/m 2 

6,7 kg/m 2 

6,5 kg/m 2 

6,5 kg/m 2 

6,4 kg/m 2 

6,4 kg/m 2 

6,3 kg/m 2 

3. táblázat: Korcolási veszteségek és fajlagos felületsúlyok kettős és derékszögű állókorccal 

kialakított tetőfedéseknél. 

9 

13 

10 

~25 

Lemezsávok hossza 

A lemezsávok hossza általában max.10 m 

lehet. Ez a méret különösen az építéshelyi 

mozgathatósági korlátok miatt vált be és a 

csomóponti ábrázolásoknál a tágulási hézagok 

általános alapjává vált. (Azaz: nagyobb 

lemezsáv-hosszak esetén a mozgáslehetőségekre 

szolgáló hézagok méretét arányosan 

növelni kell.) 

Amennyiben ez a hosszméret nem elegendő, 

az egyes lemezsávokat hosszirányban toldani 

kell. A keresztirányú lemezkapcsolatok 

kialakítása a lejtéstől függ (ld. III. 1.3). 

Különleges esetben 16 m-ig terjedő hosszúságú 

lemezsávok is fektethetők. Mivel ezek 

hőmozgása a lemezsáv végén a szokásosnál 

nagyobb, így azokhoz a megnövelt réshosszúságú 

RHEINZINK ® csúszófércek szükségesek. 

Ezen túlmenően az egyes csomópontok 

kialakítását a megnövekedett követelményekhez 

kell igazítani (a lemezek hosszirányában): 

pl. az ereszsáv „orrának” hoszszát 

3-ról 4 cm-re kell növelni, így a visszahajtás 

mögötti hőmozgási lehetőség is növelhető. 

Az ilyen – a szokásosnál hosszabb (h > 10 m) 

– lemezsávok alkalmazása az áttörés nélküli 

tetőknél gazdaságossági előnyöket is jelenthet, 

azonban megnő az anyagban lévő feszültségek 

kialakulásának veszélye, s ennek 

következtében az építészeti megjelenést zavaró 

hullámosodás keletkezhet. Mindkettő 

az építéshelyi mindennapok elkerülhetetlen 

következménye: a szél, vagy a kedvezőtlen 

szállítási feltételek a hosszú lemezek károsodás 

nélküli mozgatását gyakorta megnehezítik. 

Ha a szokásosnál hosszabb lemezeknél 

áttörés kialakítása szükséges (szellőzőcső, 

kémény, tetőkibúvó, stb.), a lemezsávok megnövekedett 

hosszváltozásának következményeivel 

a csomópontok kialakításánál mindenképpen 

számolnunk kell (pl. az áttörések 

mellett lécbetéteket kell beépíteni). Ez bizonyos 

esetekben jelentős többletköltséget 

okozhat.

kk 

kk 

8. ábra: Előprofilozott csatlakozó lemezsávok 

(kk= „kis korc”, nk = „nagy korc”) 

nk 

nk 

kk kk 

nk nk 

Ennek figyelembe vételével vizsgálandók a 

szokásosnál hosszabb lemezsávok alkalmazásának 

előnyei ill. hátrányai egy adott 

épületnél. E problémák megoldására rendelkezésre 

áll alkalmazástechnikai tanácsadó 

szolgálatunk is, amely az építéshelyi szervezési 

adottságokra is tekintettel lévő műszaki 

támogatást nyújt. 

Csatlakozó lemezsávok 

A csatlakozó lemezsávok olyan elemek, 

melyek a tetőn általánosan használt többi 

lemezsávtól eltérő korctávolsággal és/vagy 

profilozási iránnyal készülnek és így a kivitelezés 

során nagyobb figyelmet és időráfordítást 

igényelnek. 

Két-két kis-, vagy nagykorccal kialakított csatlakozó 

lemezsávokat (8. ábra) például a 

kontyolt- vagy sátortetőknél alkalmaznak, 

mert ezeknél – ha a tető élét lefektetett korcokkal 

alakítják ki – a gerinc környezetében 

korcolási irányváltás szükséges. Meg kell 

változtatni egyes lemezsávok korcolási irányát 

az olyan tetőkön is, amelyeken sok az 

áttörés. Ezen kívül alkalmaznak szokásos 

előprofilozási irányú, de megváltoztatott 

korctávolságú csatlakozó lemezsávokat is, ha 

az épület jellemző méretei (raszter, stb.) nem 

vágnak egybe a sávkiosztással. A korctávolságok 

változásai ± 5 cm eltérés esetén alig 

észlelhetők. 

9. ábra: Kónikus lemezsávok 500/120 mm-es korcolási tengelytávolsággal. Jordan-fürdő, 

Biberach (D) 

Kónikus lemezsávok 

Kónikus lemezsávokat íves alaprajzú, de 

egyenes alkotójú (vagyis egyenletes lejtésű) 

tetőknél (9. ábra), vagy egyes különleges 

kialakítású vápáknál kell alkalmazni (ld. III. 

fejezet 1.3). Ezek felső és alsó vége között a 

korctávolság változik. A legkisebb tengelytávolság 

ma már 50 mm is lehet - még gépi 

előprofilozás esetén is. Nagyobb átmérőjű 

épületeknél keresztirányú kapcsolatok kialakítása 

is szükségessé válhat (10. ábra). 

A kónikus lemezsávokkal készülő tetőfelület 

sávkiosztásának tervezésénél az épületmagasság 

és az anyagvastagság alapján meg- 

határozott maximális korctávolságot (2. tábl.) 

kell a lemez szélesebb végénél betartani. 

(Meghatározott feltételek mellett a műszaki 

tanácsadóinkkal való konzultáció alapján ez 

alól lehetségesek kivételek.) 


1 1 5


1 1 6 

10. ábra: Nagyobb átmérőjű épületeknél 

keresztirányú lemezkapcsolatok is szükségesek. 

A legkisebb tengelytávolság az ablakok 

méretéhez igazodik. Polgárok Háza, 

Dudweiler (D) 

11. ábra: 30 m-nél nagyobb sugarú kupoláknál 

a fedési lemezsávok előkészítéséhez 

nem kell ívesítő gépet alkalmazni és a sávok 

szélét sem kell ívesre vágni. Információs központ 

épülete a hannoveri vásár területén, 

Hannover (D) 

Íves felületek (konvex) 

Kettős állókorcos lemezsávok r ≥ 10 -12 m 

sugarú felületre előzetes ívesítés nélkül (azaz 

egyenes lemezsávként) még viszonylag hullámosodás-mentesen 

fektethetők (11. ábra). Az 

ennél kisebb sugarú lemezsávokat azonban 

ívesíteni kell. Előprofilozott lemezsávokat r ≥ 

0,6 m sugárig Schlebach RBM ívesítő géppel 

lehet megívesíteni. Az e géppel előkészített 

lemezsávok korcainak az íves tetőfelületen 

történő lezárására szintén létezik speciális 

célgép: a Piccolo korclezáró gép görgőpárjait 

az egyenestől csuklósan el lehet billenteni 

így az dongatetőkön is tud dolgozni. 

12. ábra: Egy szokatlan megjelenésű tetőfelület, amely gépi ívesítésű konkáv lemezsávokkal 

készült (r = 5 m). Szabadidő-központ, Gütersloh (D) 

Amennyiben 0,6 m-nél kisebb sugarú felületet 

kell lefedni (ez többnyire csak tetőablakokon 

fordul elő), úgy a korc kialakítása nem előprofilozott, 

hanem csak felhajlított szélű lemezsávokkal 

történik. A felhajlított szegélyt a 

Biegeboy típusú kisgéppel lehet ívesre megnyújtani. 

Az ilyen kis sugarú ívek korclezárását 

manuálisan kell végezni (ld. I. 3.6). 

Íves felületek (konkáv) 

Konkáv (homorú) ívű felületek fedéséhez a 

lemezsávok korcait zömíteni kell, ami technikailag 

összehasonlíthatatlanul nehezebben 

kivitelezhető, mint a korcok nyújtása a konvex 

felületek esetén. Az egyenes előprofilozott 

lemezsávok konkáv felületre fektetése még 

nagy sugarú ívek esetén is hullámképződéshez 

vezethet. Egy kiegészítő szerkezet segítségével 

a Schlebach-profilozógépek alkalmasak 

arra, hogy konkáv ívesítésű lemezsávot 

készítsünk velük, amennyiben a sugár r ≥ 3 m. 

(Egyes esetekben még r ≥ 2,5 m sugarak 

kialakítása is lehetséges.) Konkáv felületek 

fedése előtt kérjük vegye igénybe a RHEIN- 

ZINK alkalmazástechnikai tanácsadását. A 

korcok lezárásához billenthető görgőpárokkal 

kialakított korclezáró gép szükséges (r 

≥ 5 m).

1a ábra: RHEINZINK-ereszsáv 

a szokásosnál hosszabb fedési 

lemezsávokhoz (ha az ereszsáv 

függő leges szára ≥ 50 mm, azt 

horganyzott acéllemez merevítő 

sávval kell rögzíteni). 


E pontban részletesen ismertetjük a kettős 

állókorcos fedés leggyakrabban előforduló 

vonalmenti részletképzéseit, valamint részben 

ezek csatlakozásait is a csomópontokban. 

A tető áttörései (kémények, tetősíkban fekvő 

ablakok, stb.) körüli részletképzéseket a III. 

1.4 pont mutatja be. 

Eresz 


Több országban jellemző az ún. ereszpalló 

alkalmazása – különösen deszkaaljzat esetén. 

A csatornatartókat általában a héjazat 

alatt kell rögzíteni és besüllyeszteni; ebben az 

esetben az ereszpalló alkalmazása nagyon 

kedvező, hiszen a csatornatartók kiosztása 

függetlenedik a szarufák elhelyezkedésétől. 

Ez sokszor gazdaságilag előnyös, havas vidékeken 

pedig egyenesen szükséges. 

Az átszellőztetett tetőket az eresz alatt szellőztető 

nyílással kell kialakítani, amelyek legkisebb 

szélessége nettó 3-4 cm kell legyen (ld. 

II. 1.3.4). 

1b ábra: Szokásos kialakítású 

RHEINZINK-ereszsáv, a csatorna 

hátsó részének átfedésére függőleges 

szárral és vízorral. 

1c ábra: Élsajtoló géppel készített 

ereszsáv. 

A madarak és a kisemlősök elleni védelem 

céljából a szellőztető nyílásban gyakran perforált 

lemezt helyeznek el. E kiegészítők azonban 

akadályozzák a levegő szabad áramlását. 

Ezért a perforált lemez szabad szellőző 

keresztmetszete a nyílásméretnek legalább 

45 %-a, a lyukak átmérője pedig min. 5 mm 

kell legyen. A beszellőző nyílás szélességét a 

perforált lemez szabad keresztmetszetének 

függvényében meg kell növelni. (pl. 3-ról 7 

cm-re). Különösen ajánlott a tető csomópontjaiban 

a RHEINZINK ® -AERO 63 jelű szellőző 

lemezt használni, amelynek szabad szellőző 

keresztmetszete 63%, a lyukak átmérője pedig 

7,5 mm. E – terpesztett rács kialakítású – 

szellőző lemez alkalmazásával a szellőző 

nyílások szélességét csak igen kis mértékben 

kell megnövelni (pl. 3-ról 5 cm-re). 

A RHEINZINK ® lemezsávok ereszcsatlakozását 

mindig eresz-szegélysávra visszahajtva 

kell kialakítani (1. ábra). Ezek hossza általában 

3,0 m és közvetlenül rögzítik őket 

(10 cm-ként, váltott sorban szegezve). A 

fedési lemezsáv végének megfogása mellett 

az ereszsáv alsó (függőleges) szakasza a 

csatornába belelógva biztosítja a biztonságos 

vízbevezetést – anélkül, hogy a (lejtésben 

lévő) csatornát és a fedési lemezsávot egymással 

közvetlenül össze kellene kapcsolni 



1d ábra: Ereszsáv függőleges 

szár nélkül (elsősorban 

homlokzatokhoz). 

Ha az ereszsáv függőleges szára ≥ 80 mm, 

akkor alatta merevítősávot is be kell építeni. 

A fedési lemezsáv végének indirekt (közvetett) 

rögzítését az indokolja, hogy így annak 

hőmozgása szabadon le tud játszódni. Az 

összehúzódáshoz a lemezsáv ereszvégi viszszahajlítása 

és az ereszsáv vége között 

megfelelő távolságot (kb.10 mm-t) kell hagyni 

(2. ábra). Az „orr” szokásos mérete 30 mm, 

viszont 10 m-nél hosszabb lemezsávok alkalmazásakor 

40 mm-re növelendő (3. ábra). 

A korcok ereszvégi lezárása sokféle formában 

kialakítható (5. ábra). Mindenképpen 

kerülendő azonban a korcok ereszvégi lefektetése 

- ami helyenként még ma is gyakorlat. 

A lefektetés és a 180° -os visszahajtás az 

anyagban jelentős feszültségeket okoz: a 

lemezsáv vége így fel tud hajlani, ami 

alacsony lejtés esetén akadályozza a víz lefolyását, 

meredekebb tetőn pedig kellemetlen 

látványt okoz. A visszahajtás mögött megálló 

víz kapilláris úton beszívódhat a korcba (ld. 

III. fejezet 1.2). További hátrány, hogy a 

lemezsáv visszahajlított vége és az ereszsáv 

közötti hőmozgáshoz szükséges távolság 

nehezen biztosítható, illetve a korrekt kialakítás 

igen körülményes és bonyolult (ld. az e 

pontban írottakat a gerinccsatlakozás kialakításáról.) 

30 

40 

10 10 

2. ábra: A RHEINZINK-fedések 

szokásos ereszkialakítása, a fedési 

lemezsávok hosszanti 

hőmozgásának biztosításával 

(lemezsávok hossza ≤ 10 m) 

15 15 

3. ábra: 10 m-nél hosszabb 

RHEINZINK-fedések szokásos 

ereszkialakítása, a fedési lemezsávok 

hosszanti hőmozgásának 

biztosításával (lemezsávok 

hossza ≤ 16 m) 

1 1 7

III. 1 KETTŐS ÁLLÓKORCOS FEDÉS/RÉSZLETKÉPZÉSEK 4. ábra: Szokásos ereszkialakítás 

félkörszelvényű függő ereszcsatornával 

és „szoknyás” ereszszegéllyel. 

Az ajánlott szerkezeti 

méretek biztosítják a lemezsávok 

hosszirányú hőmozgását. (Kialakítás: 

távolságtartó sablonnal.) 

1 1 8 

≥ 10 

A z elsö férc kb. 2 0 0 mm - re 

van a z ereszvonaltól 

5. ábra: A kettős állókorcok ereszvégi lezárásának többfajta kialakítása: álló-íves, álló-ferde és álló-egyenes megoldásokkal 


szelvényű ereszcsatornával. Lakóház, 

Odense (DK) 

7. ábra: Ereszrészlet RHEINZINK ® -AERO 63 

terpesztett szellőző lemezzel 

A tető vízelvezetésével kapcsolatos egyes 

speciális kérdésekre – mint például az igénybevétel 

számítása vagy a méretezés – a V.1. 

alfejezet ad választ. 

Az alábbiakban ismertetett ereszkialakításokat 

aszerint csoportosítva ismertetjük, hogy 

azok épületen kívüli vagy épületen belüli 

vízelvezetéshez csatlakoznak. A kettő közötti 

különbségtétel azon alapul, hogy hibás 

vízelvezetés esetén a víz az épületen kívülre 

közvetlenül ki tud folyni, vagy nem (esetleg 

csak közvetetten). E szempontból hibának 

például azt nevezzük, ha a csatorna peremén 

a víz túlbukik (a csatorna túl kicsire méretezett, 

vagy eldugult ejtőcsöve miatt), vagy ha a 

csatornában a rosszul készített forrasztási 

varrat elvált. 

Épületen kívüli ereszkialakítások 

Dán ereszkialakítás 

Ennek a főként Dániában alkalmazott típusnak 

(ld. 6. kép) legfőbb jellemzője a függő 

ereszcsatorna és a külső fal közötti igen kis 

távolság, amit az ereszcsatorna alakja is 

külön hangsúlyoz. A 8.ábrán látható e típus 

jellemző kapcsolata az (általában rétegeltlemez) 

aljzattal, ahol a csatornatartók besülylyesztése 

kizárólag a szarufák felett lehetséges 


≥ 3 0 

Angol ereszkialakítás 

Angliában az a szokás, hogy a tető vízelvezetését 

nem a bádogos, hanem a vízvezetékszerelő 

készíti. Ezért az ereszcsatornákat nem 

a tetőhöz, hanem a falhoz rögzítik. E kialakítással 

a két szakma tevékenysége egymástól 

függetlenné tudott válni. 

Ereszkialakítás függő ereszcsatornával 

Német nyelvterületeken az számít a legnagyobb 

hagyományokkal rendelkező (emellett 

rendkívül egyszerűen kivitelezhető) ereszkiképzési 

módnak, hogy a félkörszelvényű 

csatornát az ereszpallóba süllyesztett csatornatartó-vasakra 

szerelik (4. ábra). 


szelvényű ereszcsatornával és álló-íves 

korcvég-lezárással

Eresz, párkányon ülő csatornával 

E megoldás Németországban, Ausztriában és 

Svájcban igen népszerű. 

Sok építész építés-szabályozási szempontok 

miatt (telekhatáron álló épület, tűztávolság) 

nem tervezhet ereszkinyúlást, vagy tervezési 

okokból nem kívánja azt, máskor pedig nem 

szívesen mond le az eresz határozott tagozatként 

való megjelenéséről (10.a-b képek). 

A párkányon ülő csatorna mindezeknek az 

igényeknek megfelel (9. ábra). A hasonló 

okokból alkalmazott attikacsatornával szemben 

e megoldás óriási előnye az, hogy a 

csatornából a víz kifelé folyik, a tető szellőzése 

magas hó esetén is biztosított és lehetővé 

teszi a csatorna-lefolyócső egyenes indulását. 

Mindezeken túl egyszerű profilú lemezekkel 

és szabványméretű csatornákkal valósítható 

meg – ha nincs szükség a csatorna előtt ún. 

„álca- vagy homloklemezre”. 

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a szélesebb, 

előreálló párkánykiképzés felülete 

egyes esetekben a galambok tartózkodási 

helyévé válhat. Egy lehetséges veszélyforrást 

jelenthet az is, hogy a kisebb jégdarabok leesése 

sem zárható ki teljesen. 

A kialakítás melletti fontos érv azonban az, 

hogy – legalábbis magasabb épületek esetén 

– az ereszcsatorna a járószintről alig, vagy 

egyáltalán nem látható (11. ábra). 

Általában érvényes, hogy az ereszkialakítás 

és az oromszegély csatlakozásának is megtervezettnek 

kell lennie. Amennyiben a párkányon 

ülő ereszcsatorna és az oromszegély 

részleteinek egyeztetése nem történik meg, 

annak gyakran az építészeti megjelenés látja 

kárát. 

A lefolyócső elhelyezhető falmélyedésben 

vagy a falon kívül is. Ez utóbbi esetben a csatornából 

a vizet vízgyűjtő üstbe illetve összefolyóba 

kell vezetni (16. ábra). Másik meg- 

9. ábra: Párkányon ülő ereszcsatorna. 

10a ábra: A tető vízelvezetése párkányon 

ülő ereszcsatornával ... 

11. ábra: Párkányon ülő csatorna, építészeti 

okból az oromfalra is átvezetve. Lakóház, 

Zoersel (B) 

oldás, hogy a lefolyócsövet felnyújtják a 

csatornaszint fölé, s ilyenkor a vizet oldalról 

vezetik be a csőbe. Ebben az esetben a lefolyócső 

tetejét – a sípoló hangok kialakulásának 

megakadályozása végett – le kell zárni. 


10b ábra: … és korcolt eresz homlokburkolattal 

(blendével). Munkaügyi Hivatal, Wetzlar (D) 

12. ábra: Párkányon ülő csatorna széles 

párkányon: a tető vízelvezetése az utcáról 

egyáltalán nem látszik. RHEINZINK, 

Berlin (D) 


magasság (mm) előreállása 

(m) (mm) 

≤ 8 ≥ 50 ≥ 20 

> 8 – ≤ 20 ≥ 80 ≥ 30 

> 20 – ≤ 100 ≥ 100 ≥ 40 

4. táblázat: A szegélyezések (párkány-, 

fallefedés, oromszegély) ajánlott szerkezeti 

méretei: függőleges átfedés („vízküszöb”), 

vízorr távolsága a faltól 

1 1 9


1 2 0 

13. ábra: Párkányon ülő csatorna falon 

kívüli ejtőcsővel. Közösségi Ház, Recklinghausen 

(D) 

15. ábra: Fekvő ereszcsatorna. Sporttelep, 

Pruhonice (SK) 

17. ábra: Egy elegáns megoldás: fekvő 

ereszcsatorna tetővisszaugrás fölött. 

Lakóház, Bad Honnef (D) 

19a és b ábra: A fekvő ereszcsatorna 

Svédországban szokásos kialakítása 

14. ábra: Párkányon ülő csatorna tudatosan 

formált összefolyója. Városháza, Neuss (D) 

16. ábra: Fekvő ereszcsatorna az egyes 

szakaszok toldásának korcolt kialakításával 

és ezáltal nagy lejtéssel. Dalarö Skans (S) 

18. ábra: A tetőfedésbe integrált („bevágott”) 

ereszcsatorna. Lakóház, Gravenwezel 

Schilde (B) 


A fekvő ereszcsatorna főként Ausztriában 

(íves kialakítással) és Svédországban (szögletes 

kialakításban) kedvelt megoldás (19. és 

23. ábra). 

A Svédországban hagyományokkal rendelkező 

szögletes fekvő ereszcsatorna jellemzői 


■ begyakorolt megoldás, generációkon át 

kicsiszolt részletképzések 

■ csak korcokkal van kialakítva 

■ dilatáció nem szükséges 

■ járható (biztosítókötéllel) 

■ hófogóként is működik 

■ a tető oromszegélye a csatornától függetlenül 

alakítható ki, mivel a csatorna 

az oromszegély letakaró lemezébe be 

van korcolva, ... 

■ ...így a csatorna az oromszegély felől 

nem látszik. 

Ezen előnyökkel szemben áll az elkészítés 

viszonylag magas élőmunka-igénye. 

Figyelembe kell venni azt is, hogy e fekvő 

ereszcsatorna-típus lejtése viszonylag nagy, 

mert az egyes csatornaszakaszok korcoltan 

kapcsolódnak egymáshoz. Ez pedig a tető 

megjelenését is erősen befolyásolhatja (16. 

ábra). 

Szögletes fekvő ereszcsatornát Európa más 

tájain is alkalmaznak, de leginkább tetőviszszaugrások 

(loggiák, stb.) fölött. (17. ábra). 

Ugyanúgy, mint a függő ereszcsatornánál, a 

fekvő ereszcsatorna külső élének is alacsonyabban 

kell lennie, mit a belsőnek: így az 

esetleg túlcsorduló csapadék a külső oldalon 

folyik le. Amennyiben a fekvő ereszcsatornához 

fémlemezfedés csatlakozik, a fedés ereszvonala 

ne üljön bele a csatornafenékbe, mert 

ott már akadályozza a csapadék elfolyását. 

A csatorna belső oldali pereme (a vízkorcvisszahajtással) 

függőlegesen ≥ 10 mm-rel 

magasabban legyen, mint a külső oldali 

perem csöves beszegése (23. ábra) – e méret

20. ábra: Attikacsatorna egy családi házon. 

Weilerswist (D) 

többnyire azonban inkább 30 mm. A tetőfedés 

ereszvonalát többnyire egy ráforrasztott 

rögzítősáv tartja (ekkor a belső oldali perem 

az előző feltételen túl lejtésirányban mérve 

legalább 8 cm-rel magasabban legyen, mint 

a külső). 

A csatorna alatti párkányfedés az egyes 

országokban különböző mértékben nyúlik be 

a csatorna alá (19. ábra). Ha azonban e 

párkányfedés a csatorna belső oldali pereme 

előtt ér véget (főleg ha a fekvő ereszcsatorna 

és tetőfedés egyszeres fekvőkorccal csatlakozik), 

a kapillárisan felszívódó nedvességet 

második vízelvezető réteggel kell elvezetni: 

alsó oldali fóliakasírozással ellátott szellőző 

~ 5 0 0 mm 

≥ 1 0 mm 

≥ 1 0 0 mm ~ 2 0 0 mm 

21. ábra: Az attikacsatorna széles ereszkinyúlásából 

adódóan a csatorna a külső 

falon kívül helyezkedik el – épületszerkezetileg 

kifogástalanul. Víziút-építési Hivatal 

épülete, Herne (D) 

Névleges Csöves Csatornatartó Vonatkozó Lemez- Elterjedtség Tető lejtése 

méret beszegés kialakítása szabvány vastagság (min.) 







(különleges 

eset) 

5. táblázat: A RHEINZINK ® fekvő ereszcsatornák méretei, kialakítása és alkalmazási területei 

alátétszőnyeggel, vagy a szellőző légréteg 

alatt alátétfóliával (ld. II. fejezet 4). 

Ereszkialakítás a tetőfedésbe integrált 


Az integrált csatorna ebben az esetben azt 

jelenti, hogy a vízelvezetés a tetőfelületből 

nem emelkedik ki (18. ábra). Ha az integrált 

(„bevágott”) csatorna az épület homlokzati 

síkja mögött van, úgy azt belső helyzetű csatornaként 

kell kialakítani (csatornafűtéssel, 

stb.). 

A tetőfedésbe integrált csatorna előnyei: 

■ a csatorna nem befolyásolja az épület 

formai kialakítását 

■ a korcot csak kis szakaszon szakítja meg, 

így az folytonosnak látszhat. 

23. ábra: A fekvő ereszcsatorna Ausztriában 

szokásos kialakítása, ráforrasztott rögzítő 

sávba akasztott fedési lemezsávokkal 

(csatorna névleges mérete pl. 800 mm). 

III. 1KETTŐS ÁLLÓKORCOS FEDÉS/RÉSZLETKÉPZÉSEK 

22. ábra: Erősen hangsúlyozott ereszkiképzés 

ívesen illesztett mellvéddel, konvexen 

ívesített lemezsávokkal. Német Szövetségi 

Posta Központi Hivatala, Bad Cannstadt (D) 

A kialakítás hátránya, hogy a csatorna alatti 

ereszről – annak szélességétől függően – víz 

csöpöghet le és télen jégcsapok alakulhatnak 

ki. 

Attikacsatorna 

Az attikacsatorna tulajdonképpen a „bevágott 

ereszcsatorna” különleges esete, amit 

általában a (jelentősebb) kinyúlás nélküli 

tetőknél alkalmaznak (20. ábra). Az ereszkilógás 

hiánya miatt az attikacsatorna legtöbbször 

az épület külső falának síkján belül 

helyezkedik el, így az szerkezeti szempontból 

belső helyzetű csatornának számít (ld. V. 

fejezet 1.3) Ekkor előnyös, ha az attikacsatorna 

külső eresze annyira előre van ugratva, 

hogy a csatorna maga a falsíkon kívül lesz 

kialakítható (21. ábra). 

Figyelem! 

■ Az attikacsatorna vagy egyértelműen a 

külső fal síkján kívül, vagy egyértelműen 

azon belül legyen, mert a csatorna helyzete 

az ejtőcső-levezetés helyét is meghatározza. 

■ Belső helyzetűnek számító attikacsatorna 

esetén az ezekre vonatkozó valamennyi 

műszaki előírást be kell tartani (ld. „Belső 

csatornák”, 24. ábra). 

1 2 1


25. ábra: Zsalus szellőzővel 

kialakított egyedi ereszképzés. 

Modellező Iskola, Bad Hersfeld 

(D) 

1 2 2 

Ereszkialakítás íves átmenettel 

Ennél a megoldásnál a tetősík úgy megy át a 

homlokzatba, hogy a fedési lemezsávok fordulnak 

át egy íves mellvédre (22. ábra). 

Ennek megfelelően a csatornát e mellvéd alsó 

élén kell kialakítani. Attól függően, hogy a 

mellvéd alatti homlokzatszakasz előre- vagy 

hátra ugrik, kell a csatornát párkányfedésre 

ültetni, vagy anélkül megoldani. A konvexen 

(domborúan) ívesített lemezsávok javasolt 

legkisebb sugara géppel történő ívesítés esetén 

60 cm. 

Az íves átmenet megoldható a fedési lemezsávok 

végének ívesítésével (mely speciális 

lemezsávok megrendelhetők a RHEINZINK 

szolgáltató központjaiban), vagy külön rövid 

íves elemekkel, amik keresztirányú korcolt 

kapcsolattal csatlakoznak a fedés egyenes 

lemezsávjaihoz (a lejtéstől függő kialakításban). 

Az ívesítés folyamatos vízlefolyást tesz lehetővé, 

így a víz elvezetését a valamivel mélyebben 

fekvő ereszcsatorna is jól megoldja. 

Különleges megoldások 

Az ábrázolt típus-ereszkiképzéseken kívül 

még igen sokféle megoldás létezik, amelyek 

kidolgozásában a RHEINZINK műszaki tanácsadói 

szívesen segítenek. A sok példa közül 

egyet mutat be a 25. ábra, amelyen a Bad 

Hersfeld-i (D) Modellező Iskola ereszkialakítása 

látható. 

Belső csatornák, shed-csatornák 


Tapasztalataink szerint a belső csatornák a 

tetők legveszélyesebb szerkezetei, így azok betervezése 

mindenképpen kerülendő. Amenynyiben 

ez nem lehetséges, az alábbi „tíz 

24. ábra: Kétszintű belső csatorna: a felső 

elem félkörszelvényű, az alsó (biztonsági) 

csatorna szigeteléssel van kialakítva. 

fontos szabály” betartását javasoljuk a belső 

csatornák tervezésére és kivitelezésére. A 

belső csatornákkal szembeni követelményeket 

a DIN 1986 „Épületek és telkek csatornázása” 

szabvány alapján foglaltuk össze. 

■ a méretezés szerint szükségesnél legalább 

kétszer több lefolyót alkalmazzunk 

(esetleg biztonsági túlfolyót, vagy többletlefolyót 

a biztonsági csatorna számára); 

az összefolyók sűrítése mindig hatásosabb, 

mint a keresztmetszet növelése (méretezés: 

V. fejezet 1.1); 



túl keskeny és mély, mert akkor a forrasztott 

kapcsolatok nem készíthetők el); 

■ kétszintű vízelvezetést kell kialakítani; a 

belső és a külső (ún. „biztonsági”) csatorna 





védve; 



a hőszigetelésig legalább 30 mm 



nagyobb az előírtnál, mert a rugalmas betét 

túl erős gyűrődése akadályozhatja a 

víz elfolyását; 


az általában hiányos karbantartás miatt 




■ az épületen kívüli vízelvezetést lehetőleg 

kerülni kell, mivel kedvezőtlen környezeti 

feltételek esetén az eljegesedés veszélye 

rendkívül nagy (különösen a faláttörésben); 

■ a csatornát hó- és jégmentesíteni kell, termosztáttal 



■ javasolt csatorna-karbantartási szerződést 

kötni. 

Félkörszelvényű belső csatorna, szigeteléssel 

kialakított biztonsági csatornával 

A félkörszelvényű csatornák előnye a jó forraszthatóság 

és az, hogy a négyszög szelvényű 

csatornákkal szemben belül nem 

igényelnek sem hosszirányban kónikus szabást, 

sem alátámasztó deszkaaljzatot. Mivel 

a belső és a külső („biztonsági”) csatornaelem 

között csupán a geometria által megkívánt 

távolságokat kell betartani, a szerkezeti 

magasság csökkenthető. 



szabad peremű belső csatornák dilatációs 

távolságai függnek a csatorna alakjától és 

méretétől: 

A csatorna Kit. szé- Dilatációs 

alakja lesség elemek max. 


félkörszelvényű ≤ 500 12,0 

belső csatorna > 500 9,0 

négyzet szelvényű minden 6,0 

belső csatorna méret 

6. táblázat: A belső csatornák dilatációs 

elemeinek távolsága 

A fix pontoktól (a sarkoktól és a nem mozgóképes 

végződésektől) mindig a fele méretet 

kell számításba venni. 

A négyszög szelvényű csatornák lemeze és 

azok forrasztott kapcsolatai technológiai 

okokból nagyobb feszültségeknek vannak 

kitéve. Ezért a dilatációs elemek egymástól 

való távolsága nem lehet több mint 6 m (a 

sarkoktól és a végektől a távolság fele) – a 

kiterített szélességtől függetlenül.

≥ 8 0 mm 

≥ 6 0 mm 

27. ábra: Lejtéslépcső bármely tetőlejtésnél használható formai elemként (itt: lefektetett korccal). 

Nyugati fürdő, Regensburg (D) 

A kettős csatorna külső elemét lehet RHEIN- 

ZINK ® -ből vagy lágyfedéssel készíteni. A 

RHEINZINK ® -ből készülő biztonsági csatorna 

hosszabb élettartamot biztosít, de alatta mindenképpen 

szükséges a teljesértékű átszellőzés 

kialakítása, elkészítése pedig viszonylag 

munkaigényes. A forrasztások víztömör 

kivitelezése itt különösen fontos, mivel a 

későbbi ellenőrzés nem lehetséges. A tökéletesen 

elkészített forrasztásokhoz a kúpos 

szabás és a kellően precíz hajlítások is szükségesek. 

A belső helyzetű csatornát mindig 

0,8 mm-es vastagságú lemezből kell készíteni 

– s a forrasztási felületeket már előzetesen 

be kell futtatni forrasztóónnal („elő kell 

cinezni”) ezen anyagvastagság esetén. 

A lágyfedésből készülő biztonsági csatorna 

már a bádogosmunka megkezdése előtt lehetővé 

teszi a tetőfelületen lévő ideiglenes 

fedésről lefolyó esővíz elvezetését, de az 

≥ 1 0 mm 

26. ábra: Lejtéslépcső lefektetett korccal és 

≥ 6 cm magassággal: a magasítás itt – 

építéstechnikai okokból – egy 6/12 cm 

méretű távtartóval van kialakítva, ami alatt 

az alsó deszkázat még egy szakaszon 

továbbfut. 

építés időszakában különösen érzékeny a 

sérülésekre. A belső csapadékvíz-lefolyócsőhöz 

kialakított tömör csatlakozása az ejtőcső 

eldugulása esetén visszatorlódó vízzel szemben 

is nagy biztonságot nyújt. 

Figyelem ! 

Nagy hajlásszögű tetők esetén a karbantartáshoz 

a belső csatorna mentén tetőjárdát 

illetve járólépcsőt kell kialakítani (ld. III. 

fejezet 5.5). 

Keresztirányú lemezkapcsolatok 


Bár a különleges mozgófércek kifejlesztésével 

a fedési lemezsávok hosszának jelentős megnövekedése 

vált lehetővé – egészen 16 m-ig 

(ld. III. fejezet 1.2) –, a keresztirányú lemezkapcsolatok 

a fémlemezfedések készítéséhez 

28. ábra: Lejtéslépcső gyűrt korccal 

kialakítva; magasság ≥ 8 cm 


továbbra is nélkülözhetetlenek maradnak, 

mind műszaki okokból (túl hosszú lemezsávok 

elkerülése), mind építészeti megfontolásból 

(ld. I. fejezet 1.3). 

Lejtéslépcsők 

A lejtéslépcső általában a ≤ 10° lejtésű tetők 

jellemző keresztirányú lemezkapcsolata, mert 

e lejtéstartományban a lemezsávok hosszirányú 

toldására más – a hőmozgást is lehetővé 

tevő – műszaki megoldás nem ismeretes. 

(Ha például a tető esésvonalának hossza ≥ 

16 m, lejtése pedig ≤ 10° , a lejtéslépcső 

kialakítása alkalmazástechnikai okból sem 

elkerülhető – mint azt a 27. ábra is mutatja.) 

A lejtéslépcsőnél a szükséges szintkülönbséget 

(lépcsőt) általában a felső tetőfelület 

alsóval párhuzamos síkú megemelése révén 

kell biztosítani (26. és 28. ábra). Lépcsőzés 

létrehozható a felületre rögzített ék segítségével 

is, ennél azonban szinte lehetetlen 

biztosítani, hogy a lejtés az ék felső síkján ne 

legyen túl kicsi. Az ékkel létrehozott lejtéslépcső 

építészeti megjelenése is sokkal kedvezőtlenebb. 

Lejtéslépcsőt ki lehet alakítani az 

alulról csatlakozó lemezsávok korcainak lefektetésével 

és felállításával, valamint gyűrt 

korccal is. (E két csomópont készítésének jellemzőit 

lásd még a tetőgerinc kialakításának 

ismertetésénél.) 

A lejtéslépcsőt legtöbbször lefektetett korccal 

alakítják ki (26. ábra). A lépcsőzés magassága 

ennél min. 6, de inkább 8 cm. A lefektetett 

korcok lemezvégi felhajlítása mögötti 

szakasz aljzatát csak a felhajlítás után lehet 

elkészíteni. A hajlítási sugár min. 2-3 cm legyen. 

A gyűrt korccal kialakított lejtéslépcsők magassága 

≥ 8 cm (28. ábra). Gyűrt korcot 

ennél kisebb magassággal nem lehet készíteni. 

Csapóeső kísérletek bebizonyították, 

hogy lejtéslépcső alatti és fölötti lemezsávokat 

nem érdemes közvetlenül egymásba akasztani; 

sokkal biztosabb megoldást nyújt a teljes 

elválasztás és a felső lemezsávok alsó végének 

külön ereszsávra való kifuttatása. Ez a 

megállapítás a kisebb szerkezeti magasságú 

lefektetett korcos kialakításra is érvényes. 

1 2 3


29. ábra: Keresztirányú lemezkapcsolat ráforrasztott rögzítősávval és álló-íves korcvég-lezárással.(Csak 

üzemben előkészítve, pl. korcvég-lezárást előkészítő géppel készíthető ily módon.) 

1 2 4 



A ráforrasztott rögzítősávval kialakított lemezkapcsolat 

(29. és 30. ábra) alsó lejtéshatára 

≥ 10° . Ezt a Berlini Műszaki Egyetem csapóeső 

vizsgálatai is igazolták. 

E lemezkapcsolat kívülről úgy néz ki, mint az 

egyszeres fekvőkorc, annál azonban sokkal 

biztonságosabb, mert a ráforrasztott rögzítősáv 

és a lemezsávok végének visszahajlítása 

révén a csomópont „kétfokozatúvá” válik és 

e két „gát” együttesen akadályozza meg a 

csapadék bejutását (beszívódását). 

Hagyományos bádogostechnikával a csomópontokban 

a felülről csatlakozó lemezsávok 

végének korclezárásait csak olyan módon 

lehet kialakítani, amelynél nincs szükség nyújtásra 

(pl. egyenes-álló korcvég-lezárással). A 

SCHLEBACH cég új, íves-álló korcvég-lezárást 

előkészítő gépével vált elsőként lehetővé, 

hogy e csomópontot is igényesen, a lemezvégek 

íves nyújtásával létrehozott egymásralapolással 

alakítsák ki (33. ábra). 


rögzítősávval: „korc-a-korcon” 

E megoldás a fent leírt ráforrasztott rögzítősávos 

toldás egyik – főleg Svájcban használatos 

– változata, amely annyiban különbözik 

attól, hogy itt az alulról csatlakozó 

lemezsáv korcait nem fektetik le, hanem arra 

a felső lemezsáv korcai mintegy „felülnek”. 

Így azt a hatást keltik, mintha a korcok 

megszakítás nélkül folytatódnának (30. ábra). 

31. ábra: Keresztirányú lemezkapcsolat felváltva 

lefektetett korccal és „korc-a-korcon” 

kialakítással; mindkettőnél ráforrasztott rögzítősávval 

Ez a rendkívül igényes megoldás – amelynek 

kivitelezéséhez komoly szakmai tudás szükséges 

– nagyobb lejtésű, illetve jól látható 

helyen lévő tetőknél is alkalmazható. Bádogostechnikai 

szempontból különösen fontos, 

hogy a csatlakozó lemezsávok egészen pontosan 

azonos szélességűek legyenek és a 

korcolási profiljuk is teljesen megegyező legyen. 

Keresztirányú lemezkapcsolat egyszeres 

fekvőkorccal 

Az egyszeres fekvőkorc a legegyszerűbb 

toldási mód, de csak nagyobb (általában 

25° fölötti) lejtés esetén használható. Ha az 

alulról csatlakozó lemezsáv visszahajtása 

hosszabb mint a felső lemezsáv aláhajtása 

(33. ábra), a csomópont még biztonságosabb 

lehet. E kialakítást már a régi szakirodalom 

is így ajánlja. 

30. ábra: „Korc-a-korcon” keresztirányú lemezkapcsolat, 

ráforrasztott rögzítősávval: a korcon látszólag folyamatosak. 

≥ 1 0 mm 

≥ 3 0 mm 

ca. 1 5 mm 

ca. 4 0 mm 

≥ 3 0 ° 

≥ 1 0 mm 

≥ 2 5 0 mm 

≥ 1 0 mm 

≥ 3 0 mm 

≥ 4 0 mm 

≥ 1 0 ° 

≥ 3 0 mm 

32a és b ábra: Keresztirányú lemezkapcsolat 

ráforrasztott rögzítősávval. Kedvező, ha 

a rögzítősávok hossza a lemezek sávszélességével 

azonos (keresztirányú hőmozgás!). 

33a és b ábra: Egyszeres fekvőkorccal kialakított 

keresztirányú lemezkapcsolat. Ha az 

alsó lemezsáv visszahajtásának mérete megnövelt, 

oldala pedig bevágás nélküli, 

már ≥ 25° lejtésű tetőn alkalmazható.

Gerinc 


A tetők gerincén többek között az alábbi követelmények 

kielégítését kell megoldani: formai 

kialakítás, épületfizikai követelmények, 

porhó elleni védelem, építésszervezési és 

korctechnikai szempontok. 

Formai kialakítás 

Egy 1:1 léptékű gerinc modell alapján a tervezőkben 

gyakran előítéletek ébrednek a 

szellőztetett gerinckialakítás iránt: a valóságban 

egy nagy magasságban lévő tető gerincén 

ennek megjelenése korántsem zavaró. Az 

épület megjelenése szempontjából sokkal 

nagyobb jelentősége van a gerinc és az 

oromszegély kapcsolatának (39. és 40. ábra). 

A gerincszellőzőt – a tervezői szándéktól 

függően – ki lehet hangsúlyozni, vagy akár az 

oromszegély letakaró eleme mögé el lehet 

rejteni. 

Épületfizikai követelmények 

A gerinc egy kétrétegű átszellőztetett tetőszerkezetben 

általában a legmagasabb pont, 

ahol a – lehetőleg vonalmenti – kiszellőzés 

megvalósul. A különálló szellőzőnyílások (pl. 

az ún. „békaszájak”) hatékony kiszellőzésként 

nem vehetők figyelembe – ez tudományosan 

megalapozott tény (ld. még II. fejezet 

1). Éppen ezért egyértelműen törekednünk 

kell a vonalmenti szellőzésre és a pontszerű 

szellőzőnyílások használatát a legjobb esetben 

is az olyan kis felületű tetőszakaszokra 

(< 3 m 2 )kell korlátoznunk, ahol végképp nincs 

más megoldás. A szellőzőnyílások kizárólag 

≥ 25° lejtésű tetőkön alkalmazhatók, de még 

itt sem csapadékbiztosak. Ezért az ily módon 

kiszellőztetett tetők alatt második vízelvezető 

réteget kell kialakítani (ld. II. fejezet 4). 

A ≤ 10° lejtésű tetőket a német szabvány 

szerint nem kötelező a gerincnél kiszellőztetni, 

mivel itt a szellőző légrétegben lévő levegő 

felmelegedéséből eredő nyomáskülönbség 

jelentősége lecsökken, az eresztől-ereszig átszellőztető 

szél hatása pedig megnövekszik. 

Ez a hatás korlátozottan igaz lehet a valamivel 

nagyobb lejtésű tetőkre is, a hatások 

összetettsége miatt azonban e területen minden 

esetet egyenként kell megvizsgálni és csak az 

összes adottság elemzése alapján lehet 

dönteni (ld. még II. fejezet 1.3.6). A lapos 

dongatetők esetében ugyanezen szempontokat 

kell megvizsgálnunk, az átlagos lejtés 

alapján. 

Porhó elleni védelem 

A gerinckiszellőzés feladata az, hogy az 

ereszmenti beszellőző nyílással együtt biztosítsa 

a tető kellő átszellőzését. Azokon 

a területeken azonban, ahol porhóval kell 

számolni, a porhó befújásának megakadályozása 

még fontosabb. A porhó behordásának 

meggátlására a gerincmenti szellőzés 

szerkezetébe RHEINZINK ® perforált lemezt 

(kör alakú lyukakkal), vagy a RHEINZINK ® - 

AERO 63 jelű szellőző lemezt mindenképpen 

be kell építeni (34. ábra). E terpesztett szellőző 

lemezek legfőbb előnye, hogy úgy biztosítják 

a szellőző levegő szabad áramlását, 

hogy közben a porhó bejutása ellen is hatékony 

védelmet nyújtanak. 

Építésszervezési és korctechnikai 

szempontok 

A gerincszellőhöz csatlakozó csomópontban 

a tetőfedő lemezsávok felső végét fel kell 

hajlítani és a felhajtás peremét mindig egy 

plusz visszahajtással (ún. vízkorccal) is el kell 

látni. A vízkorc-visszahajtás a felületre merőlegesen 

a feltorlódó csapadék ellen természetes 

akadályt képez. A szerkezeti lehetőségektől 

és az építészeti szándékoktól függően 

a lemezsávok végének felhajlítása háromféleképpen 

történhet: a korcok lefektetésével, 

gyűrt korccal, vagy (különleges esetben, pl. 

félnyeregtető felső lezárásánál) állva befutó 

korcokkal. 

A lefektetett korcos kialakításnál a lemezsávok 

korcait a későbbi felhajtás vonala előtt 

kb.15 cm-re a lemez síkjába le kell hajtani 

(„fektetni”) és utána a lemezzel együtt fel kell 

hajlítani. Az anyag túlzott igénybevételének 

(s az emiatt kialakuló hajszálrepedések) elkerülése 

érdekében a felhajlítást 2-3 cm sugarú 

ívvel kell készíteni (35. ábra). 

Ez a kialakítás csak akkor lehetséges, ha a 

készítendő felhajlítás mögött még elég hely 

van ahhoz, hogy a lemezt a korc lekalapálásához 

a felhajtás teljes magasságában 


34. ábra: Porhó elleni védelem, ferdén beépített 

RHEINZINK ® -AERO 63 szellőztető 

lemezből, egy gerincszellőzőben 

le lehessen fektetni. Ez, a szellőztetett gerinckialakításnál 

például azt feltételezi, hogy a 

szellőző gerincsáv faszerkezete csak a 

RHEINZINK ® lemezek fektetése után építhető 

meg (és ehhez szükséges az áccsal való szerkezet-egyeztetés 

is!). 

Ennél a viszonylag egyszerűen elkészíthető 

változatnál a gerinc környezetében egyes 

esetekben a lemezben kisebb hullámok alakulhatnak 

ki. Ez összefügg egyrészt a korcok 

kalapáccsal történő lefektetéséből fellépő 

nagyobb igénybevétellel, másrészt a keresztirányú 

hőmozgás viszonylagos korlátozottságával, 

ami különben műszaki problémát ez 

esetben nem okoz. 

Figyelem! 

Az itt említett megoldással (a lemezsáv felső 

végénél lefektetett korccal) ellentétben a 

RHEINZINK elutasítja a lemez alsó végén 

lefektetéssel kialakított ereszmenti korclezárást. 

A kettő között az a lényeges különbség, 

hogy az alsó lemezvégen alkalmazott 180° - 

os visszahajtás éles, míg a felső lemezvégen 

lévő max. 90° -os felhajlítás viszonylag „íves” 

(r = 2-3 cm). 

Amennyiben a lefektetett korc hely hiányában 

nem alakítható ki, vagy a részletképzésekkel 

szemben magasabb esztétikai igényeket 

támasztanak, úgy „gyűrt korcot” kell alkalmazni. 

Ez – a tető hajlásszögétől függően – 

a korcmagasságig történő kis bevágással 

vagy anélkül elkészíthető (36a-c ábra). 

1 2 5


1 2 6 

35. ábra: Figyelem: az íves hajlítás a lefektetett 

korcoknál különösen fontos! 



37a-c ábra: Az álló korcbefutás kialakításának munkamenete. 







36c ábra: Kettős gyűrt korc (bevágás 

nélkül)

38. ábra: Törtvonalú tető, ahol a töréspont 

a „gyűrt korc” nem bevágott változatával 

készült. Lakóház, Graz (A) 

A korcmagasságig bevágással készülő gyűrt 

korc arról ismerhető fel, hogy a korcok a 

tetőfelülettel párhuzamos és felhajlított szára 

egyértelműen „sarkosan” fut össze. Az előprofilozott 

lemezek elterjedése (korcmagasság 

~ 25 mm) és a bádogos munkák elvégzésének 

csökkenő időszükséglete iránti igény 

azt eredményezte, hogy a gyűrt korc készítésénél 

a bevágások munkaigényes készítése 

és eldolgozása ma már egyre kevésbé gyakorlat. 

A bevágás alkalmazása esetén a korc 

felső élén a töréspontban egy rendkívül kicsi 

pontszerű nyílás keletkezik - ennek azonban 

csak akkor van jelentősége, ha a tetőfelületen 

álló vagy a szél által felfelé hajtott csapadék 

jelenlétével kell számolni. Ha a környezeti 

feltételek miatt beszivárgó nedvességgel kell 

számolni, a bejutó víz elvezetéséről gondoskodni 

kell: alsó fóliakasírozással ellátott szellőző 

alátétszőnyeggel, vagy a szellőző légrés 

alatti második vízelvezető réteg kialakításával 

(ld. II. fejezet 1 és 4). 

A nem bevágott változat a töréspontban 

oldalnézetből íves. A kivitelezhetőség miatt az 

ívesítés sugara nem lehet túl kicsi, mivel kislejtésű 

tetőknél a töréspont fölött a korcma- 

39. ábra: Karcsú gerincszellőző a tetővel párhuzamos 

felső síkkal. Lakóház, Stafelbach (CH) 

gasságból valamennyit vissza kell vágni ahhoz, 

hogy az ív egyáltalán kialakulhasson. 

Meredekebb tetőknél (kb. 30° lejtés fölött) a 

visszametszés geometriai szempontból már 

nem szükséges. Ez a megoldás a kisebb lejtésű 

tetőknél viszont lényegesen munkaigényesebb, 

mint a bemetszett változat. A bemetszés 

nélküli változat ezért csak 40° feletti lejtés 

esetén válik gazdaságossá (36a-b ábra). 

A tetőfedő lemezsávok hőmozgása számára 

mindig 1-2 cm szabad teret kell hagyni a 

gerincszellőző vagy falmenti felhajtás mögött 

– a lemezsávok hosszától függően (ld. I. 

fejezet 3.3). 

Álló korcbevezetés esetén (36a-c ábra) ez a 

távolság a mögöttes szerkezeti elemekig már 

kivitelezési okokból is adott: e megoldásnál 

a gyűréseket hátrafektetik és azt követően 

oldalra hajlítják. Ez önmagában is legalább 

2 cm munkahézagot igényel, amely később 

a hőmozgást lehetővé teszi. Ha azonban a 

korcbevezetésnek ezt a módját félnyeregtető 

felső élén alkalmazzák, e dilatációs távolságot 

tudatosan kell kialakítani. 


40. ábra: Laposabb és szélesebb gerincszellőző, 

az oromszegélybe integrált véglemezzel. 


Nyeregtető gerince kiszellőzéssel 

Egy gerincszellőző (41. és 42. ábra) szükséges 

minimális szélességét és magasságát a 

következő szempontok határozzák meg: 

■ a szellőző légréteg vastagsága/ 

tetőlejtés; 

■ az időjárási igénybevétel; 

■ RHEINZINK ® perforált lemez, vagy 

AERO 63 szellőző lemez alkalmazása a 

szellőző hézagban; 

■ az aljzatszerkezet kialakításának módja 

(pl. készül-e második vízelvezető réteg, 

stb.). 

Áramlástechnikai okokból a gerincszellőző 

belső szabad szélessége legalább 60 mm 

legyen. A két oldalsó szellőzőnyílás szélessége 

legalább 40-40 mm legyen (41. és 42 

ábra). 

A kiszellőző nyílásban alkalmazott bogár és 

porhó elleni védelem (pl. RHEINZINK ® perforált 

lemez vagy AERO 63 szellőző lemez) 

a szellőző keresztmetszet hatásos keresztmetszetét 

nem csökkentheti. Ehhez a nyílásszélességet 

esetleg megfelelő mértékben meg 

kell növelni. 

1 2 7


1 2 8 

A gerincszellőző szerkezete általában fa, 

vagy fa alapanyagú építőlemez (ld. II. fejezet 

3.2). Ennek oka, hogy a szellőző légrétegben 

felfelé áramló levegő a fém anyagú tartószerkezeten 

elérhetné a harmatpontot és a 

benne lévő pára nem kívánt módon lecsapódhatna 

(ld. Pohl: „Fémlemez fedésű átszellőztetett 

tetők – nedvesség elleni védelem” 1. 

kötet 126 o.). 

A gerincszellőző letakaró elemének lejtése 

lehetőleg egyezzen meg a tető lejtésével úgy, 

hogy a letakaráson az esővíz ne állhasson 

meg, illetve annak toldásaiba ne hatolhasson 

be (ld. V. fejezet 3). 

Szellőzés nélküli tetőgerincek 

Ha a gerinc mentén valamilyen okból nincs 

szükség a tető kiszellőztetésére, akkor a 

gerincen alkalmazható a tetőélen használatos 

valamennyi csomóponti kialakítás. Ezek közül 

legtöbbször a lécbetétes és az azzal azonos, 

de lécbetét nélküli ún. „kettős derékszögű 

állókorcos” változatot használják. Ezek magassága 

legalább 6 cm legyen. Ha a kettős 

derékszögű állókorcos kialakítású fedésnél a 

korcok állva futnak a gerinchez, akkor ügyelni 

kell arra, hogy a két oldalról befutó korcok ne 

érkezzenek egymással szemben. 

Gerinckialakítás kettős állókorccal 

A kettős állókorccal képzett tetőgerincek csak 

rendkívül kivételes esetben használhatók, 

mivel e kialakítás nem engedi a tetőfedő lemezsávok 

szabad hőmozgását elégséges mértékben. 

Ezért alkalmazása csupán a táblás 

fedéseknél és a kisebb tetőfelépítményeken 

(pl. tetőablakokon) jön szóba. E gerinckialakításhoz 

a két oldalról befutó lemezsávok 

mindig lefektetett korccal csatlakoznak. A 

korcok e megoldásban sem érkezhetnek egymással 

szemben, közöttük legyen legalább 

10 cm. 

Csomópont-kialakítás Tetőlejtés Csatlakozási magasság 

Gerincszellőző/magas változat ≥ 5° - < 25° min. 15 cm 

≥ 25° min. 10 cm 

Gerincszellőző/alacsony változat ≥ 25° min. 6 cm 

Félnyeregtető/ ≥ 5° - < 25° min. 15 cm 

felső falcsatlakozás ≥ 25° min. 10 cm 

Félnyeregtető/ ≥ 3° min. 6 cm 

felső szabad végző 

7. táblázat: Csatlakozási magasságok a tető felső lezárásán. 

~ 3 0 

2 x csatlakozási 

ma g asság 

4 0 

≥ 6 0 

≥ 6 0 


lapos változat (tető lejtése ≥ 25° ) 

A széles áttakarások miatt a csatlakozási 

magasság ≥ 60 mm-ig csökkenthető. 

A lemezsávok csatlakoztatása történhet (ld. 

41. és 42. ábra): 

■ gyűrt korccal (csatlakozási magasság 

≥ 100 mm); 

■ lefektetett korccal; 

■ álló módon befutó korccal: e megoldás 

kevéssé csapadékbiztos, ezért a fedés 

alatt második vízelvezető réteget (a légréteg 

alatti alátétfóliát, stb.) kell betervezni. 

A korcok lezárásának módját a csapadékterhelés 

mértékétől, a szerkezeti kialakítástól, 

a tető lejtésétől és a lemezsávok hosszától 

függően kell meghatározni. 

≥ 1 0 0 - ≤ 1 5 0 

~ 6 0 

43. ábra: A porhó bejutása elleni védelem 

ferdén rögzített perforált lemezzel, 

vagy RHEINZINK ® -AERO 63 szellőző 

lemezzel. 

≥ 6 0 


magasabb változat (már ≥ 3° lejtéstől 

alkalmazható) 


magasság előreállása 

(m) (mm) (mm) 

≤ 8 ≥ 50 ≥ 20 

> 8 - ≤ 20 ≥ 80 ≥ 30 

> 20 - ≤ 100 ≥ 100 ≥ 40 

8. táblázat: Félnyeregtető gerincének ajánlott 

szerkezeti méretei: függőleges átfedés 

(„vízküszöb”), vízorr távolsága a faltól 

~ 3 0

44. ábra: Korc nélkül kialakított gerinc. 

Községháza, Markdorf (D) 

Korc nélküli gerinc 

Különösen kislejtésű nyeregtetőknél (amelyeknél 

nincs lekontyolás) egyes esetekben a 

gerincen végigfutó korcot teljesen el lehet 

hagyni; elég a lemezsávok korcait a tető 

töréspontján megnyújtani és így mindkét oldalt 

ugyanazzal a lemezsávval lehet fedni. Ez 

a megoldás akkor alkalmazható, ha a tetőfelület 

lejtése egyik oldalon sem több mint 7° 

(a töréspontban a síktörés tehát ≤ 15° ). A 

korcok nyújtását a töréspontban megfelelő 

célszerszámmal kell végezni (ld. I. fejezet 

3.6). A „megnyújtott” korcokba természetesen 

korctömítő szalagot kell beszorítani. 

A korc nélküli gerinc kialakítása más módszerekhez 

képest viszonylag nagy élőmunkaigényű 

(az előprofilozott lemezsávok korcainak 

kinyitása, nyújtása, tömítése és kézi viszszazárása 

miatt). 

Dongatetőknél a gerincen átfutó korcok helyszíni 

nyújtása nem szükséges, mert az előprofilozott 

lemezsávok géppel is nyújthatók 

(ld. I. fejezet 3.6). A kislejtésű tetőszakaszokon 

természetesen a korcokat itt is tömíteni 

kell. 

45. ábra: Félnyeregtető felső éle kiszellőzéssel, 

korcolt blendével. E csomópontot a felső 

élen végigvezetett lécbetéttel is el lehet készíteni. 

Félnyeregtetők gerincei 


A félnyeregtető gerince az oromszegély kialakításához 

elvileg hasonló, formai (és sokszor 

alkalmazástechnikai) szempontból egységet 

képeznek és már emiatt is azzal összefüggésben 

kell megtervezni. Annak érdekében, 

hogy a gerincképzés letakaró lemeze 

tökéletesen egyenesvonalú legyen, alá horganyzott 

acéllemezből készült merevítő profilt 

kell helyezni (vastagság ≥ 1,0 mm). 

A gerincképzés takarólemezének szélessége 

legalább 16-24 cm, mivel annak többnyire le 

kell takarnia a tető kiszellőző nyílását is. Ezért 

hossztoldásai nem készülhetnek csak egymásra 

lapolással, hanem egymásba is kell azokat 

akasztani egyszerű (beakasztó) fekvőkorccal. 

Ezen a területen a forrasztásokat esztétikai 

okokból lehetőleg kerülni kell. 

A gerinctakaró lemeznek a homlokzat felső 

élére rá kell takarnia: ennek mértéke függ az 

épületmagasságtól, de legalább 5 cm (8. 

táblázat). A takarólemez vízorrának a faltól 

kialakított távolsága szintén függ az épület 

magasságától és az időjárási adottságoktól, 

de legalább 2 cm legyen (8. táblázat). 

A tetőfedő lemezsávok felső végének lezárásához 

elsősorban a már említett álló korc- 


46. ábra: Félnyeregtető álló-íves korcvéglezárással 

kialakított felső éle, kiszellőzéssel. 

befutás javasolt – mint esztétikailag legigényesebb 

megoldás – ami ≥ 60 mm-es csatlakozási 

magassággal problémamentesen 

csatlakoztatható és alig vezet anyagfeszültségekhez. 

A fedés alatti második vízelvezető 

réteg kialakítását lásd a II. fejezet 1. és 4. 

pontjában. 

Félnyeregtető gerince szellőzéssel 

A tetőfedő lemezsávok hosszanti korcait általában 

lefektetve és felhajlítva csatlakoztatják 

(45. ábra), mert ez nagy biztonságot nyújt. 

Esztétikailag azonban legigényesebb az álló 

korcvég-lezárás. 

A gerinc takarólemezének szélességét az 

határozza meg, hogy annak takarnia kell az 

aljzatszerkezetet, a kiszellőző légrést és – 

kellő vízküszöb-magassággal – a homlokzat 

felső élét. Nagy lejtésű tetőknél ebből egy 

viszonylag nagyobb takarólemez-szélesség 

adódik (> 25 cm), amit már nem előnyös teljes 

szélességében egy profilból kialakítani (a 

hullámosodás miatt). Ezért az ilyen takarószegélyeket 

egyre gyakrabban korcolt kivitelben, 

vagy összetettebben profilozott lemezből 

készítik (47. és 48. ábra). 

A cseppentő-szegély a kiáramló szellőző 

levegőt kismértékben lefelé vezeti – ez azonban 

a tapasztalatok szerint az átszellőzést 

csak alig, vagy egyáltalán nem befolyásolja. 

1 2 9


1 3 0 


falhoz (szellőzés nélkül) 

Ezt a kialakítást ott alkalmazzák, ahol a tető 

nincs átszellőztetve (pl. előtető), vagy a szellőző 

légtér a felmenő falon lévő homlokzatburkolat 

szellőzésével össze van kötve. 

A felhajlítás töréspontjában általában gyűrt 

korcot használnak, de szóba jöhet a lefektetett 

korc alkalmazása is – a felhajlítás mögé 

utólag szegezett léccel (ld. „Oldalsó csatlakozás 

ferde felmenő falhoz”). A felhajtás felső 

élén mindig vízkorc-visszahajtást kell kialakítani. 

Ha a csatlakozó felmenő fal nem túl magas, 

annak burkolata készülhet a tetőfedő lemezsávokból, 

azok felhajlításával. Ez kb. 1,0 m 

magasságig problémamentesen megoldható 

(48. ábra). 

A falon kialakuló csatlakozási magasság nem 

feltétlenül a felhajtás magasságában látszik 

– a 49. ábra egy olyan megoldást mutat, ahol 

a falburkolat lemezsávja „korc-a-korcra” 

ültetve rátakar a felhajtásra és a végén lévő 

visszahajtás így a tető-töréspontba kerül. Ezt 

megcsinálni azonban valódi szakembert 

igényel! 


falhoz (kiszellőztetéssel) 

A kiszellőzés nélküli változattal szemben a 

szellőztetett falcsatlakozás egy „kétütemű” 

csomópont (51. ábra). A fedési lemezsávok 

korcai a felhajlítás vonalában gyűrt korccal, 

álló korcbefutással, vagy lefektetetten alakíthatók 

ki. Az utóbbi esetben a csomópont 

(aljzat) felhajtás mögötti részét csak a lemezsávok 

felhajlítása után lehet elkészíteni – 

második ütemben (mert különben nincs hely a 

korcok lekalapálásához). 

47. ábra: Összetett profilú (gerinc- és) oromszegély-takarólemez: 

nagylejtésű tetők széles 

szegélyeinél javasott. 

49. ábra: Félnyeregtető csatlakozása felmenő 

falhoz, ahol a keresztirányú lemezkapcsolat 

látszólag a töréspontban van – a valódi 

csatlakozási magasság azonban (nem láthatóan) 

10 cm. 

48. ábra: A tetőfedés lemezsávjai a felmenő 

falon is továbbfutnak (kb. 1,0 m magasságig). 

50. ábra: Gerinckialakítás lécbetéttel és álló 

korcbefutással (lécbetét alkalmazása esetén 

a korcok érkezhetnek egymással szemben). 

RHEINZINK Oktatóközpont, Berlin (D) 

51. ábra: Félnyeregtető szellőztetett csatlakozása 

felmenő falhoz, gyűrt korccal. 

Ha a csomópont lefektetett korcokkal készül, 

a szerkezet hátsó része csak a tetőfedő 

lemezsávok felhajlítása után fejezhető be.

Tetőélek 


A tetőélek („élgerincek”) a gerincekhez hasonlóan 

az épület olyan részleteihez tartoznak, 

amelyek annak megjelenését jelentősen 

befolyásolják. A valódi mesterségbeli tudás 

éppen e részletek jó minőségű kialakítása 

alapján ismerhető fel. 

A tetőélhez – ugyanúgy mint a gerinchez – a 

tetőfedő lemezsávok felső végződése csatlakozik. 

Ezért a kivitelezésnél ügyelni kell 

arra, hogy a lemezsávok hőmozgásához a 

felhajtás mögött elég tér legyen biztosítva. Így 

e csomópont „karcsúsága” behatárolt, ami 

azonban sokkal kevésbé befolyásolja a formai 

megjelenést mint azt néha feltételezik. 

A tetőél és a gerinc csatlakozási pontját (és a 

többi részletet is) mindig hozzá kell igazítani 

a tetőn kialakult csatlakozási magasságokhoz. 

Ez a magasság a tetőélen 4 és 6 cm közötti. 

Állva befutó korcokkal kialakított tetőél 

E megoldás igen igényes megjelenésű, mivel 

a korcok lefektetés és látható törés nélkül 

futnak be a tetőélbe (50. ábra). A csatlakozás 

legkisebb magassága – amit egyébként a 

lejtés határoz meg – itt már kivitelezési okokból 

is 4 cm és így nem különbözik a többi 

tetőél-kialakítási mód magasságától. 

Az állítva befutó korcokkal kialakított tetőél 

Svájcban a leggyakrabban kivitelezett tetőélcsatlakozások 

közé tartozik. 

Az ily módon kialakított tetőél lécbetét nélküli 

kivitelezése rendkívüli szaktudást igényel - és 

akkor is csak kissé egymástól eltolt korcokkal. 

Általában azonban a lécbetéttel való kialakítás 

javasolt: a léc szélessége legalább 4 cm, 

így a takaróléc látható mérete végül kb. 7 cm. 

52. ábra: Lécbetéttel készült tetőél: szerkezetileg 

szükséges szélessége ellenére karcsú 

hatást kelt. Lakóépület, Soest (D) 

Lécbetéttel a csatlakozó állókorcok a csomópont-kialakításban 

a hátsó oldalra behajlított 

részei egyszerűbben alakíthatók ki és a tetőfedési 

lemezsávok egymással szemben tudnak 

érkezni – mint ahogy az formai okokból 

is gyakran megkívánt. 

Tetőél lefektetett korcokkal 

Ez az Európa-szerte széles körben elterjedt 

kialakítás készülhet lécbetéttel, vagy anélkül 

(52-54. ábra). 

A korcokat lejtésirányban kell lefektetni (ld. III. 

fejezet 1.2: „Csatlakozási lemezsávok”). A 

korcok egymással szemben futhatnak be – 

lécbetéttel és anélkül is. Az él átható szélessége 

legalább 4 cm (54. ábra). 

Tetőél kettős állókorccal 

Kettős állókorc tetőélen csak kis felületeken 

(pl. kontyolt tetőablakokon, ahol a csatlakozó 

lemezsávok hossza ≤ 2 m) ill. a táblás fedéseknél 

alkalmazható, mivel a tetőfedő lemez- 

54. ábra: Tetőél lefektetett korcokkal 

(itt lécbetét nélkül, ún. „kettős 

derékszögű állókorcként”). 


53. ábra: Tetőél két oldalról lefektetetten 

csatlakozó korcokkal. Közösségi Ház, Leeds 

(GB) 

sávok egymástól független hőmozgását nem 

engedi elégséges mértékben. Bár ez a kialakítás 

a leginkább karcsú, de nem készíthető 

el úgy, hogy vonalvezetése teljesen egyenes 

legyen – pedig ez általában megkívánt. 

Ennek okai az alábbiak: 

A tetőélbe befutó korcok az élen végigfutó 

kettős állókorcban – lemezrétegek többszörös 

egymásra lapolódása miatt – változó vastagságot 

okoznak. Ez és a többszörös hajlításból 

eredő feszültségek pedig az él vonalát hullámossá 

teszik. A sok egymásra fedő lemezréteg 

miatti zavaró felvastagodás következtében 

az él két oldalán a korcok csak 

egymástól mintegy 10 cm-re eltolva futhatnak 

be. A vastagság csökkenthető a csomópontban 

takart sarkok kivágásával is, de az ilyen 

kivágásoknál elkövetett legkisebb hiba is 

veszélyeztetheti a fedés tömörségét. Az élen 

végigfutó korc azonban mindezekkel együtt 

sem lesz tökéletesen egyenesvonalú. 

1 3 1


1 3 2 

55. ábra: Kiszellőztetett tetőél és gerinc: 

struktúráló hatása igen erős. Klinika, 

Bayreuth (D) 

56. ábra: Ferde orommenti mélyített vápacsatorna. 

A csatorna mélysége az eresznél 

csökkentett. Városi Sportcsarnok, Wetzlar (D) 

Szellőztetett tetőél 

Beépített tetőtérnél a tetőél mentén (az egyes 

szarufaállások között) néha problémás „szellőzési 

csapdák” alakulhatnak ki, hacsak nem 

történik műszaki intézkedés az aljzat alatti 

légtér kiszellőztetésére. E probléma kiküszöbölésére 

a legjobb megoldás a gerinckiszellőzés 

csomópontját értelemszerűen a tetőélen 

is alkalmazni (41. és 55. ábra). 

Vápák 


Az egyes vápakialakítások alkalmazhatóságát 

elsősorban a vápa és a tetőfedő lemezsáv 

csatlakozásának vonalában adott lejtés határozza 

meg. A vápalemezek hossztoldásainak 

megoldását pedig a vápa középvonalában 

meglévő lejtés alapján kell kiválasztani (ld. V. 

fejezet 1.4). Derékszögben egymáshoz csatlakozó 

tetőfelületek esetén ökölszabályként 

megállapítható, hogy az alacsonyabb lejtési 

tartományokban a vápa lejtése kb. 70 %-a a 

tető lejtésének (fokban számolva). Eszerint két 

10° -os tető csatlakozásában lévő vápa lejtése 

7°. A vápalemez-sávok anyagának vastagsága 

min. 0,8 mm. 

Süllyesztett vápák (≤ 10° ) 

A ≤ 10° -os lejtésű tetők vápáit mélyítve kell 

kialakítani (57. ábra). Ezt már a tervezés 

során figyelembe kell venni, mivel ez a csomópont 

mind a tető szerkezetének kialakítására, 

mind a tető vízelvezetésének megjelenésére 

hatással van (ilyenkor az eresz menti csatornát 

is általában mélyebben kell elhelyezni). 

A vápalemezt mélyített profilként kell előkészíteni. 

Az egyes elemeket 3° -10° vápalejtés 

esetén forrasztva kell csatlakoztatni (a mozgáslehetőséget 

rugalmas betétes dilatációs 

elemekkel biztosítva). 

A mélyített vápa számára az aljzatban egy ≥ 

15 cm szélességű és ≥ 6 cm mélységű csatornát 

kell biztosítani. A vápa fenéksíkja és a 

57. ábra (balra): Svájci típusú mélyített vápa 

egy lemezből hajlított beakasztással, kétszintű 

vízelvezetésként kialakítva: az alsó vízelvezető 

réteg szigeteléssel, a felső lemez 

struktúrált alátétlemezen (ENKAMAT 7008) 

58. ábra: Vápakialakítás ráforrasztott 

rögzítősávval. 

csatorna közötti szintkülönbség csökkentése 

formai okokból gyakran kívánatos, mivel a 

tető vízelvezetésének szintje általában szükségszerűen 

e fenéksíkhoz igazodik (56. ábra). 

A mélyített vápa egyik Svájcban kedvelt 

megoldását mutatja az 57. ábra. Ennél, a 

tetőfedő lemezsávok végének beakasztására 

egy-egy – a vápalemez anyagából egyben 

kihajlított – „orr” szolgál, a tetőfedés alá 

benyúló szakasz végén pedig még egy-egy 

vízkorc-visszahajtás is van. Ez a megoldás a 

torlódások miatt kialakuló víz-visszaszivárgás 

ellen a legnagyobb biztonságot nyújtja, viszont 

az esetleg szükséges hosszirányú toldások 

nehezen készíthetők el. 

Kónikus lemezsávokkal képzett 

vápa (alkalmazható, ha a tető 

hajlásszöge ≥ 7,1° ) 

A kislejtésű tetőkön alkalmazható másik megoldás 

a kónikus lemezsávokkal kialakított 

vápa (60. ábra). Ehhez nincs szükség az 

aljzatban kimélyített csatornára sem. A kialakítás 

legfontosabb szempontjai azonosak a 

kettős állókorcos fedés ismertetésének kónikus 

lemezsávokról szóló részében leírtakkal (III. 

fejezet 1.2). 

Vápa ráforrasztott vagy hajlított 


A ráforrasztott rögzítősávval készülő vápákhoz 

csatlakozó tetőfelületek legkisebb megengedett 

lejtését a 9. táblázat mutatja. Az 

aljzatban e vápakialakításhoz sem kell semmilyen 

változtatást végezni. A két oldalról 

befutó tetőfedő lemezsávok közötti szabad 

sáv szélessége változó, de az egymásra fedés 

szélessége legalább 250 mm legyen Ez 

alapján a vápalemez kiterített szélessége 

legalább 600 mm (58. és 61. ábra). A fedési 

lemezsávokat be lehet akasztani a vápalemezből 

egyben kihajlított rögzítősávba is. 

Mivel ennél a toldások nehezen megvalósíthatók, 

a vápa teljes hossza nem lehet több, 

mint egy elem hossza.

59. ábra: Kónikus lemezsávokkal kiképzett 

vápa. Steigenberger Avance-Hotel, 

Kaprun(A) 

61. ábra: Vápakialakítás ráforrasztott rögzítősávval 

(kiterített szélesség kb. 600 mm). 

WLK Gyógyászati Központ, Paderborn (D) 

60. ábra: Vápavégződés eresznél, (tudatosan) 

szűkített tengelytávolságú kónikus lemezsávokkal. 

62. ábra: Vápakialakítás egyszeres fekvőkorccal. 

Veltins Sörfőzde Irodaépülete, 

Meschede (D) 

Csatlakozása a vápa lemezéhez Tető hajlásszöge 

Vápa egyszeres fekvőkorccal 30/40 mm ≥ 25° 

Vápa ráforrasztott rögzítősávval ≥ 10° 

Süllyesztett vápa, egyben hajlított beakasztással < 10° 

9. táblázat.: A fedési lemezsávok oldalsó csatlakozása a vápa lemezéhez 

63. ábra: Vápakialakítás egyszeres 

fekvőkorccal. 


Vápa egyszeres beakasztó korccal 

Ez a legegyszerűbb vápakialakítás, de csak 

viszonylag nagyobb lejtések esetén alkalmazható 

(62. és 63. ábra). A hozzá csatlakozó 

lemezsávok legkisebb lejtését a 9. táblázat 

mutatja. 

A vápalemez-sávok hossztoldásainak kialakításánál 

(ld. V. fejezet 1.4) figyeljünk arra, 

hogy a vápa csak akkor éri el a 25° -os lejtést, 

ha a csatlakozó tetőfelületek lejtése legalább 

33° ! 

Két oldalról bekorcolt vápa 

A két oldalról kettős korccal bekorcolt vápalemezt 

elsősorban Svédországban alkalmazzák 

és ott is már csak táblás fedéseknél 

(hasonlóan mint a tetőélen végigfutó kettős 

állókorcot). E megoldásnál a vápalemezhez 

két oldalról befutó lemezsávok hosszirányú 

korcait lefektetik és így alakítják ki a vápával 

párhuzamos kettős állókorcokat, amelyeket 

aztán – a víz akadálymentes lefutásának biztosítására 

– a lemezsávok középső szakaszain 

folyásirányba lefektetnek. 

Ebben a kialakításban a vápalemez és a fedés 

hőmozgása nem tud egymástól függetlenül, 

akadálymenetesen lejátszódni és az így 

kialakuló feszültségek az anyagban repedésekhez 

vezetnek. Így ezt a csomópontképzést 

hangsúlyozottan nem javasoljuk alkalmazni – 

különösen szalagfedésekhez nem. 

1 3 3

III. 1 KETTŐS ÁLLÓKORCOS FEDÉS/RÉSZLETKÉPZÉSEK 64. ábra: Oromszegély-csatlakozás 

géppel előprofilozott 

szélső fedési lemezsávval: az 

oromszegély takarólemeze a 

„kis korcra” egyszerűen rá van 

korcolva. < 25° lejtés esetén 


szükséges. 

65. ábra: A szélső lemezsáv 

helyszíni felhajlításával készülő 

oromszegély (karcsú változat) 


felhajtás nélkül 

1 3 4 

Oromszegélyek 


Egy oromszegély műszaki megoldása és 

méretei meghatározása során mindig tekintettel 

kell lenni az eresz és a felső tetőszegély 

kialakítására is. A épület megjelenése szempontjából 

különösen az oromszegély és az 

eresz kapcsolata fontos. Így e csomópontok 

megtervezésénél érdemes mindig háromdimenziós 

összefüggésekben gondolkodni 

(66. ábra). 

Az oromszegély akkor szép, ha abszolút 

egyenes vonalú. Ennek eléréséhez a szegély 

takarólemezét mindig egy horganyzott acéllemez 

anyagú merevítősávval (vastagság: ≥ 

1,0 mm) kell megtámasztani. Mivel az oromszegély 

általában jól látható, különösen 

fontos a zavaró hullámosodások kizárása: ezt 

megnövelt anyagvastagságú takarólemez 

alkalmazásával (≥ 0,8 mm), ill. – nagyobb 

szélességek esetén – korcolt vagy összetett 

profilú kialakítással érhetjük el. 

Az oromszegély-lemez a – többnyire más 

anyagú – falszerkezet felső élére rátakar. A 

takarás függőleges magassága függ az épületmagasságtól, 

de legyen ≥ 50 mm (10. táblázat). 

Az előreállás (a faltól mért vízszintes távolság) 

szintén az épületmagasságtól függ, de legyen 

≥ 20 mm (10. táblázat). 

Az oromszegély-lemez toldásai általában 

szintén szem előtt vannak. A zavaró „elnyílások” 

elkerülése érdekében ezért egyszerű 

átlapolást csak 8 cm-es „blende”-szélességig 

lehet alkalmazni, afölött egyszeres fekvőkorcos 

egymásba akasztást kell kialakítani. E 

területen a forrasztott kapcsolatokat kerülni 

kell. 

Az oromszegély tető felőli csatlakozási magassága 

mindig a választott részletkialakítástól 

függ, ezért azt az egyes megoldásoknál 


66. ábra: Az oromszegély és az eresz kapcsolódásának 

egyik megoldása. Lakóház, 

Datteln (D) 


lemezsávval, korc befelé 

E csatlakozás viszonylag kevés munkával 

készíthető el, mivel a tető felől egy szokásos 

előprofilozott lemezsáv csatlakozik, 25 mmes 

korcmagassággal, „kis korccal” (64. ábra). 

25° -os lejtés alatt ennek tetejére korctömítő 

szalagot kell rögzíteni. 

Az oromszegély takarólemezét a szélső lemezsáv 

peremére csak egyszeresen kell 

rákorcolni, hogy ne alakulhassanak ki olyan 

feszültségek, amelyek a takarólemez hullámosodását 

okozhatják. Ha itt az így kialakult 

derékszögű állókorcos megjelenés helyett 

egy még karcsúbb vonalat igényelnek, akkor 

a későbbiekben ismertetett, helyszíni felhajlítású 

peremcsatlakozást lehet alkalmazni. 


lemezsávval, korc kifelé 

Az előbb ismertetett csomóponttól e kialakítás 

annyiban különbözik, hogy a tetőfedés szélső 

lemezsávja „nagy korccal” csatlakozik (69. 

ábra) mégpedig úgy, hogy a külső oldalon 

láthatóvá válik. E részletképzés bármely lejtésnél 

korctömítő szalag alkalmazása nélkül 


67. ábra: Szegmensekből készült oromszegélyezés-letakarás. 

A toldások egyszerű 

fekvőkorcokkal készültek. Tornaterem, 

Hamburg-Bergedorf (D) 

A szélső lemezsáv helyszíni 

felhajlításával készülő oromszegély, 

karcsú változat 

E csomópont különösen karcsú tetőperemet 

képez, ezért rendkívül jól illik a kettős állókorcos 

fedésekhez (65. ábra). A szélső felhajlítás 

magasságát az épület magasságától 

függően kell meghatározni, a 10. táblázat 

alapján. 

Oromszegély-csatlakozás felhajtás 

nélkül 

E kialakításban nem készül külön oromszegély-takarólemez, 

hanem a szélső tetőfedő 

lemezsáv pereme hajlik le és képez egyben 

vízorrot is (68. ábra). Ezért nincs szükség 

felhajlításra sem: így e csomópont oldalról 

nézve a legkeskenyebb oromszegély-változat. 

Alkalmazásánál ügyelni kell arra, hogy 

félnyereg tetőknél a csatlakozó felső csomópontban 

szintén nem lehet felhajtás. 

Figyelem! 

25° alatti lejtés esetén formai okokból az 

oromszegélyhez csatlakozó szélső lemezsávban 

keresztirányú kapcsolat nem lehet: azt 

egy hosszból kell készíteni! Az oromszegély 

menti első hosszanti korc távolsága az oromszegélytől 

≤ 150 mm. 

Épületmagasság Függőleges Vízorr előreállása Oromszegély-csatlakozás 

átfedés (mm) (mm) magassága (mm) 

< 8 m > 50 > 20 40 – 60* 

8 - 20 m > 80 > 30 40 – 60* 

20 - 100 m > 100 > 40 60 – 100 

*Ha a tető lejtése ≤ 10° , vagy a helyi csapadékterhelés különösen nagy, a csatlakozási 

magasság inkább 60 mm legyen 

10. táblázat: Az oromszegély ajánlott szerkezeti méretei, az épület magasságától függően 

(csatlakozási magasság: ha a tetőfedési lemezsávok oldalsó felhajtására a takarólemez 

egyszeres beakasztással kapcsolódik)

70. ábra: Összetett profilú széles oromszegély, árnyékfugákkal – a nagylejtésű tetőknél 

építészeti okokból igen ajánlott kialakítás. Abteiberg Múzeum, Mönchengladbach (D) 

73. ábra: Oromszegély korcolt takarólemezzel. 



a szélső profilozott fedési 

lemezsáv kifelé fordított „nagy 

korcával”. Ezt a csomópontot 

gyakran alkalmazzák íves tetőablakok 

felső élén. 

74. ábra: A szélső fedési lemezsáv lehajlított 

peremével kialakított oromszegély. A látható 

– csökkentett magasságú – perem a vízorrképzéshez 

szükséges áttakarásból adódik. 

Vitra Design Múzeum, Weil/Rhein (D) 

75. ábra: Svéd/alpesi kialakítású 

oromszegély 


71. ábra: Klasszikus oromszegély, lécbetéttel. 

VEW Info-Center, Datteln (D) 

A szélső lemezsáv helyszíni felhajlításával 

készülő oromszegély, lécbetéttel 

A kialakítás elve ugyanaz mint a lécbetét 

nélküli változatnál, de a tető peremén rögzített 

– tetszőleges szélességű – lécbetét segítségével 

a perem építészeti hangsúlyt kaphat 

(72. ábra). 

Oromszegély korcolt takarólemezzel 

Ha az oromszegély szélessége építészeti 

vagy szerkezeti okokból ≥ 25 cm, akkor a 

letakaró lemez egy elemből hullámosodásmentesen 

már csak ≥ 1,2 mm vastagságú táblalemezből 

alakítható ki. Ilyenkor jó megoldást 

nyújt a korcolt takarólemez, melynél a 

lemezvastagság 0,8 mm, a korcolási tengelytávolságot 

pedig csökkenteni kell: általában 

30-40 cm-re, ha más ezzel együtt látható korcolt 

felülethez nem kell igazodni, (73. ábra). 

Svéd és alpesi kialakítás 

E megoldásban az oromszegély takarólemeze 

egy kétszer megtört merevítősávra ül fel 

(75. ábra). Ezzel a vízorr úgy alakítható ki, 

hogy az aljzatszerkezetet nem kell a fal síkján 

túlnyújtani. 

72. ábra: Oromszegély lécbetéttel 

1 3 5


1 3 6 

76. ábra: Oromszegély mögötti lejtéslépcső 

kialakítása. Az oromszegély mindig magasabb 

a lejtéslépcsőnél 

79. ábra: Oldalsó falcsatlakozás 

RHEINZINK ® -falburkolathoz, különböző 

kialakítású viharlécekkel 

77. ábra: Fémlemezfedés csatlakozása vakolt 

falhoz. Egyházi közösségi központ, 

Saarlouis (D) 

Összetett profilú oromszegély 

Nagylejtésű félnyeregtetőknél, ahol az oromszegély 

és a tető felső peremének takarólemeze 

a sarkon egymáshoz csatlakozik 

(átfordul), az oromszegély geometriai okokból 

viszonylag széles lesz. Ez a szélesség 

optikailag úgy csökkenthető, ha az oromszegélyt 

a lejtésiránnyal párhuzamosan sávokra 

osztjuk. Az egyes sávokat árnyékfugás 

kapcsolattal kell egymáshoz csatlakoztatni 

(47. és 70. ábra). 

Lejtéslépcsővel osztott tetőfelület 

oromszegélye 

Ha az oromszegély nem követi a lejtéslépcsőt, 

az alsó lemezsáv fölött jelentős oldalmagasság 

alakul ki (különösen több lejtéslépcső 

esetén). E problémára mutat bevált 

megoldást a 76. ábra. 

78. ábra: Oldalsó falcsatlakozás téglafalhoz. 


Oldalsó falcsatlakozások 


Az oldalsó falcsatlakozások látszótégla burkolatú, 

vakolt felületű, vagy korcolt fémlemezfedésű 

falakhoz is csatlakozhatnak. A homlokzatképzés 

módja meghatározza a tetőfedés 

szükséges szegélyezési megoldásait és csatlakozási 

magasságait. Míg egy korcolt homlokzatburkolathoz 

való csatlakozásnál (egyszeres 

beakasztó-korccal) a felületről visszacsapódó 

víz elleni védelem már 

≥ 6 cm ( ≥ 25° lejtésnél) 

≥10 cm ( < 25° lejtésnél) 

felhajtás esetén biztosított, minden más esetben 

a felhajtás szükséges magassága 4-5 cmrel 

megnövekszik. Ahol télen a tetőn álló 

hóval kell számolni, ott 25° lejtés alatt a csatlakozási 

magasság nem lehet kevesebb mint 

15 cm. 

A falmenti felhajtás felső élén mindig kell egy 

vízkorc-visszahajtást a csapóeső ellen kialakítani. 

A cserépfedésekhez kialakított csatlakozásoknál 

a felhajlítás magassága a cserép felső 

síkjától ≥ 6,5 cm (a Német Tetőfedő Szövetség 

irányelvei szerint).

80. ábra: Ferde falcsatlakozás felmenő 

falhoz. Krefeld (D) 

Oldalsó falcsatlakozás RHEINZINK ® - 

burkolatú vagy vakolt falhoz 

Ha az oldalról csatlakozó felmenő fal burkolata 

korcolt RHEINZINK ® fémlemez-fedés, 

akkor annak alsó éléhez a fedés oldalsó 

felhajtása egyszeres beakasztó korccal 

csatlakozik – az „Általános szabályok” részben 

ismertetett magasságban. 

Ha az oldalsó fal burkolata vakolat (77. és 

79. ábra), mindenképpen biztosítani kell, 

hogy a fémlemezfedési munka csak a kőművesmunkák 

teljes befejezése után kezdődjön el, 

mivel a tetőre már felhelyezett RHEINZINK ® - 

lemezek megvédése a lehulló vakolattól 

szinte lehetetlen. Még ha fóliaterítést alkalmaznak 

is, fennáll a veszély, hogy egy eső 

esetén a víz a fólia alá bejut és ott bezáródva 

nagyfelületű cink-hidroxid képződést okaz. 

Vakolt falhoz csatlakozás esetén a lemezsáv 

felhajlított peremét viharléccel kell letakarni. 

Javasoljuk, hogy a viharléc a hátsó felületére 

rögzített tömítőszalag közbeiktatásával legyen 

a falhoz szorítva – feszítőékekkel (dübelekkel). 

81. ábra: Oldalsó csatlakozás látszótégla 

burkolatú falhoz. A csomópont-kialakítás figyelembe 

veszi a szükséges technológiai 

sorrendet: elsőként a kőműves munkák készülnek 

el és csak ezután kezdődik a RHEIN- 

ZINK ® lemezek fektetése. 

A 79. ábra egy olyan két elemből álló 

viharléc-megoldást is bemutat, ami a bádogos- 

és vakoló munkák szakszerű elválasztását 

biztosítja. Ennél a felhajtás felső élét 

letakaró viharléc itt egy vakolattartó lemezsávba 

van beakasztva, (vastagság ≥ 0,8 mm) 

amit a vakolás megkezdése előtt kell a falon 

rögzíteni. (Ehhez természetesen egyeztetni 

kell a vakolást végző szakvállalkozóval.) Így 

a később elkészülő fémlemezfedési munkák 

utólagos csatlakozása gond nélkül megoldható. 

A vakolattartó lemezsáv felső éle legalább 

15° -ot kifelé lejtsen. 

Oldalsó falcsatlakozás látszótégla 

burkolathoz 

Az előbbi megállapítás, mely szerint a RHEIN- 

ZINK ® fémlemezfedési munkák csak a kőművesmunkák 

teljes befejezése után kezdődhetnek 

el, igaz a látszótégla burkolatú falakhoz 

való csatlakozás esetén is. Ha ez nem biztosított, 

akkor a felületen foltosodást okozó 

habarcsmaradványok, lábnyomok, sőt mészlefolyási 

csíkok maradnak. 

Annak érdekében, hogy e követelmény kielégítése 

biztosított legyen, a téglaburkolatot 

– lehetőleg rozsdamentes acélból készülő – 

konzolról kell indítani. A fedés oldalsó fel- 


82. ábra: A korcokkal nem párhuzamos felmenő 

falhoz kialakított csatlakozás csomópontja 

hajtását e konzol alatt lehet – utólag – kialakítani. 

Így a homlokzatról lefolyó esővíz 

kifogástalan elvezetése megoldott, egyúttal 

megszűntethető egy olyan hibaforrás is ami 

az építési gyakorlatban sokszor előfordul. A 

fedési lemezsáv oldalsó felhajlítását fércsáv 

rögzíti (81. ábra). Az eresz- és gerinccsatlakozásokat 

lehetőleg üzemben kell előkészíteni. 

A csatlakozási magasságokra vonatkozóan 

az „Általános szabályok” részben leírtak 

érvényesek. 

Ferde csatlakozás felmenő falhoz 

Ha a fal és a tető összemetsződésének vonala 

a korcokkal nem párhuzamos (80. ábra), 

akkor a csatlakozást - kivitelezhetőségi okból 

– két részből álló csomóponttal kell kialakítani 

(82. ábra). A ferde összemetsződés mentén 

elvágott fedési lemezsávok korcait lefektetik 

és úgy hajlítják fel. Ezután a felhajlítás mögött 

egy betétlécet rögzítenek, amelynek szélessége 

≥ 2 cm-rel több, mint a felhajlítás és a 

visszahajtás együttes mérete. E betétlécet egy 

külön lemezsávval kell letakarni. A letakaró 

sáv falhoz csatlakozását ugyanazon elvek 

alapján kell kialakítani, mint más esetben. (A 

lemezsávok ferdén csatlakozó felső végét álló 

befutású korcokkal is ki lehet alakítani.) 

1 3 7


1 3 8 


Az áttörések szegélyezése a bádogostechnikával 

készülő fémlemezfedések egyik legfőbb 

erőssége. A RHEINZINK ® -nél ehhez 

hozzájárul még az az előny is, hogy az 

anyag jól forrasztható, így a kisebb áttörések 

kialakítása egyúttal a kivitelező szakembereknek 

is alkalmat nyújt mesterségbeli tudásuk 

bizonyítására. 

A tetőhéjazaton átvezetett elemeket (pl. 

antennákat) megfelelő korrózióvédelemmel 

kell ellátni, hogy elkerüljük a fedés elszíneződését. 

A rozsdás lefolyási nyomok ugyanis 

lényegesen rontják az épület összképét. 

A tetőáttörések fölötti hátrész alatt gyakran 

éket kell kiképezni. Kis áttörések (pl. strangszellőző) 

esetén ez az ék a lecsúszó hó elleni 

védelmet szolgálja, míg nagyobb szélességű 

áttöréseknél alapvetően a vízelvezetést. 

Beépített tetőterek fölötti fémlemezfedéseknél 

a nagyobb tetőáttörések gyakran akadályozzák 

a szellőző légrésben lévő levegő felfelé 

áramlását (egyes szarufaközöket lezárva ill. 

megszakítva). Ez esetben már a tervezés 

során megfelelő műszaki intézkedéseket kell 

tenni a levegő akadálymentes áramlásának 

biztosítására, továbbá az aljzatot ennek megfelelően 

kell kialakítani. Az egyes konkrét 

problémák megoldásában kérje alkalmazástechnikai 


1. ábra: Ablakszegélyezés: a 

hátrész-lemez az ablak mögé 

visszahúzott hajtással van bekötve: 

ezáltal az ablakkeret kevésbé 

emelkedik ki 

2. ábra: Tetőáttörés szegélyezése 

25° feletti lejtésű tetőn: 

az előrész-lemez ferdén van A tetőáttöréseket mindig úgy kell kialakítani, 

bekorcolva hogy ne akadályozzák a fedési lemezsávok 3. ábra: A kémény mögött ékkel kiképzett 

hőmozgását. Ezt elsősorban azzal biztosíthatják, 

ha a lemezek felhajtása mögött mindenütt 

elegendő szabad teret hagynak. A tető 

hátrész-lemez oldalsó kapcsolata 

többi felületétől való független hőmozgás Az áttörések geometriailag lehetnek szögletes 

biztosítására az áttörés két oldalán – sokszor és kerek kialakításúak; a forma egyúttal meg- 

annak helyzetétől és méretétől függően – egyhatározza a szegélyezés bádogostechnikai 

egy lécbetétet kell rögzíteni, a tető teljes hoszszában. 

megoldását is. 

A szögletes áttöréseknél (pl. kémények, tetőfelülvilágítók) 

a fedés lemezét minden oldalon 

fel kell vezetni annak falára – a lejtéstől 

függően a fedés síkjától 10 - 15 cm-re. 

Lemezsáv-szélességű szögletes 

tetőáttörés 

Az egy lemezsáv-szélességű tetőáttöréseknél 

alulról a fedés korcait az áttörés oldalsíkjaiban 

vezetve, a sarkoknál bevágás nélküli 

gyűrt korccal, vagy – elsősorban nagyobb 

lejtés esetén – íves átmenettel lehet felvezetni. 

Így annak mellső burkolatát keresztirányban 

bekorcolt előrész-lemez nélkül lehet kialakítani 

(4. ábra). (Az áttörés mögött a keresztben 

bekorcolt hátrész-lemezt ekkor sem lehet 

elhagyni, mert az egyenesen befutó korcok 

között egyébként lefolyás nélküli medence 

alakulna ki.) 

Szögletes tetőáttörés előrész-lemezzel 

A nagyobb szélességű – több lemezsávot is 

megszakító – tetőáttörések mellső részét 

keresztben bekorcolt előrész-lemezzel kell 

burkolni. 

5. ábra: Tetőáttörés szegélyezése keresztben 

bekorcolt előrész-lemezzel. Valamennyi 

korcba tömítőszalagot kell beszorítani. 

lejtésirány 

lejtésirány 

4. ábra: Lemezsáv-szélességű tetőáttörés 

kialakítása 

Az oldal-, a hátrész- és az előrész-lemezek 

egymáshoz lefektetett kettős állókorcokkal és 

ún. „gyűrt hajlításokkal” kapcsolódnak. Az 

oldal- és előrész-lemezek közötti korc a 

környezeti adottságoktól és a lejtéstől függően 

futhat ferdén vagy lejtésirányban (2. és 

5. ábra). 

Az oldalrész- és hátrész-lemezek összedolgozására 

szintén két lehetőség van. Közép- 

Európában igen elterjedt az íves „gyűrt hajlítással” 

kialakított kapcsolat – az előrész- és 

az oldalrész-lemezek összedolgozásával analóg 

módon (a 2. és 5. ábra ezt a megoldást 

mutatja). 

Észak-Európában inkább a hátrész mögé, 

belülre visszahúzott hajlítással (az ún. „finn 

korccal”) oldják meg e csomópontot (1. ábra). 

Ennek előnye elsősorban akkor jelentkezik, ha 

(pl. a tetőablakoknál) a kereten egy letakarás 

ül fel és a csatlakozásoknak el kell férniük 

annak vízorrja alatt. Különösen a síkban fekvő 

tetőablakok előregyártott típus-keretei hagynak 

szűk helyet – egyes esetekben még a korcmagasságnál 

is lejjebb érve. További előnye, 

hogy az áttörés és a mellette lefutó korc 

közötti távolság kevesebb lehet.

VELUX ablakok beépítése 

A szabvány méretű, sorozatban gyártott, tetősíkban 

fekvő ablakok takarókeretei általában 

a bádogosmunkák igényeinek figyelembevétele 

nélkül vannak kialakítva. Ezek vízorrai 

többnyire túl szorosan illeszkednek az ablakkeret 

mellé, így a fémlemezburkolat szakszerű 

csatlakoztatását jelentősen megnehezítik, 

vagy lehetetlenné teszik. 

Ezért a VELUX és a RHEINZINK cég együttműködve 

kifejlesztett egy – a VELUX tetőablakok 

szabványos takarókerete alá illeszkedő – 

beépítő keretet, ami az állókorcos RHEIN- 

ZINK ® fedésekbe való szakszerű beépítést 

lehetővé teszi (7. ábra). Ez az előregyártott 

elemekből készülő beépítő keret minden 

olyan lejtéstartományban használható, amelybe 

a VELUX-tetőablakok beépíthetők. Nagy 

előnye, hogy az egyes elemek könnyen csatlakoztathatók 

egymásba, így az ablak beépítése 

jelentősen leegyszerűsödik és a keret 

alkalmazása nincs meghatározott korctávolságokhoz 

kötve. A beépítés módjára vonatkozó 

további információkat a kerettel együtt 

szállított útmutató tartalmazza. 

6. ábra: Kör alakú tetőáttörés lágyforrasztással 

kialakított szegélyezése (csövek, rudak 

átvezetése).Az áttörés a korctól legalább 

5 cm-re legyen. 

A lemezsávok szélességénél kisebb, 


A kör alakú tetőáttörések általában rudak és 

csövek tetőn való átvezetésére szolgálnak. (A 

rudak közé tartoznak például az antennák, a 

tetőreklámok és a korlátok tartóoszlopai, míg 

a csövek közé a strangszellőzők és a rozsdamentes 

acélból készült kémények.) 

A fedésen átvezetett rúd vagy cső köré a 

fedésre egy gallért kell forrasztani, aminek 

magassága ≥ 15 cm (6. ábra). A rudaknál e 

fölé egy – a felső élén tömített – letakaró 

„harangot” kell rögzíteni. A csövek általában 

alacsonyabbak, és csak kis mértékben nyúlnak 

a körítő gallér fölé, így annak letakarása 

sokszor a cső takarósapkájával történik. Magasabb 

csövek esetén a gallér vízkorc-visszahajtása 

gyakran a cső korctechnikával készült 

burkolata alá fut be. 

El kell kerülni, hogy a tetőáttörések mellett a 

fedési lemezsávok korcai 5 cm-nél közelebb 

fussanak, mert ez az a távolság, ami feltétlenül 

szükséges a forrasztáshoz. Ha a korchoz való 

közelséget semmiképpen nem lehet elkerülni, 

akkor az áttörés tengelye essen egybe a 

korccal, így azt a csőre föl lehet vezetni (lásd 

alább). Ha mindezek nem lehetségesek, keresztirányú 

korcot kell kialakítani. Havas vidékeken 

a csövek hátrészéhez (nyakcsatlakozásához) 

érdemes egy merevítő éket forrasztani 

(9. ábra). 

A lemezsávok szélességénél nagyobb, 


Ha ezek az áttörések csak egy korcot szakítanak 

meg, akkor a körbedolgozás megoldható 

a korctechnika és forrasztás egyfajta 

kombinációjával is. Az áttörés tengelyének 

ekkor a korc vonalára kell esnie. Ennél, a cső 

elején és nyakában egy-egy gyűrt korcot 

készítenek, amelyhez a tetőfedési lemezsávokat 

úgy vágják ki, hogy a függőleges 

korcszakaszok mellett legalább 2-3 cm 

szélességű sáv maradjon a cső körüli íves 

burkolat hozzáforrasztására (8. ábra). 


7. ábra: RHEINZINK ® -ből készült VELUX beépítő keret felső és alsó csatlakoztatása 8. ábra: Forrasztott-korcolt kombinált megol- 9. ábra: Hóban gazdag vidé- 

dás kör alakú tetőáttörések kialakítására. A 

korcnak mindig az áttörés tengelyébe kell esnie. 

keken a csőáttörések mögött (itt: 

strangszellőző) merevítő nyak kialakítása 

javasolt. (E nézet a gerinc 

felől mutatja a megoldást.) 

1 3 9


10. ábra. Nyílószárny nélküli 

tetőablakok a felületbe integrálva 

is beépíthetők – ekkor azonban 

mindig szükséges egy 

körbefutó csatorna. Tartományi 

Kormányhivatal, Starnberg (D) 

1 4 0


III. 2 DERÉKSZÖGÜ ÁLLÓKORCOS FEDÉS 





1 4 1

III. 2 DERÉKSZÖGŰ ÁLLÓKORCOS FEDÉS/KIALAKULÁS 

1 4 2 


A derékszögű állókorcos fedés egy viszonylag 

fiatal szerkezet, amit sem a múltszázad 

végi, sem a XX. század első felének klasszikus 

szakirodalmában még nem említenek. Keletkezése 

egyértelműen az előprofilozó gépek 

megjelenésével hozható összefüggésbe. Az 

Európa-szerte használt előprofilozott lemezsávoknál 

csak egyetlen hajtás lezárására van 

szükség a kész derékszögű állókorc létrejöttéhez. 

Ezt a fedési módot elsősorban a német nyelvterület 

országaiban használják a 25° feletti 

lejtésű tetőfelületeken (attika-mellvédeken, ferde 

manzárdtető-felületeken) és a homlokzatburkolatokon 

– amit gyakran kombinálnak a 

kettős állókorcos és a lécbetétes fedéssel is. 

25° alatti lejtés esetén azonban inkább kettős 

állókorcos fedés készítése javasolt (ld. III. 

fejezet 1.1). A tapasztalatok szerint a korclezáró 

géppel készült derékszögű állókorcok 

jobban zárnak, mint a manuálisan lezártak. 

Az említett országokban a derékszögű állókorcos 

és a kettős állókorcos fedést tartják a 

leggazdaságosabban készíthető fedési módnak, 

elsősorban a kivitelezés nagyfokú gépesítettsége 

miatt. 

Bár a derékszögű állókorcos fedés korcai kissé 

szélesebbek a kettős állókorcos fedés korcainál, 

távolról viszonylag karcsúnak látszanak. 

Előnyük viszont az, hogy az előprofilozott 

lemezsávok korcainak – egy hajtással történő 

– lezárása kevesebb munkával jár és ennek 

köszönhetően az anyagban kisebb feszültségek 

keletkeznek. 

1. ábra: Derékszögű állókorc – egy 

keresztirányú lemezkapcsolattal együtt 

bemutatva 

2. ábra: Változatos építészeti megjelenés, 

vízszintesen fektetett (derékszögű állókorcokkal 

kapcsolódó) lemezsávokkal. Az oldalsó 

korcvégződés a leggyakrabban használt 

álló-íves korcvég-lezárással készült – mint 

az az eresznél is szokásos. Sportcsarnok, 

Göttingen (D) 


A „derékszögű állókorc” elnevezés az egymás 

melletti lemezsávoknak a vízelvezetés síkjából 

kiemelt hosszirányú csatlakoztatási 

módját, azaz a korc keresztmetszetében megjelenő 

derékszögű hajtást jelzi (1. ábra). 

A derékszögű állókorcos fedés jól illik a homlokzatok 

változatos formai kialakításához, lehetővé 

téve a vízszintes vagy akár az átlós 

fektetést is (2., 3. és 4. ábra). 

Lejtéstartomány 

A megengedett legkisebb tetőlejtés: ≥ 25° . 

Rögzítés 

Tetők 

A derékszögű állókorcos fedésekre is érvényesek 

a III. fejezet 1.2 pontjában megfogalmazott 

szabályok, beleértve az állófércek 

sávjának helyzetét. A havas területeken a fedés 

alatt javasolt második vízelvezető réteg 

kialakítása, és/vagy korctömítő szalag 

beépítése a vízzáróság fokozása érdekében 

(ld. II. fejezet 4.1). 

3. ábra: Átlósan fektetett derékszögű 

állókorcos fedés egy autószalon 

homlokzatán. Herten (D) 

Homlokzat 

A homlokzatoknál az állófércek mindig a lemezsávok 

felső végén vannak (ld. III. fejezet 

1.2). Az állófércek sávjának szélessége ≤ 1,0 

m. A lemezsávokat sokszor úgy rögzítik lecsúszás 

ellen, hogy a korcokba szorított állófércek 

helyett azok felső vízkorc-visszahajtását 

egy folyamatos vízszintes fércsávba 

(0,80 mm vtg.) akasztják – csökkentve az anyagban 

kialakult feszültségeket, s ezzel a 

hullámosodást. Ezt a megoldást a dombos és 

hegyes vidékeken már régóta alkalmazzák. 

Lemezsáv-szélességek és 

anyagvastagságok 

A „szalagszélesség”, a „lemezsáv-szélesség” 

és a „korcok tengelytávolsága” fogalmak meghatározását 

lásd a III. fejezet 1.2 pontjában. 

Tető 

Lásd a III. fejezet 1.2 pontját. 

Homlokzat 

A vékony fémlemezek elkerülhetetlen jellemzője 

az enyhe hullámosodásra való hajlam. 

Ez a homlokzaton bizonyos szögekből nézve 

– zavaró látványt kelthet. A hullámosodás 

jelentős mértékben csökkenthető, ha a lemez-

5. ábra: Átlósan fektetett lemezsávok egy 

üzemcsarnok homlokzatán. Kapellen (B) 

sávok szélessége ≤ 530 mm (optimális: 400 

mm), a lemezvastagság pedig legalább 0,80 

mm. Ezek a méretek a közép-európai régióban 

ma már járatosnak és elfogadottnak 

számítanak. Ezen túlmenően a korcolt RHEIN- 

ZINK ® -homlokzatokhoz ajánlott táblaanyagot 

használni, amelyet a RHEINZINK a fenti vastagságban 

(éppen erre az alkalmazási területre) 

6 m-es hosszúságig gyárt. (Egy homlokzati 

felületen lemeztáblákat és – szalagokat 

egymás mellett nem szabad beépíteni!) 

A lemezekben kialakuló feszültségek további 

csökkentése érdekében javasolt a lemezsávok 

korcait élhajlító- vagy élsajtoló-gépen elkészíteni. 

A lemezsávok hossza 

Tető 

E területre alapvetően érvényesek a kettős 

állókorcos tetőkre vonatkozó megállapítások 

(ld. III. fejezet 1.2). A 10 métert meghaladó 

esésvonal-hosszúságú tetőknél nyomatékosan 

ajánljuk, hogy kerüljék a túl hosszú lemezsávok 

használatát és iktassanak be inkább 

4. ábra: Ívesen záródó korckereszteződés 

a RHEINZINK 

gyártócsarnokán. Datteln (D) 

6. ábra: A rövidebb hosszúságú lemezsávok 

lehetővé teszik a teljeskörű üzemi előregyártást 

– mint azt a PTT telefontársaság 

irodaépülete is mutatja. Zürich (CH) 

keresztirányú lemezkapcsolatokat: például 

folyamatos egyszeres fekvőkorcot (ld. III. 

fejezet 1.3). 

Homlokzat 

A homlokzatok az épület formai megjelenését 

általában jobban befolyásolják mint a tetők, 

ezért azokkal szemben magasabb esztétikai 

igényeket kell érvényesíteni. Az építés közbeni 

mozgatás során jelentkező elcsavarodások 

megelőzésére ezért a lemezsávok hoszsza 

ne legyen több mint 6 m. Rendkívül jók a 

tapasztalatok a 3 m-es lemezsáv-hosszakkal 

(6. ábra). 

E mérethez ma már mindenekelőtt hosszú 

táblalemezt használnak szalag helyett – ugyanis 

táblás anyag alkalmazásával a felület 

sokkal kevésbé hullámosodik. A rövidebb 

sávok hossztoldása egyszeres (beakasztó) 

fekvőkorccal alakítható ki. Ez lehet folyamatos 

– és akkor korckeresztezést okoz (4. ábra) – 

vagy a szomszédos mezőkben eltoltan (váltva) 

kialakított is. Utóbbit egy viszonylag egyenletes 

kiosztás esetén „tükörfedésnek” is 

nevezik (7. ábra), ami egy tagoltabb, változatosabb 

homlokzatot eredményez. 

III. 2 DERÉKSZÖGŰ ÁLLÓKORCOS FEDÉS/ISMERTETÉS 

A hossztoldások (keresztirányú korcok) leggyakrabban 

vízszintes helyzetűek, de vonalvezetésük 

lehet tetszőlegesen ferde is. 

Felületi megjelenés 

A látható felületek egyúttal mindig nagy lejtésű 

felületek is. Nagy lejtés esetén pedig a 

RHEINZINK ® anyag természetes patinásodásának 

folyamata hosszabb időt vesz igénybe 

(ld. I. fejezet 2.2.5). Ugyanakkor éppen e 

felületeken jelentkezhet a vékony lemezekre 

jellemző kismértékű (szinte alig mérhető) hullámosodásból 

eredő zavaró reflexió. Ezért itt 

különösen ajánlott az előpatinásított felületű, 

RHEINZINK ® „patina pro ” márkanevű – üzemben 

előpatinásított – lemez alkalmazása. Még 

ennél is fontosabb lehet a „patina pro ” felületű 

lemez alkalmazása a takart (formai okokból, 

vagy a csomópontképzés miatt viszszahúzott) 

és ezáltal az időjárási hatásoktól védett 

homlokzati szakaszokon. Valójában ma már 

a legtöbb homlokzat előpatinásított lemezből 

készül. 

7. ábra: Az ablakok méretéhez 

igazodó „tükörfedés” a NOVO 

NORDISK irodaépületén. 

Malov (DK) 

1 4 3

III. 2 DERÉKSZÖGŰ ÁLLÓKORCOS FEDÉS/RÉSZLETKÉPZÉSEK 

1 4 4 

A RHEINZINK ® - „patina pro ” lemez felülete 

rendkívül hasonló a természetes módon patinásodott 

lemezéhez. Az RHEINZINK-féle 

üzemi előpatinásítás nem bevonatot eredményez, 

ezért a felület színe nem határozható 

meg egyetlenegy RAL-színkóddal; annál sokkal 

élőbb, természetesebb, elegánsabb a 

felület (ld. I. fejezet 2.2.7). A természetes 

felület egyúttal azt is jelenti, hogy a különböző 

gyártásból származó lemezek színárnyalata 

kismértékben eltérhet – ami az épületen a 

légköri hatások révén kialakuló természetes 

patinásodási folyamat során fokozatosan 

kiegyenlítődik. E színárnyalati különbségek 

megelőzhetők, ha a homlokzati felületre szerelt 

lemezek egy gyártásból vannak megrendelve. 

Védőfólia 

Mindig fennáll annak veszélye, hogy az építkezés 

időszakában a lemezek szennyeződhetnek, 

ill. a szerelés során rajtuk ujjlenyomatok 

maradhatnak. Ennek megelőzésére a 

RHEINZINK-nél fóliabevonatos homlokzati 

lemezek is kaphatók (ld. I. fejezet 2.1.7). A 

védőfóliát közvetlenül a szerelést követően el 

kell a felületről távolítani. A homlokzat alsó (lábazati) 

sávjában a lemezfelületet a szennyeződésektől 

további műszaki intézkedésekkel 

is védeni kell: „anti.graffiti”-bevonattal, stb. 

Illesztősávok 

Illesztősávoknak azokat a lemezsávokat nevezzük, 

amelyek eltérnek a tető vagy a homlokzat 

normál lemezsávjainak szélességi méretétől, 

vagy az előprofilozásuk jellege más, 

ezért azok a kivitelező bádogos számára 

többlet munkaráfordítást jelentenek. Az illesztősávok 

egyik típusa a mindkét oldalukon „kis” 

vagy „nagy korccal” készülő lemezsávok, 

amik a korcolási irányváltásoknál szükségesek 

(ld. III. fejezet 1.2). Ezek általában a 

kontyolt végű és sátortetőknél fordulnak elő, 

ahol a tetőél mentén a korcok csatlakoztatásának 

iránya meghatározott, vagy az áttörések 

környezetében, de különösen a homlokzati 

ablakok beépítésénél. 

8. ábra: A szakszerű ablakszegélyezés 

gyakran a sávszélesség kismértékű megváltoztatását 

igényli; ez azonban legtöbbször 

szinte alig észrevehető. Takarékpénztár 

épülete, Minden (D) 

A másik típusnál egy-egy lemezsáv szélességét 

kell megváltoztatni annak érdekében, 

hogy a sávkiosztás az épület méreteihez 

igazodjon. Homlokzatoknál ez legtöbbször 

az ablakok környezetében fordul elő. A 

sávszélesség ± 5 cm mérethatáron belüli 

eltérése alig észrevehető (8. ábra). 

A kónikus szabású, vagy a konvex/konkáv 

ívesítésű lemezsávokkal kapcsolatban a III. fejezet 

1.2 pontjában leírtakat kell figyelembe 

venni. 

Figyelem! 

A hagyományos bádogostechnikával készülő 

korcolt homlokzatburkolatok kivitelezése során 

különösen gondos munkát kell végezni. 

Az egyes elemek műhelyben történő előregyártása 

elengedhetetlen. A vállalkozótól elvárható 

szakmai alapossághoz tartozik a ma 

rendelkezésre álló célgépek és szerszámok 

alkalmazása is (ld. I. fejezet 3.6). Az ujjlenyomatok 

elkerülése érdekében a szerelés során 

javasolt kesztyűt viselni (ld. I. fejezet 2.1.7). 

A korctechnikával készített homlokzatburkolatoknál 

ügyelni kell arra is, hogy az ablakok 

külső mosásakor a könyöklőre került vegyszeres 

vizet le kell törölni, mert a homlokzat 

elszíneződését okozhatja. Ha a takarítást 

szakvállalkozás végzi, az erre vonatkozó 

utasítást bele kell venni a vállalkozási szerződésébe 



A kettős állókorcokra vonatkozóan a III. fejezet 

1.3. pont alatt ismertetett csomópontkialakítási 

szabályok alapvetően érvényesek 

a derékszögű állókorcos fedésekre is. Emiatt 

az alábbiakban csak a homlokzatburkolatokra 

jellemző speciális részletek kialakítását 

ismertetjük. 

Homlokzatburkolat lábazata 


Lábazati lemezsáv (alsó lezárás) 

A homlokzatburkolatoknál a tetőfedéseknél 

használt ereszsáv egy változatát használják, 

amely az aljzatszerkezet (deszkázat, fa, építőlemez, 

stb.) különben látszó alsó élét is letakarja 

és egyidejűleg a beszellőzést biztosító 

perforált lemez beakasztását is szolgálja 

(4. ábra). 

Korclezárások 

A kettős állókorcos fedés ismertetésénél bemutatott 

korcvég-lezárásokhoz – amelyek közül 

elsősorban az álló-íves kialakítás a legkedveltebb 

– a homlokzatoknál társul még egy 

megoldás: ahol a korcvégnél egy félköríves 

túlnyúlás jelenik meg (1. ábra). E korclezárási 

változat az egyes régiókban más-más nevet 

visel; de elsősorban Hollandiában kedvelt. 

Jellemzője, hogy a lemezsáv alsó vége a 

lábazati lemezsáv felső élén lévő visszahajtásba 

van akasztva és annak többi része csak 

mintegy „alátámasztásként” szolgál a félköríves 

túlnyúlásnak.

1. ábra: Általában a homlokzatburkolatoknál 

alkalmazott korcvég-lezárás. A balesetveszély 

elkerülése érdekében a „félhold” soha 

nem végződhet szabad véggel. 

Amsterdam (NL) 

Lábazati csatlakozás beszellőztetéssel 

A homlokzat lábazati lezárásának kialakítását 

építészeti és szerkezeti követelmények 

befolyásolják – a lábazat az épület homlokzatán 

belüli helyzetétől függően. A talajhoz 

közeli lábazatok alulról nem láthatók, ezért 

viszonylag egyszerűen kialakíthatók (ld. 5. 

ábra). Ha a lábazati csomópont kavicsolt 

szigetelésű lapostetőhöz csatlakozik, akkor 

a szigetelés falra felvezetett szakaszát még 

egy UV-sugárzás elleni védelmet szolgáló 

lemezsáv is letakarja. A homlokzat alsó éle 

sehol se legyen a talajhoz 30 cm-nél közelebb. 

Ez a szerkezetkialakítási ajánlás a homlokzat 

védelmét szolgálja a károsító hatásokkal 

(például sózással) szemben. 

Ha a homlokzat alsó lezárása szemmagasság 

fölött van, akkor az alulról látható részekkel 

szembeni esztétikai követelmények fokozottak. 

A lábazati ereszsáv ezért tagoltabb 

kialakítást kap és ezzel a szerkezeti vastagságot 

vizuálisan csökkenti(l6. ábra). 

Réteges falszerkezetek külső téglaburkolata 

fölött kezdődő állókorcos RHEINZINK ® homlokzatburkolat 

alsó lezárásával meg kell oldani 

a nagyobb vastagságú eléfalazás felső 

letakarását is. Ez értelemszerűen egy – ablakpárkány-fedéshez 

hasonló – letakaró elemmel 

történhet, ami a RHEINZINK ® homlokzat 

alsó lezárásához csatlakozik (7. ábra). 

2. ábra: Homlokzati töréspont folytatólagosan 

átvezetett korcokkal. Igényes részletalakítás 

különösen kisebb felületeken. 

Lakóépület, Gießen (D) 

A takarósáv látható alsó élét horganyzott acél 

rögzítősávval kell merevíteni. E csomópontban 

beszellőzést csak akkor kell biztosítani, 

ha a tégla előtétfal mögött nincsen hatékony 

és kellő keresztmetszetű átszellőző légtér. 

Homlokzati töréspont folytatólagosan 

átvezetett korccal 

Ez, az igényes és nagy mesterségbeli tudást 

feltételező megoldás szinte észrevehetetlenné 

teszi a törésvonal mentén a két lemezsáv csatlakozását 

(2. ábra). Ez a hatás tovább fokozható, 

ha a felülről csatlakozó lemezsáv alsó 

peremét az alulról csatlakozó (homlokzati) 

lemezsáv tetőre hátrahúzott visszahajtásába 

akasztják be (8a és b ábra). 

Negatív homlokzati töréspont folytatólagosan 

átvezetett korccal 

Az ilyen homlokzati töréspontok kialakításának 

elvei megegyeznek a „Félnyeregtető 

csatlakozása felmenő falhoz (szellőzés nélkül)” 

című alpont csomópontjaival (ld. III. fejezet 

1.3.), ahol a töréspont fölött egyszeres 

fekvőkorccal kialakított keresztirányú lemezkapcsolat 

készül. 

Ha e töréspont jól látható helyen van, a csomópontot 

ki lehet alakítani egy igényesebb 

megoldással is, úgy, hogy a toldás szinte nem 

is látszik: ehhez a felső lemezsáv alsó élén 

kialakított visszahajtást – „korc-a-korcra” ül- 


3. ábra: Homlokzatburkolat felső lezárása 

ferde mellvéddel. A korc folytatólagosan 

átfordul és fent szabadon ér véget. 

Parkolóház, Amriswil (CH) 

tetve – egészen a töréspontig le kell engedni 

(9. ábra). (Egyébként a látszó keresztirányú 

lemezkapcsolatot csak úgy lehet elkerülni, ha 

a függőleges szakasz hossza ≤ 1,00 m és az 

egész egy – folyamatos – lemezsávból készül.) 

Homlokzatburkolat felső lezárása 

ferde mellvéddel, belső oldali kiszellőztetéssel 

E megoldás nagy előnye, hogy az attikafal 

lefedése kívülről egyáltalán nem látszik. A 

belső (lapostető felőli) oldalon lévő kiszellőztetéssel 

kialakított rejtett fallefedés (3. ábra) a 

tervezés során a szokásosnál valamivel nagyobb 

figyelmet igényel, mert a hátsó csatlakozás 

magasságát a kiszellőző sáv szélességével 

meg kell növelni és a fallefedés lejtése 

is általában valamivel nagyobb a szokásosnál. 

Mindkét tényező a homlokzatburkolat 

felső élének kismértékű emelkedését eredményezi 

(10. ábra). 

A felső korclezárás kizárólag „álló-íves” kialakítású 

lehet. Már a pontos szabással is biztosítani 

kell, hogy az ívelés szakaszán a kellő 

oldalirányú egymásra lapolás megvalósulhasson. 

Ez leginkább a SCHLEBACH cég 

korcvég-lezárást készítő speciális célgépével 

érhető el. 

1 4 5


1 4 6 

4. ábra 

7. ábra 

5. ábra 

6. ábra 

8.a ábra 8.b ábra 

9. ábra 10. ábra 

4. ábra: Homlokzatburkolat 

lábazati lemezsávja 

5. ábra: Átszellőztetett homlokzatburkolat 

alsó lezárása 


alulról látható alsó lezárása, 

tagozott kialakítással 


alsó lezárása, szellőztetett 

légréteges téglaburkolat fölött 

8.a és b ábra: Pozitív homlokzati 

töréspont folytatólagosan 

átvezetett korccal. A felső lemezsáv 

a kifelé hajlított perem helyett 

a tetőfelületre hátrahúzott 

visszahajtásba is beakasztható. 

9. ábra: Negatív homlokzati töréspont, 

amelynél a felhajlított 

lemezsáv látszólag továbbfut. 

Itt a függőleges lemezsáv 

hossza nem korlátozott. 


felső lezárása ferde mellvéddel, 

takart attikafedéssel és belsőoldali 

kiszellőztetéssel.

A homlokzatburkolatok kívülről nem látható 

attikafal-fedéssel készülő felső lezárása mindenekelőtt 

a felső él „légies” végződése miatt 

kedvelt és azért, mert a homlokzatburkolatok 

így nem színeződhetnek el a fallefedésről a 

homlokzatra ráfolyó vízzel együtt lemosódó 

szennyeződésektől. 

A fallefedésen rugalmas betétes dilatációval 

kell a hőmozgásból eredő feszültségek levezetését 

biztosítani, amiket ugyanolyan távolságokban 

kell beforrasztani mint a szokásos 

fallefedéseknél (ld. V. fejezet 3.1). 

Homlokzatburkolat felső lezárása 

ferde mellvéddel, kiszellőztetés a 

külső oldalon 

E kialakításban az attikafal lefedése kívülről 

is látható. A lefedés külső oldalon is megjelenő 

élének magasságát a felső aljzatszerkezet 

vastagsága, a szellőző légrés vastagsága 

és a vízküszöb-magasságú átfedés mértéke 

együttesen határozzák meg (ld. III. fejezet 

1.3, 4 táblázat) ami akár 120-150 mm-t is 

elérhet (13.a és b ábra). A vízküszöb-magasságot 

természetesen függőlegesen kell biztosítani. 

A korcok felső lezárása történhet álló-íves és 

álló-egyenes kialakítással is (14. ábra). A 

homlokzati lemezsávok felső élén mindkét esetben 

egy vízkorc-visszahajtást kell készíteni. 

Az attikafedés látható élének tökéletesen egyenesnek 

kell lennie. Ezért a lefedést egy 

min. 1,0 mm vastag horganyzott acéllemez 

merevítősávba kell beakasztani. A dilatációs 

elemek távolságára érvényesek a fent leírtak, 

azonban a hőmozgás szabad lejátszódása 

biztosítható bádogostechnikával készülő dilatációs 

megoldásokkal – fekvőkorcokkal vagy 

RHEINZINK UDS-elemmel – is (ld.V. fejezet 

3.2). 

11. ábra: A ferde mellvéd felső lezárásához 

hasonló elvek alapján készült oromfali homlokzatburkolat 

szabadon végződő korcokkal. 

A korcok vége a fedés szegélyére takar 

rá és a kiszellőztetés is a tetőn át történik. 

Takarékpénztár épülete, Fulda (D) 

Homlokzat belső sarka 

A korcolt homlokzatburkolatok belső sarka 

kialakítható korccal és anélkül. Ha egy korcot 

éppen a sarokban kell vezetni, akkor annak 

magasságát jelentősen meg kell növelni azért, 

hogy egyáltalán lezárható legyen. Mivel a 

korclezárás még így is meglehetősen nehezen 

kivitelezhető, ezért inkább a korc nélküli változat 

terjedt el, mégpedig a sarokba behajlított 

illesztő lemezsávval (15. ábra). E megoldásnál 

a belső sarokkal párhuzamos első 

korcok kb. 200 mm-re legyenek a törésponttól, 

hogy szakszerűen lezárhatók legyenek. 

Homlokzat külső sarka derékszögű 

állókorccal 

A sarkon végigvezetett derékszögű állókorc 

bármely irányban állhat, azonban legtöbbször 

átlósan alakítják ki, mert úgy mindkét 

határoló felülettől függetleníthető. Az épületek 

külső sarkainak kiképzése különösen egyenes 

vonalúaknak kell lenniük (12. ábra). Ezért a 

sarkokon szükséges hajlításokat műhelyben 

kell előkészíteni, vagy az ide alkalmazható 

speciális kialakítású lemezsávokat a RHEIN- 

ZINK-nél kell megrendelni (RHEINZINK-Service-Profil). 

A sarok melletti szélső lemezsávnál 

nem szabad a szélességre „ráhagyni” 

(plusz-tolerancia), mert már kismértékű túlnyúlás 

is a szélső lemezsáv jelentős felpúposodását 

okozhatja. 


12. ábra: Derékszögű állókorccal kialakított 

külső sarok, ami hangsúlyozza a hegyesszögű 

csatlakozást. Technopark, Grasbrunn (D) 

Homlokzat külső sarka két 

derékszögű állókorccal 

E kialakítás (16. ábra) különösen jól illik olyan 

épületekhez, amelyeknél igen nagy szélszívóerővel 

kell számolni (a szélerők a sarkokon 

mindig fokozottak!), mert ennél a csomópontnál 

a szélső lemezsávot a saroknál egyedi 

rögzítőfércek helyett folyamatos fércsávval is 

lehet rögzíteni. A szélső homlokzatburkoló 

lemez szélességére vonatkozóan az előző 

megoldásnál leírtak itt is érvényesek. További 

előnyei: 

■ a sarok egyenes vonalú; 

■ stabil kialakítású; 

■ szimmetrikus; 

■ ha a homlokzati felület alatt tető van, 

könnyű ahhoz átmenetet készíteni 

(„gyűrt korccal”). 

Oldalsó falcsatlakozás 

téglaburkolathoz vagy vakolathoz 

Ha a korcolt homlokzat oldalról egy szellőztetett 

légréteges tégla homlokzatburkolathoz 

csatlakozik, tömítésre általában nincs is szükség. 

Helyette csapóeső elleni védelemként 

elég egy ‘V’ formára meghajlított csatlakozó 

lemezt a csatlakozási hézagban rögzíteni 

(17.b ábra). 

1 4 7


1 4 8 

13.a-b ábra: Homlokzatburkolat felső lezárása, látható vízorros 

befelé lejtő fallefedéssel. 

15. ábra: Belső sarok illesztő sávval kialakítva, ahol a korc hajlítási 

iránya változik. A korcolási irányváltás a legtöbb esetben valóban 

szükséges. A korcok a saroktól ≥ 200 mm távolságra legyenek. 

17.a-c ábra: Homlokzatburkolat oldalsó falcsatlakozásának 

kialakítása, különböző tömítési megoldásokkal. 

14.a-b ábra: Korclezárási változatok homlokzatburkolat felső 

szegélyén (kiszellőztetés nélküli megoldás). 

16. ábra: Homlokzati külső sarok két derékszögű állókorccal. Ez a 

kialakítás az erős szélnek kitett helyeken kiválóan alkalmazható, 

mivel a két lemezperemet két folyamatos rögzítő-sávval meg lehet 

fogni.

18. ábra: Vízszintes derékszögű állókorcokkal 

kialakított homlokzat lábazati csomópontja 


kialakított homlokzat belső sarka, rejtett 

sarokprofillal 


kialakított homlokzat külső sarka, kiugró 

sarokprofillal. Ez a kialakítás az erős szélnek 

kitett helyeken kiválóan alkalmazható, 

mivel a két lemezperemet két folyamatos 

rögzítő sávval lehet megfogni. 


kialakított homlokzat felső lezárása 


kialakított homlokzat oldalsó csatlakozása 

más épületrészhez, rejtett fogadóprofillal 


kialakított homlokzat külső sarka, 

„karcsú” kialakítás, rejtett sarokprofillal 


Homlokzatburkolat vízszintes 

derékszögű állókorcokkal 

A vízszintesen fektetett lemezsávokkal készülő 

homlokzatburkolatok egyre kedveltebbek. Ez 

a kialakítás csak olyan felületeken alkalmazható, 

amelyek függőlegesek, vagy felső élük 

előreugrik. Csomóponti javaslataink (18-23. 

ábra) nemcsak vízszintes, hanem ferde korcvezetésre 

is alkalmazhatók. A korcolási irány 

meghatározásánál elsősorban arra kell 

figyelni, hogy a derékszögű állókorcok „nyitott” 

oldala mindig lefelé nézzen, hogy arról 

a víz szabadon le tudjon folyni. Ha a homlokzatban 

ablak is van, a lemezsávok kiosztását 

és tengelytávolságát úgy kell megtervezni, 

hogy az ablakok felső élénél mindig fusson 

végig egy vízszintes korc (ld. III. fejezet 2.4, 

9. és 10. ábra). 

1 4 9

III. 2 DERÉKSZÖGŰ ÁLLÓKORCOS FEDÉS/ÁTTÖRÉSEK 

1 5 0 


E pontban csak a derékszögű állókorcos 

homlokzatok nyílásáttöréseit ismertetjük. Az 

olyan kisebb – a homlokzatburkolaton áthatoló 

– lyukakat, mint például az állványok 

rögzítőkampói, a III. fejezet 5.4 pontjában 

tárgyaljuk. 


Az ablakok és a szellőzőnyílások méretét és 

elhelyezését a korcok kiosztásaihoz (a „korcraszterhez”) 

kell hozzáigazítani, illetve – ha 

ez nem lehetséges – a korcok kiosztását kell 

a nyílások méretéhez és helyzetéhez igazítani. 

Az ebből néha kialakuló változó korcolási 

tengelytávolságok a valóságban az 

épület építészeti megjelenését alapvetően 

nem befolyásolják (ld. III. fejezet 2.2). Ritkán 

a rendezetlenül elhelyezkedő ablakok közül 

néhánynál már egyáltalán nem lehetséges 

annak két szélén egy-egy korcot végigvezetni. 

Az ablak beépítési csomópontjait ilyenkor is 

ki lehet alakítani, ekkor azonban a szemöldök 

és az ablakpárkány vonalában keresztirányú 

korcokat kell készíteni, amik ez esetben már 

zavaró hatásúak. Azok a magas műszaki 

követelmények, amelyek az építészeti megjelenéssel, 

az épületszerkezeti megoldásokkal 

és az ablakok használatával kapcsolatban 

jelentkeznek, az összeépítési munkák során 

precíz és „szerkezettudatos” munkát követelnek 

minden résztvevőtől. A csatlakoztatások 

kivitelezése során a speciális profilú 

és sokszor egyedi méretű elemeket is többnyire 

műhelyben kell előregyártani, megfelelő 

célgépekkel (ld. I. fejezet 3.6). 

Már korábban is említettük, de itt újra felhívjuk 

a figyelmet arra, hogy a homlokzatburkolatoknál 

a csomópontokat mindenképpen forrasztás 

nélkül kell megoldani. 

Itt utalunk még egyszer arra is, hogy a RHEIN- 

ZINK ® és az alumínium összeépítése – ami a 

homlokzatburkolatoknál gyakran előfordul – 

nem jelent műszaki problémát (ld. I. fejezet 

2.1.7). 

Az ablakok tisztítására, az abból eredő lecsurgási 

sávokra és a RHEINZINK ® anyaghoz 

használható tisztítószerekre vonatkozóan 

szintén az I. fejezet 2.1.7 pontjában leírtak 

érvényesek. 

Védőfólia 

Megemlítjük még egyszer annak lehetőségét 

is, hogy az ablakpárkány-elemeket az építés 

során fóliabevonatos homlokzati RHEINZINK ® - 

lemezek alkalmazásával lehet a szennyeződésektől 

és az ujjlenyomatoktól (ld. I. fejezet 

2.1.7) megóvni. A védőfóliát közvetlenül a 

szerelést követően el kell a felületről távolítani. 

Az ablakok beépítése 

Szögletes ablakok beépítése 

A derékszögű ablakok az alábbi elemekből 

állnak: ablakpárkány, -szemöldök és -káva. Bár 

e három elem térben egymáshoz kapcsolódik, 

a kezelés megkönnyítése érdekében azokat 


Ablakpárkány-csatlakozások 


Az ablakpárkány-fedés és az ablak összeépítésének 

alapszabálya az, hogy az ablak szerkezete 

tegye lehetővé a párkányfedés belső 

oldali – legalább 30 mm magasságú – felülről 

takart csatlakoztatását. A műszakilag teljesen 

kifogástalan megoldáshoz a fém és a 

műanyag ablakoknál általában alsó tokmagasító 

elemre van szükség, a faablakoknál 

pedig az alsó tokösszekötőben kialakított viszszamélyítésre. 

Mindenképpen biztosítani kell, 

hogy az ablak tok- és szárnykerete közötti hézagban 

lecsapódott pára kivezetése a párkányfedésre 

történjen és ne az alá. 

A kopogó esőhang megakadályozására az 

ablakpárkány-fedésnek minden pontjában teljesen 

fel kell feküdnie. Kedvező, ha a párkányfedés 

aljzata deszka vagy rétegelt lemez. A 

kopogás csökkentésének szándékával semmiképpen 

nem szabad bitumenfilc vagy hasonló 

alátétlemezt használni (ld. II. fejezet 

4.1). A kopogó esőhang csökkentésére jó lehetőséget 

nyújt az ablakpárkány lemezének 

ENKOLIT (hideg bitumenes) ragasztóval történő 

leragasztása (ld. I. fejezet 3.5). 

Sík ablakpárkány, a korcokkal egy 

síkban fekvő vízorral 

Ez a kialakítás a leggyakrabban alkalmazott 

ablakpárkány-megoldás (4. ábra). A párkányfedés 

– mint ahogy valamennyi ezután következő 

változatnál is – közvetett módon rögzített, 

a külső oldalon horganyzott acéllemez 

1. ábra: Minden elemében üzemben előregyártott 

profilokból képzett ablakbeépítés: 

a korcok felső vége egy külön készített elemmel 

van letakarva. PTT telefontársaság szolgálati 

épülete, Zürich (CH) 

2. ábra: Különböző ablakok derékszögű 

állókorcos fedéssel készült homlokzaton: 

kör alakú, íves és négyszögletes – utóbbiak 

részben épületsarkon. Óvoda, Hamburg (D) 

merevítősávba akasztva. Lecsúszás ellen az 

ablak felőli oldalon szintén közvetett rögzítést 

célszerű alkalmazni. 6 m-nél hosszabb ablakpárkány-fedéseknél 

a hőmozgást biztosító 

dilatációs megoldásokat – például RHEIN- 

ZINK ® -UDS toldóelemet – is alkalmazni kell 


A párkányfedés oldalsó felhajtásának csatlakoztatása 

többnyire egyszeres (fekvő-)korccal 

történik. Az ablakkáva burkolatának alsó viszszahajtását 

egészen a felhajtás tövéig le lehet 

ereszteni („vak-korc”) – ez még kedvezőbb 

megjelenést biztosít. 

A korcolt homlokzatburkolatban kialakított 

ablakpárkány-fedés akkor szép, ha a párkány 

külső éle az ablakkáva burkolatának külső 

élével egy síkban van (1. és 4. ábra). Ehhez

3. ábra: Ablakbeépítés korcolt ablakpárkánnyal. 

Az ablakpárkány korcai a homlokzatburkolat 

korcaival egy vonalban 

vannak. 

azonban az is feltétlenül szükséges, hogy az 

ablak alatti homlokzatburkoló lemezsávok 

korcainak felső végén az íves korcvég-lezárás 

már a vízorr vonala alatt el legyen indítva. Így 

kerülhet az ablakpárkány vízorrja a korcok felső 

élével is egy síkba. 

Sík ablakpárkány, vízorr a korcok előtt 

E kialakítás többnyire olyan homlokzatoknál 

készül, ahol többféle függőleges lemezcsatlakozást 

alkalmaznak (pl. derékszögű állókorc 

és lécbetétes kapcsolat), ezért a párkányfedés 

függőleges vízorrát nem lehet a korcok 

külső élével egy síkba helyezni. Így az ablakpárkány 

oldalsó végeit a káva külső élét záró 

derékszögű állókorcba be kell korcolni. Egyebekben 

a kialakítás megegyezik az előző változattal. 

Korcolt ablakpárkány 

A korcolt ablakpárkánynál a homlokzat korcai 

a párkányfedésen továbbfutnak – ami igen 

látványos (3. és 7. ábra). Elkészítése azonban 

viszonylag munkaigényes. 

A megvalósíthatóság feltétele az, hogy az ablakpárkány 

szélessége min. 30 cm, lejtése 

≥ 3° legyen, az ablaktok alsó szára mentén 

pedig a felülről takart csatlakoztatás gond 

nélkül legyen megvalósítható (bemélyítésben 

ill. letakaró profil alatt). A belső oldali ablakcsatlakozás 

magassága szükségszerűen megnövekedik. 

Az ablakpárkány fedését egy egységként műhelyben 

elő kell készíteni. Az ablak alatti 

homlokzatburkoló lemezsávok korcainak felső 

végén lévő íves korclezárást már a vízorr 

vonala alatt el kell indítani, felső végüket pedig 

egy vízkorc-visszahajtással kell kialakítani. 

Ablakszemöldök-csatlakozások 


Az ablakszemöldök-csatlakozásoknál többnyire 

az ablak fölötti homlokzati szakasz beszellőztetését 

is meg kell oldani. A beszellőztető 

nyílásban perforált lemezt kell elhelyezni – és 

nem csak a bogarak és a madarak elleni védelemként, 

hanem a nyílás optikai eltakarása 

végett is. A mögöttes szerkezeti elemek (pl. 

szarufa, deszkázat, stb.) még jobban eltüntethetők, 

ha a perforált lemezen keresztül látható 

végeket sötétre festik. (E területre – a kedvezőbb 

látvány miatt – a kör keresztmetszetű 

lyukakkal kialakított RHEINZINK ® -perforált 

lemez alkalmazását javasoljuk a terpesztett 

lemezes változat helyett.) 

Ablakszemöldök, fogadóprofillal 

kialakított ablakcsatlakozással 

Ennél a rendkívül tiszta megjelenésű megoldásnál 

a perforált lemez az ablakhoz indirekt 

rögzítéssel, egy fogadóprofilba csúsztatva 

csatlakozik. A külső oldalon a perforált lemez 

hajlítása a homlokzatburkolat eresz (lábazati) 

sávjának belső visszahajtásába van beakasztva 

(5. ábra). E kialakításban semmilyen rögzítés 

nem látszik. 

A fogadóprofil ablaksíkban lévő része kétoldalt 

45° -ban ferdén elvágva csatlakozik az 

oldalsó kávalemez fogadóprofiljához és így 

mintegy „átfordul” a kávára. 

Ablakszemöldök, fércsávba 

beakasztott ablakcsatlakozással 

Az ablakmenti közvetett rögzítés kialakításához 

fogadóprofil helyett használható egy 

egyszerűbb változat is: az ablaktok melletti 

fércsáv. A fogadóprofil az ablakkeretre legalább 

15-20 mm-t takarjon rá. E megoldásban 

a fércsáv visszahajtását a helyszínen kell véglegesen 

lezárni, így annak tökéletes egyenessége 

nem biztosítható. 

A 

metszet 

B - B 


B 

B 

metszet A - A 

4. ábra: Ablakbeépítés felső, alsó és oldalsó 

csomópontja (fogadóprofilos ablakcsatlakozással). 

Az ablakpárkány-fedés 

vízorra a homlokzatburkolat derékszögű 

állókorcainak külső síkjában van. 

A 

1 5 1


1 5 2 

5. ábra: Ablakszemöldök perforált lemezzel, 

ami az ablakhoz egy fogadóprofilba 

csatlakozik 

A A 

B 

B 

metszet A - A 

metszet B - B 

7. ábra: Ablakbeépítés felső, alsó és oldalsó 

csomópontja, korcolt kialakítású 

ablakpárkány-fedéssel (fogadóprofilos 

ablakcsatlakozással). 

6a.ábra: Belső vízelvezetésű ablakpárkánykialakítás, 

vízköpővel. A homlokzatburkolat 

mögötti légtér homlokzati nyílásokon keresztül 

szellőzik ki. Zsidó Múzeum, Berlin (D) 

Ablakszemöldök, árnyékoló 

szerkezettel 

Az ablak külső árnyékoló szerkezete (pl. napvédő 

roló) kedvező esetben a homlokzatburkolat 

mögé van rejtve és az ablakszemöldökből 

ereszthető le az üvegezett felület elé. Általában 

e helyen többrészes profilokat alkalmaznak. 

Rendkívül fontos, hogy az árnyékoló 

mellett biztosított legyen a teljesértékű beszellőztetés 

is. Az elhelyezés technológiai sorrendjét 

az árnyékoló szerkezet beépítőjével 

előzetesen egyeztetni kell. 

Ablakkáva 


Ahhoz, hogy az ablak két oldalsó csatlakozása 

szakszerűen kialakítható legyen, az ablaksávban 

(az ablak alatt és fölött) mindenképpen 

egy csatlakozó lemezsávot kell beépíteni 

(két „nagy korccal” kialakítva) (ld. II. 

fejezet 2.2, 8. ábra). Ez a kialakítás biztosítja 

egyúttal a kedvező megjelenést is: az ablak két 

oldala így szimmetrikus lesz. 

Ha külső oldali árnyékoló szerkezetet is be 

kell építeni, annak sínjeit kétoldalt a káva lemezén 

keresztül feltétlenül tömítőgyűrűkkel 

kell rögzíteni. 

Az ablakkáva oldalsó csatlakozásánál mindenképpen 

egy fogadó elemet kell alkalmazni: 

egy egyszeres beakasztásra szolgáló 

fércsávot (ún. „gyűrűt”), vagy egy becsúsztató 

„zsebbel” kialakított fogadóprofilt (4. és 

7. ábra). E fogadó elemek és az ablaktok 

6b.ábra: Szokatlan kialakítású ablakok, 

amelyek egyedi csomópontjait a RHEIN- 

ZINK dolgozta ki. Zsidó Múzeum, Berlin (D) 

között kittes tömítést nem kell használni, mivel 

nemcsak műszakilag nem szükséges, de sokszor 

csúnya is. Itt sokkal beváltabb – és tartósan 

jól működő – megoldás, ha a fogadó elem 

és az ablaktok közé tömítőszalagot szorítanak 

be. (Még kevésbé kívánatos az a 

„megoldás”, amikor az oldalsó burkolólemezt 

közvetlenül az ablaktokhoz szögelik: ez a 

szakszerűtlenség névjegye !) 

Kör alakú ablakok beépítése 


A kör alakú ablakokat egy alsó és egy felső 

félkör-elem segítségével építik be: az alsó 

félkör az ablakpárkány/-káva, míg a felső 

félkör az ablakszemöldök/-káva (12 ábra). 

Ablakpárkány/-káva 

A legigényesebb kialakítást a műhelyben – 

nyújtó és zömítő szerszámok (ld. I. fejezet 3.6) 

alkalmazásával – előregyártott lemezprofilok 

helyszíni beépítésével lehet elérni. Ilyen profilokat 

üzemben is gyártanak (speciális célgépekkel), 

amiket egy adott épülethez méret alapján 

meg lehet rendelni (KREHLE-cég, D- 

Landsberg/Lech). Mivel az ablakpárkány vízorrát 

az ívesítés miatt nyújtani kell, az nem

9. ábra: Ablakpárkány, vízszintes derékszögű 

állókorcokkal kialakított homlokzatban 

lehet túl széles. Műhelyi előregyártás esetén 

az anyag tulajdonságai és az alakítás technológiája 

miatt ez a szélesség max. 3 cm lehet. 

(Az üzemben előregyártott profilok esetén 

ennél valamivel nagyobb szélesség is lehetséges.) 

Ezért az alulról csatlakozó homlokzatburkoló 

lemezsávok korcait is e szélességen 

belül kell lezárni. Következmény: e csomópontban 

nem lehet a homlokzatburkolat 

kiszellőztetését megoldani, s az átszellőzést 

az aljzat szerkezetén belül kell biztosítani. 

Az alsó burkolólemezt az ablakcsatlakozás 

mentén zömíteni kell. Még kedvezőbb megoldás, 

ha a függőleges szakaszt – ívesen kivágott 

szalagként – az ablakkönyöklő/-káva lemezére 

hátulról ráforrasztják. Kevésbé igényes 

megjelenésű kialakítást nyújt, ha az ablakkönyöklő/-káva 

lemezét külön-külön szegmens-elemekből 

forrasztják össze. Ez a megoldás 

csak nagyobb sugarú ablakoknál képzelhető 

el – különösen gondosan elkészített forrasztásokkal, 

amelyek felületét utólag meg is 

csiszolják. 

Ablakszemöldök/-káva 

A fent leírtak értelemszerűen e területre is érvényesek. 

Az ablaszemöldök-profil felső peremét 

a homlokzat síkján egy szegmensekből 

összeállított rögzítőelem külső szegélyére 

hajtják vissza. E rögzítőelem belső-felső oldali 

visszahajtása fogadja a homlokzatburkoló lemezsávok 

alsó vízorr-visszahajtását, s egyúttal 

egy körbemenő csatornát is képez. Az ablakszemöldök-profil 

az ablakpárkány/-káva 

lemezéhez kétoldalt egyszeres fekvőkorccal 

csatlakozik. 

8. ábra: Klímaberendezés zsalus 

szellőző nyílása. Veltins Sörgyár 

irodaépülete, Meschede (D) 

Szellőzőrácsok beépítése 


A szellőzőnyílásokat általában alumínium profilokból 

összeállított kerettel takarják le. E 

keretbe rögzítik a – RHEINZINK ® lemezből is 

készíthető – zsaluleveleket (lamellákat). 

A kellő szilárdság biztosítása érdekében a lamellákat 

minimum 1,0 mm vastagságú lemezből 

kell készíteni. Ennek az a feltétele, hogy a 

tartókeret tokbelmérete vízszintesen ne legyen 

0,7 m-nél több (8. ábra). 

A szellőzőrácsokon a csapóeső át tud jutni, 

ezért biztosítani kell a rács mögé jutott csapadék 

irányított elvezetését is. 

A rovarok és madarak bejutása ellen a rács 

mögött egy hálót kell rögzíteni. Itt jól lehet 

alkalmazni a RHEINZINK ® AERO 63 jelű 

szellőzőlemezt. 

A lamellákat javasolt műhelyben előre legyártani 

– különösen a nagyobb méretűeket. 

Még kedvezőbb, ha az egész keret-rács-háló 

szerkezetet kompletten előregyártják, és a 

helyszínen csak rögzítik. 

A takarólamellákat szegecsekkel vagy önmetsző 

csavarral rögzítik a kerethez. A homlokzatburkolathoz 

kialakított csatlakozást mindig 

egyedileg kell megoldani – figyelembe 

véve, hogy az elemek mindenütt a vízlefolyás 

irányában takarjanak egymásra. 


12. ábra: Kör alakú ablak, igényesen 

kialakított csatlakozásokkal. 

1 5 3


1 5 4

III. RÉSZ: III. 2 DERÉKSZÖGŰ FEDÉSI RENDSZEREK ÁLLÓKORCOS FEDÉS/ÁTTÖRÉSEK 

III. 3 LÉCBETÉTES FEDÉSEK 





1 5 5

III. 3 LÉCBETÉTES FEDÉSEK/KIALAKULÁS 

1 5 6 


A cink hengerelhetőségének 1812. évi felfedezését 

követően rövid időn belül kialakult 

a „lécbetétes” fedési rendszer: az ún. „Hohlwulst” 

(üres peremezéses”) és a „kettős peremezéses” 

letakaró sapkás fedésekből. 

1839 óta a horganyfedésekkel kapcsolatos 

bádogos szakirodalomban folyamatosan a 

leggyakrabban alkalmazott rendszerként 

említik. Így a lécbetétes fedés a legrégebbi 

hagyományokkal rendelkező horganyfedési 

rendszernek számít, amit azonban még ma 

is gyakran használnak. A legutóbbi időkig 

tartó kedveltsége azzal is összefüggésben 

van, hogy a hagyományos (pakett-hengerlési 

eljárással készült) ötvözetlen horganyt a 

hengerlési iránnyal párhuzamosan csak 90° - 

ig lehetett törés nélkül hajlítani. (A táblákat 

mindig úgy kellett fektetni, hogy a tető esésvonala 

a hengerlési iránnyal párhuzamos 

legyen, hiszen a keresztirányú csatlakozásokban 

– a kettős fekvőkorchoz – mindenképpen 

ki kellett alakítani két180° -os hajlítást.) 

Elterjedésében szerepet játszott az is, hogy a 

fedési lemezsávok egymástól függetlenül cserélhetők, 

a hosszirányú kapcsolatoknál pedig 

kevésbé jelentkezik a kapilláris beszívódás 

veszélye mint a korcolt rendszereknél. A XIX. 

században a szokásos lemezvastagság 1,1 mm 

(Zink No.16), a sávszélesség pedig 430 mm 

körüli volt. 

A történelem során Európa egyes vidékein 

kialakult ún. „berlini”, „sziléziai”, „angol”, 

„belga”, „rajnai”, „francia” vagy „frick”-típusú 

lécbetétes fedések közül ma már csak néhány 

használatos (ld. III. fejezet 3.2). Ezek is elsősorban 

Nagy-Britanniában, Franciaországban, 

Belgiumban és Hollandiában kedveltek, 

ahol még ma is elsősorban lécbetétes fedéseket 

készítenek. A német nyelvű területeken, 

valamint a skandináv országokban lécbetétes 

fedést ma már ritkábban használnak. Itt 

elsősorban akkor jön szóba, ha az a cél, hogy 

a tetőfelületen kifejezetten erős tagoltság 

jelenjen meg (3. ábra). Hasonló okból néha 

együtt alkalmazzák az állókorcos rendszerek- 

1. ábra: Belga rendszerű lécbetétes 

fedés vízkorc-visszahajtás 

nélkül és a lécek alatt átvezetett 

rögzítőfércekkel. 

2. ábra: Német rendszerű lécbetétes 

fedés: a lemezsávok felhajlításának 

felső peremén még 

egy vízkorc-visszahajtás is készül, 

a férceket pedig a léc tetején 

rögzítik. 

3. ábra: A lécbetétek nagyobb szélességével 

az attika függőleges burkolata erősebben 

hangsúlyozott. Csökkent beszédképességűek 

iskolája, Bayreuth (D) 

kel: itt a szélesebb és a keskenyebb osztóstruktúrák 

változása egyfajta ritmust ad. Délés 

Kelet-Európában a lécbetétes fedés szinte 

ismeretlen. 


A lécbetét valójában a lemezsávok lejtéssel 

párhuzamos kapcsolataiban jelenik meg, s 

elsősorban a felhajtások megtámasztását és 

a rögzítőelemek felvételét szolgálja. (Ha keskenyebb 

megjelenés a cél, a lécbetét helyett 

néha horganyzott acél rögzítősínt építenek be 

a lemezsávok felhajtásai között.) A lécbetétet 

mindig egy külön lemezcsík – a léclefedősáv 

– takarja le. A fejlődés révén mára már csak 

három lécbetétes rendszer őrizte meg jelentőségét 

– amelyek a mai technológiai és műszaki 

igényeket a legjobban kielégítik. Ezek 

a következők: 

■ belga rendszerű lécbetétes fedés; 

■ német rendszerű lécbetétes fedés; 

■ RHEINZINK ® -Klick rendszerű lécbetétes 

fedés. 

A belga rendszerű lécbetétes fedésnél a fedési 

lemezsávok oldalát felhajlítják, de e felhajlítás 

felső élén nincsen vízkorc, azaz visszahajtás. 

Emiatt a rögzítőférceket a léc alatt kell 

átvezetni, majd a fedési lemezsávok felhajlítására 

visszahajtani. Ez a megoldás a szél 

Német rendszerű lécbetétes fedés (léc 40/40 mm) 

4. ábra: Belga rendszerű lécbetétes fedés. 

Egyértelműen felismerhetők a lécek alatt átvezetett 

rögzítőfércek és az ereszsáv, amit a 

lécbetétek rögzítése előtt már felszereltek. 

Iskola, Oisterwijk (NL) 

szívóerejével szemben is kellő biztonságot 

nyújt. A lemezsávokat lecsúszás ellen úgy rögzítik, 

hogy az „állófércek sávjában” a férceket 

a lemezsáv felhajtás egy kivágásába hajlítják 

vissza (1. és 4. ábra). A lécbetétek letakaróelemeit 

a rögzítőfércek visszahajtására húzzák 

rá. 

A német rendszerű lécbetétes fedésnél a 

fedési lemezsávok oldalsó felhajlításának 

felső élén még egy 90° -os visszahajtást is kialakítanak. 

Ebbe a rögzítőfércek közvetlenül 

beakaszthatók, így a német rendszerű lécbetétes 

fedésnél a férceket a lécbetét felső 

síkján kell rögzíteni (2. ábra). A fedési lemezsávokat 

a lecsúszás ellen a belga rendszerű 

fedéssel analóg módon kell rögzíteni, csak itt 

az „állófércek sávjában” a rögzítőfércek 

fölött egy becsípést készítenek, amit aztán a 

fércre visszahajtanak. A léclefedősávot a 

fedési lemezsávok felső peremének hosszanti 

visszahajlításába egyszeres korcként akasztják 

be. (Az MSZ 7952 szabvány a német 

rendszerű lécbetétes fedést mutatta be.) 

A RHEINZINK ® -Klick rendszerű lécbetétes fedés 

(5. ábra) valójában a belga és a német 

rendszerű fedések továbbfejlesztett változata. 

Legfontosabb ismérve az, hogy az összes 

változat közül a legjobban gépesített, a leggyorsabban 

készíthető és ezáltal a leggaz- 

Szalag- Korcok tengely- Csatlakozási kb. felületsúly, kb. felületsúly, 

szélesség távolsága anyagveszteség 0,7 mm vtg. 0,8 mm vtg. 

lemezzel lemezzel 

470 mm 400 mm ~ 50 % 7,5 kg/m 2 8,6 kg/m 2 

570 mm 500 mm ~ 40 % 7,1 kg/m 2 8,0 kg/m 2 

600 mm 530 mm ~ 38 % 6,9 kg/m 2 7,9 kg/m 2 

670 mm 600 mm ~ 33 % 6,7 kg/m 2 7,6 kg/m 2

6. ábra: A RHEINZINK ® -Klick rendszerű lécbetétes 

fedésnél a léc letakaró elemét az 

ábrán bemutatott módon pattintják a rögzítősávra: 

az egyik oldalon beakasztják, majd 

a túloldalon addig nyomják rá, amíg az 

akasztás ott is bepattan. 

daságosabb. További előnye, hogy ez a lécbetétes 

fedési mód a legesztétikusabb megjelenésű, 

mivel a lécbetétek letakaró elemei 

nem túl szélesek és nem jelenik meg láthatóan 

a letakaró sapka rögzítése sem. 

E rendszerhez a RHEINZINK egy görgős profilozógépet 

is kifejlesztett, amelyben a léclefedősávok 

is előregyárthatók, így az egyes 

elemek egyenessége kielégíti a legkényesebb 

igényeket is. 

Lécmagasság 

A belga és a német rendszerű lécbetétes fedések 

betétlécének ajánlott minimális mérete 

4 x 4 cm. E mérethez igazodik a fedési lemezsávok 

oldalsó felhajtási magassága is, 

ami 40 mm. Ha a tető lejtése csekély, vagy 

az épület hóban gazdag vidéken van, javasoljuk 

a lécek (s ezzel a felhajtás) magasságának 

növelését. 

A RHEINZINK ® -Klick rendszerű fedésnél a 

betétléc mérete 35 x 50-70 mm, a fedési 

lemezsávok oldalsó felhajlításának magassága 

47 mm (7. ábra). E rendszernél a 

magasságot a megkívánt megjelenés igénye 

RHEINZINK ® -Klick rendszerű lécbetétes fedés 

5.a (bal oldali kep): 

Ereszvégkialakítás 

RHEINZINK ® -Klick rendszerű 

lécbetétes fedésnél 

5.b (jobb oldali kep): 

Gerincmenti lezárás 

RHEINZINK-Klick rendszerű 

lécbetétes fedésnél 

szerint bizonyos határokon belül változtatni 

lehet – a fedési lemezsávok és a (60 mm 

kiterített szélességű) léclefedősáv méretének 

változása nélkül. 

Lejtéstartományok 

A belga rendszerű lécbetétes fedést 25° -75° 

tetőlejtés között lehet alkalmazni. (25° alatt 

azért nem, mert a hiányzó vízkorc-visszahajtás 

miatt a csapóeső elleni védelem nem kielégítő.) 

A német rendszerű fedés alsó lejtéstartománya 

6° (MSZ 7952: min. 8° ). A RHEIN- 

ZINK ® -Klick rendszerű fedés már 5° (8,8%) 

tetőlejtéstől alkalmazható. (Az aljzatszerkezettel 

szembeni követelményeket lásd a II. 

fejezet 4.1 pontjában.) 

Rögzítés 

A fedési lemezsávok rögzítése valamennyi 

rendszernél rögzítőfércekkel történik, amik a 

lécbetét alatt (mint a belga rendszernél) vagy 

a léc fölött futnak át. (Az MSZ 7952 szabvány 

a német rendszerű fedést is a lécbetétek 

alatt átvezetett rögzítőfércekkel ábrázolta). A 

lécbetéteket is szilárdan kell az aljzathoz 

lefogni, a szél szívóerejének ellenálló módon! 

Javasolt a 4,5/80 mm méretű horganyzott 

facsavarok alkalmazása (min. 4 db/fm), ami 

jobb rögzítést nyújt, mint a korábban javasolt 

ferdén beütött szögek. 

A 2-2 db nagyfejű (fedéllemez) szöggel rögzített 

fércek szélessége 40-50 mm. A lecsúszásmentességet 

lemezsávonként és lécenként 

4-6 db rögzítőférccel kell biztosítani (mint a 

korcolt fedéseknél: kb. 1,00 m széles sávban), 

a többi férc a hosszirányú csúszást lehetővé 

tevő módon van a fedési lemezsáv peremezésére 

visszahajtva (bevágás nélkül). A rögzítőfércek 

szükséges száma és sűrűsége azonos 

a kettős állókorcos fedés követelményeivel 

(ld. III. fejezet 1.2) – hiszen ezt is a szél mértékadó 

szívóereje alapján kell meghatározni. 

A léclefedősáv lecsúszás elleni rögzítése a 

belga és a német rendszereknél úgy történik, 

hogy az egyes sávokat felső (átlapolás által 

Szalag- Lécbetétek ten- Csatlakozási kb. felületsúly, kb. felületsúly, 

szélesség gely távolsága anyagveszteség 0,7 mm vtg. 0,8 mm vtg. 

lemezzel lemezzel 

470 mm 395 mm ~ 52 % 8,1 kg/m 2 9,2 kg/m 2 

570 mm 495 mm ~ 50 % 7,5 kg/m 2 8,6 kg/m 2 

600 mm 525 mm ~ 47 % 7,3 kg/m 2 8,4 kg/m 2 

670 mm 595 mm ~ 42 % 7,1 kg/m 2 8,1 kg/m 2 

takart) végükön egyszerűen leszögezik. (A 

közvetlen rögzítés azért lehetséges, mert az 

elemek hossza nem több mint 3 m.) Ezzel a 

szöggel egyidejűleg egy leszorító beakasztóelemet 

is rögzíteni lehet, ami a felülről rálapoló 

letakaró-sávok alsó végét „indirekt” 

módon lefogja. A letakaró-sávok szükséges 

átlapolása min. 10 cm. Az átlapolásnál a léclefedősávok 

végét meg kell peremezni (kis 

szögű hajtással). 

A RHEINZINK ® -Klick rendszerű fedésnél a 

lécbetét letakaró sávját horganyzott acéllemez 

rögzítősávokra (d = 1,0 mm) „pattintják” 

(6. ábra). Ezek a 333 mm hosszú rögzítősávok 

50 cm-ként vannak a lécbetétek tetejére 

szögelve. Ez a közvetett rögzítési mód, valamint 

az a tény, hogy a letakaró sávok görgős 

alakító gépen készíthetők, lehetővé teszi, 

hogy a lécbetétek letakarása akár hosszanti 

toldás nélkül megoldható legyen – s így 

természetesen bármiféle látható rögzítés nélkül. 

(Ennek előfeltétele azonban az, hogy a 

teljes hosszúságú letakaró elemek helyszínre 

szállítása megoldott legyen.) 

A rögzítősávokat rendkívül pontos méretekkel 

kell előregyártani és nyílegyenesen a lécbetétek 

tetején rögzíteni. Méreteik: kiterített 

szélesség: 130 mm, a felső felület 55 mm 

széles, míg a függőleges szárak 39 mm 

hosszúak (valamennyi méret külső oldalon 

mérve). 

A RHEINZINK ® -Klick rendszerű fedés kialakítható 

lécbetét helyett RHEINZINK-rögzítősínekkel 

is (8. ábra). Ezek jelentős előnye 

különösen íves fedéseken mutatkozik meg. Az 

egyes elemeket csavarokkal kell az aljzatszerkezetre 

rögzíteni, max. 50 cm-ként. A RHEIN- 

ZINK-rögzítősínek alkalmazásának jelentős 

előnye, hogy a fedési lemezsávok és a léclefedősávok 

rögzítése leegyszerűsödik, így 

a fedés szerelése még gazdaságosabb lehet. 

500 mm 

9. ábra: Rögzítősín a RHEINZINK ® -Klick 

rendszerű lécbetétes fedéshez 

III. 3 LÉCBETÉTES FEDÉSEK/ISMERTETÉS 

7. abra: A léc-letakaró elem 

rögzítése rögzítősín segítségével 

történik 

~42 

~ 40 

~ 8 

~ 60 

~ 60 

~ 52 

17 

8. ábra: A RHEINZINK ® -Klick 

rendszerű lécbetétes fedés 

szerkezeti méretei 

~ 47 

1 5 7

III. 3 LÉCBETÉTES FEDÉSEK/RÉSZLETKÉPZÉSEK 

1 5 8 


Az lécbetétes fedéseknél az anyag hőmozgása 

miatt a lemezsávok szélessége legalább 

5 mm-rel kevesebb legyen mint a lécek közötti 

távolság. Ezzel mindkét oldalon mintegy 2-2 

mm szélességben lejátszódhat a hőmozgás. 

E célra a RHEINZINK ® -Klick rendszerű lécbetétes 

fedésnél oldalanként 4-5 mm hézag van 

előirányozva, s a felhajtások ennek megfelelően 

enyhén kifelé dőlnek. 

A lemezvastagságokra és sávszélességekre 

vonatkozóan ugyanazon határértékek érvényesek 

mint a korcolt fedésekre (ld. III. fejezet 

1.2). Magyarországon – a korcolt fedésekhez 

hasonlóan – a járatos szalagszélesség 670 

mm a 20 m alatti magasságú épületeken, 

amelyből 595 mm lécbetét-tengelytávolságú 

RHEINZINK ® -Klick rendszerű fedések készíthetők. 

A 20 m-nél magasabb épületeken 600 

mm szélességű szalagokból 525 mm tengelytávolságú 

fedés készíthető. A lemezvastagság 

min. 0,7 mm. 

A négyzetméterenkénti súly (a léclefedősávval 

együtt) az egyes rendszereknél változó. 

Kiinduló adatként a lap alján lévő táblázatok 

értékeit lehet elfogadni (két lécbetétes fedési 

rendszerre vonatkozóan). A lécbetétek távolságai 

– a határértékeken belül – természetesen 

változhatnak. 

A lemezsávok hossza 

A lécbetétes fedéseknél a lemezsávok hosszirányú 

hőmozgása viszonylag akadálymentes 

lehet. Ezért azok hosszát inkább az anyagmozgatás 

lehetősége és a tető jellemzői (pl. 

áttörések helye) határolják be. Egy lemezsáv 

hossza azonban sehol sem haladhatja meg a 

20 m-t. 

Ívelt tetőfelületek 

A lécbetétes fedéseknél a konvex ívelt felület 

kivételes esetnek számít, hiszen az a jelenleg 

járatos gépekkel gazdaságosan és műszakilag 

minden szempontból kifogástalanul 

szinte nem is fedhető le. Problémát jelenthet 

az íves lécbetétek készítése is. Ha a tető 

görbületi sugara > 30 m, az egyenes lemezsávok 

és léclefedősávok még hozzáigazodnak 

az ívhez. A > 12 m sugarú tetők esetén az 

egyenes tetőfedési lemezsávok meleg időben 

még rá tudnak feküdni a felületre (bár kisebb 

hullámosodásuk nem zárható ki), a léclefedősávokat 

azonban már feltétlenül üzemben 

előre meg kell ívesíteni. 

1. ábra: Belga típusú ereszkialakítás, ferde 

lezárással. 


E pontban részletesen ismertetjük a lécbetétes 

fedések mindazon gyakrabban előforduló 

vonalmenti csomópontjait, amelyek elve alkalmazható 

valamennyi e fejezetben ismertetett 

lécbetétes fedési rendszerre. 

Ennek körében elsősorban az alábbi épületszerkezeti 

szituációkat vizsgáljuk: 

■ eresz 

■ gerinc 

■ él 

■ vápa. 

A keresztirányú kapcsolatok, az oromszegélyek 

és az oldalsó falcsatlakozások elve 

ugyanaz mint a korcolt rendszereknél (ld. III. 

fejezet 1.3), ezért azokkal itt külön nem foglalkozunk. 

Eresz 

A belga rendszerű lécbetétes 

fedés eresze 

E csomópontképzés legfontosabb jellemzője 

az, hogy a léc letakaró elemének vége ferdén 

fut le az ereszvonalig (1. ábra). A léc ferdén 

levágva követi ezt a formát, vagy már a ferde 

szakasz kezdetén véget ér. A lécletakarósáv 

a ferde szakaszon az utóbbi esetben gyakorlatilag 

önhordó, de azért kellően stabil. A 

letakarósáv oldalsó – függőleges – szárait a 

ferde szakasz kezdetén bevágják és (lejtésirányban 

átlapolva) egymás alá tolják. 

Figyelem! 

Ha a belga rendszerű fedés ereszkialakítását 

a német rendszerű fedéshez alkalmazzák, 

azzal kell számolni, hogy a letakarósáv esetleg 

szükségessé váló utólagos lehúzása 

2. ábra: Belga típusú ereszkialakítás, 

egyenes lezárással. 

rendkívül nehéz (ott ugyanis a fedési lemezsávok 

felhajtásának végén lévő vízkorc-visszahajtás 

is ferdén fut le az ereszvonalig). Ennek 

különösen akkor van jelentősége, ha mechanikai 

sérülés miatt egy-egy sávot ki kell cserélni, 

holott a lécbetétes rendszerek egyik legfőbb 

előnye éppen a fedési lemezsávok könnyű 

cserélhetősége. 

Ugyanezen okból minden rendszernél arra 

is figyelni kellene, hogy a csatorna felső éle 

egyértelműen a léc meghosszabbított vonala 

alatt legyen. 

Eresz egyenes léc-lezárással 

A lécbetét ereszmenti végén a letakarósávra 

körben egy véglemezt forrasztanak (2. ábra). 

A véglemez alsó élén – annak érdekében, hogy 

ne púposodjon fel – egy visszahajtást kell 

kialakítani (az ereszsáv alá behajlítva). Még 

jobb, ha az alsó élet a tetőfedő lemezsávok 

visszahajtásába egyszeres korccal beakasztják. 

Francia ereszcsatlakozás 

Az előző ereszkialakítástól e megoldás nem 

elsősorban a lécbetét végének lezárási 

módjában tér el, hanem a fedési lemezsávok 

ereszcsatlakozásában: itt a sávok pereme 

nem egy ereszsávba van beakasztva (ami a 

hosszirányú hőmozgást is lehetővé teszi), 

hanem egy 5-6 cm-es függőleges szárú rögzítősávba 

(3. ábra). Ez a típusú ereszkialakítás 

kevés lehetőséget biztosít a lemezsávok – 

hőmérsékletcsökkenés következtében kialakuló 

– összehúzódásának. A gyakorlatban 

bebizonyosodott, hogy a lemezsáv egészének 

viszonylag „laza” rögzítése miatt ez a 

megoldás az esetek egy részében mégis 

alkalmazható – különösen rövid lemezsávok 

esetén (max. 8 m-ig, ha az állófércek sávja 

nincs távol az eresztől).

3. ábra: Francia típusú ereszkialakítás 

(lemezsávok hossza max. 8 m). 

Gerinc 


A gerinckialakítás legfontosabb műszaki jellemzői 

– mint például a csatlakozási magasságok 

– teljesen azonosak a kettős és derékszögű 

állókorcos rendszerekével (ld. III. fejezet 

1.3 és 2.3). 

Csatlakoztatás függőleges felülethez 

A korcolt rendszerektől való legfontosabb 

eltérés a lécbetét függőleges felülethez csatlakoztatásának 

kialakításában van (4. ábra). 

A fedési lemezsávoknál mindkét oldalon egy 

(a lécbetét mögé benyúló) „zsebet” kell 

kialakítani, amelyek függőleges szakaszán 

még egy visszahajtás is van. E visszahajtásba 

akasztható a lécbetét letakaró-sávjának kétoldalt 

visszahajtott függőleges szakasza. 

Ahhoz, hogy ez ilyen módon kialakítható 

legyen, a lécek felső vége és a függőleges 

csatlakozó felület között egy kb. 2 cm szélességű 

hézagot kell hagyni ! 

A lécletakarósáv felső végét a függőleges 

felülethez csatlakozás mentén egy (≥ 3 cmes) 

felhajtással kell ellátni. E felhajtás oldalán 

és tetején kis visszahajtásokat is ki kell alakítani: 

ezek szerepe az, hogy a függőleges 

letakaró elemet „eltartsák”, ezzel a kapilláris 

visszaszívódás veszélyét kizárják. A függőleges 

letakaró elem alsó szegélyát a lécletakarósáv 

fölé ki kell hajtani és a végét szintén 

egy visszahajtással kell ellátni. 

4. ábra: Léc felső csatlakozása függőleges 

falhoz. 

5. ábra: A töréspontban kialakult egyenes 

éleket a léc letakaró elemének két részből 

szerelésével érték el. Iskola, Osnabrück (D) 

6. ábra: Belga típusú ereszcsatlakozás 

lécbetétes fedés és derékszögű állókorcos 

fedés együttes alkalmazásakor. 

Tetőél 

A csomópont-kialakítás elve azonos azzal, 

amit a lécbetét falhoz csatlakozásánál leírtunk. 

Eltérő, hogy a léc mögötti „zseb” külső 

élén nem kell egy visszahajtást kialakítani, 

mivel itt nincs a függőleges felületen rögzített 

letakaró elem. A lécletakarósáv felső végét 

vissza kell hajlítani, amibe beakasztható 

a tetőélen rögzített léc letakaró elemének 

pereme. 

Mivel a tetőélen rögzített léc – a geometriából 

adódóan – valamivel magasabban van 

és a felületen teljesen felfekszik, az élen többnyire 

nem kell magasabb lécet használni ahhoz, 

hogy ezt a beakasztást meg lehessen 

oldani. 

Az élen rögzített léc letakarását a német rendszerű 

lécbetétes fedés elvei szerint kell 

kialakítani. Itt a kétoldalról csatlakozó lemezsávok 

felhajtásának végén mindenképpen 

egy-egy vízkorc-visszahajtást is készíteni kell – 

még az enyhébb éghajlatú vidékeken is. 

Vápa 

Ha a tető lejtése ≤ 10° , mélyített vápát kell 

kialakítani (ld. III. fejezet 1.3). Ennél nagyobb 

lejtés esetén ráforrasztott rögzítősávos vápalemezt 

kell alkalmazni. A lécek végének 

csatlakoztatása úgy történik, ahogy azt az 

„Eresz” címszó alatt leírtuk. 


A lécbetétes fedéssel készülő tetők és homlokzatok 

áttöréseinél az alábbiakra kell különös 

tekintettel lenni: 

■ hőmozgás biztosítása, 

■ az átvezetett elemek korrózióvédelme, 

■ a stabilitást növelő ék beépítése a kisebb 

áttörések mögött, 

■ az átszellőztetés teljesértékű biztosítása 

a nagyobb áttöréseknél is. 

Mindezekkel már a kettős/derékszögű állókorcos 

fedések áttöréseinek ismertetésénél is 

foglalkoztunk (ld. III. fejezet 1.3 és 2.3) 

III. 3 LÉCBETÉTES FEDÉSEK/RÉSZLETKÉPZÉSEK 

1 5 9

III. 3 LÉCBETÉTES FEDÉSEK/ÁTTÖRÉSEK 

1 6 0 

3. ábra: Három lemezsávot érintő tetőáttörés 

(kémény) szegélyezése: előrész-lemezes változat. 

Kettőnél több lemezsávon átérő 

áttörés, ≤ 15° lejtésű tetőn 

A > 15° lejtéstartományban az áttörések 

környezetében a kettős állókorcos fedéseknél 

leírt keresztirányú lemezkapcsolatokat és megoldásokat 

alkalmazhatjuk (ld. III. fejezet 1.2 

és 1.3). A ≤ 15° lejtésű, lécbetétes fedésű 

tetőkön azonban az áttörések fölött keresztirányú 

kapcsolatként a szokásos síkban maradó 

lemezkapcsolatok már kevéssé felelnek 

meg. A lécbetétes hosszirányú kapcsolatoknál 

a korcok lefektetése és keresztirányú kettős 

korcba való bevezetése sem lehetséges. Ha 

a tetőáttörés szélessége ≥ 3 m, akkor a forrasztással 

készülő megoldások sem alkalmazhatók 

(amelyek még kisebb szélesség 

esetén is mindig nagyobb kockázatot hordoznak 

magukban). Ezért az ilyen tetőkön 

egyedi megoldásokat kell alkalmazni (pl. 

süllyesztett szint az áttörés körül), vagy azokat 

úgy kell megtervezni, hogy a nagyobb szélességű 

(kettőnél több lemezsávon átérő) 

áttörések környezetében a megfelelő lejtés 

biztosított legyen. 

Az (általában négyszögletű) áttöréseknél 

megkülönböztethetünk hátrész-, előrész- és 

oldalrész-csatlakozást. 

Hátrész-csatlakozás 

Az áttörés mögötti csomópontot a fenti lejtéshatárig 

a szokásos keresztirányú lemezkapcsolatokkal 

lehet kialakítani – a lejtéstől 

függően. Ha az áttörés mögötti csomópontot 

tisztán korctechnikával szeretnénk megoldani, 

akkor ezen túlmenően még egy lehetőség 

1. ábra: Lécbetét alsó véglezárása két kettős 

állókorcba átvezetéssel. Ezt a megoldást 

általában ott használják, ahol > 30° lejtésű 

tető széles áttörése mögött kell keresztirányú 

kapcsolatot kialakítani. 

2. ábra (jobbra): Lécbetét felső csatlakoztatása 

az áttörés előrész-lemezének alsó szegélyéhez. 

4. ábra: Három lemezsávot érintő tetőáttörés 

(kémény) szegélyezése: előrész-lemez nélküli 

változat. 

kínálkozik: ennél a felülről csatlakozó lécbetét 

alsó végén egy ún. „léc-cipőt” kell kialakítani. 

Ez a lécvégződést két kettős állókorcba viszi 

át – akár egy „adapter” (1. és 3. ábra). E 

korcok ívesen mennek át a szokásos magasságukba, 

majd lefektetve a megszokott módon 

korcolhatók be egy keresztirányú kettős 

korcba. (Ebben az esetben az állófércek 

sávja természetesen az áttörés vonalában 

van.) Magát a hátrész-lemezt minden esetben 

az áttörés mögötti ékkel kell kialakítani – mint 

ahogy a korcolt fedéseknél is (ld. III. fejezet 

1.4). 

Előrész-csatlakozás 

E csomópontot általában előrész lemezzel és 

részben korcolt kialakítással szokták megoldani 

(3. ábra), ami azonban egy kicsit egyszerűbben 

történhet mint a hátrész-lemeznél. 

Az előrész-lemezt a csatlakozás vonalában 

olyan magasra fölhajtják, hogy az alulról csatlakozó 

lécbetét hátsó bütüfelületét letakarja, 

hogy ott a tetőél csomópontjához (ld. III. 

fejezet 3.3) hasonló megoldást lehessen kialakítani 

(2. ábra). A fedési lemezsávok hátsó 

élét a kettős keresztirányú állókorccal kell az 

áttörés előrész-lemezével összekorcolni, amit 

a lemezsávok közepén az eresz irányába 

le kell dönteni úgy, hogy a víz rajta átfolyhasson. 

Előrész csatlakozás előrész-lemez nélkül 

Ha a tető léckiosztását a kémény burkolatán 

is folytatólagosan fel lehet vinni, az áttörés 

mellső csatlakozását előrész-lemez nélkül is 

meg lehet oldani. Ebben az esetben az áttö- 

5. ábra: Ablak beépítése lécbetétes homlokzatburkolatba 

(itt: Klick-rendszerű lécbetétes 

fedéssel). 

réshez befutó lécek hátsó csatlakoztatását a 

III. fejezet 3.3 alatt leírt „Csatlakozás függőleges 

felülethez” szabályai szerint kell 

kialakítani (4. ábra). 

Oldalrész-csatlakozás 

Az áttörés oldalrész-lemezét a hátrész- és az 

előrész-lemezzel ugyanúgy kell összekapcsolni, 

mint a korcolt fedéseknél: a végükön 

lefektetett íves lefutású gyűrt korcokkal. A 

lejtésirányú léchez való csatlakozást a lemez 

peremének egyszerű felhajtásával és vízkorcvisszahajtással 

kell kialakítani (a német és a 

RHEINZINK ® -Klick rendszerű fedésnél). Az 

oldalra kifutó lefektetett kettős állókorc felhajlításának 

végén a vízkorc-visszahajtás készítését 

a korc végének „kikönnyítésével” lehet 

megkönnyíteni (kivágással ott, ahol sok réteg 

fekszik egymáson). 

Ablak beépítése 

A fedés kiosztását (raszterét) az ablak méretéhez 

kell hozzárendezni (illetve az ablak 

méretét kell a fedés kiosztásához választani) 

– pontosan úgy, mint a derékszögű állókorcos 

homlokzatburkolatoknál. A lécbetétes fedés 

hosszanti csatlakozásainak szimmetrikus jellege 

miatt itt ún. „csatlakozási lemezsávokra” 

nincs szükség. Nem szabad azonban elfeledkezni 

arról, hogy a lécbetét letakaró eleme 

oldalról az ablak kávájára kissé ráfed (5. 

ábra). 

Az ablak szemöldökének kialakítása analóg 

a derékszögű állókorcos fedésnél már leírt 

megoldással, amit a III. fejezet 2.4 alatt ismertettünk.


III. 4 ROMBUSZFEDÉS 





1 6 1

III. 4 ROMBUSZFEDÉS/KIALAKULÁS 

1 6 2 

1. ábra: Nagyelemes négyzetes rombusz 

elemekkel készített oromfal-burkolat - ahogyan 

az Aachen-Littich környékén jellemző. 

Aachen-Sief (D) 


A horgany anyagú és rombusz alakú elemekből 

készült fedéseknek nagy hagyománya van 

Közép-Európában. Az ilyen jellegű fedések 

1840 körül alakultak ki, azonban alkalmazásuk 

a II. világháború óta – átmenetileg – viszszaesett. 

A rombuszfedést különösen a zordabb 

időjárású hegyvidéki területeken (így 

többek között a Német Középhegységben) 

kedvelték: csapóeső elleni védelemként vidéki 

környezetben az épületek homlokzatain, míg 

a városokban elsősorban az oromfalakon alkalmazták 

(1. ábra). Később a rombuszfedés 

alkalmazási területe kibővül: sa nagyobb lejtésű 

tetők fedéseként is elkezdték használni. 

A rombuszfedés elemeinek alakja és mérete 

régiónként változott: leggyakrabban olyan 

pikkely-elemeket használtak, amelyek 400 mm 

kiterített szélességű lemezből készültek. 

E fedési mód ma sem csak műemléki épületek 

felújításánál jön szóba (2. ábra), hanem tetőfelépítmények, 

kémények és tetőszegélyek 

burkolataként is. A rombuszfedés – modern 

formában – egyre inkább tért hódít a modern 

építészetben is (4., 8. és 9. ábra). Újabban 

ismét gyakran alkalmazzák épületek oromfalainak 

fedésére: mivel klasszikus „korc-akorcba” 

akasztott kapcsolatai és felületének 

„tisztes” patinája tartósságot sugározva emeli 

a rombuszfedéssel burkolt épület értékét. 

2. ábra: Restaurált kupolafedés sajtolt 

díszítésű rombusz tetőfedő elemekkel. 

Grand Hotel, Yverdon (CH) 


A rombuszfedés valójában egyfajta kiselemes 

– azaz „vízzáró” besorolású – fedési mód, 

amelynek neve az elemek formájára utal. Két 

változatát ismerjük: a nyújtott rombuszfedést 

(„Spitzrauten”), amely paralelogramma formájú 

és alsó pontjában hegyesszögű elemekből 

áll, valamint a négyzetes rombuszfedést 

(„Quadratrauten”), amelynek oldalai derékszögben 

csatlakoznak egymáshoz. A zsindelyés 

palafedésekhez, valamint más fémlemez 

kiselemes fedésekhez képest jelentős különbség 

az, hogy a rombuszfedések elemei nem 

csak ráfednek egymásra, hanem egyszeres 

fekvőkorccal csatlakoznak egymáshoz, ami 

jelentősen növeli a vízbejutás és a szélszívás 

elleni biztonságot. A csatlakozáshoz a felső 

oldalon 2-2 előrehajlítást, az alsó oldalon 2- 

2 hátrahajlítást alakítanak ki (10. ábra). Az 

elemeket egyedileg (műhelyben), vagy ipari 

előregyártással készítik. A RHEINZINK ® - 

rendszer termékpalettáján 6 különböző formájú 

rombusz-elem található, amelyek mind 

előpatinásított („patina pro ”) anyagból készülnek 


A nyújtott és a négyzetes rombuszfedés továbbgondolásaként 

a RHEINZINK kifejlesztette az 

ún. „nagy rombusz” („Großrauten”) fedést is. 

E típus lényegesen nagyobb táblákból készül, 

mint a korábbiak – s ezzel változott a megjelenés 

is. 60 cm elemszélességig és max. 300 

cm vízszintes hosszúságig többféle méretben 

készül. 

Aljzatszerkezet 

A rombuszfedés aljzata átszellőztetett lécaljzat, 

vagy teljesfelületű deszkaaljzat (esetleg 

rétegelt lemez). Az aljzat kiválasztásánál a 

3. ábra: A rombuszfedés a modern épületeken 

is jól mutat. Coop lakó- és üzletház, 

Meiningen (CH) 

4. ábra: A modern építészetben egyre kedveltebb 

a rombuszfedés továbbfejlesztett 

változata, az ún. „nagy rombusz” („Großrauten”), 

is. EFI, Bad Oeynhausen (D) 

hajlásszöget is figyelembe kell venni: 60° 

alatti lejtésű tetőn – a kopogó esőhang csökkentésére 

– már javasolt teljesfelületű aljzatot 

alkalmazni. Ugyanez érvényes olyan homlokzatfelületekre 

is, amelyeknél várható, hogy 

például a játszó gyermekek labdával vagy 

más módon ütő igénybevételt okoznak. 

Más esetekben a lécaljzat általában elégséges; 

a lécek távolságát a 1. táblázat alapján 

kell meghatározni. 

Lejtés 

Az ún. pikkelyfedések minimális lejtése 25°. 

Bár az egyszeres fekvőkorcos elemkapcsolatok 

az egyszerű átfedéshez képest megnövelt 

tömörséget biztosítanak a csapadékkal szemben, 

mégis ha a tető lejtése 60° -nál kevesebb, 

javasolt a fedés alatt egy második vízelvezető 

réteget (alátéthéjazatot) kialakítani. 

(Beépített tetőtereknél mindig szükséges 

második vízelvezető réteget kialakítani – 

ugyanúgy mint bármely más kiselemes fedésnél.)

5. ábra: Az épület megbízhatóságot sugároz, 

s ezt a rombuszfedés is támogatja. 

Amstel Hotel, Amsterdam (NL) 

8. ábra: Az eltolt csatlakozású RHEINZINK ® - 

„nagy rombusz” elemek pikkelyszerű megjelenést 

nyújtanak. Cinemaxx, Kiel (D) 

Rögzítés 

A rombuszfedés elemeit mindig az alatta lévő 

sor elemeinek visszahajlításába akasztják be, 

s a felső oldalukon oldalanként egy-egy (a lécvagy 

a deszkaaljzatra szögelt) rögzítőférccel 

rögzítik. A RHEINZINK ® -rombuszfedés elemeinél 

a rögzítést még a felső visszahajlításban 

kialakított kis kivágások is segítik, amelyek 

meghatározzák a fércek helyzetét és 

azokat engedik a csatlakozás vonalától kissé 

„hátrahúzódni”. Így a következő sor rombuszelemeinek 

szerelésekor az egyébként kialakuló 

kis felpúposodás nem akadályozza a pontos 

és egyenes vonalú fektetést (6. és 7. ábra). 

6. ábra: A rombusz-elemek rögzítése fércekkel. 

A rögzítőférceket a visszahajtás kis kivágásába 

kell akasztani és az aljzatszerkezetre 

szögelni. Ez lehetővé teszi, hogy az elemek 

egymáshoz pontosan csatlakozzanak. 

9. ábra: Íves, döntött homlokzati felületre simuló 

RHEINZINK ® -négyzetes rombusz fedés 

(egyedi méret). Sportstadion, Wankdorf (CH) 

A RHEINZINK ® -„nagy rombusz” elemeit szintén 

oldalsó fércekkel rögzítik, amelyek távolságát 

a szélerőktől függően kell meghatározni 

(a kettős állókorcos fedésnél leírtak szerint 

– ld. III. fejezet 1.2). 

Íves felületek 

A rombuszfedés alapvetően kiselemes fedési 

mód: a fekvőkorcos kapcsolatok és az anyag 

alakíthatósága szinte bármely ívű felülethez 

való alkalmazkodást lehetővé tesz – természetesen 

minél kisebbek az elemek, annál 

kisebb sugarú lehet a felület íveltsége. Kisebb 

sugár esetén az elemeket rá lehet hajlítani a 

felületre. Ilyenkor annak érdekében, hogy a 

visszahajtások ne deformálódjanak el, a korcokba 

a hajlítás idejére távolságtartó sablont 

kell beszorítani. 

7. ábra: Annak érdekében, hogy a legfelső 

sor is jól illeszkedjen, a sorokat függőlegesen 

és vízszintesen csapózsinórral előzetesen 

ki kell jelölni. 

III. 4 ROMBUSZFEDÉS/ISMERTETÉS 

10. ábra: RHEINZINK ® -rombuszfedés 

elemek. Négyzetes 

és nyújtott rombusz, az előre- és 

hátrahajlított peremekkel. 

1 6 3

III. 4 ROMBUSZFEDÉS/ISMERTETÉS 

1 6 4 

Négyzetes Névleges Méret (élek hossza) Lefedett felület Kb. darabszám Léctávolság, f Súly 

rombusz* méret mm cm 2 m 2 -ként cm (kg / m 2 ) 

250 200 x 200 0,031 33 11 9,4 

333 283 x 283 0,067 15 16 7,9 

400 350 x 350 0,106 10 21 7,7 

Nyújtott Névleges Méret (élek találko- Lefedett felület Kb. darabszám Léctávolság, f Súly 

rombusz* méret zási pontjáig) mm cm 2 m 2 -ként cm (kg / m 2 ) 

200 168 x 288 0,021 53 11 10,6 

250 223 x 381 0,036 28 16,5 9,4 

285 263 x 449 0,052 20 21 8,9 

* RHEINZINK ® -„patina pro ” felület, lemezvastagság: 0,7 mm 

Nagy Névleges Méret (élek hossza) Lefedett felület Kb. darabszám Léctávolság, f Súly 

rombusz* méret mm cm 2 m 2 -ként cm (kg / m 2 ) 

400/670 333/600 0,20 5 16,5 7,7 

400/1870 333/1800 0,60 2 16,5 8,3 

470/870 400/800 0,32 3 20 7,1 

470/3070 400/3000 1,20 1 20 8,1 

570/1070 500/1000 0,50 2 25 7,0 

670/1270 600/1200 0,72 1,5 20 7,4 

** RHEINZINK ® -„standard” és RHEINZINK ® -„patina pro ” felülettel is, lemezvastagság: 0,8 mm (más méretek és lemezvastagságok egyedi 

megrendelésre gyárthatók) 

1. táblázat: A RHEINZINK ® -rombuszfedési rendszerek műszaki adatai

1. ábra: Ereszcsatlakozás „álló” rombuszelemmel 

… 


Lábazati csatlakozás 

A lábazati (v. eresz-) csatlakozásnál a vízszintesen 

kitűzött és rögzített lábazati lemezsávba 

elsősorban fél-rombusz elemeket akasztanak 

be, amiket a középvonalukon visszahajtással 

látnak el. A második sor elemeinek alsó 

csúcsa túlnyúlhat az eresz vonalán, vagy az 

is visszahajtható a lábazati (v. eresz-) lemezsávra 

(1. ábra). 

A fedés lezárásának fenti elve alkalmazható 

az oldalsó csatlakozásoknál is. 

Figyelem! 

Mivel a rombuszfedést is alulról felfelé haladva 

szerelik, az alsó sor méretpontos és egyenes 

rögzítését különös gondossággal kell végezni, 

mert az meghatározza az egész fölötte 

lévő felületet. A kezdő sor minden pontatlanságát 

később már csak rendkívül nagy fáradsággal 

lehet korrigálni (ld. III. fejezet 4.2, 6. 

ábra). 

… illetve az ereszsávra visszahajlított alsó 

sarokkal. 

Oldalsó csatlakozás 

Az oldalsó csatlakozásokat (pl. falszegélyek) 

egy szegélylemezzel kell kialakítani, amik 

rátakarhatnak a rombusz-elemekre vagy akár 

a rombusz-elemek takarhatnak arra rá (3. 

ábra). Mindkét kialakításban a takart elemeket 

rögzítőfércekkel kell az aljzathoz lefogni. 

Belső és külső sarok 

A sarkokat általában egy folyamatos sarokprofillal 

alakítják ki, amelyekre a rombusz-elemek 

rátakarnak, így a saroknál egy végigfutó 

látszó él jelenik meg (ld. oldalsó csatlakozásnál). 

Egyes esetekben a sarokcsatlakozást úgy is 

meg lehet oldani, hogy a saroknál a rombuszelemek 

átfordulnak. Ez lényegesen munkaigényesebb 

változat, viszont előnye, hogy a 

fedés raszterja a sarkokon nem törik meg. Ez 

esetben a rombusz-elemek oldalsó visszahajtásába 

a hajlítás vonalában egy sablont 

(betétlemezt) helyeznek el azért, hogy az a 

hajlítás során ne szoruljon össze. 

2. ábra: Rombuszfedés oromszegélykialakítása. 

Az oromszegély profilja rátakar a 

fedésre. 

3. ábra: Oldalsó falcsatlakozás a fedésre 

rátakaró és a fedés alá befutó szegélylemezzel 

III. 4 ROMBUSZFEDÉS/RÉSZLETKÉPZÉSEK 

1 6 5

III. 4 ROMBUSZFEDÉS/ÁTTÖRÉSEK 

1 6 6 

1. ábra: Ablakbeépítés nyújtott (balra) és négyzetes (jobbra) rombusz-elemekkel és körbefutó 

kerettel (ld. a rajzokat is). Figyeljük meg, hogy a rombusz-elemek kétoldalt szimmetrikusan 

csatlakoznak a kávához: ez csak minden részletre figyelő tervezéssel érhető el. 

A 

B - B 

metszet 

B 

B 

A - A metszet 

A 


Ablak beépítése homlokzatba 

Az ablakkáva-csatlakozást úgy tudjuk egyenes 

éllel kialakítani, ha a kávalemezben egy 

(a homlokzat síkja elé álló) hajlítást készítünk, 

majd e hajlítás homlokzat felületére visszatérő 

peremében kiképzett visszahajlításába 

beakasztjuk a rombuszfedés elemeit oldalról 

– néhány centiméterrel a káva síkja mellett (1. 

és 3. ábra). A megoldás analóg az oldalsó 

csatlakozás azon változatával, ahol a rombuszfedés 

elemei a szegélylemezre rátakarnak. 

Az ablakszemöldök kialakításának elve 

azonos a lábazati csatlakozással. Ha azonban 

a kávalemez kiugrását az ablakszemöldökre 

is átfordítjuk, egységes megjelenésű 

ablakkeretet kapunk. Az ablakpárkány fedése 

kétoldalt a kávalemez alá fut, olyan szélességben, 

hogy a káváról lefutó csapadék az 

ablakpárkány két szélén belül még le tudjon 

folyni. Annak érdekében, hogy a víz a káva 

3. ábra: Egy rombuszfedésű homlokzatban 

lévő ablak hossz- és keresztmetszete. Rombuszfedés 

esetén a szemöldöknél egyes esetekben 

elhagyható a beszellőztetés (pl. ha 

nem teljes felületű aljzat készül, hanem lécezés), 

így a kávaprofil itt is körbe tud fordulni. 

2. ábra: A rombuszfedést oldalról fogadó 

beakasztó-profil alsó éle a kétoldalt túlnyúló 

ablakpárkányra egy ferde visszahajtással 

van leültetve – így biztosított a vízelvezetés. 

belső felületéről is egyértelműen el legyen vezetve, 

a kávalemez alsó élének visszahajtását 

ferdén (a párkánnyal azonos lejtéssel) kell 

kialakítani, és ezt a káva síkjáig le kell ültetni 

(2. ábra). 

Az ablak káva- és szemöldöklemezének ablaktok-csatlakozását 

ugyanúgy kell kialakítani, 

mint bármely más rendszernél: fogadóprofilba 

csúsztatással (3. ábra). 

Tetőáttörések 

Mind a kémények, mind a síkban fekvő tetőablakok 

körül egy külön szegélylemezt kell 

készíteni a kettős állókorcos fedés elvei szerint 

(esetleg előregyártott szegélyt kell beépíteni). 

E gallér felső élére és oldalára a tetőfedés 

elemei rátakarnak, míg alsó élén a szegély 

takar rá a tetőfedésre – pontosan úgy, mint 

más kiselemes fedéseknél. Az egyetlen különbség 

az, hogy itt a csatlakoztatások a hosszú 

átfedés helyett készülhetnek egyszeres fekvőkorccal 

is (6. ábra).

4. ábra: RHEINZINK ® -rombusz fedésű tető, áttörésekkel és ablakokkal. Lakóépület Gifhorn (D) 

5. ábra: A legnehezebb csomópontok és 

áttörés-szegélyezések is megoldhatók rombusz-elemekkel. 

6. ábra: Egy tetőfelépítmény (itt: kémény) 

szakszerű beépítése rombuszfedésű tetőbe. 

(E tetőnél tudatosan nem alkalmaztak elválasztó 

réteget - ld. II. fejezet 4.2) 

7. ábra: Síkban fekvő tetőablakok egy 

RHEINZINK ® -rombusz fedésű tetőben. 

Wiesbaden (D) 


1 6 7


1 6 8



5.1 Villámvédelem 

5.2 Hófogó 

5.3 Biztosító kampók 

5.4 Állványkampók 

5.5 Tetőjárdák 

5.6 Csatornafűtés 

5.7 Napenergia-hasznosítás berendezéseinek rögzítése – 

tetőre szerelt rendszerek 

1 6 9

III. 5 TETŐBIZTONSÁGI RENDSZEREK/VILLÁMVÉDELEM 

1 7 0 

III. 5.1 Villámvédelem 

Az egyes országokban általában az épületek 

állandó jellegű villámvédelemmel való ellátását 

írják elő (Magyarországon az MSZ 274). 

Ennek kialakítása az adott épület villámvédelmi 

besorolásához igazodik. A védelem 

általában egy „belső” és egy „külső” villámvédelmi 

zónából áll. E fejezetben csak a 

másodikat tekintjük át. A belső villámvédelem 

tekintetében kérjük forduljanak a villámvédelmi 

rendszer gyártójának tanácsadó szolgálataihoz. 

A külső villámvédelem három fő eleme: a felfogó, 

a levezetés és a földelés. Az e fejezetben 

leírtak a németországi szabályozásra 

épülnek, azonban utalunk a hazai előírásokból 

eredő követelményekre is. 

Figyelem! 

A villámvédelem elemeit mindig úgy kell a 

felületen rögzíteni, hogy a rögzítés a tetőfedés 

lemezsávjainak hosszirányú hőmozgását ne 

akadályozza (általában a korcokra ráfogott 

szorítóelemekkel). 

Felfogó 

A Németországban érvényes DIN VDE 0185 

szabvány szerint azok a titáncink anyagú tetőszerkezetek, 

szegélyezések és lefedések vehetők 

figyelembe villámvédelmi felfogóként 

amelyeknél a lemez vastagsága legalább 

0,7 mm és az egyes elemek megbízhatóan 

kapcsolódnak egymáshoz. A felületből kiemelkedő 

épületrészek (pl. a gerincek lefedése, 

a tetőfelépítmények, stb.) burkolatának 

csatlakoznia kell a tetőfelülethez (a gerinclefedéseknek 

mindkét oldalon). A rugalmas betétes 

dilatációs elemeket elektromosan át kell 

hidalni. E szabályt nem kell kielégíteniük azoknak 

a nem földelt fém tetőfelépítményeknek, 

amelyek egyidejűleg kielégítik az alábbi feltételeket 

(1. ábra). 

A tetőfelépítmény 

■ max. 0,3 m-t emelkedhet ki a védett felületből, 

■ hosszúsága max. 2,0 m lehet, 

■ legfeljebb 1 m 2 méretű homlokfelületet (pl. 

ablakot) keretezhet, 

■ a legközelebbi villámvédelmi felfogótól 

legfeljebb 0,5 m távolságra lehet. 

A hazánkban jelenleg érvényes MSZ 274 

szabvány csak abban az esetben fogadja el 

az 500 ° C-nál alacsonyabb olvadáspontú 

1. ábra: Villámvédelmi levezetés 

nélküli fémburkolatú tetőfelépítmény 

helyzete és legnagyobb 

méretei a német szabályozás 

alapján (Kleinhues cég/Lüdenscheid). 

2. ábra: Villámvédelmi felfogó kéményen, a 

gerincszellőzőhöz csatlakoztatott levezetéssel. 

Anyaga: a korróziós lefolyások elkerülése 

érdekében alumínium-ötvözet.(A magyar 

szabályozás külön levezetést követel meg!) 

anyagokat a felületen villámvédelmi felfogóként, 

ha azok anyagvastagsága legalább 

3,0 mm. Mivel az ötvözött cink olvadási hőmérséklete 

418 ° C, Magyarországon a legtöbb 

esetben külön felfogó telepítésére van 

szükség. A felfogó esztétikus kialakítása az 

építész és az elektromos tervező szoros együttműködését 

igényli. Általános szabályként 

érvényes, hogy a felfogó(rúd) önmagában 

nem zavarja az épület összképét, annál inkább 

a nem átgondolt villámvédelmi levezetés. 

Ezért javasolt a belső levezetés lehetőségét 

biztosítani (pl. vasbeton szerkezeten 

belül). 

Csatlakoztató elemek 

A föld fölötti vezetékek és elektromos csatlakoztatások 

anyagaként – az elterjedten használt 

horganyzott acélok helyett – inkább 8,0 

mm átmérőjű alakítható alumínium-ötvözet anyagú 

rúd alkalmazását javasoljuk, amit a 

Németországban hatályban lévő VDE 0185 

előírás egyértelműen jóváhagy (2. ábra). A 

horganyzott acélrudak vágott felületeiről rozsdalefolyások 

indulhatnak, amelyek a tetőfelületen 

csúnya nyomokat hagynak (ld. I. fejezet 

2.1.7). A távolságtartó elemek és a levezető 

rudak tartóbakjai lehetőleg cink-présöntvény 

anyagúak legyenek (3. ábra). 

A szalag alakú levezető elemek egymáshoz 

és a tartóváz acélszerkezetéhez kialakított 

kapcsolatait legalább két darab M8 vagy egy 

darab M10 méretű csavarral kell rögzíteni. 

Megbízható kapcsolatnak minősülnek továbbá 

a fém anyagú áthidalások, szorítóprofilok, 

a szegecselések, az átlapolások, valamint a 

kettős és derékszögű állókorcok. (A kapcso- 

A ≤ 1m 2 

3. ábra: A kapható rögzítő elemek típusától 

függően szükségessé válhat, hogy a kettős 

állókorcot helyenként kissé felnyissák (derékszögű 

állókorcig). 

latok kialakításánál mindig számításba kell 

venni a hőmozgás hatásait.) Az egyes kapcsolatoknál 

az alábbi méreteket kell biztosítani: 

■ a fedés elemeinek egyszerű átlapolásánál 

100 mm egymásra takarás, 

■ a fedést áttörő elemek szegélyezésénél 

100 mm átfedés, 

■ az egymásba csúsztatott hevederes csatlakoztatásoknál 

200 mm hosszúság és 

100 mm szélesség. 

Levezetés 

A levezetésnek az a feladata, hogy a villám 

energiáját a legrövidebb úton a földeléshez 

vezesse. A levezetés lehet belső és külső. A 

külső levezetést az épület kontúrvonalán max. 

20 méterenként kell előirányozni. (A hazai 

előírás itt is szigorúbb: az esetek többségében 

10 méterenkénti felfogót és ehhez tartozó 

levezetést ír elő.) 

A legtöbb esetben a külső levezetés rúdját az 

épület homlokzati falán megfelelő vezetéktartó 

elemekkel láthatóan rögzítik. Alumíniumötvözet 

anyagú levezető esetén a rögzítések 

egymástóli távolsága az alábbi legyen: 

■ vízszintes vezetés esetén 

0,8 - 1,0 m 

■ függőleges vezetés esetén 

1,0 - 1,3 m. 

A fém anyagú csatorna-ejtőcsövek levezetőként 

nem vehetők figyelembe. Levezetést az 

ejtőcső belsejében sem szabad szerelni.

III. 5.2 Hófogó 

Hófogó létesítésére a tetőn felgyűlő hó és jég 

lecsúszásának megakadályozása miatt van 

szükség – az épület egyes szerkezetei (pl. 

csatorna) és az épület mellett közlekedő emberek 

védelme érdekében. A hófogórendszer 

kialakításának módját a tető lejtésétől és a klimatikus 

viszonyoktól (az épület tengerszint fölötti 

magasságától, a hó mértékadó mennyiségétől, 

stb.) függően kell meghatározni. A 

kérdést Magyarországon alapvetően az 

OTÉK (253/1997 Korm. rendelet) 60.§ (2) 

bek. szabályozza, amely hófogó létesítését 

csupán 25° -75° közötti lejtésű tetőkön írja 

elő. Fémlemezfedéseken azonban – az életés 

vagyonbiztonság érdekében – az ennél kisebb 

lejtésű tetőkön is szükséges hófogót létesíteni. 

A hófogó – ha erre minősítve van – a 

tető járhatóságát is segítheti (ld. III. fejezet 

5.5). 

A RHEINZINK ® fémlemezfedésekhez hoszszú 

évek tapasztalata alapján leginkább a 

RHEINZINK-REES típusú hófogó rendszer vált 

be, aminél a keresztirányú – és a hajlításnak 

jól ellenálló – csövek (alumínium cső esetén 

annak külső átmérője 32 mm legyen) a korcokra 

két oldalról szorított különleges tartóbakokba 

vannak befűzve (4. ábra). 

E rendszer fő előnye, hogy a fémlemezfedés 

a rögzítéshez sehol sincs átfúrva. A keresztirányban 

futó cső megakadályozza a hó- vagy 

jégtömeg lecsúszását. A cső és a tetőfelület 

közé beszorított jéglecsúszásgátló elem (3. 

ábra) pedig még a vékony (hó elolvadása 

után gyakorta visszamaradó) jégtáblák megcsúszását 

is lehetetlenné teszi. 

A fenti működési elvnek megfelelően a hófogó 

csövet minden korcon egy-egy tartóbakkal 

kell rögzíteni. A tetőn szükség esetén több 

hófogósort kell végigvezetni. Az épület geometriájától, 

a tető lejtésétől és a hó (a DIN 

1055 szabvány 5. része alapján számítható) 

mennyiségétől függően az egyes hófogósorok 

egymástól 1,5 - 4,0 m-re legyenek. 

Tapasztalataink alapján azonban a DIN 

1055 szabvány hóterhelési irányadatait a 

méretezés során ajánljuk mintegy 60%-kal 

megnövelni. (A 10,0 m-nél hosszabb esésvonalú 

tetők esetén az OTÉK is több hófogósor 

létesítését írja elő. Azonban a sima 

1. ábra: Kétsoros hófogó a Lycée Technique épületének fedésén. Cernay (F) 

felületű fémlemezfedések esetén a mértékadó 

távolság értelemszerűen kisebb kell legyen 

mint az ott alapul vett kiselemes fedéseknél.) 

Figyelni kell arra, hogy a legfelső hófogósor 

ne legyen az állófércek sávja fölött, mert 

különben a hóteher a lemezsávok hosszirányú 

megcsúszását (megrogyását) okozhatja. A 

hófogó tartóbakjainak csavarjait legalább 30 

Nm erővel kell meghúzni. 

A terhek aljzatszerkezetre történő jobb átadása 

érdekében javasoljuk az előirányzott 

hófogó-sávokban a tetőfedő lemezsávok rögzítőférceinek 

sűrítését is. Szokásos megoldás 

(pl. Norvégiában), hogy minden egyes tervezett 

hófogósor vonala alatt és fölött a korcokat 

két-két további férccel rögzítik. 

III. 5 TETŐBIZTONSÁGI RENDSZEREK/HÓFOGÓK 

Ha a hófogó csak a csatorna tehermentesítését 

szolgálja (pl. hóban szegény vidékeken), 

akkor az esetek többségében elég egyetlen 

sor hófogó rögzítése – az eresz mentén. 

Itt az 50 cm-nél nem nagyobb korctávolságú, 

kislejtésű tetőkön elegendő lehet, ha a hófogót 

csak minden második korcra rögzítik 

(csak egysoros hófogó típus esetén). 

1 7 1

III. 5 TETŐBIZTONSÁGI RENDSZEREK/HÓFOGÓK 

1 7 2 

A 

A - A metszet 

Nagy ereszkilógású tetőkön és járófelületek 

(épület-bejáratok) fölött javasolt az ún. kétsoros 

hófogó használata (1. és 2. ábra). A 

kétsoros hófogó tehermentesítésére ilyenkor 

azonban fölötte feltétlenül további hófogósort 

(-sorokat) kell alkalmazni. 

A korcra rögzített hófogórendszer előnye 

nemcsak az, hogy nem igényli a fedés átlyukasztását, 

hanem az is, hogy engedi a 

tetőfedő lemezsávok szabad hosszirányú hőmozgását. 

A rendszer ezért nemcsak esztétikus, 

hanem műszakilag is korrekt kialakítású. 

A jégsánc-képződés miatt kialakuló víz-visszaduzzadás 

korcokba szivárgásának hátráltatása 

érdekében a hófogó alatt és mögött mintegy 

2-3 m hosszban a korcokat tömíteni kell 

(kis lejtésnél még ennél is nagyobb hosszúságban). 

A korcokra szorított tartóbakok egy különlegesen 

kemény alumínium-ötvözetből készülnek, 

csavarjaik pedig rozsdamentes acélból. 

A hófogócső anyaga szintén nemesacél vagy 

A 

A 

A - A metszet 

A 

2. ábra: Kétcsöves hófogó 

tartóbakja. A kiforgató nyomaték 

miatt a felső rögzítésnek 

különösen jól kell a korcra 

illeszkednie. 

alumínium (32/2 mm). A horganyzott acél 

anyagú elemek használatát nem javasoljuk, 

mert azok előbb-utóbb rozsdalefolyási nyomokat 

okoznak (ld. I. fejezet 2.1.7). 

A fenti hófogórendszer – bár megkönnyíti a 

tető járhatóságát – a tetőről való lezuhanás 

elleni biztonság követelményeit (a legtöbb 

ország előírásai szerint) nem elégíti ki! Továbbá 

a hófogórendszer tartóbakjait nem lehet 

napenergia-hasznosító berendezések rögzítésére 

sem használni – azok nagy súlya miatt. 

(Jelenleg erre vonatkozó méretezési eljárással 

sem rendelkezünk.) 

A korcokra rögzített rendszer mellett még jól 

bevált a svéd BJARNES-rendszerű hófogó. A 

rendszer közvetlenül a deszkaaljzatba csavarozott 

rögzítései átdöfik ugyan a fedést, 

azonban egy speciális csúszó alaplemez 

lehetővé teszi a lemezsávok hőmozgását. E 

rendszer elemeit a fedés előtt a deszkaaljzathoz 

rögzítik, ezért főképp ott használják, 

ahol a hófogóra nagyobb teher hárul. 

3. ábra: Alumínium jéglecsúszásgátló 

elem, a vékony 

jégtáblák hófogócső alatti 

átcsúszásának megakadályozására. 

4. ábra: Kettős- és derékszögű állókorcos fedés egycsöves hófogójának 

alumínium tartóbakjai: a rögzítés nem töri át a fedést 

(a csavarok anyaga rozsdamentes acél). 

III. 5.3 Biztosító kampók 

Több országban előírás, hogy az épületek 

tetőzetén végzett fenntartási munka idejére az 

ott dolgozókat biztonsági tetőkampókba akasztott 

védőfelszereléssel kell rögzíteni. E kampók 

rögzítésének el kell érnie a fedés aljzatának 

tartószerkezetét és ellen kell állnia a hirtelen 

rántással járó igénybevételeknek is. 

Ezért az (általában rozsdamentes acél anyagú) 

biztonsági tetőkampók rögzítésének – 

a kialakításuktól és az elhelyezkedésüktől 

függően – többnyire át kell döfniük a RHEIN- 

ZINK ® fémlemezfedést. Megfelelő tetőlejtés 

esetén a kampót például egy keresztirányú 

lemezkapcsolat alatt lehet – takartan – rögzíteni 

(vagy akár a gerincen lévő szellőzősávnál). 

A biztonsági kampók számát és egymástól 

mért távolságát az egyes országokban érvényes 

előírások alapján határozzák meg. A 

leesés elleni védőberendezések kialakítását 

és minősítését az Európai Unióban az EN 

516/517 szabvány szabályozza.

2. ábra: HEUEL rendszerű biztonsági tetőkampó. 

E rendszert a már elkészült tetőfedésre 

is lehet rögzíteni. 

BJARNES rendszerű biztonsági 

tetőkampók 

Az elsősorban Svédországban elterjedt BJAR- 

NES rendszer tartóbakjait két alaplemezen 

keresztül rögzítik le. Az alsó – csúszó – alaplemezt 

a fedés készítése előtt egy (később 

fektetésre kerülő) lemezsáv közepe alá az 

aljzatdeszkázatra lecsavarozzák, míg a felső 

alaplemezt (a tartóbakkal együtt) a fedés 

elkészülte után ültetik rá az alsó alaplemezből 

felálló menetes csapra (1. ábra). 

E rendszer fő előnye, hogy az alsó alaplemez 

kialakítása lehetővé teszi a lemezsávok hoszszirányú 

hőmozgását, mégpedig úgy, hogy 

a tetőkampó felső talplemeze azokkal együtt 

tud elcsúszni. Így az átcsavarozásnál nem 

alakulnak ki a változó irányú mozgást akadályozó 

erők. Ez egyúttal azt is eredményezi, 

hogy a csavarok körüli tömítések nem deformálódnak 

és tartósan funkcióképesek maradnak. 

A rendszer további előnye, hogy elemei 

hófogó vagy járórács rögzítésére is alkalmasak 

(ld. III. fejezet 5.2 és 5.5), sőt azokra 

a napenergia-hasznosítás berendezéseit is 

lehet rögzíteni. 

1. ábra: BJARNES rendszerű biztonsági 

tetőkampó. A rögzítés áttöri a fedést, de a 

kialakítás lehetővé teszi a fedés hosszirányú 

hőmozgását. 

HEUEL rendszerű biztonsági 

tetőkampók 

A HEUEL rendszerű tetőkampó egy új német 

gyártású rendszer, amely két elemből áll: egy 

alumínium-öntvény anyagú talplemezből, és 

egy azon túlnyúló takaróprofilból, amelynek 

peremén rugalmas tömítés fut körbe. A talplemezt 

– a tetőfedésen egy sablon segítségével 

kivágott nyíláson keresztül – közvetlenül 

a deszkaaljzatra rögzítik, nemesacél anyagú 

önfúró csavarok segítségével. Felső felületén 

két M12 méretű menetes szár áll ki, 

amelyre a takaróprofilt és a biztonsági tetőkampókat 

rögzíteni lehet. 

A takaróprofil EPDM-anyagú tömítése pontosan 

illeszkedik a fedésen kivágott nyílás köré 

és úgy zárja azt le, hogy a lemezsávok hőmozgását 

nem akadályozza (2. ábra). 

E rendszerhez más szerelvények is csatlakoztathatók: 

járórácsok vagy -lépcsők (ld. III. 

fejezet 5.5), hófogók (ld. III. fejezet 5.2), vagy 

akár napkollektorok is. A HEUEL rendszerű 

rögzítés egyik legnagyobb előnye, hogy utólag 

is szerelhető, a már elkészült tetőn. 

III. 5.4 Állványkampók 

Magasabb épületek homlokzatán az állvány 

rögzítéséhez az aljzat tartószerkezetéhez 

hozzáfogott behorgonyzó elemeket építenek 

be. Több épületnél meg is kívánják, hogy a 

homlokzat újbóli felállványozásánál (például 

épületfenntartási munkálatok esetén) az építéskor 

használt rögzítési pontokhoz ismételten 

csatlakozni lehessen. 

Ez esetben az aljzatba süllyesztett rögzítési 

pontokat rozsdamentes acélból kell kialakítani, 

belső menettel. A belső menetbe aztán 

nemcsak az állvány rögzítő csavarja hajtható 

be, hanem annak elbontása után akár egy 

gumitömítéses letakaró sapka is. 

III. 5 TETŐBIZTONSÁGI RENDSZEREK/BIZTOSÍTÓ KAMPÓK 

1. ábra: Rövid homlokzati lemezsávok esetén 

a szakszerűen kialakított közvetlenül tömített 

átcsavarozás is alkalmas lehet az állványok 

rögzítésére (leginkább rozsdamentes 

acélból). PTT irodaépület, Zürich (CH) 

Az ilyen rögzítési pontok kialakítása természetesen 

azt igényli, hogy azokat előtte alaposan 

megtervezzék, mivel a rögzítő elemek 

mélységét a homlokzatburkolat szerkezeti 

vastagságával (a tartószerkezeti faltól való 

távolságával) össze kell hangolni. Ugyanez 

vonatkozik a rögzítési pontok kiosztására is: 

azok lehetőleg mindig egy-egy lemezsáv 

közepén legyenek. A lemezsávok szabad 

hőmozgását természetesen a behorgonyzó 

elemek alkalmazásánál is biztosítani kell. 

III. 5.5 Tetőjárdák 

Egyes országokban előírják, hogy a kémények 

tisztításához és a rendszeres karbantartási 

munkákhoz (pl. belső csatornák, tetőfelülvilágítók 

tisztítása, stb.) a járhatóságot biztosító 

és megfelelően biztonságos épületszerelvényeket 

kell alkalmazni. Az ilyen célra szolgáló 

rendszereknek meg kell felelniük az EN 

516/517 szabványoknak. 

1 7 3

III. 5 TETŐBIZTONSÁGI RENDSZEREK/CSATORNAFŰTÉS 

1. ábra: RHEINZINK-REES 

rendszerű járórács vagy -lépcső 

rácsának korcra rögzített tartóbakja. 

1 7 4 

A kettős vagy derékszögű állókorcos fémlemezfedésekhez 

jól használhatók (a hófogókhoz 

hasonlóan) a korcra szorított tartóbakokra 

rögzített járólépcsők és -rácsok. Ilyen a 

RHEINZINK-REES rendszerű járórács is, aminek 

tartóbakjai 40° -os tetőlejtésig alkalmazhatók 

(1. és 3. ábra). 

Egyes országokban a tetőfelületen rögzített 

járórács-rendszereket korláttal is lehet kapni. 

(Svédországban például az ilyen rendszerek 

alkalmazását építéshatósági előírás teszi kötelezővé.) 

Ezek akkor használhatók a RHEIN- 

ZINK ® -fémlemez fedésekhez, ha rögzítésük 

nem akadályozza a lemezsávok hőmozgását, 

de azért kellően biztonságos. 

A tetőn létrát, hófogócsövekkel is ki lehet alakítani, 

ha azok tartóbakjai a korcokon létrafok-távolságra 

vannak rögzítve (2. ábra). 

Ennél kényelmesebb az olyan korláttal ellátott 

létra vagy lépcső, amit alul letámasztanak és 

felül a tartószerkezethez visszahorgonyoznak. 

Ilyen megoldásokat különösen meredekebb 

tetőkön alkalmaznak. 

III. 5.6 Csatornafűtés 

A csatornafűtéseknek az a feladata, hogy az 

épület leadott hője vagy a napsütés által megolvasztott 

hó és jég olvadékvizének lefolyását 

hidegben is biztosítsák. Ez különösen fontos a 

belső csatornákban (attika-, shed-csatorna), 

ahol a megolvadt csapadék útját egy jégdugó 

ill. jéggát el tudja zárni és a víz visszaduzzadva, 

a csatorna peremén túlbukva a tetőfedés 

alá tud jutni. (A fűtővezetéket a belső 

csatornák összefolyójába és lefolyócsövébe 

is be kell engedni, egészen a melegszint 

eléréséig. Fűtésre gyakran a csatornák épületen 

kívüli ejtőcsöveiben is szükség van. Ekkor 

a fűtőszálat le kell vezetni a talajszint alá, egészen 

a fagyhatárig.) 

1 kg jég 1 liter vízzé olvasztásához ugyanannyi 

energia szükséges, mint 1 liter víz 0 ° Cról 

80 ° C-ra való melegítéséhez. Mivel így a 

csatornafűtéseknek viszonylag nagy energiát 

kell leadniuk, azokat közvetlen hőleadóként 

kell kialakítani. 

Két fűtési rendszert különböztetünk meg: a hőmérséklettől 

függően változó mennyiségű hőenergiát 

leadó fűtővezetékeket, amiket kézi kiés 

bekapcsolással, vagy elektromos érzékelőkkel 

(hőmérséklet- és nedvességérzékelővel) 

vezérelnek, valamint az ún. „önszabályozó kísérőfűtéseket” 

(pl. RAYCHEM-rendszer), amik 

szintén a hőmérséklettől függően adnak le 

változó energiát, de külső szabályozás nélkül 

(tulajdonképpen folyamatos üzemmódban). 

Ez az „önszabályozás” a fűtési kábelek ilyen 

különleges kialakítása révén valósulhat meg, 

az azokban lévő félvezető képességű fűtőelemek 

révén. 

Azt, hogy a fenti két rendszer közül melyiket 

előnyösebb választani, a biztonságos működés 

és az energiafelhasználás figyelembevételével 

kell meghatározni, a helyi adottságoktól 

függően. Ezért a döntést minden esetben 

az elektromos tervezővel együttműködve kell 

meghozni. 

III. 5.7 Napenergia-hasznosítás 

berendezéseinek rögzítése – 

tetőre szerelt rendszerek 

A melegvíz készítésére és elektromos energia 

nyerésére szolgáló napenergia-hasznosító 

berendezések alkalmazása már ma sem a 

jövő technológiája – irántuk egyre nagyobb 

az igény. RHEINZINK ® fémlemez fedésekre 

történő szerelésük esetén e berendezések 

terheit az aljzatra ill. a tartószerkezetre kell 

átadni. A nagy terhek miatt a korcokra szorított 

tartóbakok alkalmazása itt nem elegendő. E 

2. ábra: HEUEL-rendszerű rögzítőelem. 

Segítségével napkollektorok is rögzíthetők. 

feladathoz jobban alkalmazható a BJARNESvagy 

a HEUEL-rendszerű biztonsági rögzítés 

(ld. III. fejezet 5.3). (A QUICK STEP – 

RHEINZINK ® lépcsős tetőhöz a fenti cégek 

különleges rögzítő elemeket kínálnak.) 

A két alumínium-öntvény anyagú elemből álló 

HEUEL-rendszer mind az állókorcos, mind a 

rombusz-fedéseken jól alkalmazható. Az alsó 

elemet – egy kb. 150 x 180 mm méretű 

talplemezt, amelynek felső felületén két M 12 

méretű menetes szár áll ki - nemesacél anyagú 

önfúró csavarok segítségével rögzítik a deszkaaljzatra. 

Szerelése előtt a fedésben sablon 

alapján egy kb. 160 x 200 mm méretű lyukat 

kell kivágni. A felső letakaró profilt mindig a 

tetőfedés elkészülte után szerelik. Peremén és 

a menetes szárak körül EPDM-anyagú tömítés 

van kialakítva. 

A fenti rendszerek kielégítik az EN 516/517 

szabványok követelményeit.


3. ábra: Járólépcső a korcra 

rögzített RHEINZINK-REES 

rendszerű tartóbakokkal. 

Lakóépület, Fulda (D) 

1 7 5


1 7 6


III. 6 TETŐFELÉPÍTMÉNYEK 

6.1 Kéményburkolatok 

6.2 Tetőablakok 

6.3 Tornyok 

6.4 Díszműbádogos munkák 

1 7 7

III. 6 TETŐFELÉPÍTMÉNYEK/KÉMÉNYBURKOLATOK 

1a-d ábra: A kémények RHEIN- 

ZINK ® -kel burkolva az épület 

díszévé válhatnak 

1 7 8 

III. 6.1 Kéményburkolatok 

A kémények az épületek olyan elemei, amik 

a tetőből kiemelkedve jelentősen befolyásolják 

az épület megjelenését – kedvezően vagy 

éppen ellenkezőleg. Az 1a-d képek több példát 

is mutatnak arra, hogy a RHEINZINK ® - 

kel kialakított kéményburkolatok nemcsak a 

RHEINZINK ® burkolatú tetőkön, hanem a cserép- 

és a palafedésűeken is az épület hangsúlyos 

alkotóelemévé válnak. 

A kémények fémlemezzel történő burkolása 

során természetesen be kell tartani az érvényes 

kéménytechnikai szabványokat és műszaki 

előírásokat (pl. tűzállóság, tisztítónyílások, 

stb.). Emellett ki kell elégíteni a bádogostechnikai 

követelményeket is (pl. aljzatszerkezet, 

be- és kiszellőzés, rögzítés, stb.). 

A kéményfej felső vízszintes felületét rozsdamentes 

acél anyagú vízorros elemmel kell 

letakarni – valamennyi tüzelőanyag esetén. 

Az egyre inkább terjedő alacsony hőmérsékletű 

fűtéseknél előfordulhat, hogy a kémény 

környezetében a kazánból az égéstermékekkel 

együtt távozó rozsdaszemek barnás elszíneződést 

okoznak. Ez a jelenség elsősorban 

alacsonyabb kéményeknél jelentkezik. 

III. 6.2 Tetőablakok 

A tető felületét gazdagító és a síkból kiemelkedő 

tetőablakokat egyre szélesebb körben 

alkalmazzák. Az építészeti formálásból adódó 

megfontolások mellett ennek oka az, hogy 

az újra divatba jött magastetők alatti teret egyre 

inkább hasznosítják lakóterületként vagy 

másképp. 

A tetősíkból kiemelkedő tetőablakok alkalmazása 

nemcsak a történelmi városrészekben, 

hanem a városokon kívül is jól megalapozott 

hagyományokon nyugszik. Ezek a 

típusú ablakok a belső tér felől is különleges 

életminőséget nyújtanak azáltal, hogy előttük 

ki lehet egyenesedni és az ablakon keresztül 

kényelmesen lehet kitekinteni. Kívülről pedig 

a fióktetők és a tetőablakok tagolják a tetőfelületet, 

felülről lezárják a homlokzat függőleges 

osztásait és hangsúlyozzák az épület 

egy-egy homlokzati axisát. Gondosan megformált 

tetőablakokkal a tető valóban az 

épület koronájává válhat. A tetőn lévő ablaksor 

az utcaképet is gazdagítja: elválasztja 

az épületek tömegét az égtől, ugyanakkor fel 

is oldja azok merev határvonalát. E hatást 

gyakran megfigyelhetjük, ha egy városban 

sétálunk. 

A magastetők alatti padlásterek lakótérként 

hasznosításával a tetőablakok új értelmet kaptak. 

Betervezésükben – az építészeti szempontokon 

túl – ma már fontos szerepet játszik 

az elérhető térnyereség, a világítás és a szellőztetés 

lehetősége is. 

A tetőablakok sokrétű szerepe miatt és a tervező 

szándékának az épített környezetre való 

lefordítása szempontjából rendkívül nagy jelentősége 

van az anyagválasztásnak. A RHEIN- 

ZINK ® alkalmazása azért különösen előnyös, 

mert egy tetőablakon általában több nehéz 

csomópont is van, mint magán a fő tetőfelületen, 

amelyhez az ablak csatlakozik (1-12. 

ábra). 

A tetőablakok tervezése során nagy figyelmet 

kell fordítani arra, hogy a szerkezeti megoldások 

teljes mértékben kielégítsék az épületfizikai 

követelményeket: a teljesértékű átszellőzést, 

a hőszigetelés „egyenszilárdságát” (a 

sok geometriai és szerkezeti hőhíd miatt itt általában 

a hőveszteség fajlagosan nagyobb 

mint a tető általános felületén), a belső oldali 

párazárás folytonosságát, stb. (ld. II. fejezet 1).

1. ábra: Dongaablak oldalsó 

csatlakozása, szegmensekkel 

kiképzett vápával 

5. ábra: A visszahúzott fióktető 

homloklemeze a szélső fedési 

lemezsávhoz korcolt kapcsolattal 

csatlakozik. Irodaépület, 

Herten (D) 

9. ábra: Íves tetőablakok dongatetővel. 

Az ívek összehangolásával 

a vápaelemek szükséges 

száma csökkenthető. 

2. ábra: Dongaablak felső csatlakozása, 

forrasztott összemetsződéssel 

6. ábra: Díszműbádogos elemekkel 

díszített ökörszem-ablak. 

Gersfeld (D) 

10. ábra: Az íves tetőablak előreugró 

oromszegélye árnyékhatást 

kelt. Az oromzat burkolatának 

elemei fekvőkorcokkal csatlakoznak 

egymáshoz. 

3. ábra: Egy lemezből mélyhúzott 

dongaablak-vápa (a KREH- 

LE cég gyártmánya, D-Landsberg/Lech) 

7. ábra: Magastetőhöz csatlakozó 

nagyméretű tetőablakok. A 

homloklemez függőleges korcai 

az ablakszerkezet függőleges osztóbordáinak 

vonalát folytatják. 

11. ábra: Íves tetőablakok a gerincükön 

kiszellőztetve. A II. fejezet 

1.3.5 pontjában leírtak 

alapján a beszellőztetés történhet 

az oromszegély alól is, a 

fő tetőfelületbe átvezetve. 


4. ábra: Dongaablak alsó csatlakozása 

(a modell bal oldalán: 

sík homloklemez, jobb oldalán: 

korcolt homloklemez) 

8. ábra: Az anyagok váltásával 

az egyszerű formák is jól mutatnak. 

Irodaépület, Göttingen (D) 

12. ábra: A tetőablakok folytatják 

a homlokzat függőleges 

osztásait. Lakóépület, 

Königswinter (D) 

III. 6 TETŐFELÉPÍTMÉNYEK/TETŐABLAKOK 

1 7 9

III. 6 TETŐFELÉPÍTMÉNYEK/TORNYOK 

1 8 0 

1.a-g ábra: A toronyfedések változatos és 

igényes formaképzéssel hangsúlyozzák az 

épület jelentőségét. 

III. 6.3 Tornyok 

A tornyok hagyományosan az épület olyan 

formai elemei, amelyek távolról is felhívják 

magukra a figyelmet, és egyes jelentős épületegységek 

vagy funkciók hangsúlyozására 

szolgálnak. E stíluselemek alkalmazásának 

virágkora a századforduló körüli évtizedekben 

volt, amikor a „polgári büszkeség” az 

iparosodott országokban azt kívánta meg, 

hogy a templomok mellett a városházák és a 

lakóépületek is ilyen módon legyenek „megkoronázva”. 

A „koronák” burkolata aztán 

többnyire vékony fémlemez lett. 

Manapság a tornyok többnyire ismét a templomépítészetben 

kapnak jelentőséget. Ezzel 

párhuzamosan azonban a történelmi épületek 

megőrzésére irányuló törekvésekből adódóan 

megnőtt a felújítások iránti igény is. 

Képeink nemcsak a tornyok építészetének 

formagazdagságát mutatják be, hanem a 

RHEINZINK ® anyag műszaki tulajdonságaiból 

adódó lehetőségek gazdag tárházát is 

(1a-g ábra). 

III. 6.4 Díszműbádogos munkák 

A templomokat, városházákat, várakat és más 

reprezentatív épületeket már a gótika korában 

is díszítették kőből mesterien faragott tornyocskák, 

erkélyek és vízköpők. A barokk és 

rokokó korszakában az épületek fényét gazdag 

homlokzati stukkódíszek emelték. 

A legutóbbi évszázadban (kb. 1860 óta) divatba 

jött az ún. „fém-ornamentika” is. A francia 

forradalmat követően a polgárság minden 

korábbinál nagyobb társadalmi jelentőséghez 

jutott, és az emiatt megnövekedett öntudatát 

az építőművészetben is kifejezésre kívánta 

juttatni. Ezzel együtt a fémek a polgári 

erők – az első ipari forradalom után megjelenő 

– technikai fejlődésbe vetett töretlen 

hitének jelképévé és cégérévé is váltak. 

A hatalom megmutatásának Franciaországban 

született polgári igénye gyorsan átterjedt 

Németországra és Svájcra is, egészen az 

osztrák dunai monarchiáig, a cseh, a morva, 

a magyar, a horvát, valamint a lengyel kultúrkörhöz 

tartozó területekre is.

A homlokzatok és a tetők mintás fém elemekkel 

való díszítése is e területeken indult el. 

A fejlődés egyik fontos előfeltétele volt, hogy 

egyrészt javultak a kis vastagságú fémlemezek 

előállításának ipari lehetőségei, másrészt 

fejlődött a fémek iparosított módszerekkel történő 

feldolgozásának technikája is. 

A fém anyagú épületdíszítő elemeket (ornamenseket) 

azután rézművesek és bádogosok, 

majd hamarosan szakosodott kis „ornamentika-üzemek” 

kezdték elemenként vagy kisebb 

sorozatokban készíteni és kereskedelmi forgalomba 

hozni. Így a fémlemez díszítőelemeket 

gazdag választékban gyártották és kínálták – 

az éppen divatos stílusirányzatnak megfelelő 

formákkal (neoklasszicizmus, neoreneszánsz, 

neogótika, neobarokk és később szecesszió). 

A korabeli rendkívül széles választékról az 

egykori gyártók katalógusai még ma is tanúskodnak 

(1. ábra). 

A díszműbádogos díszítmények bizonyos értelemben 

kétféleképpen is becsapták a szemlélőt: 

egyrészt egy ideig festették azokat azért, 

hogy kőből faragott díszítés benyomását keltsék, 

másrészt természetes állapotukban fényesre 

polírozva a figurák, vázák, toronycsúcsok, 

stb. a kő masszívságát utánozták, bár a 

belsejük üres volt. Mindkét célt a tökéletességig 

elsajátított technikájú forrasztott kapcsolatok 

révén érték el: a forrasztási varratokat 

tisztán eldolgozták (éles kaparószerszámokkal 

lehúzták), így azok szinte észrevehetetlenekké 

váltak. (A kapcsolatkialakítás technikai 

tárháza mára a védőgázas hegesztés alkalmazásával 

még tovább fejlődött.) 

A „csalás” azonban a hozzáértő szemének 

feltűnik: a fémből nyomott és húzott minták ugyanis 

sokkal finomabbak, filigránabbak mint 

a kő anyagú díszítmények. Viszont jelentős 

különbség volt, hogy a fém anyagú ornamensek 

ára a formák ismétlődése és az ennek 

megfelelő ipari jellegű előregyártás miatt 

sokkal kedvezőbb lehetett, mint a kőből készült 

elemeké. 

III. 6 TETŐFELÉPÍTMÉNYEK/DÍSZMŰBÁDOGOS MUNKÁK 

A díszműbádogos munkákhoz azonban még 

ma is csak kevés szakvállalkozás ért igazán. 

Az ornamensek gyártásának legfontosabb kellékei 

a sajtoló gépek, az ejtőprések, a fémnyomó 

padok, a húzósajtók és a különböző 

hajlítási sugarakhoz tartozó hajlítógépek. A 

fémnyomó padokba többféle nyomószerszám 

(gömbölyű, ovális, stb. fejű fémnyomórúd), 

a húzósajtókba pedig húzószerszámok 

(húzógyűrűk, húzóbélyegek=„matricák”) foghatók 

be, amelyekkel biztosítható az előzőleg 

meghajlított elemek tökéletes egyformasága 

és egyenessége. Csak ezáltal válik lehetővé, 

hogy a sarokillesztéseknél is pontosan találkozzanak 

a csatlakozó elemek profiljai. Az 

ejtőpréseken főként domborított, valamint 

sajtolt elemeket készítenek és általában több 

munkafázisban. Az így alakított fémek felülete 

sima és ütésnyomoktól mentes. 

1 8 1


1. ábra: A SPORER díszműbádogos 

üzem 1905-ből származó 

katalógusának címlapja. Az 

1882-ben alapított vállalkozás 

a katalógusban bemutatott termékeket 

még ma is gyártja. 

1 8 2 

2.a-e ábra: Néhány RHEINZINK ® anyagú 

díszműbádogos elem: toronycsúcsok, manzárd-ablakok, 

váza és íves párkányburkolat 

(képek a SPORER cégtől). 

Az említett alakítási módokon túl tovább élnek 

a lemez megmunkálásának hagyományos 

módszerei is: például a domborító- vagy formázó-fészekben 

történő domborítás (idom- és 

domborító kalapácsokkal). 

A II. világháború okozta óriási épületkárok és 

veszteségek után, a figyelem szerte Európában 

fokozatosan az építészettörténet még megmaradt 

és részben pusztulástól fenyegetett „tanúi” 

felé fordult. A folyamat eredményeként 

ezek az épületek fokozatosan visszakerültek 

a köztudatba, és a műemlékvédelem időközben 

megszilárdult intézményrendszerének 

köszönhetően az épületek jelentős részét – 

mind a köz-, mind a magántulajdonban lévőket 

– lépésről lépésre az eredeti állapotukhoz 

hűen felújították, kiegészítették, esetleg 

újjáépítették (3. és 4. ábra).


3. ábra: Manzárdtető díszes 

töréspontja díszműbádogos 

elemekkel. Egyetem épülete, 

Bern (CH) 

1 8 3


4. ábra: Egy gazdagon díszített 

torony jól sikerült felújítása. 

Daringerhof épülete, Bécs (A) 

1 8 4

IV. RÉSZ: KÜLÖNLEGES TETŐFEDÉSI RENDSZEREK 

IV. 1 „QUICK STEP – RHEINZINK ® LÉPCSŐS FEDÉS” 





1.5 Szerelvények/tetőbiztonsági rendszerek 

1 8 5


1 8 6 

IV. 1.1 Kialakulás 

A XXI. század küszöbén a fémlemez anyagú 

tetőfedések egyre inkább hangsúlyos építészeti 

elemként jelennek meg. Kivitelezésük 

nagy hagyományokra tekint vissza. Mindeddig 

azonban a fémlemez fedések többnyire 

állókorcos és lécbetétes fedésként készültek. 

A tervező építészek részéről az elmúlt években 

egyértelműen megfogalmazódott a kívánság, 

hogy a fémlemez tetőfedések területén a 

RHEINZINK ® -kel az alkotási lehetőségek tovább 

gazdagodjanak, s ezzel párhuzamosan 

az építési tevékenység egyre nagyobb mértékű 

iparosítottságának eredményeként az 

építők oldaláról is megjelent az igény egy 

korszerű, esztétikus, egyszerűen és gyorsan 

szerelhető fedési rendszer kifejlesztése iránt. 

Erre az igényre ad innovatív választ a 

„QUICK STEP – RHEINZINK ® lépcsős fedés”, 

amely vízszintes tagolása révén a tervezők 

számára egy új eszközt nyújt – más fedési 

módokkal kombinációban is. 

IV. 1.2 Ismertetés 

A „QUICK STEP – RHEINZINK ® lépcsős fedés” 

márkanevű tetőfedési rendszer a tető esésvonalára 

merőlegesen fektetett, egymásra 

lejtésirányban átfedő, üzemben előre gyártott 

elemekből áll. Segítségével ≥ 10° lejtésű, 

nem összetett felületű tetők fedhetők. Az 

elemeket egy speciálisan kiképzett lécezésbe 

akasztva rögzítik – az aljzatszerkezetre tulajdonképpen 

indirekt módon lefogva (1. ábra). 

A QUICK STEP tetőfedési rendszer meredek 

tetőkön (lejtés > 75° ) és homlokzatburkolatként 

való alkalmazása ellen csupán az 

szól, hogy ebben az esetben az elemek beakasztásához 

az állványnak az épület tartószerkezetétől 

legalább 60 cm-re kellene lennie. 


segítségével készült fedéseket pontosan meg 

kell tervezni, hiszen a fedési elemek csak így 

gyárthatók le az igényelt pontossággal. Ha 

ez a feltétel biztosított, a helyszíni szerelés 

különösen egyszerű és gyors lehet, hiszen az 

elemeket csupán egymásba kell akasztani. 

A rendszer elemeinek tárolása és feldolgozása 

során ugyanazokat a szabályokat kell 

betartani, amit más RHEINZINK ® -termékek 

esetén („szárazon és szellőztetve”). 

Előnyök 

■ A tető tagolásának vízszintes mérete 

könnyen összehangolható az épület raszterével. 

■ A szabadalmaztatatott tetőfedési rendszer 

vízszintes struktúrája esztétikus, egyedi 

megjelenést nyújt. 

■ A szerelés alulról-felfelé és felülről-lefelé 

is történhet; utóbbi esetben a fedés időszakában 

még a meredek tető is könnyen 

járható (segédállvány nélkül). 

■ A tetőáttörések szegélyezése megoldott: 

a rendszer részét képező, könnyen szerelhető, 

jó vízzáró képességű beépítő kerettel. 

■ A típuscsomópontok segítségével az egyes 

épületek tetőfedése áttekinthetően és gyorsan 

megtervezhető. 

■ A rendszer nem igényel teljes felületű alátámasztást 

és közvetlenül beszellőztetett: 

így az aljzatszerkezet leegyszerűsödik. 

■ Gerincszellőző vagy szellőzőnyílás készítése 

nem szükséges. 

■ Az elemek szerelése bepattintással történik, 

enyhe kéznyomással. 

■ A szerelés időjárástól és hőmérséklettől 

független; a fedés télen is készíthető. 

■ Az egyes felületi egységek – az elválasztó 

profilok között – egymástól függetlenül 

szerelhetők, és egymással sorolhatók. 

A fedési elemek hossza a tetőfelületi 

egységek szélességétől függően egyedi 

méretű is lehet. 

■ Pontos konszignáció alapján magas színtű 

előregyártottság érhető el. 

■ Csökkenthető a helyszíni szerelési idő, a 

beállványozás időtartama rövidülhet. 

1. ábra: A „QUICK STEP – RHEINZINK ® 

lépcsős fedés” tetőfedési rendszer alapeleme 

Műszaki adatok 

■ Lejtéstartomány: ≥ 10 - ≤ 75° 

■ Fedés lemezvastagsága: 0,8 mm 

■ Felület: RHEINZINK ® -„patina pro ” 


■ Az alapelemek szabványos hossza: 

2,0 m, 3,0 m és 4,0 m 

■ Az alapelemek kiterített szélessége: 

500 mm 

■ Az alapelemek súlya: 2,88 kg/m 

■ Fajlagos anyagszükséglet: 

2,74 fm alapelem/1 m 2 tetőfelület 

(36,5 cm névleges elemszélességgel) 

■ Az alapelemek fajlagos felületsúlya: 

7,89 kg/m 2 

■ A teljes rétegfelépítés súlya: 

kb. 15,5 kg/m 2 (alapelem, rendszerléc, 

átlagos szegélyezési hányad, stb.) 

QUICK STEP profilok keresztirányú 

kapcsolata 

Keresztirányú kapcsolatok oromszegély, 

fuga, élgerinc, vápa és oldalsó 

falcsatlakozó elemeknél: 

■ Tetőlejtés ≤ 15° : 

Keresztirányú kapcsolatokat vízhatlan módon 

kell csatlakozlatni pl. lagyforrasztas 

■ Tetőlejtés > 15° - ≤ 22° : 

Átfedés 150 mm, lemezvég lehajlítással 

■ Tetőlejtés > 22° : 

Átfedés 100 mm, lemezvég lehajlítással 

A szegélyezés elemeinek 

folytonosítása 

Keresztirányú lemezkapcsolatok az osztóborda-, 

az oromszegély-, a tetőél-, a vápa- és 

a falcsatlakozási elemekben: 

■ Ha a tető lejtése ≤ 15° : 

vízhatlan keresztirányú lemezkapcsolatok 

(pl. lágyforrasztással); 

■ Ha a tető lejtése > 15° - ≤ 22° : 

150 mm lejtésirányú áttakarás 

(peremezéssel) 

■ Ha a tető lejtése > 22° : 

100 mm lejtésirányú áttakarás 

(peremezéssel)

Eső okozta zajhatás 

A szokásos esőhangtól eltekintve, amely mindig 

fellép, ha esőcseppek érik a felületetet, 

különösen zavaró „kopogó esőhang”-gal általában 

a kis vastagságú fémlemez fedéseknél 

sem kell számolnunk (e tekintetben nincs 

különbség az egyes anyagok között). 

E hatás csak akkor jelentkezik zavaró erősséggel, 

ha a membránszerű felület (itt: vékony 

fémlemez) alatt egy rezonáló alap van. 

Mivel ez a feltétel nincs meg sem a korcolt és 

lécbetétes fedéseknél, sem a QUICK STEPrendszernél, 

a szokásos kopogó hangok nem 

erősödnek fel. A rendszerhez tartozó lécezés 

alátámasztja a tetőfedést és ezzel gátolja a 

membránhatás kialakulását. 

E témában – az R w súlyozott léghanggátlási 

értékek meghatározására – részletes akusztikai 

vizsgálatokat végeztettünk az MPA NRW 

vizsgáló laboratóriumában (3. táblázat). Az 

eső okozta zajlesugárzás vizsgálatára egy 

mérnökirodát bíztunk meg. A méréseket 

közepes erősségű esőt szimulálva végezték, 

amely általában olyan területekre jellemző 

ahol az éves csapadékterhelés 600-800 mm 


Az eredmények értékelésénél figyelembe kell 

venni, hogy a vizsgálat célja elsősorban az 

egyes szerkezeti megoldások összehasonlítása 

volt. Ez okból a mérések is a puszta lefedő 

szerkezetekre vonatkoznak a tető belső 

kiépítése (hőszigetelés, belső burkolat, stb.) 

nélkül. Így a mért értékek magasnak tűnhetnek, 

a zajokat azonban a belső szerkezet 

jelentős mértékben tompítja. A mérési eredmények 

mégis jól használhatók a belső 

szerkezet szükséges hanggátlási értékének 

meghatározásához. 

Szerkezet A szerkezet egyenértékű hangnyomásszintje*: 

külső oldalon dB (A) 

Kettős állókorcos RHEINZINK ® fedés 56 

V 13 jelű üvegfátyol betétes bitumenes lemezen, 


Kettős állókorcos RHEINZINK ® fedés 61 


Kettős állókorcos RHEINZINK ® fedés, 58 

ENKAMAT 7008 makro-szálas alátétlemezen, 

alatta V 13 jelű üvegfátyol betétes bitumenes 

lemez, 24 mm vtg. deszkaaljzaton; 

Hullámlemez fedés (szálerősítéses cement 55 

alapanyagú), 30/50 mm-es lécezésen; 

Hullámos betoncserép fedés 53 

30/50 mm-es lécezésen; 

„QUICK STEP – RHEINZINK ® lépcsős fedés” 62 

a rendszerhez tartozó lécezésen; 

R w súlyozott léghanggátlási értékek 

Az MPA NRW állami anyagvizsgáló intézet 

további vizsgálatokat is végzett – teljes szerkezeti 

rétegfelépítésekkel – az R w súlyozott 

léghanggátlási értékek meghatározására (a 

DIN EN 20171 szabvány szerint). A 3. táblázat 

összehasonlítja a különböző RHEIN- 

ZINK ® -fedéseket más hagyományos fedési 

módoknál mért értékekkel. 

Szélszívással szembeni ellenálló 

képesség 

Az aachen-i WSP iroda (Hő- Áramlás- és 

Folyamattechnikai Mérnök-társulás) megbízásunk 

alapján méréseket végzett a QUICK- 

STEP tetőrendszer szélhatásokkal szembeni 


ellenálló képességének vizsgálatára. A szélállóság 

értékeléséhez ipari aerodinamikai 

szélcsatornában végeztek méréseket, a felnyílási 

ellenállási nyomaték meghatározására. 

Az eredmények egyértelműen azt igazolták, 

hogy a mért nyomatéki értékek többszörösen 

meghaladták a DIN 1055 szabvány 

4. része szerinti szívási leemelési nyomatékokat. 

A QUICK STEP fedési rendszer szélszívással 

szembeni ellenállása így nagy biztonsággal 

szavatolt. 

1. táblázat: Külső oldali egyenértékű 

hangnyomásszintek zuhanyrózsával 

történő mesterséges 

esőztetés esetén – (350 l/ 

s· ha), belső szerkezeti rétegek 

nélkül, 25° tetőlejtés mellett 

* szabványos érték 10 m 2 -es 

abszorpciós felületre 

1 8 7


1 8 8 

szívó szélerők szélerő/alapprofil leemelő szélerő mért törési 

(DIN 1055-4) a szívó szélerőből a szívó szélerőből nyomaték 

kN/m 2 kN Nm Nm 

Tetőrész belső perem sarok belső perem sarok belső perem sarok 

Épületmagasság 

0 - 8 m 0,30 0,40 1,60 3,60 4,80 19,20 72 96 384 900 

8 - 20 m 0,48 1,44 2,56 5,76 17,28 30,72 115 346 614 900 

20 - 100 m 0,66 1,98 3,52 7,92 23,76 42,24 158 475 845 900 

2. táblázat: A QUICK-STEP tetőfedési rendszer szélszívással szembeni ellenálló képességének vizsgálata, a DIN 1055 szabvány 4. része 

(„Épületszerkezetek teherfelvétele”) alapján. (A kísérletek alapján tett megállapításokhoz a kiemelt értékek nyújtanak alapot.) 

Összehasonlításként: 

■ normál beszéd 60 dB(A) 

■ nagyon hangos beszéd 70 dB(A) 

■ forgalom zajos utcán 80 dB(A) 

Szerkezet/rétegfelépítés R w léghanggátlási érték 

„QUICK STEP – RHEINZINK ® lépcsős fedés”, 

átszellőztetett tetőszerkezeten, a szarufák közeit 

teljesen kitöltő hőszigeteléssel, „lélegző” (extrém 

kis páraátbocsátási ellenállású) alátétfóliával 47 dB 

Állókorcos RHEINZINK ® -fedés, átszellőztetett tetőszerkezeten, 

a szarufák közeit teljesen kitöltő hőszigeteléssel, 

„lélegző” (extrém kis páraátbocsátási 

ellenállású) alátétfóliával 48 dB 

Állókorcos RHEINZINK ® -fedés, átszellőztetés nélküli 

tetőszerkezeten, a szarufaközöket teljesen kitöltő 

hőszigeteléssel és szellőző alátétszőnyeggel 47 dB 

Kiselemes fedés (pl. betoncserép), átszellőztetett tetőszerkezeten, 

a szarufák közeit nem teljesen kitöltő 

hőszigeteléssel, szokásos alátétfóliával 45 dB 

3. táblázat: A DIN EN 20717 és a DIN 4109 szabványok előírásai szerint végzett 

mérésekkel meghatározott R w súlyozott léghanggátlási értékek.

RETUSCHE 

2. ábra: A tetőfelület nézete 

Tervezési szempontok 

Átszellőztetett tetőszerkezet, a fokozott 


nem átszellőztetetett tartószerkezettel 


egy ún. „vízzáró” fedési mód. (A korcolt és 

lécbetétes fedések a „fokozottan vízzáró” 

kategóriába tartoznak.) Az esetleg visszatorlódó 

csapadékból a fedés alá jutó nedvességet 

és a porhót ezért egy alátétfóliával 

(második vízelvezető réteggel) a tető szerkezetéből 

feltétlenül ki kell vezetni. Ennek elve 

és megoldása ugyanolyan, mint bármely 

cserép- vagy palafedés esetén (ld. Német 

Tetőfedő Szövetség: Tetőfedési Irányelvek). E 

helyen a Németországban már elterjedt, az 

ottani szabályozás (WSchVO ’95) szerinti 

fokozottabb hőszigetelési követelményeknek 

megfelelő rétegfelépítéseket ismertetjük, 

amelyben a hőszigetelés vastagsága 18-22 

cm, így kitölti a szarufa teljes magasságát. 

Ebben az esetben a szarufák felső síkján 

végigvezetett fólia és a hőszigetelés között 

általában nem alakul ki átszellőző légrés. 

Ezért két lehetőségünk van. Az első megoldásban 

a hőszigetelés felső síkján második 

vízelvezető rétegként páratechnikailag nyitott, 

ún. „lélegző” alátétfóliát kell alkalmazni, amelynek 

páraátbocsátási ellenállása extrém 

alacsony (itt: s d ≤ 0,2 m). (E célra a hagyományos 

alátétfóliák nem alkalmasak.) A 

második megoldásban a második vízelvezető 

réteg nem páraáteresztő anyagú, de ekkor a 

belső oldali párazáró réteg páraátbocsátási 

ellenállását kell rendkívüli mértékben megnövelni 

(s d ≥ 100 m). Ha azonban sem a 

belső oldali párazáró réteg nem különösen 

tömör, sem a második vízelvezető réteg nem 

páraáteresztő anyagú, úgy alatta (a hőszigetelés 

fölött) mindenképpen egy második 

átszellőztetett légteret kell kialakítani – ahogy 

az a hagyományos tető-rétegfelépítésekben 

megszokott. 

A második vízelvezető réteg többféle szerkezeti 

kialakítású lehet (a csökkenő lejtéssel 

annak vízzáróságát is fokozni kell), amelyet 

a helyi időjárási viszonyoktól, a tetőszerkezet 

jellemzőitől, stb. függően kell megválasztani. 

Ezek a következők: 


Csapadékbiztos alátétfólia 

A leginkább elterjedt megoldás. Szabadon 

függő, ill. szarufák között befeszített fólia, 

amely a tetőfedés vízzáróságát fokozza. Az 

egyes sávokat legalább 10 cm lejtésirányú 

átfedéssel kell fektetni. A szarufákon végigfutó 

ellenléc alatt szegezéssel vagy kapcsokkal 

rögzítik. 

Csapadékbiztos alátétfedés 

Teljes felületű aljzaton felfekvő második vízelvezető 

fólia réteg, amely az ellenlécezés alatt 

van átvezetve. A rögzítő elemek által okozott 

perforációkat további tömítéssel, vagy tömítő 

sávokkal takarhatják le. 

Csapadékbiztos alsó tető 

A második vízelvezető réteg anyaga teljes 

felületű aljzaton felfekvő vízhatlan anyagú 

szigetelés. Az átfedések, a csatlakozások és 

az áttörések szegélyezései szintén vízhatlan 

módon vannak kialakítva. A szigetelés síkja 

az ellenlécezés alatt átfut, ezért annak rögzítései 

okozhatnak perforációkat, amelyeket 

azonban további tömítéssel zárhatnak le. 

Vízhatlan alsó tető 

A második vízelvezető réteg itt is teljes felületű 

aljzaton kialakított vízhatlan anyagú szigeteléssel 

készül. Ez esetben azonban a szigetelés 

körbeveszi az ellenlécezést is, ezért annak 

rögzítései nem okoznak perforációkat (a szigetelés 

síkján). Az átfedések, a csatlakozások 

és az áttörések szegélyezései szintén vízhatlan 

módon vannak kialakítva. Lezárás nélküli 

nyílások és rögzítő elemek által okozott nyitottan 

maradó lyukak nem maradhatnak. 

1 8 9


Reminder: “drawings” 

1 9 0 

3. ábra: Átszellőztetett tetőszerkezet, a fokozott 


nem átszellőztetetett tartószerkezettel, 

„lélegző” második vízelvezető 

réteggel 

Rétegfelépítés (3. ábra) 

1„QUICK STEP – RHEINZINK ® lépcsős fedés” 

a rendszer részét képező lécezésen 

és rögzítő elemekkel 

2Ellenléc 30/50 mm (rögzítés: 80 mm hoszszú 

szögekkel, max. 40 cm-ként) 

3Második vízelvezető réteg – az időjárási 

hatásoktól függően; pl. „lélegző” alátétfólia 

(s d ≤ 0,2m), toldások lejtésirányban 

átlapolva, ragasztva 

4Hőszigetelés – a szarufák teljes magasságában 


szerint, minimumérték a DIN 4108 szerint) 

5Szarufa (a DIN 68 800 szerinti GK 0) 

6Építőlemez, hőcsillapítással rendelkező 

réteg, ezért a nyári hővédelemben is szerepe 

van (BFU-rétegelt lemez vagy OSBlemez) 

7Pára- és légzáró réteg, UV-ellenálló, s d - 

érték a szarufahossztól függ, de > 2,0 m 

8Installációs szint 

9Belső oldali burkolat 

Műszaki jellemzők 

■ A rétegfelépítés páratechnikailag felfelé 

nyitott, ezért rendkívül kedvező. 

■ A tető tartószerkezetének kémiai szerekkel 

való védelme elkerülhető. 

1 

2 

3 

4 

5 

6 

7 

8 

9 

1 

2 

3 

4 

5 

6 

7 

8 

9 

10 

4. ábra: Átszellőztetett tetőszerkezet, a fokozott 


nem átszellőztetetett tartószerkezettel, 

páratechnikailag zárt második vízelvezető 

réteggel 

Rétegfelépítés (4. ábra) 

1 „QUICK STEP – RHEINZINK ® lépcsős fedés” 

a rendszer részét képező lécezésen 

és rögzítő elemekkel 

2 Ellenléc 30/50 mm (rögzítés: 80 mm hoszszú 

szögekkel, max. 40 cm-ként.) 

3 Második vízelvezető réteg – az időjárási 

hatásoktól függően; páratechnikailag 

zárt, pl. bitumenes szigetelő lemez 

4 Deszkaaljzat, legalább 18 mm vtg. (a DIN 

68 800 szerinti GK 2) 

5 Hőszigetelés – a szarufák teljes magasságában 


szerint, minimumérték a DIN 4108 szerint) 



réteg, ezért a nyári hővédelemben is szerepe 

van (BFU-rétegelt lemez vagy OSBlemez) 

8 Tökéletesen tömör pára- és légzáró réteg, 

UV-ellenálló, s d -érték > 100 m (vagy: a 

szerkezet megfelelőségének igazolása 

hőtechnikai számítással) 



Műszaki jellemzők 

■ A rétegfelépítés páratechnikailag zártabb, 

ezért a tökéletesen tömör belső 

oldali pára- és légzáró réteg kialakítása 

a jó működés alapfeltétele. 

■ A tető tartószerkezetét kémiai szerekkel 

védeni kell. 

C 

. F 

E D E E D E E D E E D E 

5. ábra: A tető osztóprofiljai – horizontális 

felosztás 

A tetőfelület felosztása az ereszre 

merőlegesen 

■ Meg kell határozni a tetőfelület valós 

hosszát (esésvonal-irányban), a lécezés 

felső vonalában az eresztől a gerincvonalig. 

■ A tető teljes hosszából le kell vonni a 

legfelső léc távolságát a gerincvonaltól 

(e méret a lejtéstől függ: ld. 4. táblázat). 

■ Meg kell határozni az egymás fölötti 

elemek számát (léctávolság: 365 mm). 

■ Az alul ereszpontig szabadon maradó 

távolság megadja az ereszlemez számára 

rendelkezésre álló méretet (80-445 

mm között változhat). E méret alapján 

különböző kiterített szélességű ereszlemezek 

rendelhetők. Az ereszlemez vízorrhajlításai 

egyedileg készülnek, így azzal a 

tetőfelület pontatlanságai kiegyenlíthetők. 

A Tetőfelület teljes szélessége 

B Épületszélesség a tető túlnyúlása nélkül 

C Tető túlnyúlása (az oromszegély-vízorrok 

előreállásával) 

D Elemek hossza 

E Hézagszélesség kb. 15 mm 

F Derékszög (kitűzve) 

Figyelem! 

Tervezési segédletként és a megrendelések 

előkészítéséhez jól használható a RHEIN- 

ZINK-vizsgálati és felmérési lista. 

. F 

. F 

B C 

A

Tetőlejtés a = a legfelső léc távolsága a gerinctől 

nyeregtető félnyeregtető 

10° 145 mm 365 mm 

20° 140 mm 365 mm 

30° 135 mm 365 mm 

40° 130 mm 365 mm 

50° 120 mm 365 mm 

60° 110 mm 365 mm 

4. táblázat: A legfelső léc távolsága a gerincvonaltól 

6. ábra: Oromszegély: vízorr előreállása, 

függőleges átfedés 

A tetőfelület felosztása az eresszel párhuzamosan 

A tető fedése szabványos hosszúságú 

elemekkel 

■ Meg kell határozni a tetőfelület teljes szélességét, 

a tető oldalirányú túlnyúlásával, 

hozzáadva az oromszegély-vízorrok előreállását 

is (5. táblázat és 6. ábra). 

■ Fel kell osztani a tetőfelület szélességét a 

szabványos hosszúságú elemek méretének 

megfelelően: a 2,03 m, a 3,03 m és 

a 4,03 m méret többszörösére (alapprofil 

2,0 m, 3,0 m és 4,0 m; 

valamint 2 x 15 mm hézagszéles-ség). 

■ Meg kell határozni a maradék felületbe 

kerülő egyedi méretű elem hosszát (a 

hézagszélesség levonásával). 

A tető fedése egyedi hosszúságú 

elemekkel 

■ Meg kell határozni a tetőfelület valós szélességét, 

a tető oldalirányú túlnyúlásával, 

hozzáadva az oromszegély-vízorrok 

előreállását is (5. táblázat és 6. ábra). 

■ Meg kell határozni a tetőfelületen kialakuló 

mezők számát oly módon, hogy a 

tetőfelület szélességét felosztjuk egész 

számú mezőre, a szabványos hosszúságú 

elemek mérete alapján: a 2,03 m, a 3,03 

m és a 4,03 m méret többszörösére 

(alapprofil 2,0 m, 3,0 m és 4,0 m; 

valamint 2 x 15 mm hézag-szélesség). 

b 

Épületmagasság b = vízorr előreállása a = átfedés 

(m) (mm) (mm) 

≤ 8 20 - 30 ≥ 50 

> 8 - ≤ 20 30 - 40 ≥ 80 

> 20 - ≤ 100 40 - 60 ≥ 100 

a 

a 

� 

7. ábra: Nyeregtető gerince 8. ábra: Félnyeregtető gerince 

■ Elemek pontos mérete (tengelytávolság) 

= a tető valós szélessége (A)/mezők 

száma (A gyártási hossz megadásakor a 

2 x 15 mm hézagot a tengelytávolságból 

le kell vonni.) 

A rendszerhez tartozó tartólécek mérete 

■ Kiinduló adat: az egyes tető-mezők tengelytávolsága 

(szabványméret: 2,03 m, 

3,03 m és 4,03 m). 

■ Le kell vonni 160 mm-t. 

■ Eredményül megkapjuk a tartólécek hoszszát 

(szabványméret: 1,87 és 2,87 m). 

Szerelés és rögzítés 

■ A fedési elemeket a rendszerhez tartozó 

tartólécek oldalán felcsavarozott rögzítőkampókba 

pattintva szerelik. A rögzítőkampók 

távolsága a lécek végétől: 

150 mm (általános elemnél üzemben 

előre felcsavarozva). 

■ Helyszínen szerelt rögzítőkampók helyzete 

(pl. vápák és tetőélek mentén): a léc 

végétől 150 mm-re, annak felső élénél 

1 mm-rel mélyebben. 

■ A rögzítőkampók távolsága egymástól a 

tartóléc oldalán: max. 800 mm. 

■ A tartólécek végének távolsága egymástól 

az osztóprofilok sávjában: 160 mm. 

■ A tartólécek távolsága a tető oldalsó 

peremétől: 80 mm. 

■ Alapkövetelmény, hogy a tartólécek valamennyi 

egymás melletti mezőben egy 

vonalban legyenek. 

5. táblázat: Az oromszegély 

szerkezeti méretei – vízorr 

előreállása, függőleges átfedés 

magassága 


■ A tetőszerkezet max. szarufa-távolsága: 

90 cm. 

■ A lécezés max. konzolossága az oromszegélynél: 

40 cm. 

■ A lécezés max. konzolossága egy szarufától 

az osztóprofilig: 90 cm. 

Az osztóprofilokat a tartólécek végén, ill. a 

szellőző légréteg alatti építőlemezre fércekkel 

rögzítik. A rendszerhez tartozó tartóléceket 

az ellenlécezésre 2-2 db 4,2 x 110 mm 

méretű szöggel kell rögzíteni. A 30/50 mm 

méretű ellenléceket a szarufákra kb. 40 cmként 

kell rögzíteni, 80 mm hosszú szögekkel. 

Ha a tetőszerkezet nem szarufákkal van kialakítva, 

illetve ha a tetőn biztonsági tetőkampókat 

(ld. IV. fejezet 1.5, 8. ábra) is kell 

rögzíteni, más rögzítőelemeket kell használni. 

Figyelem! 

A QUICK STEP tetőfedési rendszer szerelése 

során rendkívül fontos, hogy az osztó-, az 

oromszegély- és a falszegély-profilok az ereszre 

merőlegesen, a tartólécek pedig azzal 

párhuzamosan legyenek rögzítve (5. ábra). 

Ha ez nem valósul meg, az osztóprofilok és a 

fedési elemek között kónikus hézagok alakulnak 

ki, s így itt az árnyékfuga sem lehet 

egyenes peremű. 

a 

� 

b 

1 9 1


1 9 2 

Konvex ívelt tetőfelületek 


tetőfedési rendszer domborúan ívelt felületeken 

is alkalmazható. Az osztó- oromszegély- és falszegély-elemek 

ívelten is szállíthatók: az elemek 

hossza ≤ 2,00 m, az ív sugara ≥ 3,00 m 

lehet. Egyébként az elemeket szegmensekből 

kell az ívre igazítani és lágyforrasztással folytonosítani. 

Mivel e tetőfedési rendszer legkisebb lejtése 

10° , a dongatetők felső kislejtésű tetőszakaszát 

teljes felületű aljzaton, állókorcos fedésként 

kell kialakítani. Ez már csak azért is 

szükséges, mert a QUICK STEP rendszernél a 

csúcsponton szükségszerűen egy ellenlejtés 

alakulna ki. 

Az ilyen esetekre vonatkozóan kérje alkalmazástechnikai 


6. táblázat: A rendszerhez tartozó tartólécek 

távolsága a tető csúcsától, dongatetőn. 

(A közbenső értékeket interpolálással kell 

megállapítani.) 

≥ 10° 

9. ábra: Az első alapprofil távolsága a dongatetők csúcsától (ld. 6. táblázat) 

Szerelési sorrend 

A szerelést az alábbiak szerint kell végezni: 

1 A fedés alatt második vízelvezető réteget 

kell kialakítani – a tető lejtésétől függő 

tömörséggel. 

2 A csatornatartók és az osztóprofilok kiosztásának 

kijelölése az eresz mentén. 

3 „Ereszdeszka” rögzítése (21-22 mm méretű 

BFU rétegelt lemez, vagy OSB-lemez), 

8 mm vastag távolságtartó lécen. 

4 Az osztóprofilok vonalában az „ereszdeszkák” 

között 160 mm távolságot kell 

hagyni. 

5 Csatornatartók szerelése: 

A csatornatartók nem kerülhetnek az 

osztóprofilok alá. A csatornatartókat úgy 

kell meghajlítani, hogy a csatorna mindenütt 

kb. 30 mm-rel a fedés síkja alatt 

legyen; így az osztó- az oromszegélyés a 

falszegély-elemekből is tud folyni víz a 

csatornába. 

A szarufák legnagyobb távolsága 90 cm. 

6 30 x 50 mm méretű ellenlécek szerelése. 

7 Tetőfelület kiosztása esésvonal-irányban 

a rendszerhez tartozó RHEINZINK ® -tartólécek 

szereléséhez (e = 365 mm). A 

ferde oldalú hézagok megelőzése érdekében 

rendkívül fontos, hogy a kiosztást 

mindenütt az ereszre merőleges 

irányban végezzük. 

8 A tartólécek szerelése a tetőfelület pontos 

hossz- és keresztirányú kiosztása alapján. 

Tető sugara Távolság a 

tető csúcsától 

m m 

3 0,55 

5 0,95 

7 1,30 

9 1,65 

11 2,00 

13 2,35 

15 2,70 

9 A horganyzott acél osztóprofil-tartó elemek 

rögzítése a tartólécek oldalán. 

10 Osztóprofilok szerelése. 

11 200/12 mm méretű BFU rétegelt lemez, 

vagy OSB-lemez rögzítése az oromszegélyek, 

a vápák, a tetőélek mentén, valamint 

a tetőáttörések körül. Ha az oromszegély 

falszerkezeten van, a BFU/OSB 

lemez vastagsága 21-22 mm. 

12 A tetőél- és vápaelemek szerelése. 

13 Horganyzott acéllemez rögzítősávok 

rögzítése az oromszegély és a félnyeregtető 

felső lezárása mentén, valamint az 

oromszegély-elemek szerelése. 

14 A rendszerhez tartozó RHEINZINK ® -tartólécek 

szerelése a vápák és a tetőélek 

mentén. A léceket hozzá kell igazítani a 

tetőél- és vápalemezhez. A tartólécek 

végén esetleg további rögzítőkampókat 

kell felcsavarozni. 

15 RHEINZINK ® -szegélylemez szerelése a 

tető áttörései (kémény, tetőablak, felülvilágító, 

stb.) körül. 

16 A tetőfedő elemek szerelése: általában a 

gerincmenti elemmel kezdődik; a további 

elemeket felülről lefelé haladva helyezik 

el. 

17 Az oromszegély és az osztóprofil mentén 

az árnyékfuga szélessége kb. 15 mm 

legyen. 

18 Ereszmenti elem meghajlítása és szerelése. 

A munkák során a szokásos építési tűréshatárokat 

kell betartani.

1. ábra: Eresz- és osztóprofil, RHEINZINK ® - 


IV. 1.3 Részletképzések 

Ereszprofil 

A tetők mérete általában nem pontosan a 

fedés elemeinek többszöröse. E problémát 

oldja meg a RHEINZINK ® -ereszprofil, amelyet 

200, 300, 400 és 560 mm névleges 

mérettel lehet megrendelni. Az ereszprofil 

hátsó élén csak egy íves beszegés van kialakítva 

– ugyanolyan, mint a fedés alapprofiljánál. 

Az ereszprofil vízorrát mindig a tető 

méreteihez igazodva lehet meghajlítani. E 

hajlítással ki lehet egyenlíteni a tető méretpontatlanságait 

is. 

1 ereszprofil 

2 horganyzott acéllemez rögzítősáv 

3 csatornatartó 

4 „ereszdeszka” (21-22 mm méretű BFU 

rétegelt lemez, vagy OSB-lemez), 

160 mm széles 

5 távolságtartó léc, 8 mm vtg. 

6 ellenléc, 30/50 mm 

7 második vízelvezető réteg, pl. alátétfólia 

Figyelem! 

Az osztóprofilok vonalában csatornatartót nem 

lehet rögzíteni. 

2. ábra: Az ereszprofil végén lévő kivágás 

segíti a víz kifolyását az osztóprofilból 

1 

2 

3 6 5 mm (± 2 0 mm) 

3 6 

4. ábra: Eresz alulról látható ereszdeszkázattal 

7 

1 

~ 3 0 mm 

2 


8 0 - 4 4 5 mm 

~ 1 6 0 mm 

2 2 mm 

3 4 5 6 

3. ábra: Ereszcsomópont ereszprofillal 

1 

2 

~ 1 6 0 mm 

8 0 - 4 4 5 mm 

2 2 mm 

3 4 

6 

5. ábra: Ereszkialakítás az „ereszdeszka” 

alatt rögzített csatornával 

7 

7 

1 9 3


1 9 4 

6. ábra: Osztóprofil a tetőfelületben 7. ábra: Eresz az ereszprofil szerelése előtt 

9. ábra: Osztóprofil tartóeleme (a tartólécek 

végére szerelik) 

1 2 3 4 5 6 

10. ábra: Osztóprofil metszete (a fedési elemek 

nélkül) 

8. ábra: Gerinc a fedési elemek szerelése előtt 

Osztóprofil 

Az osztóprofilokat a rendszer léceire szerelt 

tartóelemekbe kell ültetni. E profilok így a tartólécek 

közé süllyednek, rögzítésük pedig az 

azok oldalára szerelt fércekkel történik. 

1 osztóprofil 


3 osztóprofil-tartóelem 

4 rendszer-léc, oldalán előre felcsavarozott 

rögzítőkampókkal 



Figyelem! 

Ha a tető tartószerkezetén (a szellőző légrés 

alatt) egy teljes felületű fa aljzat van, az osztóprofil 

tartóelem egyes esetekben elhagyható.

11. ábra: Oromszegély-lemez 12. ábra: Oromszegély nézete a tető felől 

7 5 mm 

1 2 mm 

13. ábra: Oldalra túlnyúló oromszegély 

metszete (a fedési elemek nélkül) 

2 2 mm 

7 5 mm 

1 2 3 4 5 6 1 2 3 3.1 4 5 

14. ábra: Fal fölötti oromszegély metszete 

(a fedési elemek nélkül) 


Oromszegély-profil 

Az oromszegély mentén egy 200 mm széles 

fa anyagú sávot kell szerelni (BFU rétegelt 

lemez, vagy OSB-lemez), amelyre az oromszegély-profilt 

fércek és horganyzott acél 

rögzítősáv segítségével lehet rögzíteni. A 

BFU/OSB lemez vastagsága – attól függően, 

hogy túlnyúló vagy falsíkban maradó oromszegély 

készül – 12 mm, vagy 21-22 mm. 

Szerkezetkialakítás: 

túlnyúló oromszegély (13. ábra) 

1 oromszegély-profil 

2 horganyzott acél rögzítősáv 


rögzítőkampókkal (első rögzítőkampó: 

1 léc végétől 150 mm-re) 

4 200/12 mm méretű „oromszegély-deszka” 

(BFU rétegelt lemez, vagy OSB-lemez) 



Szerkezetkialakítás: 

fal fölötti oromszegély (14. ábra) 

1 oromszegély-profil 

2 horganyzott acél rögzítősáv 



a léc végétől 150 mm-re) 

3.1 a lécek végét alátámasztó ellenléc, 

20/50 mm méretű 

4 200/21-22 mm méretű „oromszegélydeszka” 

(BFU rétegelt lemez, vagy OSBlemez) 


1 9 5


1 9 6 

RETUSCHE 

15. ábra: Félnyeregtető felső lezárásának 

szerkezete, osztóprofilnál 

3 6 5 mm 

5 4 3 2 

17. ábra: Kis lejtésű félnyeregtető felső 

lezárásának metszete 

� 

1 

� 

a 

16. ábra: Félnyereg tető felső lezárásának 

nézete osztóprofilnál 

3 6 5 mm 

5 4 3 2 1 

18. ábra: Nagy lejtésű félnyeregtető felső 


Tetőlejtés Épületmagasság 

≤ 8 m > 8 m - ≤ 20 m > 20 m - ≤ 100 m 

10° 31 + ≥ 50 mm 31 + ≥ 80 mm 31 + ≥ 100 mm 

20° 32 + ≥ 50 mm 32 + ≥ 80 mm 32 + ≥ 100 mm 

30° 35 + ≥ 50 mm 35 + ≥ 80 mm 35 + ≥ 100 mm 

40° 40 + ≥ 50 mm 40 + ≥ 80 mm 40 + ≥ 100 mm 

50° 47 + ≥ 50 mm 47 + ≥ 80 mm 47 + ≥ 100 mm 

60° 60 + ≥ 50 mm 60 + ≥ 80 mm 60 + ≥ 100 mm 

1. táblázat: A horganyzott acéllemez rögzítősáv mérete, a tetőhajlástól függően 

(A közbenső értékeket interpolálással kell megállapítani.) 

� 

� 

a 

Félnyeregtető felső lezáróelem 

A félnyeregtetők felső lezárása egy külön 

tetőfedő-elemmel történik, amelynek első éle 

megegyezik az általános fedési elemek kialakításával 

(beakasztás). Az elem kiterített 

szélessége változó – így különböző tetőlejtések 

esetén is betartható a 365 mm tartóléctávolság, 

és a függőleges szakasz vízorra is 

elegendő függőleges letakarást tud nyújtani. 

Ezen az oldalon az osztó-, falszegély- és 

oromszegély-profilok függőleges lezárását is 

a felső lezáróelem vízorr-méretével azonos 

magassággal kell kialakítani. Az osztóprofilokat 

a rendszer léceire szerelt tartóelemekbe 

kell ültetni. E profilok így a tartólécek közé sülylyednek 

be, rögzítésük pedig azok oldalára 

szerelt fércekkel történik. 

1 félnyeregtető felső lezáróeleme 

2 horganyzott acél rögzítősáv (vízorr függőleges 

átfedési magasságát ld. IV. fejezet 

1.2, 5. táblázat) 





a ld. IV. fejezet 1.2, 5. táblázat 

Figyelem! 

„b” hajlítási szög = „�” tetőlejtés + 6° 

(alapprofil lejtése).

6 5 3 

min. 1 5 0 mm 

min. 8 0 mm 

1 2 

19. ábra: Tető-töréspont metszete 20. ábra: Kis lejtésű nyeregtető felső lezárásának 

metszete 

Tető-töréspont elem 

A tető-töréspont elem a nagyobb lejtésű fő 

tetőfelület és egy kisebb lejtésű tetőszakasz 

(pl. előtető) között képez kapcsolatot. A töréspont 

fölötti első tartóléc helyzetét a fő tetőfelület 

kiosztása határozza meg. A törésponti 

elem névleges mérete 500 mm – ez a méret 

biztosítja a profil elegendő hosszát a nagyobb 

lejtésű tető irányába. A tartólécek távolsága 

egymástól 365 mm. 

Szerkezetkialakítás (19. ábra) 

1 tető-töréspont eleme 

2 előtető lejtése � 



4 fő tetőfelület lejtése � 



Nyeregtető felső lezáróelem 

Az elem névleges mérete 500 mm. Közepén 

egy hajlítás készül – a tető lejtésének megfelelő 

szögben. A gerinc melletti első tartóléc 

távolságát a gerinc vonalától (a tartólécek 

felső síkján mérve) a IV. fejezet 1.2, 4. táblázata 

alapján kell meghatározni. 

Szerkezetkialakítás (20. és 21. ábra) 

1 nyeregtető felső lezáróeleme 

2 tető lejtése � 





� 

4 

� 

a méret: ld. IV. fejezet 1.2, 

4. táblázat 

� 

� 

1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 

6 5 4 

3 2 1 

22. ábra: Falcsatlakozás metszete (a fedési 

elemek nélkül) 

Falszegély-profil 

A falszegély-profilt – hasonlóan az osztóprofilhoz 

– horganyzott acél anyagú tartóelemekbe 

kell ültetni. E profilok is a tartólécek 

síkjába süllyednek be, rögzítésük pedig azok 

oldalára és a falra szerelt fércekkel történik. 

a méret: 

ld. IV. fejezet 1.2, 

4. táblázat 

� 


21. ábra: Nagy lejtésű nyeregtető felső 


23. ábra: Falszegély tartóeleme (jobbos) 

� 

Szerkezetkialakítás (22. ábra) 

1 falszegély-profil 


3 osztóprofil-tartóelem (itt: jobb oldali) 





1 9 7


1 9 8 

8 0 mm 

kb. 2 0 0 mm 

1 2 3 4 5 

27. ábra: Vápakialakítás metszete (a fedési 

elemek nélkül) 

Aljzatszerkezet és fugaprofil kialakítása 

az élgerincnéAljzatszerkezet és fugaprofil 

kialakítása az élgerincnéll 

24. ábra: Vápaprofil 25. ábra: Aljzatszerkezet és fugaprofil 

kialakítása az élgerincnél 

8 0 mm 

kb. 2 0 0 mm 

1 2 3 4 5 

28. ábra: Tetőél-kialakítás metszete 

(a fedési elemek nélkül) 

26 ábra: Élgerinc képzés részlete 

Tetőél- és vápaprofil 

A tetőél- és vápaprofilokat két-két 200/12 mm 

méretű fa anyagú sávra (BFU rétegelt lemez, 

vagy OSB-lemez) ültetve fércekkel kell rögzíteni. 

E profilokat a tetőél és a vápa adott lejtéséhez 

kell megrendelni. 

A fedés alapelemeinek végét e csomópontok 

mentén ferdén le kell vágni – úgy, hogy a profilok 

középső felhajtása mellett egy 15-20 mm 

széles hézag maradjon. 

Szerkezetkialakítás: vápa (27. ábra) 

1 vápa-profil 

2 200/12 mm méretű alátétlemez 







Szerkezetkialakítás: tetőél (28. ábra) 

1 tetőél-profil 

2 200/12 mm méretű alátétlemez 







Figyelem! 

Az egyes elemek levágása a tetőél, ill. a vápa 

mentén egyenes peremű hézagot eredményezzen 

(hézagszélesség: 15-20 mm)!

IV. 1.4 Áttörések 

Szögletes áttörések 

A „QUICK STEP – RHEINZINK ® lépcsős fedés”rendszer 

áttöréseinek kialakítása is rendkívül 

innovatív megoldású. A különböző méretű 

tetőáttörések szegélyezése egy variálható 

méretű keret-rendszer segítségével gyorsan és 

biztonságosan szerelhető. Az elkészült szegély 

harmonikusan illeszkedik a tetőfedésbe. 

A szegélyező keret-rendszer a tetőfelületről 

lefolyó vizet elvezeti a tetőáttörés (pl. kémény) 

mellett és biztosítja a jól illeszkedő szegélyezést. 

■ A szegélyező keret-rendszer összeállítása 

forrasztás és korcolás nélkül történik. 

■ A két változatban készülő keret-rendszer 

a fedés teljes alkalmazási tartományán 

belül megoldja az áttörések beépítését: 

≥ 10° - ≤ 35° , valamint > 35° - ≤ 60° . 

■ Kisebb oldalméretű áttöréseknél az oldalanként 

két-két – fércekkel rögzített –sarokelem 

az áttörés mellett lejtésirányba egymásra 

közvetlenül átfed (az átfedés mértéke: 

150 mm). 

■ Nagyobb oldalméretű áttörések mellett a 

sarokelemek között ferde oldalsó toldóelemeket 

kell használni. 

■ A sarokelemek alsó és felső végét a fedés 

kiosztásához igazodóan le kell vágni és 

megfelelő lejtésirányú átfedésekkel csatlakoztatni. 

■ Az előrész- és hátrész-lemezeket a kémény 

szélességének megfelelően le kell 

vágni és a hozzá adott ragasztószalaggal 

a sarokelem peremére kell ragasz- 

1. ábra: Kéményszegélyezés 

tani (egyes esetekben a takart részeken 

kapcsolatot csavarozással is meg lehet 

erősíteni). Az oldalsó csatlakozásokat le 

kell peremezni. Az előrész-lemez alsó 

élét, valamint a hátrész-lemez felső élét a 

fedés kiosztásához igazodóan le kell 

vágni és megfelelő lejtésirányú átfedésekkel 

csatlakoztatni – a sarokelemekkel 

összhangban. 

■ A járatos méretű tetőáttörések a változtatható 

hosszúságú oldalrész, előrész- és 

hátrész-lemezekkel gond nélkül integrálhatók 

a tetőfelületbe. 

A beépítő keret a QUICK STEP tetőfedési rendszer 

részét képezi. Alkalmazásával a tetőáttörések 

egyszerűen és gyorsan szerelhető, 

variálható és megbízható módon szegélyezhetők. 

4. ábra: A RHEINZINK ® -kéményszegélyezési 

keret profil-elemei 

2. ábra: Előrész-lemez 

3. ábra: Hátrész-lemez 


1 9 9


2 0 0 

5. ábra: Strangszellőző 

6. ábra: Strangszellőző metszete 

Szellőzőcső-átvezetés 

Egy különleges elem teszi lehetővé, hogy a 

QUICK STEP tetőfedési rendszer horizontális 

elemein keresztül szellőzőcsövet (pl. strangszellőzőt) 

is át tudjunk vezetni. Ez az elem 

egy kb. 500 mm hosszú fedési alapprofildarab, 

amelybe üzemi körülmények között 

előregyártva egy kb. 400 mm hosszú cső van 

beforrasztva. A cső alul mintegy 50 mm-t 

túlnyúlik. E csőátvezetési elemhez a belső 

oldalról például egy flexibilis műanyag 

csővel lehet csatlakozni. 

A tartólécek oldalára a csőátvezetési elem 

vonalában két további rögzítőkampót kell 

felcsavarozni, hogy az elem ebbe beakasztható 

legyen. Az oldalról csatlakozó fedési 

alapelemekből le kell vágni, úgy, hogy azok 

a csőétvezetési elemre oldalról rá tudjanak 

takarni. A rátakarást fel- és leperemezéssel 

kell kialakítani (a víz kapilláris beszívódásának 

megakadályozására) szélessége legalább 

100 mm. 

RETUSCHE 

1. ábra: HEUEL-rendszerű hófogó, 

egycsöves változat 

3. ábra: HEUEL-rendszerű egycsöves hófogó 

metszete 

IV. 1.5 Szerelvények/tetőbiztonsági 

rendszerek 

QUICK STEP hófogó 

Hófogó létesítésére a tetőn felgyűlő hó és jég 

lecsúszásának megakadályozása miatt van 

szükség (az épület tengerszint fölötti magasságától, 

a hó mértékadó mennyiségétől, stb. 

függően) – az épület egyes szerkezetei (pl. 

csatorna) és az épület mellett közlekedő emberek 

védelme érdekében. Létesítését Magyarországon 

az OTÉK (253/1997 Korm. rendelet) 

60.§ (2) bek. írja elő, amely hófogó 

létesítését 25° -75° közötti lejtésű tetőkön írja 

elő. (Fémlemezfedéseken azonban az ennél 

kisebb lejtésű tetőkön is szükséges hófogót 

létesíteni.) 


tetőfedési rendszerhez egy e célra kifejlesztett 

hófogó is tartozik. A hófogó rendszer 

konzoljai a HEUEL cég által kifejlesztett QUICK 

2. ábra: HEUEL-rendszerű hófogó, kétcsöves 

változat 

4. ábra: HEUEL-rendszerű kétcsöves hófogó 

metszete 

STEP szerelvény-alaplemezhez csatlakoznak, 

amely a fedés alapelemén keresztül a tartólécre 

van lecsavarozva. A szerelvény-alaplemez 

alatti hézagot egy EPDM-tömítőcsík zárja 

le. 

E rendszernél a hőmozgás biztosítása nem 

bír jelentőséggel, mivel a fedés alapelemeinek 

hossza ≤ 3,0 m.

5. ábra: QUICK STEP-tömítőszalag a porhó 

és a falevél bejutása elleni védelemként 

Porhó/falevél bejutása elleni védelem 

Azokon a területeken, ahol porhóval kell számolni, 

fontos lehet, hogy a vertikális fugákon 

keresztüli porhó-behordást megakadályozzuk. 

Ugyancsak ki kell zárnunk a falevelek 

fedés alá jutását. 

A rugalmas QUICK STEP-tömítőszalagot a 

fedési alapelem és az osztó-, oromszegély-, 

falszegély- vápa- és tetőél-profil találkozásánál 

kialakuló kis nyílás lezárására lehet 

használni, a profilok 20 mm széles visszahajtására 

ragasztva. A tömítőszalagot a tartólécek 

elülső élénél be kell vágni, és a fedés 

alapprofilját úgy kell bepattintani. Az összenyomott 

(komprimált) állapotban lévő tömítőszalag 

ezután kitágul és lezárja a fedés 

alapprofilja alatti hézagot. A QUICK STEPtömítőszalag 

így messzemenően megakadályozza 

a porhó és a lomb bejutását a szerkezetbe. 

6. ábra: HEUEL-rendszerű biztonsági 

tetőkampó 

8. ábra: A biztonsági tetőkampó metszete 

QUICK STEP - biztosító kampók 


hófogórendszerének a HEUEL cég által kifejlesztett 

QUICK STEP szerelvény-alaplemezéhez 

biztosító kampó is csatlakoztatható. Ez 

esetben azonban a rögzítőkampókat a tartólécekre 

a szarufák fölött kell lefogni (azoktól 

max. 150 mm-re), hogy az itt fellépő nagyobb 

terhek a tető tartószerkezetére közvetlenül 

átadódjanak. A rögzítőkampók sávjában a 

fedés - itt erősebben igénybe vett – tartóléceit 

6,0/120 mm méretű forgácslemez-csavarokkal 

kell rögzíteni. Ha ez biztosított, a biztonsági 

tetőkampók kielégítik a DIN EN 516/ 

517 szabvány követelményeit. 


7. ábra: HEUEL-rendszerű rögzítési szerelvény: 

talplemez napkollektor felszereléséhez 

Napkollektorok rögzítése 

A napkollektorokat a HEUEL cég által kifejlesztett 

QUICK STEP szerelvény-alaplemezhez 

csatlakoztatott sarokelemekhez hozzáfogva 

kell a tetőre felszerelni. Az alaplemezt 

a fedésen keresztül csavarozzák le a fedést 

tartó lécekhez – a szarufák fölött. A szerelvény-alaplemez 

alatti hézagot ez esetben is 

egy EPDM-tömítőcsík zárja le. Mivel a fedés 

elemeinek hossza ≤ 3,0 m, ez esetben sem 

jelent a fedés lemezén keresztüli közvetlen 

lecsavarozás problémát. 

2 0 1


2 0 2




1.1 Függő ereszcsatornák és lefolyócsövek 

1.2 Fekvő ereszcsatornák 

1.3 Belső csatornák 

1.4 Vápák 

1.5 Oromszegély-csatornák 

1.6 Cserép- és palafedések falszegélyei 

2 0 3


2 0 4 

V. 1.1 Függő ereszcsatornák és 

lefolyócsövek 

A tető felületéről lefolyó csapadékot egy 

megfelelő vízelvezető rendszerrel kell elvezetni 

– elkerülendő az épület külső határoló 

falainak és pincéjének nedvesedését. A csapadékvíz-elvezető 

rendszer többnyire az ereszcsatornából 

és az ahhoz csatlakozó lefolyócsövekből 

áll, amelyek az összegyűjtött csapadékot 

a település csatornarendszerébe továbbítják, 

illetve az épülettől elvezetik (ciszternába, 

kerti tóba, vagy a kertben elszikkasztják). 

Méretezés 

A csatorna-lefolyócső keresztmetszetét a 

DIN 1986 szabvány alapján a tetőfelület mérete, 

az ún. vízelvezetési együttható és a mértékadó 

fajlagos vízhozam alapján kell meghatározni 

(a méretezés módját lásd alább). E 

szabályozás szerint a csatorna méretét alapvetően 

a lefolyócső keresztmetszetéhez kell 

hozzárendelni. 

A méretezésben szereplő „mértékadó fajlagos 

(csapadék) vízhozam” viszonylag független 

fogalom az átlagos évi csapadékmennyiségtől. 

Az egy csúcsterhelésű rövidebb időszak 

esővíz-hozamát jellemzi: pl. egy zápor 

legintenzívebb 5 percének felületegységre 

jutó másodpercenkénti vízhozamát (záporintenzitását). 

Mivel az átlagos csúcsértékek körzetenként 

nagyon eltérőek lehetnek, a csapadékvíz-elvezetés 

méretezésének megkönnyítésére 

az egyes országokban mértékadó értékeket 

határoznak meg: 

Németországban 0,030 l/s . m 2 

(megfelel 300 l/s . ha) 

(DIN 1986) 

Nagy-Britanniában 0,021 l/s . m 2 

(BS 6367) 

Magyarországon 0,0159 - 0,0274 l/s . m 2 

(MSZ 04 -134) 

Norvégiában 0,027 l/s . m 2 

A DIN 1986 szabvány a csapadékosabb, 

várhatóan magasabb vízhozamú területekre 

0,040 l/s . m 2 értéket határoz meg. 

A csatornák és az ejtőcsövek méretezését 

Magyarországon az MSZ 04 -134 szabályozza, 

illetve – korábban – az MSZ 7936/ 

1, az MSZ 7937/1, az MSZ 7938/1 és az 

MSZ 7941/1 szabványok is tartalmazták. A 

RHEINZINK hazai alkalmazástechnikai tanácsadó 

szolgálata kérésre szívesen ad tájékoztatást 

az e szabványokban foglalt követelményekről. 

A „tetőfelület” a tető alaprajzi méretét, azaz 

vízszintes vetületének területét jelenti. 

A „vízelvezetési együttható” egy olyan faktor, 

amely figyelembe veszi az eső csúcsmennyiségének 

jelentkezése és a csapadék tényleges 

elfolyása közötti időeltolódást (1. táblázat). 

(E tényező szerepe különösen a zöldtetők 

esetén mutatkozik meg, amelyeknél a felület 

jellege következtében az eső csúcsmenynyiségének 

jelentkezése és annak elfolyása 

között akár jelentős időbeli eltérés is lehet.) 

Az elvezetendő csapadék mennyisége (V ) az r 

a vízmennyiség, amelyet a vízelvezető rendszernek 

egy időegységen (másodpercen) belül 

fogadnia kell. Számítása az alábbiak szerint 

történik: 

· 

r T(n) 

V = � · A · [l/s], ahol 

r 

10000 

V : lefolyó csapadék mennyisége [l/s], 

r 

� : vízelvezetési együttható („lefolyási 

tényező”) a DIN 1986-2 szerint értéke 

0,3-1,0 (ha a tető lejtése ≥ 3° , � = 1,0) 

A : a csatlakozó tetőfelület (vetületi) mérete 

[m2 ] 

r :mértékadó fajlagos esővízhozam [l/s . ha] 

T(n) 

(számításba vehető értéke általában: 

300 l/s . ha) 

(A képletben szereplő 1/10000-es osztás 

a m2 · 

/ha mértékegységek közötti átváltásból 

származik.) 

2. táblázat: A lefolyócső keresztmetszete és 

a számításba vehető csapadékmennyiség a 

DIN 1986 szabvány szerint. 

(1) A csatorna méretét (NM) a lefolyócső 

keresztmetszetéhez kell hozzárendelni 

(geometriai megfontolások alapján). 

csatlakozó tetőfelület � vízelvezetési 

együttható értékei 

tető ≥ 3° (5%) 1 

zöldtető 0,3 

1. táblázat: A vízelvezetési együttható értékei. 

A lefolyócsőnek a fenti módon számított csapadék-mennyiséget 

kell elvezetnie. A különböző 

névleges keresztmetszetű lefolyócsövekre 

számításba vehető maximális csapadékmennyiséget 

a 2. táblázat adja meg (a DIN 

1986 szabvány szerint). 

1. számítási példa: Egy 0,030 l/(s . m 2 ) mértékadó 

fajlagos vízhozamú területen lévő családi 

ház 25° lejtésű nyeregtetőjének egyik – 

6 . 15 m vetületi felületű – oldaláról elvezetendő 

csapadék mennyisége az alábbi: 

V = 90 [m r 2 ] . 0,03 [l/s . m2 · 

] . 1 

· 

V = 2,7 [l/s] 

r 

A 2. táblázat alapján e csapadékmennyiség 

egy NM 100 mm átmérőjű lefolyócsővel 

vezethető el. Ehhez NM 333 mm névleges 

méretű függő ereszcsatorna tartozik. 

2. számítási példa: Egy 0,021 l/(s . m 2 ) 

mértékadó fajlagos vízhozamú területen lévő 

bevásárló központ 12° lejtésű nyeregtetőjének 

egyik – 20 . 60 m vetületi felületű – 

oldaláról elvezetendő csapadék mennyisége 

az alábbi: 

V = 1200 [m r 2 ] . 0,021 [l/s . m2 · 

] . 0,8 

· 

V = 20,16 [l/s] 

r 

A 2. táblázat alapján e csapadékmennyiség 

öt darab NM 100 mm átmérőjű, vagy három 

darab NM 120 mm átmérőjű lefolyócsővel vezethető 

el. Ehhez az első esetben NM 333 mm 

névleges méretű függő ereszcsatorna tartozik, 

míg a második esetben NM 400 mm névleges 

méretű. 

A fenti számítási módszer természetesen nemcsak 

a függő, hanem a fekvő ereszcsatornákra 

is alkalmazható (ld. V. fejezet 1.2). A csapadékmennyiség 

számítása a fenti módszerrel 

történhet a belső csatornák (shed- és attikacsatornák) 

esetében is, de ott (elsősorban a 

lefolyócsövekre vonatkozóan) szigorúbb követelményeket 

kell érvényre juttatni (ld. V. 

fejezet 1.3). 

csapadékvízmenynyisége 

[l/s] 

1,2 

2,6 

4,7 

7,6 

13,8 

lefolyócső 

átmérő 

[mm] 

60 

80 

100 

120 

150 

keresztmetszet 

[ ~ cm 2 ] 

28 

50 

79 

113 

177 

csatorna 

névl. 

mérete (1) 

200 

250/280 

333 

400 

500

Figyelem! 

A DIN 1986 alapján végzett méretezés azt 

feltételezi, hogy a csatorna összefolyója tölcsér 

formájú. Henger alakú (nem bővülő) öszszefolyó 

esetén egy 30 %-kal nagyobb lefolyócsövet 

kell választani (például NM 100 

mm helyett NM 120 mm átmérőjűt). Ennek az 

az oka, hogy a henger alakú összefolyókban 

a víz áramlási feltételei sokkal kedvezőtlenebbek, 

így ott a cső keresztmetszetének csak 

70 %-a vehető figyelembe (2. ábra). 

Szintén egy mérettel nagyobb ejtőcsövet javasolt 

választani a magasabb (pl. városi beépítésű) 

épületekhez: a hosszabb lefolyócsőben 

ugyanis nagyobb a jégdugó kialakulásának 

veszélye, különösen ha a cső még árnyékban 

is van. 

A csatornák alakja és mérete 

Európa kultúrája sokszínű, így az egyes 

országokban több eltérő méretű és formájú 

csatorna vált hagyománnyá (lásd a mellékletben). 

Az időközben hatályba lépett EN 612 

egységes európai szabvány sem pontos csatornaméreteket 

határoz meg, hanem szerkezeti 

minimumkövetelményeket (például: az 

NM 333 mm méretű, ötvözött horgany anyagú 

csatornák anyagvastagsága nem lehet 

0,7 mm-nél kevesebb, míg az NM 400 mm 

méretű csatornák vastagsága legalább 0,8 

mm). 

A csatornák alakja és arányai a nemzeti ízlést 

is tükrözik. Az euroszabvány ezt is tiszteletben 

tartja, amikor nem szabványosít egységes 

európai csatornaformát. Így a korábbi nemzeti 

csatornaszabványok nem veszítik el gyakorlati 

jelentőségüket, még ha ezután nem is 

szolgálhatnak jogi állásfoglalások alapjául. 

1. ábra: A lefolyócső méretezésének 

kiinduló feltétele, hogy 

a csatorna összefolyója mindig 

tölcsér formájú. Egyéb esetben 

a cső névleges mérete legalább 

30 %-kal nagyobb legyen. 

~ 1 4 0 mm 

névleges teherbírási csoport 

méret 1 2 3 4 

200 25 x 4 25 x 4 25 x 4 – 

250 25 x 4 30 x 4 25 x 6 – 

280 30 x 4 30 x 5 25 x 6 25 x 8 

333 30 x 5 25 x 6 40 x 5 30 x 8 

DH-rendszer – – – x 

400 30 x 5 40 x 5 25 x 8 30 x 8 

500 40 x 5 40 x 5 30 x 8 30 x 8 

3. táblázat: A félkör- és négyszög szelvényű csatornatartó vasak 

keresztmetszeti méretei az egyes teherbírási csoportokban, 

a DIN EN 612 szabvány szerint 

~ 9 0 mm 

2. ábra: A tölcsér formájú és a hengeres 

összefolyó hidromechanikai viselkedése: 

utóbbinál az ejtő cső keresztmetszetének 

mindössze 70 %-a vehető számításba. 

Figyelem! 

A mellékletben példaként bemutatott nemzeti 

csatornaformák nem azt jelentik, hogy a RHEIN- 

ZINK valamennyit gyártja is – bár közülük 

több valóban a RHEINZINK szállítási programjának 

részét képezi (mind „standard”, 

mind „patina pro ” felülettel). A kapható méretekről 

alkalmazástechnikai tanácsadóink 

szívesen adnak tájékoztatást. 

Rögzítés és csatlakoztatás 

A csatornákat többnyire csatornatartókba 

ültetik. A csatornatartóknak ki kell elégíteniük 

az MSZ EN 1462 „Ereszcsatorna-tartók. 

Követelmények és vizsgálat” szabványt. A 

csatornatartókat lehet ereszpallóra, vagy a 

szarufák végére szerelni (adott esetben oldalról). 

Egyes országokban még az ereszdeszkán 

is rögzítenek csatornatartókat. 

Európában azonban az a megoldás terjedt 

el leginkább, hogy a csatornatartókat ereszpallóra 

rögzítik (korrózióálló csavarokkal 

vagy csatornavas-szögekkel). 

A korai korrózió megelőzése érdekében a 

csatornatartó vasak felülete tüzihorganyzott 

kell legyen. (A RHEINZINK-nél kapható olyan 

csatornatartó is, ami – a csatornával megegyező 

színű patinásodás érdekében – a horganyzáson 

túlmenően RHEINZINK-lemezzel 

is át van vonva.) A csatornatartókat úgy kell 

méretezni, hogy a rájuk jutó terheket el tudják 

viselni. Németországban a DIN 18461 szerint 

a csatornatartókat teherbírásuk alapján 

négy oszlopba sorolják (3. táblázat). A csatornatartók 

távolságát a teherbírás és az igénybevétel 

figyelembe vételével kell meghatározni 

(4. táblázat). Az MSZ 7936/4 szerint 

– horganylemez csatorna esetén – a csatornatartók 

egymástóli távolsága: 600 ± 100 

mm, a DIN 18461 szerint pedig 700-900 

mm. Az előírt méreteknél nagyobb szarufa-távolságok 

esetén az ereszpalló beépítése nem 

kerülhető el! 

A RHEINZINK ® -ereszcsatorna-rendszer egyes 

(3-6 m hosszúságú) csatornaszakaszainak 

hosszanti csatlakoztatását legalább 

10 mm egymásra fedéssel és lágyforrasztással 

kell kialakítani. A csatornatartókat előzetesen 

kimérve (kizsinórozva) rögzítik, és az 

egyes egységeket ezekbe ültetik, illetve forgatják 

bele. 

távolság igénybevétel 

± 40 mm szokásos/ magas/ 

teh. csop. teh. csop. 

700 mm 1 3 

800 mm 2 4 

900 mm 3 DH-rendszer 

4. táblázat: A csatornatartók távolságának 

meg-határozása a teherbírás és az igénybevétel 

figyelembe vételével (DIN 18461) 


2 0 5


2 0 6 

3. ábra: RHEINZINK ® -DH csatornatartó 

rendszer, könnyen és szarufatávolságtól 

függetlenül szerelhető beforgatható csatornatartókkal 

6. ábra: A szár nélküli DH-csatornatartókat 

az óra járásával megegyezően lehet 

beforgatni a tartósínbe - egyszerűen és 

gyorsan! 

A 3 és 2 m hosszúságú lefolyócsöveket többnyire 

csőbilincsekkel rögzítik az épület homlokzatán. 

A csőbilincsek legnagyobb távolsága 

általában nem lépheti túl a 2,0 m-t. 

A rögzítésnek nem szabad akadályozni a csövek 

hőmozgását, azaz a lefolyócsőnek a csőbilincsben 

hosszirányban mozognia kell tudni. 

Ezért a szorítórögzítések nem megfelelőek; 

helyette a csőbilincs fölé a lefolyócsőre (annak 

felső vége alatt) egy lecsúszásgátló gyűrűt, 

vagy idomot kell forrasztani. A nem kónikus 

kialakítású, henger alakú (hegesztett) lefolyócsöveknél, 

ahol a csövek egymásba csatlakoztatásához 

az egyes egységek végén 

egy felbővítést alakítanak ki, egy csőbilincset 

közvetlenül e felbővítés alatt kell szerelni 

(lecsúszásgátló gyűrűt ez esetben nem is kell 

használni). Ilyen esetben – ≤ 100 mm csőátmérőig 

– a csőbilincsek távolsága 3 m is lehet. 

4. ábra: Egy belülről forrasztott RHEINZINK ® - 

lefolyócső forrasztási varratának metszete 

(szabadalmaztatott gyártási eljárás: DBP 

2607970). 

7. ábra: RHEINZINK ® -teleszkópszett: 23- 

100 cm ereszkinyúlású tetőkhöz szerelhető, 

melyhez 3 elem tartozik: a függesztett betorkollóelem, 

a hattyúnyak-elem és a csőív. 

Ha a csőbilincsek szára nem egyenes, azokat 

úgy kell szerelni, hogy a csőről lecsurgó víz 

ne tudjon a bilincs szárán a homlokzatra viszszafolyni: 

azaz a beüthető szár a bilincsrész 

fölött legyen. 

A lefolyócsöveket hosszirányban egyszerű 

egymásba tolással kell toldani. E területen 

forrasztásra általában nincs szükség. Az MSZ 

7941/1 szabvány azt írta elő, hogy a lefolyócsöveket 

hosszirányban 30 mm-re kell 

egymásba tolni és a csatlakozást lágyforrasztással 

kell tömíteni. Az iparilag előregyártottan 

forrasztott kónikus (egyik végétől a 

másikig szűkülő) lefolyócsövek gyártási pontossága 

azonban már lehetővé teszi a nagyobb 

átfedéssel történő csatlakoztatást is, 

így (legalább 50 mm-es egymásba tolás 

mellett) a tömítőforrasztás már elmaradhat. A 

hengeres (hegesztett) lefolyócsöveknél pedig 

az egyik végükön kialakított felbővítés a kellő 

hosszúságú egymásba tolást már önmagában 

megoldja. Vágott csőhosszaknál RHEINZINK- 

5. ábra: Egy nagyfrekvenciával hegesztett 

RHEINZINK ® -lefolyócső hegesztési varratának 

metszete (szabadalmaztatott gyártási 

eljárás: EP 0284141). 

csőtoldó elemet lehet használni. A megoldás 

legnagyobb előnye, hogy a lefolyócső hoszszirányú 

hőmozgása így nem akadályozott. 

Ahol az épület mellett gyalogos forgalom van, 

a lefolyócsöveket az alsó szakaszon általában 

állványcsőbe csatlakoztatják. Az állványcső 

átmérője és falvastagsága mindig nagyobb, 

mint a vékonyfalú lefolyócsőé. A kettő 

közötti hézagot – esztétikai okokból – az ejtőcsőre 

forrasztott RHEINZINK-letakaró elemmel 

kell lezárni. E területen kiválóan alkalmazható 

a RHEINZINK-Reviso állványcső-csatlakozó 

elem (3. ábra), amely úgy takarja le a 

csatlakozást, hogy szükség esetén fel is tolható: 

így lehetővé teszi a lefolyócső ellenőrzését 

es eldugulás esetén tisztítását. 

Figyelem! 

A RHEINZINK ® -ereszczatorna-rendszer lefolyócsöveinek 

hosszvarratai tompán ütköztetve 

hegesztettek (NM 60-120), vagy belülről forrasztottak 

(négyszög szelvényű, valamint körszelvényű 

NM 150 csövek). A hengeres 

keresztmetszetű hegesztett lefolyócsövek egyik 

végét a gyártáskor felbővítik. Ha a levágott, 

maradék darabokat kell beépíteni, jól használható 

a RHEINZINK-csőtoldó elem (7. ábra), 

amelynek egyik vége nagyobb átmérőjű, 

míg a másik szűkített. További lehetőség a 

csővég speciális szerszámmal történő felbővítése 

(pl. „M.A.S.C.-Aufweitkoner”, D-Senden/Ulm). 

A belülről forrasztott lefolyócsöveknél a forrasztás 

ereszték-átfedése 5 mm (4. ábra). A 

varratba (ellentétben az egyébként szokásos 

korcolt eresztékátfedéssel) általában nem 

kerülhet kapilláris úton nedvesség, ami később 

megfagyva a kapcsolatot károsíthatná.

Függő ereszcsatorna Névleges méret Dilatációs elemek 

maximális távolsága 

(mm) (m) 

félkör- és négyszög ≤ 500 15,0 

szelvényű (MSZ EN 612) (javasolt: 12,0) 

fekvő ereszcsatornák ≤ 400 9,0 

egyedi formájú > 500 6,0 

külső csatornák 

8a. ábra: Rugalmas betétes RHEINZINK 

dilatációs elem, amelyen a víz keresztül tud 

folyni, ahol … 

Abban az esetben azonban, ha a lefolyócsövek 

hosszában egymáshoz vannak forrasztva 

(így a hőmozgásuk akadályozott) és/vagy ha 

a csőbilincsek túlságosan meg vannak szorítva, 

olyan feszültségek alakulhatnak ki, amelyek 

végül a hosszirányú forrasztás megnyílásához 

(sőt az anyag repedéséhez) vezethetnek. 

Ezek kezdetben többnyire csupán hajszálrepedések, 

a téli fagy azonban hamar felbővíti 

őket. (Ez az eset azonban a legújabb fejlesztésű 

hegesztett hosszirányú varrattal gyártott 

RHEINZINK-lefolyócsöveknél már nem alakulhat 

ki.) A csatornázásba (meleg levegőhöz) 

nem bekötött lefolyócsövek esetén fagyáskárok 

alakulhatnak ki jégdugó következtében is. 

Ezért fűtött csatornához csatlakozó lefolyócsőben 

érdemes a fűtőszálat a fagyhatárig 

levezetni, illetve a hosszabb vagy az árnyékos 

helyen lévő lefolyócsövek keresztmetszetét 

érdemes a szükségesnél egy mérettel nagyobbra 

választani. 

Dilatáció 

A csapadékvíz-elvezető rendszer tervezése 

és szerelése során figyelni kell arra, hogy a 

RHEINZINK ® hőmozgását (ld. I. fejezet 3.3) 

e területen is biztosítsák. Ezért a szokásos 

méretű (NM ≤ 500 mm), félkörszelvényű 

függő ereszcsatornák egy (egyenes vonalú) 

dilatációs egységének hossza nem lehet 15 

m-nél több. A fix pontoktól (sarkoktól, és nem 

mozgóképes végződésektől) mindig az irányérték 

felét kell figyelembe venni! A nagyobb 

hosszúságú csatornaszakaszokat mindig 

dilatálni kell: vagy a tölcsér formájú RHEIN- 

ZINK-összefolyóban, vagy a rugalmas betétes 

dilatációs elem (8a és b ábra) segítségével. 

5. táblázat: Dilatációs elemek 

távolsága függő és fekvő ereszcsatornákban 

8b. ábra: … a szürke színű EPDM anyagú 

dilatációs betét a külső oldalról nem is 

látható. 

A síkban maradó rugalmas-betétes RHEIN- 

ZINK dilatációs elem legfontosabb előnye 

az, hogy az egyes függetlenül mozgó csatornaszakaszok 

között a víz akadálymentesen 

átfolyhat: így a vízgyűjtő szakaszok függetlenebbé 

válhatnak a lefolyócsövek helyzetétől. 

A rugalmas betét egy rendkívül elasztikus, 

cinkszürke színű EPDM, amelyet kétoldalt 

rövid 0,8 mm lemezvastagságú csatorna-elemekre 

vulkanizálnak rá. Az EPDM olyan 

elasztomer, amely még a -40 ° C-tól +100 ° Cig 

tartó hőmérséklettartományban is igazoltan 

megőrzi rugalmasságát – felridegedés nélkül. 

Az EPDM e hőmérséklettartományban minden 

időjárási hatásnak ellenáll – még az UVsugárzásnak 

is. 

Hosszirányú lejtés 

A csatornák szükséges hosszirányú lejtéséről 

az egyes országokban eltérőek a vélemények, 

a szakmai ajánlások és az előírások. 

Németországban a bádogos irányelvek szerint 

a függő ereszcsatornák lejtése 1-3 mm/ 

m (de az építtető ilyen értelmű rendelkezése 

esetén a szabvány lehetővé teszi a lejtés 

nélkül kialakított csatornát is). Norvégiában 

az ajánlott lejtés 2-3 mm/m, Magyarországon 

pedig 3-5 mm/m (MSZ 7936/1). A 

nálunk érvényes követelmény összefüggésben 

van azzal, hogy a hagyományos, kisipari 

módszerekkel készített, 1 m hosszúságú darabokból 

összeállított csatornák – pontatlanságuk 

miatt – a helyi ellenlejtések kialakulásának 

megelőzése érdekében nagyobb (legalább 

5 mm/m =5%) lejtést igényelnek. 

9. ábra: Függő ereszcsatorna DHcsatornatartó 

megoldással, melynél a Cprofilba 

fűzött csatornatartók kiosztása 

független a szarufatávolságtól 

2 4 

6 1 5 

3 

6 

6 6 

1 2 

2 4 

1 2 

6 

3 

1 5 

1 5 

3 

10. ábra: A dilatációs elemek elrendezése 

egy L-alakú épület RHEINZINK ® -ereszcsatorna 

rendszer esetén (szerelési példa). 

3 6 


2 0 7


2 0 8 

A lejtés meghatározásakor két egymással ellentétes 

hatású érvet kell mérlegelni: egyrészt 

a csatorna öntisztuló-képessége, másrészt az 

épület építészeti megjelenése. A RHEINZINK 

tapasztalata szerint a tényleges öntisztuló-képesség 

legkorábban 5 mm/m lejtésnél alakul 

ki. E lejtés azonban már befolyásolja az épület 

megjelenését, ezért az építtetők sokszor 

kisebb lejtést kívánnak. Félkörszelvényű csatorna 

és pontos munkavégzés esetén a RHEIN- 

ZINK nem utasítja el még a lejtés nélküli csatornát 

sem. Ennél ugyan egyes szakaszokon 

nem kerülhető el a enyhe ellenlejtés (és ezzel 

a csatlakozások előtti „tócsa” kialakulása), ez 

azonban ebben az esetben nem jár érzékelhető 

hátránnyal. Károsodáshoz még az idővel 

lerakódó vékony homok és földréteg sem 

vezet. 

A lejtés meghatározásakor azon is el kell gondolkoznunk, 

hogy vajon az 1-2 mm/m mértékű 

lejtés az adott épületnél egyáltalán biztonsággal 

megvalósítható-e. A mi tapasztalatunk 

szerint ez a lejtéstartomány igencsak 

elméleti. Mindig előnyös, ha a csatorna a csapadékvizet 

egyértelműen az összefolyó irányába 

vezeti. 

Keresztirányú lejtés 

A csatornáknak keresztirányban nem kell 

lejteniük, a belső oldali csatornaperemnek 

azonban (a csatorna méretétől függően) mintegy 

8-20 mm-rel magasabban kell lennie, 

mint a külsőnek (9. ábra). Így a víz még egy 

különlegesen nagy zápor alkalmával és a 

csapadék esetleges visszatorlódásakor is kívül 

(azaz az ereszcsatorna homlokzattól távolabbi 

oldalán) folyik a peremen túl. A DIN 

EN 612 szabvány a hátsó oldal túlemelésére 

pontos minimum-értékeket határoz meg (pl. a 

280, 333 és 400 mm névleges méretű félkörszelvényű 

csatornákra 6 mm, de a javasolt 

túlemelés 11 mm). 

1.a-c ábra: Különböző kialakítású szegélysávok az ereszszegély-fedés rögzítésére: rögzítő 

sáv, patent-rögzítősáv és a korcolt fedésekhez is használt eresz-szegélysáv. 

~ 5 0 0 mm 

≥ 1 0 mm 

≥ 1 0 0 mm ~ 2 0 0 mm 

2. ábra: Fekvő ereszcsatorna ereszszegélyfedéssel 

és az ajánlott rögzítési megoldásokkal 

(Ausztriában használt kialakítás). 

V. 1.2 Fekvő ereszcsatornák 

A fekvő ereszcsatornát elsősorban Ausztriában 

és Svédországban kedvelik, de Németországban 

és Magyarországon is jól ismerik 

(2. és 3. ábra). E kialakításnál a csatorna alatt 

mindig szükség van egy ereszszegély-fedésre 

is, ami a csatorna alatti tetőszakaszt (ereszt) 

védi a csapadéktól. Szakszerű rögzítés esetén 

a fekvő ereszcsatorna némiképp óvja az 

épület alatt járókat a lezúduló hótól (bár 

ez semmiképp sem vehető figyelembe teljes 

értékű hófogóként) és a tető karbantartásához 

a csatorna járótámaszként is szolgálhat 

– még ha korlátozottan is. 

Ereszszegély-fedés 

Az ereszszegély fedésének – a tető peremével 

párhuzamos – kiterített szélessége függ 

a fekvő ereszcsatorna lejtésétől. A csatornának 

az ereszfedésre minden pontban ≥ 100 

mm-t kell lejtésirányban rátakarnia. Kisebb 

lejtés esetén az ereszszegély-fedést sokszor 

felvezetik a fekvő ereszcsatorna belső oldali 

pereme fölé annak érdekében, hogy fokozzák 

az épület védelmét a bejutó csapadékvíz ellen 

(itt a fedési lemezsávok továbbra is a csatorna 

hátsó pereméhez csatlakoznak). A biztonságot 

javítja az is, ha a csatorna hátsó pereme 

alatt egy ráforrasztott rögzítősávot alakítanak 

ki, és ebbe akasztják a fedés lemezsávjait. Ez 

esetben azonban azok alsó ereszpontjának 

≥ 10 mm-rel magasabban kell lennie a fekvő 

ereszcsatorna külső csöves beszegésénél 

(a szokásos méret: 30 mm). (A fekvő ereszcsatorna 

belső oldalán kialakított kereszti- 

3a ábra: A fekvő ereszcsatorna Ausztriában 

különösen kedvelt: itt egy bécsi bérházon … 

rányú lemezkapcsolatokra ugyanazok a szabályok 

érvényesek, mint a tető más területén, 

csak itt még szigorúbban érvényesítve azokat, 

és esetleg szerkezeti tartalékokat is betervezve, 

hiszen a víz idefolyik a teljes tetőről.) Az 

ereszszegély fedésének korctávolsága nem 

lehet több mint 2 m, de sokkal ajánlottabb a 

maximum 1 m-es korctávolság azért, hogy a 

korcolt kapcsolatokat a fedés elemeinek keresztirányú 

hőmozgása ne vegye túlságosan 

igénybe (ld. V. fejezet 3.2). 

Az ereszszegély-fedést az eresznél rögzítősávval, 

patent-rögzítősávval (stabilizáló hajlítással), 

vagy a korcolt fedésekhez is használt 

eresz-szegélysávval rögzítik (1a-c ábra). Az 

utóbbit elsősorban ott használják, ahol magasabb 

műszaki és esztétikai igényeknek kell 

megfelelni (pl. géppel előprofilozott lemezsávok 

és géppel előkészített íves korcvéglezárások 

- ld. I. fejezet 3.6). Az ereszszegélyfedést 

a belső oldalon indirekt módon ajánlott 

rögzíteni, beakasztó fércekkel, amelyek az 

ereszszegély felső vízkorc-visszahajtásába 

vannak beakasztva. Ez sokkal szakszerűbb és 

gazdaságosabb megoldás, mint a (sajnos néha 

még ma is alkalmazott) közvetlen átszögelés. 

Az alsó és a felső perem megfogásán 

túl a korcokba a szokásos rögzítőférceket is 

be kell korcolni. 

A fekvő ereszcsatorna alatt az ereszszegélyfedés 

kettős állókorcait le kell fektetni. A 

csatorna támaszait úgy kell kiosztani, hogy 

azok mindig az ereszszegély-fedés lemezén 

feküdjenek fel, ne a korcokon.

3b. ábra: … és egy vidéki lakóépületen. 

St. Georgen (A) 


A fekvő ereszcsatorna neve Németországban 

„Auf-Dach-Rinne” és peremének csöves 

beszegését kifelé készítik, míg Ausztriában 

„Saumrinne”-nek nevezik és a csöves beszegést 

befelé képezik ki. 

A fekvő ereszcsatorna méretét (kiterített szélességét) 

a tető lejtése alapján kell meghatározni 

(1. táblázat – a pontos méreteket ld. a 

Mellékletben). Követelmény, hogy a csatorna 

belső pereme függőlegesen ≥ 10 mm-rel (szokásos 

méret: 30 mm) legyen a külső perem 

(csöves beszegés) fölött. Ezzel biztosítható, 

hogy a víz a lefolyó eldugulása esetén is a 

külső oldalon bukjon át. 

Az MSZ EN 612 szerint a kiterített szélesség 

alapján a fekvő ereszcsatornák lemezvastagsága 

legalább 0,8 mm. 

Figyelem! 

A < 15° lejtésű tetőn még a létező legnagyobb 

kiterített szélességgel sem biztosítható 

a belső oldali perem szükséges túlemelése! 

A fekvő ereszcsatornákat - lehetőleg kitámasztással 

ellátott – csatornatartókba ültetik, majd 

rögzítik a külső oldalon a tartóvasak rögzítőfüleivel, 

a belső oldalon pedig a vízkorcvisszahajtásba 

akasztott fércekkel (max. 33 

cm-ként). 

4. ábra: Svéd formájú (szögletes) fekvő 

ereszcsatorna; az állókorcos fedés ráforrasztott 

rögzítősávba van akasztva. 

Névleges méret Legkisebb tetőlejtés 

(mm) 

400 ≥ 55° 

500 ≥ 45° 

650 ≥ 25° 

800 ≥ 20° 

1000 * ≥ 15° 

1. táblázat: Fekvő ereszcsatornák kiterített 

szélessége (* különleges esetben) 

A hosszirányú hőmozgást két véglemezzel 

kialakított magasponti dilatációval, vagy 

EPDM-anyagú (síkban maradó) rugalmas 

betétes dilatációs elem beforrasztásával 

biztosítják (ld. V. fejezet 1.1). Ha a csatorna 

lejtés nélkül van fektetve (ami a forrasztott 

kapcsolatok miatt nem kizárt), a hőmozgást 

mindenképpen EPDM-betétes dilatációs elemmel 

kell biztosítani. 

A fekvő ereszcsatornából a csapadékvizet beforrasztott 

összefolyó segítségével vezetik el. 

A csatorna összefolyó-csonkja egy – az ereszszegély-fedésben 

kialakított – összefolyó idomba 

nyúlik bele, ami a vizet az ejtőcsőbe (esetleg 

egy padláscsatornába) vezeti tovább. Az 

eresszegély-fedés összefolyója legyen annyival 

nagyobb átmérőjű a csatorna összefolyó 

csonkjánál, hogy a csatorna összefolyó csonkja 

szabadon el tudjon mozdulni (hőmozgás!). 

Ezek méretezésére és a lefolyócsövek számának 

meghatározására ill. kialakítására 

(tölcsér forma) értelemszerűen az V. fejezet 

1.1 szakaszában leírtak érvényesek. 

V. 1.3 Belső csatornák 

Általános szempontok 

A belső csatornák (attikacsatornák, shed-csatornák, 

stb.) az épület fedésének azon részei, 

ahol leggyakoribbak a problémák, ezért azok 

betervezését ahol csak lehet el kell kerülni. Ha 

mégis szükség van belső csatornára, akkor be 

kell tartani azt a – Németországban kötelező 

– előírást, hogy minden esetben kettős (ún. 

„biztonsági”) csatornaként kell kialakítani 

azokat (azaz kétszintű vízelvezetéssel). Ezen 

túlmenően a belső csatornák tervezésére és 

kivitelezésére vonatkozóan javasoljuk a III. 

fejezet 1.3 pontjában már ismertetett „tíz alapszabály” 

betartását: 

■ legalább kétszer annyi összefolyó beépítése, 

mint ami a méretezés alapján adódik 

(adott esetben biztonsági túlfolyó, vagy 

a biztonsági csatornában többlet-lefolyó 

kialakítása) – az összefolyók sűrítése mindig 

hatásosabb, mint a keresztmetszet 

növelése; 



túl keskeny és mély, mert akkor a 

forrasztott kapcsolatok nem készíthetők 

el); 

■ kétszintű vízelvezetést kell kialakítani: 

a belső és külső (ún. „biztonsági”) csatorna 





védve; 



a hőszigetelésig legalább 30 cm 



nagyobb az előírtnál – inkább sűrűbb 

legyen, mert a rugalmas betét túl erős 

gyűrődése akadályozhatja a víz elfolyását; 


és általában a hiányos karbantartás miatt 




■ a faláttörésben könnyen kialakuló elfagyás 

(jégdugó) veszélye miatt kerülendő 

a külső vízelvezetés; 

■ a csatornát hó- és jégmentesíteni kell termosztáttal 



■ javasolt csatorna-karbantartási szerződés 

megkötése . 


2 0 9


2 1 0 

Félkörszelvényű belső csatorna, 

szigeteléssel kialakított biztonsági 

csatornával 

A félkörszelvényű csatornák nagy előnye, 

hogy (geometriai okokból) könnyen forraszthatók, 

és – ellentétben a négyszög szelvényű 

csatornával – azokhoz nincs szükség sem 

alátámasztó pallóra, sem hosszirányú kónikus 

szabásra. A szerkezet magassága így alacsonyabb 

lehet, és a belső csatorna ill. a biztonsági 

csatorna között csak minimális távolságra 

van szükség. Általában a shed-csatornák 

is kialakíthatók félkörszelvényű belső 

csatornával. 

A belső csatornát minden esetben kettős csatornaként 

kell kialakítani, amelynek külső 

(„biztonsági”) eleme általában készülhet szigeteléssel 

(lágyfedésként). A biztonsági csatorna 

már a bádogosmunkák megkezdése 

előtt megoldja a vízelvezetést, s a fedés teljes 

elkészülte után a belső csatorna túlfolyása 

esetén is biztonsági tartalékként szolgál („gully” 

típusú tömített tetőösszefolyó alkalmazásával). 

A külső és a belső csatorna közötti 

távolság legalább 2 cm legyen. E távolság 

már csak azért is feltétlenül szükséges, mert a 

külső csatornában esetleg pangó víz a belső 

csatorna alsó felületével tartósan semmiképpen 

sem érintkezhet (ld. I. fejezet 2.1.7). Ha 

a biztonsági csatorna szigeteléssel van kialakítva, 

biztosítani kell, hogy az építkezés 

időszakában ne sérülhessen meg más szakmák 

tevékenysége következtében sem. 

kb. 25 

kb. 40 

1. ábra: Négyszög szelvényű belső csatorna, 

szigeteléssel kialakított biztonsági csatornával 

és a szükséges szerkezeti mérettel. 

A belső csatorna méretezésére értelemszerűen 

érvényesek az V. fejezet 1.1 pontjában 

leírtak, ahol méretezési példákat is bemutattunk. 

Itt csak arra utalunk ismételten, hogy a 

méretezés tárgya a lefolyócső, aminek méretezése 

az összefolyó tölcsérformájából indul 

ki. Ha ez nem biztosított, akkor nagyobb 

keresztmetszetű lefolyócsövet kell beépíteni 

(lásd még: „tíz alapszabály”). 

A félkörszelvényű belső csatornákat ≥ 1,5 mm 

vastag és 10-20 cm széles, horganyzott lemez 

tartóelemekbe javasolt fektetni. Távolságukat 

az V. fejezet 1.1 pont 4. táblázata 

alapján kell megválasztani (1. teherbírási csoport). 

A négyszög szelvényű belső csatornák 

csatornatartóinak méretét az V. fejezet 1.1 

pont 3. táblázata alapján kell megválasztani. 

2. ábra: Félkörszelvényű belső csatorna, 

szigeteléssel kialakított biztonsági 

csatornával. 

Dilatáció 



dilatációs távolságok függnek a csatorna 

alakjától és méretétől: pl. a szabad peremű 

félkörszelvényű belső csatornák esetén mozgóképes 

kapcsolatokat kell kialakítani az 

egyenesvonalú szakaszokon 9,0 ill. 12,0 mként 


A négyszög szelvényű csatornák lemezében 

és forrasztási varrataiban mindig nagyobbak 

a feszültségek, mint a félkörszelvényű csatornában. 

Ezért korlátozni kell bennük a 

dilatációk távolságát a biztonság érdekében 

(a mérettől függetlenül) 6 m-re. (A sarkoktól 

és a nem elmozduló végződésektől mindig e 

méretek felét kell figyelembe venni.) 

Figyelem! 

A meredek tetők belső csatornái mentén mindig 

járórácsot, vagy egyéb a járhatóságot segítő 

szerkezetet kell betervezni és felszerelni. 

Belső csatorna alakja Kit. szélesség Dilatációk max. távolsága 

(mm) (m) 

Félkörszelvényű ≤ 500 12,0 m 

> 500 9,0 m 

Négyszög szelvényű minden méret 6,0 m 

A fix pontoktól (sarkoktól, végződésektől) mindig a táblázat értékeinek felét kell 

figyelembe venni. 

1. táblázat: A belső csatornák dilatációs elemeinek távolsága

1. ábra: Egy cserépfedésű tető vápakialakítása: a vápaszaru 

műszaki okokból süllyesztett azért, hogy abból ne kelljen felülről egy 

V-alakú darabot kivágni. A vápalemezek teljesfelületű aljzaton 

fekszenek fel. 

V. 1.4 Vápák 

A keményfedésű tetők vápáját – bármely 

fedési anyag (cserép, pala, stb.) alkalmazásakor 

– vízzáró anyagból kell készíteni. 

A RHEINZINK ® vápalemezek kiterített szélességét 

a vápa látszó felülete, a tetőfedés elemeinek 

rátakarása, és az esetleg szükségessé 

váló süllyesztés mérete alapján kell 

meghatározni. A látszó felület szélessége ≥ 

15 cm legyen – így a vápa tisztíthatósága is 

biztosított. 

A vápalemezeket teljesfelületű aljzatra kell 

fektetni (1. ábra). Rögzítésük a vízkorc-viszszahajtásba 

akasztott álló- és csúszófércekkel 

történik. (Állófércekre csak abban az esetben 

van szükség, ha a keresztirányú kapcsolatokban 

nincsenek beakasztó fércek, amelyek az 

alulról csatlakozó vápalemezt lecsúszás ellen 

rögzítik.) A vápában a lemezvastagság a kiterített 

szélességtől függ, de általában legalább 

0,8 mm. 

Süllyesztett vápát ellenlécezés nélküli kiselemes 

fedéseken csak nagyon körülményesen 

lehet szakszerűen kialakítani, mert ha a vápa 

melletti vágott elemek is kellő mértékű átfedéssel 

vannak fektetve, akkor felfekvésük korántsem 

biztosított és így könnyen kibillenhetnek. 

Közepes és nagy méretű elemekből 

készült fedéseken azonban (pl. hullámlemez) 

a vápa süllyesztése gond nélkül kialakítható 

(2. ábra). A süllyesztés nagy felületű tetőkön 

és az azokon jelentkező nagy vízmennyiség 

miatt néha kívánatos is a biztonság növelése 

érdekében. 

Hosszabb vápákban keresztirányú kapcsolatokat 

is készíteni kell, amelyek kialakításának 

módja függ a vápa lejtésétől. A Német Tetőfedő 

Szövetség (ZDH, Köln) Tetőfedési Irányelvei 

alapján a ≥15° vápalejtés esetén még 

a ≥ 150 mm átfedésű egyszerű átlapolás is 

megfelelhet: az egymásra fekvő lemezek peremei 

oly módon vannak megtörve („reifolva” 

a felső lemez lefelé és az alsó lemez felfelé), 

hogy a két lemez egymástól kissé elemelkedjen. 

ĺgy a kapilláris hatások megszűntethetők, 

ekkor azonban a vápa alatt mindenképpen 

teljesértékű második vízelvezető réteget 

javasolunk kialakítani. 

Általában azonban a ≥ 30° lejtésű vápák 

lemezeit egyszeres fekvőkorccal kell csatlakoztatni, 

10° - 25° között pedig ráforrasztott 

rögzítősávval kialakított egyszeres fekvőkorccal 

(átfedés: min. 25 cm). 10° lejtés alatt forrasztott 

kapcsolatokat kell készíteni dilatációs 

távolságonként, mégpedig a cinkszürke színű 

rugalmas EPDM-betétes RHEINZINK-dilatációs 

szalag beépítésével. 

2. ábra: Süllyesztett vápa nagy méretű elemekből 

(itt: hullámlemezből) készült fedésben. 

Vápa lejtése Keresztirányú kapcsolat 

típusa 

< 10° lágyforrasztás 

≥ 10° ráforrasztott rögzítősávba 

akasztott fekvőkorc 

≥ 25° egyszeres fekvőkorc 

1. táblázat: Kiselemes tetőfedések vápáinak 

keresztirányú kapcsolatai 

Kit. szélesség Dilatációk max. 


≤ 500 mm 12,0 m 

> 500 mm 9,0 m 

2. táblázat: A vápák dilatációs elemeinek 

távolsága 


2 1 1


2 1 2 

1. ábra: Oromszegély-csatorna hódfarkú cserépfedésben. E megoldásban 

nem alkalmaznak látható oromszegély-pallót; helyette egy 

horganyzott acéllemez anyagú rögzítősávot fognak fel, amelyet a 

RHEINZINK ® -lemez letakar. 

A RHEINZINK ® hőmozgását a vápák kialakításánál 

is figyelembe kell venni. A javasolt 

dilatációs távolságok megegyeznek a félkörszelvényű 

belső csatornáéval (2. táblázat). 

Figyelem! 

Mivel a vápákban lefolyó vizet többnyire a 

csatornába kell bevezetni, a vápa mélypontjának 

a csatorna belső pereme fölött kell lennie. 

Süllyesztett vápáknál ez komoly problémát 

okozhat, különösen lejtés nélküli csatornánál. 

Ilyen esetben a szinteket előre meg 

kell tervezni. 

V. 1.5 Oromszegély-csatornák 

Az oromszegély csomópontjának kialakítása 

földrajzi régiónként rendkívül nagy változatosságot 

mutat. Különösen a viharos vidékeken 

szokásos, hogy a cserép (v. pala) fedésű 

tetőket oldalsó túllógás nélkül alakítják ki. 

Ebben az esetben különösen ajánlott a homlokzat 

és a tető közötti kapcsolatot is a fokozott 

igénybevételnek megfelelően megoldani, biztosítva, 

hogy a falon ne legyen vízlefolyás. 

Ezért ha a tető oromzata nem lóg túl, ott mindig 

rendkívül előnyös egy RHEINZINK ® oromszegély-csatornát 

kialakítani, mert ily módon a 

tetőről különben oldalirányban lecsurgó csapadékot 

is el lehet vezetni, s így az nem 

nedvesíti az oromfalat. 

Az oromszegély-csatorna kialakítására – a 

tervezői szándéktól és a tetőszerkezet műszaki 

adottságaitól függően – többféle megoldás 

kínálkozik (1. és 2. ábra). 

2. ábra: Oromszegély-csatorna cserépfedésben. A lemez a cserép 

felőli oldalon legfeljebb a cserép beakasztó füléig érhet. 

Az ábrák szerinti megoldásokban az egyes 

elemek legyenek minél hosszabbak: a még 

esztétikusabb kialakítás érdekében. A dilatációs 

egységek hosszára, a keresztirányú 

lemezkapcsolatokra, és a víz esőcsatornába 

való bevezetésének módjára vonatkozóan 

értelemszerűen alkalmazhatóak az V. fejezet 

1.4 pontjában leírtak.

1. ábra: Szépen kialakított falcsatlakozás 

téglahomlokzathoz, viharléccel. 

V. 1.6 Cserép- és palafedések 

falszegélyei 

A falszegélyek kialakításának legjobb megjelenésű 

módja, ha a cserép- pala-, vagy a 

hullámlemez-fedés elemei a szegélylemezre 

oldalról rátakarnak (hasonlóan, mint a vápalemez 

esetén). A falszegély lemezét a homlokzat 

felőli oldalon általában viharléccel kell 

letakarni (1. ábra). 

Hódfarkú cserépfedés esetén használják a 

rétegek közé bevezetett, a fedés sorai közé 

mintegy „befűzött” elemekkel kiképzett falszegélyt 

(„RHEINZINK ® -Noggen”). Az elemek 

homlokzat felőli felhajtását itt is viharléccel 

kell letakarni. E rendkívül elegáns megoldás 

(2213 és 3. ábra) Magyarországon 

még kevéssé ismert, de a tervezők és a 

kivitelezők egyre inkább elismerik a rendszer 

előnyeit. 

A hőszigetelt homlokzatokhoz kiképzett falcsatlakozások 

tervezésekor a hőhidak elkerülése 

érdekében a csomópontot kiemelt figyelemmel 

kezelni: a hőszigetelésnek a lemez 

oldalsó felhajtása mögött is folyamatosnak 

kell lennie (egészen a tető hőszigetelési síkjáig). 

A kialakítást az építés technológiai 

sorrendje szempontjából is át kell gondolni. 

Érdemes a hőszigetelésen a vakolatot a tetőfedés 

készítése előtt felhordani alsó síkján 

egy vakolattartó profilra ráfuttatva. A fedés 

csak ez után készüljön el: a falszegély oldalsó 

felhajtásával és viharléccel történő letakarásával. 

2. ábra: Falcsatlakozás RHEINZINK ® -Noggen 

elemekkel (itt még viharléc nélkül). 

4. ábra: Kéményszegélyezés lágy 

RHEINZINK ® -„Anform” lemezekkel 

3. ábra: RHEINZINK ® -Noggen elemekkel 

kiképzett oromszegély, kettős hódfarkú 

cserépfedésben. 

5. ábra: Hőszigetelt homlokzathoz kiképzett 

falcsatlakozás vakolattartó elemmel és 

viharléccel. 


2 1 3


2 1 4

V. RÉSZ: CSAPADÉKVÍZ-ELVEZETÉS ÉS V. SZEGÉLYEZÉSEK 

1 CSAPADÉKVÍZ-ELVEZETÉS 


2.1 Szigetelések vízhatlan tetőszegélyei 

2.1.1 Külső vízelvezetésű tetők szegélyei 

2.1.2 Belső vízelvezetésű tetők szegélyei 

2.1.3 Falcsatlakozások 

2.2 Szigetelések alátámasztó szerepű tetőszegélyei 

2 1 5


2 1 6 

V. 2.1 Szigetelések vízhatlan tetőszegélyei 

Az igényesebb lágyfedésű (szigetelt) tetők 

szegélyezéseit is magas műszaki színvonalon, 

az elvárható hosszabb élettartamnak megfelelően 

kell kialakítani – úgy a külső, mint a 

belső vízelvezetésű tetőknél. A szegélylemezt 

úgy kell megoldani, hogy ne csak a szigetelés 

peremének alátámasztását biztosítsa (ld. V. 

fejezet 2.2), hanem önmagában is (tartósan) 

kielégítse a vízhatlanság követelményét. 

Fémlemez szegélyek elsősorban a külső vízelvezetésű 

tetők ereszeinél (V. fejezet 2.1.1), 

valamint a belső vízelvezetésű tetők peremén 

és falcsatlakozásainál (V. fejezet 2.1.2 és 

2.1.3) fordulnak elő. 

1. ábra: Külső vízelvezetésű szigetelt tető kifelé 

lejtő eresze az ereszszegély-lemez 

közvetett rögzítésével, hátsó élén feszültségelosztó 

takarósávval. 

V. 2.1.1 Külső vízelvezetésű tetők 

szegélyei 

A külső vízelvezetésű tetőknél a szigetelés 

egy ereszszegély-lemezre van ráfuttatva. Az 

ereszszegély-lemez elemeinek hossza általában 

2-3 m. Hátsó élét többnyire visszahajtással 

alakítják ki, néha azonban anélkül. Kiterített 

szélessége függ a faltól számított előreállástól, 

a vízorr magasságától és a felfekvő 

felület szélességétől – utóbbinál mindig legalább 

12 cm szélességű ragasztási felületet is 

biztosítani kell. Kavicstartó léccel kialakított 

ereszszegély-lemezen a ragasztási felület 

szélessége legalább 20 cm. A lemezvastagság 

elsősorban a lemez kiterített szélességétől 

függ (1. táblázat), nagyobb előreállás 

esetén azonban min. 0,8 mm. 

Kiterített szélesség Lemezvastagság min. 

(mm) (mm) 

≤ 250 0,70 

> 250 0,80 

1. táblázat: Az ereszszegély-lemez kiterített 

szélessége és vastagsága. 

Rögzítés 

Az ereszszegély elemeit mindig közvetetten 

(azaz mozgóképesen) kell rögzíteni: a lemez 

hátsó visszahajtásába beakasztott fércekkel, 

vagy a sima hátsó élet megfogó ún. fogazott 

léccel. Az ereszszegély-lemez külső élét egy 

rögzítő lemezsávba kell akasztani. Az ereszszegély-lemez 

többnyire ereszpallón fekszik 

fel (1. ábra), amit úgy kell rögzíteni, hogy 

felső felülete mintegy 5 mm-rel a szigetelés 

aljzatának (pl. a hőszigetelés) felső síkja alatt 

legyen: így nem jöhet létre az eresz mentén 

víztócsa. A szegély elemeit lágyforrasztással 

kell folytonosítani. 

Hőmozgás 

Az ereszszegély hőmozgását legfeljebb 6 

méterenként (a sarkoktól és véglezárásoktól 

max. 3 méterre) beforrasztott, ún. „egyfejes” 

(egyik oldalán lezárt) dilatációs elemmel kell 

biztosítani (2. ábra). 

2. ábra: Egyfejes dilatációs elem, külső 

vízelvezetésű szigetelt tető ereszszegélylemezében. 

A dilatációs elemeket jól lehet hajlítani, az 

ereszsáv profiljához hozzáigazítva. Hosszúságuk 

legalább 60 cm legyen. Természetesen 

a dilatációs elemet sem szabad közvetlenül 

rögzíteni (pl. leszögezni), mert a hőmozgást 

az is akadályozza. 

Az ereszsáv hátsó élén a szigetelés anyagában 

nyírófeszültségek alakulhatnak ki az 

eltérő mozgások következtében. Ezért itt egy 

legalább 10 cm szélességű, szigetelőlemez 

anyagú feszültég-elosztó takarósávot kell a 

lágyfedés csatlakozó szegélye alatt hosszában 

végigvezetni, ami csak a két hosszanti 

peremén van leragasztva. 

Lejtés 

Az eresznél a tetőnek egyértelműen kifelé kell 

lejtenie, a víztócsák kialakulásának megelőzése 

érdekében. 

Figyelem! 

Az ereszsáv szabadon maradó (nem átfedett) 

felületeit több szigetelőanyagnál - elsősorban 

a bitumenes lemezeknél – pórusmentes védőfestéssel 

kell ellátni (ld. I. fejezet 2.1.7). E 

festést természetesen folytatni kell a vízelvezető 

rendszerben is. 

A kavicsterítéses szigeteléseknél az ereszszegély 

kavicsléccel készül. Ilyenkor a védőfestés 

elkészülte előtt egy fogadóelemet kell 

a kavicsléc számára felrögzíteni (forrasztani, 

esetleg szegecselni is), amelybe a kavicsléc 

később befogható (1. ábra).

V. 2.1.2 Belső vízelvezetésű tetők 

szegélyei 

A lapostetőkből az utcáról leginkább a szegélyezések 

látszanak, s például a felső perem 

kialakítása erősen befolyásolja az épület 

egészének építészeti megjelenését. 

Lemezméretek 

Az esztétikai igények miatt az elemek hossza 

ne legyen 3 méternél rövidebb – azért, hogy a 

keresztirányú toldások száma minél kevesebb 

lehessen. Az élek egyenessége azáltal biztosítható, 

ha a lemez anyagvastagsága ≥ 0,8. 

A kiterített szélességet, a homlokzati oldalról 

látható perem megkívánt és szükséges szélességének 

figyelembe vételével kell meghatározni. 

A vízorr függőlegesen legalább 5 

(-8) cm-t takarjon rá a homlokzati szerkezet 

felső élére. A szigetelés csatlakoztatásához 

itt is legalább 12 cm széles ragasztási felület 

szükséges. A koszlerakódás elkerülése érdekében 

a peremnek meg kell akadályoznia, 

hogy a tetőről ellenőrizetlenül víz folyhasson 

a homlokzatra. Ehhez a szegélylemez külső 

élén egy legalább 40 mm (még jobb, ha 

60 mm) magasságú felhajtást készítenek (2. 

ábra). 

Rögzítés 

A szegélylemezt beakasztó fércekkel kell 

rögzíteni, a hőmozgást lehetővé tevő módon 

(közvetetten). A lemez külső élét horganyzott 

acéllemez rögzítősávba kell akasztani, 

aminek vastagsága 1,0 mm – így biztosítható 

a megkívánt egyenes-vonalúság. A szegély 

elemeit lágyforrasztással folytonosítják. 

Hőmozgás 

A dilatációs elemekre és azok távolságára 

értelemszerűen az V. fejezet 2.1.1 pontjában 

leírtak érvényesek. Korábban elterjedten 

alkalmazták az egyedileg készített ún. lírás 

dilatációs elemeket is. Ezek mára már a kedvezőtlen 

megjelenésük, a bizonytalan funkcióteljesítésük 

(beszivárog a csapadék) és a 

készítésükhöz szükséges rendkívül magas 

1. ábra: Az egyfejes RHEINZINK ® -dilatációs 

elemek helyes elrendezése. 

2. ábra: Belső vízelvezetésű tető befelé lejtő 

szegélye. A dilatációs elem letakaró lemeze 

csak az egyik oldalon van leforrasztva, a 

másik oldalon csak meg van peremezve. 

élőmunka-igény miatt háttérbe szorultak. A ma 

elterjedten alkalmazott ún. „egyfejes” (egyik 

oldalán lezárt) rugalmas betétes beforrasztott 

dilatációs elem sokkal korszerűbb és biztosabb 

műszaki megoldást nyújt. A dilatációs elem 

teljes hosszát úgy kell megállapítani, hogy 

legalább 60 cm hosszú szakasza a tetőfelületen 

felfeküdjön. 

Ki kell hangsúlyoznunk az e területre különösen 

érvényes szabályt, hogy a sarkoktól, a 

homlokzat előre- és hátraugrásaitól valamint 

a véglezárásoktól, mindig az egyenes szakaszokra 

érvényes dilatációs távolság felét kell 

alapul venni. A dilatációs elemek látszó szakaszait 

le lehet takarni egy szegélylemezhez 

illeszkedő hajtású takarólemezzel is, de 

kizárólag csak egy oldalon rögzítve. 

Figyelem! 

Egyes tetőszigetelő anyagoknál (elsősorban 

a bitumenes szigeteléseknél) a szegélylemezt 

el kell látni a külső felhajtás felső pereméig 

érő (2. ábra) pórusmentes védőfestéssel. 

3. ábra: Szigetelés falcsatlakozása falszegély-lemezzel 

és egyfejes dilatációs elemmel. 

V. 2.1.3 Falcsatlakozások 

A felmenő falakhoz kiképzett szegélyezést 

nevezzük falcsatlakozásnak, még akkor is, ha 

a fal magassága viszonylag csekély (pl. attikafalak). 

A fő különbség a belső vízelvezetésű 

tető perem-szegélyezéséhez (ld. V. fejezet 

2.1.2) képest az, hogy a falcsatlakozás mindig 

legalább 20 cm-rel a lapostető rétegeinek 

felső síkja fölött ér véget (3. ábra). 

A lemezszélességre, a rögzítésekre és a 

hőmozgásra vonatkozóan az előzőekben 

leírt szabályokat kell betartani. Svájcban a 

dilatációs elemek elrendezésére még szigorúbb 

előírás érvényes: ott a belső saroktól 

nem 3 m-re, hanem már 1,5 m-re kell az első 

dilatációs elemet beépíteni. Korábban e területen 

is használták az egyedileg készített ún. 

lírás dilatációs elemeket, azonban azok háttérbe 

szorultak a víztömörségi problémák és 

a magas élőmunka-igény miatt. 

Figyelem! 

Az esetleg szükségessé váló védőfestést a 

kavicsterítéses tetőknél ≥ 20 mm-rel a kavics 

felső síkja fölé kell felvezetni. Védőfestésre a 

teraszszigetelések falcsatlakozásánál beépített 

szegélylemezeken is szükség van, mivel 

ebben a nedves környezetben nincs átszellőzés, 

így a lemez felületén nem tud kialakulni a 

természetes védő patinaréteg. A védőfestést 

itt is ≥ 20 mm-rel a terasz burkolatának szintje 

fölé kell felvezetni. 


2 1 7


2 1 8 

V. 2.2 Szigetelések alátámasztó 

szerepű tetőszegélyei 

A működés elve 

A RHEINZINK ® ereszszegély-lemez ez esetben 

csupán a szigetelés csatorna fölötti (többnyire 

csekély előreállású) peremének megtámasztására 

szolgál. E megoldást csak egyes 

vidékeken és többnyire egyszerűbb épületeken 

használják. 

Az ereszsávok itt hátsó vízkorc-visszahajtás 

nélkül készülnek, külső peremük területenként 

változó kialakítású (2. ábra). 

Lemezméretek 

A hőmozgás biztosítása érdekében az egyes 

elemek hossza nem lehet 3 méternél több, 

sokszor azonban az elemek hosszúságát 2 

méterre korlátozzák. A kiterített szélességet és 

a hozzá tartozó anyagvastagságot (ld. V. 

fejezet 2.1.1, 1. táblázat) a kialakítás módjától 

függően kell meghatározni. A szigetelés 

csatlakoztatásához itt is ≥ 120 mm széles 

ragasztási felületet kell a tető felső síkján 

biztosítani. 

A szokásosnál nagyobb ereszkilógás esetén 

az anyagvastagság kis lemezszélességek esetén 

se legyen 0,8 mm-nél kevesebb. 

Rögzítés 

Az ereszszegély-lemez egyes szakaszai ez 

esetben – a korlátozott hosszuk miatt – rögzíthetők 

az ereszpallóra közvetlen rögzítéssel: 

általában szögezéssel (horganyzott nagyfejű 

tetőlemez-szöggel). A szögeket mintegy 10 

cm-ként kell beverni, két sorban (váltott elrendezésben). 

A szögek lyukai nem csökkentik a 

víztömörséget, hiszen a szigeteléssel az egész 

ereszlemezt úgyis átfedik. 

Annak érdekében, hogy az eresz mentén ne 

jöhessen létre víztócsa, az ereszpallót úgy kell 

rögzíteni, hogy a felülete mintegy 10 mm-rel 

a szigetelés aljzatának (pl. hőszigetelés) felső 

síkja alatt legyen (1. ábra). Az ereszszegélylemez 

elemei hosszában egymásra kb. 10 cm 

hosszan fedjenek át: így a függőleges vízorr 

stabilitása is megnövekszik. 

Hőmozgás 

E viszonylag egyszerű csomóponti megoldásban 

külön dilatációs elemek beépítésére 

többnyire nincs szükség. Ennek feltétele azonban, 

hogy az ereszszegély-lemezek ne legyenek 

3 m-nél hosszabbak. A lemezek hosszanti 

toldásainál lévő átfedések környezetében a 

szigetelés rétegeit nem szabad közvetlenül 

rájuk ragasztani, vagy alattuk csak kétoldalt 

leragasztott (feszültség-elosztó) takarósávot 

kell alkalmazni. 

Lejtés 

Az ereszsáv felületének egyértelműen enyhén 

kifelé kell lejtenie. 

Figyelem! 

Ha nem biztosított, hogy a szigetelőlemez az 

ereszsávot teljesen átfedje, akkor annak szabadon 

maradó felületeit egy pórusmentes 

védőfestéssel kell ellátni (elsősorban a bitumenes 

szigeteléseknél – ld. I. fejezet 2.1.7). 

Védőfestéssel kell ellátni a vízelvezető rendszer 

belső felületeit is. 

1. ábra: Alátámasztó szerepű ereszszegély 

közvetlen rögzítéssel, a szigetelés által letakarva. 

2. ábra: Néhány hagyományos formájú 

ereszszegély-lemez alátámasztó szerepű 

tetőszegélyhez; ez esetben hátsó visszahajtás 

nélkül.


V. 3 LETAKARÁSOK 

3.1 Fal- és attikafedések 

3.2 Párkányfedések 

3.3 Ablakpárkányok 

2 1 9

VI. 1 ELEMES RHEINZINK ® HOMLOKZATBURKOLATI RENDSZEREK 

2 2 8 

1. ábra: RHEINZINK ® -Csap-/Hornyos homlokzatburkolat. 

Küssnacht am Rigi (CH) 

VI. 1.1 Az elemes RHEINZINK ® -homlokzatburkolati 

rendszerek 

kialakulása 

Az elemes fém épületburkolatokat a XX. 

század közepén fejlesztették ki. E rendszereket 

elsősorban homlokzatburkolatként alkalmazták, 

változatos méretekkel. Ilyen szerelt 

jellegű megoldásokat a bádogos szakma 

egészen a közelmúltig nem nagyon használt 

– s ha mégis, akkor többnyire csak az attikafalak 

és mellvédek külső burkolataként, mégpedig 

egyedileg készített elemekkel. 

Azóta azonban a bádogos szakmában is tért 

hódított a mérnöki, szerelt technológia elveinek 

alkalmazása. A táblás fém homlokzatburkolati 

rendszerek e területen is terjednek és 

egyre növekvő népszerűségnek örvendenek. 

A nagyelemes fém homlokzatburkolati rendszerek 

elsősorban jó szerelhetőségük miatt 

váltak be – különösen épületfelújításoknál, 

illetve a ‘60-as és ‘70-es években épített 

épületek homlokzatainak utólagos hőszigetelése 

kapcsán (2. ábra). Ezeknél az épületeknél 

gyakori követelmény, hogy a külső térelhatároló 

szerkezetekre a felújítás során 

csekély többletsúly legyen ráterhelve, ugyanakkor 

az új homlokzati felület rövid szerelési 

idővel, tartós és esztétikus megoldást nyújtson. 

A fémlemez anyagú elemes homlokzatburkolatokat 

viszont nemcsak meglévő épületek 

felújításához lehet használni; a rendszer a 

korszerű új épületek homlokzatainak burkolására 

éppúgy alkalmas (1. ábra). 

Az elemes RHEINZINK ® -homlokzatburkolati 

rendszerek – amelyeket mindig átszellőztetett 

szerkezetként kell kialakítani – hosszú élettartamú, 

és karbantartásmentes védelmet nyújtanak 

az épületeknek. 

2. ábra: A hetvenes években épült beton szendvicspanelos technológiával 

épült lakóépület jól sikerült homlokzatfelújítása. Tangermünde (D) 

E rendszerek legfontosabb jellemzője az, 

hogy az elemek a homlokzatburkolat külső 

síkjától visszahúzott (esetleg pikkelyszerű 

átfedéses) kapcsolatokkal csatlakoznak egymáshoz. 

A rögzítés általában rejtett kialakítású. 

Figyelem! 

A nagyelemes homlokzatburkolati rendszerek 

szerelt jellege egyúttal azt is jelenti, hogy beépítésükkor 

sokkal magasabb szintű műszaki 

előkészítést kell végezni, mint az állókorcos 

vagy a lécbetétes fedések készítésekor. Itt 

nincs helye a helyszíni improvizálásnak, a 

homlokzatburkolatot meg kell tervezni, s az 

elemeket pontos méretvétel alapján előre kell 

legyártani.

0 1 0 3 0 

2. ábra: Ha a burkolópanel-elemek közötti hézag nagyon keskeny, a 

felület még simábbnak látszik. Dierikon (CH) 

VI. 1.2 A RHEINZINK ® - 

Csap-/Hornyos panel 

A RHEINZINK ® -Csap-/Hornyos panel rendszer 

elemei két hosszanti oldalukon szegélyprofillal 

ellátott lemezsávok, amiket speciális 

görgős profilozó géppel készítenek 

RHEINZINK ® „patina pro blue grey” (előpatinásított) 

anyagból, és igény esetén 

védőfóliával. Az elemeket árokeresztékes – 

más néven csaphornyos (Nut-Feder) – 

kapcsolat elvei szerint szerelik össze és általában 

a nut (árok) felőli oldalon rögzítik. 

A rendszer legfontosabb jellemzője, hogy az 

elemek változó szélességű, mélyített (ún. 

„árnyékfugás”) kapcsolatokkal csatlakoznak 

egymáshoz. Azáltal, hogy a kapcsolatok a 

felületből nem emelkednek ki (ellentétben 

a korcolt rendszerekkel) a felületek simák 

maradnak. Egyes táblák lehetnek színesek 

(utólagos festéssel), így azokkal építészeti 

hangsúlyok teremthetők. Az elhatárolások 

„kontúrosak” maradnak anélkül, hogy például 

a kis- és nagy-korcok váltásával kellene a 

csomópontoknál az élben történő csatlakozást 

biztosítani – mint a derékszögű állókorcos 

fedésnél (ld. III. fejezet 2.2). 

1. ábra: Függőleges RHEINZINK ® -Csap-/Hornyos 

panelek oldalsó csatlakoztatása különböző szélességű 

árnyékfugákkal. A tapasztalatok szerint leginkább a 

kb. 10 mm szélességű hézagok váltak be. 

Összességében e homlokzatburkolat építészeti 

hatása kevésbé kézműves jellegű, mint a 

korcolt rendszereké, de nem is teljesen iparosított. 

A szerelt jelleg inkább egyfajta „középút” 

a kettő között, ami igényes építészeti 

megjelenést eredményez. 

A RHEINZINK ® -Csap-/Hornyos panel homlokzati 

rendszer elemei szerelhetők függőlegesen 

(2. ábra), vízszintesen (3. ábra), vagy 

akár ferdén is – bármely irányban. Ha a különböző 

irányú táblákat egymással kombinációban 

alkalmazzák, egészen különleges 

homlokzati hatások érhetők el. 

A leggyakoribb függőleges sávos alkalmazásnál 

a rendszer könnyű szerelhetősége különösen 

kidomborodik. 

A vízszintes és függőleges fektetés esetén a 

szerelés iránya: felülről-lefelé. Így kizárható, 

hogy a csapadék a csatlakozás “nut” felőli 

oldalába bejusson. Ha ez nem lehetséges, a 

RHEINZINK ® -Horizontális panel homlokzati 

rendszert kell alkalmazni (ld. VI. fejezet 1.3.). 


3. ábra: Vízszintes RHEINZINK ® -Csap-/Hornyos burlokat egy 

egyházi közösség épületén. Oberentfelden (CH) 

Profilkialakítás 

Az elemek közötti hézagok szélessége 0-30 

mm között változhat (1. és 2. ábra). E variálhatóságot 

a horony (Nut) és a csap (Feder) 

méreteinek helyes megválasztása biztosítja. A 

hézagok tervezett szélességi méretét ehhez 

már a panel-elemek megrendelésekor meg 

kell adni. Kismértékű igazítások még lehetségesek 

az építkezés helyszínén is. 

Tömörség 

A homlokzatokon alacsonyabb szintű csapadékbiztosságra 

van szükség, mint a tetőfedéseknél, 

ezért a csaphornyos kapcsolatokat 

nem szükséges külön tömíteni. A biztosabb 

illeszkedés érdekében a csap (Feder) felőli 

oldalon egy kis peremezés van kialakítva (4. 

ábra). 

4. ábra: A csap-hornyos kapcsolat 

jobb illeszkedése érdekében 

az elemek gyártása során a „csap” 

felőli oldalon egy kis peremezést 

alakítanak ki. 

2 2 9


2 3 0 

6. ábra: Függőleges RHEINZINK ® -Csap-/Hornyos rendszer 

lizénákkal. Artemis Square, Brüsszel (D) 

Lejtés 

A RHEINZINK ® -Csap-/Hornyos panel homlokzati 

rendszer kizárólag függőleges homlokzati 

felületeken alkalmazható. Néhány esetben 

a homlokzat – építészeti okból – az 

attika-mellvédnél egy meredek tetőfelülettel 

záródik. Az esetek többségében ez a kialakítás 

is megvalósítható, de ekkor alatta egy 

teljesértékű második vízelvezető réteget kell 

készíteni, mert az elemek csaphornyos kapcsolatai 

nem vízzáróak. 

Méretek 

A panel-elemek 200-333 mm tengelytávolsággal 

gyárthatók. Az épületsarkokhoz ennél 

nagyobb szélességű elemek is kaphatók, 

amiken még egy közbenső hosszanti hajlítás 

is készül – ez adja meg a szükséges merevséget. 

A szél szívóerejének erősebben kitett 

helyeken a 250 mm-nél nagyobb tengelytávolságú 

panelokat mindkét végükön visszahajtásokkal 

(véglezárásokkal) is merevíteni kell. 

5. ábra: A RHEINZINK ® -Csap-/Hornyos 

panel homlokzatburkolati rendszer 

kialakítása és rögzítése 

Ilyen véglezárásokat ki kell alakítani a panelelemek 

végén is a járófelületek magasságában: 

annak érdekében, hogy a profilok mögé 

még kevésbé lehessen belátni. 

A panel-elemek hosszát a hőmozgás és a 

homlokzati állvány mögötti mozgathatóság 

figyelembe vételével kell meghatározni. Ezért 

az egyes panelok hossza legfeljebb 4,0 m 

lehet. Ez a hossz elegendő egy szintmagasság 

áthidalásához, ami a tapasztalatok 

szerint mind szerkezeti, mind építészeti szempontból 

kedvező. Az elemek lemezvastagsága 

1,0 mm. A számításba vehető felületsúlyokat 

az 1. táblázat tartalmazza. 



a függőleges irányú szerelés esetén íves 

alaprajzú homlokzati felületen is jól alkalmazzható. 

Ekkor azonban a vízszintes szegélyező 

elemeket (osztóprofilokat, lábazati lemez- 

7. ábra: A változó szélességű RHEINZINK ® -Csap-/Hornyos panelek 

alkalmazása ritmust ad. Telecom Giubiasco, Giubiasco (CH) 

sávokat, stb.) szegmensekből kell szerelni, 

vagy ívesített profilokat kell használni 

(KREHLE-rendszer). Az ív azonban legyen 

viszonylag nyitott. (Adott épületre vonatkozó 

konkrét tanácsadással alkalmazástechnikai 

szakembereink szolgálnak.) 

Rögzítés 

Az elemeket általában az egyik oldalukon 

rögzítik, a „horony” túlnyúló szárán keresztül 

közvetlenül az aljzatszerkezethez. A rögzítő 

elemeket (csavarokat) a szomszédos panelelem 

„horony”-ba betolt „csap”-ja letakarja. 

Egyes esetekben a rögzítés a „csap” felőli 

oldalon is történhet: ilyenkor a csavarok ugyan 

láthatóak, de a hézagban megbújva 

szinte el is tűnnek. 

Az aljzatszerkezet leggyakrabban egy több 

irányban beállítható, konzolos rendszerű könynyű 

fémszerkezet. 

Hézag- Elemek tengelytávolsága (mm) 

szélesség 

0 - 30 mm 200 225 250 300 333 

kg/m 2 11,2 10,7 10,4 9,84 9,60 

1. táblázat: 1,0 mm vastag előpatinásított lemezből 

készülő RHEINZINK ® -Paneel homlokzatburkolat 

fajlagos felületsúlya (kg/m 2 )

A konzolok távolságát a rögzítő elemek teherbírása, 

valamint a mértékadó szélterhek 

alapján kell meghatározni (figyelembe véve, 

hogy a szerkezet statikailag egy-, két- vagy 

többtámaszú tartóként működik-e). Magyarországon 

a szélterheket az MSZ 15021-1 szabvány 

alapján kell számítani. A rögzítő elemek 

távolságának méretezésekor a terheket 1,7es 

biztonsági tényezővel kell számolni. (A 

méretezést lásd bővebben a „RHEINZINK ® - 

Homlokzatburkolati rendszerek” című kiadványunkban.) 

A panel-elemek fém aljzatszerkezethez rögzítéséhez 

tapasztalataink szerint popszegecseket 

(4,0 x 4-6 mm, AlMg3 v. Monel) és 

laposfejű önmetsző csavarokat is lehet használni 

(4,2 mm átmérővel). A „RHEINZINK ® - 

elemes homlokzatburkolati rendszerek” című 

CD kiadványunkban közölt méretezési táblázatban 

a leggyakrabban alkalmazott 4,0 mmes 

popszegecset vettük figyelembe (Tietgemeyer 

típusú, eng.sz. 14.1-4). Más rögzítőelem 

használatakor esetleg az aljzatszerkezet 

kiosztását is sűríteni kell. 

Ha a panel-elemeket fa aljzatra kell szerelni, 

akkor természetesen lehet választani más 

rögzítési módot is (pl. facsavart). A fa anyagú 

aljzat azonban esetleg nem elégíti ki a tűzvédelmi 

követelményeket. 

Éghetőség 


fém anyagú aljzatszerkezet és megfelelő 

rögzítő elemek alkalmazása esetén kielégíti 

a legszigorúbb „nem éghető” tűzállósági 

fokozat követelményeit is (DIN 4102 szerinti 

A1 osztály). 


lábazati csomópontja. A lábazati 

profil több hasznos funkciót is 

teljesít. A baloldali panel-elem 

hátsó oldalára egy rétegelt lemeztábla 

van ragasztva. Erre a játszó 

gyermekek és a labdák okozta 

benyomódás elleni védelemként 

lehet szükség. 

VI. 1.3 A RHEINZINK ® - 

Horizontális panel 

A RHEINZINK ® -Horizontális panel homlokzatburkolati 

rendszer elemei két, hosszanti oldalukon 

szegélyprofillal ellátott RHEINZINK ® - 

„patina pro blue-grey” (előpatinásított) anyagú 

lemezsávok, amiket élsajtoló présen készítenek 

(ld. I fejezet 2.1.7) – igény esetén védőfóliával 

is. Az egyes homlokzatburkolati 

táblákat szerelő-rögzítő profilokba akasztva 

függesztik fel, és szegecsekkel rögzítik az 

aljzatszerkezet konzoljain. 

E rendszer elemei között a hézagszélesség – 

eltérően a RHEINZINK ® -Csap-/Hornyos panel 

rendszertől - mindig 20 mm. A kapcsolatok itt 

is mélyítettek („árnyékfugásak”), azaz a felületből 

nem emelkednek ki. E rendszernél is 

teremthetők építészeti hangsúlyok az egyes 

táblák színezésével. 

A rendszer elemeit vízszintes sávokban kell 

szerelni – a statikai rendszerből és a szerelőprofilokkal 

történő rögzítésből adódóan. A 

vízszintes sávos RHEINZINK ® homlokzati 

rendszer tábláinak szerelése alulról-felfelé 

haladva történik. 


Az elemek közötti hézagok szélessége 20 mm 

(3. ábra). E szélességet a szerelőprofil méretei 

határozzák meg. A rendszer azonban lehetőséget 

nyújt az építkezésen történő kismértékű 

helyszíni igazításra és beállításra. 

Tömörség 

Az elemek közötti kapcsolatokat a homlokzaton 

ez esetben sem szükséges külön tömíteni. 

A kellő csapadékbiztosságot a hosszanti 

csatlakozás labirintus-kialakítása biztosítja (4. 

ábra). 


1. ábra: A homlokzati panelok szerelése precíziós 

munka. COOP-Center, Rickenbach (CH) 

2. ábra: Az ablakok alsó és felső élén egyegy 

osztóprofil fut körbe: a szerkezetileg 

szükséges elem építészeti arculatképzővé 

válik. Hilterfingen/Hünibach (CH) 

Lejtés 


rendszer – hasonlóan az előzőhöz – 

szintén kizárólag függőleges homlokzati 

felületeken alkalmazható. Azokban az esetekben, 

amikor a homlokzat az attika-mellvédnél 

építészeti okokból egy rövid meredek tetőfelülettel 

záródik, a külső burkolat alatt itt is 

egy teljes értékű második vízelvezető réteget 

kell készíteni, mert az elemek kapcsolatai nem 

vízzáróak. 

2 3 1


3. ábra: A vízszintes sávos RHEIN- 

ZINK ® homlokzatburkolati rendszer 


2 3 2 

4. ábra: Vízszintes panel elemekkel készült homlokzatburkolat, 

függőleges osztóprofil nélkül. Környezetvédelmi Technológiák 

Központja, Oberhausen (D) 

Méretek 

A panel elemeket 200-333 mm tengelytávolsággal 

gyártják. A szél szívóerejének erősebben 

kitett helyeken a 250 mm-nél nagyobb 

tengelytávolságú panelokat mindkét végükön 

visszahajtásokkal (véglezárásokkal) is merevíteni 

kell. Ilyen véglezárásokat kell a panelelemek 

végén kialakítani a járófelületek magasságában 

is: annak érdekében, hogy a profilok 

mögé még kevésbé lehessen belátni. 

A panel elemek hosszát a hőmozgás és a 




lehet. Az elemek lemezvastagsága 1,0 vagy 

1,2 mm. Javasoljuk, hogy a 250-333 mm 

tengelytávolságú elemek 1,2 mm vastagságú 

lemezből készüljenek az esztétikai követelmények 

legmagasabb szintű kielégítése érdekében. 

A számításba vehető felületsúlyokat 

az 1. táblázat tartalmazza. 


A RHEINZINK ® -Horizontális panel homlokzati 

rendszer íves alaprajzú homlokzati felületen 

nem alkalmazható. Rendkívül könnyen 

alakítható azonban a nagy sugarú, függőleges 

irányban íves felületekhez. Ekkor a 

függőleges csatlakozó elemeket szegmensekből 

kell szerelni, vagy íves elemeket kell alkalmazni. 

Ez esetben azonban ne feledkezzünk 

meg a teljesértékű második vízelvezető rétegről! 

(Adott épületre vonatkozó konkrét műszaki 

tanácsadással szívesen segítenek alkalmazástechnikai 

szakembereink.) 

Rögzítés 

A rendszer sávos elemeit ún. szerelő-rögzítő 

profilokba beakasztva rögzítik, amely profilokat 

pedig szegecsekkel vagy önfúró csavarokkal 

fogatnak az aljzatszerkezethez. 

Az aljzatszerkezet általában egy több irányban 

beállítható konzolos rendszerű könnyű 


5. ábra: Vízszintes és függőleges paneel elemek kombinációja. 

Bünzmatt iskola, Wohlen (CH) 

A konzolok távolságát a rögzítő elemek teherbírása 

és a mértékadó szélterhek alapján 

kell meghatározni (figyelembe véve, hogy a 

szerkezet statikailag egy-, két- vagy többtámaszú 

tartóként működik-e). Magyarországon 




biztonsági tényezővel kell figyelembe 

venni. (A méretezést lásd bővebben a „RHEIN- 

ZINK ® -elemes homlokzatburkolati rendszerek” 

című CD kiadványunkban.) 

A szerelő-rögzítő profilokat popszegecsekkel 

(4,0 x 4-6 mm, AlMg3 v. Monel), vagy 

laposfejű önmetsző csavarokkal (4,2 mm 

átmérővel) kell a fém aljzatszerkezethez rögzíteni. 

Hézag- Lemez Elemek tengelytávolsága (mm) 

szélesség vastagság 

20 mm 200 225 250 300 333 

kg/m 2 1,0 mm 10,9 10,49 10,24 – – 

kg/m 2 1,2 mm – – 12,17 11,58 11,28 

1. táblázat: 1,0 és 1,2 mm vastag előpatinásított lemezből készülő vízszintes 

sávos RHEINZINK ® homlokzatburkolat fajlagos felületsúlya (kg/m 2 )

6. ábra: Vízszintes sávos RHEINZINK ® homlokzatburkolat: a homlokzat 

függőleges raszterja az ablakok méretével össze van hangolva. 

Lauener SA épülete, Boudry (CH) 

A „RHEINZINK ® -elemes homlokzatburkolati 

rendszerek” című kiadványunkban közölt méretezési 

táblázatban a leggyakrabban alkalmazott 

4,0 mm-es popszegecset vettük figyelembe 

(Tietgemeyer típusú, eng.sz. 14.1-4). 

Más rögzítőelem használatakor esetleg az 

aljzatszerkezet kiosztását is sűríteni kell. 

Ha a panel-elemeket fa anyagú aljzatra kell 

szerelni, akkor természetesen más rögzítési 

módot is lehet választani (pl. facsavart). A fa 

anyagú aljzat azonban esetleg nem elégíti ki 

a tűzvédelmi követelményeket. 

Éghetőség 


rendszer fém anyagú aljzatszerkezet 

és megfelelő rögzítő elemek alkalmazása 

esetén kielégíti a legszigorúbb „nem 

éghető” tűzállósági fokozat követelményeit is 

(DIN 4102 szerinti A1 osztály). 

VI. 1.4 A RHEINZINK ® -Vízorros panel 

A szabadalommal védett RHEINZINK ® -Vízorros 

panel homlokzatburkolati rendszer (EP Nr. 

0 474 951) elemei az alsó és a felső hosszanti 

oldalukon olyan egyedi hajtásokkal 

vannak ellátva, amelyek – amellett, hogy a 

vonzó építészeti megjelenésért felelősek – 

biztosítják a fedés vízzáróságát. Az elemeket 

élsajtoló présgépen készítik, RHEINZINK ® 

„patina pro blue-grey” (előpatinásított) anyagból. 

A panelokat közvetlenül az aljzathoz 

rögzítik, popszegecscsel, vagy laposfejű 

csavarral. 

A bordás RHEINZINK ® -Vízorros panel rendszer 

csatlakozásai – az előzőektől eltérően 

– nem mélyítettek („árnyékfugásak”). Az egymásra 

takaró sávokból álló homlokzati felület 

tagolt, kilép a síkból, bordás jellegű – mint 

például a hajóépítésben ismert ún. „klinker- 


7. ábra: Az épület egy része vízszintes sávos elemekkel készült homlokzata 

révén hangsúlyosabbá vált. SBB pályaudvari passzázs, 

Uster (CH) 

palánkozás”. A bordák alatti árnyékhatások 

esztétikus építészeti struktúrát alkotnak. A 

RHEINZINK ® -Vízorros panel homlokzati rendszer 

elemei szerelhetők vízszintesen és ferdén. 

A szerelés iránya: alulról-felfelé; a statikai 

rendszerből és a felső oldalon történő rögzítésből 

adódóan. 


A vízorros elemek keresztmetszete ékszerű: 

felülről lefelé 25-ről 40 mm-re bővül (1. ábra). 

E méretekkel a szél szívóerejével szembeni 

ellenállás és a vízzáróság követelménye egyaránt 

jól kielégíthető. 

Tömörség 

A rendszer egymásra fedő kapcsolatai a homlokzatokon 

külön tömítés nélkül is megfelelnek. 

A kellő csapadékbiztosságot a hosszanti 

csatlakozás labirintus-kialakítása biztosítja. 

1. ábra: A bordás RHEINZINK ® - 

Vízorros homlokzatburkolati 

rendszer kialakítása és rögzítése 

2 3 3

VI. 2 RHEINZINK ® -HULLÁMLEMEZEK 

2 3 4 

Lejtés 

A RHEINZINK ® -Vízorros panel homlokzati 

rendszer kizárólag függőleges homlokzati 

felületeken alkalmazható. Néhány esetben a 

homlokzat – építészeti okokból – az attikamellvédnél 

egy rövid meredek tetőfelülettel 

záródik. Ez a kialakítás az esetek többségében 

megvalósítható, de ekkor alatta egy 

teljesértékű második vízelvezető réteget kell 

készíteni, mert az elemek egymásra fedő kapcsolatai 

nem vízzáróak. 

Méretek 

A bordás panel-elemeket 200-333 mm tengelytávolsággal 

gyártják. A szél szívóerejének 

erősebben kitett helyeken a 250 mmnél 

nagyobb tengelytávolságú panelokat 

mindkét végükön visszahajtásokkal (véglezárásokkal) 

is merevíteni kell. Ilyen véglezárásokat 

kell a panel-elemek végén kialakítani a 

járófelületek magasságában is annak érdekében, 

hogy a profilok mögé még kevésbé 

lehessen belátni. 

A panel-elemek hosszát a hőmozgás és a 




lehet. Az elemek lemezvastagsága 1,0 vagy 

1,2 mm. Javasoljuk, hogy a 250-333 mm 

tengelytávolságú elemek 1,2 mm vastagságú 

lemezből készüljenek, mert így biztosítható az 

esztétikai követelmények magasszintű kielégítése. 

A felületsúlyokat az 1. táblázat alapján 

lehet számításba venni. 



rendszer íves alaprajzú homlokzati felületen 

nem alkalmazható. Azonban rendkívül könynyen 

alakítható a nagy sugarú, függőleges 

irányban íves felületekhez (a függőleges csatlakozó 

elemeket szegmensekből kell szerelni, 

vagy íves elemeket kell alkalmazni). Ez esetben 

ne feledkezzünk meg a teljesértékű második 

vízelvezető rétegről! (Konkrét épületre 

vonatkozó műszaki tanácsadással alkalmazástechnikai 

szakembereink szolgálnak.) 

Rögzítés 

Az elemeket a felső oldalukon rögzítik, míg 

az alsó élükkel az alattuk lévő elemre támaszkodnak. 

Az aljzatszerkezet általában egy 

több irányban beállítható konzolos rendszerű 

könnyű fémszerkezet. 

A konzolok távolságát a rögzítő elemek 

teherbírása, valamint a mértékadó szélterhek 

alapján kell meghatározni (figyelembe véve, 

hogy a szerkezet statikailag egy-, két- vagy 

többtámaszú tartóként működik-e). Magyarországon 







CD kiadványunkban.) 

A bordás panel-elemek fém aljzatszerkezethez 

rögzítéséhez tapasztalataink szerint 

ajánlott popszegecseket (4,0 x 4-6 mm, 

AlMg3 v. Monel), vagy laposfejű önmetsző 

csavarokat (4,2 mm átmérővel) használni. 

Ha a panel-elemeket fa aljzatra kell szerelni, 

akkor természetesen más rögzítési módot is 

lehet választani (pl. facsavart). A fa anyagú 

aljzat azonban esetleg nem elégíti ki a 

tűzvédelmi követelményeket. 

Éghetőség 


rendszer fém anyagú aljzatszerkezet és megfelelő 

rögzítő elemek alkalmazása esetén 

kielégíti a legszigorúbb „nem éghető” tűzállósági 

fokozat követelményeit is (DIN 4102 

szerinti A1 osztály). 

VI. 2 RHEINZINK ® -Hullámlemezek 

VI. 2.1 Kialakulás 

A hullámlemezzel készült épülethomlokzatok 

eredetét a XX. század első harmadában kell 

keresnünk. Ekkor kezdtek először hengerelt 

lemezeket görgős alakítási eljárással hullámosított 

táblákká alakítani. A görgők akkoriban 

még gyakran fából készültek. Az így készült 

merevített felületű lemeztáblákat elsősorban 

kevésbé jelentős, vagy ideiglenes épületek 

olcsó homlokzatburkolataként használták. 

A hullámlemezzel készült épülethomlokzatok 

manapság az építészetben reneszánszukat 

élik a korszerű, átszellőztetett légréteges és 

fokozottan hőszigetelt homlokzati megoldások 

külső rétegeként. A hullámos felület az 

üvegezett függönyfalak vagy más homlokzatburkolatok 

mellett egyre gyakrabban a modern 

épületek építészeti koncepciójának részeként 

jelenik meg. 

A hullámlemez-táblák szegélyezéséhez és a 

csatlakozások kialakításához egyedileg készülő 

profilokra van szükség, amelyeket élhajlító 

gépen vagy élsajtoló présen készítenek. 

A hullámlemezeket kezdetektől napjainkig 

a fémszerkezet-szerelő szakemberek 

építették be (általában gazdasági épületeken). 

Az alkalmazási terület gazdagabbá és 

bonyolultabbá válása és a rendszer középületeken 

való elterjedése miatt e hullámprofilhomlokzatok 

szerelése ma már egyre inkább 

az igényesebb megjelenést biztosítani tudó 

bádogos szakma számára jelent kihívást. 

A RHEINZINK ® -Hullámlemezeket azonban – 

hasonlóan az elemes rendszerekhez – nemcsak 

új épületeken lehet jól alkalmazni. 

Hosszú élettartamú, karbantartásmentes és jól 

szerelhető megoldást nyújtanak az épületfelújítás 

számos területén is: a meglévő épületek 

utólagos homlokzati hőszigeteléséhez, 

a teraszok mellvédeihez, stb. 

Lemez Fajlagos Elemek tengelytávolsága (mm) 

vastaság felületsúly 

200 225 250 300 333 

1,0 mm kg/m 2 11,66 11,17 10,70 – – 

1,2 mm kg/m 2 – – 12,84 12,21 11,76 

1. táblázat: 1,0 és 1,2 mm vastag előpatinásított lemezből készülő bordás 

RHEINZINK ® homlokzatburkolat fajlagos felületsúlya (kg/m 2 )

2. ábra: RHEINZINK ® -hullámprofil homlokzat, üzemben előre-ívesített 

elemekkel. Complexe Multisports, Walderfange (LUX) 

A hullámlemezek építészeti megjelenésére 

leginkább a finom fény-árnyék játék jellemző, 

ami – a hullámok magasságától függően – 

erősebben vagy gyengébben kontrasztos. A 

táblákat általában láthatóan maradó csavarokkal 

rögzítik, ezért a rögzítési pontok által 

megjelenő mintázatot előre meg kell tervezni 

annak érdekében, hogy a homlokzat egységes 

és rendezett képét ez se zavarja meg. 

Figyelem! 

A hullámlemez homlokzatburkolati rendszerek 

szerelt jellege egyúttal azt is jelenti, hogy 

beépítésükkor sokkal magasabb szintű 

műszaki előkészítést kell végezni, mint az állókorcos 

vagy lécbetétes fedések készítésekor. 

Itt a helyszíni improvizálásnak nincs helye, a 

homlokzatburkolatot meg kell tervezni, s az 

elemeket pontos méretvétel alapján előre kell 

legyártani. 

VI. 2.2 Ismertetés 

A klasszikus szinuszhullám keresztmetszetű 

RHEINZINK ® -Hullámlemez elemek két méretben 

készülnek a legmodernebb görgős gyártósoron 

RHEINZINK ® -„patina pro blue-grey” 

(előpatinásított) lemezből, fóliával védett 

felülettel (ld. I. fejezet 2.1.7). Az elemeket az 

aljzatszerkezethez rugalmas alátétes csavarokkal 

vagy szegecsekkel kell rögzíteni. 

A hullámprofil-táblákat lehet vízszintesen, 

függőlegesen, vagy akár ferdén is szerelni. A 

szerelés iránya: alulról-felfelé. Az átlapolások 

révén a kapcsolatok csapadékbiztosak. 

Vízszintes szerelés esetén az elemek függőleges 

csatlakozásait nem szabad egyszerű 

átlapolással kialakítani. Itt mindig egy függőleges 

lizéna-profilt kell alkalmazni, ami meg- 

3. ábra: Vízszintes RHEINZINK ® -hullámprofil homlokzatburkolat. 

DeTe Mobil, Bonn (D) 

osztja a felületet és lehetővé teszi az egyes 

homlokzati mezők egymástól független hőmozgását 

is (elválasztott aljzatszerkezettel). 

E lizéna-profil formája a tervezői szándéktól 

függően igen változatos lehet. 


A szinuszhullám-táblák hullámmagassága 18 

(1. ábra) vagy 27 mm lehet. 

Tömörség 

Az egymásra átfedő csatlakozásokat a homlokzatokon 

nem szükséges külön tömíteni. A 

W 18/76-836 jelű hullámprofil-táblák egymásra 

illeszkedő hullámainak átfedése oldalirányban 

44 mm, míg a W 27/111-778 jelű 

tábláké 109 mm. Ez biztosítja az itt szükséges 

vízzáróságot. 


1. ábra: RHEINZINK ® 

W 18/76-836 hullámprofil 

homlokzatburkolati rendszer 


2 3 5


2 3 6 

Lejtés 

A RHEINZINK ® -Hullámlemezeket kizárólag 

függőleges homlokzati felületeken szabad 

alkalmazni, mivel az elemek közvetlenül (mélyponton 

átcsavarozással) rögzítettek és mert 

az elemek egyszerű hossz- és keresztirányú 

átfedéseinek vízzárósága a tetőfelületen már 

nem elégséges. Az elemek hőmozgása csökkenti 

a rögzítések tömörségét, s nehezen megoldható 

problémát jelentene a tető áttöréseinek, 

falcsatlakozásainak szakszerű kialakítása 

is – mint minden hasonló rendszernél. 

RHEINZINK ® -Hullámlemezek ezért csak alkalmanként 

használnak tetőn: pl. autóbeállók 

fölött - ha az építészeti igény ezt megkívánja. 

Ez esetben az elemek hossza ≤ 4,0 m legyen, 

és alattuk ajánlott teljesértékű második vízelvezető 

réteget kialakítani. 

Méretek 

A 18/76 mm méretű hullámokkal készülő táblák 

teljes szélessége 836 mm, míg a 27/111 

mm méretű hullámokkal készülőké 778 mm. 

A lemezvastagság 0,8 vagy 1,0 mm. 

Az elemek hosszirányú méretét a hőmozgás 

és a homlokzati állvány mögötti mozgathatóság 

korlátozza. Ennek megfelelően a táblák 

hossza legfeljebb 4,0 m legyen. A számításba 

vehető felületsúlyokat az 1. táblázat tartalmazza. 


A RHEINZINK ® -Hullámlemezek mind íves alaprajzú, 

mind íves metszetű homlokzati felületeken 

alkalmazhatók. Ha hosszában íves 

elemeket kell készíteni, akkor azok üzemben 

előre ívesíthetők. Ilyen profilok 1,5 m hosszúságban 

és ≥ 2,0 m sugárral készíthetők. A 

gyártáshoz lényeges, hogy a megrendelés 

pontosan adja meg az ívesítés irányát – a 

látszó oldal irányából (konvex vagy konkáv 

ívesítés). Helyszíni ívesítés a W 18/76 méretű 

hullámlemeznél kizárólag ≥ 10 m sugárral 

lehetséges, míg a W 27/111 méretű hullámlemeznél 

≥ 16 m sugárral (a hőmérséklettől is 

függően). Függőleges irányban íves felületek 

készítésekor ne feledkezzünk meg a teljes 

értékű második vízelvezető rétegről! (Az egyes 

épületekre vonatkozóan alkalmazástechnikai 

szakembereink tudnak konkrét tanáccsal szolgálni.) 

Rögzítés 



fémszerkezet. A konzolok távolságát a rögzítő 

elemek teherbírása, valamint a mértékadó 

szélterhek alapján kell meghatározni (figyelembe 

véve, hogy a szerkezet statikailag egy-, 

két- vagy többtámaszú tartóként működik-e). 

Magyarországon a szélterheket az MSZ 

15021-1 szabvány alapján kell számítani. A 

rögzítő elemek távolságának méretezésekor 

a terheket 1,7-es biztonsági tényezővel kell 

számolni. (A méretezést lásd bővebben a 

„RHEINZINK ® -elemes homlokzatburkolati rendszerek” 

című CD kiadványunkban.) 

A hullámprofil-elemeket a fém aljzatszerkezetre 

rugalmas alátétes önmetsző csavarokkal 

vagy popszegecsekkel kell rögzíteni – hasonlóan, 

mint a táblás rendszereknél. 

Ha az elemeket fa aljzatra kell szerelni, akkor 

természetesen más rögzítési módot is lehet 

választani (pl. facsavart). A fa anyagú aljzat 

azonban esetleg nem elégíti ki a tűzvédelmi 


Éghetőség 

A RHEINZINK ® -Hullámlemez homlokzati rendszer 





A1 osztály). 

Profiltípus Anyagvastagság 

0,8 mm 1,0 mm 

W18/76-836 6,92 8,64 

W27/111-778 7,45 9,30 

1. táblázat: 0,8 és 1,0 mm vastag előpatinásított 

lemezből készülő RHEINZINKhullámprofil 

fajlagos felületsúlya (kg/m 2 )

2. ábra: RHEINZINK ® -trapézprofil homlokzat, extrém időjárási 

igénybevételnek kitett területen. Televerbier drótkötélpálya 

végállomása, Verbier (CH) 

VI. 3 RHEINZINK ® -Trapézlemez 


A trapézlemezeket ugyanúgy görgős alakítással 

gyártják, mint a hullámlemezeket. Az 

acél anyagú trapézlemezeket főleg födémek 

könnyű tartószerkezeteként alkalmazzák – 

elsősorban nagyobb fesztávú csarnoképületeknél. 

Az acélt e célra nagy szilárdsága 

teszi alkalmassá. Homlokzatok burkolataként 

trapézprofilt elsőként az 1870-es években 

használtak. E területre az acélnál kisebb szilárdságú 

anyagok is megfelelnek, mivel itt 

kisebb terhek jelentkeznek. A RHEINZINK ® - 

trapézlemezeket a bevonat nélkül is tartósan 

időjárásálló és természetes felületük révén 

lehet homlokzatokon előnyösen alkalmazni. 

A trapézlemezeket – a hullámlemezekhez 

hasonlóan – a modern építészetben egyre 

gyakrabban használják a korszerű, átszellőztetett 

légréteges, fokozottan hőszigetelt homlokzatok 

külső rétegeként. Az üvegezett füg- 

1. ábra: RHEINZINK ® T 25/88-700 

trapézprofil homlokzatburkolati 

rendszer kialakítása és rögzítése 

gönyfalak vagy más homlokzatburkolatok 

mellett a trapézprofilú felület is egyre gyakrabban 

jelenik meg a modern épületek építészeti 

koncepciójának részeként. 

A trapézlemezek szegélyezéséhez és a csatlakozások 

kialakításához egyedileg készülő 

profilokra van szükség, amelyeket élhajlító 

gépen vagy élsajtoló présen készítenek. A 

trapézlemezeket kezdetektől napjainkig a 

fémszerkezet-szerelő szakemberek építették 

be (általában gazdasági épületeken). Az alkalmazási 

terület gazdagabbá és bonyolultabbá 

válása a rendszer középületeken 

való elterjedése miatt e trapézprofil-homlokzatok 

szerelése ma már egyre inkább a bádogos 

szakma számára jelent kihívást. 

A RHEINZINK ® -trapézlemezeket azonban – 

hasonlóan az elemes rendszerekhez – nemcsak 

az új épületeken lehet jól alkalmazni. 

Hosszú élettartamú, karbantartásmentes és jól 

szerelhető megoldást nyújtanak az épületfelújítás 

számos területén is: a meglévő épü- 

3. ábra: Épületbővítés vízszintesen szerelt RHEINZINK ® - 

trapézprofilokkal burkolt homlokzattal. Rosenberg iskola, 

Neuhausen (CH) 

letek utólagos homlokzati hőszigeteléséhez, 

a teraszok mellvédeihez, stb. 

A trapézlemezek építészeti megjelenésére a 

hullámlemezekénél erőteljesebb fény-árnyék 

váltakozás jellemző, ami – a profilok magasságától 

függően – szélesebb vagy keskenyebb 

csíkozásban jelentkezik. A táblákat 

általában láthatóan maradó csavarokkal rögzítik, 

ezért a rögzítési pontok által megjelenő 

mintázatot előre meg kell tervezni annak érdekében, 

hogy a homlokzat egységes és rendezett 

képét ne zavarja. 

Figyelem! 

A trapézlemezes homlokzatburkolati rendszerek 

szerelt jellege egyúttal azt is jelenti, hogy 

beépítésükkor sokkal magasabb szintű műszaki 

előkészítést kell végezni, mint az állókorcos 

vagy lécbetétes fedések készítésekor. Itt a 

helyszíni improvizálásnak nincs helye, a homlokzatburkolatot 

meg kell tervezni, s az elemeket 

pontos méretvétel alapján kell előre 

legyártani. 

VI. 3 RHEINZINK ® -TRAPÉZLEMEZEK 

2 3 7

VI. 3 RHEINZINK ® -TRAPÉZLEMEZEK 

2 3 8 


A RHEINZINK ® -trapézlemezeket két méretben 

készítik, a legmodernebb görgős gyártósoron, 

RHEINZINK ® -„patina pro blue-grey” 

(előpatinásított) lemezből, fóliával védett 

felülettel (ld. I. fejezet 2.1.7). Az elemeket 

rugalmas alátétes csavarokkal vagy szegecsekkel 

rögzítik az aljzatszerkezethez. 

A trapézlemezeket lehet vízszintesen, függőlegesen, 

vagy akár ferdén is szerelni. 

A szerelést alulról-felfelé végzik. Az átlapolások 

révén a kapcsolatok csapadékbiztosak. 

Vízszintes szerelés esetén az elemek függőleges 

csatlakozásait nem szabad egyszerű 

átlapolással kialakítani, hanem mindig egy 

függőleges lizéna-profilt kell alkalmazni, ami 

megosztja a felületet és lehetővé teszi az 

egyes homlokzati mezők egymástól független 

hőmozgását (elválasztott aljzatszerkezettel). 

E lizéna-profil formája a tervezői szándéktól 

függően igen változatos lehet. 


A trapézprofilok aszimmetrikus kialakításúak, 

magasságuk 25 mm (1. ábra). A táblákat A 

vagy B oldalukkal kifelé is lehet szerelni. (A 

megrendeléskor mindig meg kell adni, hogy 

az A vagy a B oldal a kívülről látszó felület .) 

A profilszélesség ilyen módon történő váltása 

révén érdekes homlokzati hatásokat lehet 

elérni. 

Tömörség 

Az egymásra átfedő csatlakozásokat a homlokzatokon 

nem szükséges külön tömíteni. Az 

egymásra illeszkedő trapéz alakú hullámok 

átfedése oldalirányban 26 mm, ez biztosítja 

az itt szükséges vízzáróságot. 

Lejtés 

A RHEINZINK ® -trapézlemezeket kizárólag 

függőleges homlokzati felületeken szabad 

alkalmazni, mivel az elemek közvetlenül (mélyponton 

átcsavarozással) rögzítettek és mert a 

táblák egyszerű hossz- és keresztirányú átfedéseinek 

vízzárósága a tetőfelületen már 

nem elégséges. Az elemek hőmozgása csökkenti 

a rögzítések tömörségét, s nehezen megoldható 

problémát jelentene a tető áttöréseinek 

és falcsatlakozásainak szakszerű kialakítása 

is – mint minden hasonló rendszernél. 

Ezért RHEINZINK ® -trapézlemezeket csak alkalmanként 

használnak tetőn: pl. autóbeállók 

fölött - ha az építészeti igény ezt megkívánja. 

Ez esetben az elemek hossza ≤ 4,0 m legyen, 

és alattuk ajánlott teljesértékű második vízelvezető 

réteget kialakítani. 

Méretek 

A 25/88 mm méretű trapézhullámokkal készülő 

táblák szélessége 700 mm, míg a 25/ 

128 mm méretű hullámokkal készülőké 768 

mm. A lemezvastagság 0,8 vagy 1,0 mm. 

Az elemek hosszirányú méretét a hőmozgás 

és a homlokzati állvány mögötti mozgathatóság 

korlátozza. Emiatt a táblák hossza legfeljebb 

4,0 m legyen. A számításba vehető 

felületsúlyokat az 1. táblázat tartalmazza. 


Vízszintes szerelés esetén a RHEINZINK ® - 

trapézlemezeket íves alaprajzú homlokzati 

felületen nem lehet alkalmazni. A függőleges 

irányban íves felületek azonban könnyen 

burkolhatók vízszintes táblákkal. Ezek készítésekor 

ne feledkezzünk meg a teljesértékű 

második vízelvezető rétegről! 

1. táblázat: 0,8 és 1,0 mm vastag előpatinásított 

lemezből készülő RHEINZINK ® - 

trapézprofil fajlagos felületsúlya (kg/m 2 ) 

Rögzítés 




A konzolok távolságát a rögzítő elemek teherbírása, 

és a mértékadó szélterhek alapján kell 

meghatározni (figyelembe véve, hogy a 

szerkezet statikailag egy-, két- vagy többtámaszú 

tartóként működik-e). Magyarországon 







CD kiadványunkban.) 

A trapézlemezt a fém aljzatszerkezetre rugalmas 

alátétes önfúró csavarokkal vagy popszegecsekkel 

kell rögzíteni – a táblás rendszerekhez 

hasonlóan. 

Ha az elemeket fa aljzatra kell szerelni, természetesen 

más rögzítési módot is lehet 

választani (pl. facsavart). A fa anyagú aljzat 

azonban nem biztos, hogy kielégíti a tűzvédelmi 


Éghetőség 

A RHEINZINK ® -trapézlemez homlokzati rendszer 





A1 osztály). 

Profiltípus Anyagvastagság 

0,8 mm 1,0 mm 

T 25/88-700 8,25 10,30 

T 25/128-768 7,45 9,36

2. ábra: Ívelt kazettás homlokzatburkolat a Kongens Bryghus 

épületén. Koppenhága (DK) 

VI. 4 RHEINZINK ® -Kazetták 


A kazettás homlokzati rendszerek a gazdaságos 

szerelhetőséget lehetővé tevő nagyelemes 

épületburkolatok iránti igényből alakultak 

ki. A fejlődés a táblás-sávos rendszerekből 

indult ki. A kazettás homlokzatburkolatok 

elemeit többnyire közvetlenül – általában 

több irányban beállítható konzolos 

rendszerű – fém aljzatszerkezethez rögzítik. 

Léteznek azonban olyan rendszerek is, amelyeknél 

a kazettákat konzolos aljzatra rögzített 

sínre akasztják, rejtett kampókkal. Kaphatók 

ezen túl bepattintós rendszerek is. A 

nagy felületű kazetták különösen alkalmasak 

az épület „high-tech” jellegének érzékeltetésére. 

A kazettás homlokzati rendszerek ezért 

leginkább az iroda- és ipari épületeknél terjedtek 

el. 


A kazetták olyan nagy-felületű homlokzati táblák, 

amelyek oldalhosszúsága egymástól nem 

nagyon tér el és amelyeket mind a négy oldalukon 

egy-egy hajlítás merevít. A kazetták 

sarkaiban a lemezt többnyire előre kivágják, 

hogy itt a hajlítások következtében ne alakulhassanak 

ki anyagtöbbszöröződések, amelyek 

a táblák zavaró hullámosodását okozhatják. 

A kazetták igény esetén védőfóliás 

felülettel is készíthetők (ld. I. fejezet 2.1.7). 

Az egyedi gyártás következtében a homlokzatokat 

különböző méretű kazettákkal lehet 

megtervezni. E tervezői szabadság miatt itt 

nem tudunk fajlagos felületsúlyokat megadni. 

A RHEINZINK ® -kazettákat változó hosszúsággal 

és legfeljebb 600 mm szélességgel 

lehet gyártani. Az elemek lemezvastagsága 

általában 1,5 mm. 

3. ábra: Átlósan fektetett négyzetes kazetták. Chan-Centre, 

Vancouver (CDN) 

A kazettákat szintén a homlokzati felületek 

számára kifejlesztett RHEINZINK ® -„patina pro 

blue-grey” (előpatinásított) lemezből kell készíteni 

– ahogy más rendszerek elemeit is. 

Az egyedi jelleg miatt a legfontosabb rendszerjellemzők 

(méretek, lemezvastagság, rögzítés 

módja) egyeztetésére a tervezés során 

mindenképpen ajánlott felvenni a kapcsolatot 

a RHEINZINK alkalmazástechnikai szakembereivel. 

VI. 4 A RHEINZINK ® -KAZETTÁK 

1. ábra: Szerelőprofillal rögzített 

kazettás RHEINZINK ® -homlokzatburkolat 

egyik lehetséges 

kialakítása 

2 3 9

VI. 5 A RHEINZINK ® -EGYEDI ÉLHAJLÍTOTT BURKOLÓELEMEK 

1. ábra: Egyedi 

homlokzatburkolat metszete, 

RHEINZINK ® -lamellákkal 

2 4 0 

2. ábra: RHEINZINK ® -lamellákkal készült homlokzatburkolat. 

Műszaki Főiskola épülete, Zürich (CH) 

VI. 5 A RHEINZINK ® -Egyedi 

élhajlított burkolóelemek 


Az egyéni ötletek megvalósításához olyan 

anyagokra van szükség, amelyek flexibilis alkalmazási 

lehetőségeket nyújtanak. A RHEIN- 

ZINK ® -kel – a korábbi fejezetekben leírt tetőfedési 

és homlokzatburkolati rendszereken túl 

– számtalan további szerkezeti kialakítás is 

megvalósítható, változatos mértekkel és formákkal. 

Abban, hogy ezek az egyedi megoldások az 

ötletből valósággá váljanak, a RHEINZINK 

műszaki tanácsadói mindig hasznos segítséget 

tudnak nyújtani a németországi Dattelnben 

lévő alkalmazástechnikai részleg széles 

körű tapasztalatára támaszkodva. 

Az itt bemutatott ábrák az egyedi megoldású 

burkolatokkal elérhető építészeti hatásokat 

mutatják be. 

VI. 6 Részletképzések/áttörések 

VI. 6.1 Részletképzések 

Szerelő jellegüknek köszönhetően az elemes 

homlokzati rendszerek sokkal kevesebb építéshelyszíni 

alakítást (pl. korcolást, peremezést, 

nyújtást, stb.) igényelnek mint az állókorcos 

fedések. Ez a megállapítás természetesen 

nem jelenti azt, hogy a szerelési munkákhoz 

kevesebb kézműves-szakmai tudásra és képességre 

volna szükség. Éppen ellenkezőleg: 

a sok csomópont kialakítása még magasabb 

igényeket támaszt a térlátással, a kivágások 

és az élek pontos megtervezésével szemben 

(1. ábra). Mindez azonban magának a rendszernek 

egyik legfőbb jellemzője: az előre 

gondolkodás képessége meghatározza az 

épület végső képét. Ez egyben választ ad 

arra a kérdésre is, hogy a tisztázatlan és 

pontatlanul megtervezett és/vagy kivitelezett 

csomóponti részletek milyen irányba befolyásolják 

a végeredményt. 

A csomópontokhoz szükséges egyedi elemeket 

RHEINZINK ® táblalemezekből kell 

készíteni (hullámmentesség biztosítása érdekében), 

amelyek igény esetén védőfóliával is 

megrendelhetők. Az ilyen elemek legyártását 

a RHEINZINK Hungaria Kft-nél is meg lehet 

rendelni. 

3. ábra: Egyedi kialakítású táblás homlokzat, vízszintesen fektetett 

elemekkel. Idősek otthona, Meilen (CH) 

Lábazati csatlakozás 

A homlokzatburkolat alsó (lábazati) csatlakozásában 

egy lábazati profilt kell használni 

(ld. IV. fejezet 1.2). E profilnak több feladatot 

kell teljesítenie: 

■ a homlokzati elemek alsó (sérülésveszélyes) 

végét úgy zárja le, hogy egyúttal 

mechanikai védelmet is nyújt; 

■ egyenesvonalú alsó élet képez és védi 

az épület lábazatát a csapadéktól; 

■ homlokzati ritmust teremt azáltal, hogy a 

közbenső osztóprofil ill. a felső lezáró 

profil vonalát alul is megismétli. 

Annak érdekében, hogy a lábazati profil abszolút 

egyenes legyen és a mechanikus hatások 

ne okozzanak alakváltozást, e profilt 

minden esetben merevítő lemezsávba akasztva 

kell beépíteni. A merevítősáv készülhet horganyzott 

acéllemezből vagy alumíniumból.

1. ábra: Szépen megoldott külső sarok, 

vízszintes sávos RHEINZINK ® homlokzati 

rendszerrel. 

2. ábra: Belső sarok kialakítása görgős profilozó gépen gyártott, közepén meghajlított és 

élhajlítóval készült egyedi homlokzati panellal. 

4. ábra: Külső sarok kialakítása görgős profilozó gépen gyártott, közepén meghajlított és 

élhajlítóval készült egyedi homlokzati panellal. 

Keresztirányú csatlakozás 

Az a követelmény, hogy a homlokzati elemek 

hossza nem lehet több 4,0 m-nél, egyúttal azt 

is jelenti, hogy a többszintes épületeknél az 

esetek többségében vízszintes osztásokra – 

keresztirányú csatlakoztatás(ok)ra – is szükség 

van, amelyek biztosítják az egyes homlokzati 

mezők egymástól független hőmozgását. 

Ezek általában egy osztóprofillal 

vannak kialakítva, amely az alatta lévő homlokzati 

elemek felső élére rátakar. Ezek az 

osztóprofilok többnyire a födémek síkjában 

vannak. 

Egyes épületeknél a vízszintes osztást érdemes 

az ablakpárkányok síkjába helyezni és az 

osztóprofil látható felületét a párkányfedés 

vízorrának szintjével és szélességével összehangolni 

(3. ábra). 

Belső sarok 

A RHEINZINK ® -Csap/Hornyos pane homlokzati 

rendszernél a belső sarok ugyanolyan 

előprofilozott (görgős alakítású) elemekből 

készülhet mint a homlokzati felület, de abban 

középen hosszú élhajlító géppel még egy 

3. ábra: Homlokzatburkolat alsó lezárása 

lábazati profillal 

5. ábra: Vízszintes homlokzati osztóprofil 

kialakítása 

hajlítást kell készíteni. Egyes esetekben arra 

van szükség, hogy a belső sarokban alkalmazott 

elem két „csap”-pal (Feder), vagy két 

„horony”-nyal (Nut) legyen kialakítva. Ekkor 

természetesen egy egyedi elemet kell beépíteni, 

amit hosszú élhajlító géppel lehet elkészíteni 

(2a és b ábra). 


2 4 1


2 4 2 

Ha a sarok előprofilozott elemből készül, arra 

kell figyelni, hogy a látszó felület legnagyobb 

szélessége 400 mm lehet. Eszerint – szimmetrikus 

kialakítás esetén – oldalanként 

csupán 200 mm látszó felület jelenhet meg. A 

horizontális paneles és vízorros paneles homlokzati 

rendszereknél a függőleges osztóprofilokkal 

összehangolt kialakítású, egyedi sarokprofilokat 

kell készíteni, amik a terv szerinti 

méretben a RHEINZINK Hungaria Kft-nél megrendelhetők. 

Külső sarok 

A RHEINZINK ® -Csap/Hornyos panel rendszernél 

a külső sarok kialakítására (4.a és b 

ábra) mindazok érvényesek, amit a belső 

sarokra vonatkozólag leírtunk. Az 1. ábra egy 

horizontális panelekkel készült jól sikerült, 

tiszta megoldást mutat. 

Felső lezárás 

A homlokzati felületek és azok aljzatszerkezetét 

a felső élen általában egy élhajlító 

gépen készített egyedi elemmel kell letakarni, 

amire - lényegi jellemzőit tekintve - ugyanazok 

a szabályok érvényesek mint a fallefedésre 

(ld. V. fejezet 3.). A felső letakaró elem 

vízorrának szélességét össze kell hangolni a 

közbenső osztóprofil (5. ábra) látható felületének 

szélességével. 

VI. 6.2 Áttörések 

E pontban csupán a RHEINZINK ® -homlokzatburkolatok 

nagy méretű áttöréseinek kialakításával 

foglalkozunk. Ilyen áttörések például 

az ablakok, az ajtók, a légtechnikai 

berendezések beszívó és kifújó rácsai, stb. A 

pontszerű áttörések (pl. állvány-bekötőcsavarok) 

műszaki megoldását máshol mutatjuk 

be (ld. III. fejezet 5.4). 

1. ábra: Ablak beépítése körbefutó kerettel. 

Küssnacht am Rigi (CH) 

Ablak beépítése osztóprofilok között 

E beépítési változat elsősorban akkor jön 

szóba, ha az ablakok alsó és felső élének 

magasságában egy-egy osztóprofil fut végig 

az épület teljes homlokzatán. (Esetleg a kettő 

közül csak az egyiknél.) Ekkor az ablakszemöldök 

és a párkány elemét azzal összehangoltan 

kell kialakítani: azonos lejtéssel és 

külső méretekkel (ld. VI. fejezet 6.1, 5. ábra). 

Az oldalsó kávák burkolata normál panelelemekből 

készül külső sarokkén egy járulékos 

hajlítással. (A káva természetesen készülhet 

egyedileg hajlított elemként is.) 

Az ablakkáva és ablakszemöldök burkolólemeze 

az ablakhoz egy fogadóprofilba 

becsúsztatva csatlakozik (2. ábra), amit előzetesen 

rögzítenek az aljzatszerkezethez. 

Azon az oldalon, ahol a kávaburkolat a 

homlokzati elem „csap” (Feder) felőli olda- 

lához csatlakozik, a kávaburkolat lemezét az 

elemek közötti hézagban esetleg (láthatóan 

maradó) csavarozással rögzíteni kell (ahogy 

a 4. ábrán látható) – különösen magasabb 

ablakoknál. 

Ablak beépítése kerettel 

Ha az ablak alsó és felső élén nincs egy-egy 

osztóprofil, akkor külön keretet kell tervezni 

és készíteni (1. ábra). A keret elemei a sarkokon 

szögfelezőbe vágva illeszkednek egymáshoz. 

Külső síkjuk lehet a homlokzati felület 

síkjában, vagy akár előre is ugorhat ahhoz 

képest (3. ábra). 

E megoldásnál az ablakpárkány, valamint a 

szemöldök- és a káva elemeit egyedileg készítik 

élhajlító géppel. A káva és a szemöldök 

lemeze az ablakhoz szintén egy „fogadóprofilba” 

becsúsztatva csatlakozik (2. és 4. 

ábra). Ha a káva lemeze a szemöldök és a 

párkány lemezével szilárdan össze van 

dolgozva (pl. hátulról forrasztottan), akkor 

annak járulékos csavaros rögzítése a „csap” 

(Feder) felőli oldalon is elkerülhető. 

Figyelem! 

A fenti két megoldás között az is jelentős 

különbség, hogy míg az ablak kerettel történő 

beépítése esetén feltétlenül szükséges a homlokzati 

elemek kiosztását az ablaknyílás helyzetéhez 

és méretéhez igazítani (amit mind a 

tervezés, mind a kivitelezés során figyelembe 

kell venni), addig az osztóprofilok közötti 

ablakbeépítés esetén ez kevéssé szigorú 

követelmény.

2. ábra 

VI. 3 RHEINZINK ® HOMLOKZATBURKOLATI RENDSZEREK/RÉSZLETKÉPZÉSEK 

3. ábra 

4. ábra 

2. ábra: Hosszmetszet egy ablakbeépítésről, 

amelynél a homlokzati elemek hossztoldásának 

osztóprofilja az ablak szemöldöke és 

párkánya magasságában folyamatosan továbbfut. 

3. ábra: Ablak-keresztmetszet formailag 

hangsúlyozott kávaelemekkel, amelyek az 

ablakhoz egy fogadóprofilba becsúsztatva 

csatlakoznak – a RHEINZINK ® -Paneel homlokzati 

rendszernél. Ebben az esetben a 

keret az ablakszemöldöknél is a homlokzat 

síkja elé ugrik. 

4.ábra: Ablak-keresztmetszet síkban 

maradó kávaelemekkel - RHEINZINK ® - 

Paneel homlokzati rendszernél. Ha a profilt 

egyedileg hajlítják, a hajlítást megfelelő ívvel 

kell végezni. 

2 4 3

VI. 3 RHEINZINK ® HOMLOKZATBURKOLATI RENDSZEREK/RÉSZLETKÉPZÉSEK 

2 4 4

VII. RÉSZ: MELLÉKLETEK 

VII. 1 Csapadékvíz-elvezetés /EURONORM 

VII. 2 Súlytáblázat / Kiterített szélességek 

VII. 3 Európai csatornák és lefolyócsövek méretei 

VII. 4 Képek jegyzéke 

VII. 5 Címszójegyzék 

VII. 6 RHEINZINK-képviseletek címei 

VII. 7 Utószó 

2 4 5

EN 612 EUROSZABVÁNY/KIVONAT 

2 4 6 

Az alábbi táblázatokban és rajzokon bemutatjuk az MSZ EN 612 egységes európai szabványban 

foglalt titáncink anyagú csatornákra vonatkozó követelményeket. 

Titáncink lefolyócsövek (1) - 

névleges anyagvastagság 

A keresztmetszet 

formája és mérete 

(+ 1 mm) 

kör 

átmérő ≤ 100 mm 

átmérő > 100 mm 

a négyzet oldala vagy a 

téglalap hosszabb oldala 

oldal < 100 mm 

100 mm ≤ oldal < 120 mm 

120 mm ≤ oldal 

d 

f 

g 

Titáncink (1) 

Névleges 

anyagvastagság 

legalább (mm) 

0,65 

0,70 

0,65 

0,70 

0,80 

(1) Horganylemez az MSZ EN 612 szabvány 6.6 

szakasza szerint 

d 

≤17 

d 

d'

a 

Ereszcsatornák mérete, peremátmérő, homloklapmagasság, lemezvastagság 

Kiterített szélesség 

w (±2 mm) 

w ≤ 200 

200 < w ≤ 250 

250 < w ≤ 333 

333 < w ≤ 400 

400 < w 

a 

d e 

d e 

b 

(mm) 

c 

c 

a 

X osztály 

legalább 

(mm) 

a 

16 

16 

18 

20 

20 

Peremátmérő 

d e 

d e 

b 

Y osztály 

legalább 

(mm) 

(1) Horganylemez az MSZ EN 612 szabvány 6.6 szakasza szerint 

c 

c 

a méret (±2 mm) 

az 1. ábra szerint 


a 

a 

d e 

d e 

b 

c 

c 

a 

d e 

1.1 forma 1.2 forma 1.3 forma 1.4 forma 

1.5 forma 1.6 forma 1.7 forma 

14 

14 

14 

18 

20 

Homloklapmagasság 

40 

50 

55 

65 

75 

a+d méret 

az 1. ábra szerint 


70 

75 

75 

90 

100 

Titáncink (1) 

Névleges anyagvastagság 

legalább 

(mm) 

0,65 

0,65 

0,70 

0,80 

0,80 

EN 612 EUROSZABVÁNY/KIVONAT 

c 

2 4 7

SÚLYTÁBLÁZAT/KITERÍTETT SZÉLESSÉGEK 

2 4 8 

Kiterített szélesség 0 , 6 

1000 

900 

800 

750 

666 

500 

450 

400 

333 

300 

250 

200 

165 

150 

125 

100 

4 , 3 2 

3 , 8 9 

3 , 4 6 

3 , 2 4 

2 , 8 8 

2 , 1 6 

1 , 9 4 

1 , 7 3 

1 , 4 4 

1 , 3 0 

1 , 0 8 

0 , 8 6 

0 , 7 1 

0 , 6 5 

0 , 5 4 

0 , 4 3 

Lemezvastagság 

0,6 

4,32 

3,89 

3,46 

3,24 

3,88 

2,16 

1,94 

1,73 

1,44 

1,30 

1,08 

0,86 

0,71 

0,65 

0,54 

0,43 

0,7 

5,04 

4,54 

4,03 

3,78 

3,36 

2,52 

2,27 

2,02 

1,68 

1,51 

1,26 

1,01 

0,83 

0,76 

0,63 

0,50 

0,8 

5,76 

5,18 

4,61 

4,32 

3,84 

2,88 

2,59 

2,30 

1,92 

1,73 

1,44 

1,15 

0,95 

0,86 

0,72 

0,58 

0,9 

6,48 

5,83 

5,18 

4,86 

4,32 

3,24 

2,92 

2,59 

2,16 

1,94 

1,62 

1,30 

1,07 

0,97 

0,81 

0,65 

1,0 

7,20 

6,48 

5,76 

5,40 

4,80 

3,60 

3,24 

2,88 

2,40 

2,16 

1,80 

1,44 

1,19 

1,08 

0,90 

0,72 

1,20 

8,64 

7,78 

6,91 

6,48 

5,75 

4,32 

3,89 

3,46 

2,88 

2,59 

2,16 

1,73 

1,43 

1,30 

1,08 

0,86 

1,50 

10,80 

Táblázat: A RHEINZINK ® lemezek felületsúlya a kiterített szélesség és a lemezvastagság függvényében, kg/m 2 -ben 

(fajlagos súly 7,2 t/m 3 ). 

9,72 

8,64 

8,10 

7,19 

5,40 

4,86 

4,32 

3,60 

3,24 

2,70 

2,16 

1,78 

1,62 

1,35 

1,08

Európai esőcsatornák és lefolyócsövek 

Az következő oldalakon bemutatott esőcsatornák és lefolyócsövek csak egy részét képviselik a változatos európai skálának, így csak átfogó 

tájékoztatásul szolgálhatnak. Az alábbi országokban jellemző csatornaformákat és méreteket mutatjuk be: 

■ Dánia 

■ Németország 

■ Franciaország 

■ Nagy-Britannia 

■ Hollandia 

■ Norvégia 

■ Ausztria 

■ Svédország 

Negyedkör szelvényű csatorna 

Névleges méret 

350 

400 

500 

Méretek mm-ben 

d 1 

18 

22 

22 

d 2 

90 

110 

135 

e 

7 

9 

9 

f 

113 

126 

170 

a 

35 

35 

50 

g 

6 

6 

6 

r 1 

7 

7 

7 

r 2 

3 

3 

3 

w 

13 

13 

13 


0,80 

0,80 

0,80 

EURÓPAI ERESZCSATORNÁK/DÁNIA 

e 

d1 

g 

d2 

w 

r1 

a 

r2 

f 

2 4 9

EURÓPAI ERESZCSATORNÁK/NÉMETORSZÁG 

2 5 0 

e 

a 

r1 

d1 

d1 

g 

g 

d2 

w 

d2 

w 

r2 

r2 

f 

f 

Félkörszelvényű csatorna, RHEINZINK ® -standard a DIN EN 612 szerint 


200 

250 

280 

333 

400 

500 


d 1 

16 

18 

18 

20 

22 

22 

d 2 

80 

105 

127 

153 

192 

250 

Négyszög szelvényű csatorna, RHEINZINK ® -standard a DIN EN 612 szerint 


200 

250 

333 

400 

500 


d 1 

16 

18 

20 

22 

22 

d 2 

70 

85 

120 

150 

200 

e 

5 

7 

7 

9 

9 

9 

e 

/ 

/ 

/ 

/ 

/ 

f 

8 

10 

11 

11 

11 

21 

f 

8 

10 

10 

10 

20 

a 

/ 

/ 

/ 

/ 

/ 

/ 

a 

42 

55 

75 

90 

110 

g 

5 

5 

6 

6 

6 

6 

g 

5 

5 

6 

6 

6 

r 1 

/ 

/ 

/ 

/ 

/ 

/ 

r 1 

7 

7 

7 

7 

7 

r 2 

3 

3 

3 

3 

3 

3 

r 2 

3 

3 

3 

3 

3 

w 

10 

10 

10 

10 

10 

10 

w 

10 

10 

10 

10 

10 


0,65 

0,65 

0,70 

0,70 

0,80 

0,80 


0,65 

0,65 

0,70 

0,80 

0,80

Körszelvényű lefolyócső a DIN EN 612 szerint 


60 

76 

80 

87 

100 

120 

150 


Négyzet szelvényű lefolyócső a DIN EN 612 szerint 


60 

80 

100 

120 


d 

60 

76 

80 

87 

100 

120 

150 

d 

60 

80 

100 

120 

b cm 2 -ben 

28 

45 

50 

59 

79 

113 

177 


0,65 

0,65 

0,70 

0,80 


0,65 

0,65 

0,65 

0,65 

0,65 

0,70 

0,70 

EURÓPAI ERESZCSATORNÁK/NÉMETORSZÁG 

2 5 1

EURÓPAI ERESZCSATORNÁK/FRANCIAORSZÁG 

2 5 2 

e 

g 

g 

d1 

d1 

g 

r1 

d2 

d2 

w 

d1 

d2 

w 

f 

f 

f 

Félkörszelvényű csatorna az NF EN 612 szerint (hátsó vízorr nélkül is) 


250 

333 


Négyszög szelvényű csatorna az NF EN 612 szerint 


333 


d 1 

14 

14 

d 1 

14 

d 2 

60 

85 

d 2 

110 

e 

55 

77 

f 

110 

Tagozott profilos szelvényű csatorna az NF EN 612 szerint 


333 


d 1 

106 

d 2 

150 

f 

98 

f 

9 

18 

g 

95 

g 

90 

g 

3 

3 

r 1 

9 

w 

8 

w 

8 

8 


0,65/0,80 


0,65/0,80 


0,65 

0,65/0,80

Fekvő ereszcsatorna az NF EN 612 szerint 


333 

400 


d 1 

14 

14 

d 

80 

d 2 

70 

70 

e 

80 

100 

Körszelvényű lefolyócső az NF EN 612 szerint 


80 

100 

120 


d 

80 

100 

120 


0,65/0,80 

0,65/0,80 

0,70 

Négyszög szelvényű lefolyócső az NF EN 612 szerint 


80 



0,65 

f 

205 

255 

g 

3 

3 

h 

3 

3 

w 

15 

15 

r 1 

9 

9 

EURÓPAI ERESZCSATORNÁK/FRANCIAORSZÁG 


0,65/0,80 

0,80 

e g 

d1 

r1 

d2 

f 

w 

h 

2 5 3

EURÓPAI ERESZCSATORNÁK/NAGY-BRITANNIA 

2 5 4 

f1 

d1 

g 

d2 

w 

w 

d2 

d1 

f 

f1 

f 

Félkörszelvényű csatorna a B.S. EN 612 szerint 


3 inch 

4 inch 

4,5 inch 

5 inch 



d 1 

9,53 

12,71 

12,71 

15,89 

d 2 

76,25 

101,67 

114,38 

127,09 

Négyszög szelvényű csatorna a B.S. EN 612 szerint 


3 inch 

4 inch 

4,5 inch 

5 inch 

d 1 

9,53 

15,89 

15,89 

19,06 

d 2 

76,25 

101,67 

114,38 

127,09 

e 

/ 

/ 

/ 

/ 

f 1 

60,37 

76,25 

82,61 

88,96 

f 1 

47,70 

63,54 

69,90 

76,25 

f 1 

47,70 

63,54 

69,90 

76,25 

f 

60,37 

76,25 

82,61 

88,96 

g 

50,83 

76,25 

82,61 

88,96 

r 1 

/ 

/ 

/ 

/ 

r 1 

/ 

/ 

/ 

/ 

r 2 

/ 

/ 

/ 

/ 

r 2 

/ 

/ 

/ 

/ 

w 

12,71 

19,06 

19,06 

25,42 

w 

12,71 

19,06 

19,06 

25,42 


0,60 

0,60 

0,60 

0,80 


0,60 

0,60 

0,60 

0,80

Profilos szelvényű csatorna a B.S. EN 612 szerint 


3 inch 

4 inch 

4,5 inch 

5 inch 


Körszelvényű lefolyócső a B.S. EN 612 szerint 


2 inch 

2,5 inch 

3 inch 

4 inch 


d 1 

9,53 

15,89 

15,89 

19,06 

d 

50,80 

63,54 

76,25 

101,70 

d 2 

76,25 

101,67 

114,38 

127,09 

e 

19,06 

25,42 

25,42 

28,59 

g 

60,37 

76,25 

82,61 

88,96 

f 

69,90 

92,14 

98,49 

108,02 

h 

28,59 

34,95 

38,13 

41,30 

x 

12,71 

19,06 

19,06 

19,06 

b 

34,95 

54,01 

60,37 

65,13 

Négyszög szelvényű lefolyócső a B.S. EN 612 szerint 


2,5 x 2 inch 

3,5 x 3 inch 


a 

63,54 

88,96 

b 

50,83 

76,25 

w 

12,71 

19,06 

19,06 

25,42 

EURÓPAI ERESZCSATORNÁK/NAGY-BRITANNIA 


0,60 

0,60 

0,60 

0,80 

2 5 5

EURÓPAI ERESZCSATORNÁK/HOLLANDIA 

2 5 6 

g 

d1 

g 

e 

r1 w 

d2 

e r1 

f 

r1 r1 

a 

d2 

r2 

w 

f 

r2 

Félkörszelvényű csatorna az NEN EN 612 szerint 


M 30 

M 37 

M 44 


d 1 

18 

20 

20 

d 2 

62,5 

85 

100 

Négyszög szelvényű csatorna az NEN EN 612 szerint 


B 30 

B 37 

B 44 

B 50 

B 55 


d 1 

18 

20 

20 

20 

20 

d 2 

120 

162 

210 

212 

270 

e 

32 

34 

38 

37 

37 

e 

34 

32 

35 

f 

19 

25 

19 

25 

20 

f 

9 

7 

8 

a 

43 

60 

66 

75 

85 

a 

/ 

/ 

/ 

g 

6 

8 

8 

8 

8 

g 

6 

8 

8 

r 1 

7 

7 

7 

7 

7 

r 1 

7 

7 

7 

r 2 

3 

3 

3 

3 

3 

r 2 

3 

3 

3 

w 

13 

13 

13 

11 

11 

w 

13 

13 

13 


0,70 

0,80/1,0 

0,80/1,0 


0,70/0,80/1,0/1,1 

0,80/1,0/1,1 

0,80/1,0/1,1 

0,80/1,1 

0,80/1,0/1,1

Félkörszelvényű csatorna az NS EN 612 szerint 


100 

115 

125 

150 


d 

107 

117 

123 

152 

Kör és négyszög szelvényű lefolyőcső az NS EN 612 szerint 


63 

75 

100 


d 

63 

75 

100 

w 

17 

17 

17 

17 

Négyszög szelvényű csatorna az NS EN 612 szerint 


100 

115 

125 

150 


d 

107 

117 

123 

152 

EURÓPAI ERESZCSATORNÁK/NORVÉGIA 

2 5 7

EURÓPAI ERESZCSATORNÁK/ AUSZTRIA ÉS SVÉDORSZÁG 

2 5 8 

g 

e 

d1 

d2 

d 

a 

w 

≥80 

r2 

h 

Fekvő ereszcsatorna az ÖNORM EN 612 szerint (Ausztria) 


500 

650 

800 



100 

125 

150 

d 1 

20 

20 

20 

d 

107 

127 

152 

r 

75 

75 

75 

Félkörszelvényű csatorna az SS EN 612 

szerint (Svédország) 


h 

> 45 

> 57 

> 70 

e 

9 

9 

9 

g 

6 

6 

6 

d 

w 

23 

23 

23 

h 

a 

250 

400 

520 

r 1 

3 

3 

3 


d 

107 

127 

152 

d 

75 

87 

111 

0,7 

0,8 

0,8 

Négyszög szelvényű csatorna az SS EN 612 

szerint (Svédország) 


100 

125 

150 


Körszelvényű lefolyócső az SS EN 612 szerint 

(karmantyúval és anélkül) (Svédország) 


75 

90 

110 


h 

> 45 

> 57 

> 70

KÉPEK JEGYZÉKE 

2 5 9


260 

ÉPÜLET ÉPÍTÉSZ MESTER FÉNYKÉP OLDAL 

A RHEINZINK Dipl.-Ing. Wolfgang Pfoser, Schöpf Ges.m.b.H., Martin Schiebel, Titel 

üzemi- és irodaépülete, A-St. Pölten, A-Traismauer, A-Wien 

Herzogenburg (A) Dipl.-Ing. Richard Zeitlhuber, Franz Pasteiner, 

A-Herzogenburg A-St. Pölten 

Berlin Múzeum / Zsidó Múzeum, Daniel Libeskind Architectural Werner & Sohn GmbH & St. Bungert, 12 

Berlin (D) Studio, D-Berlin Co. KG, D-Berlin D-Ahrensburg 

Prinzregenten Színház, Landbauamt, D-München Sporer GmbH, D-München Klaus Kinold, 14 

München (D) D-München 

Főposta épülete, Oberpostdirektion, Heine, D-VS-Villingen M. Darsow, 15 

Konstanz (D) D-Freiburg D-Krefeld 

Nyugdíjasház, Herfølge (DK) Nils Munk ApS., DK-Køge Brdr. Jeppesen, DK-Gentofte A. Nolting, 16 

RHEINZINK 

Plaza Hotel, Bréma (D) v. Gerkan, Marg & Partner, ARGE, Aufderheide GmbH, D. Kronz, 16 

Dipl.-Ing. Arch. BDA, D-Münster, Schumacher RHEINZINK 

D-Hamburg GmbH & Co. KG, D-Datteln 

Körzeti kórház pathológiájának Fridrun Hussa, Arch. Franz Mandl, A-St. Ruprecht H. Hauser, 17 

új előadóterme, Graz (A) Dipl.-Ing., A-Graz RHEINZINK 

Wallraff-Richartz Múzeum/ Busmann & Haberer, Arch. Kessler & Koolen, D-Aachen, M. Darsow, 17 

Ludwig Múzeum és Koncertterem, BDA, D-Köln Jacobs, D-Düsseldorf D-Krefeld 

Köln (D) 

Abteiberg Múzeum, Prof. Hans Hollein, A-Wien ARGE, Zitzen GmbH, Einhaus Stadt Mönchen- 17 

Mönchengladbach (D) KG, D-Mönchengladbach gladbach 

Tartományi Sportiskola, Blöcher, Dipl.-Ing. Arch., Hein, D-Hilchenbach D. Kronz, 17 

Hachen (D) D-Kreuztal RHEINZINK 

Mosman lakóépület, Morris Bray Architects Pty Ltd, Architectural Roofing and M. Hillesheim, 18 

Ausztrália NSW AUS-Crows Nest, NSW Wall Cladding Pty Ltd, D-Köln 

AUS-Hornxby NSW 

Iskola, Köhlergasse, Bécs (A) Prof. Hans Hollein, A-Wien Albiro GmbH, A-Wien M. Schuster, 19 

A-Graz 

Tűzoltóság épülete, Hochbauamt, D-Frankfurt/ Eisenbach GmbH & Co. KG, H. Rodemeier, 19 

Rödelheim (D) Main D-Frankfurt/Main D-Köln 

VITRA Design múzeum, Frank O. Gehry, USA-Santa- Bernd Bürgin, A. Nolting, 19 

Weil am Rhein (D) Monica/California D-Efringen-Kirchen RHEINZINK 

Dalarö Skans (S) ismeretlen Ahlins Platslageri, Sören Colbing, 20 

S-Gösta Löfgren S-Nynäshamn 

Glienicke-i kastély, Berlin (D) Karl Friedrich Schinkel ismeretlen D. Heinisch, 22 

D-Essen 

Táblás anyag pakett-hengerlése RHEINZINK 22


Cinkhiányos növények „Ernährungsstö- 24 

rungen bei Kulturpflanzen“ 

könyből, 

Gustav Fischer Verlag 

Jena Stuttgart 

Haus am Weinberg, Manfred Fetscher, Freier Fa. Brändle, D-Weingarten T. Luxen, 25 

Evangélikus Közösségi központ, Arch. BDB, D-Illmensee RHEINZINK 

Markdorf (D) 

Vastagságmérés A. Nolting, 26 

RHEINZINK 

Német Szövetségi Prof. Erich Schneider- Middelberg GmbH, D. Heinisch, 34 

Környezetvédelmi Alapítvány Wessling Architekt BDA, D-Osnabrück D-Düsseldorf 

irodaépülete, Osnabrück (D) D-Köln 

Az előötvözet kiöntése az H. Kloth, 37 

indukciós kemencéből D-Gelsenkirchen 

A kész ötvözet ... H. Kloth, 37 

D-Gelsenkirchen 

... megszilárdul H. Kloth, 37 


Öt hengerlő egység követi H. Kloth, 37 

egymást D-Gelsenkirchen 

A RHEINZINK ® -lemez H. Kloth, 37 

feltekercselése nagy tekercsbe D-Gelsenkirchen 

Mérőegység H. Kloth, 37 


A hosszirányú vágóberendezés H. Kloth, 38 

vezérlőasztala D-Gelsenkirchen 

Hajlítási próbák keresztmetszete RHEINZINK 39 

A RHEINZINK ® és az ötvözetlen RHEINZINK 39 

horgany kristályszerkezete 

Hajlítási-húzási próba a R. Kreuels, 41 

RHEINZINK minőségellenőrzése D-Kempen 

során 

Lakóépület, Neustadt/Wied (D) Dittrich, D-Neustadt/Wied Wittlich GmbH, D-Kurtscheid A. Nolting, 42 

RHEINZINK 

Sportcsarnok, Wuppertal (D) Zentrale Planungsstelle zur Schumacher GmbH & Co. A. Nolting, 42 

Rationalisierung von Landes- KG, D-Datteln RHEINZINK 

bauten NRW, Riediger, 

Dipl.-Ing. Arch., D-Aachen 


261


262 


A természetes patinásodás A. Nolting, 43 

folyamata RHEINZINK 

Wallraff-Richartz Múzeum/ Busmann & Haberer, ARGE, Kessler & Koolen, D. Kronz, 43 

Ludwig Múzeum és Koncertterem, Arch. BDA, D-Köln D-Aachen, Jacobs, RHEINZINK 

Köln (D) D-Düsseldorf 

VITRA Iroda, Birsfelden (CH) Frank O. Gehry, USA-Santa- Morath AG, CH-Basel, D. Heinisch, 44 

Monica/California Jauslin AG, CH-Muttenz D-Essen 

A RHEINZINK GMBH H. Kloth, 44 

előpatinásító berendezése D-Gelsenkirchen 

Berlin Múzeum/Zsidó Múzeum, Daniel Libeskind Architectural Werner & Sohn GmbH & St. Bungert, 46 


Bitumenes ragasztó ENKE GmbH, 50 

D-Düsseldorf 

Kéziszerszámok T. Striewisch, 51 

D-Essen 

Hosszú élhajlító gép Schechtl Maschi- 52 

MAB 310/CNC nenbau GmbH, 

D-Edling 

Hajlító prés Hera GmbH, 52 

D-Wipperfürth 

A HZ 51 kéziszerszám T. Striewisch, 53 

használata D-Essen 

Az RBM ívesítő gép Schlebach Ma- 53 

schinen GmbH, 

D-Friedewald 

Az SPA előprofilozó gép Schlebach Ma- 53 

schinen GmbH, 

D-Friedewald 

A „Piccolo” korclezáró gép schinen GmbH, 

D-Friedewald 

A „Flitzer” korclezáró gép Schlebach Ma- 54 

schinen GmbH, 

D-Friedewald 

Az FK 1 korclezáró gép Schlebach Ma- 54 

schinen GmbH, 

D-Friedewald 

A Mini-Prof előprofilozó gép Schlebach Ma- 54 

schinen GmbH, 

D-Friedewald


A korcok repedés- és U. Ahlgrimm, 54 

törésmentes lezárása D-Essen 

EHA korcvég-előkészítő gép Schlebach Ma- 55 

schinen GmbH, 

D-Friedewald 

Géppel előkészített korcok T. Striewisch, 55 

D-Essen 

A RHEINZINK ® forrasztása T. Striewisch, 55 

D-Essen 

„Blower-Door-Test” Ing-Büro ebök, 59 

D-Tübingen 

Átszellőztetett tetőszerkezet, Ch. Schuhknecht, 63 

a szarufák közeit kitöltő D-Düsseldorf 

hőszigeteléssel 

Átszellőztetett tetőszerkezet, Ch. Schuhknecht, 64 

szellőző alátétszőnyeggel D-Düsseldorf 

Átszellőztetés nélküli Ch. Schuhknecht, 66 

tetőszerkezet hőszigetelő D-Düsseldorf 

táblákkal 

Átszellőztetés nélküli Ch. Schuhknecht, 67 

tetőszerkezet szellőző D-Düsseldorf 

alátétszőnyeggel 

„Cabane de Panossiere” alpesi Michel Perraudin, architecte Maret & Karlen, ferblantiers- D. Heinisch, 74 

menedékház, Bagnes (CH) ETS, Philippe Vaudan, couvreurs, CH-Le ChČbles D-Düsseldorf 

architecte ETS, CH-Martigny 

Irodaépület (LVM), Hentrich, Petschnigg Schabos GmbH, A. Nolting, 88 

Münster (D) & Partner (HPP), D-Nordwalde RHEINZINK 

D-Düsseldorf/D-Köln 

PTT irodaépülete, Hertig, Hertig, Schoch, ARGE, Morath AG, CH-Basel, H.-P. Siffert, 93 

Zürich (CH) Arch. BSA/SIA, CH-Zürich Ramseyer & Dilger AG, CH- CH-Zürich 

Bern, Preisig AG, CH-Zürich 

A RHEINZINK ® fektetése B. Lehmann, 104 

elválasztó réteg nélkül D-Hannover 

Szellőző alátétszőnyeg Ch. Schuhknecht, 105 

D-Düsseldorf 

Korctömítő szalag T. Striewisch, 111 

elhelyezése (modell) D-Essen 

Jordanbad, Biberach (D) Alexander Freiherr von Karl Schuler, D-Ummendorf M. Darsow, 115 

Branca, Dipl.-Ing. Arch, D-Krefeld 

D-München 


263


264 


Polgárok háza, Dudweiler (D) Prof. Dipl. Ing. Karl Heinen GmbH, D. Kronz, 116 

Gottfried Böhm, D-Köln D-Bübingen RHEINZINK 

Információs központ a Heinz Wilke, Sypro GmbH, D-Erkrath RHEINZINK 116 

vásárterületen, Hannover (D) Dipl.-Ing. Arch, 

D-Düsseldorf 

Szabadtéri fürdő, Gütersloh (D) Architekturbüro Geller + Aude GmbH, D-Bielefeld W. Jäkel, 116 

Müller, D-Euskirchen RHEINZINK 

Kettős állókorcos fedés T. Striewisch, 118 

az eresznél (modell) D-Essen 

Lakóépület, Odense (DK) Boje Lundgård & Lene Tran- VVS Smedegården A/S, A. Nolting, 118 

berg, DK-København K DK-Odense RHEINZINK 

RHEINZINK ® AERO 63 Ch. Schuhknecht, 118 

szellőző lemez D-Düsseldorf 

Munkaügyi Hivatal, Wetzlar (D) Staatsbauamt, D-Wetzlar Aude GmbH, D-Bielefeld A. Nolting, 119 

RHEINZINK 

Lakóépület, Zoersel (D) J. van de Vijver Platteau G. Kasper, 119 

RHEINZINK 

RHEINZINK oktatóközpont Helmut Haug, Freier Arch., Werner & Sohn, D-Berlin RHEINZINK 119 

és raktár, Berlin (D) D-Ulm 

Ökumenikus Közösségi Központ, M. Krug u. B. Minde, Schumacher GmbH & Co. A. Nolting, 120 

Recklinghausen (D) Dipl.- Ing. Arch., D-Hagen KG, D-Datteln RHEINZINK 

Városháza, Neuss (D) Wolf Büttner u. Peter Musiol, Sypro GmbH, A. Nolting, 120 

Dipl.-Ing. Arch., D-Düsseldorf D-Erkrath RHEINZINK 

Sportcsarnok, Pruhonice (CZ) Marschalek-Ladstätter-Beck, KLE-ZA, CZ-Prag M. Balda, 120 

Dipl.-Ing. Arch., A-Wien CZ-Prag 

Dalarö Skans (S) ismeretlen Ahlins Platslageri, Sören Colbing, 120 

S-Gösta Löfgren S-Nynäshamn 

Lakó- és üzletház, Hartmund De Corné, Sypro GmbH, D-Erkrath A. Nolting, 120 

Bad Honnef (D) Arch. BDB AKNW, RHEINZINK 

D-Siegburg 

Dedecker lakóépület, G. Krämer, B-Mortzel Fa. Lion, B.-Kapellen/Heide G. Kasper, 120 

Gravenwezel-Schilde (B) 

Fa. Platteau BVBA, B-Deurne RHEINZINK 

Családiház, Weilerswist (D) Arnold G. Reintjes, Dipl.-Des. Fa. Sahm, D-Weilerswist R. Menk, 121 

Arch., D-Köln D-Düsseldorf 

Vízügyi Hivatal, Herne (D) Wasser- und Schiffahrtsamt, Fa. Smura, D-Brilon, A. Nolting, 121 

D-Datteln Schumacher GmbH & Co. RHEINZINK 

KG, D-Datteln 

A Német Szövetségi Posta Freie Arch. Kammerer & ARGE, Sieber Metallbau - M. Darsow, 121 

Irodaépülete, Bad Canstatt (D) Belz, Kucher u. Partner, Jasarevic, D-Fellbach D-Krefeld 

D-Stuttgart


Westbad, Regensburg (D) Fischer-Glaser-Kretschmer, Hein jun., D-Wenzelbach M. Darsow, 123 

Freie Arch. BDA, D-Frankfurt D-Krefeld 

Lemezkapcsolat ráforrasztott T. Striewisch, 124 

rögzítősávval (modell) D-Essen 

Továbbfutó korcok (modell) T. Striewisch, 124 

D-Essen 

Szabadtéri fürdő Mühlheim- Geller + Müller, D-Euskirchen Wittlich GmbH, D-Kurtscheid A. Nolting, 124 

Kärlich (D) RHEINZINK 

RHEINZINK ® AERO 63 Ch. Schuhknecht, 125 

szellőző lemez egy D-Düsseldorf 

gerincszellőzőben 

A lefektetett korcok felhajlítása T. Striewisch, 126 

(35-37. ábra, modell) D-Essen 

Grünanger családközpont, Arbeitsgemeinschaft Grün- Spenglerei Franz Hammer, G. Heitzer, 127 

Graz (A) anger, Kocher u. Eitzinger A-Graz RHEINZINK 

Dipl.-Ing. Arch., A-Graz 

Lakóépület, Staffelbach (CH) Arch.-Büro Lämmli & Heinz Schenzger, G. Jermann, 127 

Spycher AG, CH-Schöftland CH-Staffelbach CH-Basel 

Lakóépület, Datteln (D) Woller, Dipl.-Ing. Arch. BDA ARGE Sypro GmbH, St. Christensen, 127 

D-Dorsten-Wulfen D-Erkrath, Wittlich GmbH, RHEINZINK 

D-Kurtscheid 

Egyházi közösségi központ, Manfred Fetscher, Freier Fa. Brändle, D-Weingarten H.L. Plawer, 129 

Markdorf (D) Arch. BDB, D-Illmensee D-Düsseldorf 

Profilos oromszegély T. Striewisch, 130 

(RHEINZINK vásári standon) D-Essen 

Lakóépület, Hüttenberg (D) A. Nolting, 130 

RHEINZINK 

OVST, Hamburg (D) OPD, D-Hamburg Adolf Stahmer, D-Hamburg A. Nolting, 130 

RHEINZINK 

RHEINZINK oktatóközpont Helmut Haug, Freier Arch., Werner + Sohn, D-Berlin RHEINZINK 130 

és raktár, Berlin (D) D-Ulm 

Szakmai továbbképző intézet Prof. v. Busse u. E.C. Klapp, Dieter Jödecke, D-Breckerfeld M. Darsow, 131 

üzeme, Soest (D) Dipl.-Ing. Arch., D-Essen D-Krefeld 

Közösségi központ, Leeds (GB) Ashfield Architects, GB-York Titan Building Products, Ken Scott, 131 

GB-Southampton GB-Leeds 

Klinika, Bayreuth (D) Walter Mayer, Fa. Maisel, D-Benk D. Kronz, 132 

Prof.Dr.-Ing. Arch. BDA RHEINZINK 

Városi sportcsarnok, Wetzlar (D) Architektengemeinschaft K. u. A. Lippert, A. Nolting, 132 

Haus + Partner OHG, D-Wartenberg RHEINZINK 

Schulte + Bode, D-Wetzlar 


265


266 


Steigenberger Avance-Hotel, Arch. Büro Pedrini/Riebler/ Spenglerei W. Untergan- H. Hauser, 133 

Kaprun (D) Aufschneiter, A-Innsbruck schnigg, A-Saalfelden RHEINZINK 

Szabadtéri fürdő Geller + Müller, D-Euskirchen Wittlich GmbH, D-Kurtscheid A. Nolting, 133 

Mühlheim-Kärlich (D) RHEINZINK 

WLK terápiás központ, Landschaftsverband West- Aude GmbH, D-Bielefeld A. Nolting, 133 

Paderborn (D) falen Lippe, D-Münster RHEINZINK 

Veltins sörgyár irodaépülete, inplan GmbH, Kentzler GmbH, K. Docter, 133 

Meschede (D) D-Schwerte-Ergste D-Dortmund RHEINZINK 

Lakóépület, Datteln (D) Woller, Dipl.-Ing. Arch. ARGE Sypro GmbH, RHEINZINK 134 

BDA, D-Dorsten-Wulfen D-Erkrath, Wittlich GmbH, 

D-Kurtscheid 

Tornacsarnok, Hamburg- Markovic - Ronai - Lütjen, A. Stahmer GmbH & Co., A. Nolting, 134 

Bergedorf (D) Dipl.-Ing. Arch., D-Hamburg D-Hamburg RHEINZINK 

Abteiberg Múzeum, Prof. Hans Hollein, A-Wien ARGE, Zitzen GmbH, Einhaus A. Nolting, 135 

Mönchengladbach (D) 

KG, D-Mönchengladbach RHEINZINK 

VEW, Datteln (D) BAG Bremer, Anlagenber. Schumacher GmbH & Co. A. Nolting, 135 

GmbH, D-Rheine KG, D-Datteln RHEINZINK 

Lakóépület, Datteln (D) Woller, Dipl.-Ing., Arch. ARGE Sypro GmbH, A. Nolting, 135 

BDA, D-Dorsten-Wulfen D-Erkrath, Wittlich GmbH, RHEINZINK 

D-Kurtscheid 

Vitra Design-múzeum, Frank O. Gehry, USA-Santa Bernd Bürgin, M. Darsow, 135 

Weil am Rhein (D) Monica/California D-Efringen-Kirchen D-Krefeld 

Egyházi közösségi központ, Schmitz, Freier Arch. BDA, Klüsserath, D-Piesport D. Kronz, 136 

Saarlouis (D) D-Irmenach RHEINZINK 

Városháza, Neuss (D) Wolf Büttner u. Peter Musiol, Sypro GmbH, D-Erkrath M. Darsow, 136 

Dipl.-Ing. Arch., D-Düsseldorf D-Krefeld 

Lakóépület, Krefeld (D) Erwin Busch, Dipl.-Ing, Arch. Einhaus GmbH, A. Nolting, 137 

BDA, D-Krefeld D-Mönchengladbach RHEINZINK 

Ék kialakítása egy kémény T. Striewisch, 138 

mögött (RHEINZINK vásári D-Essen 

standon) 

Egy lemezsáv szélességén T. Striewisch, 138 

belüli kéményáttörés D-Essen 

VELUX beépítő keret F. Neumann, 139 

RHEINZINK 

Csőáttörés korcolt-forrasztott F. Behning, 139 

kivitelben RHEINZINK 

Csőáttörés stabilizáló ékkel RHEINZINK 139


Tartományi hivatal, Starnberg (D) Auer + Weber, Freie Arch. Koberger GmbH, K. Kinold, 140 

BDA, D-München D-Cham D-München 

Derékszögű állókorc (model) T. Striewisch, 142 

D-Essen 

Sportcsarnok, Göttingen (D) Hochbauamt, D-Göttingen B. Barke, D-Hattorf/Harz A. Nolting, 142 

RHEINZINK 

Autószalon, Herten (D) Arch.-Büro Dr. Ing. Hermann Wessels GmbH, A. Nolting, 142 

Klaphek, D-Recklinghausen D-Recklinghausen RHEINZINK 

A RHEINZINK GMBH F. Neumann, 143 

gyártócsarnoka, Datteln (D) RHEINZINK 

Üzemépület, Kapellen (B) Fa. Lion, B-Kapellen/Heide Fa. Lion, B-Kapellen/Heide G. Kasper, 143 

RHEINZINK 

PTT irodaépülete, Zürich (CH) Hertig, Hertig, Schoch, Morath AG, CH-Basel, H.P. Siffert, 143 

Arch. BSA/SIA, CH-Zürich Ramseyer & Dilger AG, CH-Zürich 

CH-Bern, 

Preisig AG, CH-Zürich 

NOVO NORDISK A/S, DISSING + WEITLING A/S, BRDR. JEPPERSEN A/S, F. Christoffersen, 143 

Maløv (DK) DK-København K DK-Gentofte DK-København K 

Takarékpénztár, Minden (D) Planungsgruppe Minden, Aude GmbH, D-Bielefeld M. Darsow, 144 

D-Minden D-Krefeld 

Transzformátorállomás, Wentzel & Zoon BV, Wentzel & Zoon BV, Wentzel, 145 

Amsterdam (NL) NL-Amsterdam NL-Amsterdam NL-Amsterdam 

Távközlési szolgálat épülete, Oberpostdirektion, D-Kassel Aude GmbH, D-Bielefeld RHEINZINK 145 

Gießen (D) 

Garage, Amriswil (CH) Urs Roland Baumann, P. Egger AG, CH-Bürglen K. Ott-Morbech, 145 

Architektur AG, CH-Bürglen RHEINZINK 

Takarékpénztár, Fulda (D) Arch.-Büro Staubach, Josef Sauer, D-Hofbieber- W.T. Wanke, 147 

D-Fulda Schwarzbach RHEINZINK 

Technopark, Grasbrunn (D) Arch.-Büro Aigner u. Partner, Albrecht Wagner, W. Eydel, 147 

D-Grasbrunn D-Oberhaching RHEINZINK 

PTT szolgálati épülete, Hertig, Hertig, Schoch, Morath AG, CH-Basel K. Ott-Morbech, 150 

Zürich (CH) Arch. BSA/SIA, CH-Zürich Ramseyer & Dilger AG, RHEINZINK 

CH-Bern, 

Preisig AG, CH-Zürich 

Óvoda, Hamburg (D) Architekten Planpartner, Molkenbuhr GmbH, Nils Bahnsen, 150 

D-Hamburg D-Hamburg D-Hamburg 

Korcolt ablakpárkány (modell) T. Striewisch, 151 

D-Essen 

Berlin Múzeum/Zsidó Múzeum, Daniel Libeskind Architectural Werner & Sohn GmbH & St. Bungert, 152 



267


268 


Veltins sörgyár irodaépülete, inplan GmbH, Kentzler GmbH, K. Docter, 153 

Meschede (D) D-Schwerte-Ergste D-Dortmund RHEINZINK 

Vízszintesen fektetett Ch. Schuhknecht, 153 

derékszögű állókorcos homlokzat D-Düsseldorf 

ablakpárkánya 

Vízszintesen fektetett Ch. Schuhknecht, 153 

derékszögű állókorcos homlokzat D-Düsseldorf 

ablakszemöldöke 

Előregyártott ívesített, lejtéssel Firma KREHLE, 153 

kialakított ablakpárkány-fedés, D-Landsberg/Lech 

KREHLE-cég Landsberg/Lech (D) 

Felix-Nussbaum-Ház, Daniel Libeskind, D-Berlin, Klaus Simanowski, D. Heinisch, 154 

Osnabrück (D) Reinders & Partner, D-Bippen-Lonnerbecke D-Essen 

D-Osnabrück 

Beszédterápiás iskola, Franz Neuner, Arch. BDA, Abé, D-Nürnberg P. Hoffmann, 156 

Bayreuth (D) D-Hollfeld D-München 

„Durendael” iskola, Kraaijvanger-Urbis B.V. Sebregts B.V., NL-Tilburg Wentzel, 156 

Oisterwijk (NL) NL-Rotterdam NL-Amsterdam 

Szakmunkásképző iskolaközpont, Dr.-Ing. Hafkemeyer, W. Schröder, D-Bielefeld A. Nolting, 159 

Bersenbrück (D) Dr.-Ing. Fangmeier, RHEINZINK 

Dipl.-Ing. Richi, 

D-Braunschweig 

D-Osnabrück 

Belga lécvég-lezárás (modell) T. Striewisch, 159 

D-Essen 

Ablakbeépítés lécbetétes T. Striewisch, 160 

fedésben D-Essen 

Oromfal burkolata, RHEINZINK 162 

Aachen-Sief (D) 

Kupolafedés, Grand Hotel, Martin Francois, Arch. ETH/ C. Favre, CH-Vallorbe K. Ott-Morbech, 162 

Yverdon (CH) SIA, CH-Yverdon RHEINZINK 

Lakó- és üzletház, Prowo AG, CH-Muri G. u. K. Linder, K. Ott-Morbech, 162 

Meiringen (CH) CH-Meiringen RHEINZINK 

EFI Energie - Forum - Innovation, Design Arch. Frank O. H. O. Hartmann GmbH, D. Heinisch, 162 

Bad Oeynhausen (D) Gehry & Associates, Inc., D-Garbsen D-Düsseldorf 

USA-Santa Monica, 

Rullkötter, Elektrizitätswerke 

Minden-Ravensberg GmbH, 

D-Bad Oeynhausen


Amstel-Hotel, Amsterdam (NL) Erik Lopes Cardozo, Arch. Beck Loodgieters B.V., Wentzel, 163 

BNA B.V., NL-Amsterdam L. Sax, NL-Amsterdam NL-Amsterdam 

Rombuszfedés rögzítése A. Nolting, 163 

fércekkel (modell) RHEINZINK 

Fedés rombusz-elemekkel, A. Nolting, 163 

vízszintesen RHEINZINK 

Cinemaxx, Kiel (D) Ch. Schuhknecht, 163 

D-Düsseldorf 

Wankdorf Sportstadion, Rudolf Rast, Dipl. Architekt Ediltecnica AG, Fassaden- D. Heinisch, 163 

Bern (CH) ETH/SIA, CH-Bern, bau/Bedachungen, D-Düsseldorf 

Herren Rast und Doenz CH-Schönbühl-Urtenen 

Ereszcsatlakozás „álló” A. Nolting, 165 

rombusz-elemekkel RHEINZINK 

Ereszcsatlakozás „lefektetett” A. Nolting, 165 

rombusz-elemekkel RHEINZINK 

Homlokzati ablakbeépítés T. Striewisch, 166 

négyzetes és nyújtott rombusz- D-Essen 

elemekkel (modell) 

Ablakbeépítés rombusz-elemekkel T. Striewisch, 166 

burkolt homlokzatba (modell) D-Essen 

Lakóegység, Gifhorn (D) Dipl.-Ing. Arch. Günther Firma K. Ehricke T. Striewisch, 167 

Alisch, D-Gifhorn D-Wolfsburg D-Essen 

Rautenbach, Wiesbaden (D) Épületfelújítás Dewald GmbH, A. Nolting, 167 

D-Wiesbaden RHEINZINK 

Hotel Belvedere, Davos (CH) P. Freund & Partner, C. Favre, CH-Vallorbe RHEINZINK 168 

ETH/SIA, CH-Yverdon 

Villámvédelmi felfogó kéményen RHEINZINK 170 

Főiskola, Bingen (D) ARGE, AS-Plan, Sypro GmbH, D-Erkrath RHEINZINK 170 

D-Kaiserslautern, HAUSS, 

Arch. + Ing., D-Haßloch 

Lycée du Batiment, Cernay (F) Sutter et Laburte, F-Saint Louis Schoenenberger S.A., P. Croibier, 171 

F-Colmar Cedex F-Straßburg 

HEUEL-rendszerű biztonsági Ch. Schuhknecht, 173 

tetőhorog D-Düsseldorf 

PTT szolgálati épülete, Hertig, Hertig, Schoch, Morath AG, CH-Basel, H.P. Siffert, 173 

Zürich (CH) Arch. BSA/SIA, CH-Zürich Ramseyer & Dilger AG, CH-Zürich 

CH-Bern, Preisig AG, 

CH-Zürich 


269


270 


HEUEL-rendszerű rögzítő-szerelő Ch. Schuhknecht, 174 

elem, napenergia-hasznosító D-Düsseldorf 

berendezések rögzítéséhez 

Lakóépület, Fulda (D) Reith & Wehner, D-Fulda A. Lippert, D-Wartenberg A. Nolting, 175 

RHEINZINK 

Lakóegység, Monza (I) Arch. Laura Rocca, I-Monza Gebhard Trenkwalder, M. Hillesheim, 176 

I-Ovada AL D-Köln 

Kéményfej burkolata RHEINZINK 178 

Dongaablak csatlakozása Ch. Schuhknecht, 179 

a tetőhöz, szegmensekkel D-Düsseldorf 

Dongaablak csatlakozása a Ch. Schuhknecht, 179 

tetőhöz, forrasztott vápaelemmel D-Düsseldorf 

Egy elemből sajtolt íves vápa, Firma KREHLE, 179 

KREHLE-rendszer, Landsberg/ D-Landsberg/Lech 

Lech (D) 

Dongaablak alsó csatlakozása Ch. Schuhknecht, 179 

D-Düsseldorf 

Vogelsang irodaépület, Grulich u. Partner, Schumacher GmbH & Co. M. Darsow, 179 

Herten (D) D-Recklinghausen KG, D-Datteln D-Krefeld 

Ökörszem-ablak, Gerfeld (D) Pillmann & Füller, D-Gersfeld O. Hartmann, D-Garbsen A. Nolting, 179 

RHEINZINK 

Tetőablakok, az oromfedésen G.A. Deilmann, Lensing GmbH, D-Coesfeld D. Kronz, 179 

függőleges korcokal Dipl.-Ing., Arch. BDA, RHEINZINK 

D-Nottuln 

Üzletház, Göttingen (D) Nienstedt & Bindseil, J. Engelhardt, D-Göttingen A. Nolting, 179 

D-Adelebsen RHEINZINK 

Városi misszió épülete, Arch. Kröling + Müntinga, R. Pfannmüller, W.T. Wanke, 179 

Marburg (D) D-Arolsen D-Allendorf/Lumda RHEINZINK 

Íves tetőablakok, előreugró RHEINZINK 179 

oromszegéllyel 

Íves tetőablakok W. Büttner u. P. Musiol, Sypro GmbH, D-Erkrath A. Nolting, 179 

gerincszellőzéssel. Városháza Dipl.-Ing. Arch., D-Düsseldorf RHEINZINK 

épülete, Neuss (D) 

Rhein-Residenz, Planungsgruppe Bonn, F. Jacoby, D-Königswinter D. Kronz, 179 

Königswinter, (D) Stadtplaner Krenz, Meier, RHEINZINK 

Dipl.-Ing. Arch., D-Bonn 

Toronyfedés díszműbádogos RHEINZINK 180,181 

elemekkel


Néhány díszműbádogos „Metallorna- 182 

elem RHEINZINK ® -ből menten- Fabrik“ 

katalógusból 

Sporer, 1905 

Egyetem, Bern (CH) AAP Atelier für Architektur Jost AG, CH-Bern K. Ott-Morbech, 183 

und Planung, CH-Bern RHEINZINK 

Daringerhof épülete, Bécs (A) R. Rollwagen, Larisch-Gruppe „Das Dach“, J. Radler, 184 

Dipl.-Ing. Arch., A-Wien A-Wien RHEINZINK 

„QUICK STEP – RHEINZINK ® Ch. Schuhknecht, 189 

lépcsős fedés” D-Düsseldorf 

Ereszprofil osztóprofillal és Ch. Schuhknecht, 193 

RHEINZINK ® -vízelvezetéssel D-Düsseldorf 

Ereszprofil kivágással, az Ch. Schuhknecht, 193 

osztóprofil jobb vízelvezetéséhez D-Düsseldorf 

Osztóprofil tetőfelületben Ch. Schuhknecht, 194 

D-Düsseldorf 

Ereszcsatlakozás alapelem nélkül Ch. Schuhknecht, 194 

D-Düsseldorf 

Gerinccsatlakozás alapelem Ch. Schuhknecht, 194 

nélkül D-Düsseldorf 

Oromszegély-blende Ch. Schuhknecht, 195 

D-Düsseldorf 

Oromszegély nézete Ch. Schuhknecht, 195 

a tetőfelület felől D-Düsseldorf 

Félnyeregtető aljzatszerkezete Ch. Schuhknecht, 196 

D-Düsseldorf 

Félnyeregtető osztóprofillal Ch. Schuhknecht, 196 

D-Düsseldorf 

Tetőél-profil Ch. Schuhknecht, 198 

D-Düsseldorf 

Vápaprofil Ch. Schuhknecht, 198 

D-Düsseldorf 

Kéményszegély Ch. Schuhknecht, 199 

D-Düsseldorf 

Előrész-lemez Ch. Schuhknecht, 199 

D-Düsseldorf 

Hátrész-lemez Ch. Schuhknecht, 199 

D-Düsseldorf 


271


272 


Csőáttörés Ch. Schuhknecht, 200 

D-Düsseldorf 

HEUEL-rendszerű hófogó, Ch. Schuhknecht, 200 

egycsöves D-Düsseldorf 

HEUEL-rendszerű hófogó, Ch. Schuhknecht, 200 

kétcsöves D-Düsseldorf 

Biztonsági tetőhorog Ch. Schuhknecht, 201 

D-Düsseldorf 

Napkollektor rögzítése, Ch. Schuhknecht, 201 

HEUEL-rendszer D-Düsseldorf 

Hebel-Haus, Alzenau (D) Hebel Haus GmbH, 202 

D-Alzenau 

Lefolyócsövek méretezése RHEINZINK 205 

RHEINZINK-Reviso-elem, Ch. Schuhknecht, 206 

lefolyócsövek állványcsövekhez D-Düsseldorf 

csatlakoztatásához 

Egy lefolyócső hegesztett RHEINZINK 206 

hosszvarratának metszete 

Egy lefolyócső belülről forrasztott RHEINZINK 206 

hosszvarratának metszete 

RHEINZINK ® -Rinnen-Protector, Ch. Schuhknecht, 206 

megakadályozza a falevelek D-Düsseldorf 

lerakódását az ereszcsatornában 

RHEINZINK-toldóelem, Ch. Schuhknecht, 206 

lefolyócsövek csatlakoztatásához D-Düsseldorf 

RHEINZINK dilatációs csatorna RHEINZINK 207 

Lakóépület, Bécs (A) Bernd Leidner,Dipl.Ing. Arch., Reinhold Pfannmüller, RHEINZINK 208 

D-Lich D-Allendorf/Lumda 

Lakóépület, St.Georgen (A) RHEINZINK 209 

Falcsatlakozás, téglaburkolatú RHEINZINK 213 

falhoz 

Falcsatlakozás RHEINZINK ® - Ch. Schuhknecht, 213 

Noggen elemekkel, viharléc D-Düsseldorf 

nélkül 

Falcsatlakozás RHEINZINK ® - Ch. Schuhknecht, 213 

Noggen elemekkel, viharléccel D-Düsseldorf 

„Oosterluis” szolgálati épület, René van Zuuk, NL-Almere Gebroeders Bronkhorst BV, D. Heinisch, 214 

Groningen (NL) NL-AD Zuid-Laren D-Düsseldorf


RHEINZINK dilatációs elemek RHEINZINK 217 

helyes elrendezése 

Fallefedések W. Jäkel, 221 

RHEINZINK 

Vízszintesen ívelt fallefedés, Firma KREHLE, 221 

befelé lejtéssel, KREHLE-rendszer D-Landsberg/Lech 

Befelé lejtő fallefedés Ch. Schuhknecht, 221 

csatlakoztatása RHEINZINK ® - D-Düsseldorf 

UDS toldóelemmel 

Lakóépület, Kostelec nad Architektonický ateliér, Ing. Jaster, CZ-Liberec D. Heinisch, 224 

»ernymi Lesy (CZ) arch. Jan Línek, CZ-Prag D-Düsseldorf 

Kisipari módon készült RHEINZINK 226 

kéményszegély 

Sablon a kéményszegély A. Nolting, 226 

készítéséhez RHEINZINK 

RHEINZINK-Paneel Lenz Lothenbach, Gössi AG, G. Jermann, 228 

homlokzatburkolat, 

Küssnacht am Rigi (CH) CH-Küssnacht am Rigi CH-Küssnacht am Rigi CH-Basel 

Lakóépület, Tangermünde (D) Institut für Projektplanung, Elbe-Bau, D-Grieben J. Othmer, 228 

D-Rathenow D-Rathenow 

Épületfelújítás, Dierikon (CH) Peter Heggli, Walter Banz AG, D. Heinisch, 229 

CH-Ebikon CH-Ebikon D-Düsseldorf 

Parókia, Oberentfelden (CH) Schibli + Zerkiebel AG, Fasler AG, D. Heinisch, 229 

CH-Aarau CH-Suhr D-Düsseldorf 

Artemis Square, Brüsszel (B) De Borman & Gerad, Platteau Dakwerken, M. Hillesheim, 230 

B-Brüssel B-Deurne D-Köln 

SWISSCOM műszaki G. Durisch, A. Nolli, Laube und Valli SA, D. Heinisch, 230 

szolgáltatóközpont, CH-Riva San Vitale CH-Biasca D-Düsseldorf 

Giubiasco (CH) P. del BIaggio, 

CH-Giubiasco 

COOP-Center, Rickenbach (CH) Carl Widmer, Ammann & Thürlemann AG, D. Heinisch, 231 

CH-Rickenbach CH-Oberbüren D-Düsseldorf 

Hünibach Iskolaközpont, Urs Karlen, Ramseyer & Dilger AG, D. Heinisch, 231 

Hilterfingen (CH) CH-Hilterfingen CH-Bern D-Düsseldorf 

Környezetvédelmi Technológiák Reichen et Robert, F-Paris Grünzweig und Hartmann, D. Heinisch, 232 

Központja, Oberhausen (D) Carpus + Partner GmbH, D-Bochum D-Düsseldorf 

D-Aachen 

Bünzmatt Iskolaépület, Wyder + Frey, Schoop+Co. AG, CH-Dättwil D. Heinisch, 232 

Wohlen (CH) CH-Muri Ramseyer+Dilger AG, D-Düsseldorf 

CH-Bern 


273


274 


Lauener SA, Boudry (CH) NCL Architecture-Urbanisme Ray SA., D. Heinisch, 233 

SA., CH-La Chaux-de-Fonds CH-Givisiez D-Düsseldorf 

SBB pályaudvari passzázs, M. Spühler, Blemo AG, D. Heinisch, 233 

Uster (CH) CH-Zürich CH-Dürnten D-Düsseldorf 

Complexe Multisports, Groupe Tetra Archit., Sanichaufer, LUX-Dudelange Wozniak, 235 

Walderfange (LUX) LUX-Bertrange, D-Rheine 

Schmit et Ass., 

LUX-Luxemburg 

DeTe Mobil, Bonn (D) Steidle + Partner Architekten, G + H Montage, D-Bonn, D. Heinisch, 235 

D-Köln Sepp Schano, D-Bonn D-Düsseldorf 

Funitel drótkötélpálya Paul Glassey, Blitz & Savoje, Const. D. Heinisch, 237 

végállomása, Verbier (CH) CH-Haute-Nendaz métalliques, CH-Sion, D-Düsseldorf 

Entreprise Bollat SA, CH-Bex 

Rosenberg iskola, Rellstab + Sandn, Wickli AG, D. Heinisch, 237 

Neuhausen (CH) CH-Neuhausen a. R. CH-Neuhausen a. R. D-Düsseldorf 

Kongens Bryghus, Søtoftegaard A/S, T. H. Jensen A/S, D. Heinisch, 239 

Koppenhága (DK) DK-Kopenhagen, DK-Odense D-Düsseldorf 

Vilhelm Lauritzen A/S, 

DK-Kopenhagen 

Chan-Centre, Bing Thom Architects Inc., Proclad Enterprises, M. Hillesheim, 239 

University of British Columbia, CAN-Vancouver CAN-St. Albert D-Köln 

Vancouver (CAN) 

Műszaki Főiskola Termelési Fosco, Fosco-Oppenheim & Soder AG, D. Heinisch, 240 

Technika és Robotika Vogt, Ch-Zürich CH-Zürich D-Düsseldorf 

Intézet épülete, Zürich (CH) 

Idősek otthona, Meilen (CH) Architekturbüro Jauslin Flachdach AG, D. Heinisch, 240 

Jürg P. Hauenstein, CH-Urdorf D-Düsseldorf 

CH-Zürich 

Vízszintes homlokzati panelok T. Striewisch, 241 

külső sarokképzése D-Essen 

Ablakbeépítés körbefutó kerettel, Lenz Lothenbach, Gössi AG, G. Jerman, 242 

Küssnacht am Rigi (CH) CH-Küssnacht am Rigi CH-Küssnacht am Rigi CH-Basel 

Kiasma, Kortárs Művészet Steven Holl Architects, H. J. Konito Oy, D. Heinisch, 244 

Múzeuma, Helsinki (SF) New York, USA, SF-Helsinki D-Düsseldorf 

Arkitehtitoimisto Juhani 

Pallasmaa KY, SF-Helsinki

CÍMSZÓJEGYZÉK 



275


2 7 6 

A 

ablak beépítése 

derékszögű állókorcos fedésekbe 144 

150, 152 

homlokzati rendszerekbe 242 

lécbetétes fedésnél 160 

rombuszfedésnél 166 

ablak tisztítása 

általában 144 

anyaga 32, 223 

ablakpárkány fedése 


korcolt kivitelben 151 


acél trapézlemez 93 

acetoxi-vegyületek 30 

alakítás 51, 52 

alátétfólia, vízelvezető 62, 189 

álca- v. homloklemez 110 

aljzatszerkezet 


alátámasztó 80 

homlokzati rendszernél 230 

kéményburkolatnál 178 

kritikus területek szellőztetése 61 

nem alátámasztó 92 


vápáknál 132 

állókorc bevezetése 



állókorcos homlokzatoknál 142 

állókorcos tetőknél 112 

lécbetétes tetőknél 157 

állványcső 207 

állványkampók 173 

alumínium 

ablakszerkezet 150 

biztonsági tetőkampó 172 

hófogó 171 

kontaktkorrózió 31 

szegecsek 55 

villámvédelem 170 

anizotrópia 39 

antennák 139 

anyagfeszültségek 142 

anyaghőmérséklet 

alakítási 49 

felületi 29 

anyagjelölés 45 

anyagtulajdonságok 36 

anyagjellemzők 39 

anyagválasztási szempontok 13 

anyagvastagság 

derékszögű állókorcos fedésnél 142 

homlokzati rendszereknél 230 

232, 234, 236, 238, 239 

kettős állókorcos fedésnél 112 


asszociáció 19 

ásványgyapot 90 

áthajlás 76 

átszellőzés nélküli szerkezetek 65 

átszellőztetett szerkezetek 62 

attika 220 

attikacsatorna 121 

AUB Arbeitsgemeinschaft 

Umweltverträgliche Bauprodukte e.V. 25 

AUB-hitelesítés 23 

B 

be- és kiszellőző nyílások 60 

beakasztó lemezsáv, ld. eresz 

beépítő keret 139, 226 

„békaszáj”, ld. pontszerű kiszellőzés 

belga rendszerű lécbetétes fedés 156 

belső csatornák 

fűtése 174 

keményfedésekben 208, 210 

korcolt tetőknél 122 

„berlini léc” 156 

beszellőzés 


keresztirányú átszellőzés 61 

kritikus területek 61 

légáramlási sebesség 60 

méretezés 60 

tetőáttöréseknél 138 

tetőszerkezet átszellőztetett 

tartószerkezettel 64 

tetőszerkezet átszellőztetés nélküli 

tartószerkezettel 63 

beton, ld. normál beton 

betoncserép (hullámos) 101 

bevonatok 

hatása a RHEINZINK ® -re 33 

a RHEINZINK ® bevonatai 33 

BFU-rétegelt lemez 85 

bitumen 


bevonatok 33 

emulziók 33 

bitumenes ragasztó 

általában 50, 98 

ablakpárkány-fedések 223 

betonon 88 

fallefedések 220 

párkányfedések 222 

bitumenes tetőlemezek 106 

bitumenfilcek 


kopogó esőhang ellen 100 

biztonsági csatornák 122, 210 

biztonsági gyűrűk 172 

biztonsági tetőkampók 172 

BJARNES 


hófogó rendszer 172 

„Blower Door Test” (ajtószívási vizsg.) 59 

bordás szög 96 

bordás homlokzati panel 

ismertetés 233 

C 

cink előfordulása 28 

cinkhiány 23 

cink-hidroxid 


elválasztó réteg fölött 99 

felületi erózió 33 

nedves fektetés 48 

patinásodás folyamata 42 

szellőzés hiánya 43 

cinkionok meghatározása 26 

cink-karbonát 42 

cink-oxid 42 

cinköntvény 170 

csapadék, ld. évi csapadékmennyiség 

csapadékbiztosság 

kettős állókorcos fedéseknél 110 


231, 233, 235 


csapadékmennyiség 204 

csapadékvíz-elvezető rendszer 

belső helyzetű 210 

európai formák és méretek 249 

fűtése 174 

igénybevétele 27 

kopása 27 

külső helyzetű 204 

méretezése 204 

RHEINZINK ® fedés ereszkialakítása 118 

szabványa EN 612 205, 248 

csapóeső 77 

csatlakozási magasság 

élen 131 

gerincen 127 

oldalsó falcsatlakozásnál 136

csatlakozó lemezsáv 

ablakkávánál 152 

belső saroknál 148 



tetőélnél 131 

csatlakoztatás módjai 51, 54 

csatorna mozgóhézag 207 

csavarok 


homlokzati rendszer elemeinek 

rögzítéséhez 231 

kihúzási értékei 96 

csizmafalc, ld. gyűrt korc 

csőbilincs 205 

D 

derékszögű állókorcos fedés 

áttörések 150 


járhatósága 174 

kialakulás 142 

részletképzések 144 

derékszögű állókorcot lezáró szerszám 55 

dializáló berendezés 44 

diffúzió folyamata 58 

dilatáció, ld. hosszváltozás 

dilatáció, lírás 193 

díszműbádogos munkák 22, 180 

domborítás 182 

dongatetők, dongaablakok 

aljzatszerkezete 81, 85 

gerincszellőzője 129 

oromszegélye 135 

szellőztetése 61 

duktilitás 36, 39 

dübel 91 

E 

ecetsav 30 

ejtőprés 181 

elektromos 

potenciál 31 

vezetőképesség 40 

élettartam 26 

élhajlító gép, ld. hajlítógép 

ellenlécezés 61 

előpatinásítás 

eljárás 44 

homlokzati elemek 229 

reflexiócsökkentő hatás 144 

rombuszfedés 162 

előprofilozó gép 52 

előreállás faltól, ld. vízorr 

előregyártott profilok 52 

előrész-lemez 

lécbetétes fedés 160 

kettős állókorcos fedés 138 

pikkelyfedés 166 

elválasztó rétegek 


egymásra fektetése 100 

elhagyása 104 

páraáteresztése 107 

strukturált 104 

emissziós fok 40 

energiaszükséglet, ld. primer energiaszüks. 

EN 612 205, 246 

EN 988 36, 41 

ENKOLIT, ld. bitumenes ragasztó 

EPDM-dilatáció 207 

építési nedvesség 


betonban 88 

elválasztó réteg nedvességtárolása 107 

elvezetése 60 

építéshelyszíni 62 

építőanyagban 62 

épületfizika 58 

eresz 

beszellőzési keresztmetszete 60 


függő ereszcsatornánál 205 


lágyfedésnél 216, 218 


ereszcsatorna, ld. csapadékvíz-elvezető 

rendszer 

ereszfedés fekvő ereszcsatorna alatt 208 

évi csapadékmennyiség 


lefolyócső méretezése 204 

F 

fa 

aljzat 80 

aljzat kiszáradása 81 


fa építőlemezek 144 

faforgácslapok 


ásványi kötésűek 87 

falcsatlakozás 

keményfedés falcsatlakozása 213 

profilja 197 

falhorog 222 

fallefedések 


ragasztása 98 

rögzítése 50 

favédőszerek 


elválasztó réteg 100, 104 

rétegelt lemeznél 85 

tűzvédelem 82 

fedéllemez-szög 96 

fekvő ereszcsatorna 119, 208 

felmelegítés 49 

felmérés 231 

felület hőmérséklete 29 

felület olajozása 45 

felületi erózió 33 

felületi kopás, ld. kopási hányad 

felületi megjelenés 


alkalmazási terület 143 

felületsúly, ld. súlytáblázat 

felületvédelem, ideiglenes 33 

felvastagodás, kettős állókorc 131 

fémek, kontaktkorrózió 31 

fércek, ld. még rögzítések 


festék 33 

feszítőék (dübel) 98 

feszültségelosztó takarósáv 216 

fizikai tulajdonságok 40 

FOAMGLAS ® habüveg kompozitlap 

aljzata általában 88 

hangvédelme 101 

hegesztett lemeze 108 

oromszegély kialakítása 135 

fogadóprofil, ablak és fal mellett 152, 242 

fogazott léc 216 

formai elemek 

kéményburkolatok 178 

tetőfelépítmények 178 

struktúrálás 16 

formázófészek 182 

forrasztás 


díszműbádogos munkáknál 180 

lefolyócsőnél 207 


földelés 170 

„francia léc” 156 

„frick léc” 156 

fűrészelés 56 


277


2 7 8 

G 

galambok 119 

gázbeton-dübel 98 

gépek 51 

gépkölcsönzés 52 

gerincek 

átfedéseknél 129 

biztonsági tetőkampói 171 

csatlakozási magasságai 127 


kiszellőzési keresztmetszete 60 


tetőfelépítményeknél 178 

villámvédelme 170 

gesztenyefa 82 

gyártás módja 36 

gyöngysorforrasztás 55 

gyűrt hajtás 138 

gyűrt korc 


gerincnél 125 

lejtéslépcsőnél 123 


H 

habarcs 32, 137 

habüveg 88 

hajlítási próba 41 

hajlítógép 52, 181 

hajlítóprés 52 

hanglágy alátétek 107 

hanggátlási érték 101 

hangnyomásszint 101 

használati mód változása 65 

hegesztés 55 

hegesztés, védőgázos 181 

hegeszthető bitumenes lemezek 108 

HEUEL-rendszer 

biztonsági tetőkampó 173, 201 

hófogó 200 

napkollektor rögzítése 174, 201 

hézagos deszkázat 94 

hidegtető 58, 62, 68, 189 

hófogó 


fekvő ereszcsatorna 208 

QUICK STEP-rendszer 200 

homlokzat belső sarka 




homlokzat külső sarka 




homlokzat lábazati csatlakozása 




homlokzat töréspontja 145 

homlokzati rendszerek 



homlokzatok részletei 



horganyzott acél 

kontaktkorróziója 31 

ld. még rozsdalefolyási nyomok 

hosszváltozás 


ablakpárkány 223 

belső csatornák 122 

biztonsági tetőkampóknál 172 

EPDM 207 

hófogó rendszereknél 171 

hőmozgás 48 


fém aljzatok 92 

kettős állókorcos fedés áttörésénél 138 

külső csatornáknál 207 

lécbetétes fedés áttörésénél 159 

lefolyócsövek 205 

ötvözetlen cink 22 

párkányfedések 222 

rugalmas betétes dilatációs szalagok211 

számítási példa 49 

tetők szegélye 217 

vápák 211 


hőhidak 65, 93 

hőkapacitás, (specifikus hőkap.) 40 

hőmérséklet (feldolgozási hőm.) 49 

hőmérsékletállóság 29 

hőmozgás, ld. hosszváltozás 

hőmozgási együttható 40, 49 

hőszigetelés 60 

hőszigetelő anyagok (szálasak) 60 

hővezetési tényező 40 

hullámosság 

anyagfeszültségek 38 

homlokzatburkolatoknál 142 

korc lefektetése 125 

oromszegélyek 134 

reflexiók 44 

hullámprofil 



húzósajtó 181 

húzószilárdság 36, 40 

I 

időjárási 

adatok 72 

hatások 29 

zónák 70 

ionok, ld. cinkionok meghatározása 

íves felületek 

állókorcos fedésnél 116 


pikkelyfedésnél 162 

ívesítés 122 

ívesítőgép 53 

izzadság 31 

J 

járást segítő szerkezetek 

belső csatorna mentén 122, 210 

fekvő ereszcsatornánál 208 

járhatóság szerkezetei 173 

járólépcső tartóelem 174 

járórács 


belső csatornák mentén 210 

jéglecsúszásgátló elem 171 

jégsánc 104, 110, 174 

K 

kagylósodás 80 

kampósszög 96 

kapcsos rögzítés 95 

kapilláris hatások 

elválasztó rétegeknél 100 

kettős állókorcnál 111 

kavicsléc 216 

kavicsszórás 

UV-védelem 216 

kazettás homlokzatburkolatok 



kéményburkolatok 178 

kémények 

burkolata 178 

járórács tisztításhoz 174 

kettős állókorcos fedésben 138 

rombuszfedése 162 

szegélyezése keményfedésben 226 

keresztirányú lemezkapcsolatok 


egyedi profilok 241 

fallefedéseknél 220 



oromszegélyeknél 134 

vápáknál 132 

vápáknál keményfedés esetén 210 

kétcsöves hófogó 172

kettős állókorc 

korcmagassága 110 

korctömítése 111 

kettős állókorcos fedés 




járhatósága 173 


kettős állókorc (lefektetve) 


fekvő ereszcsatornánál 208 

gerincnél 127 

lejtéslépcsőnél 123 

tetőélnél 131 

kihúzási ellenállás 96 

kiterített szélesség 

ereszfedés 208 

ereszsáv, lágyfedésnél 216 


fekvő ereszcsatorna 208 

súlytáblázat 248 

vápa 211 

kitermelés folyamata 28 

klick-rendszerű lécbetétes fedés 156 

KOMO, ld. minőségbiztosítási társulások 

kondenzvíz (szekunder k.víz) 81 

kónikus szabású lemezek 


kontyolt tető 

csatlakozó lemezsávjai 115, 144 

kiszellőzése 61 

konzolos rendszerek 92, 230 

kopási hányad 26 

kopogó esőhang 


ablakpárkány fedésén 150 

fallefedésen 100 

rombuszfedésen 162 

„korc-a-korcra” keresztirányú 

lemezkapcsolat 124 

korc bevezetése, álló 


tetőélhez 131 

korclezáró gép 54 

korcméretek 

állókorcos fedés 110114 


korcok rasztere 




korcolaj 111, 123 

korcolási irányváltás 



korcolt kapcsolatok 




vápánál 133 

korctömítés, ld. tömítőszalagok, ld, korcolaj 

korcvég-kivágó gép 55, 124, 133, 145 

korcveszteség 

állókorcos fedésnél 115 

lécbetétes fedésnél 156, 157 

korhadás 29 

korhadó betétes bitumenes lemez 96 

könnyűbeton 88 

környezetvédelem 44 

környezetvédelmi szempontok 23 

kúszással szembeni ellenállás 22 

36, 39, 40 

különleges rendszerek 164 



L 

lábazati profil 231 

lágyforrasztás, ld. forrasztás 

lécaljzat 



lécbetétes fedés 





leesés elleni védelem 171 

lefolyási nyomok, ld. felületi elváltozások 

lefolyócső 

EN 612 246 

európai méretek 247 

méretezése 204 

sípoló hangok 119 

villámvédelme 170 

légáteresztés 58, 65 

léghanggátlás 89 

légtömörség 59 

légzárás 65 

lejtés (esőcsatornák) 207 

lejtéslépcső 

biztonsági tetőkampók 171 

kapcsolata oromszegélyhez 136 

kettős állókorc fedésben 123 

lemezsáv szélessége 

definíció 114 

derékszögű állókorcos fedés 142 




„korc-a-korcra” keresztir. 

lem.kapcs-nál 124 

lemezsávok hossza 





lemezvastagság, ld. anyagvastagság 

lemezszalag szélessége 104 

letakarások 219 

letakaró fólia 147 

letakaró keret 139, 226 

lírás dilatáció 213 

lombvédelem 201 

lyukasztás 55 

lyukasztó szerszám, kézi 55 

M 

madár- és rovarvédelem 61 

magasponti dilatáció 208 

mágnesesség 40 

matricák 181 

mechanikai tulajdonságok 40 

megjelölés 45 

megrogyás 171 

melegítő készülék 54 

melegtető 

aljzatszerkezet 88 

értékelés 67 

kialakítás 65 

tűzvédelem 80 

mélyhúzási határ 41 

menekülő út 174 

mérési adatok 36 

„messing” 22 

minőségbiztosítási társulások, KOMO 45 

minőségi felügyelet (külső) 45 

műemlékvédelem 15 

műszaki tulajdonságok 41 

N 

nagyfejű fedéllemez-szög 96 

nedvesen fektetés 32, 48 

nedvesség csapadékból 58, 100 

nedvesség, ld. építési nedvesség 

nedvesség (levegőtől elzárt nedv.) 32 

nehézfémek 23 

nemesacél 171 

német rendszerű lécbetétes fedés 156 

névleges méret 204 

normál-beton 



növények 24 

nyaklemez 138 

nyeregtető gerince, ld. gerincek 

nyerspapír-lemez (csupaszlemez) 107 

nyújtó és zömítő szerszámok 53 

nyúlás, ld. hosszváltozás 

nyúlási határ 40 


279


2 8 0 

O 

ólom (kontaktkorrózió) 31 

olajfűtések hatása 30 

olvadáspont 40 

olvadékvíz 174 

oromszegély 

keményfedések 212 



OSB (oriented Strand Boards) 84 

oxidációs savkorrózió 30 

Ö 

ökörszem-ablak 179 

öntisztulás (csatornák) 185 

összefolyó 

hengeres 205 

fekvő ereszcsatornához 208 

tölcsérformájú 205 

ötvözés 36 

P 

padláscsatorna 208 

paketthengerlési eljárás 15, 22 

Paneel-rendszer 229 

páradiffúzió 62 

párazáró réteg 62 

párkánylefedések 147, 222 

párkányon ülő csatorna 119 

patent-rögzítősáv 208 

patina 


kialakulás zavarai 111 

szín 43 

perforált lemez 

ablakszemöldöknél 151 

áramlástechnika 61 

eresznél 117 

homlokzati lábazati csatlakozása 144 

porhó elleni gátként 125 

pontszerű szellőzés 61, 126 

porhó 

bejutásának megakadályozása 61 

gerinccsomópont 125 

prEN 501201 36 

primer energiatartalom 28 

PUR-keményhab 91 

Q 

QUALITY ZINC minőségbiztosítás 45 

„QUICK STEP – RHEINZINK ® 

lépcsős fedés” 





szerelvények 200 

R 

ragasztás 

csatlakoztatásként 55 

rögzítésként 50, 98 

ragasztási sáv 216 

„rajnai léc” 156 

REES 171 

rétegelt lemez 85 

rétegfelépítés 62, 66, 190 

réz (kontaktkorrózió) 31 

RHEINZINK‚-anyagjellemzők 40 

RHEINZINK‚ szolgáltatási központok 52 

rombuszfedés 





rozsdalefolyási nyomok 



hófogó 171 


rögzítés 


ablakpárkány-fedések 223 


ereszcsatornák 205 

épületperemek 216 

fallefedés 50, 220 

homlokzati rendszerek 231 

234, 238, 236, 239 


lécbetétes fedések 157 

méretezés, számítási példa 112 

párkánylefedés 50, 220 


rögzítőbak, korcra fogott 174 

rögzítőelemek 

hőhidak 65 

kihúzási értékek 95 

rögzítőhorog 171 

rugalmassági modulus 40 

S 

sablon (kéményszegélyezéshez) 226 

sátortető 

csatlakozó lemezsáv 115, 144 

kiszellőzés 61 

sávszélesség 104 

Schinkel, Karl Friedrich 19, 22 

s d -érték, ld. tetőszerkezetek 

sorjátlanítás 55 

statika 76 

strangszellőző 138 

súlytáblázat 


homlokzati rendszerek 230 

232, 234, 236, 238 

kettős/derékszögű állókorcos fedés 114 

kiterített szélességek 248 

klick-rendszerű lécbetétes fedés 157 

német rendszerű lécbetétes fedés 156 

sűrített levegős szögbelövő gépek 96 

sűrűség 40 

szakadási nyúlás 40 

szálerősítésű hullámlemez 101 

szállítás 48 

szavatossági megállapodás 46 

szegecs 


homlokzati rendszer 231 

szekunder kondenzvíz 81 

szélerózió 29 

szellőzés nélküli szerkezetek, 

ld. átszellőzés nélküli szerkezetek 

szellőző alátétszőnyeg 


hangszigetelő hatása 101 

szellőző légrés 60 

szellőztetés (átfújó széllel ) 

kislejtésű tetőknél 125 

légréteg vastagsága 60 

szellőztető berendezések 153 

szélsebességek 72 

szélszívó erők 76 

szennylerakódás 33 

szerszámok 51 

szerkezeti javaslatok 62 

„sziléziai léc” 216 

szilikon 30 

színes bevonatok 30 

szolgáltatások 46 

szögek 95 

„szürke-víz” hasznosítása 25

T 

táblás anyag 143 

táblás homlokzati rendszerek 



bordás 233 

Paneel 229 

vízszintes sávos 231 

tárolás 48 

tartós szilárdság, ld. kúszás elleni ellenállás 

tartósság 22, 36, 39, 40 

tengelytávolság (definíció) 114 

teraszburkolat 213 

termikus pumpálás 65 

terpesztett lemez 125 

tető alátétlemez 107 

tetőablak (síkban fekvő) 

fix kialakítású 151 

keményfedésben 226 

kettős állókorcos fedésben 148 

szellőzés megszakítása 61 

tetőáttörések 138 

tetőbe bevágott csatorna 120 

tetőcsatorna, ld. csapadékvíz-elvezető 

rendszer 

tetőcserép 32 

tetőél 

kiszellőztetés 61 

állókorcos rendszerek 131 



QUICK STEP 198 

tetőfelépítmények 


beszellőztetés 61 

struktúráló hatás 16 


tetőfelület lejtése 174 

tetőlejtés 

aljzatszerkezet áthajlása 76 






vápacsomópont 132 

tetőlemez-szög 96 

tetőperem (lágyfedésnél) 

alátámasztó szereppel 218 

falcsatlakozás 217 

külső vízelvezetéssel 216 

tetőperem fedése 216 

tetőperem szegélye 217 

tisztasági fok 22 

tisztítási munkák 174 

tisztítófolyadék 144 

tisztítónyílások 178 

tisztítószer 32 

tornyok 180 

tölgyfa 31, 80, 82 

tömítőanyagok 30 

tömítőszalagok 

ablaknál 152 


korclezáró gép 54 

oromszegélynél 134 

trapézprofilok 



túlnyomás 58 

tükörfedés 


tűzvédelem 


ásványi kötőanyagú 

faforgácslemezek 87 

éghetőségi besorolás 80 

faanyagú aljzat impregnálása 82 

fém aljzatszerkezetek 88 

FOAMGLAS ® 89 

homlokzati rendszer 231 

rétegelt lemez 85 

RHEINZINK ® 29 

tűzvédelmi impregnálások 80, 82 

U 

UDS-toldóelem 221 

ujjlenyomatok 31 

újrahasznosítás 28 

újrakristályosodási határhőmérséklet 39, 40 

ultrahangos vastagságmérés 26 

UV-sugárzás 

bitumen 30, 33 

EPDM 207 

RHEINZINK ® 29 

üveg 31 

üvegfátyol betétes bitumenes lemez 106 

V 

vágás 38, 56 

vakolattartó léc 137 

vakolt homlokzatok 147 

vápák 

beszellőzés 61 

keményfedés 211 




QUICK STEP 198 

vas-oxid 30 

vastagsági méreteltérés 41 

védőbevonat 32, 213, 216 

védőfólia 33 

védőgázas hegesztés 181 

védőréteg, ld. patina 

védőtakarás 100, 104, 108 

vékonylemezek 38, 44, 142 

VELUX ablak 

beépítő keret 139, 226 

letakaró keret 139, 226 

Vickers-keménység 40 

viharlécek 136, 213, 223, 226 


visszaütő-dübelek 98 

visszavágott csatorna (tetőben) 120 

vízelvezetés szintje 64 

vízelvezetési együttható 204 

vízgyűjtő üst 132 

vízhozam (fajlagos) 204 

vízkorc 

ereszfedésen 208 

gerincen 125 

oldalsó falcsatlakozásnál 136 

vápánál 210 

vízorr 

ablakpárkány-fedéseknél 223 

fallefedéseknél 220 

függőleges szára 129 

párkányfedéseknél 222 

vízszintes homlokzati panel 


vörös cédrus 

aljzatszerkezet 82 


W 

Winterset 54 

Z 

Z-profilok 92 

zömítés 38 


281

RHEINZINK Németország 

RHEINZINK GmbH & Co. KG 

Bahnhofstraße 90 

45711 Datteln 

Tel.: +49(2363)605-0 

Fax: +49(2363)605-209 

info@rheinzink.de 

Alkalmazástechnikai 

Központ 

Datteln 

Bahnhofstraße 90 

D-45711 Datteln 

Tel.: +49 (23 63) 605-490 

Fax: +49 (23 63) 605-291 

Regionális központ: Észak 

Hamburg 

Adlerstraße 38-42 

25462 Rellingen 

Tel.: +49(4101)3871-0 

Fax: +49(4101)3871-26 

Regionális központ: Nyugat 

Bochum 

Hiltroper Straße 260 

44805 Bochum 

Tel.: +49(234)95978-0 

Fax: +49(234)95978-20 

Regionális központ: Kelet 

Berlin 

Ollenhauerstraße 101 

13403 Berlin 

Tel.: +49(30)417785-0 

Fax: +49(30)4135831 

Regionális központ: Dél 

Ulm 

Nicolaus-Otto-Straße 36 

89079 Ulm 

Tel.: +49(731)94606-0 

Fax: +49(731)43185 

RHEINZINK International 

Amerika 

RHEINZINK America, Inc. 

955 Massachusetts Avenue 

Suite 770 

USA-Cambridge, MA 02139 

Tel.: +1(617)8716777 

Fax: +1(617)8716780 

info@rheinzink.com 

Ázsia 

RHEINZINK Shanghai Co., Ltd. 

T3-4A, Jinqiao Export 

Processing Zone (South) 

5001 Hua Dong Road 

PRC-Shanghai 201201 

Tel.: +86(21)5858-5881 

Fax: +86(21)5858-5877 

info@rheinzink.cn 

Ausztrália/Új-Zéland 

Craft Metals Pty. Ltd. 

Unit 6, 39 King Road 

AUS-Hornsby NSW 20 77 

Tel.: +61(2)94824166 

Fax: +61(2)94761366 

info@craftmetals.com.au 

Belgium/Luxemburg 

RHEINZINK BELUX S.A./N.V. 

Tel.: +32(2)3528706 

Fax: +32(2)3528806 

info@rheinzink.be 

Dánia 

RHEINZINK Danmark A/S 

Sintrupvej 50 

DK-8220 Brabrand 

Tel.: +45(87)451545 

Fax: +45(87)451565 

info@rheinzink.dk 


RHEINZINK FRANCE S.A.S 

La Plassotte, B.P. 5 

F-42590 Neulise 

Tel.: +33(4)77.66.42.90 

Fax: +33(4)77.64.67.67 

contact@rheinzink.fr 


RHEINZINK U.K. 

Cedar House, Cedar Lane 

Frimley, Camberley 

UK-Surrey GU16 7HZ 

Tel.: +44(1276)686725 

Fax: +44(1276)64480 

info@rheinzink.co.uk 

Olaszország 

RHEINZINK Italia S.R.L. 

Via Marconi 21 

I-37011 Bardolino 

Tel.: +390456210310 

Fax: +390456210311 

info@rheinzink.it 

Hollandia 

RHEINZINK Service Nederland 

WENTZEL B.V. 

Postbus 96028 

NL-1006 EA Amsterdam 

Tel.: +31(20)4352000 

Fax: +31(20)4352015 

office@wentzel.nl 

Norvégia 

RHEINZINK Norge 

Hamang Terrasse 55 

N-1336 Sandvika 

Tel: +4767540440 

Fax: +4767540441 

info@rheinzink.no 

Ausztria 

RHEINZINK AUSTRIA GMBH 

Industriestraße 23 

A-3130 Herzogenburg 

Tel.: +43(2782)85247-0 

Fax: +43(2782)85191 

info@rheinzink.at 

Lengyelország 

RHEINZINK Polska Sp. z o.o. 

Majdan 105 k/Warszawy 

PL-05-462 Wiazowna 

Tel.: +48(22)61171-30/-31 

Fax: +48(22)61171-32 

info@rheinzink.pl 

Rumänien 

RHEINZINK RO 

Str. Mocanilor 44 

RO-505600 Braov, Scele 

Tel.: +40(268)275744 

Fax: +40(268)275744 

info@rheinzink.ro 

Oroszország 

OOO RHEINZINK 

ul. Urshumskaja 4 

RU-129343 Moskau 

Tel.: +7 495 775-2235 

Fax: +7 495 775-2236 

info@rheinzink.ru 

Svédország 

RHEINZINK Sverige 

Nääs Fabriker, Fack 5017 

S-44851 Tollered 

Tel.: +46(31)7554500 

Fax: +46(31)7554501 

info.sweden@rheinzink.com 

Svájc 

RHEINZINK (Schweiz) AG 

Täfernstraße 18 

CH-5405 Baden-Dättwil 

Tel.: +41(56)4841414 

Fax: +41(56)4841400 

info@rheinzink.ch 

Szlovák Köztársaság 

RHEINZINK SK s.r.o. 

Koická 6 

SK-82109 Bratislava 2 

Tel.: +421(2)53414565 

Fax: +421(2)58234396 

gabriel.boros@rheinzink.sk 

Szlovénia 

RHEINZINK 

Office Slovenia 

Ul. bratov Babnik 10 

SI-1000 Ljubljana 

Tel.: +386(1)5101086 

Fax: +386(1)5101087 

info@rheinzink.si 

RHEINZINK-KÉPVISELETEK CÍMEI 

283

Spanyolország 

RHEINZINK Ibérica S.L.U. 

P.I. Ctra. De Campo Real KM 

3,100, c/Abedul, 3 

E-28500 Arganda del Rey – 

Madrid 

Tel.: +34918707005 

Fax: +34918729113 

info@rheinzink.es 

Dél-Afrika 

RHEINZINK South Africa 

7 Pin Oak Lane 

ZA-Constantia 7806 

Tel.: +27 21 7947631 

Fax: +27 21 7947634 

info@rheinzink.co.za 

Csehország 

RHEINZINK R s.r.o. 

Na Valech 22 

CZ-29001 Podbrady 

Tel.: +420325615465 

Fax: +420325615721 

info@rheinzink.cz 

Törökország 

RHEINZINK Türkiye 

Badat Cad. 124 

TR-34726 Fenerbahe 

– stanbul 

Tel.: +90(216)5506292 

Fax: +90(216)5506293 

info@rheinzink.com.tr 

Ukrajna 

RHEINZINK Ukraine 

ul. Gogolya 7, of. 123 

UA-61057 Kharkov 

Tel.: +38(057)719-25-82 

Fax: +38(057)719-25-83 

office@rheinzink.ua 

Magyarország 

RHEINZINK Hungária Kft. 

Bogáncs u. 1-3 

H-1151 Budapest 

Tel.: +36(1)3050022 

Fax: +36(1)3050023 

info@rheinzink.hu

Utószó 

Az évek hosszú során összegyűlt ismereteinket 

és tapasztalatainkat rendszereztük ebben 

a könyvben, amit igyekeztünk összefoglalni 

szóban és képben a legjobb tudásunk szerint. 

Mindazonáltal nem tudtunk mindenre kitérni 

és minden mellékkörülményt figyelembe venni. 

Alkalmazástechnikai utasításainkat egy épület 

összefüggéseiben kell megvizsgálni, s az épület 

egészének helyes épületszerkezeti és épületfizikai 

működését kell biztosítani – azt egy 

komplex egységként kezelve. Ezért az alkalmazás 

során elkövetett hibákért természetesen 

nem vállalhatjuk a felelősséget. Egy 

adott épületre vonatkozó RHEINZINK műszaki 

tanácsadással viszont szívesen állunk az 

érdeklődők rendelkezésére. 

A műszaki fejlődést szolgáló szerkezeti változtatásokra 

előzetes értesítés nélkül is fenntartjuk 

a jogot. 

UTÓSZÓ 

285

rheinzink alkalmazás az építészetben rheinzink® alkalmazás az ...

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?